Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-19, 10:37 pm

* Arra, hogy Via nevet, neki is egy mosoly keletkezik az arcán, és úgy bólint rá, hogy igen valóban, így van, elhiheti a másik. Ezt még egy kicsit fokozza is, és elmondja, hogy Aysha mit mondott. *
- Igen, mert hogy feleslegesnek tartotta azt, hogy eljátszottuk együtt vagyunk. Igaz azt már nem mertem elmondani, hogy élveztem a dolgot, és szerintem tök vicces volt.
* Egy mosoly az arcán, és ahogy visszaemlékszik tényleg vicces volt, és élvezte is, hiszen megpróbálta magát beleélni, simogatással meg ilyenekkel. Később persze megfordult a fejében, hogy miért volt jó, mikor Aysha rávilágította, hogy ez náluk sem jött be. Végül is már mindegy megtörtént, és az is, hogy Aysha más sráccal kavart, amit el is mond Via-nak. *
- Talán ezért is figyeltem fel rá. Ismerem a múltját, de azt hittem, hogy mellettem megváltozott, hogy más lett. Nem voltunk együtt két hétig, és mással bújt ágyba. Tudom, most utálnom kéne érte, de egyszerűen imádom, nagyon szeretem.
* Fejti ki hosszasan a véleményét erről, és tényleg kezd tanácstalan lenni ebben az ügyben. Lényegében úgy, hogy nem is bízik benne Aysha, pedig nem ő csalta meg ennyire nagy tettel. A következő megjegyzésre figyel, és elraktároz mindent a fejére. *
- Szerinted hagyjam?
* Kérdezi, hangjában sok fájdalommal, és szomorúsággal, de lehet, hogy igaza van Via-nak e téren. Utána néz, ahogy elmegy súlyzózni, de ő nem csinál semmit, csak előre dől, és átfogja a lábait. Magába fordulva gondolkozik egy picit, amíg a lány meg nem fordul. Ekkor felpillant, és végig hallgatja, hogy mit tegyen. *
- Rendben, végül is rám fér egy kis levegő változás. Csak mond, hogy mikor megyünk.
* Most nem azért nem boldog, mert elakarják innen vinni, sőt ennek örül, hogy ennyire foglalkoznak vele, csak az fáj, amit Aysha-val kapcsolatban mondtak neki. Nem tudja felfogni, hogy most tényleg vége legyen vele, pont karácsonykor... Akkor inkább megvárja az ünnepet, és majd utána, vagy nem is tudja. Teljesen össze van most ezzel zavarodva. *
- Hát, ez az, hogy besértődik, ha egyedül kell hagynod.
* Húzza el a száját, és már egy cseppet sem olyan vidám, mint eddig volt. Valahogy elment a kedve ettől, hogy valóban el kéne hagynia Aysha-t, mivel megcsalta. A toxicológiás beszólásra, azért egy mosolyt erőltet az arcára, mert az poén lenne, ha megtenné Via. *
- És kik lennének azok a lányok? Mert nem mindenki kedvéért tanulnám meg a toxicológiát. Mellesleg meg nem buktam meg, egyszerűen el se mentem a vizsgára.
* Javítja ki egy picit, mert az nem teljesen igaz, hogy megbukott, hiszen részt sem vett rajta, egyszerűen csak évet ismétel, úgy hogy meg sem próbálta a vizsgát. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-19, 11:02 pm

-Óóó, ezek szerint valóban féltékeny.* Mondja huncutul csillogó szemekkel a lány, bár kissé furcsán néz a másikra, miszerint kifejti hogy élvezte a dolgot.* ~ Vajon ezt mire érti,~ *Gondolja meglepetten a lány s egy pillanatra megfordul a fejében talán az ami nemrég neki. Mert kicsit más, kicsit új.... Közben persze igyekszik figyelni a másikra, s csendben hallgatja őt, még ha közben el is mászik súlyzókat emelni.*
- Hát, tudod van egy régi mondás, miszerint a vér nem válik vízzé.*Mondja kissé csendesebben, majd a kérdésre először nem is igazán tud mit mondani, cska pislog nagyokat, igyekszik megválogatni a szavait, hiszen nem akar keresztülgázolni a fiún de segíteni igen.*
- Én csak azt mondom, hogy próbáld meg kicsit objektíven nézni a dolgokat, vonatkoztass el pár dologtól. Ezért mondom, hogy kicsit utazz el tőle.*Magyarázza neki a lány. Mikor azonban összekuporodik a fiú, lerakja a súlyzót, majd odatelepszik mellé, s baljával átkarolja a fiú vállát.*
- Ugyan már, nem olyan nagy a baj, mint látod. Tudom hogy nem egyszerű, de valahogy ezen túl kell lépni mert csak felemészt az egész. AZ viszont önző dolog, és gyerekes is, hogy nem enged el maga mellől. Nem az anyukád, hanem a barátnőd, nem vagy a tulajdona.* Bújik ki kicsit belőle megint az igazságosztó hajlama.*
- Nekem mindegy, én karácsonyra akarok hazamenni, ha nem akarsz hazamenni, akkor gyere el velem. A szüleim jó fejek, meg lehet az ottani barátaim is velünk lesznek. Nálunk a karácsony nem csak családi, hanem baráti ünnep is, mivel a nemes családok szinte mind ismerik egymást, így valakinél mindig összegyűlnek, amolyan bál féle, de nem az a a szigorú szemű fajta a családom., ha érted mire gondolok.* Magyarázza bújkáló mosollyal a lány a másiknak, remélve, hogy feldobja a másikat kicsit.*
-Hm... még nem tudom. Melyikek jönnek be neked? Szőke barna vörös vagy fekete? Magas vagy alacsony: Vékony vagy teltebb lányok?*Kérdezi vigyorogva, mintha aztán nagyon jegyzetelni akarna, bár így burkoltan kissé talán képet kap Troy csajozós szokásairól is.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-19, 11:35 pm

* A féltékenykedésre már nem válaszol semmit, csak bólint egyet, de azt is elmondja, hogy egészen tetszett neki az, hogy Via "kikezdett" vele. Viszont nem tudja azt elfogadni, hogy Aysha ugyanazt csinálná, mint régen. A mondást megjegyzi, és az elutazásos dologra halványan elmosolyodik. Össze is húzza magát, és amikor odajönnek hozzá, és elkezdik mondani az első mondatot kikerekedett szemekkel tekint a mellette ülőre. *
- Nem nagy a baj? Te mit csinálnál, mikor életed szerelme mással feküdt össze, és most azt kéne tenned, hogy hagyd el, ezért? Te nem döglenél ebbe bele?
* Kicsit kiakadt a hangján is lehet hallani, bár nem kiabál, és nem is emeli fel a hangját. Egyszerűen kicsit hitetlenkedve néz a másikra, hogy ezt nem nevezi nagy ügynek. Akkor kíváncsi, hogy mit nevez annak. Végül is nem bántani akarja Via-t, és mikor átölelik sóhajt egyet, megkönnyebbülésként. *
- Elenged. Nem is kéri számon, hogy hol voltam, de rossz belenézni a szemeibe, mikor azt látom, hogy csalódott, hogy nem szóltam neki előre.
* Ugyanolyan szomorú a hangja, és egy kicsit hozzá is dől Via-hoz, vagyis hozzábújik. Teljesen más fiú ő, mint a többi, hiszen más talán nem szenvedne ennyit egy lány miatt, és nem ragaszkodik hozzá. Az sem biztos, hogy vele maradnának, ha megtudnák, hogy ő mindenkivel összefekszik a pletykák szerint. Ahogy az utazás szóba kerül, és a karácsony elhúzza a száját. *
- A karácsonyt Aysha-val töltöm nálunk, mert ő nem akar hazamenni.
* Eléggé szomorú még mindig, hiszen azóta sem találkozott a lány szüleivel, pedig ő már rég bemutatta volna a sajátjának, hogyha lennének. Nagyon bánja, hogy nem tud Via-val elmenni, de nem is szeretné lemondani Aysha-t. Az meg lehet nem lenne túl jó ötlet, hogyha őt is vinné Via-hoz. Szóba kerül, hogy milyen az esete, így egy csomó kérdést raknak fel neki. Elgondolkozik, és úgy válaszol. *
- Szőke, fekete, olyan nem tudom közepes magas, és fogalmam sincs. Olyan legyen, mint Aysha.
* Az utolsót nagyon halkan mondja, megjegyzésként, hogy őt szeretné. Persze van neki egy másik ideálja is, akit szerinte tudja Via, hiszen nem véletlenül kérdezett Diana-ról. Persze neki nem a külső dolgok fontosak, és inkább javít a leírtak alapján. *
- Tudod, nekem nem számít, hogy hogy néz ki kívülről. Az a fontos, hogy a jelleme megfog-e.
* Rántja meg egy kicsit a vállát, és nézi tovább a földet. Viszont kezd fázni, így a libabőrt látva a karján feláll, és odasétál a cuccához, és felveszi az ingét, majd a flakon vizet, kinyitja, és iszik belőle. Az inget nem gombolja be, elég hogy így rajta van, majd visszasétál a lányhoz, visszaül mellé, majd a vizet felé nyújtja, hátha szomjas. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-19, 11:51 pm

*Látja hogy Troy kiakad kissé, épp csak nem kezd el hisztizni.*
- Jól van na, nyugodj meg, nehogy nekem hiperventillálj, mert nincs nálam zacskó.* Mondja a lány kissé ijedten.*
- Az van, hogy nem látsz reálisan sok dolgot, szerintem. Attól függ, hogy te hogy látod meg, hogy éled meg, és hogy tudsz vele megküzdeni.* Mondja a másiknak, s kissé megszorítja a másik vállait, mintegy felrázva őt, hátha ez amolyan hangsúly neki, hogy ezt érdemes lenne meggondolnia.*
- Akkor mondd meg neki, hogy eljössz velem ekkor és ekkor és ekkor meg ekkor fogsz visszaérkezni, teljesen érintetlenül, megígérem, nem viszlek római orgiára.* Vigyorodik el a lány gonoszul, némi huncut fénnyel a szemében, hiszen ő sem jár ilyesmire. Közben tovább figyeli a másikat, úgy tűnik, a karácsonyt is sikerült Ayshának kiharcolni a fiúnál, de nem szól semmit a lány, csak bólint hogy rendben.*
- Oké, akkor a két ünnep között, mert gondolom a szilvesztered is foglalt.* Mondja a lány egyéb opcióként a fiúnak, hiszen ő szívesen látja a másikat bármikor.*
- Vagy az új évben, csak hozz sí felszerelést, jó a hóhelyzet a hegyekben, ki akarom használni.* Láthatóan őt ez felvillanyozza, annak ellenére hogy párkapcsolatilag ő sme áll jobban, talál magának mást az életben, amivel sikerül jó kedvre derülnie, Troynak is erre lenne szüksége leginkább.
azt viszont szimpatikusnak találja, hogy a fiúnak nem csak az a lényeg, hogy néz ki egy lány, hanem hogy ki is ő valójában.*
- Átmentél a vizsgán.* Csak ennyit mondd neki csillogó, furcsa mosollyal a lány, vagyis innentől kezdve van egy nagy piros pontja neki, ha esetleg Viával kezdne, ha ő egyedül maradna, meg persze Troy is. Nem szól többet, csak elfogadja az üveget, s iszik belőle jó pár kortyot, a saját törölközőjét ő is a hátára teríti, majd nekidől Troynak, s vállára hajtja a fejét. Sóhajt egy nagyot s kissé elmereng, látni a tekintetén is, valahol nem errefele járnak a gondolatai.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 12:21 am

* Azért hisztizni nem fog, mert nem akarja mások előtti is mutatni, hogy igen is eltud annyira szomorodni, hogy egy-két könnycseppet megengedjen. Most nem is az uralja, és mikor szóba kerül a hiperventillálás, összevonja a szemöldökét. Már megint az orvososdi, de most nem szól semmit, hanem hagyja, hogy tovább menjenek. *
- Sehogy. Igazából nem tudom elképzelni mással az életemet. Na, meg kijönne velem össze? Mikor még egy lány elhagy?
* Teszi fel a kérdéseit, hiszen ha azzal az egy lánnyal, akivel jól megértik egymást szétmennek, akkor már felesleges mást találni, mert senki sem pótolhatja a hiányt, amit okoz benne. Na, az meg a másik, hogy folyamatosan találkozni fognak, és mi van ha épp akkor találkozik Aysha-val, mikor a legújabb barátjával csókolóznak a folyosón? Az biztos, hogy a látványába belehal, de most nem akar erre gondolni, megint túl ment, hiszen kijelentette a lány, hogy vele akarja leélni az életét. Ahogy megrázzák el is tűnnek a fejéből a gondolatok, és az utazásról lesz szó. Nem igazán érti, hogy mit akar Via, ennyi ekkorral, de próbál koncentrálni. *
- Lehet az kéne.
* Egy mosolyt próbál erőltetni az ajkai szegletébe, hogy lehet az orgiától felszabadulna, vagy valami hasonló. De az is lehet, hogy egy egyszerű masszőr sokat segítene neki. Mivel a karácsonykor lenne az utazás, így azt sajnos le kell mondania, mert Aysha-val tölti. *
- Nem tudom még, hogy mit csinálok szilveszterkor. Azt még nem beszéltük meg. De a két ünnep közt is elmehetünk valamerre.
* Tényleg el is felejtette, hogy van egy szilveszter is, amit jó lenne azt is együtt tölteni a lánnyal, de lehet, hogy Via ennek nem örülne, bár azt is tudja, hogy neki tök mindegy, hogy mit csinál. Végül a síelés jön szóba, amire kikerekednek a szemei. *
- Nem tudok síelni.
* Mondja kicsit zavartan, mert korizni sem tud, nem hogy síelni. De persze szívesen elkíséri Via-t is bárhova, ez nem akadály neki. Viszont szóba jönnek a lányok, hogy neki mi tetszik, de nem egyszerűen a külső lényeg a számára, hanem a belső is, amit elmond. Erre egy egész fura választ kap, amire összevonja a szemöldökét. *
- Ezt, hogy érted?
* Kérdezi kíváncsian, és kicsit értetlenül, majd a flakont, ami a kezében van Via felé nyújtja. Csak nézi, ahogy iszik, majd leteszi a földre az üveget, amire rácsavarta a kupakot. Sóhajt egyet, és megérzi a másik fejét a vállán. Átkarolja, majd elkezdi simogatni a másik karját. Ez csak úgy szokásként jön, mert szereti simogatni a lányokat. Ahogy elgondolkozna, rátekint Via-ra, és látja, hogy ő sincs nagyon ezen a bolygón, így egy kérdést tesz fel. *
- Min gondolkozol?
* A simogatás továbbra sem állt le, ha csak nem állították le közben. A kérdést követően felvonja az egyik szemöldökét, és úgy próbál a másik szemeibe belenézni, hogyha ráfigyelnek. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 12:41 am

-Hm... te tényleg nagyon szerelmes vagy! De mondjuk ezt megértem... annak ellenére amit ... ami történt, én is szeretem Dimet, lesz ami lesz.*Mondja csendesen a másiknak se inkább nem áll le vele vitatkozni azon hogy mi lenne jó és mi nem.
Bár azon viszont felvonja a szemöldökét, hogy a srác ennyire kishitű.*
- Miért ne jönne össze más lány veled? Ne legyél ennyire kishitű, jól nézel ki, aranyos srác vagy, és még törődsz is a lányokkal, Aysha összeteheti a két kezét és a két lábát is, hogy ennyire szereted őt.* Mondja ezt a lehető leginkább olyan hangon, hogy ennél egyértelműbben nem is lehetne mondani, hogy így van és kész, nem is érti, mi nem világos ebben Troynak.*
- Oké, akkor majd eldöntöd és írsz nekem, ha nem találsz meg, maximum hagyok itt neked egy zsupszkulcsot, csak előtte értesíts, hogy mikor érkezel vele.*Mondja a lány csendesen, hiszen nem akar semmit ráerőltetni a másikra, így a szilvesztert sem, majd eldönti, hogy hogyan tölti. Még ő sem tudja egészen hogy lesz ez az eégsz, addig még sok víz lefolyik a Dunán. Troy megjegyzésére is elmosolyodik.*
- Nem lényeg, vagy megtanítalak, vagy szánkózol vagy csak hemperegsz a hóban.*Láthatóan őt már ez is feldobja, imádja a havat meg a hegyeket.
Azt viszont csak egy fura mosollyal jutalmazza, hogy a fiú nem érti a válaszát, de ezen nem lepődik meg.*
- ha esetleg aktuális lesz ez a... vizsga, akkor majd elmondom.* Ennyit válaszol a másiknak s iszik az üvegből, majd újra a fiúnak dől aki elkezdi simogatni a kezét. Jól esik neki s kicsit oda is bújik a másikhoz, úgy tűnik, most ő az aki kicsit istápolja a másikat.*
-Hm... az oroszországi látogatáson. Nem egészen úgy sült ahogy akartam... és annyira szeretném visszacsinálni, de nem tudom.*Mondja lemondóan, majd a fiú pillantását elengedve a földre pillant.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 1:07 am

* A megállapítás helyes, és nem is tudja, hogy ezt mivel érte el, mivel egész végig ezt magyarázta Via-nak. A második mondatot nem igazán érti, de ami rá vonatkozik arra határozottan válaszol. *
- Az vagyok.
* El is tekint más felé, majd egy pár kérdést tesz fel magáról. Eléggé érdekes választ kap, és ezen kicsit meg is lepődik, hogy ilyennek tartja Via. Csak azt nem érti, hogy akkor ezt más miért nem látja? De ezt el is mondja neki. *
- De ha mindez így van, ahogy mondod, miért hagynak el? Michelle, Jasmine, és most Aysha is. Ha így lenne akkor valószínűleg még mindig Michelle lenne a barátnőm, nem?
* Na jó, megint sok a kérdés, és a kíváncsi nézés, de érdekli a dolog, mert lehet, hogy csak a másik látja így a többieknek nem ez jön le. Oké, azt el ismeri, hogy van benne hiba, például, hogy lekapja a lányokat, de az csak egy csók, nem pedig egyből bebúj mindenki ágyába. Nem is tudná magáról elképzelni. Viszont nem akarja kihagyni a római utazást, így mikor Via felteszi az ajánlatot, hogy majd hagy itt egy zsupszkulcsot, csak előtte írjon, bólint egyet, mert ezt természetesnek tartja, elvégre nem szeret váratlanul betoppanni. *
- Rendben.
* Csak ennyit mond, és le is tudja az utazást, vagyis azt hiszi. Csak, hogy még ott van, hogy új évkor mennek síelni is, ami egy kicsit érdekesen nézne ki a részéről, de mindent megtesz. Annak örül, hogy nem kell bénáskodnia, hanem Via megtanítja, vagy csak azt csinálhat a hóban, amit szeretne. *
- Az utolsó jól hangzik.
* Egy mosolyt erőltet az arcára, és elgondolja, hogy mennyit tudna baromkodni a hóban. Bár mondjuk már most is van hó, és akár itt is tudna hemperegni benne, mint valami kis kutya, de azért itt kihagyná, elvégre iskolában van, és 17 éves elmúlt. Csak arra figyel megint, mikor egy fura témához kerülnek. Via nem beszél túl egyértelműen, így kicsit nehezen érti, hogy mit is akar ezzel, így természetesen vissza is kérdez. *
- Tessék? Nem értem, mit akarsz ezzel a vizsgával?
* Vonja össze a szemöldökét, és értetlenül néz, miközben simogatja a másik karját. Ahogy kicsit hozzá is bújnak, egyből felcsillannak a szemei, hogy mi van, ha Aysha épp ekkor jut el odáig, hogy a konditerembe jöjjön. Bár most úgy érzi, hogy nem érdekli, és simán eltudja neki mondani az igazat, hogy nem történt semmi. Mivel nem akar ezen agyalni, így egy kérdést tesz fel a másik számára, mivel látja, hogy ő is nagyon elkalandozott. *
- Akarsz róla beszélni?
* Teszi fel a kérdést, mikor megtudja, hogy mi is a gondolat tárgya. Nem akar erőszakoskodni, mint a legelején sem tette, így csak azért kérdez, mert ha kibeszéli magából talán jobb lesz. Nála egy picit bevált, bár így is fél attól, hogy Aysha-val ezt meg kéne beszélniük. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 1:19 am

*Troy is nyugtázza a dolgot, s ezzel Via sem tud mit kezdeni, ide nem elég jók az észérvek, vesztett a Szűz jegy, hiába. AZon viszont, hogy Troy megint kissé kifakad, nem mosolyodik el, inkább csak csendben hallgatja a kérdések özönét, s csak sóhajt egyet, majd pár pillanatig némán pislog, mire megszólal.*
- Ez egy dolog, hogy te milyen vagy, az egy másik, hogy ők milyenek, az pedig egy harmadik, hogy az adott felek mit keresnek a másikban. Túl sok a tényező, bonyolult az egyenlet, de az élet azt igazolja, hogy elvileg működik, csak néha... próbálkozni kell, behelyettesíteni ezt vagy azt, s végül kijön a megoldás.* Nah, lehet megint feladta a leckét Troynak, de jobb ha megszokja a fiú, hogy ő már csak így szokott bölcselkedni.
Annak viszont örül, hogy eljön hozzá majd látogatóba.*
- Okés. Sok szeretettel vár a Blackwood villa.*Mondja mosolyogva a másiknak s egy pillanatra megöleli a másikat.*
- Azt csinálsz amit akarsz, csak érezd magad jól, semmi sem kötelező, csak hogy jó kedvű legyél, okés?* Elvégre ezért hívta el a másikat, hogy kicsit felvidítsa, s legyen lehetősége tiszta fejjel végig gondolni a dolgokat, ha akarja.
Azt viszont egyre viccesebbnek találja, ahogy a fiú értetlenül pislog rá, s kicsit elneveti magát, de megszólal végül.*
-Maradjunk annyiban, hogy maradj olyan, amilyen vagy, mert szerintem így jó, oké? *Elvégre kb ennyit tesz az, hogy kapott egy nagy piros pontot nála a srác, ezzel összejött a három, vagyis akár később még esélye is lehet, ha úgy hozza a sors.
Most viszont elég neki hogy a fiú kissé átkarolja, s igyekszik visszakormányozni a gondolatait a jelenbe.*
- Hát... röviden és tömören annyi, hogy csókolóztam Miroslavval, Dim pedig rajtakapott minket. Csak az a legrosszabb az egészben, hogy nem tudom miért. Szeretem Dimet, nagyon. És sosem még csak meg sem fordult a fejemben hogy Miroval. Igazából... nem is emlékszem mindenre pontosan, csak mikor... mikor már megtörtént a baj.* Mondja, s kezébe temeti az arcát tehetetlenül, hiszen ő sem tud értelmes választ rá, akkor Dim hogyan érhetné meg ezt az átkozott helyzetet. Nem is látta azóta őt, sem pedig Mirot, talán ő tudna valamit, bár ezt kétli.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 1:42 am

* A bonyolult számtani lecke, hát kiérti ilyen fejjel? Mindenesetre próbálja felfogni, hogy itt szorozz, ott osztj, és végül az eredményre. *
- Nem egészen értem. Én mindig a lányok kedvében jártam. Legalábbis próbáltam, bár nem tudom, hogy a balesetem előtt milyen voltam.
* Rántja meg a vállait szomorúan, mert lehet, hogy nem is ilyen törődős volt, és azért hagyták el. Bár az rég volt, most a jelenre akar koncentrálni. Épp az utazás is sorra jön, amire csak halványan elmosolyodik. *
- Köszönöm.
* Csak ennyit mond, mert tényleg örül, hogy egy ilyen barátra tett szert, nagyon is fontos neki, hogy ez meg is maradjon. Ahogy megölelik, ő is átöleli a másikat, és mintha megkönnyebbülne, úgy sóhajt egyet. Most ez nagyon is jól esett neki. *
- Megpróbálok.
* Nem túl határozott, bár most ne is várjanak tőle túl sokat, mert most kicsit kiakasztotta Aysha, és a gondok amik nyomják a szívét, de ahogy látja, nem csak nála van így. Még a vizsgára rákérdez előtte, mert nem egészen érti, hogy mit szeretne Via, de még most sem mondja el nyíltan, hogy mire gondolt ezzel, hogy átment a vizsgán, pedig érdekli. *
- Kár, pedig kíváncsi vagyok arra, hogy mire értetted. Amúgy meg nem változok, minek?
* Kicsit elszomorodik, mert szerette volna tudni, de ha nem mondják el, akkor nem fog tovább kérdezősködni, bármennyire is megeszi a kíváncsiság. Majd jön végül a nagy csattanó, hogy Via is rossz útra tért, amire összevonja a szemöldökét, de nem hagyja abba a simogatást. *
- Ez érdekes. Nem lehet, hogy pillanatnyi zavar, vagy csak jól esett? Mert nálam is volt ilyen Diana-val.
* Észre sem veszi, hogy elszólta magát, mert ez titok lett volna, de most már mindegy. Úgy csinál mintha mi sem történt volna, elvégre még mindig nem vette észre. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 1:57 am

-Annyira nem ismertelek a baleseted előtt, inkább után, szóval, nekem már így maradsz meg igazi Troynak, törődj bele akkor is ha esetleg visszaváltozol a régi Troyyá, én mindig így fogom számon kérni tőled, hogy ki is vagy, punk tum.*Mondja a másik egy mosollyal, elvégre, tény, hogy az utóbbi időben jöttek ki jobban, aminek ő is örül, hiszen egy barátra tett szert, ami manapság igazi kincs, pláne ha az ember bajban van.
Úgy tűnik lassan lassan de az utazás is összejön s némileg látszik is, hogy még Troy is lelkesedik kicsit az ötletért, ami már önmagában némi eredmény*
- Mondom, ha itt lesz az ideje elmondom, bár már a lényeget tudod. Maradj meg ilyennek és kész.*Mondja a másiknak, s újra megöleli egy picit.
Azonban ezután jön az hogy Via sem bírja egészen cérnával már, s bár csak röviden, de kibukik belőle, mi történt. Most lehetne a fejére olvasni, hogy bort iszik, vizet prédikál, bár az ő esetében nem egészen így van, hiszen szereti Dimet, és eszébe sem jutott sosem őt megcsalni, amúgy is annyira még az elején van ez az egész ügy, erre tessék.*
- Csak az a bajom, hogy nem emlékszem, miért tettem. Nekem nem kell Miroslav, soha meg sem fordult a fejemben, sőt. Nekem Dim kell, mert szeretem és pont, mert ő Dimitrij és kész.*Magyarázza a lány tehetetlenül. így annyira fel sem tűnik neki, hogy a fiú elszólja magát Dianaval kapcsolatban, cska némi késéssel.*
-Mi? Diana?*Néz fel értetlenül bár a szemén látszik hogy még mindig saját baján rágódik igazán.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 2:17 am

* A múlt is szóba kerül, de csak annyira, hogy összehasonlítsák, ami nem igazán megy, mert Via nem ismerte. Ezt szomorúan hallja, mert szerinte egész jó fej, és segítőkész a lány, de persze ezt nem mondja ki hangosan, csak ha rákérdeznek, hogy milyennek is látja őt. *
- Nem lényeges a múlt. Rég volt már, és talán más lettem.
* Egy mosoly az arcán, mert tudja, hogy más volt régen, ahogy visszahallotta, bár azok mondhatnak bármit, nem biztos, hogy igazak, épp ezért nem is foglalkozik a múlttal. Végre sikerül letisztázni az utazást is, majd egy olyanon lovagol, amit nem ért. Így mikor megölelik még egyszer, összevonja a szemöldökét. *
- Fura vagy.
* Ez csúszik ki a száján, majd már hallgatja is a kisebb történetet. Nem nagyon esik le neki semmi, hogy miért ment a másik sráchoz, hogyha neki Dim kell. Nem érti ő a nőket, nála is ugyanez volt, csak Via nem feküdt le a másikkal. Elkezd forogni az agya, hogy mi lehet az, amitől nem emlékszik semmire. Mondjuk ő sem emlékszik arra, hogy mi volt a fogadóban, amikor megmérgezték, így csak kombinálni tud. *
- Az tényleg baj. Esetleg, azt megkérdezni aki ott volt. Ahogy a pincérnőre gondolok, lehet hogy belekevertek valamit az italodba, amitől nem emlékszel. El kéne menni a gyógyítóhoz, és megkérdezni, hátha tud ilyen szert, ami ezt okozhatja. Más ötletem nincs, esetleg valaki megbűvölt?
* Találgat nem is keveset, és lehet, hogy Via-nak most beletalál a közepébe, és sírva fogja felpofozni, hogy hagyja abba. Mindenesetre gondolkozik, és egy kicsit el is kalandozik, de meghall egy nevet, amire elkerekednek a szemei, és úgy fordul a másikhoz. *
- Diana? Tessék? Hogy jön ő ide?
* Ő is értetlenül néz, mert fel sem tűnt az előbbi elszólása. Fel is vonja az egyik szemöldökét, hogy mire akar célozni. Talán a lány elmondta Via-nak, hogy mi történt köztük? *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 2:35 am

Lehet, de nekem már csak így maradsz Troy és kész.*Bólint a másiknak, s nagyon nem is ragozzák túl a témát, bár Troy szerint kissé fura most a lány.*
- Azt hittem már feltűnt, hogy én ilyen vagyok. Tudod, nő!*Mondja a másiknak jelentőségteljes pillantással.
Majd kezdődik az ő része is, hogy mi is történt vele pontosan.Úgy tűnik Troynak egész klassz összeesküvés elméletei vannak azok után hogy majdnem mérgezés áldozata lett, annak ellenére, hogy épp Via volt a célpont, nem pedig a fiú. Nagyon nem is szól a másik erre semmit, csak csendben szipog. Azonban úgy tűnik, nem csak ő van eltévedve a Diana kérdésben hanem Troy is. Talán nem jól hallotta vagy ilyesmi.*
-Öhm, nemtom mintha az ő nevét említetted volna az előbb.*Motyogja a másiknak, majd törölközőjében megtörli az arcát újra s felkel.*
- Azt hiszem most jobb ha megyek. El is fáradtam, meg szükségem van némi normális alvásra is. Lehet kérek Miss Morrighantől némi altató italt, hátha az segít.*Motyogja kissé fásultan, s lassan összeszedi a holmijait, s int Betnek is, hogy jöjjön.*
-Köszönöm a beszélgetést Troy és ne haragudj de most... jobb ha megyek. Szeretném kicsit végiggondolni ezt az egészet újra.*Motyogja, majd egy futó puszit ad a másiknak s hamarosan el is tűnik. majd lezuhanyzik a Holdkőbe hogy délutáni alvásába merülhessen, álomtalanul, mélyen.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-12-20, 2:55 am

* Egy mosollyal nyugtázza, hogy Via-nak már ilyen marad, ami nem is nagyon zavarja, mert szereti, ha úgy látják amilyen, és nem a régi dolgokon lovagolnak. Majd egy ölelést kap, és ki is csúszik a száján, hogy fura a lány, mire frappáns választ kap. Ez, így igaz, de akkor is furának tartja Via-t. Eléggé jól kombinál egy kicsit, csak azt felejti el, hogy másnak a neve is ki csúszik a száján, akiét nem akarta. A visszakérdezés egész jól megy, bár zavarban van, de megoldja a helyeztet. *
- Áhh, nem, biztos csak félre értetted.
* Próbálja kihozni a legjobbat, bár tudja, hogy látszik rajta, hogy nem mond igazat, amiért egy kicsit utálja magát, de gyorsan elfordítja a fejét, hogy ne lehessen ezt leolvasni róla. Csak akkor fordul vissza, mikor Via kimondja, hogy inkább el megy aludni. Összevonja a szemöldökét, és nem érti, hogy ő mondott valami rosszat, vagy most miért megy el? Végül beletörődik, hogy itt hagyják. *
- Jól van, pihend ki magad.
* Ő még nem megy, de azért fel áll, és végig nézi, ahogy összeszedi a cuccait. Csak megrázza a fejét, hogy nem haragszik, majd mikor megkapja a pusziját, kicsit értetlenül néz a lány után. Sóhajt egyet, majd újra ledobja az ingét, és elkezdi megint emelgetni a súlyokat. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 9:12 pm

*Még mindig magában dühöng és úgy érzi, hogy valamivel le kell vezetnie a feszültséget, egyszerűen muszáj lesz, mert ez így már nem mehet tovább. Ezért van most itt, lent a konditeremben, egy sötétszürke, laza nadrágban, hófehér edzőcípőben és fekete trikóban, mely csak úgy tapad izmos és most kissé izzadt testére, kiemelve minden egyes izomzatát a fiúnak, aki éppen a fekvőpadon fekszik és csak úgy nyomja ki a súlyos korongokat, nem törődve azzal, hogy már túl régóta csinálja és valószínűleg holnap majd egy kellemes izomlázzal fog ébredni. Most egyszerűen jól esik ez a számára, így hát nem kímélve testét és nem érdekelve az, hogy mennyire verejtékezik, folytatja tovább. Úgy is üres a hely, ma nem is óhajt társaságba kerülni, tehát csak folytatja az edzést, meg sem állva jó ideig. Minden egyes súly kinyomásánál megfeszül hasizma és kezein is megduzzad az izom, elég szép látván, de őt ez valahogy most nem tudja érdekelni. Szokott edzeni, de most nem a teste miatt teszi, most csak az agresszió, a düh levezetése végett, mert ha kellően kifárasztja testét, akkor legalább képes lesz elaludni, nem úgy, mint az előző éjszaka... Elege van már a rossz álmokból, a fárasztó gondolatokból, ki akar kapcsolni és bár ez még mindig nem megy neki, talán estére sikerül vagy ha nem, hát majd iszik valami jó töményet és kiüti magát...*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 9:26 pm

* Rég járt már a konditeremben, így eljött az ideje, hogy ismét egy izzasztó látogatást tegyen a teremben. Haja szorosan összefogva lófarokban, öltözete nem más, mint egy testéhez simuló fekete dressz, na meg persze egy cicanadrág, mi fehér és a vádlija közepéig ér. Vállán egy kisméretű törülköző lóg, biztosra veszi, hogy nem ússza meg szárazon, jobb felkészülni az ilyesmire, mint csutakosan végighaladni az egész kastélyon. Túlságosan hiú az ilyesmihez.
Amint belép a terembe észreveszi, hogy nincs egyedül s bizony társa nem más mint egy srác, ki a nehéz korongokkal küzd, láthatólag könnyedén. Épp minap beszélt a nézelődésről Monával, úgy tűnik neki most lehetősége lesz erre. Mosolygósan közelebb lép hozzá végigtekintve az izmos testen s amikor az arca is látható lesz igen csak meglepődik.*
- Jah te vagy az?* mindenkire gondolt csak Calebre nem, nem igazán jöttek ki első találkozásuk alkalmával, így érthető okokból nem igazán örül a másik személyének.*
- Jól nézel ki csak kár hogy annyira begyepesedett felfogású vagy.* indul el a futópadok felé, nem hódolt be neki akkor a fiú mi azért picit rosszul esett neki főleg hogy le is kurvázták, de hát ez van, nem mindenkinek jöhet be a stílusa. Ezért nem is erőltet semmiféle beszélgetést, bekapcsolja a gépet nekiveselkedik a kilómétereknek.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 9:34 pm

*Már nem is tudja pontosan, hogy mióta lehet itt, de érzi, hogy kezd kifáradni, de nem, még nem eléggé ahhoz, hogy abbahagyja ezt a kis edzést. Ekkor viszont léptek zajára lesz figyelmes, így amikor ismét felnyomja a súlyt, beakasztja azt a helyére, majd egy kissé szuszogva a fáradtságtól ül fel, nézve meg, hogy ki érkezett ma ide. A kérdést hallva csak megdönti fejét, miközben láthatóan végigméri a lányt, szépen megnézve a feje tetejétől nagyjából a bokájáig.*
- Rég láttalak, Zoé ugye? Azt hallottam, sentinel lettél. *láthatóan nem hatották meg a szavak, amiket a lány mondott neki, hiszen Jas tudta igazán megbántani, most pedig már kezdi úgy érezni, hogy immunis a beszólásokra és nem is igen aggasztja az, hogy mit gondolnak róla, de ahogy hallja, hogy jól néz ki, kíváncsian pillant a barna szemekbe.*
- Akár csak te. *egy kis bók Calebtől, oh igen, ehhez ért, mindig is értett, viszont a további szavakra nem reagál azonnal, csupán csak megfigyeli, ahogy elkezd kocogni a lány, majd felkel és kinyújtóztatja fáradt testét és lassan Zoé elé sétál és láthatóan felgyorsítja a futópadot.*
- Kíváncsi vagyok mennyit bírsz kislány. *mosolyog rá, miközben kissé meg is támaszkodik a futópad elején, majd ez után még hozzáteszi.*
- Egyébként a begyepesedett felfogásnak már vége. *teszi még hozzá, miközben láthatóan a lány testét figyeli, először az izmos combokat, majd pedig a melleket, melyek a futásnál láthatóan felemelkednek, majd vissza és a kaján vigyor azt jelenti, hogy remekül szórakozik.*
- Mehet még gyorsabban? *kérdezi picit pofátlanul, majd választ se várva máris feljebb nyomja ismét a gyorsaságot, de ha a lány bele akarna nyúlni, kezei megakadályozzák, fusson csak a kicsike, ha már ekkora a szája.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 9:48 pm

* Nem pont Caleb-re számított - bár igazából senkire sem számított a kondiban - de igen csak meglepi a jelenléte mikor olyan közel ér hozzá, hogy arcát is megtudja nézni. Időközben abbahagyja a súlyzózást s felül, így a lány megcsodálhatja a bedurrant izmokat.*
- Talált. Mindkettő...pár hete lettem csak az.* vonja meg a vállát, látszólag nem igazgatja a kinevezés, de belül igen is büszke magára s teljesítményéért, mert biztos benne, hogy ezek függvényében kapta meg. Hát nem is a modora miatt, az tuti. Persze nem rest megjegyezni, hogy a látvány tetszetős számára s igazából azt is sajnálja, hogy akkor és ott a klubhelyiségben nem tudtak mit kezdeni egymással, de talán abban igaza volt a másiknak, hogy túl gyors volt az egész. De ő ilyen, a szórakozáshoz nem társítja a széleskörű ismeretet. Tovább is áll, a bókra válla felett visszamosolyog a másikra s bekapcsolja a futópadot, mire rá is lép.*
- Múltkor még nagyon nem voltam az eseted.* jegyzi meg lassú kocogás közben, kezeit maga mellett tartja s ütemesen lépked a szalagon. Mikor megpillantja a pad előtt kíváncsivá válik tekintete, de nem szól semmit. Arra sem, hogy a tempó fokozva lesz, kénytelen felvenni a szalag gyorsaságát ha nem akar lepotyogni.*
- Majd meglátod. Nem egy pudinggal állsz szemben nagyfiú.* mélyeszti szemeit a másikéba ha esetleg miután a testét végig mustárlja ott állapodik meg. A szavakra féloldalasan elmosolyodik s egy picit pilláit is behunyja.*
- Csak nem vége a nagy lamúrnak? De kár...* sóhajt fel színpadiasan, nem igazán érdeklik ezek a szavak s érzékelhető hanglejtésén hogy kárörvend igen csak.*
- Akkor most a szamár is jó vagy mi van?* kérdezi enyhe grimasszal arcán s mikor a másik még jobban felgyorsítja a gépet hangosabban veszi a levegőt.*
- Gondolom...minden vágyad hogy láss elvágódni. De...ezt az örömöt...nem adom meg.* feleli kissé szaggatottan, nem szokott hozzá a beszédhez futás közben, így ez picit megnehezíti a helyzetet.*
- Miért lett vége?* kérdezi kíváncsian a másikat figyelve, enyhe pír is megjelenik orcáján mert kezd kimelegedni, de bírja még a kicsike.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 10:04 pm

*Csak egy aprót bólint a lány szavaira, mi szerint nagyon is jól gondolta, valóban jól emlékszik a nevére, akár csak arra, hogy most már ő is az exortus ház sentinelei közé tartozik. Ahogy viszont hallja a másik megjegyzését, ő is viszonozza ezt, majd a szavakat hallva vállat von. Igazat mond Zoé, tényleg ezt mondta, de ő neki ez a könnyűvérűség nem tetszik igazából, de talán most kapóra jönne. Használja ki a lányt? Megtehetné... miért ne... akkor legalább már tényleg szemétnek lehetne nevezni, de a fene se tudja, hogy mit akar, mindenesetre csak vállat von.*
- A stílusod nem nyerő a számomra, de tetszetős vagy, egy menetre legalábbis. *oh igen, előjött Caleb parasztabb énje, de ki tudja, hogy ez tetszik-e a másiknak vagy sem, mindenesetre odasétál hozzá, majd kissé gyorsít a futópadon, hogy mozogjon csak a lány, ne sétáljon.*
- Majd meglátom, hogy átmész-e a vizsgán. *mosolyog rá, miközben végig is tekint rajta, nem is titkolva azt, hogy milyen jól elvan most és mivel izmainak is jót tesz a kis pihenő, így nyugodtan idegesítheti Zoét tovább.*
- Ahogy mondod, kár, de ezek szerint én csak egy szemét állat vagyok, te is így érzed? *hajol közelebb hozzá, miközben még jobban gyorsít a tempón és ahogy hallja, most már picit nehezebben beszél a lány.*
- Hmm, lehet, hogy nem akarom. *mondja végül, majd a kérdést hallva felemeli fejét és a mennyezetet kezdi el tanulmányozni, majd végül lassít a lánynak, tényleg nem akar balesetet, annyira azért nem bunkó és el is lép tőle, erős kezeit pedig összekulcsolja maga előtt.*
- Összevesztünk valamin és úgy tűnik, hogy ez olyan mértékű volt, hogy megbánta azt, hogy egyáltalán köze volt hozzám. Most biztosan örülsz. *szemei szúrósan figyelik a másikat, aki eddig is örült annak, hogyha Calebnek valami nem volt jó, hát most is tegye meg. Na de a terhességet nem mondja és a többit se, ehhez köze sincs Zoénak.*
- Gyakran jársz le ide? *tesz fel végül egy normálisnak mondható kérdést, de hogy miért? Talán mert hosszú távon mégse megy neki annyira a bunkózás vagy a fene se tudja, tényleg jól mondta Ariane, elég rendesen vannak hangulatváltozásai.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 10:24 pm

* Érdekes számára, hogy a jó múltkor egyáltalán nem jött be Calebnek, most pedig szinte falja a szemeivel. Ennek oka ki is derül, mi különösebben nem érdekli, helyettesítőnek tuti nem áll, azért neki is van némi büszkesége. Szavaira gúnyosan elmosolyodik, miközben szemét le sem veszi a másikról.*
- Haladunk...a következő találkozásunknál már, két menetre is elmennék.* csillannak meg szemei, nem vette magára ezeket a bántó szavakat, pont Caleb véleménye nem igazán érdekli, kinek úgy tűnik hobbyjává vált, az ő pocskondiázása. A futópadot gyorsítja, mi nem zavarja, edzeni jött, így jól esik az erőkifejtés.*
- Ha-ha...a te vizsgát nem érdekel, akár elbukom akár nem. Talán nem így lenne, ha pár hónapja máshogy kezdődött volna a beszélgetés...* vonja meg a vállát, azért valamilyen szinten jóban lehettek volna, de hát nem így alakult, ez van. Az újabb fokozás után úgy hisz ki akarja nyúvasztani s egy baromi nagy esést akar látni, de aztán kiderül, hogy talán mégsem.*
- Akkor ne piszkáld a gépet, nem sprintelni akarok, hanem kényelmesen futni. Nem a gyorsaság a lényeg hanem a minőség s hosszaság.* tolja el a gomboktól a másik kezét, majd kíváncsian rákérdez a szakítás okára, mit végig is hallgat kissé szuszogósabb levegővételekkel, annyira nem konkretizálta le a dolgokat, ennyivel kell beérnie.*
- Az igazat? Nem, hidegen hagy, nem foglak sajnálni semmiképen, túl nagy paraszt vagy ahhoz. Most akkor összeterelheted a szamarakat és kedvedre ugrabugrálhatsz róluk, mint méhecskék a virágokról. Ez nem hozta el a világ végét...sőt.* legalábbis Zoé így gondolja, ki szintén nem pártolja a hosszú távú kapcsolatokat. Mondjuk eddig senki sem tudta ehhez méltón meghódítani, na de ez részben a leányzó hiába is.*
- Mostanában kevesebbet, de igyekszem karban tartani magam. Úgy terveztem, hogy legközelebb Mona-val jövök ide bámészkodni, de aztán kedvet kaptam egy kis futáshoz, így lejöttem. Te? Hülye kérdés...csak rád kell nézni.* pillant rajta végig kihívóan, nagyon jó testfelépítése van a srácnak meg kell hagyni, ő legalább annyira szereti nézni a férfi test gyönyöreit, mint fordítva.*
- Hogyan teltek az ünnepek? Egyáltalán szereted az ünnepeket?* kérdezi lassítva a gépet, így a gyors séta tempó következik, mivel úgy tűnik valamelyest szót értenek, így hát kihasználja ezt az időt s addig beszélget a másikkal.*
- Hova valósi is vagy?* érdeklődik ismét, mi talán fura lehet picit, de hát az a felfogás mivel érkezett nem jött be, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül minden érdekli.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 10:42 pm

*A lány szavai akarva-akaratlan is apró nevetésre sarkallják Calebet, majd végül a barna szempárban merül el egy kis időre.*
- Ki tudja, majd akkor megmondom. *feleli egyszerűen, bár azt nem tudja, hogy menne-e neki jelenleg más lánnyal, bármennyire is úgy látszik, ő még nem tette túl magát Jas-en, de nem fog gyengének játszani, még csak az kéne... aztán pedig a drága tanársegéd szépen nevethetne rajta... tényleg megbántva érzi magát, talán ezért is ilyen most és a nőkkel is az utóbbi időkben, de túl hosszan soha nem megy neki a szemétkedés Ariane-vel se jött össze, pedig ott még famulusa is bedobta magát. Na de mindegy is, azért nem kalandoznak el túl messzire gondolatai, mivel hallja, hogy Zoét tényleg nem érdekli, hát rendben, talán jobb is ez így, hiszen nem csípik egymást, nehezen értenek szót is, de ki tudja, lehet így van ez jól.*
- Még mindig nem tudsz semmit se rólam, de meglehet, hogy ez így is marad. *teszi hozzá arra, hogy milyen volt az akkori beszélgetésük. Nem olyan, mint sok csajozós pasi, neki azért nem kell minden lány és ezzel régen is így volt, csak a szépségeket szúrja ki és bár Zoé nem csúnya, akkor Jas miatt óvatosabb volt és jobb volt ez így, mintha hagyta volna, hogy rá másszon. Mindenesetre elveszi kezét a géptől, tényleg nem kellene pofára esnie a másiknak, hiszen számára az nem vicces lenne, hanem inkább aggodalmas pillanat. Elég szépen meg lehet sérülni egy ilyen zúdulás következtében. Amikor viszont Zoé érdeklődni kezd, hát Caleb mesél, hiszen nem titok, szétmentek, ennyi volt és bár múltkor azt hitte, hogy van még némi remény, most már nem érzi, tényleg megbántották és látni se akarja azt a lányt, akit még mindig oly nagyon szeret, de ezt nem fogja elmondani neki, ahogy senkinek se, szíve mélyén őrzi, ki tudja még meddig, de majd egy idővel talán másé lesz az a hely... még nem tudja, de amíg nehéz, addig jobb lesz ez így.*
- Én nem hiszem azt, hogy akkora paraszt lennék és nem terelek össze senkiket. Látszik, hogy tényleg semmit se tudsz rólam. *mondja egy félmosollyal, majd ez után leül az egyik padra, mely a sok kondis gép közelében van és hátát a hűs falnak dönti, akár csak fejét is és inkább témát vált, kérdezősködve picit a lány után.*
- Áh Mona... egyszer láttam azt a csajt, még elsős, ha jól tudom... megjelent a klubhelyiségben, köszönt, aztán elviharzott... fura volt. *vonogatja meg vállait, pedig egy rossz szót nem szólt ám a lányhoz, most tényleg, sőt, még beszélgetni is próbált vele. Na de mindegy, annyira nem érdekli az a kislány, viszont amikor hallja, hogy Zoé full normálisan érdeklődik, meglepetten pillant rá.*
- Te most tényleg érdeklődsz felőlem? Nem ártott meg a futás? *kérdi vigyorogva, majd végül egy kis nyakmozgatás, amely nem árt most az edzés után, majd végül válaszol.*
- Nem teltek jól, az exem miatt, ugyanis akármennyire úgy nézek ki, hogy remekül vagyok, nem, nem vagyok, szóval elteltek, ennyi... És igen, szeretem, a karácsony az meghitt. *mosolyodik el végül, majd jöhet a következő kérdés, hűha, ez a lány most aztán tényleg elkezdett érdeklődni.*
- Kanadából érkeztem, na és te? Neked hogy teltek az ünnepek? Szilveszterkor milyen volt a buli? Na és hány férfi szívet törtél darabokra? *most már jókedvűen és kissé viccelődve kérdez, nem tudni, hogy mennyire vevő rá a másik, de egy próbát megér, eddig tartott a tapló fiú szerep...*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-07, 11:16 pm

* Legelső találkozásuk után nem hitte volna, hogy kap ilyen szavakat Calebtől, de úgy tűnik döcögősen, de haladnak az úton melyen elindultak.*
- Kíváncsi leszek.* hagyja annyiban a dolgot mosolyogva, majd jön a megmérettetés a gyorsasággal s végül is Zoé felveszi az eléd dobott kesztyűt s a furkálódás is megy tovább, miután a srác beavatja némileg szakításának okába, de tényleg csak nagy vonalakban. Erre a másik számít a jókedvére, mi elmarad, túlságosan bunkónak és parasztnak tartja ahhoz, hogy még csak meg is sajnálja a másikat.*
- Így van...így marad a benyomás- és csipkelődéseid alapján való megítélés. Egyenlőre ez jön le.* feleli a fiút figyelve, ha nem ismerik meg egymást, hát nem, bár ő jó pár napja megfogadta magában, hogy megpróbál ismerkedni s ahhoz viszont változnia kell magának is hozzáállásban. Persze úgy nehéz ha nem hagyják.
Nem hiszi azt, hogy nincs tovább, az élete silányság lesz, hisz jöhetnek a másodhegedűsök, kikben kedvét lelheti.*
- Szóval te amolyan hűséges típus vagy s sokáig gyászolsz szakítás után...vagy tévedek? Javíts ki nyugodtan csak próbállak megismerni.* nyomja meg erősen a nyomatékosság kedvéért az utolsó szót, majd az edzés kerül szóba, jobban mondva az milyen gyakran jár le ide s ezzel egyhuzamban Mona is szóba kerül. A fiú szavaira jókedven elmosolyodik, miközben tovább teperi a kilométereket.*
- Tényleg fura egy csaj, de én bírom a búráját. Jó fej csak megvan a maga stílusa mint mindenkinek.* feleli szívből szólóan, ő talán az első csaj ki közelebb került hozzá s ez jó, nincs ellenére. A továbbiakban fordulat érkezik tőle, min a fiú meglepődik. Elmosolyodik s egy gombnyomással leállítja a gépet.*
- Meglehet...de te hangoztatod, hogy egyáltalán nem ismerlek. most hogy nyitok feléd ez zavar?* lép le a gépről mély levegőket véve, picit megrázza mindkét lábát majd a törülközőért nyúl, hogy arcát megtörölhesse, persze közben nem zárja be fülecskéit.*
- Áhá szóval a bunkócska srác mögött egy érző szívű lélek lakik. Jó tudni.* harap ajkaiba játékosan, persze ezt nem "úgy" kell érteni.* Csak megtudjátok beszélni... ha szeretitek egymást vagy mi fene.* vonja meg a vállát, igazából ez ügyben rossz tanácsadó s végül majd ők ketten eldöntik mit akarnak, csak próbálja a másik szontyolódott állapotát feljavítani, bár az eddigiek után maga sem tudja, hogy miért. Kezeit a csípőjére rakja s jobbra-balra kezdi döntögetni felsőtestét.*
- Én nem szeretem az ünnepeket...tiszta abszurd számomra, hogy ilyenkor mindenki szeret mindenkit és temérdek pénzt költenek sok hülyeségre. Szóval nekem átlagos hétköznap volt akár csak a többi. Itt még nem bratyiztam úgy össze senkivel, haza meg semmiképen nem akartam utazni.* ered meg a nyelve a leányzónak, miközben gyakorlatot vált s a fejével kezd el körözni. a kérdésre megállítja a mozdulatot s felnevet.*
- Egyből úgy hiszed, hogy a fél városka szilánkos éltetővel mászkál mi?* kérdezi fejét megcsóválva de továbbra is nevetve.*
- Csak egyet- kettőt...a fogadóban voltam és ott iszogattam egyedül majd csatlakoztam pár sráchoz hogy mégse legyek egyedül. De kb ennyi. Egyébként Görögországból jöttem...így nem is annyira érthetetlen miért vagyok olyan amilyen.* persze ha nem ismeri a másik a Görögök természetét az más tészta.*
- Volna kedved megmártózni a medencében vagy addig duzzasztod az izmaidat míg szét nem robbannak? Nem mintha nem állna jól, csak érdeklődöm, mert nekem jól esne egy kis mártózás.* dönti oldalra fejét kérdőn, majd felkapja a törülközőt és a nyakába csavarja.*
- Ha eldöntötted ott megtalálsz.* feleli elindulva az ajtó felé, persze ha elsőre ennyi ismerkedés bőven elég volt azt is megérti, nem kötelező mindenkivel jóban lenni. Ő minden esetre megy és átslisszol az uszodába.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-18, 12:12 am

*Már este tíz van, de nekem még rengeteg az energiám. Valahogy nem sikerült elhasználnom belőle annyit a mai nap, hogy lassan majd elfeküdjek az ágyamon és elnyomjon az álom. Egy ideje olvasgatok, de hát azzal nem megy el éppen túl sok energiám, s mivel érzem, hogy ez így nem lesz jó, mert így sose fogok ma aludni, hát félre is teszem a könyvet, és másfajta program mellett döntök. Ledobom magamról az alvós topot, helyette pedig egy melltartót és egy fekete, szoros kis topot veszek fel, melyből hasam nagy része kilóg, de ez nem is baj most. A nadrág, amibe belebújok szintén fekete és testhezálló, már csak a sportcipő kell, majd a táskám, amibe még beledobálok pár holmit. Amikor kész vagyok, csak búcsút intek famulsomnak, majd már neki is vágok a folyosóknak. Mivel energiám még van bőven, elég gyorsan haladok, bár az is igaz, hogy az alaptempóm se épp nyugdíjasnak való. Sose szerettem nagyon töttyögni, most pedig különösen pörgök. A lépcsőkön már szinte szaladok, olyan gyorsan szedem egymás után a lábaimat, majd mikor leérek az aulába, rögtön fordulok tovább az újabb lépcsősorokért. Utam egyenesen az óceán alatti folyosóra visz, mely most is elég sötét, mint mindig, de ez engem különösebben nem hat meg. Nem vagyok az a félős lány, meg tudom védeni magam. Egészen a konditeremig sétálok, ahová be is nyitok, ez egy újabb bizonyíték az előbbiekre. Mivel nekem kell felkapcsolni a lámpát, egyértelművé válik, hogy senki más nincs itt. Na igen, nem sokan választják ezt az időpontot edzésre, de hát na, rám most jött rám. Úgyis rég edzettem már. Csak beljebb sétálok, majd ledobom az egyik padra a táskám, aztán a tükörhöz sétálok. A zsebemből előhalászok egy hajgumit, amivel lófarokba fogom hosszú -bár nem olyan hosszú, mint mikor idejöttem, légy átkozott miatta Daemon- hajam, s megbizonyosodok róla, hogy így is jól áll, bár kibontva jobban szeretem. Visszalépek a táskámhoz, majd két gézdarabot halászok elő belőle. Az egyiket csak félreteszem, a másikat viszont feltekerem szorosan a kézfejemra, amikor pedig végeztem, a másik is be lesz kötve. Ezután azt hiszem már nem is kérdéses, hogy a boxzsákhoz lépek oda, amit bemelegítésként először csak finoman, lassan kezdek püfölni, de izmaim hamar ráéreznek a régi jó dologra, így hamarosan már nem kímélem a kitömött zsákot.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-18, 12:35 am

*A fiú is egy kis kondíció tartás miatt jött le. Pontosabban inkább hogy erősítse azt ami megvan neki, mert szó ami szó ráférne a srácra , egy kis plussz izomtömeg amit valahogy be kéne vinnie. Nem az hogy annyira gyenge, de nem is tartozik a szekrények közé, bár arról szó sincs hogy szeretné e népes gyülekezet tagjait bővíteni. Így indult meg a kondi terem felé, méghozzá egy jó nagy dupla hangfalas két kazettás óriásmagnó társaságába,olyannal amilyeneket a feketék vittek az utcán valahol amerikába, még a 80as évek tájékán, hétköznapi nevén a Gettóblaszter. Amúgy a srácon egy fekte térdnadrág valamint egy rövid ujjú póló is van, haja pedig össze fogva, egy csomóba esik a hátára. Nem is szórakozik sokat leteszi a legelső adandó helyre az eszközt majd jó hangosra feltekerve a hangerőt, nyom is neki egy Play gombot, aminek következtében fel is csendül egy ismerős Szám. A fiú pár hajlítással úgy tűnik le is tudja a bemelegítést, és nemsokára már habzószájjal akarja magát rávetni a legközelebbi súlygépre, ami egy fekvőpad. Úgy tűnik a zene és az izgalom hatására, nem is veszi észre a lányt, egyenesen befekszik a gép alá, s nem is törődve mekkora súly van rápakolva le emeli. Na ezután jön a probléma, mert kicsit elszámította magát. Hiába jó a zene azért ő nem annyira kemény hogy ekkora súlyokkal szériázzon így szinte azon nyomban rá is csűrődik a mellkasára, s a fiú egy egész hangos "pfff" hangot ad ki magából, érezhetően kellemesen sok oxigéntől megszabadítva amúgy is kátránnyal tarkított tüdejét..*~a fenébe...~*hát kiemelni nem tudja elvégre 70-80 kióval próbáljon meg ez a sovány srác szériázni így marad a legurítás, miközben kissé elnyúzott arccal ül fel, ekkor látja meg hogy bizony egy lány is van itt rajta kívül. Na igen arcára ki is fut a vörösség, kérdés mekkorát bőgött vagy, látta egyáltalán a lány? Hát majd meglátja, ehhez rá kéne köszönni.*
-ööööh Üdv... Kis mozgás?*kérdezi még mindig nem egészen térve magához, az előbbi találkozás miatt a súlyzóval.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-18, 1:02 am

*Egy pár perce már itt vagyok és püfölöm a zsákot, egyelőre még a fáradtság legkissebb jele nélkül, amikor meghallom, hogy nyílik az ajtó.*
~Nocsak, ezek szerint mégiscsak akad más is, aki most akarna edzeni.~ *fut át a gondolat az agyamon, de nem hagyom abba amit csinálok, sőt, egyet rá is rúgok a zsákra, miközben a srácot figyelem, aki viszont vagy nem vett észre, vagy csak nem akar rólam tudomást szerezni. Nem tudom, bár őszintén még a második tűnik valószínűbbnek, mivel még nem lettem láthatatlan, és azért annak is van hangja, amit éppen csinálok. Na mindegy, ha ő így, akkor én is, így nem is köszönök rá, csak kicsit megsorozom a zsákot. Amikor viszont meghallom az üvöltő zenét, egy pillanatra leállok, majd a srác felé pillantok.*
-Remek. Ez nélkül is megvagyok ám. *szólok oda a srác felé, de nem üvöltve, viszont a zene nagyon is üvölt, így teljesen biztos, hogy ebből semmit se hallott, mivel én se nagyon hallottam már a saját hangom. Csak megrázom a fejem, majd egy erőset rúgok a zsákba, aztán tovább kezdem sorozni. Egy kis ideig még elviselem ezt a hangzavart -nem kifejezetten a zenével van gondom, csak most semmi kedvem hozzá, főleg ilyen hangerővel-, majd kissé ingerülten a fiú felé pillantok, s ekkor látom meg, mit ügyeskedik össze. A súly túl sok neki, így ahelyett, hogy kiemelné, egyenesen a mellkasára ejti azt. Bár már a megjelenéséből adódóan nem szimpi nekem, de azért odasietek hozzá, hogy segítsek, mielőtt megfullad itt nekem. Nem szólok még hozzá, csak odalépek, majd megemelem kicsit a súlyzót, amit ha ő is tolni kezd, akkor lesz akkora helye, hogy kibújjon alóla, s nem kell magán végiggörgetnie. Ekkor végre ő maga is észrevesz, s feltesz egy kissé értelmetlen kérdést egy ilyen helyen, bár alig hallom.*
-Aha... *kezdem, majd sóhajtok egy nagyot, a magnóhoz lépek, és ki is lövöm szépen.*
-Igen, egy kis mozgás. Te pedig? Egy kis öngyilkosság? *kérdem kissé cinikusan, majd egy kis beszólás sem maradhat el.*
-Miért nem annyival kezdesz, amit el is bírsz? *még ha nekem akart volna is felvágni, akkor is hülyeség, ha egyszer majdnem agyonüti, de hát rám se nézett, mikor belépett. Viszont éppen ezért nem is maradok ott mellette társalogni, hanem visszasétálok a zsákhoz, amit ismét püfölni kezdek, nem is fordulva közben a srác felé.*
-Amúgy ki kéne írni az ajtóra, hogy süketek és gyengédlátók kerüljék el a helyet. *na igen, ezt megérdemelte, ebben teljesen biztos vagyok. Nem elég, hogy nem vesz észre, még üvölteti itt a muzsikáját, aztán majdnem megöli magát. Hát ez a srác se százas, az tuti.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-01-18, 1:17 am

*A zene bekapcsolása után, mondhatni megszűnik körülötte minden. Lehet hogy a lányt is valahol látta, csupán csak az agya nem kapcsolt hogy talán köszönni is kéne, hanem mindjárt a súly alá dobja magát, s nem is hallja köszönhetően a hangos zajnak, hogy szólnak hozzá. Na de a súly túl nagy volt, így ahelyett hogy elkezdhetne nyomni, egyenesen a mellkasára dobja, és nem kis puffanás hallatszik, na meg hogy a tüdejéből távozik az oxigén. Ekkor viszont megjön a váratlan segítség, és a fiú is tudatára ébred hogy túlságosan elmerült a kis világába, na de közös erőnek hála így ki is tud jönni a súly alól.*
-Áh...ez meleg helyzet volt.. Köszi..*néz fel még ültében a lányra, miközben szív néhány mély levegőt, hogy pótolja az elveszettet. Na igen nem éppen jó hogy a szeme láttára dobta le a súlyt, de ez van ezen nincs mit szépíteni.. A Zene lekapcsolására viszont úgy tűnik nem szól semmit, csak pár másodperc múlva.*
-Bocsi.. nem is vettem észre hogy ennyire hangos.*mondja még hozzá téve, miközben a cinikus válaszon csak elhúzza a száját.*
-Áh dehogy... csak görcsbe ugrott a kezem, szóval azért.. na szóval érted..*menti ami menthető, de ha a súlyra gondol még mindig kirázza a hideg.*
-Szóval kell még egy kis edzés, mert ez így sok volt.*mondja végül bevallva a dolgot, bár úgy érzi a lánynál nem volt éppen jó a megnyitása a dolognak, lehet ott cseszte el hogy nem vette észre? Valószínű. Na de a kérdésre is megvan ám a válasza.*
-Ó tudod szeretem húzni azt a bizonyos határt, szóval kíváncsi voltam, amúgy majdnem elbírtam.*na igen a majdnem nem sokat számít viszont jobb a hangzása, az utolsó mondatra viszont össze ráncolja a homlokát.*
~Hmm ezt vajon miért mondja?~*na igen elég lassú a reakció késsége legalábbis most, de amikor eléri a felismerés hirtelen a homlokára csap.*
-Áh azt hiszem ez jogos volt most... Kicsit figyelmetlen voltam, de az igazság hogy tényleg azt hittem hogy csak egyedül vagyok*mondja kissé elhúzva a száját végül, ismét a lányra néz, de közben már fel is áll.*
-Connor Diamond Inflatus ház... És tényleg bocs. Nem akartam bunkó lenni , bár néha nagy erősségem..*mondja nyugodt de mégis komolyabb hangon, majd körbe néz.*
-Amúgy gyakran sportolsz itt?*kérdezi, elvégre valamivel oldani szeretné a kínos feszkót, legalábbis magában.*