Mystral főutcája

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 1:39 pm

*Számítottam rá, hogy nem fogom tudni meggyőzni néhány egyszerű mondattal, meglehet, csak magam alatt vágom a fát azzal, hogy próbálok vele őszinte lenni, nyugodt és kitartó, de nekem sincsenek acélból az idegeim, voltaképpen fogalmam sincs mit tehetnék. Próbálkozom, más választásom jobb híján nincs, maximum mindketten kiosztjuk a másikat.*
- Velem szemben nem! *Imádom amikor játssza a sértődöttet, jogosan is teszi, de nem hagyom hogy olyat alkalmazzon rajtam, amivel szemben nem tudok semmit se tenni. Ez felér az emléktörléssel is, hogyha nagyon pedálozni akarnék. Rosszul esett neki is, nekem pedig ez.*
- Nem tudod? Akkor mehetsz is! *Mutatok kezemmel az útra, elveszem tekintetemet.* - Ha nem tudod mit akartál tőlem, miről beszélünk? *Nézek rá egy pillanatra, zöld szememben a csalódottság és a düh keveréke látható, s noha nem rá vagyok dühös, hanem a helyzetre, palástolni akkor sem tudom. Rá nem tudnék haragudni, akármit is tesz vagy mond, de csúnyán lövi az öngólt saját magának, annak ellenére, hogy tisztában vagyok hogyan értette az előbbieket.*
- Elég volt! *Emelem fel hangomat, bármi mást szívesen hallgatok, kiabáljon, üssön meg vagy küldjön el a fenébe, de hogy vádaskodjon és feltételezzen olyan dolgot, amiről fogalma sincs, ezzel engem becsmérelve azt nem szívesen hallgatom. Továbbra sem rá vagyok, hanem inkább magamra vagyok mérges, fogalmam sincs, mit tehetnék vagy mondhatnék. Talán az lenne a legtisztább, ha most engedném menni, azzal viszont elveszteném, és ezt nem szeretném.*
- Mert nem vetettem magamat rád egyből, már más pasira néztél és jól tetted…. *Bólintok szavain, a többit már figyelembe se véve, kezeimet saját magamtól is elveszem, nem kell lefejtenie.*
~ Nehogy elengedd!~ *Szólal meg belül a belső hang. Fejemet lehajtva, kezeimet ökölbe szorítva engedem, hogy kikerüljön elmenve mellettem. Egy pillanatig úgy érzem én vagyok az erősebb és nem a belső késztetés, ám ez mégsem így történik.*
- Daph, kérlek, várj…! *Fordulok utána, de egyetlen lépést sem teszek felé, csak jobb kezemet nyújtom felé kérlelően, bízva abban, hogy megáll és visszafordul. Nem tudok foglalkozni azzal hányan látják ezt, érzem tarkómon a kíváncsi tekinteteket, most mégis csak Daphot látom.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 1:55 pm

*Ha kell, bevetem minden varázserőmet és azzal teszem helyre Félixet, mivel nagyon is képes vagyok rá, ugyanis bár ő még nem tudja, elég nagyra vagyok a saját erőmmel, még egy magiszternek is nekimentem annak idején, tehát nem pont egy elsős fiú fog engem visszatartani, még akkor sem, hogyha nekem ő annál több és idősebbnek is tűnik a korához.*
- Szerintem pedig de. *kötöm az ebet a karóhoz és hát örülhet, hogy nem az emléktörlést alkalmazom rajta, mivel meg tudnám tenni és akkor aztán vége, elfelejthetné azt a másik csajt is, hogyha én úgy akarnám. De nem játszom el a gondolattal, nem hiszem, hogy ilyet tennék.*
- Miért, te tudod, hogy mit akartál tőlem? Egy jó kis szórakozás voltam, hiszen harmadéves vagyok, bizonyára menő dolog idősebb csajjal járni, akire a fél suli rá van állva és szerintem jóval szebb vagyok annál a másiknál is. Tehát hagjyuk inkább ezt, hogy ki mit akart a másiktól. *és elmegyek én, nem kell félnie, de egy pár szót azért még odamondok neki, ezzel adva ki szépen magamból a dolgokat, bár koránt sem mindent, de mégis elég sok dolgot. És hiába szól rám, nem hallgatok el, engem nem ilyen egyszerű elkussoltatni, ahhoz jobban oda kéne tennie magát. De ahogy kimondja azt, hogy azért, mert nem vetette rám magát, más után néztem, jobb kezem már lendül is és egy szép nagy pofonnal gazdagítom helyes pofiját.*
- Hogy te mekkora bunkó vagy! Semmiről se tudsz! *Takoda nekem régen oly sokat jelentett, Félix a nyomába se érhet, hiszen 2 és fél éve játszottuk azt egymás között, amit és azért, mert engedtem neki, nem hibáztatom magam, inkább őt sajnálom, hiszen barátnője van. Na de mindegy, fejemet is megcsóválom, majd inkább magára is hagyom, nekem ebből elég volt. Szépen el is indulok, de amikor utánam szól, megremegek és mégis megállok. Egy ideig még elnézek a távolba, majd fejem lehajtom picit, behunyom a szemem, elszámolok magamban ötig és ez után nyitom ki ismét a szemeimet, hogy visszafordítsam Félix felé a tekintetem.*
- Sajnálom. Nem akartam veszekedni és a te életed, azt csinálsz, amit akarsz, csak sz*rul esett. *ismerem is be, de nem mozdulok, nem tartom már fontosnak. Jól kezdtük, de másképp alakultak a dolgok, de hát, talán még barátok egyszer lehetünk, végülis, segítettünk egymásnak, úgy hiszem valamennyit, ezt talán nem kéne eldobni.*
- Én iszom valamit. *utalok itt a klubra és ezzel arra is, hogyha akar, velem tarthat, mit bánom én.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 2:14 pm

*Nem tartok attól, hogy esetleg Daph bármit is tenne, főleg nem a varázserejével, bár tudom hogy van neki,méghozzá nem kis kicsi, de ha megtenné ő bánná jobban, ezt figyelem előtt tartva pedig bátran szólok vissza és teszem helyre a dolgokat. De ha mégis megtenné akkor nincs miről beszélni a továbbiakban, ám ez meg sem fordul a fejemben.*
- Oh értem.. innen fúj a szél. Féltékeny vagy, mert bánod, hogy nem hagytad a csókot és más pedig megcsókolt. Magadnak sem vallanád be, de azért fáj ennyire ez az egész, mert igenis érzel irántam valamit, még most is. *Tekintetem és hangom is hideg, kiszorítok belőle minden érzelmet, nem akarom, hogy megbántódjon, de ezzel már elkéstem, ahogy látom. a legjobb fegyver a támadás, megmagyarázni pedig nem fogom, én nem ilyen vagyok. Tudom hogy ezt várja, hogy bocsánatot kérjek, de nem tettem úgy érzem semmi rosszat. Ismer, tudja, hogy milyen vagyok, az viszont fáj, hogy olyat is mond, ami meg sem történt. Sosem úgy tekintettem rá, mint egy olcsó numera, vagy egy egyéjszakás kaland.*
- Simán megtehettem volna, hogy letámadlak, megcsókollak... nem lett volna ellenedre, mert én tudom, hogy Te mit érzel. *Mutatok rá, folytatom tovább.* - Tényleg azt hitted, hogy lefekszem fűvel- fával csak mert te nem adtad magad? Kinézed belőlem? Őszintén! Magam ellen beszéltem amikor Nillel szakítottál. Kihez jöttél, ki vígasztalt meg? Hol volt az a híres neves barát, akihez most úgy ragaszkodsz? *Teszem fel sorjában a kérdéseket, hiszen nem csak én néztem másfelé, de engem nem zavar, egy szót se szóltam volna, ha ezt most nem így adja elő. Folytatnám tovább, lenne még mit mondanom, de Daph keze pofonra lendül én pedig nem védekezek, hagyom hogy megüssön. Semmit nem mondok vagy teszek, csak állok ott, lehajtott fejjel. Most zavar, hogy ennyien néznek.*
- Hé, mindenki húzzon a dolgára, nem ingyen műsor! *Kiáltok rá az összesereglett tömegre nem törődve azzal, hogy idősek is vannak, pont nem érdekel. Hagynom kéne elmenni, de még mindig nem tudom elereszteni, így utána szólok már nyugodtabban. Várom, hogy megforduljon, amit lassan meg is tesz, én pedig teszek két lépést előre.*
- Ne, ne kérj bocsánatot… *Emelem fel kezemet, hogy nem kell semmiért sem bocsánatot kérni. Odalépek hozzá, felé magasodva. Végigsimítok arcán óvatosan, végig a haján, le a karján a kézfejéig, melyet lassan megfogok.*
- Tudom, hogy haragszol, sajnálom és azt is, amit mondtam, de értsd meg, hogy félreérted. Nem kell hinned, nem kérem, a pofont is megérdemeltem. *Daph zöld tekintetét figyelem, végül magamhoz húzom és átölelem, persze csak ha hagyja magát.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 2:26 pm

*Komolyan, tök olyan érzésem van, mintha a falnak beszélnék egyfolytában. Akármit mondok vagy teszek, Félix egyszerűen a saját kénye-kedve szerint forgatja a szavaimat, hogy aztán ő jöjjön ki belőle jobban, de amikor hallom a szavait, melyek ridegül hangzanak, mégsem azok.*
- Én nem tagadtam eddig se és nem azt bánom, hogy nem hagytam. Azt bánom, hogy te hagytad, hogy más megcsókoljon, még mielőtt érezhetted volna az én csókomat. *vajon érti már? Fene se tudja, de hát ez így alakult, azt hiszem, hogy ebből már nem fogunk olyan egyszerűen kimászni, mint eddig, de a legjobb kapcsolatokból se maradhat ki egy-egy vita, néha szükség van rá.*
- De nem tetted meg. *világítok is rá a dologra, de amikor a másokkal való szexualítást említi, bizony bólintok, mert úgy érzem, hogy bárkivel lefeküdne, szerintem simán megtenné...* - Ő vele más a helyzet, amolyan se veled, se nélküled dolog, szóval nem lehetett mellettem, egyszerűen nem tehette meg és amúgy se láttam már hónapok óta, élte az életét, ennyi. *tényleg így van, nem Takoda a hibás. De ahogy viszont már engem sért meg a szavaival, az agyam is eldurran és pofozom is meg, azt hiszem, hogy ez még mindig jobb, mintha megátkoznám őt valamivel, mondjuk a cruciatus átokkal. Azért se teszem, mert belül félek, hogy akkor örökké eltolnám magamtól és soha nem bocsátana meg. Pár nézelődőnk is akad, de nem érdekel, had nézzenek, hogyha ez tetszik nekik, én viszont itt most léptem. Elég volt, sőt sok is, szükségem van egy italra és egy kis gondolkodásnyi időre, de mégse tudok elmenekülni, ahogy szeretnék, mivel utánam szól, én pedig bocsánatot kérek tőle. Nem, nincs jogom felróni neki bármit is, nem vagyunk együtt, nem tartozik nekem semmivel sem, mégse fogom nyugodtan végignézni mindezt, a véleményemet megmondhatom neki. Viszont ahogy velem szembe kerül és végigsimít arcomon, majd kezemen, csak a szemeibe nézek, de nem mosolygok, mégsem húzódom el.*
- Tudom, hogy megérdemelted és nem hiszek, megmondtam, én nem fogok belepiszkálni az életedbe, légy azzal, akivel akarsz és ha az tetszik, csináld azt, amit a halott kedvesed után, légy mindenkivel, biztosan jó taktika. *nem bántóak most a szavaim, csak észhez akarom téríteni. Annak idején se jött be a dolog neki, ő maga is mondta és én azt hittem, hogy talán befejezte, de mégsem, akkor csinálja csak tovább. Az ölelést viszont megérzem, de mégsem hagyom, így bújok ki kezei közül.*
- Ezt most ne, nem szeretnék ilyen közel lenni hozzád. *nézek is fel rá, mivel tényleg nem vágyom most a karjaira, adja azokat másnak. Igen, már csak dacból se. *
- Jössz a klubba egy italra? *kérdezek rá akkor már ismét, ha így alakult a dolog, aztán majd lesz, ami lesz.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 2:46 pm

*Néhány nappal ezelőtt még meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg ebből ekkora vita lehet, persze akkor még azt sem tudtam, hogy ő látott a csajjal a szabászatban. Ám az már megtörtént elmúlt, noha azóta elvittem ebédelni is, de erről meg végképp nem kell tudnia Daphnak, jobb ez így. Neki is és nekem is, főleg mert látom, hogy ez így menthetetlen.*
- Ütöttem volna meg? Tudod ez nem így működik. Megcsókolt és ennyi. Pont. Nem is én csókoltam meg őt, hanem ő engem, szóval… *Legyintek, minek is magyarázkodom, látom, hogy nagyon ragaszkodik ahhoz, amit fejben szépen összerakott magának.*
- Nahjó, most már tényleg nem értelek. Ha akkor megteszem az a bajod, de ha meg nem, akkor az. Igazán eldönthetnéd, mégis mit akarsz. *Döntöm kissé oldalvást fejemet, ezzel is jelezve, hogy őszintén nem értem a női logikát, és bosszant, hogy most úgy állítja be a dolgot, hogy rosszul tettem, hogy nem tettem meg. Ha megteszem, azért pofoz meg.*
~ Nők és a logikájuk. Ki játszik kivel? Nem akarsz tőlem semmit, de felvagy háborodva, ha más megcsókol… mintha elszámolással tartoznék…~ *Kitartóan nézek Daphne szemeibe, nem tagadom, hogy hibáztam, de ez már több a soknál, jobb, ha véget vetek a vitatkozásnak. Hallgatom a másik srácról szóló mondatait, bár sehova se tudom rakni a dolgot. Nem csak én, de ő is több vasat tart a tűzbe, tőlem eközben elvárja, hogy legyek hűséges. Egyetlen nővel sem feküdtem le ittlétem óta, rá várok, ezt megmondtam a kezdetek óta, persze, bejött egy kósza csók és így ennyi. Ezen mit nem lehet megérteni? Bennem eközben elpattan a húr, olyat mondok, amit magam sem gondolok komolyan, melyre pofozással reagál, végeredményben jogosan. Hagyom, hogy menjen, bár nem szeretném, belső énem igenis harcol az akaratommal. Utána eredek, hogy bocsánatot kérjek.*
- Daph én… *Próbálom egyszerűen, de nem engedi, hogy megöleljem, tudtomra is adja, hogy nem akar közel kerülni hozzám. Bólintok, hogy megértettem.*
- Nem, azt hiszem most arra nekem nincs szükségem! *Csóválom fejemet, én inkább maradnék. Nem menne le egyetlen korty alkohol sem, nem tudom ebbe fojtani az érzéseimet, ez nem az én asztalom. Megfogom a cuccaimat, magamra kanyarítom, Daphra nézek és halványan elmosolyodom.*
- Tényleg sajnálom! *Elkapom tekintetemet, képtelen lennék ezek után a szemébe nézni, s mert tudom, hogy menni akar, nem tartom vissza. Körbenézek, fogalmam sincs hova fogok menni, vagy mit szeretnék egyáltalán. Alsó ajkamba harapok, tudom, hogy még bámészkodnak, de nem fogom senkinek sem megadni azt az örömöt, hogy nevethessenek rajtam.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 2:54 pm

*Ahogy nézem, túlságosan is nehéz a felfogása, csak a maga javát nézi, eszébe se jut az, hogy mit miért is mondok, tehát már kezdem unni nagyon ezt a magyarázkodást, mert én világosan elmondtam, hogy mit miért is gondolok.*
- Aha és ez nagy magyarázkodás. De mint mondtam, nekem már mindegy, csinálj vele, amit csak akarsz. *de engem elfelejthet, mert tényleg nem fogom eltűrni azt, hogy akármelyik kis csitrivel szórakozzon, amikor én mást is érzek iránta, mert csak engem tenne tönkre. Azt hiszem, hogy Nilt is máris többre értékelem, ő legalább mindig hű volt hozzám. Tudom-tudom, én se vagyok egy jó kislány, de most mégis rohadtul nehezen viselem ezt az egészet és hát ki tudja, hogy mi történt még közöttük vagy mi fog, de azt hiszem, hogy tovább kell ezen lépnem és nem aggasztani magamat a dolgokon, mert csak további fájdalmakat fog szülni.*
- Ezek szerint nem ismersz engem, hogy tudd, hogy mikor kellene tenned vagy mikor nem. *erre már tényleg nincs mit mondanom. Még jó pár dolgot egymás fejéhez vágunk, majd csattan a pofon is, én pedig le szeretnék lépni, de mégis, hagyom neki, hogy visszatartson, hogy megérintsen és bár bele tudnék borzongani, annyira vágyom erre, mégis uralkodom magamon és nemsokára már az ölelését is elutasítom, nem fogok most ilyen könnyen tovább lépni ezen, mert félek, hogy megégetem magam.*
- Rendben, akkor megyek egyedül. *értem én, szóval ha nem, akkor nem. Inkább én nekem kéne barátként nézni rá, ahogy eleinte is megpróbáltam, csak az a rossz, hogy annyira szükségem lenne rá és jó lenne ismét oly sok időt vele tölteni, de ez a vonat már elment.*
- Nem kell, érezd jól magad, aztán majd még biztosan összefutunk, szia. *intek is neki és szépen el is húzok, így hát a célom felé haladok, ami nem más, mint a klub, de mégse iszom alkoholt, csak egy kóla kerül a kezem ügyébe és nemsokára el is hagyom a szórakozóhelyet, nincs most kedvem más társaságára.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-12, 3:12 pm

*Elég nehéz egy megbántott nővel egyáltalán szót érteni, nemhogy elmondani valójában mi is történt. Ha nem magyarázkodik az ember, akkor aláírja azt, hogy valóban az történt, amire gyanakszik, vagy úgy hiszi, hogy azt látta amit, ha pedig az ellenkezője történik, tehát megpróbálja az ember megértetni, hogy nem úgy van az, ahogy, akkor pedig úgy veszik, hogy magyarázkodik. Én is ebbe a hibába esek, fogalmam sincs, mi lenne a helyes. Egyet biztosra veszek, Daph nekem van olyan fontos, hogy bármit megtegyek érte, ám átesünk mindketten a ló túloldalára, olyanokat mondva a másiknak, amit már nem gondolunk komolyan. Én legalábbis így vagyok ezzel, Daphból pedig a sértettség és a csalódottság beszél.*
- Igen, tudod, magyarázkodom, mert fontos vagy és megpróbálom megértetni veled, hogy badarságokat beszélsz. *Mindkét kezemet arcom elé emelem, fáradtan sóhajtok bele tenyerembe, ujjaimmal pedig lehunyt szememet dörzsölöm, így gondolkodva el, mi lenne a helyes, miközben tovább hallgatom, miszerint én nem is ismerem. Ezzel a mondattal betette nálam a kaput és a tetejében még egy pofont is kioszt. Megérdemlem, szó se róla, de nem tudom neki ezzel most miért lett jobb. Soha nem tudnék rá kezet emelni, így is bántottam, akaratom ellenére. Egy belső késztetés hatására mégis megpróbálom menteni a menthetőt, gyengéden érintem arcát, hogy megsimogathassam, most utoljára, kitudja lesz-e még alkalmam. Jó lenne átölelni, szeretném magamhoz húzni, de kibújik, ő nem akarja, és ezt tiszteletben tartom.*
- Vigyázz magadra! *Szólok még neki, látván, hogy ő mégis megy. Egy ideig nézem, de mikor látom, hogy nem fordul vissza, én is elindulok, vissza a révhez, muszáj hajóznom, meglehet vissza sem jövök, még nem tudom. Értelmetlen volt ez az egész, akaratlanul is megbántottam, nem kér belőlem ezt pedig valahogy meg is értem.*
~Se otthonom, se hazám... mondaná apám! Öreg, mond, mit tegyek? ~ *Feltekintek az égre, melyen hosszú szürke felhők úsznak komótosan. Magamba mélyedve érkezem a révhez, ahol a vitorláshoz érve elhagyom a kikötőt. Célom még nincs, majd útközben kitalálom.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-14, 8:43 pm

*Ahogy Nil elmondja nekem, hogy ő igazából egy tanársegéd és engem is fog tanítani, hirtelen érzem azt, hogy iszonyúan kezdek bepánikolni, mivel nem szeretnék leégni előtte. Tudom, hogy még csak pár órája ismerem, de mégis, olyan, mintha már napok vagy hetek óta az ismerősöm, barátom lenne, annyi mindenről beszéltünk és oly őszintén.*
- Hát, még meglátom. *vigyorodom el, de azért nehéz lepleznem a zavarodottságomat, amelyet ez az egész kiváltott belőlem.* - Oh értem, valahogy én ilyesmire nem is gondoltam, jó is, hogy mondtad. Főleg azért, mert ha majd arra a spiritiszta vagy milyen órára megyek, legalább nem fogok meglepődni, ha látlak. *bár furcsa lesz tanárként viselkedni vele, de hát nincs mit tenni, majd tartom magam ehhez az egészhez. Mégse csókolhatom meg az órán, na meg, félő, hogy bárki félreértené és kellemetlen helyzetbe hoznám Nilt, azt mégse szeretném. Viszont a téma terelődik, így jön szóba a magánélet, majd a szerelem, de én most nem akarok férfit az életembe, azaz, hát Nil már belekerült és valahogy úgy érzem, hogy még többet és többet akarok belőle.*
- Hát igen, de tökéletes vagy, a kis egoddal együtt. *vigyorodom is el jókedvűen, de aztán ideje lenne mennünk, így jöhet a készülődés és végül már annak a megbeszélése, hogy hová is menjünk. *
- Egy picit kajás vagyok, tegnap reggel óta nem ettem semmit. *húzom is el a számat, de már hallom is, hogy itt a konyhán kívül van egy étkező is, ahol bármit lehet enni. Szemeim is felragyognak, jó tudni, hogy ilyen sok minden van itt.*
- Ez tényleg csodálatos. *bólintok is rá, majd végül jön a bók is, melyet nem igazán tudok még hogy kezelni.*
- Tarkh-nak is bevertem már egyet, neked is be tudok. *öltöm is ki felé a nyelvem játékosan, de aztán már el is hagyjuk a Jáspis hálót, ideje máshová is térni.*
- Rendben, én bízom benned. *ahogy viszont kezem elkapja, úgy nézek le rá, de ő már húzni is kezd, lefelé, méghozzá az ismerős aulába. Furcsa, hogy így megyünk, de követem is sebesen, majd pár perc múlva már a városban is vagyunk, hol elereszt és a botját nyomja a kezembe. Természetesen a mágiát használó botot, merre lenézek és utána pislogok párat.*
- Mit csináljak vele? *kérdezem értetlenül, de már jön is a magyarázat, így bólogatok aprókat, hogy látom, de ahogy mögém kerül és már magához is húz, úgy mosolyodom el cseppet.*
- Nem hagysz koncentrálni. *nevetek is fel, de azért célzok arra a tárgyra, amelyiket mondja.*
- Deprimo! *hallgatok is rá, de a váza hirtelen emelkedik a magasba, majd csillan meg és végül leesik a földre, úgy törik össze. Homlokom ráncolom, majd már a fiú felé is fordulok, a pálcáját pedig a föld felé tartom.*
- Ennek így kellett lennie? *kíváncsiskodom is, majd végül felemelem a varázsvesszőt és úgy vizsgálgatom.*
- Szerintem ez a boszorkányosdi akkor se nekem való. *adom is lassan vissza a kezébe, mert tényleg kellemetlen, hogy hülyeséget csinálok, csoda, hogy történt valami az előbb.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-14, 9:03 pm

-Spirituális ismeretek, és ha meg lepődsz ha nem akkor is találkozni fogunk, a könyvek miatt meg ne aggódj, majd megkapod a jegyzeteimet.*mosolyodom el, hiszen hallottam az előbbi kérdését is, amire most meg is adom a választ, látszik hogy igyekezne, már csak azért is gondolom úgy hogy megéri ha itt marad. A díécséretre azonban csak felnevetve csóválom meg a fejemet.*
-Fenéket vagyok tökéletes... Tudod az emberbe az a szép hogy tökéletlen, és én élvezem is ezt a léltet..*vigyorodom el, de azért jól esik hogy ilyesmit mond rólam, még ha valójában nem is vagyok tökéletes. Talán egy igazi, és jó barátság kezdete lehet ez az egész, még ha annál már sokkalta közelebb is kerültünk egymáshoz fizikálisan. Ezután beszélek neki az étkezőről is biztosítva, hogy amit keres azt bizony itt megtalálhatja, hiszen minden étel fellelhető itt, s ahogy látom ez a hír örömteli a számára.*
-Akkor hazafelé oda is benézünk, nem jó ha koplalsz főleg hogy ha hozzám hasonlóan te se veted meg a piát. *felelem egy kisebb mosollyal ezzel is jelezve hogy nem akarok beleszólni az életébe, hiszen az ivásra most nem mondtam semmit. Amikor azonban azzal jön hogy Tarkhnak is bevert egyet, csak megrántom a vállamat.*
-Az meglehet de én tudom hogy nekem nem fogsz, szóval kár a gőzért nem tudsz megijeszteni.*mondom sejtelmes mosollyal, hiszen ilyen zsarolással nem tudja megakadályozni hogy bókoljak ha úgy akarok, minden esetre kezdem úgy érezni hogy talán elmondható lesz mindettőnk részéről hogy ez egy jó nap volt. Nemsokára elhagyjuk a hálót, majd a klubhelyiségtől már a kezét fogva vezetem tovább egészen Mystral utcájáig, ahol jöhet a fura ötletem, miszerint kipbóáltatok vele egy varázslatot.*
-Csak figyelj, és csináld azt amit mondok...*mondom a fülébe súgva miközben mögé állva finoman magamhoz vonom, és irányítani is kezdem a kezét, s így hallom a panaszkodást is, amire csak elvigyorodom.*
-És? Be fogsz panaszolni a házvezetőnknél hogy nem hagylak gyakorolni?*kérdezem vigyorogva, de azért elmondom mit is kéne tennie, így nemsokára a cserép felemelkedik majd le esve szét is törik. Egy picit elnézem a lány művét majd oldalra billentem a fejem.*
-Nem éppen de egy kezdőtöl ez szerintem nagyon jó. Ahhoz képest hogy most volt pálca a kezedben és más valaki pálcája legalább elértél valamit, van akiknek saját pálcájukkal se sikerülne..*rántom meg a vállamat de amikor vissza veszem a pálcát kicsit felnevetek.*
-Menny már.. Az előbb mozdítottál meg a varázserőddel egy cserepet. Nem így kellett volna elsülnie na és? Mi van akkor? Mégis csináltál valamit ami bizonyítja hogy gyakorlás árán menne, és még azt mondod hogy nem neked való?*kérdezek egyre közelebb hajolva hozzá , hangom persze nem negatív hiszen csak egy kis lelket akarok önteni bele.*
-Bent a pálcásnál az Avis igével próbálkozz, az barátságosabb... Most pedig készülj mert futni fogunk.*szegezem fel a pálcámat s irányítom egy másik cserépre.*
-Deprimo..*mondom ki, s ha minden igaz a cserép ripityára is robban, ezután még elismétlem háromszor, három különböző célponton s már hallhatjuk is az ordibállást és az ajtók nyitódását is. Azonban nem várom meg míg történik valami hanem csak finoman megragadva a lány karját futni is kezdek vele egészen a pálcásig.*
-Szedd a lábad mert ha ezek megtalálnak minket itt koncolnak fel..*kiálltok a lánynak nevetve. Néha nem árt kicsit rosszfiúnak lenni, főleg ha van is akivel lehet rosszalkodni. Mikor azonban megérkezünk a pálcáshoz mélyeket sóhatva biccentek az úr fele, s meg is szólalok*
-Jó napot a hölgynek pálcát szeretnénk venni, tudna mutatni párat?*kérdezem, mire a pálcás csak mosolyogva biccent s elő is kezd pakolni párat.*
-Nos ... akkor próbálkozz az Avis ige megteszi, szerintem észre fogod venni melyik lesz a tied.*mondom Rachelnek jelezve hogy nyugodtan próbálkozzon csak.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-14, 9:18 pm

- A te jegyzeteidet? Komolyan? Szerintem mindenki ölni tudna azért, hogy a tanára jegyzeteit lapozgathassa. *csillannak meg szép szemeim is, mert erre egyáltalán nem számítottam, de természetesen örülök neki és át is fogom nézni, na meg vigyázni is fogok rá, ahogy azt kell. *
- Akkor töketlen vagy. *nevetek is fel, én nekem aztán mindegy, hogy mit gondol magáról, én nekem eddig teljesen pozitív Nilről a véleményem, nem érzem úgy, hogy bármi gond is lenne. Indulásra készen is vagyunk, így hallom ám, hogy hol is lehet kajákat kapni, majd azt, hogy visszafelé megmutatja a helyet is, amire már rá is bólintok.*
- Remek! Amúgy meg, neked tényleg nem fogok beverni egyet sem, bár félő, hogy nálad nem is sikerülne. *vonok is vállat, ennyiben is hagyva a dolgot és végül hamarosan már a főutcán ácsorgunk, Nil mögöttem, én pedig a pálcáját fogva próbálok meg varázsolni, bár már előre érzem, hogy ez nem fog sikerülni, főleg úgy, hogy ő ilyen közel van hozzám, egész testemmel érzem az övét és a szobában történtek jutnak róla eszembe.*
- A házvezetőnél? Azt se tudom, hogy ki ő. *ismerem is be, mivel fogalmam sincs, se a nevéről, se a neméről, szóval teljes a tudatlanságom. Végül a "deprimo" is elhagyja ajkam, így emelkedik fel a cserép, majd puffan is le, tehát nem az a hatás jön létre, aminek kellene, én pedig már vissza is adom a pálcám a srácnak.*
- Nagyon meggyőző tudsz lenni, de csalódni fogsz, hogyha ennyire nagyra hiszel. *jelentem ki neki még most, aztán bólintok a másik igére és végül figyelek is, hogy mit fog csinálni. Futni fogunk? Hát...*
- Felőlem! Megölünk valakit? *csillannak fel szemeim, hiszen nem hátrálok meg a gyilkolás elől, de amikor pár cserép eltörik, már fel is nevetek és végül Nil után rohanva érünk el a pálcásig.*
- Annyira lökött vagy. *nézek is rá, majd ahogy megállunk az üzlet előtt, előre görnyedek, picit kifújom a levegőt és ez után már a boltba is lépek.*
- Szép estét! *köszöntöm is az öreg urat, ki már rendelkezésünkre áll, hála Nil szavainak és miután felmért, már elő is kezdi pakolni a pálcákat.*
- Oké, akkor Avis. *veszem is fel az egyik pálcát, de hiába mondom ki az igét, egyáltalán semmi se történik. Jöhet egy következő, melytől mintha a szélfújás lenne erősebb a boltban, a harmadiknál pedig a falból jön ki egy darab. Jó sokáig válogatunk, mivel egyiknél se történik az, aminek kéne, ez látszik a pálcáson is.*
- Ahj, mondtam én, hogy nem való nekem ez az egész. *tekintek is Nil felé, de a bácsitól ekkor egy barna színű pálcát kapok és jöhet az újabb próba.*
- Avis! *apró, picinyke, gyönyörű madarak röppennek ki belőle, én pedig mosolyogva hallgatom csiripelésüket.*
- De szépek! *az úr arca felragyog, látszik rajta, hogy ez lesz a jó és már el is meséli, hogy milyen a pálcám. Sárkány szívizomhúrja található benne, aminél én nagyot nézek, hiszen sose hallottam még arról, hogy sárkányok léteznének. Mogyoró fából készült maga a pálca és 13 hüvelyk hosszú, enyhén rugalmas. Egyszerű, tehát nincsen rajta semmi csicsa, de mégis, tetszik, hozzám való.*
- Mennyivel tartozom? *kérdezek is rá a férfinél, mivel hallom ám, hogy ez a jó pálca, így zsebembe is nyúlok, majd pont annyit veszek elő, amennyit kell fizetnem, ugyanis több pénz nincs is nálam, de majd szerzek, nem aggódok én ez miatt.*
- Szerinted Nil? *pillantok rá, hátha ő jobban ért nálam a pálcákhoz.*
- És most akkor merre? *kérdezek is rá, miközben ha minden igaz, el is hagyjuk ezt a boltot... ideje máshová menni.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-14, 9:41 pm

-Nemtudom eddig nem sok embernek adtam kölcsön, de akkor vigyázz az életedre, szóval igen komolyan.*vigyorgok rá, majd el is mondom hogy nem szeretnék tökéletes lenni, ám a vissza szólásra még szélesebb lesz a mosoly az arcomon ahogy végig nézek magamon.*
-Ne akard, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét... Inkább tökéletlen.*nevetek én is felszabadultan. Fura is hogy most ennyire jó a kedvem de cseppet se bánom, nemsokára készen is vagyunk, s megbeszéljük még miket mutatok majd meg ha vissza jöttünk a pálca vásárlásból.*
-Azért mert képes vagyok irányítani másokat még nem jelenti hogy sebezhetetlen vagyok..*csupán csak ennyit mondok mosolyogva, nemsokára azonban már a főutcán vagyunk, ahol egy kis rögtönzött gyakorlást indítványozok a lánynak, viszont én magam is nehezítem a dolgát egy kis közjátékkal aminek hála igen közel kerülök hozzá.*
-Hát, akkor jobb ha megtudsz róla néhány dolgot. Sideris Valbraithnek hívják és eléggé szigorú nőszemély, de ha segítség kell hozzá bármikor fordulhatsz..*azt nem teszem hozzá hogy az unoka nővérem magam se tudom miért viszont a varázslat nem úgy jön össze ahogy kellene, ám én ezt nem kudarcként fogom fel. Szavaival ellentétbe engem nem lombozott le a dolog ami látszik az arcomon is.*
-Nem hiszlek nagyra. Abba hiszek hogy ha valamit akarsz elérheted, és el is kell érned, legalább addig ameddig én is a környéken leszek, mert meglehet nem maradok itt örökre, mégis csak harmadikos vagyok már. A meggyőző erőmre meg akkor leszek büszke ha egyszer te is feladod ezt a szorongást hogy úgy se fog menni. Bármi sikerülhet ha valóban akarod.*magyarázom még mindig magabiztosan, majd jöhet a csínytevés is ám Rachel rosszfele tapogatózik amitől a homlokomra is csapok.*
-Te jó ég... Nem nem ölünk meg senkit, ezt a szót felejtsd el, itt a Mysterioban vagy Mystralban vagy Seol szigetén nincs gyilok csak ha önvédelem által teszed szóval nem akarok hallani erről..*dorgálom meg kicsit, na de aztán futásnak is eredünk, s nemsokára már a pálcásnál vagyunk ahol azt nézzük mely pálca lenen jó neki. Ahogy nézem a kezdeti kudarcok megvannak a harmadiknál én is lekapom a fejemet, nehogy engem találjon el az az átok.*
-Igazán? Az utolsóval lehet még meg is ölhettél volna, ez a része már egész jól megy, na nincs apelláta következőt..*mondom a lánynak szigorúan nem érdekelve a negatívkodása, de úgy tűnik nemsokára a pálcás olyat ad neki, amiből igencsak szép csicsergő madarak törnek ki, én pedig mosolyogva karolom át a vállánál fogva.*
-Nocsak miből lesz a cserebogár... Csak nem egy tökéletes madárteremtő bűbáj? Még mindig úgy gondolod nincs hozzá tehetséged?*lehet ezzel zavarba hozom, lehet hogy nem nem érdekel ezt most megérdemli a sok negatívkodás után. Ezután hagyom hogy fizessen, tudom hogy szegény, de más oka is van hogy nem hívom meg rá, azt akarom hogy tudja hogy ezt ő szerezte csak magának köszönheti. Jobban fogja becsülni mintha én vettem volna meg.*
-Nincs olyan hogy szerintem.. Hanem olyan hogy Szerinted. A Te pálcád működött mi kell még? Amúgy érdekes a magaja a pálcádnak... A sárkány szívizomhúros magot is lehet hozzá kapcsolni a vadsághoz... *mondom elgondolkozóan majd elköszönve a boltostól ki is megyünk az utcára ahol elő is állok a tervemmel.*
-Hát mindenek előtt az a kérdés itt akarsz e kint maradni, vagy a suliba? Itt akár elmehetünk a tóhoz vagy a vízeséshez, a két kedvenc helyemre, vagy ha táncolni akarsz van egy klub is, esetleg a suliba a szükség szobája.*hagyom neki hogy ő válasszon azt hiszem rá fér hogy kicsit lazítson olyan élet után ami mögötte van.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-25, 12:30 am

//Házi feladat//

*Láttam már jó pár gusztustalan dolgot életemben, amit vagy én, vagy többi embertársam csinál, de ez… ez a látvány kiveri nálam a biztosítékét. Még, hogy az emberek különbek az állatoknál… semmivel nem jobb pár személy néhány undorító gerinctelennél. Egy állat nem csinál ilyet fajtársával vagy a nála gyengébbel csak azért, mert megteheti. Gusztustalan, hogy egyes emberek mit meg nem engednek maguknak. Szegény utcai kutyus nem érdemelte ezt meg….
Ez volt az a pont, ahol végleg elszállt az agyam. Nagyon ritkán pöccenek be, de akkor is szoktam arra figyelni, hogy kontroláljam magam, de most nem. Hülyére fogom trancsírozni ezeket a mocskokat. Tudtam, hogy amit kitaláltam attól én nem leszek különb nálunk, de ezzel az információval meg tudok birkózni. Lehet, hogy ettől kevesebb leszek, de ez most egy cseppet sem érdekel, mert most nem én vagyok. Olyan mintha valaki más lenne bennem, aki valahonnan nagyon mélyről előbányássza ezeket a gusztustalan dolgokat. Én, mint Mona hagytam leigázni magam, hogy az a valaki büntesse meg őket ily kegyetlen módon.
Egy percig nem bírtam tovább nézni és hallgatni, amit azzal a szerencsétlen állattal csinálnak. Agyamba már felkúszott a vér szaga, ami vörös keretet adott látásomnak. Fejemben kínzások képei jelentek meg már csak a megvalósításon kellett gondolkodnom, de gyorsan ez is a kirakós többi darabjához illeszkedett, alig egy másodperc alatt.*
- Repudio muglicum. *Hangzik el az első varázslat, amivel bebiztosítom magamnak a helyszínt, már amennyire ezt egy varázsló városba lehet, de több, mint a semmi.*
- Vivus Illusio. *Lépek be a sikátorba pálcámmal félkörív alakot írva le, majd odafigyelve a fejemben lévő képet kezdem el kivetíteni, aminek csak egy pontja lesz valódi.
A sikátorban éjszaka lévén, így is sötét van, de most, ahogy a falakat mintha fekete festék lepné, el teljesen besötétedik minden. Az orromig nem látok, de a jobboldali fal közepére egy nagy gyertyatartót képzelek, ami már is megvilágítja a helységet… bár lehet addig jobb volt áldozataimnak, míg nem láttak semmit. A mögöttem lévő üres térre, hogy még véletlenül se gondoljanak szökésre ezek ketten, tüskés falat varázsolok, aminek pengéi lazán átszúrnák a koponyát is, már ha valódi lenne. A gyertyatartó mellett hatalmas polcokkal telerakott szekrény jelenik meg, amin kínzóeszközök úgy, mint kalapács, fűrész, körömcsipesz és különböző méretű kések jelennek meg, amire az egyik puhapöcs rémült sikoltást hallat, de emiatt nem kell aggódnia, mert ez is még illúzió. Persze a hely tökéletességét elrontja a sikátorban megmaradt tárgyak, -amiket szándékosan hagytam ott - mint például a szemetes, az üvegszilánkok, egyéb kacatok és szegény kimúlt kutyus is. Az ostoba suhancok a sarokba lapulnak, hátha ott nem veszem őket észre, de tévedtek. Ezek ketten itt most vagy nem tudnak varázsolni, vagy annyira rájuk ijesztettem, hogy azt is elfelejtették fiúk vagy lányok. Mondjuk pálcát sem látok egyiknél sem. Félelemtől reszketve, nyöszörögve magatehetetlenül várják sötét sorsukat. Nem kell sokáig várniuk, mert az illúzió valódi része is megjelenik, ami nem más, mint a kínzó asztal. Hideg, rozsdamentes acél, vér elvezető sávval és bőr övekkel, amik a végtagot és a fejet rögzítik.*
- Petrificus totalus. *Iktatom ki egy kis időre az egyiket, aki összekuporodva a kuka mellé fészkelte magát, a gyáva. A másik, amelyik a kutyát kínozta kését markolászva remegő kézzel próbálja kordában tartani magát a menekülés útját kutatva. Sajnos rá kell ébresztenem, hogy nincs ilyen.*
- Imperio! *Szegezem rá pálcámat, majd egy félkörív alakot írok le. A varázslat sikeresen létrejön, úgyhogy már bele is kezdhetek a játszadozásba. Gondolati úton az asztalhoz parancsolom, amire aztán fel is mászik. Ezek után elveszem tőle a kést, majd miután mozdulatlanná tettem a pántok segítségével oda szíjazom, hogy el ne mozduljon. A bőr pántokat jó erősen meghúzom, és ahogy a két bőr nyikorog egymáson, ahogy dörzsölik egymást az egyszerűen fenséges. Már ettől is fájdalmas grimasz torzul az arcára pedig még bele se kezdtem a játékba.
Gyerekkoromban már tapasztaltam, hogy a forró vas mire képes és ezt több sebhelyem is bizonyítja a lábamon, ezért ez a technika nem vonz. Helyette sokkal érdekesebb dolgokat találtam ki.*
- Hm… Jó kés. Ahogy látom nem rég volt élezve. Szép íves a penge. Sok mindent lehet vele csinálni. Megnézzük mi mindenre jó? *Hajolok az ipse arcába szeme előtt csillogtatva a véres kést, amit nem rég koboztam el tőle. Úgy tűnik felkészültek vagy már nem először csinálták.*
- Bizonyára tudod nagyon sok kínzási módszer létezik. Főleg a keresztények szerették alkalmazni őket eretnekeken…*Tartok itt egy kis hatásszünetet, majd a sikátorban sétálgatva felveszek egy koszos konzervdobozt, amit aztán az ürge mellé helyezek.*
- Hallottál már az eretnekek villájáról? *Pillantok rá miközben ujjamba szúrom a kés hegyét, amiből vér serken. A kicsorduló vércseppeket a konzervdobozra csepegtetem, pontosabban ötöt, majd lenyalom ujjamról a maradékot.*
- Ez egy olyan eszköz, aminek végén két-két szarvacska van, de minek is magyarázom, biztos nem tudod elképzelni. Na, várj, mindjárt megmutatom.*Előveszem pálcámat, majd elkezdem a három kör lerajzolását újra és újra elmondva a varázsmondatot.*
- Rem transformationis meum voluntas. *Menet közben a már említett tárgy alakja pörög a fejemben a két-két villájával és a nyéllel. Nem túl bonyolult, úgyhogy percek alatt elkészül a fémből készült kis tárgy. Nem tartok attól, hogy valaki megzavar minket, ezért nyugodtan és odafigyelve teremtem meg a tárgyat, ami szerencsére olyan lesz, mint ahogy elképzeltem.*
- Nos, hát ez lenne az. *Forgatom meg ujjaim közt, majd az alak mellkasa felé közelítem az egyik végét.*
- Az Ókori hangtompító. Hát nem vicces? Így legalább nem fogsz nekem rikácsolni, de ami a legjobb, nem halsz bele, sőt még az emlékezeted se veszted el. Most pedig jól figyelj, mert fájni fog. Nagyon. *Ezzel pontot téve a mondat végére a villa egyik végét a szegycsontba szúrom, mire az alak fel is ordít, majd a másik végét az állába ezzel kiékelve a szájat, amiből egyből nem jön több hang csak mormogás. Állából és mellkasából neki áll csöpögni a vér, de ez cseppet sem érdekel. Közben megérzem a varázslat hatását hirtelen átsöpör rajtam egy kis fáradékonyság, de ez a tárgy túl kicsi ahhoz, hogy komolyabban megviseljen.*
- Nagyon szívesen eljátszanék veled, de sajnos nem mondhatnám, hogy rá érek. *Görbítem le ajkaim szélét szomorú arcot vágva.*
- De ha már itt vagy és ilyen érdeklődve figyelsz, akkor elmesélem a másik két kedvenc kínzási módszerem. Az egyik a vádli felvágása, amibe utána sót szórtak, hogy ne vérezzen el az illető a másik pedig a tűt, a körmöt alá. Uhh nézd még a szőr is feláll a karomon tőle, de nem ezt akartam mondani. *Kezdek el ismét játszani a bicskával, majd a csávóka lábához sétálok.*
- A legérdekesebb abban a kínzásban, hogy ha elég mélyre nyomod le a tűt, akkor akár az áldozat szíve is leállhat, mert a szív túl nagy impulzust kap. Meglepő nem, hogy egy ekkora szerv mikre képes… engem elképeszt. *Zongorázik végig ujjain a késemmel.* Sajnos most nincs nálam elég tű, úgyhogy ezt most mellőznünk kell, de ne aggódj, mindjárt elsétálhatsz a lábadon. *Vigyorodok el szélesen, majd a vádlijába vágom a kést, amit aztán egy határozott mozdulattal le is rántok. Ugyan nem megy ez olyan könnyen, de az izmok hamar cafatokban lógnak. Egy láb nem buli és már amúgy is belejöttem, ezért a mozdulatot megismétlem a másik lábán is. Az asztal vége szép vörös színben kavarog, miközben a vérelvezetőben összegyűlik a vér. Áldozatom azonban nem tűri jól a fájdalmat és végtagjait rángatja ám tök fölöslegesen, mert a szíjjak szorosan vannak megkötve és ezzel is csak a saját bőrét nyúzza le. A hangtompítóm pedig tökéletesen működik. Ugyan az ürge nagyon próbál hangosan kiabálni -gondolom a fájdalomtól- az eretnekek villája ezt nem engedi neki, ezért minden hang amit képez egyszerű dörmögéssé alakul. *
- Sajnos nincs nálam só, ezért lassan elvérzel, de addig is mit szólnál egy kis sétához? *Oldozom ki a szíjakat a végtagokon és a fejen, majd ismét az Imperio varázslattal körbe-körbesétálásra kényszerítem, hogy addig menjen, ameddig tud. Kezem és ruhám csupa vér, elég mocskosan nézek ki ráadásul az éjszaka is elment ezzel a kis játékkal. Jön a hajnal és az emberek neki állnak sétálni az utcán és a mugli riasztó varázslatom nem működik a varázslókra. Röviden ideje eltűnnöm.*
- Sajnálom, de rád már nincs elég időm, pedig neked is kitaláltam volna valamit. Azért ne légy elkeseredve de sem úszod meg ajándékozás nélkül. *Vigyorodok bele a megdermedt félelemben úszó szemekre, majd ismét varázslásba kezdek.*
- Finite Incantatem. *Oldozom fel a sóbálvány átok alól, de még mielőtt elszaladna - nem, mintha tudna - a következő átkommal sújtok le rá.*
- Crucio. *Hangzik is a kínzó átok, ami most olyan könnyen működik, mint a legegyszerűbb varázslat. Érzem, ahogy testem minden porcikájában szétterjedő gyűlölet táplálja a varázslatot, hogy ez a nyomorék minél tovább szenvedjen. Nem szoktam másokat kínozni vagy szenvedéseit figyelve, de most nézem, ahogy a fájdalom összerántja izmait és állkapcsa majd kiugrik a fájdalmas ordítástól. Azonban a nap első fénysugarai már az eget színezik, így a játszadozásom sajnos véget ér. Pálcámat leeresztem, így a varázslat megtörik.*
- Avada Kedavra. *Suhintom felé pálcámat. Lehet más esetben nem ment volna ilyen könnyen a varázslat, de most magabiztos vagyok, és nagyon élvezem, hogy még egy tetűt irthattam ki. Sajnos a másik sem bírja túl sokáig a gyaloglást nyöszörögve esik össze. Már neki sincs, sok hátra én meg már mennék. Nem foglalkozom a nyomok eltakarításával. Minden itt hagyok, csak az illúziót tűntetem el. Megvágom csuklómat, hogy a vérem a földre folyjék, miközben arra gondolok, hogy eltűnjön a sötét kínzó szoba. Szerencsére ez sikerül is, mert a kép eltűnik és ismét csak az a mocskos sikátor van, ami előtte volt. A két hulla és a boncasztal megmaradt én viszont léptem. Tekintetem még egyszer körbe járatom, majd a főutca felé fordulok. Megdörzsölöm a dühtől világos barnává színeződött szememet, mintha egy álomból léptem volna, majd végig nézek magamon. Koránt sem vagyok szép látvány. Csupa vér vagyok, hajam mocskos és az arcomra tapad számban még mindig érzem a vér szagát miközben forog velem a világ. Sétálás közben a gyomrom még jobban felfordul miközben az agyam újra és újra végig pörgeti a képeket a most már tisztulni látszó emlékezetemben. Gyomrom nem bírja tovább fájdalmasan összerándul, majd testemet arra kényszeríti, hogy kiadja tartalmát. Megkapaszkodom a falban, hogy ne dőljek el, majd ha már sikerült összeszedni magamat megtörlöm a számat és tántorogva mászok el a révészig, aki hazahoz.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-25, 11:15 pm

//Toxicologia 4. házi feladat.//

*Határozottan rám férne a nagy hozzávaló keresgélés után valami nyugodtabb tempójú kellemes levegőzés, tekintve a múltban történteket Éppen ezért indulok most útnak, teleportgyűrűmet otthon tartva, megemberelve magamat a lustaság előtt, hogy egy kiadós csónakázásában és sétában legyen részem Mystralban. Öltözékem ehhez mért, a rám illő szokásos, elegáns ruhák, mely egy fekete bőrcipőt, nadrágot, illetve könyékig feltűrt ujjú inget tartalmaz, mit most mellény takar felül kigombolva, és mindezek szó szerint tetejére, most kalapom is fejembe húzom, mi alól ki-ki bújik egy-két rakoncátlan feketeség a hajtincseim közül. A kiegészítők természetesen megtalálhatóak rajtam, bal kézen pecsétgyűrűm, illetve csuklómon órám, valamint nyakékem ingem fölé lógatva biztosítja az ezüstös csillogást a holdfényben. Ráérősen ballagok tehát zsebembe csúsztatott kézzel – ami most kivételesen nem fogja rejtekében pálcámat, mivel az övemen fityeg, hanem az órán elkészített robbanó bájital egy üvegcséje, egyszem darabom -, végig Mystral főutcáján, és nyugodtan nézegetem az embereket, kirakatokat, néhol meg-meg állva elidőzni egy-két érdekességen. Konkrét célom nincs, egyszerűen lézengek a városban, mivel ennyi tanulás után nem árt meg, ha az ember kizárólag csak… létezik. Ekkor kelti fel figyelmemet egészen véletlenül, a tőlem jobbra húzódó, meglepő módon sötétebb sikátor, ami elég kietlennek látszik ahhoz, hogy önmagában vonzza a tekintetemet, és felkeltse kíváncsiságomat, mely éledezésének hála az irányt egy rövid megállással egybekötött tétovázás után a szűk járat felé veszem, lassan besétálva, kezeimet immár előhúzva, kissé merev testtartással. Tekintetem végig metszően figyel, de miután nagyjából a sikátor felénél sem történik semmi szokatlan, és a vége egy téglafalba ütközik, nem látom tovább értelmét az eddig sem túl sok eredménnyel kecsegtető, gyerekes megmozdulásomnak, így egyszerűen egy megvető horkantás után, ami némileg magamnak, és a helynek is szól, fordulnék vissza… Ám mozdulatom közben már csak egy, a bejárati végnél álló, elmosódott szürke kapucnis alakot látok suhintás közben, illetve hangja röppen el fülem mellett, minek egy része dobhártyámat is érinti.*
- Reducto! *hallom az egyértelmű támadást, ám felszólítást és miérteket már az ismeretlen láthatólag – illetve hallhatólag -, nem óhajt hozzáfűzni, ezért nem kis meglepetésként ér mindez, melynek hatására szemeim egy pillanatra nagyra nyílnak, és három másodperccel később nagyobb röppályát féloldalasan bejárva egy nyekkenéssel érek földet. Szerencsére az üveg nem sérül, hiszen másik oldalamra érkezem, így még a földet sem éri a bájital, de azonnal érzem a hátamba csapó fájdalmat, mivel bár fejemet nem ütöttem be, kalapom elgurul, és az esést sem tudom teljes mértékben tompítani, aminek hála jobb alkarom és gerincem mentén sajog mindenem. Ehhez képest viszonylag gyorsan csap fel bennem a védekezési ösztön, ami már a repülés közben létrejön, mégis felfogni csak a biztos talajon van időm, aminek hála sikeresen pattanok fel, ignorálva fájó porcikáim ellenkezését. Szemem kizárólag ellenfelemre szegezem, aki sebesen közeledik felém, előre szegezett pálcával, szürke kapucnis pulóverben, ami arcába van húzva, és első ránézésre a szakadt futócipő és rövidnadrág összetétel miatt, egy suhanc képe sejlik fel agyamban. Bizonyára úrias kinézetem zavarta meg, és esetleg némi kézpénzre vadászik, ami valljuk be, lévén, hogy körsétán veszek részt, nyilván van nálam, előéletemet nézve nem kis mennyiségben. Talán nem ártana meggondolni, hogy miképp mutatkozom, mert ha támadás ér, még ha egy sikátorban is, az aggasztó jel, ami legalább egy alapszintű védelmi rendszer betartására ösztökél a jövőben, teleportgyűrűm segítségével. Bal kezem szerencsére nem sérül, így kapom ki azonnal övemből pálcámat, és már emelem is…*
- Piroinito! *harsan ismét az arctalan alak, és bár alapvarázslatokkal operál… mégis eszméletlen gyors, reagálni nincs időm, csak számat eltátani, ami közelről sem elegendő védelem, maximum megerősíti a támadómban azt a képet, hogy fogyatékos volnék… esetleg talán elbízza magát, ám részemről ez igen szánalmas taktika… Döbbenetes módon, annak ellenére, hogy ezek a gondolatok futnak át agyamon, a félreugrás – jobban szólva fél lábról elrugaszkodott dőlés -, automatikusan következik be, viszont hiába, ugyanis a lángok egyenesen vállba találnak, vészesen közel szívemhez. Nyilván nem halok bele, mivel távol van még szívemtől, de a megcsapó forróság, ami arcomat is eléri, némileg megijeszt, hiszen mellényem lángra kap, s bármennyire is igyekszem, megérzem a lángok perzselését bőrömön, így gazdagodva egy csúnya égési sérüléssel. Sikerül ügyetlenül kibújtatnom magamat mellényemből, hogy földre dobjam, néhányszor rátaposva, közben vállamnál is ütlegelve a falánk lángok maradékát, ahol sikerül eloltanom, de figyelmem nem terjed széleskörű tűzoltásra, tehát a földön a mellényemet marcangoló tűz időt nyer, ugyanis…*
- Deprimo! *szólal meg ismét, most kényelmesen, hiszen a sajátos küzdelmem a ruhámmal biztosít elég időt arra, hogy célozzon, és támadjon. A varázslat közvetlenül lábam elé csapódik be, talán azért, mert gyilkolni nem szeretne, de így sem idejében kapom el egyik lábamat, mivel a másikat már a betonból kiröppenő kemény törmelék megsebzi, gatyámat is felszakítva, húsomba vájva. Fájdalmasan szisszenek fel, sérült lábam remegni kezd, kedvet ébresztve bennem az egyszerű összeesésre, míg a kínnal birkózom összeszorított fogakkal. Düh csillan a kétségbeesés mellett szemeimbe, ahogy a feltehetőleg hangjából ítélve férfire villannak, és fél lábon támaszkodva intek egyet pálcámmal lentebb, ami elkerüli figyelmét, mivel engem vizsgálgat.*
- Stupor! *szűröm át fogaim között, és szerencsére van elég erőm a varázslat elvégzéséhez, mely így röppen a másik felé, aki viszont eddigi figyelmetlenségét pótolván kapja maga elé pálcáját ismét hihetetlen sebességgel. Ereimben dübörög az adrenalin, de gondolkodni képtelen vagyok, csupán ösztönből cselekszem, felmérni nincs időm a helyzetet, és nagy eséllyel nem is lesz, ám a sugallatok régi beidegződésnek köszönhetőek, mikoron még csupán alapvarázslatokat használtam… így komolyabb koncentráció nélkül esélytelen, hogy idén tanult varázslatokat vessek be.*
- Protego! *kontrázza, amiért varázslatom teljesen hatástalan. Alkalmazkodom: nincs idő hezitálni, így lendítem ismét pálcámat, pontosan ugyan akkor, amikor ő, s bár átsuhan agyamon a védekezés gondolata, muszáj megtörnöm a dominanciáját, mivel ha egyfolytában védekezem, sarokba fog szorítani.*
- Sectumsempra! *hörgöm dühödten, mire átkom megindul, és a felém folyamatosan közeledő egyént mellkason találja, vérvörös tépéssel szelve át ruháit, mire az hanyatt esik, talán a hirtelen jött fájdalomtól, vagy elszenvedett sérüléstől.*
- Capitulatus! *kiabálja az én támadásommal egyidejűleg, mire pálcám védekezés híján kirepül kezemből, mialatt ő pedig hanyatt esik… A probléma ott kezdődik, hogy lábam sérült, így a most több mint tíz méterre landoló fegyveremért rohanni esélytelen, sőt veszélyes, másfelől pedig a kapucnis alak lassan, de biztosan, vérző sebeire szorítva kezét, pálcájával együtt áll fel. Egyszerűen nincs jobb ötletem, mint a hozzám közelebb lévő felé bicegni, s bármennyire is pálcámért kiált józan eszem, lévén, hogy mindketten sérültek vagyunk, némi esélyem puszta kézzel esetleg lehetséges… Eközben amaz kissé imbolyog már, hiszen vére szorgalmasan csurog le patakokban róla, amiért kifejezetten hálás vagyok, megkönnyítendő tervemet, s ezért nagyobb iramot veszek fel, ám egy földön heverő robbanásból visszamaradt törmelékben megbotlom sérült lábammal, így zuhanok hasra, tenyérrel tompítva az esést. Felpillantva zihálok, érzem, hogy kiver a víz, ahogyan sebeim is egyre jobban fájnak, és kifejezetten dühössé tesz a tény, miszerint sebesült lábamnak köszönhetően csuklottam össze. Ekkor gurul ki lassan és finoman zsebemből a bájital, amire téved szemem, ám támadóm nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, nem úgy mint én, akiben felizzik a remény szikrája. Villámgyorsan kapok oda fogóreflexeimnek köszönhetően, és amennyire tőlem telik eközben felnyomva magam, ülő helyzet szerűségből hajítom egyenesen a másiknak a fiolát, mellkasára, ahol az előző támadás is látszik. Azonnal hangos robbanó hang következik, mire kissé behunyom szemem összerándulva, s mikor kinyitom, a kapucni sötétjében alig kivehető emberi arcon kiülő döbbenet és fájdalom keverékére vethetek egy pillantást. Megrökönyödve nézem végig, ahogy lassan enged lába a maró hatás következtében egyre inkább tönkremenő szervezetnek, hiszen mellkasáról nem csak a ruha, illetve hús, de már a csont is tünedezik el, hangos jajveszékelés, aztán idővel hörgés közepette. Akármennyire is megrázó, és szeretném elkapni a tekintetemet, képtelen vagyok nem odanézni, ahol mellkasába szó szerint belátok, s a döbbenetes jelenetet csak a férfi összeesése szakítja meg, aki holt mozdulatlanul terül el a földön némileg érdekes pózban. Észre sem veszem, hogy szám is tátva marad, ahogy a vér dörömbölése fülemben minden mást elnyom, de idővel egy nagy nyelés után levegővételek sora következik, míg pillantásom is tovakúszik, és pulzusom nyugodni látszik. Ahogyan elterültem, szinte ugyan abban a pózban maradok egy ideig, annak ellenére, hogy zavar az előttem fekvő szétroncsolódott hulla, mivel a borzalmas vég megráz. Valahol belül, félek az ekkora fokú fájdalomtól, és élőben végignézni sokkoló élmény, ahogy egy ember, egy érző lény, gyakorlatilag felemésztődik az arcom előtt. Talán keménységet érdemel, hozzám nem illik a gyengeség, mégis egyszerűen menekülnék, ha tőlem tellene, rohannék ki a világból, vagy legalábbis a kastély felé, mintha ezzel magam mögött hagyhatnám a tetthelyet, és minél inkább távolodnék, annál inkább halványodna a szörnyű emlék képe. Erre nincs lehetőségem, de míg végiggondolom, sikerül összeszednem magam eléggé ahogy, hogy óvatosan, megkapaszkodva a falban felhúzzam magam, és lehetőleg gyorsan, de óvatosan tovabicegjek. Sejtelmem sincs miért pont én élem ezt át, de teóriám szerint a baj talál meg engem, ha nem én keresem azt, és keményebb szemléletem kialakulása ellen kellett egy lecke az élettől… amit egyedül volt muszáj átélnem, külső segítség nélkül, hiszen nyilván nem hallottak meg minket ilyen távolságból, mert a zajos utca egyhangú moraja elnyomja, és együgyűen kezeli az ehhez hasonló eseteket, csak úgy, mint az élet. Borzadva igyekszem haza pálcámmal együtt, hiszen nem hagyom ott, de takargatva magam és sebeimet, nincs se erőm, se kedvem magyarázkodni, tehát a csónakba bevetve magam próbálok türelemmel lenni, míg a gyengélkedőre nem érek, ahol majd ellátnak…*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-25, 11:58 pm

*Talán a lány is érzékeli zavaromat, ez látszik rajta, de hálás vagyok a távolodásáért. Igen, kissé merevnek érzem magam ebben a közegben, ám idő kell hozzá, hogy kinőjem, levetkőzzem magamról, ezért inkább semmit nem mondok, csak magamban szidom önmagamat, hogy nem tanulok gyorsabban ilyen téren.*
- Hát... legfeljebb ha nem sikerül, együtt leszünk kívülállók. *mosolygok rá biztatólag, és most először, lassan, kissé tétován, de oda nyúlok, hogy megveregessem a vállát picit esetlenül, de jószándékulag, majd egy szomorkás mosoly keretében húzzam vissza kezemet. Felkerül a házak témája, mikor figyelmesen hallgatom őt, hiszen társam beszél, én pedig jól nevelten hallgatom, ha már társalgok vele, akkor azt maximálisan...*
- Áh, értem. Nem is próbáltalak meg beleerőszakolni a házad jellemzőibe, hiszen fő... hogy önmagad maradj. *mondom halkan, mivel számomra ez fontos, én tudom igazán mit is jelent ez. Azonban ez a téma még egy kérdést felvet bennem, mire kíváncsian fordulok a lány felé.*
- Nem tudod véletlen, hogy az én házamra mi a jellemző? *némileg hallottam egy-két információt, de egy más házbéli véleményét is szeretném hallani. Ezek után érkezünk csak a rizikósabb témák felé, és jól kalkulál a lány, mire nagyot nyelve bólintok, ám ahogy elnézem őt, inkább nem kérdezősködöm a továbbiakban...*
- Nagyon sajnálom. Sok sikert a megtalálásához, tudod, itt biztos megkapod hozzá a képzettséget. *bátorítom finom mosollyal őt, míg egyre inkább tovább haladunk. Természetesen tovább beszélgetünk, így bólogatok a szavaira, némileg rásandítva oldalról, hogy felmérjem... kissé tényleg furcsa, de kedves lány.*
- Nincs veled semmi baj, nem kell mindenkivel törődni. Úgy értem, természetesen a maximumot kell saját magadból kihozni, mégis, ami nem megy, nem kell erőltetni. Be fogsz tudni illeszkedni. *mondom el véleményemet, míg kiérünk a főutcára. Tekintetem most a kirakatokon suhan végig, illetve a környezeten, felmérve az új helyszínt, s csak később talál vissza a lányra, mikor az kérdez.*
- Hát... a szavaidból ítélve, az egy állat, de nem igazán értem a famulus szó jelentését. Elmagyarázod? *pillantok kérdőn a lányra, s ha megteszi, akkor minden bizonnyal, én is tudok neki válaszolni. Közben lassan, ráérősen, de haladunk végig a főutcán, egyenesen vissza az iskola felé, kutyáink csaholását követve.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 12:31 am

*Mosollyal bólintok a szavaira, hisz tudom hogy sehogy sem leszek egyedül, mert van egy bár barátom. Legalább is a barátnak mondhatok egy két embert, sőt az egyiket még testvér ként szeretem is pedig csak egypárszor találkoztam vele. *
-Befogunk illeszkedni, csak .... csak... na majd meglátjuk...*hagyom rá mert egy kicsit el vagyok fáradok. Ma már eleget voltam fent. De azért szívesen beszélgetek a sráccal, bár furcsa, de senki sem tökéletes és mindenkit úgy kell elfogadni ahogy van. Tovább halad a beszélgetés és a házakról kezdünk beszélgetni. Mosolyra húzódik a szám, mert most Conrad is belekavarodott a maga zavart módjában. A kérdésére csak nyelek egy nagyot.*
-Juj, ezt most jól eltaláltad. Hát lássuk csak mit is tudok, ezer bocs ha rosszat mondok, de nem oda tartozok. Ebben a házban van a legtöbb különböző alaki, kik a céljukhoz ragaszkodnak minden képen és mindenki másban tehetséges. Képesek egyszer árnyék ként viselkedni máskor meg megmutatják a valódi arcukat, de szerintem csak akkor mikor már elégé jól ismeri egyes embereket... Na jó most bele gabalyodtam, de mindegy szerintem te érted.*Nézek rá bátran és egy mosolyt is megengednek. Közben más felé és megy a téma amire nem nagyon találtam el. De azért egyszer kétszer még bele fér egy ilyen téma is, de jobban szeretek olyanról is beszélni itt másik is szeret. Ezért a válaszára csak hálásan mosolygok és bólintok.*
-Köszi. Hát igen, én mindig is ezt tartom a legfontosabbnak, de azért én azt is erőltetem magamnál ami nem megy mert csak fejlődni tudok attól...*mondom az én véleményét. Majd fel is teszek neki egy kérdést amire egy kérdést kapok.*
-Hát azt nem tudom, vagyis igen, de van kinek van sárkánya. De maga a szó famulus szolgát jelent, de ilyen alapon most lelkitársat, öröktársat ki öröké melletted lesz. De általában állatok. *Mondom és remélem hogy nem mondok nagy hülyeséget közben figyelem az utcát is.*
-Na és neked te mit fogsz ma csinálni. *ásítok és megnyújtom a derekamat s laposakat pislogok feléje.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 12:51 am

*Érdekesen alakul a beszélgetés, amit nem hittem volna, bár egy érdekes társaságról ez magától értetődik, így gondolkodom el rajta, hogy kissé furcsa, de kellemes beszélgetőpartner, akivel megtalálom a közös hangot. Érintünk személyes és kevésbé személy témákat is, ám látom ám, hogy kissé határozatlan.*
- Csak...csak...csak? Ez mi volt? *kérdezek rá mosolyogva, hiszen ezt a megnyilvánulását nem értem. A következőkben tudok meg róla érdekességeket, sőt, támogatom is kissé, ám kíváncsi volnék néhány információra, mivel jól informáltnak tűnik, ezért rá is kérdezek, és nem kell csalódnom, válasza kielégítő, bár kissé zavaros.*
- Aham, értem. Köszönöm, azt hiszem... igen, értem. *bólogatok magam elé, hiszen néhány jellegzetességet magamra nézve is találtam, ám csak úgy mint Ashi, rám sem igaz minden, erre pedig fel is pillantok rá.* - De ha megnyugtat, rám sem igaz minden. *mosolygom, mire ismét meghallhatom sajátos véleményét, ami érdekes mód gondolkodóba ejt. Van valami abban amit mond, de mégsem tudok teljesen egyetérteni vele, ezért elmélkedem, majd nézek is rá.*
- Valóban... bár, ha túl sokat erőlteted, meggyűlölheted, az pedig nem tesz jót. *felelek higgadtan, miközben egyre inkább közeledünk az iskolához, de egy másik téma is szóba jön, mely felkelti a kíváncsiságom, viszont Ashi nem képes teljes körű magyarázattal szolgálni, csak részlegessel.*
- Értem... ennek azért még utána kell néznem. Így nem tudok válaszolni sajnos. *mondom szomorkásan, mire a révészhez is lassan elérünk, és bizonyára követ engem majd a csónakba is, hogy ott is váltsunk pár szót.*
- Szerintem alszom. Rád is fér. *zárom le a témát, lévén, hogy látom, mennyire fáradt a másik, nem erőltetem tovább a beszélgetést, csupán némán várom, hogy a túlpartra jussunk, ott pedig megállva előtte nézek rá.*
- Örültem Ashi, jó éjt, itt elválnak útjaink. Loki, gyere. *búcsúzom, és kutyámnak is intek, aki van olyan fáradt mint mindannyian, azért egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszerűen felkapom, és hagyom, hogy elszundítson a karjaimban, míg felviszem a szobámba, hogy végképp elaludhasson, ahogyan én is.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 1:21 am

*Találtam egy érdekes beszélgetőtársat kivel kellemesen el is csevegek sok mindenről. Van olyan téma melyet eltalálunk van melyet nem. De nem mondanám hogy azokat a témákat is megbántam mert legalább tudom ha legközelebb találkozok vele mit ne kérdezek. A kérdésre kicsit zavarba jövök mert tudom hogy nem értelmes és ettől elégé el is pirulok.*
-Hát csak az lehet kötő sző vagy módosító szó. De a lényeg hogy ha jó emberekkel barátkozunk jól jövünk ki.* Mosolygok rá majd a házakról is beszélünk és mikor kér ház elemzést a saját házról kicsit elgondolkozok, de azért remélem hogy a feleletem kielégítő volt ami nagy valószínű. *
-Akkor örülök. Most már nem tudok rendesen beszélni sem úgy látszik.*mondom majd végig hallgatom még amit mond és bólintok is a szavaira. Felkerül az asztalra az is hogy mit gondol róla vagyis szerinte furcsa vagyok-e mire a válasz nem.*
-Lehet, de ha nem próbáljuk meg akkor felesleges is és én szeretek próbálkozni, de van mikor nem!*jelentem ki határozaton majd ismét ásítok. A következő mondatára csak bólintok, mert nekem is utána kell még néznem. Közben már a csónakban ülünk és úgy kérdezem meg tőle mi a terve az estére nézve.*
-Hát ennyire nyúzott lenék? Várj tudom a választ.*mondom és ásítok egyet. Érzek egy vonzó húzást hogy rá dőljek Conrad vállára és aludja, de inkább próbálok ébren maradni. Kis híján tényleg elalszok. De akkor érkezünk meg a kikötőhöz hol elköszönünk egymástól.*
-Én is örvendek. Remélem hogy még találkozunk. Szia, jó éjt.*mondom és rá nézek a kutyámra, ki mint mind a négyen álmos. Mikor felérünk nem öltözök át hanem egyből bedőlök az ágyba és már el is sötétedik a szoba.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 10:07 pm

*Ő nem tudja, hogy Mathis kia akarja olvasni az egyik könyvet holnap reggelig, így felajánlja, hogy mennyenek le Mystralba, amit a fiú el is fogad, Tom nagy örömére. Legalább nem kell egyedül kullognia valahogy. Gyorsan belépnek a könyvtárba, ahol már Mathis ki is szemelte magának, hogy mit fog elhozni innen.*
- Hát igen, ilyen a természetem. Menekülök a tanulás elől. *kacsint a srácra vigyorogva, miközben az kiválasztja a számára megfelelő könyvet, amit Tom ismer, és ráadásul még szeret is. Ezzel szemben Mathis mintha fintorogna a könyvek láttán, főleg azon, amik egy bizonyos tantárgyat képviselnek.*
- Hát nem is tudom… én ebben nőttem fel, imádok főzni, meg tudok is, így nincs vele nagy bajom. Ez az egyedüli tantárgy, amire nem kell annyit tanulnom, mint a többire, úgyhogy már ezért is szeretni való. *vonja meg vállait, ő meg azt nem érti, hogy nem lehet ezt a tárgya szeretni, de hát senki nem lehet mindenből kiváló. Az szinte lehetetlen, de ez van. Ahogy figyeli, a srác nem találja a másik két könyvet, amit keresett, ráadásul rábólintott a korrepetálás ajánlatra, így most jó kedve van, hogy végre ő is tud valamiben segíteni valakinek, nem csak neki kell a segítség.*
- Ezaz! Siessünk, mielőtt a révész lelépne. *sietteti a fiút, aki ha minden jól megy, gyorsan kiváltja a könyveket, s már le is sietnek a révészhez, aki elviszi őket Mystralba, ahol a főutcán sétálgatnak először, hogy kitalálják, hova is menjenek.*
- Mit szólnál hozzá, ha beülnénk az egyik kocsmába, vagy elmennénk a Pokol szájába. Melyiket választod? *kérdi izgatottan, s reméli, a fiú nem riad meg attól, hogy lehozta kocsmázni.* - Egyébként honnan jössz? *szokásos kérdés, de legalább addig is elütik az időt, amíg elmennek egyik helyről a másikra.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 10:22 pm

* Csak jól érzem, hogy nem a szíve csücske az okulás, de nem lehet mindenki egyforma, szóval inkább a könyvekkel foglalkozom. Kettőt meg is kaparintok, melyek közül kivétel nélkül mindkettő a toxihoz köthető, igen, szégyen vagy nem, ez megy legkevésbé. Kicsit sem áll testhez, de szavait hallva azért elég meggyőző, hogy miért is kedveli olyannyira ezt az ágát a mágiának. *
- Na akkor.. akkor csak van valami, ami mégis érdekel. * jegyzem halkan, tovább is sétálok, keresgélve, tekintetemmel kutatva még valamikért, de sajnos nem jön össze, hogy megtaláljam őket, szóval elég rövidre nyúlt így a könyvtárazás. Kitörőbb az öröme, mint hittem, tehát azzal kapcsolatban, hogy nekem ma innen más nem fog már kelleni, egy szemforgatás következtében pedig szépen ki is kerülöm, hogy elvégezzem még a kötelezőket. Nem is reagálok egyelőre semmit, nem tudom, lehet mégsem volt jó ötlet magammal cibálni, azt sem tudom, miért tettem, de hogy pörög ez a srác, én pedig ennyire nem vagyok egy búgócsiga, az is biztos. A könyvtáros persze komótosan jegyzi könyveimet elvitelre, na de lépteim szaporázom azért én is Tom mellett, ha már ennyire sietni akar.. csak tudnám hova. Szinte átteleportálódunk a túlpartra, mintha tényleg egy rövidke pillanat lenne az egész átérés ebben a hűsebb időben, a főutcán pedig elég nagy a nyüzsgés most, furcsállom is. Kérdését hallva viszont azonnal megtorpanok, na nem.. ezt nem gondolhatja komolyan. *
- A kocsmát köszi, kihagyom. Nem akarok egy újabb vámpírba botlani.. és hogy őszinte legyek, a Pokol szája sem hangzik sokkal élhetőbbnek. Az mi is pontosan? * kezdek is tiltakozni azonnal, szóval azt hiszem, nyomósak az érveim. A kocsma nem igazán az én helyem, de ezt a másikat sem tudom, mi a fene lehet, viszont az élet kezd visszatérni végtagjaimba, szóval lomhán, de mégis tovább kezdek sétálni, egyenesen előre, a nyüzsgő tömegben. *
- Legalább a könyveket letehettem volna.. * morgolódom orrom alatt, bár ezt inkább csak magamnak mondom, mint neki, hisz alapvetően az én problémám. Na de továbbra is várom a magyarázatot erre a pokol izére, még sosem hallottam felőle, azt hiszem. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 10:31 pm

*Pillog a fiúra, mikor az megemlíti, hogy nem jó toxiból, meg persze hogy nem megy neki annyira a főzés. De mikor megemlíti, hogy csak van valami, ami Tomot is érdekli, azért meglepődik. Ő egy szóval sem mondta, hogy nem kedveli a többi tantárgyat, vagy hogy nem szeret tanulni. Na jó, tanulni talán nem, de az, hogy szélesítse az ismeretét, na az mindene. Ő csak így juthat feljebb a ranglétrán, szemben azokkal, akik alapból gazdag családba születtek.*
- Azért ez kissé bántó volt. *na jó, lehet csak ő fogta fel annak, de nem nagyon izgatja. Már tovább is lép ezen a dolgon, és hát sikerül végre lepaterolnia a fiút Mystralba. Ahogy a főutcán sétálnak, tényleg nagy tömeg van, ami Tomot annyira nem lepi meg, szemben Mathisszal.*
- Akkor kocsma kilőve. Vámpír? Akkor tényleg igaza volt Tarkhnak, hogy most már nagyon sok elsős botlik beléjük. *áll meg egy pillanatra meglepődve, majd akkor válaszol is a srác feltett kérdése.* - Egy szórakozó hely, de ne aggódj, nem leitatni akarlak, csak azt szeretném, ha végre lazítanál. Túl fogod hajtani magad, ha így folytatod. *mondja, és ez nem rosszindulat, csak egy meglátás. Így Tom most a Pokol szája klub felé veszi az irányt, s reméli, hogy Mathis most is vele tart majd. Ha pedig a fiú nem akar oda menni, akkor majd kitalálnak még valamit, hogy hova is mehetnének ilyenkor.*
- Hé, ne morogj, ha odaértünk, akkor le tudod tenni őket egy tárolóba, amihez nem fog hozzányúlni senki, és persze bármikor kiveheted onnan a cuccaidat. *értesíti erről is a fiút, és akkor várja, hogy mi lesz a következő lépés Bár az is igaz, ő szeretne nagyon a klubba menni, mert akkor végre kikapcsolódhatna, főleg egy női egyed társaságában, meg egy kupa sörében.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-06-26, 10:45 pm

* Először értetlenül pislogok felé, vajon mi az, amit félre érthetett, majd agyamban könnyű szerrel újból lejátszva a jelenetet szusszanok egyet bocsánatkérően. *
- Bocs, nem akartalak megbántani, én a tanulásra gondoltam. Mármint a tárgyakra.. szóval nem szemétkedésből mondtam, tényleg. * próbálom megmagyarázni a dolgot, aztán majd meglátjuk, mennyit ér a bocsánatkérés. Nem szeretek rosszindulatú lenni másokkal, de ha ez kijött, visszaszívni nem tudom. A könyvtárat viszont egész hamar magunk mögött hagyjuk, úgy tűnik, Tomnak van jobb ötlete is, mint hogy itt neszeljünk egész este. Az az ötlet pedig Mystralhoz köthető, s bár nem tudom, mik a tervei, minden bizonnyal hamarosan sor kerül erre is. A főutcát elérve osztja meg velem a dolgokat, pontosan két opcióval áll elém, melyek közül az egyiket azonnal sutba is dobom, nem, nem is akarok emlékezni arra az estére. *
- Végső soron Shalmira nem volt valami vadállat velem.. éppen csak megkóstolt, de akkor is. Nem tudom. Hiába volt normális, mégis csak egy vámpírról beszélünk. * motyogom orrom alá, az a nagy helyzet, hogy bár félelmetes volt az egész, de mégis úgy érzem, annak ellenére, hogy eufórikus állapotba nem kerültem, nem szerettem bele mérge miatt, mégis azt gondolom, egy újabb találkozás érdekes lenne vele. Nem mondanám ki ezt semmi pénzért, fejemben is furcsa, rossz beismerni, de mégis így van.. de van itt más is, amiről nekem kéne tudnom, szóval arról a helyről, amiről kiderül, hogy egy szórakozóhely, s ismét azt érzem, minden porcikám tiltakozik a dolog ellen. Szavai viszont elég meggyőzőek, így hát egy mély sóhaj kíséretében mégiscsak bólintok egyet. *
- Hát rendben. De a szüleimnek meg ne mond. És visszatérve az előző kérdésedre, amin elsiklottam, mert épp pánikolni támadt kedvem, Németországból, az Alpok közelében élünk a családommal. * válaszolok kissé megkésve, de nem is mondok többet, inkább csak figyelek, merre kell mennünk ahhoz a bizonyos klubhoz, amibe be akar rángatni. *
- És mond csak. Ott táncolnom is kell majd? Mert hogy is mondjam.. biztos nem keringőznek itt az emberek. Csak egy tipp. * sandítok oldalra, biztos nagyon ciki a kérdés, de nekem semmi tapasztalatom ebben, legalábbis egyelőre. Persze vonz is az egész, ezért sem fogom itt hagyni őt, maximum ha nem tetszik a hely, lelépek. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-02, 8:19 pm

*Mivel a mai óra elmaradt, úgy vagyok vele, hogy még nem akarok vissza menni az iskolába, hiszen mit csinálhatnék ott? Maximum tanulhatnék a szobán vagy úszhatnék esetleg más gyakorlásokat csinálhatnék, de valahogy egyikhez se fűlik most a fogam. Inkább egy kis laza sétát tervezek el MYstralban, ahonnan remélhetőleg kapok majd útközben valami ihletet hogyan is folytassam a napomat. Egyébként egyedül vagyok, famulusom nincs velem, öltözetem pedig egy fekete laza rövidujú ingből áll, illetve a Sideristől kapott bőrnadrágtól, illetve bakancsból. Nem épen a legnyáriasabb öltözet, de a ruhatáram se éppen a legválasztékosabb, és hát tudom hogy kéne egy - két nyári gönc is, de kedvem, meg időm se volt még vásárolni, így most főlök a saját levembe, bár ahhoz képest nem érzem, hogy annyira izzadnék. Tekintetem ide oda járkál, hátha meglátok valaki ismerőst, de ahogy nézem, a többiek felszívódtak, vagy épen már megtalálták a ma esti programjukat, így folytatom a nyugodt sétát, miközben a kezembe lévő cigibe egy két slukkot beleszívva el is nyomom egy közeli hamuládába.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-02, 8:26 pm

*Halk pukkanás hallatszik a főutcán, amely valószínűleg senki számára se jelent újdonságot, ugyanis egy varázslóvárosban megszokott a hoppanálás. Jelen pillanatban is ez történik, ugyanis a Cruoris ház feje jelenik meg a hosszú utcán, magához méltó, fekete szerelésben, de hogyha az ember ránéz, egyáltalán nem láthatja rajta azt, hogy melege van. A mágia sok mindenre képes és jelen esetben is ez áll fenn, ugyanis a hosszú fekete szoknya és a fűzős felső azért okot adna az izzadásra és a smink is elkenődne, de szerencsére ez most nincs így, a nő kifogástalanul néz ki, mint szinte mindig. Borostyán szemeit fekete smink szegélyezi, hosszú haja pedig össze van fogva a melegre való tekintettel, így vékony nyaka is láthatóvá válik, ahogy egy fekete nyakék is a nyakában. Más ékszer egyébként nincsen rajta. Halk, kopogó léptek jelzik, hogy már indul is, meg sem állva egy pillanatra se a hoppanálás után, de ahogy kiszúrja a közelben Nilt, már el is mosolyodik, így lép unokaöccse mellé.*
- Szia Nil. Nem gondoltam volna, hogy pont itt futunk ma össze. Mi járatban erre? *egy gyors köszöntés után már rá is kérdez minderre, miközben az oldalán lévő csinos táskához ér, majd egy üveg vizet elővéve csavarja le a kupakot is. Az érdeklődő kérdés már elhangzott, szóval miközben a fiú felel, ő csak ajkához érinti a palackot, majd pár korty után megtörli annak száját és a fiú felé nyújtja.*
- Kérsz te is? *hangja barátságos, sőt, nagyon is kedves, érezhetően most nincsen az iskolai közegben, hanem egy teljesen normális, emberi lénynek tűnhet, aki nem olyan megközelíthetetlen, mint sok, más esetben. Ha a fiú kér, akkor át is nyújtja neki a szénsavas ásványvizet, de ha nem, akkor csak nyugodtan teszi vissza a táskájába, mintha mi sem történt volna.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-02, 8:39 pm

*Csak lassan lépkedek előre, egész nyugodt tempóban, hiszen semerre se sietek. Álmos nem vagyok lehet az egész éjszakát kint töltöm. A pukkanást nem hallom viszont amikor Sideris a látóterembe kerül, kissé meglepődök hogy itt látom, hiszen az iskolán kívül nagyon kevésszer láttam eddig. Vagy lehet talán eddig egyszer sem, ezt most nem tudom pontosan de egy biztos, mégpedig az hogy meglepett. Egy kisebb mosollyal üdvözlöm is, miközben a cigi a hamutálban landol.*
-Nini egy Sideris, szia én se igazán gondoltam hogy pont itt akadok össze veled..*mondom egy félmosollyal a kérdésre azonban csak finoman megemelve a vállaimat felelek.*
-Nem tudom még én se, Mr Fenris órája mivel elmaradt úgy gondoltam teszek egy kört még, nem akartam vissza menni az iskolába. De ha már itt vagy sétálhatnánk egyet...*mondom ötletképpen hiszen tényleg kevésszer futunk össze természetesen bánatomra, hiszen attól hogy vérrokonok vagyunk nem látom sokkal többször a nőt, mint bármelyik diákja, de hát mindannyiunknak megvan a külön élete.*
-Ühüm köszi..*mondom egy apró bólintással majd egy kis kortyot elfogyasztva végül vissza is nyújtom a nőnek. Jól esik most a hideg víz, főleg ilyen gatyaizzasztó melegbe, viszont tekintetem attól még kérdő marad.*
-Öhm.. ahogy észre veszem véletlen akadtál össze velem tehát nem a Csernobili incidens miatt találkoztunk ugye..*mondom kissé óvatosabban előhozva a témát, hiszen az óra nem ment éppen a legszerencsésebben, és volt is egy kis galiba, gondolom erről viszont tudhat.*
-És veled mi újság? Nem igen találkozunk, órán pedig úgy érzem nem lenne etikus megkérdeznem tőled, a vége felé meg hamar eltűnsz..*mondom, hiszen tudom hogy egyenlő bánásmódot élvezek a többi diákkal, és nem is kívánok mást természetesen, de attól még kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-02, 8:49 pm

*Mivel minden fontos dolgát elvégezte a nő, úgy látja értelmét, hogy visszatér a Mysterioba, de most mégis Mystral főutcájára hoppanál, hogy egy kis sétát még beiktasson ma estére. De amikor kiszúrja drága unokaöccsét, mégse mehet el mellette tétlenül és egy kicsit el is mosolyodik a megszólításra.*
- Mondd csak, órán miért magázol mindig? Úgy tudom, hogy már megadtam az engedélyt, hogy tegezz, ez pedig órán is él. *teszi is fel a nagy kérdést, majd aprót bólint is arra, hogy bizony tényleg nem volt sok valószínűsége annak, hogy a mai napon majd összefutnak és pont ebben a városban. De hogy Nil mit is keres itt, főleg, amikor elméletileg óra van, az rejtély marad, egészen a válaszadásig.*
- Elmaradt Lucius órája? Jellemző... az a férfi semmit se csinál normálisan. *csóválja is meg cseppet a fejét, ugyanis a mai napig nincsenek jóba, nem kedveli azt a magisztert és bár nem sikerült a leváltatása, továbbra se fog a kedvében járni, főleg nem azok után, amik történtek, hiszen Demient is elveszíthette volna miatta. *
- Rendbne, sétáljunk, ráérek. *de előtte még mind a ketten isznak pár kortyot a hűs vízből és csak ez után indulnak meg, hogyha minden igaz. Az üveg tehát visszakerül a táskába, a nő pedig szépen lépkedni kezd Nil mellett.*
- Csernobili incidens? *torpan meg egy pillanatra, majd borostyán szemeivel a fiút kezdi el fürkészni.* - Nézd Nil, én bízom benned, éppen ezért nem járok utána az óráidnak, de ha úgy érzed, hogy van valami, amiről esetleg tudnom kellene, akkor ne kímélj. *keze a fiú vállára kerül, lágyan megmarkolja, csak amolyan biztatásképpen, majd eleresztve halad tovább, de nagyon is kíváncsi lenne arra, hogy vajon mi történhetett. Mégse szeretne ismét a fiú agyában turkálni, jobb az őszinteség és talán a kapcsolatukon is emel valamelyest, már ha Nil tényleg őszinte lesz.*
- Oh, azt nem árulhatom el, hogy miért nem találkoztunk mostanában, maximum csak annyit, hogy a harmadik év utáni dolgok sok munkával járnak, éppen ezért ritkán érünk rá, mind a hárman. De gondolom hallottál már te is róla, hogy különféle szakok indulnak és lesz egy egyetemi rendszerünk is. *végül hirtelen ötlettől vezérelve áll meg, majd kezét a fiú felé nyújtja.*
- Na de ne beszéljünk mindig az iskoláról, inkább gyere, elviszlek valahova. *a választás Nil kezében van, hogy van-e kedve jönni vagy sem, de hogyha igen, akkor csak a magiszter kezét kell megfognia és már utazhatnak is...*

» Mystral kikötője - A rév
» Mystral parkja