Iskolai kikötő

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-15, 11:00 pm

* Sötét van, de ez nem zavarja a Magyar srácot. Nem véletlen, hogy ezt az időpontot választotta. A semmiből csak úgy megjelenik a móló közepén. Zsupsz kulccsal utazik mi mással. Itt volt az ideje hogy vissza jöjjön egy kicsit. Valaki miatt van itt, de senki nem tudja hogy vissza jött. Nem jelezte azt sem hogy elmegy s azt sem hogy vissza jön. Végül is egy személy tudta hogy elmegy s annyi éppen elég is. Jól néz ki a fiú nagyon is. Egy selyem ing van rajta melynek világos zöld színe van. Hozzá egy fekete nadrág s egy ugyan olyan cipő van a lábán. Kicsit hidegnek érzi a levegőt pedig a szobájába egész jó idő volt. Egy fekete zakó van a kezébe melyet fel is vesz. Teljesen elegáns az öltözete. Miután bele búj a zakóba el is indul a mólóról az iskola felé. Régen volt már itt, így egy mély levegőt vessz. Teljesen más az itten levegő mint az otthoni. Sokkal tisztább a levegő mint Magyarországon.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-15, 11:13 pm

*hamarosan azonban a révész hajója jelenik meg a kikötőben, s bár a pasas eléggé mogorva mint mindig, a lélekvesztőből kipattanó lány e3ttől függetlenül jókedvűen köszön neki. Hangja is erről árulkodik, köszönése vidám, a szavak dallamosak, hiszen az olasz nyelv már csak ilyen, s így indul el befelé a lány, mögötte pedig egy ocelot követi egykedvűen, méltóságteljes, határozott léptekkel. Amúgy Via magassarkú bőrcsizmát visel, fekete harisnyát, hozzá farmer sortot és egy fekete bőrkabátot meg egy lila sálat. Vörös haja pedig egyszerűen kibontva, sőt, néhány hullámot is látni benne, talán a víz párájától. Ahogy lépked befele, egy alakot vesz észre a távolban. Egy ideig hunyorog szemeivel majd lassan kibontakozik előtte a másik s felismeri a másikat, mire pimasz de jókedvű mosollyal kiált a másikra*
- Péter!* Integet is neki majd mikor odaér, köszön is neki rendesen, sőt, még két puszit is kap a lánytól.*
- Szia! Ezer éve nem láttalak! Merre jártál?* Érdeklődik a lány.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-15, 11:31 pm

* Nincs nagyon távol a móló és hallja az olasz szavakat, de nem fordul meg. Nem gondolj hogy neki szólnának, így hát maga biztosan lépked tovább. Egész addig még meg nem hallja a nevét. Megfordul s Via szép arcával találja szembe magát. Rég látta a leányzót s egy mosoly fut végig az arcán. Megvárja a lányt, hiszen nem véletlen szólították meg. Na meg ha már integet neki a lány akkor nem hagyja itt a sötétben még a végén valaki olyanba botlik aki nem kedves. Mikor a lány elég közel van, csak akkor szólal meg.*
- Helló kis lány* Hangja mély és maga biztosan csend a hűvös éjszakában. Két puszit is kap, melyet viszonoz. A mosoly ott marad az arcán, mert nem számított a puszira.*
- Azt hiszem hogy sokszor kell eltűnnöm ha két puszi a fogadtatás akkor ezer év után mit kapok?* Vigyorodik el ahogy szokott, s most is hozza a jól megszokott formáját. Na igen aki ismeri az nem csalódik benne.*
- Otthon voltam egy kicsit. Meglátogattam a szüleimet.* Mondja komolyan s tényleg otthon volt ami ráfért. Egy picit hátrébb lép s végig néz a lányon. Nagyon is csinosnak találja a másikat.*
- Veled mi újság van? De ne álljunk itt, mert hűvös van, s ahogy elnézem, még a végén megfázol. Szívesen vállalom a te ápolásod.......* Vigyora most huncut, de számít rá hogy valami kapni fog azért amiért így viselkedik a másikkal. Nem bánja.*
- Szóval mehetünk vagy hova indultál?* hangja kíváncsi mert hát lehet a lánynak dolga van vagy épp randija. Ahogy kinéz ezen nem is csodálkozna a Magyar srác.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-15, 11:57 pm

*A megszólításra elvigyorodik, Pétertől nem veszi zokon sőt, az ő mosolya is szélesebb lesz, tőle ez bók, ő úgy véli.*
- Ha sokáig tűnsz el, még a végén kapsz tőlem egy rózsaszín szalagot is Ti amo Péter felirattal.*Mondja nevetve a lány, bár azért nem kell bele sokat gondolni, épp csak vicces lenne a fiún egy ilyen.*
- Hm, én is tervezem hogy ha végzek a toxikológiával, kicsit kiteszem a lábam végre ebből az árnyékvilágból. Lehangol ez a sötétség meg a sok kissé diliház szökevény embert. Még jó is hogy visszajöttél Péter, majd te vigyázhatsz rám, nehogy valami bajom essen. * Csípkelődik a lány, hiszen őt sem kell félteni. Lehet nem egy izomkolosszus, de a pálcáját jól forgatja és a famulusa sem dísznek van csak. Belekarol közben a fiúba s elindulnak befele, hiszen hűvös van, és a lánynak jól esne egy tea meg valami kaja is.*
- Hm, konyha? Mit szólnál egy hamisítatlan bolognai spagettihez.* Villant egy fogpaszta reklám mosolyt a másikra.*
- Velem? Köszönöm kérdésed, remekül, bár kicsit honvágyam van nekem is, bár inkább a mehetnékem a jobb szó. Amúgy minden rendben, jól mentek a vizsgáim és Dimmel is jól alakulnak a dolgok. * Villantja meg huncutul a szemeit.*
- na és veled? hogy van a barátnőd? * Elvégre ő még mit sem sejt, hogy mi történt Lis és Péter között.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-16, 12:16 am

* A megjegyzésen nevetni kezd. Mindig is kedvelte a lány társaságát, hiszen jól elvoltak. Még mindig nem kedveli a rózsaszín szint hiába divat a fiúknál is. Ő tuti soha nem venne fel olyan inget van pólót ml olyan színű.*
- Akkor nem tűnök el sokáig.* jegyzi meg komolyan mert hát vicces amíg elméleti síkon marad. Neki is jót tett hogy itt hagyta a sulit így biztos hogy Viának is jót fog tenni.*
- Már csak az a vizsgád van? Gyorsan haladsz kis lány. Hogy sikerültek?* Kérdezi meg érdeklődve, de nem csak egy kérdése van. Amit nem is tart magában természetesen.*
- Hova szándékozol menni? És kivel? Gondolom egy ilyen lány nem mászkál egyedül. Csak akad egy lovag aki lesi minden egyes kívánságod.* Mosolyodik el mert azt feltételezi hogy van valakije a leányzónak. Persze tévedhet is és még facér Via.*
- kivel sikerült össze akadnod, hogy dili ház szökevénynek nevezed?* Talán sokat volt távol és sok új diák érkezett a suliba. Talán jó pár friss hús is akik csak ara várnak hogy Mr. hunyadi behallozza őket.*
- Nem venném a szívemre ha a titkárnőmnek valami baja esne* Kezét a szívére teszi s úgy mondja a szavakat. Arcán mosoly díszeleg még mindig.*
- Hát ha megcsinálod akkor jöhet mert é nem tudok főzni, de csajok általában tudnak és én szeretem a házias lányokat* Finoman megböki a leányzót s akkor el is indulnak. Érdeklődik is a lány felől hiszen nem beszéltek már jó ideje.*
- Dimitrij Volodya? Te vele jársz?* Kerekednek i a szemei és ő más ilyen nevű fiút nem ismer. Mondjuk őt sem de a tesóját igen s mivel ikrek egyik sem jobb a másiknál. Legalább is szerinte. A kérdésre felvonja a szemöldökét.*
- Nincs barátnőm* Mondja komolyan mert hát tényleg nincs és köszöni szépen nem is szeretne. Még nem fejezte be azért így hát a hangsúlyt sem vitte le.*
- Azokat a csajokat akikkel az időt töltöm pedig nem nevezném annak. Amúgy pedig köszi remekül vagyok. Megtudom érteni a honvágyad mert most jöttem de már mennék is haza. Remélem nem kell sokáig maradnom s mehetünk is vissza.* Mosolyodik el s mikor az ajtóhoz érnek kinyitja azt a lány előtt.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 3:34 pm

*A fiú már egy jó ideje itt van. Bár tegnap érkezett és ugyan csak ramaty állapotban van még mindig , úgy érzi egy kis friss levegő, és gondolkozás nem fog ártani. Így került egyenesen a kikötőbe már valamikor a reggeli órákban, ahol azóta is van. Pontosabban a partszakaszon ül pár centire a víztől, ami néha néha hozzá ér a bakancsa orrára. Amúgy egy ujjatlan póló és bőrnadrág van rajta, haja pedig kibontva omlik a hátára. Bár ruházata fekete, mégse mondható annyira sötétnek, hiszen a fehér gézlapok már ott vannak a vállán karjain, na meg a behúzott szárnyakon is, amik most félig meddig szabadon vannak. Nem is tudná eltakarni, hiszen a kötözéseknek hála elég hülyén nézne ki. Tekintete csupán csak az óceánt figyeli, és arcán látszik, hogy nem is jár teljesen ezen a világon. Elég hosszú ideig nem volt itthon és ez látszik is rajta, vajon mi történhetett az itt lévőkkel? Lehet éppen ez is megfordul a fejébe, köztük egy valaki még erősebben, akivel eddig még nem tudott találkozni. Na de az idő múlik, neki meg még van türelme, és már itthon van. Ez már nagy szó. Lassan előveszi az oldalára biggyesztett tőrt amit még Mordanatól kapott, majd játszani kezd vele. Csupán csak forgatja a kezébe néha néha végig simítva az élen, de tekintete nem szabadul el a tenger látványától.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 3:47 pm

* Ahogy kiszállok a csónakból és megindulok a kastély felé, menet közben egy kisebb papírzacskóból csemegézek némi süteményt, ugyanis egy jó negyed órája igen csak megkívántam, így átszáguldoztam Mystral kicsiny városába. Persze pont ilyenkor fogy el a hálószobai kis tár, na de nem bántam a kis utat, legalább kimozdultam kicsit. Napjaim továbbra sem változnak, elég sokszor émelygek s fáradtabb is vagyok, így biztosra veszem, hogy Nil tippje miszerint terhes vagyok beigazolódni látszik. Csak ezt még meg kéne erősítenie egy hozzáértőnek is. S hogy aztán mi lesz...arról még fogalma sincs, de biztos benne, hogy a Valerius család nem igazán örülne egy félvér fattyúnak. Eme gondolatok fordulnak meg a fejemben, miközben a hideg is kiráz tőlük ahogy vetek egy pillantást a sziklás part felé. Amint felfedezek egy alakot azon nyomban földbe gyökerezik a lábam, hisz a látvány nem mindennapi. Egy szárnyakkal rendelkező alak ücsörög, kezében egy kés mivel még innen is jól láthatóan játszik vele, karjai bekötözve. Felkelti kíváncsiságomat és utamat megszakítva indulok meg felé, mivel fogalmam sincs ki az, elég sok hosszú, fekete hajú srác fordul meg a suliban. Esélyem sincs kitalálni ki rendelkezik szárnyakkal...
Amikor közelebb érek hozzá lassítok lépteimen és óvatosan kukucskálok bele az arcára, persze messziről, hisz fogalmam sincs ki az s hogy veszélyes e. De amint meglátom az ismerős arcot megkönnyebbülten szavalok meglepettségemben.*
- Mordred? Azta p*csa, neked mióta vannak szárnyaid?* állok meg előtte s térek egyből a lényegre köszönés nélkül, mit talán elnéz nekem a másik meglepettségemben.*
- Nagyon rég láttalak...minden rendben veled?* pillantok itt kötözött testrészeire, majd a tőrre mi a kezében van. Nincs jó hangulatában, legalábbis úgy veszem észre, de ez a fiú sosincs abban, szóval semmi extra.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 4:02 pm

*A fiú még mindig kicsit gondolataival elfoglalva, nézi az óceánt, nem igen tudja hányadikát írnak, hiszen volt idő amikor nem számolta a napokat. Mindjárt amikor elkapták, most kicsit fura.. nem tudja hogy napok hetek vagy hónapok telltek el.. Gondolataiból viszont egy ismerős hang téríti ki, éppen mikor végig simít a pengén, így kissé meg is ugrik és sikeresen elvágja az ujját amire csak felszisszen...*
~Fene elszoktam már ettől...~*lazulnak el az izmai, miközben fejét lassan a lány fele irányítja, a kezét pedig megtörli a felsőjébe. Bizony nem igen titkolózott most remélhetőleg nem fog híre menni, hogy egy "mutáns" van az iskola falai között..*
-Neked is szép napot... A kérdésre válaszolva pedig..... hmm elég régóta. Úgy fél éve.*mondja, hiszen attól hogy eddig nem mutatta nem biztos hogy nem is volt.*
-És a legjobb ha a többiek úgy is tudják, hogy teljesen "normális" testtel rendelkezem. Remélem számíthatok ebbe a segítségedre.*néz a lány szemeibe, jelezve hogy bizony nem lenne jó ha tovább adná, majd válaszol a kérdésre is. Csupán csak lassan bólogatva kezd el beszélni.*
-Bizony... régen. Igazából azt se tudom hogy milyen dátumot írunk... kissé zűrösek voltak az elmúlt idők... amíg nem voltam itt, és hogy rendbe van e? Azt hiszem most már igen*mondja, de mintha arcán a saját megerősítését várná, elvégre tényleg megmaradtak a jó érzései, de kicsit azért még tompa a kimerüléstől.*
-És erre? Mi történt? Gondolok az újdonsült főnökségre...*int fejével egy pillanatig a kastély felé, elvégre a láyn itt volt több mindent tudhat mint ő.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 4:18 pm

* Fogalmam sincs ki lehet az az ember a szikláknál így felé veszem az irányt, mivel kíváncsiságom elnyomja a fejemben megszólaló vészjelző kis hangocskát. Na meg egyébként is Sentinel vagyok vagy mi fene, így ellenőriznem kell nem e egy "betolakodó" sunyizik a kastély körül. Ám amint közelebb érek és meglátom az ismerős arcot, kinek hátán eleddig számomra ismeretlen szárnyak trónolnak, meglepett szavak hagyják el ajkamat s úgy tűnik a fiút is sikeresen megijesztem, mert elvágja az ujját.*
- Bocsi, nem volt szándékos...* mentegetőzöm, de egyébként sem szerencsés a késsel játszadozni. Megfeledkezve az illemről térek egyből a lényegre, mire a fiú szavai nyomán köszönök neki én is, majd kissé felvonom a szemöldököm.*
- Fél éve? Eddig akkor jól titkoltad...sosem vettem észre.* ezek szerint egy ideje már megvan neki, de arról továbbra sincs fogalmam miként "szerezte". Az utalásra viszonozom a pillantást aprót bólintva.*
- Rendben van, ha így akarod...bár akkor nem ücsörögnék fedettlenül itt kint a sziklákon, én is kiszúrtam már elég messziről.* felelem eme kicsinyke tanáccsal ellátva, de én tartani fogom a számat, ilyen esetekben mindenképpen. Na meg egyébként sem vagyok pletykás...csak néha. Érdeklődve teszem fel kérdésem, mivel valóban régen találkoztam vele s ahogy hallom itt sem volt a suliban.*
- Ha tudni szeretnéd azt hiszem 22-e van és hétfő. Bár nem tuti, nekem is összefolynak kissé a napok.* húzom el a számat majd tovább hallgatom Mordredet.*
- Fúrja az oldalam merre jártál ilyen sokáig s mi volt körülötted zűrös, de ha nem akarod nem kell elmondani...megfogom érteni.* próbálkozom kicsikét, bár tényleg megértő embernek tartom magam, ha valaki nem akar elmondani valamit, hisz nekem is vannak olyan dolgaim, mit nem szívesen osztok meg mindenkivel. Na de a fiú is érdeklődik a jelenlegi helyzetről s sóhajtva zárom be a kis tasakom száját.*
- A helyzet változatlanul kedvezőtlen, de nem reménytelen...* felelem titokzatosan, hisz Nil megkért arra, hogy ne fecsegjem ki titkát, így nem is fogom, de legalább sugallom azt szavaimmal, hogy változás lesz hamarosan.*
- Még mindig itt trónolnak és uralkodnak, durvák és minden amit eltudsz képzelni...Lucius még mindig nem tért vissza és a vizsgák is folynak a maguk medrükben...* vázolom fel a helyzetet, egyszóval Mordred nem maradt le semmiről.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 4:36 pm

*A bocsánat kérésre csupán csak lassan megrántja a vállát. Az utóbbi időkben kapott többet is komolyabbakat, egy kis nyisszantásba nem fog belehalni.*
-Semmiség... volt már rosszabb is.*mondja csendesen, ezután pedig kérdez. Fura mód a hangja hűvös de most nem akar senkibe félelmet teremteni, úgy tűnik ahhoz túlságosan le van amortizálva.*
-Muszáj volt. Nem akarom magamra felhívni a figyelmet. Abból csak bajok történnek. Na meg én se tudom hogy miért kaptam őket. Az a nap eléggé kusza volt.*feleli kissé gondolataiba temetkezve, ezután inkább úgy tűnik információ gyűjtésre adja a fejét, elvégre a lány többet tud mint ő.*
-Igazából mindegy... most fáradt vagyok ahhoz hogy tetessem. Meg fáj is...*utal rá, hogy ott is megsebesült, na de amikor megtudja hányadikát írnak ki is ütközik az arcán a fura értetlenség.*
-22-e.... mint November? Az időjárást tekintve már közel az év vége....*mondja mintegy magának, majd lassan a lábai elé néz.*
-Két hónap... hogy az a....*sziszegi maga elé, de aztán megrázza a fejét, és a lányra néz. Nehéz elhinni hogy két hónap eltelt mióta elhagyta a sulit. Még mindig ezen jár az agya, amikor hallja, hogy a lány tovább folytatja a beszédet, így aztán mint akit hirtelen ébresztettek fel csak megrázza a fejét*
-Messze... elég messze innen, de ez bonyolult, és az igazat megvallva Kaktovik után én se tudom hogy pontosan hol voltam...*gondolkozik el, legalább most van rá ideje, hogy lepörgesse az eseményeket a fejébe, a következő szavakra viszont lassan hátra kapja a fejét és mintha erőtlenül nevetni kezdene. Pár pillanatig eltart nála a hatás, de lassan el is csendesedik.*
-Az biztos hogy nem az.. legalábbis azt hiszem mondhatom hogy ameddig távol voltam megtudtam egyet smást, aminek a felét bár én se értem de....jah van esély.*mondja kissé megnyugodtva, majd ismét kinyújtózkodik bár óvatosan hiszen fáj mindene.*
-Hát... ki tudja meddig, nem hinném hogy így lesz vége, a magiszterek tudnak valamit, és szerintem terveznek is... nekem még egy vizsgám sincs meg.*hiszen nem is volt itthon. És az előzőt miért mondta? Nem hiszi hogy csak ő kapott ehhez hasonló " küldetéseket"*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 7:04 pm

// Olvad //

* Hm, némi hangulatváltozást érzékelek a fiún, bár egyenlőre nem tudom betudni semminek, mivel fogalmam sincs mitőrtént vele. De az is lehet, hogy csak a képzeletem ragadott el, így miután a kapott szárnyakra kerül a szó figyelmsesen hallgatom a másikat.*
- Érdekes...már azt hinné az ember a furcsaságok eltűntek a suli körül, de úgy látszik mégsem. Biztosan kiérdemelted valamivel vagy nem tudom.*vonom meg a vállam, mert a találgatással semmire sem megyek s azóta talán a fiú is rájött volna már magától hogy s mint történtek a dolgok. Na de furcsa számomra, hogy akkor miért ül szabad háttal itt kint a kastély előtt, hisz bárki megláthatja, pedig titokban akarja tartani. elég csak valakinek kinéznie a hatalmas ablakokon és meg is látja. Egy pillantást vetek az épület megannyi magas ablakára, majd vissza a fiúra. Idővel a majszolást is befejezem, teli vagyok az állandó evéstől, így el is dugom a zsebembe, hogy ne is lássam. Mordred úgy tűnik időeltolódásban szenved így elárulom neki melyik napot írjuk s ez láthatólag megdöbbenti.*
- Bizony...hamarosan itt a Télapó, a Karácsony meg minden...* motyogom halkan magam elé s amikor a két hónap is szóba kerül kíváncsivá válok és rákérdezek, hogy tulajdonképpen hol is járt a fiú ez idő alatt. Rövid csend után újra hallható lesz hangom és tovább kérdezősködöm, majd biztosan leállít a másik ha túl messzire megyek.*
- Mit kerestél ott? Magatól mentél vagy...?* hagyom lógva a kérdést mert ismét csak bizonytalan talajon járok, majd a fiú kérdésére válaszolva az itteni dolgok kerülnek szóba. El is mondom röviden a helyzetet mire a másik felnevet igen furcsa hangnemben így visszafolytok egy kis mosolyt mi az arcomra kerekedne.*
- Hát reméljük...szerintem sem tart már sokáig ez a helyzet. És ha már itt tartunk mit tudtál meg? Csak hogy én is tisztán lássam a helyzetet.* ülök le végül a másik mellé, lábaimat keresztbe vágom, kezecskémet a kabátom zsebébe dugom s kíváncsian fordulok a srác felé.*
- Lehet igazad van...talán hamarosan mi is érzékeljük a dolgokat. A vizsgáknak még nincs vége, bőven van időd letenni őket szóval nem lesz gond. Biztosan menni fog neked is.* én már túlvagyok rajkta szerencsére, egyik probléma megoldva de jön a másik, ez már csak így van.*
- Hogy sebesültél meg? Ezek szerint nem volt veszélytelen a hely ahol jártál...meg olyan...olyan furi vagy egy kicsit bevallom.* legalábbis ezt szűröm le a kötésekből, na meg eszembe jut szaktársam is kivel pár napja szintén találkoztam s ő sem volt valami jó állapotban. Bárhol van az ember úgy tűnik mindenhol leselkedik rá a veszély...még jó hogy velük Rómában nem történt semmi. Kész csoda.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 7:22 pm

*A válaszra csak lassan bólint, miközben tekintete vissza tér a tengerhez, nem tudja pontosan erre a választ, talán mgé nem is gondolkozott annyira el rajta.*
-Lehet hogy így volt. De lehet hogy csak jókor voltam " jó" helyen.*mondja komoly hangon, bizony azt hogy megérdemelte e vagy csupán csak úgy került hozzá nem tudni. Na igen idő közben kiderül, hogy az idő is változik, és nemsokára vége az évnek*
-Hmm érdekes. Szalad az idő. Mondjuk a karácsony most nem igen érdekel. Nem vagyok annyira ünneplős..*vagyis inkább mondaná úgy hogy tudja kivel szeretne ünnepelni, és amíg nem tudja meg hogy vele mi van addig még nem lehet teljesen nyugodt. A lány viszont tovább kérdezősködik. Nem tudni hogy a fiúnak mennyire van kedve teljesen válaszolni, arcán most csupán csak a fáradtság egyes jelei látszódnak*
-Mondhatjuk úgy is hogy félig meddig. Saját akaratból mentem de volt rám hatással külsős hatás is. A volt magiszterem tett róla. Aztán ahogy ismered a mondást, rálépsz egy útra akkor jobb ha végig mész rajta.*magyarázza el röviden, a maga titokzatos módján. A további kérdésre csupán csak lassan megemeli a vállát, miközben megtisztítja a véres tőrt, és vissza helyezve a tokjába a lányra néz.*
-Csupán csak annyit , hogy sebezhető. De egyenlőre nem akarok többet mondani ameddig nem igazolódik be..*fejezi be kimérten, a következőekre pedig csak bólint.*
-Bizonyára igen. Lehet hogy hetek lehet hogy napok, de észre fogjuk venni, legalábbis ha engem kérdezel én ezt gondolom. A vizsgákat meg majd leteszem... előbb még van egy kis magánjellegű feladatom hátra..*na igen van ami fontosságot követel a fiú szemébe, és ez a kis magánjellegű feladat fotnosabb is.*
-Furi? Már miért lennék az?*kérdez vissza kicsit hitetlenül, hiszen ez így furán hangzott, na de mindegy is, mostanában elég sok fura dolgot észlelt .*
-Hosszú sora van... megvertek, megégtem megvagdostak... nem volt éppen döccenő mentes az út. Az igazat megvallva egy valami tartotta bennem a lelket...ha az nem lett volna lehet már nem lennék itt.*vallja be komor hangon. És hogy miért nem lenne itt? valószínűleg feladta volna, vagy vissza fordul, maga se tudja. Pár pillanatig csupán csak komoran néz maga elé, élvezve a csendet, majd nemsokára megszólal.*
-És? Az itteniekkel minden rendben van?*kérdezi meg kis idő múlva. Bizony fura kérdés, hiszen nem a nagy többség érdekli csupán egyetlen ember aki nem más mint a Toxicologiai tanársegéd.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 7:58 pm

* Úgy tűnik Mordred sem tudja miókból növesztett szárnyakat, de végül annyira rossz nem lehet a dolog, ha eltudja rejteni mások elől a ruhája alatt. Hisz ezek szerint eddig is ott volt.*
- És vetted már hasznát?* kérdezősködöm tovább, lehet hogy a srác agyára megyek ezzel a hülye kérdésekkel, de ez van, legfeljebb szól ha már unja s jobb lenne ha befognám a lepénylesőmet, legalábbis így ismertem meg a találkozásaink alkalmával. Az idő múlik, ki észreveszi ki nem, de az Infaltusos fiú az utóbbiak közé tartozik.*
- Én sem...csak az év végéről ez jut eszembe. Ki örül neki ki nem...én szeretném ha azokban a napokban minden olyan lenne mint egy sima hétköznapi napon.* felelem összevont szemöldökkel kicsit talán el is révedve, mivle nem igen szeretem ezt az ünnepet, sosem volt részem egy normális családi karácsonyozásban. Szóval részemről ennyit erről. Nah de kérdéseimet csak felrakosgatom a másiknak ki szúkszavűan, de válaszolgat rá.*
- Értem. Legközelebb jobban jársz ha ki sme teszed a lábad...bár ez nem hangzik túl kecsegtetőnek, néha jó kicsit elhúzni innen.* sóhajtok fel színpadiasan majd a vezetőség kerül szóba, hol is hónapok óta nem igazán történik semmi, de talán a nagy csend a készülődést jelenti. Bízok benne, hogy erről van szó. Mivel nem volt itt Mordred így a vizsgáival is elvan kicsit maradva, de még semmi sincs veszve, hisz messze még a december vége.*
- Persze...van rá másfél hónapod.* a magánjellegű dologra nem téárek ki, nem kérdezősködöm ezzel kapcsolatban, mivel benne van a szóban, hogy mit is jelent. De a beszélgetés tovább folytatódik majd egy általam megjegyzett mondatra a fiú meglepetten kérdez vissza.*
- Nem tudom, olyan megviseltnek tűnsz s halkabbnak. Na nem mintha kiabáltál volna eddig, na de érted.* magyarázom meg.* Persze nem rosszból mondtam, csak úgy megjegyeztem.* nem mentegetőzöm csak hogy tiszta sor legyen a dolog. Végül is arról érdeklődöm a továbbiakban, hogy mi történt vele miután lecsüccsenek mellé s ahogy hallgatom szavait, úgy rázkódom meg kissé, hisz ez borzalmas.*
- Sajnálom...tudom, hogy hülyén hangzik, de ilyet soha senkinek sem kívánnék. Azt sajnálom, hogy ezen vkeresztül kellett menned.* felelem halkabban, hisz már a szavak is megviseltek szinte mindjárt elbőgöm magam. Nem tudom miért, nem szoktam ilyen lenni, ezt ois betudom az egyre beigazolódó más állapotnak. Egy kis csend jólesik most nekem is, de ez nem tart sokáig mert a fiú érdeklődni kezd ismét.*
- Hm hát fogjuk rá...halálesetről nem tudok ha ez megnyugtat, de vannak olyanok is, akiket megvisel a vezetőség ökhm módszere. Többet nagyon én sem tudok, mert a szobámban tartózkodom leginkább, de semmi egetrengetőről nem tudok.* felelem mindkét vállamat felemelve, majd hamarosan le is engedem.*
- Szerintem ez így jó, ha nem történik semmi. Legalábbis ilyen nagyobb balhéra gondolok...*pillantok felé ismét, majd vissza a tengere.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 8:25 pm

*A kérdésre csupán csak lassan bólogatni kezd, bár belegondolva már előbb próbálgathatta volna a szárnyait, lehet akkor a legutolsó atrakció technikásabb lett volna.*
-Mondjuk úgy hogy húzott már ki szerencsétlen helyzetekből... bár nehéz volt hozzá szokni.*mondja a másikra pillantva tekintetével, miközben szemei otthagyják a hullámokat.*
-Akarod mondani, olyan sima hétköznapokban, ami még ez előtt volt?*kérdez vissza ugyancsak változatlan hangszínnel, bár nem tudja, hogy a mostani hétköznapok hogy mennek erre felé, elég régen ment el. A következőre csupán csak megrázza a fejét*
-Ez az ami lehetetlen, nem fogok emghunyászkodni, na meg túlélő típus vagyok, és vannak céljaim... *valahogy most úgy érzi sokkal rosszabb nem jöhet, bár lehet hogy téved, de már az jó hogy vissza ért. BÁr lehetne még jobb is. A vizsgákra csak lassan bólint, ezek miatt aggódik a legkevésbé jelenleg*
-Szerencsére még van. A toxicologia vizsgát ki nem hagynám...*felei nyugodt hangon, majd amikor a rákérdez, hogy miért fura, és megkapja a választ csupán egy pillanatig némán vissza fordul a tenger felé.*
-Csupán csak gondolkozok.... néha a csend jó társ..segít össze szedni a gondolataidat.*csupán csak ennyit mond miközbe tekintete néha egy egy kósza hullámon akad meg, a szavakra pedig csupán csak felhúzza a szemöldökét.*
-Nincs mit sajnálni ezen... valakinek keresztül kellett. Na meg lehetett volna rosszabb is. Sokkal rosszabb*gondol itt a démon utolsó szavaira, na akkor bizony most nem így érezné magát az egyszer biztos. Ezután kérdezősködni kezd, de úgy tűnik, hogy a válaszok, nem igen elégítik ki a kíváncsiságát, és ez az arcán is látszik. BÁr ha már azt tudja, hogy nem volt gyilkosság az megnyugtató.*
-Gondolom nem éppen bánnak kesztyűs kézzel az emberrel. Tudom az emberei már mutattak egy kis ízelítőt. Bár nem itt...*teszi hozzá, hiszen csak pár órája van ismét itthon, szóval arról nem sokat tud, hogy itt mi hogy megy.*
-Na és Mordanaról tudsz valamit?*néz fordítja félig a fejét a másikra, bár nem hinné hogy jóba vannak ismerve az albínót is hiszen nem tudja hogy olyan sok barátja lenne e de más nem ha tudja hogy vizsgáztat akkor azt is hogy túlságosan nagy baj nem lehet. Végül csak kinyújtózkodik és egy pillanatra lehunyja a szemeit is*
-Kíváncsi vagyok hogy mi lesz ennek az egésznek a vége... na meg hogy a nagyfőnök hogy érzi magát oda fent...*néz a torony felé kissé sötét pillantással , pár percig ott is tartva a szemét.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 9:06 pm

* Szerintem annyira rossz nem lehet, hogy az embernek szárnyai vannak, bizonyára vannak s lesznek olyan helyzetek az életben hol hasznukat veszi majd a srác is.*
- Jó az ha van hidd el...kifut még egyszer a lábad alól a talaj...* felelem nyugodtan, mert miért is ne történne meg, itt minden lehetséges. A közelgő ünnepek is szóba kerülnek, de egyáltalán nem repessünk értük, legalábbis így érzem ki a másik szavaiból.*
- Nekem a jelenlegi hétköznapok is megfelelnek. De jobb lenne, ha addigra nem állna minden sarkon egy elvetemült állat s nem fitogtatná képességeit s erejét Charles. Bár velem normális volt vizsgán meglepő módon..szerintem minél előbb túl akart esni a feladatán.* felelem megvonva vállam, végül is ha kicsit normálisabb és nem olyan gonosz nincs vele bajom, de általában nem ilyen.*
- Vajon miért?* mosolyodom el szélesen, hisz köztudott, hogy a tanársegéd lány és ez a fiatalember összeszűrték a levet. Megemlítem hogy furi kicsit most nekem, majd meg is érkezik erre a válasz hogy miért, mire csak bólintok, eddig is tudtam hogy szereti a csendet és a magányt na meg a határtalan gondolkodást. Van egy két dolog mit tudok róla, de közelebbről nem ismerem. Hallgatva a történteket apró rázkódások lesznek úrrá rajtam, nem lehetett könnyű ennek a fiatal fiúnak, az biztos. Majd csendesen motyog még ezt azt de Mordredet úgy tűnik semmiképpen nem lehet meghatni. Ez van.*
- Nem baj én akkor is sajnálom, hogy végigkellett szenvedned ezt az utat. Egy normális tizenhat-tizenhétéves srác ilyesmit csak a filmekben lát...* hm most mintha azt mondtam volna, hogy ő nem normális, hogy "mi" nem vagyunk azok, de hát végül is ez az igazság. Nem véletlenül nem mondta el szerintem apám, hogy mi volt anyám. ( szép mondat xD ).
Pár mondatot ejtek az itteni dolgokról, igazából van olyan dolog miről lemaradtam vagy már csak nem emlékszek, de legalább egetrengető dologról nincs tudomásom. Ha csak a diákok fenyítését nem nevezzük annak s azt, hogy sideris ismét "magánál" van s tudja, hogy Charles csak trónfosztó. De hát nem lehet mindenről beszélnem, hisz megígértem s ahogy a szárnyakat is megtartom magamnak úgy Nil és Sid titkát is.*
- Hát nem igazán...az egyik szaktársamat jól megverték, mert olyat tett ami nem volt ínyükre. De ezek szerint nem újdonság számodra...szóval ahol voltál ott is Charles emberei kínoztak? Borzasztó mekkora hatalma van...ezek után kételkedem abban hogy legyőzhető e. Túl sok embere és segítője van.Nagyon sok...* motyogom egyre reményvesztettebben magam elé, eddig is tudtam hogy vannak egy páran s nem csak itt a suliban, de ez már túl soknak bizonyul. Ahogy a kedveséről kérdez mosolyogva fordulok felé s kicsit megrázom a fejem, mire tincseim is életre kelnek.*
- Nemsokat. Szerintem tudod, hogy semleges a viszonyunk...mikor vizsgáztam nála teljesen rendben volt, még talán szinte kedves is, de aztán megmutatta megint csak foga fehérjét mikor elszúrtam valamit.* felelem mosolyogva, majd sóhajtva mivel az lett a legrosszabb vizsgám, pedig abból is 90 felett akartam végezni.*
- Nem sikerült valami jól a toxi...figyelmetlen voltam. A legrosszabb vizsgám lett 70 valamennyi százalékkal.* húzom el ajkam látványosan, sokkal sikeresebb vizsgát szerettem volna elérni, de összeségében így is 91%-os lettem szóval nem panaszkodom. Mordred tesz egy kijelentést mire követem a pillantását s bizony tudom kire utal.*
- Talán tudsz valamitt amiért rosszul kéne lennie? Ne csigázz, tökre örülök hogy elcsevizünk, ne kelljen kihúzni belőled.* felelem kis mosollyal ajkaimon, persze lehet a másik nem is így gondolja, de azzal nem tudok mit kezdeni.*
- Biztos élvezkedik hatalmán...mást el sem tudok képzelni.* veszem el a toronyról a pillantásom, majd várakozón a fiúra emelem hogy kezdjen el szépen csak mesélni nekem mindarról, amiről tud.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 9:42 pm

-Remélem azért nem most lesz... repülni nehéz...*csupán csak ennyit mond, na meg kérdés milyen értelembe mondta ezt. Egy biztos a fiú nem drogos tehát azt nyugodtan ki lehet zárni.*
-Egyet értek... de úgy tűnik jelenleg ki kell őket bírni. Nem teszünk borsot az orruk alá talán békén hagynak. Remélem legalábbis.*mondja kicsit szétnézve, mintha maga is azt figyelné, van e valaki a közelbe, de szemei nem látnak semmit. Ezután a vizsgákról kezdenek el beszélgetni, amire a lány kicsit furán is válaszol, de a fiút úgy tűnik nem rosszul érinti, inkább még talán meg is jelenik egy halvány mosoly ajkai bal szegletében*
-Szerintem te is tudod, de ha mégse akkor annyit mondok..... Nem akarok csalódást okozni valakinek...*mondja még hozzá téve egy félmosollyal, bizony nem könnyű őt meghatni, talán meghatódottan is kevesen és kevésszer látták csak, de hát, nem kell mindenkinek tudnia hogy a kőszív mögött van valami élő is, elég azon keveseknek látnia , akik hozzá is közel állnak. A szavakra csak oldalra dönti a fejét.*
-Lehet hogy a normális fiúk csak a TVben látnak, de a magunkfajta sötét fickóknak ez bele jár az élvezeti pótlékba... Főleg hogy egy olyan helyre jöttünk tanulni ahol már maguk a körülmények is sötétek, szerintem bátran lehet mondani, hogy amikor aláírtuk a felvételi papírt elfogadtuk hogy akár az első évet se érjük meg...*mondja komoran, bizony így vélekedik a dologról, végül csak lassan felsóhajt.*
-Az egyetlen esélyed a túlélésre ha belül már elfogadod hogy halott vagy.... csak úgy tudsz kíméletlen és erőszakos lenni ami szerintem kell a túléléshez.*fejezi be majd jön egy kis csend, végül a történtekről kezdenek el beszélgetni, és a hallott dolgokra mintha lassan elmosolyodna*
-Úgy tűnik akkor vannak páran akik azért borsot törnek az orra alá... jól van ez..*mondja kissé maga elé, majd amikor a lány arról kezd beszélni, hogy sokan vannak csak bólint.*
-És sok helyen... de véleményem szerint ez olyan mint a sakk.... elég ha a királyt leütik akkor a játéknak vége. Ha egyenként akarnák elintézni minden emberét valószínűleg hamar megbuknának vele.*ossza meg a gondolatait, a lánnyal, miközben lassan feláll a helyéről, és lehunyja a szemeit, majd a szavakra el is mosolyodik.*
-Ez jó hír...nagyon jó...*mondja hallkan maga elé mosolyogva, látszik rajta hogy tényleg megörült a hírnek,közben kezével lenyúl a mellette lévő hosszú kabáthoz amit csak úgy kihozott magával.*
-Nem egy egyszerű tantárgy... na de legalább megvan Mordana pedig ilyen, így is szeretem.*ejt egy félmosolyt, miközben úgy tűnik Jasnek sikerült felhúznia az érdeklődését, és miközben magára kanyarítja a kabátot csak hűvös ravaszsággal elmosolyodik*
-Talán igen... sőt ha nem csak nekem voltak ilyen " kalandjaim" akkor talán már több is mint egyszerű rosszullét. Már csak egy kis szikra kéne.... kíváncsi vagyok Fenris prof megjelenik e...*néz egy pillanatra az ég felé, miközben még egy kapucnit is húz a fejére majd a lány felé fordul*
-Lehet... de tegye ameddig tudja... Tudod amikor távol voltam kaptam némi felvilágosítást persze csak arról ami engem érint. Ez a fickó képes volt elszívni mások képességét... így már nem csodálkozok rajta, hogy győzhetett... na de ha ez a képesség csak úgy eltűnne?*kérdezi fejét oldalra billentve de úgy tűnik itt abba hagyja az információk adagolását. Inkább kiegyenesedik.*
-Viszont azt hiszem most megyek. Vár rám még pár dolog. Azt hiszem ideje azzal foglalkoznom ami valóban fontos. Szóval további szép napot*köszön el a lánytól, majd maga körül össze húzva a kabátot megindul a kastély fele. És hogy mit fog csinálni? Azt csak ő tudja.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-22, 10:27 pm

* Ha tudnám mire gondol user, akkor biztosan mondanám, hogy nem a drogra gondolok, csupán tapasztalatból beszélek. Hányszor és hányszor jártam úgy többedmagammal, hogy a talaj hirtelen elltűnt vagy lápossá vált a talpan alatt...csomószor. Minden estre szavaira bólintok, hisz valamelyest sejtem, hogy így van, miven a levitálás sem egyszerű dolog. Sok-sok gyakorlás szükséges hozzá, ahhoz, hogy tökélyre fejlesszük ezt a bennünk lakozó képességet.*
- Nehéz megállni...de reméljük, hogy hamarosan visszaáll a régi rend.* ha már Demien meghalt mert ez a barom megölte vagy megölette, akkor legalább az általa és sid által újraindított iskola térjen vissza régi önmagához. A vizsgák is szóba kerülnek, ezen belül ki lesz emelve a Toxikológia s bizony értem mire gondol a srác s a költői kérdésemre még választ is kapok.*
- Tudom...értettem mire gondoltál.* mosolyodom el kissé, hisz azért nem kell mindent a számba rágni, bár tudom magamról, hogy olykor mégis. De ilyen vagyok, akár zavaró ez másoknak akár nem, nem mindenki tökéletes. A szerzett sebesülések kapcsán kiderül miként is szerezte azokat s hát igen, megvagyok döbbenve kicsit és sajnálom is, hogy mi mindent kellett átélnie, bár Mordredet nem hatják meg szavaim. annyi baj legyen, én ilyesmit akkor sme kívánok soha senkinek. Na jó, talán egy két embernek...én sem vagyok egy angyal forma. Szemeim elkerekednek, ezt érzem magamon ahogy hallgatom a másik véleményét majd köhéccselve fordulok a tenger felé.*
- Nem gondoltam volna, hogy élvezed...ez brutális szerintem, a szenvedés számomra semmi élvezeti jelentőséget nem jelent. Abban viszont egyet értek, hogy sötét a hely és a körülmények is azok, azzal már kevésbé, hogy tudtam mit vállaltam azzal, hogy idejöttem...senki nem mondta, hogy az erdő kedvére kebelez be diákokat s hogy démonkirálynők teszik szolgájává kiszemelt áldozatukat.* felelem komolyan, mivel erről tényleg nem lehetett olvasni sehol sem az iskoláról szóló kis információs füzetben, vagy a neten...Nekem is megvan a magam véleményem mit nem rejtek véka alá, ebből is látszik, hogy különbözőek vagyunk. Hallgatva tovább a fiút kerdek rájönni, hogy tényleg nem egy hajóban evezünk, mivel nekem ilyen s ehhez hasonló gondolatok sosem fordulnak meg a fejemben.*
- Nem hiszem hogy képes lennék rá...nekem nem megy nah...* csóválom meg a fejem, én ki valamelyest félek a haláltól, fogadjam el hogy már halott vagyok? Abszurd számomra. Így is megedződtem ezt illetően, de ez még nagy falat lenne számomra. Röviden elmesélem az itteni helyzetet s persze hogy a vezetőség és irányításuk kerül szóba.*
- Hát igen...nem mindenki irányítható meg ilyenek.* sóhajtom majd arra a következtetésre jutok, hogy Charlesnek igen messzire nyúlik a keze s szerte a világban vannak emberei. Így aztán nincs könnyű dolguk, de nem is a mi, azaz a diákok dolga, hogy ezt rendre tegyük. Röviden mesélek a vizsgámról, majd a torony felé nézek, hova Mordred is felpillant titokzatos szavak közepedte. Úgy érzem tud valamit és szeretném ha megosztaná velem, mégis csak Sentinel vagyok, részben kötelességem hogy védjem a többieket. Nah de ez nem lesz így teljes egészében a srác tovább titokzatoskodik.*
- De jó lenne ha nem ilyen ködösen beszélnél...de értem én hogy nem kötöd az orromra.* ismét meglepődök mikor az Exortus hát rövid időre kinevezett feje kerül szóba. ~ Róla is tud valamit? Ahj de izé ez a fiú...~ zsörtölődök kicsit magamban, de hát talán igaza is van, nem ismer annyirq, nem tudjahogy megbízható vagyok meg ilyenek, szóvla nem faggatom tovább. De bizonygatni sem fogom az tuti. Nem ilyen fából faragtak. Tovább hallgatom sejtelmes szavait, majd a kérdésre válaszolva rápillantok.*
- Simán legyőzhető lenne...* suttogom barnaságaimat rajta tartva, ez jól hangzik, sőt nagyon is jól s ha ez így lenne, akkor kinyírhaták simán.*
- Rendben van...örülök hogy azért egyben vagy. Menj csak és azért vigyázz magadra!* köszönök el tőle, én már csak ilyen vagyok, aggódok azért akit ismerek akár tetszik a másiknak akár nem. Pár percig még ücsörgök a sziklán a tengert figyelve s azon agyalok, hogyha Mordred igazat mond, akkor mikor jön el az a bizonyos idő. ~ Meg kell szabaduljak ettől a gyerektől...hátráltatni fog harcban. Holnap tennem kell valamit ~ gondolom, bár nem vagyok ilyen szívtelen dög, mégis nyílvánvaló számomra hogy több okból nem tarthatom meg ezt a gyermeket. Rövidesen felállok elhatározásom után és besétálok a kastélyba, megyek intézem dolgaimat.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 6:16 pm

*A nagy ajtót felszakítva rohanok ki a Kikötőbe és a könnyeim utána úszva próbálnak utolérni. Nem is gondolok arra, hogy hideg van vagy épp hogy esik a hó, nem érdekel. Egy vastag pulcsi van rajtam, szóval bizonyára nem fogok fázni. Vagy legalábbis nem olyan hamar. A kikötőhöz sietek, majd megállok a móló végénél és könnyeimmel áztatva arcomat átkarolom a karjaimat és csak állok. Hajam egy copfban van és totá lszétkuszálta a szél, így egy erős mozdulattal kitépem a gumit a hajamból és a zsebembe tűröm, majd megrázom a fejemet. A könnyeim lassan felszáradnak és hallgatom, hogy csapódik-e a nagy ajtó, bár sejtem, hogy Troy most lefagyva fog ott állni egy darabig az Étkezőben és nem fogja érdekelni, hogy szeretem-e vagy sem, tudom, hogy elrontottam mindent. Utálhatnám Péter-t, de sajnos rá kell jönnöm, hogy naív voltam és ő csak kihasználta a helyzetet és átvágott. Egy kis gyűlölet lobban fel a szívemben, de gyorsan elhatalmasodik rajta a magány, mert tudom, hogy Troy-t nem fogom visszakapni. Ő csókolózott más lánnyal. Én szexeltem más sráccal. Az én bűnöm nagyobb, habár mást nem igazán követtem el. A kapcsolat halálra van ítélve és minden testemben remegni kezdek, mikor arra gondolok, hogy mi fog történni a következő találkozásunknál.*

//fagy//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 9:19 pm

// Olvad //

* Úgy tűnik, hogy egész jól alakul a szerelem bevallás, bár egy kicsit hisztérikusra sikeredik, Aysha részéről. Nem érti, hogy most miért ilyen, pedig próbálta úgy csinálni, hogy ne higgye azt, hogy csak játszik vele. Eddig úgy néz ki, hogy bejön, de mikor elrohan, természetesen utána megy, mert miért ne tenné, mikor szereti? Ahogy elkapja, tovább fokozza, és úgy tűnik, hogy tényleg minden rendben lesz köztük, amikor a lány elszólja magát. Természetes, hogy feltűnik neki, mikor csak egy csókról volt szó, és nem egy éjszakáról. Nem akarja elhinni, és mikor Aysha arra bólint, hogy igen, lefeküdt vele, lehunyja a szemét, és lehajtja a fejét. Ekkor kapja a szájra puszit, amit nem viszonoz, de nem is fordul el. Nem tesz semmit, a fülébe súgott szóra, összetörik a szíve. Már épp akarna megszólalni, amikor erre nem lesz esélye, mert elrohannak, ismét. Még egy darabig áll, megsemmisülten, majd megfordul, és sietős léptekkel megy a lépcső felé, ahol hallja, hogy a nagy kapu becsapódik. A hang után megy, és mikor a kapuhoz ér, sóhajt egyet, majd kinyitja az ajtót. Még nem késő, mivel még nem ment el a révésszel, addig az ajtó előtt áll, amíg egy kicsit összeszedi magát, és megfogalmazza magában, hogy mit szeretne mondani, majd a zsebébe dugja a kezeit, és lassabb tempóban közelít a másik felé. A gondolkozás nem tart, csak pár pillanatig. Ahogy közelít Aysha-hoz, sóhajt egyet, és beállva mellé, a vizet kezdi nézni. *
- Egy nevet, és egy házat kérek.
* Szól halkabban, bár ebben lehet hallani, hogy düh is van. Nem néz rá, csak tudni akarja, hogy kivel volt a barátnője. Az mondjuk rosszabb lenne, hogyha magától jönne rá, mert akkor tényleg valami baja eshet a srácnak. Aysha-n a döntés joga, hogy elmondja vagy sem. Közben más is megfogalmazódik a fejében, és ezt el is mondja. *
- Lehet, hogy sok a bűnöm, de nem lettem volna képes lefeküdni mással.
* A végét nem viszi le, ebből is tudhatja a lány, hogy van folytatása is, az egy kis hatásszünettel folytatódik, csak összerakja a mondatát a fejében, hogy értelmes legyen. Sok minden kavarog benne, de leginkább szomorúság, fájdalom, és düh, amit lehet hallani a hangjában. Nem üvöltözik, még csak fel sem viszi a hangját, normálisan beszél. *
- Legalább élvezted?
* Igaz nem ezt akarta mondani, de ezt is mire kimondja Aysha felé fordul, és a szemébe néz. Tudni akarja ezt a választ, bár lehet, hogy megint itt hagyják, bár arra úgy is van megoldása. Addig a szemébe néz, hogy lássa igazat mond, vagy nem. Ha megkapja a választ a fejét a víz felé fordítja, és alig hallhatóan sóhajt egyet. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 9:27 pm

*Ott hagyva Troy-t a kikötő felé sietek. Nem tudom, hogy miért is ide jöttem, talán mert a hideg levegő kitisztítja a fejem? Fogalmam sincs, azt sem tudom, hogy mit is akarok most egyáltalán? Semmi ötletem, hogy mit is mondhatnék, ha esetleg Troy követ, de nem fűzök hozzá sok reményt. Azon sem csodálkoznék, hogyha nem akarna velem soha többet találkozni és akárhányszor mégis meglátna, leköpne. Most már tudom, hogy rosszul cselekedtem és tudom, hogy Troy teljes szívéből szeret, mégis megbántva érzem magam a kis szünet miatt.*
-Ha tudtam volna miért...*suttogom lehajtott szemmel és befelé nyelek a könnyeimet, néhány már rá is száradt az arcomra. Csoda, hogy nem lógnak jégcsapok az arcomon. Ezen gondolokdva hallom meg az ajtó csapódását. Remegni kezd a testem és a szívem is hevesebben kedz el verni, alig kapok levegőt és szinte szédülök. Fogalmam sincs, hogy mi fog történni, de de Troy megüt, biztos lehet benne, hogy használni fogom a pálcámat. Annyi büszkeség még bennem is van, hogyha egy ujjal is hozzám ér, ő sem ússza meg szárazon. De úgy tűnik, erre nem kell számítanom és később nem is tudom, miért is jutott eszembe ilyesmi. Egy halk mondatot hallok magam mellett.*
- Troy... Erre semmi szükség. Én voltam a naív és a hibás... *kezdem, de hamarosan Troy folytatja, így nem tudom végigmondani azt, amit akarok. Amin mond az fáj, és az első mondat után már várom - szinte kíváncsi vagyok - hogyan fogalmazza meg azt, hogy vége, felejtsük el egymást örökre. De csak egy egyszerű kérdést kapok, mire én is a fiú szemébe nézek. Troy láthatja, hogy könnyeim az arcomra száradtak és most is könnyben úszik a szemem.*
- Végig Rád gondoltam... *suttogom és lehajtom a fejem, majd megpróbálom befejezi az első mondatomat.*
- Azt mondta, a fiúk azért kérnek szünetet, hogy megcsalhassák a barátnőjüket. Hogy ne bántsák meg őket *magyarázom halk hangon, majd ismét felnézek Troy-ra, végül elnézek a tenger felé.*
- Dianara gondoltam... És Rád... *teszem hozzá és remélem, hogy Troy ebből leveszi, hogy arra a kis párizsi kiruccanásra gondolok.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 9:45 pm

* Egy kis hezitálás, gondolkozás, és felfogás után elindul a lány után, mert szeretne vele beszélgetni. Ahogy a kapu előtt zsebre dugott kézzel ki megy a hidegbe, már megfogalmazódott pár dolog. Oda megy hozzá, és csak határozottan mondja ki, hogy mit is szeretne tudni, de csak nem kap rá választ. Sóhajt egyet, nem dühösen, csak úgy, hogy még egyszer várhatja a másik ezt. Nem is tétovázik e téren, még mindig nem emeli fel a hangját, hanem ugyanúgy mint eddig társalog vele. *
- Nem kérdezem meg még egyszer. Nevet, és házat.
* Hangja még mindig nyugodt, pedig belül tombol. Nem mutatja ki, ahogy eddig is végig nyugodtan közli a dolgokat, bár néha-néha felcsendül, hogy épp fáj neki, vagy szomorú, vagy épp dühös. Mert jelenleg ez a három érzés kavarog benne. Próbál úgy fogalmazni, hogy ne legyen sértő, mert az nem az ő stílusa, csak néha szokott becsúszni, de nem is akar így beszélni vele, mikor szerelmes belé. Egy kérdés csúszik ki a száján, amit szeretne, ha őszintén elmondaná neki a lány, de úgy tűnik, hogy egész más választ kap. Erre nem szól semmit, de a továbbiakra igen. Csak halkan jegyzi meg, amit Aysha is hallhat, és meg is rázza a fejét. *
- Tehát nem bízol bennem... Értem.
* Húzza el a száját, mert ez így eléggé necces, hogy nem bízik meg benne, pont az az ember, akinek meg kéne. Visszafordul a fejével a vízhez, majd a halk hangra, csak egy nagyon halk "pff" jön ki. *
- Diana egy barát, de akkor tudom, hogy nem szabad lányokkal barátkoznom.
* Nem néz rá, mert miért tenné? Akkor látná a másik, hogy nagyon is bántja ez a dolog, de itt sem viszi le a hangot, hanem helyette, egy mosolyt erőszakol az ajkai szegletébe. *
- Szóval, elég gáz, hogy a barátnőm nem bízik bennem, pedig szeret.
* Az utolsó szónál rátekint a lányra, majd végig néz az arcán. Tényleg rossz így látni, és tudja, hogy ő a hibás, de nem ő mondta neki, hogy feküdjön le mással, amikor vele volt. Még nem volt ilyen helyzetben, így tanácstalanul Aysha-t kérdezi. *
- Te mit tennél a helyemben?
* Kérdőn tekint a másikra, és ha felé fordul akkor a szemeibe néz. Akarja látni, hogy épp milyen érzés fut át benne, a kérdésekre, vagy épp a válaszokra. Ezt is csak akkor teszi, amikor olyan a válasz, hogy tudni szeretné, hogy igaz vagy sem. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 9:51 pm

*Mindketten igen idegesek vagyunk. Mindketten félünk, dühösek vagyunk és fáj az amit mi vagy épp a másik tett. Mindkettőnknek van oka. Troy megáll mellettem és másodszor is megkérdezi, hogy ki is volt az "elkövető". A fiúra nézek, mélyen a szemébe, majd csak annyit mondok - ismét:*
- Nem számít *jelentem ki. A hangom most már nekem is nyugodt, csak a tekintetem cikázik ide-oda és látszik rajtam, hogy ideges vagyok. Elmesélem, hogy mit miért is tettem, mire Troy csak egy apró mondatot mond. Nem bízom benne.*
- Troy, ez nem erről szól. A mai napig nem mondtad el, miért kellett a szünet. Mi mást gondolhattam volna?? Péter pedig ott volt és vígasztalt. Ő volt az az ember, aki átölelt és vígasztalt, amikor teljesen a padlón voltam miattad és zombit játszottam. Te hol voltál akkor? Ha tényleg annyira szeretsz, miért kellett a szünet? *kérdezem és ismét kezdek kiborulni, a könnyeim ismét kezdenej patagzani a szememből és tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. Nem akarom elveszíteni a fiút, de nagyon úgy néz ki ,hogy ez lesz a vége az egésznek. A mosolyra és a többire nem reagálok, csak mélyen nézek a fiú szemébe. A kérdésre, amit Troy tesz fel, néhány másodpercig elgondolkodom, majd határozottan csak annyit mondok:*
- Azt mondanám, hogy szeretlek és semmi nem változtathatja meg ezt az érzést. Mert tudom, hogy Te is szeretsz. És Veled akarom leélni az életemet *jelentem ki határozottan, majd várok, hogy erre mit is mond a fiú.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 10:08 pm

* A lány mellett állva, kérdezi meg másodszor, hogy ki volt az, de úgy tűnik, hogy nem lehet belőle kiszedni. Akkor vár egy kicsit, hátha elszólja magát újra, vagy mástól tudja meg.
A kérdés után a második mondatot befejezi. Most már tudja, hogy ki az, csak végig kell kérdezgetni pár diákot, hogy melyik házban van, először az exortusban kezdi, mivel ott ő is végig tudja nézni az ajtókat. *
- És aki megdugott...
* Most érződik a hangjában, hogy dühös, de visszafogja magát, majd előkerül Diana is. Furának tartja, hogy nem bízik benne, de biztos van oka rá, mert nagy csajozós, és be is mutatta. Enyhe irónia... Helyette folytatja, és próbál mindenre válaszolni. *
- Mint mondtam nem bízol bennem. Pedig úgy váltunk el, hogy visszamegyek hozzád. Mikor találkoztunk a lépcsőn, akkor is mondtam, és le is feküdtünk. Mi nem volt ezen egyértelmű?
* Tekint ismét a másikra, hangja ismét nyugodt, és próbál valami megoldást találni erre. Nem mondja azt, hogy nem hibás, de akkor most elmondja, hogy miért kért szünetet, de mást is mond. *
- Azért kellett, mert nem úgy viselkedtél, mint aki szerelmes a másikba, és nem tudtam, hogy most mi van. Via-n látszik, hogy odavan a szerelméért. Nézd tudom, hogy hülye voltam, és nem kellett volna, de hogyha 2 hetet nem bírsz ki, és másnál keresed a boldogságot... Mégis mit gondoljak?
* Tényleg teljesen tanácstalan, és ezt a hangjában is tisztán érezhető, és hallható. Sok minden van most a fejében, és tényleg nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon. A mondatát se tudja normálisan befejezni, mert ezt nem gondolta át teljesen. Arra a kérdésére, hogy mit csinálna Aysha, összevonja a szemöldökét, és továbbra is kíváncsian kérdez. *
- Tehát ha lefeküdnék Miranda-val egy nyeléssel elnéznéd? És hogy bíznál meg bennem utána?
* Az utolsó kérdése is fontos, mert most jelen pillanatban nem tud bízni a másikban, de hogyha egy kis felvilágosítást kap, akkor talán tisztábban látja. Már az is fura tőle, hogy ennyire nyugodt, és nem tör ajtóstul a házba. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 10:18 pm

*Mevet még mindig nem árulok el, és észre sem veszem, hogy megint kicsúszik a számon az a bizonyos név. Végül is hány Péter lehet a suliban? A kis megjegyzésre beharapom a számat és sajnos rá kell jönnöm, hogy tényleg ez történt. Péter egyszerűen csak megdugott.*
- Igen... Megdugott *ismétlem meg Troy szavait, de azt nem teszem hozzá, hogy Péter ötlete volt, hogy féltékeny legyen a srác. Nem akarom még jobban belekeverni Pétert és azt sem akarom, hogy Troynak valami baja legyen, hiszen valószínű, hogy meg akarja verni a srácot, amiből bizonyára ő kerülne ki vesztesen, hiszen Péter igen csak izmos és még edzz is. Érzem, hogy Troy dühös, de sajnos nem tudok mit csinálni. Ami megtörtént, megtörtént és ha lenne egy időhomokom, bizonyára visszaforgatnám az időt, de sajnos nincs. Ezt nekünk kell megoldani ezt a problémát, bármiféle varázslat nélkül, hiszen nem a varázslat okozta ezt a galibát.*
- Az nem volt egyértelmű, hogyha ennyire tudtad, hogy visszajössz hozzám, akkor minek kellett ez a cé-có... *jegyzem meg csak úgy mellékesen, hiszen sejtem, hogy Troy kérdése költői volt. A kis megjegyzésem és a várva várt válaszon meglepődök. Tátva maradt szájjal nézek a fiúra.*
- Nem vagyok Via. Nem vagyok az a nyálas, romantikus lány, aki a Nagy Ő-t várja minden nap, vörös rózsával a kezében. Ha nem érzed, hogy szeretlek, az nem tudom, hogy kinek a hibája, de én ennyit tudok adni. Ne haragudj, hogyha ez neked nem elég. Akkor azt hiszem, keresned kéne egy olyan lányt, mint Via *válaszolom. A hangom nyugodt, próbálok higgadtan válaszolni, de egész testemben remegek a dühtől és szívem szerint itt hagynám a fiút, de sejtem, hogy a) nem fog elengedni és b) ezt még meg kell beszélnünk valamikor. Nem lehet, hogy ilyen könnyen véget érjen ez a kapcsolat. Látom, hogy a srác gondolkozik, majd ismét egy kérdést tesz fel, mire mélyen a szemébe nézek.*
- Hogyha tudom, hogy szeretsz, akkor igen! *jelentem ki határozottan és habár nem állunk a helyzet magaslatán és bizonyára Troy sincs poénos kedvébe, még odabiggyesztem halkan a mondatom végére:*
- Csak Miranda nem élné meg a következő napot... *motyogom a tenger felé nézve. a második kérdésre Troy felé fordulok, mélyen a szemébe nézek, és lazán, kislányosan megvonom a vállam.*
- Szeretlek. És ha véres ruhában és véres késsel találnálak egy hulla mellett és azt mondod, hogy nem Te voltál, hinnék neked *válaszolok nyugodtan.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-12-09, 10:47 pm

* Megtudja a nevet, és majd eldönti magában, hogy mi lesz. Egyelőre még más megbeszélni valójuk van. Jelenleg teljesen tanácstalan, és ahogy a kis megjegyzést hallja, csak egy költői kérdést tesz fel. Erre is van válasza Aysha-nak, ami eléggé rossz, de csak egy kisebb dolgot tud mondani, amit viccelődésnek szán, bár nem úgy hangzik. *
- Megvan az eredménye, nem igaz?
* Mondja, majd elfordul a víz felé. El is mondja, hogy miért kért szünetet, amire eléggé szépen kifejti a lány a válaszát. Erre nem is gondolt, de most, hogy tudja, akkor máshogy áll a dolgokhoz. Elhúzza a száját, majd csak egy szót suttog. *
- Sajnálom.
* Ennyi jön ki a száján, és eldöntötte, hogyha menni szeretne akkor nem fogja hagyni. Úgy tűnik, hogy ez nem áll szándékában aminek örül, és a kis poénkodásra, szintén egy költői kérdést tesz, de úgy hogy a lány szemébe néz. *
- És Péter miért élje meg a következő napot?
* Nem tud már mit mondani, de nem is érdekli, hiszen más terve van, főleg, most hogy meghallgatta Aysha-t. Ahogy nyílik a lány ajkai, hogy szavakba formáljon, valamit közelebb lép hozzá, és határozottan mondja ki a szavakat. *
- Fogd be!
* Nem hallgatja végig az utolsó mondatot, csak az első szót, majd közelebb lép hozzá, ahogy mondja, és hosszasan megcsókolja. Nem tudja, hogy jól cselekszik vagy nem. Most a mának él, a pillanatnak, és most ezt látja helyesnek, hiszen szereti őt. *