Zoey Fleming

Születési név: Zoey Fleming
Születési hely: Hollandia, Maastricht
Születési idő: 1994. Július, 2.
Vér: Aranyvér
Csoport: Inflatus ház
Évfolyam: 3. évfolyam

Előtörténet:
1994-ben születtem, egy gyönyörű hajnalon. Régen megjósolták szüleimnek, hogy érkezem. Édesanyám Amy és Édesapám Nero nagyon örültek, mikor megtudták, hogy lány leszek. Mérhetetlen nagy szeretetet kaptam tőlük. Amúgy anyáéknak édesség boltjuk van Maastricht-ben, elrejtve a muglik szeme elől. Eleven gyermekké cseperedtem, mindig csak a gond volt velem, de az iskolában mindig jól viselkedtem. Anyu és apu ezt nem tudták hová tenni. Sokat segítettem otthon is. De mindig volt felesleges energiám, amit vagy mozgással, vagy csak simán a szám jártatásával vezettem le. Igen jól olvassák szeretek beszélni bizonyos helyzetekben. Az életem maga volt a tökéj. Gazdag család voltunk, de nem voltam elkényeztetett, apuék már kicsinek felkészítettek, hogy milyen családba született jeles személyem. Azt mondták, boszorkány leszek, pont olyan, mint anyu, ha jól viselkedem. Éltem tovább az életem kevés de igaz barátot szereztem, mivel egyke gyermek voltam, pedig mennyire szerettem volna egy testvért. Viszont anyu miután utánam újra teherbe esett, már nem tudta kihordani a babát. Szomorú voltam, épp ezért elég sokszor magamba fordultam. Ettől függetlenül az iskolában sokaknak segítettem, jóformán már mindenki engem tisztelt. Nekem ez nagyon nem tetszett, sőt elleneztem úgy, mintha bűnt követnének el. Nem szerettem a középpontban lenni, főleg ahogy egyre jobban felcseperedtem. Szüleim, pedig várták mikor jelenik meg az első jel. Szép kislány lettem mindig kacagtam sosem voltam szomorú, -ez volt a látszat, mert belül…-; mindent megkaptam, de nem kényeztettek el. Lovagolni kicsi korom óta imádtam, még azt is merem állítani, hogy lovagolni előbb tudtam, mint járni. Nem hiába volt istállónk. Mikor betöltöttem a tizenegyedik életévemet, pont a születésnapomat ünnepeltük, mikor kérték, hogy fújjam el a gyertyát, nem én fújtam el, a szél sem lengedezett, szóval a torta fölé hajoltam és a gyertya kialudt, a hajamat pedig fellibbentette a nem létező szél. Anyu nagyon megörült apu meg is örökítette egy fényképpel. Én meg hirtelen nem tudtam, mi történik, de már kezdtem kapizsgálni, hogy anyáék nem hiába mondták, boszorkány leszek, aztán eszembe jutott, hogy kicsinek is miket láttam. Anya lebegtette az ételes fazekat, általában minden magától működött otthon, stb. Az iskolában minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne csináljak semmi figyelemfelkeltő dolgot. Minden nap végén hálát adtam istennek, hogy nem tettem katasztrofális dolgot. Tizenöt elmúltam, mikor édesanyám elmagyarázta, hogy nemsokára iskolát fogok váltani, egyre jobban megmutatkozott, hogy boszorkány vagyok. Volt olyan is, hogy egy srác szemétkedett velem a suliban én meg ráborítottam az asztalt egy gondolattal. Ekkor vettek ki a suliból anyuék, hogy titokban maradjon kilétem. Ez után magántanár járt hozzám, hogy azért az alapok meglegyenek, mert hát azt az évet azért még fejezzem be. Ennyivel okosabb is lehetek. Anyu bátyja Lucas egy távoli fekete mágusképzőbe járt, mutatott egy-két trükköt mikor épp nálunk járt, láttam a varázslatokat és be kell valljam nagyon megtetszett. A jó lenne mindenkit halálra rémíteni lett az alapelvem, amit anyáék egy ideig nagyon is elleneztek. De eltelt egy év és megkaptam a behívó levelet, miszerint felvettek a Mysterio Feketemágusképzőbe az Inflatus házba. Édesanyámék segítettek bevásárolni és elhoztak, bár nem volt felhőtlen a dolog. Attól még nem kötelező rossznak is lennem, maradhatok az ő pici lányuk. De tudjátok mi a jó? Édességem mindig lesz.

Kinézet:
Mivel új iskolába megyek felöltöttem a zárkózott álcámat. 167cm magas vagyok durván 50kg.  Karcsú nőies alakomat édesanyámtól örököltem. A hajamat általában kiengedve egy csattal feltűzve hordom. Hajam fekete színű ha tetszik ha nem, esetleg még a gesztenye barnát fogadom el rá, ha a színekkel akarsz játszani. Szemeim égszínkékek, mindig tudod, mire gondolok, ha felveszed velem a szemkontaktust. Ruhatáram mondhatnánk, hogy változatos, de ez nem mindig van így, inkább a feketét részesítem előnyben, a bakancsomat, vagy bakancsaimat, illetve a kis balerina cipőmet ami nem lehet más színű, mint fekete. Az ékszereket imádom, de sosincs rajtam többlet.

Jellem:
Sokáig híres voltam arról, hogy segítőkész vagyok, persze nem olyan áldott jó leányzó mint mások, de csak hat fiú érne fel velem ha valami rosszaságon töröm a fejem. Nem mondanám hogy nagyon akaratos vagyok, de amit nagyon akarok, azt el szoktam érni, még ha időbe telik is, bár ennek ellenére hogy kitartó vagyok inkább visszahúzódó, és nem keresem a feltűnést. A látszattal ellentétben, nem hagyom magam befolyásolni, bármennyire is úgy tűnik. Ki nem állhatom a kétszínű embereket, ezért kerülöm is őket, és azt a kevés barátomat ami van, nagyon is megválogatom, nem akarok csalódni bennük. Ha egy kicsit is jobban megismersz, akkor rájöhetsz arra is, hogy van pár dolog, amiből nem engedek, és amit mindenáron megvédek. Ha olyasvalamit mondasz, ami a lelkem mélyébe szúr, akkor könnyen felkapom a vizet, és idegességemben támadok. Nem vagyok valami közösségi ember, és egy kicsit tömeg iszonyom is van. Ritkán állok szóba ismeretlenekkel, és ha mégis leszólít egy olyan alak, akivel inkább nem beszélnék, mert ijesztő vagy csak a frászt hozza rám, akkor egyszerűen visszavonulót fújok, és pár rövid udvarias, mégis betanult mondattal kimentem magam. Ritkán kerülök bajba, mert kerülöm bajt, az mégis megtalál engem, de olyankor az adrenalin és idegesség rásegít egy picit, és kimentem magam. Nem tudom hogyan, mindig a helyzethez mértek próbálok menekülő utat találni.