Iskolai kikötő

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-09-23, 11:09 pm

* Kissé kitárgyalják mindkettejük szerelmi életét, amit egyébként egyikük sem érez kifejezetten szükségesnek, de ha már szóba került, nem térnek ki a téma elől. Kap még egy bókot, mire halványan elmosolyodik és csak egy hálás kis gesztust küld a fiú felé, majd a suliról esik szó, mire Péter olyan információt közöl, ami valósággal sokkolja a lányt. Megáll a sétában és tátott szájjal néz a fiúra, fel nem foghatja, amit most hallott és nem is nagyon akar hinni a fülének. Egyszerűen ez nem történhet meg. Pont Demien? Aki mindig is maga volt az erős és a tekintély?! Az kizárt dolog.*
- Jó..bocsi, de mondd gyorsan.*mondja kitérően és pislog kettőt, majd sürgetni kezdi a fiút, elindul ismét mellette és kezeivel célzásokat tesz, hogy csak folytassa a srác.*
- Hát ez komolyan hihetetlen..Tejóég.*mondja megrökönyödve majd a harcra megvillan a szeme.*
- Nem kellett volna a diákoknak is belefolyni..legalábbis szerintem.*mondja kissé megcsóválva a fejét, bármelyiküknek könnyen baja eshetett volna és ez nem is az első eset lett volna. Itt Siriusra gondol és végigfut rajta a hideg, ha a srác üveges tekintete jut eszébe. A magiszterekről kérdez, majd komolyan nem tudja már, hogy mit higyjen.*
- Eltűntek? Csak úgy? Hát ez hihetetlen.*mondja és maga elé meredve hallgatja tovább, amit Péter mond. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy talán a srác csak tréfál vele, de ahhoz túl komolyan beszél. Talán mégis igaz lehet minden, amit mondott. Ha viszont minden úgy van..akkor sokkal nagyobb pácban van a suli meg a diákok, mint gondolta volna. Megcsóválja a fejét a további információkra, majd felemeli kis kezeit.*
- Azt hiszem ennyi elég is volt egy napra.*mondja mosolyogva és az invitálásra csak bólint.*
- Mindketten jobban járunk ha most inkább lefekszünk aludni.*mondja kedvesen és a sráccal tart miközben visszafelé ballagnak a kastélyba. Nem kérdeznek már egymástól semmit. A fiú jókívánságaira pedig csak bólint.*
- Nem fogok.*mondja egy mosoly kíséretében és elindul a sráccal a lány füvön, hogy a kastélyba érve visszatérjen a saját szobájába és végre nyugovóra hajtsa a fejét. Sok volt ez neki egy napra..*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 12:44 am

*A lány menni akar, de a fiú nem engedi. Hogy miért? Nem tudni lehet ő se tudja, csupán csak ösztönösen cselekedve teszi azt amit tesz. Végül a lány pálcát ránt, de aztán el is teszi. A fiú nyugodt pillantással nézi végig a műveletet, miközben hallkan felsóhajt.*
-Nem hinném, hogy annyira veszélyes mozdulatot tettem*teszi még hozzá kimért hangon, majd fura dolgot tesz. Kezét nyújtja a másik felé, akinek figyeli a reakcióját, így észre is veszi a kissebb vonakodást is.*
-Szerintem mind a ketten felejthetünk el dolgokat amiket a másikkal tettünk, szóval ez kölcsönös. A kérdés hogy megpróbálod e...*mondja komoly hangon, végül megfogja a kezét, és óvatosan meg is rázva elengedi. Látszik hogy nem akar semmi rosszatt, reméli hogy most már talán a lány is észre veszi.*
-Ez már jobb hozzá állás..*próbál egy kis mosolyt kierőszakolni magából, bár látszik rajta hogy ritkán mosolyog, mintha nem szokott volna hozzá még az arcberendezése. Ezután csak bólint.*
-Ha neked is megfelel akkor igen..*mondja csendesen, és a kikötő fele is indulnak meg. A fiú nem igen szólal meg egészen ameddig friss levegőre nem érnek.*
-Szép hely.. mindig is szerettem volna egy ilyen helyre jönni... valahogy hasonlít az otthonomra, bár ott kevésbé volt ilyen közel a tenger. Csodálkozom hogy a macskám nem ficánkol a csónakba , apropó neked van valamid?*utal itt valamilyen állat félére, talán jó út lehet sima beszélgetéshez.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 12:54 am

*Csak halványan elmosolyodik a másik szavai hallatán és ő maga is furcsálja, hogy tart valakitől, de hát nincs mit tenni, Sairus már elég sokat ártott neki, így természetes, hogy fél tőle kissé és mindig meg fogja hagyj azt a valahány méter távolságot, amely biztonságba helyezi tőle. Furcsa számára ez a fiú, olyan rideg, talán rosszabb is, mint ő maga. Vagy Mordana gondolja rosszul és Sairusnak van igaza? Lehet, hogy ő az, aki túlságosan is elzárkózik minden és mindenki elől? Most már ezek a gondolatok is átfutnak az agyán, amelyek közül Sairus szavai emelik ki.*
- Jólvan... próbáljuk. Rosszabb ettől úgy se lehet a viszonyunk. *von vállat és a kézfogás is megtörténik, majd hamarosan meg is indulnak a kikötő felé.*
- Nekem teljesen mindegy... legalább csinálok valamit és nem vagyok egyedül. *pillant a folyosó legtávolabbi pontjára, majd ez után gondolataiba temetkezik, egészen addig, amíg ki nem érnek a friss levegőre. Sairus se akar beszélgetni addig, tehát most van ideje ismét Mordredre gondolni, aki már tényleg rettentően hiányzik neki. *
- Merre is laksz? *fordul a fiú felé érdeklődve, majd végül egy nagyobb sziklára le is csüccsen a lány és onnan figyeli a hullámzó óceánt. Ahogy viszont meghallja a macska szót, kissé meglepetten pillant a fiúra.*
- Nem gondoltam volna, hogy egy magadfajta srácnak bármiféle háziállata van. *mosolyodik el halványan és nem bántóan akar fogalmazni, egyszerűen tényleg csak furcsálja a dolgot. Na de amikor visszakapja a kérdést, bólogat párat.*
- Van bizony. Egy király pitonom. *mondja most már kedvesebb hangon a srácnak, majd ez után ő tesz fel egy olyan kérdést, amilyeneket Sairus szokott.*
- És mondd csak, te miért vagy ennyire magadnak való? Nem úgy látom, mintha te annyira nyílni szeretnél az emberek felé. Miért van ez? *kérdi kissé kíváncsibban, hiszen Mordana közlékenyebb másokkal, mint Sairus.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 1:09 am

*Nem is marad túlságosan közel hozzá, hiszen ő is elereszti a másikat, inkább csak elindulnak lefelé a kikötőbe.*
-Mindennél lehet rosszabb, de mielőtt azt hiszed hogy negatívumból mondom, én nem akarom hogy az legyen*mondja kimérten egy kisebb mosollyal, bár hangja még mindig vissza fogottan cseng, de hát semmi nem megy egyszerűen.*
-Ez előnyös gondolkozás. Én is így vagyok vele*és közbe már lassan úton is vannak, a kiszemelt célpont felé, amit nemsokára el is érnek, a lány kérdésére szinte azonnal válaszol.*
-Svédországi, egészen pontosan Störmstadtból jöttem. Te pedig ha nem tévedek erdélyi... Azért figyelek a részletekre*mondja egy fura mosollyal, hiszen előző találkozásaik alkalmával ennyit kiderítettek egymásról, még ha a lány el is felejtette a fiúnál, ezután mesélni is kezd, ami látszólag meglepi a lányt, mármint a macska esete.*
-Pedig képzeld van.. Egy éjfeketés perzsa aki HÁdész névre hallgat. *meséli, de ő a lány állatán nem igazán lepődik meg, mégis mosollyal konstatálja a dolgot.*
-Ha nem veszed sértésnek én viszont nem lepődök meg. Egy exortusos méregkeverő ráadásul tanársegéd, kígyóval ez több mint természetes...*mondja miközben próbál nyugodt mosolyt vágni, ő sem bántásból szánta, lehet éppen ellenkezőleg. A kérdésre kissé elgondolkozik, majd elhúzza a száját.*
-Nemtudom.. igazából magam változtam ilyenné.. talán a szülői neveltetés hiánya. Anyám meghalt a születésemkor apám fiatalon hallt meg azóta kitanultam hogy csak a szemetek maradnak életbe, és hogy ne bízzak senkibe, mert ők is hátba szúrhatnak. Apám is így járt.*mondja nyugodt csendes hangon, de mégis valami fura benső fájdalommal amit terelni akar.*
-És te? Miért lettél ilyen... hogy fogalmazzak.. felsőbbrendű.. észer vettem, hogy inkább követeled a tiszteletet, mintsem mások iránt tanúsítod.*nem bántásként mondja, csupán csak tényleg kíváncsi rá.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 1:20 am

- Én se... *mondja alig hallhatóan, hiszen bár többször nem mutatta ki a fiú előtt, tényleg borzasztóan érezte magát a másik tettei következtében és még Mordred érintésétől is ódzkodott. Tényleg rossz volt, de mostanra már nagyjából túltette magát a dolgon, legalábbis most így érzi, bár azért ez a távolságtartás még se azt jelenti. Na de mindegy is, egyszer majd bizonyára képes lesz másképp viszonyulni a fiúhoz. Nemsokára meg is érkeznek a kikötőhöz, ahol a lány le is csüccsen, majd próbál érdeklődni a másik felől. Lehet, hogy tudnia kellene, de mivel a srác egy picit se érdekelte, ezért hát nem is jegyzett meg róla semmi féle információt.*
- Igen, az vagyok. *bólint rá végül, majd hamarosan kiderül, hogy Sairusnak van egy fekete cicája, ami igazán aranyos dolog, bár valahogy Mordana nem tudja elképzelni azt a macskát egy ilyen sráchoz. Ő viszont nemsokára elmeséli, hogy egy szép pitonnal rendelkezik és ahogy hallja, ez a másikat egy cseppet se lepi meg.*
- Hmm, hát nem is tudtam, hogy ez annak számít. *mondja őszintén, de azért mintha mosolyogna. Na de nem maradnak kérdés nélkül, a lány kíváncsian érdeklődik a másiktól és amikor meghallja a szavait, egy kis ideig csöndbe burkolózik, majd végül megszólal.*
- Végülis ez nem rossz indok. *nem igazán tud mit mondani, hiszen nem érdekli egy picit se a srác, de próbálkozik másképpen hozzáállni ehhez az egészhez.*
- Engem így neveltek, ennyi az egész. Így nőttem fel, ebbe születtem, így ilyen is lettem. De lehet, hogy nem tetszik, viszont én ez vagyok, bár tény, hogy képes vagyok érzelmeket is kimutatni. *Sairus talán még emlékszik arra, hogy a lány hogy reagált akkor, amikor Mordred rajta kapta őket egy csók közben és hogy hogy ölelte át kedvesét. Mintha az az albinó nem is lenne ugyanaz, mint aki most ezen a magányos sziklán ücsörög. Mordred mellett tényleg más, bár maga se tudja, hogy miért.*
- Egyedül Mordred az, aki mást vált ki belőlem. Tudod... *kezd bele és lassan feltekint Sairus arcára.* - Őt tisztelem és nagyra becsülöm. Ő még szerintem nálam is jobb mágus és jobb ember is, mint én. Lehet, hogy furcsa, de ő kiérdemelte azt, amit még senki az életemben. *tehát ez a lány nem csak szereti, de nagyon sokra is becsüli a fiút. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 1:33 am

-Az már egy jó jel..* Mondja majd a kikötőbe érve folytatódik a beszélgetés*
-Akkor jól emlékeztem.*mondja komoly hangon, majd a macskára is fény derűl, mitöbb a kígyóra, ami elvileg Mordana házi kedvence.*
-Annyira nem is. De nem nehéz elképzelni hozzád, és most nem arra utalok hogy egy kígyó lennél, csak valahogy illik...*nem tudja jobban elmagyarázni, remélhetőleg a másik is érteni fogja, de inkább már direkt mondja hogy nem beszólásból teszi, nehogy a lány azt hidje, és megint kitörjön a káosz. Ezután a kérdésre kicsit mesélni kezd, majd a válaszra bólint*
-Nem. Egyáltalán nem az.*mondja csendesen, majd ő is végig hallgatja türelmesen a másikat néha néha bólintva a szavakra.*
-Szóval neveltetés... amúgy meg vannak dolgok amit el kell viselnünk egymáson, ha nem akarunk lépten nyomon egymásba marni.*utal itt arra hogy ő is hasonló cipőbe jár.*
-Amúgy el tudom képzelni.. a múltkor meg is mutattad.*nem céloz mégjobban arra az estére, bár nála kissé homályos a dolog, de hát mindenre ő se emlékezhet. *
-Értem.. szóval nálad fontos, hogy kiérdemeljék a szereteted... valahogy nálam is így van. A különbség csak annyi , hogy én még nem találtam ilyet.*mondja aprót váll rándítva, mintha nem is érdekelné a dolog, pedig belül lehet máshogy vannak ezek a dolgok.*
-De az már igaz, hogy fura ilyesmiket hallani tőled.. na nem mintha lehetetlennek tartottam volna , hogy ilyesmiket mondj. És ha elszabadulsz innen mi lesz?*kérdezi ismét, próbálva újabb témákat felhozni. Ő is már ül , de azért tartja a távolságot a lánytól.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 1:45 am

*Csak bólint egy aprót a kígyós dologra, ő nem szeretne több szót fecsérelni arra a témára, hiszen már így is megbeszélték, érti a lány, hogy mire gondol a srác, szóval tényleg feleslegesen magyarázza túl a dolgokat. Végül pedig szóba jön a komor és rideg viselkedésük is és ahogy hallja a lány, Sairusnak is volt oka, amiért ilyenné vált, mint amilyen most. *
- Szerintem majd megpróbálkozhatunk elviselni egymást... max néha párbajozunk egyet, hogy jobb legyen a lelkivilágunk. *mosolyodik el és ez amolyan viccféle akart lenni, amihez nem ért a lány, de most megpróbálkozott vele. Végül pedig Mordred is szóba jön és a hófehér arc most bizony kissé rózsaszínes lesz.*
- Nagyon féltem, hogy elveszítem miattad... *ismeri be most már csak maga elé tekintve, hiszen ha Mordred akkor azt hiszi, hogy direkt csókolózik Sairussal, méghozzá meztelenül, akkor egy világ dőlt volna össze a lányban. De szerencsére a sentinel fiú nem hülye, így rögtön levágta, hogy mi a pálya. *
- Majd te is meg fogod, ahogy mindenki. Bizonyára van valahol egy hozzád illő lány. *mondja most már ismét jókedvűen és amikor meghallja, hogy fura tőle ilyeneket hallani, csak vállat von.*
- Hát pedig ez a helyzet, van, aki mindennél fontosabb a számomra. *itt egy kis szünetet tart és a jövőbeli kérdésre egyértelműen válaszol.*
- Teljesen lényegtelen. Egy a biztos, hogy Mordred mellett fogok maradni. Tudod, már van egy saját házunk is, szóval már tervezgetjük a jövőnket. *mesél egy picit magáról még, de nem kérdez vissza, hiszen valószínűleg Sairus még nem igazán tudja, hogy milyen is lesz majd a jövője. Próbálkozik valami értelmes kérdéssel, de egyszerűen nem tudja, hogy mit is kérdezzen, így inkább most megint a csöndet választja, de majd talán idővel kissé könnyebb lesz ez a helyzet.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 1:58 am

-Hát ha ettől jobb lesz a lelki világunk*mondja egy kisebb sóhajjal, de egy fura szelídebb mosoly ott van az arcán miközben beszél. Ezután kicsit másfele terelődik a téma, hiszen szóba kerül a lány szerelme is. A válaszra a fiú nem igen mond először semmit csak maga elé bámul.*
-Pedig elhiheted hogy nem arra ment ki a játék..... minden féle bántás nélkül mondhatom hogy nem véletlen nem nyúltam hozzád egy újjal se... De ezek szerint akkor nincs vész, ez jó*maga se tudja miért ilyen barátságos, és ha a lány emlékszik valóban csak ő mondta hogy mit tegyen, de maga a fiú nem nyúlt a másikhoz. A válaszra kissé elmosolyodva megrántja a vállát*
-Igazából annyira nem éredkel*persze belül lehet valami olyasmi zakatol hogy " hát hogy ne érdekelné, hogy van e még egy olyan őrült mint ő, aki még szereti is" de ő ilyesmit nem mond el, legalábbis most még nem a lánynak, elvégre nem is ismeri, nem bízik benne.*
-De talán igazad lesz. Talán nem*teszi még hozzá, a következő szavakra pedig csak lassan bólogatni kezd*
-Valaminek annak kell lennie, ha nincs egy fontos dolog se akkor úgymond nincs miért élned. Cél nélkül szar dolog..*mondja kissé lehangolva, majd a következőre kissé a csillagok fele mered.*
-Szóval azt még nem tudod mi akarsz lenni, csak az hogy ki mellett... ez is már haladás, a közös ház meg bizonyára jó..*nem tud annyira együtt örömködni a lánnyal ez látszik is rajta, de hát ő Sairus, nem tud azonnal barátságos lenni, de most bunkó se akar. A csendet nem szakítja félbe azonnal, kicsit ő maga is élvezkedik, majd a másikra nézve lassan felsóhajt*
-Ezt a szitut ismerem. Ez a tipikus nem tudunk egymásnak mit mondani. VAlamit jobb ha elhallgatunk, mielőtt vitát szűlne de úgy érzed hogy túl sok mindent nem tudsz, vagy nem akarsz mondani igazam van?*kérdezi fejét oldalra döntve.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 2:08 am

*Úgy tűnik, hogy azt az éjszakát csak nem tudják elfelejteni, hiszen mindig ott lyukadnak ki, de most Mordana elmondja, hogy mitől is félt oly nagyon akkor és ahogy Sairusra néz, halványan el is mosolyodik.*
- Örülök, hogy nem tapiztál le, bár számomra így is eléggé kellemetlen volt az az egész. *ismeri be most már valamivel normálisabb hozzáállással, bár Sairus is tudhatja, hogy mit érzett akkor a lány, hiszen minden feszültsége akkor érezhető volt.*
- És igen, nincs semmi gond, de ha megtudja, hogy a közelemben voltál, amíg ő nincs itt, meg akar majd ölni. *kuncog fel picit, hiszen Mordred aggódik miatta, nem is kicsit és Sairus is közrejátszott abban, hogy miért ment el ilyen nehezen. Na de szóba kerül a fiú szerelmi élete is és a lány csak fejét rázza lassan.*
- Régen én is ilyen voltam, pedig nagyon is érdekelt. De szerintem ha meglátod a neked való lányt, valahol belül tudni fogod és vele más is leszel, mint másokkal. *magából indul ki, próbál tanácsot adni, pedig neki egyetlen férfi volt és van is az életében és nem is óhajt soha se cserélni. *
- Igen, haladás és ahogy mondod, jó dolog. *bólogat párat, majd bekövetkezik az a kínos csend és amikor Sairus ismét megszólal, akkor a lányka csak rá tekint és úgy hallgatja tovább szavait.*
- Egy valami érdekelne, hogy ha már ilyen jól elbeszélgetünk. *kis szünetet tart, majd tekintete komollyá válik, ahogy a másik szemeit figyeli.*
- Az tény, hogy nem értél hozzám azon az estén, de a csókom miért viszonoztad? Ugyanúgy adtad azt a csókot, mint ahogy én neked, amikor Mordred-ként gondoltam rád... *na nem szerelmesre gondol, hanem inkább érzelem-telire, szenvedélyesre, vadra... és ez a dolog azóta foglalkoztatja a lányt, bár ezt Mordrednek nem mondta el, nem akart ebből plusz vitát.*
- És mit éreztél akkor? Győzelmet felettem? Vagy élvezted a csókom? Érdekelne, hogy mire gondoltál közben. *hajol egy picit közelebb a fiúhoz és tekinete most tényleg kíváncsiságot sugároz.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 2:21 am

*A lány válaszára bólint, mintha egyet értene a lánnyal, na persze nem neki volt kellemetlen hanem Mordananak*
-Tudom hogy az volt.. akkor nem is más miatt csináltam, de nem akartam többet mint hogy egy kicsit te is rosszul érezd magad. Én is rosszul éreztem amikor azt kérted órán, megszégyenülést. Csak azt akartam hogy átéreztessem milyen ha mások teszik veled, semmi más okom nem volt.*nem bántásból beszél ez a hangnemén is látszik hogy nyugodt és próbál amennyire lehet barátságos, vagy legalábbis szociális hangnemet megütni a másikkal.*
-Nem hinném, okok nélkül tudnia kéne bármiről... Nem lesz titkolni valód, vagy okod rá..*szögezi le, magyarán nem akar ismét rosszat a másiknak, amit aztán el kell mondania, mindazon álltal vállalja a dolgot.*
-De legalább annyi van benne pozitív hogy tudhatod hogy valaki ilyesmire is képes érted.*mondja még hozzá téve, majd a téma kicsit más fele kanyarodik*
-Nem tudom hogy milyen érzés.. de csak észre veszem ha ilyen lesz.*mondja röviden, hiszen még nem szeretett senkit, és ezen nincs is mit csodálkozni. Ezután jön a kínos csend végül ő töri meg ezt, és Mordana ismét beszélni kezd, a fiú csak bólint, hogy nyugodtan kérdezzen, majd végig hallgatva finoman el is mosolyodik, de a mosoly nem tart túl sokáig.*
-Úgy nem lett volna teljes... te már próbáltál úgy csókolózni hogy téged lesmárolnak, de nem adod vissza? Ritka nehéz dolog.*mondja miközben megrántja a vállát.*
-Hogy mit éreztem? Nem igazán tudom, de győzelmet biztos nem. Ez nem győzelem, mert nem legyőzni akarlak. Inkább csak elégtételt. Ha meg már bele kezdtem próbáltam élvezni. De semmi több. Ha arra gondolsz hogy tetszenél, vagy akarok e ismétlést, a válaszom nem..*mondja leszögezve a dolgot, majd kis idő után még hozzá teszi.*
-De ha érdekel mi jött volna utána... nem hiszem hogy tovább csesztettelek volna szerintem szóltam volna hogy öltözz fel, és vissza küldelek a szobádba.. bár a te dolgod hogy elhiszed e vagy sem. Már úgy is mindegy.*teszi még hozzá kicsit halkabban.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 2:30 am

- Azért a kettő eset között rengeteg különbség volt... mindenesetre örülhetsz, több órát nem adok le és valószínűleg jövőre leadom a tanársegédséget is. *mondja egy kisebb mosollyal, próbálva kissé témát is váltani, hogy ne kapja fel úgy a vízet, pedig ismét érzi, hogy beszólna, de nem, most jó kislány lesz és vissza fogja fogni magát. Na de végül Mordred is szóba kerül ismét és amikor Sairus azt mondja, hogy valaki akár ölni is képes lenne az albinóért, a lány tekintete határozottá válik.*
- Én is képes vagyok érte bármire... tényleg akármire. *mondja teljesen komolyan és akár még húsz olyan megalázó estét is elviselne Sairussal, hogy ha arról lenne szó, hogy Mordred életveszélyben van. Tehát ez szerinte már minden, hiszen akár meg is halna érte. Na de nem kell most túldramatizálni a dolgot, hiszen mindketten jól vannak, legalábbis remélhetőleg Mordrednek se esett bántódása. Viszont ez után egy kis csend telepszik rájuk és végül Mordana kérdez is egy egyszerű dolgot, amelyre azért érdekelné a válasz és hamarosan meg is kapja.*
- Nem, még soha... tudod, én csak Mordreddel csókolóztam... *kezdi, majd a fiú arcára tekint.* - És veled... *teszi hozzá, hiszen ez az igazság. Az ő életében más férfi nem volt, így most oly nagyon figyel arra, hogy véletlenül se rontson semmit se a párkapcsolatán.*
- Ezt örömmel hallom, ahogy azt is, hogy nem ismételnéd meg. *viszont itt lassan megtornásztatja vállait és végül fel is kel a kemény szikláról.*
- Viszont ha nem haragszol, én most megyek és lepihenek. Örülök, hogy kissé normálisabban el tudtunk beszélgetni egymással. További kellemes estét! *köszön el a fiútól, majd ez után hátat fordít neki és végül besétál a kastélyba. Nem kérdés, hogy merre megy, tényleg a szobája a cél, ahol egy forró fürdő után álomra hajtja majd a fejét.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-10-05, 2:39 am

-Tudom. Amúgy meg nem az óráiddal volt a baj, érdekeseket tanítottál.*csupán csak ennyit mond, tehát alapjába véve nem a lány személyével volt a gondja, csupán csak az amilyen ő volt vele akkor, majdnem hogy ezidáig, hiszen talán ez az egyetlen normálisabb napjuk*
-Bizonyára. Ha hiszed ha nem elhiszem, valahogy határozottnak tűnsz*mondja egy pillanatra kissé jobban megvizsgálva a lányka arcberednezését, végül jöhet egy kicsit más téma, amire a fiú próbál őszínte választ adni.*
-Hmm ezesetben akkor elmondom hogy nem igen lehet máshogy, vagy ha igen akkor elég hülyén jönne ki.*mondja egy fura mosollyal karöltve a következőkre meg csak bólogatni tud.*
-Komolyan is mondtam... De tőled is függ hogy elviselhetőbb lesz e a kapcsolatunk vagy sem. Ha te törekszel rá, én is megpróbálok..*csupán csak ennyit mond, úgy tűnik sikerült tisztázniuk pár dolgot, bár barátkozás még messze van ez is több mint a semmi. A búcsúzásra csak lassan biccent*
-Én is örülök... És jó éjt neked is...*mondja egy pillanatra még figyelve a távozó lányt , majd vissza fordul az óceán felé, s egy fél óráig még nézegeti a tajtékzó hullámokat. Tudja hogy ez a nap más volt talán normálisabbak is lehetnek egymással, még tudna változni? Lehet. Nemsokára felkel majd maga is a szobája felé veszi az irányt.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 3:40 pm

~ Csak érjek ki, csak érjek ki ~ gondolom magamban kezemet az ajkamra szorítva. Épp a főfolyosón sétálgattam mikor irtózatos hányinger kerített hatalmába. Fogalmam sincs mitől, pedig már napok óta kínoz, akár csak a fáradtság és a szédülés. Pedig semmi extrát nem csinálok napok óta, de lassan a feladataimat sem tudom ellátni annyit alszok s ha fent vagyok igen gyakran rosszul is vagyok. Így most is, mint az elmúlt napban oly sokszor rohanok amint bírok - ez esetben ki a kastélyból - hogy egy kis friss levegőt szívva jobban legyek. Ez párszor segít, ciki lenne itt mindenki előtt leokádni a kastély falát. Így amint elérem a nehéz bejárati ajtót teljes lendületemmel nekifeszülök és szinte kivágom az ajtót, majd azon nyomban ki is megyek rajta, mivel ez a célom. Veszek pár mély levegőt, miközben nem állok meg, ha már kijöttem kisétálok a kikötőbe. A nagy levegővételtől még rosszabbul leszek és azt a bizonyos gombócot is megérzem a torkomban, de minden erőmmel azon vagyok hogy visszafojtsam gyomrom tartalmát. Sápadt vagyok mint a frissen meszelt fal, ezt érzem magamon, bár aki nem ismer, az nem is veheti észre rajtam. Egyébként is egyedül vagyok kint, ezt látom, ahogy körbetekintek.
Amint elérem a nagy sziklákat leülök az egyikre s fejemet két tenyerem közé veszem s lehajtom, ahogy szememet is behunyom.*
- Mi a franc bajom lehet...* káromkodik kicsit, most úgysem hallhatja senki...*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 3:48 pm

*Mivel hogy Daphnenek is vannak kötelezettségei, és nem lehetnek sülve főve együtt, a fiú is úgy érzi, hogy most már ideje lenne ismét talpra állnia. Szokás mondani, hogy a túl sok fekvés káros, bár az ő esetében lehet még kellene, de hát aki ismeri tudja hogy milyen makacs. Így aztán már korán reggel elindult, Seol szigete felé, ahol pár fontosabb dolgot el is intézett, vett pár dolgot, ez az amaz, és már nemsokára vissza is indul a suli fele. A révész éppen akkor pakolja ki, amikor Jasmine kijön az épületből, és hát a fiú is látja egyből, hogy bizony nem csak ő nincs túl jó bőrbe. Nil egyébként szokott viseletet hord. Fekete póló, nadrág, és bokáig érő hosszú bőrkabát. A mozgásán még észre vehető a bicegés, és hogy túl hirtelen mozdulatokat nem éppen akar tenni, na meg az arcán is még egy két foltja megvan a zúzódásoknak, amit a " rossz tetteiért" kapott Charles embereitől, de legalább egyben van, hála Daphnak, azért ha már itt van úgy gondolja köszön a szaktársának.*
-Szia ... hátte? Beteg vagy?*kérdezi, miközben lassú mozdulattal a belső zsebébe nyúl és kivesz egy cigit, amit ha össze jön meg is gyújt, majd ismét a másikra néz kérdőn.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 3:56 pm

* Fejemet fogva megpróbálom összeszedni gondolataimat, mi mindent ettem az elmúlt napokban, hátha egy esetleges gyomorrontást kaptam be, de amint nagyjából sorra veszem az étkeket, rájövök, hogy semmi újdonság nem került belém. Ezen és a különböző betegségeken agyalgatok, mikor egy ismerős hangra emelem fel a tekintetemet, így megpillantom Nil-t. Arcán látom, hogy élt már meg szebb napokat, de azért összevonom a szemöldökömet és úgy kezdem el faggatni.*
- Veled meg mi történt? Beleszaladtál egy két ökölbe?* kérdezem, mert semmi randalírozásról nem hallottam mostanság, így kíváncsian várom hol szerezte be a bizonyára ütésektől keletkezett foltokat. A kérdésre elhúzom ajkamat, de bólintok.*
- Igen, napok óta...nem érzem magam valami jól. Ennyire az arcomra lenne írva?* kérdezem fancsali képpel, amint nézem hogy gyújt rá a másik. Nem zavar, hideg, hűvös levegő van, pillanatok alatt elszáll a füst.*
- Mizújs veled mostanában? Rég láttalak...* érdekel is valóban, hogy mi van vele, mivel szerintem jóban vagyok Nil-el és ráadásul szaktársak is vagyunk, így hát nincs semmi kivetnivaló kérdésemben.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 4:08 pm

*Úgy tűnik nemsokára beszédbe is elegyednek, és valahogy Nilen is még észre vehető a nem oda való ütések zúzódások nyoma, így aztán csak elhúzza a száját, és oldalra dönti a fejét.*
-Hát... inkább hat hét ökölbe.. de lényegébe rátapintottál a lényegre... nem egyezett a véleményem a felügyelő bizottsággal. Vagy az ő véleményük az enyémmel*mondja fejével a suli fele biccentve, jelezve, hogy bizony a megszállókra gondol. Nem szép beismerni de szépen ellátták a baját, és ha nem jön Daph ki tudja mennyi lett volna amit még kap. Így aztán most úgy áll hozzá, hogy örül hogy ennyivel megúszta. Persze ő is észre vesz ezt azt a másikon, és miközben rágyújt hallgatja is amit Jas mond. A szavakra csak enyhén elhúzza a száját, miközben a bentartott füst, lassan eltávozik méghozzá az orrán és a száján keresztül, hiszen ismét beszélni kezd.*
-Hát... a sápadt arc nem éppen vall egy spanyolra... nem sértésnek mondtam, de hát igen rád van írva... *mondja miközben vacilálni is kezd.*
-Hát... vagy influenza vagy valami más nyavalya, esetleg terhesség...*mondja az ötleteit, hiszen nem tudja, hogy ezek közül mi lehet esedékes, nem kapott ő orvos képesítést se semmit. A kérdésre csak lassan oldalra dönti a fejét, és megrántja a vállát.*
-Hát élek... legalábbis többé kevésbé. Amúgy semmi különös. Próbálok tanulni a vizsgákra, és mellette túlélni az ide járást, de a lehetőségeimhez képest azt mondom egész jól megy... bár ha belegondolok hogy 3 napja most kelltem fel először az ágyból....*nem fejezi be talán nem is tud többet mondani, tényleg nem sok minden történt vele.*
-Na és veled? Mi újság ezen kívül?*kérdezi végül miközben a félig elszívott cigit, egy pöccintéssel az óceánba hajítja.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 4:27 pm

* Egyből észreveszem a már múló félben lévő zúzódásokat a másik arcán, így rögvest rá is kérdezek az okára. Néma csendben hallgatom a másikat s úgy válok egyre ingerlékenyebbé, amint teljes valójában megértem a helyzetet.*
- Remek...ez a legújabb stílus, hogy fenyítéssel nevelik a diákokat? Sideris tudja?* kérdezem, mivel ő a magiszterünk, el nem tudom képzelni miért hagyja. Vagy nem így van ahogy gondolom, csak le vagyok maradva. Mindegy, engem azért ez is érdekelne, mint oly sok minden.
Ezek után Nil is a lényegre tapint, valóban szarul vagyok.*
- Tudom, hogy nem annak szántad.* mosolyodom el kissé.* De tényleg nem vagyok jól.* sóhajtom,bár, bár ne tettem volna, mivel megint elkapott az émelygés s közben a srác tippjei sem kerül el figyelmemet, mire fel is kapom a fejem.*
- Terhesség...?* kérdezem szinte suttogva, mert mindenre gondoltam csak erre nem és ha jobban belegondolok... Tüstént felpattanok s nem törődve azzal mit szól a másik fejbe csapom magam és hangosan szitkozódom egy darabig. Mire lecsillapodok, csüggedten ülök vissza, elülső tincseimet két fülem mögé tűröm.*
- Lehet bajban vagyok...* bököm ki végül és szidom magam rendesen, na meg Calebet is, mivel nem kizárható ok az állapotosság, mivel nem védekeztünk. Most ezzel úgysem tudok mit kezdeni, inkább a másik iránt érdeklődöm.*
- 3 napja? Ilyen súlyos volt?* pislogok nagyokat, bár nem meglepő ha belegondolok, a zúzódások múlófélben vannak, biztos voltak rosszabbak is.*
- És hogy mennek eddig a vizsgák?* kérdezem lábaimat felhúzva a szikla peremére majd hogy így is maradjak karjaimmal fonom körbe őket. A kérdést visszakapom, kicsit megvonom a vállam, de ez nem a fiúnak szól.*
- Velem se sok. Ettől a rosszulléttől alig tudok csinálni valamit, a Sentineli kötelességeimet is alig-alig. Szerencsére a vizsga stressz már nem nehezíti napjaimat, mivel már túl vagyok rajtuk. Megcsináltam őket.* veszek apró levegőt, ennek örülök is, de csak a szemeimen látszik, nagyjából elégedett is vagyok magammal.*
- Te Nil...* kezdek bele egy egészen más témába, mivel igen csak nyomaszt ez a dolog is.* Lucius azóta sem jött vissza mi? Szerinted végleg lelécelt vagy mi van vele? Ő vezeti a toplistát abban a tekintetben, hogy ki bírta a legrövidebb ideig az Exo ház magisztereként.* elhúzom a számat, mert bíztam abban a férfiban s hittem hogy itt marad körünkben.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 8:40 pm

\\olvad\\

-Áh.. nem éppen nevelés. Csináltam egy hülyeséget, de bukhattam volna nagyobbat is. Amúgy nem.. és egyenlőre nem is akarom hogy tudja, a végén valami olyat csinálna ami nem lenne előnyös.*magyarázza kicsit nyugodtabban, hiszen ő már tudja hogy Sid a régi. Jas nem még , de hát a fiú még nem is mondta egyenest hogy igen. Ezután folytatódik a beszélgetés, és a fiú tippelgetni is kezd. A lány amikor szitkozódni kezd, és a fejét csapja, a fiú csak össze vonja a szemöldökét*
-Öhm... rátapintottam a lényegre? Tudod... ha már ilyen problémák állnak fent, túl sok lehetőség nincs a dolog esetleges elkerülésére..*nem akarja ilyesztegetni a másikat de hát ez az igazság. Ennek örömére rá is gyújt a következőre, és tovább dumálnak.*
-Eléggé.... ha Daphne nem fércel össze lehet hogy még mindig megőrülnék a fájdalomtól.. bár az első napra nem emlékszem, ki voltam ütve.. ő mondta mert velem volt egész nap.*meséli kicsit csendesebben, egy lágyabb mosollyal*
-Hát egész jól. Siderisnél lett egy 98%os spirituális vizsgám, és a szobámban egy Xerxesz nevű hóleopárd tanyázik. Szóval egész jól.. de még nem végeztem ki a vizsgák nagy részét. De nem félek, azt hiszem menni fog.*vallja meg őszíntén, hiszen elég nagy önbizalma van a fiúnak.*
-Hát majd csak lesz jobb. Nézd engem leváltottak, de nem hiszem hogy sokkal rosszabb lett. BÁr Sideris ismét felajánlotta hogy legyek a Sentinelje de egyenlőre nem akarok. Majd ha az a szemétláda eltakaródik, az embereivel igen...*mondja el a véleményét, hiszen nem akar túlságosan észrevehető posztba kerülni.*
-Amúgy meg gratulálok a sikeres vizsgához... ezek szerint másodikosunk már lesz*vigyorodik el, és már éppen szívna a cigijébe amikor hirtelen megáll a keze, és megrázza a fejét, egy lépéssel közelebb megy a lányhoz, majd komoly tekintettel lenéz rá.*
-Nem jött vissza... de ne gondolj rosszra. Nem hinném hogy lelécelt. Egyszerűen csak felismerte azt amit ilyenkro fel kell. Egy sereggel támadtak, ha marad csak őt is megölik mint Cornwlade proffot... én is elhúztam volna a helyébe. Legalább egy valaki legyen akin Charles ne tartsa a szemét, szerintem tervez valamit a professzor és vár... elmondok valamit de lehetőleg ne add tovább. Ezeknek a sebeknek köze van ehhez. Tudod egy ideig én is megjártam azt a bizonyos sötét oldalt, tanultam dolgokat, de most segíteni akarok vele. Méghozzá személyesen Sideris kérésére... Újra a régi. De lehetőleg tégy úgy mintha nem is tudnál erről .*fontos hogy ezt kéri, hiszen sok minden állhat, vagy bukhat ezen.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 9:12 pm

* Élből Charlesre és az embereire kenem az egészet, de aztán kiderül, hogy Nil keze is rendesen benne volt a dologban, magának kereste a bajt. De ezt akkor sem tartom helyénvalónak ez az ábrázatomról is bizonyára leolvasható.*
- Elképzelni sem tudom mit tehettél, amiért ekkora verés jár...azért talán nem ártana ha tudná, felnőtt nő, tudja kezelni az indulatait. Talán...remélem.* bizonytalan vagyok ebben a kérdésben, mert nem ismerem annyira a magiszterünket, de hát ebben a suliban úgy is kiderül minden bizonyos időn belül. Magamból kikelve szitkozódok a terhesség említésére, mivel pillanatok alatt belegondolok a dologba s rájövök, hogy lehetséges s a tünetei is megvannak. Megvárom míg lenyugszom, majd visszaülök a sziklára, de eléggé elkapott a páni félelem. Nil kérdésére felpillantok rá.*
- Nem tudom, lehetséges. Eddig nem voltam tudatában, hogy az is lehetek, de most hogy mondtad...*felelem vegyes érzelmekkel teli hangon, mert még talán nem is fogtam fel teljesen hogy az is lehetek.*
- Tudom...* felelem röviden, mindketten tudjuk, hogy mi várna a magzatra és ez egy keserves dolog tizenhét évesen. Na de másra terelődik a szó, minek örülök is meg nem is, utóbbi a hallottak alapján alakul ki bennem, hisz nehéz napok állhattak a fiú mögött.*
- Szemetek...!* sziszegem magam elé meredve, bármikor Charlesről és emberiről hallok valami mocskot elkap az indulat. Csak remélni tudom hogy hamarosan elkotródnak innen maguktól is. Amint hallom Nil is jól teljesít a vizsgákon mire elmosolyodom, mert természetesen örülök neki.*
- Örülök neki, remélem a többi is hasonló eredménnyel sikerül majd. Nekem meg egy idegesítő kis majmom van...de lassacskán észre sem veszem a jelenlétét, csak néha zavaró.* vallom meg, ahogy tartottam egy ilyen famulustól, most annyira nem is zavar, csak néha, rosszabb napjaimon. Mosolygós biccentéssel fogadom a gratulációt, igen csak jól esik.*
- Köszi...remélem te is beállsz majd a sorba és sokan mások. egyedül halálra unnám magam.* vigyorodom el, majd egészen más témát vetek fel, történetesen Lucius-t, ki lelépett és ezt nagyon bánom. De ahogy a fiú közelebb lép és hangja komolyra fordul figyelmesen végighallgatom mondandóját, szavai alapján érzem magamon, hogy folyamatosan változik arcmimikám.*
- Ezek szerint jól sejtettük páran, tényleg történt vele valami....köszi hogy elmondtad, bízhatsz bennem, ez egyértelmű, nem mondom el senkinek. Még neki sem adom tudtára hogy tudom becs szó.* csinálok egy képzeletbeli cipzárt az ajkaimon, majd el is dobom záródás után jó messzire.*
- Remélem igazad van, én erre bevallom nem is gondoltam. Kevés ideig magiszterkedett, nem gondoltam rra, hogy megszerette ilyen hamar a diákokat és a sulit. Azt hittem lelécelt...* logikusabbnak hangzott, de abban is van valami amit Nil mond. S ha így van, akkor bizonyára hamarosan vissza is tér és ismét meg kell vívniuk maguknak is a csatát.*
- Szerintem akkor újabb harcra számíthatunk...jó lenne valami ujjat, valami olyasmit tanulni szakkörön, ami meglepő lehet számukra. És amit persze meg is tudnánk csinálni...* jegyzem meg hangosan, persze így is sok erős igét tudunk, de jó lenne még több.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 9:36 pm

-Ó... roppant feltünő dolgokat. Belemászni más elméjébe nem éppen előnyös...*mondja egy kisebb titokzatos mosollyal, bár még a mosolygás se kellemes, de azért valamennyire már csillapodott a fájdalom . Ezután a téma másfele folytatódik*
-Hát. Az igazat megvallva ha volt kapcsolatod olyannal, és meglehet rá az esély akkor könnyen megtörténhetett az amiről azt hitted, hogy nem történhet meg.*szív bele mélyen a cigibe, miközben egy kisebb ideig lent is tartja a füstöt, majd az eltávozik az orrán keresztül.*
-HÁt azok. De nincs mit tenni*bólint egyetértve a másikkal, és hát igen. Nincs mit tenni tényleg kapott rendesen, na de tovább beszélgetnek, és már a vizsgákhoz is érnek nemsokára.*
-Ezek szerint akkor kigondoltad milyen legyen a famulusod. Am meghiszem de egy idő múlva egész jól megkedveli az ember őket. Ja és köszi a szurkolást.*mondja még végül hozzá téve, ezután pedig Jas olyat kérdez, amire Nil hosszabban ki is fejti a válaszát.*
-Hát... nehéz is lenne nem sejteni hogy valami fura dolog történt. Sideris a büdös életbe nem hódolt volna be annak az állatnak, inkább meghalt volna, de valamit csinált a fejével. Anno Daphne mondta el hogy belebabrált az emlékeibe. Nem rég állt vissza, valahogy kierőszakoltam, hogy belenézzen a fejembe, és meglátta az igazságot, azt hiszem teljességgel helyre állt...*mondja még egyszer megerősítve magát, a semmibe bólogatva, bár nem volt könnyű dolga, de nincs mit tenni mindenért meg kell szenvedni.*
-Pár dologba egészen biztos igazam van. Lucius pedig itt van... legalábbis lehet hogy nem pont itt, de nem felejtkezett meg a suliról. Nem tudom mire vár, de bizonyára valami támadást akar kieszelni. Egyenlőre ő meg Sideris van akik fel tudnák venni a versenyt ezekkel, de így túl kockázatos. Gondolom kieszel valami tervet. Én leszek az össze kötő, amint be tudok lépni a prof álmába. Remélem még össze jön ebbe az évszázadba*szívja le a cigit, majd egy kisebb arcrándulással el is pöcköli, majdnem fejbe találva vele a révészt.*
-Hogy harcra? Meglehet, inkább vérfürdőnek nevezném. Egy biztos. Amikor elkezdődik nem kéne a sűrűjébe kerülni. Sokan megmurdálhatnak, De mindegy. Majd kiderül mi lesz időbe. Ami az igéket illeti pedig... sajnos amit én tudok nem tudom tovább adni. Én is külső behatásnak köszönhetem hogy mentálisan erősebb lettem... és meg is fizettem az árát. Borzalmas ár volt. Senkinek se kívánnám.*mondja végül, miközben szeme elkalandozik valahol a távoli hullámokon, még meg is remeg, mint aki rossz álomból ébredt volna fel.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 9:59 pm

- Te olyat is tudsz?* kérdezem meglepetten, mert bizonyára nem az órán tanult dologról van itt szó s bizony igen csak kíváncsivá leszek. Úgy tűnik az elmúlt napokban sőt lehet hetekben igen csak lemaradtam, de most pótolhatom a lemaradást Nilnek köszönhetően. Egy szó említésére kitörök nyugtomból, majd hamarosan ismét a sziklán kötök ki, bár eléggé megvisel ez az egész.*
- Rosszkor, nagyon rosszkor vagyok felelőtlen.* csóválom meg a fejem, egyenlőre többet nem tudok mondani ezzel kapcsolatban, mivel ez még egyáltalán nem biztos, feltétlenül el kell mennem a gyógyítóhoz. Így hamarosan tova is siklunk a témán és Charles kerül szóba, no meg emberei. Valóban nem tudnak mit tenni ellenük, maguk kevesek lennének hozzá, de azt a szemét kis reményt azért nem adja fel. Nil még nem végzett a vizsgákkal de reméli, hogy ő is belép majd a másodikosok közé, őszintén hiszi, hogy ez ügyben nem lesz gond.*
- Ki, de jó sokáig tartott. Tudod nem csípem az állatokat. Sokáig tartott míg kiagyaltam milyen fajtát tudnék hosszú távon elviselni...* sóhajtok egy nagyobbat s csak most veszem észre, hogy már eltűnt a gombóc a torkomból és a hányingerem is megszűnt. Ez némileg feldob, de a fiú szavait hallgatva egyből lelohad egy cseppnyi jókedv, mivel sejtelme beigazolódott.*
- Én is furcsálltam, de igazából fogalmam sincs Sideris magánéletét illetően. Leszámítva az egyik órát, hogy Demien képe jelent meg, ki legközelebb áll szívéhez. Szerencséd volt, Dianat elhajtotta pillanatok alatt. Ő is bepróbálkozott mert aggódott érte...én csak a közelébe sem jutottam. Charles egy kutyája megakadályozott benne.* húzom el az ajkam, igen undorító találkozás volt, de végül is túléltem, mint oly sok minden mást ittlétem alatt.*
- Komoly szerepet vállaltál magadra...remélem úgy van ahogy gondolod és Lucius nem egyedül tér vissza. Tényleg jó volna ha visszaállna a régi rend.* morfondírozom el, hisz szeretek itt élni és tanulni, de mióta Charles itt van sok minden változott.*
- Vérfürdő vagy sem, én kéznél leszek, máshova úgysem tudnék menni, nem akarok drámai lenni, de ha kell meghalok.* vonom meg a vállam, majd erősebb igékről álmodozom hangosan s úgy tűnik Nil megint csak megtudott lepni, mivel úgy szaglik ő tud egyet s mást.*
- Valamit, valamiért...bár ahogy hallom a hangodon tényleg nem lehetett valami kellemes. De még van remény, ki tudja mikor ér vissza Lucius ha jön s addig tanulhatunk szakkörön valamit, minek hasznát vehetjük majd.* bizakodó vagyok ez ügyben, de még mindig sok a kérdőjel hogy mikor és hol és ki és merre hány. De csak lesz valami.*
- Örülök, hogy találkoztunk Nil. De azt hiszem most elnézek a gyógyítóhoz. Tudni kéne mi a szitu.* állok fel sóhajtva s pillantok fel a fiúra.*
- Ha jössz be mehetünk együtt is egy darabig. Rád férne egy kis pihi.* gondolom én s ha a srác vele tart, akkor egy ideig együtt mennek, majd a főfolyosón elválnak útjaik.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 10:11 pm

-Többé kevésbé... ha tudom ki hol van akkor igen. Ha nem akkor nehezebb.*mondja komoly hangon, kissé maga elé nézve, majd a téma tovább folytatódik. Hát igen kínos de hát nincs mit tenni.*
-Talán a doki tud valami megoldást. Vagy valaki más...*mondja halkabban hiszen ilyesmibe nem jó tanácsadó, nála ilyen problémák nem szoktak lenni, vagyis náluk.*
-Én elvagyok velük. Különösen a macska félékke, tehát ilyennel nem volt nagy probléma. Ráadásul Daphnenek is párduca van szóval nagy cicákkal vagyunk körbe véve.*vigyorodik el, a következőre pedig csak elmosolyodik.*
-Közel álltak egymáshoz... gondolom rossz érzés lehetett egy olyan ember mellett lenni aki megölte a proffot...*mondja kissé elhúzva a száját, de többet nem említ nem az ő dolga. A következőre csak kissé megremegnek az arcizmai.*
-Komoly... és nem tudom hogy bírom e. De hát nincs más választás. Luciusban nem kételkedek. Sideris se teszi, én miért kezdjem el? Majd csak vissza tér... csak ne legyen addigra késő.*mormogja maga elé, nem gúnyosan csak kedvtelenül, a következőre csak bólint.*
-Tudom. Nekem sincs más választásom, na meg most már itt van az otthonom, és itt is van minden ami fontos. Hülyeség lenne itt hagyni. Na meg már nem is lennék képes rá*sóhajt fel, nem is akar elmenni innen. a Valamit valamiértre csak egy pillanatra félre néz.*
-Nem... nem volt az... gyilkoltam. Ártatlanokat... Szerintem az a bizonyos embere aki megállított ő volt a tanítóm, tőle tanultam meg pár dolgot.*mondja hűvösen miközben pillantása üvegesen nézi a tengert. Ha akkor tudja hogy ezzel jár inkább maradt volna tudatlan, és nem tanult volna meg egy varázslatot se, de hát már nincs mit tenni. Ideje felhasználni azt amit szerzett. A lány szavai térítik magához, és kicsit meg is remeg*
-Áh nem... azt hiszem pihenésből egyenlőre elég volt. Maradok kicsit itt. Most minden nyugis elleszek. De neked jó éjt.*mondja és ő még bizony pár órát itt mard, figyelni az óceán hullámzását, s gondolataiba temetkezik.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 11:37 pm

*Nem igazán értem, hogy miért ilyen normális velem ez a lány, de mindenesetre sikerült jobb kedvre derítenie, hiszen most már néha én is elmosolyodom egyes dolgokon. Ahogy viszont bakancsát kezdi el kötni, nem bírom megállni, hogy ne tegyek egy picinyke megjegyzést rá és így ez után hallva a választ, kezeimet magam elé emeletem, mintha védekeznék valami ellen.*
- Jó-jó, értettem kisasszony. *végül pedig inkább visszafelé indulunk az iskolába, hiszen ki tudja, hogy fáj-e neki vagy sem a lába, az egy dolog, hogy nem mutatja ki. Ismerem én a nőket, tudom, hogy milyenek tudnak lenni.*
- Nem hinném. *indulok meg végül az ösvény felé, Zoey-val természetesen és hamarosan már a révésznél is vagyunk, ahol kezemmel utat engedek a lánynak.*
- Csak a hölgy után. *így illik ugyebár, tehát hogyha előttem beszáll az öreg mellé, akkor én is követem, majd ez után lassan ringatózni kezd a csónak, egészen addig, amíg meg nem érkezünk a Mysterio kikötőjéhez, ahol először én szállok ki, majd kezemet felé nyújtom, hogy kisegítsem, hogyha persze él ezzel a lehetőséggel.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 11:46 pm

*Elértük azt a helyet, ahol a csónakba szállni lehet. Nekem pedig új vers fogant meg a fejemben. Amit ismét szavalni kezdtem.*
-Vörös haj száll az éjben,
Megkérdeznéd ki van ébren?
Vagy hagynád, hogy elsétáljak melletted?
Ne feledd, én nem feledlek!

Vörös haj száll,
Az idő pedig megáll,
Karláncán a medál,
Remélem megvár.*

*Kevin maga elé engedett a csónakban, így szálltunk be, én pedig félve, hiszen nem bírom a csónakokat, csak vártam, hogy kikössünk végre a sulinál. Ahogy ez megtörténik, Kevin a csónakból kipattan, és kezét felém nyújtja, melyen szívesen elfogadok, hogy a csónakból menekülhessek. Már a versnek a másik két versszaka is megfogant a fejemben, de előtte kíváncsi voltam Kevin reakciójára.*
-Szerinted milyen?*kérdeztem azért meg, hogy tudja a versre értem. Amíg a csónakban ültem a lábam megpihent, így már csak bicegve tudok sétálni, ami nagyon kellemetlen.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-11-12, 11:52 pm

*Természetes, hogy előre engedem a lányt, aki le is csüccsen a csónakba, majd ez után én is követem. Ahogy viszont ismét szavalni kezd, kissé meglepetten pillantok felé, bizony egy költő veszhetett el benne.*
- Vörös haj? Mégis kire gondolsz ez alatt? Csak nem a párodra vagy egy régi szerelmedre? *érdeklődöm kíváncsian és szinte észre se veszem, hogy máris partot értünk. Kipattanok gyorsan, majd kisegítem a kék lánykát és ez után eleresztve tekintek rá kérdőn, reménykedve, hogy válaszra méltat majd. Látom rajta, hogy fájhat a lába és most már tudom, jól tettem, hogy azt mondtam, hogy jöjjünk vissza ide, a Mysterioba. Ahogy viszont meghallom a választ, csak bólintok rá, hogy értem, majd lassan besegítem, átfogva kissé a derekát is.*
- Szerintem itt most elválnak útjaink. Vigyázz magadra és akkor majd még találkozunk. Örültem. *hajolok meg előtte kissé, miután természetesen elengedtem, majd egyenesen felmegyek a déli főtoronyba, ahol a szobámig meg sem állok. Elég volt ennyi séta mára, most jöhet a megérdemelt zuhany, majd egy kis tanulás után az álmok mezejét választom. Viszont nem csak én vagyok így ezzel, Zoey is úgy dönt, hogy a szobájába megy, hiszen lába is fáj, jobb lenne pihennie. Tehát Kevin után nem sokkal ő is elhagyja a főfolyosó környékét.*