Mystral főutcája

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-02, 9:05 pm

*Nemsokára találkozok Siderissel is, aki fura mód éppen Mystral főutcáján tűnik fel. Különös hiszen kevésszer látom a nőt az iskolán kívül, de tudnom kéne hogy biztos a tanítás mellett neki is van élete, és ugyan olyan ember, ugyanolyan nő mint bárki más, a kérdésére viszont csak jókedvűen felnevetek.*
-Azt hittem tudod.. Nem lenne jó példa a többiek előtt, a végén még azt hinnék hogy kivételeznél velem, amit szerintem se te, se én nem szeretnék, szóval ezért is. Tudod külön tudom választani az órát a magánélettől.*mondom a végén még komoly hangon, persze szavaim nem rosszból szólnak, igazából én így gondolom jónak a dolgot. Az óráról azonban Sideris nemtud így a kérdésére csak bólintok, bár szemeimen meglepettség jeeli tükröződnek.*
-Igen el...De ahogy hallom nem vagy jóban vele? Van ennek valami oka azon kívül hogy exminisztériumi?*kérdezem fejemet oldalra döntve, hiszen érdekel a válasza, amit ha akar megoszt velem, ha pedig nem akkor nem fogom firtatni. A vizet elfogadom, viszont útközben ahogy megemlítem az utolsó órát, úgy érzem hogy Sideris is elkomolyodik, majd kezeit is a vállamon amire cseppet megremegve egy fura kissé elgondolkodó mosoly jelenik meg az arcomon.*
-Hupsz... Szóval azt akarod mondani hogy újat mondtam?*kérdezem miközben kezemmel idegesen simítok bele a hajamba, arcomon pedig kínos mosoly jelenik meg, végül egy vállrántással folyamatosan kezdem el mesélni a dolgokat.*
-Igazából nem nagy dolog, csak egy ici pici kis baleset, Tarkhot elvittem szellemvadászatra, mivel a fantomról és az ektoplazmáról volt szó, és Csernobilba indultunk. Gondoltam egy kihallt városba elég sok ilyet fel lehet fedezni, amúgy nyugi ittunk előtte radioaktivitás elleni löttyöt, no egész jól elmagyaráztam már csak egy kicsi kellett volna amikor fura hangokat hallottunk. Utána akartam járni, de az a valami ami bent volt a házba valószínűleg ráléphetett valami aknára és háát... felrobbant szóval..*mondom picit elhúzva a számat, majd kihúzva a hátamat.*
-Szóval egy jó húsz percre szem elől veszítettem Tarkhot, miközben egy rakás radioaktív mutáns korcs akart felfalni minket, és csak a szerencse miatt élte túl, és lehet én is, bár ő azt mondta egy szellem vagy kivetülés vezette el hozzám szóval, végülis megtartottam az órát csak nem a terveim szerint sült el..*mondom végül amolyan "hát ez van" arckifejezéssel, majd ezután nyugodt tekintettel bólogatok a nő szavaira hiszen hallottam egyet s mást.*
-Igen hallottam el is gondolkoztam rajta hogy benevezek egyre bár bővebb infó híján még nem tudom lesz e a fogamra való szak... Ezek szerint Mr Fenrissel és Cornwlade professzorral dolgozol értve. fene a titkolózásba.*mondom mosolyogva egy bólintással, végül pedig kissé meglepetten nézek a nőre amikor elinvitál valahova.*
-Hát ha megfelel a szerelésem, és nem egy gálaestre akarsz elrángatni akkor benne vagyok, de hova is megyünk?*kérdezem miközben kezem azért megindul a magiszter keze felé, hiszen sejtem hogy hopponálás lesz a vége.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-04, 1:27 pm

//Pusztítástan 4.házi//

*A mai nap pont megfelel arra , hogy elintézzem a dolgaimat ismételten Mystralban. Általában minden hónapban lejövök amolyan nagybevásárlást tenni, hiszen nem szeretek minden egyes dologért egyenként leugrálni. Egy fekete famert viselek, hozzá illő szürke inggel lábamon pedig most kivételesen könnyű sportcipő található, hajam pedig a meleg miatt most össze fogva omlik a hátamra. Nyugis kis nap ez meg kell hagyni, süt a nap, s bár meleg van mégis valahogy szép a táj. Ezt gondolom még utam legelején, ám amikor kiérek a főutcára veszem csak észre hogy a népek igencsak gyorsan futnak kiabálva ide oda, mindenféle szitkokat szórva az ég felé, miközben ujjukakl felfele is mutatnak.*
-Mi a fene folyik itt?*emelem szemem elé a kezemet, hogy eltakarjam a napot, ám túlságosan sokáig nézelődni nincs túl sok időm, ugyanis egy átok találja el az előttem pont elfutó embert, a következő pedig éppen az én lábam előtt robban be az utca betonjába.*
-A Hét pokolra, ki a franc ez az őrült?*kiálltom miközben az egyik sikátor falának simulva lassan előveszem a pálcámat is. El nem tudom képzelni mi a fene ez, valami újabb invázió? Nem, ahogy hallom talán a jelzőm állt a legközelebb a valósághoz, hiszen még innen lentről is hallani azt az őrült röhögést.*
-Én vagyok a levegő ura, és most megbűntetem az alattvalóimat.…*hallom a kacarázó ordítást, amire csak össze vonom a szemöldökömet, s ki ki tekintve a sikátorból próbálom bemérni a célt.*
-Ennek diliházba lenne a helye, közveszélyes seggfej…*morgom magam elé, ám ekkor egy átok az én vállamba is bele talál aminek hála egy szép nagy sebem is lesz, én pedig a földre kerülve csattanok egy jókorát. Egy pillanatig azt hiszem nem is fogok felállni, de amikor megbizonyosodok róla, hogy csak a vállamon lévő égésnyom fáj pokolian valamennyire fellélegzek.*
-Te akartad rohadék..*kelek fel nem kis indulattal hiszen bár nyugodt ember vagyok engem is fel lehet húzni, így kezeimet az ég felé emelve egyszerre kezdek kőrözni mindegyikkel, természetesen kezenként ellenkező irányba s már ki is mondom a varázsigét.*
-Tempestas mutatio*mondom ki komor hangon, miközben arra koncentrálok hogy jó sok fekete felhő jelenjen meg, sőt még vihart is akarok kellteni, nem érdekelve hogy esetleg egy szép nagy záporba lesz része pár szigetlakónak. Ha a viharfelhők megjelennek s a vihar is maga létre jön arcomra egy sötét mosoly ül ki, hiszen pontosan tudom mit szeretnék. s azt hiszem ez elég gyors módszere lesz annak hogy leszedjem az égből.*
-Rossz emberrel kezdtél ma te fajankó, most megsütöm a paripádat..*morgom magam elé, miközben pálcámmal az ég fele mutatva ki is mondom az igét, természetesen a megfelelő koncentráció mellett*
- Fulmineus influxus*harsogom parancsoló hangon, majd a pálcát eltéve kezemet a magasba emelve, ujjamat végül a seprűs felé vetem, s bár a varázslat sikerül, de a fickó helyett az egyik épület palájába csap be.*
-Ó a fenébe.. Bocs, majd helyre hozom..*kiálltok oda, hiszen nem kevés a**ázást hallok onnan, de most nem érdekel, hiszen a seprűs is észre veszi ám hogy rá támadtam, s most az átkai felém jönnek. Van közte tűzgolyó, és egyébb így elsőre ismereten átkok is, amik be be csapódnak a körülöttem lévő tárgyakba, s az egyik lábon is talál amitől egy pillanatra elvesztem az egyensúlyom.*
-Jól van ez már kezd nagyon nem vicces lenni rohadj meg..*állok fel, s kezemet ismét az ég felé emelve ismételten ujjammal rámutatok, s most már a seprű végébe bele is csap a villám, ezzel a fickó egy égő mágján lovagolva ahogy látom valahol a park közelében csapódik be.*
-Na mi van szét szaladt a ménes? *kiálltok oda cseppet idegesen, majd futólépésbe indulok tovább a parkba. Ahogy látom a fickó a földön fetrengve kúszva próbálja meg elhagyni a helyet, viszont ezt szerintem nem szabad hagynom már scak a városlakók biztonsága végett sem. Így kezem ismételten a magasba lendül, majd most már a fickót veszi célba, akibe bele is csap a villám. Koncentrációm viszont nem olyan erős hiszen nem megölni akarom csak elkábítani, hogy ne tudjon elmenni.*
-Fene… kellett neked ekkora balhét csapnod pont itt..*lépek a test fölé, majd kezemmel megragadva a karját elkezdem kivonszolni a parkból, majd a kapunak nekitámasztva intek az egyik helybélinek.*
-A fickó már teljesen ártalmatlan. Ha megtenné örülnék ha hívna ide valakit aki elviszi a megfelelő helyre, és lehetőleg elzárják ameddig helyre nem áll az agya..*mondom miközben én letudva kötelességemet úgy gondolom ideje elhagyni a helyszínt, de előtte helyre hozom az időt is. Így aztán kezem a magasba lendül tenyereimmel az ég felé*
- Tempestas mutatio*mondom ki, miközben lassan elhúzom a kezemeimet szépen egymástól ezzel remélve hogy ismét előcsalogatom a napot. Mikor ezzel viszont megvagyok , már ténylegesen indulok vissza a Mysterioba hiszen vár a kötelességem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-06, 10:09 pm

*Általában vonzom a kiszámíthatatlan eseményeket, már ember koromban is, hiába terveltem ki valamit, folyamatosan keresztbe tettek, ezért kellett legtöbbször improvizálnom, és meglepő módon, vámpír létemben sincs békém a meglepetésektől. Szerencse, hogy tudom kezelni őket, így játszok rá azonnal a helyzetre, és érzem ám Vixi testének önkénytelen reakcióit, hiszen a szívdobogása is felgyorsul, mire szemem sarkából vetek rá egy gyors pillantást, hogy kiszúrjam a pírt rajta, s aztán figyelmem ismét a támadók felé fordul, mikor a pálcatartóhoz érintem kezét, mire érezhetően megnyugszik.*
- Valóban... az én hibám. *zendül nyugodtan mély hangom, egy kis űrt hagyva maga után a beálló csendben, míg az arcomra fagyott mosollyal vizslatom a többit, s hamarosan az események felgyorsultával védem meg a lányt illetve üldözöm el őket, Vixit kihozva a klubból. Cikáznak a gondolatok fejemben, míg érzem húzódását, így eleresztem, elvégre nincs okom tovább fogni, s pillantásom a másikra téved szavaira. Egy másodpercnyi néma csönd, majd arcomra egy finom mosoly ül ki, ahogyan karba teszem kezeimet mellkasom előtt.*
- Nem. Azért azt magyarázd meg, miért engem kerestél és nem őt... *billentem kissé félre a fejemet, egyenlőre nem téve mozdulatot, csupán kíváncsian csillogó borostyán tekintetem keresi az övét, mi gondolkodóra vált, amint a kérdést hallom.*
- Ez kérdés? Számomra egyértelmű. Te vagy az egyetlen, aki elsőre elfogadott úgy ahogy vagyok, kölcsönösen nem bántjuk egymást, jól kijöttünk... úgy éreztem. *csuklik el a hangom, majd összeszedve magam keményedik meg tekintetem, hiszen bár vámpír vagyok, sorsára hagyni a lányt minden lett volna, csak nem ésszerű.* - Nem hagyom, hogy bántsák az ismerőseim, és... Noelnek is szüksége van még rád. *zárom le a témát, majd végre hallhatok egy indokot is, melyre szemöldököm meglepetten szalad fel, ahogyan végigmérem a lányt, aztán arcomra egy eddigiektől eltérő, kedves mosoly ül ki.*
- Remélem nem haragszol, ha nem mondom, hogy Isten éltessen... *engedek meg egy gonoszkás mosolyt, s talán érti, hogy mindez nem miatta van most, hanem éppen élőholt mivoltom miatt.* - De remélhetőleg... sok évet megélsz még ilyen szép fiatalon. *vigyorodom el, s talán megérti a mögöttes jelentést is. A következőkben elgondolkodóan emelem tekintetem az ég felé, és kémlelem az éjszakai tájat magunk előtt, majd ismét a lány felé fordulva mosolyodom el.*
- Akkor irány a kastély... van ellenvetésed? Ott található vívóterem. És ajándékot is kapsz tőlem. *villan vigyorom ismét, amint magam elé mutatok, hogy csak tessék, ha járt ott, az utat is tudja, ám mindenféleképpen mellé szegődöm, s egy kis ideig hallgatok, majd úgy érzem, muszáj elmondanom, ami belém szorul.*
- Mikor hozzád értem... felgyorsult a szívverésed, elpirultál. Megmagyaráznád? *pillantok óvatosan feléje, hiszen nem sejthetem, hogy a férfiak milyen hatást váltanak ki a lányra nézve. Mint ahogy azt sem, hogy a kérdés mit hoz elő a másokból...*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-06, 10:09 pm

*Nem tudok testemnek parancsolni, oly nagyon meglep jelen pillanatban ez a helyzet, hogy Azrael így ér hozzám, főleg, hogy teste az enyémhez is simul. Bizonyára ő is belegondolt, hogy így miképp is érintkezünk, így nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy formás hátsóm odalent találkozik valami mással, amivel nem kéne, de mégsem vagyok most abban a helyzetben, hogy erre felháborodottan megtámadjam vagy kiosszam és később már ki is derül, hogy jól teszem mindezt, ugyanis már meg is kapom a célzást, hogy mégis miért történt mindez. A klubban viszont hamar le lesznek rendezve a fiatal vámpírok, mi pedig már el is hagyjuk azt, hogy a főutcán folytassuk tovább a beszélgetésünket, ahol kezem kihúzom az övéből és szépen elé is sétálok, elárulva neki, hogy őt kerestem, nem pedig Noelt.*
- Azért, mert tudtam, hogy nem fogom itt találni, ahogy sehol se találtam és mert lebeszéltük, hogy találkozunk a közeljövőben. Nem emlékszel? *kérdezek is vissza kíváncsian, majd ezt követően sokszorozódnak fel bennem a kérdések, tehát nem értem, hogy miért segített és védett meg így, ahogy nem minden élőhalott tette volna, de a válasz az megmosolyogtat és nagyon is jól esik.*
- Jól érezted, nekem is jót tett az a beszélgetés. *bólintok is rá, majd még hozzáteszem.* - Köszönöm! *fejemet ismét felé fordítom, tehát nem kerülöm a tekintetét, valahogy nem félek attól, hogy irányítani akarna, már rég megtehette volna eddig is.*
- Hogy szüksége van rám? Nem tudom... én... én már nem tudom, hogy kellek-e még neki. Nekem szükségem van rá, de hogy fordítva igaz-e? *hagyom is ennyiben ezt a költőinek is felfogható kérdést, tehát nem fogok megharagudni azért, hogyha esetleg Azrael nem reagál rá. Megértem, hogyha nincs mit mondania. Viszont nem akarok ismét szomorkodni, így elő is állok a szülinapommal, na meg azzal, hogy miért is vagyok most itt, de a válaszra csak fejemet is csóválom meg, próbálva nem figyelembe venni, hogy végig lettem mérve.*
- Nem haragszom és én is remélem, hiszen még csak 17 vagyok. *nem vagyok túl idős, de már mindjárt nagykorú leszek, szóval úgy érzem, hogy még én is szeretnék nőni és az is biztos, hogyha egyszer vámpírrá is válok, az majd évek múlva lesz, nem túl hamar.*
- Ajándékot? Nem szükséges... De igen, menjünk, viszont csónakot remélem te szerzel. *én nem tudok honnan és engem is Noel vitt át, tehát ez majd Azraelre fog várni, de mindenesetre megindulok az ösvény felé, hogy majd a vámpíkastélyhoz érjünk ki, legalábbis az óceán partjára, ahonnan át kell majd mennünk a kastélyhoz. Viszont az út nem telik olyan nyugodtan, mint ahogy azt gondoltam, mivel fel is teszi a nagy kérdést, ezzel sikeresen kellemetlen helyzetbe hozva engem.*
- Egyértelműen így reagáltam, hiszen mégse megszokott, hogy te így érj hozzám... Egyébként is, férfi vagy és nagyon közel is voltál. *köszörülöm meg a torkomat, majd hajamba túrok picit, amolyan mellékcselekvésként.* - Másnál is így reagálnék, nem vagyok hozzászokva, hogy más ilyet tesz velem Noelen kívül és tőled se gondoltam volna. Nem kell belemagyarázni semmit. *fordítom is felé a pofimat, de azért haladok ám tovább idő közben és így kérdezek vissza.* - És te miért ezt a módszert választottad? *kíváncsi vagyok, hogy mi vezérelhette, hogy miért is tette mindezt, bár lehet, hogy most meg én magyarázok túl sok mindent bele ebbe a szituációba, mikor figyelmen kívül kéne hagynom... Na de, ő kezdte ezt az egészet.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-06, 10:29 pm

*A körülményekhez képest viszonylag gyorsan rendezem le a helyzetet, ha nem is teljesen zökkenőmentesen, vagy éppen félreérthetően... Ám köszönhetően improvizálásomnak, hamarosan az utcán keveredek beszélgetésbe olyas valakivel, akire nem számítottam.*
- De emlékszem, hogyne emlékeznék... *simítok végig két ujjal államon elgondolkodóan, míg tekintetem az övébe mélyesztem. Nem megszokott, hogy ember és vámpír ilyen békésen viselkedjen egymással, de határozottan jól esik, hogy tiszteli az erőmet, ahogy én az övét, és egyenjogúként vagyunk egymás mellett, amikor nincsenek olyan zavaró tényezők, mint pillantásom kerülése...* - Azt hittem majd én lelek rád, és kereslek... hát előbbi így is lett. *hümmögök, ezzel lezárva a találkozás témáját, s következő szavaira csak mosolyogva biccentek neki, elvégre ezek szerint ő is úgy érzi, a szokottnál jobban kijövünk egymással segédeszköz - méreg, kényszer -, nélkül. Azonban mivel nem rég felmerült közöttünk a Noel téma, mondatára most nem tudok, és nem is akarok bármit is válaszolni, ezért csupán merev pillantásommal találhatja magát szemben, ahogyan hátam mögött kulcsolom össze kezeimet. Meglepő körülményből azonban sosem elég, így derül ki, hogy milyen napot ünneplünk ma, és igazából nincsen jobb dolgom, szórakozni óhajtok, és megfelel számomra az ilyesmi, ezért indítványozom is a tervem egy pár üdvözlő szóval.*
- 17? Hamarosan nagykorú leszel... *vigyorodom el, ám látszik rajtam, hogy egyáltalán nem ítélem el kora miatt. Maradok inkább a témánál, magamban tervezgetve az estét, és érdekes mód, olyan kellemes kilátása van, mint amikor Aideen-el indultam neki... az más kérdés, hogyan fog végződni.*
- Dehogynem, nem mindennap 17 éves az ember. Ráadásul éppen van számodra megfelelő ajándékom. *kötöm az ebet a karóhoz szavakban, mialatt tovább is indulunk, egyenesen a kastély felé, hiszen megbeszélésünk szerint ott töltjük a születésnapot, s szavaira is csak bólintok, miszerint nyilván biztosítom az átjárást. Naponta meg kell tennem az utat. Azonban pár érdekes kérdésem is akad és válaszát ravasz mosollyal figyelgetve hallgatom végig csillogó szemekkel, majd egy ideig hatásszünetet tartok, mintha nem hinnék neki, ám ez természetesen nincs így.*
- Értem... azért jó tudni, hogy férfihez méltó hatást váltok ki belőled. *felelem neki elfordítva pillantásomat is, nyugodtan hagyva, had gondoljon a szavak mögé azt, amit szeretne. Én komolyan gondolom, ám természetesen nincs szándékomban Noel ellen csapkodni...*
- Azraelé vagyok... *ismétlem halkan a szavakat kérdésére, majd egy pimasz mosoly is felkúszik arcomra, amint feléje fordítom fejemet kíváncsi tekintetemmel együtt. Szeretek játszani is csipkelődni, és úgy érzem, mi ketten ilyen téren is megértjük egymást Vixivel.* - Tudod, ha erre nem játszok rá, nem lett volna hihető. Azért remélem értetted a pálcás célzást... *keményedik meg pillantásom számon kérően, ám hamarosan megjelenő vigyorom elárulhatja, hogy igazán csak érdeklődöm, és nem vetném meg akármilyen választ adna.* - Egyébként, nem kell belemagyarázni semmit. *kacagok fel amint célom felé sétálok kényelmes emberi tempóban, s bár úgy hiszen felajánlhatnám a futást, egyrészt nem lenne etikus, másrészt Vixi talán el sem fogadná. Ki tudja mi történne ismét, ha hozzáérek...*
- Nem... lesz gond, ha kiderül Noel számára, hogy együtt mulattunk? *bukik ki belőlem egy kérdés őszinte kíváncsisággal, míg a másikat fürkészem. Tudom, hogy kényes téma, de nem árt előre felkészülni...*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-06, 10:42 pm

*Nem igazán értem, hogy miért tartja még mindig ennyire meglepőnek azt, hogy felkerestem őt. Ez egy vámpír klub volt, ő pedig egy vámpír, tehát egyértelműen volt esélyem arra, hogy bizony ott leljek rá. Na de a téma terelődik, így mesélem el azt is, hogy bizony ma van a születésnapom és szeretném ezt így meg is ünnepelni. Belül azért jól esik, hogy nem kérdez rá arra, hogy miért nem a barátaimmal teszem mindezt, így a jókedvem is megmarad és bólogatok is a férfi szavaira.*
- Bizony, már csak egy év. *hát igen, kíváncsi vagyok, hogy a nagykorúság mivel is fog járni, de most azért nem akarok még ennyire előre sietni, hanem élvezni szeretném legalább ezt a mai napot és most kikapcsolni. Mivel ajándékot is szeretne nekem adni, bár nem szükséges, mégis rábólintok, hiszen kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az, de menet közben egy olyan kérdés is elhangzik, melyre úgy érzem, hogy bő magyarázattal kell szolgálnom, hiszen testem így reagálna más közeledésére is, szerintem.*
- Mivel férfi is vagy, még jó, hogy ilyet váltasz ki. Na meg, nem is vagy csúnya, bár ezt gondolom tudod. *vigyorodom is el most már jókedvűen, majd kérdezek rá én is arra, hogy vajon miért is tette mindezt. De amikor elismétel egy mondatot, melyet nemrég még én mondtam, elpirulok ismét, úgy nézek el másfelé.*
- Gondolkodtam, hogy mit mondjak és ezt találtam helyesnek. Remélem, hogy nem baj... mert hát nem vagyok a tiéd. *nézek is végül vissza rá és a következő kérdésére már biccentek is. Természetesen értettem a célzást, már hogy ne értettem volna?*
- Ha akkor támadok, én húzom a rövidebbet. Tele volt vámpírokkal a klub, tehát jobb volt ez így szerintem. *magyarázom is meg mindezt, majd menet közben azért egy kérdés is eszembe jut, így hát a férfi felé is nézek, majd picit megbököm az oldalát is könyökömmel.*
- Ugye vacsoráztál már? Csak mert nem szeretném, hogyha gond lenne. *nézek is rá figyelmeztetően, mivel továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem haraphat meg. Noelnek bármikor felajánlom magam, de másnak nem tehetem, még akkor se, hogyha belül kíváncsi lennék, hogy vajon Azrael harapása és annak utóhatása milyen is lehet.*
- Hogy gond lesz-e? A gond már ott van, hogy eltűnt szó nélkül és elhanyagolt... amúgy se csinálunk semmit, csak harcolunk, az miért zavarná? *nem is értem, hogy erre hogy gondolhat most, na de ha megérkezünk a csónakhoz, hamarosan át is kerülünk a vámpírok kastélyához, de miközben még hánykolódunk a vízen, előre veszem a kardomat is //kép// és Azrael felé nyújtom.*
- Mi a véleményed róla? *kérdezek is rá kíváncsian, így fürkészve az arcát, miközben továbbra se zavartatom magam azért, mert egy vámpír otthonába megyek be és a fegyverem is jelen pillanatban nála van.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-06, 11:06 pm

*A klubban történtek természetesen mindkettőnk számára gondolatokat ébresztenek pár kérdés mellett, s bár más szempontból közelítünk a téma felé, véleményünk egy ponton egyezik. Ezért is hozom fel a témát, ám a reakcióra nem számítok, mit kiváltok ezzel, elvégre fúrja oldalam a kíváncsiság, de Vixilien számomra mégis furcsán viselkedik. Szavaira röviden kacagok fel tekintetem égnek emelve, ám nem bántón, csupán egy kis hitetlen él rejtőzik el hanglejtésemben a vidámság mellet.*
- Mondták már... *pillantok a másikra kivillantva mosolyom közben éles fogaimat. Elvégre ezt is szándékozom felhasználni. Azért jó tudni... hogy így vélekedik a másik. Tulajdonképpen így kettő-egy az arány részemre, hiszen Aideen és Vixi pozitív visszajelzést küldött számomra, míg Lycoris - talán sértettségből -, negatívat. Azonban következő szavaira oldalpillantásommal kapom el pirulását, mit egy pillanatnyi homlokráncolással értelmezek, míg komolyan nézek szemeibe.*
- Azt a kérdést, hogy baj-e, amiért ezt mondtad, nem nekem kell megválaszolni. *felelem csendesen. Nekem tökéletesen egyértelmű, hogy ez a megfelelő válasz amit adhatott, ám a "remélem, hogy nem baj" rész finoman megrenget ebben az elképzelésemben. Bármennyire is szeretném, nem érzem tanácsosnak tovább feszegetni a témát, így inkább bólintok következő válaszára.*
- Természetesen. Végső esetre gondoltam. *zárom le ezzel, elvégre úgy látszik, jól megértjük egymást. Mennyire más így józanul látni a lányt, ám mégis jó tudni, hogy így sem változik egymásról a véleményünk. Ekkor kapom hirtelen az oldalba bökést, mire odakapom fejemet is, kissé csodálkozó tekintettel.*
- Öhm... nem vacsoráztam még. *ismerem be számára, elvégre azért indultam a klubba, hogy kiszolgáljanak... Azonban a gyakorlóteremben vér is található, így csak nem lesz gond. Egy kérdés viszont kibukik Noel-el kapcsolatban, a válaszra azonban megnyugszom kissé.*
- Engem zavarna, ha Aideen mással töltené az idejét. Persze ebben az esetben Noel hanyagolt el téged. Nincs oka féltékenykedni. *jelentem ki egyszerűen túllépve ezen egy vállrándítással, mialatt a csónakhoz érve indulunk meg a kastély felé, ahol is Vixi gondoskodik arról, hogy ne teljen csöndben az út. Óvatosan veszem el a pengéjét, és személelem meg némán ujjaim közt forgatva, végigsimítva rajta, párszor néhány mozdulatot végezve szakértő szemmel és technikával.*
- Nagyon szép... remek a kidolgozása, és tökéletesen alkalmas arra amire való. Honnan szerezted? *érdeklődöm, míg visszanyújtom neki a pengét, és emlékezetemben feltűnik Serafina kardja is, amit anno eltulajdonítottam. Alig várom, hogy megmutathassam gyűjteményem a lánynak.*
- Nálam is van rengeteg. Kíváncsi vagyok a véleményedre. *mosolyodom el, míg a partra is érünk, és lassú tempóban közelítem meg a kastélyt, hogy beléphessünk, ám egy gondolat is felmerül bennem, így torpanok meg, a lányra nézve.*
- Az ajándékod kéred először, vagy kardozzunk? Mert első esetben a szobámba kell látogatnod. Ha... nem gond. *közlöm, semmiféle hátsószándékkal, és valóban a másikon áll, hogy merre is indulunk el.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 5:47 pm

*Azt egyből kiszúrom, hogy nem ez a legszívderítőbb téma Jackie számára, bár gőzöm sincs, hogy mi oka lehet a barátainak, hogy nem törődnek vele. Az ilyenek nem is barátok. Megvan erről a magam véleménye. A feltehetően senkit sem érdekel.*
-Ismerős érzés. *bólintok végül, mert tényleg az. Mióta kiderült, hogy varázsló vagyok, az otthoni világom totál összeomlott. A családom nagy része fél tőlem, hogy majd így fosztom meg őket az örökségüktől. Kit érdekel az ő örökségük? Én nem ők vagyok. Van nekem sajátom, kösz szépen.*
-Jobban is tette. *Akkor lehet, hogy én ütöttem volna meg a bizti boy-t. Bár ott se voltam, de hát a részletkérdések sosem érdekeltek. Azok nem olyan izgisek. Végül kikötünk Jackie-vel a tánctéren, ahol én gondolnám, hogy majd szép nyugisan eltáncikálunk, bár kétségkívül Jackie érdekesebb mint én és dumálunk, de persze engem fejbe kell vágni és bunyóba kell keverednem. Persze nem kell engem félteni. Kissé meglepetten pislogok a lányra, amikor előszedi a pálcáját és ennek tetejébe szemkibökéssel kezd fenyegetőzni. Nem mintha nem tudnám megoldani magam a dolgot, de azért ha megmentésre várok, akkor nem egy szemkibökést szeretnék. De ezt szerencsére nem teszi, hanem elsüt egy kábító átkot, aztán spurizunk is kifelé. Eltávolodva a klubtól aztán belassulunk, s Jackie aggodalmát látva elmosolyodom kissé, s megnyomkodom az arcomat, ahol eltaláltak. Lesz egy monoklim. Az sose gáz.*
-Kutya bajom. Majd ha belilul, akkor elmondhatod magadról, hogy mekkora menő csávóval lógsz. *Nem szívom mellre a dolgot, mert ez csak egy folt lesz, ami elmúlik és az ilyen apróságok nem állítják meg az életemet. Gőzöm sincs, hová menjünk, de a következő pillanatban kitör belőlem a röhögés és már nem is érdekel*
-Azért jó buli volt. Látod, nem kell ehhez este. *Bízom benne, hogy Jackie is velem nevet. Azt azért meg kell hagyni, ijesztő látvány volt pálcával. Mármint én tuti berezeltem volna, ha rám szegezi.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 6:20 pm

*Egész kényelmesen beszélgetek el Chris-el, az átlagos témákat érintve, s hamarosan eljutunk arra a szinte, hogy minden felmerülőt átbeszélünk, így bólogatok. Tudom én, hogy igazából csak én beszéltem, de természetesen a másikra is kíváncsi vagyok, ámbár az ismerkedést egy rögtönzött tánc szakítja félbe, és a táncot egy újabb összeütközés. Őszintén szólva kissé megijedek, hogy bántják majd Chris-t, hiszen nem ő a hibás, de mint látom majdnem ura a helyzetnek. Majdnem. Ekkor pedig segítségre szorul, lévén, hogy ki tudja a két férfi, aki lefogja őket mire készül, vagy mi lesz a sorsuk, így kezdek el fenyegetőzni, majd rögtönzött varázslással szabadítom ki táncpartnerem, hogy sietve hagyjuk el a klubbot.*
- Áh, remek, de jó nekem. De ez csak akkor működik, ha az oldalamon maradsz. *vigyorodom el, és bár én a lila foltot is bánom, mégsem hiszem, hogy gyógyítani kéne, vagy aggódni miatta. A férfiak büszkén viselnek sebeket, ezért rá is hagyom, bizonyára nem örülne a makacskodásnak.*
- Igen, hát hasonlókat szoktunk csinálni, csak ott elve érdekes az alaphelyzet. *kacagok vele én is, míg az utcán sétálunk tovább. Tulajdonképpen ezért jöttem, így jobban esik mint a klubb, tehát tempóm is ráérős, nem sietek, míg zsebre dugott kézzel vizsgálgatom a kirakatokat, és nézegetem az embereket.*
- Sokat jársz le? Mindig ilyen... veszélyes hely? Vagy csak az én megjelenésem készített ki mindenkit? *érdeklődöm, hiszen van egy érvényes meghívóm oda, egy régebben megismert sráctól, és pont a napokban gondolkozom rajta, hogy fel is keresem őt, ha már meghívott. Illene, ráadásul jól elvoltunk.*
- Lila foltok gyűjtögetésén kívül mit szoktál csinálni a szabadidődben? *kérdezgetem még, hiszen ha eddig rólam volt szó, most legyen róla. Biztosan érdekes ő is. Sok mindent nem tudok még...*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 6:31 pm

*A feszültséget sikerül feloldanom az újonnan szerzett menőségemmel, ami azért jó, mert igazából ha nem nyomkodom, nem fáj. És én nem nyomkodom. És más se tegye inkább.*
-Semmi akadálya. Mostanában úgyis túl sokat kuksoltam a szobámban. *Örülök, hogy végre ráakadtam valakire, aki hasonlóan társasági lény, mint én és ezúttal még azt sem sikerült bemutatnom, hogy mekkora béna is tudok lenni. Lehet, addig jó. Persze ezekből lesznek majd vén papa koromban a jó kis tábortüzes mesék. Az információmorzsákra felkapom a fejem.*
-Milyeneket? Naponta verekszetek kekeckedő idiótákkal? *Valljuk be, hórihorgas barátunkra más kifejezés nem igazán található, bár vacilláltam még az idegbeteg barom jelzőn is. Végül is aztán csak sétálunk az utcán. Nem rossz kint a levegőn sem, bár nekem egy kicsit rideg környék.*
-Nem. Igazság szerint most jöttem le először. *rázom meg vigyorogva a fejemet. Nem mondhatom azt, hogy nem volt kalandos napom rögtön, ahogy kitettem a lábamat. Töprengve pillantok Jackie-re, amikor rólam kezd kérdezni.*
-Hát...rajzolok...elég sokat. Meg edzek. Ilyesmiket. *barátságosan ráhunyorítok egy kis vigyorral.* -Semmi sötét folt, bármennyire is reménykedtél benne az előbbi incidens után. *Persze igazából nem tudhatom, hogy vágyott e sötét foltokra, amikkel nem szolgálhatok, de mióta igent mondott a táncra és még tudott is táncolni, azóta inkább mellőzöm az önkényes tippelgetést. Azt hiszem, nem kezdek el lottózni.*
-Na és te mindig vodkát gyújtogatsz? Csak mert azt általában nem szokták annyira. *Bár nem is tudom. Nem vagyok az a vodkás típus, de én ilyesmit eddig csak abszinttal láttam. Az jó is volt, de lehet, hogy a vodkával nem kísérleteznék.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 6:48 pm

*Találkozásunk ellenére köszönhetően nem épp szerencsés napunknak, a beszélgetés kint folytatódik tovább az utcán, ám a történtek ellenére vidáman. Azt hiszem, a nevetés mindent megold, és nem is szeretnék szomorkodni, vagy múltba tekinteni.*
- Hogy-hogy? Szép az idő, nem mentél el sehova a barátaiddal? *kérdezem rá csodálkozva, elvégre Christ én egy mozgásra ítélt fickónak nézem, aki szívesen tölti idejét barátaival, és szórakozik, ráadásul elég kedves ahhoz, hogy legyenek is barátai.*
- Nem, de nagyjából ilyen szinten szoktunk bénázni. *kacagok fel fejemet rázva, de mivel nem szeretnék a múltról beszélni, és a barátaimmal töltött időt sem óhajtom egy nem rég megismert srácnak kiadni, kérdezgetni is kezdek felőle, elvégre így illik, és kíváncsi szerzet is vagyok.*
- Áhá, értem, pedig rutinosnak tűnél. *bólogatok kutató tekintettel, ám nem vagyok olyan buta mint amilyennek látszom, egy-egy információt össze is tudok kapcsolni, adatokat leszűrni belőlük.* - Ezek szerint nem jársz ide több éve, gondolom elsős vagy. Nem nézlek annak a fazonnak, aki kerüli ezeket a helyeket, így csak ez a lehetőség marad. *logikázom rá nézve, és ha már itt tartunk, van pár alapvető információ, amit még nem osztottunk meg egymással, de hasznos lehet.*
- Egyébként Exortusos vagyok. Te? *kérdezek tehát rá az engem érdeklő témára, hiszen az órán nem éppen őt néztem, és valahogy eddig elkerülte a figyelmemet. Ha annyit ül a szobájában, nem csoda, hogy nem találkoztunk.*
- Nem számítottam sötét foltra. *kacagok fel elgondolkodva szavain.* - Egyszer szívesen megnézném a rajzaidat. *jegyzem meg mosolyogva, hiszen a művészetek érdekelnek. Érdekes, hogy ő a második fiú aki rajzol... nekem ez eddig valahogy a nőkhöz köthető volt, bár persze rengeteg tehetséges férfi van.*
- Tudod, itt találkozok először rajzolgató férfiakkal. Nálunk otthon a testedzés volt a nyerő, bár azt te is csinálod. Nem űzöl mellette valami sportot? *érdeklődöm még szintén következtetve, ám elég volt azt hiszem a kérdéseimből, hiszen tőle is érkezik egy, mire ismét felnevetek kissé.*
- Nem, csak láttam, a filmekben, illetve tudom, hogy az alkoholt meg lehet gyújtani. Átlátszó volt a mozivásznon, és a legelső átlátszó a vodka volt, amit megpillantottam. Ezért azt gyújtottam fel. Először... hozzá teszem. *mesélek, miközben a főutcán sétálunk végig. Azt hiszem, a mai nap is sikeres volt számomra, hiszen két incidensbe is keveredtem. Talán itt az ideje, hogy lepihenjek kicsit, mielőbb több kárt okozok.*
- Talán vissza kéne menni, elég meleg van, és félek, hogy rossz hatással van rám... esetleg még többet ártok. *kuncogok fel.* - Jössz te is? *bökök fejemmel az iskola felé, és ha nincs jobb ötlete, vagy terve, esetleg beleegyezik, akkor vele együtt indulok tovább, ellenkező esetben egyedül.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 7:04 pm

Zavartan pillantok rá, majd végighúzva tenyeremet az államon egy nagy sóhajjal mégis kibököm.*
-Hadilábon állok a varázslással. *Azt már nem teszem hozzá, hogy másodjára vagyok elsős. Az már egy kicsit sok lenne a büszkeségemnek. Idén ez egyébként is változni fog, így teljesen mindegy, hogy mit és hányszor. A barát-témát gyorsan lezárja. Vettem én, hogy nem akar róla beszélni, úgyhogy ezt a dolgot inkább mellőzöm is. Nem akarok fájó sebekben turkálni. Kissé felnevetek megjegyzését hallva.*
-Igen az vagyok. De egyébként nem vagyok oda a diszkókért. Nem tudom, jártál e már Olaszországban, de hidd el, sokkal jobban megéri inkább az utcán lófrálni, már ha az ember tud magára vigyázni. *Kissé elbambulok. Az a nagy helyzet, hogy minél többet vagyok itt, annál inkább honvágyam van, de valahogy...mégsem akarok hazamenni. Nincs nekem szükségem arra a marakodásra.*
-Én is. *mosolyodom el. No, legalább szaktársak vagyunk, bár gondolhattam volna. De sok mindent kellett volna már nekem gondolnom életem során, amit nem gondoltam. Kissé megnyugszom, hogy ezúttal nem vártak tőlem sötét foltot. Ez az első eset és valahogy felszabadító érzés ezt tudni.*
-Hát lehozhatom valamikor a klubhelyiségbe, ha gondolod. *Szeretem, ha az emberek kíváncsiak arra, amit csinálok. Olyankor reménykedem, hogy átadhatok egy kicsit a világomból. Kissé elbambulva bólogatok. Nem tudom, melyik srác rajzol még, de kíváncsi lennék. De kérdést is kapok, melyre elhúzom a számat.*
-Régen gyakran futottam a busz után. *Feltételezem, nem ilyen sportra gondolt, de csak ezzel szolgálhatok. Egy kicsit megpróbálom felhomályosítani is, olyasmiről, amihez amúgy nem is értek, de aztán a magyarázatát hallva nevetésben török ki. Filmben látta. Remélem, nincsenek gyakori filmes esetei, mert ismertem már olyat, akit azért csuktak le, mert a kedvencét próbálta utánozni. Freddy Krueger volt a kedvence... Ahogy Jackie visszaindulna, végül én is bólintok. A Pokol Szájába már nem valószínű, hogy visszamennék, egyedül meg a fene se sétálgat.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 7:24 pm

*Megvan az előnye annak, ha az ember másról is érdeklődik, mint én, hiszen kíváncsi szerzet lévén, na meg a női nem tagjaként szomjazom az információt, mit hamarosan meg is osztanak velem nyugodtan körülmények között.*
- Tényleg? De mi a baj? *pillantok szemeibe kérdőn.* - Amúgy rá se ránts, nekem is új ez a világ, és én sem tudok mindent. Talán gyakorolnom kéne. Hé, gyakorolhatnánk együtt! *morfondírozom, majd tekintetem is csillogni kezd az ötletre. Persze vannak buktatói, lévén, hogy egyikünk sem tanár, és ha valami balul üt ki, amire lássuk be igen nagy az esély, talán képtelenek lennénk kezelni a helyzetet. Következő szavaira inkább csak bólintok, mint aki hisz a másiknak, mivel nem jártam még hazájában, bár tervezek, mégsincs hozzáfűzni valóm.*
- Az jó, akkor megtaláljuk egymást. Melyik szobában laksz? Hova kopogjak? *érdeklődöm vidáman, csöppet sem érezve azt, hogy esetleg a másiknak ez tolakodás lehet. Elvégre igen jól érzem magam vele, szerintem nyugodtan barátkozhatunk, mivel azokból nem bővelkedem...*
- Az jó lenne. Miket rajzolsz? Mindent, vagy csak tájképeket, embereket, furcsa rajzokat? *kérdezősködöm tovább erről, elvégre az embernek jól esik, ha hobbija után érdeklődik a másik. Nekem is jól esik. Természetesen más téma is szóba kerül, mire csak felnevetek, félvér lévén tudom miről beszél, így bólogatok neki vidoran.*
- Pedig szerintem menne hozzád valami sport. Mondjuk mugli sportok közül amerikai foci, vagy esetleg kosárlabda. Állítólag a mágusoknak is van egy sportága, de arról nem sokat tudok. *ajánlgatok számára, persze nem kötelező jelleggel. Nem mintha annyira rászorulna a sportra, de szerintem pluszt visz az ember életébe, és talán Chris se volna olyan magányos. Idő közben elérkezünk a révészhez is, ki átszállít minket a túlpartra, mit én csöndben töltök magamba szívva a sós levegőt, élvezve a hajamba kapó szellőt. Amint a túlpartra érünk, a fiú felé fordulok.*
- Nekem még meg kéne keresnem egy embert, régen láttam, és a veled való találkozás meggyőzött róla, hogy keresni kell a barátaimat. Biztosan találkozunk még, Chris. *integetek neki, és el is indulok felfedező útra, elvégre nem várom el, hogy a másik végig kószálja az iskolát, továbbá igen csak női társaságot keresek, és esetleg kellemetlenül érezné magát.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-08, 7:34 pm

*Kissé felderül a tekintetem, hallva, hogy nem csak én vagyok gondban. Bár igazából, ha bemegyek órára, akkor megy, csak egyedül nem tudok tanulni.*
-Ömm...hát hasonló a probléma. Én muglik között nőttem fel. Mielőtt idejöttem, nem is tudtam, hogy léteznek varázslók. Viszont ez jó ötlet. Hátha valami beleragad a fejünkbe. *mosolyodom el kissé. Mi történhetne? Legfeljebb felrobbantjuk a sulit. Előfordul. Vagy nem?*
-A Farkasban. Eltéveszthetetlen, szép emberek laknak abban a szobában. *Jó, most kicsit kiszólt belőlem az egó és kicsit homi megszólalás volt, de ne tagadjuk a tagadhatatlant.*
-Igazából mindent, ami eszembe jut. Szeretek embereket is rajzolni, aztán van amikor csak úgy kirajzolom magamból az érzéseimet és ilyen káoszos valami. Tájképekkel is próbálkoztam már, de azt nehéz. Kell az, hogy megragadjon a látvány, viszont nem szeretem a sablonos kilátást. Szóval mondjuk tengerpartot soha nem rajzolnék, pedig elég jól ismerem. *Na igen, ilyenkor már megszaladnak a szavaim. Napestig tudnék erről regélni és még mindig maradna mondanivalóm. Megszállott vagyok, nem tehetek róla.*
-Régen játszottunk néha a közeli kosárpályán. De az régen volt. *És pont. Ahogy ő sem, úgy én sem szívesen emlékszem vissza azokra, akik elfordultak tőlem. Új életem van és kész. Én legalább tudok varázsolni.*
-Ne hanyagold el őket. *mosolygok rá a leányzóra ,majd biccentve felé én le is lépek a szobámba a csodálatos tanulnivalóimhoz. És persze tanulás helyett már megint csak a margóra rajzolgatok. Jellemző.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-14, 5:31 pm

//Toxicológia házi 1. óra//

*Lucius hétvégi szabadidejét Mystralban kívánta eltölteni, ezért átkelt a révész segítségével az iskolából. Cél nélkül indult el a csónakból való kiszállás után, s rövid bóklászás árán egy fogadót talált, ahol voltak kedvesek némi száraz vörösbort, természetesen fizetség ellenében, szolgáltatni neki. Lucius paranoiás lévén kicsit az ételek és italok tekintetében a mérgektől tartva, óvatosan ízlelte először az italokat, de mivel semmi gyanúsat nem érzett, ezért bátran ivott és három deci bor gallér mögé is csúszott, míg sötétedni nem kezdett. Ekkor a távozás mellett döntött s kicsit kába fejjel vágott neki a főutcának. Az iskolába akart visszatérni, s ahogy közeledett, kissé kótyagos fejjel, kevésbé éberen és az álmaiba temetkezve, a révtől pár háztömbnyire összeütközött egy emberrel, aki fekete nagykabátot viselt a nyári idő ellenére s egy sötétbarna nemezkalapot. Csak ennyit látott az emberből, aki már el is suhant mellette, míg a fiú hátra tántorodott, mert ő vékonyabb volt a másikhoz képest s Lucius épp ki tudta nyögni, hogy: "Pardon!", az már távol járt. Az ütközés pillanatában egy erősebb szúrást is érzett a kézfején, ami a bőrt átlyukasztotta s egy eret is megtalált, ám valószínűleg komolyabb fizikai kárt nem tett. Ezért szeme elé emelte bal kezét s valóban szúrást fedezett fel rajta. A kis sebecske alig tűszúrásnyi, de nem vérzik csak piros, viszont valamilyen nedv van a környékén, amit Lucius szeretne részletesebben szemügyre venni, először a szaglásával, ám ekkor izmai hevesen összerándulnak, mintha drótkötéllel feszítették volna meg, összegörnyed, rá a térdére, s alig áll meg a lábán, oldalra is megtántorodik az egyensúlyvesztéstől, ám ez csak rövid roham volt, bár azt nem tudja, hogy a java még hátra van...*
~Mi a?...~ *ekkor hasított belé a tudat, hogy megmérgezték. A zsebre tett kézben mérgezett szúróeszköz lapult, amit nem vehetett észre. Minden bizonnyal az idegen átszúrta a tárgyat a zseben, bekente a méreggel, majd célpontot keresett.*
~Ironikus, hogy a méregkeverők fiát mérgezték meg...~ *erre még tud gondolni, de a kezdő első görcs után jön a következő. A két görcs a közeli ház falának dönti, zihálva szedi a levegőt, de senki nem foglalkozik vele, mindenki megy a dolgára, a sötétebb alakok, akik ilyenkor jelennek meg, meg minek is törődnének vele? Realizálja, hogy idegméreg, hiszen... itt jön a harmadik görcs, minden izma összerándul, arca eltorzul. A méreg az izmainak munkáját befolyásolja a központi idegrendszeren keresztül. Abból a szempontból szerencsés, hogy csupán rángást okoz, nem leállást, mindazonáltal a légzése így is nehezedik. A hideg veríték is kiverte. A bor ködössége már sehol sincs, most az agyát ez tompítja, na meg a hatások össze is adódnak. Azért nagy nehezen elvánszorog a csónakig, bár faltól falig löki magát, a görcsök pedig rendszertelen időközönként jelentkeznek szervezetében. Nincs könnyű dolga: szemei előtt pöttyök táncolnak, vagy a kép elsötétedik éppenséggel. Az ájulás is kerülgeti, de erejét megfeszíti és küzd. Az emberi szervezet csodás erőtartalékai harcolnak az idegméreggel szemben, ami megzavarja Lucius tájékozódását, gondolkodását, és fizikai állapotát is rontja az izmok görcsös rángatásával rohamszerűen. Minden tagja remeg, ruhája nedvesen lóg róla, mintha maratont futott volna. Nehezen lélegzik és mélyről, szinte zihálva, egy sípoló hang kíséretében. Rekeszizmaiba és oldalába mintha kést szúrtak volna, mint aki rosszul veszi a levegőt futás közben.*
~Nem adom fel!~ *fogai összecsikordulnak, küzd, majd végül befordul a révész mellé a csónakba.*
Vissza! *ennyit tud kinyögni, ám ezt hangosan, indulatosan. Ő maga a csónak padlóján fekszik hason, de feje a víz fölé lóg kicsit. Meg is indulnak s egy elég heves roham következik, kezei rászorítanak a csónak szélére, lábai ránganak s most néhány sima izomszövet is bekapcsolódik: gyomra tartalmát kiüríti a csónak peremén át.*
~Remek! Csak éljem túl, visszamegyek és...~ *a gondolat is megszakad, mert újabb roham tör rá, és kénytelen lakodalmas kutyaként a félig lebontott táplálékot és gyomorsavat a tengerbe üríteni. Ezt követően kisebb szünet áll be, csak zihál, nehezen szedi a levegőt és izzad mint a ló. Feje lüktet, fáj. A pulzáló fájdalom ritmusossága lehetetlenné teszi, hogy bármire is koncentráljon, így a révésznek se tud mit mondani, bár az minden bizonnyal látja, hogy a diáknak baja van, ha más nem, hát iszonyatosan részeg. Mindazonáltal az eszméletét nem veszti el, kapaszkodik a tudatába s a pulzáló fájdalom ritmusára mantrázza, hogy "kibírom". Az iskola szigetére visszaérve a révész van oly kedves, hogy értesít egy illetékest, így Lucius hamarost jó kezekbe kerül, ahol kikúrálják.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 9:00 pm

*A tegnapi nap folyamán elég sokat gondolkodtam és a Luciussal folytatott beszélget is sokat segített, de úgy érzem, hogy nem menekülhetek tovább a sorsom elől, tudom, hogy vár rám és hogy beszélnünk kell. Bizonytalan vagyok az éjszaka kimenetelében, félek, igen, rettegek tőle és magamtól is, de nem fogom hagyni magam. Jelen pillanatban a csónakban vagyok, az öreg révésszel együtt, de már csak pár méter választ el minket Seol partjaitól, mely közben fekete tincseimet még egyszer hátamra dobom és türelmesen várakozok... Az idő telik, majd a csónak partot fog, én pedig egy "viszlát"-tal köszönök el a férfitól, hogy ez után fekete bakancsomban kiléphessek a révhez. Öltözetem egyébként most is olyan, mint mindig, térdig érő szoknyát viselek, felül pedig fűzős felsőt, pálcám pedig a bakancsomban pihen, de ha kell, bármikor oda tudok nyúlni érte. Ezüstös szemeim körül most feketés-ezüstös smink található, mely szépen kiemeli fehér pofimat. Egyébként picit változtam, fogytam, így még vékonyabb vagyok és igen, elég törékenynek is nézek ki, arcom is cseppet beesett, de még mindig szép. Nem érdekel, nem akarok már tetszeni neki... én... én el akarom felejteni, de nem fogok tovább menekülni. Utam most már a város központja felé tart, így térek rá a főutcára, hogy elkerülve a tömeget a fal mellett haladjak, mivel sejtem, hogy itt lesz, de ha mégsem, akkor tudom, hogy mostantól nyugodtan mászkálhatok, mert Luciusnak lesz igaza, talál magának más szórakozást. Végülis, már másfél-két hónap eltelt... talán feladta és elfelejtett. Nem hiszem, hogy oly sokat jelentenék neki, eddig is kihasznált.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 9:17 pm

*Ahogyan Aideen a Lucius-szal folytatott beszélgetésből tanult - csak én ezt nem tudhatom -, úgy én Vixilien-től lestem el pár gondolatot, mint magamban fordítottam le, kódoltam, változtattam meg kissé, míg unalmas nappalaim teltek. Éppen ezért, alapos megfontolás után döntök úgy, hogy szembenézek saját magammal és a lánnyal is, tehát utam hosszú kihagyás után ismételten őrposztomra vezet. Magamhoz mérten öltöztem, így lábamon acélbetétes bakancsom csattan, katonai nadrágomhoz fekete pólóm társul, amit azonban szintén fekete bőrdzsekim takar. Övemen most is ott lóg késem, míg zsebemben egy kis pénz lapul - tudnám minek -, így lépkedek ruganyosan és láthatatlanul a kikötő felé zsebembe süllyesztett kezekkel. Gondolataimba merülve próbálom kisakkozni mi is történhet majd, ha esetleg kimerészkedik a lány...*
~ Itt lenne az ideje... eltelt már egy hónap. ~ *sóhajtok fel kissé, és nem tagadhatom, rengeteg gondolkodást igényelt kapcsolatunk, ahogyan heves és szélsőséges érzelmeket is kiváltott belőlem a lány. Mégis megoldásra jutottam. Talán. Éppen gondolataim közepette hirtelen észlelek a szellő által egy ismerős illatot, mire rögtön megtorpanok, és pillantásom máris távolban söpör végig, hogy az utca túloldalán tekinthessem meg Aideent. Hm... nem tetszik amit látok, láthatóan fizikailag megviselte valami, ám nem fogom megvárni míg eltűnik, vagy Istencsapás ér. Muszáj most cselekednem. Villámgyorsan lendülök előre, s a közeli kis sikátorban állok meg még mindig láthatatlanul, hogy bevárjam. Amint odaér, egy pillanat alatt kapom fel karjaimba, hogy berántsam, és beljebb száguldjak vele a sikátor sötétjébe.*
- Valaki nagyon megtanulta, hogy a jelenlétének megvonásával büntethet engem... *szólalok meg vidoran a helyzet ellenére is. Örülök hogy láthatom, s most már ő is engem, hiszen levetkőzöm láthatatlanságomat, de direkt nem engedem el, egyszerűen karjaimban tartom, míg szemét figyelem. Várok. Most ő jön.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 9:24 pm

*Ahogy egyre nagyobb távot teszek meg és bakancsom is halkan koppan minden lépésemnél, kezdek lazábban mozogni, mivel úgy hiszem, hogy talán igazam lehet, talán elfelejtette már és nem leselkedik rám sehol sem. Megigazítom egy picikét a felsőm, így kerülök ki egy előttem lévő járókelőt is, majd haladok tovább, így hagyva magam mögött a sikátoros részeket, de már csak egyetlen egy van, amihez oda is érek és ekkor jönnek az erős karok. Nem Azrael az, akire először gondolok, hanem egy régebbi baleset, amikor bántottak, de ő itt volt, így sikkantok fel azonnal és kezdek is el kapálózni, majd amikor már beljebb vagyunk, a sötétségben, hirtelen karmolom meg a másik arcát, védekezve, mint valami vad cicus, de hát nincs igazi erő bennem, ezt a másik is érezheti. Ahogy viszont felfogom, hogy ki ő, szemeim elkerekednek, majd ez után lábaimmal is ficánkolni kezdek és ha úgy alakul, az acélos résszel is megrúgom a másikat.*
- Eressz el! Nincs jogod így fogni, tegyél már le! *mérgelődöm is, próbálta figyelmen kívül hagyni szívem dobogását, mivel izgatott vagyok, örülök és egyben tartok is tőle, jó látni ismét... de félek, hogy mit hoz ez a nap... Csak akkor hagyom abba a mocorgást, amikor meghallom a másik szavait, de reményeim szerint el leszek engedve, miért ne lennék?*
- Nem akartalak látni és még most sem. *vágom is rá rögtön a feleletet a szavaira, majd nézek is szúrósan Azrael szemeibe.*
- Miért hoztál ide? Oda is jöhettél volna hozzám egyszerűen, nem kell így elkapni és behúzni a sikátorba, mintha bántani akarnál vagy megölni. *a gyilkosok is valahogy így szokták csinálni mindezt, így végül most már kezeimmel is kitámasztom magam, próbálva leugrani vagy valahogy lemászni a másik kezei közül, mely természetesen csak akkor sikerül, ha Azrael is enged, hiszen jóval erősebb nálam.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 9:39 pm

*Azt hiszem ez a szerencse napom, hiszen ennyi tétova gondolkodás és unalmas agyalás, dühöngés után végre visszatérhetek a normális kerékvágásba, hiszen Aideen-t is megpillantom az utcán, mire egy gyors mozdulattal állítok neki csapdát, s bizony vonszolom be őt egy sikátorba, míg a kapálózása miatt szorosabban tartom, hogy immár teljesen nekinyomódik testemnek.*
- Aideen, hé! Nyugalom... csak én vagyok. *csattanok fel picit mikor a karmolást érzem, majd a rúgásra is összerándulok, s hangját hallva felsóhajtva teszem le óvatosan lábra állítva őt, és egy lépést hátrálva nézek rá.*
- Megijedtél? *billentem kissé félre a fejemet kíváncsian, lévén, hogy számomra ez az egyetlen elfogadható magyarázat ezzel a viselkedéssel kapcsolatban.* - Számíthattál volna rám... *teszem azért hozzá, mivel szerintem egyértelmű, hogy ha a támadóját sem látja... akkor az én vagyok, elvégre egészen idáig láthatatlanul cipeltem végig a sikátoron. Megpróbálom a viselkedését is elemezni egy pillanatnyi csönddel, feles sikerrel.*
- Miért is ne lenne jogom téged így tartani? *kérdezek azért rá erre kíváncsian, hiszen ez a mondat megragad fülemben, ám azt hiszem itt az ideje, hogy én is szóljak pár szót, mire jön a reagálás, s kissé el is komolyodom, ám auráját megvizsgálva pimaszul mosolyodom el.*
- Igen... nem hazudsz, de csak részben mondasz igazat. Te örülsz is, hogy látsz. *teszem karba kezeimet mindent tudó mosollyal, s ha a lány emlékszik még bizonyos beszélgetésünkre, tudja, hogy nem érdemes az érzéseiről, saját magáról hazudni... egyrészt ismerem, másrészt képességem van rá, hogy tudjam, igazat beszél-e.*
- Bántani? Megölni? Sosem tennék ilyet te is tudod. Utóbbit nem is tehetném. *rázom kissé döbbenten a fejemet.* - Egyébként pedig azért hoztalak ide és így, mert úgy gondoltam... talán elmenekülnél, ha nem így tennék. *igen, előrelátó voltam, elvégre legutóbb is, mikor az utcán állítottam meg, nem nagyon akaródzott velem jönnie, s a figyelmet is magunkra vontuk. Ekkor viszont kissé felengedek, úgy dőlök neki a falnak, míg a lányt nézem.*
- Gondoltam beszélnünk kéne. Biztos neked is vannak gondolataid. Mert nekem is. Meghívhatlak egy italra? Esetleg... a fogadóba? *kérdezem, míg ujjaimat is összefűzöm. Számítok a viselkedésére, a visszautasítására, és éppen ezért hiszem úgy, hogy fárasztó este elé nézek, de vállalom. Aideen-el ezt vállaltam már rég...*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 9:52 pm

*Amikor hirtelen érzékelem, hogy valaki elkap, majd a sikátorba húz, rögtön elfog a félelem, ugyanis fogalmam sincs róla, hogy ki az az illető, kinek karjaiban vagyok. De amikor érzékelem a szorítást, majd meg is látom Azraelt és még hozzám is szól, picit megnyugszom, de továbbra is le akarok szállni a földre, nem akarom, hogy ilyen közel tartson magához, már nem.*
- Eressz el! *kérem továbbra is, karmolással és rúgással is pontot téve az I-re, majd amikor végül leereszt, már hátrébb is lépek pár lépést, szépen megigazítva a ruhám, majd a hajamba is beletúrok, úgy pillantok a borostyán szemek felé dühösen.*
- Még szép, hiszen elraboltál csak úgy... *csóválom meg a fejemet is, de arra, hogy számíthattam volna rá, csak fújtatok picit.* - Azt hittem, hogy már rég elfelejtettél... reméltem... *javítom is ki magam hamar, de amikor rákérdez a jogaira, hogy miért ne tarthatna, már szemeim is összeszűkülnek cseppet, kezeimmel pedig átölelem magam, így zárva el magam előle, egyfajta testi gesztussal.*
- Mivel neked semmihez sincs jogod velem kapcsolatban. *felelek is neki, hogyha ennyire nem tudja magától a választ, akkor felvilágosítom én majd mindenről. Viszont jó lenne, hogyha tudná és el is fogadná, hogy nem szeretném őt látni, nem vagyok rá kíváncsi, de amikor tudatosul bennem, hogy neki hiába hazudok, picit felsóhajtok.*
- Csak tudnám, hogy miért... annyira nem akarok veled beszélni. *távolodok is el tőle még egy lépést és jól is sejti, valóban elmenekülnék. De ahogy nézem, jól be lettem hozva a sikátorba, nem olyan egyszerű innen kijutni, de nem fogok elmenekülni tőle, nem tudnék, ezzel tisztában vagyok.*
- Nem kéne beszélnünk, én nem akarlak se látni, se veled kommunikálni, Azrael és jó lenne, hogyha felfognád! Az pedig biztos, hogy nem megyek veled sehová se, főleg nem egy fogadóba. *rázom is meg a fejem, ugyanis tényleg eszem ágában sincs kettesben maradni vele egy olyan helyen, ha úgy van, bár tény, hogy most se vagyok sokkal jobb helyzetbe. Inkább fogom magam, megfordulok és el is kezdek kisétálni vissza, a főutcára.*
- Hagyjál békén! *szólok még hátra neki, de vissza se nézve, igen csak flegmán, mivel picit úgy érzem, hogy tönkretett, ezt pedig nem vagyok hajlandó megbocsátani.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 10:08 pm

*Nem hiába sakkozom magamban, hogy minden eshetőségre felkészüljek, és Aideen viselkedését a mostanihoz közel lőttem be magamban, még mielőtt elindultam. Éppen ezért annyira nem lep meg, hogy ennyire makacs, követelőző, dühös, de mégis... titkon reméltem, hogy megúszom mindezt.*
- Rendben van, rendben! *nyugtatom picit, és kérése szerint le is rakom a földre. Miért teszem mindezt, mikor könnyedén a karjaimban tarthatnám? Egyszerű. A célom békülés, nem a kapcsolatunk tovább mérgezése.*
- Elraboltalak? Aideen ötven méterre vagy a főutcától. *forgatom meg a szemeimet egy nagy sóhajtással. Humoros... valószínűleg sosem rabolták még el - nem úgy engem, illetve én a célpontjaimat -, hogy tudja miről is beszél.*
- Hogyan is felejthetnélek el? *teszem fel a költői kérdést egy kacér kis mosollyal. Érzékelem amit érez... a gondolataiban ugyan nem olvasok, de sejtem min elmélkedhet, elvégre a testbeszédből, és a szemek villanásából nem nehéz következtetni.*
- Miért? Már nem szeretsz engem? *teszem fel neki a kérdést röviden és egyértelműen. Igen, erre vagyok kíváncsi, ugyanis emlékezetemben egyetlen mondat jellemzi most Aideen-t, amit aznap mondott nekem kastélyunkban egy felvetésemre. Természetesen tudom, hogy miképp is érti, de meg van az előnye, ha az ember játssza az ostobát. Megjegyzésére nem válaszolok, csak elgondolkodva nézem. Jó lesz ezt megjegyezni...*
- De én szeretnélek látni, és kommunikálni is. Te pedig ezt fogd fel! *makacskodom én is karba tett kezekkel. Őszintén szólva, ha az etikettet nézzük, most nekem kéne engednem, de mivel eddig próbáltam nem közel kerülni a lányhoz ilyen szinten - azaz lehetőséget adni neki a távozásra -, úgy hiszem későn szeretne visszakozni. Kihasználásnak ítélte tettemet, ami részben az is volt, elvégre nem vagyok jófiú, de annyira nem drasztikus a helyzet mint hinné. Többször néztem a javát, mint sejtené. Ekkor azonban elindul, mit egy kissé megütközve mozdulatlanul kísérek figyelemmel, s már nyúlnék utána, azonban kartávolságon kívülre esik, éppen ezért felszólításánál termek előtte arcától nagyjából egy centire homlokunkat és orrunkat is összeérintve.*
- Sajnálom, nem tehetem. *vonok vállat, s eltávolodva találja meg kezem két kezét, hogy megfogjam azokat, ám tulajdonképpen marasztalási szándékkal. Így nem menekülhet, azaz a mozdulatnak inkább van taktikai értéke, mint a kapcsolatunk mivoltára való utalása.*
- Engedd meg, hogy elmondjam amit akarok, és ha nem tetszik, megígérem, hogy békén hagylak. Ez jó ajánlat, nem? *billentem ismét félre a fejemet. Mióta vagyok ilyen előzékeny? Semmi óta, de ismételten a kedvére kell tennem, ha vissza akarom őt nyerni. Őszintén szólva hihetetlen veszélyes mindez, hiszen a szavamat sosem szegem meg - már ha komolyan gondolom a letételnél -, és kicsi az esélye, hogy Aideen egy beszélgetés után megenyhül. Na persze, a felajánlás nem azt jelenti, hogy választási lehetősége van...*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 10:22 pm

*Amikor letesz a földre, kissé megnyugszom, de azért egyértelműen hátrálok tőle pár lépést, ugyanis nem akarok a közelében lenni, nem akarok elgyengülni, így is annyit ártott már nekem, úgy érzem, hogy sikeresen tönkre is tett. Valószínűleg én fogom fel túl drasztikusan ezt az egészet, de hát tapasztalatlan vagyok, ez a nagy helyzet. *
- Az meglehet, de az akaratomon kívül vagyok itt. *világítok is rá erre a fontos információra, majd ez után magyarázom is el, hogy miben reménykedtem. Abban, hogy talál mást, hogy engem végre békén fog hagyni, főleg mivel elég érett ahhoz, hogy vehetné az utalást, hogy nem akartam látni.*
- Egyszerűen... én csak egy kislány vagyok a szemedben, akivel jól elszórakoztál és ennyi. *vonok is vállat, mivel tényleg mérges vagyok rá, de amikor rákérdez arra, hogy nem szeretem-e, hirtelen hallgatok el. Erre... erre most mégis mit kéne mondanom? Szívem mást súg, mint az eszem, nem is tudom, hogy miért, így fejemet is picit elfordítom tőle.*
- Nem, már nem! Elég volt belőled. *jelentem is ki határozottan és bár nem akarom elveszíteni, tudom, hogy így kell történnie, hogy teljes és normális életet élhessek. Nem akarom őt látni, itt akarom hagyni, tényleg külön lenni és hiába hallom, hogy ő szeretne velem beszélni, engem ez most már nem hat meg. Szépen el is fordulok tőle, hogy magára hagyjam, pár lépést még sikerül is megtennem, de amikor oly közel kerül hozzám és orrunk, illetve homlokunk is találkozik, hirtelen húzom el a fejem és cseppet elpirulva meredek a szép szemekbe. Az emlékek... életem első csókja, oly sok minden eszembe jut, de nem lehetek gyenge.*
- De... nem erőltetheted rám a társaságod. *motyogom, viszont kezeim is meg lesznek fogva, ezzel értem a célzást, nem fog csak úgy elereszteni. Hogy is hihettem? Fejem lehajtom, így fekete hajzuhatagom is előre lendül, én pedig csak megadóan hagyom kezeimet az övéiben.*
- Tudom, hogy nincs más választásom... Mindig az van, amit te akarsz. *hangom még mindig halk, de lassan megpróbálom kezeimet elhúzni, már ha engedi, de nem nézek a szemeibe, nem akarok.*
- Essünk túl rajta. *bár ridegen hangozhatnak szavaim, ő még jobban megbántott engem, hiszen számára én semmit se jelentem, csak szórakozást, ezek után nem akarok érezni se iránta, nem is értem, hogy miért vált ki még mindig ilyen hatást belőlem a férfi.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-17, 10:51 pm

*Muszáj elejét vennem a kellemetlen helyzeteknek, ezért is vonszolom át a lányt egy sikátorba, s mivel némileg számítok a viselkedésére pont ezért próbálom meg higgadtan lereagálni amellett, hogy muszáj, ha bármit is el szeretnék érni... Így veszi kezdetét igen csak ránk jellemző temperamentummal beszélgetésünk, míg próbálok elhajolgatni Aideen verbális golyózápora elől.*
- Ki állít meg abban, hogy távozz? *kérdezem, majd hirtelen emelem fel mutatóujjamat, ha reagálni szeretne, ezzel elcsitítva őt.* - Várj csak... én. *vigyorodom el, úgy hiszem ennyi humort megengedhetek, még mielőtt teljesen elvesznénk a higgadt fejjel való vitában, és a másik részéről érzelmi alapon való püfölésben. Nyilván... részben igazat adok neki, de csak részben.*
- Ez nem igaz. *keményednek meg szavaim határozottságot öltve magukra , ám többet nem mondok, azt a jövőre hagyom, így teszek fel neki egy zavarba ejtő kérdést, s meredten figyelem minden egyes rezdülését. Válaszára számítok, bár kissé csalódást is okoz, tehát nem válaszolok azonnal, csak felhümmögök, míg államon is végigsimítok elgondolkodóan. Furcsán kettős érzést észlelek benne, éppen ezért nem merném kijelenteni sem azt, hogy minden elveszett, sem azt, hogy hazudik...*
- Nagy kár. *felelek végül csak ennyit egy csöppnyi komorsággal kevert szomorúsággal szemeimben, hiszen csalódott volnék részben. A vita folytatódik tovább, és hozzánk mérten mindig megpróbáljuk az ellenkezőjét állítani mint amit a másik.*
- Ez való igaz... bár ez engem nem fog megakadályozni, ugye? *sóhajtok ismét picit az ég felé tekintve. Valóban, olyan válasz erre nincs, hogy: "te pedig nem zárhatsz el engem a társaságodtól", hiszen ez ostobaság... Pontosan úgy van, ahogyan megemlítem ezért mielőtt végleg távozhatna elébe kerülök, és egy kis mosollyal konstatálom a pírt, mit kiváltok belőle. Óh nem, nem tulajdonítom ezt annak, hogy bármilyen férfi mellett így viselkedne... ez a pír csak az enyém, kizárólag hozzám tartozik.*
- Imádom mikor így elpirulsz. A tested nem hazudik... *jegyzem meg egy kis vigyorral, de nem közeledem tovább, elvégre nem szeretném, ha kényelmetlenül érezné magát, ellenben a kézfogás megtörténik, és hüvelykujjaimmal kissé végig is simítok finoman a kézfején, míg nem válaszolok szavaira. Igaza van. Mikor kezeit húzná el, egy pillanatig nem engedek neki, de utána eleresztem őt, és fordulok meg a főutca irányába.*
- Rendben, de ne itt beszéljük meg, gyere inkább, legalább sétáljunk. *intek fejemmel, ám célpontot nem mondok, választhat ha szeretne, illetve maradhatunk a főutcán is, de jobb szeretném, ha a vízesés felé indulnánk, ezért ha beleegyezik, lépteim arra vezetnek, egyébként pedig akarata szerint, vagy pedig ha maradni szeretne, akkor tovább állok előtte.*
- Megbántottalak igaz? Elmondod mikkel, és miért gondolod, hogy miként és hogyan tettem azokat? *kérdezek rá, elvégre azért tisztában szeretnék lenni a váddal. Egyszer már ezt átbeszéltük, ám azóta változhatott a véleménye, illetve frissen szeretném hallani. Természetesen nekem is van mondandóm, de egyáltalán nem veszem se romantikusra, se érzelgősre a formát. Ha szerepet játszanék... menne, de itt saját gondolataimról van szó.*
- Tudod, nem régen találkoztam egy lánnyal. Vixilien a neve, és Noelhez tartozik. Noel vámpír. Beszélgettünk, és legfőképp a vámpír és ember kapcsolata volt a téma, kifaggattam őt. *mesélek neki röviden, elvégre többet nem kell tudnia. Vixi nem szégyelli szerintem mindezt, ezért is árulom el a nevét, de olyan információkról, hogy születésnapot ünnepeltünk vele, vagy esetleg a másik ittas volt, nem kell tudnia. Felesleges félreértést szülne.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-20, 10:05 pm

* Összességében csakis szakításra tudok gondolkodni, ha még ide veszem az átlag társadalmi problémákat is, amelyek egy tizenéves életében előfordulhatnak, így szólok hozzá erről pár biztató szót, mire újfent felém tekint szép szemeivel, és már el is kezdi mondani, mi bántja kicsike lelkét. Csak hallgatom, miközben italom is fogy, és végül ismét egy kis pozitívat kap tőlem, sajnálom, de ez vagyok én, és ha már összekeveredtünk, nem hagyom, hogy csüggedjen. *
- Akkor majd a következő, vagy az azutáni. Próbálj meg bízni benne egy picit. * küldök felé újra egy kedves, kissé sem tolakodó mosolyt, nem gondoltam, hogy lelki segélyt kell játszanom, de ami azt illeti, nekem picit sem esik nehezemre és nem is érzem tehernek emiatt a lányt. Persze ezt ő nem tudhatja nyilván, azt gondol, amit szeretne, és most inkább a mosdót választja helyettem, de egy szerencsétlen kis baleset folytán ölembe pottyan, nem tudom elkapni időben, nem vagyok elég fürge, de így sem esik semmi baja, szerencsére. Érzékelem azért, hogy nekem is dől, nem neheztelek ezért, nem hinném, ha józan lenne, rögtön az ölembe ülne, és nem is hagynám, az meg a másik, de szavai is ugyanezt támasztják alá, tehát ami épp eszemben van. *
- Nyugi, mint mondtam, nincs semmi gáz, szóval ne stresszelj ezen. És amúgy meg nem azért, ne érts félre, nem akarok visszaélni a helyzettel, de inkább az én ölembe ess, mint itt bárki máséba. Nem biztos, hogy ilyen kedvesek és segítőkészek, sőt.. * fojtom is magamba a mondat végét, talán ő is tudja, miről beszélek, hisz szemre való, nem is picit. A következőkre csak nemet intek fejemmel, s inkább arra késztetem, induljunk, de csak a vodkák társaságában, s némi utasítást is adok neki, hogyan tovább, és már indulhatunk is. A mosdóig természetesen elkísérem, be azért nem megyek vele, de már jó soká bent van, közel 600 másodpercig, mert hogy én ezt közben számolom is, ami a tíz perce megközelíti. Épp mikor már fordulnék az ajtóhoz, hogy bemegyek, akkor látom kilépni őt, tekintetem pedig a még mindig piroskás pofit fürkészi, de kérdésére csak felnevetek. *
- Hogy ezt? Maximum én, te neked most ki kell józanodni, oké? Menjünk is innen, ki a friss levegőre, gyere. * intek felé kezemmel hívogatóan, s akár tetszik, akár nem, mögé kerülök, s szabad kezem vékony derekára helyezve tolom meg gyengéden, magam előtt vezetve így egészen a bejáratig, keresztül a hőzöngő tömegen, így pillanatokkal később már a főutcán veszem el kezem onnan, nem akarok tolakodó lenni. *
- Mit szólnál a játszótérhez? Nem foglak egyedül hagyni, míg jobban nem leszel. * jelentem ki kategorikusan, a pia és Tom ráérnek, de egy bajba jutott hölgy mindig előrébb való. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-21, 2:58 pm

//Deffenzív-offenzív mágia 1. házi//

- Wapi, ne szórakozz velem. * förmedek rá famulusomra nem picit durván, hiszen már vagy egy órája próbálom rávenni arra, hogy vigyen át a túlpartra, Mystralba. Van némi elintéznivalóm, és a tetkoshoz is benéznék, hisz bár egyelőre nincs elég pénzem újra, de terveim azok vannak, és hátha meg lehet vele beszélni a dolgokat. Éppen a földön hasalok egyébként, immár teljes harci díszben, ócska, elnyűtt, néhol festékes tornacipő, szintén régies farmer, felül meg egy picit kinyúlt póló, de azért tiszta, szóval nem kenném össze, ha nem muszáj.. *
- Hagyj már békén. Menj egyedül, nincs kedvem! * hallom a pörölést, miközben kapadozom utána, látatlanba az ágy alatt. Teperne ő elfelé, teleportálgat ide meg oda, de végül elvéti a célt, s éppen hozzá ér kezemhez, mire lecsapok a kis kaméleonra, akit egyébként imádok, de most sikeresen felbosszantott. *
- Gyere csak, te rossz csont. Most pedig szépen átviszel Mystralba, aztán vissza jöhetsz felőlem, oké? De hagy ne múlassam az időt a révésszel.. kérlek. * húzom ki kegyetlenül az ágy alól, s már ide-oda forgó szemeibe tekinthetek, érzi ő is, hogy nincs menekvés, hisz ha újra teleportálna és véletlenül egy egészen kicsike helyre.. á, abba nem is akarok belegondolni, jó vagyok én így is, elégedett vagyok a méreteimmel, egy konzervméret nem lenne túlzottan ideális, semmilyen szempontból, azt hiszem. De végül csak beleegyezik, tehát gyors magamhoz veszem táskám, mely ágyamon pihen, és már érzem is a folyamatot, egy másodperc múlva pedig a kikötőben ácsorgom, lehunyt szemmel, egy grimasszal arcomon, Wapival a kezemben. *
- Köszi. * puszilok az állat búbjára, ki azonnal el is tűnik a kezemből duzzogva, én pedig édesen mosolyogva fordítok hátat a kikötőnek, eligazítva testemen a táskát is, hogy utamra induljak. Gyorsan megjárom a tetkosat, annyi apróm pedig még van, hogy egy kis édességet is bezsebeljek későbbre, amit el is rejtek táskámban, na meg egy gombóc fagyit is eszegetni kezdek, hisz annyira jó most az idő, hogy még egy picit úgy döntök, sétálgatok Mystralban. S ahogy így haladok előre a főutcán, élvezve a kellemes időjárást, ami ugye nem meleg és nem is túl hűvös, különös hangokra leszek figyelmes, melyek valahonnét a közelből jönnek. Megtorpanva hallgatózom, üres kezem máris pálcámért nyúl táskámban, s a fagyit nyalogatva lépdelek ide meg oda, míg nem sikerül kiszúrnom egy félreeső sikátort pár méterre tőlem. Oda is sétálva a sarokra kukkantok be a sötétebb utcácskába, s ahogyan az elmémben lejátszódott, valami igencsak gonosz dolog történik most itt. Egy nagyjából velem egykorú leányzó áll a téglafalhoz nyomva, előtte pedig egy nagyobb darab fazon fenyegeti, úgy látom. *
- Ide a táskát, pénzt, értékeket.. órát, mindent, gyerünk, mozogj cicám, különben mást is megmártok benned, nem csak ezt! * hallom az undorító szöveget, s ahogy látom, a lányka kétségbeesett arcának egyik fele már vérben tocsog, kapott egy szép kis vágást pofijára. Nem igaz, mindig nekem kell pont akkor itt lenni, mikor valami rossz történik? Pedig én csak sétálni akartam és fagyizni.. de sebaj, inkább a lány élete a fontos, nyilvánvalóan. Határozott léptekkel kerülök ki a sarok takarásából, s indulok az összezördülés felé, továbbra is nyalogatva a fagyimat, és már a tölcsért is eszegetve. *
- Khm. Uram, talán ha szépen kérné.. * hívom fel így magamra a figyelmet, s persze beválik, tekintete rám szegeződik, és úgy tűnik, a fogjuk ejtett leányzó ért a tekintetből olvasáshoz, mert annyi mozgástere még akad a fal és a fazon között, hogy annak legnemesebb szervébe térdeljen teljes erőből, ezzel összecsuklásra késztetve az ürgét máris kikerül előle, s mögém rohan, fedezékbe. * - Nyugi, megoldom. Ezt fogd meg addig, légyszi. * nyújtom felé a fagyit, de nem pillantok rá, a férfit kell néznem, majd már cselekszem is. *
- Invito kés! * hívom is magamhoz máris a kezében lévő tárgyat, ami ki is röppen onnan, s előre kitartott tenyerem felé esik, én pedig a fogó részénél kapom azt el, hogy tovább hallassam egyébként meglepően kedves és nyugodt hangom. * - Nem mondom szép darab, de szebb, ha tiszta, nem gondolja? * villannak felé zöld szemeim is, ő pedig egy dühös ordítással lendül meg felém, sikerült összekaparnia magát, bár járása láthatóan lomha, és bicegőt, de én sem vagyok rest reagálni, máris csapok felé a késsel, ugyanúgy arcát eltalálva, amilyen sebet ő ejtett a lányon, mire hátra tántorodik. *
- Te kis ribanc! * reagál ennyit, ami engem inkább megmosolyogtat, mint megrémítene, hisz láttam már én annyi mindent, de tényleg olyan sokat, hogy nem fogok itt betojni egy idióta, két lábon járó, picit vérző és nagyon hülye húscafattól. Egy pillanatra bénította le viszont csak kis akcióm, és már hátrálnom is kell, de a kés továbbra is nálam, s hadonászom is vele közben pedig, mielőtt elérne, pálcám felé is irányul, pontosan mellkasának. *
- Aerisiccus! * ejtem ki az igét is, mire amaz megtorpan a mozdulatsorban, s hirtelen kap tüdejéhez. Fájdalmas mindez és annyira hirtelen, hogy szinte tehetetlen ellene, én pedig nem akarom megmenteni őt, az ilyennek pusztulnia kell, legyek bármennyire is kegyetlen. Kínos tehát az az átok, amit most kap, kapkodja is a levegőt rendesen, de pár hosszú másodperces szenvedés után, mert gyengül is közben, és miegyéb, szemei le-lecsukódnak, teste pedig mint valami zsák dől bele a poros sikátor egy csücskébe. Hogy megbizonyosodjam arról, él-e még, vagy halott, két ujjam nyaki ütőeréhez érintem, de semmit sem érzékelek, hiába tapogatom.. kimúlt a szerencsétlen. *
- Nos, szívesen. A fagyimat kérem vissza, te pedig szerintem ápold le a sebed mihamarabb. Ezt meg majd megtalálja valaki. * fordulok nyugodt szívvel a leányzó felé, s vizslatom is meg sebét, majd vissza véve az olvadozó fagyim maradékát adom cserébe kezébe a kést, s hagyom ott egyszerűen a meglepett és még picit zaklatott leányzót. * - Ja és ha legközelebb ilyesmi történik.. szép rúgás volt, ne sajnáld! * pillantok hátra mosolyogva vállam fölött, majd már hagyom, hogy elnyeljen a főutcán hömpölygő tömeg, s vigyen, amerre szeretne. *

» Mystral kikötője - A rév
» Mystral parkja