Karácsonyi bál – A csarnok

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 5:42 pm

//NRT: Sean-Yvonne 2012.12.24.//

*Elmegyek a Karácsonyi bálra, és ezt a döntésemet meg fogom bánni, de ez legyen a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetek. A ruhám nagyon tetszik, bár nem a megszokott Yvonne-viselet. Na de aztán megérkezem a csarnokba, ahol lassú, romantikus dalokat játszanak. Álmodozó típus vagyok, így egy rövid időre átfut a fejemen, hogy lassúzom valakivel, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, de aztán megrázom a fejem, ne is álmodozzak ilyenről, a fiúknak nem kellene egy olyan lány, mint én. Az italospultnál egy pohár pezsgőre pályázom, de szerencsétlenkedek, és felborítom azokat, majd pirultan nézek körbe, hogy ki látta. Pillantásom összeakad egy srácéval, aki kicsivel odébb kortyolgat valamiféle italt, és mond is valamit, de azt nem értem, de mivel nem úgy tűnt rajta, hogy fontos lenne, így csak megrántom a vállamat, majd most már nem törődve azzal, hogy hogy néz ki ott a terítő, megfogom szépen a pezsgőmet, és arrébb sétálok, mintha nem lenne közöm a kis felforduláshoz. Hátranézek az előbbi srácra, ki meg kell, hogy mondjam, jól néz ki, de nem úgy tűnik, mintha túlságosan élvezné a bált, mintha nem érezné ide valónak magát. Hogy őszinte legyek, én is így érzem magam kissé, de még egy kicsit maradok, de ha nem jön senki ismerős, vagy olyan, aki normálisan viszonyul hozzám, akkor elmegyek, csak egy gondolatba kerül. Átfut az agyamon, hogy odamegyek az egyedül ácsorgó fiúhoz, ám nem néz túl barátságosan, szóval inkább egy helyben állok, néha-néha az italomba kortyolva, mitől az idegességem kicsit elmúlik, és picivel felszabadultabb leszek, de nem fordulok ki magamból.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 5:56 pm

// NRT: Yvonne és Sean 2012.12.24. //

* Abszolút úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen ki nem érzi itt jól magát, legalábbis a lány idegessége ki kiönt pár pohárka pezsőt erre utal, valószínűnek tartom, hogy nem jár ilyen helyekre s tán a ruhájában sem érzi jól magát, ki tudja, ezek a lányok teljesen érthetetlen számomra. Bizon látom amint körbeles, hogy kilátta az iménti kis incidenst de aattól én sokkal komolyabb vagyok, hogy kinevessem meg kevésbé vagyok olya lovagias hogy odasiessek felállítgatni azokat a poharakat így helytemből szólok hozzá, véleményem szerint jobb lenne ha mielőbb meginná azt a pezsgőt, hátha oldja feszültségét. Annál több nem történik mint hogy tekinetünk találkozik mivel elfordul s odébb sétál mintha mi sem történt volna. Ez megmosolyogtat, poharamból újra iszom s miközben vékony lábain siklik végig tekintetem látom, hogy hátrafordul s mivel én vagyok mögötte... így biztosan engem nézeget. Nem sok kedvem van társalogni de annak sincs sok értelme, hogy itt iszogassak így miután erőt veszek magamon szép lassan elindulok felé s megállok a leányzó mellett. Tekintetem a táncolókat figyeli de érzékelheti, hogy ott állok már mellette.*
- Első bál?* teszem fel a kérdést melyre talán magam is tudom a választ de valahogy el kell kezdeni. Jég klk tekintetem aztán lepillant a lányra, láthatja hogy teljesen nyugodt s hűvös vagyok de ez nem feltétlenül kifejezetten neki szól, magának a külvilágnak.*
- Vársz valakit? Mert ha így van nem igazán szeretnélek feltatani zord társaságommal...* eszemben sincs ráerőltetni magam tehát egy szavába kerül és már itt sem vayok. Egy próbát megér, végtére is magamnak köszönhetem hogy a pár év alatt nem ismerkedtem össze szinte senkiel mi mondjuk ez tökéletesen meg is felel egy magányos farkasnak de talán ez egyszer kivételt tehetek, veszteni nem veszthetek semmit.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 6:14 pm

//NRT: Sean-Yvonne 2012.12.24.//

*Kicsit bénázok a pezsgőkkel, de hát őszintén szólva nem is én lennék, ha nem lennék ilyen szerencsétlen. Egy srác, aki a közelben áll, kiszúrja ezt, de nem törődök vele, ahogy a kis rendetlenséggel se, pedig egyébként néha kissé rendmániás vagyok, de ez nem az a pillanat. A pezsgő nem a legfinomabb, de arra, hogy oldja kicsit az idegességemet, tökéletesen megfelel. Nem fogok többet inni, az már biztos, az nem az én világom, és Eltonon láttam eleget, hogy mit művel az alkohol az emberrel. Gondolkodom azon, hogy az egyedül iszogató sráchoz megyek, de aztán nem teszem meg, de hamarosan megszólítanak, és mikor a hang irányába fordítom a fejem, látom, hogy bizony ő jött oda. Eléggé ridegséget sugároz, de talán mindig ilyen, és nem én vagyok ennyire unszimpatikus számára, de ha logikusan gondolkodok, akkor nem jött volna ide.*
- Igen. *bólogatok a kérdésére, majd belekortyolok a pezsgőmbe.*
- Nem, nem várok senkit maradj csak. *rázom meg a fejem, aztán azon kezdek agyalni, hogy miről is beszélgethetnék ezzel a sráccal. Mindenekelőtt nem ártana, ha tudnám, mi a neve, így felé nyújtom a kezem.*
- Yvonne Ricci. *mutatkozok be barátságosan, és bízom benne, hogy a fiú kevésbé lesz ilyen zord, ahogy ő fogalmazott, mert akkor ez a társalgás elég rövid életű lesz, vagy egy idő után jön a kínos csend.*
- Jól láttam, hogy őőő nem érzed magad túl jól itt? *makogok el egy kérdést, és remélhetőleg nem veszi sértésnek ezt a megfigyelésen alapuló tényt. Kezdetnek jó a téma, remélhetőleg ő felhoz valamit majd, vagy lesz valami, ami továbblendíti ezt a kis kommunikációt.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 6:33 pm

// NRT: Yvonne és Sean 2012.12.24. //

* Eg életünk egy halálunk így hát én Sean Derly odamegyek a lányhoz ki az imént kissé ügyetlenkedett. Nem szólítom meg egyből már csak azért sem mert felnőtt fejjel fogalmam sincs hogyan szólítsak meg egy lányt kit nem akarok épp kinyírni, így egy ideig a táncolókat figyelem majd pedig egy roppant egyszerű kérdést intézek felé melyre a válasz sem marad el tehát ez már jó jel, emberszámba vesz.*
- Sejtettem.* nyugtázom ismént az ajkamhoz emelve a poharam miközben másik továbbra is a zsebemben lapul. Fogalaman sincs arról, hogy itt beszélte e meg találkozót a kísérőjével vagy sem, alkalmatlankodni meg nem akarok tehát nem véletlen a kérdés mire megkapom a választ. Bólintva jelzem, hogy megétettem bár további eszmecsere nem zajlik köztünk, úgy állunk egymás mellett mintha csak abból a célból léptem volna ide hogy ne egymagunk álljunk de a lány bemutatkozása megszakítja ezt a már majdnem kínos csendet.*
- Üdv, Sean Derly.* veszem ki kezem zsebemből s helyezem át a poharat a másikba hogy határozottan kezetfoghassak vele. Az Yvonne szép név de nem jelzem felé tetszésemet inkább a kérdésére felelek, az egyszerűbbnek tűnik.*
- Teljesen jó megfigyelő vagy. Nem szeretem a felhajtásokat...* de felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért vagyok itt? Még mielőtt feltenné talán részben meg is felelem.* - A magiszterem felé érzett tiszteletem kimutatása vezérelt ide.* pillantok rá ismét, kezem pedig ismét zsebemben míg a másikba visszakerült a pohár.*
- Te? Mégis csak lány vagy, hogy lehet az hogy nincs kísérőd?* a lányok - gondolom én - kerítenek maguknak társat kik oldalán bevonulnak egy ilyen helyre,de az is lehet hogy az én ismereteim gyérek a bálozással kapcsolatban mivel Yvonne egyedül jött.*
- Idegesnek tűntél az imént...* bökök fejemmel az asztal felé.* - Te sem érzed túl jól magad?* az emberek így csinálják?Tényleg feltesznek kérdéseket melyre a válaszok nem is érdeklik? Velem van a baj... de hát ez van, végtére is ezt csak én magam tudom, meg hát fordult a kocka egyszer Laurával de hát nem volt értelme.*
- Szeretsz táncolni?* nézek a keringők felé egy pillanatig de aztán ismét Yvonne-ra emelem tekintetem.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 10:54 pm

//NRT: Mindenki - 2012.12.24.//

*Ahogy a diákok is egyre többen lesznek, úgy érkeznek meg szépen sorban a tanárok is, tehát Demien és Trystan után befut Lucius is, a maga eleganciájával, majd pedig a zord külsejű, rideg tekintetű Alaric és ez után pedig a harmadik tanár, Theodore is, kinek tekintete szinte a diákok lelkébe lát, de az ő külsejében sincsen semmi kifogásolni való, a fekete öltöny és komor tekintet megfelelően beleillik a Mysterio tanárságába. Már csak egy tanár hiányzik, aki nem más, mint a Cruoris ház feje, de hamarosan már meg is jelenik a gyönyörű jégkirálynő, a maga feketeségében, csodálatos estélyiben, melyből vállai kikandikálnak, tehát a fűzőnek hála csodálatos alakját se lehet most már elrejteni a diákok elől. Haja felkötve, borostyán szemei körül pedig fekete smink díszeleg. Magát kihúzva, büszkén sétál végig a diákjai között, néha elidőzve egy-egy arcon, amíg helyet nem foglal a tanári asztal közepén, Demien mellett, de ő a többiekkel ellentétben állva marad, csak a zene halkul le, ő pedig kezébe véve egy pezsgős poharat, megkocogtatja azt egy kicsinyke kanállal és pillanatok múlva ha minden igaz, minden szem felé fog szegeződni, ahogy azt illik.*
- Üdvözlök mindenkit az idei karácsonyi bálon! *kezdi is meg a beszédet, tehát idén ő lesz az, aki felszólal, nem pedig a férfiak. *
- Ahogy azt mindannyian tudják, lezártuk a harmadik évünket is a Mysterioban és jövőre már jó pár egyetemistát köszönthetünk köreinkben. Gratulálok azoknak, akik idáig eljutottak, a későbbiek folyamán se lesz könnyű dolguk. *néz is körbe, megragadva az alkalmat, hogy megnézze, hányan is jöttek el azok közül, akik az egyetemen fognak majd tanulni.*
- A 2013-as tanévben is segítségünkre lesz a tanításban néhány kiváló diák, de a tanársegédeken kívül három felnőtt tanárt is hívtunk az iskolába. *kezével finoman int is a férfiak irányába, mire egyesével felállnak, Sideris pedig be is mutatja őket. * - Alaric Alsgaard, ő fogja tanítani a toxicológiát az iskolába, Theodore Morderston a rítusmágiát és az ereklyetant viszi tovább helyettem és végül Trystan Ivon Moreau pedig a jelmágiánál fog segédkezni nekünk. Mindenkitől elvárom a tiszteletet feléjük, ugyanis ők tesznek szívessége nekünk, hogy bővítik az Önök tudását. *miután mindenki helyet foglalt, a tanárnő rá is tér az év zárásának említésénél az idei tanévre is.*
- A 2012-es tanévben is elmondhatjuk, hogy a házak közötti versenyben a házkupát a Cruoris nyerte meg, méghozzá hatalmas főlénnyel, 3690 ponttal, gratulálok tehát házam diákjainak, ügyesek voltak! *és már tapsolni is kezd párszor, amit a tanárok is követnek és remélhetőleg a diákok is hasonlóan fognak cselekedni.* - Második helyen végzett az Exortus ház 2724 ponttal és a harmadik pedig idén az Inflatus lett, 2093 ponttal. Ajánlom a két ház diákjainak, hogy jövőre húzzanak bele, hogyha meg szeretnék közelíteni a Cruoris házat, de gratulálunk nekik is, ugyanis minden házban akadtak kiemelkedő diákok. *újabb taps következik, majd ha mindenki abbahagyja és csend telepedik rájuk, akkor a nő végül felemeli pezsgős kezét és a diákok felé emeli azt.*
- Viszont most még egy hétig ne törődjünk a tanulással és a tanítással, ezúton szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánni! Jövőre pedig szorgos tanulást, hiszen így lehet csak Önökből valaki! Egészségünkre! *és ez után koccint a tanárokkal is, majd iszik pár kortyot a pezsgőjéből és miután a pohár az asztalra kerül, kezeivel int is.*
- Folytatódjon a bál, érezzék jól magukat! *a zene lassan visszaerősödik olyan hangerőre, amilyen az előbb is volt, tehát a diákok folytathatják is a szórakozást. A tanárok egy ideig maradnak, de szépen lassan mindegyikük távozik, Trystan kívételével, tehát ők nem veszik ki a részüket jobban az idei bálból, a diákok viszont akár hajnali kettőig is maradhatnak, ha szeretnének, utána a csarnok bezárul majd.*

//Vegyétek úgy, hogy minden tanár és magiszter ott ül az asztalnál, csak 1 hsz miatt nem akarjuk beírni őket, mivel nem szándékozunk Trystanon kívül maradni velük a bálon. //

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 11:10 pm

// NRT: Jasmine és Caleb - 2012.12.24 //

*Be kell vallanom, nem számítottam most konkrétan senkire sem, de amikor meglátom Jasminet egy ilyen ruhában, na meg alapba, őt, nem tudom kihagyni, hogy ne menjek oda hozzám. Ő volt az első lány, akibe beleszerettem és bár éreztem más iránt is valamit, senki se múlta ezt még felül, így egyértelmű, hogy szeretnék csatlakozni hozzá, már csak a régi idők emléke miatt is, így elmosolyodom, ahogy nevemen szólít és végül a puszit viszonzom is kedvesen, derekára csúsztatva egy pillanatra erős kezemet és jöhet is a bók, ami nem maradhat el, na de tudok bánni a szavakkal, kívéve, ha gyerekről van szó, khm...*
- Kössz, igyekeztem. *biccentek is felé, majd jöhet is egy kíváncsi kérdés, amit ha akarnék se tudnék elrejteni, tehát már rá is kérdezek, hogy kire várhat, hiszen szép lány, egy ilyen ruhában meg aztán egy kész csoda, meg se lepne, hogyha valami fess fiatalember lelne rá, aki igazán megérdemli őt, de a válasza pislogásra késztet, annyira meglep.*
- Oh, ez szomorú, sajnálom. *sóhajtok egy aprót, majd amikor visszakapom a kérdést, már el is mosolyodom.* - Oh, hát én három hölgyre is várok, de nem akarnak megérkezni, szóval úgy néz ki, hogy be kell érnem veled ma este. *nem, nem bunkózásból mondom és vigyoromból is látszik, hogy csak szórakozom mindezen. Amúgy is, senkit se szégyenítenék meg azzal, hogy várnia kelljen rám, tehát három lánnyal biztosan nem jönnék ide egyszerre, de ennyire már Jas is ismer. Miután ezt sikerül tisztáznunk, már tekintetem követi is Jas szavait, így nézek el a tanári asztal felé és fejemmel nemet is intek kérdésére.*
- Nem, eddig még nem, de biztosan kiderül, hogy ki ő. *nézek is vissza a másikra, iszogatva közben a saját italomat és mivel eléggé egyetértünk, így ezen nincs mit tovább beszélni szerintem. *
- Igen, de hát ezt már megszokhattunk. Bár kettőnk között szóljon, jobban szeretem a farsangot és a Halloweent, amikor be lehet öltözni, mint ezt az úrias dolgot, amikor mindenki csinosan felöltözik. *hát ez az igazsák, akármennyire meglepő is lehet mindez a másik számára. Nem tagadom, de akkor tényleg lazább minden, most meg annyira muszájnak hat számomra ez az egész, pedig régen ez nem így volt. A pezsgőm elfogy és ha esetleg a lányé is, akkor elveszem tőle az üres poharat és az asztalra teszem, majd két másikat felvéve az egyiket a lány felé is nyújtom. Ahogy nézem, a tanárok is mozgolódnak, nemsokára pedig mindannyian meg is érkeznek, én pedig azért lopva végignézek a lány magiszterén.*
- No, szerintem kezdődik a beszéd. *intek is fejemmel a tanári asztal felé, majd ahogy a zene halkul és Sideris jelt is ad magáról, el is hallgatok és bizony kíváncsian várom, hogy elmondja azt, amit szeretne, még meg is mosolygom szavait és amikor kell, nem vagyok rest tapsolni is, ezt mégis csak így illik. Jó pár percig tart a beszéd, megtudhatjuk, hogy a házak közötti versenyen ismét a Cruoris nyert, na meg azt is, hogy az idő közben három számra felredukálódott ismeretlenek száma kiket is rejtenek. Amikor ismét csend lesz, akkor fordulok csak a leányzó felé.*
- Ezek szerint most már új tanáraink is lesznek. Meg se lep, ennyi felé nem tudnak a magiszterek se szakadni. Amúgy neked sikerült a harmadik? *kérdezek is rá kíváncsian, mivel a beszédben erről is szó volt, bár nem túl hosszasan. Kíváncsi vagyok a tanárok tanítási módszereire, de ahogy hallottam, csak Theodore fog nekem órát adni, a többiek nem, majd meglátjuk, hogy mennyire is megy neki ez a tanárság...*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-25, 11:25 pm

//NRT: Ginger és Tarkh - 2012.12.24.//

*Nem érzem magam annyira jól egy ilyen ruhában és ezek a bálok is távol állnak tőlem, de tudom, hogy muszáj lesz részt vennem rajta, megígértem Tarkh-nak és mégis csak, ez az első közös bálunk. Tudom, hogy neki az ilyesmi sokat jelent, így nem is vagyok rest most megfelelni neki, hogyha a jövőben úgy alakul, tudhassak, hogy méltó párja leszek, tehát egy farmer lánya is képes ám változásokra és tökéletes lenni, hogyha arról van szó. Odaérek azért szépen lassan az orosz fiúhoz, és már meg is szólalok, kíváncsian figyelve, hogy miként is mér végig és nem tagadom, jól esik ez a bók kékségeitől, ugyanis tisztán leolvasható róla az, amit érez.*
- Uhh, tánc? Nem igazán tudok, de megpróbálhatjuk, de csak a te kedvedért. *mosolyodom is el lágyan, mivel meg kell tanulnom normálisan táncolni is.* - Bár gyakorolhattunk volna rá előbb, de már mindegy. *sóhajtok is fel cseppet, végül jöhet a dícséret és a köszöntés is, melynek hála egy csodálatos kis csókban forrunk össze, nem is vagyok rest teljesen Tarkh-hoz simulni, kezeimmel átölelve nyakát is, majd végül még egy kis puszit lehelek ajkára a csók után.*
- Köszönöm. Ennyire tetszem? *pirulok is bele kicsit és élvezem is a simogatását természetesen, de a további szavak már azért cseppet túlzásnak tűnnek.* - Jajmár, dehogy is, ennyire azért nem vagyok szép. *rázom is meg kissé a fejem, de hamarosan már eleresztve a másikat kapok kezeimbe egy kicsinyke dobozt, amit érdeklődve nézegetek és végül ki is nyitok.*
- Nem kellett volna. *harapok is finoman ajkamba, majd meg szemlélem a nyakláncot is, mely egyszerűen gyönyörű, szép szemeim is felcsillannak az ékszer láttán. *
- Tarkh... ez egy... egy vagyon lehetett... Nem kellett volna. *nem szeretem, hogy ennyire elkényeztet, de hát tényleg, nyakam csupasz és ha már segít, akkor bólintok is, tehát átadom neki az ékszert, majd a dobozt visszacsúsztatom zsebébe.*
- Én nem tudom eltenni. *tényleg nincs felesleges hely a ruhámon, mint látja. Hagyom, hogy a fiú kotorja arrébb a hajamat és nemsokára már a gyönyörű rubin kő a nyakamat ékesíti, még szebbé és ragyogóbbá téve engem és a puszi után már bele is borzongok ebbe.*
- Köszönöm, tényleg! *biccentek felé és kezemmel bele is karolok a másikba, ez után pedig a poharam lazán leteszem egy asztalra, mintha ott se lett volna és veszem át a pezsgős poharat a fiútól, hiszen ez illik a mostani alkalomhoz, nem pedig a bor, magam is tudom.*
- Én is örülök és annak is, hogy az a vita nem rontott el mindent. Még mindig úgy sajnálom. *sütöm is le picit szemeimet, majd iszom egy kortyot az italból, de további szavakra már nincs idő, ugyanis a zene elhalkul és már hallom is, hogy az egyik magiszter, történetesen házam vezetője beszédet óhajt mondani. Fel se tűnt, hogy mikor érkeztek meg a tanárok, de felé is fordulok, ha minden igaz, kedvesemmel együtt, hogy meghallgassuk azt, amit mondani szeretne, hiszen nekünk ez az első ilyen alkalmunk a Mysterioban. Szóba kerül az egyetemi időszak, majd pedig a tanársegédek is, ez után pedig a tanárok, akiket figyelemmel is követek és minden szó nélkül hallgatom végig a nem túl hosszú beszédet, arcom pedig fel is ragyog, ahogy házam ki lesz emelve. A megfelelő alkalmakkor tapsolok is természetesen, kíváncsian körbe is pillantva, hogy vajon ki örülhet a Cruoris ház győzelmének, mert minden bizonnyal azok az emberek a házam tagjai. Remélem, hogy jövőre is hasonlóan jól tudunk majd teljesíteni. A bál viszont nemsokára folytatódhat, így fordulok vissza a fiúhoz is.*
- Hű,nem semmi beszéd volt. Mit szólsz? *kérem is ki véleményét, miközben további kortyok fogynak a poharamból. Számomra érdekes volt, de a nő nem lepette meg a stílusával, valami ilyesmire számítottam tőle.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 12:23 am

//NRT: Alinox-Conrad - 2012.12.24.//

*Változnak az idők, úgy én is, tehát egyáltalán nem szeretnék az ide kerülő szerény, csöndes herceg maradni, de óhajtok inkább a saját döntéseimmel saját életet és személyiséget alakítani magamnak. A bál egy tökéletes alkalom erre, itt az év vége, egy korszak vége és egy új kezdete. Nyilván nem váltom meg egyetlen éjszaka alatt a világot, ellenben bátorságot merítve szándékozok elmenni a rendezvényre, hogy saját stílusom próbálgassam, önálló döntést hozva.*
~ Nincs párom, nem követek minden szabályt, de Isten nem sújt majd le rám ezért... apa. ~ *szemlélem magamat a tükörben, sóhajtva egy mélyet. Már eleve úgy nem illik látogatást tennem, hogy rangomhoz mérten nem kaptam külön meghívót: a jelenlétem így számomra és mások számára is kellemetlen lehet. Pár nélkül szégyen csatlakozni a mulatsághoz, főleg egy herceg részéről, illetve a ruházatom szintén hagy pár kivetni valót a hagyományok követése terén... Mint mindig, most is ápolt és rendezett vagyok, melyet egy fürdés biztosít, tehát arcom tökéletesen sima, barna hajam rendezett és zöld szemeim izgatottan csillognak félénk, fehéren villogó mosolyom mellett. Úgy döntök, közép utat választok: tartok meg pár tanultat a neveltetésem terén, de saját elveket teszek melléjük. Öltözékem ezért hagyományos, viszont kizárólag csak részben, ám a minőség és elegancia marad. Teljesen fekete öltözékem lakkcipőből, nadrágból és frakkból áll, melynek inge vörös, illetve felsőm mintázatos anyagból készül. Kizárólag ingem van begombolva, a két gombsoros frakk nem, ellenben csokornyakkendőm fekete - hiába hordják ezt a színt csak a pincérek -, se díszzsebkednő, sétabot vagy cilinder, ezüst mandzsetta gombom viszont szépen mutathat zsebemben pálcám mellett elhelyezett arany zsebórám mellett. Vetek még magamra egy utolsó pillantást, hogy minden kellően pedánsan áll-e, majd egy kis férfias illatot használok, hogy így hagyjam el a szobámat. Izgulok, talán félek is, azonban szeretnék barátkozni, ismerkedni, szórakozni, így gondolataim közben lépteim gyorsulnak, figyelmem már nem ragadja meg a külvilág, csupán tudat alatt vezetem magam a célhoz, hogy a jeges oszlopot egy nagy sóhajtással meg is fogjam. Nem ismeretlen számomra ez az utazás, egyáltalán nem visel meg, sőt, teljesen természetes számomra. Amint meg is érkezem, némán állok meg, ez idő alatt tekintve végig a tömegen, felismerve pár arcot, tekintve a tanári kar felé, megszemlélve az étkek-italok helyét és a termet, hallgatva a lassú zenét is. Kezeim akaratlanul fűződnek össze magam mögött, tördelésbe kezdve egymást, míg tétova léptekkel vegyülök el a tömeg közt, kutatva valamire, ami feltétlen szükséges a maradáshoz. Hamarosan meg is pillantok egy lányt, pontosabban egy tanársegédet, aki talán már nem tartozik ebbe a posztba, de lévén, hogy elsős vagyok, én ismerem őt, így tehát egy mosollyal lépek közelebb hozzá.*
- Szia... Conrad, Conrad Dietrich, talán emlékszel rám. Most már másodikos, Cruoris. *nyújtom neki a kezemet mosolyogva, s nem vagyok tiszteletlen, közelről egyáltalán nem mérem fel ruházatát, bókolni sem szeretnék, hiába illendő. Ehhez én félénk vagyok a másik nemmel szemben, annak is örülök, ha fel fog ismerni, és nem küld el, esetleg... tanársegédi munkaköre miatt.*
- Vársz valakire? Mert akkor nem zavarok, de gondoltam, ha nem, vagy még várnod kell, addig mi... *nézek bele szemeibe, el is akadva a mondat közben, majd tekintetem elkapva nézek körbe, mivel egyáltalán nem tudok mit mondani, vagy kibökni, mit is akarok. Ez részben köszönhető a lány és a ruha szépségének, részben pedig saját felkészületlenségemnek.* - ... megihatnánk egy pezsgőt. *vágom ki magam hirtelen folytatva a mondatot, amint az asztalok felé téved pillantásom, ahol mindenki tanyázik. Szerény mosoly villan ajkaimon, úgy várakozom a válaszra, s ha el is fogadja, akkor karomat nyújtom neki, hátha belém akar karolni, úgy vezetem oda, ha pedig nem, de nem küld el, akkor egyszerűen tovább állok mellette mert... Társalgásunkat meg is szakítja egy kis csengés, majd saját magiszterem magára vonja figyelmemet. El kell ismernem a szépségét, de engem jobban érdekel amit mond, s a stílus nem lep meg, azonban komolyan hallgatom végig a szavakat, tapsolva a megfelelő időben.*
- Másodikok lettetek. Gratulálok! *mosolygok a lányra, mivel nem szeretném, ha annyira kényelmetlenül érezné magát, mint amennyire ilyen szavak után kéne... Ha minden a terv szerint alakul, akkor töltök is magunknak pezsgőt, ha pedig nem, akkor meglátjuk, hogy hogyan formálódik tovább történetem.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 2:07 am

//Nrt 2012.12.25 Trystan- Kim//

*Már amikor megérkezik, is úgy érzi, mintha a pokol egyik bugyrába kapott volna, egyenes meghívót. Nem is a bál miatt, hiszen az a maga pompájában, valóban csodálatosan néz ki még szerinte is, de a leendő kollégák, már kevésbé nyújtanak bíztató képet. Egytől egyig feketemágusok, ez már a küllemükön is látszik, természetesen Luciust kivéve, akit már régebb óta ismer. Ahogy azonban tekintetét tovább legelteti a bálozókon, észre veszi, hogy többen is nézelődnek a tanári asztal felé.*
~Bizonyára még őket sem avatták be.~*Hessegeti el a gondolatot, végül tekintete egy fiatal lányon áll meg, aki mint észre veszi szintén őt nézi. Nem tart tovább pár pillanatnál, de láthatólag a férfi szeme is megakad a kékes ruhájú lánykán, aki bizony csinos is, és bizonyára ezzel ő maga is tisztában van. Trystan csak egy kisebb mosolyt enged meg magának felé, hisz épp ekkor érkezik meg az összes magiszter és Sideris már intézi is a beszédet, ami közben a férfi tekintete felé fordul. Elég sok mindent tud meg így is, legalábbis arról hogy melyik magiszter melyik háznak a vezetője azt igen, illetve most már abban is bizonyos, hogy a többi meghívott tanár miben jeleskedik.*
~Miért van az az érzésem, hogy nincs olyan közöttük akinek nem lenne valami a számláján?~*dönti oldalra a fejét, ahogy végig fixírozza a tanári gárdát, a bemutatásnál viszont kezét hátra téve feláll, s szolid mozdulattal biccent is a diákság felé. Soha nem szerette az ilyen nagyobb felhajtásokat, ahogy a rivalda fény is távol állt tőle, de hát ez a szükséges rossz. Egy megkönnyebbült sóhaj azért elhagyja ajkait amikor végre ismét helyet foglal. Az ezutáni kis idő, inkább nézelődéssel telik, ahogy látja a magiszterek éppúgy elvannak mint a tanárok, a férfi tekintete most inkább a diákokon csüng, kb úgy mintha azt mondaná „Ezeket kell tanítanom?” Tény nem sokat tanított életébe, de nem ez fogja megfélemlíteni. Ahogy azonban telik az idő, a tanárok és a magiszterek lassacskán felszívódnak, és nemsokára már azon kapja magát, hogy egyedül ül az asztalánál.*
~Ha most visszavonulsz öregfiú, nem sok értelme volt lejönnöd..~*gondolja némi komorsággal az arcán, végül egy pohár pezsgőt a kezébe fogva egy sóhajjal feláll.*
-Nos akkor kezdjünk ismerkedni. Legyünk tisztába vele, kiket kell tanítani.*nem kell sokat körülnéznie, a legtöbben párral jöttek, vagy barátokkal vannak, őket nem akarja zavarni, ám az a csinos fehérnép a kék ruhában ahogy látja éppúgy egyedül van, így nem kell sokat gondolkoznia, hogy elinduljon felé. Léptei nyugodtak és könnyedek is, nem érdekli, ha a másik éppen nem figyeli, Ő pár másodpercen belül nem sokára mellette lesz, tekintetével először az étkeket, és italokat .*
-Egy ilyen csinos jelenségnél fura, hogy egyedül álldogál itt, amikor mulatnia kéne..*mondja kedves, nyugodt hangon, egy barátságos mosollyal az arcán, miközben szemei ravaszul villannak a lány felé.*
-Vagy netán csak a párját várja ? Mert ez esetben akkor nem akarok zavarni.*folytatja, miközben szem a lányéra figyel, majd néha- néha az italokat veszi szemügyre. Soha nem volt még tanár, egy előadást tartott, de az semmi, tehát nem lehet elvárni tőle, hogy elsőre úgy is viselkedjen.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 3:39 am

//NRT: Ginger és Tarkh - 2012.12.24.//

*Türelmesen várakozom, hogy barátnőm is tiszteletét tegye a bálon. Izgulok, vajon tetszeni fog-e neki, hiszen most magamon is túl lövök, vajon elég leszek-e hozzá, mi fog történni és milyen életem első iskolámban töltött karácsonya? Kíváncsi vagyok az emberekre, a helyszínre és a magiszterekre is. Tetszik, szép és elegáns, van szem-szájnak ingere, rengetegen fordulnak meg a csarnokban. Köztük az én gyönyörű barátnőm, ki hamarosan érkezik, én pedig elakadó lélegzettel figyelem közeledését, minden apró porcikáját felmérve.*
- Majd en vezetlek, ne felj. Ügyes leszel, ha pedig nem tetszik, akkor abbahagyjuk, maximum a klubban folytatjuk hozzad testhezallobb stilussal. *mosolyodom el finoman, nyugodt tekintettel, biztatva egy kicsit a lányt.* - Eljöttel volna velem gyakorolni? *csillan hirtelen meglepetten szemem, mert ez új nekem. Ezek szerint bátrabban és gyakrabban kell kifejtenem, hogy mi is az elképzelésem, mit szeretnék, mert több van benne, mint gondolnám. Jól esik, hogy figyelembe veszi az én igényeimet is.*
- Nalad szebb szamomra nincs, ha tetszik, ha nem. *nyújtom ki nyelvemet gyerekesen egy pillanatra, s már az ékszerhez is érünk. Én szeretem elkényeztetni, mert az életemben eddig szerepet kapott nőkkel nem kellett foglalkoznom, nem vagyok tehát rutinos abban, miképp fejezzem ki tökéletesen érzéseimet, még változnom kell, ezzel kompenzálok. A dobozt természetesen elveszem, el is teszem, s így indulunk, miután belém karol.*
- Semmiseg. *mosolyodom el, és sajnos ez igaz. Nekem ez nem pénz, tehát az értéke sem akkora mint szeretném... ha szegény lennék, sokkal lovagiasabb lenne az ajándék. Inkább valami személyesebbel, kreatívabbal állok elő legközelebb. A pezsgő kezünkbe kerül, ám ekkor hirtelen komolyodom el, amint mondatát hallom.*
- Nyet, ne. En mar tulleptem rajta, tedd te is ezt. Szorakozzunk ma... ne gondolj ilyenekre, nem kell, nem haragszom, megtörtent es elmult. Elfelejtettem. Rendben, kedvesem? *emelem meg óvatosan állát mutatóujjammal, ezzel ösztönözve, hogy rám nézzen, közben homlokomat döntve az övének, s mondandóm végén egy apró puszit kap ajkaira. Egyáltalán nem volna jó, ha a végtelenségig ostorozná magát ezért. Nem akarom. Ekkor azonban egy ismerős hangra s az ezzel járó csöndre leszek figyelmes, kíváncsi tekintetemet pedig saját magiszterem felé fordítom. Halovány mosoly játszik ajkamon, ahogyan hallgatom, s közben tekintetem ide-oda téved néha a vendégek között, reakcióikat figyelve. Hihetetlen ez a nő, teljesen egyedi a stílusa, és amiket mond... Az egoizmus és öntudat megtestesülése, maga az illusztráció az értelmezőszótárban ezen szavak mellett, de furcsa mód teljesen jó értelemben, mert ennél jobban semmi nem állna neki. Ízekre tudnám szedni ezt a rövid és határozott beszédet, mely éppen eléggé figyelemfelkeltő s sokatmondó, hogy aztán jóízűen csámcsogjak rajta a barátaimmal, annyira elnyeri tetszésemet, de inkább nem teszem. A végén még valaki megvádol azzal, hogy rajongói klubbot akarok alapítani. Felmérem a tanárok reakcióját is, s meg kell állapítanom, hogy öltözetben magiszterem szintén győztesként kerül ki. Nyilván tapsolok a megfelelő időben, s sajnálom, hogy vége is szakad a beszédnek.*
- Imadom a stílusat... es kivancsi vagyok az uj tanarokra, bar nem talalkozunk velük sokat, csak egyetlennel. *gondolkodom el hangosan, barátnőm tekintetét kutatva. Pár gondolat megfogalmazódott bennem azóta, hogy veszekedtünk, de ezeket fokozatosan szeretném elé tárni. Inkább csak kezemet nyújtom neki egy idő múlva, miután a pezsgőt - elég gyorsan - ki is végzem, s egy apró fejhajtással kérem fel táncolni.*
- Mit szolnal, ha tancolnank egyet? *kérdezem tőle, s ha beleegyezik, hát fel is vezetem őt a parkettre, hogy a ritmust elkapva kezdjek vele táncba. Segítek neki természetesen, bár talán azt ő is tudja, hogy engem hol kell megfognia, a lényeg, hogy ha ez meg is történik, akkor lassan táncolunk, szabályszerűen, s bár talán kicsit ügyetlen lesz a másik, én bízom abban, hogy képes vagyok elvezetni őt.*
- En... tudod arra gondoltam, hogy... Te elviseled Tomot, bar latom, hogy nem szereted annyira. Mit szolnal, ha azt mondanam, esetleg... adhatnek Mathisnak egy eselyt? Ez fontos neked, tudom. Par dolgot atertekeltem magamban. *közlöm vele komolyan, kíváncsian várva a válaszát. Óh nem... egyáltalán nem akarom Mathist a legjobb barátomnak, de az sem állapot, hogy minden férfival halálos ellenséges viszonyt folytatok, aki valaha is rápillantott barátnőmre nőként. Talán ideje egy kicsit normalizálni a kapcsolataimat, és ismerősöket, barátokat szerezni. Mathissal nem lesz könnyű a folyamat - ha lesz -, de őszintén bevallom magamnak: úgy utálom, hogy közben semmit nem tudok róla. Ez érdekes azért...*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 11:43 am

//NRT: Kenan és Ashi - 2012. 12. 24.//

*Alig érkezek meg, és vagyok olyan ügyes, hogy kifogjuk egy szemét jégoszlopot, ami elrepít valahová máshová. Ahogy látom, ez valami buli, méghozzá estélyi-ruhás buli. Hú, nem vagyok ehhez öltözve. Haha. Mindenesetre, amíg megtudom, hogyan kell innen elmenni, odaballagok az egyik asztalhoz, ami megvan pakolva sok kajával meg piával, és élvezem őket. Közben azért szemem sarkából figyelem, kik vannak itt ezen a helyen, így a felnőttek lassú beszállingózását is figyelemmel követhetem. Ők vajon kik? Mindegy, annyira nem érdekel, hogy elmozduljak innen akár egy métert is az információ megszerzése érdekében. Előttem már van pár üres pohár, és épp a következőt veszem a kezembe, mikor egy lány-hangot hallok, ami félreérthetetlenül hozzám beszél. Hogy miért tudom, hogy hozzám beszél? Nos, az emberek többsége nem jön el mezítláb egy ilyen buliba, sőt, télen egyáltalán nem mászkál mezítláb. De én ugye nem vagyok az emberek többsége, én egyedi vagyok, hehe. A lány felé fordulok, és bár nem szeretem az ilyen stílusú ünnepes ruhákat, a csajokon azért jó bámulni, ez a ruha meg kifejezetten jól néz ki. Bár ami azt illeti, tudnék rajta még javítani, ha megkérne rá a kicsike. Egyébként, hogy ne csak a kinézetét sasoljam, a kérdésére elvigyorodok.*
- Ha tizenhat évig nem fáztam fel, most sem fogok.*jelentem ki magabiztosan, és van is miért biztosnak lennem ebben. Életemben azt hiszem, egyszer volt cipőm, vagy nem is, talán papucs volt? Mindegy, mindenesetre még azt sem szerettem, nemhogy egy cipőt. A koromról egyébként picit téves információt említettem, ugyanis még nem, két nap múlva, huszonhatodikán leszek tizenhat éves. Ahogy pusztítom az asztalon lévő dolgokat, észreveszem, hogy az asztalnál, ahol a felnőttek, valószínűleg tanárok ülnek, megtelik az utolsó hely, és egy nagyon szép nő foglal helyet a többi pasi között. Ez a nő tanár? A mindenit! Úgy néz ki, beszédet akar mondani, úgyhogy megfordulok, kezemben egy pohárral, és figyelek a nő beszédére. Nem sok mindent fogok fel abból, amit mond, de annyi leesik, hogy három pasas az ötből új, és most mutatja be őket, meg valami verseny eredményét hirdeti, aztán jön a boldog karácsonyt. Aha, szóval ez egy karácsonyi buli! Jó tudni. Mikor a nő végez a beszéddel, a kis vöröshöz fordulok.*
- Te értetted, hogy miről beszélt? És kik azok?*intek fejemmel az asztal felé, ahol az a hat ember foglal helyet, de ahogy látom, nem szándékoznak maradni. A hat közül inkább a nő érdekel, hogy kicsoda, a többi nem igazán, ezért remélem, hogy a vöröske van itt annyi ideje, hogy tudja.*
- Amúgy hogy hívnak?*kérdezem a lánytól, de a saját nevemet még nem árulom el, majd csak akkor, ha úgy ítélem, méltó rá. Végül is szerény személyem nevét nem tudhatja akárki, hova lenne ez a világ, ha bárkinek elárulnám.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 1:17 pm

// NRT: Jasmine és Caleb 2012.12.24 //

* Caleb rám bukkant és én ennek kifejezetten örülök, hisz rég volt módunk pár szót váltani így hát kedvesen köszöntem ahogy ő is engem majd pedig egymás öltözetét dicsérjük mi jogos, hisz mindketten megadtuk a módját,hogy részt vegyünk ezen a bálon. Jogos a kérdése, hogy tán várok e valakit de ez nincs így mit szomorúnak vél mire csak mosolyogva legyintek.*
- Áh ne tedd. Látod, hogy nem maradtam egyedül, hála neked.* persze nem arcoskodásból mondom de mivel ismerek jó pár diákot sejthető volt, hogy nem kell egész este magányosan ácsorognom. Na de talán ő sikeresebb volt s van olyan leányzó ki szíves örömest töltené vele ezeket a perceket így mialatt rákérdezek a dologra nem is vagyok rest elnézni mellette várva azt a bizonyos hölgyemént. Pillantásom azonnal visszaszökik a mosolygós szempárra amint meghallom válaszát mire felkacagok és megcsóválom a fejem.*
- Óóó szóval ennyire feltörtél, hogy három lányt is részesítesz kegyeidben?* megyek bele a játékba, tudom, hogy csak viccel vagy legalábbis úgy vélem, de ugyan akkor elképzelhetőnek tartom, hogy többen is elhívták, hisz Caleb jó pasi.* - Hát sajnálatos... lenne ha valóban így gondolnám.* mosolyom széles hisz én ezt egyáltalán nem bánom, egy piciny részem ott legbelül még mindig gondol erre a fiúra, hisz több hónapig együtt voltunk s bár ez már régen volt úgy hiszem addig míg valaki el nem csavarja a fejem mi a mai napig nem történt meg addig így is marad. Mivel azt az ismeretlen férfit lestem mikor Caleb idejött hozzám így megkérdezem tőle, hogy tud e róla valamit de ő sem tud magyarázattal szolgálni.*
- Valószínűleg.* bólintok is szavaira hisz a szokásos beszéd és év végi összegzés, előrejelzés még nem hangzott el egy magisztertől sem, bizonyára hamarosan eljön ennek is az ideje ha megérkeznek mindannyian. A hely csodás s bár évente több bál is rendeződik én egyikről sem tudtam úgy távozni, hogy borzalmas lenne s ezt fel is vetem az Exortusos srácnak ki picit más véleményen van, a beöltözős bálokat jobban kedveli.*
- Mindegyiknek megvan a maga varázsa... a tavalyi Hallowent fergeteges volt. Ott voltál?* én nem találkoztam ott vele de ez nem zárja ki azt, hogy nem vett részt, jól szórakoztam szóval nem azt lestem, hogy ki van ott és ki nincs. Az italaink elfogynak s fiú elveszi az üres poharam de nem sokáig marad üresen kezem, kapok egy új poharat. Talán még ez se fog megártani.*
- Köszönöm.* kortyolok is bele picit s közben a szemem sarkából látom, hogy megérkezik a magiszterem és az Exortus ház feje két másik ismeretlen férfi társaságában. Az öregebbiktől a hideg kiráz, apró libabőrök buggyannak ki karomon miket türelmetlenül dörzsölök el s közben a fiú is megjegyzi, hogy kezdődik a beszéd melyre bólintok. Míg Sideris beszél pillantásom a másik egyénre siklik ki szintén be lesz mutatva s amint kiderül tanítani is fog engem. Nem is veszem el róla tekintetem néha csak arra eszmélek fel, hogy tapsolni kéne mi nem teljes hisz kezemben a pohár, de megoldom, ennyi bajom legyen a legkevesebb. Végül távoznak s magunkra hagynak minket had "szórakozzunk" kedvünkre. Tekintetem egészen végigkíséri, nem tudom mi ütött belém de aztán ismét szívem egykori választottja felé fordulok s sóhajtva hallgatom szavait. Na igen, erről nem sok mindenkivel beszélnék szívesen..*
- Igen, engem fog is tanítani az egyik.* felelem miután a kérdése is elhangzik ezzel egyúttal be is vallva, hogy bizony maradok a harmadik évfolyamba.*
- Talán meglep de nem sikerült, ismételnem kell. Valahogy összejött minden, nem tudtam eleget tanulni és egyik másik tantárggyal rendesen meg is gyűlt a bajom.* ez még mindig elszomorít kissé hisz jó tanuló vagyok, de úgy tűnik nekem sem sikerül minden.* - Gondolom te jövőre egyetemista leszel.* kérdés s kijelentés egyben valahogy nem tudom elképzelni róla, hogy nem ment volna át.*
- Talán egy kis korrepetálás rám férne Deffenzív-Offenzív mágiából.* jegyzem meg huncutul, hisz azzal sem birkóztam meg, ez pedig remek alkalmat ad arra, hogy sűrűbben találkozzunk ha persze beleférek majd az idejébe. Kezdem megérezni a pezsgő hatását, érzem a testemet elborító melegséget így hát a süteményes asztalra pislantok, talán nem ártana falatozni róla.*
- Hozzak neked sütit? Muszáj ennem valamit, nem szeretném ha a fejembe szállna.* az esély erre megvan így hát miután átnyújtom italom a fiúnak oda is sétálok s megragadok egy szalvétát melyre pár nyalánkságot helyezek, persze ügyelve arra, hogy ne legyenek egyformák. Egyet két ujjam közé veszek s a felemelem közénk, keze tele van ha minden igaz így az enyémből kell beérnie ha nem óckódik attól, hogy "etessem".*
- Na? Soha vissza nem térő alkalom.* mosolyodom el kedvesen, én magam bizony ajkaim közé teszek egyet attól függően, hogy ő kér e vagy sem tehát amit alapból fogok vagy egy újat. Pezsgővel öblítem, a finom sütémeny után a számban maradt morzsák így eltűnnek s szomjam is oltódik mivel ez az alkohol ezt váltja ki belőlem.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 2:32 pm

//NRT: Sophie és Patrick - 2012.12.24.//

* Hallottam a karácsonyi bálról, amit a magiszterek szerveznek, és úgy gondolom, itt az idő egy kis kikapcsolódásra. A tánctudásommal nincs probléma, hiszen régen sokszor jártam bálokra, most mégis izgatottan készülődöm, mintha ez lenne életem első ünnepélye. A tükör előtt állva nézegetem magam, már elkészültem, szemeim körül enyhe fekete smink van, hajam fel van tűzve, csak egy-két tincs lóg szabadon. Nyakamba egy fehérarany nyaklánc kerül, majd a hozzá tartózó fülbevaló és karkötő is a helyére kerül. Zöld ruhámhoz tökéletesen illik a zöld magas sarkúm. Még egy kis parfüm és indulok is az aulába, ahol hozzáérek a jeges oszlophoz és a következő pillanatban már a gyönyörű csarnokban vagyok.*
~ Gyönyörű.~ *állapítom meg, miközben lassan elindulok az emberek felé. Páran már itt vannak, de még nincs nagy zsúfoltság. Mivel nincs párom, így az italos pultnál pezsgőt kortyolgatva hallgatom a zenét és gyönyörködök a dekorációban. Pár perc múlva a zene elhalkul és az egyik magiszter kezd beszélni. Kíváncsian hallgatom, és amikor kell, tapsolok is. Beszédéből megtudom, hogy a házak közötti versenyen az ő háza, a Cruoris nyert, valamint három új tanár érkezett az iskolába.*
~ Szóval az Exortus második lett. Talán majd legközelebb. ~ *gondolom magamban, miután a beszéd véget ér. A zene lassan visszaerősödik és én az italomra koncentrálok. Remélem, találok valakit, akivel szórakozhatok, nem szeretnék sokáig egyedül ácsorogni.*

//A ruha//

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 11:18 pm

//NRT: Kenan és Ashi - 2012. 12. 24.//

*Amint megérkezek a bál helyszínére már rögvest mennék is vissza a szobámba. Amennyire vártam délelőtt az estét most annyira meg vagyok ijedve. Láttok egy csomó ismerős arcot akikhez a neveket is tudok fűzni, de sajna mindenkinek van párja. Sóhajtva kezdek el lassan sétálni az iskolatársaim közt. Nem megyek túl sokat mikor halkan megkordul a gyomrom jelezve, hogy ma még egy falatot sem kapott. Gyorsan megtalálom az italos és az ételes asztalokat. Ahogy közeledek azt asztal felé, a figyelmemet felkelti egy fiú. Hogy miért keletet fel az érdeklődésemet, mert elégé ki log a sorból öltözködés téren. Bár nem is a ruhája miatt nézek rá érdekesen hanem azért, mert nincs rajta cipelő. Szóvá is teszem, de egy csepp szemre hányás sincs a hangomba, hiszem nem tudhatom ki fia. A válaszára csak egy kicsit megbillen a buksim.*
-Hát te tudod... én szóltam*mondom és az asztalról el veszek egy linzert. Miközben elkezdem rágcsálni megérkezik az összes tanár. Vagyis hárommal több tanár mint akikre emlékeztem. Kicsit meglepődők, de mielőtt szóvá tudnám, tenni az egyetlen női tanár szólal meg. Sok lényeges információ mond. Mikor bemutatja az új tanárokat egy pohár után kell nyúlnom, amit rögvest le is húzok. Az leszámítva, hogy nem szeretem a pezsgőt ez most jól esik és fincsi is. Nem nagyon néznek ki az új tanárok barátságosnak, bár a jelmágia tanár nem néz olyan csúnyán. Minden esetre két tanár is fog közülük tanítani engem jövőre szóval csak a jó oldalamat mutatni.*
~Aj Alniox miért is nem maradtál tanársegéd?~*teszem fel magamba a kérdést és közben a poharammal játszogatok. Egy nagy adag levegő szökik ki az ajkaim közt mikor meghallom, hogy a házi kupán csak harmadikok lettünk. Bár ha úgy nézzük akkor is dobbogos helyen végeztünk. Mikor Cruoris ház főnök asszonya befejezte a beszédet visszafordulok az asztal felé és leteszem a poharamat. A kérdésre felvonom az egyik szemöldökömet, de gyorsan el is mosolyodok.*
~Szóval új fiú~*gondolom és ismét a kezembe veszek egy linzert, de mielőtt beleharapnák elkezdek beszélni. Közben a kezemben pihen a linzer.*
-Értetem, miről beszélte. Ha jól sejtem neked csak a házkupákkal van gondod, meg hogy ki kicsoda?*teszem fel a kérdés, de még a válasza előtt elkezdem magyarázni.*-Ugye ebben az isiben három ház van és mindegyiknek van egy főnöke vagyis magisztere. Cruoris háznak magisztere Sideris Valbraith . Ő beszélt előbb, mellette az Inflatus ház magisztere foglal helyet becses nevén Demien.R.Cornwlade,. Exortus háznak feje Lucius Benedict Fenris, a többi tanárt be mutatták, különben is róluk én sem tudok többet... vagyis azt, hogy kettő jövő tanévben fog tanítani minket. A házkupa csak annyit jelent, hogy házak közti versenyzés. Az nyer, aki a legtöbb pontot szerez egy év alatt, de ezt már elmondták bocsi. Egyéb kérdés?*zárom le a hosszúra nyúlt választ és bele is harapok a sütibe. Igen finomnak bizonyul, de úgy néz ki ezt a falat után újból beszélnem kell. Egy nagy nyelés után ismét kinyitom a szájamat, de most nem kívánom olyan sokáig nyitva tartani.*
-Ashi. Ashi Angel inflatus ház diákja.*mondom és kezet nyújtok a fiúnak. Okés pasis mozdulat, de ezt szoktam meg. Majd ah volt kézfogás ha nem én bekapom a linzer második felét. Nem rágódok vele sokat gyorsan le is nyelem.*
-Amúgy mióta vagy itt? Vagyis nekem úgy tűnik, hogy új gyerek.*kérdezem kedves hangon és egy pezsgő után nyúlok. Nem szoktam sokat inni sőt főleg olyat nem amilyet nem is szeretek, de most valahogy megkívántam. Miközben a válaszra várok fürkészem a fiú arcát. Kíváncsi vagyok, hogy ki ő mi ő.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-26, 11:26 pm

//NRT: Sean-Yvonne 2012.12.24.//

*Remélem, hogy valaki megszólít, de nem gondoltam volna, hogy pont az a kicsit zord külsejű srác jön oda hozzám, de ez történik, és amíg nem viselkedik bunkó módon, addig elviselem a társaságát. Nincs partnerem, nem várok senkit, és ezt az információt közlöm is vele, de nem kérdezek vissza, valószínűleg ő se beszélt meg találkozót itt senkivel, különben nem valószínű, hogy idejött volna hozzám. A bemutatkozás megtörténik, megjegyzem Sean nevét, aztán kérdezek tőle. Igen, megfordult a fejemben, hogy megkérdezem, miért van itt, ha nem szereti a felhajtást, de megelőz, így csendben maradok, és iszom egy korty pezsgőt.*
- Értem, így már világos. *bólogatok, és szép gesztusnak tartom ezt, de nem mondom ki hangosan, csak magamban gondolom ezt. Sejtettem, hogy megkapom én is ezt a kérdést, és picit elgondolkozok, hogy is válaszoljak rá úgy, hogy ne tűnjek totál lúzernek.*
- Senki nem hívott el. Nem vagyok olyan viszonyban az itteni fiúkkal, hogy bárki is velem akart volna jönni ide. *igazából alig pár srácot ismerek, de egyszer találkoztam mindannyiukkal, na jó, Chris kivétel, vele kétszer találkoztam, de ő se hívott el.*
- Hát őőő… nem vagyok egy nagy társasági ember, általában nem lógnak velem az emberek, nem járok el ide-oda, és kicsit ideges lettem a sok jelenlévő miatt. *válaszolom, de meg is bánom, mert ettől most tényleg egy szánalmas embernek tűnök, hisz úgy jöhet le neki, hogy egy magamba forduló kis különc vagyok, ami nem igaz. Na jó, a különc jelző néha talán illik rám, de nem feltétlenül vagyok magamban forduló személyiség, csak nehezen szavazok bizalmat az embereknek.*
- Igen, szeretek. *bólintok egyet, és megiszom az utolsó korty pezsgőmet is, majd az üres poharat az asztalra teszem, de nem a szélére, hogy ne verjem le. Ez a kérdés most nem tudom, hogy egy felkérés is volt, hogy táncoljunk, vagy csak szimpla kérdés, szóval maradok a helyemen. Visszakérdezni nem tudok, mert bevonul a magiszterasszony, és beszédet készül mondani, szóval felé fordulok, és figyelek. Amikor kell, tapsolok udvariasan, aztán visszafordulok Sean-hoz, mert a beszéd nem volt túl hosszú.*
- Eddig minden évben a Cruoris nyerte a házkupát, jól tudom? *érdeklődöm, mert bár nem tudom, hányadikos a fiú, de idősebbnek tippelném, mint amennyi én vagyok, vagy legalább jobban képben van a témát illetően. Remélem, jövőre az Exortus nyer, a végén a cruosok még elszállnak maguktól. Persze ez nem rajtam múlik, én eddig is, a jövőben is megteszem majd, ami tőlem telik.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 12:39 am

//NRT: Conrad-Alinox 2012.12.24.//

*Egyedül érkezik a bálba Alinox, de reménykedik, hogy lesz társasága ettől függetlenül. Az italos pulttól nem olyan messze álldogál, éppen befejezve egy pohár pezsgőt, így az üres poharat leteszi az asztalra, de nem vesz újat, egyedül dölöngélve a zenére vár társaságra, ami meg is érkezik egy ismerős arc személyében.*
- Szia! Alinox Ingren, Exos és egyetemista immár. És igen, emlékszem rád*nyújtja ő is a kezét mosolyogva, és bár lehet, hogy az elhangzott információk nem tartalmaztak újdonságot a fiú számára, de így illendő. Gyorsan végigfuttatja Alinox a szemét Conradon, talán a fiú észre se veszi, de megszemléli a másik ruházatát.*
- Nagyon elegáns az öltözeted, tetszik. *mondja Alinox, és ezt nem csak udvariasságból mondta, a lányok nem szoktak nagyon bókolni a fiúknak, de Alinoxnak ami a szívén a száján, és mivel ezt gondolja, ezt ki is mondja. A fiú belekezd egy kérdésbe, miben kis szünetet tart, és a leányzó érdeklődve várja, hogy hogyan fejezi be Conrad a mondatát, majd elmosolyodik.*
- Nem várok senkire, szóval ihatunk pezsgőt, benne vagyok. *válaszol, és aranyosnak tartja, hogy a fiú kicsit ideges, de nem neveti ki emiatt, jó ez így. A lány belekarol a másikba, és úgy mennek el a pezsgőkig, de aztán hallja ő is a csengő hangot, így tekintetét a Cruoris ház fejére szegezi.*
- Nektek pedig gratulálok az első helyhez. *mosolyog ő is vissza kedvesen a fiúra, és nem érzi magát kényelmetlenül a szavak miatt. Az exo majd talán jövőre belehúz, és leelőzi a cruot. Nézi, ahogy kitölti a pezsgőket, aztán elveszi az egyiket, és koccintásra emeli.*
- Ha nem túl tolakodó a kérdés, hogy-hogy pár nélkül érkeztél? Na nem mintha nem örülnék neki, ne érts félre, jó, hogy itt vagy, csak érdekelt. *kérdezi Alinox, pici talán össze-vissza, de nem evett délelőtt óta, és picit fejébe szállt a pohár pezsgő, de nincs ennek hatása, csak minimálisan érzi a leányzó.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 12:02 pm

//NRT: Kenan és Ashi - 2012. 12. 24.//

*Egy szerencsés (vagy szerencsétlen) véletlen folytán most itt vagyok ebben a buliban, ami nem is igazi buli, mert a zene az gyatra. Romantika, fujj. De szerencsére azért hamar megtalálom a kajás pultot, meg a piákat is, így annyira nem sérti a fülemet ez a zene. Van olyan, akinek ez tetszik? Eléggé kilógok a sorból, ami az öltözékemet illeti, de nem zavar, mindig így néztem ki, és sosem zavart, hát nem most fogom elkezdeni. Úgy látszik, a cipőm hiánya felkelti egy lány érdeklődését, így odajön hozzám érdeklődni (és okoskodni, ha már itt tartunk) hogy nem fogok-e felfázni. Mivel a pezsgő miatt jó kedvem van, hozzám mérten kedvesen válaszolok.*
- Nem kell aggódni, már hozzászoktam.*persze tudom, hogy nem aggódik, minek is aggódna egy vadidegen egészségéért, de ha szórakoztatom magam egy kicsit, az nem baj. Hamarosan megérkezik néhány fickó, meg egy szép nő, aki beszédet mond. Nem sok mindent értek belőle, alig néhány információ, ami megragad bennem, meg amit egyáltalán értek. De a tudatlanságom sosem okozott gondot, megkérdezem a hozzám legközelebb álló embertől, aki jelen esetben a vörös, fekete ruhás lány. Mikor visszakérdez, már nem is tudom, pontosan mit akarok megtudni, ezért csak bólintok értelmesen, és várom a választ. Magiszter, csomó név, új tanárok, házkupák, jézusom. Mi ez a sok minden? Ha már órákon kívül ilyen sok mindent kell megjegyezni, remélem azért az órákon lehet lazítani. Eltöprengek, van-e még olyan dolog, amit meg akarok tudni, aztán megrázom a fejem, és inkább az asztalhoz fordulok, hogy elvegyek róla egy nagyon finomnak látszó sütit, és bele is harapok. Nem volt gyerekszobám, de azért lenyelem a falatot, mielőtt megtudakolnám a vöröskétől a nevét. Mikor a kezét nyújtja, leteszem az asztalra a kezemben lévő poharat, és megrázom a felém nyújtott kezet.*
- Akkor a te magisztered az a Demien, ugye? Meg az enyém is.*állapítom így meg, hogy ki az én magiszterem, ezzel együtt pedig már el is árultam a vöröskének (Ashinak, jegyezd meg) hogy melyik házban vagyok. A kézfogás után visszaveszem a kezembe a poharat, és lehajtom az utolsó kortyot is. Így összességében már öt üres pohár van előttem az asztalon. Jól haladok. Közben a vöröske (Ashi!) érdeklődni kezd felőlem.*
- Jó megfigyelés. Egészen pontosan ma jöttem, úgy kb. két órája.*osztom meg vele az infót, és ahogy így jobban belegondolok, nem is olyan rossz ez a suli. Alighogy megérkezem, buli van, ahol van kaja meg pezsgő, nem olyan rossz. Csak van egy olyan érzésem, hogy nincs mindennap buli. Ebben a pillanatban összeáll a fejemben az előzőleg gyűjtött sok kis információ-morzsa, így fontos megállapítást teszek.*
- Jé, ma van karácsony!*el tudom képzelni, milyen furcsa lehet ez a felkiáltás Ashinak (haha, sikerült!) de én nem tartom számon az ilyen ünnepeket, mert nekem nincs benne semmi ünnepelni való, így hát nem is furcsa, hogy pont karácsony napján érkezem, ahelyett, hogy ünnepelnék. Közben a pezsgő megteszi a dolgát, azaz nincs már olyan rossz kedvem, így esetleg viselkedhetek kivételesen normálisan.*
- Ja, bocs, ez kimaradt. A nevem Kenan, Kenan Reeves.*ha nem lenne olyan átkozottul hozzám illő ez a vezetéknév, biz'isten már lecseréltem volna. De ha egyszer illik hozzám, nem tudok mit tenni.*
- És te mióta vagy itt?*biztos nem új, ha már tud ennyit. Mindeközben igen kedvesen nézek a kis vörös (nem tehetek róla, sokkal hozzáillőbb ez a név) szemébe, hogy lehetőleg ne merüljön hallgatásba, és beszéljen. Mindent megtudni a prédáról, mielőtt elejtenéd! Haha, csak vicceltem. De a kedves nézés még áll.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 1:27 pm

\\NRT: Trystan tanár úr és Kim - 2012.12.24\\

*Bár egy ideje már ide járok, a Mysterioba, mégis időről időre meglepetés ér, ahogy most is, ugyanis akármennyire is szeretném tudni, hogy ki az a helyes pasi Demien mellett, képtelen vagyok rájönni, várnom kell még... Ahogy viszont felém pillant, nem pirulok el, nem fordulok el szégyenlősen, csak kíváncsian nézem meg szép szemeit és egy kisebb mosollyal ajkamon emelem felé a pezsgős poharat, úgymond üdvözölve ezzel a másikat. Az idő viszont gyorsan telik, legalábbis most úgy érzem, ugyanis már azon kapom magam, hogy egyre több ismeretlen kerül a csarnokba és végül Sideris is megjelenik, aki bele is kezd a ma esti beszédbe. Kíváncsian hallgatom velős szavait és egy cseppet még ajkamat is elhúzom, de tudom, hogy nincs sok beleszólásom a dolgokba, így végül kiürítek egy pezsgős poharat, amit aztán az asztalra teszek és úgy pillantok körbe, hogy vajon ehhez a többi diák mit is szólhatott. A beszéd után nem sokkal a tanárok kezdenek elszállingózni, én pedig egy újabb kör pezsgőt fogyasztok el sikeresen és így szinte fel se tűnik a semmiből érkező tanár úr, akinek hallottam ám a bemutatását, nem is értem, hogy miért lepett meg, hiszen valahol nyilvánvaló volt, hogy ilyesmi szerepe lesz, nem hiszem, hogy a magisztereket felügyelné itt bárki is, tehát összeállt a kép.*
- Meglehet, hogy igaza van, de mégse valami élvezetes egyedül mulatni. *lassan megfordulok és két kisebb pohár konyakot emelek fel az asztalról, melyek közül az egyiket a férfi felé nyújtom.* - Csak nem csatlakozna hozzám, tanár úr? *mosolyodom is el, fejemet oldalra billentve, miközben a másik szemeibe tekintek és ez után hangzik csak el a kérdés.*
- Nincs párom, de mivel ez egy karácsonyi bál, gondoltam pár nélkül is lenézhetek, nem szeretek egyedül lenni, felesleges. Egyébként Kimberly Fox vagyok, nagyon örvendek! *veszem is át bal kezembe a poharamat, majd jobbomat a másik felé nyújtom és ha megtörténik a bemutatkozás, akkor visszaveszem kezembe a konyakot és már a tanár felé is nyújtom, hogy koccinthassunk.*
- Őszintén szólva, meglepett, hogy ide jött hozzám, a tanároktól nem szokás az ilyesmi, de örülök neki. *nem piszkálódom, eszembe se jutna, csak tényleg jól esik, hogy legalább valaki kiszúrt és amúgy is, Trystan soha nem fog engem tanítani, hiszen már harmadikos vagyok és jövőre se hiszem, hogy felvenném a jelmágiát.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 1:40 pm

//NRT: Jessie és Tak – 2012.12.24.//

*Mivel a levelezésünk során abba maradtunk, hogy Takodának kell engem megtalálnia, így nem is megyek oda hozzá, hanem szépen elfordulok, így rejtőzve el kedvesem szeme elől és csak remélni merem, hogy meg fog találni, illetve hogy senki más se óhajtja megkörnyékezni ezt az indián fiút, mivel akkor abból nagy balhé lesz. Kis idő eltelik é smár magamon érzem a másik tekintetét, ahogy krákogó szavai is eljutnak hozzám, ajkam pedig vékonyka, csinos mosolyra húzódik, így fordulok meg lassan, hogy a másik felé nézhessek és már le is nyelem az utolsó falat finomságot is, kezeim pedig leeresztem.*
- Pedig megpróbálhatnál keresni egyet. *cukkolom is picit, miközben végig is nézek rajta. Hmm, csinos, tetszik, de hát tőle nem is vártam mást, ez így Takoda, ilyennek kell lennie, nem pedig egy ide nem való embernek, akiből zöld szemeim látnak is itt párat, főleg azt a cipő nélküli krapekot.*
- Oh, még mennyire, hogy lehetsz, reméltem is, hogy megküzdesz értem a sárkányért, herceg. *biccentek is neki kedvesen, majd kezem kezébe kerül és fordulok is egyet, így mutatva meg minden porcikámat neki, csinos ruhámat, tehát mindenemet és kecses nyakam és szép hátam íve is gyönyörűen látszik a ruhának hála. A forgás után a fiúhoz kerülök, ahol nemsokára már ajkait figyelhetem.*
- Ne érezd, mert ez nincs így. *suttogom finoman ajka elé és mivel a süti már sehol egy ideje, így lehunyom szemeimet, úgy viszonzom a kedves csókot is, melyet a Cruoris ház magiszterének szava szakít félbe. Felsóhajtok kissé, muszáj lesz arra figyelnem, így fordítom lassan fejemet a megfelelő irányba, majd hallgatom is, most már a másikhoz bújva és ha megkapom a pezsgőmet, akkor egy koccintás után abból is iszom pár kortyot. Durva szavak hangzanak el, bemutatkozás, minden, aminek lennie kell, de ez a nő ilyen, én se másképp ismertem meg, tehát csalódtam volna, hogyha most ezt megmásítja.*
- Szerinted valaha le tudjuk győzni pontversenyben a Cruorist? *a kérdésem mindkettőnk házára él, hogy valamelyik egyszer tovább jut-e, úgy tekintek a fiú felé, mert ez a kérdés azért már bennem él egy ideje. Már nem is erőltetem meg magam, gályázzanak mások, nekem az a lényeg, hogy évet léphessek, nem pedig ez a gyerekes verseny, mely láthatóan néhány cruosnak annyira fontos.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 3:29 pm

//NRT: Sophie-Patrick 2012.12.24.//

*Karácsonyi bált szerveznek, én pedig pár nélkül ugyan, de elmegyek. Elisa nem tud eljönni, legalábbis tudtommal, de ettől függetlenül én be szeretnék nézni, így készülök megérinteni a jeges oszlopot. Elegánsra vettem a figurát, de azért nem vittem túlzásba, nyakkendőt nem veszek, ingem felső gombja is ki van gombolva, nem akarok én megfulladni. Hajamat egy kis zselével csinátam meg, teljesen jól néz ki, laza és elegáns, ez a két jelző, ami most a külsőmre illik. A csarnokba megérkezve pont belecsöppenek Sideris Valbraith beszédébe, így az ajtóban megállok, és úgy hallgatom. Megtapsolom a nyertes házat, na meg a többit is, aztán az első utam az italos pulthoz visz, ahol egyből lehúzok egy pohár pezsgőt, aztán körbenézek, van-e valaki egyedül, ugyanis táncolni akarok. Egy leányzót zöld ruhában ki is szúrok, ki szép, jól áll neki a ruha. Nem érzem magam árulónak ezen gondolatok miatt, hiszen ettől még ugyanúgy szeretem Elisa-t, de nem fogadtam vakságot, felőlem ő is nézegetheti a pasikat, amíg nem csal meg. Na de mivel egyedül van, ezért odasétálok hozzá.*
- Szia! Patrick vagyok. Van kedved táncolni? *kérdezem kezemet nyújtva felé, és barátságosan mosolygok felé. Nem kérdezem meg, vár-e valakire, a kérdésemben benne van ez is, ha várakozik másra, akkor úgyis elutasítja a felkérést. Nem fog szíven ütni, biztos van még más is itt egyedül, vagy majd lesz, de jó lenne, ha nem kéne koppannom.*
- Exos vagy? Mintha láttalak volna már a klubhelyiségben. *teszek fel egy újabb kérdést, amennyiben igent mond a táncra, és felvezetem a táncparkettre.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 4:12 pm

\\NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24\\

*A magiszteri beszéd a végére ér, és bizony ha más nem az kiderült számára, hogy Sideris nem egy gyenge lelkületű kis nőcske, hanem egy igazán szigorú, és sikerorientált nőszemély. Ahogy azonban vége a beszédnek, a tanári kar szépen lassan el is hagyja a termet, Trystan gyanítja, jobb elfoglaltságuk is van mindnek mint az ünneplés, de valamiért úgy érzi, ő még maradhat, elvégre jobb ha megismeri a diákság szokásait, illetve az a csinos lányka, felkelti a kíváncsiságát. Nem tűnik bátortalannak ezt már a pillantásából is sejti, így miután már csak ő marad a teremben, oda is sétál hozzá, megszólítva őt igencsak fesztelen hangon.*
-Ebben azt hiszem tökéletesen egyet értünk, de az ember okos lény, feltalálja magát.*húzódik ismételten egy ravaszkás mosoly az ajkaira, miközben el is fogadja a felé nyújtott konyakot, miközben lassan a szája elé emeli, tekintetével a másikat figyeli, továbbra is nyugodt, érdeklődő pillantással, a kérdésre azonban a mosoly még szélesebb lesz az arcán.*
-Csupán csak ha a kisasszonynak nincs ellenére.*Villan pillantása a másik felé, bár egyenlőre nem hinné hogy Kimnek ellenére lenne a társasága, főleg hogy nem lát vele párt, de későbbi szavaiból kiderül, hogy a lány valóban egyedül jött le, és nem is vár senkire sem. Miután iszik egy kortyot az italból, a lány szavaira pedig lassan bólintva végül elfogadja a kezet, finoman megfogva.*
-Trystan Ivon Moreau, bár azt hiszem már tudja, hiszen Ms Valbraith bemutatott minket. Igencsak hűvös asszony, nem úgy mint egyesek.*Enged meg magának még egy titokzatos mosolyt, hiszen ez egy kisebb bókkal is felér, na de ebben nincsen semmi rossz, legalábbis a férfi szerint, hiszen a lány valóban kedvesnek tűnik. Főleg hogy a férfi abban a hitben indult el otthonról, hogy itt minden gyerek velejéig romlott, akárcsak azok akiket üldözött még aktív éveiben. Végül a beszélgetés lazábbra vállt, s Kim szavaira az ex auror még fel is nevet.*
-Valójában nem bújtam még át a tanári etikettet, szóval nem vagyok tisztába azzal, hogy a tanárok miként viselkednek a diákjaikkal. Bár igazándiból nem is annyira érdekel. Papíron csak pár órája vagyok tanár, azelőtt egyáltalán nem foglalkoztam ilyesmivel. Szóval lesz még mibe belerázódnom.*mondja miközben tekintetével egy pillanat alatt megnézi magának a másikat, végül elfogyasztva az italt Kim felé néz.*
-Esetleg egy tánc közbe mesélhetne kicsit magáról, meg talán erről a helyről hogy miként is megy itt az élet..*Nyújtja kezét a lány felé. Igen ezt veheti felkérésnek is, elvégre Trystan sem idős annyira, talán nem lesz lenyakazva mert egy diákkal táncol, aki meg kell hagyni meglehetősen csinos is.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 4:52 pm

/NRT – Rebeka és Zaine – 2012.12.24.//

*Öntörvényű lévén úgy döntök, ideje ismerkednem ezzel a világgal, mivel most már részét képezem, tehát minden apró vonását előbb-utóbb fel kell fedeznem, meg kell értenem és lehetőség szerint elfogadnom. Persze az utolsó kitétellel akadnak gondok, viszont adok egy esélyt annak a lehetőségnek, mely éppen utamba kerül. Meg is érkezem tehát a bálra, némileg elfogadható ruházatban, mivel jobbra nem futja, s partnerem nincs, ezért az asztalokhoz veszem irányomat, hogy hasznosan, evéssel és ivással töltsem időmet. Ekkor találkozás történik, én pedig közlékeny vagyok, elég lezser, nem is zavartatom magam ezen, csak megszólítom a másikat.*
- Sose ittam olyat. Biztosan olyan drága, és puccos dolog. Majd most megkóstolom, ingyen van, nem? *pillantok hirtelen körbe, keresve a táblát és a dobozt, ahova pénzt kell rakni. Amennyiben önkéntes adakozás lenne, akkor sem érdekelne, nincs miből... Mivel azonban nem találok ilyet, egy pohárral nyitok, s be kell vallanom, még az én faragatlan és egyszerű ízlésemet is elnyeri.*
- Egész jó. Mit gondolsz, ki lehet csempészni egy üveggel? El kéne tenni rosszabb időkre... *gondolkodom el a lány vizslatva.* - Ezeknek ez nem pénz! Azt is kinézem belőlük, hogy ők teremtették, látnád miket művelnek. Inkább csak meginnám tehát, nem érdekel hogyan. *vonok vállat a pezsgő felszolgálás rejtelmeire. Zavar kezemben ez a pohár, olyan idiótán néz ki, hogy kell egyáltalán fogni? Alul, felül? Melyik ujjam van kint, ha kint van egyáltalán bármelyik is? Olyan ferdehajlamú érzetet kelt bennem a helyzet, tehát gyorsan le is hörpintem az egész poharat egyben, majd értetlenül állok, keresve a mosogatót... mivel azonban nincs, egyszerűen visszarakom a... tiszták közé. Mikor azonban a lány megtörli kezét saját ruhájában, arra már én is elvigyorodom, majd színpadiasan kapok fel egy szalvétát és nyújtom neki oda, a kézfogás előtt.*
- Te melyik házba jársz? Ritkán találkozom olyan... lánnyal, mint te vagy. *kérdezősködöm tovább, s itt nem is a nemeken van a hangsúly, hanem eleve a személyiségen, mely már annyira látszik rajta, hogy pár perc alatt árul el róla sokat. Nem zavar, hogy ilyen, inkább csak megrázom kezét.*
- A temetésére? *nevetek fel, aztán el is hallgatok. Nekem sem lett volna ruhám...* - Hát, nekem ezt a kabátot csinálták mágiával. Megszántak, de jó lett, mi? Életem eddigi legelegánsabb ruhája. *mutatom is meg kabátomat, bólogatva szavaira. Sejtheti, hogy pontosan ezért vagyok én is itt, amiért ő. A következő pillanatban azonban el is kap, kabátomat szétnyitva, én pedig meglepetten pislogok rá, s csak akkor szólalok meg, mikor már gombjaimmal babrál.*
- Mit csinálsz? Hé... *kezdeném, aztán egy gyors körbepillantást követően gonosz vigyor terül el ajkamon.* - Ne itt bébi, ránk szólnak. *vihogok, s természetesen tisztában vagyok számomra még érthető kijelentése után azzal, hogy csak a ruhámat igazítja meg, így mikor kész, biccentek is neki. Magamat szemlélem, s most tényleg tűrhetőbben festek... másra rá sem bírok nézni, a többiek elegánsak és szépen néznek ki.*
- Inkább tróger mint újgazdag. *nézelődöm ismét az ételeknél, s egy pár falatnál a méretét is szemlére veszem. Mekkorák ezek? Az ember azt hinné, ennyi pénzzel legalább normális adagokat adnak. Azt már meg sem említem, csak arcomon látszik, hogy egyes falatoknál nem is tudom, hogy mi az, tehát inkább hozzá sem nyúlok.*
- Na... hol vannak a barátaid? *pillantok körbe, mivel madarat tolláról, embert barátjától, s nekem ez a stílus fekszik, tehát az ő barátai is hasonlóak lehetnek, akkor pedig nem érezném legalább feszélyezve közöttük magam. Érdekes... valóban ilyen embereket vonzok, akik nem feltétlen azzal vannak elfoglalva, hogy mekkora nemesek ők, és milyen illedelmesek.*

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 5:13 pm

\\NRT: Trystan tanár úr és Kim - 2012.12.24\\

*Nem gondoltam volna, hogy pont egy tanár lesz az, aki majd idejön hozzám, de egyértelműen nem utasítom el a dolgot, hanem örülök annak, hogy mindezt megtette és próbálok kellemes társaság lenni a mai estén, már ha a társaságomban marad. Erre utalok is és a legpozitívabb válasz érkezik, amely csak jöhet, tehát már jelzem is felé mindezt.*
- Egyáltalán nincs. *és már elő is kerül a két pohár, melyek közül az egyiket a férfi felé nyújtom, a másikat pedig majd én fogom elfogyasztani, de csakis a bemutatkozás után, így vékonyka kacsóm már Trystanéba is kerül.*
- Igen, tudom, de Ön nem tudta az én nevemet. Egyébként a cruoris ház vezetője már csak ilyen, majd megszokja idővel. *vonok is vállat, nem igazán érdekel, hogy milyen is Sideris, most nem róla van szó, így nem is mondok más véleményt, csak próbálom élvezni a társaságomat és a bókot is, amelyet kaptam, mert bár nem reagáltam rá láthatóan, mégis érzékeltem ám. *
- Akkor ha eddig nem tanított, mivel foglalatoskodott? *kérdezek is rá kíváncsian, mivel nem mondott volna ennyi mindent a másik, ha titokban tartaná a dolgot, így húzom le a maradék italomat, hiszen nem volt sok adag a kicsinyke pohárban és teszem is le az asztalra, miközben teljes figyelmemet a férfi élvezheti, most nem is figyelek mások felé, nem látom értelmét. A táncra invitálás viszont még picit korai, nem akartam rögtön táncolni, de mégis hogy utasíthatnám vissza? Amúgy is, nekem nem sűrűn van lehetőségem egy ilyen jellegű táncra.*
- Rendben van. *egyezek is bele, kezem pedig a másikéba kerül, így ha minden igaz, együtt fogunk rátérni a táncparkettre és kezdjük is meg a táncot, miközben kezeim a másik vállaira kerülnek. Nem vagyok rest közelebb húzódni hozzá, de csak annyira, ahogy azt másnál is tenném és már el is gondolkodom azon, hogy mit is mesélhetnék.*
- Nos, én az Exortus házba járok és januártól harmadikos leszek, szóval nem hiszem, hogy engem is tanítana, mivel be kell vallanom, nem jeleskedtem soha jelmágiából. *pillantok is szemeibe, próbálva kiolvasni belőle, hogy vajon ez az információ mit is vált ki belőle. * - Engem igazán az elemek érdekelnek, főleg a víz. Ausztrál vagyok, imádok a delfinekkel úszni, szóval számomra az az élet. *mesélek még magamról, de nem túl sokat, ennyi egyelőre elég, van más is, amire kíváncsi.*
- És mit meséljek a Mysterioról? Mi érdekli? *annyi minden van itt, hogy nem is tudom, hogy hol kellene elkezdenem, szóval egy segítő kérdés és utána már folytatom ám, de ahhoz tudnom kellene a férfi érdeklődési körét... *

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 5:40 pm

//NRT: egyedül - 2012.12.24.//

*Végre sikerül elhatároznia, hogy neki is illendő lenne megjelennie ezen a híres-neves karácsonyi bálon. Ha már Tarkh is annyit készülődött, hát ő sem rest normálisan felöltözni. Miután barátja lelépett, jó egy órával később ő is kilép a hálóból, lesétál a főfolyosóra, ahol megpillantja a jeges oszlopot, majd egy nagy levegőt véve megérinti azt, ami zsupszkulcsként funkcionálva elrepíti őt a bál helyszínére. Megilletődve tapasztalja, hogy már elég sok ember gyűlt össze a tanári karral együtt. Legalább most teljesen pompájában láthatja őket, főleg az új tanárokat, akiket eddig nem ismert. Maga a terem szinte lenyűgöző a számára, még sosem volt ilyen szép helyen azelőtt, így kissé nem odaillőnek érzi magát, de nem sok ideje marad ezen rágódni, mert ekkor Sideris tanárnő szólásra emelkedik. Figyelmesen végighallgatja a tanárnőt, akiről csak úgy süt az erő és a tekintély, s mikor végzett, vigyorog egy jót, hogy az idén a Cruoris viszi a házkupát, jóval maga mögé utasítva a másik két házat. Persze ez nem gúnyolódás a részéről vagy hasonló, egyszerűen örül, ráadásul évfolyamot is végre sikerült lépnie, amire otthon nagyon büszkék. A beszéd után egyből az egyik fal melletti fotelhez lépked, hogy ott helyet foglalva vegye szemügyre a többieket. Lát jó pár ismerős arcot, köztük Miát, Gingert, Tarkhot, és még Zainet is. Nem örül neki, de most nem fogja ilyenen felhúzni magát, szóval kifújja magából a levegőt, ezzel együtt a bosszúságát is a másik miatt, s most már csak mosolyogva figyel. Látja, hogy Tarkh é Ginger táncol, így őket nem pályázza most be, talán majd kicsit később. De a többiekkel se jut semmire, úgy hogy most egyedül üldögél magában, de ez nem különösebben zavarja. Most jó így neki. Egyébként fekete, bőr anyagú és talpú cipőt visel, fekete élére vasalt nadrággal. Felül egy fekete hosszú ujjú inget visel, a nadrághoz illő fekete zakóval. Ingjének felső gombjait kissé kigombolta, ezzel kényelmesebbé téve a viseletet, a zakót pedig be sem gombolja. Talán túl laza az ilyen eseményekhez, de úgy se nézi senki, hogy hogyan öltözött fel. Fekete haját frissen megmosta, s most a szokásához híven kócosan mered az égnek, arcát megborotválta, ezzel kiemelve fiatal, mégis kezdődő férfias vonásait. Bal karján egy elegáns, fekete bőr pántos karórát visel, ami megy öltözékéhez is. Smaragd szemei élénken csillogva figyelnek meg mindenkit és mindent, amit ez a csodálatos hely nyújthat. Szól a zene, s ő kicsit lábával is követi a ritmust, mikor úgy dönt, hogy ideje inni is valamit. Felkel, átmegy az ételes és italos asztalokhoz, mire elvesz onnan egy pohár pezsgőt, visszatér helyére, és helyet foglal az italt kortyolgatva.*

//Öltöny//

Tárgy: Re: Karácsonyi bál – A csarnok 2012-12-27, 6:10 pm

//NRT: Sophie és Patrick - 2012.12.24.//

* Nincs partnerem, de ez engem nem zavar, mivel mindenképp el akarok menni a bálra. Miután befejezem a készülődést és el is indulok megérintve a jégszobrot a helyszínre érkezem. Egy rövid gyönyörködés után az italos pulthoz sétálok, ahol pezsgőt kortyolgatok. Lassú zene szól, a dekoráció gyönyörű, a magiszterek kitettek magukért. Pár perc múlva a zene elhalkul, én pedig érdeklődve hallgatom az egyik tanár beszédét. Megtudom a beszédből a házak közti verseny győztesét, azt is, hogy három új tanár érkezett. A beszéd után a zene visszaerősödik, én egy újabb pohár pezsgőt kortyolgatok.*
- Szia! Sophie vagyok. Természetesen. *felelem neki egy kedves mosollyal, majd elfogadom a felém nyújtott kezet, de előtte még megszabadulok poharamtól. Gyorsan végig mérem őt. Laza, de mégis elegáns. Sokkal felszabadultabb és vidámabb vagyok most, hogy végre van társaságom és nem kell magányosan álldogálnom.*
~ Miért vagy nekem ismerős?~ *töprengek magamban, miközben az arcára pillantok. Hol láttalak? Nem voltam sok helyen, nem ismerek sok embert, de ő nem tartozik közéjük, úgyhogy csak megláthattam.*
- Igen, Exortusos vagyok. Most már tudom, hogy hol láttalak. *mondom neki, miközben egy mosoly jelenik meg az arcomon. Felvezet a táncparkettre, majd a kezeim a vállára kerülnek, de nem húzódom nagyon közel hozzá. *
- Mesélnél magadról? *kérdezem tőle, miközben próbálok rájönni, hogy honnan érkezett, vagy, hogy hányadikos. Szerintem nem elsős, a viselkedéséből ítélve és valahogy én Alaszka környékére gondolom őt.*