Börtön, kínzókamra

Tárgy: Börtön, kínzókamra 2011-01-23, 8:53 pm

Börtön, kínzókamra

Bár már a felső szinteken sem zajlanak éppen kellemes dolgok ebben a kastélyban, az igazi kegyetlenségek mégis az alagsorban történnek. Aki úgy dönt, megnézi, hová is vezet lefelé a lépcsősor, készüljön fel rá, hogy nem biztos, hogy vissza is fog térni onnan. Ha leérünk a lépcsőkön, egy sötét, hideg folyosóra bukkanunk. Alacsony, tömzsi oszlopok szelik két részre az utat, fény viszont szinte alig van itt, nagyon minimális a világítás. A padlót szürke por borítja, de nem homok, föld, vagy hagyományos por. Ha olyan helyre lépünk, bizony hallhatunk egy-egy elroppanó csontot is a por alatt, s így talán már mindenkinek világos, hogy mi is a padlót borító por. Az összetört csontok pora lepi be az egész folyosót, de ha ez még önmagában nem lenne elég ijesztő, a folyosó végéről szörnyű, fájdalmas sikolyok hallatszanak.

Börtön, kínzókamra Kinzokamraf

Ha valaki elég merész, hogy továbbmenjen -már ha magától jött erre, s nem úgy hozták-, a folyosó végén egy rácsos ajtó mögött, a kínzókamrára bukkanhat. Itt aztán tényleg valóra válhatnak az ember rémálmai. A fényt fáklyák adják, így pedig láthatóvá válnak a különféle kínzóeszközök. Acélszögekkel kivert hatalmas fémgolyók, nyújtópadok, láncok és különböző fém eszközök sorakoznak idelent, a plafonról pedig hosszú láncokon fém kalitkák lógnak a foglyok számára. A padló viszont itt nem tömör, szép mintázatú fém rácsból áll az egész, hogy a kegyetlen játszadozás során kifolyó édes vér ne menjen kárba, hanem arrébb összefolyjon egy vérgyűjtő tartályba. A kínzókamra viszont még nem a vége ennek a kegyetlen folyosónak, hisz azon túl sorakoznak a börtön cellái is, direkt így kialakítva, hisz így akit még csak a cellába visznek, az is látni fogja, mi vár rá, mikor áthaladnak a kínzókamrán.

Börtön, kínzókamra Kinzokamra

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 2:30 pm

*Úgy érzem, hogy ideje lenne megismernem a kastélyt, rájönnöm, hogy mi minden rejtőzik ezen sötét falak között. A vámpír lét számomra még mindig új, még mindig képtelen vagyok megszokni, hogy mivé változtam pusztán emberi kíváncsiságom következtében, de most mégis lassan, bizonytalanul haladok lefelé, hogy a sikolyok forrására is ráleljek. Sejtem, szinte tudom, hogy mit találok majd odalenn, de azért tovább merészkedem, teljesen fekete öltözetemben. Egy nadrág van rajtam, kényelmes csizmával és egy ujjatlan póló, így hát felkarom kilátszik, de alkaromat fekete színű kesztyűim takarják el. Nem azért, mert csúnyák lennének kezeim, egyszerűen ezt szoktam meg emberi létemkor is. Hajam picit kócos, nem igazán aludtam jól és úgy is maradt, de borostyán szemeim körül a fekete smink mégis szépen van felvíve, így hát nem mutatok csúnya látványt, a magam fehérségében és jéghideg testemmel. Ahogy tovább haladok, már lábaim alatt megropognak a csontdarabok, így érek hozzá az egyik fehér oszlophoz, majd fejemet is megcsóválom. Nem félek, hiszen vámpír vagyok, ez ösztönös dolog, de mégis, én nem ezt akartam, de az örök életért hálával tartozom. Egy darabig még nyugodt léptekkel haladok tovább, majd ekkor tárul elém a borzalmas látvány, ahogy bizonyos kínzó szerszámokat láthatok. Emberként velem is így bánhatott volna Demetrius, de nem tette, így most csak az egyik szétfeszített testű, nyöszörgő férfire nézek, aki ezer sebből vérzik, bőre is szinte leszakadt pár helyen és csak állok, rá meredve, vérző testét figyelve és ismét érzem, hogy megéhezek... de nem, nem pont belőle akarok inni, ő valószínűleg már így is sokat szenvedett, de talán segíthetnék rajta, így lépek lassan közelebb...*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 2:57 pm

* Már csak pár óra van vissza a naplementéig mikor is ismét "szabad" lehetek és kedvemre járhatom be ezt a kicsiny kis szigetet, de addig is nem ártana elfoglalnom magam valamivel. Lábaim akaratlanul juttatnak le az alagsori folyosókra hol már réges rég nem jártam, jobb szeretek áldozataimmal kint a nyílt terepen szórakozni sem mint bilincsbe vert testeiket marcangolni darabokra. Mégsem tántorodok vissza így tartok a szinte sötét folyosón előre követve a hangokat, lábaim alatt olykor megreccsen egy egy emberi csont de mindez nem érdekel, ha az volt a sorsuk, hogy itt leheljék ki az életüket akkor ez, engem ez már rég nem érdekel. Amint a kamrák közelébe érek egy alakot vélek felfedezni egy szétroncsolódott emberi test közelében. Jól tudom, hogy egy a fajtámból és azt is, hogy az "új generáció" egyikre így nem sokkal mögötte állok meg s kulcsolom össze kezem a hátam mögött. Mellesleg mint mindig most is elegáns vagyok, egy bordó inget viselek, fekete nadrággal és cipővel, egy gyűrődés sem fedezhető fel természetesen.*
- Nem kellene más játékszeréhez nyúlnod.* szólalok meg kellemes, nyugodt hangon.* - Van aki nem díjazza.* döntöm kissé oldalra a fejem s bár gyűlölöm attól a pillanattól fogva, hogy megláttam ez mégsem mutatkozik meg rajtam egyenlőre. Lassan megindulok a vérző ember felé s megállva mellette pillantok le mindennemű érzelem nélkül majd aztán a nő arcára ki mintha kissé le lenne sokkolódva a látványtól, bár ebben nem lehetek biztos mivel a képességeim jelenleg nem bevethetők.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 3:05 pm

*Lassan közeledek az áldozat felé, szándékomban áll egy kegyelmes halált véghezvinnem, mivel akkor ő is megszabadul ettől a léttől és vére se lesz már többé értékes a számunkra. Egy gyors forgatás a nyaknál és már át is jut a túlvilágra... De ekkor hallom meg éles hallásomnak köszönhetően a felém közeledő lépteket, így még nem teszek semmit, csak figyelem a testet és amikor megállnak mögöttem, még hátra se fordulok, úgy hallgatom a szavait.*
- Hozzá se értem. *felelem hűvös, kimért hangon, mivel ez így igaz és a fejembe se lát bele, így terveimmel se lehet tisztában. Arcom érzelemmentes, eddig se mutattam ki, hogy mit gondolok, szóval lassan fordítom felé a fejem, de ő is ekkor lép el, így nézve meg a szenvedőt. Sejtem, hogy ő nem olyan, mint én, valószínűleg inkább Demetriusra hasonlít, így nem is akarom, hogy gyengének lásson. Végignézek csinos ruházatán, majd helyes arcán és végül az enyémhez oly hasonló, borostyán szemeken állapodok meg.*
- Shalmira vagyok. *lépek oda hozzá, jobb kezem felé nyújtva, mintha nem is foglalkoznék azzal, hogy valaki itt szenved előttünk, próbálom kizárni, nem törődni vele, mivel bár most ezt az életet kell élnem, nem szándékozom megválni tőle.*
- Te hány éves vagy? Én nem tagadom, hogy csak pár hete változtam át, így még nem tudom, hogy ki él itt régebb óta. Ha nem lenne nagy fáradtság, körbevezethetnél. *döntöm is meg fejemet kissé és ha megtörténik a kézfogás, ha nem, én visszahúzom a kezemet tőle, így nézek ismét a szenvedő felé, de szemem csillogása nem vadászra jellemző, inkább kiérződik most belőle a sajnálat, amit bár leplezni próbálok, nem mindig tökéletes.*
- Szóval, mit érdemes itt látni? *jobb lenne minél előbb elhúzni erről a helyről, távol lenni a szenvedésektől, nem is értem, hogy miért jöttem le ide.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 3:28 pm

* Az ominózus kínzókamrába érve azt tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül s mivel Darius gyermekeinek kilétével tisztában vagyok így nem okoz fejtörést ennek a lánynak a beazonosítása: egy Demetrius kölykei közül. Nem sokkal mögötte állok meg s látva, hogy egy szinte már darabjaira szedett embert fürkész szólalok meg mire ő még arra sem méltat, hogy felém forduljon.*
- Még nem...de nem is kéne.* döntöm kissé oldalra a fejem felmérve ezt a fiatal teremtést. Jól tudom, hogy nem látok a gondolataiba ezzel tisztában vagyok de idősebb és tapasztaltabb vagyok itt meg vér csörgedezik tehát szavaim valamelyest helytállok lehetnek. Lassan közelebb sétálok és vetek egy pillantást a már embernek alig mondható maradványokra, talán nem ártana nekem is valami hasonló élvezetben részesíteni magam mivel az utóbbi időben igen kegyes napjaimat éltem mi talán egy leányzónak is köszönhető ki szüntelen gondolataiban lappang. Ki kéne zárnom, nem kéne foglalkoznom vele mivel nem fogad el annak ami vagyok, de valamiért... nem megy. Gondolataimból a felém nyújtott kéz zökkent ki mire vetek egy pillantást s már már úgy tűnhet, hogy nem fogadom el de lassan csak megrázom kissé s visszavéve kezem bököm ki nevem.*
- Noel.* el is fordulok tőle s szemrevételezem a kínálatot a rácsok mögött, van itt férfi s nő, idős s öreg na meg gyerek is így hát lassan elkezdek a cellák előtt fel s alá járkálni. Shalmira szavaira azonban kis idő után megtorpanok s borostyán szemeim az arán állapodnak meg.*
- De az lenne... nem vagyok idegenvezető. Jól tudom, hogy pár hetes vagy csupán... Járd be magad a kastélyt idődből kitelik, még pár hét és ennek az átkozott kastélynak egy szeglete sem les ismeretlen a számodra.* felelem hűvösen a hófehér arcot tanulmányozva. Velem rossz lóra tett én nem fogom elkalauzolni semerre így hát a következendőkben kitárok egy egy cella ajtót kiknek lakosai mint a férgek úgy másznak a legtávolabbi pont felé. Megragadva egy fiatal lányt vonszolok hajánál fogva Shalmira elé s egy könnyed mozdulattal lábai elé vetem.*
- Lássuk mire vagy képes.* döntöm kissé oldalara a fejem, az én emberem még megússza egy kis ideig mivel kíváncsiságom most teljes mértékben eluralkodik elmémen. Nem tudhatom, hogy véletlenül keveredett ide de mindez most lényegtelen, fiatal vámpír így hát talán kegyetlenebb és vérmesebb mint mi, idősebbek.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 3:42 pm

*Nem kell tudnia szándékomról, óvatosnak kell lennem vele szemben, ugyanis ismerem a vámpírok szokásait, mindent tudok róluk, hiszen Demetriust is követtem egy ideig, amíg meg nem jártam és át nem változtatott, más vámpírokról is tudok dolgokat, így hát most magabiztosnak kell mutatnom magam, nem gyengének, mert akkor még akár életemet is veszthetem. Csak megvárom, amíg elém sétál és ahogy nézem, a felé nyújtott kezem is el lesz fogadva, de érezhető a vacilálás is, mint valami lassított felvétel, úgy reagál, mely szinte már nevetséges. Korát is meg akarom tudni, de nem vesz róla tudomást, nem felel, így hát nem firtatom ezt tovább, de már most sejtem, hogy idősebb nálam, már csak a mozdulatai és a mozgása alapján is, tehát akár száz éves is lehet, ha nem több. Jó lenne ellépni innen, már bánom is, hogy ide jöttem, így kérem fel egy kis körbevezetésre, de csak szemeimbe néz, majd közli velem a tényeket.*
- Gondoltam megpróbálok közben ismerkedni is, de ezek szerint egy magányos farkasba botlottam. Nekem mindegy, a te időd is ment volna a társaságomban. *vonom meg vállamat, mintha nem lenne fontos, pedig igazából nem ártana kicsit kiismernem a többieket, itt csak Demetrius tud rólam többet, mint mások. Ahogy nézem viszont, ő még itt szeretne maradni és valószínűleg kegyetlenségét egy emberre kivetni, de nem mozdulok, csak nyugodt tekintetemmel figyelem a vadászt, ahogy végül egy fiatal lányt elkapva húz elém és az ott kezd el könyörögni a rajta lévő rongyokban, nem törődve most azzal se, hogy egyik melle is kilátszik, csak az életét akarja.*
- Én nem bukom a saját nememre, legalább egy férfit adtál volna ide nekem... vagy magadat. *villannak meg felé kihívóan szemeim és bár semmi esélyem sincs ellene, inkább őt kínoznám meg ezerszer, mintsem ezt a szerencsétlent itt előttem. De ahogy nézem, végül tekintetem a fekete hajra kerül, ott előttem, a fiatal lány arcára, majd pedig a nyakánál lüktető érre, így húzom fel magamhoz, kezemmel nyakát szorítva meg, nem túl erősen, de érezhetően, ő pedig máris nyöszörögni kezd.*
- Szórakozz el vele te, mutasd meg, hogyan kell! *lököm is oda egy egyszerű mozdulattal Noelnek, nem, nincs kedvem belemenni ebbe a játékba, de úgy vonzz a vére, szinte le se tudom róla venni szemeimet. Tudom, hogy az új vámpírok kegyetlenek és tudom, hogy én is tudok az lenni, de én visszafogom magam és nem akarom, hogy kihozza belőlem a szörnyeteget.*
- Meggondoltam magam, inkább körbenézek, ahogy tanácsoltad. *igen, az lesz a legjobb, hogyha nem érzem meg finom vérének illatát, tehát már hátat is fordítok a párosnak és szépen el is indulok, ki innen, erről a szörnyű helyről, valami nyugodtabb helyre, ami talán a könyvtár lesz. Ideje megtudnom, hogy mit is olvasnak a vámpírok, hogy mennyi emberség maradt még bennük.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 4:11 pm

* A jó pofi... na igen, képes vagyok rá hisz az érzelmeim nagy részét eltudom rejteni kemény vonásaim mögött így jelen pillanatban azt is, hogy legszívesebben lekaszabolnám ezt a lányt itt mivel biztosan felidegelném teremtőjét de egyenlőre ha nehezen is de elfogadom a felém nyújtott kezet. Nem tudom mikor tudok megbékélni a kialakult helyzettel s mikor fogok ténylegesen fejet hajtani e kastély jelenlegi "uralkodójának" de most még egyenlőre az ellenkezőjét érzem, főleg, hogy lépten nyomon az általa teremtett vámpírokba botlok. Nem hiszem, hogy feltétlen tudnia kell azt, hogy mennyi idős vagyok így figyelmen kívül hagyva kérdését kezdek fel alá járkálni míg nem közlöm vele, hogy én nem leszek az idegenvezetője, ismerje ki maga a helyet.*
- Közel sem vagyok olyan magányos mint azt hiszed, csak megválogatom a társaságom.* pillantok hűvös szavaim közepedte a szemeibe, igen, ezt veheti felőlem célzásnak is mit bánom én, nem csípem az új jövevényeket de ha feltétlen társaságra vágyom akkor Victoria-t vagy Willow-t részesítem előnyben. Tekintetem visszafordul a cellák felé s kitárom kettő ajtaját de végül csak az egyikből vonszolok ki egy sikítozó, fiatal lányt kit elé vetek, kicsit sem érezve át annak félelemét. Kihívó szavaira szavaira gúnyos, féloldalas mosoly kúszik képemre, a kicsike még válogatós is de hát megteheti, igaza van.*
- Az lehet, de csak az a fontos ami ereibe száguldozik a körítés mellékes.* húzom fel a fekete hajú szépséget hajánál fogva mit magamhoz vonok továbbra is hátrakényszerítve fejét.*
- Hm... ne akard bemesélni, hogy még nem játszadoztál el egyik áldozatoddal sem.* morgom a reszkető lány bőrébe ahogy lüktető erét csókolgatom gyengéden. A következő pillanatban viszont éles fogaimmal mélyen felsebzem a bőrét így a vénáját is mi spriccelve lövell ki a fiatal vámpír felé míg a leányzó sikoltása szép lassan csak nyöszörgésbe csap át. Hallottam a pár nappal ezelőtti kis zűrről a fogadóban bár nem tudom melyikük okozta abban biztos vagyok, hogy az illető még új ebben a világban. Fejem elhúzom a lánytól és Shalmira felé fordulok, mindez persze pillanatok alatt végbe megy így ha a friss vér illata nem hozza lázba őt és elindul a lépcsők felé akkor a következő pillanatban előtte termek, elállva útját visszalökve a cellák felé. Már ha elég gyors vagyok mivel számomra nem tiszta még ez a leányzó.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 4:35 pm

*Nem értem teljesen, hogy miért nem tart kellemes társaságnak, mivel bár nem értek a másik nemhez, ember koromban se értettem hozzájuk, azért tudom, hogy nem vagyok egy csúnya lány és azt is, hogy a vámpíroknak ez jelenthet valamit, én legalábbis sokkal jobban tudom értékelni a szépet a vámpír szemeimnek köszönhetően, mint azt életemben megtettem. De amiket mond, azok bántóak és csak közelebb lépek kissé hozzá, hangom is lehalkítom, úgy felelek neki.*
- Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki az ellenszenved, de én nem akartam vámpírrá válni. Demetrius tett azzá és azért, mert esetleg vele bajod van, velem nem kéne így viselkedned, tudtom szerint semmit se tettem ellened. *csillannak is meg szép szemeim, mivel nem érzem úgy, hogy megérdemelném ezt. Lehet, hogy Demetrius többi gyermeke imádja őt és megvédené bármi áron, de én nem vagyok ezzel teljesen így. Ellene se óhajtok fordulni, de nem is tisztelem istenként azért, amit velem tett, én nem akartam ezt, így végül elfordítom a fejem és már figyelem is, ahogy elém löki áldozatát, akivel szerintem ő akar játszadozni, nem nekem kell.*
- Neked meglehet, de számomra nem. Úgy érzem, hogy megtehetem, hogy válogassak. *már amíg képes vagyok visszafogni magam. De ahogy nézem, hogy magához vonja szerencsétlen lányt, úgy figyelem őt egyre tovább és most már meg is remegek szavaira.*
- Nem akarom, mert a fogadót is sikerült feldúlnom, de nem azért, mert én ezt élvezném! Nem tudok mit tenni az érzés ellen... *kezeimet is ökölbe szorítom, de ekkor már csókjait figyelem, ahogy a lány nyakát puszilgatja és ahogy nézem, az remegve próbál menekülni, de semmi esélye, mert már az éles fogak húsába is vájnak és megérzem én is az édes vér ízét. Nem, nem akarom, lassan távolodom, de ebben a pillanatban fröccsen felém vére és arcomra is, tehát puha ajkaimra is kerül pár csepp, amelyet le is nyalok, majd a következő pillanatban már előről kapom el a kislányt, szorítom magamhoz, így harapom meg ugyanazon az oldalon, ahol Noel is a szerencsétlent, hogy utolsó pillanataiban én is átsegíthessem őt a túlvilágra. Vérszemet kaptam, képtelen vagyok megálljt parancsolni ösztöneimnek, még nem vagyok ehhez elég erős és tanult, így hát miután minden csepp elfogyott, a sebet is körbenyalom, majd ha esetleg Noel elereszti, az ő foga nyomát is, majd végül véres arccal eresztem el, így rogy össze, akár egy bábu. Nem, most már nem az a fiatal vámpír áll előtte, akivel az előbb társalgott, hanem gonosz énem, ki kitört és mindig is ki fog törni, amíg meg nem tanulok eggyé válni vele. És bár lehet, hogy nem kéne ezt tennem, kezeim már Noel ingére kerülnek, így húzom magamhoz és az állán maradt vérfoltokat is szépen lenyalom róla, szemeim is behunyva közben, de figyelmetlenségemnek hála fel is sértem éles fogaimmal állát, de ez most nekem fel se tűnik, így meglehet, hogy az ő véréből is kapok egy kicsit, most nem vagyok tudatában tetteimnek.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 4:58 pm

- Úgy viselkedem ahogy tetszik, csak nem gondolod, hogy te fogod megmondani?* állom a leányzó tekintetét ugyan úgy mint bárki másét, papolhat itt nekem a tiszteletről és minden sz*rról engem ez hol érdekel? Én sem akartam vámpír lenni de megtanultam ezzel együtt élni és kihasználom eme "élet" adta lehetőségeket, adottságokat. Nem is húzom tovább a szót, az egyik cellából egy fiatal lányt kerítek kit egy laza mozdulattal ejtek elé de amint az kiderül az nem az ízlésének megfelelő.*
- Ahogy tetszik... ha bujálkodni akarok én is nagy gondossággal válogatom az áldozataim.* s már húzom fel a lányt hajánál fogva egy cseppnyi szánalom nélkül, puha csókokat ejtek nyaka azon részére hol a legtöbb vértől tudom megszabadítani de közben persze hallom a lány szavait is mire egyik leheletnyi csókom közepedte elmosolyodom.*
- Ha sikerült rájönnöd miként is lehet vér nélkül életben maradni...* pillantok rá sunyi mosollyal képemen.* - Akkor mindenképpen avass be.* nem mintha nem jártam volna már be én is ezt utat de mindez felesleges volt, minden esetre ha ő megrögzötten ragaszkodik a "jóléthez"... ám legyen. E rövid dédelgetés után fogam felvájja a sikítozó lány húsát átszakítva ezzel artériáját mi gyönyörűen fröccsen ki testéből egyenesen a hátráló vámpír felé. Nem iszom belőle így egy nyalással elintézem az ajkamon s fogamon maradt cseppeket, nagy a kísértés de koránt sem annyira mint egy diák véréé így mikor Shalmira a következő pillanatban elragadja a leányzót készségesen elengedem a lányt s elnézem dőzsölését. Még nem az igazi ez látszik rajta, főleg miután az élettelen test rongyként hullik össze így hát láthatóvá válik a maszatos, vértől csöpögő arca.*
- Egészen meghoztad az étvágyam.* döntöm oldalra a fejem de a következő pillanatban már ingemnél, a szépen vasalt ingemnél fogva ránt magához és kezdi el nyaldosni az államat miközben megszorítom csípőjét de amikor felsebzi hófehér bőröm... már taszítom is.*
- Vigyázz mit csinálsz kislány!* morgom magam elé megérintve a felsebzett területet így ujjaimon ott marad egy kis vér.* - Ha még egyszer megsebzel farodnál fogom kiszakítani belőled a gerinced.* nem bírom elviselni ha tökéletes testemen seb képződik még ha hamar be is gyógyul, minden esetre belőlem aztán nem fog enni, nem vagyunk mi olyan jóba. Sőt...*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 5:07 pm

*Úgy érzem, hogy én teljesen normálisan mondom el neki a miérteket, a dolgaimat, azt is, hogy nem akartam vámpír lenni, így nem is viselem jól azt, hogy csak azért ilyen rideg velem, mert még fiatal vagyok, főleg hozzá képest.*
- Hát jobb lenne, ha én mondhatnám meg. *jelentem ki ridegen, de végül már az evési szokásainkról beszélgetünk, amit én még nem fejlesztettem ki és a bujálkodásnál is csak megcsóválom a fejem. Nem voltam emberi koromban sem közel férfihoz, szóval nem tudom, milyen is az, nem is vonz, elég nekem az, amire lehetőségem van. Viszont most már fel is húzza magához az embert, így tesz arról, hogy kihozza belőlem a vámpírt, tehát már mohón oda is suhanok hozzá és magamhoz is vonom a lány testét, így szívom szárazta, ki minden vérét és mivel ügyetlen vagyok, még tiszta vér is leszek, ahogy ruhám is, de nem érem be ennyivel, csak eldobom, majd már Noelhez is érek, az ő rajta lévő vér is kell, de mohóságom szinte határtalan, már magamhoz is vonom és álláról kezdem el vérét venni, fel se fogva, hogy esetleg ezt őt zavarja és így sebzem meg őt, egészen addig, amíg el nem tol és nem figyelmeztet. A vérszomjam még nem akar csillapodni, így még akarok, őt is akarom, az ő vérét, de próbálok lassan észhez térni, így törlöm meg arcomat is.*
- Nem tudom kezelni... *fogom meg kezeimmel fejem, majd fordulok is el tőle. Tudom, hogy mit tettem, hogy miért tettem, így végül a hűs falhoz lépek, fejemet nekidöntöm, majd pár nagyobb lélegzetet veszek.*
- Nem kellett volna kihoznod ezt belőlem? *már ismét ott találhat maga körül, méghozzá pontban mögötte, így kapom el nyakát, majd szorítom is hátra durván, majd ha nem elég gyors, éles fogaimmal a nyakába vájok. Nem, én nem akarom ezt, de a bennem eddig szunnyadó fenevad az élre akar törni, nem fog behódolni Noelnek, csak mert idősebb, így szorongatom és iszok belőle, ha minden jól megy, de belül le akarok állni, mégse tudok.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 5:26 pm

* Szavaival kezd kihozni a sodromból s erről egyre komorabb és sötétebb pillantásom árulkodik, mit már nem áll szándékomban leplezni.*
- Ostoba vagy ha azt hiszed csak egy szavad is érdekel. Akkor aztán meg végképp ha azt hiszed azt teszem amit te jónak látsz.* fogalmam sincs mit képzel magáról ez a kis taknyos, ez a baj az újszülöttekkel, hogy azt hiszik övék a világ, egy kis erős, egy kis képesség és máris azt hiszik itt ők diktálnak. Nagyot kell csalódnia, mert előbb belezem ki sem mint pont neki ugorjak akár egy szavára is. Jelenleg ebben az univerzumban nincs ilyen élő avagy holt. Szó esik még pár dologról majd pedig a fiatal lány bőrét sebzem fel Shalmira ingerlésére, így fröccsen a vér s kap vérszemet az újszülött mire én el is engedem a halál felé tartó leányt, kinek nem sokkal később aszott teste hever kettőnk között. Ennyivel nem elégszik ő meg így von magához s egy ideig hagyom, hogy nyaldosson de betelik a pohár mikor éles fogaival megsebzi bőröm, túlon túl mohó és figyelmetlen legyez ez mentségére de engem ez sem hat meg, így taszítom el magamtól s figyelmeztetem.*
- Azt látom... de nem rajtam fogsz gyakorolni.* felelem hűvösen s bár megérintem a sebhelyet az államon úgy hiszem mire vethetek egy pillantást a véremre már se is gyógyult, de ezt akkor sem engedem meg többé. Ahogy a falhoz sétál úgy rendezem ruházatom s bár látom szemem sarkából a suhanást mégsem cselekszem, egy szösszenetnyi idővel le vagyok maradva épp annyira, hogy a hátam mögé kerülhessen és meghallhassam kérdését miután már érzem is magamban éles fogait. Mielőtt még megízlelhetne komolyabban egyik kezemmel hátranyúlva ragadom meg tincseit s perdítem át a vállamon így szakítva el magamtól, kisebb hangzavar kerekedik ahogy a lány teste földet ér de mit sem érez komolyabban belőle bizonyára a következő pillanatban újra talpon lesz.*
- Nem kenyerem amit teszel Shalmira...* morgom sziszegve megvillanó tekintettel nekitámadva ha nem kerül ki, egyenesen előtte termek és szó szerint megfejelem majd a falhoz küldöm egy jól irányzott mellkasi csapással. Nem mintha nem élvezném ezt a dulakodást de azt semmiképpen sem fogom hagyni pont Ő küldjön földre, így veszek fel egy olyan testtartást mit vadászás közben szoktam alkalmazni, ha mindenképpen vérre szomjazik, hát megkapja de nem az enyém fog folyni azt garantálom.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 5:38 pm

*Nem igazán érdekelnek már szavai, inkább a vér íze, melyet nemsokára magamhoz is veszek, így hát üresre szívom szerencsétlen lányt, majd amikor már végeztem vele, akkor Noel jön, de a megsebzése egyenlőre nem volt célom, mégis megteszem, mert nem tudok nemet mondani vágyaimnak, de ahogy ellök magától, még mindig nem térek észhez... egy kis gondolkodás, amíg nyugtatgatom magam, de nem igazán válik be, tehát hamarosan ismét mögé kerülök, hogy nemsokára nyakát hátra is rántsam, majd fogaim húsába fájjam. Jéghideg bőrét érzem ajkaimon és vérét is, mely belém is áramlik, de nem tudom túl sokáig ezt kiélvezni, mert már a földre is kerülök, de én gyorsan fordulok meg és már fel is állok, ahogy azt kell, de fogaimról vére csöpög.*
- Te tehetsz róla! *kiálltok rá dühösen, meg se törölve ajkaimat, de ahogy felém közelít, a fejelést még sikerül kikerülnöm, de nemsokára már a falhoz is csapódom, így rázom meg utána a fejem, majd tekintek is rá Noelre, aki láthatóan harcra készen áll.*
- Harcolni akarsz? Hát legyen! *nem tudom, hogy kié ez az elnyúzott rab, akiről beszélgetésünk elején beszéltünk, de én most letépem őt rabláncairól, nem érdekelve, hogy esetleg egy-két testrésze is odavész menet közben és szépen Noelhez vágom, majd nemsokára már én magam is utána vetülök, így próbálva meg a földre teperni őt, majd szinte ajkai elé sziszegem szavaim.*
- Szállj le rólam! Ne akard azt, hogy olyan szörny legyek, mint te! *és végül le is szállok róla, majd arrébb suhanok, ki a kínzókamrából, szándékomban áll most már lelépni... Nem, nem akarok vele harcolni, én nem szeretem az ilyesmit.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-02-20, 5:57 pm

* A lány vére hatásos, Shalmira hamarosan vérszemet kap s miután a lány holtan terül el a hűvös padlón engem is magához von s véres nyelvével szánkázik végig hófehér bőrömön míg nem végül sebet nem ejt rajtam mi már nincs ínyemre, így szabadul el a kisebb pokol a kínzókamrában mivel bár látszólag lenyugodva sétál a falhoz a lány míg én a ruházatomat egyengetem, a következő pillanatban már mögöttem van s éles fogait vájja belém. Nem vagyok az embere sem a holtja ha így jobban tetszik, így vonom át vállam felett s suhanok a kamra egy távolabbi pontjára míg a lány talpra szökken.*
- A legkevésbé sem az én hibám kislány.* felelem kissé dühödten de koránt sem kiabálva, táplálkoznia kell ez tart minket életben így hát a legközelebbi evésnél is megtörtént volna ez nélkülem is, tehát nem, ez nem az én hibám. Pillanatok alatt előtte termek s fejemmel mennék neki mit ügyesen ki is kerül de a lökés már betalál így kerül a falhoz.*
- Mindennek van következménye.* sziszegem felé s ahogy a hullát kiszakítja a láncokból és felém hajítja úgy táncolok arrébb de a testből csöpögő vért már nem tudom elkerülni ahogy a lányt sem kivel a földön landolunk.*
- Az vagy és ezen nem tudsz változtatni!* emelem fel kissé a fejem szép lassan az arcába mondva a szavakat. Ha nem fogadja el sorsát az nem az én bajom de nem is tisztem megbékéltetni ezzel, így mikor egy szempillantásnyi idő alatt távozik úgy szökkenek talpra és kezdem el piperkőc mivoltomhoz méltón a ruhám egyengetni, de a lánynak hála ez menthetetlen így vissza is térek szobámba.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-19, 8:07 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07. - előzmény a tornyból//

*Vita tárgya lesz a külsőm, de szavai szerencsére kizárólag meglepnek, nem sértődöm meg, hiába lenne esetleg okom, számomra más a fontos. Elraktározom magamban az információt, miszerint nem vagyok így elég jó - bár nyilván edzett férfitest lakozik az ingem alatt -, s akár még a borostát is leszedhetném. Nem fogom. Most biztos nem, esetleg majd meglátjuk... ennyire nem fogok engedni a lánynak, rengeteg kérése van mostanság, kezdve az üdítőtől, az ilyen megjegyzésekig. Inkább nem felelek, csak ismét végigsimítok arcomon ösztönösen, hogy tovább léphessünk témák tekintetében. Nem tetszik a felelete sem, tehát tekintem is megvillan: csak azért, mert nem eszem meg vacsorára, nem feltétlen kell pimasznak lennie. Saját kárán fog tanulni. Ismét.*
- Havonta egy látogatás nem elég. Hogy akarsz így kapcsolatot? *szegezem hirtelen neki a kérdést, mivel ez régebben téma volt, tudom, hogy velem akart lenni, illetve szeret is engem - legutóbbi tudomásom szerint, bár már ki tudja, mennyiben változott meg -, s most én hozom fel ismét a kérdést. Kíváncsi vagyok a reakciójára, vajon hogyan áll ehhez? Pislogás nélkül nézek a szemébe, figyelem finom vonásait, s csak a válasz után indulok meg ismét vele, hogy elhagyjuk a könyvtárt, és a torony kerüljön utunkba. Szintén nem nyeri el tetszésemet felelete, bár tulajdonképpen a legbiztonságosabb az lenne, ha én hoznám fel mindig...*
- Túl hangos. Van pár... vámpír, aki kíváncsi lesz egy idő után, hogy miért töröm be rendszeresen az ablakomat, és kérdés nélkül benyithat. Majdnem olyan veszélyes, mintha egyedül jönnél le a toronyból. *gondolkodom el, s valóban így vélem. Victoria például tökéletesen ilyen, ő szerintem különösebb elmélkedés nélkül rontana be már második alkalommal... Egyáltalán nem szeretném, ha Aideen más vámpírokkal találkozna, bár bizonyára képes megvédeni magát, azzal talán nem számolna, hogy ők idősebbek nálam.*
- Semmi jóra. *kacagok fel hirtelen, majd el is engem a lányt, hogy utunkat most lefelé vegyük. Csupán egy kihívó mosollyal felelek, mintha tudnék valamit, mert úgy sejtem, hogy ez már egyáltalán nem fog tetszeni neki. Hamarosan le is érünk, és ha nem karolna belém a lány, akkor most én fogom át a derekát, míg már talpunk alatt ropog a csont, amivel a padlózat van borítva.*
- Mondjuk ezen a kellemes helyen gyakorolhatnánk. *kezdek bele színpadias hangvitellel, elvégre nyilván nem gondolom komolyan. Nyilván? Még mindig tartom magam ahhoz, hogy ez részemről aberrált lenne, s már régebben is elmondtam Aideen-nek, hogy bántani tudnám őt, de megkínozni... az más kérdés. Már van érzelmi szál, ami nehezíti az eseményeket.*
- Mit gondolsz ezekről az eszközökről? Kipróbálnád őket? *termek hirtelen az egyik nyújtópad mellett. Igazából ha bármit is tennék, bizonyára nem ezeket alkalmaznám, viszont szeretném, ha ijedtség járná át a lányt, tehát az egyik falról lassan, mintha kígyó volna, kezembe csúsztatok egy vastag szemekből álló fémláncot, és tenyerembe fektetem. Egyetlen pillantás az eszközre, egyetlen a lányra, aztán arcom elkomorodik, megfeszülök, és ismét villámgyorsan termek mellette, ezúttal a falhoz is nyomva őt durván, miközben amennyiben lehetőségem van rá, erőszakosan tekerem apró csuklója köré a láncot...*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 7:18 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Ma olyan furcsa a beszélgetésünk, magam is érzem, pedig Azrael kedves, most kívételesen, én mégse vagyok képes teljes mértékben az lenni vele. Itt vagyok, tehát nem hanyagoltam végig, ezt ő is tudhatja, de ismét nem tetszik neki, én pedig erre már csak fejemet csóválom meg kissé.*
- Őszintén szólva Azrael, nem tudom, hogy akarnék-e kapcsolatot. Pár hónapja bármit megtettem volna érte, de most... talán kezdem felfogni, hogy mivel te nem akartad, ezért bele kellett törődnöm a dolgokba, most pedig már én is így látom jónak. *örülhet, nem fogja többet a nyafogásomat hallgatni, nem kell félnie, hogy egy kislány belé szerelmes. Rossz embert választottam, azaz pontosabban vámpírt, nem kellett volna, de mégis, még mindig fontos nekem, akármennyire is szeretném mélyen elrejteni ezt az érzést magamban. Tovább haladunk, így érkezünk fel a toronyba, mely nagyon is csodálatos, ahogy a kilátás is, de ismét ellentétes véleményekbe ütközünk, így sóhajtok fel most már halkabban.*
- Akkor kopogok, te kinyitod az ablakot, én pedig bemászok. Ne akarj kitenni annak a veszélynek, hogy valaki hozzád menet elkap. *morgom most már oda, mivel nem fogok mindig védekezni, hogyha magától nem képes ezekbe belegondolni, hát akkor én nyitom majd fel a szemét és kész. Na de nincs itt már több látnivaló, tehát ideje távoznunk. Mégse az eredeti úti célt folytatjuk, hanem lefelé indulunk meg, egy alagsor felé, mivel Azrael egy kis fájdalomban részesítene, melytől régen féltem volna, ma viszont kíváncsivá tesz, hogy mire is képes a másik, hogy mit akar tenni. Ahogy viszont lábaim alatt csontok jelennek meg, hirtelen torpanok meg, úgy nézek le, majd lassan, picit bizonytalanabbul folytatom tovább a lépteimet. Kérdés ide nem kell, értem magamtól is, hogy mik ezek...*
- Kellemes? Neked ez tényleg kellemes? *kérdezek is rá, tekintetét keresve, sétálva tovább arra, amerre ő visz engem, bár most már tudom, hogy lehet, hogy nem kellett volna nekem ebbe belemennem. Ahogy viszont megállunk, majd eltávolodik tőlem és az egyik kínzó szerszám mellett jelenik meg, majd tesz fel egy kérdést, rögtön meg is rázom a fejemet.*
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy nem... de azt hiszem, hogy inkább mégis fel kéne menni... *nézek is körbe, nagyon bizalmatlan ez az egész hely és egyben a helyzet is, egy lánc pedig halkan, de Azrael kezébe kerül. *
~ Mit akar? ~ *vajon most félnem kéne? Egy picit elönt a bizonytalanság, de bízhatom benne, nem fog bántani, ő már nem bántana engem... Ekkor viszont már előttem is terem, így tolva neki a falhoz, nem túl kellemesen, tehát halkan nyögök egy aprót és a következő pillanatban már csuklóimon érzem a hideg vasat. Cseppet ijedten kapom tekintetem le a kezeimre, majd fel a másik szemeibe és próbálok is ellenkezni, de hát jóval nagyobb és nehezebb is nálam.*
- Mit művelsz? Azrael... *szólítom is nevén a kérdésem után, de... nem tudok mit mondani. Nem tudom, hogy mit kellene. Lebeszélni, kérdéseket feltenni, bocsánatot kérni az eddigi bunkó megjegyzéseimért? Egyszerűen csak állok ott a falnál és most már feladva a küzdelmet nem ellenkezem, tegyen hát, amit szeretne, nekem pedig bíznom kell benne, hogy ép elmével fog cselekedni. Nem akar elveszíteni, nem fog baromságot művelni... és bár örökre itt tarthatna, az sem ő lenne, ennyire már ismerem.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 7:51 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Elég jó emberismerőnek tartom magam, a munkám része volt, hogy belelássak az áldozat agyába. Éppen ezért nem esik nehezemre gondolkodni azon, hogy vajon mi változott meg Aideen-ben, illetve miért. Azt tudom, hogy a sok visszautasítás nem tett jót neki, de bizonyára évfolyamlépése is ad számára egy kis magabiztosságot, amit viszont talán túlságosan is komolyan vesz... Igen, szerettem volna egy határozottabb Aideen-t, de egyszerűen nem tudtam nem imádni a kislány egy részét, a naivitást, tudatlanságot bizonyos dolgokkal kapcsolatban, visszahúzódást. Nos... nem baj, csak a szarvát kell letörni.*
- Értem. Ahogy gondolod. *vonom meg a vállaimat immár komoly tekintettel. Ez egyáltalán nem tetszik, mert csak annyit tudok kivenni az aurájából, hogy fontos vagyok neki, ezt viszont eddig is tudtam... a mértéket szeretném ismerni. Ahogy viszont beszélünk, feltűnik, hogy elég nagy lett a szája is, és van egy bizonyos stílus, amit megüt velem szemben, s nem kifejezetten nevezném felegmának vagy bunkónak, de semmiképp sem tiszteletteljesnek, vagy olyannak, mint volt. Ebben az új Aideen-ben több a negatív vonás számomra mint a pozitív, a régit akarom vissza.*
- Biztos be tudsz mászni Morrigan hátáról? Ahogy érzed... bár úgy tudtam hatalmasságod bármikor szétcsap a vámpírok között. *vigyorodom el hirtelen és gonoszul, ahogy lassan közelebb is hajolok hozzá, hogy arca elé sziszegjem a szavakat kivillanó pengeéles fogaimmal, szúrós tekintettel. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy Aideen mire képes, és őszintén szólva előbb inkább máson teszteltetném, mint magamon. Ezek után indulunk meg a meglepetés felé, mely sejtem, hogy milyen hatással lesz a lányra, de a könyvtár és a torony után ezzel a viselkedéssel ide jut. Nem felelek a kérdésére, míg buzgón haladok előre, csupán röviden kacagok fel, s ebből olyan következtetést von le, amilyet akar. Ahogy viszont egy kínzóeszköz mellett termek, fel is teszem kérdésem, s alattomos mosollyal veszem tudomásul, hogy haladok célom felé, legalábbis a lány válaszából ítélve.*
- Pedig ez a kedvenceim egyike. Már, ha lovak nem állnak rendelkezésre, hogy négybe tépjük. *teszem hozzá, mintha tulajdonképpen egy közkedvelt játéktól beszélnék. Érzéketlennek, gonoszul határozottnak hathatok így, s ideje, hogy Aidden megismerje... vagy újra megismerje ezt az oldalamat is. Hamarosan tehát lánc kerül a kezembe, hogy a lány mellett teremve falhoz nyomjam őt, nem is törődve nyikkanásával, majd kezeit összeláncoljam, szorosan a csuklójánál, s mialatt ismét megszólal, már fel is emelem a kezét, fülei mellé, mintha magasba tartaná őket, hogy a feje fölötti akasztóba csúsztassam az egyik láncszemet.*
- Szerinted mit művelek és miért? *pillantok rá kíváncsian visszakérdezve, mert tulajdonképpen még számomra is csak körvonalazódik az egész. Azt tudom, hogy szeretném ismét tiszteletre tanítani, ahogyan azt is, hogy elriasztani attól a gondolattól, hogy nekem kelljen megtanítani őt ilyen módon a fájdalomra.*
- Nos... mit szólnál ahhoz, ha itt tartanálak? El se engednélek... akkor nem volna azzal probléma, hogy ritkán szánsz rám időt, de az elvárásaid ehhez képest elég nagyok. Talán egy kicsit össze is melegednénk, hogy ismét megkedvelj. *lépek hátra, majd karba is teszem kezeimet, míg ömlik belőlem az összes sérelem, ami a mai nap folyamán ért. Az, hogy nem látogat meg, hogy semmi nem elég jó, még én sem, és egyáltalában nekem többet kéne teljesíteni, mikor ő pedig már rég nem úgy tekint rám. Miért kéne ezt tennem akkor?*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 8:05 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Nem szeretem, hogyha meg akarja mondani, hogy mit tegyek és próbál jó érveket felhozni, amikor magam is tisztában vagyok a dolgokkal. Szóval szépen tovább is lépek ezen, elmondva, hogy majd Morrigan hátán bemászva érkezem akkor meg a szobájába, így az üveg is ott marad és a feltűnősködésnek is vége... *
- Ne gúnyolódj velem! *szólalok is fel durcásan, de ez után már el is hagyjuk ezt a helyet, hogy valahova máshova érkezzünk, amely még számomra is rejtély. Viszont amikor felismerem a lábam alatt található csontokat, majd pedig a különféle kínzószerszámokat, azt hiszem, hogy teljesen tiszta lesz előttem a kép, hogy Azrael nem viccelt, tényleg komolyan gondolta azt, amit fent mondott. A pad viszont, melyben bizonyára már sok ember kínlódott egy picit sem tetszik, szinte magam körül érzem az itt szenvedők lelkeit, ennyire magamra veszem a hely auráját, amely egy picikét sem tetszik nekem.*
- Ezt nem mondod komolyan, te nem ilyen vagy. *rázom is meg a fejem, nem, nem vagyok hajlandó hinni neki, csak rám akar ijeszteni. Nem tagadom, nagyon jól csinálja, de akkor se értem, hogy miért. Tudom, nem voltam túl kedves vele, de... nem, nem tudom megfejteni őt. A következő pillanatban viszont az események felgyorsulnak, a falhoz taszít, majd csuklóim nemsokára már erős láncok fogságába kerülnek, én pedig próbálom megérteni, hogy miért történik mindez. Kezeim már fel is emelkednek, így nemsokára már felfelé tartom őket, próbálva kimozdítani, de azt hiszem, hogy ez nem igazán lehetséges, de azért párszor még megrázom a láncot, hátha.*
- Mert haragszol rám... de hogy mit akarsz tenni, arról fogalmam sincs. *ismerem is be és nem tagadom, most kívételesen van oka a sértődésre, valószínűleg az ő helyében én is mérges lennék magamra, de ő akarta, hogy megváltozzam, magát okolja mindezért. A következő szavai viszont elég negatívan érnek és hitetlenkedve.*
- Ezt te sem gondolod komolyan, nem tartanál itt, bármelyik másik vámpír megtalálhatna és aranyvérű vagyok... *kezdek bele, tehát hogy miért nem lenne ez jó ötlet, de ahogy átgondolom szavait, bizony kiérzem belőle a sértődöttséget, így egy picit el is mosolyodom, miközben a borostyán szemeket keresem.*
- Ennyire megsértettelek? Nem fogok bocsánatot kérni, hiába is szeretnéd. *emelem is fel a fejem, igen csak bátran, bár belül azért picit félek, mégse fogom mindezt kimutatni neki. Nem fog bántani, nem képes rá... *
- És hogy érted az összemelegedést? Kikötsz és megerőszakolsz? Ez nem a te módszered Azrael, eddig is megtehetted volna, mégis mindig csak én futottam utánad, én akartam veled lenni, nem pedig fordítva, mi változott? *talán tényleg az kellett, hogy én is negatívabb legyek, hogy ne engedjek, ne fussak utána? Így végre megtanul értékelni engem és ő is akarni fog? Ha ez az ára, hát megéri. Továbbra is ott ül arcomon a szép kis mosoly, fejemet is megdöntöm, kihívóan nézve a vámpír szemeibe. Szeretem őt és ő is engem, tehát bízom abban, hogy okosan csinálom azt, amit teszek, hiszen a vadat átformálni és megszelidíteni nem egyszerű, de talán lehetséges.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 8:36 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Átgondolom, hogy mi változott a lányban és miért, s azt hiszem, tudom a megoldást. Körvonalazódik bennem a kép, ahogyan ismét az ujjam köré csavarom őt, ahogyan ismét olyan lesz, amilyennek én szeretném. Nem tetszik ez az új Aideen. Tetszene, ha negyed ennyire volna csak ilyen, és a régiből is maradna benne.*
- Miért? Megsértődsz? *pillantok bele a szemeibe hitetlenkedve, aztán némi kacaj is elhagyja ajkaim. Hamarosan utunk lefelé vezet, s elégedetten személem Aidden reakcióit, még azokat is, amik nem hangosak... érzékelem az auráját. Jó úton haladok, tehát tovább viszem ezt az ösvényt.*
- Tényleg nem vagyok ilyen? Mi is volt a munkám? Szerinted hányszor járt azzal, hogy megkínoztam a célpontot vagy másokat, hogy eláruljanak ezt-azt? Gyakorlatilag olyan vagyok, mint a középkori hóhér. Tudom hogy mit, hogyan és meddig, hogy ne halj bele, de inkább át akarj jutni a túlvilágra. *közöm vele teljesen természetesen, s nem hazudok. Valóban, van rossz és gonosz oldalam is, talán sokkal több mint kéne, és nagyon remélem, hogy kezdi majd értékelni a mosolygós és kedves Azraelt is. Eddig egyáltalán nem úgy tűnt, tehát meg kell mutatnom, hogy én nem változtam annyit mint ő, minden megvan bennem ami eddig is megvolt. Ezek után azonban láncokkal lefogom Aiddent, hogy így folytassuk a csevejt, s hiába rázza a láncokat, ezek nyilván nem silány minőségűek, amitől megszökhetne az áldozat, így egyszerűen mutatóujjammal simítok végig alkarján, mintha azt üzenném, hogy a gyerekes próbálkozásoknak semmi értelme.*
- Valóban, okos lány. Majd meglátod. *kacsintok rá, majd ezek után kezdek bele mondandómba. Jól haladunk, most tudja meg a miérteket, s csak ezt követően fogom megváltoztatni a véleményét. Kiderül, mennyire vagyok hatásos. Hiába kezd bele a mondatba, unottan leintem, az ilyen próbálkozás felesleges.*
- Nem ölhetünk diákot kedves Aideen, tehát ilyen szintű bajod nem esne. Biztos vagyok benne, hogy megbeszélhetném a fajtársaimmal, hogy téged hagyjanak ki, annyi más falat van, és is tisztelem a többiek kedvenceit, és nem bántom őket. Ha meg ide is tévedne ritkán egy... *vonom meg a vállam, elvégre Noel kedvesét, Vixilient sem bántottam, az más kérdést, hogy megharaptam... de nem volt ellenére. Victoria biztos köpne rám, Arthas ehhez túl jólelkű, a teremtőm meg nem foglalkozik ilyen kicsinységekkel. Nem jelent itt senki valódi veszélyt Aideen-re, legalábbis ezt gondolom.*
- Áh, nem fogsz bocsánatot kérni... pedig nemes gesztus lenne. Mondjuk valójában én változást szeretnék. Tudod, mindig is azt akartam, de nem teljesen új Aideent kapni, hanem olyat, aki megmarad a réginek, és egy kicsit olyan mint most, de erősen visszafogott verzióban. *dőlök neki az asztalnak, s nézek finoman a lány feje fölé, mintha egy víziót látnék, amit mosolyogva mesélnék, mert nekem ez volna a Mennyország. Tulajdonképpen annyit akarok, hogy kicsit fogja vissza magát.*
- Persze ismerlek. Most fog jönni, hogy te kemény személyiség vagy, én kértem - megjegyzem, pont ilyet sosem kértem -, most már késő, fogadjalak el így. Badarság. *csóválom meg ismét színpadiasan a fejemet. Nem vagyok a pajtija, sem a kedvese. Én egy vámpír vagyok, akivel különleges kapcsolatban áll, tehát próbáljon meg így viszonyulni ehhez, és ne akarjon betudni egyetlen egy sértő keretek közé szorított kategóriába sem. Én minden vagyok neki, az apja, a bátyja, a szeretője, a támasza...*
- Itt nem feltétlen erről van szó. Ki fut ki után. Itt viselkedésről van szó. *intem le ismét, mert a lényeg most valóban nem ezen van. Ha ismét elfogadjuk egymást nagyjából, majd csak akkor kerül elő ez a téma, nem fordítva.* - Különben... *suhanok közelebb hirtelen, kezem pedig kinyújtva csapódik ököllel a falba, pontosan a lány füle mellé, egy kis koszt, port és vakolatot Aideen vállára hintve.* - Biztos nem erőszakolnálak meg, de bántani tudlak. Ez kell ahhoz, hogy tisztelj? *lököm el magam a faltól, s sarkon is fordulok, hogy keressek egy vágóeszközt. Az nyilván van, kínzókamra, kétlem, hogy nekünk kéne a késünket hurcolásznunk, tehát hamarosan egy pengével a kezemben sétálok vissza elé.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 8:53 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Inkább nem is mondok semmit erre a gyerekes visszakérdezésre, mivel igen, egyértelműen magamra fogom venni a dolgokat, hogyha így folytatja. Na de ideje tovább lépnünk mindezen és bár kellemes estét terveztünk, ez mintha nem így alakulna... a kínzókamrába visz, ahol nemsokára már láncokkal megkötve ácsorgom a hideg falnál, teljes valómban és úgy folytatjuk tovább a beszélgetést, de mégis, én soha nem tudtam Azraelt úgy elképzelni, amilyen eredetileg... sose ismertem azt az énjét, a mi kapcsolatunk nem durvult még el, eddig.*
- Ahhoz, hogy ilyesmit tegyél, gyűlölnöd kell engem, de te nem gyűlölsz és elveszíteni se akarsz, szóval nem fogsz megkínozni. *nézek is továbbra is kihívóan a szemeibe, mivel tudom jól, hogy nem akar elveszíteni és ilyenkor nagyon, de nagyon rezegne az a bizonyos léc. Ki szeretnék viszont szabadulni, nagyon nem tetszik ez a helyzet és még a ruhám is poros lesz, de nincs mit tenni, a láncok nem mozdulnak és Azrael még láthatóan mulat is a dolgon, így érzem meg érintését is alkaromnál, de csak éppen hogy.*
- Szerintem ettől függetlenül páran kihasználnák, hogy itt vagyok és ezt szerintem te is tudod... Ne légy naív. *csóválom is meg a fejem kissé, ugyanis ez tényleg az lenne, egy vámpír kastélyban, ahol engem majd békén hagynak, amikor többen lehet, hogy aranyvérhez sem tudnak jutni? Kétlem... Viszont amiket mondtam, megmondtam, nincs bocsánatkérés, hiába is vár erre és hamarosan ki is bújik a szög a zsákból, hogy mit szeretne és nem tagadom, meglep vele.*
- Mindig piszkáltál azért, amilyen voltam, most már ez vagyok én! *szólalok is meg, de nemsokára közbevág a másik, mintha nem akarna hagyni kibontakozni, mintha el akarna nyomni és csak a saját sérelmeit felsorolni. Valóban azt mondja, amit én is mondani akartam, hát ismer, ténylegesen nagyon jól ismer engem.*
- Pedig ez az igazság, már ilyen vagyok, a régi Aideent sose fogok viszont látni. *ez után pedig előtörnek belőlem is a szavak. Oly sokáig próbáltam vele lenni, szerettem volna, ha minden működik, de mindig éreztette velem, hogy nem vagyok elég jó hozzá, hogy fiatal vagyok, hát tessék, most változtam, de ezek szerint nagyon nem tetszik neki az, amivé lettem. Ahogy a falba üti hirtelen a kezét, elfordítom a fejem, hogy a szemembe véletlenül se menjen a vakolat és eszembe jut a nap, amikor arcomat bántotta... Nem akarom, hogy ez megismétlődjön, bár talán tudja, hogy azt nem kéne... inkább csak szemeibe tekintek és amikor meghallom a kérdést, csak lendítem a lábamat és ha szerencsém van, akkor el is találom érzékeny pontját.*
- A tiszteletet ki kell érdemelni, még neked is Azrael! *nem kellene ennyire lebecsülnie, én pedig remélem, hogy legalább azt az egy ütést be tudtam vinni neki, mert kezd nagyon idegesíteni ezzel, hogy sarokba akar szorítani és félelmet akar látni, már csak azért se fog. A kés viszont közelít hozzám, így mozgatom meg ismét a láncokat, azért azt nagyon nem szeretném, hogyha belém vágná. *
- Szerinted akkor foglak tisztelni, hogyha bántasz? *miféle ősi módszer ez? Tényleg, tisztára mint a középkorban... Nem hiszem, hogy ez működne, de azt hiszem, hogy most nem igazán tudok kijutni, mert bár a mágia valamennyit segíthetne, az a baj, hogy a vérveszteség miatt még mindig nem tökéletes a dolog, tehát próbálok továbbra is szavakkal küzdeni, ez így mégis csak biztonságosabb.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 10:03 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*A kellemes este már bizonyára a múlté, valóban nem tér vissza, elvégre utunk is baljós, sötét és fájdalmat magában hordozó helyeken vezet keresztül, s beszélgetésünk is fenyegetővé válik, ahogyan megállok, hogy Aidden megszemlélhesse a kínzókamrát és a börtönt. Okos lány, de én sem vagyok ostoba... csak kicsit kiszámíthatatlan.*
- Elveszíteni? Hát te mondtad, hogy állsz elébe, te kértél meg rá, hogy tanítsam meg elviselni a fájdalmat... *döbbenek meg direkt nyilvánvalóan, majd komolyodom el, finom utalással az arcomon...* - Visszavonod? *hangzik részemről az egyszerű kérdés, furcsa, kíváncsi éllel. Ezt követően gyakorlatiassá válik a beszéd, Aideen kikötözve áll a falnál, köszönhetően nekem és a láncoknak, s most láthatóan szavakkal próbál hatni rám. Sikerülhet, nincs vele probléma, de a megfelelőt kell kimondania.*
- Akkor maradjunk annyiban, hogy szükséges áldozat... *sóhajtok lemondóan, bár nyilván sosem engedném meg, hogy bárki hozzáérjen az én Őzikémhez. Az enyémhez! Nem érdekel, hogy ki kicsoda, és milyen idős... kiállok bárkivel, s ha én tiszteletben tudom tartani más játékszerét, akkor más is az enyémet. Akár láthatatlan őrködést is vállalok.*
- Ugyan Aideen, ne legyél nevetséges! Mit gondolsz, ha annyira utáltam volna, ami te vagy, akkor megszerettelek volna akár egy kicsit is? *csattanok fel, hiszen ennyire butus nem lehet. A lány végletekben gondolkodik, vagy ez, vagy az, de én nem... ez is, és az is. Mértékkel. Ezt kell felfognia. Persze megértem, hogy nem akar ismét változni, hogy nem vagyok egyértelmű, de azért én is engedtem a legelső találkozásunk óta... Ekkor azonban a téma tetőfokára ér, s pontosan azt hallom, szinte szó szerint, amit gondolok. Ismerem. Megdönthetetlen bizonyíték. Azonban most, mintha elkomorodnék, és talán egy kis szomorúság is kiülne arcomra, ahogy elfordítom róla tekintetem, gondolkodólag terítve a porra...*
- Sajnálattal hallom. *suttogom, mert valóban így gondolom. Sajnálom, ha így érez, én vissza akarok legalább valamennyit kapni a régi lányból, s ezért tenni is fogok, de a végtelenségig nem küzdhetek. Nem csak én veszíthetem el őt... ő is engem. Ebbe talán nem gondol bele. Én már párszor elveszítettem. Gondolkodásom közben azonban hirtelen lendül a lába, s már éppen nyúlok, hogy megakadályozzam, mégis betalál, tehát későn ér oda öklöm, a lány térdének környékére becsapódva. Összegörnyedek, mialatt hátratántorodok, lehajtom a fejemet, de nem engedem meg, hogy lássa, hogy fáj - mert nyilván fáj, nem lettem érzéketlen a vámpírsággal -, illetve egészen a falig hátrálok, majd pár másodperc után egyenesedem csak ki, mikor enyhül a fájdalom. Kár. Nem bántottam volna valószínűleg, de most elborítja valami az agyamat, s érdekes, mert ez nem szokványos. Talán pont azért történik, mert a lány rúgott meg. Hamarosan egy kés is kezembe kerül, fenyegető lassúsággal és szótlansággal állok már hozza, az utolsó két mondatára - most -, nem is fogok reagálni. Majd felhozom ismét, hiszen nyilván érdekel, de érezze csak, hogy túllépett egy határt. Ismét hirtelen termek előtte, féloldalasan állva, neki jobbra, tehát nekem balra, egyik kezem pedig ökölbe szorítva, s azzal vágok rá a lány másik lábára is, minimum akkorát, hogy igen megérezze, de talán bele is reped egy csontja.*
- Úgy látom másképp te nem adsz tiszteletet. *hörgöm elborultan, most már szemem is lángol, túl szaporán jár a mellkasom, mikor semmi szükség rá, inkább ezzel nyugtatom magamat, s a kés most a másik arcához kerül, de nem vágom meg, csak kicsit elfordítva a pengét húzom rajta végig nagyon finoman.*
- Miért kell idáig süllyedni, és miért nem adsz más lehetőséget ennek a rendezésére? Várj, tudom is... Te soha, te maradsz ilyen, te még egyszer nem változnál értem. *búgom halkan, aztán hirtelen kapom el ismét a kést, s gondolkodás nélkül vágom alkarjánál egy szép vonalat, nem túl mélyet, nem túl hosszút, de elegánsan egyeneset, és finomat, amin keresztül értékes vére csordul ki. Ujjammal fel is fogom, aztán pedig a nyelvemen landol... Neki kéne beszélnie.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 10:25 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Nem érzem úgy, hogy bántani fog, nem tenné meg, túl sok minden forog kockán, így tartom magam ahhoz, amihez eddig is és bár szavaim tényleg furcsán csengnek, még nekem is, mégis kimondtam őket.*
- Igen, tudom... de mértékkel. *na igen, most sarokba szorított, valóban én kértem, a régi Aideen kérte pontosabban. Nincs mit tenni, most már nem vonom vissza, így nemet is intek fejemmel a kérdésre és a láncok nemsokára már rabul is ejtenek, kezeim felemelkednek, én pedig látszólag védtelenné válok Azraellel szemben, akitől valahogy még mindig képtelen vagyok tartani.*
- Mi? Szükséges áldozat? Ezt te se mondhatod komolyan, annál fontosabb vagyok, minthogy egy áldozatnak tekints. *akadok is fenn ezen teljes mértékben, majd végül tovább kötöm az ebet a karóhoz, nem óhajtok megváltozni, én szeretem ezt az énem, végre képes vagyok megnyilvánulni, nem pedig visszavonultan, még az érintésektől is félve élni. Nem szeretném ismét azt, ami régen volt... Megszeretett? Annyira jól esik ezt hallani, mégis, mégse érzem teljesen a szeretetét.*
- Akkor miért bántottál meg annyiszor? Ha úgy szerettél... *kérdezek is rá, igen, múlt időbe mondva, mivel egyre inkább érzem, hogy most már nem szeret igazán, pedig én is visszakapnám őt, oh, de még mennyire, amiért tudom, hogy nekem kell tennem, mégis vagyok oly makacs, hogy be nem ismerem, még nem... Inkább védekezésbe megyek át, mivel kezdem komolyan venni a fenyegető szavakat, így nemsokára lábammal meg is rúgom őt, de arra nem számolok, hogy megüt, így fel is sikkantok, és rögtön összegyűlnek szemeimben is a könnyek. Ez a gyengém... a fájdalom. Ezért szeretném legyőzni, képtelen vagyok elviselni, a legkisebb fájdalmat se bírom és ez nagyon rossz dolog, így végig is csordul pár könnycsepp csinos arcomon, miközben a görnyedt férfit figyelem és most a másik lábamra nehezedek inkább, amelyik kevésbé fáj. Amikor viszont tekintetünk találkozik, már érzem, hogy baj van. Azrael nem ilyen szokott lenni, még soha nem nézett rám így, ennyire dühösen, így meg is dermedek, miközben előttem terem és a falnak is lapulok, de hát nincs hova menekülnöm. Látom a tervet, majd az ütést is, melytől a csont reped, hiszen elég vékony vagyok, a testem is gyenge, én pedig fel is kiálltok, szemeim pedig már nem titkolják a könnyeket. Lábam elernyed, a másikkal együtt, így most már csak remegő testemet tartják a láncok, mivel saját erőmből nem igazán vagyok képes normálisan állni a lábaimon. Szipogok még picit, próbálom kizárni a fájdalmat, de nem megy, nagyon rossz.*
- Ne csináld ezt... *kérem halkan, miközben azokba a dühös szemekbe nézek és lehet, hogy használ a taktika, ismét érzem a félelmet, már nem szólok vissza, igen, okos módon visszafogom magam és amikor a kés az arcomhoz ér, csak lassan húzom arrébb a fejem, nem mintha érnék ezzel bármit is.*
- Ez nem igaz. Én miattad változtam meg, azért lettem ilyen. *kezdek bele, de ez után a kés mozdul, szinte szememmel se látom az útját és már alkaromon jelenik meg a hosszú, nem túl mély vágás, de mégis, hangot adok fájdalmamnak és ez után már le is hajtom a fejem. Félek tőle, reszketek és képtelen vagyok ellenállni a fájdalom érzésének, nem akarom, hogy bántson, hogy ismét megüssön vagy megsebezzen.*
- Én annyira hülye vagyok, bocsáss meg nekem, nem akartalak megbántani. *emelem fel lassan a fejem, úgy keresve a másik szemeit is, félve nézve most már a vámpírra. Vérem lassan cseppet tovább a poros, piszkos padlóra és lábaim is egyre jobban fájnak, de most ki kell zárnom őket. A bocsánatkérés viszont őszinte... nem akarok szenvedni, nem akarom folytatni ezt az egészet és Azrael ellen feladni a gyermeteg elveimet szerintem nem szégyen.*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 10:57 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Pontosan úgy tapint rá mondandójára, ahogyan azt én akarom. Ismerem, tehát vezetem a szavaiban is, ez pedig elégedettséggel tölt el. Tudom, hogy mi fog történni, és meddig mehetek el, ha pedig elrontom... mindig lesz új esély. Eddig is volt. Szavaira csak szemeibe tekintek, kivárok egy pillanatig, majd bólintok.*
- Ahogy én is mértékkel kérem csak a változást. *jelentem ki, s talán érzi a helyzetből, hogy én sem úgy teljesítem a kérését, ahogy ő azt mondta, s ez párhuzam a gondolataimmal, ő sem úgy változott, ő sem olyan mértékben, ahogy én akartam... Nem válaszolok felháborodására, mert valóban így van ahogy mondja, de akkor elbukna álcám, tehát rezzenéstelen arccal tekintek szemibe, hogy tovább folytassam a beszélgetést más témával.*
- Mert vámpír vagyok. Mert ilyen vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy nem vagy számomra különleges. *mondom, s én fel sem figyelek a lány által használt múltidőre, talán ő majd az én jelenemre igen, mert nekem önállóan jön nyelvemre a jelenidő. Ahogy ő gondolja... én tudom, hogy mit gondolok és érzek. Nem vagyok szerelmes, de nagyon fontos nekem a másik. Ez akkor is így volt, és most is így van, s ha ezt másképp gondolja, rosszul érez. Ezek után azonban eldurvul a helyzet, megrúg, én pedig ösztönösen védekezek, s kezem el is találja combját. A haragtól könnycseppjei sem tűnnek fel, inkább engedek a dühömnek, és érzem, hogy Aideen is kezdi érteni, hogy mi történik, ezért folytatom, s közelebb suhanva ütök a másik lábára is. Most már egyértelmű, hogy fáj neki, látom a könnyeket, hallom a hangját, de ez egyenlőre nem enyhít meg, még ha nem is esik jól. Nem felelek neki, de a kés megindul, és el is végzi dolgát, én pedig vérét ízlelem meg, azonban most nem engedek a késztetésnek, józanul kellek ide, agresszivitásom nem enged mást.*
- Nem kértem ekkora változást. Nyilván értékelem, értékelném, ha nem rossz irányba történt volna. *hangzik most nyugodtan... de jegesen hidegen az egész. Érzelemmentesen, tehát botorság volna azt gondolni, hogy megenyhültem, és kezdek lenyugodni. Ekkor azonban ismét megszólal, s ez az, amit hallani akarok, nagyjából, mert ígéretet a további változásra nem tesz, de talán nem is most kell tennie. Egy pillanatig csak mereven nézek rá, majd a kés hanyag mozdulattal a sarokban landol csörömpölve, én pedig egy szó nélkül, komolysággal telve lépek oda, s fűzöm át egyik kezem dereka mögött lehetőleg, hogy meg tudjam tartani, míg másik kezemmel leoldom a láncot, s gyorsan le is tépem a kezeiről. Ezek után fogom csak meg térde alatt óvatosan, a karjaimba emelve, már ha engedi - de mivel járni nem tud, jó volna, ha megtenné, hiszen vérét vettem már, feldúltan talán képtelen tökéletesen gyógyulni -, s magamhoz ölelve hajtom fejét a vállamra, aprón végigcirógatva az arcát.*
- Megbocsájtok ha megbocsájtasz. *jelentem ki halkan, s azt kívánom, bár csak ne volna ilyen butus, ilyen makacs, hogy idáig kelljen elmenni. Utamat a szobám felé veszem, természetesen a saját gyorsaságommal, és nem fogom elengedni, erről ne is álmodjon. Aztán megint hónapokig nem látom majd, és a probléma csak mérgesedik...*

Tárgy: Re: Börtön, kínzókamra 2012-11-20, 11:24 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Hiába a szavak, az, hogy így kiláncolt a falhoz és fenyegetőzik számomra nem jelent semmit jó, tehát nem fogom csak úgy hagyni magam, így egyértelműen védekezek ellene, azaz hát, őszintén szólva én támadom meg először, mivel szerintem nem csak cseverészett volna velem a továbbiakban. Amikor viszont először egyik, majd másik lábam is megsérül, már csak a láncok fognak, én pedig átélem életem legnagyobb szenvedéseit, mivel igen, ilyet még soha nem éreztem, akármilyen meglepő is és könnyeim is beterítik arcomat. És ha mindez nem volna elég, még karomat is megsebzi, így vérem is kicsordul, de a helyett, hogy elhallgatnék, beszélni kezdek, elmondva, hogy miatta változtam meg, mert ez így is van.*
- Ennyire nem tetszek most már? *kérdezek vissza kissé halkabban, mivel fájnak ezek a szavak, a tettei, és bizony félek is tőle, de úgy érzem, hogy most engednem kell. Nem, nem akarom, hogy folytassa, hogy további kárt tegyen bennem, ezért az őszinte bocsánatkérés is elhangzik, elég hamar... Nem kell engem tovább kínoznia ehhez és ahogy a kés a sarokban landol, belül egy picit megkönnyebbülök. Ez után húz magához, én pedig ösztönösen húzódnék el, de nem tudok, esélyem sincs és őszintén szólva, nem is nagyon merek most ellenkezni Azraellel, így hát a láncok lekerülnek rólam, én pedig az ölébe kerülök, ahol a simítás is ér. Nem vált ki most belőlem semmit, csak lassan hunyom be picit a szemeimet, majd kezemmel próbálom is letörölni a könnyeket, de nem akarnak múlni. Fáj, lelkileg és testileg is, ami történt és ahogy lábaimat fogja, egyre rosszabb, így ösztönösen nyúlok fájó testrészemhez és bár kezeim is csúnyák, a csuklómnál meglátszanak a láncok nyomai, nem törődöm velük.*
- Élvezted, amit tettél? *kérdezem halkan, egyelőre képtelen vagyok megbocsátani ezért, de tudom, hogy legalább ezt a szót ki kéne mondanom, nem akarom, hogy tovább dühöngjön. A szobájába visz, ezt érzem, én pedig nem is ellenkezem, csak ott szólalok már meg.*
- El akarok menni, egyedül szeretnék lenni. *nem tudom, hogy erre mennyi esély van, de akkor is ezt szeretném. Nem akarok Azrael közelében lenni, főleg nem a karjaiban, ilyen nagyon közel hozzá, mindezek után most azt hiszem, hogy egy kis időre van szükségem. Értem, hogy mit miért tett és tessék, most a régi, félős Aideent láthatja, de akkor se tudom ezt még megemészteni és megbocsátani neki. Azt viszont nem tudom, hogy ilyen lábakkal hogy jutnék el bárhova is, lábra se tudok állni... és szerintem a gyógyítás se menne, a fájdalom és a vérveszteség miatt most képtelen vagyok rá, picit lesokkolt a helyzet.*

» Titkos börtön a Mysterio alatt