Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Sötét sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sideris Valbraith
Magiszter
Magiszter
avatar

Hozzászólások száma : 29040
Csatlakozás : 2009. Nov. 22.
Tartózkodási hely : Pécs / Északi főtorony
Üzenet :
A láthatatlan sebek felemésztik a lelkemet.
Még most is a sötétség mélyén élek, nem tudok nem rá gondolni.
Vöröslő reszketéssel érnek véget az álmok, mikor találkozunk, sorsunk megváltozik.


Rangok
Ház: Cruoris - Házvezető
Betöltött poszt: Magiszter
Évfolyam: -

TémanyitásTárgy: Sötét sikátorok   Vas. Feb. 16 2014, 21:57


Ahogy azt már minden diák tudja, Seol szigete nem éppen a legbiztonságosabb hely a világon, ahogy az ott található város sem, Mystral. A kikötőnek hála rengeteg féle ember fordul meg itt, árulják a portékájukat, kereskednek és a legkeményebb üzleteket viszik véghez, nem mindig az emberek szeme láttára. A Véres hajnal fogadó bár kedvelt helyük, de a várost átszelő szűk sikátorokat is előszeretettel használják az ilyen üzletek lebonyolításához, tehát vigyázz, mert ha csak rövidíteni szeretnél, akkor is könnyedén megütheted a bokád. Nappal persze nem olyan veszélyes ez a hely és éjszaka se biztos, hogy megtámadnak, de mindenki tudja, hogy az emberi szerencse forgandó.

_________________


Talán említenem sem kell számodra, hogy ez a démon az, melyet a legtöbbre tartok.
Testem börtönében tombol most is a Lappangó… hallom üvöltését, érzem testetlen csapásai súlyát.
Tombol, mégis én uralom. Ez a hatalom… mérhetetlen. Ez az érzés az, amiért élek.
Talán majd te is megismered ezt az érzést, és rabjává válsz.
Ne feledd, a börtönőr ugyanolyan rab, mint akit a ketrecbe zárt.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Hétf. Feb. 17 2014, 00:31

/NRT - Ginger és Una, 2014.02.16./

*Az emberek itt Mystralban elkerülik a sikátorokat, és jó okkal is teszik; általában nekem sincs ilyen helyen dolgom, most viszont azok közé tartozom, akikkel egyesek nem szeretnének itt összefutni. Nem mintha olyan veszélyes lennék, de sikerült olyasvalakibe botlanom, aki most már jobb, ha tart tőlem. A férfi most közvetlenül a fal mellett áll, ha tehetné, szerintem egybeolvadna a téglákkal, csak hogy szabadulhasson, nem mintha ezt engedném neki. Csak néhány centivel lehet magasabb nálam, de fizikailag még így is erősebb, még sem mer megmozdulni: talán mert varázspálcámat közvetlenül a nyakának szegezem, másik kezemmel pedig a kabátját markolom. Olyan közel állok hozzá, hogy a testünk szinte összeér, de most kivételesen nem zavar ez a fizikai közelség, épp mással vagyok elfoglalva. A famulusom, Zena, az egyik közeli ablak párkányán pihen, abból pedig, ahogy tartja magát egyértelmű, hogy milyen büszke magára, hiszen ő segített nekem becserkészni ezt a férfit.*
- Tessék… tessék, itt van, ennyi van nálam… *A pasas remegő kézzel nyúl a kabátja zsebébe, én pedig követem minden mozdulatát, mert a varázspálcája ugyan jó néhány méterre tőlünk a fal mellett hever a sötétben, ki tudja, hogy mit hord még magánál. De csak néhány papírpénzt húz elő, és feltartja maga elé, mint valami pajzsot. Elengedem a kabátját, hogy elvegyem a pénzt, de a tekintetem egy pillanatra sem hagyja el az arcát. Nem vagyok elragadtatva, nem ezzel tartozik nekem. Persze mentegetőzik és azt ismételgeti, hogy csak ennyi van nála, nekem viszont elegem van a játékaiból. Elengedem és hátra lépek, majd ismét rászegezem a pálcát, kört írok vele a levegőben, miközben magamban a szükséges varázsigét ismételgetem. Elégedetten nézem a rémült arckifejezését, ahogy a mellkasához kap és úgy próbálja kapkodni a levegőt, mint egy partra vetett hal. Ha eddig nem ismerte a fojtó átkot, most biztosan megtapasztalhatja, hogy nem valami kellemes dolog. Nem akarom megölni, csak egy kicsit bántani, és ahogy térdre esik már el is engedem az átok alól. Szeretném, ha végre komolyan venne, ez remélem, hogy segíteni fog ebben. Elég alélt állapotban van, engem viszont nem érdekel tovább, hátat fordítok neki, a pénzt pedig a farmerem zsebébe gyűröm. Ma egyébként minden fekete rajtam, a sportcipőm, nadrágom, topom és kabátom is; legalább beleolvadok a környezetembe*
Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Hétf. Feb. 17 2014, 02:02

//NRT: Una és Ginger – 2014.02.16.//


Persze, tudom, nem kéne ilyen helyeken mászkálnom, de most már úgy érzem, hogy elég nagylány vagyok ahhoz, hogy meg tudjam védeni magam, hogyha szükséges és Tarkh-nak se kellene folyton miattam aggodalmaskodnia. Ezt a kis esti sétát se fogom az orrára kötni, mivel néha tényleg tök feleslegesen félt. Már nem vagyok az a kislány, akit két éve megismert, kész nővé érettem, ezt pedig ideje ám észrevennie ilyenkor is, nem csak akkor, amikor a takaró alatt hancúrozunk. Viszont… jó, azért egy nagyon pici félsz van bennem, miközben az egyre sötétebb részek felé haladok a vastag falak között, így leszek szemtanúja egy bizonyos incidensnek is pillanatok múlva. A sötétben maradok, egyelőre még nem megyek előrébb, mivel nem szeretném feleslegesen mások dolgába ütni az orromat, de amikor zöld szemeim megszokják az éjszaka sötétjét és ki tudom venni, hogy az a lány a férfi előtt kicsoda, nem kicsit nézek rá nagyot. Oké, tudom én, hogy kemény múltja van és hogy ő is azzá vált, de azért erre most tényleg nem számítottam.
~ Vajon meddig kínozza? ~ - öltünk már embert mind a ketten, nem is egyszer, hiszen néhány tanóránál muszáj volt, így most se lepődnék meg ezen a tettén, de valamiért mégse vagyok én olyan kegyetlen, mint oly sokan a Mysterioban és talán Una se, mivel amikor a férfi térdre rogy előtte, nemsokára már hátat fordítva neki dönt úgy, hogy inkább ott hagyja, nem foglalkozva többet vele. Én ekkor sétálok ki eddigi árnyékolt helyemről, majd egy apró mosollyal indulok meg a fekete hajú lány felé.
- Nem gondoltam volna, hogy pont itt és ilyen körülmények között botlok majd beléd. Mit csinált? – hangom nem számonkérő, inkább csak kíváncsi, úgy nézem a másik arcát, miközben kissé megigazítom magamon a világoskék színű sálamat, amely oly szépen illik kék farmeromhoz és fekete kabátomhoz. Lábaimon amúgy most bakancs van, vörös tincseim kibontva omlanak végig hátamon, szép szemeim körül pedig fekete smink található.
- Ahogy nézem, rendesen elintézted, nem tűnik harcos alkatnak. – ha az lenne, akkor már rég felpattant volna és a pálcája is már nála lenne, hogy hátba támadhassa Unát, de lehet, hogy nem meri, talán fél is tőle. Hmm, egyre inkább kezd érdekelni az eset, így végül hátamat a hűs falnak döntöm és szinte ki is megy a fejemből az, hogy hol vagyunk jelenleg, hogy az előbb még aggódtam. Unától egyébként nem tartok, nem azért, mert erősebb lennék nála, hanem azért, mert nagyon is jó barátomnak tartom. Nem a legjobbnak és mindent azért még nem árulok el neki az életemmel kapcsolatban, de azért ő azon kevés emberek közé tartozik, akik azért tudnak rólam néhány dolgot és valamiért úgy hiszem, hogy nem fogja eljátszani a bizalmam, ahogy én se az övét természetesen.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Kedd Feb. 18 2014, 03:02

/NRT - Ginger és Una, 2014.02.16./

*Nem számítok rá, hogy errefelé olyasvalakivel is összefuthatok, akinek nem szívesen mutatnám meg ezt a nem éppen szelíd oldalamat. Ha nem lennék annyira elfoglalva az előttem szenvedő férfivel, akkor feltűnne, hogy a famulusom elhagyja eddigi helyét, hogy repüljön egy kört az általa is ismert lány körül, ezzel üdvözölve őt. Én egyelőre nem akarom megölni a pasast, bár nagyon rászolgált, mégis visszafogom magamat. Miután elteszem a pénzt eszembe jut még egy átok, aminek a hatását szívesen bemutatnám neki, és már emelném is a pálcámat, amikor meghallom a másik lány hangját. Nem vettem észre a közeledését, ezért kicsit meg is ijeszt, és az első szava után ő lesz az, akire ráfogom a varázspálcát, de egy másodperc múlva már le is engedem.*
- Meglopott. Szia, Ginger. *Persze rögtön előkerül a barátságos énem, mikor felismerem barátnőmet, hiszen egyáltalán nem akarom megijeszteni vagy bántani.* - Ezt én is mondhatnám neked. *Jegyzem is meg egy félmosoly kíséretében, hiszen kettőnk közül inkább ő az, aki nem illik ebbe a környezetbe. Nem mintha ártatlan és naiv lenne, ismerem már annyira, de tudomásom szerint nem éppen olyan alkat, aki ilyen helyeken bonyolítaná a bajos ügyeit. A földön fetrengő pasas kezd végre kicsit magához térni, legalább is kezd visszatérni az értelem a szemeibe; szinte hálásan néz Gingerre, talán azt hiszi, hogy a másik segíthet neki? Vagy hogy én békén hagyom, csak mert társaságunk akadt?*
- Harcos, ez? *Nézek is a férfire, a gúnyos hangomból pedig mindenkinek érthető lehet, hogy mindennek gondolom, csak annak nem.* - Csak egy mocskos tolvaj. De ezt majd később még megbeszélem vele. *Eszemben sincs több idő fecsérelni rá, ha már sokkal jobb társaságom is akadt, ráadásul később még úgyis megtalálom. Elfordulok tőle, egy pillantásra sem méltatom tovább.*
- Nem kellene errefelé egyedül járnod. *Mondom Gingernek, most már csak neki szentelem a figyelmemet. Egyáltalán nem megrovó a hangom, ráadásul ugyanezt akár ő is mondhatná nekem, de engem biztosan nem féltenek annyian, mint őt.* - Csak azt ne mondd nekem, hogy direkt ide készültél, mikor elindultál a kastélyból. *Előbb hinném el, hogy eltévedt vagy csak le akart vágni egy sarkot.*
Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Csüt. Feb. 20 2014, 22:48

//NRT: Una és Ginger – 2014.02.16.//


Ahogy nézem, kedves barátnőm oly nagyon le van most foglalva jelenlegi ellenfelével, hogy nem veszi észre közeledésemet. Nem lopakodtam és bakancsban is vagyok, ami azért némi zajt is okozott az előbb, de el tudom képzelni, hogy most fontosabb a férfi nálam. Bár… ha én most ellenség lennék, akkor félő, hogy a lány bajba kerülne. Mint látom, a famulus azért felfedez engem, így villantok felé egy mosolyt, majd néhány másodperccel később hangot adok jelenlétemről, amely kissé megijeszti a másikat és még pálcáját is felém tartja.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni. – szabadkozom is rögtön, mert tényleg nem állt ám szándékomban, egyszerűen szerettem volna most már elárulni neki azt, hogy én is itt vagyok.
- Meglopott? Nem mondod? Mikor és mit vett el? – hirtelen annyi kérdés jut eszembe, hogy szinte nem is figyelek arra, hogy ő mit mondana én nekem, legalábbis egyelőre. Itt vagyok, mert erre rövidebb az út és hát nem szoktam én mindentől félni, most már nem. Jó persze, egy minimális, egészséges félelem bennem is van, de rendesen kordában tudom ám tartani. Na de a férfi továbbra is a földön van, akire vetek egy lenéző pillantást és mondok is még néhány mondatot vele kapcsolatban, amire Una is rákontráz, így csalva mosolyt az arcomra.
- Felőlem nyugodtan lerendezheted vele most is, nem fogok ez miatt másképp nézni rád. Régen a tolvajlást kézlevágással büntették… - adok is rögtön egy tippet, gyönyörű szemeim pedig azonnal a remegő férfi felé vetülnek, aki most már nem érzi úgy, hogy hálásnak kellene lennie nekem, inkább rögtön rázni kezdi fejét és mentegetőzni Unának, hogy nem akarta. Ő viszont inkább most velem foglalkozna és amit mond… szemeim azonnal szúróssá válnak.
- Kezet foghatsz Tarkh-al, ő is mindig aggodalmaskodik. Csak tudnám, hogy miért féltetek ti engem ennyire, nem vagyok ám én olyan védtelen. – morgom aranyosan, kissé talán durcásan is a másik felé, de persze ebbe nincs semmi megbántottság se, egyszerűen tényleg nem értem, hogy miért mondják ezt.
- Szóval nem kell nekem se testőrség, se pedig térkép, hogy merrefelé mehetek. – teszem még hozzá, majd ez után vonom meg kissé vállaimat, majd csóválom meg fejemet is. – Igazából csak rövidítettem, de most, hogy rád akadtam, akár el is mehetnénk valamerre. Nincs kedvem még visszamenni a suliba, de szívesebben innék meg mondjuk egy vajsört vagy valami erősebbet. Van kedved kocsmázni? – vonogatom fel szemöldökömet kissé és felőlem akár most is mehetünk, de én ráérek ám megvárni azt is, amíg lerendezi itt a dolgát, nem sürgős. Na meg persze, ha Una nem ér rá, akkor majd máskor, de talán most se lesz ellenére egy kis közös szórakozásnak.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Pént. Feb. 21 2014, 23:17

/NRT - Ginger és Una, 2014.02.16./

*Sokban számítok a famulusom jelenlétére, ha bárki ártó szándékkal közeledne, azonnal figyelmeztetne, hogy legyen időm reagálni. Ezért is engedem meg magamnak, hogy a férfin kívül ne figyeljek most másra és ezért történik meg, hogy egy jó ismerős a frászt hozhatja rám. Nekem kellene Gingertől bocsánatot kérnem, amiért pálcát emelek rá, hiszen az én hibám volt, hogy így meglepett. De ehelyett csak arra a kérdésére válaszolok, hogy mit is tett az előttem fekvő varázsló. Nem gondolnám, hogy ennyire érdekli a téma, a kérdéseket hallva csak elmosolyodom, bár minden humor vagy jókedv nélkül.*
- Időt és pénzt. De ne törődj vele. *Nem sok mindent lehet tőlem ellopni, de ezt inkább nem is részletezném a másik lánynak. Utálom, hogy olyan csóró vagyok, amilyen, ennek a férfinek pedig sikerült feldühítenie azzal, hogy egyszerűen nem fizeti ki, amivel még mindig tartozik. Nyilván azt hiszi, hogy az én türelmem véges, ideje bebizonyítani neki, hogy ez nem pont így van. De nem szeretek anyagi dolgokról beszélni azokkal, akikkel nem üzletelek, de Ginger felvetése azért nekem is tetszik. Meg kell hagyni, hogy egész jó ötletei vannak. Visszanézek a férfire, akinek valamennyire sikerült ülő helyzetbe tornáznia magát, tekintete pedig köztem és Ginger között jár. Próbál mentegetőzni, és hajtogatja az ígéreteit, de azonnal elhallgat, mikor észreveszi, hogyan nézek rá. De most tényleg nem akarok vele tovább foglalkozni, ezért is fordítom a másik lány felé a figyelmemet. Rákérdezek, hogy mi hozta erre, a válaszát hallgatva pedig próbálok komoly fejet vágni, de elhiszem, hogy bosszantó lehet a számára. Az elhangzottakra nem válaszolok egyelőre, de egy kocsmázásban azért most benne lennék én is.*
- Persze. Mehetünk. *Most nem igen kell győzködni engem se, de mielőtt még elindulnánk, leguggolok a még mindig földön gubbasztó férfi elé, és az állát megfogva kényszerítem, hogy rám nézzen.*
- Tudod, szerintem Gingernek igaza van, fel kellene eleveníteni néhány ilyen régi szép szokást. Te mit gondolsz erről? *Mondom is a pasasnak, olyan hangon, mintha csak a ritka kellemes időjárásról társalognék vele. Látom a szemeiben a gyűlöletet, ó, hogy szeretne mindkettőnket megátkozni, de nem zavar, sőt, a bosszúságom ellenére is nagyon jól szórakozom az arckifejezésén.* - De lásd, kivel van dolgod, kapsz még egyetlen nap haladékot. Holnap megkereslek, és ne is próbálkozz eltűnni előlem. Ha nem lesz nálad a részem, akkor levágom mindkét kezed, plusz egy szabadon választott testrészt. Ne aggódj, megígérem, hogy olyasmit választok majd, ami a kezeid nélkül úgyis használhatatlan lesz számodra. *Villantok rá egy ártatlan mosolyt, majd miközben elengedem az állát hátra is lököm a fejét úgy, hogy elég nagy erővel ütődjön a téglafalnak. Ezek után elégedetten állok fel újra, akár indulhatunk is. Nem szólalok meg, amíg ki nem érünk a sikátorból, csak utána fordulok barátnőm felé.*
- Tudjuk jól, hogy nem vagy védtelen. *Mondom nyugodt hangon, visszatérve kicsit az előbbi témánkra.* - De ettől még nem szeretnénk, hogy bajod essen. Mások nevében nem beszélhetek, de én ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek, amiért ilyesmivel bosszantalak. *Vigyorgok is a másikra, mert szerintem ő is tudja, hogy ettől még úgy sem változik semmi. Most, hogy magunk mögött hagytuk a sikátort már egész jó a kedvem, a varázspálcám viszont még mindig a kezemben van, nem is szándékozom eltenni.*
- Na és, hogy telt a Valentin nap? *Most rajtam van a szemöldök vonogatás sora; általában nem érdekel mások magánélete, főleg nem a szerelmesek ünnepe, de Ginger legalább ismeri a komoly kapcsolat fogalmát, úgyhogy néha nem állom meg, hogy ne kíváncsiskodjak tőle.* - Amúgy ha már a jeles napoknál tartunk, nemsokára Szent Patrik nap lesz, idén kipróbálhatnánk végre a zöld sört. *Nem vagyok odáig az alkoholokért, de ezzel kivételt tennék; amíg odahaza voltam nem volt lehetőségem ilyesmire, és ha nem kell egyedül mennem, akkor végre én is bepótolnám ezt a hiányosságot.*
Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Csüt. Feb. 27 2014, 18:09

//NRT: Una és Ginger – 2014.02.16.//


Kissé meglep, hogy pont itt futok össze Unával, de a lényeg az, hogy ismét láthatom ezt a lányt, bár nem éppen számítottam ilyen jellegű látványra. Érdekelne azért, hogy mit is követett el az a férfi ellene, amiért ilyen fenyítést kap, de nem kapok túlságosan bő választ, így vonom fel cseppet szemöldököm, miközben az ismerős lány arcát tanulmányozom.
- Azért érdekelt volna bővebben is, de ha nem akarod elmondani, úgy is jó. – vonom meg vállaimat kissé csalódottan. Nem erőszakoskodom, tényleg nem az én dolgom, de ismerhet már annyira, hogy tudja, milyen nagyon is kíváncsi teremtés vagyok. Próbálok is néhány ötletet adni inkább Unának a helyett, hogy bosszankodnék a nem túl kielégítő válaszon, majd ez után egy kis ideig kizárva a férfit egymással beszélgetünk úgy, mintha az lenne itt a legtermészetesebb, ebben a helyzetben. Nem is értem, hogy mit aggódnak mindig az épségemért, már nem vagyok egy kis elsős, akinek a mágia újdonság volt, és bár szeretem én ezt a lányt, mégis néha ki tud akasztani és jelen pillanatban is ez történik. Jó, egy kis kocsmázás majd megenyhít, amiben jól hallhatóan benne is van, tehát máris felragyognak ám zöld szemeim.
- Király! – vigyorodom el most már teljesen megenyhülve, majd lassan azért visszatekintek a férfi felé, aki még mindig a földön pihenget. Rövid nyugalma viszont véget ér, amikor Una egy kicsikét még elé guggol, majd elhangzik az ilyenkor szokásos fenyegetés is. Feketemágusok lennénk vagy mifenék, szóval én se lehetek mindig jólelkű, már nem is vagyok az, tehát meg se döbbenek a szavakon, se ezen az egészen, csak megvárom, amíg a lány úgy érzi, hogy végzett és végül csatlakozik hozzám.
- Milyen részed? Miféle üzletbe keveredtél, Una? – nem, nem tudom magamban tartani ezt a kérdést és bár az előbb nem szívesen beszélt erről, engem ez nem érdekel. Velem legyen őszinte, ahogy régen is az volt, mivel ez képezi a barátságunk alapját. Tudja, hogy én se vagyok gazdag, sőt… nagyon is szegény családból származom, régen a bátyáim cuccait viseltem – még akkor is, amikor ide jöttem -, most is csak Tarkh-nak hála van több dolgom, amikért örökké hálás leszek neki. A lány viszont meglep cseppet azzal, amit mond, hogy tudják, nem vagyok védtelen, így cseppet lassulnak lépteim, miközben felé tekintek, majd egy lágy mosoly jelenik meg az arcomon.
- Nem kell bocsánatot kérned, jól esik, hogy fontos vagyok nektek, csak néha tényleg idegesítő, mert nem vagyok már kislány és azért szerintem én is bizonyítottam már. Bár Tarkh ezt sose lesz képes felfogni, talán majd ha egyszer legyőzöm. – oh, magam előtt látom az én kis oroszom arcát. Édesen puffogna az már biztos, ha a barátnője térdre kényszerítené egy varázslópárbajban, bár félek, hogy nagyon is beletaposnék az önbecsülésébe. Én mégis csak egy sárvérű vagyok, aki három éve tanulja a mágiát, ő pedig egy aranyvérű, aki ebbe született. Szóval… lehet, hogy nem kockáztatnám meg a dolgokat, nem akarnék vele összeveszni ez miatt.
- Hogy a Valentin nap? Hát… nem volt semmi extra. Elmentünk vacsizni, aztán együtt töltöttük az estét. Nem volt most olyan extra, nem mindig vagyunk mi romantikusak. – nevetek fel vidáman, mert hát tényleg ez az igazság. Néha előtör belőlünk az a rózsaszín ködnek köszönhető nyáladzás, de azért az eléggé ritka. A Szent Patrik nap említésére viszont kissé megköszörülöm a torkom, majd megvakarom tarkómat is.
- Azt tudom, hogy nálatok az valamiféle nemzeti ünnepnek számít, de nem nagyon tudok ám róla sokat. Szóval… mesélnél róla? Meg arról a zöld sörről is, mert fogalmam sincs, hogy az milyen lehet. Őszintén kicsit félnék is kipróbálni. – egy visszafogott mosolyra még futja, de persze azért Unával megkóstolnám, de csak ő utána. És hmm, ha ezt a napot velem akarja ünnepelni, akkor talán mindez azt jelenti, hogy együtt elmennénk Írországba is? Ott még nem is jártam…
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Vas. Márc. 09 2014, 12:15

/NRT - Ginger és Una, 2014.02.16./

*Nem szeretnék nagyon visszautasító lenni Gingerrel, de ennek a dolognak a részleteit nem szeretném itt megbeszélni vele. Elhiszem, hogy kíváncsi, nincs is ezzel baj, eleget tudok kérdezősködni én is. Ez most nem bizalom kérdése, de amíg zavaró tényezőként itt van ez a pasas is, addig nem bocsátkozom részletekbe. Viszont innentől nem is szeretnék a kis „üzletfelemnek” annál több figyelmet szentelni, mint amennyit nagyon muszáj, főleg mert szóba kerül egy kis kocsmázás és női dumcsi. Azt azért én is tudom, hogy mi ér többet. Tehát búcsúzóul megfenyegetem egy kicsit a pasast, túlzásba nem viszem a dolgot, úgyis tudhatja már, hogy ha nem tartja magát ahhoz, amit mondtam, akkor szó szerint megkapja majd, amit beígérek neki. De mára ennyi elég is belőle, úgyhogy hátrahagyva őt elindulunk Gingerrel kifelé a sikátorból.*
- A jelek szerint nem túl kifizetődőbe. *Húzom el a számat, mikor a másik lány csak nem tudja visszafogni a kérdéseit. Nem zavar vele, tényleg nincs bajom a kíváncsiságával, csak felbosszantott a férfi.* - Vérről van szó, sok vérről, és nem volt könnyű megszerezni. Nem tudom, hogy kinek és mire kell, talán valami rítushoz, vagy valaki fürödni akar benne… nem érdekel, csak az, hogy ez az idióta elfelejtette megadni a részemet a fizetségből. *Adok is magyarázatot, hiszen tényleg nem titok. De találok ennél jobb témát is, vagyis olyat, ami úgy érzem, hogy szintén némi magyarázatra szorul. Tudom, hogy Gingert bosszantja, ha ennyire óvni akarják, meg tudja ő védeni magát, de a dolog nem erről szól. Az az orosz nyílván szerelmes belé, és nem akarja elveszíteni, én pedig igazi barátként tekintek rá, és ezért nem szeretném, ha baja esne.*
- Szeretnék ott lenni, amikor legyőzöd. Csak hogy lássam az arcát. *Nevetek is fel, mert már magától a gondolattól is jól szórakozom. Nincs különösebb bajom azzal a sráccal, de ez tényleg olyan látvány lenne, amit nem szívesen mulasztanék el.* - Mondom, tisztában vagyunk vele, hogy meg tudod védeni magad. De ettől függetlenül is még tovább fogunk idegesíteni a dologgal. *Jelentem is be, de nem túl komoly hangon, nem szeretném tovább bosszantani a másikat. Majd legfeljebb bosszúból talál valamit, amivel meg engem idegesíthet. De mielőtt még nagyon durcás lenne, inkább terelem a témát, amolyan csajos dolgok felé. Nem szoktam a magánéletéről faggatni, de ha már ilyen neves ünnep van mögöttünk, és nekem senkim sincs, akivel ünnepelhetnék, hát belekíváncsiskodok az ő napjába.*
- Nem volt extra… se bilincsek, se ostor? *Rázom is meg a fejem némi tettetett csalódottsággal, de persze ezt sem gondolom komolyan. Tény, hogy jól elszórakozom a fura humorommal, Ginger meg már úgyis megszokhatta ezt tőlem. Nekem fogalmam sincs, hogy milyen szerelmesnek lenni, pláne, hogy milyen tartósan együtt lenni valakivel. A Valentin napról viszont eszembe jut egy számomra sokkal szórakoztatóbb dátum, és nem is lennék igazi ír, ha életemben egyszer nem tartanám meg Szent Patrik ünnepét. Azon aztán nem fogok megsértődni, hogy Ginger nem tudja pontosan, mi is ez az ünnep, ha jól tudom, amúgy is csak néhány éve kezd nemzetközibb lenni a dolog.*
- Nem szeretnélek a száraz részletekkel untatni, a lényeg, hogy Írország legismertebb védőszentje a pasas, ezért megérdemel egy ünnepet. De ha engem kérdezel, akkor az írek csak szerettek volna egy napot, amikor nyugodtan és büntetlenül piálhatnak, ráadásul az egyház jóváhagyásával. *Végül is, ki hibáztathatná érte az íreket?* - A sör pedig csak sör, csak ételfesték van benne. Nyugi, nem lesz tőle bajod, de ha szeretnéd, előkóstolok mindent, bár akkor nem garantálom, hogy marad neked valami. *Nevetek is megint; igen, most már egészen jó kedvem van. Látszik azért, nem mindegy, hogy az ember kivel tölti az estéjét. Lassan odaérünk a kocsmához, nem voltunk tőle túl messze.*
- A lényeg, hogy mindenki jól érzi magát, és egy napig senkinek nem kell foglalkoznia a nyűgjeivel. Igazából még én sem nagyon ünnepeltem meg. Tavaly nem akartam egyedül visszamenni Írországba, előtte meg aztán szó sem lehetett ilyesfajta züllésről. *Nagyanyám szavait használom, hallottam tőle ezt elégszer. Meg is nézhettem volna magamat, ha bármit is meg merészelek ünnepelni, amire ő nem adott engedélyt. Ha legalább kitagadott volna érte vagy valami, de nem, inkább pokollá tette mindenki életét. De nem fogom hagyni, hogy az ilyen irányú emlékeim elrontsák a kedvemet, úgyhogy egy széles mosollyal folytatom a mondókámat.* - Legalább megismerhetnél egy igazi ír pubot, a hangulatával meg mindennel, remélem ez már elég vonzó?

Vissza az elejére Go down
Irmine Reinhard
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 11
Csatlakozás : 2014. Mar. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Szomb. Márc. 29 2014, 00:52

//NRT: Daemon & Irmine - 2014.03.28//

Áh, csak tudnám mi a fenének gondoltam én azt, hogy ez így jó lesz! Hideg van, sötét és itt bolyongok egy sikátorban, ott is fordulva kicsit, ahol kanyar sincs, miközben kabátom egyre jobban igyekszem összehúzni, sötétkék felsőm előtt. Oké, pulcsi van alatta, de már egészen hozzászoktam a nappali meleghez, erre most ez... Közben pedig sandíthatok jobbra-balra, készenlétbe helyezve pálcámat, hátha rám akarja vetni magát valami. El tudtam volna képzelni jobb napot is. Mondjuk egy kiadós vásárlást, vagy inkább annak álcázott lófrálást. Csak tudnám miért jöttem én ide ki! Ráadásul Huldrych nélkül. Azóta már biztos eszi az ideg szegény kutyusomat. Vagy az is lehet, hogy már rég kitörte az ajtót, hogy megtanítsa, legközelebb ne zárjam be oda és hagyjam magára. Na igen, nem volt szép dolog maradásra parancsolni őt, de mégsem sétálhatok be egy medveölővel a boltba. Még a lábaim is fájnak. Egész egyszerűen túl sokat sétáltam ma rajtuk. Jól esne most levenni a cipőimet, megmasszírozni őket egy kicsit, aztán elterülni a meleg vízben, vagy legalább magamra engedni azt, hogy azzal is lazíthassak megfáradt izmaimon. Még sötétkék farmerom szára is kirojtosodott, miközben húztam a földön, többnyire a talpam alatt. Talán keresnem kellett volna egy varrónőt aki elvágja. Vagy megcsinálhattam volna én. Nem lett volna olyan, az biztos, de legalább nem lett volna ez az eredmény. Na igen, este meg is csinálom. Ja, nem, inkább holnap, feltéve, ha hazaérek még ma. Sokáig elidőztem, főleg az édességboltban, ahol megannyi cukorka közül válogattam. Egyet most is rágcsálok, egy barackosat. Már nem sok van belőle, de remélhetőleg addig kitart, míg a kikötőt megtalálom. Semmi kedvem széthúzni a kabátom egy újabb darabért, kísérletezve a megfagyással. Na jó, lehet, hogy túlzok, sőt biztos, de most ideges vagyok. A rövidítésemből hosszas kódorgás lett. Ez pedig nem tetszik. Sóhajtok egy nagyot, felfelé irányítva a levegőt, ezzel megmozgatva néhány tincset homlokomnál. Azt hiszem, ideje pihenőt tartani. Csak egy kicsit. Fogom magam és le is ülök az első szimpatikus helyre. Az általam vett holmik szatyrának tetejére, amit hátsóm alá illesztek, védve magam a felfázástól. Ennyi eszem azért van. Lábaim előre nyújtom, kényelmesen pihentetve azokat. Nem érdekel, hogy esetleg koszos leszek. Azért van a mosógép, hogy kimossa a göncöket. Barna tatyómat magam mellé teszem. Pántja át van vetve testemen, így nem félek attól, hogy olyan könnyen elvinnék. Egyik kezem azért rá helyezem, miközben szürkéskék szemeimmel szintén barna cipőimet nézegetem és egy német dalt dúdolgatok.
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Kedd Ápr. 01 2014, 16:43

//NRT: Daemon & Irmine - 2014.03.28//


A napom eddig egészen kellemesen telt, a Pokol szájában is jól éreztem magam, egészen addig, amíg az a ringyó rám nem telepedett. Eleinte persze nem zavart a társasága, remekül eljátszadoztam volna vele, hogyha nem derül ki róla az, ami, hogy két éles fog van a szájában, amivel pont engem akarna harapdálni. Na még mit nem… Fiatalka és buta lehet, mivel elég hamar rájött arra, hogy velem rossz lóra tett szert, és jelen pillanatban kissé sikítozva rohan be, véres arccal és vérző kezekkel a hosszú sikátorba. Ha Irmine felé tekint, akkor egy hosszú, szőke hajú, nagyjából 20 év körüli lányt láthat, aki rémült arccal fut egy olyan fickó elől, mint amilyen én vagyok és jól láthatóan rendesen vérzik is sebeiből. Az én kezemben pálca van és már rég elkaphattam volna, de szórakozom, számomra játék ez az egész, mert ha már ő nézett engem áldozatnak, hát legyen ő egy kis ideig a vad, amíg ki nem csinálom. Amúgy lépteim elég nagy hangot csapnak, hála a 20 soros acélbetétes bakancsoknak, amelyeknek száraiban fekete, szegecselt öves és láncokkal lógó nadrágomat tűrtem, felül pedig egy hosszú, nagyjából térdig érő fekete bőrkabát van rajtam, alatta pedig egy fekete felső, melyből túl sok nem látszik. Hajam felemás, ahogy eddig is, tehát egyik oldalon rövid, míg a másikon hosszú és egy picit se nézek ki barátságosan az arcomon lévő piercingekkel.
- Fuss csak te szuka, úgyis véged! – kiáltok utána, mely után rideg nevetésem következik. A cruost amúgy még nem veszem észre, mivel éppen most fut felé a szöszke. Na, majd kiderül, hogy mit reagál erre a látványra, hogy mit fog levenni ebből a helyzetből, de az tuti, hogy ránézésre nem látszik a szöszkén, hogy vámpír lenne és persze pont ebben a pillanatban hasítom fel a hátát, tehát hátul a pulóvere durván fel is szakad és elég szép mennyiségben kezd el ömleni onnan is a vámpír vére.
Vissza az elejére Go down
Irmine Reinhard
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 11
Csatlakozás : 2014. Mar. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Csüt. Ápr. 10 2014, 19:42

//NRT: Daemon & Irmine - 2014.03.28//

A dalnak hamarosan vége, de azért még befejezem. Csak utána szándékozok felkelni, nem hamarabb. Most már kezdem úgy érezni, hogy élet is van a lábaimban, így tovább tudok majd menni. Remélhetőleg ott kötök majd ki, ahol szükséges, nem akarok tovább bolyongni ezen a helyen. Valahogy túlontúl félelmetes, így, Huldrych nélkül. Cipőmről azért idővel leveszem tekintetem. Unalmas lenne végig azokat bámulni. Jobbra-balra nézelődöm, hátha látok valami újat, de nemigen arra számítottam, ami jön. Egy lány fut felém. Ez már magában elég bizarr, hát még az, hogy egy srác üldözi. Egy pillanat alatt pattanok fel. Na jó, több egy pillanatnál, sok időbe azonban nem telik. Amint lábaimon állok, már kezem ügyébe is kaparintom pálcám. Valahogy segítenem kell neki. Valahogy, de mégis hogyan? Idegességemen cseppet sem segít az a rémisztő nevetés, amit a srác hallat. Így, távolról, nem tűnik valami biztató látványnak, az pedig végképp nem, hogy a szőkeség csúnya sebek gazdája lesz, ahogy látom. Önkéntelenül is megindulok felé, először egy tétova lépéssel, majd sietve, miközben a szükséges ige után kutatok fejemben. Nem akarok kárt tenni a másikban, még akkor sem, ha nyilván megérdemelné. Persze ezt nem az én tisztem eldönteni, így csak valamilyen módú megfékezésén töröm magam.
- Incarcerandus - mondom is ki a kötöző ártás igéjét, miközben pálcámmal a fiú felé mutatok.
Ha használ a varázslat, ha nem, akkor is a lánnyal kezdek el foglalkozni.
- Minden rendben? - kérdem a szőkét.
Oké, tudom, hogy ez hülye kérdés, de valahogy ez jutott először eszembe. Valahogy mégiscsak rá kellett kérdeznem, hogy hogy érzi magát, vagy valami hasonló. Persze lehetett volna normálisabb módon is, ez azonban távol áll a normálistól. Az egész helyzet, úgy értem.
- Hogy tudnék segíteni?
Hangom aggódó. Nem tudom miért van ez, bizonyára én már csak ilyen vagyok, hogy úton-útfélen aggódom az emberekért, ha úgy látom, hogy bajuk van. Ez meg nem kis baj, szóval még szép, hogy ideges vagyok és féltem ezt az áldozatot. Mert hát mindenképpen az, ez nem vitás, legalábbis szerintem. Aztán hogy az a barom hogy vélekedik róla? Talán nem ártana rá kérdezni, amit meg is teszek hamarosan, amint felé fordulok, remélhetőleg megkötözött alakjára figyelve.
- Ne mozdulj! Mégis miért csináltad ezt? - teszem fel kérdésem ezúttal neki, miközben folyamatosan rá mutatok pálcámmal.
Hangom enyhén remeg. Azt hiszem, ez érthető, tekintve, hogy az imént még kényelmesen ücsörögtem, egy dalt dúdolva, most viszont... Nem szívesen ártanék neki, még akkor sem, ha ő mást bántott. Nem vagyok én holmi bosszúálló fajta, főleg nem úgy, hogy csak most futottam össze velük. Ahhoz azért több kellene. Remélem, hogy több kellene.
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   Szomb. Ápr. 19 2014, 12:40

//NRT: Daemon & Irmine - 2014.03.28//


Soha se fogom hagyni azt, hogy egy vámpír majd megcsapoljon, pont engem, hiába néz ki olyan dögösen, mint ez a szöszke, így elég hamar hagyjuk el a klubbot és kezdem meg üldözését. Elé is hoppanálhatnék és hamar véget érne az egész, én mégse azt tervezem, e helyett inkább hagyom, had fusson, had higgye azt, hogy ügyesebb lesz nálam és amikor rágyorsít, akkor én is bevetek egy kis mágiát, ennyi az egész. De egyre több sebből vérzik, így egyre nehezebb lesz számára a szökés, amit egy idegen is észrevesz, ki természetesen a sötét külsejű srácot nézi ellenségnek. Hogy miért nem lepődöm meg ezen? Viszont oly sokszor ért már meglepetésszerű támadás, hogy esélytelen az, hogy bekapjam a kötöző ártást, tehát pálcám azonnal lendül is.
- Protego! – védem ki szinte azonnal, majd lassítok és ahogy az ismeretlen csaj a vámpírkához megy, meg is állok, majd egy kisebb mosollyal arcomon figyelem a jelenetet. Ráérek még beszólni a csajszinak, előbb nézze csak meg magának, hogy mit csinált. A vámpír lassít előtte, majd elkerekedett szemekkel veti magát Irmine karjaiba, ölelve át a másikat.
- Segíts, bántani akar. – nyüszögi neki halkan, mintha egy ember lenne, majd a következő kérdésére mosolyodik el és a cruos azt veheti észre, hogy az éles fogak máris behatolnak bőrébe. Így tudna segíteni egy sebesült vámpírnak, ez már csak egyértelmű… tehát nem hiszem, hogy ezek után nagyon hozzám tudna szólni a kicsike vagy kérdőre vonni, esetleg megpróbálni parancsolgatni nekem.
- Látod-látod, ezért kellett neked közbeavatkoznod… - indulok meg lassan a lányok felé és Irmine akárhogy is szeretné, nem fogja tudni csak úgy levakarni magáról a csajt, főleg, mivel a harapástól lassan bódult állapotba kerül. Én azért nem hagyom, hogy túl nagy dózis érje, így pálcámat a vámpír hátának szegezem, a szíve irányába.
- Ego flammatum! – az öngyulladást vetem be ellene, az most eléggé gyors és bár Irminenek is talán kellemetlen lesz a forróság, talán ha a vámpír elengedi – mert ahogy megérzi a hőt, el fogja -, lesz annyi esze a kicsikének, hogy elhátráljon tőle. Nem tart sokáig, a haj belobban, ahogy a szemek is, majd a szöszke sikítozni kezd és elég gyorsan hamu marad már csak belőle, amit az itt kószáló szél el is kezd kipucolni a sikátorból. Na, ennek annyi! Még szívesen szórakoztam volna vele, de hát nem hagyták… Dühös tekintettel lépek oda a még életben lévő lányhoz, majd kapom el nyakánál fogva, és miután magamhoz húztam, szépen a falhoz is nyomom, kissé talán erősebben is, tehát talán megérzi a fájdalmat, a szívénél pedig pálcám hegyét fogja.
- Ha nem akarod te is követni, akkor ideje elárulnod nekem, hogy miért is avatkoztál közbe, kislány. – fúrom bele fekete szemeimet a lányéba, és nem fogom addig elereszteni, amíg nem felel. Mondjuk, élvezem is a helyzetet, nem is kicsit, ahogy kezem között tarthatom a törékeny nyakicát és a pálcámmal ijesztgethetem. Nem tűnik túl idősnek, talán még új is a köreinkben, de akkor ideje megtanulni, hogy hol a helye, ahogy azt is, hogy ki az, akit tisztelnie kell.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Sötét sikátorok   

Vissza az elejére Go down
 
Sötét sikátorok
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mystic Falls sikátorai
» Aligátorok kódexe
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: