Az elhagyatott lápvidék

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:19 pm

*Nagyon sokáig nem áll le bámészkodni, hogy kicsoda micsoda hogyan kerül ide, hiszen érzi, először az ocelot, majd Via, hogy a föld finoman remegni kezd a lábuk alatt, a mocsár apró víztükrei felfodrozódnak, a kis kavicsok ugrálni kezdenek, s a famulus is enyhén a földre lapul, füleit hegyezve, s Via is pálcát ránt. Ám ekkor a láp közepén valami történik. először elkezd kiszáradni majd a repedezett földből egy nem túl impozáns, de azért határozott lépcsősor emelkedik ki, amit viszont egy szebb kapu is követ. Valami írás van rajta, de nem tudja, kivenni hogy micsoda, eléggé kusza az egész, és a betűk sem tiszták, hiába hunyorog.*
- Valaki, titokírás fejtő? Na na?*Néz körbe, hátha esetleg ezzel sikerül megoldani a problémát, mivel tuti, hogy ennek oka van, nem csak úgy kitalálták. Nil fele egy fanyar fintort vet.*
- Mondhatni a számból vetted kia szót, de az egészségtelen, de neked elnézem.* Humorizál egy cseppet, hiszen ha csak felszínesen is ismerik egymást, de szimpatikus neki a srác, legalábbis zenei téren egész jól elcsevegtek legutóbb.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:23 pm

*Az ismeretlen lánykának csak egy kis mosollyal biccentek, miszerint már tudom a nevét, majd Nil kérdésére is felelek.*
-Engem? Hát az jó kérdés. Örültem, hogy végre kimozdulok, aztán valahogy itt kötöttem ki. *viszont újabb taggal bővülünk, így Octavia felé is odafordulok.*
-Szia Via! Te is erre? *teszem fel az elég egyértelmű kérdést, de hát ez van. Eddig egész nyugis volt minden, leszámítva talán azt a kis pörgést magamban, hogy végre a levegőn vagyok, és ennek nagyon is örülök. Ahogy elnézem, nem is csak én vágytam arra, hogy végre ki lehessen mozdulni, hisz másik három diáktársaim is pont erre tévedt. Különös, hogy pont a mocsárhoz jöttünk, na de vannak véletlenek. Csak egyiküket nem ismerem, ő biztos új lány, Viával pedig egyelőre csak felszínes az ismeretségünk, viszont ezt a helyes srácot szívesen megismerném közelebbről is. Ahogy viszont csak végigpillantok rajta, hirtelen megremeg a föld. Nem, nem azért, mert szerelmes vagyok belé és ezt az érzést váltja ki belőle, hanem tényleg mozogni kezd a föld.*
-Mi a fene? Földrengés? *nem túl erős a remegés, de érezhető, viszont ahogy megfordulok, azt veszem észre, hogy a mocsár egy hosszú sávban mintha eltűnne, és egy lépcsősor jelenik meg a helyén, ami egy különös kapuhoz vezet.*
~Ez nagyon különös...~ *szemem sarkából Viára sandítok, hisz vele jártunk már pórul, mikor korábban szintén pont egy úticélt találtunk. Csak akkor az a jelmágiás srác volt velünk, nem Nil. Na de az a kapu csak nem hagy nyugodni, nagyon érdekel, hogy mi a fene lehet ez, így a többiek felé fordulok.*
-Nem nézzük meg közelebből? *válaszuktól függetlenül én azért megindulok a kapu felé, hisz érdekel, honnan került ez most ide, ráadásul mintha valami írás is lenne rajta, de innen azért nem látom. A lépcsősoron semmi baljós nem történik szerencsére, így nyugodtan vizsgálom meg az építményt, mikor odaérek. Felemelem a fejem, hogy a szövegre pillanthassak, mely teljesen értelmetlenségnek tűnik az elején... de aztán mintha formálódni kezdene a szöveg.*
-Ti is látjátok? *pillantok ismét a mellettem álló hármasra, de ahogy látom, nem igazán értik miről beszélek, úgy tűnik, csak én tudom kivenni ezt az írást. De mióta értek én ezen a nyelven? Különös, de kezem szinte magától veszi elő a pálcát, majd ajkaim ismét szóra nyílnak.*
-Flamma Tacturus. *mutatok bal kezemre, mely egy pillanat múlva már fel is izzik egy pillanatra a kezem, amit előbb magam felé fordítok, hogy rápillantsak, majd Nilre tekintek.*
-Nekem van. *szólalok meg ismét, majd már oda is lépek a kapuhoz, s rátéve bal kezem égetni is kezdem. Nem tudom, mennyire kemény anyagból van, vagy hogy mennyire lesz hatásos, de a szöveg ezt írta, így én ezt teszem. De miért is? Sokat viszont nem tudok ezen agyalni, mivel hirtelen a kapu közepében meg is jelenik egy furcsa színes valami, olyan, mintha valahová máshová vezetne át, engem viszont sikeresen meglep, így már el is hátrálok gyorsan tőle. Közben a varázst is megszüntetem, hisz talán már nem lesz rá szükség.*
-Szerintetek hova vezethet? *egy pillanatig még figyelem a kaput, majd Viára pillantok.*
-Végülis múltkor is túléltük, nem? Nézzük meg! *azzal meg is indulok ismét a kapu felé, s át is sétálok azon a színes valamin, ami ki tudja, hová fog elrepíteni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:25 pm

*Amint a diákok átlépik ezt a furcsa, de egyben nagyon is szép kaput, már érezhetik is a húzást, mely egy zsupszkulcshoz hasonlít leginkább és pillanatokon belül már egy ködös és egyben hideg, elhagyatott helyre kerülnek. Nincs este, mégis ez a hely mintha teljesen halott lenne és mi sem bizonyítja mindezt jobban, minthogy egy temetőben vannak, melynek közepén mintha egy épület lenne. Nem tudni pontosan, hogy miféle építmény az ott, de vonzza őket, igen, oda kellene jutniuk valahogy. Ha körbenéznek a temetőben, kihalt, a sírok csak úgy, össze-vissza, rendezetlenül helyezkednek el, némelyik koporsó ki is van fordulva a földből, tehát nem túl bizalomgerjesztő ez a látvány és nem sejtet semmi jót. Ha mégis megindulnak a ház felé, akkor eleinte még minden rendben megy, viszont ekkor Via megérezheti, hogy valami a kezéhez ér. A föld alól egy kéz kandikál kifelé, mely most erősen szorítja meg a bokáját, nem engedve el a lányt. Nagyjából ezzel egy időben, egy kutya jelenik meg az egyik sírbolt mögül, méghozzá pont Elisa előtt. Viszont ez az eb nem úgy néz ki, ahogy kellene, húsa kilátszik, bőre lóg róla, szemei pedig vörösek, mint valami zombi állatnak... A morgása viszont annál élethűbb, tehát a lánynak meg kellene támadnia a kutyát, mert ha nem teszi, akkor a kutya fog rá szemet venni. Valahogy el kell bánnia vele, ha nem akar örökké ő is ezen sírok között nyugodni. Via hullája viszont kikel a földből, így hát láthatóvá válik a magas férfin az a pár ruhadarab, mely csak úgy lóg rajta és a bűz, amit magából áraszt, ezen is látszik, hogy már nem él... Elég erősnek tűnik, de Via valószínűleg el tud bánni vele. Viszont még mielőtt nagyobb bajba kerülnének, el kellene érniük az épületet, tehát ha a kutya és a férfi meghalnak - most már talán végleg - akkor valószínűleg a ház felé kéne folytatniuk az útjukat, hiszen valami oka csak van annak, hogy itt vannak és ha vissza akarnak térni az iskolájukba, akkor meg kell fejteniük a rejtélyt.*

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYFwVR

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYFwVR

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:40 pm

*Sóhajtva követi Ravent, mikor az átlépi a kaput. Még szinte be se lép, mikor rántást érez, ami hasonlít a zsupszkulcsos utazás kellemetlenségeire. Mikor megérkeznek kinyitja a szemét és körbepillant. S szinte rögtön el is fintorodik. A hely tele van sírokkal. Nem mintha félne a zombiktól, vagy ilyenek, de nem kedveli a temetőket. Nem sokkal később egy épületet is megpillant és el is indul felé, remélve, hogy a többiek is jönnek. De alig tesz meg pár lépést, mikor egy kutya jelenik meg előtte. Az állat meglehetősen elevennek tűnik, annak ellenére, ahogy kinéz, és ráadásul még morcosnak is. Elisa nyel egyet és lassan hátrálni kezd.*
- Okos kutyus, szép kutyus, csak nyugalom.*suttogja és közben a kezébe veszi a pálcáját.*
- Protego!*kiáltja és a pajzs meg is jelenik körülötte. Így talán van elég ideje arra, hogy kitalálja, mivel tegye ártalmatlanná az állatot. De ez nem könnyű, hiszen mit használjon az ember lánya valami olyan ellen, aminek már rég halottnak kéne lennie. Végül próba-szerencse alapon a lényre szegezi a pálcáját.*
- Locomotor mortis!*mondja és a kutya el is dől a megbilincselt lábai miatt. A lány halkan sóhajt és reméli, hogy úgy is marad.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:42 pm

*Nem tudom, most miért jött rám ennyire a kalandvágy, talán ez is annak köszönhető, hogy napokig nem tudtam kimozdulni, de most mégis úgy érzem, utána akarok járni, mi a fene ez az egész. Úgy tűnik, a szöveget valamiért csak én tudom elolvasni, bár hogy én miért is, azt magam sem értem, hisz pillanatokkal előtte még nekem is csak kriksz-kraksz volt az egész. Na de így legalább megtudtam, hogy meg kell égetni a kaput, hogy érjünk vele valamit. Úgy tűnik, ezzel hoztam működésbe, amiért remélhetőleg a többiek se akarják majd leszedni a fejem, de hát engem érdekel, hogy honnan a fenéből jött hirtelen ez az átjáró. Így személy szerint nem is húzom soká az időt, csak szólok még pár szót Viához, majd már át is sétálok a kapun. Ekkor már érzem is a köldökömnél a húzást, majd minden elmosódik egy pillanatra, amikor viszont ismét talajt érzek a lábam alatt, egy sötét, ijesztő temetőt pillantok meg magam előtt.*
-Lehet mégse volt olyan jó ötlet átjönni? *na igen, ettől az elhagyatott temetőtől a hideg fut végig a hátamon, főleg, ahogy a sírok állnak, meg a koporsók. Nincs kedvem sokat itt időzni, így csak a furcsa épületre bökök.*
-Ki fogad velem, hogy ott lesz a megoldás? *teszem fel a kérdést körbepillantva, majd remélhetőleg meg is indulunk feléje, út közben pedig Nil mellé sorolok.*
-Szerinted hol a fenében lehetünk? És mi ez az egész? *igen, valószínűleg sokkal többet fog tudni, mint én, főleg, hogy a szöveget is csak én tudtam elolvasni a kapun. Na de mindegy, legalább dumálunk egy kicsit, addig se ezzel a temetővel foglalkozok. Az épület felé vezető utunk viszont nem telik olyan nyugisan, mint reméltem, mivel Viának a lábát kapja el egy zombi, míg Elisa elé egy kutya ugrik, ami már eléggé darabokban lóg.*
-Ez így nagyon nem lesz jó... *húzom el a számat körbepillantva, hátha vannak még többen is, akik nem akarnak a föld alatt nyugodni, inkább izgalmakra vágynak. De egyelőre nem látok másokat, így csak előkapom a pálcát, majd a Viát szorongató kéz felé lendítem.*
-Sectumsempra! *hangzik el számból az ige, mely ha le nem is vágja a kezet, de talán gyengít rajta, amíg a tanársegéd lány is előkotorja pálcáját vagy varázsol.*
-Deprimo. *küldök egy másik támadást a kutya felé is, hisz ahogy sejtem Elisa még új diák, így ő még nehezebben boldogulhat, bár még érhet meglepetés.*
-Szerintem húzzunk be innen mielőbb abba a házba. Talán ott nincsenek zombik. *pillantok ismét Nilre, s remélhetőleg ő is hasonlóan gondolkozik, s a többiek is velünk tartanak, amint végre teljesen meg óhajtanak halni végre a támadóik.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:49 pm

*Nemsokára különös jelenségnek lehetnek szemtanúi, s így emelkedik ki a kapu is, Nil nagy meglepetésére, bár a fiú sejti, hogy a többieknek sem biztos , hogy olyan természetes ez. A fiúnak nem is kell mondani, hogy nézzék meg közelebbről, hiszen már meg is indul a kapu fele, persze közben a beszélgetés sem hagy alább.*
-Valószínűleg nem az apokalipszis előhuszára*válaszolja, kissé fanyar mosollyal, a "mi a fene ez" kérdésre, bár inkább csak maga elé mondja, minthogy címezné is valakinek a szavakat. *
-A kaput, a krikszkrakszal? Elég nagy hogy ne látnám?*kérdez vissza Ravennek, hiszen nem nagyon érti mire gondolhat a lány.*Úgy tűnik a fiú tanácstalan, de Ravennek van pár ötlete, amire végül bólint is.*
-Hát akkor elő vele........*mondja felsóhajtva, majd figyeli, amit a lány csinál, közben kezeit lassan össze fűzi maga előtt.*
-Tudhat valamit.*mondja komoly hangon, közben Via fele is néz, egy fura vigyorral, az arcán, miközben kezeit lassan a zsebébe csúsztatja.*
-Mi egésségtelen? Hogy a szádból vettem ki a szót, vagy hogy itt van ez a kapu?*kérdezi majd úgy tűnik megtörténik a nagy elhatározás, át kéne lépni alatta. A fiú viszont itt a leopárd fele fordul*
-Azt hiszem jobb ha most hazamész... majd estére leszek....*mondja, s az állat ellenkezne de a fiú nézésére, végül csak lassan megfordul majd egy szökkenéssel el is indul vissza fele. A fiú ezután Raven fele fordul.*
-Mit tudom én hova vezet... de van egy olyan érzésem, hogy nem egy Luxusüdülőbe. De mindegy láttam pár dolgot, és ha valamit megtanultam akkor az, hogy ha fura dologba keveredünk nem egyszerű kimászni, egyszerűbb ha elé vágunk.*mondja, majd a kis csapat átmegy a kapun s érezhetik a húzást, és nemsokára egy egész más helyen vannak.*
-Ejha... nem mondom , tisztára mint az Adams Familyben csak ez valahogy valósághűbb...*morogja az orra elé, miközben ide oda nézelődik, egyáltalán nem ismerős neki ez a terep.*
-Szerintem ha megcélozzuk az épületet, többet tudunk meg, bár egy Hawai körútnak jobban örültem volna....*sóhajt fel, de hát megszokta, így aztán el is indulnak az épület felé, a fiú pedig csak nyugodt léptekkel halad előre, majd ekkor hallja Raven kérdését.*
-Nem tudom. Az igazat megvallva szerintem a kapu úgy funkcionálhatott mint valami teleport. Lehetünk akár egy másik dimenzióban... egy temetőben, a pokolban... ki tudja..*sóhajt fel csevegő hangnemben de ekkor hallja meg a morgást, s megfordulva látja, hogy bizony itt nagyobb problémák vannak.*
-Megmondtam, hogy ez nagyon nem tetszik...... megint jönnek a sikolyok.. aztán a futás...*mondja kissé mogorva hangon, miközben úgy gondolja ideje lenne lassan pálcát is rántani, mert úgy tűnik a hely nem veszélytelen. Via valószínűleg elbánik a zombijával, de az új csaj egyenlőre csak lebilincseli a dögöt, már emelné rá a pálcát, de úgy tűnik Raven lerendezi. Erre viszont csak megrántja a vállát.*
-Nem mondom stílusos... és ja húzzunk...*mondja, miközben amolyan kissé "mi a franc van" nézéssel maga elé megfordul, és tovább folytatja az útját.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:51 pm

*Átjutnak valahogy a kapun, hála Raven-nek, hiszen ő el tudja olvasni a boltozatra vna felírva és úgymond innentől már ismeri a kulcsot az átjutáshoz is. Azonban a látvány, ami fogadja őket, nem túl bizalom gerjesztő, sőt, Viának tiszta libabőr lesz a háta az egésztől, habár az épületet ő maga is megpillantja, s el is indul fele a többiekkel együtt, egyik oldalon az ocelottal. Igen ám de ekkor valami finoman a kezéhez ér, sőt, hamarosan egy kéz jelenik meg a bokánál, s ijedtében fel is sikít, hiszen elég váratlan a dolog. Bár Raven is igyekszik beavatkozni szerencsére a dolgokba, azért ő sem azért boszorkány hogy csak visítani tudjon így a kezében szorongatott pálca máris a férfi fele fordul.*
- Fatum orbium!*Nem hiába volt jó árnymágiából, így remélhetőleg ez a gömb is jól sikerül, hogy elvegye a kedvét a hullának a további hasonló akcióktól.*
- Köszi!*Biccent Raven fele, s igyekszik tovább lépkedni de azért még a lábáról lerázza a koszt meg ilyeneket, ami esetleg megmaradt a pasasból. Úgy tűnik Elisa is egy kutyussal kénytelen megküzdeni, nem csak Via kapott meglepit. Ocelotja is mérgesen morog mellette, bár most nem nagyon avatkozott ebbe bele hiszen a lány gyorsabban reagált és egy árnygömb meg egy sectumsempra lehetőleg már elég ehhez.*
- Na menjünk inkább!*Néz a ház fele, látszik az arcán hogy nem valami vidám ettől a helytől és a fogadtatástól.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 5:57 pm

*Két lányt támadás ér a temetőben, de a Viát támadó kezet Raven hamar felhasítja, de a férfi csak kibújik a föld alól. Na de a tanársegéd se tétlenkedik, hamarosan egy árnygömbbel löki fel áldozatát, szépen megpörkölve kissé a hullát, aki a földön fetreng, tehát időt ad ezzel a diákoknak, hogy tovább menjenek. Elisa is ügyesen próbál védekezni, csak létrehoz egy pajzsot és hamarosan már meg is bilincseli a dög lábait, ki valóban képtelen megmozdulni. Raven viszont itt is beavatkozik, így a földbe lyukat robbant, aminek köszönhetően a kutya is hátrébb repül és kis időre mozdulatlan lesz.
Amint a diákoknak sikerül átjutniuk a temetőn és annak akadályain, végül már megláthatják teljes egészében a házat, melyet ugyanúgy köd vesz körül, akár csak a temetőt, mintha meg lenne átkozva. Elég rozoga állapotban van, tele pókhálókkal és minden bizonnyal nagyon régi egy épületről van szó. Hogyha az ajtóhoz érnek, azt zárva találják, tehát sima kilincs mozgatással nem fogják tudni azt kinyitni, de ha mégis be akarnak menni, akkor vagy fizikai erőszakra vagy pedig mágiára lesz szükségük. Miközben azt vizsgálgatják, Nil hirtelen megpillanthat maga mellett egy fekete hajú, hófehér rongyba öltözött, fiatal lányt. Nagyjából annyi idős lehet, mint ők, de nem túl szép, arca meggyötört, bőre fehér, láthatóan szenvedett és már nem él, tehát egy szellem, akit jelen pillanatban egyik lány sem lát. Úgy tűnik, hogy csak ennek a fiúnak hajlandó megjelenni.*
- Temesd el a maradványaimat! Mentsd meg a lelkem, kérlek... Hozd ki a házból! *Csupán csak ennyit mond, kezét a fiú felé nyújtva, de mielőtt esetleg Nil megfoghatná, már semmivé is foszlik. A fiú tudhatja, hogy mit kell tenniük, hogy miért vannak itt, meg kell keresniük a hullát vagy annak maradványait és ki kell hozniuk a temetőbe, hogy tisztességesen eltemessék! Ezt nem árt tudatnia a lányokkal is, hogy ők is tudják a dolgukat és hogyha ez megtörténik, talán be is fognak közben jutni a házba, ahol bizonyára valami rossz dolog történt, hiszen egy korukbeli lány meghalt.*

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYFgVR

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYFgVR

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:04 pm

//Bocsi, NJK mivel el kell mennem Sad

Sajnálom, hajrá és kitartást! //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:07 pm

*Ahogy a kis csapatunk megérkezik a temetőbe, meg is pillantunk egy épületet valamivel arrébb, ami már most bizalomgerjesztőbb, mint ezek a kiforgatott sírok, így személy szerint én arra szavazok, hogy menjünk be oda. A többiek is hasonlóképp vélekednek, így meg is indulunk, közben pedig Nillel is váltok pár szót.*
-A temető az tuti, a poklot viszont nem hiszem. Valahogy azt másképp tudnám elképzelni, bármilyen hátborzongató is ez a hely. *felelem, de persze nem lettünk közelebb a megoldáshoz, de majd idővel kiderül. Már ha megmaradunk, mivel Viát és Elisat is megtámadja egy-egy zombifajzat. Nem vagyok az a fajta, aki csak áll, és nézi, hogy a többieket szét akarják tépni, így egy kicsit be is segítek, s úgy tűnik, ez nem is jön rosszul, legalább egy kis időt sikerül vele nyerni. Mikor mindkét élőhalott kidől, csak biccentek egyet Via felé, majd gyors tempóban indulunk tovább az épület felé. Nem tudom, odabent mi fog ránk várni, mindenesetre semmi kedvem egész nap zombik ellen harcolni, így jobb azt megnézni, hátha ott lesz szabadulásunk kulcsa. Egy kis idő múlva sikerül is elérnünk a házat, mely így közelebbről megnézve ugyanolyan hátborzongató, mint maga a temető volt, csak itt nincsenek zombik... még.*
-Üdv a Kísértet motelnél... *pillantok végig a rozoga, köddel körbeölelt épületen.*
-Na, benézünk? *valószínűleg senki nem akar inkább visszamenni zombilandbe, így már oda is sétálok az ajtóhoz, hogy benyissak rajta, de az zárva. Lehet, hogy más is megpróbálkozott már vele, míg én bámészkodtam, de azt nem vettem észre, így én is megállapítom. Viszont hiába vagyok boszorkány, néha jobban szeretem puszta erővel elintézni a dolgokat, így máris egy kis helyet kérdek magam körül.*
-Mindjárt bejutunk. *azzal már meg is pördülök, s telitalppal rárugok az ajtóra, mely hirtelen be is vágódik, ám mivel olyan rozoga, így a lábam is beszorul egy kicsit, amitől sikeresel be is ránt magával, így én is elesek. Elég poros és sötét minden, így csak köhécselek egy kicsit, majd miután kiszabadítottam a lábam, fel is kelek, hogy leporoljam magam.*
-Azt hiszem, erre mondják, hogy többet ésszel... De legalább bejutottunk. *pillantok a többiek felé, várva, hogy akkor megindulunk-e vagy mi lesz.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:11 pm

*Csak akkor tűnik fel neki a másik támadó, amikor nagyjából harcképtelenné teszi a kutyát. De láthatóan hamar megoldódik a probléma, hála Ravennek, aki rövidesen be is jelenti, hogy talán jó lenne az épülethez menni. Bár Elisának vannak kétségei a dologgal kapcsolatban, legalábbis abból a szempontból, hogy ott kevésbé veszélyes, de úgy véli nem ez a legjobb időpont ezt megosztani a többiekkel. Bár azért kérdez egyet.*
- Mégis mi a fészkes fene van itt? A korábbi beszélgetésekből úgy vettem ki, hogy már voltatok hasonló helyzetben. Szóval mit is kéne most tenni?*érdeklődik enyhén lihegve. Persze eszébe sincs pont most kiakadni, arra majd ráér, ha élve kijutottak innen. De mivel először van hasonló helyzetben, kicsit azért meg van rémülve. Végül megrázza a fejét, hogy lehiggadjon és tovább halad a ház felé. Amint odaérnek megpróbálnak benyitni, de az ajtó zárva van. Elisa végigpillant a többieken, hátha akad valakinek egy használható ötlete. Ilyen senkinek nem akadt, de Raven megoldja a dolgot egy rúgással, aminek következtében be is repül a házba.*
- Minden oké?*néz rá érdeklődve, miközben belép mellette az épületbe.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:12 pm

-Ki tudja... ismered a My Heaven is your Hell című számot?*kérdezi fejét oldalra döntve, Raventől. Ez amolyan költői kérdés akart lenni a poklos dologra.Úgy tűnik, hogy túljutottak az első nehézségen, bár a fiú nem lenne meglepve, hogy ha több várná őket. Akkor mondhatná, hogy túl könnyű volt, de azért ennyire nem bizakodó a srác. Eliza szavaira csak megrántja a vállát.*
-A protokoll módszer, hogy próbálsz nem kétségbe esni és próbálod túlélni. Azt hiszem a többi adja magát.*mondja derűs de kissé feszült hangon. Inkább csak szótlanul halad előre, kissé gondolataiba merülve. Na de nemsokára megérkeznek a házhoz, viszont az ajtót, zárva találják.*
-Mert ha nyitva lenne , az már túl könnyű lenne....... *mondja elhúzva a száját, miközben kissé odébb is megy nézelődni, hátha belát valamelyik ablakon, elvégre akkor már talán többet tudnának. No de ekkor olyan dolog történik, amire még ő se számít, először csak a szeme sarkából veszi észre, de egy pillanatnyi reakció idő után, már fejét oda is kapja a lány fele.*
-Hogy mi... te meg ki vagy?*kérdezi fennhangon , meglepett arccal, miközben a többiekre néz, majd vissza a lányra.*~ők nem látják?~*gondolkozik, de a fiatal lány már beszélni is kezd, a fiú pedig egy pillanatra talán kissé ledermedve hallgatja is a kérését.*
-Szóval temessünk el... de mi ez a hely?*akarná kérdezni, miközben pillantását levezeti a kezére, amit a szellem lány mintha meg akarna fogni, de időközben semmivé is foszlik. A srác még egy pillanatig mozdulatlanul áll, a szellemlény helyét nézve, majd megrázva a fejét vissza tér a társasághoz.*
-Nos.. egy kis változás a tervbe. Azt hiszem van itt bent valaki, egy fiatal lány, aki meghalt. Azt akarja, hogy hozzuk ki a testét, és temessük el... Van egy olyan érzésem, hogy ezért is keveredhettünk ide. Viszont azt nem tudom hogy halt meg, lehet jobb lenne résen lenni.*engedi lejjebb a pálcáját, majd fejét oldalra dönti, de úgy tűnik Raven tesz róla, hogy az ajtó ne maradjon sokáig nyitva, bár eléggé fura, egyedi mozdulattal.*
-Gyanítom, hogy ezt nem így akartad... Minden esetre szép... Azért megmaradsz?*pillant egy kisebb mosollyal a lány felé, de végül csak ő is belép, majd körbe néz.*
-Na keressük meg a kis csajt és tudjuk le a melót..*sóhajt fel, miközben szemeivel már keresni is kezd.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:16 pm

*Amint sikerül kinyitniuk az ajtót - hála Raven nagyszerű mozdulatának, mely nem annyira nőies, de mégis csak hatásos -, már meg is láthatják a piszkos, romos helyet, mindenhol por van és köd, láthatóan tényleg egy szellemház lehet mindez és nagyon régóta nem járhatott már itt senki. A pókhálók itt is megtalálhatóak, akár csak a patkányok, melyeknek halk hangját a diákok is hallhatják. Viszont van itt valami, ami még furcsább a helynél, az pedig pár lépés után következik be... Hirtelen a diákok képeket látnak, melyek oly szörnyűek és valóságosak és tudják is, hogy mindez megtörtént és igaz...
Itt vannak, a házban, jó pár évvel ezelőtt. Több srác mulatozik itt, isznak és buliznak, jól érzik magukat. Eddig még semmi furcsa sincs ebben az egészben, de nemsokára egy megkötözött lányt visznek be eléjük, egy nagy, sötét terembe, kit elkezdenek bántalmazni, többször megütik, levetkőztetik és gusztustalan dolgokat művelnek vele a megaláztatások mellett. Játékszernek használják és végül addig bántalmazzák, amíg hosszú szenvedések árán meg nem hal. A fiúk viszont nem emberek, szemük színe olykor vörösen ízzik, tehát bizonyára nem erről a világról származnak, hanem amolyan gyengébb démonok lehetnek.
A látomás viszont hirtelen véget ér, ilyen rövid volt csak, de Nil tudhatja, hogy ezt a lányt látta előbb szellemként, akit a látomásban megöltek, tehát tényleg itt halt meg és valahogy ki kéne menteni a házból, mert ez a ház gonosz és átkozott!
Viszont a ház belsejében köd keletkezik, mintha szellemek mászkálnának és a levegő is fogy. Szorongató érzés keríti őket hatalmába, valamit tenniük kéne, el kellene indulniuk. Raven-nek furcsa megérzése támad, azt érzi, hogy lefelé, a pince irányába kellene folytatniuk útjukat... tudja, hogy mi ez, a hatodik érzék és a többiek is sejthetik, hogy igaza lehet a lánynak, még Elisa is, hiszen már tanulták és ha olvasta a tananyagokat, akkor nem ismeretlen a számára se ez. Így indulhatnak hát lefelé és hogyha körülnéznek, meg is láthatnak egy lépcsőt, mely rozoga, tehát nem árt óvatosnak lenni vele, ugyanis időnként egy-egy lépcsőfok leszakad.*

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYGQVR

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYGQVR

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:33 pm

*Mindannyian bemennek az amúgy cseppet sem barátságos házba, bár Nil arca továbbra is komoly s nyugodt marad. Nem azért mert nem ideges, egyszerűen csak mióta ide jár, azért történt pár dolog, amit már átélt. Az egyik patkány, ami éppen a lába előtt szalad el, hirtelen találkozik, a fiú acélbetétesével, és egy gyengéd rárugással arrébb is lesz rúgva..*
-Imádom az ilyen helyeket. Az embernek mindig olyan érzése van, hogy ha meghal, valami hasonlóan szórakoztató helyre fog kerülni...*mondja szokásosan feszültebb hangon, miközben már nézelődne is tovább, de ekkor képeket kezdenek látni. A fiú nem figyeli meddig tart ez, inkább csak nyomon követi a durva eseményeket, s a lány halálának históriáját. Amikor véget érnek a képek a fiú hirtelen rántja meg a fejét, aminek következtében megroppan a nyaka, s a fiú enyhén lehunyva a szemét, kissé össze szorítja a fogait.*
- Láttátok ezt?Azt hiszem nyomon vagyunk... ezt a lányt láttam az előbb.... Viszont ahogy látszott erőszakos halált hallt. Kiváncsi vagyok merre vannak a banda kan tagjai...... Jó lenne hamar megtalálni... én nem félek , hogy hasonlóan járnék, de ti....*mondja, elgondolkozva a lányokra nézve s látszik rajta, hogy valamin gondolkozik, de úgy tűnik nem kíván több szót mondani. Ekkor viszont jön az újabb jelenség, a szellemek képébe, s a fiú is érzi, hogy nehezebben vesz levegőt.*
-Mi a fene........Szerintem nem tetszik a háznak hogy bejöttünk..*vesz egy mély levegőt, majd úgy tűnik Raven tudja merre kell menni, tehát őt követve el is indul a pince irányába, a lépcsőkön pedig nyugodt léptekkel halad tovább.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:33 pm

*A házhoz érve szinte természetesnek mondható, hogy zárva találjuk az ajtót, hisz már miért is ne lenne zárva? Ilyenkor ez mondhatni kötelező, így nem is olyan meglepő. Miközben a házat nézzük, Nil elkezd beszélni a levegővel, legalábbis én nem látok ott semmit, pedig a szellemeket általában nem csak egy ember látja. Furcsa, talán sokkot kapott volna? Nem tudom, minden esetre amíg ő elcseverészik valakivel, addig én a bejutáson ügyködök, így hála a különböző küzdősportoknak, egy körbefordulós rúgással már be is taszítom az ajtót, amibe sajnos be is szorul a lábam, így egy tompa puffanással érkezek be a házba, ahol köhögni is kezdek a por miatt. A többiek persze egyből érdeklődnek, elég cikin sült el, de már nem tudok mit csinálni.*
-Aha, megmaradok, épp csak beestem az izgalmas résznél. *próbálom elpoénkodni a szitut, majd Nilre pillantok.*
-Szóval valami szellemcsajjal beszéltél, aki azt akarja, hogy temessük el a maradványait? *kérdezek vissza, hisz sajnos én éppen bezuhantam a házba, mikor ő erről beszélt, de a nagyját értettem a szavainak. Ahogy viszont besétálunk, a helyről tényleg lerí, hogy hosszú idő óta nem használták, minden csupa por és pókháló... na meg patkány. Fúj. De gyanítom, hogy lesz nagyobb gondunk is a patkányoknál, így hát csak beljebb sétálunk, mire hirtelen, mintha egy mozifilmet vetítenének le előttünk, különös képeket látunk, amint egy szegény, fiatal lány pár seggfej megkínoz, megaláz és megerőszakol. Eléggé sikerül felhúzni az agyamat ezekkel a képekkel, így mikor eltűnnek, csak idegesen fordulok körbe.*
-Hol vannak ezek a rohadékok? Hadd rúgjam seggbe őket. *viszont a démonfajzatok sehol sincsenek, ezek régi képek voltak, amiket mi most újraélhettünk. Az idegesség helyét viszont valami más érzés kezdi lassan átvenni. Mintha fulladnék, ráadásul ismét végigfut a hideg a hátamon. Ahogy körbepillantok, meg is látom azt a furcsa, ködszerű képződményt, mely egyre jobban nő az épületben, ami marhára nem jelent jót. Biztosan ennek köszönhető, hogy fulladunk. Ismét megpördülök, megnézve, merre is haladhatnánk, keresve az emeletet vagy ilyesmit, hisz a pincébe ha lemegyünk, akkor onnan nincs menekvés. Így rögtön tovább is fordulok, mikor a lefelé vezető lépcsőkre pillantok, de valami... valami belül mégis azt súgja, hogy arra kéne menni. Egy részem a pincétől ódzkodik a leginkább, de mégis úgy érzem, hogy az lesz a helyes út.*
-Gyertek! A pincébe kell mennünk, érzem! Siessünk! *adom ki szinte a parancsot, majd már oda is futok a megfelelő lépcsőkhöz, amin gyorsan indulok meg lefelé, de a lépcső hirtelen megrogy alattam, így hátrakiáltok.*
-Óvatosan! Elkorhadt a lépcső és hullanak a fokok! *szólok oda, majd amennyire tudok sietek lefelé, de egyben óvatos is vagyok, hisz nincs kedvem leszakadni és ki tudja mennyit zuhanni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:35 pm

*Bólint Nil szavaira és igyekszik úgy is tenni, ahogy a másik javasolta. Időközben meg is érkeznek a házhoz, ami zárva van. Míg azon gondolkoznak, hogy milyen módon juthatnak be, a csapat egyetlen fiú tagja megszólal, de úgy tűnik, hogy nem hozzájuk beszél. Elisa kérdőn pillant rá, de nem szól semmit, majd mikor a srác közli velük, hogy egy holttest van itt, amit el kéne temetni kissé meglepődik.*
- Honnan tudod?*pislant kérdőn, majd rákérdez az ajtót berúgó lány hogylétére és ő is belép a házba a többiekkel együtt. Bent pókhálók és kosz fogadja. És hirtelen különös képeket lát maga előtt. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön,a múltat látja és feltételezhetően a megölt lányt kell majd eltemetniük. Mikor a képek véget érnek, behunyja a szemét.*
- Jézusom. Mégis ki képes ilyesmire? Ezek nem emberek voltak igaz?*pillant a többiekre, és megpróbálja kiverni a fejéből a látottakat. Ahogy egyre beljebb haladnak váratlanul köd keletkezik és a levegő is hideg lesz. Összehúzza magán a kabátot és megborzong egy kicsit.*
- Ez a ház gonosz. Siessünk.*suttogja társainak, majd Raven megérzését követve, amiről még Elisa is sejti, hogy mi lehet és úgy véli, hogy valóságos, elindulnak lefelé a pince irányába.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:38 pm

*Hogyha a kis társaság megindul a pince irányába, hallgatva Raven-re, akkor a lépcső tetején ismét látomásuk lehet, mindannyian mintha látnák a lányt, ahogy abban a fehér ruhácskában - amiben Nil is látta szellemként - felfelé szeretne menekülni a lépcsőn. Most már tudhatják, hogy lent történt a bántalmazás... A szellem eltűnik, ezek szerint ez egy megerősítő jel volt, hogy valóban arra kéne tovább menniük. Ha lejutnak, gond nélkül, néhány lépcső megrepedezésével, akkor egy sötét lyukban találhatják magukat. Vannak picinyke ablakok, de azok be vannak deszkázva, tehát nem ártana leszedni őket, hogy lássanak is valamit. Remélhetőleg ennek nekilátnak majd, de most Elisa lát olyat, amit a többiek nem... a földön mintha vérfoltokat látna, melyek egy bizonyos fal irányában mennek. Ha a többiek is odanéznek, akkor számukra csak a sima, poros föld látszik, de Elisa tudja, hogy amit lát, az egy jel, tehát követnie kell. Ha a falhoz lép, tudhatja, hogy az mögött lesz valami, valami, amire szükségük lehet. Valahogy be kellene robbantania a falat, miközben a többiek a fénnyel foglalatoskodnak. Elérkezett az ő ideje is, hogy bebizonyítsa, hogy attól még, hogy elsős, nem kell őt félteni, feltalálja magát.*

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYGAVR

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYGAVR

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:48 pm

*Miután elmondja hogy mit látott, kap még némi kérdést, Raventől, és Elisatól is, egyszerűen csak megrántja a vállát a kérdésekre majd nyugodt hangon válaszol.*
-Aham.. azt kérte, nem tűnik túl nehéznek, bár ez mindig is becsapós volt. És hogy honnan tudom?*pillant Elisa felé.*-Onnan, hogy láttam.. Ez a hely már több mint különös. De ezek szerint ti nem láttátok.*mondja, s nemsokára a házban is különös dolgok szemtanúja lesz.*
-Lehet hogy azok a rohadékok nem félnek a seggbe rúgástól.*válaszol csendesen Raven felé, de úgy tűnik Elisa is véleményt mond a dologról, s a kérdésére csak megrázza a fejét.*
-Gyanítom, hogy nem... amúgy hogy ki lenne rá képes nem olyan nagy kérdés... Kicsit többet leszel a Mysterio környékén látni fogod, hogy az életbe vannak sokkal sötétebb és érthetetlenebb dolgok is mint hinnéd.... Nekem elhiheted, itt vagyok már egy ideje, és van egy olyan érzésem hogy...*pillant Raven felé.*
-Nem csak én mondom ezt.*mondja de végül megérkeznek lefelé a pincébe is, a fura szellemszerű jelenések, és a levegő fogyás után. Raven-t úgy tűnik elkapta valami isteni szikra így most ő lesz a csapat vezető. A lépcsőn lefele viszont megint megjelenik a lány alakja , amint fel felé szeretne jönni. A látomásnak viszont hamar vége szakad, de Nil arca mit sem változik.*
-Azt hiszem közeledünk.*szaporázza meg kicsit a lépteit, bár sejti, hogy a többiek is ezt látták.Nemsokára meg is érkeznek, a sötét, deszkákkal ellátott pincébe.*
-Jó lenne egy kis fény... így még a saját órrunkig se látunk el...*lassan koncentrálni kezd a deszkák felé, és ha minden igaz pszichokinézissel próbálja meg leszedegetni őket, hiszen ez legalább jól megy neki. Amelyik erősebben tart pedig a pálcájával és egy Deprimo ige segítségével próbálja meg megszabadítani az ablaktól..*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:49 pm

-Nem, nem annak tűntek, de hogy rohadékok, az tuti. *vágom rá rögtön Elisa kérdésére, majd mivel kezd fojtogató lenni a helyzet, így gyorsan körbe is nézek, merre húzhatnánk el mielőbb a csíkot. Valahogy úgy érzem, hogy le kell mennünk a pincébe, még ha testem egy másik része ellenkezik is kézzel-lábbal, hisz őrültségnek tűnik ilyenkor pont egy pincébe futni. Viszont mégis elindulunk, lefelé a lépcsőkön, ahol újabb képek fogadnak minket, méghozzá az a bizonyos szellemcsaj jelenik meg a lépcső aljánál, talán azt jelezve, hogy jó felé megyünk.*
-Ti is láttátok? Szerintem jelezni akar. *szólok a többiekhez ismét, majd a rozoga lépcsőn végül lejutunk, de egy igen sötét helyiségben kötünk ki. Az összes ablak be van deszkázva, így pedig nem sokat látni, a pálca viszont valószínűleg másra fog kelleni, nem a világításra.*
-Úgy látom, itt mindent jól elzártak, hogy semmi ne jusson se ki, se be... *viszont nekünk azért kijutni majd még nem ártana, így máris odalépek az egyik ablakhoz, s megnézem a deszkákat.*
-Kell itt lennie valaminek, ami... *pillantok körbe mégis egy kis Lumost használva, így egy vasdarabot is találok, amivel elkezdem lefeszegetni a fadeszkákat az ablakról. Valahogy meg kell oldani, és most ez tűnt ésszerűnek, remélem majd a többiek is segítenek benne, de most nem nézem meg, mivel foglalatoskodnak.*
-Keressetek valamit, ami le lehet szedni ezeket, hogy legalább lássunk valamit, ha netán ránk támadnak. *lehet, hogy nem nézek hátra, de azért mondani még tudok pár dolgot, miközben én is a deszkát feszegetem.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:50 pm

*Ahogy lefelé mennek a lépcsőn, mintha Elisa is látna egy alakot, aki megpróbál felfelé mászni. Rövidesen rájön, hogy a lány lehet, akit keresnek. Biztosan odalenn halt meg. Gond nélkül jut le és körbe is pillant. Mikor a földre néz vörös foltokat vél felfedezni. Leguggol, hogy jobban lássa őket és rájön, hogy vérfoltok. Feláll és újra körbenéz, pillantásával a padlót figyelve. A vér egészen egy falig ér. Odalép hozzá ás tenyerét a hűvös kőhöz érinti. Be kell, hogy jussanak oda valahogy, de ahogy elnézi a többiek mással vannak elfoglalva. Így neki kell megoldania a problémát. Behunyt szemmel próbál felidézni egy használható varázslatot.*~ Talán az, amit Raven használt nemrég segíthet.~gondolja, s amint felidézi magában hátrébb lépjed és a pálcát felemelve a célra mutat vele. Sóhajt egy aprót és kimondja a szükséges igét.
- Deprimo!*A varázslat láthatóan sikeres, mivel a falban hatalmas porfelhő kíséretében egy éppen megfelelő méretű lyuk robban.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 6:54 pm

*Ha az ablakokról valószínűleg nagy részt lekerülnek a fedő fadarabok, hála a lány ügyességének, na meg Nil mentális erejének, így hát valamennyi fényt adva ezzel a pincének is. Elisa is ügyesen követi a nyomokat, majd amikor a falhoz sétál, nemsokára ügyesen lyukat is robbant benne. Ahogy a fal leomlik, a kőtörmelékekkel együtt mintha jó pár csontdarab is kiesne. Minden egyes csontot ki kellene szedniük, mivel valószínűleg ez a lány teteme, amiért be kellett jönniük és ami miatt most itt vannak. Viszont a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis fentről hangokat hallanak, léptek hangját és nemsokára maguk előtt látják azt a három fiút, akik bántalmazták a lányt. Ismerősek nekik, ez egyértelmű, viszont amikor észreveszik, hogy a diákok miben mesterkednek, dühösen hunyják le szemüket, majd amikor ismét kinyitják őket, már csak vörösek lesznek, vérvörösek. Fejük tetején szarvak nőnek, testük vérrel áztatott lesz és füleik is hosszúkássá nyúlnak. Démonok, most már biztos, mivel ugyanolyan fiatalok is, mint abban a bizonyos látomásban voltak. Dühös arccal kezdenek el megindulni a diákok felé, hogy megtámadják őket, de nem mágiával, hanem fizikális úton. Rettenetesen erősek és minden ütésük csontokat törhet és belső vérzéseket indíthat el, karmolásuk pedig mérgező, mivel hatalmas, égési sérüléseket keltenek egy picinyke karcolás által is, tehát jobb vigyázni velük.
A fiú felé az egyik hirtelen indul meg és a mellkasába egy erős ütést visz be, így lökve neki a srácot a falnak, ki vért köp, de még van esélye, tehát harcolnia kellene.
Elisát az egyik ilyen démoni srác hirtelen elkapja a nyakánál fogva, majd elkezdi karcolgatni, csak lassan, hogy minél tovább szenvedjen, így kezdve a combokkal, majd a hassal és az oldallal is... ha nem tesz valamit, akkor meg fog halni és ezek a karcolások is mind rettenetes fájdalommal járnak.
Raven is először egy ütést kap, de ő a szép arcára, viszont nem oly erőset, hogy baja legyen, bár bizonyára meg fog látszani és ez után körömmel támad rá is a srác. Ha nem védi ki és tesz valamit, hasonló bajba kerülhet, mint Elisa.*

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYQAVR

Az elhagyatott lápvidék - Page 9 QEFGWktvAwMEBwoYQAVR

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:10 pm

*Amíg mi Nillel a deszkák eltávolításával foglalatoskodunk, addig fogalmam sincs, hogy Elisa mit csinál, de tőle nem hallok semmi olyat, ami arra utalna, hogy ő is segít az ablakok kinyitásában. Hamarosan viszont robbanást hallok magam mögül, így behúzot nyakkal perdülök meg, egészen a falnak simulva, de ekkor látom meg, hogy ez csak Elisa volt, aki lyukat robbantott a falba.*
-Az ablakok a másik olda... *kezdem, de ekkor pár csont is kihullik a törmelék közül, így csak a lánykára mosolygok.*
-Ügyes. Legalább már megvan a tetem. Akkor már csak ki kéne vinni és... *eltemetni, ez lenne a következő szó, de fentről hangokat hallok, s ahogy látom a többiek is. Nem tudom még, hogy mitől származnak, de hamarosan minden bizonnyal kiderül. Csak pár pillanatba telik, míg a három jómadár megjelenik a lépcsősor tetején, mire ismét elkap a "rúgjuk seggbe őket" érzés.*
-Szóval itt vagytok. Legalább valami izgalmas is lesz. *vigyorodok el kissé kárörvendően, de ekkor a srácok is észreveszik, hogy miben mesterkedünk, mire hirtelen a szó szoros értelmében átalakulnak, szarvakat növesztenek és szemük vörösen izzik. Hát, azért így már picit más a helyzet, de majd meglátjuk mi sül ki belőle.*
-Asszem tényleg izgalmas lesz. *pillantok oldalra Nilre, majd vissza a törtető srácokra, akik már nekünk is ugranak. Nincs időm megnézni, mit csinálnak a többiekkel, mivel már ugrok is a saját démonszerzeményem elé. Egy jobbost sikerül is bevinnem neki, de mikor bordán akarnám rúgni, csak elkapja a lábam, ellöki, majd viszonozza a kedves köszöntést, így arcomba csap, mire arrébb repülök egy kicsit.*
-Áucs... ez így nem lesz jó. Túl erős. *nyújtoztatom meg gyorsan a nyakam, miközben feltápászkodok, majd épphogy sikerül kitérnem a karmolása elől.*
-Körömmel? Nem gondolod, hogy elég nőies a harcmodorod? *cukkolom egy kicsit még ezt a rusnyaságot, majd felugrok, s mellkasba rúgom a srácot, aki jobban bírja a strapát most, mind én, így csak pár lépést hátrál. De nekem ez elég, hogy elővegyem a pálcám.*
-Petrificus totalus. *remélhetőleg sikerül megállítanom ezt a rohadékot, majd ezután talán furcsa lesz, de magamat sebzem meg, majd már a sebhez is tartom a pálcám.*
-Veneni vulneris. *talán a mérgező véremet ő is meg fogja érezni, még ha én is legyengülök tőle kicsit, de hát a szükség nagy úr, ez meg erős varázslat, így már oda is rohanok a sráchoz, hogy egyenesen a képébe folyassam fekete véremet.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:11 pm

*Úgy tűnik Elisa talált valamit, amire kissé hirtelen fordul is a fiú a robbanás hangjának irányába, majd szemöldökét össze húzva kissé elmosolyodik.*
-Na ez nem is volt rossz.... Legalább megvannak a csontok, szerintem jó lenne felkapni és kimenni velük a temetőbe.*mondja, miközben már meg is indulna a csontok irányába, de ekkor hangokra lesz figyelmes, s a lépcsőnél meg is jelennek azok a bizonyos fiúk.*
-Itt vannak a rohadékjaid......*néz vissza válla felett Ravenre jelezve, hogy a kívánsága teljesült, de mire észbe kapna, a lények már átalakulva meg is indulnak feléjük, s a fiú egy olyan ütést kap, amitől a falnak vágódik. Látszik rajta, hogy nagyon nem tudja hogy vegyen levegőt, de végül egy kis vért felköpve hangosan felnyög.*
-A rohadt anyját.........*hörgi fel, hiszen nem csak meglepetés szerű de bivajerős volt ez az ütés. Kissé megremegve próbál feltápászkodni*
-Kár, hogy nincs nálam kréta......... se gyertya se semmi.... Na gyere te szemétláda most én rugdoslak meg*mondja, de már többet nem is szólal meg, csupán pálcáját az ellenfelére hiszen lenne ötlete hogy lehetne likvidálni egy démont, de se rítusmágiát se démonológiát nem tud alkalmazni az eszközök hiányában. Na de a pálca időközben a kezére mutat ő pedig kimond egy igét*
-Noctrum Verbis*mondja ki, és ha megjelenik a gömb, bizony a démonára fogja irányítani, főleg a nyaki részt támadva, s meg is próbálja vele körbe tekerni, bár nem tudja mennyire lesz hatásos, ez a dög ellen, de meg kell próbálni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:16 pm

*Hamarosan fény lepi el a helyet és ahogy a fal is berobban csontok hullanak ki a lyukon keresztül. Elisa közelebb lép, hogy felszedje őket, mikor léptek zaja hallatszódik. A lány oda fordul és meg is látja az érkezőket. A három gyilkost, akik nem nagyon örülnek az ittlétüknek, s még felocsúdni sincs ideje, mikor az egyik vörös szemű, szarvas démon nekiront és elkapja a nyakát. Nyögve kap levegő után és fájdalmasan felszisszen, mikor fogva tartója nekiáll vágásokat ejteni a testén. S bár elég magas a fájdalomküszöbe, ez azért még neki is sok. Jól tudja, ha nem tesz valamit, hamarosan csatlakozhat az eltemetendők közé.Szerencsére a keze szabadon van, így előkapja a pálcáját.*
-Carbunculus.*sziszegi, mire a lény elengedi és az arcához kap, amin csúnya kelések jelennek meg. Ő a földre zuhan és hörögve próbál levegőhöz jutni, de nincs sok ideje, mivel a varázslatának hála, csak még jobban feldühítette a szörnyet.*
- Confundo!*mondja ki, ami a leghamarabb eszébe jut, támadója pedig elrohan mellette és lefejeli a falat. Így Elisának van elég ideje felpattanni és elugrani a következő támadás elől, aminek következtében elejti a pálcáját.*
- A fenébe már.*kiállt fel dühösen és újra felállva megpróbálja visszaszerezni, miközben sebeiből egyre folyik a vér és a bikafiú is utána vetődik és szarvával alaposan vállon is szúrja. Elisa felnyög, majd egy újabb fordulattal felkapja a fegyverét és a másikra szegezi.*
- Sectumsempra!*harsogja és reméli, hogy sikeres lesz a varázslata.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:26 pm

*Az a gond, hogy ezek démonok, nem pedig emberek, akiken a gyengébb átkok nem fognak, így nem dermed meg a lény, amikor Raven egy sóbálvány átokkal szeretne rá támadni, hanem csak feldühödve karcolja meg a lány hasát, így okozva neki elég sok fájdalmat. Viszont a következőre nem számított, amikor a vér a testéhez ér, felüvölt, de még harcol, tehát a lány még szerez pár ilyen fájdalmas karcolást, de végül ha ügyes, akkor el tudja sorvasztani az ellenfelét, így menekülve meg.
Nil viszont kap egy kemény ütést, majd ismét felé közeledik a démoni lény, viszont amikor megtörténik a halotti mágián tanult varázslat, az ostorok a nyak köré tekerednek és miközben a démon a csápokat próbálja leszedni magáról, hirtelen rogy térdre, majd nemsokára már holtan dől el, ugyanis elérték a csápok marásai az ütőereket, így csúnyán elvérezve kerül vére a padlóra.
Elisánál viszont nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt szeretné, ugyanis egy démon ellen ilyen kis bűbájok és rontások nem használnak, tehát se kelések nem jelennek meg az arcán, se pedig nem kezd el zagyválni, ezeket maximum embereken tudná alkalmazni a lány. Tehát a lány további sebeket szerez és még a szép pofija is kap egy csúnya karcolást, amit majd a gyógyító - ha mindezt túléli - talán el tud tűntetni. Mindenesetre a kaszaboló átok végre egy jó ötletnek bizonyul, így hát szerencsére a nyakát találja el a lénynek, így hasonlóan jár ez a démoni srác is, mint ahogy Nilé, mivel nemsokára elvérzik és holtan rogyik össze, így engedve el a lány nyakát, amit már csúnya, lilás foltok terítenek be, de ezek csak a szorítás miatt vannak ott, majd el fog tűnni.
Most viszont, hogy a démonok hatástalanítva lettek, ki kéne vinni a halott lány csontjait a házból, ki a temetőbe, ahol el tudják temetni. Már nem támad rájuk semmi, viszont hirtelen felgyulladnak a démonok, így a ház öreg faszerkezete is, tehát ha nem sietnek, bent égnek és ők is e ház foglyai lesznek haláluk után is... Ha kijutnak, akkor el kell temetniük a halottat és hogyha ez megtörténik, akkor hirtelen nyitják ki a szemüket, de már nem a temetőben, hanem a lápvidék egy fűves részén... Mintha álmodták volna mindezt, a kapu sehol, de ruháik piszkosak és véresek, a sebeik pedig megmaradtak... Tehát tudják, hogy valóság, de ezek szerint teljesítették mindazt, amiért átlépték-e kaput, segítettek a segítséget hívó, elveszett léleknek. De vajon ki volt az a lány? Meglehet, hogy ezt már soha nem tudják meg!*

//A mesének vége, köszi a részvételt mindenkinek!
Elisa: egy mesén a mesélő írja le, hogy mi történik, nem úgy, mint egy tanórán, tehát ha támadsz egy szörnyre vagy bármire, feltételes módba írj kérlek, tehát "hogyha hat az átok" vagy "hogyha meg tudja sebezni a démont" és majd én fogom mindig leírni, hogy melyik varázslat hogy sikerült, illetve azt is, hogy a démon hogy reagál majd minderre. De egyébként ügyes voltál a játék alatt, láttam, hogy most már figyelsz a varázslatok kiírására is, tehát köszi neked is, hogy eljöttél! Smile

//