Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mercuryo Pálcaboltja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Mercuryo Pálcaboltja   Szer. Dec. 02 2009, 02:39

Mystrall belvárosában foglal helyet ez az épület is. Az egyetlen hely ahonnan pálcát tudnak szerezni így érdemes megjegyezni az épület helyét. Már messziről észre venni a táblát mely a nevet hírdeti, s a kirakatokba is már láthatod a pálcákat. Viszont ha úgy döntesz hogy belépsz ennél több is tárul a szemed elé. Előtted egy kissebb előtér foglal helyet, egykét antikvár könyvespolcot láthatsz tele könyvekkel, mint a pálcákról és annak készítésükről szól. Persze jól elvannak zárva mint üvegvitrin mögé. Előtted egy nagyobb pult látható ami mögött hosszú polcokba sorakoznak az eladásra váró pálcák. Igazából nincs olyan amit nem találnál meg. Ha véletlenül nem találod az eladót a hátsó raktárszobába keresd. Mercuryo Moriani egy 60as koraiban lévő férfi, álltalába kedves a vendégeivel viszont valami titokzatos van a férfiban. Valami sötét, mintha titkolna valamit...
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Kedd Szept. 20 2011, 19:30

//Vérmágia 5. óra házi//

*Délelőtt azon töri a fejét az exortusos lányka, hogy vajon a pálcája kié volt, merthogy ez egy családi örökség. A nagymamájától kapta, de őneki is úgy adták, ezért az eredete már feledésbe merült. El is határozza, hogy délután meglátogatja Mystral-t, azon belül is Mercuryo Pálcaboltját, hol majd megérdeklődi Moriani úrtól ezt.
Étkezés után nem is a szobájába tér vissza, hanem kimegy az iskola épületéből, és a révészhez megy, ki át is viszi a másik oldalra. Alinox végigsétál a főutcán, és a kb. középen elhelyezkedő bolt felé igyekszik, ám mivel úgy van vele, hogy a pálcaboltos talán szintén ebédidőt tart, ezért beül meginni egy forró csokit, és valami sütit eszik mellé, és csak ezután indul el újra eredeti célja felé. Mikor azonban az üzlethez ér, csörömpölést hall meg, mire pálcáját előrántva belép az ajtón. A varázspálcás dobozok szanaszét a földön, az asztalról a papírok is leesve, valamint az írószerek is a padlón hevernek, ráadásul azt is kiszúrja, hogy a kirakat üvege is be van törve az egyik oldalon.*
~Vajon mi történhetett itt? Olyan, mintha egy hurrikán söpört volna végig ezen a helyen.~ *gondolja magában, de ekkor fülét dulakodás hangja üti meg, méghozzá a raktárhelységből. Néhány lépéssel megkerüli a pultot, és benéz a szobába, hol Mercuryo Moriani véresen a földön fekszik. Arcán a kín jelei fedezhetők fel, láthatóan szenved.*
~ Kinek állhat érdekében, hogy pont egy pálcaboltos idős urat bántson? Szinte senki egy rossz szór nem tudott mondani róla. ~ *ezek a gondolatok keringenek a fejében, mikor a fekete csuklyás alakot is kiszúrja, aki a férfi mellett áll. Mivel Alinox se láthatatlan, ezért az alak is észreveszi, és egyből pálcát ránt a lánykára.*
- Capitulatus! * mondja hűvös hangon a férfi, mit a diáklány nem is tud kivédeni, így egy-két méterrel hátrébb repül, és csak centiken múlik, hogy nem esik rá a pultra, hiszen a kis raktárhelyiségből kizuhant, és onnan bizony nincs messze az eladópult. No de szerencsére megúszta, így gyorsan fel is pattan, bár azért fájdalmas volt a landolás, de most nem fog emiatt siránkozni, ezért kicsit indulatosan lépked vissza pálcáját feltartva.*
- Obstructo! *kiáltja újra, azonban Alinox egy-két pillanattal azelőtt ejti ki száján saját varázsigéjét.*
- Locomotor mortis! * mondja a lány, mi sikeresen meg is bilincseli a másik lábát, és így annak átka célt téveszt, és a másodpercnyi bosszúságot, mit ez okoz a csuklyás alaknak a sentinel ki is használ, már röppen is ki a következő varázslat pálcája hegyéből.*
- Stupor! *ez is betalál, így a férfi most elájul pár percre. Alinox a Mercuryo felé fordul.*
- Jól van, uram? *kérdezi, mire csak egy erőtlen bólintás a válasz, de legalább él a bácsi.*
~Valamit kezdenem kéne ezzel az alakkal… de mit?~ *agyal magában, de tudja, hogy túl sok ideje nincs, bármikor felébredhet az ájult.*
- Megvan! Kicsit kegyetlen, de hatásosnak hatásos… *motyogja maga elé, és újra az ellenfele felé fordítja a pálcát, ki már azonban kezd mocorogni, szóval sietnie kell.*
- Multus sanguis! *ejti ki száján a varázsigét, közben kezét körkörösen mozgatja. A hatás nem várat sokat magára, az ismeretlen férfiből minden testnyíláson vér kezd ömleni. Alinox gyomra kicsit felkavarodik a látványtól, de erős marad, és kitart, bármennyire nehéz, tudja, hogy csak úgy menekülhet meg ő is, és a pálcamester is, hogyha végigcsinálja a varázslatot. Pár perc múlva a csuklyás alak sápadt arccal holtan rogy össze a hatalmas vértócsa közepén. A lányka cipője is olyan lett, ha visszaér a suliba, egyből kimossa.
Mercuryo alig van magánál, így mikor a sentinel megbizonyosodik arról, hogy támadója tényleg nem él, odalép az idős bácsihoz, és felsegíti a földről. Kitámogatja a raktárhelyiségből, és a pult mögötti székre ülteti le.*
- Minden rendben? Segítsek valamiben? *kérdezi segítőkészen Alinox, és hangja kicsit megremeg az előbb történtek miatt. Elvégre nem minden nap véreztet ki az ember lánya egy másik személyt, ennek ellenére a lány büszke magára, hogy végre tudta ezt hajtani.*
- Gyógyító…fiola…szekrény…ott! *motyogja a szavakat maga elé az öreg, és mutat valamerre. Mikor a diáklány összerakja fejében, hogy mit is akarnak jelenteni a gyenge szavak, mert hogy nem értette tisztán, abban a szekrényben kezd el kutatni, amerre Mercuryo mutatott az imént. Meg is találja az említett kis üvegcsét, miben ha minden igaz gyógyító elixír van. Le is húzza a pálcamester a fiola tartalmát, és nemsokára látni a javulást. *
- Boldogul már ezután? *érdeklődik kedvesen a lányka, majd mikor egy bólintást kap válaszul, kilép az üzletből. Kíváncsi, hogy ki is volt az a férfi, és miért bántotta a bácsit, de nem akarta felzaklatni a pálcamestert ezzel, inkább csendben maradt. Míg sétált vissza a révészig, majd fel a szobájába, egész végig az a kép pörgött a lelki szemei előtt, ahogy a férfi testnyílásaiból folyik a vér…*
~Remélem, nem túl gyakran kell ilyen varázslatot elvégeznem…~

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Szept. 25 2011, 14:55

//Vérmágia – 5. házi//

* Már egy ideje vacakol ez a fránya pálca, s most végre sikerült rávennem magam arra, hogy áthozassam magam a révésszel Mystralba. Jártam már Mr. Morianinál, hiszen nem ez az első eset, hogy önállósítja magát, és egész egyszerűen nem végzi el a kívánt varázslatot, bár lehet, hogy csak velem van baj.. a vérem nem tiszta, sőt, egyenesen sárvérű vagyok, tehát az is esélyes, hogy ez lehet a gond. No de most nem szabad ezen idegeskednem, inkább csak sebes léptekkel közelítem meg az említett férfi boltját. Nem igazán van mára más úti célom, csupán csak ezt szeretném elintézni, mert ha ez rendben lesz, akkor végre belefoghatok a komolyabb gyakorlásba. Messziről kiszúrom a cégért, tudom hát, merre igyekszem, s hamar érek is a boltocska elé. Kezem a kilincsen, én pedig pillanatokkal később már bent ácsorgok a pálcák között, ledöbbenve, csodálkozva, némi aggodalommal, s nem kevés kétellyel agyamban. Amit látok, az kevésbé sem tetszik, mintha bombát robbantottak volna idebent, én pedig kifejezetten nem így emlékszem erre a boltra. Mindig nagy a rend, s nem utolsó sorban a kedves, öreg úr, bár lehet, hogy kissé furcsa néha, mégis azonnal a segítségemre siet, most viszont még csak ebben a káoszban sem látom sehol. Pálcám ösztönösen emelem magam elé, megfeledkezve gondomról, így szólongatom halkan a férfit. *
- Hahó.. van itt valaki? Mr. Moriani, Wera vagyok. Uram, merre van? * indulok el lassan a pult felé, de semmi választ nem kapok, viszont ahogy látom, és úgy tűnik, jól látom, a bolt mögé vezető raktár ajtaja résnyire nyitva, s mintha egy sárgás fény villanna, majd elhaló kiáltást, végül egy test tompa puffanását hallanám. Összerezzenek a gondolatra, mi hirtelen áll össze fejemben: valaki megtámadta a férfit? Nekem meg pont most kell itt lennem.. rossz pálcával, igen kevés határozottsággal, tengernyi félelemmel. De nem hagyhatom itt, örökre bánnám, ha nem próbálkoznék valamivel, így mégis cseppnyi határozottságot erőltetek magamra, s ahogy az előbb az ajtón jöttem be, most úgy nyitom kintebb a raktárt takaró sötét színű ajtót, hogy legalább fejem dughassam be rajta, s felmérjem a terepet. S bár be tudnám fogni a szám.. *
- Mr. Moriani! * sikkantom halkan, rögtön számra is tapasztom kezem, de már késő.. az öreg úr a földön szenved, nagyon rossz állapotban van, a csuklyás alak, aki eddig fölé hajolt, most hirtelen fordítja felém fejét, s lendül pálcája is, én pedig csak annyit érzékelek, az ajtó nekem vágódik, durva ütést mérve testemre, mintha kiszakadna a falból, s egyenesen a hátam mögött lévő falig repülök. Az ajtó, mint valami ruganyos anyag csavarodik körém, így tapaszt a falhoz, s még szerencse, hogy kezeim kint vannak a szorításból, innen még épp eltalálhatom a varázslót egy ügyes kis árnygömbbel, aki újból a szerencsétlen urat kínozza. Rajzolom is tehát a kört, s már bökök is a férfi irányába: *
- Fatum orbium! * kiáltom inkább határozottan, mint kétségbeesetten, s mintha megfeledkeztem volna gondomról, nem is hiszem, hogy nem sikerül a varázs, mivel a gömb máris összeáll, és repül is nagy iramban a férfi felé. El is kapja hátát, felordít a fazon, s mintha egy pillanatra elvesztette volna a koncentrációt, az ajtó lehullik rólam, én pedig újra szabad vagyok. Mérges, felém indul, de fájdalmai vannak, én viszont ismét gyorsabb vagyok, s úgy tűnik, a tapasztaltabb ő, de az eszem ma nekem vág jobban. Újra egy kört rajzolok a levegőbe, magamban pedig ismétlem is az igét, annyiszor, ahányszor csak szükséges, addig, amíg a köröm nem lesz egész és tökéletes *
~ Scytichs.. Scytichs .. Scytichs ~ * a férfi pedig már épp valami nagyra készülne, de nem jut el odáig, hogy megtegye: hirtelen torpan meg, s kap előbb torkához, majd tüdejéhez. Láthatóan szenved, kínlódik: szívná befelé az éltető levegőt, mely ugyan áramlik még befelé, de egyre kisebb mértékben, ő pedig talán már érti, hogy nem packázhat velem, ha kell, elvetemült vagyok és bizony nem fogom hagyni magam, hogy bántson. A földre rogy, én pedig szaladva haladok el mellette, ám annyi ereje még van úgy tűnik, hogy bokám után kapjon, s erősen markolja azt. Nekem sem kell több, egyensúlyom vesztve hasalok egy óriásit mellette, fejem jól beütve, rosszul érkeztem. Homlokom lüktet, orrom bizony nagyon sajog és éles fájdalom nyilall bele, majd már érezhetem is a kis szédülés közepette, amint valami meleg kezd csöpögni orromból. Nagyokat pislogva emelem fel fejem, a földön pedig már látszik is pár vércsepp, orrom érintve pedig azonnal felordítok, lábamat pedig próbálom kiszabadítani a fogságból. *
- Capitulatus! * folyamodom most egy egyszerű igéhez, mely ugyanakkor igen hatásosnak bizonyul: nekem többre nincs erőm, a férfi pedig hiába van még életben és hiába küzd, mégis elereszti lábam, s most ő esik neki a falnak erőteljesen, ahol az előbb még az én börtönöm állt. A földre zuhanva egy pillanatra veszti eszméletét, én pedig addig is bentebb kúszom, most már véresen Mr. Moriani közelébe. *
- Ne féljen, itt vagyok.. * suttogom felé, ő pedig rémült tekintettel emeli kezét, s mutat hátam mögé. Gyorsan dobok egy hátast, a kapucnis fazon mintha halhatatlan lenne, én nem értem, már rég meg kellett volna fulladnia.. ezek szerint nagyon erős, alábecsültem. De nem engedhetem, hogy újra nekem essen, ám ez mégis megtörténik: rám vetve magát, kezeit nyakam köré fonva próbálkozik ugyanazzal, mint én az imént, de szerencsémre nem vagyok valami nagydarab, így bár pálcám elhajítom, mégis sikerül lebirkóznom őt magamról, lábaimmal rúgva hasba őt, majd nagy levegőt véve, megelégelve az egész harcot vetődöm pálcám után újra. *
- Dögölj meg, te szemét állat.. * sziszegem, s bár ez is fáj, már szinte egész arcom ég, és most már nyakamon is ott díszeleg pár szorításnyom. Ám én újfent a körözésnél maradok, célom nem már, mint hogy összes vére eltávozzon testéből. Körözök és körözök pálcámmal, felé irányítva azt, közben pedig az ige is elhangzik, a körözés pedig nem áll le: *
- Multus sanguis! * mondom olyan energiával, amilyennek csak tudom, nem is hagyok fel az ismételni kívánt mozdulatsorral, csak csinálom és csinálom, s szépen végig is nézem, ahogy a férfi minden egyes testnyílásából vér kezd folyni, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Szenved, de szenvedjen is, megérdemli. Kíméletlenül körözök pálcámmal, míg nem már a földön fekszik, saját vérében, mely egész nagy tócsát képez most már a földön, s engem is elért: cipőm, nadrágom, szinte mindenem olyan, de nem érdekel. Az a lényeg, hogy végre elmúlt a veszély. Nagy sóhajjal, teljesen kimerülten dőlök végig a földön ismét, majd párat szuszogva a fáradtságtól ülök fel, s az egyik polcba kapaszkodva állok is fel a földről, a pálcabolt tulajdonosa elé guggolva most már, hogy végre segíthetek rajta. *
- Most már minden rendben lesz.. * nyújtom kezem a férfi felé, segítek is neki felülni, de elég rongyul néz ki szegény. Ahogy elnézem, túlságosan nagy sérülései nincsenek, inkább felszíni sebek azok, melyek tarkítják testét, s nem is igen panaszkodik másra. Így tehát magnetizációhoz folyamodom, s bár hosszadalmas folyamat teljesen rendbe tenni a férfit, nagyjából mégis sikerül, legalább annyira, hogy lábra tudjon állni. Orrom viszont már igen csak sajog, a vérzés már elállt, de egy érezhetően nagy krumpli méretű valami lett az orrom helyén. *
- Köszönöm.. nem tudom, mire mentem volna a kisasszony nélkül, örökre lekötelezett. * hálálkodik az öreg, s még azt is megjegyzi, az orrom nem valami szép látvány, talán kicsit tudna segíteni. Nem igazán akaródzik elfogadni segítségét, csak azt akarom tudni, ki a fene volt ez, de nem kérdezek. Inkább csak gyorsan távozom, még gondomról is megfeledkeztem.. előbb helyre kell jönnöm, tehát irány a gyógyító, s mivel tiszta vér vagyok, jó csúnyán fognak rám nézni az emberek. De sebaj.. amint jobban leszek, visszajövök segíteni az öregúrnak, hogy rendbe rakhassa a boltot, s talán még kérdésem is megválaszolja majd, most viszont távoznom kell. Elég volt ennyi kaland mára, a hulla eltakarítása az ő dolga lesz, késő délután azért majd erre sétálok, ha már szalonképes állapotban leszek, s lelkiállapotom is nyugalmi helyzetbe kerül. *
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Szer. Nov. 02 2011, 23:07

// Vérmágia - 5. házi //

* Így a nap végére teljesen kifárasztottam magam a rengeteg tanulással és gyakorlással mi ugyan akkor jól is esett, hisz a gyakorlás sosem árt na meg magabiztosabb is leszek tőle. Ahogy felkelek az ágyról és kitekintek az ablakon látom, hogy leszállt az éj így ajkamat beharapva pillantok Kokira ki az íróasztalom tején csücsül és egy almát forgat kis kezei között.*
- Na Koki?! Legyünk tökösek és menjünk át Mystral-ba?* vacilálok hangosan megosztva kis kedvencemmel azt, hogy min is jár az agyam. Természetesen nem várom el tőle, hogy megértse mitől is tartok de mivel oly sok hónapja velem van már tudja, hogy a vámpírok miatt rosok egy picit. Bár most, hogy több igét is tudok alkalmazni ellenük sokkal jobban érzem magam, de azért nah. Félős vagyok nincs mit tenni...*
- Tudod mit? Menjünk, amúgy se mozdultunk ki még ma. Este pedig baglyozunk egyet pár emberkének...* igen, van pár olyan egyén itt a Mysterioban kivel nagyon szeretnék már találkozni és egy jót beszélgetni, de ez majd későbbre marad mivel már késő van, sietnem kéne, hogy nyitva találjam a jó öreg Mercuryo-t. Gyorsan felöltözök jó melegen és elrakom pálcámat is, némi pénzt is magamhoz veszek és már itt sem vagyok, hamarosan már Seol szigetén pattanunk ki Kokival a kikötőnél és indulunk meg a főutcán célunk felé. A napokban úgy éreztem, hogy valami nincs rendben a pálcámmal, igaz ma kiválóan teljesített de hát nem lenne szerencsés ha pont egy éles szituációban kezdene el rosszalkodni. Nem tart bele sok időbe míg elérem az üzletet hova nyugodt szívvel be is nyitok s már köszöntöm is az öreget.*
- Hahó Mercuryo bácsi! Sorry, hogy ilyne későn jöttem de most van egy kis szabadidőm. Ugye...* folytatnám tovább de a szavak bennem ragadnak ugyanis amit látok az meghökkent kissé: minden szana-szét hever a földön, pálcák, dísztárgyak, székek darabokban egyszóval írtó nagy rendetlenség van mi igen csak gyanús így előkapom pálcáma mit magam elé tartok.*
- Hahó!* szólongatom miközben aprókat araszolgatok a törött cuccok között a pult felé. Az ajtó nyitva volt tehát biztosan nem ment még el s erre csak akkor jövök rá mikor Koki éles sikítására leszek figyelmes mihez nyöszörgő hangok is társulnak. A következő pillanatban valami fel is borul mi koránt sem tetszik így hát hárítva az akadályokat sietek hátra a raktár felé.*
- Te kis korcs!* vicsorog rá a fura alak miközben az öreg torkát szorongatja ki tehetlenül markolássza az ember kezét mivel jóval erősebb nála.*
- Eressze el!* huh én hülye, persze hogy szembeszállok ezzel a manussal már miért is ne lennék én az ártatlanok védelmezője? Nem hiszem, hogy szavaim következtében de a csuklyás elengedi az öreget ki úgy borul el véres, megtépázott ruházatában mint egy zsák krumpli s ahogy elnézem magánál sincs már szegényke. Talán túl sok volt ez neki nem tudom de nincs időm mivel a fazon teljes testében felém fordul.*
- Mit akart tőle? Szegény öreg bácsi ő, miért nem kezdesz hozzád méltóval?* vonom össze szemöldököm és förmedek rá, valahogy nem tud hidegen hagyni a látvány és azt hiszem ebből sosem fogok kigyógyulni engem így kell szeretni s mivel igen csak felzaklatott mindez így hát rászegezem a pálcámat.*
- Reducto!* vágom neki az átkot mire nekivágódik a falnak. Mintha meg sem kottyant volna neki úgy lép el egy fura mosollyal ajkán a faltól s veti hátra csuklyáját felfedve így naptól cserzett s vágásos arcát.*
- Buta, ostoba kis senkiházi vagy te ha velem kezdesz.* tart felém mire én kénytelen vagyok hátrálni. Koki támadásba lendül és pillanatok alatt felmászik a fazon testén és a fejéig meg sem áll, arcába belemarva veszi fel vele a küzdelmet mit elkerekedett szemekkel nézek de sajnos csúfos vége lesz. Egy laza mozdulattal kapja el gerincét s egy szorítással össze is roppantja az én drágámat ki felsír s eldobja őt magától, vérben forgó szemekkel felém tartva tárja szét kezeit mit egy gyors mozdulattal mellkasához von s úgy csinál mintha ellökne magától valamit. El is lök, mégpedig engem és én csak nyekkenek ahogy a falról visszapattanok és négykézlábra esek.*
~ Ki ez valami elementál? ~* állok fel nyöszörögve de épphogy kiegyenesedem látom, hogy guggol s előkapott pálcájával az ujjait rajzolgatja körbe.*
- Hát abból nem eszel!* tudom mire készül így hát mintha csak egy labdát céloznék meg úgy lendülök felé lábammal s egy jól irányzott rúgással nyomom fejbe mit ebben a helyzetben a leggyorsabb megoldásnak láttam. Nem tétlenkedem tovább pálcámmal meg célzom és körkörös mozdulatokat írok le felé miközben szuszogva a koncentrálást is megkezdem.*
- Multus sanguis!* ejtem ki az igét s körzök továbbra is folyamatosan. Orrán, száján, fülén s bizonyára popójából és a pisilőjéből is vérezni kezd mi egyre csak gyűlik alatta de én tuti nem hagyom abba, megfizet azért amit tett. Tudom, egy senki vagyok, nem bíráskodhatok mások felett de akkor ki fogja ezt megtenni? Most ahogy ránézek az öregre és szenvedő famulusomra a torkom is elszorul s igen nagy erőt kell vennem ahhoz, hogy ne bőgjem el magam és figyelni tudjak arra amit csinálok. Amikor már alig-alig jön ki valami a fazonból befejezem s először Kokihoz szaladok kinek széttört testét az ölembe fektetem s simogatni kezdem.*
- Ne aggódj, meggyógyítalak!* szipogom mert már nem bírok magammal, pálcámat ráirányítom és a Hippokrax igével meggyógyítom. Várok pár percet s közben Mercucyro is úgy tűnik magához tér, fájdalmas nyöszörgése legalábbis erre utal. Amint mozgolódni kezd famulusom úgy ejtek meg felé egy mosolyt s simítok végig csontos kis testén.*
- A frászt hoztad rám!* szipogom s nózimat is megtörlöm egyenlőre gusztustalan módon a kabátom ujjába, igen, ezt is megértük, hogy bőgök a nem kívánt kis állatom végett, de hát változnak az emberek így én is. A hangosodó nyöszörgésre feleszmélek s befejezem a tutulygatást, odamegyek szegény emberhez s rajta is elvégzem ezt a varázslatot megspékelve egy kis magnetizációval mit inkább az arcán alkalmazok és felsegítem.*
- Jól van? A frászt hozta rám.* pillantok bele kedves arcába. Kára az akadt bőven szegénynek rengeteg pálcát kell eladnia a jövőben de végül is szerencséje volt így maradt hát életben.*
- Köszönöm aranyom! Nem is tudom mi történt volna ha nem jársz éppen erre! Köszönöm!* fogja két kezébe kezeim én meg csak kedvesen mosolygok rá sajnálkozva és szánakozva, nem ezt érdemelte ez a vénember.*
- Hálám jeléül válassz csak kedvedre a pálcák közül, vidd amelyiket csak akarod!* őszintén csillogó tekintete igen csak meghat így gyengéden megölelem még mindig enyhén reszkető testét majd eltávolodok tőle kissé s belenézek nyúzott kis arcába.*
- Köszönöm szépen de semmi szükség erre. Főleg ezek után. Tegyünk itt rendet és ha végeztünk visszatérünk erre.* hagyom ennyibe a dolgot s fogunk neki a rendrakásnak és a temetésnek s miután végeztünk én megvásárolom tőle a legdrágább pálcát, majd hazafelé veszem az irányt igen csak fáradtan, hosszú volt ez a nap így a baglyozást is elhalasztom.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Szomb. Nov. 26 2011, 18:43

//Vérmágia 5. órai házi - Kivéreztetés//

*Érdekes dolgot fedeztem ma fel méghozzá azt, hogy semmit nem tudok a pálcámról. Ott ülök az ágyamon nézem a faragásokat és semmi. Egyszerűen semmit nem tudok mondani a pálcámról pedig szerintem egy varázslónak illene tudnia róla valamit, ezért igyekszem most annyira a Pálcaboltba az öreg Mercuryohoz, hogy mondjon nekem valamit tulajdonomról, de amikor nagy lendülettel benyitok a boltba felfordulást látok. A gondosan üvegvitrinbe elzárt könyvek a földön hevernek összegyűrődve a szilánkok között, pálcák szanaszét némelyik eltörve dobozukon kívül. Ezt a rendetlenséget legegyszerűbben a dulakodás nyomaival lehet kifejezni, mert kizárt, hogy a barátságos, bár rejtélyes öreg ezt egymaga tegye. Mindent megfigyelni csak másodperceim voltak, mert a raktár felől, ahol az árus lenni szokott hangos dulakodás hangjait hallom fájdalmas nyögésekkel vegyítve. Azonnal a raktár felé igyekszem, hogy megnézzem mi is folyik odaát, de ott sem szebb a látvány. A felfordulás itt is folytatódik talán még nagyobb is, mint az előbb. Szegény Mercuryo a földön fekszik véresre verve fájdalmasan nyögdécselve. Kétségtelen, hogy az előbb is tőlejöttek a hangok, de nincs egyedül. Halovány öreg alakja fölé tornyosul csuklyájában. Hallani még ahogy zihál az erő kifejtésétől, öklén is van még pár csepp az öregből. Könyörtelen és…. mondanák rá jobb szót ha találnék, de a pálcaárus agyonvert teste blokkolja az agyamat. A rejtélyes idegent, viszont nem csak én vettem észre, hanem ő is engem és nem rest kihasználni sokkomat arra, hogy támadjon.
Pillanatok alatt felém lendíti pálcáját, amiből azonnal kicsap az átok falhoz vágva engem. Nem is volt időm megmozdulni, hogy elővegyem faragott pálcámat ő már is támadt. Kótyagosan pislogok a lökéstől, ami a falhoz csapta a fejemet, amikor hallatszik is a következő ige.*
- Sectumsempra. *Úgy tűnik, ezt a varázslatot mindenki előszeretettel használja nem véletlenül. Még mindig kicsit kócsagos vagyok az előző támadástól, ezért ez az ige is betalál elvágva combomat. Felkiáltok a hirtelen fájdalomra, de legalább ez kitisztítja a fejem. Feltámad bennem a düh és a harag.*
- Obstructo. *Támadok most már vissza én is, mert menet közben elővettem a pálcámat. A támadás szerencsére betalált, pedig arra számítottam, hogy kivédi. A ige rövid időre megbénítja az idegent, amit ki is használok arra, hogy meggyógyítsam a támadás okozta vágást.*
- Hipporax. *Most, hogy már minden rendben felkászálódom, de a bénítás is véget ér, sőt már ellenfelem ülésben van ismét rám szegezve pálcáját.*
- Capitulatus. *Fegyverzem le a még egy kicsit még lassú alakot, akinek kezéből kipattan a pálca. Most úgy tűnik, hogy az én kezemben van az irányítás, de ez csak látszat, mert a lefegyverzett alak már is talpon van.
Csörtető léptekkel tovább törve lába alatt a pálcákat megindul felém, megemeli öklét, amivel állon is vág. Az egyik legnagyobb pofon amit kaptam még ringen belül is. Fájdalmasan ér az ütés falhoz is csapódóm. Fájdalom fut végig gerincemen. Csillagokat látok és a pálcámat is elejtem. Úgy tűnik most komoly ellenfélre akadtam, de nem hagyom magam. Nem hagyom, hogy az elkeseredés legyen úrrá rajtam, sőt. Minél jobban küzd ellenem annál jobban fortyog bennem a düh. Ez a nagy horderejű maflás térít észhez. Megtámaszkodom a falban így nem esek el, majd nagy levegőt véve visszanyerem látásom. Már emeli is ismét öklét, hogy megint lecsaphasson, de most már éber vagyok. Elhajolok az ütés elől, bal kezemet összeszorítom és egy bal egyenessel áron verem. Nem a legjobban sikerült ütésem, de elegendő ahhoz, hogy a cselekedet és annak ereje meglepje a támadómat. Gondolom nem számított nőtől ilyen fajta ellenállásra, de ez mintha még jobban tűzbe hozta volna. Csuklyája alól szeme felvillan védekezésre ösztönözve kezem, amivel sikerül is kivédenem következő fejre mért támadását. Ezt jól megtanultam bokszból és most ismét rajtam a sor. Kezét félre lökve először ballal, majd jobbal beviszek pár ütést. Hátratántorodik, de megkapaszkodik a falban. Mint egy felbőszült rögbi játékos fut nekem, de ekkora lendületet nem tudok megállítani és elugrani sincs időm. A falhoz csap megzúzva hasfalamat kipréselve belőlem a levegőt. Tüdőm sípolva jelzi mennyire fájdalmas és hatékony támadás volt ez. Nem feszül már testemnek hagyja, hogy a földre hulljak. Kezemmel a torkomhoz kapok, reflexszerűen bár tudom, hogy ettől nem tér vissza a levegő a testembe. Felröhög, majd belém is rúg, amitől én fájdalmasan felkiáltanék, de levegő híján csak sziszegés lesz belőle. Oldalra dőlök jobb alkaromon megtámaszkodva. Ezután a férfi még mindig röhögve visszasétál, az öreghez leguggol teste mellé és markába fogja a férfi megduzzadt, roncsolt arcát, aki még hangosabban kezd el nyöszörögni. Érzem az oldalamba fúródó vékony fát, amit ki is halászok magam alól. Szerencsémre a pálcám az, ami biztos kézzel bal markomba zárok. Nem igaz, hogy ennek az erőszakos állatnak semmi nem elég. Elég volt a kegyetlenségből most már rajtam a sor, hogy igazán visszavágjak. Pálcám ismét a sötét alakra szegezem, hogy most végre meglakoljon.*
- Te rohadék! *Préselem ki magamból a szavakat, majd gonosz mosoly jelenik meg arcomon. Mintha nem is én lennék, mintha megszállt volna egy démon.*
- Multus sanguis! *Kezd el körkörös mozdulatokat leírni a pálcámmal még mindig a szemét verekedőre szegezve azt. Dühöm most teljesen eluralkodott rajtam, amitől jelen pillanatban kegyetlen is lettem, ezért szemrebbenés nélkül nézem végig, ahogy az alak megkínzott hangon felkiált, miközben minden testnyílásából folyik a vére. Sós könnye keveredik piros vérével, ami meglepő, mert egy ilyen alakból még azt is kinézném, hogy fekete folyadék áramlik benne. A mozdulat és a koncentráció nem szakad meg, mert azt akarom, hogy haljon meg, lakoljon meg mindazért, amit tett, hisz lehet, hogy nem csak velünk tette ezt már meg. Egy percen belül simán elvérzik az ipse hatalmas koszt okozva ezzel maga körül eláztatva szennyes vérével sok mindent. Lihegve dőlök neki a falnak próbálva megszólalni. Ahogy látom, az öregből nem szedek ki sok mindent, mert menet közben elvesztette az eszméletét, bár mellkasa még emelkedik, ami jó jel, mert nem halt meg.
Gyorsan végig mérem magamon a sérüléseimet, de szerencsére nincsen semmi bajom csak pár horzsolás és zúzódás. Még pár percig levegőért kapkodok, majd Mercuryo segítségére sietek.*
- Invito gyógyital. *Hívom magamhoz a fiolát, ami meg is jelenik valahonnan a romok közül. Tudtam, hogy ez sikerülni fog, mert minden házban akad ilyen üvegcse. Kezemmel megemelem az öreg fejét, majd szájához tartom a fiolát, aminek tartalmát leöntöm a torkán. Szerencsére szervezete reagál így a folyadék hat rövid idő elteltével. Igaz még nem tért észhez, de legalább biztos a túl élése. Szerveztem jelentősen lecsökkent az oxigén hiánytól, ezért mellé fekszem, hogy kifújhassam magam, de a kimerültségtől ott is maradok elszenderedve. A délután folyamán talál ránk két férfi, akik azonnal segítségünkre sietnek, majd hosszas mesélés után minden tisztázódik és a holttest elszállításra kerül.*
Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Jan. 22 2012, 23:05

*Nem igazán akarok hinni a fülemnek, így próbálom nem teljesen feldolgozni a hallott információt, mivel igen csak meglepő számomra az, hogy esetleg akarna közeledni hozzám. Nem is tudom miért, talán a múlt, amikor úgy lenézett még engem, de jól esik mindenesetre és lelkem mélyén várom azt a pillanatot. *
- Oh, de kis egoista valaki! Na majd meglátjuk. *kacsintok rá játékosan, hiszen jól sejti, de azért még meglepődhet ám, hogyha úgy alakul a dolog, hogy más megelőzi őt és annak mondok igent, olyan esetben Tarkh el lenne utasítva. Szóval a jövő még kiszámíthatatlan. Na de felkelünk most már mind a ketten, ideje tehát el is indulnunk valahova, így mondok neki én is egy kis ötletet arra, amit mond, mert nincs kedvem most repülni és tanulni se, inkább csak ellennék vele, élvezném az estét.*
- Éppen ezért mondtam a filmezést. Van itt egy szoba, ami azzá változik, amivé akarod. *fejtem ki neki picit bővebben a filmezős dolgot, mert hát laptopom az nincs, hogy arról nézzük, de talán tudnánk valakitől kölcsön kérni, ha úgy alakul. Na de már az ajtóhoz is érek, amikor eszembe jut, hogy nem ártana felöltöznie, így fordulok rögtön felé és teszem fel a nagy kérdést vigyorogva.*
- Hát én pedig nem megyek most innen, magasról tojok az illemre. Én nem te vagyok, szóval türelmesen megvárlak így... szerintem fordított esetben te se távoznál. *kacsintok rá jókedvűen és figyelem is, ahogy lekerül róla a felső és hát továbbra is nyugodt pillantásokkal figyelgetem, de ahogy hallom, most már azt akarja, hogy forduljak el, így forgatom meg szemeimet is.*
- Micsoda szégyenlős már valaki... na jó, de ha nem sietsz, akkor megleslek. *nevetek fel, de azért még mielőtt elfordulnék, mondok ám neki pár szót.*
- Amúgy három bátyám van és mindegyiket láttam már meztelenül, tőled se ijednék meg, csak hogy tudd. *a negyediket nem is említem, ő már halott és ez fájó pont, nem akarom lelőni az esténk, így végül elfordulok, majd ahogy elkészül, már el is hagyjuk ezt a szobát, akár csak a klubhelyiséget, hogy végül Mystral utcáit rójuk. *
- Picit izgulok... ha megtudod, hogy milyen a pálcám, akkor jellemezni is tudod nekem? *fordulok még felé útközben, majd végül megérkezünk a pálcabolthoz is, ahol egy pillanatra megállok, majd már be is nyitok.*
- Jó napot! *köszönök, de egyenlőre még üres a hely, de talán hamarosan erre téved az öreg bácsika is.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Jan. 22 2012, 23:23

*Szerencsésen lezárjuk a kényes témákat, pont akkor és pont úgy ahogy annak lennie kell, és kezdem úgy érezni, hogy jól indul az este. Talán ma jön el a forduló pont, hogy nem egy rossz, egy jó, egy rossz, egy jó találkozás sormintában folytatjuk a kapcsolatunkat, hanem mostantól normálisan, ahogy azt kéne. Persze ehhez én is kellek, de nem gondolom úgy, hogy probléma lenne, a közelében mindig fel tudok oldódni, elég csak megjelennie.*
- Nahat, nem is tudtam. Akkor majd moziteremnek akarjuk. Vagy valami masnak, meg eldöl. *mosolyodom el, és nem, nem fogok leállni a mai nap a célozgatásokkal, mert valami olyat kaptam a kezembe, amit használni kell. De ahhoz, hogy el is menjünk a tervezett helyre, fel is kéne öltöznöm, és ahogy hallom, ő igen csak itt akar maradni.*
- Hat, nem akarnek tavozni az teny, de megtennem, ha egy hölgy ker ra. *pislogok feléje, mert én nem szoktam a társaságom másra ráerőltetni, főleg nem ilyen dolgokban, bár mivel nincsen mit szégyellnem, annyira nem zavar hogy itt van, de a kényesebb részeknél azért el kellene fordulnia, mert ha nem teszi, az az ösvény nem a barátság felé vezet.*
- Nem vagyok szegyellös, es nem kell leselkedni. Ha latni akarod, akkor csak szolni kell. *kacagok fel, mert úgy érzem nem gondolja komolyan, így hát én is belemegyek a játékba. Tovább magyaráz, és érdeklődve hallgatom amit mondd, mert érdekel a családja.*
- Az ilyentöl nem is megijedni szoktak altalaban. De hidd el, hogy ilyet meg nem lattal... *vigyorgom rá tovább, mert nem én kezdtem a csipkelődést, hanem ő, és bizony vissza fogja kapni amiket mondott a kviddics pályán. De a lényeg, hogy gyorsan el is készülök, és azért feléje fordulva öltözök, hogy ne leshessen meg. Már indulunk is, és hallom hogy izgul... csak nem tudom miért, de aztán elkönyvelem annak, hogy neki új még a mágia.*
- Nem kell izgulni. Es egyebkent szerintem el fogja neked mondani, hogy milyen, de ha nem, akkor igen, bizonyos szintig tudom neked jellemezni. Persze, nem vagyok megadlva egy pálcaszakertö tudasaval. *festem le neki a helyzetet, hogy tudja, mire is számíthat. De ha már ennyire érdekli, akkor megyünk is, és kis idő múltán már a boltban toporgunk. Példáját követve én is köszönök, s látom, hogy már fel is tűnik a tulaj, így oda engedem Ginger-t, hogy megmondja miért jött. Azért persze ott maradok mellette, hogy segítsek neki, ha valamit nem tud.*
Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Jan. 22 2012, 23:41

*Meglep, hogy akad olyan, amit én tudok számára újdonságként mesélni, így mosolyodom el és a mozitermes ötlete nem is rossz. Kezdem megszokni már a mágia világát, már egyre kevésbé hökkenek meg bizonyos dolgokon, de amikor a valami mást mondja, most már csak durcásan nézek rá.*
- Ne izélj már velem! Kár volt kibökön múltkor éjjel ezt az egészet. *tényleg be kellett volna fognom a számat, akkor még jobb lett volna, de legalább nem tettem semmiféle elhamarkodott lépést sem, így hát nem is csókoltam meg, ami után meg végképp magyarázkodhatnék. Na de a lényeg, hogy át kéne öltöznie, én pedig nem fogok távozni a szobából, arra aztán várhat.*
- Oké, de én nem teszem meg, szóval maradok. *vonogatom vállaimat, de ahogy lekerül róla a felső, bizony most már nagyon is azt akarja, hogy forduljak el, de csak tovább húz, mi most már kezd idegesíteni, sőt, egyre inkább dühítő mindez.*
- Ne célozgass már! *förmedek rá kissé, mivel bár nem megijedni szoktak ilyesmitől, ha olyan közelségbe kerülne hozzám, bizony lehet, hogy félnék, hiszen első lenne életemben, de inkább ezt ki se bököm neki, még csak az kéne, hogy itt ijesztgessen a himbi-limbijével. *
- Jólvan, elhiszek én mindent, na öltözz, nem lesek. *sóhajtok fel, el is fordulva tőle, majd szépen megvárom, amíg elkészül és akkor végre valahára eltávolodhatunk a szobájából, megindulva Mercuryo felé. Az utcán sétálva azért elé tárom félelmemet, hogy izgulok ám kissé, de csak aprókat bólogatok szavaira.*
- Oké. *sóhajtok fel, majd belépve már köszönök is, amelyet Tarkh is megtesz és végül elő is kerül az öreg uraság, így molyogrok rá, mikor köszönt minket.*
- Sziasztok! Miben segíthetek? *rögtön elő is veszem barna szépségemet és az öreg keze felé nyújtom, ki kinyúl érte ráncos kezével és el is veszi tőlem.*
- Meg tudná mondani, hogy ez milyen pálca? *tudakolózom tőle, de ő csak halkan hümmög egy ideig, kezében forgatja, varázsol vele, méghozzá egy kis fénygömböt, majd ismét nézegetni kezdi és úgy jó öt perc múlva pillant csak ránk.*
- Ez egy csodálatos pálca, mely sok-sok jelentéssel bír. 13 hüvelyk hosszú, ami bár pusztítást és felfordulást jelent, mégsem teljesen erre a célra van kialakítva, de mégis tökéletesen alkalmas rá, ha a mágus, aki birtokolja, pusztítani akar vele. *itt rám tekint, majd már folytatja is.* - Egyébként borostyán fából készült és kellemesen rugalmas, belsejében pedig egy főnix tolla található! *itt viszont ismét végigsimít a pálcán, majd felénk mutatja, tehát Tarkh is láthatja a markolati részen a kis jelet. *
- Egy uruz rúna van belevésve, de ez csak szimbólum, mégis befolyásolhatja a pálcát. Ez a rúna az őserőt, a kitartást, a türelmet és az önfeláldozást jelképezi, de a viselője meg tudja határozni, hogy a sok-sok jellemző közül pontosan mi is lesz az igazi, tehát ez a pálca nagyon sok mindenre képes, minden a kisasszonytól függ, hogy mivé teljesedik ki. *nyújtja is vissza nekem, én pedig kíváncsian hallgatom végig hosszú mondókáját, majd veszem is át mosolyogva a kis pálcámat.*
- Hát, köszönöm szépen... *az öreg csak biccent és mivel nincs más kérdésem, csak visszatér a raktárba, én viszont Tarkh felé fordulok, még mindig a pálcámmal a kezemben.*
- Vélemény? *pislogok rá párszor, ugyanis fogalmam sincs, hogy ő most erről mit gondol, de nekem tetszett a jellemzése.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Jan. 22 2012, 23:57

*Bár eltökélt szándékom őt ezzel szívatni, amit mondott nekem múltkor, ahogy látom megbánta, hogy elmondta, mert rám is förmed, hogy fejezzem be a célozgatásaimat. Nem mondok neki semmit már, csak vigyorgok rá, de aztán átöltözöm, és a lényeg, hogy ki is kötünk a pálcaboltnál. Megérkezik az eladó is, és Ginger már mondja is óhaját, s kíváncsian lépek mögéje, hogy hallgassam az öreg mondandóját. Csak beszél, és beszél, és minél tovább beszél, annál nagyobbra nyílik a szemem és a szám a csodálkozástól. Persze, mikor befejezi a jellemzést, gyorsan visszatérek eredeti állapotomba, hogy azért ne tűnjön már fel, hogy ennyire meglep a dolog, s még éppen időben teszem, mert a lány már fordul is felém, hogy kikérje véleményemet. Egy kis ideig nem felelek, csak ragyogó szemekkel vizsgálgatom őt.*
- Neked egy nagyon különleges palcad van. Tehat te is az vagy. Különleges palca, csak különleges magust választ. Ez tagadhatatlan. *billentem is kissé oldalra a fejemet, mert bár a lánynak nem kell tudnia, én levettem magamnak az információt: veszélyes tud lenni, ha akar, viszont a többi jellemzője a pálcának, így tehát Ginger jelleme egy részének is, igen csak tetszetős.* - Büszke lehetsz ra. Erdekes lesz veled a gyakorlás. *mosolyodom el végül, és kitessékelem a boltból. Az utcán egy pillanatra tétován megállok, és feléje fordulok.*
- Na, mit szeretnel, hova menjünk? A döntes a hölgy kezeben van. *biccentek feléje egyet, és várom, hogy elmondja, hova szeretne menni, vagy mit akar csinálni.*
Vissza az elejére Go down
Thomas Gledhill
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Farkasvér
Hozzászólások száma : 740
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Calypso háló
Üzenet : Épp ott, ahol lennie kell...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Május 06 2012, 13:09

*Tom kissé nyűgösen ugyan, de valamennyivel jobb kedvvel megy Mystralba, hogy új pálcát vegyen magának. A tegnapi események nagyon megviselték, nem igazán örül a gondolatnak, hogy eltörték a pálcáját.
Kopott farmerban, fekete tornacipőben, felül pedig egy fekete, kapucnis pulóverben jön, aminek a kapucni részét felhúzta a fejére. Két kezét zsebeibe mélyeszti, s így halad, hogy elérjen a pálcakészítő boltba. Reméli, most vehet egy új pálcát, hogy aztán jön megleckéztesse majd azt a bolond vámpírt, ha erősebb lesz.
Így ér el a kívánt bolthoz, majd belép a számára különleges helyiségbe. Megáll az előtérben, s körbepillantva észleli, hogy mindenhol pálcák és könyvek sorakoznak a pálcákról. Hol vitrinek mögött, hol szabadon. Gyors pillantás után észleli, hogy a boltos nincs elől, így a pulthoz lépked, majd megszólal.*
- Jó napot! *köszön hangosan, s ennek hatására egy kis motoszkálás és mormogás után előlép a bolt tulajdonosa, egy 60-as éveiben járó, kedves kinézetű férfi.*
~ Mercuryo Moriani. Különleges egy ember lehet...~ *gondolja magában, miközben egy a bolt tulaja előlép a hátsó szóbából, s köszönti a fiút.*
- Jó napot, miben segíthetek? *kérdezi a tulaj egy kedves mosollyal kísérve, miközben szemeivel jól megfigyeli a kapucnis fiút.*
- Eltört a pálcám, és szeretnék egy újat vásárolni. *válaszol Tom kissé morcosan. Nem az eladóra mérges, hanem Azraelre, hogy eltörte a pálcáját.*
- Kérem, adja oda a régi pálcáját, hogy megvizsgálhassam. *int a tulaj, majd Tom előveszi a pálca két darabját, s odanyújtja a férfinak, aztán vár. Mercuryo elveszi, majd miután megvizsgálja, hümmögve hátrasétál a raktárba, majd pár pálcát előhozva lerakja azokat a pultra.*
- Először is, próbálja ki ezeket. *nyújtja oda az első pálcát, amit Tom elvesz, de nem történik semmi.*
- Nem jó, nem jó. Próbálja meg a következőt. *Tom bólint, majd elveszi a következőt, amivel int egyet és összetörik az egyik üvegváza. Erre Tom kissé megriad, de a boltos csak hümmög magában, aztán egy újabb pálcát ad Tom kezébe. Ez így megy vagy jó 10 perci, mire eljutnak egy Tom számára különleges pálcához.*
- Tessék, ezt próbálja ki. Ha ez sem lesz jó, akkor nincs több ötletem. *jegyzi meg a boltos, mire Tom elveszi a pálcát, amiből kis szikraeső árad, majd érzi, ahogy testét végigbizsergeti a pálcából eredő mágia. Úgy érzi, megtalálta a megfelelőt végre.*
- Milyen pálca ez? Annyira furcsa, mégis olyan, mintha már rég óta ismerősök lennénk. *néz kérdőn a boltosra, aki erre csak elmosolyodik. Tom leginkább azért volt kiakadva a pálcatörés miatt, mivel az apja régi pálcája volt. Tény és való, nem mindent sikerült vele megtennie, de azért elég jól tudta forgatni. Viszont azzal a pálcával nem érezte ezt az összhangot.*
- Bodzafa pálca, 11 és fél hüvelky, főnixtoll maggal. Elég érdekes párosítás. *fordul a boltos tomhoz, s kissé összehúzott szemöldökkel szemléli, ahogy a fiú forgatja az ujjai között a pálcát.*
- Miért, mire gondol? *kérdez vissza Tom, mire a boltos magyarázni kezd.*
- Arra gondoltam, hogy a főnixtoll mag az ujjászületést jelképezi, visont a pálca hossza rejtett veszélyekre, hűtlenségre sugall. De ez csak az én véleményem. Ha ez a megfelelő, akkot fizessen, és már mehet is vele gyakorolni. *néz komoly szemekkel Tomra a mágus, majd miután a fiú kifizette az árat, és vett a pálcához tisztító fekszerelést, azonnal visszatér az iskolába, s szobájábamn próbálgatja, hogy milyen is a pálca.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Május 14 2012, 12:43

*Kellemetlen eset történt reggel mégpedig az hogy a régi pálcám tönkre ment, az oka nem volt más mint egy rossz lépés amit éppen az ágyból kikelve tettem meg, a a pálcám mellettem volt miközben megtámaszkodtam a polcomon szépen rá is nehezedtem, s a pálca bizony nem bírja ki az ilyesmit és bizony el is repedt. Elég régi még a szüleimtől kaptam de nincs mit tenni megjavítani nem fogom tudni, így azt hiszem ideje valami újat szerezni, bár nem bízok az itteni pálcakészítő tudományába de azt hiszem ha varázsolni akarok szükség lesz rá. Így meglehetősen mogorva arccal és famulusom társaságában indulok el Mystralba és meg sem állok egészen a pálcásig, ahova benyitva egy hűvös köszönéssel karöltve rögtön a polcon lévő pálcák között kezdek válogatni. Nem hittem volna hogy ilyen nagy a készlet, lehet kicsit tovább elidőzök, miközben néhányat meg is forgatok a kezem között, alaposan átnézve őket. Varázsolni még nem varázsolok egyikkel se az a második lépés lesz először egyszerűsítsük el melyik jöhet képbe. Mindenek előtt feketét szeretnék, és ha már ez a szerencsétlen eset történt, talán annyi öröm van az ürömbe hogy némi extrát is fogok kérni a már kiválasztott pálcához. Egyébként egy fekete bőrnadrágot viselek, felette fekete pólóval amit egy hosszú bokáig érő bőrkabát takar. Samael is természetesen bejön velem a boltba bár ő hozzám képest eléggé nyugtalanul szaglászik körbe, látszik hogy még ismeretlen neki ez a hely*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Május 14 2012, 12:50

*Úgy érzem, hogy igazán ideje lenne kicsit beújítanom és egy csinosabb pálcatartót beszereznem, amelyet akár öv nélkül is magamon tudok hordani. Több helyen is be tudnék szerezni ilyesmit, de mégis, az ember legjobban az pálcakészítőnél tud ilyen dolgokhoz hozzájutni, így hát nem is vagyok rest most Soraya társaságában megindulni Mercuryo boltja felé. Már vettem tőle pálcát, hála annak idején Demetriusnak, így ismerem az öreget, tudom róla, hogy mennyire normális, így hát végül egy kellemes mosollyal az ajkamon nyitok is be az üzletbe, majd amikor a kis csengő jelzi is, hogy beléptem, az eladó Mordredről felém irányítja a tekintetét és már köszönt is minket.*
- Üdvözlöm! *biccentek is felé, a főnixem pedig az egyik szekrény tetején helyezkedik el, miközben kíváncsi szemekkel nézek tanársegéd társam felé, aki egyben ugyanabba az évfolyamba és házba is jár, mint én magam.*
- Hello Mordred, rég láttalak. *lépek is oda hozzá, majd végül fel is mérem a terepet, így hamar összeáll a fejemben a kép, hogy vajon mit is kereshet pont itt, bizonyára egy pálcára van szüksége.*
- Csak nem neked is egy vámpír törte el a pálcád? Én így jártam jó pár hónapja. *kuncogok fel kicsit, mintha akkor nem viselt volna meg az eset, de aztán csak elfordulok a sráctól és elő is adom Mercuryonak, hogy mi járatban is vagyok itt, így ő a raktárba siet, hogy a legszebb darabokat hozza majd elém és amíg várakozok, bizony nekidőlök a pultnak hátsómmal és onnan fürkészem a fiút. Egyébként rajtam most egy fekete, csinos csípőnadrág található, lábaimon pedig fekete, térdig érő csizma, melyeknek száraiba a nadrágom van tűrve, felül viszont csak egy szép, rövid ujjú vörös blúz van, ugyanis egy pyromágia tanársegédnél talán egyértelmű, hogy nem fog feleslegesen felöltözni, hanem szépen használja a mágiát. Ékszert egyébként most nem viselek, sárga szemeim is csak kis fekete sminkkel vannak keretezve és dús tincseim pedig szabadon omlanak előre a vállaimra és hátul végig a hátamon, tehát mondhatjuk úgy is, hogy úgy nézek ki, ahogy szoktam, csinosan, de egyben mégis elegánsan.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Május 14 2012, 13:15

*Nem igazán könnyű választani, de úgy érzem a mai nap rá fogok érni, csak este hétkor van tanítás és bár nem akarok addig itt lenni, lévén vannak más irányú dolgaim is, de azért egy kicsit nagyobb időt talán tudok rászánni a szent célra. Az ajtó csilingelésre azonban én is felfigyelek, s észreveszem hogy a látogató nem más mint Faith, akiről tudom persze hogy kicsoda, nem csak azért mert egy évfolyamra járunk, és egy házba is tartozunk hanem mert már beszélgettem vele, és úgymond volt már "közös" kalandunk is nem is oly régen. Tekintetem természetesen komor is marad, ami persze nem feltétlenül hátborzongató, vagy idegesítő affelé akit ismerek, tehát talán nem érti félre a lány.*
-Üdv Faith... Szó ami szó jó pár hónapja... Talán azóta az eset után a kastélyban nem is...*mondom elgondolkodó arccal, bár lehet órán találkoztunk, de nem vagyok az a fajta aki mindenkire felfigyel, vagy emlékszik rá, maximum az aki mély benyomást kelt bennem, ám azt se mondhatom hogy a lánnyal rossz a kapcsolatom. Famulusom csak morran felé egyet köszönés képen, én pedig a pálcáról a lány fele irányítom ismét a tekintetemet, a megszólalásra viszont egy fanyar mosoly futja csak.*
-Vámpírokról inkább ne is legyen szó, ha egy mód van rá kerülöm azokat a vérszívókat, ha pedig nincs más megoldás nem fogok jó pofizni azokkal a rohadékokkal, mindamellett ehhez a szerencsétlenséghez elég voltam jómagam is illetve a figyelmetlenségem, de a meglátás jó, a pálcám eltört..*mondom kissé hosszúra nyújtva monológomat, de azért tekintetem még mindig a másikon marad.*
-De ahogy látom te másképpen éled meg a dolgokat... csak nem az a fószer volt a ludas akivel a vámpírkastélyba jöttél?*kérdezem most más oldalra döntött fejjel kíváncsian, na nem mintha szeretném a vámpírokat vagy hallani akarnék róluk, ha megtehetném és lenne hozzá elég erőm kiirtanám őket, de hát egyenlőre még nincs. Csak figyelem ahogy a lány vásárol, miközben egy pillanatra én is oda érek.*
-Hmm szép darabog... Amúgy hogy megy a tanársegéd dolog? Nehezen hittem el hogy egy Inflatusos más ház tárgyát tanítja, belőled még egy démonológiát kinéztem volna..*mondom elgondolkozó arccal bár nem ismerem a lányt csak a véleményemet mondtam, illetve én már csak ilyen házhű maradok. Ha a lány végzett a dobozt amit kivettem a pultos elé teszem, amibe a pálca lesz.*
-Azt hiszem ezt kérem...*mondom miközben figyelem ahogy a férfi a kezébe veszi a pálcát, és el is kezdi a jellemzését.*
-Nos fiatal úr, ez egy igencsak különleges bodza pálca, egyszarvú szívizomhúr a magja 13 hüvelyk merev....*mondaná de én csak felemelve a kezemet megállítom egy fura hűvös mosollyal, s már ki is csengetek egy csomó pénzt had vegye el ami az ára.*
-Azt hiszem megfelel... Nos és amúgy mi újság veled? *nézek közbe a lány felé hiszen azért kíváncsi vagyok rá. *
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Május 14 2012, 13:28

*Nem hittem volna, hogy egy pálcaboltban ekkora a nyűzsgés, pedig most nagyon úgy tűnik, ugyanis egy évfolyamtársammal is sikeresen összehoz a sors. Mordreddel nincs semmi bajom, azon kívül, amit tudok a vámpírokkal való dolgairól. Régen nem zavart volna, de most, hogy a fővámpír kedvese vagyok - bár ezt ugye nem mondjuk ki -, azóta picit átértékelődtek bennem a dolgok.*
- Azért órákon összefutottunk már, de tény, hogy azóta nem beszéltünk. Hosszú egy éjszaka volt. *bólintok egy aprót, csak úgy magamnak jelezve mindezt és ahogy figyelek a famulusra, egy kis mosollyal köszöntöm Samaelt. Nem mondhatnám, hogy ismerem azt a famulust, de érezhető volt a morgásából, hogy nem ellenséges, Soraya viszont most csak Mercuryot tanulmányozza, láthatóan nem igazán akar figyelmet szánni másra, csak a célra koncentrál, amiért jöttünk. Én azért próbálkozom a beszélgetéssel, de amikor Mordred a vámpírokról oly negatívan szól, fekete pálcám azonnal szívére mutat, szemeim pedig figyelmeztetően csillannak meg. Nem csak ő a kemény, én magam sem hagyom, hogy bárki, bármit mondjon.*
- Vigyázz a szádra! Nincs bajom veled, de mivel egy vámpír a kedvesem, ezért jól tennéd, ha a jelenlétemben fékeznéd a nyelved, mivel nem óhajtok párbajozni veled! *nem azért, mert félek, hanem egyszerűen nem látom értelmét. Más a véleményünk, de annyi lehetne benne, hogy az ilyesmit tiszteletben tartja, ha már egyszer egy arisztokratával van szintén dolgom. Végül pálcám leeresztem, de nem teszem el, inkább egy kis megjegyzést teszek, de ahogy rákérdez a dologra, fejemet megbillentem kissé.*
- Az előbb még nem akartál a vámpírokról beszélni. *állapítom is meg, mivel akkor döntse el, hogy róluk akar-e hallani vagy sem.* - Egyébként régen ő tette. A neve Demetrius és jelen pillanatban a fővámpír, szóval nem kellene kihúznod nála vagy nálam a gyufát, te is ismered őket, ők nem emberek, mások, mint mi vagyunk. *ismét csak nem fenyegetőzöm, hanem a szomorú tényeket mondom el neki. Szerintem Mordred se hülye, tisztában van vele bizonyára, hogy mégis milyen ereje van a vámpírok vezérének, főleg mivel láttam, hogy Darius is elrángatta már magával, tehát talán észhez tér és addig marad csendben, amíg még van rá lehetősége. Mercuryo végül visszatér, így fordulok hát az öreg felé, majd egy fekete pálcatartó felé nyúlok, amelyen kelta minták találhatóak és Mordred megállapítására pedig csak biccentek.*
- Ezt szeretném. *végül fizetek is, majd pálcámat egyszerűen a tartóba helyezem, amelyet derekam köré csavarok és végül ismét a másikra tekintek.*
- A pyromágia közelebb áll hozzám, mint a démonok. Csak azért, mert az Inflatus ház tagja vagyok és mert kedvelem a nekromanciát, nem jelenti azt, hogy egy elemet nem tartanék esetleg többre vagy hasonló rangban a nekrohoz. *nem igazán érdekel, hogy mit gondol, én döntésem volt, neki pedig ebbe nincsen beleszólása. Végül ahogy látom, Mordred is megtalálja a saját pálcáját, én pedig már Soraya felé is nézek.*
- Indulhatunk! *ő csak cserren egyet, majd már ki is nyitom az ajtót, amin először a főnix, majd pedig én magam is távozom, ha minden igaz, akkor Mordreddel együtt.*
- A vámpírok téged nem érdekelnek, azon kívül pedig nem tudok sokat mesélni, valószínűleg ugyanaz, mint veled. A harmadik év nem egyszerű, sok energiámat felemészti. *magyarázom is neki, majd szépen meg is indulok a főutcán, miközben fekete tincseimet hátra is parancsolom az út közben.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Szer. Aug. 22 2012, 13:57

//Ereklyetan - 1. Házi feladat//
*Mindenkire rá fér egy kis gyakorlás és ez igaz rám is. Vannak olyan tantárgyak, amiket pikk-pakk befogad az agyam és utána már nincs is vele gond, de vannak olyanok is, amiket képtelen vagyok megemészteni. Ilyen például harmadikban a nekromancia. Nagyon messze áll tőlem ez a tárgy és ezt kéne a legtöbbet tanulnom, de nagyon nincs hozzá kedvem így inkább más tantárgyat veszek elő méghozzá az Ereklyetant. Az asztalomról előkotrok egy tárgyat jelen esetben ez most nem más, mint egy dobókocka. Felrajzolom rá a háromszöget egyszerű tintával, majd megnevezem az első helyszínt, ami eszembe jut, Mercuryo Pálcaboltját. *
- Transporto. *Hangzik el az aktiváláshoz szükséges ige, miután az asztalra tettem a tárgyat és rászegeztem a pálcám, amiből egy kékszínű fonál el is indul a készülő varázstárgy felé. Hirtelen elkap a rosszkedv, ami eme mágia mellékhatása. Megfogva a dobókockát Mystral szigetének pálcaboltja előtt találom magam. Dél van és elképesztő a forróság, ezért igen kevesen vannak most az utcán, leginkább csak azok, akiknek muszáj úton lenni. Ilyen például egy nálam egy-két centivel alacsonyabb pufók, izzadságtól csatakos, vonal bajuszos kötekedő fráter. Öltönyben van, aminek felső része körbe se éri nagy hasát, kezében aktatáska, míg a másikban sétapálca, aminek fején kos van. Alig, hogy megérkezek a pálcabolt elé és körülnézek, azonnal rám förmed.*
- Menjen már az utamból, nem érek rá senkiket kerülgetni. *Szájából csak úgy fröcsögnek a szavak, ahogy nyáltúltengéses szájában forgatja húsos nyelvét. Gusztustalan egy alak és hangja is kellemetlen, úgy hangzik, mintha a nadrág túl szűk lenne rá és szorítaná a golyóit. Dühös vagyok még a varázslat miatt, de ha nem lenne a lélekseb, akkor is azonnal ráförmednék a dagadékra. Szabad az egész utca egy lépés lenne arrébb menni ehelyett itt kötegszik velem és séta botjával próbál arrébb tessékelni. Más esetben valószínűleg csak szóban jól leosztanám, de most kicsit több bennem a sértettség és a düh, ezért azonnal előrántom ezüst pálcámat, amit rá is szegezek nagy hájas fejére, amin csak úgy gyűrődik a toka.*
- Vigyázz a szádra te disznó. Attól, mert aktatáska van a kezedben gurulás közben te is meg tudsz kerülni másokat. *Fűzök, még hozzá pár kedves szót miközben szemében riadalom csillan, sőt még egy lépést is tesz hátrébb. Tipikus, ennek is csak a szája nagy, de ha tenni kell valamit, azt másokra bízza. Jobbról rajzolok egy félkört a még mindig fejére szegezett pálcámmal, majd jöhet egy tiltott ige, amit most nagyon jól esik használni.*
- Signalirum. *Tudom, hogy a megsüketítés alig 10 percig fog kb hatni, de nem akartam, hogy túl sokáig szenvedjen viszont, ahhoz bőven elég, hogy megtanulja a leckét. A kopasz ürge azonnal csatakos fejéhez kapja csülkét, amiből kiesik az aktatáska. Arcára fájdalmas grimasz ül ki, majd ahogy száját kinyitja, fájdalmas szavak is hallhatunk. Még jó, hogy van sétapálcája, mert azzal eltud tántorogni, ahogy elvesztette az egyensúlyát , de még így se marad sokáig talpon ugyan is a kisgömböc hamarosan a földön köt ki, ahonnan egyhamar nem fog felkelni. A porban úgy gördül egyik oldalára, majd másikra, mint egy hátára állított cserebogár. Gusztustalan lény az is, pont úgy, ahogy ez a magáról sokat képzelő senkiházi. Elteszem pálcámat, majd zsebre dugott kézzel egy kicsit még mindig pufogva távozok a helyszínről. Nem telt még el 10 perc a lélekseb keletkezése óta, de mire visszaérek, a kastélyba már rendben leszek, az előbbi tettemet meg nem bánom, megérdemelte.*
Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Vas. Dec. 23 2012, 00:51

//NRT - Rebeka és Slash - 2012.12.22.//

* Pár napja még csak, hogy itt vagyok, de már most vannak fenntartásaim a hellyel kapcsolatban. Nekem ez a varázslás dolog nem igazán fekszik, és bár megvan bennem a tehetség, állítólag, mégsem érzem teljesen otthonomnak az ódon falakat. Van egy hálóm, egy jó meleg ágyam, de az otthon is van. Itt meg majd vigyáznak rám.. aha, ahogyan apám is tette olyan sok éven át? Mert hát az első adandó alkalommal lepasszolt otthonról, és végső soron ilyen egy egyetlen, és igazi szülő, ugyebár. Persze nem okolhatom semmiért. Elvégre az apám, és szerinte azt tesz, amit akar, de a hangsúly továbbra is azon van, szerinte, mivel én kicsit máshogy gondolom ezt az egészet, ezt az élet dolgot. Nem akarok itt lenni, marhára nincs kedvem távol lenni a felbőgő autómotorok zajától, az adrenalintól, sem pedig az arénától, viszont se pénzem nincs, hogy ellógjak innen, sem pedig pálcám, amivel legalább kicsit félelmetesebbnek néznék ki, már ha egyáltalán volna mivel hadonásznom.. sajnos nem sokkal azelőtt sikerült ketté törnöm, mielőtt ide jöhettem. Így hát úgy döntöttem ezen a kései órán, mindkettőt szerzek magamnak, na persze nem törvényes úton, az jelen esetemben kizárva, mert ha napokig, sőt, hetekig könyörögnék annak a dinnyének akár levélben, akár máshogy, egészen biztosan nem hederítene rám egy percre sem, és nem szánna a nyavalygásomra egy huncut petákot sem. *
- Nem baj apuci, megoldom egyedül is, aztán majd táthatod azt a nagy szád, ha megjelenek a roncstelepen. * dünnyögöm orrom alatt, miközben a már kora délután kiszemelt pálcabolt előtt ácsorgom, kezemben egy tolvajkulccsal, mely azt a zárat nyitja ügyes kezeim segítségével, amelyet csak én akarok. Szétnézek azért olykor-olykor, miközben a zárral babrálok most már, szerencsémre egyelőre nem látok senkit, aki rám törhetne, a zár pedig kis kínlódást követően kattan, így szabad utat engedve be, az üzletbe. Lassan, óvatosan nyitok be, és pontosan csak annyira, hogy alacsony és aprócska testem beférjen a résen, mely így keletkezik, és ha tehetem, be is hajtom magam mögött az ajtót, de résnyire mégis nyitva hagyva, magam sem értem, miért. *
- Induljon a buli. * nézek fel rögtön, nincsenek-e erre kamerák, vagy bármi ilyesmi, majd pedig bokáig érő, vászon tornacipőbe borított lábikóimmal meg is indulok a pult felé. Nem titkoltan a pénztárgép a célom, amit ha elérek, és sikerül kinyitnom, olajtól foltos és koszos, amúgy is sötét farmerom zsebébe gyömöszölöm tartalmát, majd jöhet is a pálcakeresés.. az már neccesebb lesz. Az választ engem, ezt nem felejtettem el, de már az első alkalom is förtelmes volt, most pedig kicsit nagyobb a rizikó azzal, hogy itt sem kellene most lennem. Bevetem hát magam óvatosan a polcok közé, előbb ledobva magamról a bolt közepébe fekete dzsekimet, melynek zsebébe helyeztem vissza a kulcsot természetesen, magabiztosnak érzem magam, sokkal magabiztosabbnak, mint kellene. Csak egy szürke póló marad rajtam felül, hajam pedig továbbra is összefogva pihen fejem tetején, arcomon pedig csak szeplőim azok, melyek éktelenkednek, semmi más. Se smink, se semmi, nagy, barna szemeim így szokják a sötétet, és kutatnak a megfelelő paraméter után. Egyik kezemben most már azért ott pihen bicskám is, mely igen éles, és csak a biztonság kedvéért van velem, ha netán valaki rám találna, én legyek az, aki meglepi őt, nem pedig ő engem. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Dec. 24 2012, 14:57

//NRT - Rebeka és Slash - 2012.12.22.//


*Bár gyerek még az idő, de úgy döntök, hogy elhagyom a bárt és a nőket, és visszatérek a Mysterio falai közé, de ott sem töltenék sok időt. Kiruccannék Los Angelesbe, most kivételesen nem üzletelni, hanem szimplán zenélni egyet. Amióta itt vagyok, azóta csak egy-egy ember hallhatta a gitártudásom, és amikor Axellel zenéltünk, akkor figyelhettek fel rá többen is. Nagyobb eredmények a zene terén egyelőre nem születtek, tehát ezért vágyom vissza egy amerikai bárba. Hazafele ballagva elsétálok a pálcabolt előtt is, ahol meg is állok egy pillanatra, bámészkodni a kirakatban. Elcsodálkozok a pálcákon, majd egy kis vigyor kúszik az arcomra.*
~Az enyém úgyis királyabb!~*Elmélkedek magamban, amikor megpillantom, hogy nyitva van résnyire az ajtó. Elég fura, mivel bent elég sötét van, ezért először rágyújtok egy cigire, majd szépen lassan belépek az ajtón, vigyázva arra, hogy ne nyikorogjon. Csöndesen lépkedek a pénztár felé, bár lehet, hogy csak én tartom halknak, mert elég spicces vagyok. A kassza feltörve és üresen tátong, majd egy kis zajt hallok a polcok közül, úgyhogy gitáromat a pult mögé helyezve próbálok elvegyülni köztük. Nem tudom, mennyire lehet veszélyes a kedves betörő, mert gondolom betörésről van szó, de nem biztos, hogy egy hatalmas varázslóval fogom magam szembe találni, ha már ilyen lopáshoz folyamodik. Övemen lóg a pálcám, aminek nem fogom tudni hasznát venni, ezért a bőrdzsekim belső zsebéből kiveszem a késem, és az övembe csúsztatom. Megbotlom valamiben, de nem igazán látom, hogy mi lehet, ezért lehajolok érte. Kezembe véve felismerem, hogy egy női ruhadarabról van szó, és miközben forgatom, kipottyan belőle valami, és a földre hullva zajt csap. Nos, ha eddig feltűnésmentes volt az akcióm, akkor most ennek vége. Ledobom a kabátot, és beugrom egy másik sorba, ahol egy sötét, vékony alakot fedezek fel. Kikotorászom a gyújtómat, hogy teremtsek valami fényt, tehát feltűnik a vágóeszköz is a kezében.*
-Látom megelőztél..Amúgy ne támadj, nézd, én is felteszem ide..*Előre gondolok a testi épségemre, és övemből kihúzva a kést, a hegyénél fogva fel is teszem azt a polcra. Más esetben ez nem fordul elő, de mivel egy lány áll szemben velem, ezért nem fogom beleállítani egy laza dobással, és inkább próbálom másképp megoldani a helyzetet. Ha ő is felpakolta a kést a polcok tetejére, akkor közelítek pár lépést, és be is mutatkozok, sugallva azt, hogy én nem azért vagyok itt, hogy lebuktassam.*
-Slash Daniels, zenész. A jelvényem a kasszánál van. Tudtad, hogy könnyebben is lehet pénzhez jutni? *Igazán kíváncsi vagyok, hogy miért pont ezt a boltot célozta meg, és remélem, hogy nem fog felém szórni valamiféle átkot az egyik pálcával a sok közü
l.*


A hozzászólást Slash Daniels összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 26 2012, 13:55-kor.
Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Dec. 24 2012, 16:55

//NRT - Rebeka és Slash - 2012.12.22.//

* Egy ideje szemezek ezzel az üzlettel, tehát a pálcabolttal, és bizony törvénytelennek minősülő cselekedetet tervezek, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, természetesen. Amennyiben kellően üresnek látom a főutcát, be is török a kis boltba ügyesen, és szégyenemre, de tapasztaltan, hogy meggondolatlanságomban aztán az ajtót is résnyire hagyjam, majd miután kirámoltam nagy odafigyeléssel a kasszát, magabiztosan hagyjam el dzsekimet, a lehető legrosszabb helyen, s innentől már csak egyetlen dologra koncentrálok: *
~ Főnixtoll.. főnixtoll.. nem, ez nem lesz jó. Főnixtoll kell, az előző is olyan volt! ~ * beszélem meg magammal idebent, miközben tekintetem ujjaimmal egyetemben végig siklik egy adag sárkány-szívizomhúr maggal ellátott darab dobozán, és már lépdelnék is tovább, mert valamicskét még látok ugye a kintről beszűrődő fényben, ám valami nesz üti meg fülemet, testemen pedig a hirtelen dermedés lesz úrrá. *
- Basszus.. basszus, basszus, basszus. * tátogok magam elé gyakorlatilag némán, szívem egyre hevesebb dobogása torkomban pedig nem igen segít semmit a kialakult helyzeten. De nem állhatok itt úgy, mint valami szent, szóval elfordulva a polctól, egy nagyot nyelve, óvatosan, macskaszerű léptekkel, lábujj hegyen araszolok előrébb picit, de továbbra is a polc takarásában maradva. Léptek zaja, melyek közelítenek, és cigifüst? Ez elég furcsa. A sötét alak a pulthoz sétál, talán ő is rabolni akart? Hiszen ahogy elnézem, a pénztárgép érdekli. Fenébe is.. *
~ Mi van nála? Az egy gitár? ~ * meresztem szemeimet, de valahogy ekkor körül bukhat fel dzsekimben, mire újabb néma, választékos anyázást produkálok, a szúró-vágó eszközt pedig ki sem szúrom egyáltalán, csupán csak már azt, hogy tolvajkulcsom a földön, ő pedig hamarosan előttem áll, zsebében kotorászva. *
- Nem tudom, mit keresel, de inkább ne tedd. * rivallok rá halkan, de mégis mintha köpködném ajkaim között a szavakat, ám nem úgy tűnik, mintha hallgatna rám, biztosan nem látta dühös pofimat, ami most már, így a gyújtó fényében felsejlik előtte, de teljesen csak kis hunyorgás után. * - Hogy mit? Mit teszel fel? * értetlenkedem picit, így veszem végül észre a kést, s talán normális dolog, hogy hátrálok egy tétova lépést. *
- Belém ne vágd, te idióta! Én sem bántottalak téged! * szól hangom ijedten, s mivel ő elpakolta védelmét, én még egy darabig, fenyegetőn-számítón méregetem fura ábrázatát, majd összecsattintva a bicskát dugom zsebembe, kezeimet pedig kissé felemelem, megadóan, mikor már nevét is közli. *
- Slash? Mármint az a Gun's-os tróger? Maximum Slashy. Te túl fiatalka vagy hozzá. * vágok vissza csípős nyelvvel, egy vagány mosollyal arcomon, de na, ha már ő ilyen illemtudó, én miért ne lehetnék? * - Gyulai Rebeka. Amúgy meg mit érdekel téged, hogy hogy szerzek pénzt? Most már amúgy is inkább egy pálca kéne, és ha így megijesztettél, legalább segíts megtalálni a főnixtollas szekciót. Gyerünk, zenészkém, ennyivel tartozol, a nevetséges késedet pedig pakold vissza a gatyádba, ott jobb helye van. Abból pedig adj egy slukkot! * sétálok el mellette nagyszájúan, s húzom is ki a cigit szájából, kívántam már a füstöt, és hát nem félek azért, csak az első ijedtség volt negatívabb.. most viszont tovább kutatok sötét tekintetemmel a polcok között, nálam a cigije, és a dumám is nagyobb, mint én magam, mert hogy százhatvan-százhatvanöt centim annyira nem lehet fenyegető a számára, az is biztos. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Dec. 24 2012, 18:09

//NRT - Rebeka és Slash - 2012.12.22.//


*Észrevéve a pálcabolt résnyire hagyott ajtóját, besettenkedek megnézni, hogy mi folyik odabent. A kassza kong az ürességtől, ezért a gitáromat letéve elindulok körbenézni, és közben készenlétbe helyezem a késem is. A polcok sorain lépdelve a sötétben belebotlok egy tapinthatólag női dzsekibe, amiből kiesik valami, ezért gyorsan odébb állok. Szerencsémre pont egy sorba kerülök a kedves rablóval, hogy én mindig kifogom a balhékat.. Gyújtómmal egy kis fényt teremtek, éppen eleget, hogy valamennyire lássam a velem szemben állót. Furcsállom is, hogy betörésre adta a fejét, mert az ilyen szépségek mifelénk másképp keresik a kenyerüket. A kezemben lévő éles fegyvert meglátva megijedt, de mivel nem akarom, hogy egy kés álljon belém, ezért felrakom a polcra, de ő láthatólag csak értetlenkedik vagy az ijedtségtől, vagy az alap természete ilyen.*
-Nyugi van cica, nem fog odarepülni! *Vélhetően egy fiatal lánnyal van dolgom, legalábbis erre utal az arca is, amit csak félhomályban látok, és a hangja is.*
-A-a, te is szépen oda pakold fel, nem sunnyogunk zsebre...*közeledésem után lépek vissza pár lépést, és a polcra fele emelem a kezem, jelezve, hogy én is levehetem az én fegyverem, de akkor kisebb lesz a biztonság. Közben be is mutatkozok neki, amire válaszul csak beszól, de engem sem kell félteni.*
-Hmm, alapműveltséget legalább van. Amúgy meg a nevet nem a kor miatt, hanem a tehetség miatt kaptam.. Te sem mondanád ezt, ha hallottál volna már játszani..*Örülök, hogy van fogalma a kedvenc bandámról, ha nem lenne, akkor most balhét csapnék. Viszont be is pöccenek egy hangyányit, amikor a nevemmel kezd poénkodni, mert látszik, hogy nem ért a szakmához.*
-Amúgy te sem vagy egy nagy Bonnie...Ilyen nyomokat hagyva magad után, szerencséd, hogy én toppantam be más helyett.*Vágok vissza neki, és tényleg szerencséje van, mert ha valami rendőr féleség pillantja meg a nyitott ajtót, akkor lehet, hogy most más szituációban lenne. Közben megtudom a nevét is, ami elég fura a számomra.*
-Gyulai? Sosem hallottam még ilyen nevet. És a Rebekával sem találkoztam, mint vezetéknév. *Számomra elég furcsa a neve, nálunk amerikában a Rebeka keresztnév és nem családnév, de biztos van rá magyarázata amit remélhetőleg velem is közölni fog. Hirtelen megered a nyelve a csinos kis tolvajnak, felvesz egy stílust ami tetszik nekem, a kérdés viszont az, hogy valóban ilyen, vagy megjátssza magát.*
-Nem hiszem, hogy tartoznék neked...Slash senkinek sem tartozik. Amúgy az övemben tartom a kést, a gatyámban más jellegű fegyver van, kevésbé nevetséges. * Nevetem el magam, miközben sétál felém, közben a tekintetem végig a másikét fürkészi, és a szemem sarkából figyelem néha a kezét is, mert azért nem bízok benne. Az éles tárgyat visszacsúsztatom az övemen szánt helyére amikor kiveszi a cigit a számból. Eléggé meglep ez a mozdulat, nem hagyhatom szó nélkül.*
-Káros ám.. Megereszkedik tőle a melled. *Vigyorodom el hunyorogva, közben már egy újabb szálat veszek elő, amit remélhetőleg nem fog lenyúlni tőlem. Rágyújtok, és a polcról leveszek egy hosszú tekercset, aminek a végét meggyújtom, hogy nagyobb fényünk legyen. Követve a kicsilányt párszor meglóbálom a levegőben az új fáklyámat, és észre se veszem, hogy néhány szikra elszóródik.*
-Meghiúsult miattad a ma esti tervem, ezért gondolom nagyvonalúan meghívsz egy whiskyre. *Bár nem szokásom magam meghívatni, de ha már elmarad az esti zenélésem akkor legyen helyette valami más, és most már ki is van tömve a csaj. De gondolom, hogy ő sem lehet valami gazdag, ha ilyenre kényszerül, akárcsak én. A különbség az, hogy én más bizniszben utazo
m.*
Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Hétf. Dec. 31 2012, 13:38

//NRT - Rebeka és Slash - 2012.12.22.//

* Nem várok társaságot, bár tény, hogy nem ez lesz életem folyamán tolvajlásom csúcsa, látszik, hogy magamtól tanultam meg ezt is, senki nem segített benne, és amúgy is.. tisztességes tolvaj vagyok, nem ebből élek, csak akkor folyamodom ehhez, mikor rávisz a szükség. A testemet mégsem árulhatom, azt kikérem magamnak! De most mindez lényegtelen, vagyis inkább nagyon is lényegessé válik, hisz társaságom akad, kit némán szidva, vagy inkább magamat, fogadok, s figyelek is meg, na és mivel kijátszani sem igazán akarom, így percekkel később már szemben találom magam vele. Zsebeiben kotorászva szólítom fel arra, ne tegyen semmiféle rossz mozdulatot, nálam persze itt van bicskám, és technikás kis ökleim is lehet, hogy egy-két jól irányzott ütéssel el tudnának bánni vele, amiből aztán tényleg nem engedek. *
- Nem sunnyogok, hanem előtted tettem el, nem láttad? És nem is fogom oda feltenni, szóval vedd csak magadhoz a sajátodat.. cica. * suttogom dühösen felé, nem igen csípem, ha lenéznek csak azért, mert lány vagyok. Igenis teljes értékű emberként élek én is, mint egy két lábon járó herepajtás, szóval engem csak ne cicázzon senki sem, különben tényleg ellátom a baját. Na de egy darabig felemelt kezeim nem erről tanúskodnak, melyek végül testem mellé kerülnek, nevét hallva pedig természetes reakcióm.. *
- Ugyan Slashy. Hiszem, ha hallom, addig meg ne legyél olyan nagyra magaddal.. és eszedbe ne jusson itt és most bizonyítani. Így is a nyakamon vagy már, nagyobb a veszélye, hogy elkapnak. * bököm mellkason enyhén egyik mutatóujjammal, majd mellkasom előtt összefűzve karjaimat hallgatom végig leszóló szövegét rám nézve, tudom, nem vagyok egy profi, de csak egy legyintéssel konstatálom, hogy ezután talpra esett dumámmal folytassam társalgásunkat. *
- Fordítva, te észlény. Magyar vagyok. Fordítva. Rebeka a nevem, de tudod mit? Hívsz, ahogy akarsz, nekem a Morzsi is megteszi, mindenre hallgatok. * igyekszem előbb nevem értelmezését javítani a számára, de inkább csak feladóan érek hozzá homlokomhoz, s hagyom rá a hülyeséget, majd nevetséges kis poénjára egy mű kacajt hallatok, egy "hiszem, ha látom" kifejezést formálva némán ajkaimmal, én már csak ilyen hitetlen Tamás vagyok, de ez van. Megszoksz vagy megszöksz, így van ez, végül pedig cigijét is kikapom szájából, nem törődve megszólalásával, legalábbis láthatóan nem. Persze azt nem vette számításba, aprócska melleimen nincs minek megereszkednie, és hiába vagyok fejlődő stádiumban, kizártnak tartom, hogy nagyobbra nőnének. De ezt nem vagyok köteles az orrára kötni, így kerülöm hát ki nagy sunggal, s kezdek főnixtollas pálcák további kutatásába, jelenleg a másik, azaz túlsó polcnál, ahová továbbra is követ engem, immár egy kis fáklyával. *
- Az én tervem is meg fog hiúsulni, ha nem maradsz csendben, és nem oltod el azt az izét. Szóval kérlek.. * pöfékelem tovább a cigit, az italt pedig még meglátom. * - Nekem nem következik egyik a másikból, szóval ha jófiú leszel, talán. Áh. * magyarázom ezt inkább a polcnak, s mivel megvan a szekció, úgy látom, ezért az elsőt lekapva a polcról olvasom el tüzetesen a leírását. *
~ Az enyémhez hasonló paraméterek.. picit hosszabb, de szerintem jó lesz. ~ * gondolkodom magamban, majd ajkaim gonoszkás kis mosolyra húzódnak, s ahogy kicsomagolom a dobozból a pálcát, a srác felé irányítva veszem ki cigijét számból, és ajkaim között máris formálódni kezd egy egyszerű ige. *
- Aguamenti. * indul is meg a vízsugár irányába, persze a tüzet célzom, de nem olyan kicsike ez a sugár, hogy könnyű legyen kitérni előle. S ha elszisszent a fáklya, hirtelen fordítok neki hátat, s szedem össze a padlóról tolvajkulcsomat és kabátomat is, majd már el is hagytam az üzletet, s menekülőre fogom.. nélküle. Kicsiny testemhez szorítva kabátomat, s kezemben cuccaimat, számban a cigivel szaladok a kikötő irányába, szemétség így itt hagyni, de nem ismer.. aljas kis boszi is tudok lenni, de mit lehet várni egy majdhogynem utcagyerektől? Mert hogy engem azok edzettek, és bár megbízható vagyok, őt nem ismerem.. tehát elviheti helyettem a balhét, és kész. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle. De a célom a kikötő, és ha a révész ott lesz, be is fogok szállni a csónakjába.. ha addig nem kap el Slashy. *
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 24
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   Pént. Feb. 22 2013, 22:24

//1. egyetemi Defenzív-offenzív mágia házi – 1. rész//


*A mai beszélgetésem Luciussal kissé elgondolkodtatott. Nem hittem volna, hogy bárki képes arra, hogy kémkedjen a suli után… vajon mi érdekelheti? Hogy kik járnak ide? Milyen a tanárok tanítási módszere? Esetleg hogy mi mindent tanítanak itt? Elképzelni se tudom, de érdekel, nem is kicsit ez az egész, ezért biztos vagyok benne, hogy jó munkát fogok végezni. Nem hiszem, hogy Lucius annyira szívesen bízta rám ezt a feladatot, de egyetemista vagyok, ő pedig a tanárom, tehát muszáj megbíznunk valamilyen szinten egymásban, akármilyen rémes is a kapcsolatunk… már nem bízom abban, hogy a jövőben esetleg ez jobb lesz. Eddig még úgy éreztem, hogy az idő sok mindent megváltoztat, választ ad bizonyos dolgokra, de most már nem hiszem… Ideje viszont útra kelnem, megkérdezni néhány mystrali boltost, hogy nem-e láttak errefelé egy idegent, mert úgy hiszem, hogy a pletykás népség bizonyára tud valamit. Mivel még nyitva vannak a boltok, így nem rohanok, tehát nyugodtan húzom fel fekete csizmáimat, majd a fekete, kapucnis felsőmet és végül szintén fekete, derékig érő kabátomat is, tehát így a teljes felszerelésem a fekete színében tündökölhet. Hajam kócosan marad, vállamra pedig egy fekete oldaltáska kerül, hiszen ki tudja, hogy veszek-e néhány dolgot menet közben. *
~ Hmm, azt hiszem, hogy másra nem lesz szükségem. ~ *nézek is körbe és mivel Eyolf is már egy ideje az erdőben van, tőle se kell most elbúcsúznom, így hagyom magára az üres Inflatus szakházat, majd kilépve azon laza sétába kezdek. Nem fogok itt feleslegesen hoppanálgatni, így nézek végig az egész körleten, a különféle szakházakon és csak most, így késő este figyelem meg igazán szépségüket. Néhány diák elhalad a szökőkút közelében, de mások nincsenek kint ebben a hidegben. Mák, hogy vérfarkas vagyok és nem fázom, akkor valószínűleg én se ilyen kényelmes tempóban kóborolnék. Mindenesetre az ösvény felé veszem az utamat, ahol végigérve már a főutcára is tévedek. *
~ Hova is nézzek be először? ~ *tekintek is körbe menet közben, miközben kezeimet is zsebeimbe süllyesztem, úgy olvasgatom a különféle feliratokat és végül a vörös, girbe-gurba betűk tűnnek fel nekem igazán. Nem sűrűn jártam még a Főnix szárny Varázs Sportszerboltban, de talán itt az ideje, hogy benézzek. Mint látom, a kirakat tele, elég extra seprűkkel is, bizonyára jól megy a vásár, nekem viszont nem lényeg most mindez, más dolog miatt vagyok itt, így be is nyitok, a kis csengő pedig jelzi is érkezésemet. *
- Jó napot! *köszöntöm is az eladót, ki felém tekint, biccent egyet, de mivel éppen egy kisfiúnak magyaráz egy versenyseprűről, ezért most még nem ér rá velem foglalkozni. Mesél róla minden félét, hogy milyen gyors, miként veszi be a kanyarokat és hogy hogyan is kell tisztítani, mire a fiú láthatóan csillogó szemekkel bólogat rá, szerintem meggyőzte ez a spiné, már innen látom. Mivel még várnom kell, ezért körbe is tekintek az üzletben és végül a varázslósakkoknál állok meg, amiknek figuráit kezembe is veszem olykor, de fél szemmel a sportos nőt figyelem. Meg se lep, hogy ilyen testalkattal rendelkezik. Aki egy ilyen boltban árul, annak legyen tapasztalata a sportban is, én úgy érzem. Na de a percek telnek, a sakktáblák bámulását pedig sikeresen meg is unom, de szerencsére ekkor jelzi a kassza, hogy fizetnek, én pedig már oda is megyek a nőhöz. Láthatóan más is várakozott rá, de utánam érkezett, amit a nő is tud, így miután visszaadja a visszajárót a fiúnak és elköszön tőle mosolygós arccal, már felém is tekint.*
- Miben segíthetek fiatalúr? Csak nem kinézett magának néhány sakkot? *érdeklődik is tőlem kedvesen, mire én csak megrázom a fejemet, majd lassan rákönyökölök a pultra, úgy hajolok közelebb a nőhöz, amit ő felvont szemöldökkel figyel.*
- Nem, ennél komolyabb dolog miatt jöttem, az egyik magiszter megbízatásából. *szavaim hallatán elkomorul a hófehér arc és végül jól láthatóan bólint is felém a nő, várva, hogy folytassam.*
- Érdekelne, hogy látott-e valakit a környéken, aki feltűnően sokat kérdezősködött a Mysterioról és a környékről? Tudja, Ön eladó, biztosan lát és hall ezt-azt… remélem, hogy tud nekem segíteni. *arcom továbbra is komoly és bár várakoznak, ez most a boltost se zavarja, úgy érzem rajta, hogy szeretne segíteni nekem.*
- Egy férfit szoktam látni a főutcán, aki már jó pár napja sűrűn nézelődik a boltokban és hozzám is betért a minap. A seprűkről kérdezgetett először, mint minden normális vásárló, de aztán szóba hozta a Mysteriot, hogy mit tudok róla, tanítanak-e ott repüléstant, meg hogy mennyi diák szokott itt vásárolni, ilyesmik. *felel is nekem készségesen, én nekem viszont az a baj, hogy ennyi információ nem elegendő, így halkan felsóhajtva csóválom meg a fejemet is.*
- Egy kicsit pontosabb dolgokra gondoltam. Esetleg tudja, hogy hogy nézett ki? *lehet, hogy nem is gondol olyan emberre, akire kellene, hanem csak szimplán kíváncsi a pasas. Majd benézek máshová is, aztán kiderül.*
- Kopasz volt és hát… nálam magasabb, de nagyon rossz az arcmemóriám, így nem rémlik, sajnálom, többet nem tudok segíteni. *sóhajt is fel halkan, még barna tincseibe is túr zavartan, én pedig végül elmosolyodva rázom meg helyes fejemet.*
- Nem, semmi gond, így is segített. A varázslósakkért pedig majd a napokban visszanézek, egyelőre még van egy kis dolgom. Köszönöm, hogy időt szakított rám, viszlát! *köszönök is el tőle, azt hiszem, hogy belőle többet már nem fogok tudni kiszedni, talán majd máshol több szerencsével járok, így csak ellépek a pulttól, mire ő már utánam is köszön, és már foglalkozik is a következő vásárlóval, de azért lopva, félénken felém tekint. Érdekelné, hogy mi történik itt, ez tiszta sor, de nem volt mersze rákérdezni jobban nálam. Nem maradok tehát, egyszerűen kisétálok az ajtón, majd egy újabb üzlet után nézek, ahol talán pontosabb infokat is megtudhatok. Visszatérek a főutcára és a rév felé haladok tovább, amikor tekintetem megakad a magas tornyú épületen, mely hófehér színben pompázik és így éjszaka igazán feltűnő, ahogy a kirakatból látható színek tömkelege.*
~ Édességbolt, tökéletes lesz. ~ *talán még némi édességgel is megajándékozom magam idő közben, így hát célba is veszem a boltot, mely ilyen későn is rendesen tele van. Hiába a csilingelés, hogy megérkeztem, senki se figyel fel rám, az eladó sürög-forog a vevői között, így szolgálva ki mindenkit, én pedig akkor már először magamhoz kapok két táblás csokit, egyik karamellás, a másik epres ízben és azokkal a kezemben lépek oda, hogy fizetnék. *
- Ezeket kérném. *már hallom is az összeget, majd amint fizettem, a férfi már távozna is, egy újabb vendéghez lépve, de én csak alkarjához érek, így szorítva meg kissé, hogy rám figyeljen és már majdnem felháborodva néz rám, hogy mit akarok, de még mielőtt szóhoz juthatna, szemeibe nézve szuggerálom.*
- Szánjon rám pár percet és feleljen készségesen, utána folytathatja a munkáját. *a férfi eleinte nagyot néz, de aztán bólint és én pedig el is engedhetem, tehát senki szemét se fogja szúrni a viselkedésem.*
- Természetesen, miben segíthetek? *teszi is fel a nagy kérdést, mire én már elégedetten mosolyodom is el, majd mondom el azt, ami miatt jöttem.*
- Szeretném megtudni, hogy volt-e valaki, aki feltűnően sokat kérdezősködött a Mysterioról és a környékről. Ön elég sok emberrel érintkezik, biztosan tud nekem segíteni. *kezdek is bele, mire láthatóan elgondolkodik a pasas azon, hogy mi minden történt vele az utóbbi időkben, majd végül meg is szólal, szépen hosszan fejtve ki dolgait.*
- Tudja fiatalúr, az én üzletemben olyan híres édességekhez lehet hozzájutni, amelyeket a világ többi részén nem feltétlenül kap meg, így rengeteg országból képesek ide utazni azért, hogy az én finomságaimból egyenek… *és bizonyára folytatná is, ha nem vágnék közbe.*
- Elég legyen! A lényegre térjen, ne csacsogjon, erre most nincs időm. *morgom is oda, mire megszeppenve pislog párat.*
- Mint mondtam, nagyon sokan járnak ide a varázslótársadalomból és egyértelmű, hogy sokakat érdekel a Mysterio is, nem tudom, hogy kire gondol, sajnos nem tudok segíteni. *ráncolja is homlokát, mire most már egy kis sóhaj tör elő belőlem.*
- Esetleg egy kopasz pasast nem látott errefelé, aki kérdezősködött? *próbálkozom azért még, hallgatva a sportszerboltban beszélt nőre, hátha igaza van.*
- Sok kopasz vásárló akadt erre és az utcákon is sokat látni… *na jó, itt volt elég. Szépen hátat fordítok neki és se szó, se beszéd, lelépek. A hatás megszűnik, foglalkozhat a vendégeivel, én pedig a két megszerzett csokoládét egyszerűen a táskámba teszem. Hát, ennyit erről, mit ne mondjak, rengeteget segített. Kezdem nehéznek érezni a feladatomat, most mégis hova tovább? Kilépve az utcára tovább bolyongok, most már nem is figyelve, hogy milyen üzletek mellett haladok el, csak a sarokhoz érve torpanok meg az állat hangokat hallva. Hmm, egy próbát megér a dolog… szépen be is nyitok a csodák csodájára üres üzletbe és kissé fel is lélegzek, hogy itt nincs akkora tömeg, mint az édességboltban volt, bár hangzavar az akad, a cicusok rögtön fújni kezdenek, a kutyák pedig játékosan csóválják meg a farkukat.*
- Jó napot! *köszönök is, mire egy kövérkés ember már oda is sétál hozzám, kijőve a pult mögül, én pedig előveszem türelmes énemet, arra van most szükségem.*
- Üdvözlöm! Ahogy nézem, érdekes viselkedést vált ki az állatokból. Segíthetek valamiben? *néz is körbe először és kezdi is egy érdekes megállapítással, mire én csak vállat vonok, majd bele is vágok a lényegbe.*
- Meglehet. Az érdekelne, hogy nem látott-e vagy hallott esetleg olyan személyről, aki meglepően sokat érdeklődik a Mysterio és a környék után. Tudja, ez magiszteri ügy, fontos lenne, ha segítene. *már előre érzem, hogy itt is csalódni fogok, de erre az öreg csak körbenéz és végül kicsit közelebb lépve hozzám kezd el halkan sugdolózni.*
- Ide általában az emberek azért jönnek, hogy egy kis kedvencet vegyenek maguknak, vagy eledelt a számukra, másért ritkán néznek be ide, így sok időm van megfigyelni az utcán lévő embereket. Már napok óta feltűnt egy barna ruhába öltözött, kopasz férfi, de ma reggel be is tért hozzám. Gondolhatja, hogy nem az állatok érdekelték. *bólogat is hozzá, hogy hát igen, ő ezt már akkor tudta, én viszont kezemmel jelzem, hogy haladjon tovább.*
- Akkor mégis mi érdekelte? *adok szavat is a mozdulathoz, mire folytatja is a férfi.*
- A Mysterio felől érdeklődött, a magiszterekről, hogy vajon ők milyen erősek és hogy a diákok mit tudnak. Szóba hozta a Campust is és a famulusokat is, azzal kezdte, mivel ez egy állatbolt ugye. Nagyon furcsa volt ez a faggatózás, jól meg is néztem magamnak. *húzza ki magát büszkén és igen, nekem erre van szükségem, de láthatóan unszolni kell, hogy megszólaljon.*
- És el is tudná mondani nekem, hogy hogyan nézett ki? *kérdezek is rá a lényegre, mire szemei megcsillannak, mintha csak ezt várta volna.*
- Természetesen. Úgy 40 év körüli, kopasz férfi volt, barna cuccokban és jó magas volt, főleg hozzám képest. Ami viszont feltűnő volt, az a bal kezén lévő csillag alakú sebhely… nem tudom, hogy mit jelenthetett, de biztos vagyok benne, hogy rosszban sántikál. Igazam van? *kérdezi is meg tőlem, én pedig elmosolyodva bólogatok is hozzá, majd vállon is veregetem.*
- Igen, minden bizonnyal, de ne aggódjon, majd teszek róla, hogy ne zavarja Önt többet. Köszönöm a segítségét. *biccentek is felé, majd már fordulnék is meg, hogy távozok, mire kezem után kap, így tartva vissza.*
- Csak ügyesen fiam! Aztán térjen be máskor is! *én csak meglepetten pislogok rá, végül bólintok, majd kezem elhúzom kezéből és el is hagyom ezt a helyet. Már szinte biztos, hogy tudom, kit kell megkeresnem, de ha tévednek? Még legalább egy helyről bizonyosságot kell szereznem, így egy olyan üzlet felé tartok, ahova csak diákok járnak tudtom szerint, mert ha ott is megfordult ez a rejtélyes, kopasz fazon, akkor biztosan ő lesz az. Nem kéne mást eltenni lába alól… *
~ Mercuryo bizonyára tud majd segíteni nekem… Az a férfi mindent tud, hiába titkolná. ~ *tehát a következő hely, ahová betérek az nem más, mint a jól ismert pálcabolt, ahol már én is jártam, de pálcát még nem vettem. Nincs most már rá szükségem, így szépen jelzi is a csengő, hogy megérkeztem, az öreg, 60-as éveiben járó férfi pedig már érdeklődve ki is kukkant a raktárból, majd a pulthoz siet.*
- Jó napot! *köszönt engem, amit én is viszonzok ám neki, majd kezét felém nyújtja, jelezve, hogy adjak oda valamit, ami nem más lehet, mint a pálcám.*
- Oh, én nem azért jöttem, hogy megnézze, csak egy kis információra lenne szükségem. *magyarázom is meg a dolgokat, mire láthatóan fejét rázza, majd kezét kitartóan felém tartja.*
- Előbb a pálcát, utána az információt. *elhúzom a számat, nem szeretem, hogyha alkudoznak velem, de ezzel az öreggel szemben másképp nincs esélyem. Már kezdem bánni, hogy ide jöttem.*
- Hát jó, de nem szívesen válok meg tőle egy pillanatra se. *végül övemhez érek, ahonnan lecsatolom pálcámat, majd a férfi felé nyújtom, kinek szemei felragyognak a különleges varázstárgy láttán.*
- A Cornwlade pálca… életem során még nem volt rá lehetőségem, hogy megcsodáljam e különlegességet. Ezek szerint maga az ifjabbik Cornwlade… Miben segíthetek? Demien fiának bármit szívesen elmondok, amit csak tudni szeretne. *a pálcám szerencsére visszakerül hozzám és már érzem is, hogy itt sikert arattam. Könnyebb ez, mint gondoltam. A pálcám visszakerül a helyére, én pedig már elő is állok már negyedszerre azzal, amiről tudni szeretnék.*
- Érdekelne, hogy látott-e valakit, aki a Mysterio felől érdeklődött… a magiszterekről, bármiről. *már nincs kedvem ismételgetni önmagamat, rátérnék már a kopaszra is, de sajnos még nem tehetem meg, szépen lassan kell haladnom.*
- Sok diák téved ide a Mysterioból és a közeli országokból, hogy szert tegyenek Mercuryo pálcájára, de akadt itt egy férfi, akit nem csak a pálcák érdekeltek, hanem az is, hogy milyen erőt képesek kifejteni és hogy vajon a közeli iskola diákjai mire használhatják. Így kezdődött a beszélgetésünk. *kis szünetet tart, én pedig már szólalnék meg, hogy sürgessem kicsit, rákérdezzek a részletekre, de kezével leint és már folytatja is. Micsoda meglepő fordulat.*
- Azt akarta tudni, hogy mi mindent oktatnak a Mysterioban. Egyébként a környéken is láttam már párszor sétálgatni a férfit, illetve a Campus környékén is, sokat leskelődött… *na és ezzel láthatóan elmondott mindent, ő legalábbis így gondolja, így a füzetét kinyitva kezdi el nézegetni azt, de nem, én még nem végeztem.*
- Még annyit áruljon el nekem, hogy esetleg nem kopasz volt az illető? És volt a bal kezén egy csillag alakú sebhely? *kérdezek is rá erre most már kissé izgatottan, mivel úgy tűnik, hogy nem lesz hiábavaló az itteni kérdezősködésem. Ő csak feltekint rám, majd már bólint is.*
- De, igen, kopasz volt, jó magas és a sebhely is stimmel. Emlékszem, mindig leszegett fejjel mászkált, ezzel is tűnt fel nekem igazán. Mintha nem akarta volna, hogy észrevegyék. *én nekem ennyi információ most már azt hiszem, hogy elegendő lesz. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom tudni találni ezt a pasast, így elégedetten húzom ki magam.*
- Nos, köszönöm a segítségét, azt hiszem, hogy ennyi most már elég lesz. Viszlát! *köszönök is el tőle, ő pedig csak felém int, majd elbúcsúzik tőlem. Nyugodtan tudom elhagyni tehát a negyedik üzletet is és most már úgy érzem, hogy nem kell betérnem egy következőbe, elég lesz ennyi. Innentől kezdve az én kezemben van az irányítás, nincs más hátra, minthogy megtaláljam ezt a férfit, kikémleljem és elbeszélgessek egy kissé vele… Nem hiszem, hogy nehéz dolgom lesz, de hát soha nem lehet tudni. Az este további részét tehát ezzel töltöm, hogy megtaláljam és utána kémkedjek egy kissé, természetesen nem túl feltűnően, aztán a napokban elkapom, de jobb az óvatosság, nem szeretnék feleslegesen bajba kerülni… a vérem viszont már forr, alig várom az izgalmakat.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mercuryo Pálcaboltja   

Vissza az elejére Go down
 
Mercuryo Pálcaboltja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: