Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 6:56 pm

*Csak vállat rántok a szavaira egyszerűen nem érdekel, azt hiszem a mai nap egyenlőre csak vitába torkollik, de lehet több is lesz annál, mert az én türelmem is véges. A következőkre azonban felnevetek.*
-Szerinted engem érdekel, hogy gyengébbel vagy erősebbel küzdök, tudod nem vagyok álszent, és ha egy fiatalabb és tapasztalatlanabb ember hoz ki a sodromból őt is ugyan úgy elintézem mintha velem egykorú lenne, szóval ezzel ne is próbálj gúnyolni mert semmit nem érsz el vele.. Szóval bocs de jelen esetben le van tojva mennyivel vagy tapasztalatlanabb nálam.*morgom vissza teljesen őszíntén, eddig se zavart hogy elbántam gyengébbekkel, nem éreztem magamat nagyobbnak, se kisebbnek emiatt mert ugyan úgy kiálnék egy nálam erősebbel is akár. Az egyik beszólás után viszont egy pofonnal akar jutalmazni amit természetesen nem hagyok, érzem ám hogy teljes erőből üt, ami fáj is, de nem mutatom ki az arcomon, csupán csak onnan sejtheti hogy a karját fogó kezem egyre erősebben markolja az övét.*
-Mindenkinek van veszteni valója, neked is mondjuk az életed.*vágok vissza a többire nem reagálva, s nem is mutatva ki hogy hogy estek a szavak, hiszen nem sajnáljuk egymást. Az étkezőbe egy darabig figyelem ahogy tapogatja a zúzott részt, de nem hat meg ha még be is dagad az se, amikor azonban arcon leszek öntve a borral egy pillanatig nem is tudom mit tegyek vele, arcomon látszik hogy felébresztett valamit, kiszabadulni készülő egyre erősebb vadállatot ezzel a tettével, a szemeim szinte szikrákat szórnak rá.*
-Ez nagyon nem volt jó húzás kislány, el sem hiszed mennyire..*kezdek bele morogva el sem fojtva hogy most mennyire dühös vagyok rá, de ekkor hajol közelebb s halván a szavait, csak még dühösebb grimaszba rándul az arcom.*
-Szóval szánalmas... Hát jó ha te akarod.*, állok fel és lépek pár lépést hátra, így kerül elő a pálcám amit rá szegezek kezemet pedig a magasba emelve ki is mondom az igét, ami nem másé mint a vércsápoké.*
-Sanguis Vincula..*mondom hűvös hangon, és ha minden igaz ujjaimból kicsapódva megjelenve a csápok a lány két karjára tekerednek, és lassan elkezdik húzni is méghozzá ellentétes irányba, tehát ha akarnám egy mozdulattal ketté is szakíthatnám, vagy legalábbis valamelyik kar lejönne, de én egyenlőre csak lassan , erősen koncentrálva feszítem egyre jobban szét.*
-Utálam ha kétszínűnek titulálnak, csak azért mert nem ismernek...Ha nem tetszik hogy emberszámba veszlek, tekinthetlek hullának is, elvégre előbb utóbb ezzel úgy is az leszel. Szóval melyik karodat akarod megtartani a jobbat vagy a balt?*kérdezem, miközben a csápokkal feszítek egy kicsit a testén.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 7:08 pm

*Nem tartom túl kemény ellenfélnek azt, aki alapjáraton majd kétszer akkora, mint én és jóval erősebb is a mágiában, tehát szerintem Sairus eléggé szánalmas ahhoz, hogy egyre kevesebb pozitívumot lássak benne. Valljuk be, tényleg nem vagyok túl erős csontozatú és magas sem, na meg, 16 vagyok és még csak most jöttem, nekem keménykedik? Hát ha neki tetszik...*
- Sejtettem, hogy hasonló válaszra számíthatok tőled, de hát nem is vártam mást. *vonom is meg vállaimat, mert bár egész normálisan kezdődött a beszélgetésünk, úgy néz ki, hogy ez nem tartott ki a végéig, mivel a megjegyzését már egy pofonnal is díjaznám, ami legnagyobb sajnálatomra nem jön össze, inkább a falhoz leszek szorítva és a levegőmért könyörgök, de persze csak magamban, ami szerencsére idővel meg is érkezik, így hajolok hát előrébb és bár sajog a kezem ott is, ahol lefogott, próbálok neki nem túl nagy szerepet tulajdonítani.*
- Azt már akkor elveszítettem, amikor a szüleim az utcára dobtak. *vágom oda morogva, de azért még vele tartok, talán azért, mert tényleg nem ártana valamit nekem is ennem, de az étvágyam elmegy tőle, így a bor arcára kerül, én pedig már felkelve vágok további dolgokat a képébe, jobb lenne, hogyha tudná, hogy kivel beszél.*
- A te tetteid se voltak túl kedvesek, szóval amit adtál, azt kaptad vissza, még így is kedvesebben. *jelentem is ki dühösen, de végül arra leszek figyelmes, hogy valamiféle abrakadabrával hozakodik elő, de amikor ujjai végén felszakadnak a bőrrétegek, majd valamiféle véres csápok indulnak meg felém, kissé ledermedek.*
~ Ez meg mi? ~ *kérdezem magamtól, de nemsokára már kezeimen érzem mindezt, melyeket szét is feszít, így sikkantok fel, de egy pillanatra, majd zárom össze is a szám, nem, nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy kiáltani lásson, mert bár fáj, nem is kicsikét, mégis vissza kell tartanom magam.*
- Ezt nem kérdezheted komolyan... *mondom most már fájdalommal teli hangon, így nézek el előbb jobb, majd a bal karomra is, de érzem, hogy egyre jobban feszül a bőr, egyre inkább fáj, így fejemet is hátrahajtom, szemeim is becsukom, úgy próbálok kezeimmel ellenkezni. Nagy lenne a szám, ha másképp bántana, de ez nem vicces, hogy egy végtagomtól meg akar szabadítani, ez már nagyon is komoly dolog.*
- Sairus, ne csináld... Nagyon fáj, tényleg letéped a karom. *emelem fel a fejem, most már végig szemeibe is nézve, és bizony a barna tekintetemből láthatja, hogy mennyire is szenvedek, kezeim és testem is remeg most már, de nem fogok kiáltani, még mindig nem, nem adom meg neki ezt az örömöt, csak fejemet hajtom lassan előre, így kínlódva tovább.*
- Eressz el! *kérem még meg rá, halkabban, mint eddig, bár nem tudom, hogy mennyi esélyem van ellene, de nem akarom, hogy komolyabb bántódásom essen. A kezeim nélkül mire mennék? Annál még a halál is jobb, minthogy végtag nélkül kelljen élnem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 7:26 pm

*A szavaira nem mondok semmit, ha sejtette akkor az ő baja, engem nem érdekel minek néz, ha akarja lehetek a legrosszabb ember is a világon, az se érdekelne, nem adok nagyon sok ember véleményére, az övére meg végképp nem.*
-Had áruljak el valamit, nem te vagy az egyetlen, és mások is értek el már így is dolgokat... Neked nincs akaraterőd..*mondom komor, hangon majd elindulunk az étkező felé, is ahol rövid szóváltás után a bor egyenesen az arcomba landol. Meg kell hagyni finom párlat, szeretem is a jó minőségű italokat, de nem úgy hogy az arcomon szárad meg. Látszik az arcomon hogy feldühített a tette bár próbálom palástolni belül már robbannék.*
-Lehet, de én számolok a következményekkel.*morgom oda neki, majd jöhet is a vércsáp, amikkel elkapva őt karjait ellentétes irányba kezdem feszíteni, és fel is kínálom neki a lehetőséget melyik kezét szeretné megtartani. Ha rám néz cseppet sem kételkedhet benne hogy valóban megcsinálom hiszen az első pillanatban valóban szent célom volt hogy ketté szakítsam a lányt mérgemben, de szerencsére tudok uralkodni magamon.*
-De véresen komolyan kérdezem, gyorsan válaszolj mert mindkettőtől megszabadítalak.*morgom oda cseppet sem kedvesen neki, arcomon pedig egy szikrányi mosoly sincs már, csupán csak vak gyűlölet. Azért belül becsülendő hogy nem mutatja ki a fájdalmat, vagy nem akarja kimutatni, van benne kurázsi hogy nem sír, lehet hogy egy másik már rég bőgne és könyörögne de ez a lány nem, ez becsülendő, de a helyzeten nem változtat. Nem akarom eltörni a csontjait, de eléggé feszítem hozzá hogy bizony fájjon a lánynak*
-Miért szerinted mi másért csinálnám? Most legalább tudod hogy nem csak ijesztegetek hanem meg is teszem amit akarok... Most már hiszel nekem?*kérdezem, az utolsó szavaim már kiabálásba fajulnak, amikor azonban elhagyja az utolsó szó a száját, egy pillanatot várva megrajzolom az X jelet majd lassan közelebb lépve hozzá komoran függesztem szemeimet az övébe.*
-Azt hiszem mégis csak van veszteni valód nemde....? Ahelyett hogy azzal jönnél hogy neked már semmi se számít ideje lenne végre a talpadra állni.. Mindazon által becsülöm hogy nem adod meg magad a fájdalomnak, de a következő ilyennél megöllek..*mondom hűvösen miközben fölé tornyosulva csak őt figyelem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 7:36 pm

*Hangosan felnevetek a szavai hallatán, mivel annyira abszurd az, amit mond, annyira nem ismer még, érezhető, hogy egyáltalán semmit se tud rólam.*
- Hogy nekem nincs? Te nem ismersz még engem, nagyobb az akaraterőm, mint azt te el tudnád képzelni. *mosolyodom is el, nem véletlen, hogy még mindig élek, ahogy az sem, hogy sikerült egészen Svédországból eljutnom idáig, hogy Új-Zélandon kezdhessek bele a tanulmányaimba. Ez az első iskolám, tehát még új mindez, hogy mit is várnak el tőlem, de nagyon is megteszem azt, amit tudok és valószínűleg idővel majd könnyebb lesz. A nagyteremben viszont picit elszabadul a pokol, így a sértegetéseim után már érezhetem is a kínokat, ahogy kezeimet szétfeszíti, mint valami Jézust a fiú, én pedig próbálom visszatartani azt, hogy kimutassam fájdalmam, de ahogy hallom, hogy válasszak, csak fejemet rázom meg, nem, ezt nem kérheti tőlem, képtelen vagyok rá.*
- Szükségem van a kezeimre. *felelek végül, valamit mégis csak mondanom kell, de most már egyre jobban fáj, fel is szisszenek, szemeimben is gyűlnek a könnyek, de nem fogok sírni, se kiáltani, így halkan szenvedek és amikor hallom a szavaimra az ő válaszát, csak lassan a szemeibe nézek.*
- Igen, hiszek, de ne tedd ezt... *még pár szót kibökök, mire végül érzem, hogy a csápok eleresztik kezeimet, én pedig térdeimre esek, melyek hangosan koppannak a kövön, kezeimmel pedig vállaimat fogom meg. Remeg az egész testem, iszonyúan fáj minden és most pár könnyet kiengedek, de ezt a fiú nem láthatja, mivel fejem lefelé van döntve, szemeim pedig behunyva.*
~ Nyugi Rachel, minden rendben lesz, csak ne hergeld tovább. ~ *győzködöm magam, de a szavaira most már dühösen felpattanok, utolsó erőmet is felhasználva, kezeimmel pedig felsőjébe kapaszkodom, bár alig tudom megfogni, úgy fájnak a karjaim.*
- Egész életemben talpra álltam és itt is igyekszem megállni a helyem, ne akarj engem ilyenből kioktatni! Gyűlöllek és ezért még nagyon meg fogsz fizetni. *mondom továbbra is fenyegetően, szinte sziszegve, de szemeim most már meggyűlnek lassan könnyekkel is, nem bírom, nagyon fáj és talán azért is kapaszkodom belé, mert kell egy támasz, így pihesúlyom is érezheti a testén. De végül fejem mellkasának döntöm és lassan megteszem azt, amit nem hitt volna, most adom meg magam a fájdalomnak és az előző eseményeknek, halkan sírdogálni kezdek, de nem engedem el. Nem is tudom, hogy miért teszem ezt, hogy miért nem megyek el, ülök le, távolodok el tőle, most egyszerűen így jön, de annyira utálom, annyira nagyon vissza akarom ezt adni neki, de kezeim egyre jobban szorítják a felsőjét, mintha az lenne az utolsó támaszom, amibe kapaszkodhatom.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 7:50 pm

*Van akarat ereje, de jó hergelni, ő is hergel engem kérdés melyikőnk csinálja jobban. Az étkezőbe azonban elszabadulnak az indulatok, nemsokára borral az arcomon nézek rá megvetően dühös pillantással, hiszen feldühített amit tett, és a düh, a tehetetlen düh az ami képes olyan erőt és elszántságot adni, amivel már képes vagyok kemény, és kíméletlen dolgokra. Így idézem meg az vércsápokat, és kezdem velük szétfeszíteni a kezét, amit ha tovább folytatok természetesen valószínűleg leszakítanám valamelyiket.*
-Tehát még élni akarsz... Egy halottnak nincs szüksége a kezeire.*kontrázok rá, de már nem tart sokáig kínzásom ugyanis mire kimondja az eressz el szót, megszüntetem a varázslatot, és a csápok el is tűnnek. Érzem hogy gyengülök hiszen a asját véremet használtam fel támadásra, de ez csak az arcomon látszik, fáradtság formájába. Nem érdekel mekkorát koppan, én csak komor üveges tekintettel lépek fölé és kezdünk el beszélgetni, és el is mondom neki, hogy bár becsülöm pár dologért a következő ilyennél megölöm. Ez nem szeretet vagy kedvelés, gyűlölet kérdése, egyszerűen ilyen vagyok, nem hagyom hogy szórakozzanak velem. Amikor hirtelen áll fel és kapaszkodik meg az ingemben egy pillanatra az én szemeimben is felvillannak a meglepettség jelei, hiszen érzem rajta hogy most ő is dühös, és ha hatalmába állna szerintem meg is ölne. Szeretem ha valaki ilyen érezni akarom a haragját, így nem is távolodok el csak közelebb lépek hozzá, figyelve amit mond, az arcát szinte minden mimikáját. Amikor azonban kimondja hogy gyűlöl csak lágyan elmosolyodok s hűvös hangon szólalok meg.*
-Gyűlölsz? Jó... a gyűlölet erőt, és célokat ad... De ne csak a szád legyen nagy, a következő ilyennél jó lenne ha nem egy pohár bor elől kéne elhajolnom hanem mutatnál is valamit...*morgom oda hűvös hangon, amiben egyáltalán nincs nyoma sajnálatnak, hiszen nem sajnálom, ahogy a könnyekre se gyengülök el, hanem csak komor, semmitmondó tekintettel nézem, ahogy sír, és állok mint egy darab hűvös kő. Végül kezeim megemelkednek és a fájós testrészek felett magnetizációval próbálom enyhíteni a fájdalmat. Hogy megkönyörültem e? Nem inkább csak kíváncsi vagyok hogy ezután mennyire harcias, és megadom neki a lehetőséget hogy ha még harcolni akar megtegye.*
-Adok neked egy esélyt. Ha valóban meg akarod bosszulni amit tettem, ha gyűlölsz és meg akarsz ölni tehetsz egy próbát... De ahhoz nem elég csak hogy itt állsz és bőgsz, ahhoz fölém kell kerekedned..*mondom teljesen nyugodt hangon. Ahhoz képest hogy azt mondta nincs célja az életének most talán lesz, lehet éppen az én megölésem, de hát nem vagyok olyan aki hagyja magát.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 8:05 pm

*Ezek a csápok valami iszonyú fájdalmat okoznak nekem, majd beleőrülök, ahogy a tudatba is, hogy Sairus tényleg le akarja tépni az egyik karomat. Ezt mégse hagyhatom neki, akármit is mond, de nem is pofázhatok most vissza, félő, hogy nagyon megszívnám, így végül valamennyire visszább veszek, majd el is leszek engedve, én pedig a földre omlok, oly nagy a fájdalom, amit érzek, hogy muszáj éreznem, hogy egyben vagyok, de ahogy fölém magasodva beszél tovább, bizony felkelek és megkapaszkodva benne beszélek is hozzá mérgesen, teljes szívemből gyűlölöm őt, meg akarom ölni, véget vetni ennek az életnek, amelynek hasznát se látom, de úgy érzem, hogy nincs túl sok esélyem vele szemben. *
- Nem értek a mágiához, szóval azzal aztán várhatod, hogy mutassak valamit. *mondom neki én is hasonlóan hűvös stílusban, de amikor már előszöknek a könnyek, fejemet mellkasára hajtom, majd végül úgy sírdogálok egy kis ideig, gyengén, fájó tagokkal... de a fájdalom múlni kezd, lassan el is tűnik, én pedig meglepetten emelem fel a fejem, úgy nézve, hogy mi történt.*
- Mit csináltál? *kérdezek is rá, de ekkor hallom is a szavait, melyekben egy kihívás is található. Az a gond, hogy tisztában vagyok vele, hogy lényegesen erősebb nálam és én mégis hogy tudnék ellene bármit is tenni? Agyam vészesen jár, valami terv kitalálásán, de úgy érzem, hogy nem kell most azonnal bizonyítanom, tehát csak eleresztem, ellépek tőle és arcomat is megtörlöm, hogy a könnyeknek nyoma se maradjon többé.*
- Rendben! Még találkozunk! *és végül egy szenyot felkapva az asztalról indulok el a kijárat felé. Nem akarok tovább a társaságában maradni, nem akarok további sebeket, szóval ha enged, akkor szó nélkül el is fogok tűnni, hogy valamiféle tervet szőhessek a fiú ellen.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-07, 8:12 pm

*Feladtam neki a leckét, méghozzá oly módon amit nem sok ember kívánna a másiknak s bizony a legrosszabb az hogy egy pillanatig be is akarom teljesíteni amit kiterveltem. Végül azért elengedem, majd fölé tornyosulva kezdek el beszélni. Ha valóban gyűlöl akkor képes fejlődni azért hogy megtegye amit meg akar tenni, tehát hogy bosszút álljon, én pedig kíváncsi vagyok mit tesz a célja érdekében.*
-Tudod, nekem van időm hogy kivárjam...*mondom hűvösen, ha akar fejlődik és harcolni is megtanul, egyenlő felekként állhatunk egymással szemben, ha nem akkor az az ő gyengesége marad ez már csak tőle függ. Végül aztán magnetizációval meggyógyítom a fájó végtagokat is, majd ugyan azzal a komoly pillantással mint amelyikkel a sírását néztem, most is a szemeibe nézek.*
-Csak meggyógyítottam a karodat.. Nem kell megköszönnöd.*morgom még mindig barátságtalanul, végül aztán engedve hogy távolodjon figyelem hogy szedelőzködni kezd, én pedig hűvös tekintettel követem az útját.*
-Legközelebb..*biccentek neki én is komoly arccal, majd vissza ülve befejezem az evést is. Ezután pedig össze szedve a cuccaimat én is a szobám felé veszem az irányt, azt hiszem nem fog ártani egy fürdés, mert bűzlök a bortol amit rám öntött. Mindamellett kíváncsi vagyok mi lesz még ebből , hogy valóban bosszút akar e állni, és hogy ezért mit képes áldozni, hogy mennyit tud fejlődni a cél érdekében. Egyszer minden kiderül nekem pedig lesz időm kivárni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 10:34 pm

*Nem válaszol, csak mosolyog a lányra, és bólint egyet. Személy szerint, őt nem zavarja, ha olyan emberek nevetik ki, mint Jackie akivel jó viszonyt ápol. Ráadásul tényleg béna a jégen, szóval nem kell semmi miatt felhúznia magát. Viszont a nyaralás dologra egy pillanatra megáll.*
- Most hogy így mondod, még nem voltam sehol. *néz maga elé kissé meglepetten, eddig fel sem merült benne, hogy kicsit haza is mehetne, amolyan nyaralás féleként, hogy kipihenje magát, meg ezt a sok új élményt, amit eddig tapasztalt.* - És te? Voltál valamerre? *kérdez vissza érdeklődve, vajon a lány volt a kastély falain kívül bármerre. Közben sikerül egy hasast dobnia, s ezután Jackie segít neki felkelni a jégről, majd végre eljutna a „kijárathoz”, ami a jégpálya szélét jelenti. Amint szilárd talajt ér a lába, egyből egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, s arcán is látszik, hogy örül, végre szilárd talaj van a lába alatt. A vacsora meghívás visszautasítására csak bólint, nem zavartatja magát, majd akkor máskor bepótolják.*
- Eper? Nem is rossz. Nekem a málna és a meggy jobban ízlik, de az eper is nagyon finom. *lépked a lány mellett, ahogy végre kiérnek a szárazra, s útnak indulnak a nagyteremhez, ami nincs is olyan messze. Hamar el is érik céljukat, s belépnek a hatalmas térbe.*- Leginkább talán úgy, hogy mindig magamnak készítem őket, de szívesen elfogadok mástól is. Már ha erre gondoltál. Egyébként imádok enni-inni. *vigyorog egy sort, aztán leülnek az egyik asztalhoz, ha minden jól megy, s Tom akkor kér egy epres szörpöt, magának meg egy málnásat.* - Mondjuk, nem látszik rajtam, mi? *néz végig magán, mivel érezhetően nem épp hízékony fajtának tűnik, inkább pont megfelelő. De hát van ez így, lehet öreg korára meg el fog hízni. A fene se tudja.* - És veled mi a helyzet? Édeset vagy inkább a sósat szereted? Netán csípős? *érdeklődik kíváncsian. Tényleg nem túl mély témák, de néha megnyugtatja az embert, ha csak ilyenekről kell beszélnie. Amolyan sablon dolgok, de jól esnek ezek a laza témák.*
- Tényleg, szoktál főzni? *na, megint egy érdeklődő kérdés, és reméli, nem túl tolakodó ezzel. Közben megérkeznek a szörpök, s az epreset átnyújtja Jackie-nek.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 10:47 pm

*Pár témát és eseményt elhagyva elérünk a nyaralás kérdéséig is, mi nekem ötlik eszembe, de amint sejtem, és hallom is Tom nem volt sehol, tehát ez is indok lehet a rossz hangulatára, vagy nézőpontjára. Persze a kérdést vissza is kapom, így meg is rázom a fejemet picit.*
- Nem, de néha úgy érzem, hogy itt is nyaralok. Tudod itt minden olyan varázslatos, ha a jó oldalát nézzük, ki lehet kapcsolódni bárhol, szórakozni lehet, van természet, de érdekességek is. *állapítom meg hangosan véleményemet, hátha a másik is érti. Szerintem ez a hely tökéletes, de még a tökéletesbe is bele kell szoknom... Ezek után megbeszélünk egy vacsorát is más időpontra, mikor is finoman visszautasítom a fiút, de egy szörpöt nyugodtan készíthet nekem, abban semmi nincs, nem szül kétes gondolatokat, időm is és igényem is van rá. Hamarosan ki is érünk a partra, ahol megkönnyebbülten beszéljük meg az este további részét.*
- Hm... nem rosszak, bár nem is tudom. Léteznek férfias gyümölcsök? *merengek el, és igen, ez az igazi, furcsa Jackie, akinek ilyen kérdések fordulnak meg a fejében. Tom talán felnevet, de mégis érdekel, valahogy mást néznék ki belőle. Az italok után jöhetnek az ételek mint megbeszélendő téma, és válaszára el is mosolyodom.*
- Nem pont így gondoltam, de kielégítő választ adtál. *biccentek, s a helyünkhöz érve ülünk le egy asztalhoz, mikor is a szörp készül, a fiú megjegyzésével egyetemben, mire felvont szemöldökkel felmérem.*
- Kis öntelt... de egyébként tényleg nem látszik. *adom meg a választ egy finom mosollyal, és egy biccentéssel el is fogadom az italt, mibe belekortyolok. A nagy koncentrálásában kifáradva jó pár kortyot iszom belőle, s csak azután teszem le a még félig-háromnegyedig teli poharat, hogy beszélgessünk.*
- Általában mindent megeszek, kíváncsi vagyok a specialitásokra, érdekességekre. A csípőset szeretem, és az édeset, sósat annyira nem szoktam enni. *felelek neki, de újabb kérdésére már felnevetek kissé. Nem egyértelmű még a fiú számára, hogy nekem életveszélyes késekkel és tűzzel játszani? Kizárt, hogy én főzzek...*
- Nem ahhoz ügyetlen vagyok... te? Bár a férfiak nem szoktak... *merengek, de úgy érzem, most már mesélhetnék is neki valamit, hátha érdekli. Lucius-nak is elmondtam, ez az egyetlen nagy sztori ami történt velem, ezért mondom ezt.*
- Képzeld, találkoztam egy igazi vérfarkassal. Nevet nem mondok, de ide jár. Kicsit ijesztő volt, de végülis rendes. *fogalom össze röviden a történetet kíváncsian várva, hogy vajon mit szól ehhez. Hátha ő több érdekességet látott mint én, belőle kinézem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 11:01 pm

*Ahogy igyekeznek kia a jégről, szóba kerül a nyaralás téma is, amire Tom csak nemleges választ tud adni. Sajnos nem volt nyaralni, lehet ezért olyan rosszkedvű néha. Kell a kikapcsolódás. Viszont érdeklődve hallgatja meg Jackie válaszát, miszerint ő neki ez is egy fajta nyaralás, hogy itt lehet a kastélyban. Részben egyet is ért vele, tényleg egy nagy csoda, ami itt folyik körülöttük.*
- Férfias gyümölcsök? Hát ilyet se hallottam még… *nevet egyet a lány ezen furcsa kérdésére. Ő még ilyenről nem hallott, maximum nőies gyümölcsökről, mint az alma, vagy banán. Bár az talán nem annyira, de mindegy. Miközben ez eszébe jut, egy széles vigyor terül el az arcán, s inkább csak megrázza fejét a képtelen gondolatra.* - Oh, értem. *örül azért, hogy valamennyire sikerült ezt a témát is megbeszélniük, és nem mondott zagyvaságot. Közben elérik a nagytermet, s már el is foglalják helyüket az egyik asztalnál, ahol készül a szörp.*
- Annyira nem is. *kacsint a lányra mosolyogva, majd akkor át is nyújtja neki az epres italt. Aztán az övé is elkészül, s bele kortyol párat. Annyira nem szomjas, viszont most jól esik a hűs gyümölcsös lé.* - Értem. A csípőssel én hadi lábon állok, viszont a fűszeres ételeket nagyon kedvelem. Meg persze az újdonságokat is. *bólint a lány szavaira, s egy kicsit hozzá tesz saját magából is, hogy ő miket kedvel.* - Persze minden mértékkel azért. *teszi még hozzá mosolyogva, majd újra iszik az italából, ami így most már csak félig van.*
- Talán csak gyakorolnod kellene… Egyébként de, én szoktam főzni, férfi létemre. De ez titok. *suttogja, mintha valami bizalmas információ lenne, s közben gyorsan körbepillog, hogy nincs-e senki a közelükben, de szemeim látszik, hogy csak hülyéskedik. Aztán a vérfarkasos dologra megmerevedik, enyhén el is sápad, még az ütő is megáll benne.*
- Mi? Khm… vérfarkassal a kastélyban? *kérdez vissza teljesen megdöbbenve. Vámpírokról már hallott, hogy a környéken ólálkodnak, viszont vérfarkasokról eddig nem volt szó. Vagy legalábbis az ő figyelmét elkerülték. Majd azonnal változtat magán, gyorsan megköszörüli torkát, s inkább kiissza az összes italt, ami benne van. Ez most egy kicsit sok volt neki. *
- Oh… hm… én vámpírokkal szoktam találkozni néha… *gyorsan vált a témáról egy másikra, és igaz, hogy csak egyel találkozott eddig, de az is épp elég volt. Megpróbálja megnyugtatni hevesen dobogó szívét, s nem mutatni reszkető kezét, ezért azt gyorsan az ölébe ejti, hogy a lány ne láthassa.* - És mivel találkoztál még, amióta itt vagy a kastélyban? *egy újabb kérdés, már kicsit talán nyugodtabb, de még mindig ideges egy picit.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 11:11 pm

*Izgalmas percek után beszélgetünk kicsit, néhol igen érdekes témát említve, illetve hozzám illő ostobaságot, de végül csak megérkezünk a nagyterembe, hogy elkészüljön a szörp, amit ketten iszogatunk csevegés közben. Csupán bólintok az ételekkel kapcsolatos szavaira, de végül még eszembe jut valami, ezért is pillantok rá.*
- Nálatok van valami nemzeti specialitás? Honnan is származol? *kérdezősködöm kicsit, s hamarosan már azt is megtudhatom, hogy ő szokott főzni. Szavaira felnevetek, de végül csak biccentek egyet.*
- Egyszer szívesen megkóstolnám azért amit főzöl. *jelentem ki, mivel érdekel, hogy mennyire lehet ügyes. Elvégre a legjobb szakácsok mind férfiak, kevés a nő. Érdekes... Egy kis mesélésre is rászánom magam, mivel az egyetlen érdekes történet amit mondhatok, vérfarkassal kapcsolatos, ezért ezt mondom. Nem szeretnék úgy tűnni, mint aki egyszerű, semmitmondó, naiv, butus kislány, nem ért semmihez és nincs helye ebben a világban: még hozzászokok a körülményekhez, de jól alkalmazkodom, és karakán jellemnek tartom magam. Mesélésem eléri a várt hatást, de mintha egy kis zavart is észlelnék a másiknál.*
- Igen... de nem fog bántani. A vámpírokat nem kedveli. *mondom végigmérve a másik arcát, de nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá az állapotára, bár lehetséges, hogy nem kéne...* - Jól vagy? Megijedtél? *mosolyodom el kicsit, viszont kíváncsi lennék, ő milyen lényekkel találkozott, ezért is kérdezek rá, még egy kortyot is iszom, s mint hallom, neki is volt szerencséje vámpírokhoz.*
- Én még nem találkoztam velük, de nem is akarok. Milyenek? Több is van? *érdeklődöm efelől. Újabb érdeklődésére azonban csak vállamat vonom: nem igen találkoztam mással ami érdekes, ezért is sütöm le kicsit a szemem.*
- Engem elkerül az izgalom, többnyire magamnak okozok gondot. Semmi érdekessel. *mondom, s most már én is végzek az itallal, ahogyan Tom is, tehát lassanként, de elkortyolgatom a szörpöt. Jól esik, finom, és a mozgás után szükség volt rá. Bár annyit nem mozogtam...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 11:38 pm

*Iszogatják a szörpöt, miközben érdekesebbnél érdekesebb témáról társalognak. ez már nagyon hiányzott Tomnak. Így mikor a lány a származása és az ottani ételek felől kérdez, szívesen válaszol.*
- Szingapúrból és van. Például a Beef rendang, ami kókusztej marhahúsos curryvel, vagy ott van még a Gado gado, ami gyümölcs és zöldségsaláta mogyorószósszal. Meg vannak ehhez hasonlóak, tudod Szingapúrban sok konyha találkozik. Francia, olasz, angol, maláj, kínai. Egy szóval egyfajta kavalkád. *mosolyog a lányra, miközben magyaráz, s csillognak a szemei. Rég nem beszélt az otthonáról, és egy kicsit hiányzik is neki, így örül, hogy megoszthatja ezeket az érdekességeket Jackievel.*
- Benne vagyok. Még azt is szívesen megteszem, hogy olyat készítek, amit szeretsz, csak szólnod kell. *vigyorog egy jót, s örül, hogy ezt is meg tudták beszélni. Közben áttérnek egy Tom számára igen kényes témára, vagyis a vérfarkasokra. Meg is lepődik, mikor kiderül, hogy van egy az iskolában. Ő erről még csak nem is hallott, vagy lehet, hogy elment a füle mellett a hír, na de már mindegy. Így most egy kissé nyugtalanul fészkelődve figyeli a lányt, miközben ő meg megemlíti a vámpírokat.*
- Persze, nincs semmi gond… csak egy kellemetlen érzés. *sóhajt egy nagyot, majd kiissza a maradék szörpöt. Aztán inkább arra figyel, amit a lány kérdezett.*
- Hogy milyenek? Gondolom, attól függ. Akivel én találkoztam, nagyon… hogy is mondjam… territórium védő fajta, ha lehet ezt így mondani. *na, ez nem volt valami értelmes megfogalmazás, de ezt ennél jobban nem tudja most elmagyarázni. Nem találja a megfelelő szavakat, és nem is akar erre gondolni.* - Amúgy többen vannak, ha jól hallottam a többiektől. *teszi még hozzá elgondolkodva, majd figyelmesen meghallgatja Jackie reakcióját, miszerint ő alig találkozott eddig valami izgalmassal.*
- Ne félj, majd megtalál az. Én lassan naponta belekerülök a jobbnál jobb helyzetekbe, és kissé fárasztó. De ahogy ismerlek, te szívesen vennéd ezeket az akadályokat. *mosolyog a lányra, s lassan visszatér az a tipikus nyugodt hangulata, így már nincs para a vérfarkasoktól, mondjuk úgy.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 11:49 pm

*Mivel a nagyterembe érkezünk, az ételek és italok természetesen szóba kerülnek, és igen szépen áttárgyaljuk, de még érdekességeket is megtudhatok Tom-ról a főzést és nemzeti konyháját illetőleg, mire szemem is felcsillan.*
- Érdekes lehet, megkóstolnám! *jelentem ki izgatottan, és szavaira elmosolyodva bólintok egyet. Ez kedves felajánlás és élni is fogok vele, már gondolkozom is azon, hogy vajon mit kérjek. Nehezet, hogy leteszteljem? Könnyűt, hogy biztosan sikerüljön, és sikerélménye legyen? Megmaradok az aranyközépútnál.*
- Megbeszéltük. *egyezem bele, s a témát egy másik váltja fel, valami izgalmasabb, az egyetlen, ami történt velem, ezért is mesélem el, és mint látom, valóban érdekes reakciót vált ki a másikból, de válasza mintha terelés lenne. Ezért nem feszegetem tovább a témát, csak komolyan fürkészem a másikat, és további szavaira elgondolkodok.*
- Hm... területét őrző... mint a kutyák talán. *vonok vállat, de a vámpírok megrémisztenek, ezért is nem akarok róluk beszélni, sem találkozni velük. Nekem elég volt a vérfarkas. Próbál megnyugtatni a srác, mire csak szomorkásan bólogatok, bár talán hálásnak kéne lennem: a legtöbb kalandról nem szívesen beszélnek, és egyenesen életveszélyes is lehet. Értékelnem kéne a nyugalmat, és azt, hogy csak magam miatt kerülök veszélybe. Azonban mivel a szörpöm is kiürült, és kezdek fáradni, úgy hiszem itt az ideje aludni távozni.*
- Szerintem én most megyek, elfáradtam, de jó volt ez a kis korizás és szörp. Akkor majd még találkozunk. Hello Tom! *integetek neki kedvesen, majd fel is állok, és fáradtan elindulva hagyom ott, hogy a hálómat felkeresve tegyem el magamat holnapra. Kikészített ez a nap, de végülis kellemes volt.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-08-21, 11:55 pm

*Úgy tűnik, megtalálták az eddigi legjobb témát, mert sikerült a gasztronómiáról elbeszélgetniük. Tom el is mondja, hogy náluk milyen ételeket szoktak énni, főleg a specialitások, s látja, hogy Jackie szemei szinte felcsillannak.*
- Örülök neki. *mosolyog őszintén, s örül, hogy tényleg talált valami olyat, amivel a lány kedvére tud tenni, és amiben még közösen is tanulhatnának egy s mást. Aztán egy másik témával jön elő, aminek Tom nem igazán örül. Kissé talán meg is rémíti a tudat, hogy egy vérfarkas van a kastélyban. Bár a lány elmondása szerint nem bánt senkit, de azért jobb vigyázni. Végül a vámpírok is szóba jönnek, Tom nem épp legjobb „ismerősei”, akikkel úgy tűnik, Jackie nem szeretne találkozni. Talán érthető is.*
- Valami hasonló, csak itt személyre vonatkozik a dolog. *teszi még hozzá elgondolkodva, s közben úgy tűnik, mindketten megitták az italukat, s úgy tűnik, ezzel véget is ért a mai társalgás.*
- Jó éjt és akkor majd később. *integet a lánynak, majd egy nagy sóhaj után ő is felkerekedik, hogy visszatérjen a hálójába, ahol már a többiek várják. Na jó, nem várják, de ez így jól hangzott. Miután rendbe kapkodta magát, ledől az ágyra, és mély álomba szenderül, ami végre egy nyugodt álom, nem valami rémisztő és ostoba.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 3:19 pm

*Mivel Athalie nem hajlandó most felpróbálni a ruhát, illetve a cipőt, ezért a témát hamar tovább is terelem, méghozzá egy bál felé, amely csak-csak közeleg, mégha nem is túl gyorsan, de időnk még van nőiesebb nőt faragni magunkból.*
- Hát nem ártana, nem is értem, hogy miért vagy ilyen negatív. Esetleg történt valami a múltban? *próbálok faggatózni, remélhetőleg úgy, hogy nem zavarom vele a másikat, de ha már szobatársak vagyunk, talán elárulhatnánk egymásnak egy-két magánabb jellegű dolgot is, de persze az is lehet, hogy csak én gondolom mindezt így. Egy utazás is felmerül, hogy elmehetnénk valamerre, ahol beszerzek majd én is valami szép ruhát és bár itt van a mystrali szabó is, kihasználnám a teleport szoba lehetőségét arra, hogy új helyre menjek.*
- Akkor majd eldöntjük spontán, hogy merre is mennénk, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. *állapítom is meg, majd a telefonos segítés után már indulhatunk is, hogy megtömjük kicsikét a bendőnket. Tényleg farkas éhes vagyok, így örülök is, amikor Athalie hamar összekapja magát és már velem is tart, így bólintok rá a nagyteremre is, majd menet közben azért tovább kérdezgetem.*
- Egyáltalán nem tudsz főzni? *én azért úgy érzem, hogy egy nőnek valamennyire el kell tudnia igazodni a konyhában. Persze én azért is tudok főzni és sütni, mert a testvéreimről is kellett gondoskodnia valakinek, amikor anyámnak dolga volt. Nem telik bele sok időbe és már meg is érkezünk a nagyterembe, ahol egyenesen a Cruoris ház asztala felé veszem az irányt, ott pedig már egy tányért felkapva kezdek el nézelődni, hogy milyen finomságokat pakoljak magam elé. Egy kis sült hús és krumpli mellett döntök és már le is dobom magam az egyik székre.*
- Jó étvágyat! *szólalok meg, amikor már Athalie is helyet foglal mellettem és mivel tényleg nagyon kajás vagyok, már neki is állok az étkezésnek.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 3:47 pm

*Megragadt a gondolatai közt a bál, úgyhogy addig majd csak összeszedi magát, most meg el is mosolyodik azon, hogy tényleg nem ártana valahol ottfelejteni a pesszimismusát, otthon is mindig ezt mondják. A kérdés kicsit meglepi, nem azért, mert nem beszélne erről, bár nem szeret beszélni róla, sőt utóbb igyekszik elfelejteni inkább az egészet, ahogy azt Freyya tanácsolta. Inkább csak arról van szó, hogy egyszer már Tarkh piszkálta addig, hogy elmondja, de ezek szerint nem mondta tovább. Eztán lehet, hogy kicsit más szemmel fog a fiúra nézni, meg mondjuk tényleg veszi a fáradtságot és elkészíti neki azt a fájdalom porát, ahogy ígérte.*
- Hm... hát szóval... azóta nem, hogy nyakamba szakadt a családi átok és elment az anyám. Igaz, amióta kitalálta a nagybátyám, hogy egy tetoválás sokkal biztosabb módja a fölösleges mágikus erőm blokkolásának, kicsit jobb, de fél éve még egy medálom volt erre... jah igen, arról szól az egész, hogy az elsőszülött megfosztja apai ágon a felmenőit az erejüktől, ami jelen esetben éppen nekem sikerült, csak nem tudnám uralni... ezért volt magántanárom eddig, meg apám ide se akart elengedni, mert közveszélyesnek tart. *vonja meg a vállát, mára már azért egész szépen kezdett megbékélni a gondolattal, úgyhogy alakul azért, meglehetősen jó irányba. A spontán döntésre mosolyogva bólogat egy sort, ez neki is tetszik, majd hálás, amiért Ginger segít neki a telefonnal, és amint az evésre terelődik a szó, összeszedi magát gyorsan, és megy is. A kérdésre megrázza a fejét elsőre, amiből azt is lehetne érteni, hogy nem tud, de ezt máris kiigazítja. *
- Inkább csak nem igazán tudok. Most tanulok... egy rántottával már boldogulok, de az apám meg a nagybátyám nem erre fektették a hangsúlyt, szóval a teánál meg a szendvicsnél tovább nem igazán jutottam, amíg nem csöppent a képbe a nagynéném. Mondjuk, az izlandi konyhaművészetet amúgy is kihagynám inkább. *válaszolja, nemrég tényleg még arra is rávette a nő, hogy beálljon mellé segíteni a konyhába, miután felajánlotta, hogy nyugodtan költözzön hozzájuk, ha az apjához nincs kedve hazamenni. Közben elérik a nagytermet, belépve meg ő is az asztalukhoz megy, és amint tányér kerül a kezébe, a spagetti mellett dönt. Szed magának egy adagot, majd leül ő is. *
- Neked is jó étvágyat. *válaszolja, és nekilát enni. Hamarosan azonban megmozdul. *
- Te is kérsz narancslevet? *kérdezi, miközben beszerez egy poharat, meg az említett narancslevet, majd ha kér a lány, akkor tölt neki is, hanem meg a sajátját tölti ki és belekortyol, aztán folytatja a spagetti elpusztítását. *
- Amúgy mesélte Tarkh, hogy kviddicscsapatot akar alapítani... te is fogsz majd játszani benne? *kérdezi aztán, ő is gondolt rá, elég nagy lelkesedéssel, de lehet, hogy le fog mondani róla, majd szurkol a nézőtérről. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 4:06 pm

*Úgy érzem, hogy valami lehet Athalie múltjában, ami miatt ilyen lett a felfogása bizonyos dolgok iránt és én erre nem is vagyok rest rákérdezni, maximum ha úgy érzi, hogy nincs ehhez semmi közöm se, majd szólni fog és én pedig tiszteletben is tartom. De egy kérdést számomra megér ez az egész. Ahogy viszont hallom, hogy végül megszólal és beszélni kezd, szemeim kíváncsian csillannak meg, úgy figyelek arra, amit mesél és egyre inkább meglep, amit hallok.*
- Hűha, ezt nem gondoltam volna... pedig nekem nem tűnsz közveszélyesnek. És ez miatt rosszul szoktál lenni vagy az a tetoválás teljesen elzárja azt a hatalmas erőt? *kérdezgetek is kíváncsian, remélve, hogy még mindig nem lesz sok a másiknak, de ha egy ilyen információt tud meg az ember, akkor képtelen lesz nem kíváncsiskodni. Ezek után sikeresen meg is indulunk lefelé, hogy a nagyterembe végre tele legyen a bendőnk, de a csend nem jellemző ránk, így már a főzésről is beszélgetünk, én pedig már bólogatok is.*
- Mondjuk te más családban nőttél fel, mint én, szóval így érthető. Az aranyvérűek olyan nemesiek, nem is tudom, fura nekem ez az egész, én az egyenjogúságot szoktam meg. *vonogatom meg vállaimat is, mivel nem tartok senkit se többre csak azért, mert elvileg tiszta a vére és régi időkre nyúl vissza a családfája. Én boldog vagyok úgy, ahogy vagyok és kész. Az étkezőbe érve már meg is pakolom a tányéromat és egy kölcsönös "jó étvágyat" kívánás után már neki is látunk az étkezésnek.*
- Ühüm, kérek, köszi! *és ha teletölti az előttem lévő poharat, már kortyolok is belőle párat, miközben az étel is fogy ám a tányéromból.*
- Hát nem tudom... nem rossz sport, de néha Tarkh már ki tud akasztani a kviddics-mániájával és picit el is veszi tőle a kedvem, tehát még nagyon átgondolás alatt van. *tényleg túlzásba viszi szerintem, hogy akárkivel találkozik, kviddicsezni és repülni tanítja őket, örülök is, hogy velem manapság nem akart kimenni oda. Szeretem a fiút, félreértés ne essék, de ettől függetlenül nem vagyok kibékülve minden egyes tettével.*
- És neked van már kiszemelted a suliban? *váltok is rögtön témát, megúszva a kviddicsezést és kérdezve rá inkább a fiúkra. Athalie se vak, csak van valaki, aki már felkeltette az érdeklődését.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 4:33 pm

*Nem tévedett Ginger, amikor azt gondolta, hogy emögött van valami Athalie múltjában, és ha már szobatársak, meg amúgy is kedveli a lányt, akkor röviden összefoglalja azt, amit tudni kell ezzel kapcsolatban, főleg hogy nem is ennyire egyszerű a dolog, mármint a tetoválás ellenére még érzi ő a hatását ennek az átoknak. *
- Elvben már nem is vagyok annyira az. *mosolyodik el, azért ez neki is nagy megkönnyebbülés, ennek reményében ment bele, hogy a teljes hátát teletetoválják, egyébként nem vállalta volna. *
- Hát a tetoválás blokkolni blokolja... csak ettől vagyok néha elég furcsa, gondolom... mármint azt mondják, ennek a hatására vannak a hangulatingadozásaim. *teszi még hozzá, ha már a tetoválásról is szó került. Igaz, most ez az egész már nem annyira szörnyű, mint amikor a kevésbé erős medál védte, de néha most is tud kellemetlen lenni. Viszont reménykedik, hogy majd csak sikerül megtörni az átkot, akkor meg eltűnnek ezek is. Útközben a nagyterem fele a főzés kerül szóba, és bevallja, hogy nem igazán tud főzni, bár azért megcsóválja a fejét, arra, amit Ginger mond.*
- Ennek nem sok köze van az aranyvérhez. Inkább csak teljesen máson volt a hangsúly. Gyakorlatilag úgy neveltek fel, mintha fiú lennék, mert Izlandon nem vagyunk közkedvelt család és folyton azt hajtogatták, hogy fontosabb, hogy meg tudjam védeni magam. *vonja meg a vállát, lehet, hogy ha lányként néznek rá, akkor még főzni is megtanul, de így esélye sem volt ilyesmire idáig. Közben beérnek a nagyterembe, szerez magának spagettit és leül enni, majd narancslevet is tölt, aztán eszébe jut a kviddics, hát megkérdezi. *
- Óh, értem... hát az igaz, hogy tényleg lelkes meg témában van, legalábbis ami a kviddicstörténetet illeti, biztosan. Múltkor beszélgettünk, és nem tudtam olyat kérdezni, amire ne tudta volna a helyes választ. *mosolyodik el, azért a kviddicstörténet szerinte is érdekes, bár a sport már nem annyira, lévén, hogy sikerült összetörni magát repülés közben, pedig még csak nem is próbálkozott semmilyen trükkel sem. Az újabb kérdésre azonban egy pillanatig köpni nyelni nem tud, múltkor Takrh is megkérdezte ugyanezt. Mély levegőt vesz, aztán kicsit elhúzva a száját megvonja a vállát. *
- Nem tudom... vagyis hát most csak otthon húzom a nagybátyámat egy muglival, de csak azért, mert mindig kiborul tőle... itt viszont... valahogy nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne úgy egyáltalán is. Már csak az átok miatt is... esélytelen. Úgyis jól megvagyok egyedül... *mondja, és közben nagyon igyekszik lefoglalni magát a maradék ebédjével. Nem, ez nem az a téma, amiről ő szívesen beszélne, zavarba jön tőle, így inkább igyekszik elkerülni a konkrét választ, nehéz lesz olyat kihúzni belőle. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 4:56 pm

*Csak aprókat bólogatok a válaszain, ugyanis számomra igen különös ez az egész, hogy megátkoznak egy családot és a többi. Ilyesmiket én csak filmekben szoktam látni, szóval most nagyokat pislogok rá, de akarva-akaratlan a tetoválás felkelti az érdeklődésemet. Manapság egyre többször gondolok arra, hogy mi lenne, ha én is csináltatnék egyet, de még nem vettem rá magam a dologra, viszont most mégse érzem úgy, hogy illene erre rákérdeznem Athalie-nál, tehát majd talán egy közvetkező alkalommal. Inkább tovább társalgunk most már a nagyterem felé és ekkor tudok meg még egy újabb dolgot a másikról.*
- Fiúként neveltek? Engem nem, én magamtól lettem fiús, bár itt kezdek nőiesedni, de ez talán Tarkh miatt is van. *annyi szép lány jár ide, még jó, hogy félek attól, valamelyik lecsapja a kezemről, ha nem vagyok már elég jó, szóval igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyen gond. Na de nem akarok ám ennyit a páromról beszélni és eszembe se jutna, hogy pont ő is hasonlóakat szokott kérdezgetni Athalie-tól, micsoda egybeesés. Szóval most már az étkezés közben jön szóba a kviddics, amely témáért én már nem vagyok oda, de nem tudok mit tenni, ez van.*
- Ő már csak ilyen, mindenki lelkesedik valamiért. *mosolyodom is el, majd szépen terelem is a témát, ahogy azt kell, így hozom szóba az erősebbik nemet, kíváncsian kérdezve rá, hogy vajon a lánynak akad-a már kiszemeltje, de ahogy hallom, nem igazán.*
- Én is így voltam vele, nem is tudom, hogy mi tetszett meg Tarkh-ban, annyira bunkó és gonosz volt velem, de hát látod, mi már elég régóta együtt vagyunk, szóval csak megérte. Te is biztosan találsz majd valakit. *érzem, hogy hagyni kéne a témát, tehát én is visszafordulok a kajám felé és nemsokára már el is fogyasztom azt, tehát ideje hátra is dőlni, majd iszogatni tovább a narancslevet.*
- És várod már a jövő évet? Gondolom te is törekedsz az évfolyamlépésre... *ez amolyan semleges téma, egyikünknek se kellemetlen, legalábbis nagyon remélem, így hát a lány felé pislogok, remélve, hogy erre most már szívesen válaszol. Engem nagyon is érdekel, hogy milyen lesz a jövő év és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 5:15 pm

*Ha már szóba került a múlt, akkor elmeséli, amit Gingernek még jó is tudni, hiszen így talán nem is annyira érthetetlen, hogy miért vannak olyan napjai is, amikor nem éppen jó társaság, például. Legalább lehet tudni, hogy nem másokkal van baja, egyszerűen csak ez van. Lefele haladva azonban eljutnak a főzés kérdéséig is, és visszakanyarodik így a családjához. Megpróbálja megindokolni, hogy nem a származása miatt van az, hogy nem tud főzni, de kicsit furcsán sikerül fogalmazni, így megrázza a fejét, amikor Ginger összegez. *
- Az jó... lassan talán nekem is sikerül. De öhm... rosszul fogalmaztam, azt hiszem. Nem kimondottan szándékosan neveltek úgy, mintha fiú lennék, bár apa mindig fiút akart. Varázsolni tanítottak főleg, meg ilyesmi. Egyszerűen csak nem volt egy nő sem a birtokon... jó, nagyi, aki ágyban feküdt, szóval csak nem volt követendő példa mostanáig. A nagynéném viszont most mindent irtózatos tempóban igyekszik pótolni... *végignéz magán, relatíve egészen sikeresen is teszi, amit tesz. A nagyteremben hamarosan már neki is lát enni, és úgy tűnik, és közben a kciddicsről érdeklődik, ami úgy tűnik nem túl szerencsés témaválasztás. Bólint a lelkesedésre, majd majdhogynem torkán akad a szó attól, amit Ginger kérdez. Inkább megpróbálja elkerülni, hogy konkrét választ kelljen adnia, mert ez amolyan akna, mint azt már Tarkh is kiderítette, sőt Zaine ie rábukkant. Magyarázni kezd, megint az átokra hivatkozva, ami nem is akkora hülyeség, hiszen van hozzá köze, de igazából csak ehhez áll hozzá a legnegatívabban. Mindegy is, nem akar erre gondolni. Piszkálja a spagettit, majd a következő kérdésre fellélegzik, és bólogat is egy sort. *
- Persze. Mondjuk elég hadilábon állok a jelmágiával meg a toxicológiával is... a főzős része nehezebb, mint gondoltam, de azért szeretnék másodéves lenni. Te is? Hogy haladsz a házikkal? *kérdezi, tanulni, azt szeret, mint látszik, az ugyanis nem veszélyes- annyira. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 5:24 pm

*Egyre több dolgot tudok meg Athalie-ről, aminek nagyon is örülök, hiszen ez segít majd jobban megismerni. Jó azért tényleg tisztában lenni mindazzal, amit mond, bár nekem eddig se volt gondom a viselkedésével, így csak elgondolkodva próbálom meg hangosan tisztázni magamban azt, hogy fiúnak nevelték, de ahogy érzékelem, ismét nem értettem tökéletesen azt, amit mondani szándékozott.*
- Ja, hogy úgy. Így már akkor értem... és ha a nagynénéd jó fej, akkor talán könnyen tud segíteni is. *most, hogy szóba hozta a nagynénjét, ösztönösen eszembe jut nagybátyám is, akihez már nagyon el kellene mennem, mert félő, hogy még rosszul fogok járni. Engem ő akar segíteni, nevelgetni a maga módján, én pedig bele is egyeztem, csak az a helyzet, hogy még nem bizonyítottam neki, de ami késik, az nem múlik. Evés közben még több fajta témát is előveszünk, amelyeket oly alaposan most nem beszélünk ki, hiszen hol egyikünk, hol másikunk nem akarja, de végül találok egy semlegeset, ami úgy tűnik, hogy sikeres lesz.*
- Ezekkel a tárgyakkal én se vagyok kibékülve, na meg a halotti mágiával sem, de a többi az megy, úgy-ahogy. A házikkal egyébként jól állok és ahhoz képest, hogy még csak egy éve tudok a mágia létezéséről, egész jól haladok, szóval szerintem nem lesz gond. *felelek én is és jó tudni, hogy akkor Athalie se lusta ahhoz, hogy tanuljon és hogy jövőre is azonos évfolyamba fogunk járni, már ha minden igaz. Az italom is elfogy, így én azt csak az asztalra is teszek, majd lassan fel is kelek.*
- Viszont ha nem bánod, én most megyek, még el akarok intézni pár dolgot, de majd nemsokára találkozunk. *hiszen szobatársak vagyunk, még jó, hogy össze fogunk futni hamarosan.* - Örülök, hogy beszéltünk, szia! *intek is neki még egyet, majd már el is indulok az étkező bejárata felé, melyen át távozom is a teremből.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-09-27, 5:34 pm

*Van is, amit egyáltalán nem árt tudni róla, főleg, ha az ember lánya vele lakik egy szobában. Összefoglalja, ami igazán fontos, majd ha már a neveltetésnél tartanak, akkor kijavítja azt, amit az imént elég félreérthetően mondott el. Bólogat arra mosolyogva, hogy Freyya jó fej, valahol reménykedik, hogy ha a szerinte szociopata nagybátyja képes volt feleségül venni, akkor talán még normálisabb is lesz mellette, és nem fog folyton mindentől kiakadni rá, de ez most nem az a kérdés, amin elmélkedni van ideje, főleg, hogy beszélgetést folytat Gingerrel, bár sikerül sorban olyan témákat hozni fel, amik nem éppen bizonyulnak a legjobb választásnak. A tanulás szerencsére semleges, így hát sokkal szívesebben válaszol rá, mint az iménti kérdésre, majd kérdez is. Bólogat a tantárgyak hallatán. *
- Azt el is felejtettem, de nem rajongok érte. Viszont az jó, ha mennek. *válaszolja, a halotti mágiával egyébként nincs gondja, az egész családja azt gyakorolja, neki csak a krematórium és főleg a formalin szaga jelent gondot. Lassan befejezi az evést ő is, és még kortyolgatja a maradék narancslevét, amikor Ginger feláll. *
- Nem, dehogy. Én is örülök. Szia. *köszön el, és hátradőlve fejezi be a pohár kiürítését, majd még egy ideig ücsörög ott csak úgy, mielőtt úgy döntene, hogy felmegy a szobájába befejezni a pakolást, hiszen a ruháit úgy hagyta az ágyra kiszedve, a könyveit meg még ki sem pakolta, ez pedig így nem állapot. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-11-11, 3:39 pm

//NRT - Chloe és Slash - 2012.11.11.//

* Teljesen magam alatt vagyok, és őszintén, olyan hisztit lenne kedvem levágni, amit még a magiszterek is megkeserülnének.. vagy inkább én magam, mivel perceken belül halott lennék, igen. Nos, egyetlen dologhoz nagyon is hozzá szoktattak otthon, ami nem volt más, mint a teljes körű kiszolgálás. Ezért is tetszett ez az iskola, telis tele van ezekkel a mihaszna, semmire kellő manókkal, akik mind-mind még hálásak is lehetnek, hogy az én ágyamat vethetik be, és hogy én elém tehetnek ételt, de tegnap délelőtt hiába vártam bármelyiküket is, a szobánk azon része, melyet a sajátomnak nevezhetek, úgy néz ki, mintha bombát robbantottak volna, és nagyon nem akarom, de minden bizonnyal rá fogok kényszerülni arra, én pakoljak el helyettük, nekem kell a ruháimat kimosni.. és így tovább. Nem tudom, mi lehet velük, de egy újabb elkeseredett próbálkozásként, egy legutolsóként azért még reménytelien rohamozom meg a nagytermet, hátha már a poshadt kajákon kívül, és a mosatlan tányérhalmok helyett újra csillog-villog minden, én pedig egy jót ehetek. *
~ Kérlek.. a pakolás még túlélhető, de éhen hagy ne haljak.. ~ * rimánkodom magamban, miközben leérve az étkező elé két kézzel feszülök neki a nagy ajtónak, hogy az így keletkezett résen buksimat dugjam csak be, de a látvány, tegnap óta semmit nem változott. * - Fenébe is.. kerítenem kell egy szakácskönyvet.. de hát én mérgeken kívül nem tudok mást főzni. Egy nyamvadt szendvicset se. * suttogok elhaló hangon magam elé, bentebb sétálva kicsit, felmérve a terepet, de sehol senki.. mi lesz így velem? Vészesen fognak a tiszta gönceim, a fekete póló és melegítőalsó, ami rajtam van, ismét a szennyesbe megy majd, sőt, zoknim is. Nem hiszem el.. innentől most már még sminkelni sem merek majd, nehogy a víz is kifogyjon, vagy túlságosan koszos legyen a törölközőm. Mi lesz velem? Sápadtságom mutatja, valami nagyon nincs itt rendben, ez márpedig tarthatatlan állapot, valamit tennem kell.. muszáj leszek magamat kiszolgálni. Förtelmes. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-11-11, 4:08 pm

//NRT - Chloe és Slash - 2012.11.11.//

*Második napomat töltöm a Mysterio hatalmas falai közt. Igazából még csak egy embert ismerek, aki a szobámhoz vezetett tegnap este. Most viszont a cuccaim kipakolása után megéheztem, ha jól tudom akkor az aulából vezető nagyteremben találok valami kaját magamnak. Az aulából belépve a nagyterembe, megpillantok lányt, otthonias viseletben. Kissé eltér az én stílusomtól, rajtam egy fekete magas szárú tornacipő, térdnél kiszakadt farmer a szokásos láncokkal, valamint egy fekete fehér mintázatos póló van, alatta a nyakláncaim. A lány valamiért elég dühös, felkavartan néz mindenfele. A konyha pedig.. Maradjunk annyiban, hogy azok a házimanók, vagy mik, szabadságon lehetnek.. Elég nagy a felfordulás, a kupi, tele van mosatlannal az egész konyha, de ez nem az én problémám. Beljebb megyek, közben akaratlanul csörtetnek a láncok, tehát ha a lépteimet nem is, de a láncokat biztosan meghallja.*
-Hello!*Szólítom meg egy köszönéssel.* -Elárulod az idegességed okát? *Egy szolid mosollyal érdeklődök, közben egy szék hátára könyökölök*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-11-11, 7:48 pm

//NRT - Chloe és Slash - 2012.11.11.//

* Irtózatos ez a kínlódás, komolyan lerágom az összes körmöm, ha így haladunk.. hát mi ez a sztrájk? Semmi előzetes bejelentése nem volt, nekem pedig igen, megmondom az őszintét, kifejezetten a szívügyem popóm fényesre törlése, mások által. Ez van, nem viselem jól, ha magamra kell hagyatkoznom, ezért vannak ezek a lények, vagy micsodák, hogy a kedvemben járjanak, nem pedig azért, hogy magamra mossak, főzzek és takarítsak.. pedig már komolyan majdnem megsajnáltam az egyiket legutóbb, a koszos zoknim is talonban volt, hogy oda adom neki. De most már nézhet ő is, ez felháborító. Puffoghatnékom van most nagyon, igen, meg éhes is vagyok, viszont leérve is úgy látom, kénytelen leszek magamra hagyatkozni. Hangot is adok problémámnak, s immár idebent pihegek, végül még csípőmre helyezem két oldalt kezeimet is, éppen csak nem kezdek el verítékezni a nagy, drámai szenvedésemben. Nem csoda tehát, hogy nem hallom meg a hátam mögül érkező láncainak csörömpölését sem, s még arra is, hogy megszólít, csak lomhán fordítom oda tekintetem, s tőlem nagyon nem megszokott módon fel sem mérem, így tehát nem vágyakozó, vetkőztető tekintetemmel találhatja szemben magát, hanem az a csodálatos, jégkék szempár, amikkel megáldott a sors, ontja magából a dühvel mázolt kétségbeesést. *
- Hello? * nyikkanok vissza, majd szépen fel is fújom magam, ahogyan azt kell, s némán, pofimat is pocokba vágva mutatok körbe színpadiasan a teremben. *
- Szerinted mégis miért van ideggörcsöm? Csak nézz szét. Van kedved poshadó kaját megenni? Nekem igazán nincsen. Nem is értem, hogy tehetik meg, hogy az összes törpe népségnek egyszerre adnak szabadságot, vagy tudom is én, mit.. tiszta káosz. Éhes vagyok, a szobám tiszta rendetlenség, és el nem tudom képzelni, hogy kétszer felvegyem egymás után ugyanazt a nadrágot, mosatlanul. Nos, szerinted mi a problémám? * kerülök most már dühösen ripakodva rá, éppen elé, kezeim ismét csípőre téve, mintha azért kellene pörölnöm vele, mert mondjuk a barátnője vagyok, és megcsalt, vagy ilyesmi. Csak hangos szuszogásokat hallhat tőlem ezek után, nem gyenge kirohanás most ez, de lássuk be.. nagyon nem nekem találták ki az önálló létet. *
- Csak azt ne mond, hogy téged nem zavar, hogy nincsenek szolgák. * nézek most már végig rajta, bocsánatot sem kérve, amiért nem vele kéne kiabálnom, vagy ilyesmi.. amúgy meg marhára nem úgy tűnik külsőre, mint akit zavar.. de tök mindegy. Én kiakadtam, az fix! *