Dazira Merzeus

Tárgy: Dazira Merzeus 2014-04-07, 6:18 pm

Név: Dazira Merzeus
Becenév: Dazi /Nem szereti a beceneveket/
Születési idő, hely: 1997. április 13.
USA, Pennsylvania
Vér: Félvér (sokáig abban a tudatban élt, hogy aranyvérű)
Ház: Inflatus, 2. évfolyam

Megjelenés:

Haja hullámos, ránézésre sötétbarnának tűnő, szemei smaragd zöldek. 170 cm magas, vékony, törékeny testalkatú, erős izomzatú és csontú fiatal lány. Bőre fehér, ajkai vérvörösek, arca sápadt. Hosszú dús szempilláival igéző tekintetet vet kiszemeltjeire. Külsejére, mint minden nő, ő is nagy figyelmet fordít. Nem nagyon rajong a túl színes ruhadarabokért. Kedvenc színe a vörös és a fekete. Ruhatárában a fekete szín dominál, bár alkalmanként néha-néha azért a vöröst sem hanyagolja. Mosolyát jól leplezi ritka mikor ki is mutatja, szerinte nem áll jól neki. Előszeretettel visel régi ruhadarabokat, nem megy, a divat után saját stílusa van. Ezért néha furán is néznek rá, de kicsit sem érdekli. Viselete általában különc és nőies. Sminkje gyanánt sötét szemhéjpúdert, és néha élénkpiros rúzst is használ. Körmeit rendszerint lakkozza, de csak feketére. Ez egy örök szín nála. Haját változatosan hordja, hol kiengedve, hol összefogva vagy kontyba tűzve. Mindig alkalomhoz illően öltözködik.

Jellem::

Vakmerő, művelt, de néha pimasz, cinikusan kedves, megértő. (Ha kicsit megerőlteti magát akár még aranyos is tud lenni.) Őszinte , de ha az érdek úgy kívánja, a hazugságot sem veti meg. Szeret incselkedni és néha bosszantani másokat (persze ezt nem gonoszságból csak úgy ).Nem túlzottan rajong a társaságért, inkább olyan magának való típus. Ennek ellenére barátságos még is mindig magányos. Forrófejű, labilis, néha nőiesen hisztérikus. Előbb cselekszik, aztán gondolkodik. Ez a legnagyobb hibája. Akaratereje nagy, így képes bármilyen célt elérni, amit kitűz maga elé. Céltudatos, néha mégis tele van kételyekkel. Kitartó, ha valami először nem megy, azt addig csinálja, míg nem sikerül. Szívós.
Természetre eléggé labilis és lobbanékony. Néha sértődős, néha pedig épp az ellenkezője, hangulatától függ nála. Ezért is mondják, hogy kiszámíthatatlan.

Előtörténet:

Mit mondhatnék magamról? …. Nem tudom.
1996. április 13. –ban láttam meg a napvilágot egy eldugott kis birtokon a Kárpátokban. Családom vérvonalát tekintve aranyvérű. Szüleim Luciana és Leonel Merzeus . Van egy bátyám, aki csak egy évvel idősebb nálam a neve , Ejslan Merzeus. (Ellentétben vele én nem lettem aranyvérű.)
A családom 4 generációra visszavezethetően is sötét mágiával foglalkozott, ebből kifolyólag a szüleim is sötét mágusok.
4 éves voltam mikor visszaköltöztünk Pennsylvaniába a családi birtokra. A bátyámat és engem szigorú neveltetésben részesítettek. Vérvonalunkból adódóan szinte belénk nevelték a sárvérűek iránti ellenszenvet. A szüleim közül mindig is apámat szerettem jobban és a bátyámmal szinte elengedhetetlené vált a rivalizálás a szeretetéért. Míg nem eldurvultak a dolgok Ejslannal megromlott a viszonyom jóformán utáltuk egymást. Szerinte én voltam a kis kedvenc, csak mert elszántságom és céltudatosságom nem ismert határokat, ha a tanulásról volt szó.
Ejslan és én hiába utáltuk egymást, de a családi kötelék mindig összetartott minket még a legnehezebb időkben is. Mint minden családban a miénkben is voltak titkok, és mint minden titokra, erre is fény derült. Ez eléggé megrázta az egész családot, de a legjobban engem. Sokáig próbálták eltitkolni, s a családom takargatta anyám félrelépését, mert ugyebár mi „minta család” vagyunk szinte kizárt dolognak tartották, hogy folt eshetne a család becsületén. Az egész akkor derült ki mikor felbukkant a vér szerinti apám, akiről végül kiderült, hogy sárvérű.
Igazán nem változott semmi, mert apám tudomást sem akart venni arról, hogy Ejslan vagy én ne az ő gyermekei lennénk, de én nem tudtam szemet hunnyin e felett ilyen könnyen. Összevesztem anyámmal és eléggé megromlott a kapcsolatom vele. Haragudtam rá s magamra. Mindig is úgy neveltek, hogy a vérvonal tisztaságának a megőrzése a legfontosabb. „Mert a sárvérű az csak sárvérű.” így bennünk is kialakult egyfajta ellenszenv a sárvérűek iránt. Ellenszenvem megváltozott mikor megismertem a vér szerinti apámat, akinek fogalma sem volt arról, hogy létezem. Persze azóta sem láttam és jobb is így hisz van apám és mindig is volt.
Ez a kis incidens közelebb hozott minket a bátyámmal, még most is emlékszem arra, amit akkor mondott:
-Nem számít milyen vagy! A húgom vagy és én így szeretlek. - ekkor átölelt és én halkan zokogva azt feleltem:
- Én is szeretlek! - azt hiszem akkor hagyta el ajkam először azt a szót, hogy „szeretlek”.
Nem véletlen hisz nem vagyok az az érzelgős típus szerintem.
Nem nagyon voltak barátaim és a bátyámon kívül nem nagyon barátkoztam senkivel sem gyermekorom óta ilyen magamnak való fajta vagyok.
13 életévem betöltvén kaptam egy kis farkast. Anyám így akarta feletetni velem a bánatot, amit okozott. Meg volt győződve arról, hogy így kárpótolhat vagy lekenyerezhet egy ilyen „kisállattal”. Hogy őszinte legyek eleinte nem voltam elragadtatva, sőt nem nagyon kedveltem. Főleg akkor mikor heteken át álmatlan éjszakáim voltak miatta. Egész éjjel vonyított és üvöltözött már nagyon idegesítő volt. Aztán rájöttem, hogy vehetném hasznát, és hogy fordíthatnám hasznomra. Elhatároztam, hogy kicsit megleckéztetem Ejslant . A bátyám nem kedveli a farkasokat egy gyermekkori baleset az oka. De elszámoltam magam és anyám közbelépett nehogy kárt tegyek a bátyám lelkivilágában. Aztán ahogy teltek a napok egyre jobban megkedveltem a mihasznának vélt állatot olyannyira, hogy már nevet is adtam neki. Elneveztem Ilwydd-nek. Külsőre gyönyörű ébenfekete bundája van, ami a napon szinte ragyogott. Szeme, pedig mint az azúrkék égbolt . A hideg is kiráz, mikor a szemébe nézek. Picit olyan rémisztő és rideg tekintete van, de ez az egyik ok, amiért annyira megkedveltem. Sülve-, főve együtt barangoltunk mindenfelé, nagyon ritkán voltam otthon és a mágiatanulást is hanyagoltam miatta persze ennek a bátyám csak örült.
Egyszer egy nap kilovagoltam a birtokmentén lévő kis fenyveshez. Kíváncsiságom nem teltbe ennyivel egyre beljebb és beljebb haladtam a sűrűségbe. Akkor még nem sejtettem, a veszélyt, ami rám leselkedett a bokrok mögül. Megálltunk, mert a lovam elfáradt leszálltam hát róla, hogy kipihenje a hosszú utat. Abban a pillanatban egy farkas ugrott elő a bokrok közül használhattam volna mágiát ellene, de nem tettem teljesen ledermedtem. A lovam megrémült és otthagyott, elviharzott a farkas pedig fogát acsarogva közelített felém. Minden olyan gyorsan történt. Nem is eszméltem mi van csak már arra, hogy hirtelen a semmiből ott termett Ilwydd aztán csupa vér és húscafatok körülötte s egy tetem. Nem értettem, „miért?” vagy „hogy?” …”mi okból? „jött utánam, de akkor jobban örültem neki, mint bármikor. Hálás voltam neki, mert megmentette az életem. Ezek után pedig már nem akartam tőle megválni amúgy sem tettem volna , hisz én neveltem fel. Hazaérve nem mondtam senkinek semmit ez megmaradt a kettőnk titkának.
14 éves kort elérvén én és Ejslan iskolát váltottunk, egy magán iskolába kerültünk ahol meg tanultuk használni a mágiát igaz csak alapszinten.
Apánknak soha semmi nem volt jó, ő mindig azt mondta többre is képesek lennénk, ha nem lennénk ennyire lusták és mihasznák. Ha a varázslásról volt szó szinte ritka alkalom volt ha dicséretet kaptunk tőle , magas volt a mérce mindig és az is marad.
Az eddigi iskolámban sikeresen elsajátítottam az alapokat, de azok csak alap dolgok, amit egy varázsló a mindennapokban felhasználhat. Azt mondták többre hivatott engem a sors hogy beérjem ennyi tudással. Nem elég jónak lenni, a legjobbnak kell lennem ezért jöttem ide, hogy tanulhassak. Barátokra és barátságkötésre abszolút nem számítok, de reménykedek benne, hogy nem leszek teljesen egyedül.

Tárgy: Re: Dazira Merzeus 2014-04-07, 9:33 pm

Na szia itt is, akkor hát a véleményezés. Very Happy

Először is, a megjelenéshez még írj hozzá valamennyit légyszi, mert ez a minimum szószámot sajnos nem éri el, illetve döntsd el, hogy E/1-be vagy E/3-ba írsz-e, mert a kettőt együtt keverve nagyon zavaró. Mindegy, hogy melyiket használod, de akkor azt használd légyszi végig. Smile

Esetleg az úgy lehet, hogy a jellem és a kinézet E/3, az előtöri meg E/1-es, de az egyiken belül ne keverd mindkettőt, az a lényeg. Very Happy

Az előtörivel csak egy aprócska gond akad. A Mysterioba a diákok 16 éves korukba kerülnek, tehát amikor magániskolába került a karaktered, akkor ennél fiatalabbnak kellett lennie és írd oda az előtörténeted végére, hogy amikor 16 éves lett, akkor ment el a Mysterioba, majd ugye az első éve után lett másodikos. Mivel te másodikos karaktert hozol be, ezért az előtörid végére biggyeszd be azt, hogy már egy éve itt tanul, hogy érzi magát, ilyesmit.
És még annyit jegyeznék meg, hogy a farkast a karaktered a Mysterioba nem hozhatja, mert ilyen jellegű háziállat nem megengedett, maximum famulus formájában, ami ugyebár egy teremtett lény. Ha kijavítottad a hibákat, dobj meg egy üzivel, újból elolvasom és akkor utána majd famulust is kell választanod, még mielőtt játszanál. Azt itt teheted meg: https://mysterio.hungarianforum.net/t964-famulus és ha megvan a választott, akkor ide írd be: https://mysterio.hungarianforum.net/t303-famulus-lista-csak-a-2-3-evfolyam-szamara

Szóval először javítsd ki légyszi azt a pár apróságot, amit kértem, utána dobj üzit és ha minden okés, utána jöhet a famulusos dolog, majd a játék. Very Happy

Tárgy: Re: Dazira Merzeus 2014-04-07, 10:17 pm

Dazira Merzeus írta:: Név: Dazira Merzeus
Becenév: Dazi /Nem szereti a beceneveket/
Születési idő, hely: 1997. április 13.
USA, Pennsylvania
Vér: Félvér (sokáig abban a tudatban élt, hogy aranyvérű)
Ház: Inflatus, 1. évfolyam

Megjelenés:

Haja hullámos, ránézésre sötétbarnának tűnő, szemei smaragd zöldek. 170 cm magas, vékony, törékeny testalkatú, erős izomzatú és csontú fiatal lány. Bőre fehér, ajkai vérvörösek, arca sápadt. Hosszú dús szempilláival igéző tekintetet vet kiszemeltjeire. Külsejére, mint minden nő, ő is nagy figyelmet fordít. Nem nagyon rajong a túl színes ruhadarabokért. Kedvenc színe a vörös és a fekete. Ruhatárában a fekete szín dominál, bár alkalmanként néha-néha azért a vöröst sem hanyagolja. Mosolyát jól leplezi ritka mikor ki is mutatja, szerinte nem áll jól neki. Előszeretettel visel régi ruhadarabokat, nem megy, a divat után saját stílusa van. Ezért néha furán is néznek rá, de kicsit sem érdekli. Viselete általában különc és nőies. Sminkje gyanánt sötét szemhéjpúdert, és néha élénkpiros rúzst is használ. Körmeit rendszerint lakkozza, de csak feketére. Ez egy örök szín nála. Haját változatosan hordja, hol kiengedve, hol összefogva vagy kontyba tűzve. Mindig alkalomhoz illően öltözködik.

Jellem::

Vakmerő, művelt, de néha pimasz, cinikusan kedves, megértő. (Ha kicsit megerőlteti magát akár még aranyos is tud lenni.) Őszinte , de ha az érdek úgy kívánja, a hazugságot sem veti meg. Szeret incselkedni és néha bosszantani másokat (persze ezt nem gonoszságból csak úgy ).Nem túlzottan rajong a társaságért, inkább olyan magának való típus. Ennek ellenére barátságos még is mindig magányos. Forrófejű, labilis, néha nőiesen hisztérikus. Előbb cselekszik, aztán gondolkodik. Ez a legnagyobb hibája. Akaratereje nagy, így képes bármilyen célt elérni, amit kitűz maga elé. Céltudatos, néha mégis tele van kételyekkel. Kitartó, ha valami először nem megy, azt addig csinálja, míg nem sikerül. Szívós.
Természetre eléggé labilis és lobbanékony. Néha sértődős, néha pedig épp az ellenkezője, hangulatától függ nála. Ezért is mondják, hogy kiszámíthatatlan.

Előtörténet:

Mit mondhatnék magamról? …. Nem tudom.
1997. április 13. –ban láttam meg a napvilágot egy eldugott kis birtokon a Kárpátokban. Családom vérvonalát tekintve aranyvérű. Szüleim Luciana és Leonel Merzeus . Van egy bátyám, aki csak egy évvel idősebb nálam a neve , Ejslan Merzeus. (Ellentétben vele én nem lettem aranyvérű.)
A családom 4 generációra visszavezethetően is sötét mágiával foglalkozott, ebből kifolyólag a szüleim is sötét mágusok.
4 éves voltam mikor visszaköltöztünk Pennsylvaniába a családi birtokra. A bátyámat és engem szigorú neveltetésben részesítettek. Vérvonalunkból adódóan szinte belénk nevelték a sárvérűek iránti ellenszenvet. A szüleim közül mindig is apámat szerettem jobban és a bátyámmal szinte elengedhetetlené vált a rivalizálás a szeretetéért. Míg nem eldurvultak a dolgok Ejslannal megromlott a viszonyom jóformán utáltuk egymást. Szerinte én voltam a kis kedvenc, csak mert elszántságom és céltudatosságom nem ismert határokat, ha a tanulásról volt szó.
Ejslan és én hiába utáltuk egymást, de a családi kötelék mindig összetartott minket még a legnehezebb időkben is. Mint minden családban a miénkben is voltak titkok, és mint minden titokra, erre is fény derült. Ez eléggé megrázta az egész családot, de a legjobban engem. Sokáig próbálták eltitkolni, s a családom takargatta anyám félrelépését, mert ugyebár mi „minta család” vagyunk szinte kizárt dolognak tartották, hogy folt eshetne a család becsületén. Az egész akkor derült ki mikor felbukkant a vér szerinti apám, akiről végül kiderült, hogy sárvérű.
Igazán nem változott semmi, mert apám tudomást sem akart venni arról, hogy Ejslan vagy én ne az ő gyermekei lennénk, de én nem tudtam szemet hunnyin e felett ilyen könnyen. Összevesztem anyámmal és eléggé megromlott a kapcsolatom vele. Haragudtam rá s magamra. Mindig is úgy neveltek, hogy a vérvonal tisztaságának a megőrzése a legfontosabb. „Mert a sárvérű az csak sárvérű.” így bennünk is kialakult egyfajta ellenszenv a sárvérűek iránt. Ellenszenvem megváltozott mikor megismertem a vér szerinti apámat, akinek fogalma sem volt arról, hogy létezem. Persze azóta sem láttam és jobb is így hisz van apám és mindig is volt.
Ez a kis incidens közelebb hozott minket a bátyámmal, még most is emlékszem arra, amit akkor mondott:
-Nem számít milyen vagy! A húgom vagy és én így szeretlek. - ekkor átölelt és én halkan zokogva azt feleltem:
- Én is szeretlek! - azt hiszem akkor hagyta el ajkam először azt a szót, hogy „szeretlek”.
Nem véletlen hisz nem vagyok az az érzelgős típus szerintem.
Nem nagyon voltak barátaim és a bátyámon kívül nem nagyon barátkoztam senkivel sem gyermekorom óta ilyen magamnak való fajta vagyok.
13 életévem betöltvén kaptam egy kis farkast. Anyám így akarta feletetni velem a bánatot, amit okozott. Meg volt győződve arról, hogy így kárpótolhat vagy lekenyerezhet egy ilyen „kisállattal”. Hogy őszinte legyek eleinte nem voltam elragadtatva, sőt nem nagyon kedveltem. Főleg akkor mikor heteken át álmatlan éjszakáim voltak miatta. Egész éjjel vonyított és üvöltözött már nagyon idegesítő volt. Aztán rájöttem, hogy vehetném hasznát, és hogy fordíthatnám hasznomra. Elhatároztam, hogy kicsit megleckéztetem Ejslant . A bátyám nem kedveli a farkasokat egy gyermekkori baleset az oka. De elszámoltam magam és anyám közbelépett nehogy kárt tegyek a bátyám lelkivilágában. Aztán ahogy teltek a napok egyre jobban megkedveltem a mihasznának vélt állatot olyannyira, hogy már nevet is adtam neki. Elneveztem Ilwydd-nek. Külsőre gyönyörű ébenfekete bundája van, ami a napon szinte ragyogott. Szeme, pedig mint az azúrkék égbolt . A hideg is kiráz, mikor a szemébe nézek. Picit olyan rémisztő és rideg tekintete van, de ez az egyik ok, amiért annyira megkedveltem. Sülve-, főve együtt barangoltunk mindenfelé, nagyon ritkán voltam otthon és a mágiatanulást is hanyagoltam miatta persze ennek a bátyám csak örült.
Egyszer egy nap kilovagoltam a birtokmentén lévő kis fenyveshez. Kíváncsiságom nem teltbe ennyivel egyre beljebb és beljebb haladtam a sűrűségbe. Akkor még nem sejtettem, a veszélyt, ami rám leselkedett a bokrok mögül. Megálltunk, mert a lovam elfáradt leszálltam hát róla, hogy kipihenje a hosszú utat. Abban a pillanatban egy farkas ugrott elő a bokrok közül használhattam volna mágiát ellene, de nem tettem teljesen ledermedtem. A lovam megrémült és otthagyott, elviharzott a farkas pedig fogát acsarogva közelített felém. Minden olyan gyorsan történt. Nem is eszméltem mi van csak már arra, hogy hirtelen a semmiből ott termett Ilwydd aztán csupa vér és húscafatok körülötte s egy tetem. Nem értettem, „miért?” vagy „hogy?” …”mi okból? „jött utánam, de akkor jobban örültem neki, mint bármikor. Hálás voltam neki, mert megmentette az életem. Ezek után pedig már nem akartam tőle megválni amúgy sem tettem volna , hisz én neveltem fel. Hazaérve nem mondtam senkinek semmit ez megmaradt a kettőnk titkának.
14 éves kort elérvén én és Ejslan iskolát váltottunk, egy magán iskolába kerültünk ahol meg tanultuk használni a mágiát igaz csak alapszinten.
Apánknak soha semmi nem volt jó, ő mindig azt mondta többre is képesek lennénk, ha nem lennénk ennyire lusták és mihasznák. Ha a varázslásról volt szó szinte ritka alkalom volt ha dicséretet kaptunk tőle , magas volt a mérce mindig és az is marad.
Az eddigi iskolámban sikeresen elsajátítottam az alapokat, de azok csak alap dolgok, amit egy varázsló a mindennapokban felhasználhat. Azt mondták többre hivatott engem a sors hogy beérjem ennyi tudással. Nem elég jónak lenni, a legjobbnak kell lennem ezért jöttem ide, hogy tanulhassak. Barátokra és barátságkötésre abszolút nem számítok, de reménykedek benne, hogy nem leszek teljesen egyedül.

Tárgy: Re: Dazira Merzeus 2014-04-07, 10:20 pm

Mivel ugye akkor PÜ-ben megbeszéltük a dolgokat, így a karid elsős lesz, tehát a famulusos dologgal nem kell foglalkoznod. Én akkor átírtam neked az évfolyamod fent, mert azt nem javítottad, illetve az előtöriben a dátumot, de más probléma nincs az előtöridben, köszönöm a gyors javításokat és akkor üdvözöllek az oldalon! Smile

Nézz körül bátran nálunk és avasd fel te is a játékteret. Smile

Írj nyugodtan a játék egyeztetésekhez (de csinálhatsz sajátot is), olyannak, aki szimpatikus neked vagy csak támadj le bárkit, ha úgy gondolod. Very Happy

Pár perc és minden jogod be lesz állítva. Smile

» Dazira Merzeus