Christiano Lugano

Tárgy: Christiano Lugano 2014-01-11, 10:10 pm

Név: Christiano Lugano
Születési hely: Firenze, Olaszország
Születési idő: 1995. június 3.
Vér: Sárvér

Ház: Exortus
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

Főkarakter: Illya Imbecairwen

Kinézet:
186 cm magas barna hajú és barna szemű fiúka. Ugyan verekedésben nem egy bajnok, a vasat szereti emelgetni, s ez meg is látszik rajta. A könnyű, kényelmes cuccokat részesíti előnyben, s bár hozzászokott, meglehetősen rühelli az elegánsabb darabokat, mivel korlátozzák őt a mozgásban és rettenetesen kényelmetlenek is. Az arcáról ritkán olvad le aranyos mosolya, hóna alatt pedig általában megtalálható vagy egy nagyobb rajztábla, vagy egy kisebb jegyzetfüzet, hisz sosem tudhatja, hogy mikor akad egy kis rajzolni valója. A nagy rajzolás következtében az sem meglepő, hogy elég gyakran gyászkeretes a körme is, sőt, ami azt illeti, az egész keze grafitos.

Jellem:
Végtelenül naiv és szeretni való srác. Nem szereti a vérengzést, s ez bizony olyan korlátokat okoz nála, amikkel nehezen birkózik meg időnként. Rettentően tisztelettudó és nem dicsekvő. Bár rengeteg pénze van, ezt jobban szereti elkölteni azokra akiket kedvel, nem pedig kérkedni vele. Hangja is rendszerint nyugodtan cseng, s ha bárkit szomorúnak lát, igyekszik az illetőt jobb kedvre deríteni. Igen kitartó fiú, nem szereti, ha valami nem sikerül, így addig küzd vele, amíg nem jár sikerrel. Nem hisz a lehetetlenben, s hihetetlen szeretetéhes. Könnyen megbántódik, de ezt nem szereti kimutatni, lévén, könnyen kihasználnák sokan a helyzetet, így az idő nagy részében vagy mosolyog, vagy pókerarcot vág.

Előtörténet:
A meglehetősen naiv fiú egy napsütéses nyári napon látta meg a napvilágot. Igencsak jó anyagi helyzettel ellátott családba, s Olaszország egyik legszebb városába született, amivel nem sokan dicsekedhetnek el. A Lugano család meglehetősen összetartó volt mindig, így a kis Christiano unokatestvéreivel együtt nőtt fel Firenze szívében. Sosem tapasztalta meg, hogy mi az a nincs, vagy, hogy mi az a szenvedés, így meglehetősen naiv fiúcska vált belőle. A sulit is elkezdte bizony hét évesen, ahonnan már az első években is meglehetősen sok panasz érkezett rá. Nem mintha nem szeretett volna tanulni, érdekelte őt az új tudás, de az órákat többnyire ábrándozással, vagy rajzolással töltötte, feleslegesnek tartotta, hogy az órát figyelje, hisz otthon is meg tudta tanulni, amit kellett. Ezekért a panaszokért persze megkapta otthon a magáét, annak ellenére, hogy a Lugano família örült a fiú tehetségének, mely már az óvodában is megmutatkozott és végig is kísérte eddigi életét. Az első szerelem tizenhárom éves korában találta meg egy Violetta nevű lány személyében. Ugyan a leányzó nem szenvedhetett hiányt semmiben, hisz Chris a tenyerén hordozta, hét hónap után véget ért a románc. Jó darabig nem tért magához a csalódás után a fiú, de az élet ettől függetlenül ment tovább. Mivel anyjával különösen jó viszonyban álltak, így az asszony természetesen ezekben a nehéz időkben is magzata mellett állt. Nem sokkal Chris tizennegyedik születésnapja előtt, májusban megérkezett kistestvére is, Palmira. A kislányt nem csak szülei, de bátyja is úgy kezelte, mint valami kis hercegnőt, így már pólyásként elkényeztetett kisgyerek volt. A kislány követelőzéseit azonban senki sem bánta, mert hatalmas szemeivel mindig az ujja köré csavarta a család összes tagját. Christiano is szíves örömest látta el húgát minden jóval. Apja mindig arra tanította, hogy a nőkkel gyengéden, s kedvesen bánjon, így hát a család legidősebb és legházsártosabb asszonyával, a nagyanyjával is olyan kedvességgel bánt, hogy levette a lábáról, pedig erre ezelőtt nem volt példa, kivéve persze nagyapját, aki azonban hosszú évekkel azelőtt elhunyt. Tizenöt éves volta fiú, amikor levél érkezett a Mysterioból, s ezzel meglepetés is. Christiano ugyanis varázsló. Erről ezeddig senki nem tudott semmit, így hát némi rivalizálás és féltékenykedés alakult ki néhány családtagban, s ezektől a srácot csak édesanyja védte meg, aki mindennél jobban szerette. Ezeket a csapásokat szerencsére nem kellett túl sokáig tűrni, hiszen neki is indult az iskolába, hogy megtanulja a mágia csínját és bínját. Az út kissé nehezen indult, mivel már indulásakor, a vonatállomáson kiszúrta néhány gengszterpalánta, hogy a srác nem szegény helyről jön, így élből megtámadták, s lévén, sosem szorult rá az önvédelemre, inkább készségesen át is adta az értékesebb holmijait a három srácnak, akik el is szeleltek vele. Így pénz híján az utat végigbliccelte, de sikeresen megérkezett az egynapos utazása végén.