Kísérteties játékterem

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 2:06 am

*Azért megnyugtató, hogy ezek szerint nem viszem túlzásba a parfüm-adagom, de azért nem vagyok rest utalni most pár másik lányra, már csak berögződésből is, hiszen olyan rossz érzésem van Gabe miatt, hogyha majd esetleg ismét találkozunk, akkor azt fogom hallani, hogy másokkal volt és ismét egy kis gódzot érzek a torkomban.*
- Persze, ne haragudj, csak... nem is tudom, hogy miért mondtam ezt. *próbálok mentegetőzni, majd ez után le is ül, én pedig csak terelem a témát saját bajomról, nem látom értelmét most ezt túlságosan is kivesézni, nem biztos, hogy pont Cain az, akinek el kellene mindezt mondanom, hiszen ki tudja...*
- Nem fontos, tényleg. Megoldom én, de azért kössz! *mosolyodom el picit és bár ez a mosoly nem túl őszinte, de én igyekeztem. Viszont felkelni már lehet, hogy nem kellett volna, hiába győzködöm ugyanis, láthatóan nem hatja meg a dolog, nem akaródzik teljesítenie ezt a kis kérést és csak zavarba jövök ettől az egésztől, így csüccsenek hát vissza, vele szembe és lépek is egy bábuval, azért odafigyelve a játékra, de ahogy kiböki a szavait, hirtelen tekintek rá meglepetten és bizony egyre inkább vöröslő arccal.*
- Dehogy vagyok! Hagyd már! És amúgy is, ha zavarban is lennék, nem illene megjegyezned. *csak nem tudom kerülni tekintetét, én is így szoktam társalogni, hogy a másik szemeibe nézek, tehát igen is zavart, hogy csak lefelé pislogtam és bámultam a bástyámat.*
- Te alkut ajánlasz? *bukik ki belőlem szavai hatására a nagy kérdés, hiszen ezek szerint ha én mesélek, ő kiveszi azokat a lencséket. Picit el is gondolkodok a dolgon, majd végül biccentek egyet.*
- Rendben, legyen! Akkor vedd ki, én pedig mesélek, de szerintem csak szánalmasnak fogod találni, na meg nem fog érdekelni... *lépek azért egyet, hogy haladjon a játék, de ajkamba harapva izgulok azon, hogy mit és hogyan kellene elkezdenem.*
- Az egyik szobatársadról van szó, akit Gabrielnek hívnak! Furcsa srác és... tetszik nekem. *kezdek bele, most én magam dőlve hátra, végül pedig már nem is nézek máshová, csak a vörös szemekbe.* - Elméletileg összejöttünk, és... én nem tudom, úgy érzem, hogy nagyon fontos a számomra és szeretem, de ő mindig megbánt, mindig más csajokat tekint elsőnek, engem szinte soha nem dícsér vagy nem is tudom. Tényleg nem vagyok elég jó? Tudom, hogy tapasztalatlan vagyok, minden téren, de én azt hittem, hogy boldoggá tudom tenni, mégis úgy fájnak a szavai, ahogy velem bánik, mintha szégyelne... *fejem is lebillen, furcsa most ezt pont neki mondani, egy fiúnak, de azért az apró könnycseppek megindulnak szemeimből, amiket igyekszem gyorsan el is tűntetni onnan... nem, nem szabad szipognom és gyengének lennem, egyszerűen nem.*
- Mondtam én, hogy nem érdekes, csak egy tini lány hülye, szerelmes ügye. Biztos én gondoltam túl sokat és csak arra kellettem neki. *nem érdekel, hogyha rájön most már arra, hogy lefeküdtem vele, de ha elég okos, tudhatja, hogy ő volt az első nekem, de ha nem, akkor nem. Most csak úgy jöttek belőlem a szavak, nem tudtam őket uralni és még mindig nem fogom fel, hogy milyen sok mindent is mondtam el Cainnak magamról, de az biztos, hogy a sakk most nem érdekel, csak nézek magam elé, az ölemben lévő két kezemre, melyek tördelni kezdik a másikat, amolyan mellék-tevékenységként.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 2:41 am

*Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy hirtelen nem érzi itt a helyét, hisz ahogy eddigi találkozásainkból leszűrtem, nagyon jól elvan ebben az iskolában, még ha rengeteg embert ő sem ismer. De úgy tűnik, történt vele valami a legutóbbi kis összefutásunk óta, amiről viszont nem akar nekem mesélni, így csak megemelem picit az ölemben fekvő tenyereimet.*
-Hát jó, ha nem, hát nem. *akkor majd beszélünk másról, legalábbis én így vagyok vele. Nem leszek tőle kevesebb, hogy nem tudom a "titkát", szóval nem is veszem magamra a dolgot. A kontaklencse kivétele viszont nincs éppen ínyemre, így ellenkezni is kezdek, s ahogy végül észreveszem, bele is nyugszik a dologba. Nagyon remélem, hogy nem fogja minden egyes alkalommal ezt kérni, megérthetné már, hogy én hogy állok az albinósággal. Amikor viszont Vixi elpirulva ül vissza, s a játék megkezdése után sem tekint rám, leesik, hogy mennyire zavarban is lehet az iméntiek miatt, és hát illik vagy sem, de nem is vagyok rest ezt megjegyezni neki, mire csak még jobban elvörösödik. Az ellenkezésére már nem bírom magamban tartani a nevetést.*
-Meglehet, de ha úgyse vagy, akkor nem tettem semmi rosszat, nemde? *piszkálom picit tovább, majd előállok egy ajánlattal, ami ismét meglepi Vixit.*
-Hívhatod annak is. *bólintok rá a kérdésre, majd csak várok, amíg átgondolja, s végül rá is bólint a dologra, de egy kis kommentárt is fűz még a dologhoz.*
-Majd én eldöntöm, hogy szánalmasnak tartom-e, szóval mesélj csak. *közben előveszek a zsebemből egy kis dobozkát is, amit kinyitva az asztalra teszek, majd előbb az egyik, majd a másik lencsét is kiveszem, így fehér szemeim hirtelen vörösre váltanak, megtörve ezzel fekete-fehér kontrasztomat.*
-Tessék, most te jössz! *a doboz tetejét lecsukva visszateszem azt a zsebembe, majd ismét előrébb tolok egy bábut az asztalon, miközben már Vixi történetét hallgatom.*
-Gabriel? Fogalmam sincs melyik az. Három hosszú feketehajú sráccal lakok együtt, sablon bagázs. *vetem közbe, még úgy is, hogy épp az imént jelentette ki, hogy a három klón közül az egyik bejön neki. Viszont nem fecsegek közbe sokat, hagyom, hogy tovább meséljen. Még akkor sem szólok közbe, mikor egy kérdéssel áll elő, főleg, hogy mivel rögtön folytatja, minden bizonnyal költői kérdés lehetett. Nem egy kellemes történet, legalábbis számára semmiképp nem az, így mikor a mondandó végére ér, s könnyeivel küzd csak kicsit megcsóválom a fejem.*
-Nem értelek téged. Mikor eddig találkoztunk, mindig talpraesett, vad lányt láttam benned, aki nem hagyja, hogy szórakozzanak vele. Erre itt ez a srác, és hagyod, hogy hülyére vegyen? *talán élesek a szavaim, de hát mondtam már, hogy nem vagyok egy lelkidoki, így úgy adom elő észrevételeim, ahogy gondolom.*
-Ha jól vettem ki a szavaidból, lefeküdtél vele. Ha ehhez hozzáveszem még, hogy úgy érzed, mintha szégyellne és más csajok az elsők neki, egyértelművé válik, hogy mi a helyzet. Na meg... hogy lehet "elméletileg" összejönni? *kérdem, az adott szót ki is hangsúlyozva. Lehet, hogy csak nekem tűnik egyértelműnek a helyzet, de az is lehet, hogy csak tisztábban látok, mint egy szerelmes lány, de én már most sejtem, hogy mi folyik itt.*
-Vixi, ne vedd rossz néven, de szerintem az a srác csak meg akart fektetni ~ami hát sikerült is neki~... *nem hiszem, hogy ezt akarta hallani, de minek hazudnék? Maximum tévedek, de még mindig jobb, mintha hülyeséget mondanék neki. Viszont nem akarom, hogy sírdogálós legyen ez az este, így előre dőlök, szinte rá az asztalra, hogy ismét az arcába tekinthessek.*
-Hé. Én amondó vagyok, hogy ha én lennék a helyében, nagyon vigyáznék. Nem épp egy olyan lánnyal okos dolog ezt eljátszani, aki egy karddal a hátán mászkál a suliban. *valamivel igyekszem mosolyra bírni, így én is rámosolygok, hisz valamilyen szinten nekem is köszönhető, hogy egy sima beszélgetés helyett most itt pityereg.*

//fagy//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 7:04 pm

//olvad//

*Nem tudom, hogy miért érzem ezt Cain közelében, hogy oly könnyedén képes zavarba hozni, így hát ez természetesen most is megtörténik, miközben neki is kezdünk a sakk játszmának. De amikor meg is jegyzi ezt az egészet, akkor már nem mondok semmit, mert képes lennék még magam ellen cselekedni is, tehát csak tovább folytatódik közöttünk a téma, így hangzik el egy bizonyos alku is, tehát ha én mesélek neki, ő is kiveszi a szemeiből a kontaktlencséket és végre ismét a normális, vörös szempárral találhatom magam szemben. Persze ez nem mindenki számára normális, de én mégis úgy érzem, hogy neki ez az igazi arca, akkor ne mást mutasson, hiszen nincs vele semmi baj. Így hát amikor már meglátom a vörös szemeket, csak elmosolyodom és végül mesélésbe kezdek, nem figyelve igazán a közbeszólásra, hisz minek tenném? Ő tudja, hogy ismeri-e vagy sem az illetőt és annyira nem is nagy gond, hogyha nem tudja, kiről is van szó. De a szavaim között elárulom az érzéseimet, a tetteimet, így végül könnyekben török ki, melyet nem szabadna hagynom, de mégis előtörnek, kikívánkoznak belőlem, hisz oly rosszul érint ez az egész Gabe-el. Viszont ahogy Cain megszólal, csak nyelek egy aprót és tiltakozóan kezdem el rázni fejemet is.*
- Nem, nem hagyom, hogy hülyére vegyenek és nem is vesz... én... fontos vagyok neki. Éppen ezért nem értem, hogy miért ilyen velem. Ez nagyon bonyolult. *védem is be rögtön a fiút, mivel nekem is fontos, tehát szeretném, ha tényleg én kellenék neki, de kezdek meginogni. *
- Szerintem az én dolgom, hogy lefeküdtem-e vele... és az elméletileg-et úgy lehet, hogy nem mondtuk ki... Volt egy alkalom, amikor igen, de azóta a bálon összekaptunk és így egy levelet, amiről nem tudom most, hogy mit jelent, szóval hogy hányadán is állunk. Ezért olyan nehéz és kusza minden. *bököm ki, de még nem fejezte be és szavai hatására mintha egy tőrt döfnének a szívembe és azt galád módon meg is forgatnák benne, csak felpattanok, kezeimmel pedig az asztalra ütök, igen csak temperamentumosan.*
- Nem csak meg akart! Látod Cain, ezért mondtam, hogy te neked ez nem számít, úgyse érted meg! Te nem ismered őt! *fordítom el fejemet is mérgesen, hiszen most én is képes lennék belévágni a tőrömmel, így remeg meg kezem is, de nem teszem, csak elhallgatok és most már ismét ő szólal meg, szóba hozva azt, hogy velem vigyázni kell. Próbál kedves lenni, de én nem tudom most ezt értékelni, nem értem, hogy miért gondolja így. Én gondolkodnék túl másképp?*
- Ő biztosan nem csak megfektetni akart... *motyogom magam elé, majd végül szép szemeim ismét a fiú felé tekintgetnek, nyelek is egyet, majd sóhajtok és visszaülök durcásan a helyemre, lépve is egyet egy bábúval. Mérges vagyok, nem is kicsit és tehetetlennek érzem magam, őrlődöm belül, mivel lehet, hogy igazat mondhat.*
- Cain! *szólítom meg picit később, csak halkan, de már folytatom is.* - Szerinted én tényleg elviselhetetlen és hisztis vagyok? *sejtheti, hogy Gabe ilyesmiket is mondott rám, de tudnom kell, hogy más hogy látja. Spanyol vagyok, ezt nem tudom és nem is akarom letagadni, tehát csak kérdőn nézek rá, próbálva rájönni arra, hogy most mi is lehet az igazság.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 7:31 pm

*Bár nem igazán szeretem kivenni a lencséket, főleg nem más előtt, de most egy alkut ajánlok Vixinek. Ő az egyetlen ismerősöm eddig a Mysterioban, így legalább vele el akarok társalogni erről-arról, és mivel látom rajta, hogy valami tényleg nyomja a kicsi lelkét, így még erre is hajlandó vagyok. Így bukkannak hát elő ismét vörös szemeim, ami után már hallgatom is a történetét, bár nem bírom megállni, hogy egyszer-egyszer ne szúrjak közbe valamit. Amikor viszont Vixi a történet végére ér, s könnyei is megerednek, kendőzetlenül mondom el neki mindazt, amit így hallomásból leszűrtem a Gaberiellel való kapcsolatáról. Amikor viszont tiltakozni kezd, s kijelenti, hogy ő is fontos a srácnak, csak felvonom egyik szemöldököm.*
-Valóban? Lehet, hogy csak én vagyok különc, de én nem bántom meg így azokat, akik fontosak nekem. *fűzöm hozzá, majd azt is elárulom neki, hogy szerintem az egész csak arra ment ki, hogy az a srác megfektesse. Persze lehet, hogy tévedek, de nekem ez jött le az egészből, bár az is igaz, hogy minden bizonnyal sok mindenről nem tudok, csak részleteket mesélt el Vixi.*
-Persze, hogy a te dolgod, nekem aztán mindegy. *vonok picit vállat, hisz nem erre akartam kiélezni a dolgot, de úgy tűnik, neki így jött le.*
-Szóval nem mondtátok ki még úgy igazán, hogy együtt vagytok, de te így sejted. Értem. *nem fogom még azt is mondani neki, hogy elég naívnak tűnik, így is van elég baja, de talán a hangsúlyból is érezhet valami hasonlót. Amikor viszont felpattan, s idegesen az asztalra csap, kissé meglepetten pillantok rá, majd remegő kezére. Elég temperamentumos lányról van szó, tehát jobb észnél lenni, ki tudja, mikor akar nekem esni.*
-Nem, tényleg nem ismerem őt, viszont így kívülállóként nekem inkább úgy tűnik, hogy te vagy az, aki nem érti a dolgot. De tőlem akkor tégy, amit akarsz. Te ismered, te szereted, a te életed. *mondtam én, hogy nem vagyok egy lelkisegély szolgálat, és igazából nem is akarok ebbe jobban belefolyni. Főleg nem úgy, hogy látom a szemén, mennyire türtőzteti magát, hogy ne ugorjon nekem. Nincs kedvem ma is vitázni vagy harcolni vele, tehát talán jobb nem tovább feszegetni ezt a témát. A vidítás se jön be, így a motyogásra már nem szólok semmit, csak hagyom, hogy lehiggadjon, addig pedig állom a tekintetét. Végül csak visszaül a helyére, lépve is egyet, s bár nem a játék az elsődleges most, azért figyelgetni kezdem a táblát, mivel csúfos vereséghez sincs kedvem. Mikor a nevem hallom, csak egy "hmm?" hagyja el ajkaim, de még mindig a sakkot vizsgálom, majd már meg is fogom az egyik bábut, hogy lépjek, de ekkor hallom kérdését, így megállok a mozdulattal. Pár másodpercig nem is moccanok, majd kifújom az összes levegőt tüdőmből, miközben leteszem a bábut a megfelelő helyre, s hanyatt dőlve a szép arcra pillantok.*
-Elviselhetetlen? Nem. Hisztis? Hát... abban talán van valami. *felelem őszintén, majd kissé megköszörülöm torkom, s folytatom.*
-Elviselhetetlen tényleg nem vagy, de könnyű természet sem. Viszont én amondó vagyok, hogy aki ezt nem bírja, az minek próbálkozik veled? Gondolom ő is tudja, hogy spanyol vagy, ami egy újabb érv a kirohanásaid mellett. De még mielőtt félreérted... én azt mondom, így vagy jó. Legalább nem vagy unalmas és sablonos, mint a legtöbb csaj. *vörös szemeim most az ő barna íriszeit figyelik, így láthatja rajtam, hogy őszintén válaszoltam, bár igazából ezt talán eddig is leszűrhette rólam, hogy nem szokásom a kertelés.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 7:56 pm

*Lehet, hogy csak a véleményét mondja el, arról az egészről, amit meséltem neki, de mégse tetszik, így hát tiltakozni is kezdek ellene, de amikor visszakérdez és ki is egészíti szavait, lesütöm szemeimet és egy barna tincsemet tűröm hátra, egészen a fülem mögé.*
- Én se... *értek egyet vele végül, de aztán amikor az együttlétünk kerül szóba, akkor egy kis magyarázására szorul a dolog, de ismét félreérti az egészet, tehát meg is rázom fejemet, igen csak jól láthatóan, utalva neki, hogy nem, nem úgy van, ahogy azt gondolja.*
- Nem, mi egyszer kimondtuk, szóval megbeszéltük a dolgot, de azóta csúnyán összevesztünk és írt olyat is, hogy lehet, hogy nem kéne barátoknak se lennünk, de mégis ajándékot küldött és nem tudom, hogy most az a levél amolyan béke-levél vagy pedig inkább szakítós és egy kis engesztelés a meglepetés, egyszerűen nem tudom. Ő olyan furcsa, képtelen vagyok kiigazodni rajta. *talán most már Cain is érti, hogy miért vagyok én ilyen nehéz helyzetben. De a további véleményeit, mely szerint csak arra kellettem neki már nem tudom lenyelni, így csattanok ki, fel is kelve és bizony nehéz visszafognom magam, de mégse akarok Cainnak esni, tudom, hogy nem lenne értelme a dolognak.*
- Jól van, akkor maradjunk is ennyiben! Én mondtam, hogy nem fog érdekelni... *teszem még hozzá, majd le is ülök és a sakkozást is folytatom, amelybe Cain is belemegy, így haladunk hát, de végül egy kérdés fogalmazódik még meg bennem, tudnom kell, hogy tényleg ennyire rossz lennék-e vagy sem, ezért kérdezek hát tőle, de a válaszra most már lágyan el is mosolyodom.*
- Köszönöm, hogy őszinte voltál... de azért azzal nem értek egyet, hogy így vagyok jó. Nagyon sok hiba van bennem is. *sóhajtok egy picit, de mindenesetre furcsán kellemesen érintenek szavai, így jut eszembe a múltkori beszélgetésünk, még a teleport szobában, tehát szép szemeim a vörös szemeket kezdik el kutatni.*
- Múltkor megkérdezted tőlem, hogy a bagolyházban miért nem csókoltalak meg mégis, amikor esélyem volt rá és így bánthattalak volna... *kezdem el felvezetni neki ezt az egészet, hiszen tudhatja, hogy akkor nem kapott tőlem választ, de most bizonyára fog, nem véletlenül hoztam fel ezt a témát.* - Tudod, azért, mert akkor és ott úgy éreztem, hogy nem érdemelnéd meg csak azért, mert az első találkozásunkkor olyan bunkón viselkedtél. Úgy éreztem, hogy lehet, hogy még esetleg barátok is leszünk és ezt most is így érzem. Jó döntés volt, hogy akkor nem tettem meg, mert akkor most nem beszélgetnénk itt, hanem meglehet, hogy ellenségek lennénk. *egy olyan után ebbe biztos vagyok, hiszen az életét is kockára tettem volna, de szerencsére nem történt meg és bár vonzott az a csók valahol, nem úgy akartam, nem kellett az az egész és nem Gabriel miatt, hanem magam miatt.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 8:23 pm

*Bár az előbb is mondta Vixi, hogy egyszer végülis kimondták, hogy együtt vannak, én ezt elengedtem a fülem mellett, mivel az eddigi történetből nem az jött le, hogy túl sokat számítana Gabrielnek, és hát vannak olyan emberek, akik szemrebbenés nélkül tudják a másiknak hazudni, hogy szeretik, vagy hiú reményekbe ringatják a másikat. Nem tudom, hogy ez a srác is ilyen-e, és nem is én fogom ezt kideríteni, hanem majd Vixi tapasztalja meg a saját bőrén. Amikor viszont egy kis bővebb kifejtést kapok erről a párkapcsolatról, már én is összébb vonom a szemöldököm.*
-Szóval azt mondja, hogy ne legyetek barátok, de ajándékot még küld. A furcsa enyhe kifejezés rá. *jegyzem meg, bár mindez benne csak még inkább azt erősíti meg, hogy csak a szexre kellett neki ez a lány, hisz elég furcsa, hogy most hirtelen már ne is legyenek barátok se, miután megkapta. Mivel azonban már így is elég ideges, nem fogom tovább kötni az ebet a karóhoz, inkább csak ráhagyom a dolgot. Talán majd később magában is elgondolkozik, s akkor ő is hasonlóképp vélekedik, ha pedig nem... nos, akkor majd tényleg a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mit is akar tőle Gabriel.*
-Nem azt mondtam, hogy nem érdekel. Elmondtam a meglátásaim, de a többi már rajtad múlik, nem rajtam. Se közöm, se jogom beleszólni kettőtök ügyébe. *zárom le végül én is a témát, úgy érzem, jobb ezt nem tovább boncolgatni, így miután visszaült a helyére, inkább a sakkra koncentrálok. Egy ideig ezt meg is tudom tenni, aztán egy meglepő kérdéssel áll elő, amire egy rövid csend után ismét őszintén válaszolok, ahogy azt eddig is tettem. Valóban azt gondolom róla, amit mondok, mivel ha ellenszenves vagy elviselhetetlen lenne, akkor nem jöttem volna be ma ide, mikor megéreztem az illatás.*
-Kiben nincs? Nincs olyan, hogy tökéletes ember. *én se tartom annak magam, többek között az albinoság miatt sem. Mivel most ismét a beszélgetés van előbbre, mint a játék, így csak figyelem a barna szempárt, majd egy aprót biccentek a múltkori események felemlítésére, s kíváncsian várom az új fejleményeket, miközben kicsit oldalra is billentem fejem. A szavai végén egy kis mosoly ül ki arcomra, majd ismét bólintok egyet.*
-Igen, így utólag megtudva én is különösen örülök, hogy nem tetted meg. És ami azt az első találkozást illeti... azt hiszem, még tartozok egy bocsánatkéréssel. Szóval sajnálom. *tényleg nem érdemelte meg azt, amit akkor tettem vele, hisz a sárvérűsége csak félrevezetés volt, csak a nagy szája miatt pedig nem estem volna neki.*
-Egyébként... miből érezted? Már azt, hogy barátok is lehetünk? *azért engem is érdekelne a dolog, bár az is igaz, hogy ott a bagolyházban nem estem neki, de ennyi önmagában véve még kevés szerintem.*
-Te jössz! *bökök még fejemmel közben a tábla felé, hogy azért a játékkal is haladjunk, ha már belekezdtünk.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 8:33 pm

*A témát szerintem már teljesen kiveséztük, nem lenne értelme ezt tovább húzni, ezért is próbálom lezárni mindezt, úgyis lesz még elég időm gondolkodni mindezen, hogy mit tegyek, mi lenne a legjobb nekem, mert azt nem hagyom, hogy megalázzon és kihasználjon, hiába is szeretem oly nagyon Gabrielt. Na de eszembe jut ám még valami, amire nem vagyok rest most visszatérni, hiszen nagyon is érdekelte Caint, hogy miért nem csókoltam meg és bántottam őt, amikor alkalmam nyílt rá, így hát most ezt szóba is hozom, elárulva neki őszintén az igazat.*
- A nagy Cain most tényleg bocsánatot kért? Megleptél vele, de ismét pozitívan. *mosolyodom el kedvesen, miközben fejemet is kissé oldalra billentem, így figyelgetve a szép, vörös szemeket, de azért kérdez ám még, hát hogy ne kérdezne, mivel vannak dolgok, amik őt is érdeklik. Előbb azért lépek, ha már fel lett rá hívva a figyelmem, de végül válaszra is méltatom.*
- Ahogy akkor viselkedtél velem. Kedves és normális voltál, nem tudom, valahogy akkor úgy éreztem, hogy talán több is lehet kettőnk között, nem csak ellenségek lehetnénk. *a "több" alatt magamban azért nem csak barátságot értek, akkor még Gabe-el is minden más volt, de mostanra már tisztáztam az érzéseim, ezért is tudja most csak a barátság dolgot, ez jól is van így, nem szükséges többet megtudnia, még a végén én járnék rosszul.*
- Na de sakk! És szerintem matt is! *mutatok a tábla felé egy kis mosollyal, ahogy jobban megvizsgálom a bábukat, viszont ez után most már csak felkelek, nem tudom, hogy mit is mondhatnék még neki, talán jobb lenne, hogyha most már magamban gondolkodnék tovább.*
- Örülök, hogy összefutottunk, de én most megyek. Tudod, tanulni kell a vizsgákra, meg ilyesmi. Szóval szia! *zavartan egy tincsemet piszkálom még, de aztán végül elfordulok tőle és a távozás mellett is maradok, tehát ha minden igaz, elhagyom a játéktermet, hogy házam tornya felé vehessem az irányt. Jó volt egy kicsit beszélgetni valakivel és megtudni pár dolgot, hogy miként is vélekedik ez az albinó fiú rólam.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-11-15, 8:54 pm

*Úgy hiszem, szavaim után azért ismét lesz min gondolkoznia Vixinek Gabriellel kapcsolatban, s úgy sejtem, bármi is legyen kettejük történetének a folytatása, úgyis tudni fogok róla, ha majd valamikor ismét összefutunk. Tovább viszont felesleges erről beszélni, hisz előbbre nem jutunk vele, de Vixi ismét meg tud lepni a témaválasztásával. Bizony én is örülök neki, hogy akkor nem csókolt meg ott a toronyban. Nem a csókja ellen lenne bajom, de a halál közelébe nem szívesen kerülnék, főleg egy félreértés miatt. Apropó félreértés, azért még bocsánatot is kérek, amivel viszont most én lepem meg őt. Szavaira viszont nekem is félmosolyra húzódik ajkam.*
-Ha nincs rá okom, nem leszek veled bunkó. Akkor pedig bár úgy éreztem van, kiderült, hogy csak félreértés volt. Szóval igen, bocsánatot kértem. *bólintok is egy aprót, s bár ő talán nem ért velem egyet abban, hogy a sárvérűség ok lehetett volna, ezzel nem foglalkozok. Nem vagyunk ugyanolyanok, másképp gondolkozunk. Az viszont azért érdekelne, mit is látott meg bennem akkor ott a toronyban, így erre is rákérdezek. Szavaira ismét csak bólintok egyet.*
-Úgy látszik, jól érezted a dolgot. *bár én hívtam fel a játékra a figyelmét, az utolsó lépését nem figyeltem meg, egészen addig, míg meg nem hallom azt a két rövidke mondatot, mire szemöldököm összébb csúszik, s úgy pillantok le a táblára, ahol a király el is dől.*
-Hm, ügyes. Azt hittem, ennél nehezebb legyőzni ebben. *nincs mit tenni, legyőzött, méghozzá elég hamar, tehát csak összejött a csúfos vereség, de sebaj, legalább közben jól elbeszélgettünk. Olyannyira, hogy a következő pillanatban Vixi fel is kel, majd menni készül.*
-Na meg aludni se árt néha, szóval én se maradok itt. *helyeselek szavaira, majd én is felállok.*
-Én is örültem. Jó éjt! *búcsúzok el tőle, hisz az ajtón kilépve én szinte csak fordulok egyet, s már bent is vagyok a klubhelyiségben, neki viszont tovább visz az útja.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 12:29 am

*Meglep, hogy ennyire sikerült meggyőznöm őt a saját hülyeségemről, a vérekkel kapcsolatban, és tulajdonképpen az egészben az a nevetséges, hogy ő, aki a szenvedő alany, jobban kitart a gondolatmenet mellett, mint én, aki kitalálta ezt vele kapcsolatban. Hihetetlen.*
- Ez nem igy van. De majd egyszer elmagyarazom neked, rendben? Hogy megtudd vedeni magad szavakban is, ervekkel, ha valaki ilyet mond neked. *bólintok egy aprót, hogy lesz még miről beszélnünk. Nem most, mert nem kell több komoly téma, főleg, hogy a vámpírt is lezártuk, és elég lesz az amit most mondok el neki... Igazából nagyon féltem tőle, hogy ha megtudja, mekkora is az esély arra, hogy nem leszünk valami sokáig együtt, pont azért, mert rám vadásznak, akkor megijed és kihátrál a kapcsolatból, mert nem akarja, hogy akkor tűnjek el, ha már túl fontos vagyok neki. Megértettem volna ezt a részéről... mégis borzasztóan esett volna, de szerencsére nem így van, hanem csak kedvesen magyaráz, és megnyugtat mindezzel, így hallgatom őt végig egy kis mosollyal az arcomon.*
- Rendben, es köszönöm, hogy kitartasz mellettem. *nézek bele a szemeibe, de ennyi mára tényleg elég volt, egyszerűen nem tudnék tovább figyelni komoly témákra, így is van még mit megbeszélni... tehát már meg is beszéljük, hogy ötletére csak huncutul elvigyorodom.*
- Nocsak... kivancsiva tettel. Mi lenne az, amit ki tudnal meg talalni? *kérdezem sejtelmesen, de ha már Ginger szereti ezt a mugli játékot, akkor én bizony el is indulok, hogy megnézzem magamnak is, mifajta lenne mindez.*
- De persze, gyakorolhatunk. Kepzeld! Erröl jut eszembe, hogy voltam Siderisnel, mert nem ment az arnycsap letrehozasa. Bekopogtam, es megtanitotta nekem a szobajaban... hat nem kedves? *kérdezem őszintén a lánytól a költői kérdést, hiszen az, nyilván az, és igazán megkedveltem őt ezért.* - Abban maradtam vele vegül, hogy ha nem tudom elintezni a dolgot, amit ö meg nem tudja, hogy mi, akkor majd szolok es segit. *mondom mostmár előre meredve. Nem szeretném ezt túl ragozni, de ez még érdekes volt, bizonyára a lányt is érdekelni fogja. Inkább megemlítem azt, ami nekem okoz kíváncsiságot, és reakciójára csak elmosolyodom.*
- Akkor örülök, hogy szereztem par boldog percet. Hogy is felejthetnelek el? Csak te jarsz a fejemben! *bókolok neki egy kicsit, miközben még magamhoz szorítom, és egy kis puszit is kap az arcára. De ha nem akarunk elaludni mire odaérünk játszani, akkor ideje indulni, így megyünk tovább, és érünk is be a kiszemelt helyiségbe. Kíváncsian nézelődöm körbe, a varázslósakkot is kiszúrom, amit szépen meg is jegyzek magamnak, de a mugli játékot kétlem, hogy felismerném.*
- Na melyik az? Es hogy kell jatszani? *lépek közelebb a lányhoz, éreztetve vele, hogy tökéletesen nem tudom, mit kéne most csinálnom. Most ő vezet.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 12:45 am

*Szerintem ő is tisztában van vele, hogy én nem vagyok hozzá méltó. Ha a szülei még élnének és ezt tudnák... szerintem én már rég halott lennék. Mivel van annyi eszem, hogy ne beszéljek magam ellen, így hát ezt szépen el is hallgatom most, Tarkh is tudja, én is tudom, felesleges lenne tovább ecsetelni.*
- Hát jó, ahogy szeretnéd. *sóhajtok fel kissé, én se szeretném túlragozni most mindezt. Inkább őt hallgatom, hogy miket mesél, arról, hogy üldözik és próbálok teljes vállszélességgel mellette állni, csak nem tudom, hogy ez most mennyire is fog sikerülni, főleg, mivel a dolgok súlyát is kezdem érezni, hogy mi minden vár Tarkh-ra és hát nem tudom, hogy én elég jó társa vagyok-e, kezdek meginogni magamban.*
- Ez természetes. *mosolyodom el, nem mutatva ki semmit, szerintem még amúgy is hülyeség erre gondolni, de pár évig nyugodtan élhetünk boldogan és talán ez sikerülni is fog, hiszen eddig még egész jól alakulnak a dolgaink és bár ő még nem tudja, de én már most teljesen bele vagyok zúgva, talán ezért is vagyok néha ennyire hülye. De jobb, ha bizonyos dolgok titokban maradnak, majd a kellő alkalommal tisztázódik Tarkh előtt is az, amit érzek iránta, már ha nem tudja most is. Ideje viszont megindulnunk, hogy szórakozzunk egy picikét és végre kikapcsoljunk, de amikor a durvulásra térünk rá és visszakérdez szavaimra, ismét elpirulok.*
- Hát ööö... valami olyasmit, mint Velencében, csak mondjuk pár sállal... *harapok ajkamba, miközben zöld szemeim a kék szempárt keresik és végül ajkam is huncut mosolyba fordul. Csodás volt az az éjszaka, azóta se voltunk olyan közel egymáshoz és hát nem tudom letagadni, hogy testem is vágyik Tarkh közelségére, így még szép, hogy ezt kibököm neki. Talán nem fog ez miatt hülyén nézni rám, szóval igyekszem is terelni a témát, méghozzá az árnycsápokra, melyeket akár gyakorolhatnánk is egy picikét.*
- Szuper! *szorítom meg picit a kezét, de végül mesélni kezd, így hozva szóba a magiszterünket, kinél járt is és ahogy hallom, valamiféle privát órában volt része. Nagyra nyílnak szép szemeim, úgy pislogok párat.*
- Hűha, ez király... de, persze, hogy kedves tőle. Én tuti paráznék vele gyakorolni. *mert hát sejtem, hogy olyasmiben lehetett része, de én köszönöm szépen, teljesen meg fogok elégedni Tarkh-al, azzal, amit ő segít nekem megtanítani.*
- Hogy milyen dolgot elintézni? *kérdezek még rá végül, mivel nagyon nem értem ezt, így hát kíváncsiságom győzedelmeskedik ismételten, így próbálom meg faggatni is erről, majd jöhet is a nőnap, melyre kaptam ám édes ajándékokat is, pedig nem számítottam rájuk.*
- Csak én? Azért ez egy kissé túlzás. *bököm is oldalba könyökömmel, de azért mosolyogva zsebelem be a puszit és jól esik ám szívemnek az ilyen bók, nem is tudja, hogy mennyire. Viszont megérkezünk végre a játékterembe is, így sétálok be a fiú után, majd az ajtót már be is csukom magam mögött és végül egy hatalmas, zöld asztalhoz lépek, melyen hat lyuk van.*
- Ez volna az! *mutatok is rá, majd körbenézek és két dákóval a kezemben térek vissza, amelyeket át is adok a fiúnak.*
- Ezekkel kell majd játszani, de majd mindjárt megmutatom, hogy hogyan. Fogd meg őket egy picit, addig felteszem a golyókat. *mondom neki vigyorogva, így hát már fel is rakosgatom ahogy kell a golyókat, egy csíkos, egy teli és így tovább, középre pedig a fekete kerül, a fehér pedig az ellentétes oldalra. Amint minden megvan, az egyik dákót a kezembe is veszem, majd a fehér golyós oldalra lépek.*
- Nah, a fehéret kell lökni, neki az egyik színes golyónak. A feketét nem szabad egyik lyukba se belőni, azt a végén kell! A cél ugye, hogy eltedd a saját golyóidat, tehát amelyiket először belövi valamelyikünk, az azzal lesz... *szépen lövök is, mire hangosan szét is mennek a golyók és egy csíkos be is kerül a jobb felső lyukba, így mosolyodom el, majd magyarázok is tovább.*
- Mint látod, én vagyok a csíkossal, te leszel a telivel... csak azt szabad meglökni. Addig jövök én, amíg egy golyóm legalább lemegy, ha nem sikerül, akkor jössz te. Egyelőre bármit, bármelyik lyukba lőhetsz, szóval a tieidet és nem a feketét, aztán majd menet közben mondom a további szabályokat... ja és a dákót... amit fogsz, azt így kell tartani. *dőlök is be ismét, meg is mutatva a helyes mozdulatokat a fiúnak, majd már lövök ismét, így ér hozzá a csíkoshoz a fehér, de annak útját egy teli állja. Végül semmi se megy le, így lépek a kékszeműmhöz és nyomok egy puszit az ajkára.*
- Na most te jössz! Tehát lődd meg a fehéret, csak ügyesen és találd el az egyik telit és lehetőleg az egy lyukba menjen bele. Nem nehéz, csak a lényeg, hogy ne a csíkos menjen be, mert azzal nekem segítesz. *hirtelen ötlettől vezérelve ütöm meg gyengéden a fenekét és huncutul várom, hogy ő következzen. Kíváncsi vagyok, hogy is fog menni Tarkh-nak ez a játék.*

//fagy//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 6:32 pm

//Olvadunk.//

*Éppen jókor fejeződik be a vita, s bár hozzászoktam az összeszólalkozásokhoz, melyek a kapcsolatunkat kísérik elejétől fogva, most mégis örülök, mert egy ideje nem láttam, és mind a kettőnknek igaza van valamilyen szinten, ezért nem kéne tovább veszekedni, hanem helyette inkább hasznosan eltölteni az időt, s ez meg is történik, mert megegyezünk egy kis játékban, de szavai felkeltik a kíváncsiságom, így kérdezek rá, hogy vajon merre viszi őt a fantáziája és a válaszra csak kajánul elmosolyodom.*
- Hat ez felettebb izgalmas ötlet, a nap vegen levezetes keppen kiprobalhatnank. *hajolok közelebb, hogy belesuttogjam a fülébe, s elhajolva onnan, adok a nyakára egy puszit a végén. Azonban előtte még van dolgunk, nevezetesen a mugli játék, és út közben sem szűkölködöm a szavakban.*
- En is feltem, de kedves nö, bar azert nem dühitenem fel igy sem soha... *helyeselek kis bólogatással, azonban következő mondatomat valószínűleg nem fejezem ki jól, mert visszakérdez, és kizártnak tartom, hogy elfelejtette volna a saját ötletét.* - Rose-rol esett szo, csak nem mondtam ki neki a nevet. Egy kicsit puhatoloztam, hogy mit lehet, es mit nem. *felelem csöndesen, s a nőnap is szóba jön, melynek kibeszélése után egy kis bókban részesülhet Ginger.*
- Hidd el, hogy nem tulzas. De majd ugyis megtudod. *persze, van hogy másról is gondolkodom, ez egyértelmű, főleg a jövőmön és a gondjaimon, de egyébként pedig elmélkedésem többi százalékát ő teszi ki. Megérkezve a játékterembe, már oda is vezet, és magyarázni kezd, miközben megtartom a felém nyújtott dákókat. Figyelmesen hallgatom, bólintva neki néha-néha, jelezve, hogy bizony értem én. A játék kezdetét veszi, és hamarosan én jövök, fogadva a puszit, de nem távolodom el tőle, csak szorosan az ajka elő suttogom.*
- Es mi lesz a gyöztes jutalma? *kérdezem tőle utalgatós hangsúllyal, mert erre kíváncsi vagyok. Ez így nagyobb ösztönzés is. Már ha kitalál valami jót... Kezét is megérezhetem mostmár hátsómon, így kapom el rögtön a derekát, közelebbhúzva hirtelen magamhoz.*
- Vigyazzon kisasszony, mert bar most nagyon vad es tüzes, remelem hogy nem fog meghatralni majd, ha sallal nosztalgiázunk Velenceröl. *kacsintok rá, de ezek után elengedem, körbesétálva az asztalt szemlélgetem a dolgot, és hamar le is esik.*
- Szoval ez ügyessegi jatek! *kiáltok fel, mint aki ráébredt a lényegére, így egy nekem tetsző golyót kiszúrok, amit szeretnék belökni a lyukba, és a fehérhez közelebb lépve meg is lököm, eltalálva a telit, ami simán be is gurul. Ezek szerint én jövök újra, így szemlélődöm tovább, azért jó tudni, hogy az első lökést nem bénáztam el, de ez nem tart sokáig, mert a másik már nem jön össze, egy csíkos golyó eltéríti az enyémet.*
- Ahj... na nem baj, ugyis nyerek. *nyújtom ki a lányra a nyelvemet, és feszülten figyelem hova lép, de nem is a játék miatt, hanem azért, hogy mikor már látom, hogy lökéshez készülődik, melléje lépve pont akkor viszonozzam a fenékre csapást, mikor már lök. Nem volt erős, de talán elég ahhoz, hogy egy kicsit elszúrja emiatt.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 6:45 pm

*Nem tartom furcsa ötletnek a gondolataimat, mivel egy párt alkotunk és eddig is őszinte lehettem Tarkh-hoz. Amióta együtt vagyunk, oly sok mindenben volt már részem és szerintem neki is, hogy szeretném ezt bővíteni és bizonyos dolgokat megismételni, elmélyíteni. Szóba is hozom tehát Velencét, az éjszakát és egy kis játékként említem meg, hogy ismételhetnénk egy picikét, akkor oly közel voltunk egymáshoz.*
- Majd meglátjuk. *kacsintok rá, kitérve mindez elől, mivel most vágyom rá, de ha elérnénk azt a szituációt, meglehet, hogy bizony megijednék tőle, ez valahogy én vagyok, egyszer nagyszájú, másszor pedig egy félős kislány. Tarkh viszont tovább mesél, így hozva szóba Siderist és Roset is, aki most nem esett le nekem és hát az a lány amúgy se érdekel, tehát csak kissé elhúzom a számat.*
- Áh értem. *zárom le ezt a témát, most tényleg nem másról akarok itt beszélgetni, hanem megindulni a játékterem felé, hogy megtaníthassam a biliárd fortélyaira. Nincs túl mesze ám a hely, így hamar fel is érünk a déli toronyba és én már be is nyitok az ismert terembe, így indulva meg a mi kis zöld színű asztalunk felé. Előszedem a dákókat, majd ez után már magyarázatba is fogok, majd már kezdek is. Vannak még szabályok, de azokat ráérek később is elmondani neki, most a játék a lényeg. Egy csíkos golyó a lyukba kerül, de ez után Tarkh következik, így lépek oda hozzá és már hallom is, hogy jutalmat akar a győztes.*
- A győztes kötheti le a másikat. *vigyorodom el és már engedem is, hogy ő lökjön, de fenekére egy kis csapást is mérek, mert hát miért ne alapon, de ekkor kap el azonnal, így lépődöm meg és tekintek bele szemeibe, végül idejét látom elvörösödni is, mert amiket mond... azokat képtelen vagyok reakció nélkül hagyni.*
- Nem fogok, ne reménykedj. *öltöm ki felé a nyelvem is, majd végül elereszt és ő következik. Mint hallom, rájött ám a játék lényegére, így nevetek fel és figyelgetem is, miképp lök, de ahogy látom, hamar rá fog érezni az ízére.*
- Én már nem is kellek ide mi? *vigyorodom el, majd ahogy elbénázza, csak fejemet csóválom és végül a fehér mögé sétálok, megnézve azt, hogy mit is lőjek meg.* - Szerintem nem nyersz. *nevetek fel és végül jöhet a hajolás is, majd pedig dákómat mozgatom és már lőnék is, de szépen mellé... a fehér elgurul valamerre, én pedig már morcos tekintettel nézek rá párocskámra, ki popóm érintésével sikeresen megzavart a játékban.*
- Hé, ez nem ért rám. Most ismét nekem kéne jönnöm, mert belezavartál... *és bár a szabály nem így van, nem fogom ám hagyni, hogy azért nyerjen ő, mert csal, így lépek ismét a fehér mögé, hogy most már lőhessek is, de fél szemem a fiún van már. Ha tudok lökni, akkor bizony még egy csíkos bemegy, majd egy újabb, aztán végül megint Tarkh következik. Azt hiszem, hogy egész gyors ez a menet, de nem is bánom.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 7:00 pm

*Eljutunk a játékig is, ahol a gyors alapok után, én már a lényegre térek rá, nevezetesen a nyereményre, ami azért fontos, és ha már vannak tovább is terveink, gondolom ő is tudja, hogy miféle díjazásra gondoltam elsősorban. Persze, hogy tudja. El is gondolkodom picit, mert tulajdonképpen ilyenben még nem volt részem, de ha vesztek akkor sincs semmi, érdekel, hogy Ginger hogy kezelne engem tehetetlenül. Meg hát akkor ő is biztosabban érezné magát, de ez csak egy megérzés.*
- Akkor vesziteni is megeri. *vigyorodom el, s mikor tovább beszélek, látom is arcán a pírt, mely annyira tetszik, sokat elárul ám nekem... de immár a játékon van a hangsúly, és szerintem nem kezdek bénán, de tovább haladva már nem bízom magamban, mikor újra ő jön, így egy kis csalást is beeszközölök, s mikor durcásan megfordul, csak vidáman felnevetek.*
- Ez zavart? Huh, mik lesznek meg itt... *röhögcsélek tovább az undorító utaláson, de hagyom hogy tovább játszunk, most oda sem lépve mellé, tökéletesen szemmel tarthat, csak kihívó vigyoromat láthatja. Egész jól játszik, gondolom tapasztaltabb, mert többet is beküld a lyukba, én meg most már elismerően bólintok.*
- Sokat jatszolttal ilyet? *még a végén kiderül, hogy van sport, vagy játék, amiben le tud bárki is főzni engem. Hát igen, de tegyük hozzá, hogy ez mugli foglalatosság, és most először csinálom... Közelebb lépve hozzá mondom a többit, mielőtt még löknék.*
- Jol jatszol, de vedd tudomasul, hogy ha nyersz is, akkor az csak azert van, mert elvonod a figyelmem, meg uriember leven amugy is hagynalak nyerni. *bizonygatom nagy komolyan, de szám szélén mosoly bujkál. Most én jövök, így nézelődöm újra, és lököm is meg a fehéret, betalálva a lyukba a teli golyóval. A második lövés úgy látszik sosem jön össze, addig nem tart ki a szerencsém, így biggyesztem le ajkam csalódottan.*
- Sose voltam jo terelö... *csóválom meg a fejemet, de szemem mostmár a lányon, és újabb turpisságon töröm a fejemet.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 7:13 pm

*A tét valami olyasmi lesz, amit alapjáraton is tervezünk az estére, de ha már így áll a dolog, akkor a játék kimenetele eldönthetné, hogy ki is kerül majd vezető szerepbe az éjszaka.*
- Akkor veszíts, ha úgy érzed, hogy megéri. *kacsintok rá játékosan, mivel jó lenne ám nyerni, bár most, hogy így belegondolok, fogalmam sincs, hogy vajon miképp is tudnám őt kényeztetni abban az esetben, ha ő lenne kikötve. Vajon mit várna el tőlem? Meddig kéne elmennem? Egyre kellemetlenebbnek tűnik ez az esti játék, ki kell találnom valamit, de nagyon gyorsan, hogy eltereljem az estét, talán be kéne nyögnöm valami fejfájást vagy akármit. *
~ Hogy nekem miért van olyan nagy szám mindig? Néha nem ártana gondolkodnom is, mielőtt kimondok valamit. ~ *korholom is le magam mérgemben, ugyanis tényleg nem kellett volna ezt így említenem, már kezdek egyre biztosabb lenni benne, inkább csak a játékra próbálnék meg figyelni, ha nem most szeretné megpaskolni formás hátsómat a nagyságos orosz úr.*
- Mik lesznek? Nem lesznek semmik, mert ha így folytatod, csak simán filmezni jöhetsz max át, választhatsz. *emelem is fel a nózim, tettetve picit a sértődést, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy itt csak filmezés lesz, igen, ez lesz a tökéletes álca, fáradtság színlelés és aztán alvásé és minden rendben lesz. Be is lövök két golyót ezen gondolataim közepette, Tarkh pedig nem is rest érdeklődni tőlem.*
- Persze, kiskorom óta. *bólogatok is hozzá, majd végül ismét ő következik, így engedem is át neki a terepet.*
- Nem baj, majd kérhetsz visszavágót bármikor, szerencsére ez a terem nem tűnik el, bármikor lejöhetünk játszani. *mosolyodom el és végül nemsokára ismételten én jövök, de most már egyre biztosabb vagyok a győzelmemben, így hát lövök, be is megy a csíkos, majd még egy lövés és jó gyorsan gurulnak ide-oda a csíkos és a teli golyók is, majd egyszerre két csíkos is bemegy és egy... egy... Arcom elsápad, bizony egy teli is begurul, de nem is akármelyik, hanem pont a fekete.*
- Jaj ne... *Tarkh talán nem jött még rá, de most rá fog, mivel picit megrogyok az asztalnál, ezt nem hiszem el, ma minden ellenem van.*
- Nyertél... *bököm ki végül, felé is fordulva csalódottan, mivel imádok nyerni, de hát most bénán veszítettem.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-03-21, 7:26 pm

*Vonzó mindaz amiben megegyezünk a nyeremény, és az este további része is, és csak remélni tudom, hogy Ginger nem fog meghátrálni, mert Velencében tudtam magamon uralkodni, és természetesen sosem erőszakoskodnék, de az tuti, hogy nagyon kiborulnék, ha felhúzna, és végül semmi nem történne, mert megijed, amit azért kinézek belőle, mert észrevettem ám mikor a ruhavásárlás volt, vagy a Velencei este, esetleg akármilyen fűtöttebb hangulatú mondatom utáni elvörösödésből, hogy valahol ő belül még kislány. Valahol pedig vadmacska. Nem tudom, melyik fog ma előtérbe kerülni, de most már ezen jár a fejem, és ezt nem is vagyok rest kimutatni, és kimondani.*
- Bocs, ferfibol vagyok. *nevetgélek tovább kedélyesen.* - Különben is a te ötleted volt, es hidd el, hogy el tudnam vonni a figyelmed a filmröl is. *kacsintok oda, de nem cukkolom tovább, nem szándékom felidegesíteni, hanem arra koncentrálok, hogy győzzek. Nem a nyeremény miatt, mert ha valóban veszítene, és ez nem tetszene neki, akkor meghallgatnám a kérését, így a díjazás csak feljogosít, nem kötelezővé tesz valamit. Nagyon beindul a lány, és bizony szépen játszik, így nem tudom magamban tartani ijedt gondolataimat.*
- No meg csak azt kene, siman legyözöl... *rázom meg a fejem, de ekkor...* - Hoppa! *húzom széles mosolyra a szám lassan, és gonoszul, mert bizony figyelek ám feszülten, és észrevettem, hogy egy olyan golyó is bement, aminek nem kellett volna.*
- De meg mennyire, hogy nyertem! *vidulok, s bár nem említem meg, hogy szeretek úgy nyerni, hogy nem az ellenfél dobja az ölembe a győzelmet, de ez ettől még jó, biztos megoldom valahogy a helyzetet.*
- Na akkor a nyeremenyem... *teszem is le a dákót, és kíváncsian vizsgálgatom a lányt, hogy vajon most milyen állapotban lehet. Közelebb lépve kapom el a kezét, és húzom magam után gyengéden.*
- Hova menjünk? A szükseg szobaja milyen ötlet? *kérdezem határozottan, kihúzva a lányt a teremből torpanok meg egy pillanatra, hogy vajon merre vegyük az irányt.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 2:16 pm

*A tegnapi éjszakám ennél nagyszerűbb már nem is lehetett volna. S hogy volt -e lelkiismeret furdalásom? Nos talán egy pillanatig, de megeshet, hogy még addig se. Sajnálom az esetet, de én már csak ilyen vagyok, ha egy szép lány megkörnyékez, akkor biza nehezen tudok ellenállni. Mindenesetre ráérek olyasmiken aggódni, mint Carol kiengesztelése, így a mai napot újabb felfedezéseknek szentelem. Rengeteg olyan hely van, amerre még nem jártam, így utamat ezúttal a Déli főtorony felé viszem, végigmegyek a folyosón, s egészen addig kóválygok, míg fel nem fedezek egy szimpatikus ajtót, ami természetesen azonnal be is nyitok. érdekes dolog tárul a szemem elé, hiszen egy középkori szobát látok, fegyverekkel a falon, s kissé rémisztő, fagyos hangulattal, de van, ami még ennél is meglepőbb, ezek pedig az egyéb berendezési tárgyak.*
- Játékszoba? Micsoda meglepetés.*dünnyögöm, mialatt beljebb megyek és gondosan bezárom magam után az ajtót. Kíváncsian, érdeklődve haladok végig az asztalok között, alaposan megszemlélve mindent. Ahogy látom itt igazán jól elszórakoztathatják magukat az unatkozó diákok, hiszen van itt minden, a varázslósakktól kezdve egészen a billiárdig. Rajtam kívül nincs itt senki, így annyira most nem tűnik érdekesnek a hely, de minden bizonnyal órákig el lehet itt lenni, ha társaságra akad az ember. Mindenesetre, hiába vagyok magam, még nem szándékozok elmenni, így folytatom a járkálást és azt, hogy alaposan rámeredek mindenre, amit csak látok.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 2:33 pm

- Nos, drága rosszcsontom, merre menjünk?*fordul famulusához mosolyogva a szőke lány. A vadmacska csillogó szemekkel néz vissza a lányra, miközben bajsza alatt kis mosoly játszadozik. Azonnal ki is ront a klubhelyiségből, és megiramodik valamerre. Electra nevetve követi a gyors lábú futóbajnokot. Ma egyébként, a melegre való tekintettel sötétkék miniszoknyát húzott, valamint egy piros pántos topot. Szőke haját szabadon hagyja, lábán pedig egy szép fehér szandál díszeleg. Bal csuklójára kivételesen felhúzta az óráját, ami már hónapok óta megvan, mégsem hordja. Füleiben egy-egy csillag alakú fülbevaló, arcán igen minimális smink, csupán egy kis szájfény. Pálcáját a szoknyája övébe dugta, így az is megvan. Látja, ahogy a kis famulus egy ajtó előtt áll, azt kapargatja halkan a mancsával, és közben nyávog. A lány odalép hozzá, kezébe veszi, majd halkan kinyitja az ajtót. Ha esetleg lenne bent valaki, ne vegye észre azonnal, hogy érkezett még valaki a terembe. Tekintetét körbejáratja, és úgy fedezi fel a srácot, aki a sok asztal meg miegymás között sétálgat. Barti-ra néz, és elmosolyodik. Mindkettejük fejében ugyanaz a gondolat formálódik meg. Electra halkan leteszi a macskát a földre, csendesen becsukja maga mögött az ajtót, majd elbújik egy valami mögött, amiről nem tudja meghatározni, mégis mi lehet az. Barti a lába mellett ülve várakozik. A lány halkan előhúzza pálcáját, és visszafojtja kuncogását. Azzal most nem törődik, hogy hamarosan takaríthat, és a ruháit is moshatja ki, ez most nem számít. Pálcájával egy kört rajzol a feje fölött, mint egy glóriát.*
- Sanguines nebulas.*jó halkan mondja ki a varázslatot, hogy a srác ne hallja meg és találja meg. Pár másodpercen belül a teremre ereszkedik a köd, ami nem szép, fehér, mint a többi, hanem vörös, és tetejében még vér íze és szaga van. A fém nem a legfinomabb, de ennyi áldozatot csak hozhat. Kezével int Barti-nak, aki bólint, majd az asztalok, székek és mindenféle játék között a srác közelébe lopózik, aki eddigre már biztosan azt találgatja, mi a fene ez. Egy gyors mozdulattal a kismacskából hatalmas, barna szőrű medve lesz, akinek minden vágya, hogy üvöltésével a frászt hozza a fiúra.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 2:52 pm

*Mivel rengeteg olyan helyszín van, mit még egyszer se láttam, így ismételten egy teljes körű kastélynéző túrára indulok. Véleményem szerint a Déli főtorony részeibe még sose tettem be a lábam, így hát arrafelé veszem utamat, a folyosón áthaladtomban pedig ki is szúrok egy ajtót, s teketóriázás nélkül lépek is be, hogy érdeklődve szemügyre vegyem a helyet. Ruházatom egyébként bakancsból, fekete, kicsivel bővebb nadrágból, fehér pólóból és rajta viselt, rövid ujjú, nyitott ingből áll. Hajam szokás szerint kifogástalan, tehát mint mindig, úgy most is meg vagyok elégedve saját magammal. Békésen érdeklődve veszem szemügyre a körülöttem sorakozó asztalokat, a rajtuk megtalálható, különböző játékokkal együtt, s egészen addig folytatom a nézelődést, míg valami furcsaságot nem érzékelek magam körül.*
~Köd? De mért ilyen?~*pislogok közbe, tökéletesen értetlen arcot vágva, mikor a vöröses akármi leereszkedik, érzem az ízét és a szaga is jellegzetes, így nem kell sok ész ahhoz, hogy rájöjjek, ez bizony vér, méghozzá marha sok, legalábbis véleményem szerint.*
- Mi a franc? Felrobbant valaki?*teszek néhány óvatos lépést, de nem látok semmit, így nem csoda, hogy szépen nekimegyek az egyik asztalnak, le is verve róla valamint, ráadásul térdemet is bevágom, minek köszönhetően megcsillogtatom káromkodásra használt szókincsemet, ami azért elég méretes tud lenni. Na de az egész dühöngésnek vége szakad, mikor meghallom az ordítást, ami még véletlenül, se emberi, inkább egy éhes vadállatra hajaz.*
- Medve? Egy medve? Mit keres az itt?*ezúttal visszafelé lépegetek, csak, hogy ismételten nekicsoszogja valaminek. Kihasználom a helyzetet, s hátranyúlva magam elé emelek valamit, amit talán fegyvernek is használhatok.*
- Ne gyere közelebb, fegyver van nálam és nem félek használni!*kiáltom, majd egy kis szünet és megtapogatom a szerzett dolgot, aztán egy fintor és egy sóhaj.* - Ami történetesen egy bástya, utálom a sakkot.*el is hajítom szépen, mert hát semmi haszna. Aztán rövid gondolkozást követően rájövök, hogy tulajdonképpen varázsló vagyok, így szépen előkapom a pálcámat.*
- Na kezdjük elölről. Okos medve, szép medve. Maradj ott, ahol vagy.*fegyveremet magam elé emelem, míg másik kezemmel az utat próbálom kitapogatni, s így indulok meg előre, remélve, hogy elhúzhatok innen anélkül, hogy szembetalálkoznék a bömbölő jószággal.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 3:11 pm

*A Déli főtoronyban követve famulusát a lány egy játékteremre bukkan, ahol felfedez egy srácot. Azonnal gonosz ötlet jut eszébe. Meg kéne viccelni ezt a srácot. Barti is így gondolja, így őt még győzködni sem kell. Végül is nem hiába Lirhil személyiséget kapott a kis vadmacska. A lány létrehozza a varázslatot, aminek köszönhetően a játékteremre leereszkedik a vérköd. Rémes íze és szaga van, de szerencsére ő lát, így hát azt is látja, ahogy a fiú elindul, aztán megáll. A felhangzó szavakra kitörne belőle a nevetés, de még épp idejében szorítja a kezét a szájára. Nem szeretne lebukni, legalábbis még nem. Magában nevetve, kívül pedig vigyorogva figyeli a srác próbálkozását, és azt, ahogy lever valamit az egyik asztalról. Közben azért Barti is produkálja magát, a srác közelébe érve használva képességét hatalmas medvévé változik, és megereszt egy hangos üvöltést. A három egymást követő kérdés azt váltja ki a lányból, hogy ott, elbújva egy tárgy mögött, és láthatatlanul a vérköd miatt majdnem meghal visszatartott nevetés miatt.*
~Még egy kicsit tarts ki.~*biztatja magát, vesz néhány nagy, mély levegőt, majd újra kukucskálni kezd. Amint meglátja, milyen "fegyvert" talált a srác Barti ellen, ismételten kezével szorítja a száját, hogy en bukjon le.*
~Ez a srác haláli. Szó szerint.~*újabb mély levegő, és folytatódik a leskelődés. Barti eközben csak nagy fejét félredöntve néz a srácra, aki ugye ezt nem látja. Furcsállná is, ha látná, egy normális medve nem néz úgy az emberre, mintha az egy ütődött lenne. Electra közben feláll, hisz úgyis láthatatlan, majd elkezdi számolgatni, mennyi ideje van még. Mikor ezzel kész van, állapítja meg, hogy még maradt pár perce a mókára. Az ötlettől, ami az eszébe jut, egy nagyon széles, csibészes mosoly jelenik meg az arcán. Odalépked Barti-hoz, azért vigyázva, hogy ne ütközzön bele a srácba. A medve mellé állva pedig elváltoztatott, kicsit mélyebb hangon megszólal.*
- Hah, ostoba ember, azt hiszed, hogy egy hozzám hasonló, nemesi vérből származó medve megijed egy ficsúr játékszerétől? *azzal megkocogtatja Barti medve oldalát, mire a famulus egy újabb, az előzőnél is hangosabb és vérszomjasabb üvöltést ereszt meg.*
- Most pedig elkaplak! Nem menekülhetsz!*mondja a lány ugyanazon az elváltoztatott hangon, mintha a medve beszélne. Barti el is indul az araszoló srác irányába, mögötte a lánnyal, aki úgy dönt, hetek óta nem szórakozott ilyen jót.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 3:35 pm

*Nem hittem volna, hogy a mai napom kellemesből, érdekesbe, majd furcsán ijesztőbe változik. Tulajdonképpen holmi kis véres ködökkel akkora baj még nem is lenne, bár számomra ez is elég természetellenes, na de a medve már betett nekem egy kicsikét. Tudtam én, hogy érdekes dolog vannak a kastélyban, de könyörgöm, legalább a cirkuszi mackóikat tarthatnák rendesen elzárva. Mindenesetre elpatkolni nem szándékozok, így fegyver után nézek, de a repertoárom kimerül egy szimpla sakkbábuban, ami maximum egy légy ellen vethetnék be sikeresen, de egy éhes vadállat ellen már kevésbé. Így marad a pálca, majd hallom is a hangot, minek következtében megtorpanok, majd elnyílik a szám és bizony pislogok is, mint egy idióta.*
- Oké, hallucinálsz, csak képzelődsz. A medvék nem beszélnek. Ugye? Ugye?*kezdem úgy érezni, hogy haza akarok menni, vagy legalábbis vissza a hálómba, de sürgető gyorsasággal. Nem tudom, hogy csak egy vicces kedvű diáktársam, vagy a sors szívat, de bármelyik is legyen, nem leszünk puszipajtások.*
- Khm, mertem remélni, hogy ó nagy medveséged megijed a játékszeremtől. Apám, mért jut most is mindenféle perverzség az eszembe?*kissé megrázom a fejem, hogy kiverjek belőle minden nem ide való gondolatot, amik meglehetősen izgalmasak ugyan, de erősen kétlem, hogy életben tartanak, kivéve, ha a macinak bejövök,...fujj, ezt úgy most abba kéne hagynom. Tehát ismételten csak irány változtatok és oldalazva közelítek arra, amerre a kijáratot sejtem.*
- Nem ragaszkodok ám hozzá, hogy megegyél. Meghívlak ebédelni inkább? Na, jó ötlet nem igaz?*bűbájos mosolyt küldök valamerre, pontosabban mindenfelé, hogy teljesen biztosan taroljon férfias bájam, bár arról gőzöm sincs, hogy egy ilyen állatra mekkora hatása van.*
- Tudod rágós vagyok és rossz ízű, nem mostam fogat és hetek óta nem fürdök. Elég undorító, nem igaz? Szóval, inkább megyek is, hogy elkerülhesd a gyomorrontást.*tulajdonképpen ez úgy kamu, ahogy van, hiszen utoljára néhány órája fürödtem és amennyiben ezt túlélem, valószínű, hogy megint beveszem magam a zuhany alá. Kezemben egyébként továbbra is ott az a bizonyos pálca, de egyelőre nem lenne túl sok értelme használni, hiszen nem látok semmit. Ennek hála pedig, szépen nekimegyek a falnak, s miután fejem hangosan koccan egyet, enyhén szédülve, kobakom simogatva tántorodok hátra.*
- Mit keres itt ez a fal? Mért nem tudsz arrébb helyet foglalni?*szépen bele is rúgok, majd felszisszenek és fél lábon ugrálok egy ideig.* - Pedig biztos, hogy itt volt a kijárat. Bárki is vagy, remélem sejted, hogy nem kedvellek.*olyan hangon adom elő, mintha olyan nagy fenyegetés lenne, holott én is tisztában vagyok vele, hogy nem éppen az. De mi mást csinálhatna az emberfia, összezárva egy mackóval, pláne, ha azt se tudja, hogy merre keresse.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 3:54 pm

*Jó kis szórakozási lehetőség nyílik a lány számára a játékteremben. Ezt a helyet biztos kedvelni fogja, az hét szentség. Időközben néhányszor majdnem meg is fullad a visszafojtott nevetéstől, de azért túléli, így odalépdelve famulusához elváltoztatott hangon beszélni kezd, hogy jól ráijesszen szegény srácra. A beszédre érkező reakció láttán kis híján dob egy hátast, de még időben visszafogja magát, hogy tudjon válaszolni.
- De még mennyire, hogy beszélnek. Nem hallod?*produkálja magát továbbra is a medve szerepében a leányzó. Barti is nagyon élvezi a helyzetet, ez látszik arcán is, amely bár most nem a megszokott látványt mutatja, még mindig a vicces kedvű famulusé.*
- A játékszeredtől? Gondoltam én, hogy az emberi faj hímegyedei ilyen perverzek.*mondja olyan hangsúllyal, ahogy egy lány mondaná egy fiúnak. Bár ha Luka figyel a hangra, azt is hallhatja, hogy ez bizony bármennyire elváltoztatott, lányhang, szóval egy lány medvével néz farkasszemet. Vagyis pontosabban áll háttal neki.*
- Igen? És mit tudsz ajánlani, ami finomabb, mint te vagy?*na erre már a lánynak is eszébe jut néhány piszkos gondolat, pedig ő aztán az erkölcsi létra magaslatán áll. Megrázza a fejét, és vigyorogva nézi a srác mindenfelé küldött bájos mosolyát.*
~Ennyivel nem fegyverezel le egy medvét.~*gondolja magában kuncogva a szőke leányzó, és ahogy hallja a következő szavakat, úgy böki meg Barti oldalát, hogy a nevetés valóságos legyen. Az átváltozott famulus nevet is, vagy legalábbis olyan hangot ad ki, ami összevethető egy nevetéssel.*
- Hidd el, az én gyomrom sok mindent kibír. Egyébként pedig nem vagyok madár.*mondja kissé rosszalló hangsúllyal, hogy a fiú azt hihesse, a medve kezdi elveszíteni a türelmét, és persze kezd nagyon éhes lenni.*
- Ne aggódj, nem kell sokáig a miatt izgulnod, kit kedvelsz és kit nem.*mondja fenyegető hangsúllyal a lány, és ezután pedig Barti egy mély, állatias morgást hallat. Még jobban rá kell ijeszteni szegény srácra! Ekkor a köd oszolni kezd, egyre kevesebb és kevesebb lesz.*
~Vége a mókának.~*gondolja kicsit csalódottan a lány, de aztán eszébe jut, hogy még egy kicsit tudja fokozni a dolgot. Mire a köd véglegesen eloszlik, és már csak a csurom vér berendezési tárgyak jelzik, hogy itt volt, ő már a hatalmas medve háta mögött bujkál. Luka már lát, úgyhogy még ne vegye észre. Majd egy kis várakozás után nevetve lép elő famulusa háta mögül.*
- Bocsi a tréfáért. Egyszerűen kihagyhatatlan volt! Nemrég tanultuk, és hát olyan csábító volt a gondolat, és elcsábultam.*bocsánatkérően pislog a srácra, de szemén azért látszik, hogy belül csak úgy rázhatja a nevetés.*
- Egyébként milyen volt? Ügyesen megcsináltam, ugye?*kérdi mosolyogva a sráctól, miközben elismerően megsimítja famulusa karját, aki csak széles medvevigyorával bámulja áldozatukat.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 4:26 pm

- Hallani hallom, csak, hát reméltem, hogy rosszul. Bárcsak ne hallanám.*sóhajtok egy kicsit, majd elhallgatok és egy apró vigyor.* - Nem azért mondom, hogy letépd a fülem.*teszem még hozzá, csak, hogy tisztázzuk a helyzetet. Mielőtt még a medve segédkezni akarna abban, hogy kevés dolgot érzékeljek.*
- Dehogy - dehogy, semmi rosszra nem gondoltam. Legalábbis túl sokáig nem.*dörmögöm, miközben enyhén megemelt szemöldökkel figyelek. Ha jól veszem ki, akkor egy nőnemű éhenkórásszal van dolgom, bár ezen információ egyelőre marha keveset jelent, mondhatni semmit. Hiszen nemek ide vagy oda, ha ez az izé nekem ugrik, akkor placcs, elkenődök a padlón.*
- Egy finom ropogós steaket, vagy valami csirkehúst esetleg? Amennyiben az emberekhez ragaszkodsz felajánlhatom egyik szobatársam is. Meg hát egyebet is, de tisztáztuk, hogy nem perverzkedek.*egy elkínzott vigyor, bár közben azért arról se feledkezek meg, hogy megkeressem a kijáratot. Csöndben maradni viszont szintén nem lenne okos gondolat, mivel úgy vélem, pontosan tudja merre vagyok, s így legalább meg van az esélyem arra, hogy lyukat beszéljek a hasába.*
- Nem? Kár, pedig a madarak aranyosak. Csipognak össze-vissza, tudnak repülni és nem akarnak megenni.*s meg is érkeztünk a szárnyasok legpozitívabb jellemzőjéhez, tulajdonképpen még az se érdekelne, ha azok is tudnának beszélni, de fontos, hogy bekebelezni már kevésbé szándékoznak. Egyébként pedig, ezek után erősen meggondolom, hogy valóban medvét akarok-e famulusnak. Valahogy nem tűnik okos gondolatnak.*
- Most, hogy így mondod, szeretnék még sokáig izgulni miatta, jó sokáig.*s már hátrálok is, fogalmam sincs merre, csak minél távolabb attól a helytől, amerről a hangot vélem hallani, majd a hátam újra a falnak simul, s szépen el is kezdek oldalazni egy találomra kiválasztott irányba, az üvöltésnél megugorva kicsit. Mikor a köd oszlani kezd, megtorpanok és fintorogva veszem szemügyre a környezetemet, mire szépen rárakódott a vér, ahogy ruhámra is, mit dobhatok ki, amennyiben túlélem a kis kalandomat. Miután eleget szörnyülködtem kinézetemnek hála, felpillantok és akkor meglátom azt a nagy, nagyon nagy medvét.*
- Hello, örültem a találkozásnak. Na csá.*intek, aztán már sprintelek is a kijárat felé, de megtorpanok mikor hallom a nevetést, s igazán morcos arckifejezést vágva pördülök meg, hogy a vicces kedvű alakra meredjek. Most olyan szívesen átkoznám cafatokra, de még mindig itt van a medve, ami elég szép visszafogó erőt jelent.*
- Legközelebb más gondolatra csábulj el.*húzom fel az orrom kicsit. Egyébként a csajszi nem tűnik túlzottan gonosznak vagy kegyetlennek, na meg nőből van, így lassan haragudni is elfelejtek, bár csak lassan.*
- Majdnem a gatyámba csináltam és hülyét csináltam magamból, szuper volt, tényleg.*megforgatom a szemem és horkantok. Szavaira megemelem a szemöldököm és sóhajtok egyet.* - Ja, egész tehetségesen szívatsz meg békésen sétálgató, ártatlan elsősöket.*fintorgok, de azért láthatja rajtam, hogy nem okozott komoly lelki sérülést a dolog, tehát ki fogom heverni, csak kell még hozzá pár perc.*
- Szóval a bundás nem tud beszélni. Azt hiszem meggondolom még ezt a famulusos dolgot.*megingatom a fejem, miközben alaposan szemügyre veszem, ő mackósságát. Nagydarabnak és veszélyesnek tűnik, így inkább rávigyorgok és nem is nézek arra többet.*
- Gyakran szórakozol ilyenekkel vagy vegyem megtiszteltetésnek, hogy rajtam gyakoroltad ezt a valamit. Tulajdonképpen mi is volt ez?*érdeklődök, mert hát legalább ahhoz legyen már egy kis jogom, hogy megtudjam, hogy mi miatt bénáztam ennyit és lett véres a ruhám.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 4:47 pm

- Pedig olyan jó ötletet adtál.*vált kaján hanghordozásra. Ezekben nagyon jó, egyik pillanatról a másikra tudja váltogatni a hangját és az arckifejezését. Tökéletes színészpalánta lenne belőle.*
- Helyes.*dörmögi halkan, akárcsak egy medve. Tényleg jó színész ez a lány, és ráadásul még élvezi is. Bár ki ne élvezné ezt a helyzetet? Legfeljebb csak a nagyon rossz humorú egyének, már persze az ő oldaláról, mert bizonyára a srác nem épp legjobb élményei közé fogja elraktározni az esetet.*
- Arra nem is gondoltam. Nem szeretnék új evolúciót létrehozni, ember és medve keverékéből. Meg különben sem vagy az esetem, csupán abból a szempontból, hogy szeretek emberfiúkat felfalni.~Még mit nem!~*teszi hozzá magában kuncogva a lány, de azért jó az önmegtartóztatása, így hallani ez nem hallatszik.*
- A madarak finomak. Akárcsak te, már ahogy elnézlek.*úgy látszik, Luka nem tudja elterelni a "medve" figyelmét a kajálásról, valahogy minden téma ehhez kanyarodik vissza, természetesen a szőke leányzó jóvoltából.*
- De ugye tudod, hogy a sok stressz nem tesz jót?*kérdezi a lány félrebillentett fejjel, bár tudja, hogy a fiú ezt úgysem látja. Ő viszont látja a másikat, így érdeklődve szemléli a próbálkozást, hogy meglegyen az ajtó és kimenekülhessen ebből a szobából. Igazán vicces, mint az elmúlt rövidke időszak minden pillanata. De ez nem mehet így tovább, ugyanis a varázslat ideje kezd lejárni, így a köd is eloszlik. A lány még elbúj a famulus háta mögé, aztán mikor hallja a medvétől búcsúzó szavakat előugrik, hogy megmagyarázhassa a dolgot.*
- Megjegyeztem.*bólint rá vigyorogva. Nem hatja meg túlságosan a fiú azzal a duzzogó képével, sőt, inkább további nevetésre ingerli. Ez már csak egy ilyen nap.*
- Remek! Még nem próbáltam, de akkor ez arra ösztönöz, hogy még gyakrabban csináljam! Esetleg javaslat, hogy kit rémisszek még halálra?*érdeklődik kedves mosollyal az arcán. Nem gondolja komolyan, nem akarja azzal tölteni a napjait, hogy szegény elsősöket kiüldözi az iskolából. Így igen hamar lecsökkenne az elsősök száma, na meg az említett évfolyam egyként utálná őt, azt pedig nem nagyon szeretné.*
- Bizony, az is én voltam. Ő csak a zenei aláfestéshez kellett.*vigyorodik el, és összenéz Barti-val. A famulus szemén látja, hogy ő is szuperül szórakozik.*
- Nyugodtan válassz medvét, ha azt akarsz. A sajátod biztos nem akar megenni.*javasolja vidáman, egy kisebb félmosollyal.*
- Nem, nem túl gyakran. Vagyis igazából ez volt az első alkalom, úgyhogy ez megtiszteltetés.*nem mindennap szórakozik ilyennel egy felsőbb éves, szóval ezt tényleg veheti annak. Méltónak találta a lány egy kis viccre.*
- Ez, tudod egy olyan varázslat, amit Vérmágián fogsz tanulni majd jövőre, már ha átmész a vizsgán. A neve Vérköd, és a hátrányai ellenére...*mutat körbe a játéktermen, majd saját magán, a ruhájára célozva.* - .... én nagyon szeretem.*fejezi be egy nagy mosollyal. Na igen, a vért ki kell majd mosnia ezekből a szuper ruhákból, meg a hajából is, de megérte.*
- Egyébként tőle ne félj. Nem harap, csak karmol.*néz a hatalmas medvére, aki erre egy pillanat alatt visszaváltozik pici, nagyon aranyos vadmacskává.*
- Electra Richter vagyok, a cruorisból.*mutatkozik be a lány, miközben kezét nyújtja, amely szintén véres egy kicsit. Nem zavarja, ha a fiút igen, és nem fog vele kezet, megérti a dolgot.*
- Ja, és ő a famulusom, Bartimaeus, röviden Barti.*mutatja be aztán a famulust is, aki üdvözlésképpen nyávog egyet felnézve a fiúra.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 5:16 pm

*A szavakra már csak horkantok, el tudom képzelni, hogy milyen remek ötlet volt, nem véletlenül tettem hozzá, hogy biza ezt úgy nem igen szeretném, tehát akár hanyagolhatjuk is a fülletépést. Mindenesetre számomra még véletlenül se humoros ez az egész helyzet, így legszívesebben valahol máshol lennék, s nem is vagyok rest megkeresni a kiutat, ami sajnálatos módon egyelőre nem találok.*
- Sok más emberfiú is rohangál az iskolában, ha akarod bemutathatok párat.*most komolyan annyira nagylelkű és kedves vagyok, nem is értem, hogy mért nem csap le a lehetőségre, de nagyon gyorsan. A szavaira legszívesebben sírva fakadnék, de az milyen lenne már, hiszen én egy vérbeli férfiú vagyok, aki nem sírdogál nyilvánosan.*
- Az se tesz jót, ha megesznek.*próbálok minden erőmmel tiltakozni, s amikor a köd eloszlik és a leányzó is megjelenik rá kell jönnöm, hogy sikeresen túléltem az első találkozásomat egy valódi medvével, s ha nem lennék még mindig kiborulva, akkor most fél lábon táncikálnék.*
- Bárkit, aki nem én vagyok.*fonom össze karjaimat a mellkasom előtt és szörnyen csúnyán nézek, vagyis hát próbálkozok, de tulajdonképpen annyira nem is vagyok dühös a dolgok miatt.*
- Elég jól összedolgoztatok, komolyan elhittem, hogy beszél.*kínos vagy nem kínos ez az igazság, így hát minek tagadjam, feltehetőleg amúgy is tudja. A szavaira egy bólintás, talán igaza lehet, de egyelőre mindenképpen elegem van a medvékből, szóval ezt majd átgondolom szépen.*
- Remek, mindjárt sírok, úgy meghatódtam.*gúnyos pillantást küldök a lány felé. Érdekel is engem, hogy ez mekkora megtiszteltetés, attól még nem volt túl kedves dolog, ráadásul nem is számítottam rá és hát utálom a meglepetéseket. A válaszra azért rendesen odafigyelek, s bólogatok is közben, a hátránynál meg elhúzom a számat, hát igen, vettem észre, hogy akad vele probléma bőségesen.*
- Most mondanám, hogy örülök a találkozásnak, de ez nem igaz. Egyébként Luka Dubois.*kis gondolkozás után elfogadom a kézfogást, most már úgyis mindegy és a famulus felé is biccentek, majd egy sóhajjal mérem végig saját magam.*
- Maradnék még, de elég érdekesen festek, szóval passzolom a további társalgást. Ha legközelebb összefutunk, nem akarok gyakorló alany lenni. További szép napot.*intek neki és azért még egy apró mosolyt is küldök felé, mert ugyan morcos vagyok még egy csöppet, de tulajdonképpen nem haragszok. Végül is ez a dolog egy élmény volt, kevésbé jó, de azért hasznos.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-05-02, 5:34 pm

*Igen érdekes beszélgetés bontakozik ki a fiú és a "medve" között, amit igazából csak a medve mögött megbúvó lány élvez, de nagyon.*
- Rendben, bemutatod őket, aztán eszlek meg.*bólint elégedetten a lány, és torokhangon kuncogni kezd, mintha a medve lenne, és nagyon tetszene neki ez az ötlet. Igazából nem szeret emberfiúkat megenni, de hát ez még rejtély a srác számára.*
- Valószínűleg.*bólogat egyetértően a lány. Egyre jobb a szitu, de még mindig csak számára. Luka már nem élvezi ennyire, hiszen úgy hiszi, egy medve meg akarja enni, mármint ő azt hiszi, hogy egy medve meg akarja enni, de csak egy vicces kedvű lány áll a háttérben. Ez a köd eloszlásakor ki is derül, a fiú nagy bosszúságára. Talán jobban örült volna, ha tényleg egy medve áll a háttérben, egy lánytól a fiúk ezt nehezen viselik el, hiszen a hímnemű egyedek kényesen vigyáznak a jó hírükre, és némelynek még az egója is szép nagy.*
- Rendben.*bólint nagy kegyesen a lány, ez persze nem azt jelenti, hogy soha többé az életben nem fog kiszúrni a sráccal, ha olyan alkalom adódik, talán újra megismétlődik a dolog.*
- Na, akkor jók vagyunk, rosszcsont.*néz mosolyogva a famulusra. Most igencsak büszke magára, talán nem is véletlenül. Luka szavaira csak kuncog egyet, igazán édes, ahogyan duzzog a srác. Még az a jó, hogy nem próbálja tagadni, hogy megijedt. Legalább férfiasan bevallja, ezzel további mosolygásra késztetve a szőke leányzót.*
- Én viszont örülök, és nem sértődöm meg, amiért te nem.*mondja kedves mosollyal kezét nyújtva, és mikor Luka megfogja röviden meg is rázza. Már úgyis mindenük véres, ez már csak mellékes.*
- Igen, nekem is meg kéne fürödnöm, így eléggé morbid lehet a látvány.*néz végig magán. Úgy tűnik így elsőre, hogy ezeknek a ruháknak annyi, de talán még meg lehet őket menteni, valami nagyon erős tisztítószerrel.*
- Rendben, nem leszel.*mondja mosolyogva, majd mond egy "sziát", és még integet is a távozó fiúnak. Majd kicsit gonosz mosollyal hozzáteszi.* - Vagy mégis.*kuncog egyet és Barti-ra kacsint. Pálcáját előhúzva kitisztítja a játéktermet. Ez eltart úgy tíz percig, és amikor ezzel is megvan, végighaladva a folyosón és a klubhelyiségen tér vissza a szobájába tisztálkodni, egy új, vidám élménnyel gazdagodva.*