Loren Volmorick

Tárgy: Loren Volmorick 2014-01-11, 6:45 pm

Név: Loren Volmorick
Születési hely: Észtország - Haapsalu
Születési idő: 1996. február 28.
Vér: Aranyvér

Ház: Inflatus
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

Főkarakter: Sideris Valbraith

Kinézet:
Nagyjából derékig érő, hosszú barna haja van, és csodálatos, zöld szemei, melyek csak úgy csillognak, hogyha a lányt egy apró boldogság éri. Bőre fehér, arca picit beesett, teste pedig rendkívül izmos, hála a különféle fizikai megerőltetéseknek, melyekbe apja vezette be. Elég sok féle sportot kipróbált már, de csakis olyanokat, amelyeket egyedül lehet elvégezni. Ajka vékony, orra szinte pisze, de szép az egész lénye, ha valaki ránéz és egy kevéske smink mindig található az arcán. Szeret szépen öltözködni, csinos és elegáns is lenni és a különféle kiegészítőket se veti meg. Bár a fekete szín nála az elsődleges, illetve még a barna, szeret több fajta színt is magára ölteni, tehát azért, mert nekromantának lett ide küldve, ez nem mutatkozik meg a külsején. A kiegészítők között viszont megtalálható egy családi ékszer, egy picinyke karikagyűrű, mely még édesanyjáé volt. Ez a legbecsesebb kincse, mivel az anyja halott, így eképp gondol rá mindig, mivel ő volt az, aki igazán szerette.
Mivel az apja különféle kínzásoknak vetette alá a lányt, így gerince mentén, végig egy csúnya heg található rajta, amelyet egy angyal szárny tetoválással fed el, így a hegből indulnak ki a szárnyak, ezzel téve valamennyivel szebbé a lány azon testrészét, melyet a drága apa elcsúfított.

Jellem:
Az apja nagy hatással volt és van is a lány életére és egész lényére, kegyetlenné nevelte egyetlen kislányát és olyanná, akinek bírnia kell a fájdalmat. Tehát ha belé vágsz egy tőrt, meg se fog nyikkanni, csak nyugodtan tűri a szenvedést, míg vége nem lesz. Belül viszont... iszonyatosan szenved, amelyet senkinek se mutathat ki, az apjától pedig iszonyatosan fél, egyszerűen retteg tőle, hogy milyen újabb kínokat talál majd ki a számára. Ha nem mutatná keménynek magát, még rosszabbul járna, pedig belül ő még egy kislány, aki szeretne élni, de megakadályozták ebben, nem tud tovább jutni azon, amit az apja elvár tőle. Egyébként rendkívül művelt és okos, imád olvasni és tanulni is és igazából bármivel szívesen foglalkozik, aminek nincs köze a fájdalomhoz. Bár könnyen tűr, mégse teszi mindez boldoggá, nem nevezhető tehát mazochistának. A barátkozáshoz nem ért, se a férfiakhoz, mert bár gyönyörű, de apja mindentől és mindenkitől elzárta ilyen téren, csak nyilvános beszélgetésekbe mehet bele, ismerkedésbe már nem. Könnyen feltalálja magát bármilyen helyzetben, törtető és a legjobbat akarja kihozni magából, hogy majd egyszer, ha elég jó lesz, apja ellen fordulhasson és visszaadja neki a több évi kínokat, amelyeket kapott.

Előtörténet:
Észtországban, Haapsalu városának egyik sötétebb részén, egy hatalmas várban látta meg a napvilágot, méghozzá 1996. február 28.-án, este 10 órakor. Édesanyja, Misha sokat szenvedett a szülés közben, de a család tudta, hogy megéri nekik az áldozatot. Az apuka, Stanislav is a közelben volt, mivel minden vágya egy gyermek volt, aki majd mindent megörökölhet és oly erős lesz, mint ő maga. Az lényegtelen, hogy fiú vagy lány születik majd, úgy tartotta mindig is, hogy kellő keménységgel és sok-sok tanulással és fájdalommal egy tökéletes felnőttet fog kialakítani saját gyermekéből, ennek viszont Misha nem örült, de mégsem volt túl sok beleszólása. A szülést követően a lánnyal még nem lehetett túl sok mindent csinálni, kicsike volt, így csecsemőként az anyuka nyugodtan elkényeztethette, addig Stanislav nem törődött vele. Az egyik este viszont, amikor a lány már két éves volt, a család ellensége betört a kastélyba és csúnya párbaj alakult ki. A szülők természetesen védekeztek, mivel elég nagy erejük volt és így a fekete mágiához fordultak. Az apa a várban lévő kriptákból használta fel a halottakat, az anya pedig inkább az elemek erejével bírt, így vízzel akarta kisöpörni őket a kastélyból, de sajnálatos módon a nő nem volt annyira erős, mint a vár ura, így életét veszítette. A harc tovább folyt és végül mindenki elpusztult, aki be akart törni, de Stanislav és a kicsi Loren életben maradtak. Innentől kezdve az apukának kellett figyelni a csecsemőre is, kinek bár fogadott nevelőket, azokban mégsem bízhatott meg teljesen. Az anya haláláért iszonyú dühös volt, úgy érzi, hogy nem volt elég erős a nő, pedig taníthatta volna, de azt már a temetése napján megfogadta, hogy a lányból a legjobbat neveli ki, hogy nem fog mástól félni, csakis tőle, hogy igenis kemény életben lesz része. Misha egyébként a vár alatti kripták egyikében található, egy csodálatos sírban, ahova a lány oly sokszor lejár, miután kellően felcseperedik. Stanislav nagy figyelmet fordít a lány nevelésére, fejlődésére, így az esze mellett a testét is edzi, különféle varázslatokat tanít meg neki, fizikálisan edzi a lányt és a fájdalomra, a kínokra is neveli, tehát sokszor saját lánya sikolyától és sírásától zeng a ház, amikor testét csúfítja, majd meggyógyítja, amikor azt feszegeti, hogy meddig bírja még. Illetve itt van még a víz… Loren nagy ellensége, ahova addig nyomja, míg majdnem meg nem fullad szegény lány. Ebből kifolyólag nem bírja a vizet, víz iszonya van és bár rajta még átmegy, de bele már nem óhajt menni, mivel örök emlék a számára apja segítsége. Keménység, ez a mottó, hogy sose féljen, ne érezzen fájdalmat, küzdjön a végtelenségig, amíg még bírja, amíg még van egy karja, amivel a pálcát tudja fogni. Viszont Stanislav is olykor túlzásba viszi ezen tettét, így egy olyan heg éktelenkedik a gyönyörű lány hátán, mely egész gerincén át hatol… ugyanis egyszer majdnem kitépte a lány gerincét, csoda, hogy begyógyult, bár a heg örökké ott marad, mely köré egy fenékig érő angyalszárny tetoválás került. Az apa se büszke erre a tettére, így egyértelműen nem akadályozta meg a lányt abban, hogy ilyen módon próbálja meg elvonni a hegről a figyelmet, de ez nem szegte kedvét és pár nap kihagyás után ugyanúgy folytatta a lány okítását. Mivel gazdag a család, így bármit megtehetnek, de Loren lelki világára viszont mindez nagyon rossz hatással volt, már rettegett az apjától, ha hívatta, félt, hogy vajon milyen szörnyűségekkel akarja újból megismertetni, de másokkal szemben mégis kemény volt, nem lehetett gyenge, mert ha kimutatja azt az érzékeny, kislány oldalát, aki még valójában, akkor az apja még durvább dolgokat vet be. Tehát Stanislav szeme fényévé lépett elő, kemény volt és kegyetlen, mint ő maga, ha kellett, ölt is, de a lényeg, hogy senkihez se kerülhetett közelebb egy bálon se, mivel a párkapcsolat még nem fért bele Loren életébe, túl sok időt vett volna el a tanulástól. Ahogy a lány 16. életévét betöltötte, a férfi iskolák után nézett és még keményebben edzette és bántotta a lányt, majd végül augusztusban úgy döntött, hogy eljött az ideje annak, hogy végül megérkezhessen a Mysterioba, méghozzá az Inflatus házba, hogy a lány abból emelkedjen majd ki, amiből ő maga is. Mehetett volna az anyja példáját követve az Exortusba, de Stanislav mindig lenézte az elemi mágiát – hiszen azt használta Misha is, mégis meghalt -, így a saját nekromanciája a szent és sérthetetlen a számára. Loren amikor megtudta, hogy elhagyhatja ezt a helyet, de csakis tanulás céljából és úgy, hogy sűrűn ír arról, hogy mit tanul, hogy mivel tölti az idejét, nagyon megörült, mivel apja mellett már nem tudott tovább élni, egyszerűen a félelem kezdte már teljesen felemészteni. El akart menni innen, minél messzebb! Így miután összepakolt, Stanislav már el is vitte szeme fényét a Mysterio mellett található Seol szigetre, ahol útjára is bocsátotta a lányt!