Élias Adachi

Tárgy: Élias Adachi 2014-01-11, 8:37 pm

Név: Élias Adachi
Születési hely: Anglia-London
Születési idő: 1995. július 6.
Vér: Aranyvér

Ház: Inflatus
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

Kinézet:
180 cm magas, karcsú és izmos, a sok edzéstől, amit az apja kényszerített rá. A szeme olyan sötétkék, mint a tenger legmélyebb pontja, egy csúnya pillantástól még a legbátrabb szájhős is megfutamodik. Szőkésbarna, nagyobb részben inkább szőke, dús haja mindig szép, ápolt. A külsejével sokat törődik, nem más, hanem maga kedvéért. A kedvenc színe a fekete, csak nagyon nagyon ritkán látni ennél világosabb ruhában. Esetleg egy világosabb ing, vagy sötét farmer. Az átlagos öltözéke egy fekete nadrág, hosszú ujjú póló, és persze a fekete köpeny.

Jellem:
Kiskorától fogva zárkózott, csendes gyerek, nem a szavak embere, nem nagyon szeret beszélni. Senkit nem enged közel magához, úgy tartja, hogy ha vannak szeretteid, gyengévé tesznek. Ezért soha nem is szeretett egy embert se. Mindig egy célt tűz ki maga elé, és ha azt elérte, jön a következő. Nem mutatta ki az érzelmeit soha, legfőképpen ha szomorú vagy elkeseredett,esetleg más olyan érzelmet, amitől gyengének látszik. Mikor felvételt nyert Mysterióba, elhatározta, hogy más életet fog élni, megváltozik, hogy elérje a célját. Barátkozni fog másokkal, elnyeri a bizalmukat, és újra megtanul nevetni. De vajon tényleg ezt tervezi? Esetleg van valami hátsó szándéka? Majd meglátjuk!

Előtörténet:
1995. július 6-án látta meg a napvilágot egy londoni kórházban. Nem volt egyedül, ugyanis másodpercre pontosan két perccel utána megszületett ikertestvére, Dáriusz. A család a kezdetektől fogva megvetette a muglikat és a sárvérűeket, ezért soha nem is keveredtek velük. Éliasnak nem volt könnyű élete. Attól a pillanattól kezdve, hogy járni és beszélni tudott, apja nem szállt le róla. Rengeteget fordított idősebb fia taníttatására, és minden nap, mikor a külön erre a célra felfogadott tanár elment, ő is tanította a varázslásra. Ám Élias ezt nem nagyon értékelte. Elég nehéz azt elfogadni, hogy az apja egész életében nem száll le róla, azzal az indokkal, hogy csak azért csinálja, hogy neki jó legyen. Az sem jelentett számára megnyugvást, mikor Robert dolgozni ment, ugyanis apja nem dolgozott. Nagy volt a család vagyona, nem volt szükség arra, hogy dolgozzon. Szintén rosszul esett a fiúnak, hogy anyja mintha nem is tudott volna a létezéséről. Alig szólt hozzá, átnézett rajta, soha nem védte meg. És Élias nem tudta, mért van ez. Talán jobban bírta volna az egészet, ha nem lett volna Dáriusz, az ikertestvére. Mert ellentétben az átlagos ikerpároktól, ő nem szerette az öccsét, hanem egyenesen utálta. Ennek oka egyszerű. Dáriuszt békén hagyták. Az apjuk őt nem akarta mindenáron képezni, egyáltalán nem érdekelte, mi van kisebb fiával. Dáriusz jó volt, túlságosan jó. Adachiék mindig is nagy csodálói és művelői voltak a feketemágiának, mivel kisebbik fiuk túl jóságos volt ahhoz, hogy használja az erejét, nem foglalkoztak vele, csinálhatott amit akart. Ez zavarta nagyon Éliast. Dáriusz csinálhatott amit akart, nem tiltottak neki semmit, míg Élias egész élete arról szólt, hogy megfeleljen az apja elvárásának. Ezért zárkózott lett, már nagyon régen elfelejtett mosolyogni, jól érezni magát, különc volt, más a többi gyerektől. Testvére barátai nem tudták elfogadni, pedig a tetőtől talpig jószívű Dáriusz megkérte őket, hogy próbálják meg elfogadni. Mert Dáriusz szerette a testvérét, annak ellenére, hogy Élias nem őt. Próbált mindig összebarátkozni vele, hogy ne utálja annyira, de Élias nem akarta, eltaszította magától. Ennek az életnek az lett a következménye, hogy mikor Élias 13 éves lett, más életet kezdett élni. Ugyan továbbra is tanult, mert az apja ezt követelte, és jól is ment neki, de már elege volt, ezért gonoszkodni kezdett mindenkivel, mert ebben lelte örömét. Volt, akit csak szóban bántott, mással szemben kihasználta testi, vagy varázserejét. Mikor tizenhat éves lett, az öccse bejelentette, hogy talált magának egy iskolát, ezért szeretne elköltözni otthonról, a szüleik meg is engedték neki. Innen jött az ötlet Éliasnak, hogy ő is elmehetne, ha ügyesen taktikázna. Iskolát kezdett keresni, és hamarosan talált is, a Mysteriot. Az apját nehéz volt rábeszélni, hogy engedje el, de azzal az indokkal, hogy így csakis jobb lesz neki, mert így legalább állandó lesz a tanítás, nem mint az évente cserélődő eddigi tanárai, így hát elengedte. Mikor jött az évkezdés, boldogan indult el Mysterióba, a tudattal, hogy olyan életet élhet, amilyet akar.