Courtney Treat

Tárgy: Courtney Treat 2014-01-31, 6:08 pm

Név: Courtney Treat
Születési idő, hely: 1996. február 13. Montgomery, Alabama, USA
Vér: Félvér
Ház: Exortus, 2. évfolyam

Kinézet:
Szerintem már nem nagyon fogok nőni, de nem is hiszem, hogy szükség van rá. 168 centi vagyok, ez nekem így tökéletesen megfelel. Az alkatom vékony, nem vagyok izmos, inkább szálkás, végülis érthető, soha sem erősítettem, vagy edzettem ilyesmire. De sétálni szeretek, szóval kitartásom, állóképességem az van, volt időszak, amikor futottam is, de néhány majdnem baleset miatt végül leállítottak róla, az pedig nem fekszik nekem, hogy valami futópadon bent fussak. A hajam szőke, kicsit göndörödik, főleg ha párás az idő, és leggyakrabban egyszerűen csak kiengedve hordom. A hátam közepéig ér, szóval viszonylag hosszú. Az arcom kissé hosszúkás, az állam hegyes, de mindig azt mondták, hogy szép a külsőm, bár én ezt soha sem vettem kéz pénznek és nem is éltem vele. A szemem halvány kék, szinte már olyan, mint a huskyknak, a szám pedig vékonyan ívelt.
Öltözködés terén az egyszerűbb szolid ruhákat kedvelem. Farmer, nem túl kivágott felsők, de azét testhez álló, hiszen mégis csak lassan tizennyolc leszek és én is tudom, hogy nőiesedem már rendesen. A szoknyával nem vagyok kibékülve, elmúlt már az az időszak, amikor kiskoromban oda voltam a pörgős szoknyákért és a magassarkúkért és folyton anya holmijait nyűttem. Nem sminkelem magam kifejezetten, maximum visszafogott alapozó és halvány szemfesték. Valahogy nem is passzolna semmi erős az amúgy is rendkívül világos bőrömhöz.

Jellem:
Igazság szerint nem vagyok túlságosan nyitott jellem, de mint mindenkinek nekem is meg van erre az okom. Már eleve nem indított az élet jó osztással, kifejezetten pocsék lapokat kaptam és abból azért elég nagy kihívás építkezni. Ezért is lettem kissé visszahúzódó és csendes. Persze más, ha már megismertem valakit, akkor azért nyitottabb tudok lenni, és amúgy vidám alkat vagyok, szeretek én szórakozni is, csak nem nagyon jártam el jó ideig, így aztán eléggé elszoktam tőle, így aztán itt is jóval egyszerűbbnek tűnt, hogy tartom ezt a megszokást. Ha sikerül közelebb kerülnöd hozzám, akkor rájöhetsz, hogy néha még kimondottan vicces is tudok lenni, sok esetben a saját bajomból is gond nélkül viccet csinálok. Szeretek olvasni, szeretek mindent, ami szép, így aztán a rajzokat, festményeket, mindent, ami a szemnek egy kis csodát ad. Sokszor lelhetsz fel egy tó csillogó vize mellett egy könyvvel a kezemben, főként, mert a kedvenc elemem amúgy is a víz. A sok olvasás miatt szinte bármilyen témához hozzá tudok szólni, és érdekel is minden, ami érdekesség, szóval engem tuti, hogy nem fogsz tudni untatni semmivel, csak mindig figyelj rá, hogy lássam a szád, mert amúgy nagy bonyodalmat fok okozni a beszélgetés...

Előtörténet:
Igazság szerint az életem egész jól indult, szerető szülők, olyan tökéletes idill. Leszámítva azt a tény, hogy az apám egy aranyvérű családból származik, ahogy nem kifejezetten értékelték a tény, hogy egy mulgi mellett találta meg a boldogságot. Az anyám tehát nem boszorkány, de soha sem éreztem, hogy ez gond, végül is így mindkét világot ismerem, ha úgy vesszük. Minden szépen indult, apám egyszerűen megszakította a kapcsolatot a családjával és az Alabama állambeli Montgomeryt választotta új otthonául, mivel anyám is itt élt. Aztán nem sokkal később én is megszülettem, és nem mondom, teljesen jó volt minden. Még azt is jól viseltem, amikor két évre az én születésemre lett egy öcsém. Az viszont már bonyolultabbá tett mindent, hogy Nick vakon született. Egy olyan gyerekkel sem könnyű, aki elkezd járni, meg minden, de ha még nem is lát mellett semmit... hát volt jó nagy adag feszültség belőle. Anyuék veszekedtek időnként e miatt, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Egészen addig a napig, amikor aztán minden gyökeresen megváltozott. Anya amint már említett mugli, így aztán engem a suliból, az öcsémet pedig az oviból hozta haza kocsival egyik nap, amikor... Az egész nagyon gyorsan történt. Nick sírt, mert leesett a GI Joeja, én meg épp olvastam és persze anya azt akarta, hogy én vegyem fel. Viszont még el akartam olvasni legalább azt a bekezdést. Persze az öcsém sírni kezdett, kiverte a balhét, én pedig anyával vitatkoztam, és végül hátrafordult, hogy ő próbálja megkeresni azt a hülye játékot... és akkor ütköztünk össze a kamionnal. Én nem is figyeltem az utat, mintha tényleg a semmiből került volna elő. Aztán a nagy csattanás, és már a kórházban tértem magamhoz. Zúgott minden először pár percig, aztán mintha mindent elvágtak volna, teljes volt a csend. A fejemet nagyon megütöttem, valahogy úgy, amin nem lehetett segíteni, sehogy. Akkor veszítettem el a hallásomat, és őszintén szólva főleg gyerek fejjel úgy éreztem, ez teljesen jogos, hiszen anya meghalt, miattam halt meg. Nicknek nem lett semmi baja, csak pár apró zúzódás.
Ez után már minden más lett, apa teljesen összeomlott, és minket hibáztatott az egész miatt, hiszen voltam olyan buta, hogy elmeséltem neki az egészet. Én voltam a hibás tudom, de... ő ezt nyíltan ki is mondta minden áldott nap és mintha direkt akart volna keresztbe tenni nekem. Én pedig innentől minden időmet az öcsémnek szenteltem, ha kellett neki valami ugrottam, ha nem, akkor is. Még a ruháit is összekészítettem reggelente, hogy ne legyen gond belőle, hogy olyat vesz elő, ami nem passzol egymáshoz és esetleg ezért bántanák a suliban a nagyobbak. Apa pedig mintha direkt akart volna nekünk keresztbe tenni, egyre többet ivott és időnként konkrétan átrendezte a lakást. Mire Nick már jól tájékozódott újra, akkor megint elpakolt ezt azt, csak azért, hogy kiszúrjon vele és persze velem is. Pocsék lett minden egyik napról a másikra. Csak akkor volt egy kicsi jó, amikor Sophie néninél lehettünk pár napot pl. nyáron. Anya nővére, legalább kedves volt és segítőkész.
Az újabb változás öt éve történt, amikor is, Saemus Darkblade úgy döntött, hogy ő biza hatalmat akar. Én még csak nem is hallottam róla soha előtte, egyszer sem, hiszen apa nem beszélt a családunkról, és még anya nevét is felvette, csak hogy ne legyen köze hozzájuk. De mégis felbukkant, és akármennyire is apa soha nem akart része lenni a Darkblade családnak mégis meg kellett halni. A legrosszabb az egészben az, hogy... nem sajnáltam tiszta szívből. Tudtam, hogy kéne, mert az apám, mert régen szeretett, de utána megkeserítette az életemet, az életünket és képtelen voltam igazán szomorúságot érezni a halála miatt. Szinte megkönnyebbültem, hogy Sophie nénihez kerültünk, és persze ettől kellőképpen rosszul éreztem magam. Ellenben lett egy új testvérem... vagy olyasmi. Laurana eléggé magába forduló lány, még velünk szemben is, de azért én igyekeztem közeledni hozzá, és persze segíteni. Valahogy az öcsém miatt is bennem volt ez, hogy tegyek másokért, bár érte elég nehéz volt még így is. Nem tudom, hogy végülis igazán kedvel-e, vagy csak... nincs más neki, de nem is szoktam ezen gondolkodni.
A Mysteriot együtt kezdtük, mert ő ezt a sulit választotta, mert híres és elég nagy neve van, Sophie néninek meg végülis mindegy volt. Én pedig nem ellenkeztem, főleg mert amúgy is legszívesebben otthon maradtam volna. Bár persze nekem az egész fekete mágia dolog annyira nem tetszik, és közben rémes volt az öcsémet otthon hagyni. Levelezünk, rengeteget, de így nem az igazi, nem tudok neki segíteni. Tudom, ott van Sophie néni, de ő mégsem én vagyok. Az én dolgom lenne gondoskodni róla, és figyelni rá.

Legnagyobb félelem:
Hogy elveszítem a látásomat. Azt már megszoktam, hogy nem hallok semmit, együtt tudok élni vele, de ha e mellett még vak is lennék, az azt hiszem már sok lenne.

Mysterios évek:
Egy év... tudom, hogy sok idő arra, hogy beilleszkedj, de én elég sok időt töltök egyedül. Persze felületesen azért ismerem azokat, akikkel egy órára járok, meg persze a szobatársaimat, de nem könnyen nyitok mások felé. Nem igazán szeretek magamról beszélni, de általában idővel kiderül a tény, hogy nem hallok az ég világon semmit. Bár rendkívül jól olvasok szájról, és látás alapján remekül tájékozódom, de idővel azért rá lehet jönni, hogy van egy kis bibi. Olyankor pedig van az a kínos csend, meg a magyarázkodás, sajnálat... nem szeretem. Persze lehet, hogy ismerlek, és beszéltünk is párszor, vagy azon ritka egyének közé tartozol, akikkel jóban is vagyok?

Tárgy: Re: Courtney Treat 2014-01-31, 8:26 pm

No elolvastam az előtörténeted, és minden nagyon jó, kivéve a végén az, hogy Laurana és a te karid minden felmenője a Mysterioba járt. Az iskola történelmébe le van írva, hogy a suli száz évig az óceán alatt volt és csak 4 éve került ismét a felszínre. Tehát ezt a részt át kell írni és akkor gondolom Laurana ET-jében is, hogy nem jártak ide felmenői, csak híres az iskola és max régi könyvekben olvastak róla, hogy milyen is volt egykoron vagy ahogy gondoljátok. Smile

És még a Mysterios éveknél ez a rész: „Bár rendkívül jól olvasok szájról, és hallás alapján remekül tájékozódom” – ide szerintem a hallás helyett látást akartál írni vagy nem tudom, mert ha nem hall, akkor gondolom hallás alapján nem tud tájékozódni se.

Ha ezeket kijavítottad, csak szólj és akkor el is leszel fogadva és állítom is a dolgokat. Smile

Utána már csak a famulus lesz vissza, amiről itt olvashatsz: https://mysterio.hungarianforum.net/t964-famulus és ha megvan a neked tetsző összeállítás, akkor azt írd be ide: https://mysterio.hungarianforum.net/t303-famulus-lista-csak-a-2-3-evfolyam-szamara és ezzel lesz teljes a karaktered elfogadása. Smile

Tárgy: Re: Courtney Treat 2014-01-31, 8:33 pm

Na, így már teljesen szuper. Smile

Hát, sajnálom szegény lányt, nem lehet könnyű neki süketen az élet, főleg nem egy ilyen suliban, kíváncsi vagyok, hogy fogod kijátszani vele a mindennapokat. Very Happy

Már állítom is a dolgokat. Smile