Elátkozottak orma (NRT mesehelyszín)

Tárgy: Re: Elátkozottak orma (NRT mesehelyszín) 2014-03-26, 12:17 pm

Úgy érzem, hogy a támadásainknak végre meglett a gyümölcse és bár tényleg nagy mák volt az, hogy Alexi varázslata nem ért el, mégse hibáztatom ezért, hiszen megmentette az életemet. Ha túlságosan is felkúszott volna az a jég, akkor a szívem is leállhatott volna, azt pedig azért nem vállalnám be, ki tudja, hogy Demien engem is visszahozott volna-e a halálból. Na de a lényeg, hogy megadjuk a kegyelemdöfést is ennek a lich-nek, így támadunk Oliverrel ugyanolyan tűzgömbbel, majd még Alexi is picit segít és ez után már ideje indulni. Mivel most itt csak rám számíthatnak, így a cruos fiú elkapása után Lisbeth és Alexi mellé hoppanálunk, majd jelzem is feléjük, hogy távoznunk kéne. Nem kérdez pont jókor az inflás srác, de azért kap tőlem választ, méghozzá kissé ingerültet a jelenlegi helyzet miatt.
- Van más választásom? – maximum megsérülök a hoppanálás közben, ezt sajnos vállalnom kell. Így miután mindenki hozzám ért, már meg is érkezünk a tóhoz, magunk mögött hagyva ezt a csúnya, jeges kalandot, amelynek felhője még mindig a közelünkben van. A többiek elengednek, de Oliver még nem, így a fiú felé pillantok, majd egy apró mosollyal arcomon húzom el tőle a kezem.
- Ez kemény menet volt. – jegyzem is meg neki, majd jöhet a kérdés mindenki felé, hogy ki hogy van és persze ezt vissza is kapom. Nem túl könnyű most erre válaszolni, de mégse akarok túl gyengének tűnni, az nem én lennék…
- Voltam már jobban is, de megvagyok. – tekintek a fiúkra, majd lassan fel is kelek, miután Oliver mellém kerül és ha engedi, akkor kissé most bele is kapaszkodom, amíg sikerül talpra állnom.
- Nem, szerintem én visszamegyek a szakházba, szeretnék pihenni egyet. De majd beszélünk. – mosolygok is rá és bár lehet, hogy jól esne, ha visszakísérne, erre mégse kérhetem meg, mivel látom rajta, hogy tetszem neki, és én nem szeretném kihasználni. Tehát elengedem, majd ez után jöhet a búcsúszó is.
- Akkor sziasztok. Majd… összefutunk. – ez úgy mindenkinek szólt, mégis, az utolsó pillantást Alexi kapja tőlem. Igen, reménykedem benne, hogy nemsokára ismét találkozunk, hiszen sikerült megkedvelnem őt. Lassan tehát magukra hagyom diáktársaimat, majd ahogy mondtam, megindulok a Campus felé vagy egyedül vagy az inflás fiúval, hiszen ő is ott lakik, a többiekkel ellentétben.

//Én részemről köszönöm szépen a mesét Dem. Smile

Nekem tetszett, csak egy dolog nem. A meséd meghirdetésénél ezt írtad: „Előjáróban csak annyit hogy itt inkább kicsit gondolkodósabb, nyomozós mese lesz egy komor kissé nyomasztó környezetben, és nem a harcon lesz a fő hangsúly.” Nos, mi kb. itt semmit se nyomoztunk, végig mentünk, amerre mondtad és elgondolkodó részt se igazán érzékeltem, szóval kb. csak végig harc volt és nekem ez így azért nem tetszett, mert nem ezt hirdetted. Smile

Szóval máskor ha ilyesmit hirdetsz, akkor az tényleg legyen is ilyen vagy ne írd bele, hogy milyen lesz és akkor majd meglátjuk, csak mert most én nem tömény harcra számítottam. Nem kötekedni akarok, remélem nem veszed rossz néven, egyszerűen csak ez a véleményem. Smile

//

Tárgy: Re: Elátkozottak orma (NRT mesehelyszín) 2014-03-31, 2:00 pm

A harc a vége felé közeledik, mindenki végzi a saját feladatát kis csoportokra bontva, így egyszerre küzdhetünk a két lény ellen. Úgy gondolom a gólem ellen ényegesen könyebb dolgunk van Oliverrel, de a két egyetemista elegendő tapasztalattal és tudással rendelkezik, hogy legyőzzék a Lichet. A varázslatok bevállnak, a lény haldokolni kezd, bár mindennek meg van a maga ára. Daph az életét kockáztatja, Alexi meg a lény erejével próbál megbirkózni, ami láthatóan és érthetően nagy feladatnak ígérkezik. Mivel a többiek elvannak foglalva a lény elégetésével, ezért én a fiúhoz sietek, hogy valamiféle támaszt nyújtsak neki, bár már meg sem lepődöm a válaszon, hisz még is csak egy Inflás illetve Ő itt Alexi Solsagan.
- Férfiúi gőg! – Forgatom meg szemeimet, de ha nem hát én. Tőlem el is ájulhat akkor sem kaparom most már össze a földről. Nélküle is eltudok lenni a világban. Testi épségemre vigyázva létrehozok egy védővarázslatot, ami megvéd a fentebbről lehulló kövektől. Tudom, hogy nem tart örökké és igazából túl sok mindenre nem is jó, de amíg ezek összeszedik magukat addig talán kibírjuk. Közben Xeno is visszatér, rosszallóan csóvája a fejét. Nem talált kiutat. Francba! Azonban a két egyetemista még mindig kivihet minket innen, bár kérdés, hogy még képesek e rá. Ugyan Alexi ereje a sokszorosára nőtt az eredetihez képest, de nem utaznék vele most szívesen, Daph pedig hármunkat… hát elég necces. Azonban nem hezitálhatok tovább, azért sem, mert kezd felfordulni a gyomrom az égett hús szagától illetve azért sem, mert a hely perceken belül összeomlik. Kételkedve ugyan, de megfogom Daphe-ot, hogy ki jussunk innen, míg Xeno az én alkaromba kapaszkodik. Érzem, hogy körmeit a bőrömbe válja, de idegi elhalásom miatt nem érzem ezt a felszínes fájdalmat.
A hopponálás minden kételyem ellenére sikeresen megtörténik és már is a tónál lyukadok ki. Jólesően huppanok le a földre, végre pihenhetek egy kicsit. Hajam szétterül körülöttem, míg a hideg fű a bőrömet cirógatja. Xeno is le telepszik mellém. Tollai harciasan még egy kicsit mindig fel vannak fújva, de megereszkedett szemhéján látom, hogy Ő is örül annak, hogy végre kijutottunk.
- Kösz az életmentést. Mi még maradunk, szerintem fürdök egyet. Sziasztok! – Beszélek egyöntetűen mindenkihez, hisz szerintem csapatmunka nélkül nehezebb lett volna. Még egy darabig fekszem a fűben, megvárom, hogy mindenki elmenjen, utána alkalmazom magamon a testfelmelegítő varázslatot. Meztelenre vetkőzöm és a hideg vízbe sétálok, hogy lemossam magamról a nap fáradalmait.

//Köszönöm a mesét én is élveztem. Izgis volt. Siddel, viszont egyet kell értenem, én sem hasonló mesére számítottam, sőt szerintem a harchoz nem is Lisbeth-tet hoztam volna. Ennek ellenére nem bántam meg, sőt. A legközelebbire is szívesen jövök… oh és ez meg is történt, hisz Árnyon már is belékeztünk a másikba illetve itt is egybe (: //

» A múlt titkai (NRT-s mesehelyszín)