Alice Liberius

Születési név: Alice Liberius
Születési hely: Nagy-Britannia, London
Születési idő: 1998 január 13
Kor: 16
Vér: aranyvér
Csoport: Inflatus ház
Évfolyam: 1.évfolyam

Előtörténet:
Jól emlékszem, mikor először látogattuk meg a nagyszüleimet a bátyámmal a rettegett Liberius-kúriában. Nagyanyámról nem sokat hallottam, de mindig amikor kérdeztem felőle, azt mondták szörnyen babonás. Igazuk volt. Amikor először megpillantottam, az a nagy kék, vizenyős szeme kikerekedet, majd elmosolyodott. Sosem láttam még senkit így mosolyogni, ilyen vészjóslóan. Bátyám, Nathaniel szinte nem is törődött vele, lement a pincébe régi családi ereklyék után kutatni, engem meg otthagyott egyetlen élő rokonunkkal. Nagyanyám leültetett a dohos kanapéra, majd mesélni kezdett, sosem fogom elfelejteni szavait:
"Jajj, kedvesem! Mintha tegnap történt volna az a nap. Sosem volt még ennyire fagyos tél, annyi hó esett, hogy egész Londont elborította, senki sem ment ki a házból. Már itt látnom kellett volna...de persze úgy örültünk. Tizenharmadikára jósolták a születésedet, és te pontos voltál, de még mennyire. Péntek volt, reménykedtünk, hogy talán anyád meg tudja várni az éjfélt, de persze nem így történt, a sors másként akarta...11 óra után pár perccel megszülettél. Anyád azonban nagyon legyengült, apád elvesztése és a szülés teljesen kikészítették, sokáig szenvedett, egyéves születésnapodat már  nem érte meg...de még ez sem volt elég, még akkor sem akartam elfogadni a tényeket. Én neveltelek egészen ötéves korodig, a varázserőd nagyon erős volt...nem bírtam elviselni, ezért nevelőszülőkhöz adtunk téged és bátyádat és kitörültök az emlékezetedet."
Ezután sokáig hallgatott, mintha nem tudná folytassa-e, de végül megköszörülte torkát és gyenge hangon újra beszélni kezdett: " A Liberiusokon átok ül. A családi kódexből tudom, az összes felmenőnk legendának, egy izgalmas kitalált történetnek tartotta, én is így véltem, egészen addig amíg nem láttam különös viselkedésed és nem tapasztaltam varázserőd nyomasztó jelenlétét. A vérvonalunk első feljegyzője is szenvedett az átoktól, majd a fia is örökölte. Rájöttem, hogy több felmenőnket is sújtotta az átok rajtuk kívül, de ők már nem hangoztatták ezt olyan büszkén mint elődeik, és te is jobban jársz ha az ő példájukat követed. A feketemágia legsötétebbike folyik az ereidben, lassan emészti fel a lelkedet a sötétség."  Valami kihunyt a szemében, még  hallottam beletörődő, erőtlen sóhaját. Miattam halt meg.
Nathaniellel beköltöztünk a kúriába és egy házitanító viselte gondunkat és oktatott a mágiára. Nagyanyám halála nagyon megviselt, tizenhárom éves énem szinte belebetegedett. Nathanielt még csak meg sem érintette a tragédia, az örökségnek azonban annál inkább örült. Évek óta tervezgeti, hogy beírat a Mysterio-ba, hogy végre egyedül lehessen és ki tudja mit csinálhasson. Mindenesetre annyi biztos hogy Nate mindig is nagyravágyó volt, nem is értem miért nem ő örökölte felmenőink nagyra becsült "ajándékát." Most végre eljött a várva várt pillanat: betöltöttem tizenhatodik életévemet és a Mysterio diákja lettem. Kutatást végeztem, és rátaláltam Gabriel Liberiusra, az üknagyapámra, aki nagy valószínűséggel- naplója erre utal-szintén az átokban szenvedett és a Mysterio-ban tanult. Remélem találok róla feljegyzéseket, hogy minél többet megtudjak az átokról. Ez a legfőbb célom.

Kinézet:
A régi fényképek alapján anyám kiköpött mása vagyok-csak zöld szememet örököltem apámtól-és vörös hajam nem annyira egyenes mint az övé volt
hanem hullámokban verdesi a hátamat, ami néha nagyon idegesítő tud lenni, ezért sokszor hordom összefogva. Néha még én is megijedek saját sápadtságomtól, szinte mindig hófehér vagyok, és a kezeim jéghidegek...és vörösek ha fázom. Rossz szokásom, hogy folyton a számat harapdálom, ezért az általában természetellenesen piros. Szeretek változatosan öltözködni, de általában maradok a sötétebb színű daraboknál. Átlagos magasságú vagyok, és mindenki szerint túl sovány, de szerintem teljesen normális a súlyom. Nagyon szeretek nyakláncokat viselni, különösen régi, családi darabokat, ezt a rajongásomat valószínűleg a bátyám ragasztotta rám.

Jellem:
Mindig is hozzá voltam szokva, hogy egyedül vagyok. Ez nagyban befolyásolja személyiségemet, de nem bánom. Vannak előnyei annak ha valaki magányos. Folyamatosan rá voltam kényszerülve arra, hogy mindent egyedül csináljak, hogy amit akarok azt nekem kell megszereznem. Ezért eléggé megedződtem az évek során, aztán lassan rájöttem, hogy irányítani tudom az embereket magam körül. Igazi kis rosszlánnyá váltam, a szomszéd kisfiút elkezdtem magam köré csavarni, és ő nagyon hamar a bizalmába avatott. Mindent megtudtam róla, és ez a tény túlzott örömmel töltött el, tudtam, hogy nem kéne így éreznem, és próbáltam is elfojtani ezt, de nem jártam túl nagy sikerrel. Végül- egy igen csúnya incidens árán- rájöttem, hogy nincs szükségem arra, hogy emberek legyenek körülöttem, akiket befolyásolni tudok. Inkább meghúztam magam, és kissé félőssé, csendes, komoly lánnyá váltam. Most is próbálok ilyen lenni. Sokkal ellentétben én szívesebben beszélgetek egy számomra teljesen ismeretlen emberrel, semmint egy gyerekkori ismerőssel. Alapjában véve nem zavarok sok vizet, külső szemlélődőként vagyok jelen, de ha valamit el akarok érni, akkor bármikor népszerűvé tudok válni egyetlen apró megjegyzéssel.