Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 9:03 pm

*Ismét egy újabb, unalmas nap, amikor fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Szerencsére a sötétség elleni félelmem már levetkőztem egy ideje, amelyben szerencsére segítségem is akadt, de mégis, olyan egyedül érzem magam, főleg, amióta már Alexi sincs mellettem. Vignar... szegényemet is úgy megbántottam, így most csak picit magamba fordulva haladok végig a hosszú ösvényen, hogy majd a vastag törzsű fák közé kerülhessek. Egyébként egy fekete hosszúnadrág van most rajtam, lábaimon pedig kényelmes sportcipőt viselek és természetesen a pálcám az övemhez van erősítve. Jó az úgy, bár nem hiszem, hogy használnom kellene, soha nem kell, velem igazából elég ritkán történik bármi is. És hogy felülre mit húztam? Egy hófehér színű kis blúzt, melynek rövid ujjai és dekoltázsom miatt a friss levegő is a bőrömhöz tud áramolni és hát igen, meg kell hagyni, hogy nőiesebb lettem az itt eltöltött évek alatt. Hosszú, fekete tincseim szépen omlanak végig a hátamon és kékségeim körül is fekete smink található. Ahogy végül megvan az ösvény levezető útja, már rá is lépek az ismert gallyra és így haladok befelé, kis kezeim pedig zsebeimbe sűllyesztem.*
~ Megöl az unalom... ~ *általában nyugodt természetű lány vagyok, de most mégis, néha már én magam is szeretném átélni azt, amiről hallok nap, mint nap a Mysterioban, hogy ki milyen kalandokba is keveredik, de én... két év után is semmi... Tényleg kezdem úgy érezni, hogy én itt valamiféle szellem vagyok csak, aki senkinek se számít, akinek nincs is értelme, hogy itt legyen, egy szürke kisegér vagyok, semmi több, mely oly rosszul esik, de nem, nem fogok gyengének mutatkozni mások előtt, de most mégis szabad, hiszen egyedül vagyok... most senki se lát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 9:18 pm

*Nem rég vámpír létem legborzalmasabb napját éltem át. Mikor már oly közel volt a cél, egy kis hiba csúszott be, és minden leomlott amit eddig építgettem, nem mellesleg pedig majdnem két tinédzser döngölt a földbe. Ez egy kicsit... zaklatottá tesz. Eszemben sincs ezért most gondolkodni, hiszen ilyen állapotban nem tudnék, és az őrhelyemen sem állok, nem látom értelmét, egyszerűen ki kell mozdulnom, és kiszellőztetni a fejemet egy kis rohanással. Erre a legjobb terep az erdő, mely hatalmas és sok felé vezet, tehát bárhonnan bárhová, ráadásul egy kis izgalmat is sodor a monoton futásba a fák kerülgetése. Ma teljesen másképp öltöztem fel, úgy hiszem, a múltkori éjszaka megölte egy, még emberi részem darabját, és ez kárt okozott bennem. Éppen ezért a szokásos elegáns ruhák helyett most egy fekete katonai acélbetétes bakancs van rajtam, mellé terepszínű nadrág, amolyan vízálló, elég strapabíró, sok zsebbel, egy fekete póló, melyet azonban mellényem takar, mely szintén fekete, és ugyan olyan jó kis taktikai felvértezésekkel van ellátva mint nadrágom. Övemen most is ott lóg a késem, mely recés pengéjű, de más kiegészítő nincs rajtam. Ezt viszont senki nem láthatja, ugyanis láthatatlanul rohanok a fák között, mígnem tőlem nem messze megpillantok egy alakot. Azonnal megállásra késztet, hogy jobban megfigyeljem őt és a terepet. Egyedül van... ráadásul szomorú is. Bár bennem dühöng a vadállat, egyszerűen levetkőzöm a háta mögött láthatatlanságomat, és nyugodtan odasétálok melléje. Semmi nem utal rá, hogy ne lennék normális ember, sem kinézetben, sem viselkedésben. Kisvártatva oda is érek oldalához, és rápillantok egy kis féloldalas mosollyal, mely nem nevezhető sem vidámnak, sem barátságosnak, de mégsem gonosz.*
- Csak nem eltévedtél? *billentem kicsit félre a fejemet, de hangom egyszerű kíváncsiságról tanúskodik. Hogy miért teszem mindezt? Muszáj megszoknom a bennem lakó szörnyet, és irányítani, így bármennyire is kedvem lenne azonnal támadni, inkább várok még, hogy kirobbanó legyen majd dühöm a megfelelő időben. Egyenlőre azonban még semmit nem teszek, csak mozdulatlanul állok tőle néhány méterre, és várakozok válaszára, vagy bármire...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 9:31 pm

*Nyugodt, sötét éjszaka az ilyeneket szeretem, s miután lemegy a nap én is kiszabadulok a kastélyból, mely így a nap végére már már börtönhatást kelltett bennem. Nem szeretem a bezártságot, idegessé tesz, és ez már így volt akkor is amikor normális életet éltem, és így is marad halálom után. Nem igazán terveztem mára semmit, bár érzem az egyre növekvő éhségemet csakis valami friss tudja csökkenteni, a kastélyban lévő vérforrások nem éppen a legfinomabbak, olyan mint a száraz gyümölcs, márpedig valami frissnek azért örülnék. Viseletem egyébként egy sima fekete bőrnadrágból áll, amihez egy tengerész inget is felvettem, lábamon pedig bőrbakancs díszeleg. Nem éppen egy ünnepi alkalomra való kiöltözés, de ma estére megteszi ez az öltözet, hiszen bárhova bemehetek vele, bár első utam ma nem a városba, hanem az erdőbe vezet, és kifejlett érzékeimnek köszönhetően nem is kell túl sokáig magányosan bolyonganom, hogy rájöjjek arra hogy nem vagyok egyedül, sőt mintha az erdő azon pontjáról több hangot is magával hozna a szél, bár hogy pont miről beszélnek még nem tudom, de azt már biztosra veszem hogy utána fogok nézni.*
~Hm... még válogatni is lehet, ha az egyik nem ízlene~*húzódik apró mosoly hűvös és egyben sápadt arcomra, miközben szemeim meg is villannak a hang forrásának irányába, és nemsokára megindulok felé. Odaérve azonban tapasztalom, hogy az előbb hitt két hang közül maximum csak az egyik gazdája érdekelhet úgymond "szakmailag" Nem mondom hogy nem tudnék elképzelni jobb társaságot is, hiszen ha jól látom az egyik a sorstársam, márpedig ha ez így van, és ő is vadászik, és mért ne vadászna, az azt jelenti hogy meglehet küzdeni kell a prédáért, sebaj az ilyen kihívásokat mindig is szerettem, és nem hinném hogy bárkinek vagy bárminek az akarata alá kéne vetni a saját céljaimat, nekem csak Demetrius parancsol. Lépteim nyugodtak, hűvös arcomon viszont meglepő komolyság látható, de emellett valami fura kis derű is. Nem megyek közel a hármashoz csupán csak pár méterre tőlük megtámaszkodom egy fában, majd ujjamat felemelve függölegesen mozgatva mosolyogva figyelem őket, s ajkaimról csak pár hangfoszlány szűrődik ki.*
-C-c-c....*hallatszik miközben ujjammal a vámpír fele mutogatok jelezve hogy ha prédát keres, akkor tovább állhat, úgy tűnik az engem nem érdekel hogy ő találkozott vele először, de mikor is érdekeltek engem a szabályok? Természetesen jelenlét képességemet is bevetem, hiszen azt akarom, hogy a lány ha észre vesz, bizalmat keltő alakot lásson bennem, amihez nyugodt s talán derűsen ravaszkás arcom még elegendő is lesz, végül ha észre leszek véve közelebb menve oda is köszönök.*
-Szép estét a hölgyek-uraknak... remélem nem zavartam meg semmit...*kezdek bele, kiemelve a "Semmi" szót persze tekintetemet közben ide oda járatom a két félen, egyenlőre még agyalok mi legyen a következő lépés, mondhatni rábízom magamat a történésekre.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 9:45 pm

*Komolyan abban a hitben vagyok, hogy ez az éjszaka is ugyanúgy fog eltelni, ahogy az eddigiek teltek, de amikor meghallom a hangokat magam mögül, csak kíváncsian fordítom arra a tekintetem és nemsokára egy férfi lép mellém. Ahogy megnézem, igazából semmi különöset nem látok rajta és úgy sejtem, hogy itt élhet, Mystralban, mert hogy nem diák és nem is magiszter, az is biztos.*
- Elég jól ismerem ezt az erdőt, tehát nem, nem tévedtem el. *mosolyodom el kissé, majd végül meg is állok, úgy nézem meg jobban a másikat, de egyáltalán nem hoz elő belőlem semmit. Se szimpátiát, se unszimpátiát, így végül kezem lágyan felé nyújtom, jelezve, hogy kezet rázhatnánk.*
- Lycoris Ozera vagyok, a Mysterioba járok! És Téged hogy hívnak? Ha jól sejtem, vagy a városban élsz vagy hajóval érkezhettél. *gondolkodom is el hangosan, de természetesen kezem addig nem veszem el, amíg meg nem rázta, mivel így illik ugyebár, de ahogy végül előre nézek és egy szőke hajzuhatagot látok meg, csak érdeklődve meresztem a szemeimet, őt se ismerem fel, de a gesztus, amit tesz, már alapba fura lenne, de mégis, valamiért ő viszont szimpatikusnak tűnik.*
- Csak nem ismerősök vagytok? *és már meg is indulok a másik felé, hogy ugyanezzel a gesztussal állhassak elő.*
- Lycoris! *biccentek is felé, majd végül visszanézek a borostyán szempár irányába.* - Nem, most találkoztunk. Mi járatban erre? *tekintek egyik férfiről a másikra, de azért valami furcsa... Nem is tudom, hogy mit keresnek mind a ketten itt, de mégis, le kéne már vetkőznöm a félelmem, amely egész életemben sakkban tartott, tehát most igenis optimista leszek, így hát próbálkozom az ismerkedéssel, bár magam sem tudom miért, de úgy érzem, hogy ez nem lesz igazán sikeres.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 10:01 pm

*Akármennyire is sok a gondom, és dühödt vagyok, ha kapás akad, nem engedhetem el. Az én törvényem így szól. Éppen ezért, ahogyan azt szoktam, egyszerűen a lány mellé sétálok, és megszólítom. Rögtön észlelem a szavaiból, hogy elég nyílt, így el is mosolyodom egy kicsit, mert kissé naivnak is tűnik.*
- Akkor megnyugodtam. Csak nem járatos vagy már itt egy ideje? *érdeklődöm felőle tovább nemes egyszerűséggel, de mégis valami titokzatos sejtelmesség ül szavaim hanghordozásában. Ez meg is teszi a hatását, hogy nyugodtan tettetem magam, ugyanis már lendül is felém a keze, amit egy másodpercnyi várakozás után el is fogadok, finoman megrázva azt hideg kezeimmel.*
- Azrael. *suttogom neki szinte a szót. Ám ekkor valami olyan történik, amire nem számítok, így hallom meg a ciccegő hangot, és fejem lassan abba az irányba fordítom. Kezeimet azonnal karba teszem, és úgy nézek cseppet sem vidám arccal Arthas-ra.*
- De igen. *nos, hogy ez mire volt felelet, azt a vámpír és a lány is eldöntheti, hiszen a lány is kérdezett, de előtte még Arthas úgy szintén... Némán figyelem Lycorist, amint bemutatkozik neki is, és homlokom ráncba szalad. Ez érdekes... áh, nem, ez a lány nyílt, talán nincs is semmi furcsa abban, hogy rögtön a másiknak is bemutatkozik.*
- Arthas. *biccentek is társamnak, mikor újabb kérdés röppen felénk a mit sem sejtő lánytól, ám én egyenlőre nem felelek rá, jobban érdekel a férfi. Közelebb is lépdelek lassan a két jómadárhoz, és karjaimat is leengedem.*
- Esti séta? Csak nem a vacsorát vezeted le? Mert én jobb szeretek vacsora előtt sétálni... *ezt persze csak a másik értheti, mert amúgy egy teljesen átlagos mondat, hiszen az emberek étkezés után is szoktak sétálni, nincs benne furcsa. Bár, a mostani szituációt tekintve mégis akadhat...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 10:16 pm

*Nem sokat hallok, de igazából nem is érdekel, inkább megindulok a páros felé, de mikor oda érek tapasztalnom kell, hogy bizony az egyik a fajtámból való, ez némiképp ront az összképen, hiszen bár nem vészes mód de éhezem, és nem vagyok az a fajta aki lemondana bármiről is csak azért mert egy vámpír már ott van. Farkastörvények uralkodnak, és aki gyenge elbukik. Így megindulva feléjük mutatok fura gesztust a vámpír fele, de mellette már bevetem a jelenlétet is, hiszen azt gondolom itt fontos hogy a megjelenésem megnyerő legyen a lány számára. Bár erős alkat vagyok nem mindig az erő fölényes a győzelemben, néha a ravaszsággal sokkal többet lehet elérni, s most én ezzel fogok próbálkozni viszont ki tudja fajtársam erre mit lép, hiszen ez egy óriási nagy sakkjáték. A vidám arcra amit a másik vámpírtól kapok, csak mosolyom még szélesebb lesz, kíváncsi leszek meddig marad titokba a kilétünk, de egyenlőre tetszik a játék, a lány viszont ahogy a kezét nyújtja csak finoman fogom meg pontosan ott ahol a pulzust is lehet mérni, majd egy apró kézcsókkal köszöntöm is, de nem tartom ám sokáig, így nemsokára a kéz el lesz engedve, én pedig ugyan azzal az érdekes mosollyal felelek.*
-Mondjuk úgy hogy természetünknél, illetve lakóhelyünknél fogva találkoztunk már, bár hogy ismerem az kissé túlzás lenne.*mondom jól nevelt mosollyal, na de természetesen Azraelt se ejtették a fejére, éreztem én hogy ő se adná fel a kínálkozó alkalmat, de hát akkor játszunk.*
-Azrael... Meglep az érdeklődésed, de az igazat megvallva ha valahol lejárt szavatosságú ételt szolgálnak fel, az ember elmegy és keres magának , természetesen így van ez nálam is.*villannak meg szemeim miközben az övébe nézek, majd tekintetem a lányra siklik apró mosollyal az arcomon.*
-Remélem a "honfitársam" jól viseltetett feléd eddig, néha elkapja a bárdolatlanság olyankor pedig kiállhatatlan..*mondom lehalkítva hangomat, ám ez elég hangos ahhoz hogy Azrael is jól hallja, ám mielőtt túl komolyan gondolná a lány és gyanút fogna kissé felnevetek, s válaszolok is Lycoris kérdésére.*
-Csupán csak erre felé jártam, gondoltam hamarabb eljutok így Mystralba mintha a főúton mennék, viszont azt hiszem kevésbé ismerem a városhoz vezető utat mint hinném.. Netán nem tudnál útba igazítani?*villannak meg szemeim a lány szemeibe nézve, majd a következő pillanatban Azraelre is tekintek.*
-Már ha Azraelt nem zavarja a dolog..*na igen ha most tudnék telepatikusan beszélgetni a vámpírral érdekesebb lenne a dolog, de van egy olyan érzésem hogy így se lesz unalmas.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 10:23 pm

*Azért, mert most próbálok normálisan viselkedni, még nem jelenti azt számomra, hogy olyan nyílt is lennék, de engem nem zavar különösebben, hogy ki mit gondol, csak nyugodt arccal fürkészem a másikat, majd végül beszélgetésbe is elegyedünk.*
- De, fogalmazhatunk úgy is. *nem mondok ennél most se többet, se kevesebbet, inkább kezemet felé nyújtom, hogy így mutatkozhassak be neki, de amikor végül megtörténik a viszonzás, meg is érzem jéghideg kezét és igen, ez egy kis gyanút sejtet felém, mert hallottam ám bizonyos történeteket a Seol szigetén ólálkodó vámpírokról, így hát jobbnak látom most figyelni, na de megjelenik még valaki, aki máris normálisabbnak tűnik, valahogy Azraelben nem bízom, így hát inkább Arthas elé lépek, ő tényleg normálisabbnak tűnik és meglehet, hogy nem is véletlenül van itt, talán segíteni akar. Kezem tehát felé nyújtom és amikor ő is jéghideg kézzel ér hozzám, hiába a kézcsók, máris sejtem, hogy miféle helyzet állt elő, de lágy mosolyomból erre nem tudnak következtetni, inkább csak érdeklődve hallgatom a beszélgetésüket, de közben egyre inkább azon töröm a fejem, hogy ebből a csávából hogyan juthatnék ki.*
~ Te akartad ezt Lycoris... hát találj ki valamit. ~ *tekintetem viszont végül egy távolabbi ponton állapodik meg és csak akkor nézek vissza Arthasra, amikor hallom a kérését.*
- Kössz, de kihagynám! *már a földre is térdelek, két tenyeremmel megtámaszkodva és az igét se felejtem ám el kimondani.*
- Terrae conventum! *hangom jól érthető és tetteim is jól láthatóak, ugyanis pillanatok múlva már itt sem vagyok, a földbeolvadás segítségével a föld alá is merülök, így tűnve el a két vámpír szemei elől, én pedig már rohamos gyorsasággal húzok el innen, de úgy 1 km után a föld felszínére érkezem, így fordulok feléjük, miközben pálcám is hirtelen előbukkan. Sejtem, hogy követni fognak, de azért elkezdek szaladni, vissza a város felé, de időnként visszafordulok, hogyha esetleg bármelyiküket is meglátnám, azonnal támadhassak.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 10:41 pm

*Lezajlik ám közöttünk egy kis beszélgetés, és bár kezem hideg, mégis csak kézfogásra nyújtom, hiszen úgy gondolom, egy embernek is lehet hideg a keze. Így nem fogok gyanút, csak teljesen normálisan társalgok vele, míg meg nem jelenik egy nem kívánt tényező. Ront az esélyeimen, és látom ám, hogy tudja, hogyan kell játszani, viszont nem eléggé, így szavaira kissé felnevetek.*
- No, de Arthas! Előbb mondtad a hölgynek, hogy nem ismersz jól, akkor kérlek, ne véleményezz engem egy idegen számára. Hiszen én csak érdeklődtem hogyléte felől. *azért elég cikinek tartom, hogy egyik mondatával rögtön leüti a másikat, viszont ahogy kiderül, nagyobb problémánk is akad, ugyanis bár nem reagálok mindenre amit Arthas mond, inkább magamban figyelgetem viselkedését, valószínűleg a lány is ezt teszi, mert ez a szánalmas kézcsók nem hatja meg, és nem löki le a megvilágosodás útjáról. Hirtelen jön rá, hogy mik is vagyunk, és annyira meglep a viselkedése, hogy szinte megbabonázva állok és nézem, vajon milyen furfangot talál ki, ám mikor hallom a varázsszót, hirtelen nem tudom, hogy el vagy rá vessem magam, de ösztöneimre hallgatva inkább nekilendülök, hogy elkapjam, ám ebben a pillanatban egyszerűen eltűnik... mint aki nem akar hinni a szemének, úgy vágok bele a földbe öklömmel, hogy a helye is ott marad. Felmordulva pattanok ismét talpra, és kivillantom fogaimat.*
- Nocsak, mint látom meggyőző volt a kézcsókod. *vetem oda, de nem, ha Arthas eddig sem akart osztozni, ami nyilvánvaló, ezért bár én nem jeleztem felé, hogy nem lennék hajlandó - hiszen én első sorban nem a táplálkozás miatt álltam meg, hanem mert szenvedést akartam okozni -, most még sem szólok neki oda többet, és tapasztalataimat sem osztom meg. Aideen ilyeneket nem csinált, ezért ez bizonyára felsőbb éves diák, tehát vigyázni kell vele. Láthatatlanságot kapok magamra, és már ott sem vagyok, egyszerűen elsuhanok, de ahogy sejtem, Arthas sem fog lemaradni. Viszont a léptek zaját már hozza az enyhe szellő, ezért tudom is merre kell menni, és kisvártatva már ott is vagyok. Nincs kedvem hosszú játékra, enyém lesz az elsőbbség. Egész egyszerűen futásból elcsapom a lányt, még mindig láthatatlanul, és a földre nyomva teljes erőmből testemet is bevetve, na meg két kezét leszorítva harapok a nyakába. Célom az lenne, hogy euforikus érzéssel töltsem el, és csak utána kínozzam meg, ám amint lenyelem az első kortyot undorodva kapom el a fejem.*
- Pfuj! *köpöm arcon a számba felgyülemlett vérrel a lányt, és azonnal el is engedem felpattanva, s míg egyik kezemmel számat törlöm meg, még mindig láthatatlanul, addig a lábammal rúgok beléje az oldalánál, valószínűleg egy bordája is beletörhetett, mivel reccsenést hallok.*
- Nem említetted, hogy sárvérű vagy, te kis boszorkány! *mordulok rá, és leguggolok melléje, hogy magam felé fordítsam az arcát. Nem tudom, Arthas mikor érkezik majd meg, de ha sárvérűt akar vacsorára, hát az övé lehet... Maximum majd utána játszom vele. Nekem ennél nagyobbak az igényeim.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 10:56 pm

*Na igen nem mondhatnám, hogy nem lenne fogamra való ez a lányka, csak Azrael az aki éppen rossz időben van rossz helyen. Még nem tudom hogy szabadulok meg tőle, pedig valahogy meg kéne, nem szeretek osztozkodni. Viszont úgy tűnik tényleg sokat elárultam magamból, a szavaim, illetve az érintésem, ami hideg mint a jég, bár ez nem fura hiszen halott vagyok de mint később kiderül, a lány úgy tűnik nem komálja a vámpírokat. A szavak először kissé érthetetlenek számomra, ám a következő miliszekundumban már le is esik a tantusz ám ekkor már késő, hiszen a lányt szó szerint elnyelte a föld.*
-Mi a fene.... *kezdek bele, kissé értetlen arccal, hiszen bár magam is mágus voltam az ilyesféle mágiához semmit sem értek, engem a halottak és démonok érdekeltek elsősorban, ez még nekem is új volt. Azonban tekintetem csak vadul villan meg miközben Azrael felé nézek, hiszen elég könnyen magamra veszem az ilyen sértéseket.*
-Fogd be ahogy látom nem mögéd bújt szóval te se álcáztad magad olyan prímán... ~ha még egy szót szol eltöröm a nyakát~*morgolódok magamban de nincs értelme tovább itt állnom, szerencsére eléggé kifinomult a látásom, és a hallásom is, így a lány hangjából ítélt irányba indulok meg, nem is figyelve Azraelre, bár kétlem hogy előbb érek oda mint ő, nem mintha lassú lennénk, de kettőnk közül ő a gyorsabb, és jelenleg a láthatatlanabb is, így nem is szedem olyan túl gyorsan a lábaimat, kapja csak el ha akarja, úgyse fog jóllakni addig míg oda érek, annyira nem leszek lassú. A hangokból és nemsokára látottakból ítélve azonban nem úgy tűnik hogy a vámpír étvágyát túlságosan kielégítené a fiatal lány vére, s bár eleinte csak karba tett kézzel nézem a dolgokat, mondván úgy is nem sokáig fog inni ha oda érek, de tekintetem egyre komorabb és komorabb a látottaktól, és a hallottaktól, bár Azraelt max csak sejtem hogy ott van hiszen láthatatlan, de azért nem nehéz elképzelni mit csinál éppen. Talán az emberségesség talán valami más ami munkálkodik bennem, de végül megszaporázom a lépteimet.*
~Te féleszű, nem vagy tisztában még a saját erőddel se. Nem kell ide egy halott diák is, hogy ránk akadjanak a suliból~*hogy tartok e ettől? Talán kicsit, így nem érdekelve hogy hol fogja éppen a lányt ha nem akar vele repülni akkor el kell hogy engedje, mert bizony Lycoris válla elég erősen lesz megfogva, s egy erős húzással hátra is rántom nem érdekelve ha kicsit durva voltam.*
-Idióta, meg akarod ölni hogy aztán azok onnan a kastélyból ránk akaszkodjanak, azt hiszem a megállapodásunk kizárja hogy valakit kinyírj...*mordulok előre, bár nem látom pontosan hol van a másik de van egy olyan érzésem hogy nincs is rá szükségem, elég jó a szaglásom és a hallásom is hogy képet kapjak a hollétéről.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 11:00 pm

*Úgy döntök, hogy nem lenne túl sok értelme leállnom itt beszélgetni ezzel a két vámpírral, hanem inkább el kellene lépnem. Megfordul a fejemben a repülés is, de a magas fák miatt nem lenne túl sok értelme, simán elkapnának, így olvadok is bele a földbe, de sajnos túl messzire most nem jutok, de ahogy megérzem, hogy figyelnek, rögtön átkozódni próbálok.*
- Reducto! *ismétlem el akár többször is az igét, de ahogy érzékelem, már semmi értelme ennek, ugyanis szépen el is leszek kapva, majd már csak azon kapom magam, hogy a következő pillanatban a földre érkezem, úgy nyekkenek egy picit, de pálcám erősen fogom még mindig és hangos sikolyomtól visszhangzik nemsokára az erdő, ahogy az éles fogak belém marnak... De nem tart mindez sokáig, mivel a fogás bár egy kis ideig még megmarad, már a vért érzem meg az arcomon és undorodva nézek fel a vámpírra... Bár nem látom, sejtem, hogy itt van és nem, nem fog ilyen könnyedén elbánni velem, de ahogy a rúgást megérzem, máris felkiáltok, úgy görnyedek össze és egy könnycsepp is lecsordul szép arcomon, miközben a fájó oldalamhoz kapok, de másik kezemmel az arcomat törlöm le. Bár nem látom, a hangjából felismerem, hogy Azrael az és úgy nézek fel a hang irányába, keresve őt, de nem mozdulok, azt hiszem, hogy nincs értelme.*
- Miért... miért bántasz? Nem tettem semmit se ellened! *és ez így igaz, nem támadtam meg, csak egyszerűen elmenekültem, de az nem ok arra, hogy mint valami utolsó szutykot leköpjön és belém is rúgjon. Kezem viszont a sebem fölött van és bár ő nem tudja, idő közben gyógyítom ám magam a magnetizációval, tehát nemsokára a bordám már rendbe is jön és bár energiát emésztett fel, mégis meg kellett tennem, de ugyanúgy maradok, színlelve a fájdalmat és fel is készülök, arra a pillanatra várva, amikor támadhatok, csak óvatosnak kell lennem, mivel arcom ugyebár a kezében van, de próbálom elhúzni ám onnan... Ekkor viszont Arthas is megjelenik a képbe és már csak azt érzem, hogy vállaimmal húz hátrébb, ki a másik karmai közül, így nézek fel rá ijedten és szépen lábaimmal is hátrébb tolom magam, csak el Azraeltől, minél messzebbre, végül kezeim X-be kerülnek.*
- Ignis pilas! *szépen fel is gyulladnak, de most nem Arthasnak akarok ártani, azt hiszem, hogy ő még talán segíthet is, így az 5-5 tűzlabda a láthatatlan ellenfél felé fog megindulni, hiszen bizonyára el fogom találni. Az oldalam már nem fáj, tehát max csak zúzódásaim vannak az esés következtében, de a lényeg, hogy gyorsan dobálózom, így próbálva meg legalább pár labdával eltalálni azt az undorító vámpírt, mert amit művelt, az tényleg az... Velem nem szórakozhat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 11:17 pm

*Nem érdekel különösebben Arthas, sem az, hogy mi a szándéka, a saját útjaimat járom, így én óhajtom először elkapni a lányt. Kis futás után be is tájolom, és mikor meglátom felém repülni azokat a valamiket, melyeket bizonyára a vesszőjéből köpköd felém, cikázni kezdek, nehogy eltaláljon, s bizony tervem sikerül is, így csapom el a lányt, hogy földre szorítva kóstoljam meg. Csalódást okoz viszont, tehát arcon is köpöm saját vérével, igyekezve ezt a förtelmet minél jobban kiüríteni nyelvemről, s dühömet egy rúgásban vezetem le, majd pedig pár szóban. Ekkor érkezik meg Arthas, és meg is hallom a hangját, de megint olyanokat mond, hogy kacagásra ösztökél.*
- Lassú vagy komám, a hősies lovag gyorsabban érkezik! Egyébként ne játszd az eszed, te is ki akarod üríteni őt! *vetem neki oda, mert nem tetszik ez a viselkedés. Mintha saját fajtájának árulója lenne, egy beszari kiskölök, aki nem tud mit kezdeni erejével. Mert én tudok. Egész életemben értettem a harchoz és kínzáshoz, azt hiszem nem engem kell félteni, hogy túlzásokba esem...*
- Egyébként ki mondta, hogy meg akarom ölni? Sárvérű! Tied lehet, de utána én játszom. Nekem magasabbak az igényeim. De nem kell félni kiscsillag, összefoltoznak majd a őrült képzőben! *felelem ingerülten, ám ekkor rántják el a lányt, ami ismét meglep, főleg amit tesz, és amint meglátom a tüzet, már irányt változtatok, hiszen Aideen is megkóstoltatta ezt velem anno, és nem ízlett. Ilyenkor egyetlen biztos hely van, mégpedig az ember háta, így nem is kifejezetten a lány mögé, hanem inkább Arthas mögé suhanok be, de csak miután még épp időben indulok, ugyanis fejem mellett zúg el egy tűzlabda, amit nem szeretnék bekapni, viszont helyette másik talál el, illetve súrol gyors mozgásom miatt az oldalam környékén, így csapok rá párat, hogy eloltsam még az éledező lángokat, és egy újabb talál meg szintén a mellényemnél, melyre már le kell azt tépnek magamról egy gyors mozdulattal, hogy egyszerűen a lány felé dobjam. Nem állok meg túl közel hozzájuk, viszont nagyon távol sem, de még mindig láthatatlanul maradok, és rajtuk tartva a tekintetem burkolózom a csendbe. Arthas lassú, ha elviszi, követni tudom, így talán inkább megvárom, míg végzett.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 11:37 pm

*Ráhagyom Azraelre hogy elkapja, lévén nekem nincs olyan képességem amivel könnyedén elkaphatnám, bár ha egyedül lennék talán megpróbálnám, hiszen élvezek a prédára vadászni, de ez esetben a képességeim hasztalanok, hiszen túl messze van tőlem. Azrael viszont nemsokára elkapja a lányt, viszont oda érvén, bár magát a vámpírt nem de amit művel azt már látom, és talán felsejlik bennem hogy emiatt még megüthetjük a bokánkat. Hogy félek e? Az attól függ mitől, a másik vámpírtól nem , viszont attól amit a nyakunkra hozhat egy esetleges gyilkossággal igen, ha nem a magiszterek, akkor Demetrius fog példát statuálni és lehet én se esek ki a körből, hiszen a helyszínen voltam én is. Így érve oda fogom meg a lány vállát, és húzom vissza erőteljesen, majd szólok pár szót Azrael felé is legalábbis ahol vélem, hogy ott van. Szavai azonban nem ütnek szíven hiszen való igaz így indult a dolog.*
-Lehet de nem töröm szilánkosra, ha egy mód van rá, és jobban tennéd ha befognád mielőtt a kezem a nyakad köré téved, félő hogy eltörik....*morgom oda, igencsak ignerülten. Nem vagyok félős, legalábbis nem tőle, hogy mástól tartok e az jobb kérdés, abban lenne valami, de mindegy is, a következő szavakra csak komoran pillantok magam elé, nem igazán tud meghatni vele, találkoztam már sárvárűvel s lehet hogy modortalannak tart, de ha nincs aranyvérű a közelben az is megteszi. NÉha az út amin végig megyek nagyobb élvezetet nyújt mint maga a vér, bár az is tény hogy egy aranyvérű tényleg teljesen más tészta, amikor azonban az eljátszadozásról lesz szó, arcomon egy kisebb mosoly jelenik meg.*
-Majd akkor ha én megengedem.... nézz magadra egy lány elől is a láthatatlanságba burkolódzol hogy akarnál szembe szállni velem? *kezd kiakasztani ez a vámpír, az hogy én is az vagyok nem jelenti hogy mindenkit imádnom kell, egyedül Demetriust ismerem el nálam erősebb vámpírnak, még annak az őskori rozzanat Dariusnak a kölykeit se tartom velem egyenrangúnak, de ez most lényegtelen, már lendülnék előre, az elképzelt irányba, amikor olyan dolog történik amire nem számítok, ez pedig nem más mint a lány varázslata.*
~Mi a pokol...~*mondom magamban, kezdem azt érezni ezek a diákok nem is annyira elveszettek mint hinném, elég szépen rendbe jött ahhoz képest hogy az előbb tört el pár bordája, bár gondolom csinált valamit közbe, bár nem engem támad de nem ártana figyelnem felé, de már csupán csak a tűzgolyókat látom, illetve hallom valamelyest Azrael helyváltoztatásának hangját, méghozzá azt is hogy éppen az én közelembe van.*
~Azt már nem...~*próbálok hátra csapni a karommal de úgy tűnik éppen bele nyúlok egy felé száguldó tűzgolyóba is, amire csak felmorranva szorítom magamhoz a karomat. Fenébe a végén még így ropogósra sülök én is. A következő pillanatban a lány szemébe nézve szólalok meg bevetve az uralmat.*
-Hagyd abba.....*hangom talán kissé túl hangos is, de hát érezni még én is érzek, a következő pillanatban aztán viszont ott vagyok mellette. Azrael a hangokból ítélve nyugton van, érte is pár tűzgolyó de nem hinném hogy hatástalanította a lány, hiszen még mindig nem látni.*
-A legjobb az lesz ha most szépen elhúzol vissza a suliba, azt hiszem egy darabig követlek, aztán utána lerendezem..*nem becsülöm le a másik vámpírt, de a csaj hátráltató tényező bár megtehetném hogy hagynám had rendezzék le egymást, de ha már elkezdtem amit tettem valamiért hülyén jönne ki ha most változtatnék a dolgon.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-06, 11:46 pm

*Nem tudom, hogy Arthas miért segít most nekem, de ez a vámpír egyre jobban írritál, még válaszolni se válaszol, de akkor miért kezdett el jófejeskedni az elején? Fel nem foghatom, viszont amikor ismét hallom, hogy sárvérűnek titulál, már kezeim ökölbe is szorulnak.*
- Nem tehetek róla, hogy hova születtem! De vagyok olyan jó, mint egy aranyvérű! *jelentem is ki határozottan, de ez a későbbi játék már picit sem tetszik, így miközben egymást szapulják, én tűzlabdákat hozok létre és mind a 10 darabot el is dobálom, de ekkor nézek bele a másik szemeibe, tehát a szöszke vámpíréba és ha nem kér, akkor is abbahagytam volna, mivel jelenleg kifogytam. Felkelek viszont, majd végül a másik szemeibe nézek, de azért fél szemmel a körülöttünk zajló dolgokra figyelek.*
- Miért segítesz? *teszem fel a nagy kérdést, mivel fogalmam sincs, hogy miért is ilyen kegyes úgymond hozzám. Tudom, hogyha akarna, akkor a kettő férfi simán összefoghatna ellenem, de ez mégsem történik meg, inkább csak felhorzsolt könyökömhöz érintem a pálcámat.*
- Veneni vulneris! *jobbnak látom bebiztosítani magam, így vérem feketévé válik és hogyha esetleg valamelyik vámpír meg szeretne kóstolni, igen rosszul jár. Magamtól nem fogom megszüntetni a vérzésemet, de egy újabb sérülés után is a vérem ugyanolyan maró hatású lesz, mint bármikor lehet. Visszanézek a sulim felé, majd végül biccentek Arthasnak.*
- Menjünk! *muszáj megbíznom benne, ő talán segíthet és bár lehet, hogy el tudnék bánni Azraellel, ez picit sem biztos, így hát inkább lassan megindulok, de a szőkeség közelében maradok, nem akarok esetleges negatív történéseket, pedig ha látnám Azraelt, már rég vége lenne, de így...*

//A vérméregről bővebben: főoldal - 2. vérmágia óra//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-07, 12:09 am

*Abszolúte nem hat meg amit a kislány csinál, így nem is figyelek, inkább Arthas-ra koncentrálok, aki viszont számomra olyan szinten undorító módon viselkedik, hogy hihetetlen. Na szép, meg tudtam lenni egy aranyvérűvel rengeteg találka erejéig, még meg is szeretett a lány, és most én vagyok a vadállat, és ez az öntelt vámpírnak nem igazán nevezhető férfi a jófiú. Iszonytatónak tartom, hogy inkább a másikat védi, mint a saját faját, de ez is bizonyára azért van, mert félti a bőrét. Hát amint látom, Demetrius nem tud mindig jól választani... ebből az alakból kinézem, hogy elárulja Demetriust, ha esetleg teremtőmre törne egy nálánál hatalmasabb erő. Bár lehet, hogy csak a régi bérgyilkos berögződés miatt gondolom így, mert bérgyilkos számára bérgyilkos baráti terület... Viszont az események fel is gyorsulnak, így bár kicsit meggyűlik a bajom a tűzlabdákkal, mégis sikerül elhúznom, és ahogy hallom Arthas nem kívánja feladni a szőke herceg szerepét. Látom ám, hogy elvégez valamit a lány, de nem érdekel, még ha tudnám is hogy mi, engem bizonyára nem érintene, mivel én még egyszer nem iszom belőle. Magamban dühöngök míg elindulnak, és mivel távolra látok, meg sem mozdulok egy jó ideig, amíg csak még látom őket, így már hihetnék, hogy elengedem őket, de mindez azért van, hogy ilyen távolságból ne hallja meg Arthas, ahogy letörök az egyik fáról egy nagyobb darab kézbe illő faágat, melyet sikerül úgy eltörnöm, hogy hegyes legyen. Be tudható ez bármelyik nesznek az erdőben, ha mégis meghallja, viszont most már rohanok is feléjük, próbálva nesztelen maradni. Nem szándékom megállni, de mivel nem sokkal ez előtt is hátra csapott az irányomba még az előző harctéren, ezért egyszerűen becsúszok az utolsó pár méterben a földön, hogy ha hátraüt, ne találhasson el, és így vágom a térdhajlatába a fadarabot, aminek hatására valószínűleg térdre roskad, vagy megkapaszkodik valamiben, de nem lesz neki kellemes. Azonban nem ő az eredeti célpont, így többet nem is figyelek rá, az egész azért van, hogy egy kis ideig mozgásképtelenné tegyem, legalább addig, míg kihúzza magából a fakarónak nevezhető ágat. Mindez rövid idő alatt történik, viszont nem olyan gyors, hogy ne keltsem fel vele a lány figyelmét, hiszen Arthas valószínűleg felszisszen, vagy legalább feltűnik a lánynak a térdre esés, és hátra néz, ami nekem pont kapóra jön. Levetkőzöm láthatatlanságomat, és rávetem magam, de nem döntöm a földre, egyszerűen megmarkolom az állát, hogy a szemembe nézzen.*
- Támadd meg! *nem vagyok ostoba, ez a lány mérföldekkel jobb mint Aideen, és igazából dühít, hogy együtt dolgoznak, ezért alkalmazom a régi trükköt, amivel múltkor is nyertem. Persze nem áll módomban sokáig vele maradni, mivel ha a lány varázsol én húzom a rövidebbet, így már el is tűnök újra láthatatlanságba, hogy odébb suhanjak. Hátulütő persze, hogy mivel és mennyit támad, vagy egyáltalán működik-e, mert Arthas is parancsolt neki, ezt láttam, és nem tudom, hogy működik az ilyen, de ha nem jön be, legalább egy kicsit kapott a vámpír is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-07, 12:27 am

*Az hogy aranyvérű vagy sem jelenleg nem izgat, varázsló létemben nem voltam úgymond fajgyűlölő így maximum csak annyival tartom fejlebb az aranyvért hogy finomabb de nem többre. Nemsokára azonban elkezdődik a harc, legalábbis egy kis csetepaté aminek a keretein belül jó pár tűzlabda is el lesz hajítva, illetve egy a vége felé maga Azrael is teljesen felszívódik. Sejtem hogy a közelünkben van, ennek az átokfajzatnak rendkívül jól jön ez a rejtőzködő képesség, ezért is tartom veszélyesnek. Természetesen csak egy parancs hangzik el Lycoris felé, viszont ezt se kellett volna nagyon hiszen amúgy is már kifogyott a tűzgolyókból, viszont mikor közelebb lépek meghallom a kérdést, amire eleinte nem válaszolok, de végül egy hanyag vállrántással azért mégis.*
-A fene nagy szívem miatt, na meg ha ez a féleszű elcseszte az estémet, akkor már csak nem fogom hagyni hogy ő élvezkedjen..*vetem csak vissza, bár hangom nem barátságtalan, nem is túlságosan barátságos, inkább csak amolyan komoly tárgyilagosság van benne. Végül azonban rájövök hogy így nem igazán jutunk egyről a kettőre, a lány egész erős mágiát használ viszont attól még nem lennék benne biztos hogy meg tudja ölni Azraelt, na meg az ugyan azt váltaná ki mint ami ha akkor történik ha fordított esetben történnek a dolgok, háborút pedig nem akarunk. A varázslatra azonban felfigyelek, s ha eddig csak a szagát éreztem, most már látom a horzsolást, és ahogy a vér feketévé is válik. Gondolom tett valamit vele, így nem kéne próbálkoznom a továbbiakban, mindegy is a következő percben amúgy is azt az ötletet adom hogy menjen vissza a kastélyba.*
-Maradj mellettem, ne csatangolj el, biztos hogy nem fogja engedni hogy csak így elmenj. Felhúztad nála úgytűnik a véreddel az agyát..*morgom magam elé, miközben a lányra nézek, de úgy tűnik egy ideig tényleg nagy a nyugi. Talán feladta volna és hazamegy? Az lenne a legjobb döntés számára, hiszen ketten vagyunk egy vámpír, és egy varázsló aki tud néhány veszélyes átkot. Ő húzná a rövidebbet mindenképpen, talán simán eljuthatunk a kikötőig ahol hajóra rakhatom a kis galambot, aztán mehetek én is isten hírével, amúgy se vagyok egy túlságosan jótékony alkat. Miközben viszont ezen gondolkozok hallom a becsúszást, de már késő, csupán félig kifordítani sikerül a lábamat, de a következő pillanatban érzem ahogy a bot átfúródik a lábamon, én pedig fájdalmasan felmordulok, viszonth a a lány mellettem van most galád módon őt használom támaszként hirtelen megkapaszkodva a vállába, ha nem lenne itt valószínűleg tényleg a földre roskadok, s pár perc kell míg a lábam helyre jön. Viszont Azrael egy bevállt trükköt akar alkalmazni rajta amit én is nemrég tettem, bár akkor nem éppen támadásra buzdítottam a lányt, viszont ő most azt teszi, s így sérülten nem sok esélyem lenne, karom így hirtelen nyúl ki a vámpírt állkapcsa felé, aki mivelhogy közel van a lányhoz, így hozzám is, tehát ha a szemébe akar nézni, bizony találkozik az én markommal is, ami az említett testrészt nemsokára át is fogja, méghozzá elemi erővel, másik pedig lecsúszik a lány pálcát fogó kezére, remélve hogy meg tudom akadályozni hogy megtegye. Szerencsére megvagyok áldva az őserővel, s bár nemtudom ő neki van e ilyen képessége, de ha nincs akkor ezt a kezet bizony le nem fejti róla.*
-Ha nem vonod vissza azonnal, esküszöm szilánkosra töröm az állkapcsodat a fejeddel együtt...*tekintetemből kiolvashatja, hogy meg merem tenni és meg is teszem ha erre kényszerít, a száját nem takartam el, tehát beszélni tud ha arról van szó, több sebet nem akarok bekapni így is van már jópár ami a mai nap rovására ment.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-07, 12:37 am

*Fel se tudom fogni, hogy mégis miért segít nekem, így hát fel is teszem ezt a nagy kérdést, amire szerencsére választ is kapok és hát igen, sejtettem, hogy nem azért ilyen, mert hogy annyira szimpatikus lennék neki.*
- Értem. *felelem is nyugodtan, majd végül meg is indulunk, méghozzá mind a ketten. Ahogy Arthas kéri, mellette is maradok, nem mászkálok el semerre és nem sietek, de azért a vérméreg most jó szolgálatot tesz, úgy érzem. Bár meglehet, hogy a véremre már nincs szüksége Azael-nek, de ha mégis lenne, akkor nagyon, de nagyon meg fogja bánni, hogy ismét meg mer kóstolni... Méghogy sárvérűség, hát könyörgöm, tényleg nem tehetek róla, de ezek szerint hiába is szólok a másik vámpírhoz, rám se bagózik, semmire se hajlandó válaszolni és ezért is kezd egyre lejjebb sűllyedni a szememben. Úgy tűnik viszont, hogy szabad az út, kezdek reménykedni és igen, nemsokára már a kastélyban leszek, de ekkor történik meg a támadás is, a súlyt is megérzem a vállamnál, ami alatt kissé meg is rogyok, így kapom el hirtelen a szőke vámpírt, de fejemet Azrael maga felé irányítja és amikor hallom a parancsot, szemem villan is, de mégsem tudok mit tenni. Az események iszonyú tempóban változnak, egy kis vita alakul ki a két vámpír között, de az előző parancs még él és bár jobb kezem le van fogva, a bal sérült... így könyököm szépen Arthas mellkasába is vágom, így hát a vérző sebem is éri őt, amelynek hála marni kezdi a ruháját, majd a húsát és mindenét a vérem, tehát iszonyú fájdalmat és kínokat fog elszenvedni miattam a védelmezőm. Nem, nem akarom én ezt, de mégis muszáj, mert nem tudok szabadulni a borostyán szempár babonája alól.*
- Mit akarsz tőlem? Mert akkor essünk túl rajta, kezdem unni ezt a játszadozást! *nézek most már kihívóan a velem szemben lévő vámpír szemeibe, mivel bár lehet, hogy Arthas védene, de akkor se értem, hogyha a vérem nem jó, mi a fenének üldöz még mindig. És igen, nagyon remélem, hogy most már válaszol nekem, mert már tényleg kezdem unni ezt az ignorálást.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-07, 12:52 am

*Nem, egy áldozatot soha nem engedünk el, még akkor sem, ha túlerőben vannak, mert mindent meg lehet oldani ésszel. Egyenlőre megbújok a sötétben, láthatatlanul, és várok, hogy eltávolodjanak, aztán egy rögtönzött fegyvert készítve iramodok meg. Sejtem ám, hogy Arthas fogadni fog, éppen ezért csúszok be, és vágom bele térdhajlatába a faágat, majd kapom el a lányt, és éppen hogy ki tudom adni a parancsot, máris megfogja állkapcsomat.*
- Próbáld meg szőke herceg, de számolj a lánnyal is... és a szabad kezemmel. *mivelhogy állok, és mindkét kezem szabad, hirtelen próbálom meg lefejteni Arthasét a magamról, de ez nem megy, így villan is a szemem, viszont ez semmit nem jelent. Gyorsabb vagyok, és ha akarok láthatatlan is, éppen ezért egyszerűen elengedem a kezét, és most mind két hüvelyk ujjamat egy-egy szemébe nyomom erősen, átfogva a fejét, hogy ne húzhassa el, de ha meg is tenné, nem tudja annyira hátra hajtani a fejét, hogy ne érjem el, hiszen kartávolságon belül van. Közben a lány is próbálkozik immár ő a második front, ami Arthast tartja sakkban, de ez nem elég nekem... látom, hogy égeti a férfit, de ide több kell. Egyetlen megoldása valószínűleg ha elenged és kitépi a fejét a kezeim közül, mivel egyik kezével engem fog, másikkal a lány pálcás kezét, bár talán botorság lenne elengedni, ugyanis a lány rám néz...*
- A téged tartó kezét égesd meg! Használd azokat a csápokat és fogd le! *üvöltöm, és könyökével nyilván eléri a kezét is, amit ha megéget, Arthas bizonyára elengedi, hiszen ott is éget... itt is éget... én a szemét nyomom... ha pedig elenged, akkor már bevethetné azt, amit Aideen csinált velem, mivel az tetszett... Közben persze próbálkozom rugdalózni is, mivel fejemet nem tudom mozdítani, a fejelés kizárva, de középtájon talán eltalálom a férfit... Remélem, hogy legalább egy beválik a sokfrontos támadásból, és elenged a férfi, mert nem szeretnék szilánkos állkapcsot.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-07, 1:08 am

*Úgy tűnik nem fogunk egyhamar eljutni a kikötőig, főleg ha Azrael itt lohol majd a nyomunkban továbbra is. Veszélyes ez a vámpír és ahogy látom nem a nyíltsisakos küzdelmet vállalja fel, hanem másokat felhasználva próbál meg legyőzni. Először a fa amivel átszúrja a lábamat, bizony szörnyű fájdalmat okozva, még a lányt is rám akarja úszítani, ez viszont már jobban zavar. A lány jól varázsol ezt már bizonyította, és ha ezeket ellenem fordítja, akkor bizony könnyen lehet hogy meghalhatok, hiszen azt is tudom hogy egy vámpír szavának nem lehet ellen állni, erre még a lány is képtelen jelen állapotába, viszont ha én meghalok utána már könnyedén lehet hogy a férfi vele is eljátszadozik. Viszont mivel mindkét kezem foglalt nem tudok többet tenni hogy megakadályozzam a lányt, így a seb hozzám is ér és pár pillanaton belül őrült fájdalommal kiálltok fel.*
-Hagyd abba... *ordítok rá parancsolón de nem a szemébe nézve, ez inkább afféle fájdalomtól örjöngő kiálltás. Kezemet megrántva a földre is vágom a lányt, nem törődve vele, hiszen tudom hogy a fő célpont ezúttal Azrael. Nem is annyira a lány, inkább már magam miatt aggódom, ezért mikor meghallom a vissza szólást s érzem az ujjakat amik közeledni kezdenek a szememhez nem várok többet hogy oda is érjenek, hanem egy erőset nyomva az alsó állkapcsok tartó izületek, s csontok felé el is roppantom azokat. Nem nehéz hiszen erősebb vagyok mint ő , és ameddig a markomban van módomban áll széttörni a csontjait. Ha nem jön közelebb valószínűleg nem sikerül elkapnom de itt ő lépett rosszul.*
-Ez után próbálj megszólalni meg te féreg...*mondom és a következő pillanatban kezeimmel elengedem az állkapcsot ami valószínűleg már törötten fityeg kiakadva nem hinném hogy így akár egy értelmes szót ki tudna mondani, nem hogy mondatot. Ezután kezeimmel pedig egy nagyobbat lökve rajta megpróbálom hátrébb taszajtani.. Nem mondok semmit, én is érzem a fáradtságot és a fájdalmat is amitől most már térdre is esek majd kezemet a sebemre téve szedem mélyen a levegőt. LEgyengültem nincs már sok tartalékom ez már biztos így csak a lány felé nézek hátra és próbálva a szemeit célozni, hátha sikerül, alkalmazni rajta a képességem bár ebbe se vagyok biztos.*
-Tűnj innen és meg ne állj a kastélyig...*morgom felé kíméletlen hűvös hangon, ideges vagyok, de egyben gyenge is, nem hiszem hogy sokkal tovább tudnék vele menni. És hogy mi lesz Azraellel? Nemtudom, ahogy azt se neki mennyi ereje maradt egy ilyen után, de az már a mi dolgunk lesz, már ha a lány engedelmeskedik.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 3:20 pm

*Elege van a bezártságból, ahogy abból is, hogy szenvedő barátját nézze, így miután közli, hogy hamarosan visszatér elhagyja a hálót és útját az étkező felé veszi, ott bekap pár falatot, de nem marad sokáig, most sokkal több kedve van a szigeten tölteni ezt a kis szabadidőt. Nem is teketóriázik sokáig, hanem lehajt még egy pohár üdítőt, majd elvánszorog a révhez, ahol beszáll a csónakba, ahonnan legközelebb a túlparton pattan ki. Gondolataiba merülve halad végig a főutcán, szájában meggyújtott cigi lóg, amit azonnal ki is cserél egy másikra, amint az utolsó csikk is lehullik. Fáradtnak és kialvatlannak tűnik, ami nem is csoda, hiszen az utóbbi napok nagy részében mást se csinált csak aggódott. Ruházata sem épp fényes, mindössze egy koptatott farmert, fekete tornacipőt és vörös mintával díszített, sötét trikót visel, haja pedig kiengedve, enyhén kócosan omlik a hátára. Nincs kifejezett terve, egyszerűen csak lépeget amerre lát, úgy igyekezve, hogy ne nagyon kerüljön túl közel más emberekhez, tehát szinte rögtön letér a főútról, hogy egy kisebb ösvényen haladjon tovább. Végül betér a fák közé is és az erdőben halad tovább, famulusa most nincs vele, mivel utóbbi napok szokásához híven ezúttal is a hálóban hagyta, hogy barátjára vigyázzon, hiszen neki sokkal nagyobb szüksége van rá. Végül egy kis sóhajjal megtorpan és nekidől az egyik fának, majd kezét zsebébe dugva felbámul a lombkorona felé, amin néhol-néhol áthatol egy-egy kisebb fénysugár is. Majd szemét is becsukja egy kicsit és mélyeket lélegezve figyel a környezetére.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 3:39 pm

*Viszonylag gyorsan és hamar telnek unalmas óráim, napjaim, főleg azóta, mióta lakótársammal jobban megismerkedtünk, így ha nem egyedül, akkor többségében együtt töltjük fenn a szobába hülyeséggel óráinkat. Nem mintha unnám a társaságát, de lássuk be, kell nekem is egy kis magány, egyedül lét, nevezzük akárminek, amikor ki kell mozdulnom a szobából, a kastély falai közül, ami néha már olyan érzést kelt bennem, mintha minden nappal csak kisebb lenne, tehát szűkülne a tér. Sosem voltam egy olyan személy, aki örül annak, hogyha kényszerítik, s mióta megjött a vitorlásom előszeretettel jövök ki, némi hajózgatásra, de egyedül az sem az igazi. Társ hiányában pedig megindultam, hátha belebotlok valami érdekesbe, akár egy személybe, akit piszkálgatni lehet, egyébként is régen tettem már. Hiányom van… még a végén jó gyerek leszek és oda minden büszkeségem. Nem vittem túlzásba a mai öltözékem, gyorsban magamra kaptam kedvenc fekete ingemet, melynek ujjait feltűrtem egészen a könyökömig, nadrágom hasonlít egy halásznadrágra, mintsem valami elegáns darabra, nem is megyek bálba. Továbbá felvettem szokásos edzőcipőm, a tornacsuka már nyomta a lábam, kitudja, lehet nőttem megint, pedig így sem vagyok egy kistermet. Az inget egyébként nem gomboltam be teljesen, így mellkasom és az azon virító tetoválás egy része most is látszik, nem nagyon foglalkoztat, hogy megnéznek-e vagy sem, hozzászoktam. Utam valahol a kis ösvényen és az erdő közt mozog, de lassan betérek ide is, megakarom nézni, hogy mit találok idebenn, meg a tűző nap már kezdi égetni tarkómat, s egy napszúrás nekem ugyan nem kell. Nem megyek be túlságosan mélyre, persze pálcám nálam, hogyha eltévednék, hamar kijussak. Találok egy megmászható fát, melynek majdnem a tetejéig fel lehet mászni, így egy próbát megér, s már fel is csimpaszkodom az első vaskosabb faágra, hogy onnan másszak feljebb. Lehet nem volt éppen a legjobb ötlet, mert fekete ingem megsínyli… Valahol félúton járhatok, amikor léptek zaját hallom, nem sokkal később pedig egy ismerős hajzuhatagot vélek felfedezni. Nem mozdulok, remélve nem szúr ki.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 3:55 pm

*Elhagyja a hálót, hátha a szigeten szed magára egy kis nyugalmat és valamennyire kipihenheti az utóbbi napok fáradalmait. Persze nem szándékozik túl sokáig kint maradni, így nem áll meg sehol hosszabb ideig, egyszerűen csak menetel előre, míg el nem éri az erdőt. Ott beljebb halad, majd egy fának dőlve álmodozik egy ideig. Egy idő után viszont különös érzése lesz, olyasféle mintha figyelné valaki, így hátsó zsebébe nyúlva előhúzza a pálcáját, majd ellöki magát a fától és körbeforog.*
- Tudom, hogy itt vagy! Told elő a képed, amíg szépen mondom!*emeli fel a hangját, hogy a másik biztosan meghallja. Egyébként közel se biztos abban, hogy ténylegesen van valaki körülötte, simán lehetséges, hogy csak a képzelete játszik vele és szokás szerint paranoiás. De még mindig jobb, ha fel van készülve a dologra, így feszülten nézelődik tovább, de bármennyire is meresztgeti szemeit, semmi említésre méltót nem talál. Azután valami fura gondolatnak hála felpillant, hátha csak egy madár keltette fel az érdeklődését, de továbbra se lát semmit.*
- Homenum Revelio!*veti be végül a varázslatot, mi megmutatja, hogy van-e ott valaki, s mikor a búbáj jelez összehúzza a szemét és néhány lépést távolodik a fától. Ugyan azt nem tudja, hogy pontosan merre is van az illető, de abban már biztos lehet, hogy nincs egyedül.*
- Piroinito!*pöccint a fa teteje felé, s ugyan nem hiszi, hogy bármit eltalál, de abban azért reménykedik, hogy az illető hajlandó lesz végre megmutatni magát, s amennyiben így történik, ő máris ráfogja a pálcáját. Ha pedig nem bukkan fel senki, akkor majd eléri másképp a dolgot.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 4:07 pm

*Ennyit az álcámról, nem tartott túl sokáig, de legalább nem tudja ki vagyok, és hogy egészen pontosan hol. Át kéne mászni egy másik fára, de az tuti lebukás, meg persze ahhoz nagyot kéne ugrani és ebből a távolságból csak kis mázlival tudnék gond nélkül átugrani. Valami mást kéne kitalálni, bár némi tréfálkozás simán belefér a dologba. Ahogy látom nincs itt a dögje, ami pont kapóra jön, nem kell attól tartanom, hogy valahol hátba támad. Nem tudok sokáig ezen a faágon ácsorogni, mert felém küld egy kis adag tüzet, ami ugyan nem talál telibe, de a környező kisebb faágak és levelek lángra kapnak. Talán ebben a kis időben arrébb tudok rugaszkodni, ezzel el is kapok egy magasabban lévő faágat, de úgy hiszem, hogy ezt kifogja szúrni, de amíg nem azonosít be pontosan, addig nem akkora gond. A kis vakarcs már megint a pálcájával ugrál, hihetetlen hogy megmozdulni képtelen.*
- Szevasz Öcsi! *Kiáltok le nevetve, amikor kényelmesen elhelyezkedem ülő helyzetben a faágon, persze nem vagyok ostoba, rögtön magam köré vonok egy Salvio hexia-t, hogy véletlenül se tudjon rám küldeni semmit, mert nem akarok lezuhanni, innen ugyanis azért esnék egy nagyot. Pálcám így a kezemben, remélem nem lesz megint nagy a szája, végülis nem szeretném megint pépessé verni, s mintha nem is lenne túl jó bőrben.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 4:29 pm

*Hiába vágyott magányra, csendre és nyugalomra, alig ácsorog itt egy kis ideig és máris olyan érzés kelti hatalmába, hogy nincs egyedül. S ugyan hagyhatná az egészet ennyiben, anélkül, hogy kicsit is törődne a dologgal, de nem az a típus, aki csak úgy arrébb megy, így természetesen lépéseket tesz, hogy kiderítse valóban van-e ott valaki. Varázslata segítségével pedig sikerül is kiderítenie, hogy megérzése pontos és a közelében bujkál egy alak. Lenne tippje arra, hogy ki az, s minden vágya, hogy kiugrassza a bokorból, így némi tüzes varázslatot küld felé. Nem vak ő, így természetesen kiszúrja az alakot aki átvetődik egy másik ágra, bár személyével addig nincs tisztában, míg nem hallja a megszólítást. Ekkor kissé meglepődik ugyan, de ez csupán egyetlen pillanatig ül ki az arcára.*
- Már megint te vagy az? Remek, nem tudtam mi hiányzik még.*forgatja meg a szemét és gúnyos pillantásokat lövell a srác felé. Egyértelmű, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot, hiszen még mindig pipa a múltkori eset miatt, s ugyan megígérte, hogy nem kezdeményez összetűzést, de botorság lenne egy ilyen remek lehetőséget kihagyni.*
- Lejössz magadtól vagy én szedjelek le?*roppant kedves tőle, hogy felajánlja a lehetőséget. Ő semmiféleképpen nem fog fára mászni, tehát Félix vagy levonszolja magát, vagy meglepődik. A kérdés után vár pár pillanatot, de nem viszi túlzásba a dolgot, hanem ismételten támad.*
- Umbra vincula!*emeli fel pálcás karját a magasba, míg a másikat Félix felé irányítja és erősen koncentrálva létrehozza az árnycsápokat. Nem tudja, hogy a srác védekezik-e valamivel, így igyekszik a csápokkal meglökve lelökni, ha viszont ez nem működik, akkor egyszerűen letöri az ágat, amin tartózkodik és csak ezután szünteti meg a varázslatot. Most nem szándékozik veszíteni, így a fegyvert maga elé emelve, határozottan csillogó szemmel mered a másikra, nem törődve azzal, hogy tulajdonképpen rossz ötlet ez az egész, hiszen a néhány órás alvásnak hála nem rendelkezik túl sok energiával.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 4:54 pm

*Nekem tökéletesen kapóra jön a dolog, mert hát akcióra vágytam, valami izgalomra, napok óta nem kötöttem bele senkibe, nem keveredtem összetűzésbe, s bár megígértem házvezetőnőmnek, hogy nem fogok vitát kezdeményezni, talán ennyi kis vita még belefér a dologba, amiről pedig nem szerez információt –ami teljes képtelenség-, az nem fájhat. Így jutok hát el arra a döntésre, hogy leszólok neki, felfedve ezzel teljes kilétemet, nem mintha tartanék attól, hogy megint úgy járok, mint múltkor, felkészültem az ilyen helyzetekre. Azt persze nem tudhatom, hogy Brian milyen erőben van, de szemmel láthatólag eléggé nyúzott, szóval semmiség lesz leverni, ha tényleg párbajt akar kezdeményezni, noha frusztrál a dolog, hogy megint a pálcával hadonászik, de meg is értem, hiszen a puszta ökölharcban csúnyán alulmaradt, ezért is kellett használnia a varázslatot. Szánalomra se tudom méltatni, nem értem magamat. Kell nekem ez?*
- Mindig a nyomodban vagyok, hát nem tudtad? Tudod, annyira lenyűgöztél a múltkor, hogy gondoltam meghajlok tudásod előtt, de előtte szeretném felmosni veled a padlót. Jössz még nekem egy inggel, amit ha kell, kiverek belőled, nah nem mintha rászorulnék, de mókának szerintem tökéletes. Vagy te nem így látod? Inkább szeretnél tűzszünetet kötni? Nálam nem lehet ilyennel lepaktálni. *Igazán felvágták a nyelvem, nem tudom mit hozok ki a srácból ezekkel, de annyira nem nagyon tud érdekelni a dolog. A gúnyos megjegyzés nem hat meg, csak felnevetek ezzel is jelezve, hogy nagyon megijedtem.*
- Megy a fene! Gyere csak fel magad, hogyha akarsz valamit, ide kell feljönnöd… *Megcsapkodom magam mellett a faágat, hogy biztosítottam neki helyet, bár előbb lököm le, minthogy felérjen ide. A csápokkal nem megy semmire szerencsétlen, hiszen magam köré vontam egy pajzsot, így azok el sem érnek hozzám. A béna húzáson örömmel kacagok fel, tényleg vicces, ahogyan próbálkozik, ám a faág letörése hirtelen jön a számomra, épp hogy csak elkapok egy másik faágat egy kézzel.*
- Rohadék! Deprimo! *Közvetlen a srác felé mutatok pálcámmal, ezzel egy nagyobb területet robbantok, ami ha nem is végleg, de egy pár pillanatra megbéníthatja, hiszen a robbanás ereje eléggé nagy és a szétlövellő földdarabok porfelhőt is képezhetnek. Ez nekem pedig arra elég, hogy felmásszak az ágra, melyen eddig csimpaszkodtam fél kézzel. Jó erőben vagyok, de nem vagyok majom, hogy fél kézzel hosszú távon kapaszkodjam.*
- Elég gyenge húzás volt ez tőled, többre nem vagy képes? Hol hagytad az ölebed? *Pimaszkodom, annyira jólesik szerencsétlen lelkivilágát összetörni. Úgy döntök talán a földharc egyszerűbb megoldás, hiszen itt hamar eltalálhat valamivel, és nem túl biztonságos ágakról ágakra ugrálni, még a végén pórul járok, márpedig ezt az örömöt nem szeretném neki megadni, ha kinevet, beverem a képét, bizisten. Lejjebb ereszkedem, majdnem az utolsó ágig, ügyelve arra, hogyha támad, kivédjem azokat.*
- Piroinito! *Nem túl hatásos dolog, valszeg kivédi, de nekem arra elég, hogy biztonságosan érjek földet, így magasodom előtte ki pár méterrel, pálcámat rászegezve közvetlenül, hogyha támad, védekezhessek.*
- Szóval, hogy vagy pajti? Látom nem vagy túl aktív… *Kaján vigyor bújik szájam szegletében. Mintha magyaráztak volna a többiek arról valamit, hogy az erdő életre kel olykor, szóval nem jó idebent „játszani”. Ez engem viszont csöppet sem érdekel, élvezettel fogom nézni, ha az egyik fa arrébb hajítja.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-05-11, 5:18 pm

- Vigyázz a szádra kölyök! Hát persze, minden vágyam inget venni neked és ne légy nevetséges, inkább neked kéne tűzszünetért könyörögnöd.*pillanatok alatt az egekig szalad a pulzusa és összehúzott, villogó szemein is tisztán látszódik, hogy mennyire felidegesítette a másik, mindössze pár szóval.*
- Nos, ha nem jössz magadtól, akkor rásegítek!*vigyorodik el, majd már hozza is létre az árnycsápokat. Az első támadás ugyan nem sikerül, hiszen a srácot pajzs védi, de az ágletörés meg több eredményt ér el, annak ellenére, hogy nem teljesen így tervezte a dolgot, így felhorkant kicsit, mikor látja, hogy megkapaszkodik.*
- Francba.*kissé arrébb lép, így a robbanás nem éri el, de a szeme könnyezni kezd a belemenő portól és enyhe köhögési roham is rájön, így kénytelen egy kis időre kénytelen felfüggeszteni a támadást, míg a levegő kitisztul valamennyire és az orrából is kiürül a kosz.*
- Vigyázz, mit kívánsz kölyök. Nincs szükségem Karakra ahhoz, hogy elintézzem a hozzád hasonló kis senkiket.*morran fel, mikor ismét meglátja a másikat. Nem támad rá, míg ugrál, karba font kézzel, türelmesen kivárja, míg végül eléri az egyik alsó ágat. A varázslat hallatán aztán elhúzza a száját.*
- Salvio hexia!*könnyedén, különösebb probléma nélkül védi ki a gyengécske varázslatot, s hátrál pár lépést, mikor Félix földet ér előtte. Na nem mintha menekülni akarna, egyszerűen csak így könnyebb lesz véghez vinni a következő támadást.* - Na mi az majom, csak leevett a fene? *fejét oldalra biccenti és érdeklődve figyeli a másikat. Pontosan tudja, hogy mit fog alkalmazni rajta és abban biztos lehet a srác, hogy ezúttal nem ússza meg könnyen.*
- Aktívabb vagyok, mint amilyen te leszel, miután végeztem veled. Scytichs!*nem húzza az időt, annak nem lenne értelme, hanem egy kört ír le a pálcájával és a kimondott átkot magában is ismételgeti, majd a másik felé küldi a varázslatot, s ha eltalálja, mert remélhetőleg eltalálja, akkor a fiú szépen fuldokolni kezd, de nem húzza sokáig a dolgot, néhány perc után szándékosan szakítja meg a koncentrációt, így szabadítva fel a srácot a kellemetlen érzés alól.*
- Remélem jól szórakozol kölyök.*gúnyos vigyorral dől neki a mögötte lévő fának, biztos benne, hogy Felixnek kell majd egy kis idő, míg összeszedi magát, így addig roppant elégedett arckifejezést vágva mered rá.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)