Lacey Flynn

Tárgy: Lacey Flynn 2014-03-19, 7:57 pm

Név: Lacey Flynn
Becenév: Foxie
Születési hely, idő: London; 1998. április 1.
Vér: aranyvérű
Ház: Inflatus
Évfolyam: elsőéves

Külső: már-már narancssárga haj, ami a válláig ér - ezért becézték többen Foxie-nak -, ami napfényben szinte lángolni látszik és mélyzöld szempár, alabástromfehér bőr, az arcát pedig szeplők borítják, ahogy a legtöbb vereshajúnak. Nem valami magas, és ez még enyhe kifejezés. Mindössze százötvenhat cm, vékony lány, édes kis mosollyal. Kedvenc ruhadarabjai a farmerek, és a különböző színes pólók - általában egyszerűen öltözködik, hiszen úgyis minden figyelmet a hajszíne von magára. A szoknyákat ki nem állhatja, állítása szerint ő maga sem túl nőies darab, de így szereti magát. Ékszereket vagy sminket sem nagyon hord. Kedvenc színei a kék és a vörös - a kék azért, mert hihetetlenül disszonáns a hajával, a vörös pedig azért, mert illik hozzá. Valójában akármilyen ruhát felvesz, feltéve, ha elég kényelmes, és nem túlságosan nőies.

Jellem: könyörtelen, akaratos, önző, magabiztos. Nem érdekli más véleménye, azt csinál, amit akar, amikor kedve szottyan, és úgy, ahogy nem szégyelli. Szerinte az egyén akarata mindennek a mozgatórugója, és ehhez is alkalmazkodik. Mindent és mindenkit felhasznál a céljai elérésére, szerinte ez még hasznosabb, mint a mágikus erő. Gyűlöli, megveti és lenézi a gyávákat. És, mint vérének legtöbb képviselője, ő sem becsüli sokra a muglikat. Igen nehéz vele összebarátkozni - és senkinek nem is érdemes, mert nincs szüksége barátokra. Senkinek sem adja ki magát egészen, és senkiben sem bízik igazán önmagán kívül. Nem mintha tartana egy esetleges árulástól: sokkal inkább azért teszi, mert így sokkal egyszerűbb. Mindemellett nem átall szerepet cserélni és szemérmetlenül a másik szemébe hazudni, vagy mert muszáj, vagy mert jó mókának tartja, vagy csak úgy. A becsület és a bűntudat sem gyakori vendégek lelke sötét zugaiban. Szarkasztikus: imád gúnyolódni, néha még önmagán is.

Ha az ember reménytelen helyzetben van, a múlt a legjobb menedék. Ha sötét cellában ülsz, és körbevesznek a vigasztalan falak, amelyekre évekkel ezelőtt ismeretlen kezek karcoltak bejegyzéseket; ha az ablakodat rácsok fedik, és a réseken a tintatestű éjszaka kukucskál be Hold-szemével, könnyen azon kaphatod magad, hogy a tekinteted a sötétségbe burkolózó plafon helyett a múlt képkockáit nézi. A sötétség körbeburkol, mint valami takaró, te pedig lassan nyakig süllyedsz mindabba, ami rég elmúlt.
Nehéz írnom... de nem azért, mert nincs miről. Van. De a gondolataim olyanok most, mint a darázsraj, és én nem tehetek mást, csak hallgatom a zümmögést. Próbálom őket elkapni, két tenyerem öblébe fogni, de gyorsabbak nálam: mindig kicsúsznak a kezeim közül. Nem tehetek mást, mint hogy megálljt parancsoljak nekik, sorba állítsam őket, mintha csak katonai parancsnok lennék, majd vezényszóra indítsam őket.
Sorakozz! És most... Lé-pés iiiiiiiiin-DULJ!
A Flynn család sohasem tartozott az igazán nagyok közé. Aranyvérűek voltunk, ez igaz, egytől egyig... de nem tartoztunk a híresek közé soha. Apám, Christian Flynn, teljesen elsüllyedt a sötét művészetekben - hórihorgas, keszeg figura volt, dús, fekete hajjal, bogárszemmel, fekete szemüvegben. Annak ellenére, hogy ideje nagy részét főzetekkel és hullákkal töltötte - igen morbid társaság - napbarnított bőre volt. A pincében (kőpadlós, alacsony mennyezetes, visszhangos helyiség) volt hajnaltól késő estig, a polcokon különböző színű és szagú bájitalok sorakoztak, egy másik vitrinben, mágikus és nem mágikus zárak mögött a ritka és veszélyes főzetek kaptak helyet, egy egyszerűbb gardróbban pedig padlótól plafonig alapanyagok kaptak helyet. Különböző állatok testrészei úszkáltak folyadékkal teli üvegekben, porított csontok kis dobozban, vér egy kisebb fiolában - apám esküdött, hogy sárkányvér van benne, de ezt még négyévesen sem hittem el - mindenféle fűfélék, virágok és levelek zacskókban. A bájitalfőzés volt a hobbija, és rengeteg könyve volt a témában, üvegvitrinben a kis házikönyvtárunkban. A másik hobbija pedig a nekromancia volt - a pince egy másik helyiségében mindig hullákat tárolt, legalább hármat, hogy kísérletezhessen velük. "Ezek az élettelen porhüvelyek", mondta apám, "a fekete mágia marionettbábui. Ne félj hát tőlük!"
Apa az életet kereste a halálon keresztül. Azt mondta mindig, hogy ha el akarsz jutni valahova, indulj el az ellenkező irányba. Ő is ezt tette. A holttestekben kereste azt az apró szikrát, ami az élettelen hús-és csonthalmazból lélekkel bíró embert csinál. Érdekes hobbinak találtam, annak ellenére, hogy engem nem emiatt érdekelt a nekromancia.
Anya - Thea Jordan - egészen más volt. Őt az élet érdekelte - vagy inkább annak teljes élvezete. Bálokba járkált és két kézzel szórta a pénzt - tehette, hisz vagyonosak voltunk. Nem foglalkozott a mágiával úgy, mint apa, és ha nem volt oka, akkor egyáltalán nem használta a varázserejét. Hiú volt a végtelenségig; képes volt órákat eltölteni a tükör előtt, a haját rendezgetve. Ez a legerősebb emlékem róla: én az ágyon ülök, úgy, hogy látszódjak anyám tükrében, ő pedig a haját tűzi fel, a füle mögé igazít egy tincset, egy másikat a homlokába húz, díszeket tűz a rézvörös hajába, hogy aztán kiszórja őket, és elgondolkodó arccal másikat rakjon a helyébe. A hajában vörös melírcsíkok húzódtak, ebből néhány tincs kiszabadult a - szándékosan - hanyag kontyból, és a tarkójára hullott. Gyönyörű arcának nem kellett sok smink, csak a szeme körül festette ki, és némi rúzst vitt fel a szájára. Mindig úgy beszélt hozzám, hogy a tükörben nézte a tükörképemet. Szerettem a hangját, és az illatát is. Minden hibája ellenére jó anya volt, és igyekezett mindenre megtanítani, amit csak jó családból származó, aranyvérű, ifjú - és sötét - mágushölgynek tudnia kellett.
A muglik utálatára nem ő tanított, és nem is az apám. Tény, hogy egyikük sem rajongott értük túlzottan, és ha lehet, akkor elkerülték őket - bár, ahogy apám fogalmazta meg, már annyian vannak, mint a svábbogarak, és lehetetlen őket kikerülni... - de hogy rászolgáltak a megvetésre, azt anyai nagyapám mondta. Jack bácsi gyűlölte őket, és néha még le is köpte néhány képviselőjüket. Az egyik közös, családi vacsorán adott hangot a nézeteinek.
- Hogy a mágia mindenütt jelen van, és nem számít a vér... lószart nem!
- Apa, ne beszélj így vacsora közben, és főleg ne a gyerekek előtt! - botránkozott meg anya, de a nagyapát nem hatotta meg, csak mondta tovább.
- Hidd el, jobb, ha minél előbb megtudják! Gyerekek, jól jegyezzétek meg: a mágia nem arra van, hogy a sárvérű férgekből velünk egyenrangút csináljon! Azért van, hogy éljünk vele, kedvünk szerint, és rádöbbentsük a csótányokat, hol a helyük! Értettetek?
A többes szám rám és a bátyámra vonatkozott. Jay két évvel volt idősebb nálam, és ő is anyánk haját örökölte. Csipetnyi rozsdás napfény az égből. Bólogattunk, nagyapa pedig visszatért az ételhez.
Jay a maga módján kedvelhető volt, habár nem sok kívülállónak nyílt meg. Törtető, kegyetlen, maximalista. És roppant erőszakos. Többször került verekedésbe - mindig nyert - de a legsúlyosabb eset az volt, mikor felgyújtotta egy család házát bosszúból. Apa megbüntette, és egy hétre bezárta ezután. Nem azért, mert a fia utálta a muglikat, hanem azért, mert így könnyen magunkra vonhattuk volna a Minisztérium figyelmét és haragját.
"A sötétség útja...", oktatott ki minket apa aznap délután, "...a pusztításról szól, és arról, hogy minél eredményesebbek legyetek benne. Ehhez meg kell tanulnotok kordában tartani és elrejteni igaz valótokat mások elől, hogy manipulálni tudjátok őket. A múlt csak kártyapakli: néha csalnotok kell a keverésénél. A jövő pedig legtöbbször nem több távoli ködképnél. De a kettő között ott őrlődik a jelen, az idő, ahol mindent befolyásolhatsz. Ha úgy romboltok, mint egy hurrikán, pusztítóak lesztek... és rövid életűek. Az okos pedig jövőben gondolkodik."
Úgy gondoltam, apa igencsak eredményes fekete mágus.
Tizenhat éves koromban kaptam meg a levelet az Inflatus házból, akárcsak Jay - a "behívó"-t, ahogy később viccesen neveztük a családban. Jay akkor már két éve járt a Mysterioba, és nyaranta rengeteg élménnyel megrakodva jött haza. Én is alig vártam, hogy iskolába mehessek, és végre tanuljak valamit az alap bűbájokon kívül. A nekromancia érdekelt a leginkább: uralni mindazt, amitől egy normális ember fél. Visszahívni a túloldalról valakit, aki már visszavonhatatlanul oda tartozik. Olyan fekete mágus akartam lenni, aki megváltoztatja a történelmet.
Apának beszéltem erről: mindketten a pincében voltunk akkor, ő pedig a főzete fölé görnyedt. A mellette lévő asztalon alapanyagok álltak: hol ezt, hol azt szórta az üstbe. Az edény fölött vastag gőz terjengett, de egy tapodtat sem szállt arrébb az üst fölül. A tűz miatt izzasztó meleg volt odalent.
- Ha ilyen akarsz lenni, jól jegyezd meg, Foxie: gyűlölj. Gyűlölj mindenkit! A gyűlölet könyörtelenné tesz, a könyörtelenség pedig érzéketlenné.
- Jay-nek miért nem mondtad ezt?
- Mert Jay nem akarja átírni a történelmet. Te igen. De ha ezt akarod, akkor kegyetlennek kell lenned - csak úgy jutsz feljebb. Készen állsz te erre?
Még akkor is ezt kérdeztem magamtól, amikor átléptem az iskola kapuját és....

A gyertya hamarosan csonkig ég, így mára kénytelen vagyok abbahagyni. Emlékek, elmúlt életem... jó éjszakát!

Kész vagyok! Remélem, minden stimmel - többek között ez a naplóírásos megoldás is. ^^" A mugliutálatáért meg elnézést kérek - Foxie már csak ilyen. Köszönöm a figyelmet! Smile

Tárgy: Re: Lacey Flynn 2014-03-19, 9:43 pm

Na szija

El is olvastam az előtörid és kissé meg is lepődtem az írásstíluson, de nem volt vele semmi probléma se, tetszett. Szívesen olvastam volna a karakteredről még többet, de majd a játék folyamán bizonyára ki fog derülni, hogy milyen élete volt, mit szeretett, ilyesmik. Very Happy

Szóval az előtörténeted elfogadom, már be is állítom a karaktered dolgait és jó játékot kívánok nálunk! Érdekes karinak ígérkezik, szóval alig várom, hogy lássam játékban. Razz

Remélem, hogy tetszeni fog majd itt. Very Happy

Nyugodtan avasd fel tehát a játékteret, írj játékra híváshoz, játék egyeztetésekhez bátran (magadnak is csinálhatsz, ha szeretnél) szóval fedezd fel a fórumot! Very Happy

Ja és reagálva arra, amit írtál: semmi gond sincs a kegyetlen, gonoszkás karikkal, akik utálják a muglikat, akad itt bőven. Very Happy