Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-15, 10:29 pm

*Egyáltalán nem kellemes társaság már néhány napja, most meg aztán végképp nem. Nem érti, hogy ha egyszer egyedül akar lenni, miért ilyenkor támad mindenkinek szocializálódhatnéka... nem véletlenül undok, sőt még odébb is megy, felköltözve az óriáskerék egyik embermagasságban lévő pontjára, hátha ott békén hagyják, de úgy tűnik, ott sincs ma nyugta. Kihúzza füléből a fülhallgatót, de továbbra is szórakozottan bámul maga elé, kattogtatva az öngyújtóját. Nem értékeli nagyra, hogy a lány nem ért a szóból és továbbra is afelől tudakozódik, hogy mi baja, meg tanácsokat osztogat arra való tekintettel, hogy ne legyen undok. Elhúzza a száját, neki ez tökéletesen megfelel, mindig is megfelelt, a frissen beszerzett rokonait meg legalább meg fogja nyúzni élve, ha hazaér, amiért rávették, hogy megpróbáljon szociális lenni. Hülye ötlet volt most belegondolva- bár nem kizárt, hogy amint ezen a mélyponton átesik, megint normálisabb lesz, de hát ez nála már csak így működik. *
- Az esetben mindenképpen rossz helyen jársz. Nem szorulok segítségre ellenben az éhező afrikai gyerekekkel... *válaszolja megvonva a vállát, a messiás-komplexust szerinte ott kell kiélni és még végszükséglet esetén sem rajta, nem jó alany.*
- Peched van, a baltát most otthon hagytam, különben is jobban szeretem a tüzet... kib.... pirománia. *morogja a végén, nem éppen a legszebb szavakat használva fel a szókincséből, de most ezt sem kell elvárni. *
- Mégis mi a jó benne? Egyébként csak úgy mondom, hogy az unokaöcsém is ezt hajtogatja, de ha legközelebb elkapom, élve fogom megnyúzni őfőokosságát... *mondja, miközben most már hátradől, és bokáit egymáson keresztbe téve lábait kinyújtja az első útjába kerülő keresztrúdig, és haja végével kezd szórakozni, a gyújtó lángjának hatására szörnyű égett szagot produkálva, de úgyis tervezi, hogy kinyíratja kétoldalt alul, vagy levágatja az egészet, hát édesmindegy neki. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-15, 11:07 pm

*Mikor kezd sötétedni elindulunk az álltaimmal a városba csavarogni. Egy kis bóklászás után meg is érkezünk a játszótérre. Ott találkozunk egy ismerős lánnyal, kinek nem vagyunk most a szíve csücske bár sohasem voltam neki az az már tény. A társaságom elől el rejtőzik amit nem nagyon értem és egy kicsit meg is sértődök rá. Kitalálom hogyan tanítsam móresre, de megsajnálom a végén és így inkább odamegyek hozzá. Valahogy érzem hogy nem lesz itt köszönet az elején, bár a végére sem mernék fogadni. Felmászok az óriás kerékre és ott elkezdek beszélgetni vele. A sejtésem bebizonyosodik, de a konokságom miatt nem tágítok. Amit mond elégé megüti a szívemet, fintorgok egy kicsit és csak utána kezdek el beszélni.*
-Mint mondtam szerintem nekem nincs semmilyen "kötelezősegítőérzéstudatom".*mondom ismét és megrántom a vállamat. A baltás gyilkos elméletet nagyon, díjazom mert egy nem láttok egy baltát sem nála. Kettő csak nem fog már megölni, hisz eddig is megtehette volna. *
-Ha piromániás vagy akkor ne menj közel egy benzinkúthoz sem... na jó ez rossz szójáték...*ismerem be és ismét elkezdek neki beszélni hogy jobban jár ha egy kicsit kedvesebb lenne, de úgy látszik nem tudok ráhatni.*
-Akkor ne légy kedves, legyél undok...*hagyom rá a dolgot de nem megyek el. Tőlem nem tud ilyen könnyen megszabadulni. Nem vagyok olyan mint a gyíknak a farka, hogy könnyen eltudjon zargatni.*
-Na amúgy hogy tetszik a suli? Azt leszámítva hogy túl sok ember van itt?*kérdezem miközben ismét az eget kezdem el kémleni. Majd ismét a lányra nézek rá és várom a választ.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-15, 11:34 pm

*Ma se hagyják nyugton, ezt pedig nem hálálja meg egyelőre semmiképpen sem, sőt a lehető legundokabb, de még ez sem elég elrettentő, mint kiderül. Azért nem adja alább, viszont legalább a zenét kikapcsolja egy időre, ha már nem lehet egyedül, és eljátszadozik a gyújtójával. Vállat von, amikor Ashi mintegy magyarázkodni kezd, hogy nincs semmiféle kötelező segítő kényszere, a benzinkutas megjegyzésre azonban oldalra pillant egy már majdhogynem ördögi mosollyal az arcán, és elgondolkodva vakargatja meg a tarkóját. *
- Ami azt illeti, nem rossz ötlet ez a benzinkút... igazán szép robbanást lehetne összehozni C4 nélkül is. *jegyzi meg, bár most ebben a pillanatban nem gondolja komolyan, meg aztán ennyire nem is vészesen antiszociális azért, még nem tart ott, hogy előszeretettel veszélyeztessen emberi életeket, ám a haja megfelelő alapanyagnak tűnik most a gyújtogatásra, hát azzal teremt most hirtelen orrfacsaró bűzt pillanatok alatt. Nem engedi lángra kapni azért, csak addig tartja a láng fölé, amíg megperzselődik és visszakunkorodik, de az is éppen elég. Bólint arra, hogy legyen undok, megy az alapból, már van gyakorlata, nem is kevés. Közben még mindig arra vár, hogy elmenjen a lány, de meglepi a kérdés. Nem hiszi el, hogy ennyire nem egyértelmű még mindig, hogy nem akar társaságot. Sóhajt egyet megadóan, majd válaszol.*
- Hát... sok ember van, az kétségtelen. Az elhagyott sarkakat jobban szimpatizálom. na és neked? *kénytelen kelletlen visszakérdez, hátha Ashinak beszélhetnékje van, addig sem kérdez, ő meg legfeljebb majd elengedi a füle mellett azt, amit mond, meg majd ha más mód nincs menekvésre, hát ismét lelép idővel. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-16, 12:08 am

*Elhatározom, hogy nem hagyom abba a lány nyaggatását, ha már elküld melegebb éghajlatra hagy beszélgessek egy jót addig is. Nem igen örül mikor elkezdek tanácsokat osztogatni, bár szószó én sem örülnék annak ha valaki elkezdene kioktatni, főleg ha alig ismerem az illetőt. Elgondolkozok azon, hogy én már hányszor okítottam már ki valakit, mert nem jól csinálta vagy szerintem nem vált volna előnyére. Kicsit megdöbbent az emlékek hegye. Közben a beszélgetünk, hogy mi lenne ha Athalie baltás gyilkos lenne. Mint kiderült inkább tűzimádó, mint nagy késimádó. Meglepődők a benzinkutas válaszán, de nem fűzök hozzá semmit.*
~Na akkor őt sem kell félteni...~*gondolom és közben a csillagokat kezdem el nézni. Olyan tiszta, hogy nem kell neki társaság, mint a hó a magasban, de még is ott maradok. Elhatározom, hogy nem fogom kioktatni, se tanácsot adni, csak ha kéri. Eszembe jut egy kérdés, ami talán egy kicsit békítőbb. Nem nagyon jön össze, de legalább már nem morog annyira.*
-Nekem kedvemtől függ, de általában mindig lehet velem beszélgetni.*fogom rövidre a mondanivalómat és elkezdem magamat hintáztatni a korláton, hogy ne fázzak. A csöndben lehet hallani, hogy hol vannak az állataim, de viszonylag csak kis zajt csapnak most.*
-Na és te hogy viseled a hidegebb időt?*kérdezem meg, bár nemigen tűnik olyannak, mintha nagyon zavarná, az hogy most hideg van vagy meleg. Kezd fázni a kezem a vascsövön, ezért inkább abba hagyom a hintázást és összedörzsölöm a két kezemet, hogy egy kicsit fel melegedjen.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-16, 12:38 am

*A tanácsosztogatásból már éppen elég jó dolog szakadt a nyakába, úgyhogy inkább mellőzné a részéről, mert fölösleges időpazarlásnak tartja, már csak azért is, mert nincs két egyforma helyzet, így nem szoktak mindig beválni a tanácsok. Szerencse kérdése, hogy jó-e, vagy nem. A benzinkút említésére kissé ijesztőnek mutatkozik, bár egyelőre még annyira tényleg nem vágyik ilyesmire, hogy ki is próbálja, talán mert neki is lenne baja belőle elég hamar. A kérdést jelen esetben nem értékeli nagyra. Néha tényleg vannak szociális pillanatai, de amikor a saját pokla bigyrait mászkálja általában legalább két havi rendszerességgel, akkor inkább harapni szokott, most azonban visszakérdez, de szerencsétlenségére a válasz nem olyan hosszú, mint remélte. Megrándul kissé a szája sarka, fintorra hajazva, de energiapazarlás még az is. *
- Az klassz. *jegyzi meg végül, nos, mint kiderült, vele nem így áll a helyzet, és nem is nagyon töri magát, hogy változzon. Nem igazán figyel még mindig, nem is nagyon fog, így csak fél mondat jut el az agyáig, nagyon lassan. *
- He? *kapja fel a fejét*- Mi van a hideggel? Jah... izlandi vagyok meg félig svéd, nem okoz gondot. Ez még olyan kellemes őszi idő, de ahogy látom, neked már elég hideg. Lehet jobban járnál, ha visszamennél a kastélyba, bár te tudod. Viszont, ha megbocsátasz, nekem még van egy kis dolgom. Megyek és keresek egy benzinkutat. Hello. *mondja, miközben lekászálódik a rúdról, ahová az imént lábait tette, majd egy intés kíséretében átdobja magát a korláton és földet is ér, ahol igazán lassan kisétál a játszótérről, és Mystral területéről is, remélve, hogy majd a tó környékén csak nem mászkál senki ebben az időpontban, vagy ha mégis, lesz elég esze elkerülni őt. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-16, 1:03 am

*Talán nem ma kellene tanácsot osztogatni a lánynak. Vagy lehet, hogy soha sem kellene. Annyi már egyszer biztos megállapítom, hogy ilyen téren magamat vissza kéne egy kicsit fognom. Talán akkor én sem keveredek majd bajba, bár ha bele gondolok általában a baj engem messziről elkerül. Örülök is neki csak, így nem is kalandos az éltetem. Közben Athalienak támad egy olyan ötlete, hogy felgyújt egy benzinkutat. Csak fintorgok egyet, de nem szólok bele ő dolga, csak akkor egy ideig nem megyek benzinkút közelében, bár minek is mennék? Elhatározom, hogy beszélgetés kezdeményezek, bár menyire nem szeretne beszélgetni velem a lány. A beszélgetés nem tart sokból, mert vagy ne,válaszol vagy tőmondatokat mond. Felteszem a kérdést hogy mit gondol a hidegről mire egy kicsit felkapja a vizet. Ott pislogok mint luki nyúl és nem értem mi a baja.*
-Oké, bocsi...*mondom akkor, mikor már magamhoz tértem. Figyelem ahogy lemászik és elmegy.*
-Szia!*köszönök én is neki, majd mikor kimegy a játszótérről leszállok és magamhoz hívom az állataimat. Kik boldogan odaszaladnak hozzám és elkezdenek dörgölőzni. Leguggolok hozzájuk hogy meg simogassam őket.*
-Nem tudjátok hogy neki mi baja volt?*kérdezem, de nem adnak választ, így úgy döntök, hogy visszamegyünk a kastélyba, ahol nem sokára le is fekszünk aludni egy zuhany után.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-16, 2:09 pm

//Spirituális ismeretek, 4. házi//

*Néha nagyon elege tud lenni a kastélyból, meg egyáltalán az emberekből, főleg, ha nem képesek békén hagyni. Ha kijelenti, hogy nincs szüksége társaságra, akkor az szerinte igazán egyértelmű kijelentés szokott lenni, de mégis van aki nem érti, és folyton valami iszonyúan elcsépelt kérdéssel akarja zargatni, például azzal, hogy hogy van meg hogy tetszik az iskola, és ilyesmi. Ilyenkor csak önkéntelenül is kinyílik a zsebében a kése, és nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne kerüljön ki onnan. Most sem vágyik társaságra. Fülében ismételten ott a megszokott fülhallgató, bár egyáltalán nem hallgat zenét. Ha úgy lenne, az a közelébe meredőknek is hallható lenne, olyan hangerővel bömbölteti újabban, most viszont csak arra kell, hogy ebből is látható legyen, nem kíváncsi senkire. Ráadásul látványnak sem utolsó, sötétebb sikátorokban nem biztos, hogy szívesen találkozna vele bárki is. Nagy felbuzdulásában, miután sikerült megpörkölnie haja végének egy részét, kinyírta oldalt az egészet, a borotvával végzett utolsó simításoknak még egy kisebb sebhely formájában is nyoma maradt, többi haja pedig égnek áll éppen. A nyakát ékesítő bőrdarabból enpluszegy szegecs áll ki, mindkét karján legalább tíz centiméternyi szélességben most rengeteg bőr és fém karperec díszeleg, mintha nem lenne hol tartsa őket éppen. A hűvös szél ellenére egyetlen ujjatlan fekete felső van rajta, nadrágjának szárát pedig a rooster nyeli el. Az egyik hintán ül, jobb bokáját bal tárdán pihentetve és ölében egy füzet van, vaktában rajzolgat rá egy széndarabbal, amikor éppen nem mered maga elé erősen koncentrálva, hogy még a homlokán is megjelenik tőle egy apró ránc. Vele szemközt egy kisebb kő lomhán megmozdul, már- mér megemelkedik, de aztán élettelenül zuhan vissza a földre. Athalie sóhajt egyet, újabb vonalat húz a lapra, satíroz egy sort, majd ismételten megpróbál kezdeni valamit azzal a kővel, ami még akkora sincs, mint az ökle, mégsem sikerül boldogulni vele.*
- Hülye pszichokinézis... *morogja kelletlenül* - Maradtam volna otthon nekromanciát tanulni ehelyett. *zsörtölődik, amikor majdnem öt centméternyire sikerül a levegőbe emelni a követ, szépen levitál, de nem emelkedik tovább, ehelyett ismát a földre pottyan. Most már inkább felhördül, mint sóhajt, és dühösen csapja össze a füzetet. *
- Nem fogsz ki rajtam, te nyomoronc kő. *pattan fel, a széndarab a földön landol, és felkapva a követ, csípőből lendülve teljes erőből dobja el, ami így szép ívet ír le, és repül, de ki tudja hol áll meg. Mindjárt kiderül.*
- Aucs... hééé... kinek képzeled magad, hogy csak úgy megdobálsz kővel? *hallatszik egy felháborodott hang az út irányából, és forrása közeledni is kezd a játszótér, sőt egyenesen az Athalie által kiszemelt hinta felé, de a lány éppen ezzel törődik a legkevésbé. Visszaül a hintára, a füzetet átdobja a másikra, hogy csak a csoda tartja vissza attól, hogy le ne essen, és egy másik követ szemelve ki, most arra koncentrál erőteljesen, mire ez már jó méternyi magasságba emelkedik és úgy kettővel odább hull a földre. Közben iménti kis kirohanásának áldozata is felbukkan, szembtealálva magát a lány elégedett mosolyával. Bizony, örül, hogy boldogult a kővel. Igaz, hogy nehezebb dolga van, mintha ott lett volna az órán, de úgyis összehozza. A felé közeledő elkeseredett vagy inkább dühös fiúra nem is figyel, abszolút ő érdekli a legkevésbé. Már másik ökölnyi méretű követ mozgat meg, miközben a másik éppen karbatett kézzel álldogál mellette és feltehetőleg legalább egy bocsánatkérésre vár. Az, hogy rá se bagóznak, csak még idegesítőbb, így kissé hebegve szólal meg a végére.*
- Hogy képzeled, hogy csak úgy vaktában kővel dobálózol? Meg is sérülhettem volna... Mégis mi bajod van? *háborog, és csak úgy reszket közben a dühtől, talán már csak azért is, mert Athalie továbbra is úgy tesz, mint aki meg sem hallja mindazt, amit mond, hiába áll ott mellette.*
- Fenébe már... legalább odafigyelhetnél néha másokra. Mennyivel szebb lenne az élet nélkületek... *közben meg előre hajolva kihúzza a fülhallgatót Athalie füléből, bizonyára azt gondolja, hogy azért nem figyelt eddig. Ez azonban továbbra sem változik látszólag, noha mindent hallott és egyszerűen csak a legkevésbé sem érdekli. *
- Unom, hogy mindig mindenki tudja, mi volna a legjobb. *jegyzi meg végül fel sem pillantva és teljes lelki nyugalommal visszateszi fülébe a néma fülhallgatót, és a kőre koncentrál, amit az előbb már elmozgatott és ismét megemeli, és mosolyra húzódik a szája, ahogy a kő megáll a fiú mellett a levegőben és zuhanásában súrolja a másik vállát. Ez csak figyelmeztetés.*
- Te nem vagy normális. *fakad ki a másik, hátrébb lépve egyet, de jön a következő kő is ugyanúgy zuhanó repülésben, majd még egy, és még egy, Athalie meg egészen jól elszórakozik azon, hogy a nagyokos éppen a pálcáját igyekszik megtalálni úgy, hogy elkerülje a zuhanó kisebb- nagyobb köveket, és nem tudja eldönteni, hogy ezt vegye-e komoly fenyegetésnek, vagy sem. Az utolsó kő azonban egy olyan egyed, amihez legalább két kézre lenne szüksége neki is, és ezt történetesen a fiú lábára ejti, majd feláll és hóna alá csapja a füzetet, a leesett széndarabbal nem vesződik, körülötte majd csak kerül helyette másik. *
- Hupsz, bocsika... *jegyzi meg gúnyosan, rá se nézve a másikra, csak elsétál a fiú mellett, aki éppen a lábfejét tapogatja, miután legördítette róla a követ és dühös pillantásokat vet rá. *
- Ezt még megkeserülöd, te kis... *morogja kissé vinnyogó hangon, azért fájhat a lába rendesen, ezt Athalie is tudja. Intésként emeli meg a kezét, már háttal a másiknak és nem veszi a fáradtságot, hogy megforduljon, csak megy tovább az út felé. *
- A helyedben örülnék, hogy nem a fejed volt a célpont. *jegyzi meg még, miközben kezeit zsebeibe mélyesztve, hóna alatt a füzetével sétál ki az útra, majd hamarosan el is tűnik befordulva az első kanyarban, minden további nélkül ott hagyva a magában szitkozódó fiút. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 9:45 pm

* A mai délutánon úgy döntöttem, sétálok egy kicsit ideát a szigeten, felfedezem a terepet, na meg be is keveredtem néhány boltba. Különös, hogy némely emberek miféle dolgokat varratnak a bőrükre, mert hogy így mondják a tetoválásokra, na meg hogy mennyi színes, csillogós, vagy bogyós fémet szúrnak testük különböző helyeire. Én nekem nem hiszem, hogy lesz valaha is olyanom, nem igazán tetszik, bár ki tudja, mit hoz még a sors? Na meg aztán az édességesnél is sikerült ott hagynom egy kisebb vagyont, meg pár másik helyen is, és régen vissza kellett volna mennem a kastélyba, hogy írjak drága szüleimnek.. ám ennek ellenére én még mindig itt vagyok, több órája caplatok körbe és körbe. Valahol már legalább háromszor jártam, most viszont egy eddig ismeretlen terepre keveredem. Szép szemeimmel mohón vizslatom végig a látottakat: valami különös játszótér lehet ez. A szél fújja a hintát, mely nyikorgó hangot ad, a bokor zörög, régies az egész.. és üres. *
- Brr.. mint valami horror filmben. * szalad is végig gerincem mentén a hideg, vékonyka testem meg is rázkódik, s mintha gyomromba is félelem költözne egy cseppnyi adag. Kiengedett szöszke hajam tűröm szabad kezemmel fülem mögé, rakoncátlan tincseim megzabolázhatatlanok, másik kezemben szatyrok csörögnek, melyek közül az egyikben talán még pálcám is helyet kap. Színes tornacipős lábikóim megindulnak előre, hintázni szeretnék, talán világoskék farmerom sem fog bekoszolódni, de ha mégis, hát kit érdekel? Nincs olyan nap, hogy ne okoznék magamnak valamiféle sérülést vagy egy koszos foltot valahová. Ahogy így haladok előre, még barna bőrdzsekimen fentebb húzom a cipzárat is, alóla kilógó szürke pulcsim kapucniját pedig fejembe húzom, azért kezd már hűvös lenni, de továbbra is gyermeteg kíváncsisággal, eleinte lassan, majd gyorsabb tempóban haladok előre. Úgy érzem, mintha valaki nézne, ám bevetve magam a hintába hirtelen merevedek meg, gyorsan nézek szét, s benn tartom a levegőt is, hogy csak hangosan dobogó szívem ütemes lüktetését hallhassam. *
~ Sehol senki.. ne izgulj Mia, minden rendben lesz. Ez csak egy kis sötétség és egy játszótér. Nem lesz semmi gond! ~ * próbálom nyugtatgatni magam, s paradox, de mégis itt akarok lenni, na meg már lököm is magam előre hátra. Szatyrok a földön, én a hintában, s idővel szemeimet is lehunyom, arcomon pedig mosollyal élvezem a hűs szellőt, mely arcomba csap, s kezdek lazulni. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 9:56 pm

*Úgy dönt, hogy megint lejön Mystralba, mert be kéne vásárolnia egy-két dolgot. Miután lejött a kastélyból, és a révész is áthozta a városba, először felkeresi az édességboltot, ahol legalább egy zacskó édességet vesz meg, majd úgy dönt, hogy ennyi elég is lesz. Kilép a boltból, majd nekiindul a főutcának, de aztán úgy határoz, hogy megnézi a játszóteret, amúgy is rég járt már arra. Egyre közelebb ér a térhez, mikor meghallja a nyikorgó hangot, mintha valaki hintázna. Mivel Mystral elég különös hely, meg az egész kastély területe is, így óvatosan halad, majd az egyik bokor körül kilesve észrevesz egy szőkeséget, kapucnival a fején, aki hintázik.*
~ Meg is van a tettes…~ *mosolyog, majd előbújik a bokor mögül. Vagyis csak akarna, mert sikeresen beleakad az egyik lába a bokor gyökerébe, mire sikeresen elvágódik a földön, s a zacskó is csattan mellette, a por meg felverődik. Hát ez most nem az ő napja lesz, az tuti, bár talán még se lehet tudni előre. Kissé nyögve kel fel a földről, majd leporolja magát, és a lányzóra pillant, aki csukott szemmel hintázik. Egyébként kopott farmert, bakancsot, felül sötétkék kapucnis pulóvert és egy fekete, kapucnis, cipzáras kabátot visel. Miután leporolta magát, odalépked a hintához.* - Hello, remélem nem ijesztettelek meg. *mosolyog a lányra, s smaragd szemeivel felméri, hogy kiféle miféle lehet. A szatyor gumicukor a kezében pihen, miközben nekidől a hinta egyik végének.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 10:11 pm

* Szeretek itt lenni, rá kell jönnöm. Félelmetes és különös hely ez a Mystral, de valamiért mégis vonzó számomra. Izgalommal tölt el minden lépés, minden élmény, amit itt átélhetek, nekem való hely ez az iskola is! Pedig mennyire féltett az anyukám.. ma is kell még írnom nekik, csak hogy a lelki békéjük rendben legyen. De az még nem most lesz, most még egy kicsit itt maradok ezen a pompás helyen, ahol már be is röppenek a hintába, s még szemeimet is lehunyom némi gyanús körbekémlelést követően. S ahogy így elvagyok magamnak, hintázgatok, lendítem előre és hátra vékony lábikóimat, egy óriási csattanásra leszek figyelmes. Sikkantva nyitom fel hirtelen szemeimet, kapálózom is értelmetlen reakcióként a hallottakra, s kapaszkodom a hinta láncába, mintha az megvédene.. *
- Ki.. ki van ott? * húzom fel még lábaimat is magam elé, s máris kezdené rázni testemet a félelem, hiszen pálcámért sem tudok lenyúlni, nem hogy kezem ügyébe tettem volna.. na meg sötét is van, és erre még vámpírok is mászkálnak, úgy hallottam, tehát ki tudja, hogy ő nem-e egy közülük? *
- Vámpír vagy? Menj innen, nagyon rossz ízű a vérem! Sárvérű vagyok, tényleg! * kiáltok neki oda édesen félős hangomon, máris fejembe vettem ezt a képtelen dolgot. Mintha nem is akarnám hallani az ő verzióját, úgy figyelem csak, miközben szemem lassan megszokja a sötétséget is. Hunyorgok, s hagyom, hogy a hinta lelassítsa magát ,miközben figyelem, közeledik... vészesen. És még pár kedves szót is intéz hozzám. Cöhh, hát persze, hogy nem ijedtem meg! *
- Még hogy nem ijesztettél meg? Biztos, hogy nem vagy vérszívó? Különben elmehetsz, de komolyan! * engedem le lassan most már azért vissza a földre lábaimat, lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet ez az esti séta.. hiszen szívem is úgy dobog már, és őszintén, ha vámpír lenne sem tudnék tenni ellene semmit. Nem hogy képzettségem nincs ellene, de még csak furfangom sem. Gyors sem vagyok, szaladni nem tudok, és a bizalmatlanság is csak megjátszott részemről.. jajj, mi lesz itt? *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 10:29 pm

*Na igen, sikeresen nyekken a földön, kivételesen nem szánt szándékkal, ráadásul az előtte hintázó hölgyikét is úgy tűnik, sikerül megijesztenie. Miután felkelt a földről, leporolta magát, odasétál a lányhoz, a hinta mellé, így a fényben jobban meg lehet őt is vizslatni. Arra meg hogy vámpír, enyhén elképedt arcot vág.*
- Vámpír?! Ennyire azért csak nem vagyok fehér és vörös szemű, ráadásul ijesztő… *pillog a lányra smaragd szemeivel elég döbbent arcot vágva. Még hogy ő vámpír, szép is lenne, az tuti. Akkor már inkább vérfarkas, mint vámpír. Így most döbbent arccal hallgatja végig a lány mondanivalóját, majd miután rendezte arcvonásait, akkor válaszol.* - Nem, még mindig nem vagyok vérszívó, és bocs, hogy megijesztettelek, nem direkt volt. *válaszol nyugodt hangon, majd arcát kezébe temeti. Hát ilyen se történt még vele, hogy valakit ennyire megrémített volna az utóbbi időben. Eddig mindig őt piszkálták meg csesztették, de hogy ő ijesszen meg valakit, ez új számára. Szóval ellép a hinta mellől, majd rendesen beáll a lámpa fényébe, hogy a lány megvizsgálhassa. A szatyor gumicukrot leteszi a földre, széttárja karjait, hogy megmutassa, nincs nála fegyver és nem rossz szándékkal jött.*
- Látod? Nem vagyok vámpír, és nem, nem akarlak bántani. De látom, elég ijedős vagy. Viszont akkor miért vagy ezen a játszótéren? Csak mert mások szerint rémisztő… *néz a lányra kicsit csodálkozó arccal, s közben felveszi a szatyrot, majd beül a másik hintába, elég messze Miatól, nehogy támadásnak vegye a közeledést, miután a zacskót a hinta mellé lerakta. Aztán meglöki magát, és most ő áll neki lengeni egy kicsit. Persze nem túl nagyon, de azért néha elemelkednek lábai a talajtól.* - Mióta vagy a suliban? *tesz fel egy teljesen általános kérdést, hátha ezzel egy kisebb beszélgetést tud elindítani, és egyben megnyugtathatja a lányt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 10:40 pm

* Automatikus kis sikoly hagyja el ajkaimat, aztán meg már gyanakodva esek neki az ismeretlen srácnak.. nem mintha tehetnék tényleg bármit, de azért legalább gyanakodni szabad, még ha nem is tart sokáig, akkor is. *
- Hát pedig megijesztettél, elárulom! * vágok vissza harciasan, vagy legalábbis próbálkozom erőteljesen. Na de a kezdeti ijedtség mintha kezdene mégis alább hagyni, legalábbis úgy érzékelem, inkább csak a látszatot tartom fenn még egy darabig, tovább húzva a dolgot. Komolyan elmehet, magyarázkodom én neki naphosszat is ha kell, hogy mennyire rossz ízem van, persze közben meg biztosan nincsen, hisz nagyon is aranyvérű vagyok, már amennyire tudomásomban áll a dolog, de a srác csak nyugtatgat, én pedig végül, testem reakcióiból is érzékelhető, hogy kezdek ellazulni jelenlétében.. talán túlságosan hamar is, de én már csak ilyen vagyok. *
- Jó, de legközelebb nézz a lábad elé! ~ Mondom ezt én, aki az árnyékától is megijed, és még abban is felbukik.. ~ * hát tényleg, prédikálhatom a vizet, miközben bort iszom, de én sem vagyok sokkal jobb. Ám az ismeretlen kedves dologra készül, ahogy látom, én pedig, mikor megfigyelem a lámpafényben, mennyire helyes arca van, és milyen nagyon szép szemei, azonnal mosoly kerül gyermeteg pofimra, s mintha még egy kis pír is fellelhető lenne ott.. még jó, hogy én nem vagyok fénnyel megvilágítva éppenséggel, tehát csak a mosolyt láthatja. *
- Tiszta Twilight. És te vagy Edward, csak épp nem csillogsz. * kacagom el magam, utálom azt a könyvet, de a húgom lévén, hogy imádja, olvastam, láttam, minden.. borzasztó, de elterjedt a muglik körében jelenleg. * - Na jó, talán tényleg nem vagy vámpír. * egyezem bele végül megadóan, majd bólogatok is párat szavaira, s csak figyelem, mennyire távolra ül le tőlem. Ezen változtatnom kell! *
- Tulajdonképpen tényleg az, de érdekes is.. félős vagyok, de most már itt vagy, és megvédesz, ha kell. Ugye? * fordítom felé édes arcom, végül pár másodpercnyi rámeredést követően kiugrom helyemről, s felvéve a szatyrokat lépdelek a közvetlenül mellette levő hintához, hogy oda hajítsam le újból mindet. *
- Pár hete. És te? Idősebbnek látszol, mint én. * döntöm meg cseppet buksimat, arcomon gondolkodás vehető észre, némi szikra legalábbis mindenképp.. s már meg is feledkezve előbbi félelmemről foglalok helyet ebben a hintában, vékonyka kezem pedig lendül a srác felé. * - Mia Andersen. Mint a meseíró. Andersen. * mutatkozom be illedelmesen, és hát igen, van nekünk közünk egymáshoz, de az már egy másik történet.. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 11:00 pm

*Kissé értetlen, hogy ennyire megijesztett valakit, de tényleg nem direkt volt.*
- Tényleg bocs. *pillant Miara, majd közben megpróbál nem támadóan viselkedni, amúgy sem áll szándékában bárkit is bántani, főleg ezt az ijedős lánykát, de hát ez van. Megpróbálja megnyugtatni, és úgy tűnik, hatásos, mert Mia kezd ellazulni végre. Az elesésre meg csak mosolyog egy sort.* - Értettem, főnök asszony. *néz a lányra, majd akkor megmutatja, hogy nincs nála fegyver, és nem rossz szándékkal jött. Még kezeit is kitárja, amit nem igazán szokott tenni, mivel nagyon jó támadó felületet nyújthat bárkinek, de most ezt is megteszi, aztán leül a távolabbi hintára, és megpróbál beszélgetést kezdeményezni. De azért az a kis mosoly nem kerülte el a figyelmét, mikor megmutatta, hogy fegyvertelen. Valójában nem az, de erről senkinek nem kell tudnia.*
- Edward? Az ki, meg milyen alkonyról beszélsz? *kérdez vissza, mert nem igazán tudja, miről van szó. Ő nem olvas ilye könyveket, otthon meg pláne nem, szóval ismét egy új dolog, amiről ő nem tud.* - Látod, megmondtam. *mosolyog kedvesen a másikra, miközben nekiáll egy kicsit hintázni. Most olyannak tűnhet, mint egy rakoncátlan kiskölyök, de ez nem zavarja. Mikor egyedül van, legalább valamennyire önmaga lehet, és úgy tűnik, most Mia ezt kihozza belőle. A megvédés dologra felkapja fejét, elgondolkodik, aztán bólint egyet.*
- Rendben, de akkor nehogy szem elől tévesszelek. *válaszol, miközben jó alaposan megfigyeli azt az édes kis arcot, és el kell ismernie, hogy Mia nagyon csinos, és még be is jön neki. De mikor ez eszébe jut, inkább megrázza fejét és nem gondol ilyenre. Egy időre elege volt a nő nemű egyedekből. Viszont ismét meglepetés éri, mikor a lány lehuppan a mellette levő hintába, és kezet nyújt neki, amit el is fogad.* - Már vagy három éve, de kettőt halasztanom kellett. Úgy hogy egy évfolyamon vagyunk jelenleg. *mondja, miközben meghallgatja a bemutatkozást, ami ismét mosolyra fakasztja. Andersenről már hallott, meg a meséiről is.*
- Thomas Gledhill, örvendek. Na, és eddig hogy tetszik az itteni élet? *kérdezi kíváncsian, körben persze meg is áll a hintával, úgy egyébként is nehéz lett volna kezet fogni, ha még lengene oda-vissza.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 11:23 pm

* Morcosan leskelődöm továbbra is irányába, de mihelyst ismét kiejt pár bocsánatkérő szócskát ajkain, újfent harciasan, durcásan reagálok. *
- Nem baj! * s észre sem veszem, hogy most is a gonoszkodós, pukkadós hangnemet használtam, mely egyébként határozottan elillanni látszik, és nem is kell ezt olyan komolyan venni, nem akarok összeveszni senkivel, vagy egyáltalán csak összeszólalkozni. Túlságosan emberszerető vagyok, na meg aggódós, ezért is emlékeztetem egy nagyon fontos dologra, melyre a kapott reakció végett enyhülő pofimon egy kis vigyor terül el, némi kacajjal természetesen. *
- Na, nem vagyok én főnökasszony! Ahhoz kellene minimum egy hajó.. de akkor is kapitány lennék! * emelem tisztelegve kezem homlokomhoz komoly arcot erőltetve magamra, de csak visszatáncikál az a kis vigyorféleség. Nem is félek már tőle, mert hogy még a lámpánál is megmutatja magát, nekem pedig igen is teszik a látvány, de nem szabad ilyesmikre gondolnom.. nem is ismerem, és amúgy is, én biztosan nem tetszem neki. Kibukik belőlem viszont valami irdatlan butaság, még jó is, hogy nem tudja, ki vagy mi fán terem ez az egész. *
- Szerencséd, hogy nem tudod, hiszen fiú vagy. Ciki lenne, ha értenéd.. mindegy hagyjuk is, egy béna tinibálvány. Egy fényben csillogó vámpííír! * emelem fel kezecskéimet, félelmes arcot vágva próbálom megijeszteni, miközben közelebb is megyek, s közvetlen közelébe csüccsenve mászom bele személyes szférájába, miközben hintázós mozdulatait figyelem, s saját félősségemről fejtek ki neki néhány dolgot. Bólintok csak mosolyogva szavaira, nyugalom áraszt el, remélem tényleg nem fog elszaladni, ha jön a Lochnessi szörny, vagy valami ilyesmi, de addig még van időnk egymásról is megtudni néhány dolgot. Így árulom el neki, hogy nem vagyok még itt rég óta, s azt is megtudhatom, hogy bár idősebb nálam, mégis elsős, mint én magam. *
- Ó, sajnálom. Pedig biztos izgalmasak a felsőbb évek, Tom. * szólítom már nevén, miután kezünk is összeért, s meghallhatom ezt is, végül vissza húzva illatos és hideg kacsómat fogok rá vele ismét a láncra, s lábaimat összekulcsolva kezdem hintáztatni testemet. *
- Eddig remek. Számomra már az is izgalmas, hogy a családomtól távol vagyok, bár.. azért hiányoznak egy kicsit. És túl sok barátom sincs még, ami azért jó lenne. De talán majd idővel valaki engem is érdekesnek talál. * tekintek őszinte mosollyal felé újra, majd ajkaim ismét szólásra nyílnak: * - Mesélj valami izgalmasat a Mysterioról! Vagy valami rémtörténetet! Úgyis elég horrorisztikusak a körülmények.. kérlek! * találok ki izgatottan egy kis butaságot, de tényleg szeretném, ha mesélne, tök jó lenne. Meg hát addig sem vagyok egyedül.. ez is lényeges, na meg rendes srácnak tűnik. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-03, 11:48 pm

*Nem nagyon zavarja a kis gonoszkodó hangnem, sőt, inkább megmosolyogtatja a dolog, ilyet se nagyon láthat emberektől. Főleg ilyen szépektől.*
- Miért pont hajó? Akár valami fő-fő mufti is lehetnél egy minisztériumban vagy egy jogi irodánál. *Válaszol, miután ő is tisztelgett egyet a lánynak. közben szóba jön valami alkonyatos izé, amiről neki meg fogalma sincs, de úgy hozza a helyzet, hogy jobban is jár, ha nem tudja. A csillogó vámpírra szó szerint úgy felnevet mély hangján, hogy majdnem leesik a hintáról. Épp hogy elkapja a láncot, mielőtt landolna a földön.* - Ez… ez valami nagyon jóóó! Fényben csillogó vámpír. Így elképzelve, eléggé muris lehet. *válaszol nevetve, ilyet se hallott még, de ha legközelebb találkozik egy vámpírral, talán megkérdezi tőle, hogy ő is csillog-e a napfény közelében, ami lehetetlen, de aztán ki tudja, mik meg nem esnek ezen a helyen. A megvédés dologra bólint, benne van, hogy majd megvédje a lányt, ha ne adj isten, jönne valami vagy valaki, aki bántani akarná. Aztán szó esik még az évfolyamokról is, és most már nyíltan tud válaszolni, hogy igen, már három éve itt van, de még csak elsős.*
- Hát biztos, majd jövőre úgy is kiderül, hogy milyen. *mosolyog a másikra, majd figyelmesen végighallgatja, amit Mia mond arról, hogy mióta is van itt, és hogy eddig milyen a sulis élete.* - Ne félj, biztos, hogy lesznek barátaid. Látod, máris találtál egyet, akinek érdekes vagy. *pillog a lányra smaragd szemeivel, s végre egy olyan szép mosolyt pillanthat meg, amitől majdnem elpirul, de aztán visszafogja magát és ismét felnevet. Mysterio és rémmese, valahogy nagyon összefügg és összeillő a dolog.*
- Rémmesét? Hát jó… hm… hol is kezdjem. *gondolkodik, közben állához teszi kezét, aztán körbepillant, majd elvigyorodik.* - Te kérted, de aztán meg ne bánd. Ismered a Krorun várromot, vagy még nem jártál ott? *kérdezi, majd ha válaszolt Mia, akkor belekezd a mesébe.*
- Nem sokat tévedtél, hogy élnek itt vámpírok, de ők nem csillognak úgy, mint abban a filmben... Ők lesből támadnak, se illat, se hang nem tud figyelmeztetni arra, ha egy a közeledben van.*kezd bele a mesébe, miközben közelebb hajol a lányhoz, most ő tör be a személyes szférába, miközben smaragd szemei csak úgy csillognak az esti fényben. Kicsit talán ijesztő is lehet így, de maga a testtartás barátságos.* - Vörös szemük és hatalmas szemfogaik vannak, amivel simán átharapják a bőröd. És ha éhesek… ne is kerülj az útjukba. Hirtelen tűnnek fel az éjszakában, elkapnak és elbűvölnek, hogy önként add a véred, aztán ha már nem vagy fontos nekik, és nem vagy elég ügyes, ott maradsz egyedül és meghalsz. *hirtelen kap a lány felé, s összecsattintja a fogait a nyaka mellett, de nem bántja, majd vigyorogva figyeli Miat, hogy erre mit lép.*
- Amúgy mit láttál eddig a suliból meg a környező településekből? Csak mert ha van kedved, legközelebb elmehetnénk egy másik rémisztő helyre, de akkor te mesélsz horrort. *teszi hozzá ismét nyugodt hangon és egyben eltávolodva egy kicsit, de még mindig a hinta láncának döntve a fejét.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-04, 12:02 am

* Lételemem egyelőre a gyerekség, a kedvesség és báj, s bizony a játék is hozzám tartozik, fantáziám pedig máris szárnyalni kezd. De az opciók, amiket Tom sorol most nekem.. ajj, ő már felnőtt. *
- Uncsi, uncsi, uncsi! Egy kalózhajó.. és én lennék a gonosz, falábú, félszemű kapitány, akitől mindenki fééél! * tetézem tovább a dolgot, mást nem igen tudnék elképzelni.. még hogy én, valami jogi izében? Hát persze, akkor egyenesen a Mágiaügyi Minisztériumba dobnám magam a vadállatok elé. Nem, nekem ez nem menne, én teljesen más alkat vagyok ilyen szempontból, bár ki tudja, évekkel később mi fog történni? Nem tudhatom, azt viszont igen, hogy ez a csillogó vámpír dolog nem csak számomra nevetséges, hanem Tom számára is. Persze ez csakis pozitív lehet, s ahogy elfigyelem, tetszik neki a szöveg, tehát engem is megnevettet reakciójával, tök aranyos, ahogy így majd kifekszik. *
- Na azért le ne ess onnan! * intem óva ismételten, majd már a felsőbb évről kezdünk el beszélni, én pedig belül azért örülök annak, hogy ismerek végre személyesen is egy elsőst, aki még kedves is velem. Ezt pedig még hangoztatja is, mire arcomon ismét pír jelenik meg, nem is akármilyen mértékű.. gyakorlatilag fülem hegyéig bepirosodik amúgy fehér, sápatag bőröm, és cseppet még el is fordulok tőle buksimmal, még véletlenül se vegye észre, tök ciki ez.. *
- Hát ez.. ez remek. De biztos nem is gondolod komolyan. * legyintek egyet bátortalanul, terelve is a szót, hiszen hallani szeretnék valami érdekeset, valami izgalmasat s talán még félnék is.. rettegnék.. tehát zavarom pillanatok alatt elszáll, bár szerintem arcom pírja már megmarad addig, míg el nem köszönünk majd később egymástól, s izgatott odafigyeléssel emelem zöldes tekintetem a helyes arcra. *
- Igen-igen, mond csak! * bólogatok, kérdését hallva ellenben elgondolkodom cseppet, végül nemet intek fejemmel. Meg már nem szólalok, szerintem ennyiből is lejött neki, hogy nem tudom, miről beszél, tehát csendbe burkolózom, s ahogy hallgatom a történetet, érzem, szívem egyre hevesebben ver, s idő közben lábikóimat ismét felhúztam testem elé védekezőleg ölelve őket körbe karjaimmal. *
- Vörös szem? * suttogom szinte alig hallhatóan, szemeim elkerekedve, ajkaim pedig szétválnak, mintha lassan leesne állam is, annyira figyelek és beleélem magam a sztoriba.. Tom pedig közeledik, egyre csak közeledik, én pedig arra sem veszem a fáradtságot, hogy eltávolodjak, megmerevedve figyelem, mit akar. Fogai összecsattannak hirtelen nyakam előtt, én pedig sikkantva, majd kacagva boxolok felé egyet a levegőbe, s lépek le a földre lábaimmal, hogy felállhassak a hintából. *
- Juj, de nagyon gonosz vagy! Majd' szívbajt kaptam! Gonosz! * ütök rá aranyosan egyik térdére, fejem csóválom még picit, majd szatyraimhoz guggolva túrok elő onnan egy adag gumicukrot, melyet felé nyújtok először. * - Finom, egyél.. csúnya vámpír imitátor! * nyújtom felé nyelvem is aranyosan, s ha kiszolgálta magát, én is így teszek. *
- Ma jártam Mystralban először, mióta itt vagyok, vagy legalábbis hosszabban. Szóval ettől messzebb nagyon nem mentem még.. de lehet, hogy most már nem is merek, hála neked! * teszek úgy, mintha ő volna a hibás, pedig én kértem. De most jól érzem magam, és szerintem veszi a viccet is, szóval csak nem lesz itt gond. *

//fagyunk, és valószínűleg át fogunk váltani NRT-be!//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-06, 4:37 pm

//NRT: Mia – Tom, 2012.11.03.//

*Rákérdez a hajó témára, meg egyben felsorol pár opciót, ami úgy tűnik, a lánynak nagyon unalmas. Végighallgatja, amit mond, majd mosolyogva reagál is rá.*
- Gonosz, falábú kapitány? Akkor papagájod is lesz, olyan szép színes tollú? *kérdez vissza vigyorogva, tetszik neki a hajós ötlet, még ha ő maga idősebb is Mianál. Eszébe jut erről, hogy akkor a végtelen tengereket lehetne hajózni, fosztogatni a környező szigeteken és további hasonló kalózos témát, de egyúttal a vámpírok is szóba kerülnek, amin akkorát röhög, hogy majdnem kizuhan a hintából. Épp hogy sikerül elkapnia nevettében a láncot, így nem csattan a földön megint.* - No para, de ez valami nagyon kész… Még hogy csillogó vámpír, huh! *tetszik neki a dolog, majd talán megkérdez egyet erről a helyzetről, de erre most nincs idő, mert Mia elmondja, hogy nem igen vannak barátai, és nem is nagyon számít arra, hogy majd lesznek. Viszont azon meglepődik, hogy sikerült a lányt ennyire zavarba hoznia, pedig csak őszinte volt. Mia kedves és aranyos, tuti hamar szerez magának a suliban ismerősöket és barátokat.*
- Miért ne gondolnám komolyan? Kedves és aranyos lány vagy, ráadásul csinos is. Szerintem a legtöbb ember úgy lenne vele, hogy szívesen barátkozik veled. *pillant kedvesen évfolyamtársára, s mintha a jányzó el is pirult volna a füle tövéig. Nocsak, ilyet is ritkán látni, aki ennyire aranyos lenne még ebben a helyzetben, ráadásul kicsit lehet, hogy gyermetegnek tűnik, de talán ez nem is baj. Maradjon meg ez a bája, és nem lesz gondja az életben remélhetőleg. Végül kilyukadnak a horror meséknél, és most ugyan nem telik túl sokra, de sikerül megijesztenie a lányt, és talán egy picit megbabonáznia is, mielőtt még a nyaka előtt összecsattintaná a fogait. Sikerült a terv, a lány kicsit felsikolt, majd bele bokszol a levegőbe felé, mire Tom nevetve figyeli minden reakcióját.*
- Te kérted. *kacsint Miara smaragd szemeivel, majd a térpaskolást is elfogadja, s mikor egy zacskó gumicukor kerül elé, felnevet, kiszolgálja magát és aztán beszélgetőpartnerére pillant.* - Kösz. Am, ha szereted ezeket, akkor vegyél ebből is. *most meg ő nyújtja oda a zacskó gumicukrot, de ez most a sajátja. Van benne minden féle jó, mi szem szájnak ingere. Van csoki is, ha azt szeretne Mia, keksz, doboz fagyi, ami addig hűtve van, amíg hűtőbe nem kerül, meg hasonlóan jó dolgok.*
- Ó, na akkor ezen hamar változtatni kell. Mondom, ha van kedved, akkor valamelyik nap elnézhetnénk egy-két ijesztőbb helyre, meg meghívlak majd ebédelni, ha benne vagy. *mosolyog Miara, miközben egy picit hintázik, közben fejét a láncnak dönti, s úgy figyeli társa minden mozdulatát. Ahogy így jobban szemügyre veszi a lány arcát, egész megjelenését, nem kell csalódnia. Mia még nem tudja, de úgy tűnik, van benne valamilyen kisugárzás, valami megfoghatatlan, ami az embert arra sarkalja, hogy megismerhesse a másikat, és egyben ne próbáljon ártani neki, ha ilyen szándékkal közeledne. Vagy lehet, hogy csak rá van ilyen hatással, de akkor meg ő járt így.* - És mesélj csak, milyen kapcsolatban állsz az író Andersen-nel? *kérdez kíváncsian, mert ezt a részletet még nem is vesézték ki. Ismeri Andersen meséit, vagy legalábbis hallott róluk, s most kíváncsi, vajon a lánynak köze van-e az íróhoz, vagy sem.* - Egyébként honnan valósi vagy? Persze, csak ha nem indiszkrét a kérdés. *csapja még hozzá a következő mondatót, majd figyelmesen hallgat és majszolja a gumicukrot, no meg persze vár, hogy mi lesz a válasz.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-09, 8:22 pm

//NRT - Mia és Tom - 2012.11.03.//

* Határozott bólintás a reakció a srác kérdésére, azt hiszem, kezdi felvenni a fonalat, ami igazán boldogít, úgy érzem, arról pedig ne is beszéljünk, mennyire ki tudnék ugrani a bőrömből, hisz sikerült valakit megnevettetnem, méghozzá úgy, hogy nem rajtam nevet, a saját bénácskaságaimon. *
- Hát igen, valaki így képzeli el, nem lehet ezzel mit tenni. * engedek meg magamnak egy aranyos vigyorféleséget, mert hát valakinek ez tetszik, bár gondolom, az a valaki nem járt még igazi vámpír közelében.. ahogyan én sem, és remélem, nem is fogok egy darabig. Amíg nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy megvédjem magam, nagyon nem akarok, bár ezt nem én döntöm el, ahogyan azt sem, kinek mennyire vagyok szimpatikus, s ahogy leveszem Tom szavaiból, neki igen is az vagyok. Nekem viszont csak a hitetlenkedés marad, meg a pirulás. *
- Csinos? Öh.. ne mondj nekem ilyeneket. Komolyan zavarba hozol! * kerülöm eleinte direkt tekintetét, hiszen alig ismerjük egymást, maximum egy órája lehet, hogy hozzám csapódott, de belül mégis jól esik mindaz, amiket mond. Talán tényleg tetszem neki? De nem, biztosan nem, ez elég irreális volna, és talán csak azért kedves, mert az első találkozásunk ez, és az emberek bizonyos százaléka először odafigyel arra, mit és hogyan mond vagy tesz. De mindegy is most ez, egyszerűen csak terelni akarom a témát, hátha alább hagy bennem ez a zavaros dolog, ez a furcsaság, amit belül érzek, nem kellek én senkinek, ez eddig is így volt, ám a sztori mesélésére kérve, olyannyira jól csinálja, én pedig annyira, de annyira beleélem magam, hogy valami irtózatosan sikerül megijesztenie. Egy kis légbox, és hát azt sem bírom ki, hogy erőtlen ütést mérjek teste valamely részére, majd pedig kiugró szívemmel menekülök inkább azon finomságokhoz, amelyeket még a mai nap folyamán vásároltam, őt magát is megkínálva belőle. Érdeklődve figyelem szavait, majd mikor látom az előkerülő zacskót, aranyosan húzva félre ajkam emelkedem lábujj hegyre, úgy pislogva meg annak tartalmát. -
- Hmm... csoki. * veszek is ki egy darabot, mely nem túl sokáig lehet számban, hamar elfogy mindez, mivel ismét beszédre késztet, így vallom be, hogy nem túl nagy még a helyismeretem. *
- Ebédelni? * hökkenek meg újra, még egy kis köhhintés is belefér, hiszen ismét kezdem zavarban érezni magam, de nem szabad semmit se beleképzelni. Kislány vagyok még, egészen fiatalka, és amúgy is. * - Ööooké. Benne vagyok. És amúgy, másokat is el szoktál hívni csak így, ismeretlenül? Elvégre lehet, hogy én magam vagyok a vámpír és hajtok arra, hogy kiszívjam a véredet. * mosolyodom el pironkodva, kicsit próbálva hárítani a helyzetet, Andersenről való kérdése viszont őszintén megmosolyogtat, ahogyan a következő is. *
- Norvég vagyok, ő viszont igazság szerint dán. De majdnem egyre megy.. és egyébként a leszármazottja vagyok, apai ágon. * húzom ki magam büszkén, hiszen nem mindennapos dolog ez. * - Amúgy meg nem indiszkrét, de úgy érzem, kicsit túlságosan sok mindent szeretnél egyszerre. Ez az ebéd, meg hogy csinos vagyok meg aranyos, és barátkozás, meg ilyenek.. mond, mik a szándékaid? * buknak ki belőlem ösztönösen ezen szavak, melyekről először azt hiszem, csak magamban mondtam, majd végül egy nagyobb csattanással érkezik meg egyik kezem számra. *
- Úristen.. ezt most kimondtam? * húzom szét két ujjam, s bújtatom el most már mindkét kezem mögé tagadhatatlanul piros pofimat. Azt hiszem, pontosan az az ember vagyok, aki sikeresen félreért mindent, és nagyon ügyesen hozza magát kellemetlen helyzetekbe.. gyönyörű volt Mia, tényleg. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-15, 10:41 am

//NRT - Mia és Tom - 2012.11.03.//

*Mint kiderül, a lányzónak kalandos tervei vannak a jövőre nézve, ami megmosolyogtatja Tom-ot, ráadásul neki is beindul a fantáziája. Persze nem rossz értelemben. Szóba kerülnek a vámpírok, akiket ő nem szeret, de sikerül megnevettetnie Miának azzal, hogy valami muglis vámpírról beszél, aki a fényben csillog. Ez elég mókás, kár, hogy az itteni vámpírok nem ilyen lágyszívűek. Viszont ismét el kell, hogy csodálkozzon, úgy tűnik a mai napon folyamatosan sikerül elérnie azt, hogy beszélgetőpartnere elpiruljon. Ez új rekord lesz lassan.*
- Pedig így van... *pillant smaragdjaival a másikra mosolyogva, tényleg tetszik neki a lány, bár nem volt tervbe véve, hogy így zavarba hozza. Így inkább előre pillant a térre, hogy körbelessen egy kicsit, míg Mia összeszedi magát. Nem túl félelmetes ez a játszótér, legalábbis most nem az, aztán ki tudja, máskor milyen lehet, ha egyedül jár itt az ember. Végül ismét partnerére figyel, aki megkéri rá, hogy meséljen horror mesét. Szerinte nem sikerült olyan jól, de szemmel láthatólag Miának tetszett, mert sikerül megijesztenie a lányt, s ezzel együtt nevetésre késztetnie. Újabb jó pont neki. És még meg is lesz kínálva gumicukorral, amit elfogad, majd ő maga is megkínálja új ismerősét, nehogy már taplónak tűnjön. Miközben majszolja a kapott édességet, fejét a láncnak dönti, pont Mia felé, és egy kicsit hintázik is. Talán gyerekesnek tűnhet, de ha valaki jobban megfigyeli, épp felméri a jányzót, persze nem rossz értelemben, csak külsőleg alaposan szemügyre veszi. Fiatalabb nála a másik, de mintha lenne benne egy fajta vonzerő, ami arra készteti, hogy folyamatosan bókoljon neki. Végül kinyögi az ebéd meghívást is, aminek ismét meglepődés lesz a vége.*
- Igen, ebédelni. És nem, másokat nem szoktam így elhívni, csak ha kedvelem az illetőt. *reagál kedvesen a meghökkent kérdésre. Nem mindenkit szokott csak úgy meghívni, maximum azokat, akik szimpatikusak neki. A vámpír dolgon meg vigyorog egy sort.* - Hát, ha az lennél, akkor állok elébe. Viszont módosítani kell az ebédet, mert akkor az most vacsora lenne. Nehogy megfeküdje a pocakod. *kacsint a lányra vigyorogva, miután befejezte a gumicukorevést. Közben Andersen is szóba kerül, és mint kiderül, Mia az író leszármazottja.*
- Tyűha, az király! *de nincs sok ideje a meglepődésre, mert kibukik a lányból a kérdés, hogy vajon ő mire hajt meg hasonlók, s mikor a szájára csapja a kezét, Tom csak megrázza fejét, majd mosolyogva bólint, hogy igen, ezt Mia most hangosan mondta ki. De az mellett már nem tud elmenni, hogy a lány így elbújik előle a kezei mögé. Így felkel, amit Mia csak abból észlelhet, hogy megnyikordul a hinta, no meg persze a légmozgás, majd fél térdre ereszkedik a lány előtt, s óvatosan megpróbálja elvenni annak kezeit az arca elől. Mármint Mia arca elől.*- Figyelj, ne haragudj, ha zavarba hoztalak. Nem ez volt a szándékom, csak simán kedves akartam lenni. Olyan lánynak tűnsz, aki igenis megérdemli az itteniek között, ráadásul még aranyos és csinos is vagy. *próbálja megmagyarázni eddigi viselkedését kellemesen csengő mély hangján, miközben észre sem veszi, hogy még mindig Mia kezét fogja.*
- Ha szeretnéd, napolhatjuk az ebédet majd egy hónappal későbbre, mikorra rendesen megismertük egymást. Maximum, majd csak elugrunk egy rémisztő helyre, felfedezzük a környéket, kalandozunk erre-arra, és közben dumálunk. Mit szólsz? *kérdi csendesen, s közben megpróbál megnyugtató lenni, nehogy még inkább megrémissze társát ezzel a kissé félresikerült lerohanás módszerrel. Mia még fiatal, ráadásul úgy tűnik, nem igen lehettek barátai, és nem járhatott annyira emberek közé, mert sikerült félreértenie Tom szándékait. Persze benne volt a pakliban, hogy jó lenne egy lánnyal összejönni, de erről körülbelül egy hónapja letett, és megpróbált inkább normálisan viselkedni, csak néha még előjönnek ezek a hülye dolgok. Szóval még mindig a lány puha kezecskéit fogva térdel Mia előtt, s smaragdjaival annak arcát fürkészi, vajon mi lesz erre a válasz.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-16, 11:46 pm

//NRT - Mia és Tom - 2012.11.03.//

* Először azzal jön nekem, hogy kedves vagyok, és barátkozna velem, aztán meg bókol, és zavarba hoz, amit én már egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni.. kicsit hirtelen ez így most számomra, én pedig csak beszélgetni szeretnék, és nem beleképzelni dolgokba más dolgokat, főleg nem ilyen röpke ismeretség után, ami maximum pár órásnak tekinthető, tehát még bőségesen gyerekcipőben jár. Ezért is kérem, hogy meséljen valami hátborzongatót, amit meg is kapok, s jól meg is rémiszt vele, de ezt a részét mér élvezem, kötetlenebb és lazább is, mint az előző, s a most, ismételten bekövetkező bókok, amelyekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Nincsen tapasztalatom egyáltalán a fiúk terén, és talán jobb lenne, ha tartanék tőle egy kicsit, igen, így kellene, hiszen soha, senkivel nem voltam még együtt, nem beszélve arról, életem első csókja is bőségesen várat magára, de már-már kezdem úgy érezni, itt helyben megkéri a kezem.. és akármennyire is tapasztalatlan vagyok, nekem egy ebédmeghívás túl gyors és túl komoly. *
- Ó, szóval kedvelsz? De hogyan kedvelhetsz, amikor nem is ismersz engem? * rázom meg buksimat, mert az egy dolog, hogy szimpatikus nekem egyelőre, de nem lehet ezt eldönteni ilyen nagyon hamar, azt hiszem. Még szerencse, hogy ősöm is szóba kerül, én pedig egy mosollyal konstatálom, hogy tényleg szuper ez.. bár az emberek többségében vagy nem hiszik el, vagy pedig csak azért ámulnak, hogy aztán benyaljanak nekem, mert hogy ez biztos valami kiváltság, vagy szimplán hazudnak arról, érdeklem őket egyáltalán. De most már olyannyira foglalkoztat Tom, meg hogy mit is szeretne, hogy teljesen véletlenül olyasmiket mondok ki, amiket nem akarok egyáltalán, de valahogy mégis sikerül a gondolataimnak szavakká formálódnia, ő pedig érdekesen reagálja le a helyzetet. Csak figyelem reakcióit, felkel a hintából, majd elém térdel.. hogy mi!? Letérdel? Ez kicsit költői és fura, kétségbeesésemben pedig, már ami szavait illeti, egyre gyorsabban kezdem venni a levegőt, majd hirtelen húzva ki kezem kezéből, mintha meg sem hallottam volna szavait kerülöm ki őt, cuccaim is gyorsan össze szedve. *
- Nekem ez túl sok, és.. és egy kicsit ijesztő. Szerintem inkább hagyjuk az egészet. Most öö.. mennem kell amúgy is. * kezdek hátrálni felőle, majd egy intéssel fordulok meg, hogy zavartan kezdjem kapkodni lábaimat, néha-néha hátra pillantva vállam felett. Szeretnék vissza jutni a kastélyba, de előbb ki innen a főutcára, majd a kikötőbe, ahol minden bizonnyal majd felvesz engem a révész és vissza visz oda, ahol most mindennél jobban lenni szeretnék. Nem tudom, mi történt most, de összezavarodtam.. jó hogy meg nem kérte a kezem! Hát még miket nem!? Lábaim pedig tényleg gyorsan szedem, hiszen ha utánam jön, már nem is láthat, igyekszem mihamarabb végig slisszolni Mystralon. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, és már most bánom, talán megbántottam azzal, hogy csak úgy ott hagytam.. de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és azt hiszem, jobb lesz, ha a következő találkozásunk is ennyire spontán lesz, mint a mostani, az sokkal jobb lenne. Már ha egyáltalán szeretném.. *

//Köszönöm a játékot! ^^//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-11-18, 7:16 pm

//NRT - Mia és Tom - 2012.11.03.//

*Számára Mia egy fura jelenség, nem találkozott még hozzá hasonló emberrel, aki ennyire félreértene mindent, s mikor magyarázkodni próbál, még azt is sikerül félreérteni. Ha levonjuk a következtetést, most vagy Tom túl hülyén fogalmaz, vagy Mia az, aki még nem nagyon tudja, hogyan kezelje az embereket. Részint ő inkább a második eshetőségre hajlik, de sebaj, majd valahogy csak lesz. Aztán már megint ez a furcsa kérdés, vajon hogy lehet kedvelni valakit pár óra leforgása alatt. Komolyan, ahhoz hogy kedveljünk valakit, több évnek kell eltelnie vagy mi a szösz. Így most fura arccal pislog Miára, mintha valami ufó lenne a lány.*
- Komolyan… ezt ennyire nehéz lenne elhinni? *de nincs sok ideje magyarázkodni, mert rátérnek a lány származására, végül sikerül megint meglepnie Miának ezzel a furcsa kirohanásával, miszerint ő miért olyan amilyen, meg hasonlók. Csak megpróbál kedves és őszinte lenni, de úgy tűnik ez kudarcba fullad, mivel Mia szinte kiakad, vagy hogy is lehetne ezt megfogalmazni. Mintha megijedt volna tőle, de hát ez van, ez ellen nem tud mit tenni, így hagyja, hogy a lány elmenjen. Felkel a földről, majd nagyot sóhajtva lehajol a csomagjáért, felveszi, aztán zsebre vágott kézzel egy dalocskát dúdolva magában visszaindul a kastélyba. Persze lassabban, nehogy még véletlenül is találkozzon eddigi beszélgető partnerével. Mára elege volt úgy mindenkiből, és ezt a helyzetet Mia sem könnyítette meg. Mondjuk az tény, aranyos volt a lány, és talán kicsit meg is érti, miért ijedt meg, de innentől ez nem az ő dolga. Ráadásul egy feketemágus képzőben vannak az istenért. Ő is kemény helyzetek árán tanulta meg, hogy a tudatlanság és kedvesség ezen a helyen nem nyerő és csak saját magának árt vele. Így inkább nem törődve a mostani eseménnyel, visszamegy a kastélyba, hogy egy kanna rumos tea után bedőljön az ágyába és pihenjen, és ne kelljen azon töprengenie, megint mi a fenét rontott el.*

//Én is nagyon köszi. Smile

//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-12-15, 9:49 pm

*Az erdőben gyakorlással eltöltött jó másfél óra után kissé átfagyva érkezem vissza Mystral utcáira azzal a szándékkal, hogy kerítek magamnak valami meleg italt. A biztos hatás érdekében végül a puncs mellett döntök, ami nem csak hőfoka, de alkoholtartalma révén is melegít egy kicsit. Ezért odasétálok egy, a főúton található bódéhoz, ahol mindenféle forró, téli jellegű italt kínálnak és be is szerzek egy bögrényi finom nedűt. Mivel nincs kedvem beülni sehová, lassan sétálva bámulom meg a szépen feldíszített kirakatokat. Az ajándékvásárlást jórészt letudtam, de azért egy-két inspiráló ötletet sosem vetek meg. Sétám során kellemesen átmelegednek kezeim, és már szinte nem is érzem a hideget, ami azért annak is köszönhető, hogy ma valamivel jobb idő van, talán az ajándékok után futkozók kívánságára. Bámészkodásom közepette észre sem veszem, hogy körülöttem megritkul a tömeg, majd ahogy letérek a főútról, már alig halad el mellettem egy-egy sietős alak. Üdítőleg hat ez a kis magány, ezért nem is fordulok vissza és csak akkor torpanok meg, mikor félig kiürült poharammal a játszótér mellé érek. Bár meglehetősen sötét van a kerítésen belül, kihaltnak tűnik a hely, így a legközelebbi hinta felé irányítom lépteimet. Úgy tervezem, hogy pár pillanatra megpihenek itt, élvezve, hogy a vidám tömeg zsivaja már nem érhet el idáig, így kinyújtóztathatom fáradt idegvégződéseimet is. Miközben a punccsal kényeztetem magam, ellenőrzöm, látszanak-e a csillagok, de sajnos vastag felhőréteg takarja az eget, nem csoda hát, hogy az utcán árválkodó lámpa fénye a Hold támogatása nélkül alig világítja meg a kis teret.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-12-15, 10:07 pm

*Nők. Persze, ennyi idő, kerülgetés, tánc után már egyértelmű lehetne számomra, hogy Aideen és én külön világban élünk, olyanban ami csak a mienk, mi sem értjük egészen, ám az egyetlen biztos pont benne, hogy veszekedés majd békülés egy körforgás, ami folytonosan ismétlődik periodikusan. Úgy érzem ebből előbb vagy utóbb muszáj lesz kitörni, ezért sétálok most a városban, hogy Őzikémre akadjak, utam pedig egy játszótéren vezet át.*
~ Áh, az emlékek... ~ *mosolyodom el sötéten a fekete környezetben, mivel itt vettem el anno Serafina kardját, mely még mindig ott pihen otthonomban. Öltözékem is az esti körülményekhez igazodik, egy bakancsot, nadrágot és bőr kabátot viselek fekete színekben. Nem kifogástalan, itt-ott kopott, ám megbízható minőség, ahogyan övemen a tőröm. Pénz van nálam, tehát senki nem kérdőjelezheti meg anyagi helyzetemet, bár hozzám általában nem ez az első kérdés... Külsőm rendezett, egyedül fehér bőröm ami szokatlan lehet, de jól kiegészíti ezt sötétebb hajam és borostám. Ahogyan haladok, hirtelen hangokra leszek figyelmes, léptek zajára. Kutató tekintetem egy közeledő alakot pillant meg, aki éppen most ér a játszótér közelébe, s a csillagokra is pillant, én pedig ezt az alkalmat használom ki, a sötétből pedig gyorsan termek a hinta mellett, és ülök le rá. Ezzel a mozdulattal lassan kezd lengeni, mit én hagyok is, némileg görnyedten figyelem mereven az ismeretlent, de a fajtája nem újdonság... a fiatalok általában diákok.*
- Estét. *szólalok meg gonosz mosollyal, ám hangom kellemesen zengi be a kietlen teret, furcsa élt hordozva magával. Van benne valami fenyegető, ám egész kiállásomon látszik, ellenben némileg barátságosan hangzik. Kíváncsi vagyok, a hirtelen feltűnésem miként hat majd a másikra. Nem lehetek biztos az erejében. A vacsora egyelőre pedig nem volt meg.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-12-15, 10:23 pm

*Komótosan baktatok Mystral utcáin, elvégre nincs megbeszélt találkozóm senkivel, enyém az este és azt kezdek magammal, amit csak akarok. Gondoloma velem egykorú srácok inkább valmai nőt kajtatnának fel az egyik bárban, én azonban többre tartom a magányt mint a könnyű vérű nőket, éppen ezért hagyom, hadd vezessenek lépteim ki a központból. Így érkezem a játszótérhez, gondolataimba merülve, melyek leginkább a közelgő karácsonyi családi vacsi körül forognak. Míg magamban egyeztetem a szervezés különböző fázisait,a min még át kell esnem, kiszúrom magamnak az odabent üreslő hintát és el is indulok felé. Míg a fénytelenség okát kutatom, és felpillantok az égre, halkan megnyikordul a hinta, mire odakapom a fejemet. Legnagyobb meglepetésemre most egy fekete ruhás alak ücsörög benne, gonosz vigyorral az arcán, pedig meg vagyok győződve róla, hogy az imént még egy lélek sem járt erre. Körbe is pillantok futólag, hogy vannak-e társai az illetőnek, hiszen ezzel többre megyek, mintha azt próbálnám meg kideríteni, honnan és miként toppant elő ily hirtelen. Még a poharamba is belekukkantok nagy hitetlenségemben, amely bár félig üres már, mégsem volt tele annyira, hogy idehallucináljak tőle egy egész embert, aki ráadásul rám is köszön. Hacsak valamit nem csempésztek a bögrémbe, itt valami más lesz a háttérben.*
- Magának is.* tudom le ennyivel az üdvözlést, és a szokásos kéznyújtás is elmarad, legalábbis részemről biztosan, mivel eszem ágában sincs közelebb menni éjszaka egy ilyen furcsa alakhoz. Még ha diák lenne, esetleg, ám szemmel láthatóan idősebb nálam, bár hogy mennyivel, nem tudnám pontosan megmondani. Most azonban van ennél egy fontosabb kérdés, egészen pontosan az, hogy mit keres itt a tag, ám erre nem kérdezek rá nyíltan, mert nem akarom provokálni. Helyette inkább úgy teszek, mintha mindez teljesen természetes lenne, és elfoglalom a kettővel mellette lévő hintát. * ~ Mák, hogy a közöttünk lévő le van szakadva.~* jegyzem meg magamban, mihelyt helyet foglalok, kortyolok egyet italomból, majd szürke tekintetemet az idegenre kormányzom.*
- Ide csak azok jönnek, akiknek szerelmi bánatuk van, vagy titkos ügyleteket szeretnének lebonyolítani.* kezdem a puhatolózást, bár nem nagyon hiszek benne, hogy bármelyik kategóriába esne a férfi. Lehet, hogy szimplán csak őrült, vagy pedofil, hogy játszóterek környékén lopakodik, ennek ellenére folytatom:* - Zavarok esetleg? Mert akár el is mehetek...* kérdezem bizonytalanul, mivel nem szeretnék egy esetleges feketepiaci üzlet szemtanúja lenni, hogy aztán el kelljen hallgattatni. Jobb az ilyesmiről kívülállóként nem tudni. Míg kiderül, mik is a szándékai a férfinak, látszólag zavartalanul kortyolgatom az italomat, miközben éberen figyelem minden mozdulatát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-12-15, 10:58 pm

*Gondolataimba merülve sétálok, egyértelmű célom felé, azonban akadály gördül elém, mikor egy ismeretlent pillantok meg. Nem vagyok vadállat, csak ha kihozzák belőlem, ez pedig nem vámpírságomnak köszönhető... minden emberben van állatias ösztön, ezért nem támadok azonnal rá. Inkább a helyzetet mérem fel, szeretek játszani. Vajon mikor jut el a tudatáig, hogy ki vagyok? Hirtelen feltűnéssel kezdem, s elégedetten nézem végig döbbenetét. Nem kerüli el figyelmem egyetlen pillantás, vagy rezzenés sem, látom, ahogyan a poharába néz... talán ital van benne. Annál jobb. Hintában ülve köszönök rá furcsán mosolyogva, ő pedig viszonozza, ám láthatóan feszélyezi a helyzet. Majd hozzá szokik.*
- Vagy akik eltévedtek. *felelem neki, mikor mellém kerül, s mozgását is lassan követem tekintetemmel, fejemmel. Látszik rajtam, hogy egyértelműen nem vesztem el, miért ülnék akkor egy hintában? Talán segítségre várok? Hiszen láthatta, hogy nem voltam ott...* - Vagy magányra vágynak... *folytatom elmerengve. Nem adok egyértelmű választ, pedig nyilván arra kíváncsi, hogy mit keresek itt. Semmit, csak utamat állta. Kérdése azonban felé csalja tekintetemet az eddig távoli bambulástól. Egy ideig csupán kutatom, aztán mosolyodom el kedvesnek tűnőn.*
- Ha zavartál volna, már nem lennék itt. *mondok ennyit, aztán egy ideig részemről csönd telepedik ránk, el is fordítom felőle fejemet. Miért van itt? Mit akar? Miért pont tőlem? Kellemetlen a helyzet. A következő pillanatban azonban ismét oda nézek, és lassan fel is állok, de természetesen.*
- Tudod úgy látszik, te félsz egy ilyen környéken egyedül. Talán nem tudod magad megvédeni? *billentem oldalra a fejemet, azonban még mindig nem teszek lépést felé, testtartásom is teljesen normális, higgadt, semmi fenyegető nincs benne, ez részemről egyszerű kérdés, ami egy következő gondolatot vezet fel. Mivel tudom, milyen hatással jár a mérgem, én pedig éhes vagyok, de kellemetlen perceket nem akarok.*
- Mert akkor... *kapom hirtelen elő késemet.* - Ezt eladhatom neked. *töröm meg a csendet, és fel is nevetek, ha éppen a félelem járná át a másikat. Pengéjét a levegőben pörgetem meg, a hideg acél tenyeremet éri - de nem vágja meg -, így fogóval felé nyújtom, had szemlélje meg.*
- Minőségi darab. Az ember ilyenkor abból él, ami van. Alku? *sétálok közelebb, ha ő nem jönne, s ha nem veszi el, egy ideig még felé tartom, de aztán engedem le a kezem, még mindig a pengét fogva. Nyugodtan beszélek, mintha valóban a kést akarnám eladni. Elvégre talán piacként is szolgál a hely...*