Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Delgarod

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Demien.R.Cornwlade
Magiszter
Magiszter
avatar

Hozzászólások száma : 8123
Csatlakozás : 2009. Nov. 22.
Tartózkodási hely : Ott, ahol sose számítanál rá.....

Rangok
Ház: Inflatus - Házvezető
Betöltött poszt: Magiszter
Évfolyam: -

TémanyitásTárgy: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 17:51

Mese helyszín.

_________________
Vissza az elejére Go down
http://mysterio.hungarianforum.net
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:10

[Tarkh-al]

*Nem számítok arra, hogy majd bárki utamat fogja állni, főleg nem egy elsős fiúra, így amikor kezemet megfogja és hallom is a kiáltást, hirtelen kapom oda a fejem, így még nem lépek át a pulzáló kék kapun, hanem csak letekintek a másik kék szemeibe és tekintetemből kérdéseket olvashat ki.*
- Szerinted hogy vagyok? *kérdezek vissza meglepetten, majd kezem szépen ki is húzom az övéből.* - Mióta érdekel téged, hogy én hogy vagyok? *kérdezek is rá rögtön erre is, majd ez után érzékelem, hogy valamit tudhat arról, hogy vajon miért is vagyok itt, így nézek a kapu felé, majd vissza az oroszra.*
- Nekem itt most át kell mennem, ha beszélni akarsz, gyere te is! Vigyázok rád öcsi, ne félj. *kacsintok is rá, majd elmosolyodom és végül itt se vagyok, ő pedig nem fog tudni megállítani. Amikor a kapun átérek, rögtön megérzem a rettentő hideget, így a kis szőrszálak a kezemen meg is jelennek, én pedig megrázkódom, de ez most nem számít, hanem a hely az, ami fontos, ahol most vagyunk.*
- Tehát nem csak egy álom volt. *suttogom magam elé, majd végül pálcám mellkasom felé tartom és már ki is mondom a testfelmelegítő varázsigét.*
- Aestus! *ez után pedig a fiú mellkasa irányába mutatok pálcámmal.* - Ne aggódj, csak gondoskodok róla, hogy ne fagyj meg. Tudom, hogy orosz vagy, de azért ez mégis csak hűs. Aestus! *ha nem akarja, akkor nem varázsolok, de ha elfogadja a segítségemet, akkor most már az ő teste se fog szétfagyni, így nézek körül, pálcámat nem eresztve és azért fogom az oldalamnál lévő táskát is, így nézek hát körbe, hogy vajon hogy is juthatnék be abba a felső toronyba.*
- Én fel tudnék repülni, de szerintem mágia őrzi a helyzet, de ott az a kapu, talán azon át bejuthatunk. *vonok vállat és teljesen nyugodtan indulok meg az őrökkel elzárt átjáró irányába és van egy olyan érzésem, hogy mindezt nem is egyedül fogom megtenni. *
- Szerinted se fognak nyugton maradni? *célzok itt az őrök felé, de egyelőre nem érzem úgy, hogy támadnom kellene, mégis biztosra megyek, így készen állok bármiféle harcra és kezem a srác csuklójára téved, így húzom közelebb magamhoz, mivel ha kell, akkor olyan pajzsot hozok létre, amelyben mindketten elférünk. Most itt én vagyok a tapasztaltabb és ha már utánam jött, még jó, hogy nem hagyom meghalni, azt hiszem, hogy kapnék is érte, már ha túléljük ezt a kis kalandot... *
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:17


//Mona, Bruno és szerénységem triója//

*Az álom hívó szava Luciust a fogadóba szólította, ahol át is lépett az álomban megjósolt kapun habozás nélkül. Szerencsére kirándulásra készült, így van nála sokféle dolog, jól fel van szerelve táskájával és az öltözéke is sok mindenre alkalmas. Álmában sem gondolta viszont, hogy egy katonai táborbontás kellős közepén fog majd kikötni, egy hideg, jeges szelekkel tépdelt helyen, egy fekete kastélytól nem messze. A középkori környezetből rendesen ki is lóg, de ezzel nem törődik, csak fázósan húzza össze kabátját baljával, míg jobbjában pálcáját tartja. Gémberedő ujjai megküzdenek a gombokkal s néhányat sikerül is összegombolni, most ezzel is megelégszik, mert az események pörögnek, a sereg valószínűsített vezére hozzá szól, azaz nem csak hozzá, mert most tudatosul benne, hogy társai is akadnak, még ismeretlen diákok. Most rájuk is vet egy tanácstalan pillantást, de mivel a tömeg áramlani kezd, valószínűleg mozdulniuk kell valamerre.*
-Sziasztok! Lucius vagyok! *próbál azért valami protokollt keríteni, hogy legalább ennyi szilárd pont legyen az életében. Egy lány és egy fiú társaságába került. Ajkai a hidegtől kékek, de a szavakat mégis sikerül a hideg ösztökélte vacogás nélkül kimondani, ám ez a későbbiekben lehet változni fog.*


A hozzászólást Lucius Rufinus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 22 2012, 18:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:18

//Félix//

* Tényleg nem szeretek még csak álmodni sem, bár tény, hogy az emberi elme csodákra képes, de éppen ezért nem csípem én ezt.. akár meg is tud tréfálni, amennyiben úgy óhajtja. A mai álom, azon kevesek egyike, amikre tényleg elejétől a végéig emlékszem, viszont beleragad elmémbe, hála rengeteg olyan körülménynek, amikkel nem igen számoltam soha. Igen frusztráló, hogy valaki itt járt, míg én aludtam, biztosan nem véletlen az üvegcse hozzám kerülése, és ez a szöveg.. na nem, ez nem maradhat ennyiben. Fel is kerekedem hát, a helyet is tudom, hová kell mennem, valaki nagyon előrelátó volt irányomba, így bár már javában délután van, nem tétlenkedem tovább, néhány cuccot összepakolva a túlpartra is érkezem, méghozzá a parkba, egész pontosan ehhez a fura pulzárhoz, amelyet meg is közelítek. Lopva körbe nézek azért még előtte, tehát így meg is pillantom a távolban egy ismerős háztársam, ki hasonlóan ide tart, de átsétálok én ezen a pulzáron.. lesz, ami lesz. Ám amint hozzám ér a fény, vagy nem is tudom mi ez, csontjaimba és egész belsőmbe fagyos hideg hatol, annyira, de annyira durva ez, mintha egy fagyasztókamrába sétáltam volna, amit persze nem minusz 20 fokig hűtöttek, hanem jóval tovább.. iszonyatos érzés mindez, felordítanék, de ahogy kinyitom a szám, mintha jégtüskék alakulnának nyálamból is, ami elég fájdalmas tényező, és ez csak tovább fokozódik, mintha torkomig szaladna mindez, és még lentebb.. Kitartó vagyok viszont, tovább mozgatom lábaimat, haladni akarok előre, annak ellenére, hogy azt érzékelem, elfagy egész testem, és hogy ezt mennyire jól teszem, hisz a következő pillanatban zöld szemeim már a sötétséget kémlelhetik, a hideg érzete, amely az előbb még gyötört, egész egyszerűen elmúlt. *
- Lumos! * zihálom rögtön, szabad kezemmel zsebeimet végigtapogatva, megvan-e még épségben mindenem, remélem az üvegcsék sem fagytak el, s pálcám fényében már láthatom is a pincét, ahová kerültem, egy kis idővel később pedig ha minden igaz, a fénybe egy ismerős alak is belekerül, akit még a parkban láttam. *
- Heló.. Mathis vagyok, és azt hiszem, ne nyújtsuk hosszúra az ismerkedést. Te tudod, mi a franc hely ez? És érezted ezt? Mintha remegne a föld.. talán a kastély alatt lehetünk, amiről álmodtam. Ez meg elég bizarr.. ki kéne jutni. Nem tetszik. * mérem fel a srácot, és intek is egyet felé, majd fordítom pálcám ismét a helyen körbe, ahol vagyunk, és máris a kínzóeszközök között kezdek sétálni, vizslatva a falat, meg a plafont, némi kijárat után kutatva. Amennyiben ilyet nem találok, random az egyik fal elé állva tartom oda pálcám: *
- Deprimo! * nincs jobb ötletem, mint lyukat robbantani a falba, és arrafelé távozni, hátha célra vezetőbb, mint itt sétálni körbe és körbe. *
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:19

[Faith-el]

*Álmom éppen elég indok teóriám bizonyítására: rossz napok köszöntenek rám, ám a lényegi mondandó miatt hirtelen pattanok fel pihenésemből, és fejvesztve készülődök, hogy megtaláljam a lányt. Miért teszem? Nem biztos, hogy megérdemli... de ettől még nem gyűlölöm őt, és úgy érzem valódi veszélyben van, így pár perccel álmom után indulásra készen teleportálok a Titkok erdejébe, hogy rövid úton meg is leljem a lányt, s megpróbáljam megakadályozni átkelését.*
- En... ugy lattam... hogy... nem jol. *csendesedek el kicsit kérésére, és el is engedem, mikor távolodni szeretne, de szememet nem veszem le róla. Álom is volt és nem is? Hiszen itt vagyunk... de nem pont úgy, ahogyan arra számítottam.* - Miert ne erdekelhetne? Nem gyülöllek. *húzom kicsit össze szemöldökömet, hiszen egyáltalán nem volt szándékomban bántani, csupán segíteni szerettem volna. Azonban mint kiderül, nem igazán állíthatom őt meg, így egy sóhajjal nyugtázom szavait.*
- Nem jo ötlet... *morgom, de átlép a kapun. Sajnos... vagy nem sajnos, de már előre tudom, hogy újabb kalandban lesz részem, mikor a csontig hatoló hidegben egy adag fuvallat is arcomba csapódik, ahogy felmérem a helyszínt, majd sandán pillantok a lányra. Kétség kívül ez az, amit álmomban láttam.*
- Ah.. Sibir... *morgom oroszul, hiszen ilyen körülmények még Szibériában is ritkán találhatóak, de a világ egyetlen helye számomra ami nagyjából megfeleltethető az elém táruló képnek, az hazámban található. Kissé megrándulok mikor varázsol, de szavaira lenyugodva biccentek, mivel érzem a varázslat hatását.*
- Szpasziba. *köszönöm meg neki, s pillantásom most a távolba téved, ahol meg is pillantok két őrt, s kissé döbbenten mérem fel őket, míg a lányt is finoman megbököm.*
- Ott... De nem kene szetvalnunk... nehez lenne eljutni barhova is. Az ajto talan ut, de haza kene kerülnünk. *mutatok arra, míg agyam zakatol. Mit kéne tenni? Egyáltalán nem biztos, hogy barátságos örökkel van dolgunk... bár a múltkori esetből tanulva... véletlen is lehet valaki ellenséges.*
- Nem biztos, de... Talan... elöször oda kene mennünk, de palcaval a kezben, hogy tudjunk majd vedekezni. Nem kene rögtön tamadni, nem igaz? *nézek a lányra tanácskérően, elvégre ha együtt rekedtünk itt, ahogyan látom, most hogy visszatekintek a bezáródott kapura, a legjobb esélyünk összedolgozva érhetjük el. Követem is a lányt, s mikor közelebb húz, kissé kényelmetlen bár, de engedek neki. Ekkor harsan fel pár dob, mintha csak egy sereg menetelése volna.*
- Öh... nyet Sibir... *ez bizony nem Szibéria, ennyire még mi sem fajzottunk el. Kissé sóhajtok, míg a másik oldalán menetelek, és pálcámat is előhúzom, hogy bármikor használhassam...*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:22

[Tarkh, Faith]

*A páros átjutott a kapun, s szemmel láthatólag, meg is figyelheti a terepet, ami koránt sem mondható éppen boldognak, inkább valami olyannak ahol nemsokára valami nagyon rossz fog történni. Faith legalábbis okkal tarthat ettől ahogy Tarkh is hiszen nem volt éppen boldog álom amit láttak. A kapuban lévők azonban észre lesznek véve, s ahogy közelebb érnek a két strázsáló őr is észre veszi őket. Az egyik hirtelen áll fel remegő kézzel pálcát ragadva feléjük, de a társa hirtelen fogja vissza a társa kezét.*
-Hé nyugi Adrian, ez valószínűleg az erősítés lesz, ha még egyszer ilyen elhamarkodott leszel, apád helyett is elverlek..*próbál némi mosolyt erőltetni az arcára, majd közelebb lépve a duóhoz máris beszédbe kezd.*
-Az én nevem Draculus, a hirtelenkedő pedig Adrian… Gondolom titeket küldtek hogy segítsetek nekünk bejutni Astrodeus kastélyába…*kezd bele egész nyugodtan, de aztán hangja egyre idegesebb lesz, s még a saját fején is végig simít idegesen.
-Így már remélhetőleg lesz némi esélyünk, de vigyázzatok, a varázsló csapdái rettenetesek, erős ellenféllel van dolgunk, aki ráadásul hatni tud az emberekre… Azt téveszt meg és akkor amikor ő akarja, és számtalan csapdája lehet ide lent.. A mi dolgunk egyszerű, feljutni , megkeresni és megpróbálni megölni. A serege a vár északi oldalán küzd, ahonnan dicső seregünk kezdi meg nemsokára az inváziót.. Siessetek gyorsnak kell lennünk..*kezd bele, és már meg is indul a bejárat felé. Ha követik hűvös jégfolyosóra térhetnek, ahol egy nagyobb ajtó van, kinyitva azonban máris találkozhatnak az első akadállyal, ami két nagydarab cerberusból áll. Az egyik férfinek nincs szerencséje,(Adrian-nek) sajnos az egyik kutya szinte azonnal rántja magával átharapva, majd letépve a fejét, ezután viszont Tarkhot és Faithet veszi célba.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:26

*Rémes álomból riadok fel. A valóság és az illúzió keveredik bennem. Tudom, hogy amit láttam az csak egy álom volt, de ezt még sem hiszem el. Nem vagyok jó spirituális ismeretekből, de az itt eltöltött éveim során és az órán tanultak alapján az érzés nem hagy nyugodni, ezért szedem a cuccomat és elindulok a fogadóba, ahova az álom vitt. Fejemet kicsit kitisztítja a kinti idő hideg szele és a víz közelsége miközben a révész átvisz a városba, de lelkem nem nyugodott meg, így ugyanolyan sietős léptekkel indulok el a fogadóba. Tartok attól mit látok bent, de szerencsére nem ugyan azzal kell szembenéznem, mint amit álmodtam. A kucsma kihalt sehol egy hulla szerencsére. Személyzet és vendégség sincsen, ami különös, de nem foglalkozom vele, mert figyelmemet eltereli a kapu. Kicsit tétovázva, de végül át lépek rajta.
Az első, ami azonnal feltűnik, az a farkas ordító hideg. Svéd lányként bírom a hideget, de most olyan fagyos itt minden, hogy azonnal összezárnak magam körül kezeim és fájdalmasa felszisszenek. Eszem ágában sincs megfagyni, ezért gyorsan pyromágiához folyamodom.*
- Aestus. *Irányítom magamra pálcámat, majd kis odafigyelés után már érzem is a meleget, ami körül vesz, így máris van időm körbenézni. Nem egyedül vagyok ideát. Velem van Bruno és amint ezt felfedezem a kapun átesik még egy alak, de azzal nem foglalkozom, mert nem ismerem helyette barátomhoz sietek.*
- Hát te mit keresel itt? *Teszem fel neki a kérdést köszönés helyett miközben sárga íriszem a helyszínt kémleli. Előttünk egy méretes több ezer főből álló fehérbe öltözött páncélos és köpenyes emberek szedik össze sátraikat egy sötét kastély előtt. ~Ezt a kastélyt láttam álmomban is?~ *Fordul meg fejemben miközben szememmel tovább fürkészem a tájat kiszúrva most már a társaság közepén álló kopasz férfit. Ezután a másik sráchoz fordulok, aki úgy tűnik szintén a kapun át érkezett.*
- Hát te kivagy? *Teszem fel a nagy kérdést mielőtt oda jönne hozzánk az egyik katona. Arcán hirtelen meglepődöttséget tudok leolvasni, de ezt egy igen fura mosoly váltja fel. Ezután gyorsan vázolja mit is keres itt egy ekkora tömeg. Miközben beszél hörög és lehelete fehér füstként gomolyog a hidegben miközben pálcát ránt. A háttérben közben dobok harsannak fel mire a sereg menetelésbe kezd. Se szó, se beszéd elindulnak a seregbe magukkal rántva minket is. Értetlenül állok a helyzet mellet, de nem mozdulok el Bruno mellől és ha zöldfülűnek szüksége van egy kis varázslásra, hogy ne fagyjon meg, de testfelmelegítés varázslattal segítek neki.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:26

[Mona, Lucius]

*Igen csak fura álmot szül a délutáni alvásom, ami talán nem is volt annyira álom, mert nagyon valóságosnak éreztem, és mikor felébredek, talán fáradtabb vagyok, mint mikor lefeküdtem. Kissé rossz érzésekkel készülődök össze, hogy lenézzek a fogadóba, és utánajárjak az álmomnak. Remélem, mindez tényleg csak vízió volt, és Mona jól van, nem halt meg, mint az álmom elején. Azt mondják, akinek a halálhírét keltik, sokáig fog élni, hát ez a közmondás bízom benne valósnak bizonyul, és nem veszítem el legjobb barátomat. A Véres hajnal fogadóban furcsa látvány fogad, mert tök üres a hely, és bár nem vagyok itt törzsvendég, néhányszor megfordulok erre, így tudom, hogy ez nem igazán normális, hisz késő délután van, és hétvége. Nemsokára az álombeli kaput szúrom ki, hová be is lépek, hogy aztán fogaim összekoccanjanak a következő pillanatban. Eléggé hideg van, még nekem is, aki Svédországból jött, ami hát valljuk be, nem egy mediterrán ország, de ott se egy szál pólóban és melegítőben jártam a környéket, mikor kimentem a levegőre. A következő pillanatban kiszúrom, hogy nem vagyok egyedül, Mona is itt van, és egy számomra ismeretlen srác is, és kicsit fura, hogy mit keresünk mi itt, de nagyon úgy néz ki, hogy egy kis kalandba csöppentünk.*
- Sziasztok. Mona, örülök, hogy egyben látlak, volt egy gázos álmom rólad... *inkább nem részletezem neki, így a másik fiú felé fordulok, és megejtek egy gyors bemutatkozást.*
- Bruno Stora. *intek oda neki, de ujjaim máris szétfagytak, így pálcámat előveszem, és áldom most a Pyromágiát.*
- Aestus! *mutatok magamra a pálcámmal, és hamarosan már érzem is a kellemes meleget, ami átjárja a testem, így máris nem fagyok meg. Nem teszem fel a kérdést, ami motoszkál bennem, hogy vajon hol vagyunk, hisz szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ők se tudják, így inkább magam nézek körül, és kicsit meg is döbbenek a látványon, nem értem, hogy nem szúrtam ezt ki már rögtön akkor, mikor megérkeztünk. Egy fehér sereget látok, kik nincsenek épp kevesen, minimum kétezren vannak, de ki tudja mennyien vannak még arra, amerre nem látom őket. Varázslónak kinézők is vannak ott, és normális katonák, amolyan lovagfélék, és kezem lassan a pálcámhoz kúszik, és kezembe fogom, készen arra, hogy támadjak, ha szükséges. Valami főnökszerű lehet az a kopasz, akitől távol tartják az embereket, tök középen áll, szóval gyanúm talán helyes. Nincs időm agyalni ezen, vagy bármit is mondani, mert odalépnek hozzánk, méghozzá egy talán egy vezető tisztséget betöltő ember, ki furán méreget minket, aztán mosolyogva közli, hogy vártak már ránk, és valami Astrodeust megyünk legyőzni.*
- Azt hiszem, jobban járunk, ha nem ellenkezünk, nem tudjuk legyőzni őket. *motyogom oda a többieknek, kik remélhetőleg egyetértenek velem. Pálcámat nem rakom el, fogom a kezemben, és gyalogolni kezdek a menet után. Lábam kissé belesüpped a hóba, de ez legyen a legkisebb gondom, hisz egy ismeretlen sereg nyomában haladunk harcolni valami Sötét bitorló ellen.*
- Hűha, mibe keveredtünk... *sóhajtok fel, de azért él bennem a kíváncsiság, és a kalandvágy, hogy vajon miben is lesz részünk a következőkben.*
Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:27

[MAthis-sal]

*Az imén léptem át egy kékes pulzáron, mivel egyebet nem tudtam vele kezdeni. Nem láttam még ilyet, bár tudok róla pár dolgot, de hogy mégis miért jelent meg és mi van a túloldalt arra csak most jövök rá. Az utazás kínzó, olyan érzés kerít hatalmába, mintha jégcsapokat nyeltem volna, nehezen tudok nyelni, de ez nem tántorít vissza, s már át is érek, nade hova? Semmit nem látok, így a pálcámat rögtön kapom is elő, melyre már előbb rátettem biztonság kedvéért a kezem.*
- Lumos! *Elvégezve a varázslatot pálcám helyén fény gyúl, körbenézve pedig megpillantok egy másik srácot rajtam kívül, meg a helységet, egy sötét pincét. A falakon és mindenütt fura eszközöket látom, amolyan kínzásra használható cuccokat. Agyam vadul zakatolni kezd. *
- Hé, te tudod hol vagyunk? *Vetem oda neki a kérdést bemutatkozás nélkül, úgy érzem ez most fontosabb, mint sem hogy tudjam a nevét, de ahogy megnézem magamnak már tudom, hogy őt láttam a park végében az előbb. Nem állok meg, teszek pár lépést előre és oldalirányt, de hamar feltűnik, hogy nem is biztos, hogy jók a sejtéseim. Visszalépek hát a sárchoz.*
- Félix! Jah, pont annyira amennyire te! Tök olyan, mintha játszanának velünk. Álom? Te is álmodtál? Mit? *Nézek rá kérdő tekintettel, de a dörömbölő, remegő hang, mely felettünk szól engem is megzavar annyira, hogy ne tudjak tovább gondolkozni azon, hol vagyunk. A varázslat nem rossz, de fogalmam sincs, hogy mennyire fogunk jutni, így segítve hát neki újabb és újabb Deprimo-t küldök a falba.*
- Nem szeretném, hogy ezaz egész kóceráj a fejünkre zuhanyjon, úgyhogy siessünk... *Fordulok újfent Mathis felé. Úgy érzem hasonló véleményen vagyunk, de kitudja.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:29

[Mathis, Félix]

*A csapatnak ez a része egy sötét pincébe kerül, és MAthis jó fele kapizsgál, a kastélyba kerültek, de vajon mennyire mélyre? Nem úgy tűnik mintha a földszinten lennének, hanem bizony jó pár méterrel a föld alatt, s a hangok is bizonyítják, hogy nem éppen békés megmozdulások folynak oda kint. Mivel azonban utat nem talál, a srác lyukat robbant a falba. Bizony jól is tette, a leomló vakolat mögött ugyanis egy lépcsőt talál. Ezen már tudják folytatni az útjukat, és ha minden igaz, jó pár lépcső megjárása után, ismételten egy szinten találhatják magukat. Kopár hideg folyosó, aminek falán egy címert vélhet felfedezni mindkét diák, a címer nem annyira fontos, egy kígyó amit két kar karol át, de alatt a név „ Astrodeus” talán az akié a kastély. A falakon képek találhatóak, kopasz szikár, mégis fiatal, talán időtlennek mondható férfiról, fehér ruhában, szemében mégis különös bűvöletes fényt vehetnek észre még a képen is. Ám sokáig nézelődni nincs sok idő, ugyanis, nemsokára pár átok suhan el a fejük felett, ami éppen a hátuk mögötti sötétségből jön. Nemsokára meg is jelenik két emberi alak, kinknek a csuklyáktól nem látni az arcukat, viszont támadólag lépnek fel, talán nem ártana a két fiúnak se védekezni.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:34

[Tarkh-al]

*Meglep Tarkh jelenléte, az meg főleg, hogy meg szeretne állítani, de nem hagyom most mindezt, oly rég volt már részem egy jó kalandban, az a démoni férfi pedig egyszerűen vonz, látnom kell.*
- Tudom, hogy nem gyűlölsz, de ettől függetlenül még furcsálhatom. Na gyerünk! *intek is fejemmel, így lépünk át mindketten a hűs helyre, mely oly ismeretlen és bár értem, hogy mire gondolhat az orosz fiú, mégsem érzem úgy, hogy igaza lenne. Inkább elvégzek egy testfelmelegítő varázslatot, majd így indulok meg a kapu felé, ahol a két őr is nyugalomban várakozik.*
- Én bemegyek, te maradhatsz, ha gondolod. *tekintek is le rá, vállat vonva, de mivel érzem, hogy jön velem, ezért ezt a dolgot se fogjuk túlbeszélni úgy hiszem. *
- Mint látod, a pálca a kezemben és nem is támadtam még, tehát ne aggódj. *mosolyodom is el, hiszen aranyos, hogy ennyire parázik, én pedig teljesen nyugodt vagyok. Nincs itt mitől félni, két őrtől aztán nem ijedek meg. Ahogy odaérünk hozzájuk, már le is zajlik előttünk a jelenet és meg se szólalva hallgatom végig azt, amit mondani szándékoznak, így bólintok is rá arra, hogy azt hiszik, hogy közülük valóak vagyunk.*
- Igen, mi volnánk azok és nem lesz gond. *tekintetem itt Tarkh-ra téved, jelezve felé, hogy nehogy mást mondjon és ha minden igaz, akkor már át is fogunk jutni a kapun, így érve be a jégfolyosóra, ahol körbenézni sincs túl sok időnk, ugyanis az egyik őr hamar leli halálát egy cerberusnak hála, én ekkor viszont Tarkh-ot szó szerint magamhoz húzom, majd ez után pálcámmal egy vízszintes vonalat húzok el magam előtt, jöhet a kör is és a varázsige.*
- Ignis velius! *nem véletlen vagyok pyromágia tanársegéd, egyértelműen a tűzmágiához fordulok most is, így jön létre a tűzburkom, mely mindkettőnket védeni fog, tehát a cerberus se tud áthatolni rajta.*
- Nem tud bántani, de ne akarj eltávolodni se mellőlem. *szólok le a fiúnak és hogy mi lesz a másik őrrel, nos, az már nem az én dolgom.*
- Egy percünk van, végezz a bal oldalival! Mivel tűzburok, nehogy árnymágiával támadj! *adom is ki az utasítást a srácnak és figyelmeztetem is gyorsan, hogy mit ne akarjon véletlen se bevetni, nem úgy, mint az egyik másodikos a tanórán. Én eközben a másik cerberus felé kezdek el kőrözni pálcámmal.*
- Multus sanguis! *a kivéreztetéshez folyamodom, tehát hamar meg is ered az állat vére, nyüszíteni kezd és ha minden igaz, nagyjából akkor hal meg, tehát veszíti el minden vérét, amikor a tűzburok is véget ér. Ha kell, akkor viszont Tarkh-nak is segítek, de van egy olyan érzésem, hogy a srác megoldja majd okosba.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:36

//Mona, Bruno, Lucius//


[Bruno, Mona, Lucius trió]
*A menet egyre gyorsabbnak tűnik, nemsokára egy dombra érnek fel, ahonnan lefelé egy lejtő vezet, előtte pedig egy hosszú jégtábla, ami akár egy csatatérnek is megfelelne.. A kis trió melletti fickó viszont nagyon úgy tűnik hogy fél, remegő arccal a társaság felé fordulva pedig a következőt mondja.*
-Halljátok srácok… kár volt ide jönnötök bárkik is vagytok, ez egy mészárszék lesz, mind itt fogunk meghallni..*mondja szinte már hisztérikusan, de egy „Kussolj a jobb sorban” felkiáltás után elnémul. A csapat azonban a menetből futásra vállt, s most már valahol lent vannak a harcmezőnél, amikor megharsan egy kürt valahonnan a várból, s a falra több ezer fura, görnyedt külsejű alak érkezik, méghozzá mind felszerelve íjakkal.*
-Menet védekezz.. Nyízápor..*ordít az egyik szakaszparancsnok, de ebben a pilanatban fekete nyilak százai hagyják el a fegyvereket, s elsötétítve az eget feléjük indulnak, de ez még sajnos nem minden. Jó pár tűzgolyó is megindul, az egyik egyenesen Monáék csapata felé, tehát nem ártana valamit kezdeni, főleg hogy az ellenség csapataiba még mágusok is lehetnek. Valóban egy mészérszékre jöttek, és ha nem jutnak előrébb, akkor itt mind meghalnak. Előbb azonban valahogy védekezniük kéne.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:41

[Faith-el]

*Hamarosan olyan kalandban lesz részem, melyet kivételesen nem kívánok magamnak. Őszintén szólva rossz az előérzetem, és Faith-ben sem bízom százszázalékosan, ráadásul a múltkori kiruccanás ráébresztett, hogy nem minden kaland feltétlenül jó, bár tény, hogy egyedül a pólóm bánta... most úgy érzem sokkal több bánhatja. Kelletlenül tehát, de követem a lányt, míg beszélgetésbe elegyedünk, és a hideg ellen is védekezünk.*
- Nem hagylak egyedül. *jelentem ki neki határozottan. Lovagi énem beszél? Talán... talán nem, de mindenképpen előnyös, ha a lánnyal maradok, tehát követem is, s szavaira is bólogatok kissé. Ahogyan közelebb érünk, pont akkor emelem pálcámat amikor a másik, s már nyitnám számat, mégsem következik be amire számítok, így le is eresztem. Csöndben hallgatom a mondandójukat, majd Faith-re pillantok szemem sarkából, hogy találkozzon tekintetünk, s én is bólogatok a kérdésre.*
- Igen, mi vagyunk. *morgom, s kissé elszórakoztat a gondolat, hogy mi történik, ha megérkeznek az eredeti segítők. Követjük tehát a két férfit, és tovább is állunk őket követve, ám hamarosan megérkezik az első bonyodalom, ugyanis két cerberus állja utunkat, mire Faith gyorsan cselekszik, így biccentek is tűzburkos ötletére megköszönve neki, mialatt végignézhetjük az egyik férfi halálát.*
- Nem is akartam azzal tamadni... *hagyom rá, bár kissé elszomorít mindez, hiszen árnymágiából volnék a legjobb, így nem sok varázslatot vethetek be, de amim van, azzal próbálkozom.*
- Sectumsempra! *lendítem is azonnal pálcámat az egyik felé, amivel épp nem Faith foglalkozik, s remélhetőleg a varázslatom célba talál, de nem bízom a véletlenre, mivel nem gondolom, hogy ennyivel elintézhetnék egy számomra ismeretlen ellenfelet.*
- Obstructo! *próbálkozom még tovább kóstolgatva egy kicsit, s ha nem válik be, akkor támadok majd tovább, de remélhetőleg nem lesz gond sem nálam, sem Faith-nél.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:43

//Félix//

* Ahogyan azt gondoltam, sőt, még a másodperceket is számoltam magamban, utána nem sokkal már az a srác is megjelenik idelent, velem együtt, kinek érkezésére igen, számítottam. Pár másodperc alatt körbe vizslatom a terepet, és marhára nem tetszik, amit látok, de ha megérkezik, némi időt rá is fordítok. Kérdésére egy határozott fejrázás a válasz, nem fogok most itt etikussági dolgokról kiselőadást tartani neki, csupán csak röviden összegzem a helyzetünket, mire már neve is megérkezik, valamint ő maga is egyet ért velem, úgy hallatszik, valamint úgy veszem ki szavaiból, nem csak velem szórakozott valaki. Sejtettem. *
- Ja, szerintem is.. és igen, álmodtam. Egy hómezőn voltam, iszonyatos csata, háttérben kastély. Egy nő a két csapat között.. de valahogy nem oda illett.. És aztán egy kis üvegcse volt az éjjeli szekrényemen, na meg a kijelölt hely, a park. Azért jöttem ide. * összegzem a dolgokat röviden, majd már elő is állok egy robbantó varázslattal, vissza sem kérdezve, ő mit álmodott, nincs is rá időm, hisz a fal berobban, méghozzá igen nagy robajjal, s bár így kisebb porfelhő keveredik, ami miatt arcom elé kapom kezem pár pillanatra, és számat is eltakarom persze, na meg orromat, nem véve levegőt, ennyit kibírok, de csak míg elül a por. *
- Lépcső. Talált. * indulok is meg, nem akarok itt rohadni én se, főleg ha ez most az álmom helyszíne, akkor nem is tudom, itt jobb-e, vagy odakint.. nem akarok harcot, nagyon nem. Kettesével veszem a fokokat, közben az egyik robbanó bájitalos üvegemet már kezembe is veszem, ha véletlen szükség lesz rá, hát használom. De a lépcsők nem akarnak véget érni, nagy nehezen viszont egy újabb emeletre érkezünk. Fura érzés járja át testem, a kandvágy ébred zsigereimben, így tapad tekintetem máris mohón előbb a névvel ellátott címerre, majd a képekre, amik valószínű ezt az alakot ábrázolják. *
- Hát nem túl szép a fazon. * jegyzem meg egy sóhajjal, ahogy megvizsgálom a ruhát, az arcot, a tekintetet.. ám nem gondolkodhatok túlságosan sokáig, hiszen egy átok csapódik be fejem fölött közvetlenül a falba, melyre az ösztönös reakció, hogy hirtelen vágom magam guggoló állásba, s lesek azonnal a támadás helye felé. Két csuklyás alak, mi is ketten vagyunk.. talán Félix is veszi az adást, enyém az egyik, övé a másik. Egy kört rajzolok máris, jó nagyot, és bökök a kiszemelt alak irányába. *
- Fatum orbium! * küldök felé előbb egy árnygömböt, majd felegyenesedve lépek közel hozzá bátrabban, bal kezemben az üvegcsét szorongatva, de még valamit kell, mielőtt ráhajítanám. * - Sectumsempra! * küldök egy kaszaboló átkot is felé a biztonság kedvéért sebtiben, majd leguggolva sorozom most lábait apróbb árnygömbökkel, végül pedig ismét felállok sebesen, s mellkasának hajítom a vékonyka üveget. Benne a bájital, remélhetőleg az üveg széttörik, robbanó hangot hallatva ugyebár, és ha sikeres a főzetem, meg a támadás is, akkor szépen elkezdi marni őt a főzet, ahová kapott belőle, és talán így ki is iktathatom., mindeközben pedig igyekszem elhajolni a felém jövő átkok felől, fürgeségem és a gyors helyzetváltoztatások talán célra vezetőek lesznek. *
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:49

[Bruno, Lucius]
*Furcsa álmot láttam a délutáni alvásom alatt, ami nem hagy nyugodni, sőt felzaklat, mikor felébredek. Azonnal készülődésbe kezdek, hogy a fogadóba menjek leellenőrizni balsejtelmemet. Szerencsére, amikor oda lépek már nem láttok hullákat ám az a különös kapu, amit korábban láttam jelen van. Nem hagy nyugodni az érzés, ezért át lépek rajta.
A túloldalt fagyos hideg van, mire fájdalmasan felszisszenek. Előveszem ezüstszínű pálcámat, majd varázsolni kezdek, mielőtt jégcsap válna ujjaimból. Magam előtt megpillantom Mackótestvéremet, akihez azonnal oda is sietek.*
- Úgy tűnik, ma mindenkinek gázos álmaim vannak. *Pillantok körbe végig pillantva a fehér seregen, majd az ismeretlen sráchoz lépek.*
- Téged láttalak már. Háztársam vagy és elsős. Veled se leszünk ki a pácból. *Morgok az orrom alatt. Nincs jó kedvem ahhoz, hogy most egy elsőssel jó pofizzak, miközben előttem egy sereg készül csatába menni. Nemsokára valami parancsnokszerű katona lép oda mellénk, mert várt minket. Ez igen csak meglep, de hozzá hasonló módón én is pálcát rántok. Úgy látom, ma bőven kell használnom a varázserőmet. A tömeg dobszóra menetelni kezd egyre jobban magukkal sodorva minket. A tempó egyre nő miközben egy dombra érünk fel. Innen körbepillantva látom a jégtáblát, ami úgy tűnik a csata helyszíne lesz. Mellettem a berosált pasi szólásra nyitja remegő ajkait.*
- Köszönjük, de erre magunktól is rájöttünk. *Vakkantom még oda a választ fittyet hányva a kuss parancsszóra. Én nem vagyok senki katonája a fő célom most az, hogy Brunóval együtt túléljem. A tömeg azonban futásba vált lefelé a dobbon egyre jobban megközelítve a harcmezőt, amikor kürtszó szeli át a fagyos, dermedt levegőt. A várból rengeteg görnyedt külsejű alak mászik a falra íjakkal felszerelve. Azonnal hallatszik mögöttem a következő vezényszó mire fekete nyilak százai repülnek felénk tűzgolyók kísértében. Nem habozok tovább Lucius mellé lépek, aki valószínűleg más esetben nem tudná megvédeni magát és jobb kezemmel mögém parancsolom miközben bal kezemmel és pálcámmal egy vonalat húzok magam előtt, amit aztán egy körbe zárok.*
- Ignis velius. *Hallatszik közben az ige, és ha minden jól ment, akkor körülöttünk megjelenik a tűzburok védve minket a golyók és a nyilak ellen. Rémülten várom a becsapódást miközben fülemet megtölti a csatazajra. Rémülten keresem Brunót, aki remélhetőleg még mindig mellettem van és nem sérült meg.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:51


//Mona, Bruno, Lucius//

*Hát nem egy kellemesen esős londoni teadélutánba kerültek, de a skót hegyeken is túl tesz a hely, ahová Luciusék csöppentek, s ezen a srác még el is ámulna, ha nem lenne farkasordító hideg. Hamarost be is mutatkozik újonnan észrevett társainak, közben az agya zakatol, hogy hol is van és mi lesz most.*
~Apám, most jönnek jól az edzések!~ *gondolja, de már a sereg meg is indul. Azért Brunonak oda tud szólni, aki mellette van.*
-Örülök, hogy megismertelek. Milyen varázslatot használtatok a hi-hideg e-e-ellen? *kérdezi, már vacogva s remény szerint egyikük majd segít rajta, ha már ők tudnak valamit. Ha segítettek rajta, megkönnyebbülten ereszti el baljával a kabátját, de jobbját magasabban tartja továbbra is, hogy ha kell a pálcát használni.*
-Gondolom nem nagy titok, hogy egy csatába keveredtünk. Most már csak meg kell úszni élve... *de még mielőtt belekezdhetne, hogy összegezze edigi tudását és megossza álmát a többiekkel, félbeszakítja egy rémült katona, majd csendet parancsolnak rá.*
-Azt hiszem ez magáért beszélt... Én exós vagyok, elsős. És ez az Astordeus nagyon a bögyükben lehet, vagy csak valami fontosat őrizget bent... *mondja, most halkan, hogy ne váltson ki semmi szitkot és remélhetőleg a többiek számára is több infót nyújtson, mert ők ismerik egymást, de ő nem a többieket. Viszont nem tarthat soká a diskurzus, mert támadják a cspatot, íjakkal, tűzzel, meg ki tudja még mivel, így Lucius pálcája sebesen mozdul és hangzik a varázslat is.*
-Protego! *a pajzs remélhetőleg pillanatnyilag elég lesz és remélhetőleg elég gyors, bár Lucius reflexei kifejezetten élesek, ha ilyesmiről van szó. Az előrenyomulás viszont nem állhat meg, mert a mezőn nem harcolhatnak, túl nyílt a terep.*
~"Menj, vagy halj meg!"~ *gondolja, és a többiekre figyelve halad, hogy ne hagyják el egymást, az nem lenne most túl jó.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:52

[Faith, Tarkh]

Bizony a duó hamar talákozik a két ismeretlennel akiknek fel sem tűnik, hogy Faith esetleg hazudna e. Túlságosan félnek, s inkább túl akarnak lenni a rájuk kiszabott feladaton, viszont a fiatal suhancot hamar el is kapja az egyik Cerberus, ami úgy tűnik első igazi ellenségük lesz, s kettő is van belőe ráadásul. Faith tűzburka jó szolgálatot tesz, a feléjük ugró dögök hirtelen váltanak iramot, de nem mennek túlságosan távol. Okosak mintha várnák , hogy abba maradjon a hatás. Azonban Draculus láthatóan félelmében a falnak paszirozva magát nem tud segítségére lenni a társulatnak. Nem is olyan nagy gond ez Faith ügyesen veszi a feladatot, és az egyik dög nemsokára mindenhol vérezni kezd, s igencsak undorító módon remegve görcsösen lehelli ki az életét, szinte vértengert varázsolva maga alá. Tarkh is próbálkozik láthatóan hat az állatra, de és bár félig szét lesz kaszabolva, meg neki is csapódik a falnak, időlegesen lehet elkábul, de még mindig görcsösen mozog, lehet nem ártana bevégezni. Ebben a pillanatban azonban a mögöttük lévő hely beomlik, szerencsére eddig hasznavehetetlen társukat megkímélve a haláltól, aki mindjárt eléjük is áll, kissé sietősen.*
-Nem mondom van bennetek kurázsi és még csak nem is izzadtok.. Lássuk csak a kastély alatt vagyunk egy titkos bejáratnál, ami beomlott. Innen csak felfele mehetünk a csarnokhoz.. Ha minden jól megy talán az erősítés is megjelenik addigra..*mondja és már előre is indul egészen míg el nem érnek egy lépcsőt, felfele menet azonban a férfi meggyorsítja a lépteit, hogy előbb érhessen fel, s egy kart meghúzva vasrácsot ereszt közé és a diákok közé, ezzel elzárva a közöttük lévő utat.*
-Sajnálom kölykök… de parancsba kaptam, hogy nem élhetik túl mások csak én… Nem lehetnek szemtanúk. Majd én megölöm Astodeust, ti pedig… ti hősi halált fogtok hallni..*nevet fel, ezzel el is tűnik a sötétségbe. Ez viszont még nem minden, Tarkhék mögött fura motozó hörgő hangokat hallni, s a sötét sarkokból bizony sok minden előkúszik. Élőhalottak, nem is egy és jópárnál pálca is van, amit rájuk emelve még átkozni is képes. Az egyik felszakítja az orosz fiú vállát, s bár ezek a holtak sután varázsolnak, de mint a helyzet mutatja mégis veszélyesek. Először innen kéne kijutni, aztán utána majd eldöntik hogy hogyan tovább, egy biztos, most már magukra vannak utalva.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:54

[Mona, Lucius]

*Az álom, az ébredés, és a fogadóban a kapun való átlépés után dermesztő hidegben találom magam két társammal, kik közül Monát ismerem, a másik nevét pedig hamarosan megtudom, Lucius a neve. Én is bemutatkozok, mert talán később még jól jöhet, ha tudjuk a másik nevét. Mona kérdezi, mit keresek itt, és hát hogy őszinte legyek, én is ugyanezt kérdezem magamtól, így csak a vállamat megvonom, nem válaszolok neki. A testfelmelegítő varázslatnak hála nem fagyok meg, de talán ez talán túl egyszerű is lenne, hiszen kiszúrom az óriási sereget, kik közül az egyik tag odajön hozzánk, és hív, hogy menjünk velük valami Astrodeus ellen harcolni. Halvány lila gőzöm sincs, ki az a hapsi, akiről szó van, de az biztos, hogy az itteniek ellensége, és hát nem is túl szép szavakkal illették. Túl sok választásunk nincs, mennünk kell velük, így a dobok után mi is baktatni kezdünk a vegyesen felépített és felöltözött sereg után. Körbenézelődök, milyen emberek is vannak itt, majd arra fordulok, ahonnan a hang megszólít minket.*
- Mintha én itt akarnék lenni... De ki az az Astrodeus pasas? *kérdezem tőle, de nagy valószínűséggel nem fog válaszolni, mert elkussoltatták, mire fülét-farkát behúzva inkább csendben marad, és magában fél tovább. Megvonom a vállam, hamarosan úgyis kiderül. Sok vesztenivalóm amúgy nincs ezzel a csatával, családom nincs, aki fontos számomra, az egyedül Mona, de ő is itt van. Lenézek arra a bizonyos jégtáblára, majd a következő pillanatban a sereg elkezd rohanni. Nem rohanok utánuk, de azért meggyorsítom lépteimet, érdekel, mire fel ez a nagy sietség. Hallom a kürtöt a várból, és látom azokat a görnyedt alakokat is. Nemsokára felcsattan egy parancs, ami ellenünk irányul ha jól sejtem, és jönnek is a nyilak, de annyira a sereg végén állok, hogy ide nem érnek el szerencsére, nem úgy a tűzgolyó, ami a jeges levegőt átszelve egyenesen felénk repül.*
~A rohadt életbe...~ *szitkozódok gyorsan magamban, majd egy nagy lépéssel Lucius mellé megyek, mert ha jól sejtem, elsős, és talán nem tud hatásos védekező módszert, így normális leszek, és segítek neki, persze csak akkor, ha Mona nem előz be.*
- Ignis velius! *mondom ki a Tűzburok varázsigéjét, miközben körénk egy kört rajzolok le, így egy percig védve vagyunk a támadásokkal szemben, de ami a legjobb, hogy épp időben jön létre a burok, a tűzgolyó már csapódik is a buroknak, mi az a tűz miatt kicsit nagyobb lesz, de ez talán nem is baj. Bízom benne egyébként, hogy a varázslat ténylegesen sikerül, mert ha más nem, akkor ugrok egy nagyot egy hókupac mögé, és remélem, hogy nem leszek frissen sült Bruno.*
Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 18:57

[Mathis-sal]

*Nem láttam a srácból túl sokat mivel ő akkor lépett be a pulzárba, amikor én a park elején voltam, így csak akkor találkozunk össze, amikor magam is átlépek a pulzáron. Némi nézelődés és fájdalom után, amit az utazás okozott be is mutatkozunk egymásnak, így derül ki, hogy álmodott valamit, talán pont erről a helyről. Rákérdezek, nem hagyok sok időt a gondolkodásnak, tudni akarom mi folyik itt.*
- Értem már, azaz nem, de legalább kezd derengeni. Ezek szerint akkor az álom nem volt véletlen. Én is álmodtam. Nem pont ezt, én egy csarnokban voltam, másik két személlyel, meg egy csapat átkot szóró emberrel. Nagyon fura volt, a nő meg is halt az álmomban, de az a démoni alak... uuh... aztán felkeltem és egy villanást láttam, innen a park felől..majd a pulzár.. a többit pedig már magad is tudod. *Magyarázom gyorsan én is végig az álmomat, mert ugyan nem kérdezett vissza, arra még van elég időm, hogy elhadarhassam, persze azért pár részlet hiányzik, de ez volt a lényege és az, hogy itt vagyunk mindketten. Bárhogy is, de örülök annak jelenleg, hogy nem egy lökött és ügyetlen gyerekkel hozott össze a sors, hanem egy olyannal, akinek van némi sütnivalója és ez a Deprimo nem bizonyul rossz ötletnek mivel pár ilyen varázslat után a fal mögött egy lépcső tárul szemünk elé. A bobázás miatti porfelhő sűrű ködként száll elénk, nyomasztó és fullasztó a levegő, beszívva pedig köhögésre késztet.*
~A rohadt élet, ha ez sikerül utána örülni fogok a friss levegőnek a szabadban, isten bizony.~ *Köhögve, de megörülök neki titokban, végre valami jó is, talán kiderül hol vagyunk, de az kevésbé tetszik, hogy egyelőre nem tudom hova vezet a lépcső, ami innen lentről egészen magasra felvihet. Megindulunk, pálcámat továbbra is előre szegezve, nem szeretnék váratlanul senkivel sem összefutni. A lépcsők tetején egy újabb szint tárul a szemem elé, így már biztosra veszem, hogy az előbb a pincében jártuk, most pedig talán a földszinten lehetünk. Mivel a Lumos varázs még mindig él, körbevilágítom a helységet. Először nem tudom mire mondja Mathis a szépet, de ahogy a képre nézek szám szélén kaján vigyor ül ki.*
- Biztos hogy nem mai darab, bár kitudja lehet... *Nem tudom befejezni a mondatot, hátam mögül egy átok csapódik az előttem magasodó falba. Épp hogy el nem talált... Megfordulva a sötétből előlép két fazon, további átkokat szórva ránk. Enyém az egyik, Mathisé a másik, ez eléggé kézenfekvő.*
- Petrificus totalus! *Mondom is ki hasonló módon az átkot, nem fogom hagyni magam, hogy az első alkalommal szétszedhessenek. Ha célba ér megdermed, így hatástalaníthatom, de úgy érzem ez nem elég arra, hogy bebiztosítsam magunkat, mert még az utolsó pillanatban felém küld egy átkot, mely elől alig tudok csak elugrani.* - Stupor! *Határozottan mondom és amikor elkábítom felé indulok. Így már teljesen leszereltem, de nem ártana teljesen eltenni láb alól.*
- Umbra vincula *Létre hozom az árnycsápokat, melyek megfogva őt a magasba emelik, lassan, fájdalmasan roppantva össze a férfi testét, míg teljesen ki nem szorítom belőle az utolsó szuszt is.*
- Menjünk innen, hallod! Ne szórakozz már vele, futás! *Szólok oda erősen a srácnak, mert bár jól leszerelte a másikat, nem akarom hogy még több ember jöjjön elő a semmiből és talán megindulhatnák abba az irányba, ahonnan ők jöttek. Valahogy ide kellett jönniük, ott pedig távozhatnánk.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 19:02

[Tarkh-al]

*Miután sikeresen elhitetjük az őrökkel, hogy mi vagyunk azok, akikre vártak, be is térhetünk a folyosóra, amely bizonyára a kastély belsejébe vezet majd. A cerberussal viszont nem számoltak, ahogy mi sem, így kapom el a fiút és egy tűzburkot hozok létre, majd már figyelmeztetem is, hogy mivel ne támadjon, feleletére viszont elmosolyodom.*
- Akkor már okosabb vagy, mint egy másodikos, aki megpróbálta. *kacsintok is rá, ezzel picit megdícsérve, hogy használta a fejét, ellentétben mással az órával, de mégsem tudunk tovább cseverészni, mivel végezni kellene ellenségeinkkel. Én ezt meg is teszem, a kivéreztetést használva, hiszen a vérmágia is az egyik kedvenceim közé tartozik, majd ez után már Tarkh felé is fordulok és mivel látom, hogy a cerberusa még él és nem kéne húzni az időt, hamar véget vetek szerencsétlen életének.*
- Avada kedavra! *a zöld fény előtör a pálcámból és ha minden igaz, akkor itt most bevégeztetett.* - Gyönyörű egy állat, kár, hogy így kell végeznie. *sóhajtok fel szavaim közben, majd érzékelem, hogy a mögöttünk lévő útnak annyi. Csak hátranézek, nyugodtan, majd szemforgatva hallgatom a katona szavait, így bólintva rá arra, amit mond.*
- Akkor nyomás! *követem is, remélhetőleg Tarkh-al együtt és így érkezünk a felfelé vezető lépcsők felé, ahol látom, hogy a férfi már egy kart meghúzva zár el minket magától, de sajnálatos módon túl gyorsan húzza el a csíkot, így képtelen vagyok végezni vele vagy kényszeríteni rá, hogy ne legyen probléma.*
- Te szemét! Ne hidd, hogy élve megúszod. *vigyorodom is el, nem igazán aggódva az miatt, ami most ránk vár. Ekkor jönnek a hörgő hangok is, így fordulok meg, majd veszem is észre a halottakat, akik pálcával a kezükben támadnak ránk.*
~ Ilyet se láttam még... ~ *gondolkodom is el és kissé meg is babonáz a helyzet, annyira izgalmas, tehát Tarkh védelmébe se kelek és csak akkor kapok ismét észbe, amikor ő már megsérült.*
- Na, azt hiszem, hogy mivel elég sokan vannak, egyszerűbb, ha eltemetjük őket. *pillantok a fiúra, miközben fejemmel a mögöttünk lévő kapura nézek.*
- Pszichokinézist már tanultad? Mert akkor azzal a kart told vissza, hogy kinyíljon az ajtó, mivel a varázslatom után egy kicsivel ismét mozogni fognak. *hogy Tarkh se unatkozzon, ezért is bízom rá a másik feladatot, én pedig már pálcámmal a föld felé is mutatok, majd már jöhet is az ige.*
- Solum fluctorum! *lassan emelem is a pálcámat, mire egy jó nagy darab földfal jön létre, amiből földhullámot is szeretnék csinálni.*
- Accido! *és már hullámzik is lefelé, jókora dörejt csapva, de a lényeg, hogy maga alá temeti ezeket a hullákat egy időre. Talán a fiú is végzett már, így ideje kimenni a kapun, majd visszacsukni őket a lenti folyosóra, hogy mi tovább haladhassunk.*
- A toronyba kell mennünk! *nézek is a másikra, ezzel jelezve, hogy valami lépcsőt kéne keresnünk.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 19:05

//Bruno, Mona, Lucius//


*Bár tény hogy elkussoltatták, de azért Bruno fele még mond pár szót, de igencsak hallkra véve a dolgot.*
-Még nem látták sokan, de azt beszélik nagyhatalmú varázsló.. Régebben ő és a kapuk őrzője uralkodtak. Astrodeus a világok uralmára vágyik, a kapui megnyitásával, hogy minden földet az uralma alá hajtson…”A kapuk őrzője” viszont velünk van, de senki nem mehet a közelébe..*morogja, ezzel viszont már nem is mond többet. Nemsokára megkezdődik a csata, s nyilak százai repülnek feléjük, s még jó pár tűzgolyó is tehát igencsak erős ellenfelekkel állnak szemben. Bruno és Mona tűzburkai egész jól állják a strapát, sőt mivel bekapják a tűzgolyókat is a burok még szélesebb körbe terjed ki, szinte már a saját seregüket is megfélemlítve vele, akik csak még gyorsabb tempóra fogják. Lucius Protegoja sikeres, tehát, egyenlőre megúszták, de semmi sem tart örökké, előrébb kell menniük. Ha így tesznek csak annyit láthatnak, hogy a falakról fura sötét köpenyes fegyveresek ugranak le pálcákkal, kardokkal szedettvedett társaság. Egy különös ismertető jelük van, mindegyiknek vörös a szeme, és a teste holt, tehát nem élők ellen küzdenek. Ki tudja mennyi van belőlük, annyi biztos hogy az ő seregük már csatába bocsátkozott, s egyre jobban próbálnak eljutni a kapuig. Nemsokára megjelennek a faltörő kososok is, viszont a három diákot is erősen támadják, nem ártana tenni valamit az ügy érdekében.
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 19:16

[Faith-el]

*Jól sejtem, valóban vészjósló a hely ahova kerülünk, ahogy oda kerülünk, és akivel oda kerülök... összességében nem szeretnék itt lenni, az első olyan kaland, amire nem önként vállalkozom, csupán Faith után sietek. Szinte magam sem tudom miért, de ezt érzem helyesnek, nem hagyhatom magára, ha a helyében lennék én sem szeretnék egyedül kóvályogni, még ha ügyesebb is volnék a másiknál, a túlélési esélyeinkről nem is beszélve. Rögtönzötten összefutunk pár emberrel, akik néhány furcsa mondat után vezetnek minket az ajtón keresztül egy barlangszerűségbe, ahol meg is érkezik első akadály, ahol az egyik férfi halálát leli, én pedig Faith mellett ragadva próbálom felvenni a küzdelmet, ahogyan tőlem telik, ugyanis a lány ügyes, és gyorsan elintézi fejadagját, az enyém viszont még vonaglik. Amint a tűzburok megsemmisül közelebb is lépek a döghöz.*
- Fatum orbium! *rajzolok kört és bökök benne pálcámmal ellenfelem fejére irányítva, s remélhetőleg így már véget vetek életének, ám Faith is cselekszik, mire rápillantok, és kissé megrázom fejemet.*
- Te jobb vagy mint en, tartalekold az erödet. Az ilyet en is el tudom intezni. *közlöm vele, ugyanis nem szeretném, ha idő előtt kifulladna mert mindent megcsinál helyettem. Azért vagyok itt, hogy segítsek neki. Azonban hirtelen omlik be mögöttünk a járat, így kerül ismét előtérbe az eddig remegő férfi.*
- Es te? Te mit csinaltal. Teged küldtek ide, hogy majd te atjutsz ezen? Nevetseges... *dühöngök kissé, de azért követem, s összeszűkült szemmel nézem, ahogyan elzár minket magától lépteit meggyorsítva, de Faith szavaira ismét megcsóválom a fejemet rosszallóan, bár ezt inkább a helyzet adja mint a lány.*
- Na latod, mindig tudtam, hogy ez egy hülye. Most bantunk el ket cerberussal, es azt hiszi, egy ajto megallit? Nem birt el velük, de ö akarja megölni a... A-Akarkit. *horkanok fel, ám ekkor nem csak én hördülök, hanem mások is, így pördülök meg és nézem elkerekedett szemmel amit látok. Hogy... mi? Ez nem jó jel, ám bámészkodásom közepette egy ige is eltalál, mire a másik is észbe kap, míg vállamra szorítom kezemet.*
- Chort... *morgom ismét, s pálcám lendül, mialatt a lány szavait hallgatom és biccentek is neki egyet. Nem kötekedek, mivel teljesen megvagyok a parancsnoksága alatt, ő bizonyára jobban érzi ezeket a helyzeteket mint én.* - Hippokrax! *szegezem hát sebemre pálcámat, s megpróbálom közelebb hátrálva a karhoz meggyógyítani magamat, legalább a vérzést elállítani, ha nem is teljesen az egész sebet összehúzni. Mindez nem vesz el sok időt, már a kar irányába is fordulok, és összeszorított fogakkal kezdek el koncentrálni, még kezemet ki is nyújtva, hogy homlokom is beleráncoljam.*
~ Nah... nyugalom, most szépen felhúzod a kart... mozdul az a szemét. ~ *vicsorodok el, s mivel nem szeretnék ilyen kis helyen hullamartalék lenni, ezért valószínűleg ez egy löket, a bizonyítási vágy mellett, hogy én is képes vagyok erre. Hasznos vagyok. Tehát ha minden igaz, és sikerül nekem, akkor esetleg a rács is megnyílik előttünk, hogy biccentsek a lány szavaira. Amennyiben mindez nem sikerül, és nincs elég mentális erőm, hirtelen kapok észbe, és gyűrűmet használva teleportálok át, hogy saját kezűleg húzzam meg a kart, ami remélhetőleg beenged minket.*
- Rendben... mi van a taskaban? *pillantok felé, s ha minden igaz, akkor az utunk tovább vezet, ha pedig nem, akkor bizony harcba fogok szállni. De utóbbi nem volna jó...*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 19:16

[Mathis, Félix]

*A páros immáron egy folyosón van, ahol fura dolgok vannak, megtudhatják a hely urának nevét, és képeket is láthatnak. Sőt Félix agyában mintha ismét egy pillanatra vissza térne az a pillanat amikor a nő torkát elvágták. Pontosan az a kopasz férfi volt az, akit a képen láthat. Nem tudni még hogy járnak a rejtély végére de nem most kell megvitatniuk, mert nemsokára támadás éri őket. Bár a stupor nem sikerül Félixnek az árnycsápok már hatásosabbak. Mathis elintézi ugyan úgy a saját támadóját az árnygömbbel, viszont a kaszaboló átok nála se jön valamiért össze. Fura a sors fintora, éppen a legegyszerűbb dolgok nem akarnak sikerülni, de tény hogy megúszták. A falakon keresztül azonban már hallhatják hogy nagy kint a csatazaj. Innen egy lépcső vezet felfelé, ami fölött egy nagyobb terem, mintha valami fura bálterem foglalna helyet. Alattuk, viszont mintha faltörő kossal akarnának betörni valamit. Nem tudni hányan lehetnek, de az biztos, hogy a két fiatal útja nem arra vezet. Azonban Mathis, és Félix azt veheti észre hogy a bálterem ahol éppen most állnak hirtelen elsötétül, de annyira , hogy az orrukig se látnak el. Viszont mire elővennék a pálcájuakt, hirtelen érezhetik, hogy valakik hátul átfogják a nyakukat, és valami fura hideget.. talán tőrt szorítanak hozzá.*
- Életet a halálért…*hallhatja Mathis a suttogó hangot, talán valahonnan ismerős lehet neki ez a mondat, viszonta szorítás csak erősödik mindkét fiún, szóval lehet nem kéne hamarian cselekedniük.*
-Kik vagytok és miért akarjátok ti is segíteni Astrodeust? Még öt ilyen kis patkány van , három kint, kettő valahol az alagsorba… Beszéljetek miért támadtatok ránk, és segítetek annak a gyilkosnak?*kérdezi a hang vélhetően Mathistól idegesen várva a választ, bár Ha Félix tud valami okosat mondani, neki is nyugodtan lehet.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 19:22


//Bruno, Mona, Lucius//

*Egy elég barátságtalan helyre kerül Lucius, de nem egyedül, három társával. Velük hamar ismeretséget is köt, elvégre most bajtársak. Bruno mellé kerül inkább, mert Mona nem kifejezetten tűnik partnernek jelenleg számára, annak az esélyét, hogy Brunoval működjön együtt, nagyobbnak találja. Így indulnak meg harcolni valaki ellen, akiről azt se tudják hogy ki, egy olyan célért, amit nem si ismernek. Akárhogy is, ez most már az ő harcuk is, mert az életük a tét. Menetelés közben azért megtudnak egyet s mást Astrodeusról, amit Lucius meg is jegyez serényen, szükség lehet még ezekre az infókra. De nem tarthat sokáig a diskurzus, mert kiérnek a jégmezőre, ahol a csata megkezdődik. Lucius társaival nyomul előre és védekező varázslataik sikeresek, értelemszerűen a felsőbb évesek jobbak most, de Lucius protegója azért az első pár nyílvesszőt megfogja.*
-Most jön a tánc! *kiált fel Lucius, mert látja, hogy közelharcra jönnek az ellenfelek. Ennek örül, de most igyekszik a testére koncentrálni, a légzését egyenletessé tenni, hogy ne szúrjon az oldala. Megvan a kellő koncentráció is.*
~Légzés, nyitott szem...~ *mantrázza, miközben előre haladnak s ellenfeleik is közelednek.*
-Tartsuk a sort! *mondja társainak, bár ez magától értetődő, de ez a felkiáltás minden csata éltetője és velejárója. Szerencsére nem most lát először élőholtat, így nincs nagy megrökönyödés, azonnal beugrik, mit tud tenni.*
-Fatum Orbium! *mondja ki az igét, miután célzott, s megtette a pálcamozdulatot. Biztosra akar menni az első találattal.*
-Obstructo! *direkt használ egy hátráltató ártást, hogy legyen ideje koncentrálva a spirit ismereten tanult pszichokinézist használni, egy közeli elesett harcos egykezes kardját hívja így magához, ami baljába kerül.*
~Így már nem érzem magam csupasznak!~ *most már biztosabban megy előre, szórja a megfelelő varázslatokat, de nem szakad le Bruno mellől, erre figyel.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    Vas. Júl. 22 2012, 19:24

//Félix//

* Kezd határozott véleményem lenni arról, hogy nem véletlen a mi itt létünk, így végig hallgatva Félix dolgát is, és ha ketten álmodtunk nagyon hasonlót, ami ide vezetett minket, logikusan arra is gondolni kezdek, vajon hányan lehetünk még ugyanígy? Hány diákot érint ez az egész, és ha vannak még többen, hol lehetnek? Átfut az agyamon a gondolat igen, hogy nem vagyunk egyedül, de most nem is egymással kéne foglalkoznunk, hanem kihasználni azt, hogy sikerült lyukat robbantatnunk a falban, amelynek segítségével egy lépcsőn caplathatunk felfelé. Vágyja szervezetem az izgalmat, és gyomrom igen, érzi is már a kis görcsöt, nem volt soha ilyesmiben részem, tehát az újabb szintre érkezve meg is nézegetem magamnak a címert, melynek minden apró kis részletét megjegyzem, ahogy a nevet is, és az arcot, az alakot, amihez a név társul. De nincs olyan, hogy minden tökéletes legyen, ha kaland, akkor legyen olyan, szóval nem igen van nyugtunk a továbbiakban, hiszen két támadónk is akad. Én magam az egyikkel kezdek harcba, gyorsan próbálok cselekedni, hátha ez összezavarja, mármint a gyors mozgásom, az, hogy sosem vagyok egy helyben, és hogy folyamatosan támadok, ez az én taktikám. Többnyire sikerül is, végül kis harc árán, de leszerelem az alakot, majd Félix hangját hallva követem őt, szóval haladhatunk is tovább azon a lépcsőn, mely felfelé vezet. De ha folyamatosan felfelé megyünk, az egy idő után túl sok lesz.. nem tudom, nem hozom szóba aggályaimat, inkább felfelé haladok, ezt az utat látom egyetlen menekülési opciónak, tehát követem is, így érkezve egy igen nagy, tágas helységbe. *
- Váó. * nyögök ennyit csalódottan, másfelé dúl a csata, hallom és érzem, de még mielőtt jobban megleshetném a helyet, hirtelen sötétségbe borul az egész. Nem látok semmit, és mikor már próbálkoznék pálcámmal, érzékelem, hogy valaki hátulról akar engem, nyakamon pedig máris éles penge.. nem ajánlatos mozogni. *
- Tessék? * merevedek meg hirtelen, majd pillanatokkal később már érkezik is a további. * - Nálam van! A kis üvegcse. Életet a halálért. Itt a zsebemben. * mondom tiltakozó hangon, én pedig ha engedve lesz, zsebembe is tolom kezem, majd már elő is húzom az üvegcsét, hogy az újabb kérdésre feleljek, amely annyira furcsa.. nekem nem ezt a képet rakta össze az agyam. *
- Annak a gyilkosnak? Én azt hittem, ti akartok minket azért megállítani, hogy rátaláljunk.. vagy ilyesmi. De nálam az üveg... és ha ő a gyilkos, akkor ti kik vagytok? És Astrodeus kicsoda? * hadarok azonnal, agyam zakatol, ez természetes, a szorítás egyre erősebb, én pedig válaszokat is akarok kapni természetesen.. mi ez az egész, amibe csöppentünk? *
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Delgarod    

Vissza az elejére Go down
 
Delgarod
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Külföld :: Mese helyszínek-
Ugrás: