Lénylabor

Tárgy: Lénylabor 2013-01-02, 1:37 pm

Leírás később

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:19 pm

*Elég jó a hangulatom tegnap óta, az esti gitározás és a társaság még jobb hatást gyakorolt rám, de ennek eredménye, hogy ma ismét álmos napom van... Ebéd óta csak alszok, és szerencsére időben ébredek fel, úgyhogy most nem kell olyan rohanást leművelnem, mint a legutóbbi óra előtt. Felkelés után beállok a tükör elé, és hamar rájövök, hogy kulturált fejet kéne varázsolni magamnak, de nem a szó szoros értelmében, úgyhogy hamar meg is szabadulok a borostámtól. Egy gyors zuhany még, aztán magamra húzom a fekete trikómat, szakadt farmeromat, na meg a nyúzott tornacipő sem maradhat el. Övemen szokás szerint a csörömpölő láncaim és pengetőim, na meg a pálcám lóg, hiszen varázsórára megyek, vagy mi a fene. Úgy tervezem, hogy óra után egyből megyek Mystralba, tehát nem csak füzettel és tollal fogok nekiindulni az iskolának. Táskámba a füzet mellé begyömöszölöm az erősítőt, vállamra feldobom a gitárt, rá a bőrdzsekit. Az iskola falain belül nincs rá szükség, de kint már bizony kelleni fog. Bár sok idő van még az óra kezdetéig, én már elindulok, meg kell keresni a termet is, de asszem az aulában van. Fütyörészve sétálok végig a fél iskolán, egészen a fekete-fehér köves helyiségig, ahol meg is pillantom a lénylabor ajtaját... Mit csinálhatnék addig, bemegyek a terembe, de mivel nincs még ott senki, ezért a középső sor leghátsó padját célzom ismét be. Ledobom magam mellé a táskám, persze azért óvatosan, nehogy baja legyen az erősítőmnek, majd a gitár is a pad mellett köt ki. Kabátomat a szék hátára akasztom, és helyet is foglalok, majd miután lábam is felkerül az asztalra, hátradöntöm a fejem, és becsukom a szemeim. Közben kezeim egy bizonyos ütemre dobolnak a szék lábán, de szép lassan lemegyek alfába, hiszen sok időm van még.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:23 pm

*Még jó, hogy tegnap Slash emlékeztetett rá, hogy ma óra lesz. Csúnya lett volna, ha máris kihagyom, pedig érdekesek szoktak lenni ezek az anyagok és ahogy néztem, az órarendet, úgy tudatosult bennem, hogy az Exortus ház vezetője fogja személyesen megtartani nekünk a mai lényekkel kapcsolatos órát. Kíváncsi vagyok, hogy a férfi vajon hogy is tanít, mennyire kemény vagy normális, szóval kicsit izgatottan sétálok lefelé a déli főtoronyból, kezemben egy fekete füzettel és tollal, na meg a derekamnál ott van a pálcám is természetesen. Ha valaki rám néz, akkor csak picit kócos, de mégis szép hajamat láthatja, barna szemeim kihúztam és a ruházatom pedig a fekete és barna színekben keveredik, ugyanis egy terepmintás nadrág van rajtam, bakancs, felül pedig egy sötétbarna színű, rövid ujjú felső, melynek váll résznél olyan díszek találhatóak, mint a katonaságnál. Ma ehhez a viselethez volt kedvem, így hát egyértelmű volt, mit is veszek fel, amúgy se lehet tudni, hogy mire számítsunk a tanórán, nem hiszem, hogy a teremben fogunk maradni. Ahogy leérek a lénylabor elé, már körbe is pillantok a folyosón, de mivel ott sehol senki, nyugodtan nyitok be a terembe. Nem vagyok valami hangos, tehát lehet, hogy senki se figyel majd fel rám, viszont én kiszúrom az egyik pihenő diákot.*
~ Jó korán jött.~ *halk léptekkel mögé surranok, remélem, hogy nem fog észrevenni és miután a cuccaimat szépen az asztalra csúsztattam, kezeimet már Slash szemeire teszem, majd halkan várok is, hogy tippelgessen. Miután valamit legalább kibökött, eleresztem, úgy tekintek le rá és barna tincseim is arcát simogatják pár másodpercig.*
- Szia nagyfiú. Hát te, ilyen korán? *teszem fel a nagy kérdést, de ez csak amolyan köszöntő akart lenni, szóval válaszolni se kell rá igazán. Mivel nem hiszem, hogy nagyon foglalná a helyet, így kihúzom a mellette lévő széket, majd már le is dobom magam, füzetem kinyitom, ráteszem a tollat és így várom az órát.*
- Tényleg jó, hogy szóltál tegnap az óráról, kíváncsi vagyok, hogy miről tanulunk ma. *tekintek is az ajtó felé, várva, hogy további diákok érkezzenek, mivel nem hiszem, hogy csak ketten lennénk itt ma, érdekes egy óra lenne, az már biztos.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:41 pm

*Nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy pálcát vegyek magamnak, de sajnos értesüléseim szerint pálca nélkül itt nem lehet létezni! És az sem utolsó szempont, hogy az órán biztosan kelleni fog. Ami az órát illeti, kíváncsi vagyok rá, hogy mit tanítanak itt. Azt hiszem, volt már elsős óra, de akkor még nem volt pálcám, úgyhogy nem jöttem, de most már van. Nem igazán szeretem, hogy egy botot kell hurcolásznom magammal mindenhová, néha ott is felejtem a hálóban, és anélkül megyek el, de most első órám alkalmából magammal hozom. Egyébként az öltözékemmel is megtisztelem az órát, több helyen szakadt farmer van rajtam, egy nagyon régi és elnyűtt póló, és kész. A cipőket, bakancsokat, és mindenfajta lábbelit gyűlölök, még kínzás árán se tudna senki rávenni, hogy felvegyek egyet. Elég sokat kell szerencsétlenkednem, míg megtalálom a tervet, pedig csak az aulában van. Na, hát ezért nem szeretem én a nagy helyeket, könnyű bennük eltévedni. De amint megvan, nem vesztegetem az időt, benyitok, és látom, hogy nem én vagyok az egyetlen nem épelméjű, aki önszántából ül be egy órára.*
- Cső mindenkinek!*emelem fel kezem egy alig látható pillanatra, majd gyors léptekkel a jobb oldal utolsó padjához megyek. Mindig is az iskolában az utolsó helyeket céloztam be, hogy ne legyek a tanár előtt, és ezt a jó szokásomat meg akarom tartani. A széket hátratolom, a lábamat pedig felpakolom a padra, igen, így nagyon kényelmes. Közben tekintetem a többi itt lévőre villan, és mintha valaki halványan ismerős lenne...*
- Hé, te nem abban a fura nevű hálóban laksz? Mi is az, Ragnarök!*az utolsó mondat már nem kérdés, mert szerencsémre eszembe jut a háló neve, ahol én is lakom, és mintha ez a srác ismerős lenne, bár igazából nem vagyok benne biztos. De ami azt illeti, nincs semmi jelentősége.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:44 pm

*Ismét indul a mókuskerék, ezt már megszokhattam, hiszen jól benne vagyunk az évben. Viszont mivel össze akarom szedni magam, úgy tervezem idén több órát fogok megtisztelni a jelenlétemmel. Miután felöltözök el is indulok a terem felé, viseletem teljesen normális, egy fekete kopottas farmert, és egy szürke árnyalatú pólót viselek, hajamat pedig még össze is fogattam, hogy ne zavarjon az órán. Amikor megérkezek, látom, hogy valakik már vannak órán, így feléjük oda is intek slendrián módra.*
-Csá mindenkinek..*rendezem le ennyivel, az illedelmességi szabályokat, majd gyors iramba, le is vetem magamat az egyik helyre, tatyóm pedig az ölembe kerül. Szerencsére gondoltam rá, hogy ma "gépelni" kell, így se íróeszköz, se papírban nem lesz hiány. Gyanítom hogy a múlt éves jegyzeteim nem szolgálnák megfelelően a céljukat, lévén alig van bennük némi információ, na de ez már a múlt. Mikor mindennel megvagyok, fél lábamat gond nélkül az asztal szélére is teszem, kényelembe helyezve magamat, tekintetemet pedig nyugodtan a bejárat felé irányítom, ahonnan ha minden igaz a tanár fog érkezni, bár ismerve Mr Fenris-t ő akár érkezhet máshonnan is, kész meglepetés néha az a fickó, na de melyik magiszter nem olyan? Miközben várakozok, azért kinyitom a jegyzetemet, és a tollat is mellé rakom, ezzel azt hiszem fel vagyok készülve teljesen a mai órára, ami megvallom még érdekel is ahhoz képest hogy eddig nem rajongtam semmilyen varázslényért.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:51 pm

*Nagyon korán megérkezek az órára, azaz csak a helyszínére, mert még sehol senki, csak én egyedül a tanteremben, ezért cuccaimat gondosan lepakolva el is helyezkedek kényelmesen a székemen, kihasználva a padot is, mint lábtartó. Valószínűleg álomba is merülök kicsit, mert nem veszem észre az ajtón beosonó személyt, és arra ébredek, hogy valaki a szememre helyezi a kezeit. Hamar felébredek az álomból, de testtartásom ezt nem jelzi, csupán a tenyerén érezheti a szempilláim mozgását. Na vajon, ki is lehet az, nem sok elsőst ismerek aki ilyet tenne, a múltkori óráról is csak Ashit és Rachelt ismerem, de Ashiból nem néznék ki ilyesmit.*
- Szia Rachel, te se aggódhatsz a késés miatt...*Pislogok fel a lányra mikor már fölém hajol, a tippem helyes, és sikerül meglepnie ezzel a kis gesztussal, de jól eső meglepetés. A mai órán nem egyedül fogok ülni a padban, legalábbis a jelek arra utalnak, mert Rachel helyet foglal mellettem.*
- Arra én is, remélem, nem fog megenni semmi. *Kacagok fel, mikor egy ismerős arc bukkan fel az ajtóban, és szavaiból hamar rájövök, miért nem tűnik idegennek.*
- Csácsá! *Intek felé lazán, nem tűnik valami stréber típusnak, ami nem is baj, jómagam sem vagyok az a tanulós fajta, bár tény, hogy mostanában eltöltöttem pár hosszú órát a könyvtárban, hogy az alap varázslatokkal képben legyek.*
- Én RagnaRocknak hívom, szerintem sokkal jobb.. Amúgy ott lakom, szobatársak is vagyunk elvileg, Slash vagyok. *Nyúlok át a mellettem lévő padba egy kézfogás erejéig, nekem ez nem nagy kunszt, hosszú karom van a magasságom miatt. Valójában semmit nem tudok a srácról, de mire jó egy óra, ha nem arra, hogy összehozza az embereket. Szemeim végigkísérik, már amennyire a nyakam hajlékonysága engedi, ő is bevágja a tróger pozíciót, hasonlóan foglal helyet, mint én.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:51 pm

*Kíváncsi vagyok, vajon minden óra olyan-e, mint a halotti mágia. Kétlem, hiszen mást tanulunk, de ez még nem ok arra, hogy ne legyen mindenhol kötelező ölni. Az én egyik hibám, ha valami elsőre nyűgöz le, akkor képes vagyok a végletekig rajongani érte, felnézni rá, ám elfelejtem, hogy talán nem nyújt mindig olyan teljesítményt, mint akkor... most viszont okos leszek, és elvárást támasztok az iskola elé: ha itt is kemény képzést kapunk, akkor Miának volt igaza, ellenkező esetben nekem.*
~ Misztikus lények ismerete... vajon azt tanuljuk meg, hogyan fordítsuk ezeket a lényeket szolgálatunkba, és hogyan etessük meg velük az ellenségeinket, vagy olyan unalmas dinoszaurusz csontokat nézünk? ~ *elmélkedem az óra anyagáról, míg a terem felé tartok. Én nem tévedek el, mindenről pontosan tájékozódom, nehéz megtéveszteni, alaposnak vagyok mondható. Félek attól, hogy talán ez is gyakorlati óra lesz - mely alapvető esetben pozitív lenne -, ezért most ruházatom ehhez illik, feláldozható, nekem megfelelő öltözék, mely nem rongyokból áll, látszik rajta a színvonal, de sokkal inkább elérhetőbb kategória bárki számára, mint egyéb ruháim. Fekete sportcipő, nadrág és póló van most rajtam, takarva egy szürke pulóverrel. Pálcám zsebemben, s most is nálam van tollam, illetve füzetem, melybe jegyzetelni fogok. Tartva magam elvemhez indulok meg, hogy a középső padsorba üljek, nem túl távol, de nem is közel a többi diákhoz, egyszerűen biccentve érkezésemkor. Nem akarok kitűnni, tehát csöndesen helyezkedem el, óvatosan mérve fel a megjelenő diákokat. Menő Jenő ismét itt van, ahogyan a szeplős lány is, de mivel őket már egyszer láttam, nem fordítok feléjük különösebb figyelmet. Talán érkezik még új diák, akiket kutathatok, a másik kettőn kívül. Inkább róluk próbaképpen nem vonok le következtetést, inkább várok a szereplésükkel, és óra végén döntöm el, milyen róluk a benyomásom.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 8:55 pm

*Ismét ütött az óra én meg, ismét órára készülődök. Szerencsére ma nem szenderülök el az ágyban így még bőven van időm. Összekészítem a cuccaimat, ami egy tollból egy füzetből áll. A könyv nem tudom, hol van... vagyis csak azt, hogy valahol a szekrényben... kismillió ruha alatt. Mivel félek, hogy elkésnék, hisz sok minden van a szekrényembe, talán ha elkezdeném kiüríteni egy zombit is találnék ott... vagy legalábbis találnék egy zombis könyvet. Na mindent összevetve tollal és füzettel indulok el, a Lénylabor felé.*
~Lénylabor és zombi hm... husi báros lenne. Kár, hogy zombik nincsenek...~*merengek el miközben a lefelé sétálok. A zombikat egy időre hanyagolom és azon kezdek eltöprengeni, hogy mit is fogunk venni a mai órán. Hm-ve sétálok le a főlépcsőn mikor „eltűnik” (ergo megcsúszok) a lábam alól a talaj és három lépcsőfokot esek is. Igaz nem is tudnék többet esni mivel pont három választ el az aula padlójától. Jóformán csak a bokámat ütöm meg, mivel a lábamra estem. Kezeimből természetesen kirepülnek a cuccaim, amit gyorsan össze is szedek még a földön majd felállok. Kicsit fáj a bokám, de nem vészes így leporolom a fekete farmeromat és meg igazítom a vörös blúzomat. Megnézem, hogy a pálcám még egyben van-e. Szerencsére jól halottam és nem volt reccsenés. Mielőtt már mi más is történhet velem gyorsan a teremhez sietek. Benyitom és látom, hogy vagyunk egypáran. Köszönök is majd keresek egy üres helyet.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:00 pm

*Ezen a szerdai estén újabb tanítási nap ideje érkezett el. A másodévesek már találkozhattak Luciussal az első órájukon, most pedig ideje az elsős gólyáknak is bemutatkozni, s bevezetni őket a misztikus lények világába. A mai ismét egy olyan tárgy lesz, amit egy év kihagyás után vesz vissza, így ebben az évben a legfiatalabb diákok nem Cat-től fognak tanulni, de ezt remélhetőleg senki nem fogja bánni. Ő mindenesetre örül, hisz így erről az évfolyamról is több diákot megismer jobban, és ez persze fordítva is igaz. Pár perccel hét előtt el is hagyja hát lakosztályát, s kényelmes tempóban megindul a földszinten található terem felé. Ilyenkor nagy ott a sürgés-forgás, de sajnos nem azért, mert mindenki az órára sietne, hanem mert vacsoraidő van. Remélhetőleg azért az elsősök inkább a tanulást választják a jóllakás helyett, s minél több új arccal ismerkedhet ma meg a férfi. Pontban hétkor be is lép a Lénylaborba, s szemeit körbehordozza a termen. Ő maga amúgy egy fekete nadrágban és halványkék ingben lép be a terembe, lábain pedig most nem az elegáns fekete bőrcipője pihen, hanem egy western csizma, amit az idősebb korosztály is többször megfigyelhetett már rajta. Lassan beljebb sétál, majd a tanári asztalnál megáll, s újra körbepillant, ekkor vesz észre egy igencsak szakadt srácot. Szemei meg is akadnak egy pillanatra Kenan-on.*
-Ha kérhetem, máskor némileg emberibben öltözz. Tanórára jöttél, nem guberálni. *jegyzi meg neki komoly hangon, mivel bár tudja, hogy nem mindenki tehetős, aki ide jár, de abban is biztos, hogy ennyire se szegények az itteni diákok, mint ahogy ez a fiú kinéz. Végül visszafordul a többiek felé, s már beszélni is kezd.*
-Üdvözlök minden kedves megjelentet az idei első, de nem utolsó Misztikus lények ismerete tanórán. Az én nevem Lucius Benedict Fenris, az Exortus ház vezetője vagyok, és egyben ennek a tárgynak a tanára. *mutatkozik be rögtön az ifjúságnak egy kis mosollyal, majd már folytatja is.*
-Mindenkit biztosíthatok, hogy ez a tantárgy nem kevésbé lesz érdekes és izgalmas, mint a többi, mert bár inkább elméleti tárgyról van szó, a gyakorlati bemutatók sem maradnak el. Olyannyira, hogy máris megkérnék mindenkit, hogy fáradjon ki ide mellém, és fogja meg a kezem, mivel az órát nem itt fogom megtartani. *int is egyet a diákoknak, de még mielőtt megindulnának, gyorsan közbeszúrja.*
-Mivel azonban én sem ismerek még mindenkit, így örülnék egy bemutatkozásnak a részetekről is. *ha mindez megtörténik, s a diákok kimentek, s megfogták Lucius kezét, a férfi már el is hoppanál a kis csapattal együtt, így mindenki érezheti a húzást a köldökénél. Némi pörgés után ismét szilárd talajra érkeznek, bár nem annyira szilárdra, mint az iménti volt, ez ugyanis homok. Ha a diákok körbepillantanak, már láthatnak is pár piramist és a szfinxet is.*
-Gondolom senkinek nem mondok túl nagy újdonságot azzal, hogy Egyiptomban vagyunk. Mielőtt azonban rátérnénk a mai anyagra, lássuk, ki mennyit tud erről az országról. Pár szóban mindenki ismertessen egy általa ismert egyiptomi istent, ha kérhetem. *adja ki az első feladatot, miközben lassan a diákok elé sétál, úgy, hogy mindenki jól láthassa őt, és ő is a diákokat.*

//Mindenkit megkérnék, hogy 20 perc alatt írjon reagot, mert sokan vagyunk, és haladni kéne az órán! Smile

//

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:08 pm

//Azt elfelejtettem írni, hogy a következő hsz-em már Egyiptomban lesz olvasható! Smile

//

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:11 pm

*Egy kis játékosság úgy hiszem, hogy belefér a napba és mivel most már úgy néz ki, hogy lesz még egy haverom a suliban, így egyértelműen nem csak úgy szimplán köszönök vagy leülök egy padba, hanem a srác mögé lopózom, ki hamar ki is találja nevemet, így biggyesztem le ajkamat is, majd engedem is el.*
- Elég hamar rájöttél, hogy én vagyok, hát ilyet. *csóválom is meg fejemet, majd végül vigyorogva helyet is foglalok a másik mellett. Ha útban lennék, úgyis szólna, szal ennyi.*
- Áh, csak nem. *nevetek is fel, de idő közben kezd megtelni a tömeg, így érkezik meg egy cipő nélküli srác is, amit meg is nézek magamnak, hiszen ilyen megjelenést se láttam még, de én aztán nem mondok egy rossz szót sem, inkább a két srác haverkodását figyelgetem.*
- Szia. *köszönök is neki, majd ez után a többi érkező felé is biccentek - de csak akkor, ha ők is köszönnek nekem -, de tovább már nem foglalkozom az érkezőkkel, ugyanis bármelyik pillanatban betoppanhat a magiszter. Amikor ez megtörténik, csak érdeklődve pillantok rá és már elmosolyodva jut is eszembe, hogy bizony mi már óráztunk együtt és akkor tettem is némi megjegyzést rá. Helyes a férfi, ez tény és való, de most már tudom, hogy hol a helyem és nem köpök be randomra marhaságokat.*
- Jó napot! *köszöntöm is a férfit, aki miután szembefordul velünk, már meg is szólal, de nem hozzánk intézi első szavait, hanem pont ahhoz a fiúhoz, akit én is megnéztem egy kissé. Meglep ez a megjegyzés, de inkább csak összébb húzom picit magam és nem mondok semmit, hiszen nekem sincs túl sok pénzem, én se nézek ki valami jól, de ez van, az élet ezt dobta a számomra. Mivel az óra nem itt lesz megtartva, a teremben, így fel is kelek, majd a cuccaimat inkább az asztalon hagyva lépek oda a magiszterhez, egy apró pillantást még vetve Slash felé.*
- Vajon hova megyünk? *ezt a fiúnak címzem, kezem pedig közben rátalál a férfi alkarjára, tehát most tényleg nem szórakozok, normálisan fogom meg, ahogy azt kell.*
- Mi már találkoztunk, de azért elmondom, hogy Rachel Williams vagyok, a Cruoris házból. *biccentek is a másik felé és ha már mindenki körénk gyűlt, akkor jön is a jól ismert húzás, így nemsokára szédülést érzek, majd lábaim talajt érnek. Jó is, hogy bakancsba jöttem, így tekintek körbe a gyönyörű helyen, figyelve meg a piramisokat és a szfinxet is, majd lassan eleresztem a magisztert is.*
- Hű, de gyönyörű. Még soha nem jártam Egyiptomban. *mondom is ki hangosan, na nem mintha ez bárkit is érdekelne, majd ez után érkezik meg az első kérdés is. Nem vagyok túl művelt, de azért erre a kérdésre még én is tudok válaszolni, így amikor pont csend van, felelek is.*
- Széth, a káosz istene. Eredetileg a sivatag istene volt, de egy idő után a pusztítással és a zűrzavarral azonosították. Ő az az isten, akit a szükséges rossznak tartanak, ami nélkül a szükséges jó se létezhet. *nem tudom, hogy mennyit kéne mesélnem erről az istenségről, de úgy érzem, hogy ennyi most elég, hiszen jó sokan vagyunk az órán, hagyni kell másokat is kibontakozni, én pedig amúgy se vagyok valami stréber.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:16 pm

*Elég jól tele lesz a terem, ahogy nézem jó sokan kíváncsiak erre az órára ami nem is gáz, részemről viszont inkább valahol hátul foglalok helyet. Szeretnék tanulni de jobb ha nem vagyok senkinek se a figyelmébe, így egyszerűbb. Nem kell sokat várni, és a magiszter is megjelenik, ahogy elnézem az öltözetét, arcomra egy apró mosoly ül ki, nem mondom stílusos a fickó, bár ahhoz nem lenne merszem, hogy poénból rákérdezzek valami ilyesmit mint "Oszt mi újság a vadnyugaton" No mindegy magamban tartom eme megszólalást, bár tény lehet én is elviselnék egy ilyen lábbelit. Az óra azonban elkezdődik, így most már nincs más hátra mint hallgatni a magiszter bemutatkozását, ami rövid célratörő , és tömör is egyben. Nem lett túlspilázva semmi aminek őszíntén tudok örülni. Ahogy hallom lesz bőven bemutató is, ahhoz képest, hogy ez elméleti tárgy, amit részben tudtam is, de így több bizonyosságot nyert bennem a dolog. Ahogy a magiszter felkér minket, hogy menjünk ki, én sem restellem követni az utasítását, miközben hallgatom a további szavait, ami a bemutatkozásról szól. Két ujjamat a homlokomhoz emelem, végül amolyan szalutáló mozdulattal el is húzom onnan.*
-Daryl Saether..*mutatkozok be tömören, valahogy ez a bemutatkozósdi sosem volt a kedvenc részem, és ha belegondolok a három évfolyamba bizonyára új tanárokkal, vagy tanársegédekkel fogok találkozni, akiket szintén nem ismerek, és valószínűsítem ebből, hogy nem ez volt az utolsó ilyen. Na de miután megfogtuk a kezét, már érzem is a húzást, ami mikor földet érünk kissé fel is kavarja a gyomromat. Nem mintha nem hopponáltam volna már életemben, vagyis pontosabban szólva nem voltam utas, de nem olyan sokszor.*
~Jobb mint a hullámvasút, de legalább ha elhányom magamat le tudom takarni homokkal~*rántom meg a vállamat, mindenben a jó dolgokat kell nézni. Hallom is a kérdést, amire kissé hunyorogva nézek a magiszter felé.*
-Jáh Egyiptom. Hát vannak itt piramisok, régen több ezer vagy százezer rabszolga dolgozott rajtuk, rohadt sok a homok, nagyon meleg van, néha kiárad a nílus fővárosuk Alexandria és ezeknek is volt mitológiájuk, méghozzá az egyik legszemetebb istenekkel..*rántom meg a vállamat, bár nem áll távol tőlem a mugli történelem se, de így röviden tömören kb ennyi jutott eszembe az országról.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:17 pm

*Rachel lep meg a teremben, majd őt követi néhány diák, köztük az igen hanyag lakótársam is. Időközben a mai óra megtartója is betoppan az ajtón, méghozzá Mr. Fenris magiszter. Kulturáltabb pozíciót veszek fel, leveszem lábaim az asztalról, és köszönök a belépésekor.*
- Kívánok! *Nem szeretem a szabványköszönéseket, ezért nem is használom őket, de ez nem azt jelenti, hogy tiszteletlenül köszönök, legalábbis a hangsúlyom nem erről árulkodik. Öltözéke barátságosabb, mint a múltkori tanáré volt, jó ez a cucc, tiszta időutazás feeling. Amikor megszólja a tőlem jobbra ülő szobatársam, csak nézek, elvégre én sem a gyönyörű öltözékemről vagyok híres, csodálom, hogy engem nem foglalt a szavaiba a ruhám miatt. Be is mutatkozik, meg minden ami ezzel jár, majd a tantárgyat mutatja be pár szóban. Akár biztató is lehetne az elméletes cucc, de miután Rachel tegnap említette a sárkányt, nem igazán nyugtat meg a kevés gyakorlat. Az sem szól mellette, hogy egyből egy kis utazás következik, de előbb odasétálok, és kérésére bemutatkozok.*
- Slash Daniels volnék, az Inflatus házból. *Közlöm a nevem és a házam, majd a kézfogás után egy fura érzés kap el a hasam tájékán. Összezárom a szemeim, majd amikor vége az egésznek kinyitom, és hirtelen meg is szédülök a látványtól, és az utazástól.*
- Remek.. *Morgolódok magamban, miközben a homok finom szemcséi bele is furakodtak a cipőmbe. Még jó, hogy trikó van rajtam, legalább lesz egy kis színem, mert ahogy látom, ez Egyiptom.*
- Azta..*Nem is tudok többet mondani, elámulok az ókori épületeken, nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmasak. A kérdésre elgondolkodok, de csak két isten jut eszembe, az is azért, mert van egy ilyen klub Los Angelesben.*
- Ozirisz és Ízisz? *Válaszolom, de még mindig a tájat bámulom kék szemeimmel.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:18 pm

*Időben, csöndesen érkezem meg az órára. Amint látom, nem vagyok egyedül, de csupán bólintok üdvözlésképpen, több figyelmet nem fordítok a pár ismerős arcra, hiszen őket már láthattam előző órán. Inkább az ismeretleneket szemlélem meg, de adok nekik esélyt az ítélet előtt, egyszer ilyet is kell. Miért csinálom ezt? Mert mindennek az értékét keresem. Az embernek is. Nincs időm azonban ezen töprengeni, mivel érkezik a tanár, éppen mikor kényelmesen elhelyezkedem, és füzetemet venném elő, hogy pár adatot még most írjak le, melyekhez nem kell ő, például mint a dátum... de amint be is lép, már tudom, hogy szintén felnőtt, nem pedig diák. Ez jó, mert nincs kedvem a tanársegédektől tanulni, én nem ezért jöttem ide. A szavak azonban tekintete irányába csalják pillantásomat, úgy mérem fel egy apró rándulós mosollyal a fiút, kin csattan az ostor... nem véletlenül, meg is érdemli. Nem szólok, de már mínuszban van... illetve nem, csak lesz. Óra után. Végül figyelmem ismét a férfi felé fordul, aztán pedig ki nem nyitva számat ízlelgetem furcsa nevét, mely számomra még ismeretlenül hat. Kíváncsi vagyok hogyan tart órát, viszont amint sejtettem, egyáltalán nem szándékozik itt tenni ezt, ezért állok fel, egyetlen lapot tépve ki füzetemből, zsebembe nyomva tollammal együtt, hogy jegyezzek szükség esetén... de érzésem szerint, erre nem lesz példa. Nem véletlen megyünk el. Kérése is akad azért.*
- Freya Andersen. Inflatus. *mondok ennyit finoman és tisztelet teljesen. Kétlem, hogy mindegyik új diák házát tudja majd fejből, de szerintem ez is fontos... tudja, kit kell keresni, ha gond van velem. Közben természetesen közel is fáradok hozzá, hogy kezét fogjam meg, számítva a hoppanállásra, mivel utaztam már így, ezért nem is hat meg az érzés, hanem kíváncsian nyitom ki szememet, mikor talpam némileg a homokba süllyed. Érdekes. Sivatag nem csak Egyiptomban van, viszont egyéb árulkodó jelek is akadnak, melyek ezt azért konkretizálják, ahogyan a tanár szavai. Meglepő viszont a kérése, szerencsére nem vagyok műveletlen, és egy nekem tetsző személyt választok.*
- Apóphisz. Vele küzd meg minden reggel, az alvilágból jövet Ré, aki azért megy oda, hogy a tizenkét sötét óra kapuján haladjon át, megküzdve ellenségeivel. Mindig legyőzik, pedig komoly veszélyben miatta a világ. Leginkább a kígyó alakjában ábrázolják. *adom meg a választ tudásom szerint. Én ezt olvastam róla, és érdekesnek tartom, hogy bár mindig legyőzik, sosem semmisül meg, és gyakorlatilag... örökké harcolnak. Örökké les, és küzd. Mi köze van azonban ennek az órához? Kezd érdekes lenni. Egyelőre csontok sincsenek.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:19 pm

*Úgy döntök, hogy megjelenek életem első mágiás óráján, mert az eddigiek egyáltalán nem voltak olyanok, és kíváncsi vagyok. Megérkezésemkor vannak bent páran, és miután helyet foglalok egy számomra kényelmes pózban, megállapítom, hogy a srác a szobatársam. Szavaira elvigyorodom, és bár sokáig tart, míg véleményt alkotok, elsőnek nem rossz.*
- Klassz név. Én Kenan vagyok.*mutatkozom be, majd nyújtom a kezemet a kézfogásra, ami egy kicsit kényelmetlen a pózom miatt, de mindegy. A lánynak is köszönök, egész szép. Az óráig még van hátra egy kis idő, és közben új arcok is jönnek. Utolsóként egy olyan, akit ismerek, legalább nem teljesen idegen mindenki. Kezdek egyre türelmetlenebb lenni, mikor kezdődik már? Lehet, hogy a végén még lelépek, ha megunom. De még mielőtt ez megtörténhetne, belép a terembe egy nem diáknak kinéző alak, akiről ki is derül számomra, hogy a tanár. Feltűnő jelenségem neki is szemet szúr, bár van egy olyan érzésem, inkább öltözékem az oka. Igen, igazam van. Bár általában utálom a kritikát, most mégsem tudom vigyorgás nélkül megállni.*
- Nem terveztem, Miszter. De a maga kedvéért majd kitalálok valamit.*nézek egy pillanatra a plafonra, mintha ott keresném a választ, de ezután tekintetem újra a tanárra vándorol, akinek a nevét is megtudom. Hát, én inkább maradnék a Miszternél. Figyelmemet meg is próbálom rajta tartani, de a tartós összpontosítás sosem volt az erősségem. Azt szerencsére hallom, hogy odahív mindenkit magához, így leveszem a lábam a padról, de már megint akadályoz valami. Fölösleges bemutatkozás, cc.*
- Kenan, inflatus.*elégnek ítélem a keresztnevemet, meg a házamat, de ha bárki kíváncsi a vezetékre is, csak kérdeznie kell, nem vagyok hallgatag típus. Ha végre mindenki befejezi a bemutatkozást, most már tényleg odamegyek az asztalhoz, és egy ponton megérintem a Miszter kezét. Gőzöm nincs, mit akar most ezzel, de mindjárt megtudom, mert már érzem is azt az érzést, amit akkor, mikor véletlenségből kikötöttem azon a bálon. Gyomorforgató, rémes érzés, gyűlölöm! Gondolataim hamar elterelődnek másfelé, amint rájövök, hogy homok van a talpam alatt, és mivel nincs rajtam cipő, rendes testközelből érezhetem.*
- Wow, király.*nézek körül a helyen, ahol van piramis is, meg más is, és úgy egészében egész jól néz ki. Sajnos egy óra nem csak arról szól, hogy utazgatunk, beszélni is kéne. De istenekben nagy vagyok, Mexikóban ugyanis majdnem mindenki hívő.*
- Hát én igazából csak Ré-t ismerem, aki a napisten volt, és Egyiptom egyik legjelentősebb istene, és nagy arc volt, mert az égen, a földön és az alvilágban is volt hatása.*pár szó, ennyit kért, vagy nem? Már nem emlékszem, de ennyi pont elég, többet amúgy sem tudok.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-01-16, 9:23 pm

*Ismét egy misztikus lények ismerete következik, talán tavaly ezen az órán voltam a legtöbbet ami ha három alkalmat jelent. Nem azért nem jártam akkor órákra, mert nem érdekeltek, hanem, mert mindig lekéstem, minek meg is lett a következménye. Gondolataimban merülve sétálok lefelé, de nem igen figyelek a lépcsőfokokra így el is csúszok egyen. Kicsit morgosá válik a kedvem, de mielőtt más is történhetne velem felállok összeszedem a cuccaimat és a terembe siettek, ahol vannak jó páran. Tanár szerencsére nincs. Leülök egy üres székre és figyelem az órát. Hétkor meg is érkezik az egyik magiszter.*
~Idén minden órát magiszterek tartanak?~*gondolkozok el magamban. Minden esetre figyelem az Exosok házvezetőét. Mikor mondja hogy gyakorlati bemutató következik kicsit meg ingatom a fejem. Még nem voltam olyan órán, ahol legelőször gyakorlat lett volna.*
-Ashi Angel vagyok Inflatusos*mondom majd én is oda megyek a tanárhoz. Füzetet és a tollat a padon hagyom. Egy hopponálás után Egyiptomban vagyunk és nem is akár hol hanem a Gízai piramisoknál. A kérdésre rögtön válaszolok.*
-Ré és Széth!*mondom és körbe majd köbe nézek Egyiptomban.*

Tárgy: Re: Lénylabor 2013-02-16, 8:13 pm

//Órapótlás//

* Sietősen készülődöm első misztikus lények ismerete órámra, amit a magiszterem fog tartani, szóval nem lenne szép dolog elkésni. Öltözékemnek ma egy terepszínű nadrágot és egy fekete félvállas pólót választok, majd felhúzom fekete bakancsom. A hajamat gyorsan átfésülöm, a nyakamban pedig már a családi címeres nyakláncom lóg. Gyorsan felkapom jegyzetfüzetem és tollam, a pálcámat rárakom, és sietős léptekkel indulok a terem felé. Az első benyomás a legfontosabb és én nem akarok úgy kezdeni, hogy rögtön elkésem. Az egyik lépcsősornál majdnem elesek, de még időben megkapaszkodom a korlátban, így kerülve el az esést. A teremhez érkezve gyorsan benyitok, de látva, hogy még nincs bent a tanár megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.*
- Sziasztok! *köszöntöm a bent lévő évfolyamtársaimat, majd gyorsan keresek magamnak egy üres helyet. *
~ Huhh, ezt megúsztam, ciki lett volna, ha elkések.~ *gondolom magamban, miközben próbálok megnyugodni. Alighogy leülök, már nyitódik is az ajtó, először azt gondolom, hogy a magiszter jön, de tévedek, mivel még egy tanuló teszi tiszteletét az órán.*
~ Úgy látszik nem csak én érkeztem az utolsó pillanatban. ~ *gondolom mosolyogva, örülök, hogy nem én érkeztem utolsóként ide. Pár perc múlva a magiszter is megérkezik.*
- Jó napot! *üdvözlöm a tanárt, aki először nem hozzánk szól, hanem egy különös kinézetű fiúhoz. Tulajdonképpen annyira örültem, hogy nem késtem el, hogy körül se néztem, ki van itt. Pár ismerős arcot látok, de vannak újak is.*
~ Vajon hova megyünk? ~ *kérdezem magamtól, mivel nem számítottam rá, hogy valahova mennénk is. A jegyzetfüzetemet ott hagyom a padon, szerintem nem érdemes elvinnem a jegyzetet, majd óra után leírok néhány dolgot.*
- Sophie Black vagyok, az Exortus házból. *mutatkozom be, majd ha mindenki megfogta a férfi kezét, már érzem is a húzás, ami kissé felkavarja a gyomromat, de túlélem. Érdeklődve nézek körül, hogy hol is lehetünk, de könnyen rájövök, hogy Egyiptomban vagyunk, a piramisokból és a szfinxekből ítélve. Még sosem jártam itt, de már egy ideje terveztem, hogy eljövök ide. Merengésemet a magiszter első kérdése szakítja meg, én pedig megvárom a többiek válaszát, majd utána válaszolok.*
- Hórusz, az egyik legfontosabb isten. Sólyomként, vagy embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták. Az egyiptomiak körében Hórusz szeme a megújulás jelképe volt. *felelem a többiek után, addig is gondolkodtam rajta, hogy melyik istent válasszam. Nem olvastam sokat az egyiptomi istenekről, csak egy-kettőről tudok mondani pár dolgot, és a legtöbb már elhangzott előttem. Kíváncsian hallgatom a magiszter szavait, kíváncsi vagyok mindenre. Biztos meg fogok fordulni a könyvtárban, nem hiszem, hogy ennyi mindent megjegyzek.*
~ Vajon mennyi elmélet született a szfinxekről?~ *kérdezem magamtól, mivel a tanár már a második elméletet vázolja fel, de szerintem ez nem igaz, hiszen kicsit abszurd ez az egész. A sivatagnál az elsüllyedt város? Lehetetlen. Nem maradok le a többiektől, de még mindig nem tudom Atlantiszban és a szfinxekben mi a közös. A következő kérdésnél viszont megakadok.*
~ Szfinxek és Bermuda-háromszög?~ *teszem fel magamban a kérdést, de vajon mi a közös bennük? Nem mondok semmit inkább csak a többiek válaszát hallgatom. Nem tudom. ki fogja a legjobban eltalálni, de sok érdekes választ hallok. Furcsa ez az egész Szfinx és Bermuda dolog, ki gondolta volna, hogy a mágnesességhez van köze? Érdekes ez az egész, lehet, hogy utánanézek, nagyon kíváncsi vagyok rá.*
~ Nagyon is élő? Talán életre kel? ~ *már nagyon érdekel az egész óra vége, nem tudom, hogy mi fog ebből kisülni. Szfinx, Atlantisz, Bermuda... Mi jön még? Úgy gondolom, hogy semmi új dologról nem fog szó esni, de nagyot tévedek. Mi fog ebből az egészből kisülni? Már az Anubiszok is itt vannak... Kíváncsian figyelek a magiszterre, szeretnék minél több dolgot megjegyezni, de még így is tudom, hogy el kell mennem a könyvtárba, hogy ne legyen hiányos a jegyzetem, mert később még szükségem lesz rá. Csillogó szemmel hallgatom az egész Anubisz storyt, ha már a jegyzet miatt a könyvtárban kötök ki, akkor tuti utána olvasok ennek is. Bár ez a mérleg dolog kicsit durva, hiszen ha rosszul dönt, akkor a halottak nagyon rosszul járnak. Nincs időm ezen agyalni, hiszen már jön is a következő kérdés, amin kicsit elgondolkodom.*
- Szfinx... és talán homokra is. *gondolkodom hangosan, nem tudom, hogy mennyire jó, amit mondtam, de mivel más nem jut eszembe, így csak ez marad. Talán valaki másnak eszébe jut más is, de tőlem másra ne számítson senki sem, nem vagyok formámban. Miután mindenki elmondta a véleményét kíváncsian pillantok a magiszterre, aki már sorolja is a szükséges dolgokat, ami a szfinx életre keltéséhez kell.*
~ Ne már, ehhez is vér kell?~ *kérdezem magamban kicsit lehangoltan, az első halotti mágia órán is szükséges volt a vér. Kibírom, nem vagyok kényes, egy kis vágás mit számít? Milyen feladványt kell kitalálni? Nem vagyok jó a találgatásokban, remélem a többiek igen.*
~ Jackie...~ *ugrik be rögtön szeretett nővérem neve, mikor megtudom, hogy beszélhetek egy halott rokonnal, vagy ismerőssel. Igen ő lesz, ebben biztos vagyok. Kíváncsian nézek Slashre, mivel a magiszter őt választja ki a feladat elvégzésére. Remélem sikerül neki. *
~ Bíztató, nagyon bíztató...~ *gondolom magamban, miután az is eljut hozzám, hogy ha elrontja, akkor nem csak ő hal meg, hanem mi is. Remélem, tudja, hogy mit csinál, nem akarok meghalni. Ideges pillantok a fiú felé, aki már a homokot fújja a szfinx felé, egy kicsit megkönnyebbülök, de most jön a neheze, a feladvány. Körbepillantva látom a felbukkanó Anubiszokat, majd hallom is a kérdést. Úgy látszik félelmem alaptalan, nagyon könnyű kérdést kapunk, erre még én is tudom a választ.*
- Árnyék. *felelem gyorsan, de ahogy hallom a többiek is erre gondoltak, szóval tényleg jó a válaszom. Hallom a magiszter szavait, de a szemeim előtt már csak nővérem képe lebeg. Találkozhatok vele, beszélhetek vele, csak nem szabad hozzáérnem, ezt fejben kell tartanom. Szó nélkül követem az Anubiszt az alagútba, izgatott vagyok, hogy valóban látni fogom őt. Nem kell sokat koncentrálnom, hiszen mióta megtudtam, hogy beszélhetek egy halott rokonnal, már csak ő lebeg a szemem előtt. Csak négy évvel volt nálam idősebb, de mindig könnyen megértettük egymást. Ha valami bántott, mindig hozzá fordultam, ő volt a lelki támaszom. Nemsokára meg is jelenik egy kicsit távolabb tőlem, de rögtön elindul felém. El sem hiszem, hogy újból láthatom őt. Ugyan az a lány áll velem szemben, mint azon az estén. Emlékszem, hogy sokan azt hangoztatták, hogy ha a nővéremnek nem lenne hosszú haja és nem lenne nálam négy évvel idősebb, akkor könnyen összetévesztenének minket.*
- Jackie... Tényleg te vagy az? *kérdezem meglepődve, annyira valós. Kinyújtom felé a kezem, de aztán eszembe jutnak a magiszter szavai, és a kezem visszahullik magam mellé. Nem szeretnék meghalni, így jobb, ha nem érek hozzá. Ez lesz a legjobb megoldás.*
- Szia, hugi! Igen, én vagyok az. Ha te tudnád, hogy mióta szeretnék veled beszélni. *mosolya láttán az én is elmosolyodom, annyira hiányzik, de nem tehetek semmit sem, nem tudom őt visszahozni. Legalább beszélni tudok vele, és számomra ez is elég.*
- Miért? Miért pont te voltál az, aki meghalt? *kérdezem tőle, miközben könnyek gyűlnek a szememben. Túlságosan megviselt ez az egész, de erősnek kell maradnom, nem lehetek gyenge.*
- Nem voltam erős, nem tudtam ellenállni. Én nem vagyok olyan, mint te. Nem vagyok lázadó, sohasem voltam az. *nem értem, miért mondja ezt? Mit akar ez jelenteni? Igaza van, én mindig is lázadtam minden ellen, de ő inkább csendben elvégezte apám parancsát.*
- Hogy érted ezt? *kérdezem tőle érdeklődve miközben letöltöm a könnycseppeket az arcomról. Annyira hihetetlen számomra ez az egész.*
- Tudod, apánk feladata. Nekem kellett volna megtennem, de elbuktam. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. *nem értem miért hozza fel ezt az egészet. Én sem gondoltam volna, hogy meg fog halni, mert nem végezte el a feladatot. Apánk túlontúl forrófejű, néha nagyon is meggondolatlanul cselekszik, és akkor is ez történt.*
- Apánknak nem kellett volna megölnie téged. *suttogom magam elé, miközben lehajtom a fejem. Már megtanultam az emlékekkel élni, de nem vagyok rá képes, hogy kibírjam, ha bárki felhozza ezt.*
- Nem erről beszélek, hanem arról, ami veled történt. De nem kell aggódnod hugi, jól jegyezd meg minden okkal történik. *feleli nekem, majd lassan távolodni kezd, az Anubisz pedig jelzi, hogy távoznom kell. Lassan indulok kifelé, de még mielőtt kiérnék, gyorsan megtörlöm a szemem, nem szeretném, ha bárki is tudná, hogy mi történt ott bent. Nem, ez csak rám tartozik, ez az én ügyem, senki másé. Nem törődve senkivel és semmivel indulok meg a tanár felé, majd megfogom a kezét, remélve, hogy minél hamarabb visszajuthatunk a tanterembe. A gyomrom nem örül az utazásnak, de kibírom, most nem ez foglalkoztat. Elkapom a felém repülő tekercset, majd gyorsan összeszedem a cuccaimat és már indulok is a Keleti főtorony felé. Lesz min gondolkodni, az biztos. Remélem, nem ez volt az utolsó óra, ahol ennyire kiborulok.*