Tanulószoba

*A mai nap eddig nagyrészt azzal telt, hogy a szigeten sétálgatott, meg is ebédelt, de most visszatér a kastélyba, hogy elővegye könyveit, és tanuljon. A semmittevésbe jól belejött néhány hónap alatt, de úgy lett nevelve, hogy mindig fontos legyen a tanulás, és ezt nem tudja elfelejteni. Ezért a sétából visszamegy a toronyba, hogy összeszedje holmiját, és újra távozzon. Ma nem akar a szobájában tanulni, ezért is indul el az aula irányába. Belép az étkezőbe, ahol felkap az asztalról néhány szendvicset, majd innen is távozik, és a második emelet felé veszi az irányt. Már út közben kinyitja az egyik könyvet, azt tanulmányozva ér fel a második emeletre, ahol eléri úti célját, a tanulószobát. Ma egyébként laza, fekete inget vett fel, fekete farmert, sportcipőt, valamint az elmaradhatatlan karórát, és a pálcát. Ahogy benyit a szobába, megpillant egy másik diákot, Nath-et.*
- Heló.*köszön oda neki, de nem akarja zavarni, bizonyára nem azért jött pont ide, hogy beszélgessen. Lepakolja cuccait egy asztalhoz, és miközben a könyvet olvasgassa, az egyik szendvicset majszolni is kezdi. A könyvnek, amit olvas, egyik tantárgyhoz sincs köze, csupán ismeretterjesztő, érdekes történeteket tartalmazó könyv.*
- Hű!*kiált fel az egyiknél, a kezében tartott szendvics pedig szép ívben elrepül, hogy aztán a falnak csapódjon és leessen a földre.*

*Az eddigi "unalmas" napot tanulással dobja fel a fiú, ami nem mindig jó, de muszáj. Azért még mielőtt belépne a tanulószobába, beugrik az étkezőbe néhány szendvicsért, ezután már egyenes út vezet a másodikra. Ahogy belép, egy ismerőst pillant meg, kinek köszön is, majd leül egy asztalhoz. A könyvet kezdi olvasgatni, ami nem tankönyv, hanem egy érdekes kis olvasmány, ennek köszönhetően pedig az egyik történetnél a szendvics repül is a kezéből, és a falnak csapódik, amit persze Nath sem hagyhat szó nélkül, hiszen sentinel.*
- A tankönyvben, semmi.*azért valami egy tankönyvben is érdekes lehet, de ő inkább per pillanat a saját könyvét olvassa. A szendvicset persze nem hagyhatja ott a földön, és a fal is csúnya lenne, ha folt maradna rajta.*
- Persze, gondoltam...*feleli a srácnak, és már fel is áll, kezében a pálcájával, az asztalon hagyva cuccait lép a falhoz, és mondja ki a varázsigét.*
- Suvickus.*az ige hatására a fal megtisztul, az immár nyomorék szendvicset is fel kell venni a földről, ami meg is történik, így már vissza is ülhet előbbi helyére. Akkor egy kérdés érkezik a másik sráctól, így most El rá is néz, úgy válaszol neki.*
- Igazából nem tankönyv. Érdekes történetek gyűjteménye.*ezt még Londonban vette, a szép, arannyal díszített borító ragadta meg a figyelmét, és a tartalom is tetszett neki, ezért vette meg, és hozta magával az iskolába.*
- És te?*kérdez vissza a tanulásra, mert úgy gondolja, a másodikos tantárgyak izgalmasabbak, abból is inkább a pyromágia érdekli.*
- Na és mi minden érdekes dolog történt mostanában veled?*tér át most egy tanulástól mentes témára, és reméli, annyira nagyon nem fontos a tanulás, és ha már elkezdték, fejezzék is be a beszélgetést, de ha ez nem így lesz, sem fog megsértődni.*

*A szobába más is van, köszön is neki, de nem kezdenek beszélgetni, egészen addig, míg egy érdekes olvasmány hatására a szendvics kirepül a kezéből, egyenesen a falra.*
- Ja, nagyon érdekes.*feleli mosolyogva, hisz a semmi igazán érdekes, főleg ha valami. A fal nem maradhat piszkosan, így El pálcájával azonnal le is takarítja, még jó, hogy tud varázsolni, a mágia nélkül el nem tudná képzelni, mi lenne vele, de talán csak azért, mert mindig is mágus volt. A tisztogatás után jön egy kérdés Nath-től, a könyvre vonatkozóan, amit ő meg is válaszol.*
- Ha úgy vesszük, tanulok.*vonja meg a vállát, majd ő kérdezi ugyanazt a sentinel sráctól.*
- Démonológia, az érdekesnek hangzik.*jegyzi meg nem túl hallhatóan, majd a mondat másik felér már élénkebben figyel oda.* - Milyen egyességet?*kérdi meg, és ha nem titok, érdeklődve várja a választ, majd ő is ismét kérdez egyet.*
- Ez jó hír.*reagál a válaszra, ami nagyjából a barátnőről szól. Azon kicsit elgondolkodik, hogy csak a barátnője miatt nem volt egyenesben az élete. Hát igen, ő még nem volt szerelmes, nem is értheti ezt a dolgot, amikor minden egy lány körül forog. Mikor azonban hallja a kérdést, kicsit megrázza a fejét, és válaszol.*
- Hát, a nyár egész jó volt. Még az elején voltam a Franciaországi Disney Landben Jasmine-nal, képek is vannak róla, meg Brazíliában az Iguazú-nál Krishanával.*meséli el két nyaralását, ami mindkettő lánnyal történt, baráti utazásképpen. Aztán eszébe jut még valami, és úgy dönt, azt is megosztja a másikkal.* - Ja, és szereztem új ellenségeket.*azóta még egyikkel sem találkozott össze, ami talán jó, talán nem, de azért megállná ő a helyét.*
- A vizsgák, nem is tudom. Várom őket, mivel famulust akarok, azt, hogy menni fog-e nem tudom, csak remélem.*megbukni szégyen lenne, de mivel egész élete a tanulásról szólt, megbukni biztosan nem fog. Ha ez történne, többé be nem tenné a lábát az otthona területére, talán még London területére sem.*
- És te? A másodikos tantárgyak nehezebbek.*ezért Nath-nek is nehezebb lesz a vizsga, bár ha srác jól tanul, csuklóból megoldja, és különben is ő már tudja a vizsga menetét, az elsősökkel ellentétben.*

*A tanulás téma a démonológiára vezet, onnan pedig egy egyességre, amit Nath kötött egy démonnal. Ennek részleteit hallgatja most ő érdeklődve.*
- Hm... jó lenne, ha egy évvel öregebb lennék, akkor már én is idejártam volna. Kár.*apró sóhaj hagyja el ajkát, de azért nem szomorkodik, meg van ő elégedve a mostani helyzettel is, csak hát a tavalyi év elég érdekes lehetett a beszámolók alapján, amit hallott. Aztán a barátnő téma, majd a nyár kerül szóba, amit ő sem töltött unalmasan, kezdetnek vidámpark, majd vízesés, és egy hatalmas ugrás az egyik zuhogóról. Az az ugrás élénken él benne, annyira élvezte.*
- Én is elég rég. Olyan hirtelen tűntek el. Pedig szívesen találkoznék Assanával.*vagyis Krishana cicájával, azzal az aranyos macsekkal, akivel már első találkozásukkor is jóban voltak. Persze Hanát is szívesen látná, a lány is hiányzik neki, ki tudja, mi van vele. Talán direkt kerüli, ezt nem lehet tudni, de inkább csak magában őrlődik ezen.*
- Ahogy mondod.*bólint egyetértése jeléül, majd elmosolyodik. Kíváncsi lenne arra, mi lenne a találkozás következménye új ellenségeivel.*
- Igen, elég sokat. Tigris lesz, mert szeretem a macskákat, főleg a nagyokat, tűz elemmel, a képességei közül csak az egyiket tudom viszont, az a beszéd lesz.*na igen, olyan sokat nem mozdul ki a szobájából, hogy mindig legyen valaki, akivel beszéljen, ezért is lesz beszéd a tigris egyik képessége, hogy vele beszélgessen.*
- Igen, már ismerem.*a barlangban, ahol először találkoztak, a farkas is ott volt, ezért nem újdonság, hogy a srác famulusa farkas.*
- Én a toxicológiát nem szeretem, meg mondjuk a jelmágiát, bár a jelmágia fontos a famulus miatt.*ez pedig nagy kár, mivel ez a tantárgy nem épp a szíve csücske, de ha famulust akar, és bizony akar, meg kell tanulnia ezt is.*
- Nem mentem haza, amiért meg is kaptam a magamét egy levélben. Igazából nem érdekel, nem tehetnek semmit.*kényszeríteni nem tudják, főleg ilyen távolságból, ha leszidják, az meg semmit nem ér. Hazamenni pedig biztos nem fog, talán még jövő nyáron se. Addig örül, amíg nem kell elmennie innen.*
- Tudod, nem vagyok nagyon oda a szüleimért.*magyarázza meg miért nem ment haza, bár a teljes igazság nem éppen ennyi. Azért is, mert tartott tőle, hogy az öccse is otthon lenne, vele sem akar sokáig találkozni, mert azt az öcskös bánná.*
- Amúgy Demien merre lakik?*érdeklődik picit a magisztere felől, és ki nem tudná ezt jobban, mint a magiszter nevelt fia, Nath.*

//olvad//

- Lehet, hogy rossz volt, de én szívesen jártam volna ide.*jegyzi meg a témára, ami most a rémuralom, ami múlt évben volt a suliban. Más talán akkor messzire elkerülte ezt a sulit, de ha ő hallott volna akkor róla, vagy idősebb lett volna, biztos, hogy idejön.*
- Gondolom, hogy széttépnéd őket. Menj mondjuk el a temetőbe, ott biztos bóklászik egy-kettő.*bár még sosem találkozott egyel sem, ezeket a lényeket elég könnyű kiismerni. Este jönnek elő, és a bizarr helyeket szeretik, mint mondjuk a temető. Na de ezután új téma kerül elő, két lány, majd egy kérdés Nath felől.*
- Assana Krishana macskája. Jó fej állat, és kedvel.*sokkal jobban, mint néhány ember. Az állatokkal könnyebb kijönni, és Assana már elsőre megkedvelte őt, és amilyen régóta nem látta, már hiányzik. Ezután az egyre aktuálisabb vizsga kerül szóba, és a famulus, amit El már ki is talált magának. Sok időt nem töltött el vele, azonnal tudta, mit akar.*
- Igen, szerintem néha egy állat jobban megért, mint egy ember, és ha beszélni is tud, az annál jobb.*már alig várja a jelmágia vizsgát, hogy legyen tigris famulusa, bár azért a jelmágiát nem csípi, így elég problémás lesz a dolog. Ezután Nath a szüleiről kérdezi, akikkel nem éppen a legjobb a kapcsolata, és ezt meg is osztja a másik fiúval.*
- Nem hinném, hogy néhány éven belül meghalni készülnének.*hangjából kiérezhető, hogy nem csak nem volt jó, hanem egyenesen pocsék kapcsolata van a szüleivel, és örülne, ha nem lennének.*
- Csak úgy, érdekel.*vonja meg a vállát, majd Nath úgy dönt, elmondja, amire kíváncsi.*
- Kösz a tanácsot.*udvarias, szóval megköszöni, de nem igazán hiszi, hogy megfogadja a tanácsot, de az is lehet, hogy igen. Ez még a jövő zenéje.*
- Egyébként az hogy volt, hogy örökbe fogadott? Ismert előtte is?*egy kis kíváncsiság nem bűn, ezért is teszi fel a kérdéseit, mikre remélhetőleg választ is kap.*

*A beszélgetésnek ezt a részét Nath lezárja egy mondattal, amire El csak megvonja a vállát. Lehet, hogy nem tudja, mi volt itt, de kíváncsi, szereti a kalandokat és a veszélyt. Ez azonban most nem lényeges, mert a vámpírok jönnek szóba.*
- Hát én még nem találkoztam vámpírral, úgyhogy nem tudom, milyen élőben, de néha biztos elkeveredik a temetőbe is. Ha akad valaki, aki éjszaka oda menjen...*a többit már Nath is tudja. Ezután ismerős lányokról folyik a csevej, nem túl sokáig, majd El megemlít egy nevet, amire a másik rákérdez. Assana egy nagyon aranyos cica, bár ezt hiába próbálná bizonygatni Nath-nek, a fiú egy szavát se hinné, érthető okokból. A tanácsra csak rábólint, inkább nem kezd el vitatkozni, mert annak se vége se hossza nem lenne, mindketten a saját igazukat próbálnák bizonygatni. Mikor a család kerül szóba, és a hangtól, amit El használ a szülei említésére, Nath úgy látszik, picit idegesebb lesz.*
- Ez jó hír.*jegyzi meg kissé hűvösebb hangon. Valaki szereti a szüleit, valaki azonban nem, és ő ebbe a csoportba tartozik, és az oka is megvan rá. Aki nem ismeri, ne mondjon ítéletet, még ha nem is konkrétan, csak célzott rá. A Demienről szóló beszélgetés is lezárul azzal, hogy valamihez, ami régen történt, nincs köze. Ha így van, nem kezdi faggatni Nath-et, úgyse mondja el. Különben is még alig ismerik egymást.*
- Amire nem számítottam? Pontosan mire gondolsz?*húzza fel kérdőn fél szemöldökét, nem sejti, mire gondolhat a másik srác. De magában azért végigjátssza, hogyha jól értelmezi a kérdést, semmi olyan, amire nem számított. Az élete mindig ugyanabban a mederben folyt tovább, semmi váratlan nem történt. De inkább megvárja a választ, aztán majd gondolkodik az övén.*

*Ő egy olyan típus, aki mindig hangulatnyi kedélyállapotától függően dönt, vagyis nem biztos, hogy mindig a veszély után menne, csak ha olyanja van. Bár azért annyira nem függ a hangulatától, józanul gondolkodik, ha valami túl veszélyes rá nézve, mármint a halál is szóba kerülhet kapcsán, akkor igyekszik elkerülni. Bár egyszer már meghalt, úgyhogy nem sok sikerrel. Még szóba kerül sok minden más is, majd a záró téma.*
- Hm... Tizenöt évig tényleg így volt. De kezdd egyre érdekesebbé válni.*bár kinek mi az unalmas élet. Mert a folyamatos piszkálódás az apjától, és a gyakorlásokon kívül utazott is, és néha még jól is érezte magát. Itt a mysterioban nem kell tartania semmitől, jobban hallgathat saját magára, dönthet úgy, ahogy ő akar.*
- Megyek.*feleli és összeszedi a könyveit, amit úgy látszik, a szobájában fog elolvasni, és a megmaradt szendvicseket, amivel a szemetest fogja boldogítani. El is indul a nyugati toronyba, minden bizonnyal Nath-tel együtt, és hamarosan be is lép a klubhelyiségbe.*
- Heló.*köszön el a fiútól, és megy be a szobájába. A könyveket ledobja az ágyra, a szendvicseket ki a kukába, majd egy darabig búcsút mondva az olvasásnak felül az ablakpárkányra, onnan bámulja a kilátást. Nem úgy alakult a nap, ahogy tervezte, de ez egyáltalán nem baj, legalább beszélgetett valakivel. Nath tanácsát nem fogadja meg, hogy direkt keress a társaságot, de ha rá talál, és olyan kedvében lesz, nem utasítja vissza.*

*A vizsgák közelednek, és eddig Connie csak ímmel-ámmal tanult, de szinte mindig talált valami jobb elfoglaltságot, mint a tanulás. Azonban nem akar szégyent hozni apja meg testvérei fejére, ezért elhatározza, hogy ebéd után beül a tanulószobába, és tanulni fog a vizsgákra. Miután végez az evéssel, még felugrik a Déli főtoronyban található szobájába, majd ráérősen lépkedve közelíti meg a második emeleten levő említett helyiséget. Öltözete mondhatni a szokásos, felül egy szürke kockás ing, alul bő szárú farmer, lábán pedig kopottas tornacipő látható. Smink nincs rajta, és haja is picit talán kusza, mert reggel óta nem fésülködött.
Hóna alatt a Toxikológia könyvével lép be a Tanulószobába, hol még nem járt ez előtt, de meg kell állapítania, hogy egész barátságos és szimpatikus hely ez neki. Ahhoz a részhez sétál, hol asztalok és székek vannak elhelyezve, majd kényelmesen letelepedik az egyikhez, és a könyvét kinyitva olvasgatni kezdi az első anyagot. Ez a tantárgy nem igazán erőssége, szóval rá kell gyúrnia, ha nem akar ebből megbukni majd decemberben.*