Párbajterem

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:32 pm

[Sairus]

*Ismét elérkezett a sikertelen varázslatok ideje, ami talán némi pihenőt is okozhat, másrészről viszont elég idegesítő is lehet. Most, hogy Nara segít a lánynak, Rose is láthatja, hogy nem történik semmi, mikor varázsolni akar. Éppen ezért most Sairus lép akcióba, felhergelve magát, hogy egy főbenjáró átkot alkalmazzon, ám vagy nem elég ideges, vagy nem akarja tényleg így kínozni Rose-t, mindenesetre ez az átok most nem indul meg, tehát ismét a lányon a sor.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:35 pm

*Iszonyatosan fáj az átok, amivel ellenfele lesúlyt, de ezt ő maga is tudja, amit csak nyögései megerősítenek. Elég bizarr lehet a látvány kívülálló számára, de nem véletlenül fekete mágus képzőben vagyunk. Nem lát sok esélyt az inflás a helyzetből való szabaduláshoz, de azért még egy módszerrel bepróbálkozik, ami meglepő módon sikerül. Saját magát meglepve ezzel görcsösen markoló kezével egy kört rajzolt, amit a közepénél fogva a fiú felé pöccint.*
- Fatum orbium. *Támadásával a fiú felsőtestét célozta meg, ami egyben az utolsó próbálkozása is volt, mert minden ereje elveszett és ezek után már a kezét sem bírja felemelni, nem hogy, küzdjön még, de azért a maradék kevés erejével még kitart egy kicsit, hogy ne essen össze a varázslat betalálta előtt.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:39 pm

[Belinda]

*Nem semmi, amit most ki kell állnia ennek a fiatal lánynak, de nem olyan fából faragták, aki csak úgy feladná a harcot. Minden erejét bevetve végül kiszabadítja magát a Drainus-i hatalomból, s bár lestrapáltan, de ismét ő jöhet. Az árnymágiához nyúl, bízva sikerében, azonban annyira gyenge pillanatnyilag, hogy hiába tartja kezében a pálcáját, meg se villan a vége, nem jön létre semmi. Gabriel most akár befejezheti, amit elkezdett, s ha a feladásra nem tudja rákényszeríteni a lányt, máshogy talán el tudja intézni a győzelmet, de még kérdés, hogy sikerül-e neki.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:41 pm

* Nara segítségemre van, méghozzá nagyon-nagyon, tehát lassan látni vélem közvetlen környezetem az ő szemszögén át. Nem is mozdul el mellőlem az állat, támadásom viszont Sairuséval egyetemben sikertelen. Nem keserít el ez, nem fogok csüggedni, hiszen fájdalmaimat leszámítva azt hiszem, ezzel az átmeneti megoldással minden a régi. És ami a legjobb, hogy semmi jelét nem látom és hallom annak, hogy a fiú tudja-e, mi történik most Nara és én közöttem. Eddig térdeltem, de most már kicsit ingatag lábakon, de mégis magabiztosabban állok fel a földről, és azt hiszem, kezdek a fájdalmakhoz is hozzá szokni, mintha már múlófélben volna, de lehet csak beképzelem. Sairus következik viszont, és máris felém bök pálcájával, én magam pedig hozzá hasonló pajzsot kezdek rajzolni, de mivel feltűnik ám az is, hogy nem történik semmi, így abba marad a mozdulatsor. Arcom vonásai kissé torzak a lanyhuló fájdalomtól, nem mosolygok, se semmi, bár örülök annak, hogy nem járt sikerrel, és annak is, hogy eddig nem jött rá, hogy mégis látom őt. De most újból egy erős varázslattal próbálkozom, s bár lehet, hogy gyengébbel kellene, de mégis emellett voksolok magamban. Agyam kezdi hozzászoktatni testem ehhez a fura helyzethez, szóval kicsivel Sairus feje fölé mutatok, s elkezdem lefelé húzni, a földig pálcám, mintha ketté vágnám őt, miközben az igét sem hanyagolom: *
- Lux vorago! * ejtem ki határozottan, szemernyi jele sincs annak, hogy fel akarom adni, és bár ő megfosztott a látásomtól, ami miatt nagy előnyre tett szert, én mégsem fogok itt keménykedni vele, hogy megsebesítsem, vagy valami. Nem akarok haverkodni vele, de ez a vég is korrekt lenne, így minden koncentrációm bevetve próbálkozom tovább, eszem ágában nincs feladni a harcot. *

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:42 pm

*Nem csak én, de még a famulusom is meglepődik, ahogy a tekercset a lány átadja, így hát szét is marcangolja azt idő közben természetesen, de én már támadok is a lányra, amely sikeresen el is éri, én pedig úgy lépek hozzá közelebb, hogy ne tudjon elbújni se előlem, hiába fáj neki. Fel kell adnia, igen, ez most minden célom és ahogy nézem, már szenved is rendesen, még a szemeiből is megindulnak azok a szép vércseppek, melyek lassú folyássá alakulnak. Sajnálom, de ez egy harc, amit meg kell nyernem, de még mindig van benne erő, ahogy pálcámat irányítja el tőlem, így mérgelődöm, de végül megszakad a támadásom, így menekül meg ideiglenesen tőlem, de az árnygömbje már nem sikerül, én pedig most nem a famulusommal akarom legyőzni, ki bizonyára szét is téphetné, ha akarná, hanem inkább egy halotti mágiás varázslathoz folyamodom, ha már az házam egyik tárgya. Nem akarom már bántani annyira, így térdelek le fél lábban elé, majd kezem a földre kerül, melyet pálcámmal körbe is rajzolok, méghozzá jobbról haladva, mert nem akarom megkínozni, csak az utolsó életerejét is elszívni, így hát már mondom is a varázsigét.*
- Mors Sanguis! *minek hatására a kis fekete csík meg is fog indulni a lányka felé, aki már kínokat nem fog átélni, csupán csak elájul, legalábbis úgy hiszem, hogy ez fog történni, ha elszívom az életenergiáját, hiszen nem csak gyógyításra tudom ezt használni, hanem erre is és mivel oly gyenge már a lány, tényleg nem akarom még többet bántani a mai nap folyamán.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:48 pm

[Rose]

*A lány sikertelen varázslata után Sairus se tudja létrehozni a kínzó átkot, így Rose megmenekül az újabb fájdalmaktól. Úgy tűnik, kezdi is kissé összeszedni magát a leányzó, mivel immár állva fordul Sairus ellen, azonban a varázsláshoz még nem elég összeszedett, a lángbörtön nem jön létre. Újra a fiún a sor tehát, lássuk, most mit kezd vele.*

[Gabriel]

*Nem bánik kesztyűs kézzel a lánnyal ez a fiú, elég csúnyán legyengítette már, ennek köszönhetően nem is jön létre az árnygömb, amit Belinda akar indítani ellentámadásként. Gabriel viszont köszi szépen, teljesen jól van, de már nagyon győzni akar, így a halotti mágiához folyamodik, hogy a lány maradék erejét is elszívva egyszer, s mindenkorra pontot tegyen a harc végére. A fekete csík meg is indul a lányka teste felé a földön, amit ha nem véd ki valahogy a másodéves leányzó, akkor bizony a maradék kis erő is elhagyja testét, s Gabriel győztesen kerül ki a harcból.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:54 pm

*Látja az akrobata, hogy itt már minden veszve, de akkor sem fogja kimondani, hogy feladja. Saját megát meglepve sikerül elfordítania magáról a pálcát, majd utolsó ötletként az árnygömböt veti be, ami szintén nem jön létre. Már nincs is ezen min meglepődni, hisz minden ereje elhagyta, sőt ha a fiú nem támadna, talán akkor is véget érne a harc, hiszen már semmi ereje nincsen. A támadás sikertelensége után a lány térdre ereszkedik miközben a felé közeledő fekete csíkot néz. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, hiszen nem adta fel. Inkább bukik el, minthogy feladja. Persze tisztában van azzal is, hogy a fiú most nagyon jó indulatú vele, ezért sötét kávébarna szemeit hálásan emeli Gabrielre.*
- Köszönöm. Remek ellenfél voltál. *Mondja ki még a szavakat mielőtt a fiú varázslata betalálni és ájultan össze nem esne véglegesen.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:57 pm

[Belinda]

*Úgy tűnik, a lány már érzi, hogy az ereje a kínzásnak hála a végéhez ért, s semmi értelme nem lenne a védekezéssel próbálkozni, úgysem jönne össze. Éppen ezért nem is tesz semmit, amivel próbálná megfékezni a felé tartó fekete csíkot, inkább csak pár szót szól a sráchoz, majd mikor az elszívja maradék erejét is, ájultan dől el. Mielőtt azonban bevághatná a fejét, már érződik is a húzás, a páros pedig visszakerül a terembe, ahol a magiszter megitatja a lányt és a famulust is egy-egy kis fiolával, s ha kéne, Gabriel felé is tart egyet. Hosszú és szép harc volt, de végül a fiú nyert, a győztes tehát: Gabriel Teigneux!*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:58 pm

*Csak türelmesen figyelem, ahogy a lány még mindig nem adja fel és mivel úgy érzem, hogy ez egy jó párbaj volt, méltó ellenféllel, nem lehet csak úgy vége, hogy odamegyek hozzá és elkapom, hogy mondja ki azt a szót, tehát ha nem teszi, akkor majd elszívom az erejét... Térdre rogy, de nem kímélem, így hát famulusom is nagy szemekkel nézi, mi történik és végül a lány teste a burokba kerül, miközben már érzem, ahogy minden maradék erejét átadja nekem, így belőlem minden fáradtság eltűnik, majd csak az ismerős húzást érzem, ahogy visszajutok a terembe. Megnézem, hogy miként is van a lány, így mosolyogva felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem, már ha elfogadja. Egyébként az italt én nem fogadom el, nincs rá szükségem, tehát kezemmel intek is a férfi felé, hogy köszönöm, de nem kérem.*
- Te is jó ellenfél voltál! Viszont én szerintem megyek, köszönöm a párbajt! *emelem kezét az ajkamhoz, majd egy apró csókot lehelek rá és ez után a famulusommal el is fogok sétálni a teremből. Végeztünk, megnyertem a harcot, de azért kellemesen el is fáradtam benne, így hagyjuk hát el ezt a helyet, de még azért a magiszternek is biccentek egyet.*

//Köszi Mona, élveztem! Smile

És neked is Lucius a levezetést! //

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 9:59 pm

*Szerencsére a párbaj szerencsésen alakul a fiú számára, amikor létre hozza a vakítást, de azóta érezhetően mintha a szerencse se akarná hogy bevégezze, de ugyan ez a lányra is igaz.
~Fenébe... ennek az átoknak működnie kellett volna~*morgolódik magában, még most sem érti miért nem vállt be. Ez bizony patthelyzet, mikor azonban hallja a követekző varázslatot már éppen ugrana félre, de ekkor jön rá hogy a varázslat nem sikerült a lányak. Ismételten egy pillanatnyi kis lélegzet vétel, még mindig nem érti hogy képes Ruby ilyen jól célozni, és tudni hogy merre van, nem is gondol rá, hogy esetleg a famulus keze lenne benne a dologba.*
~Ügyes, vagy van egy képessége vagy én se tudom már, de eddig mák hogy nem jöttek össze neki a támadások~*na igen ha össze jöttek volna, valószínűleg Sairus nem biztos hogy ennyire fölényben lenne, és már nagyon latolgatja, hogy véget vessen valahogy a párbajnak. Na de hogyan? EZ itt a kérdés, hiszen az előző átka se vállt be, így maga se tudja pontosan mihez kéne kezdeni, ám mielőtt teljesen el ötlettelenedne, ismételten kigyullad a lámpa a feje felett, így a pálcájával rajzolva egy kört koncentrálni is kezd.*
~ Scytichs, Scytichs, Scytichs~*mondja magában az igét, miközben a kört rajzolja, végül aztán ha össze jön akkor talán elvesz némi oxigént Rubytól, és ez talán elég lesz hogy véget vessen a harcnak. Ezzel megölni nem tudja, annyira nem koncentrál, maximum csak ájulásig, na de persze hogy mindez össze jöjjön a varázslatnak is sikerülnie kéne, amiben a fiú sem annyira biztos.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:03 pm

[Sairus]

*Patthelyzet alakult ki ennél a párosnál, ugyanis nagyjából a vakítás óta semmi nem akar sikerülni egyiküknek sem. Csak állnak a dzsungel közepén, pálcával a kezükben, de mindhiába, mivel nem történik semmi. A fiú most a tiltott mágiához nyúl, s próbál egy újabb érzékszervre hatni, ám úgy tűnik, ez most nem jön össze, hiába is akarja oly nagyon. Vajon Rose meg tudja törni ezt a szerencsétlen sorozatot?*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:09 pm

*A harc szép volt igazán remek párbajt vívott ez a két páros. Mind a ketten küzdöttek, ahogy tudtak kevesebb nagyobb sikerrel, de teljesen fair és tiszta küzdelem volt. Egyikük sem esett túlzásba, sőt Gabriel igazi lovagként viselkedett a záró varázslatnál Belindával, aki ezzel tisztában is volt, így utolsó erejével hálát rebeget, pedig ő olyanokat nem szokott. A varázslat miatt a lány is földre kerül maradék erejétől is megfosztva. Nem igazán tudja, mennyi ideje fekszik ájultan. Arra tér magához, hogy a feje szörnyen zúg, tagjai mintha ki lennének kötözve, de már nincsenek, a kocsmába helyette a magiszter térdel fölötte egy fiolával. Már Memphisz is talpon van, Gabriel pedig a kezét nyújtja, amit a lány kótyagosan, de elfogad. Megszorítja a kezet már amennyire az erejéből telik, de érzi, hogy folyamatosan javul az állapota.*
- Köszönöm. Remélem, találkozunk még. *Köszön el a fiútól, majd megsimogatja famulusa fejét.*
- Gyere, nagyfiú menjünk! *Hívja a famulust ki fel is reppen a lány bal kezére, hisz ott a helye.*
- Köszönöm az italt! *Fordul még hátra a magiszterhez, majd mosollyal az arcán távozik, hisz remek párbaj volt része. Lehet, hogy ezt a fiút még egyszer fel fogja keresni.*

//Szerintem is nagyon szuperül sült el a mi kis játékunk nagyon élveztem. Nagyon szépen köszönöm a lemesélést Magiszter úr. //

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:10 pm

* Tényleg erősnek bizonyult varázslatom, és nem is csoda, hogy nem jön létre állapotom miatt, így hát megmenekült a srác, és újból ő következik. Látom, hogy mit csinál, még jó, hogy támadni készül, én pedig egy egyszerűbb pajzsbűbájt akarok létre hozni, de lévén, hogy nem történik semmi, így még azelőtt, hogy szólhatnék bármit is, zárom össze ajkaimat ismételten, végül pedig sebtiben veszem térdeim közé pálcám, hiszen újból én jövök. *
- Nem unod még? Mert én már kezdem.. * morgom orrom alá, nem próbálkozásaira célzom, mert azok nagyon is helyén valók, inkább arra, hogy egyikünknek sem jönnek össze úgy a dolgok, ahogyan kellene. Amivel most próbálkozni fogok, ahhoz tenyereimet egymásnak fordítva tolom az ég irányába kezem, árnyfegyverrel próbálkozom most. Kezdek jobban lenni, ez a tárgy pedig ment is rendesen, szóval ebben van most minden bizodalmam. A tárgy, amire gondolok és egyben nagyon koncentrálok, az nem más most, mint egy nem túl kicsike tőr, ezt szeretném most árnyakból megidézni, és végre véget vetni ennek a harcnak. *
- Armorum, armorum, armorum.. * dörmögöm az igét többször is egymás után, és ha sikeres tervem, s megjelenik a céleszköz, máris felé hajítom, s egészen jó dobó lévén, remélhetőleg el is találom, már ha létre jött a dolog. Nara változatlanul a látásban van segítségemre, tehát nem tágít mellőlem, így tényleg csak magamra számíthatok. *

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:15 pm

[Rose]

*Elég dühítő lehet, hogy egyiküknek sem akar semmi összejönni, így nem csoda a lány morgása. Valahogy úgy tűnik, mintha elszívták volna a varázserejüket. Most viszont ismét rajta a sor, hogy támadással próbálkozzon, így kezei a magasba emelkednek, hogy egy méretes árnytőrt jelenítsen meg kezei közt. Eleinte úgy tűnik, nem nagyon akarnak formálódni az árnyak, de végül megérezheti a lányka a kezei közt a fegyverét, amit a következő pillanatban el is hajít, egyenesen Sairus felé. Vajon a srác is összeszedi magát, és ki tudja védeni a támadást, vagy egyenesen a testébe fúródik a tőr?*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:22 pm

*Bizony dühítő, ez a patthelyzet, nem vitás, Sairus is érzi hogy feszült, de ezzel nem csak ő van egyedül , hanem Rose is hasonlóan érez, a morgásra csak az orra alatt válaszol, szintén eléggé feszült hangon.*
-Ha unod fel is adhatod...*na igen bár tudja hogy úgy se fogja, ez a lány úgy tűnik foggal körömmel hajt még vakon is, hogy tovább harcoljanak, és még a sikertelenség se taglózza le. A fiú is valahogy így van vele, így amikor a következő átka is besül, már készül a védekezésre, bár megvallva magában, már szeretné tudni, hogy ki lesz a nyertes, legalább akkor eldőlne végre a harc sorsa. Amikor azonban ismételten hallja hogy támadni készül, már sejti hogy mivel is fog harcba szállni a lány.*
~Egy ilyet nehéz lenne kirántani magamból, szóval jó lenne kitalálni valamit~*persze magában már megszületett az ötlet, most már csak ak kivitelezés van hátra amit meg is tesz hamar. Ismételten megrajzolja a vízszintes vonalat, köréje pedig a kört a pálcájával, természetesen a vonal végéből kiindulva, miközben az igét is kiejti.*
-Ignis velius*mondja ki komoly hangon, megkockáztatva, hogy még egyszer létrehozza a tűzburkot. Ha egyszer bejött, talán másodszorra is sikerül, s bár ő szerinte elég erősen koncentrál, felmerül benne a gondolat, hogy az eddigi teljesítményéhez mérten nem e járt volna jobban ha esetleg félre ugrik,*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:26 pm

[Sairus]

*A mai nap nem ez az első alkalom, hogy árnyak támadnak a srácra, előbb csápok formájában történt ez, most pedig egy tőr suhan felé. Ha már egyszer bevált, most is ugyanazzal az igével próbálkozik, így a pálcamozdulat és varázsige után várja is a hatást, de az nem igazán akar jönni, nem úgy, mint a tőr. Végül aztán, az utolsó pillanatban csak kialakul a védelem, így az árny szertefoszlik, s ismét a fiú támadhat.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:33 pm

*A lány támad, méghozzá éppen olyan átokkal, ami fájdalmas lehet , s ami mégjobban bosszantja a fiút, még azt se tudja,hogy húzza majd ki magából, ha egyszer belé áll. Pedig lehet nem mindjárt ezen kéne gondolkoznia, hanem a védelmen, persze ezt tudja ő is, így próbálja meg pálcájával azonnal megakadályozni a varázslat útját, bár eleinte nem úgy tűnik hogy ez össze jön.*
~Franc essen bele gyerünk már~*koncentrál jobban, végül éppen az utolsó pillanatban sikerül létre hoznia a varázslatot, ami meg is állítja a felé repülő árnyfegyvert.*
-Fenébe... ez közel volt ~ha én is így céloznék vakon de jó lenne...~*teszi hozzá magában, bár sejti hogy ez az egész nem véletlen gondolkozni most nincs túl sok ideje, inkább valami egészen más jutott az eszébe, ha már ma kétszer bevállt a pyromágia, talán még egyszer sikerülne, hiába olyan rossz ómen az első csapása. Na igen ha bátor lenne talán, de nem olyan bátor, na meg zavaró lehet éppen a védőburok is, így más eszközök fele nyúl. Pálcáját Rose fele irányítva ki is mondja az igét.*
-Incarcerandu.s*mondja ki az igét, mely elég jól ismert, és már régi, de talán célra vezető lesz, éppen az egyszerűsége miatt. Minden esetre nemsokára kiderül hogy a sikertelen támadások folytatódnak e vagy sem.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:42 pm

[Sairus]

*Úgy tűnik, a sok sikertelen keményebb ige után Sairus végül az alap igékhez folyamodik, onnan is a kötöző átokkal támad rá a lányra. A pálca vége felizzik, s bizony meg is indulnak a kötelek Rose felé, tehát most ismét a védekezésen a sor.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:44 pm

- Mondhatod hangosabban is nyugodtan, Sairus, de ha feladnám sem a félelem miatt lenne, hanem mert egyszerűen unom ezt az egész huza-vonát. Értelmesebben is el tudnám tölteni az időm, és szerintem te is. * reagálok szavaira egy sóhajtással, nem hagyom, hogy felbosszantson. Láthatja, hogy eddig sem szaladtam el, és azt hiszem, a párbaj során voltam már rosszabbul is, így hát szavaim szerintem teljesen helyt állóak. Na de újabban egy árnyfegyver megidézésével próbálkozom, és már-már kezdeném feladni, hiszen nehézkesnek tűnik a dolog, de végül, Nara segítségével, ki felfelé fordítja most fejét fejem fölé, láthatom, hogy összeáll mégis kezemben a cucc. Így hajítom is el Sairus felé létre hozott tőröm, úgy látszik, még sincs minden veszve, de ő is próbálkozik védeni, méghozzá ismét egy tüzes pajzzsal, és láss csodát, be is jön neki. Hát komolyan, ez azért már bosszantó.. de mivel ő következik, így védekezésként pálcám magam elé emelve hallom, mivel próbálkozik, szóval én sem vagyok rest védekezésként egy hasonlóan a kötöző ártáshoz alap igével előrukkolni: *
- Salvio hexia! * próbálkozom egy védővarázzsal, és hát reménykedem abban, hogy sikerülni is fog. Elég csúfos lenne egy kötöző ártás miatt veszíteni, ráadásul úgy, hogy a vakságot is áthidaltam valahogyan.. *

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:51 pm

[Rose]

*A srác ügyes védekezése után jól is támad most, méghozzá a megkötözés a célja, amit természetesen lát a lány, így már emeli is pálcáját, hogy védekezzen ellene. Fel is villan annak vége, de ugyanilyen hirtelenséggel ki is alszik, mire a kötelek telibe találják, s össze is kötözik. Szerencsétlenségére meg is billen a lány, a földön elesve pedig egy fa vastag gyökereibe vágja be fejét, amitől el is veszti eszméletét. Jön hát az újabb forgás, s pillanatokon belül már a teremben vannak, ahol Sairus is kap egy fiolát, majd miután Roseról eltűntek a kötelek, vele is megitat egyet a magiszter, így mikor a lány ismét kinyitja szemeit, már tisztán láthatja a termet és a körülötte állókat. Elég nyögve-nyelős harc volt ez, de végül eldőlt, a nyertes pedig Sairus Macrain!

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 10:59 pm

*Nem hinné hogy pont egy kötöző ártás hozná el a megválltást számára, de próba szerencse meg lehet próbálni. Így mikor pálcájából elő törik, csupán csak belül tudja remélni hogy célt is talál vele, ám amikor látja hogy a védekezés elkésett, s az átok betalált, arcán meglepettség fut át.*
~Ez tényleg csak szerencse volt~*fut át az agyán s nemsokára már érzi a húzást, is aminek hatására hamar vissza térnek mindketten a terembe, ám attól hogy nyert, nem úgy tűnik hogy az amúgy büszke fiú túlságosan önelégült arcot vágna. Inkább csak valamiféle megkövült komorság ül ki arcára, semmi több, amikor viszont megkapja az elixírt csak megforgatja az ujjai között.*
-Ez a cucc energizál is professzor?*kérdezi, hiszen legfőképpen csak fáradtságot érez, végül aztán megvárja míg Rubyt is rendbe teszik, majd komoly arccal biccent felé.*
-Jó meccs volt.. majd máskor tartunk egy vissza vágót.*feleli hűvös hangon, semmit mondó arccal majd a magiszter fele is biccent egyet fejével.*
-Viszlát tanár úr..*köszön el tőle, is majd útközben felhajtva a cuccot amit kapott el is indul a szobája felé. Lehet hogy egy kiadós alvás nem fog neki ártani, mert azért lefárasztotta ez a harc.*

//Köszi a játékot, illetve Luciusnak a levezénylést Smile

, jó hogy nem késtem le, bár 1-2 percig be voltam tojva hogy így lesz Very Happy

//

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-01-29, 11:02 pm

* Mondván, egy kötöző ártás nem foghat ki rajtam, így próbálok most egy végtelenül egyszerű ige alkalmazásához folyamodni. S már-már úgy látszik, sikeres is leszek, de mégsem történik semmi. *
- O-ó. * ejtem ki ezt a két hangot beletörődve, most pár kötél elől gyakorlatilag még így is vakon, nem fogok elugrándozni, hát akkor legyen így vége, amúgy sem húztam volna már sokáig. Egyensúlyom viszont nem tudom megtartani, így borulok hát el szépen, mint egy darab fa, s amit innen nem látok, hogy bár én nem vagyok az, fejem épp egy kiálló gyökérzetbe ütközik. Egy éles, rövidke fájdalmat érzek fejembe hasítani, tulajdonképpen a vakítás okozta fájás mellett ez teljességgel eltörpül, de minden bizonnyal elveszthetem eszméletem, elsötétül immár ténylegesen minden, s innentől kis ideig nem érzékelek semmit a külvilágból. Azt sem érzem hát, hogy visszakerülünk a terembe, ahol viszont magamhoz térek, s a magiszter löttyének hála látásom is visszanyerhetem. A fekete szemgolyók visszanyerik tehát eredeti formájukat, s bár sajgó fájdalmat még mindig érzek, ez már annyira nem vészes kategória. De Sairus savait hallva csak néma kacajt hallatok, kicsit még fejem is megcsóválom. Nem haragszom rá, amiért nyert, fura így ez a helyzet, szóval nagyjából még hálás is vagyok, hogy véget vetett neki. *
- De csak ha eseménydúsabb lesz. * állok fel a földről ezen szavakkal, mert feltételezem, nem két lábra érkeztem eszmélet vesztve vissza a terembe. Végül egy gratuláló kézfogásra még sor kerül felőlem Sairus irányába, majd elköszönve tőlük, famulusommal hagyjuk el kettecskén a párbajtermet, s azt hiszem, pihenni fogok most. Fizikálisan nem fáradtam ki, de azért ez a vakítás nem esett túl jól, na meg mosakodnom sem ártana, szóval irány a nyugati főtorony, természetesen. *

//Köszi a levezetést és a párbajt is srácok =)//

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 5:45 pm

*Egész kellemesen alakul ez a beszélgetés, bár nekem Elijah már jelmágián is szimpatikus volt. Olyan laza, de mégis jól tanít, szóval kellemes társaság és szívem szerint még jobban meg is ismerném, de talán erre majd nyílik alkalmam, most találkoztunk először így kettesben és valahol azért kevésnek érzem magam hozzá, hiszen a tanárom... nem tudok annyira lazán hozzáállni, mint bárki máshoz.*
- Szerintem nyerni fogsz, én neked szurkolok, már ha ez jelent valamit. *vállalom meg játékosan, mert azért az ilyen fiús szokásokat se felejtettem ám el még, hiszen bátyáim vannak, nálunk ez egy sűrű szokás. Fel se tűnik most nekem ez, tehát ha megjegyezve se lesz, akkor nincs itt probléma.*
- Remélem, hogy valami normális ellenfelet fogok ki, mondjuk olyat, akit ismerek. *gondolkodom el és azért valahol megnyugtató, hogy a magiszterek segítenek majd, de mégse teljesen tudom kizárni most ezt az egészet, félek, hogy valami komolyabb baj fog érni és akkor hallgathatom az orosz szentbeszédet, hogy minek kellett nekem erre jönnöm. A famulust is idő közben sikerül picit megismernem, de ez után már indulunk is, hogy megtaláljuk azt a bizonyos termet, ahol a párbajunkat fogjuk vívni. *
- Szóval ez még az első... És hogy-hogy nem egy másik tárgyat tanítasz? Ez áll a legközelebb hozzád vagy csak így alakult? *nem tudom, hogy miképp is mennek a dolgok, de azért igyekszem kikérdezni most erről a fiút, kíváncsian hallgatva majd a választ, miközben kibököm ám, hogy nekem is új ám még ez az élet, ez a világ.*
- Aham, tényleg... és jól sejted, minden új és ismeretlen... Tehát nem véletlenül félek. *vonom meg vállamat is cseppet, de ekkor már Elijah is mesélni kezd, így tudom meg, hogy ő félvér, tehát nem egy aranyvérűvel van dolgom, ez is ritkaság manapság. Akikkel összefutok, azok többsége tiszta vérű.*
- Majd meglátod, hogy ki lesz. *fordulok is oda egy ajtó felé, mivel már meg is érkezünk, így lépek be az ajtón, de még mielőtt nagyon körbe tudnék nézni, már válaszolok is Elijah-nak.*
- A nagybátyám révén tudok erről a helyről és ő ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek. *mást nem mondok, nem érzem úgy, hogy még megbízhatnék a srácban vagy hogy annyi köze lenne az én dolgaimhoz. Ahogy viszont körbenézek a teremben, már meg is látom a táblát, rajta a nevem és egy fiúét.*
- Thomas... Mondd csak Elijah, te ismered? Nem emlékszem rá névből, de mivel te TS vagy, hátha... *pillantok rá kérdőn, jó lenne tudnom pár dolgot most így, előre a mai ellenfelemről.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 6:05 pm

*A vállalásra, bár látszik arcán a meglepetés ereje, de mégse veszi zokon, sőt nevet is egyet a kijelentésen.*
-HÁt ha te ennyire biztos vagy benne akkor azt hiszem nekem már semmitől sem kell félnem, és persze hogy jelent, a jókívánságok mindig jelenetnek.*mosolyodik el végül, a következőre azonban csak finoman megemeli a vállát.*
-Szerintem erre ne gondolj, ha véletlen mégse olyat kapnál ki, akkor se félj, tudod ha érzik rajtad a félelmet könnyebben legyőznek, amúgy sem tűnsz olyan lánynak aki fél a saját árnyékától.*nézi meg kissé jobban a leányzót mosolyogva, egész jó társaságnak bizonyul, talán éppen azért mert mer kérdezni és véleményt mondani is.*
-Igazából nem szeretem a túl sötét tárgyakat, így jó pár tantárgy rögtön kiesik, főleg a halotti mágia nem szeretek nyakig bélekbe turkálni.. hopsz, remélem most nem vettem el a kedved tőle..*húzza kissé el a száját hiszen nem szeret Spoilerezni, de ez amolyan csípőből jövő vélemény volt.*
-Illetve azt hiszem a másodikos tárgyakhoz nem vagyok elég felkészült még, na meg szeretem az ilyen szöszmötölős tárgyakat, ezért is maradtam a jelmágiánál. Az nyugis, és mégis sok mindent elérhet vele az ember, majd meglátod te is, ha kitartó vagy.*feleli, miközben kezeit lassan a zsebébe csúsztatja, a következő kijelentésre viszont ismételten felnevet.*
-Nem félni kell, hanem megbírkózni a feladattal, ez olyan mint a testépítés, ha nem csináljuk nem fejlődünk. Lehet néha rossz, néha keserves de végül célra vezet, és nekem elhiheted harmadikos vagyok. Az új azért van hogy megismerd.*legalábbis neki ez a véleménye, mondjon bárki bármit, ő már csak ilyen marad, időközben ő is beszél kicsit magáról, s eközben megtudja, hogy a lány miként került ide.*
-Áh.. szóval akkor gondolom ő valami féle fekete mágus lehet, ha túl sokat kérdezek amúgy nyugodtan lőj le nem haragszom meg.*vigyorodik el, végül aztán elérnek a terembe is, ahol a kérdést hallva lassan szemöldökét össze ráncolva közelebb is hajol a táblához, miközben kezével végig simít az állán.*
-Nézzük csak Thomas... igen, az elsősök úgy hívják hogy a "csendes pusztító" egy minden hájjal megkent vadállat, akiről az a hír járja hogy megkínozza az áldozatait.*mondja teljesen komoly hangon, végül Ginger fele vetve egy ravasz mosolyt elneveti magát, mielőtt a lány komolyan venné.*
-Csak vicceltem, egész normális gyereknek tűnik, bár tényleg csendes. Nem hinném hogy bármi baj történne, szerintem ő is fog annyira izgulni mint te..*veregeti meg finoman a másik vállát, majd kissé hátrébb lépve ismételten rá néz.*
-De ha szeretnél kicsit gyakorolhatunk még előtte, húzza elő a pálcáját, majd a magasba emelve a másikra néz.*
-Ha el tudod venni úgy hogy nem nyúlsz hozzá kézzel fizetek egy hamburgert..*mondja derűsen, de famulusa időközben jó erősen bele harap a lábába amire a fiú kissé felhorkan.*
-Jól van na neked is, te haspók...*néz le rá kissé a fejét csóválva, na de várja is egyben a lány "támadását" már ha ő is benne van.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 6:13 pm

*Próbálom megfogadni a jókívánságokat, de ettől függetlenül még félek attól, hogy bajom lesz. De csak aprókat bólogatok és végül érdeklődni kezdek arról, hogy Elijah miért is ezt a tantárgyat választotta magának, a szavaira pedig csak elhúzom a számat.*
- A halotti mágiát ne is mondd, nekem is sok egyenlőre, de talán majd belerázódom. *sóhajtok fel, de azért biccentek felé, így jelezve, hogy figyeltem ám rá és fel is fogtam szavait. *
- Szerintem a kitartásommal nincs gond. *most nem mondok mást, ennyi éppen elég, de azért ez a tulajdonságom elég erős, már csak Tarkh miatt is, akinél szintén kitartó voltam és úgy érzem, hogy meg is érte a dolog. A nagybácsim is szóba kerül azért, akit igyekszem nem túl sokat emlegetni, ő se akarná, de a szavaira csak bólintok most is, ennyi szerintem elég.*
- Nem igazán beszélhetek róla, de jól sejted. Annyira még én se ismerem, nem is tudom, hogy miért lát bennem dolgokat. *csodás jövőt ígért nekem, bízik a tudásomban, remélem, hogy neki se fogok csalódást okozni. Viszont a teremhez érve már meg is nézem a táblát, így olvasom hát el azt, hogy ki is lesz a mai ellenfelem, de ahogy Elijah beszél, picit mintha kezdetben elfehéredne az arcom, de amikor nevetni kezd, csak erősen oldalba csípem.*
- Hé, ezt nem ér ám... Inkább nem is kérdezek semmit. Ahogy nézem, te pedig valami Sean-al leszel együtt, majd megjárod, ne félj. *morgom oda neki, el is lépve a táblától, de amikor hallom a szavait, csak fejemet csóválom meg.*
- Ennyit azért én is tudok, nem teljesen felkészületlenül jöttem ám a párbajra. Szóval kössz, kihagyom, inkább picit magam lennék, hogy felkészüljek. De akkor majd sok sikert! *nem akarok most játszadozni és bár nem mondom ki, félek is egy harmadikos ellen, nem akarom, hogy pálcát emeljen rám, tehát el is fordulok tőle, majd magamban tisztázom a tanult varázsigéket és pálcamozdulatokat, hogy ne legyen gond.*