Mystral főutcája

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-21, 8:21 pm

//Olvadunk Azraellel//

*Tényleg nem akarom ezt a találkozást, sehogy se, mert bár tudom, hogy meg kell történnie, még mindig félek, hogy lelkiekben nem állok minderre készen. De amikor kérdez és már felelnék, egy furcsa humorú feleletet kapok, én pedig szemeimet is megforgatom kissé, miközben őt figyelgetem.*
- Látom nagyon viccesnek képzeled magad... még mindig. *csóválom is meg cseppet a fejemet is, majd amikor rákérdez arra, hogy vajon szeretem-e, egyértelműen elutasító választ adok. Mostanában, minden időmet a tanulságra szenteltem, az lett a legfontosabb, hogy bizonyítsak, főleg magamnak és ez továbbra is így fog maradni, nem fogok szerelembe esni, főleg nem egy vámpírba, így is már annyit ártott nekem.*
- Sajnos. *vágom is rá halkan, végül pedig már itt is hagynám, de ő nem enged, így kerül oly közel, oly puha pofija az enyémhez, mely bár hideg, de ennél kellemesebb nem is lehetne, nem vágyom senki más érintésére sem, de most... elbizonytalanodtam. Arcom kipirul és amikor a megjegyzést hallom, csak fejemet fordítom el és lassan a kezemet is kiszabadítom, nem akarom, hogy tovább fogjon, nem szeretném, hogyha ismét engednék és ugyanúgy pórul járnék a későbbiek során.*
- De csak egy kis időre... *nincs más választásom, ezzel teljes mértékben tisztában vagyok, így hát követem is, ki a városból, el a vízesés irányába. Szeretem amúgy is azt a helyet és szerintem úgyis oda fogunk menni, ahova ő szeretné, ahogy mindig.*
- Igen, megbántottál, de ezt már múltkor is mondtam. És hogy mivel? *állok is meg egy pillanatra, így meredve bele a szemeibe, majd végül lassan tovább indulok.*
- Gondolj vissza a múltkori beszélgetésünkre, az éjszakaira, majd a párbajra is. Tedd össze a dolgokat és már tudod is a választ. *szerintem bőven elég ennyit mondanom, bár szerintem tisztában is van vele... Tovább haladok hát, remélhetőleg csendesen és amikor hallom, hogy találkozott valaki mással, picit megfeszülök, főleg, amikor hallom, hogy egy vámpírral van. Elfog az izgalom, ezek szerint, talán Azrael számára mondott valami olyat, ami számomra pozitív lehet?*
- És mire jutottál vele? *kérdezek is rá és igen, kíváncsi vagyok, ez hangomból is kiérezhető, ezért is tudakolózom hát tőle, miközben már a zuhatagnál is vagyunk, hol csak megállok a part mellett, de tekintetem a férfire függesztem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 10:37 am

*Korán volt a reggel, nem csak azért mert amúgy is csak hánykolódtam az ágyba a mozgó tárgyak miatt, hanem mert úgy érzem amúgy se vagyok álmos, most éppen Mystral főutcáján baktatok előre, természetesen frissen tisztán, de valahogy arcomon látszanak a másnaposság jelei, kezembe pedig egy egy szendvicset szorongatok, aminek a felét már sikerült megennem , miközben megérkeztem ide le a városra. Viseletem egyébként egyszerűnek mondható, egy fekete bőrnadrágot viselek, sima ujjatlan pólóval, vállamon pedig egy régi kissé kopott bőrdzseki van átvetve. Van néhány tervem mára , hogy mit akarok csinálni, de még nem terveztem el komolyabban semmit se, hiszen a fontosabb teeindőimet, mint a tanítással kapcsolatos dolgokat már elintéztem, és azon agyalok itt lenne az ideje elhúzni kicsit messzebbre, talán külföldre egy két hétre. Famulusom jelenleg nincs velem, valahol otthon koptatja a bútorokat fent a kastélyban. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 10:50 am

*A tegnapi kalandozás igen csak leszívta az energiáimat. Hiába feküdtem le korán nem vagyok kipihent. Megint forgolódtam mert a délutáni álmom és a csata képei újra és újra felvillantak bennem. Éjszaka többször is felkeltem, de mindig magamra erőltettem az alvást, de most, hogy itt a reggel nincs értelme, ezért kikászálódóm az ágyból, majd tisztálkodás és öltözködés után sétálni indulok. Nem szoktam túl sűrűn szoknyába bújni, de ma a necc harisnya mellé még is felkerül egy fekete bőr szoknyácska, ami szegecsekkel van díszítve. Ehhez lábamra bakancs párosul, míg felsőtestemre vérvörös toppot húzok, ami szabadon hagyja hasam, de kezemet finom csipkével fedi. Nyakamra, ahogy Luke mondaná nyakörvet raktam díszítésképp, majd Nagini kobakját megsimogatva felkapok egy kosarat, hogy reggeli bevásárlásra induljak. Régen nem látogattam meg bácsikámat, ezért ebből a napból pár órát ott fogok tölteni.
Átutazva a szigetre be is vásárolok, de mire a végére érek én és jegesmedvém hasa igen csak korog, bár famulusom rosszabbul viseli az éhséget. Hogy minél előbb hazaérjünk, úgy döntök, hogy átvágunk a parkon, ahol találkozom pár ismerőssel, akiknek köszönök is, köztük évfolyamtársamnak Nilnek is.*
- Szia Nil! *Üdvözöljük mind a ketten, bár Nagini csak egy brummoggassál. O lábaival elsétál a fiú mellett, majd néhány lépés megtétele után megáll és fekete orrát a levegőbe csapja. Ezután hangos brummogás hallatszik, majd famulusom megfordul, a fiú elé sétál, ahol két lábra állva próbálja ráhozni a frászt, hogy megszerezze a szendvicset.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 11:04 am

*Nem sokszor kerülök ilyen helyzetbe, de egyszerűen még nem tudom eldönteni mit csináljak, ezt hívják azt hiszem máshol a bőség zavarának. HÁrom évvel ezelőtt még biztos nem lett volna ilyen problémám, bár azt belátom hogy jelenleg is a legkisebb az ez, hogy nem tudok mit tenni magammal. Nem is látok egyetlen ismerős arcot, sem ameddig meg nem jelenik egy modernkori piroska Mona személyében. Na igen bizonyára az idősebb korosztály figyelmét is felkeltette volna, ha ilyen ábrázolásba veti papírra a mese írója, na de ez mindegy is, azért egy fáradt mosoly megjelenik az arcomon.*
-Szia, hát te? Hova ilyen korán?*kérdezem, miközben azért a nagydarab medvét is végig kísérem a tekintetemmel, aki úgy tűnik nagyon meg szeretne szerezni valamit ami nálam van, bár arckifejezésemen nem látszik, hogy remegnék a félelemtől.*
-Ha nem tudnám hogy famulus vagy, talán még félnék is de így nem jött össze...*mondom felé komor hangon, de aztán egy amolyan "feladom" mosollyal oda is tolom az arcához a szendvicset, had érezze hogy győzött na meg nekem nem is annyira fontos, amennyire kellett már elűztem az éhséget, ami igazándiból nem is volt olyan nagyon nagy.*
-Éhezteted szegény párát, tiszta csont és bőr.*mondom egy ravasz mosollyal most már Mona fele fordulva, pár lépést közelebb is téve hozzá.*
-Amúgy hogy smint? Ehhez a cucchoz kicsit nem gondolod hogy túl régimódi a kosár?*kérdezem miközben kezeimet a zsebem mélyére rejtem, és úgy figyelek a másik válaszára, na nem mintha olyan túl fontosat kérdeztem volna.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 11:19 am

*Rossz álmok kísérnek már napok óta és remélem, hogy ez a szakasz hamarosan le is zárul mondjuk úgy most. Ezért s történik meg, hogy ilyen korán már is harci öltözékben merészkedem az utcára. A kísérő tekintetek most sem zavarnak, ahogy az sem, hogy a nők közül főleg az idősebb korosztály egyáltalán nem értékeli mai napi viseletemet, de ez már az Ő problémájuk én jól érzem magam a bőrömben. Sietősen vágok át a parkon bár nincs ha rohannom, ahol köszöntök pár ismerős arcot, sőt Nillel még beszélgetésbe is keveredem.*
- Bevásároltam, hogy tudja majd ebédet csinálni. Amúgy se szoktam túl sokáig aludni. *Válaszolok széles mosollyal az arcomon miközben Nagini tovább battyog, majd brummogások közepette próbál reáijeszteni a fiúra kevés sikerrel.*
- Na szép, remek bemutatkozás mondhatom. *Rázom meg a fejemet, mert már túl késő, hogy rá szóljak.*
- Milyen medve vagy te? Éhen halnál a vadonban. *Bökdösöm meg hájas oldalát miközben kedvencem elveszi a szendvicset és csócsálni kezdi.*
- Köszönjük szépen. Nem bír a bélpoklos gyomrával. Esetleg segíthetek valamiben? Ebédre is meghívhatlak ha gondolod, ígérem nem teszek az ételbe mérget. *Hangsúlyozom az étel szót, hogy a többi lehetőséget ne zárhassam ki, majd mondtatom mellé egy ártatlan csintalan mosoly társul miközben Nagani felbrummog jelezve, hogy végzet.*
- Most pedig kérj bocsánatot éhenkórász. *Szólok rá ha már rossz volt viselje következményeit, de fejrázással jelzi, hogy esze ágában sincs mire rá szolok, majd leül és mancsával eltakarja arcát, mint egy tüneményes plüssmaci.*
- Lehetetlen ezt a dögöt éheztetni. Előbb eszi meg a cipőimet, minthogy egy órára kaja nélkül maradjon. *Túrok bele a selymes fehér bundába mielőtt kosaramba nyúlva elővennék egy almát.*
- Lehet, de sajnos még nem vettem rockereknek és punkoknak készült bőrből és fémből szőtt kosarat. Hogy megy a tanítás? Milyenek az idei elsősök? Méltók lesznek, hogy tovább koptassák helyettünk az iskolapadot? *Hát igen, szomorú tény, hogy idén a mi évfolyamunk már végez.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 11:39 am

*Amikor találkozok Monával nem kell túl sok idő, ahhoz hogy szóba elegyedjünk, így aztán hamar rákérdezek, hogy mit csinál erre felé, a válaszra, pedig csak kicsit meglepett arcot vágok, bár tudom hogy valaki nem szereti az ebédlős kosztot, bár nekem személy szerint semmi panaszom nincsen rá.*
-Nem is tudtam hogy magadnak csinálsz ebédet, a legtöbb srác lemegy a kajáldába és ott eszik, szóval büdös az ebédlős kaja mi?*kérdezem derűs hangon, bár látszik benne a fáradtság, hiszen vele ellentétben én nem pihentem annyira ki magamat, na meg mostanában többet is alszok a szokásos időtartamomnál. A Medve azonban nagyon meg akar ijeszteni a kaja miatt, viszont nem igazán jön össze. Lehet rátesz egy lapáttal a hangulatom de valahogy egy idegszálam sem rezdül meg az arcomon.*
-Kicsit több bele éléssel csinálná jobban menne neki..*mondom, majd az ebédmeghívásra csak nemlegesen megrázom a fejemet, amúgy se voltam éhes szóval ha most ennék, a végén még az lenne a baj.*
-Kösz, a méregtől kevésbé tartok mint attól hogy elcseszné a gyomromat, amúgy ha nem tudsz valamit másnaposság ellen, akkor sajnos nem igazán tudsz segíteni..*mondom amolyan "hát ez van" nézésse, miközben aprón meg is rántom a vállamat, persze nem bunkóskodásnak szánom egyszerűen ez az igazság.*
-Szerintem többször kéne kiküldened a szigetre egyedül, hogy önállósodjon..*mondom a lány fele csak amúgy közbe szólva ezzel az arpó tanáccsal. Xerxes is azóta ilyen, mióta önállóan szerez magának kaját, bár mi még mindig elég jóba vagyunk, de famulusom tud vad is lenni ha akar. A következőre azonban felnevetek.*
-Áh értem, te pedig gondolom ezekszerint kosármániás vagy, mint valami modernkori piroska, bár azon nem láttam még gyakkörvet, meg szegecselt cuccokat.*nevetek fel, végül csak megrántom a vállamat a kérdésre.*
-Hát úgy ahogy, azzal nincs probléma, az elsősök pedigo olyanok amilyenek, némelyik még nem annyira jó de majd belejönnek, igazából szerintem még nem érzi át sok hogy hova is került valójában... Bár szerintem téged vagy engem nem az érdekel a legjobban hogy milyenek lesznek azok akik utánunk itt maradnak nem?*kérdezem végül egy kisebb fáradt mosollyal mosollyal,miközben egy cigit elővéve rá is gyújtok.*
-Fura elég hamar eltelt ez a három év így vissza gondolva... Elég érdekes elképzelni hogy pár hónap múlva végzünk ezzel, bár akkor is marad a továbbképzés de azért az mégis más élet lesz, lehet nem is maradok itt, csak órákra jövök vissza. Na és ? Valami terve a jövőre nézve, mit , kivel stb?*kérdezem, miközben lassan kifújom a füstöt a másik irányba, hogy azért ne rögtön a másik szájába jusson a káros anyag.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 12:12 pm

*A parkban sétálva összefutok Nillel és mivel nincs jobb dolgom, meg persze kivetni valóm sincsen a sentinel fiú ellen, így társalgásba kezdünk. Gyorsan vázolom, hogy vásárolni jöttem mire meg is lep, ám következtetése mosolyt csal az arcomra.*
- Nem, nem büdös, rossz nyomon jársz. *Kacagok fel egy kicsit, majd kijavítom a teóriát.*
- Én is le szoktam járni szeretem az ottani kaját csak válogatós vagyok. Első sorban vegetáriánus vagyok nem eszem meg a vörös húst és a szárnyasokat egyedül a tengeri herkentyűknek nem tudok ellenállni. Másodjára van egy kelekótya nagybátyám, akit nem szabad beengedi a konyhába, mert még a pirítóst is odaégeti, ezért hetente párszor neki is főzők. *Azt hiszem ezzel mindent vázoltam, bár kíváncsiságomat felkelti a cruos fiú fáradtság ugyanis igen kimerültnek tűnik, de nem tartom illendőnek rákérdezni, hisz lehet, nem tartozik rám, persze az is lehet, hogy csak éjszaka rúgott ki a hámból. Ekkor lép színre az én éhenkórász famulusom, aki gyatra teljesítménnyel ugyan, de megszerzi, magának a szendvicset bár nem tudom minek kunyerálta el úgy sem lakik jól vele.*
- Ne aggódj, ha nem adtad volna, neki oda most egy igen csak mérges medvével találnád szembe magadat. Nem kell, Őt félteni csak szereti fitogtatni az erejét. *Védem meg famulusom, hisz ez tényleg így van, de engesztelés képen meghívom Nilt ebédre, amit visszautasít, de ezen nem bántódom meg.*
- Nem szoktam részeg lenni, mert kevés alkoholt fogyasztok és azt is csak ritkán, de biológiai tudásomnak köszönhetően tudok adni pár tippet. Túlzott alkohol fogyasztás esetén a sejtek kiszáradnak, ezért igyál sok vizet természetesen szénsav menteset. Zöldséglevessel pótolhatod a kálium és nátrium veszteséget. Ha háborog a gyomrod, akkor javaslom még az uborka lét, de ha nem bírod a szagát, akkor még a kefir is jó neki, de a tejet a mai napon kerüld. Tészta vagy sütemény feldobja a szénhidrátokat, ami külön jó és íme ami biztosan tetszeni fog, igyál egy pohár sört. Segít a fejfájáson és a rosszul léten, de egy kicsit kitolja a gyógyulás határát illetve, amit már most is csinálsz a séta is jót tesz, mert serkenti az endorfin működését. Azt hiszem ennyi. *Zárom le. Ha már a segítségemet kérte, akkor legyünk alaposak. Szívesen mondanék még ötleteket, de jelen pillanatban semmi más nem jut az eszembe. A közbeszólásra bólintok, de különösebb reakciót nem szánok rá, hisz ez csak egy észrevétel, ezután megjelenésemre terelődik a téma, amin jót is derül a sentinel fiú.*
- Akkor ezek szerint velem fogják leforgatni a Pirosszka második részét.*Dobom hátra színésznőien szőke loboncomat. Ezután Nil-t is faggatni kezdem, hogy ne csak rólam beszélgessünk, ezért megkérdezem, hogy is meg neki a boldogulás az elsősökkel.*
- Nem, tényleg nem az érdekel a legjobban a magiszterek úgy is kézben tartják a dolgokat. *Engem is az érdekel leginkább, hogy mi lesz velünk, hogy is lesz majd a szakosodás és, hogy egyáltalán mi lesz, velem miután kikerülök az iskolapadból. *
- Nincsen, nem szoktam előre tervezni. Több ötlet is felmerült már bennem, hogy mihez is fogok, majd kezdeni magammal, de egyik alternatívához sem ragaszkodom. És merre mennél? Letelepednél vagy világot látnál? *Fordítom sárga szemeimet Nil felé miközben Ő nagyban pöfékel. Nem szeretem a cigit főleg nem a szagát, de a kluboknak köszönhetően már kezdek hozzá szokni, így nem is teszek semmiféle megjegyzést.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 12:34 pm

*Nemsokára a lány el is meséli, hogy miért is csinálja azt amit csinál, így pedig valamelyest már körvonalazódik a gondolatomba a dolog.*
-Áh, szóval vega az sem egészséges mindig, amúgy nem nem a férfiak dolga hogy megtanuljanak főzni.*mondom egy kissé szélesebb mosollyal afféle cukkolás képen, de nem viszem túlzásba, ahhoz most humorom sincs nagyon. A medve azonban megkapja a szenyót Mona hozzáfűzött szavai, azonban felém nem érnek el olyan hatást hogy meglepődnék. Jó biztos képes rendesen is viselkedni, és harciasan de nekem ez eddig még nem tűnt fel.*
-Hát, eddig nem esett le, bár brummogni, tud amúgy nem igazán tartok a medvéktől.*mondom kicsit felnevetve, végül pedig az alkoholos kérdésemre, amit még én is egyszerűnek vallottam, egy annál bonyolultabb választ kapok, aminek a végén csak megrázom a fejemet.*
-Ó pedig nem tudod elképzelni néha mennyire le képes kapcsolni az agyadat, főleg ha jó munkát végzel Amúgy kösz, azt hiszem ha választani kell, maradok a kutyaharapást szőrivel módszernél, az egyszerű, az uborkalétől amúgy is hányingerem van..*mondom kicsit elhúzott szájjal, majd végül még megrántva a vállamat hozzá teszem.*
-Ha növelni akarom az endorfin szintemet szerintem elég megharaptatnom magamat egy vérszívóval..*mondom még hozzátéve, bár most nem akarok vámpírokról beszélgetni, igazából nem is tudom hogy miről szeretnék, de a témák adják magukat.*
-Hát ha a meséből átmennek valami szadomazó filmbe akkor lehetséges..*teszem hozzá mosolyogva,majd jöhetnek a kérdések, amikre nem olyan nehéz válaszolni.*
-Ja.. Meg utánunk is lesz élet, előttünk is volt, bár tény hogy jó pár száz évvel ezelőtt, szóval emiatt nem aggódok.*bólogatok egyetértően, a következőre viszont nem adok azonnal választ, csak néhány pillanat múlva.*
-Nem tudom, igazából pár hónapja még abba a hitben éltem hogy majd letelepedek valahol, talán írországba, vagy valami más helyen, de most inkább mennék amerre a lábam visz, talán vissza Kanadába, vagy Alaszkába, még én se igazán tudom, de van egy olyan érzésem hogy az én fajtám nem tudna megülni a seggén.*teszem hozzá egy apró vállrántással, hiszen most jelenleg így érzem a dolgokat.*
-Iszunk valamit, a fogadóban? Már ha az előbb olyan szépen elmondtad az összes lehetőséget.*kérdezem, hiszen már egy ideje itt állunk, valamit jó lenne csinálni, aztán majd még úgy is kiderül, hogy merre tovább.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-23, 1:07 pm

*Összefutva a parkban Nillel dumálásba kezdünk bár elég fáradtan tűnik, viszont annyira nem kómás, hogy ne tudjunk értelmesen kommunikálni. A férfi és a konyha megállapítására pedig helyeslően bólogatok. Erősen feministának mondom magam, de azzal tényleg egyet értek, hogy a férfiakat nem minden esetben érdemes a konyhába engedni, persze vannak kivételek, de azok csak a szabályt erősítik. Nagini is ténykedik egy kicsit a reggeliéért, bár nem mondhatnám, hogy félelmetes fenevaddá változik ennek érdekében. Nem is olyannak találtam ki, Ő olyan, mint én. Csak akkor támad, ha tényleg muszáj.*
- Hát akkor mitől tartasz. Mindenen tudok segíteni. *Gondolom, ebben Ő sem kételkedik, hisz közel ugyanazokat a dolgokat tudjuk megcsinálni. Kiderül, hogy Nil másnapos, amire adok is jó pár tippet, bár későn veszem észre, hogy egy kicsit talán túlzásba vittem, de most már teljesen mindegy, így legalább nyugodtan tud válogatni.*
- Nem szoktam lekapcsolni az agyamat. Szeretem, ha velem van és szívesen. Amúgy nem hiszem, hogy pont délben találnál bárhol is vámpírt, de most, hogy mondod még nem is találkoztam velük maximum az órákon. *Fut ráncba a homlokom, mert nem ugrik be, hogy valaha ha is összeakadtam volna, egyel is az utcán, de ez mindegy is, mert átterelődik a téma öltözékemre.*
- Hát, ha van kedved, akkor egyszer, majd csinálhatunk egy előválogatást. Majd akkor is ezt a szerkót veszem fel csak a kosaramban nem zöldség lesz. *Kacérkodok a spirit tanárral. Képtelen vagyok, magamban tartani ezt a mondatot főleg mivel mondandóját mosollyal kíséri. Ha komolyan veszi, akkor komolyan veszi, ha pedig nem akkor ez csak egy játék, ennek mérlegelése és döntése most már az Ő vállát nyomja, persze a döntésnél még az én véleményem is számít, de mielőtt teljesen elkanyarodnánk, az udvarias beszélgetésről felhozom az elsősöket. Okos meglátás, amit Nil mond, de amíg ide járok, addig magamon hordom az iskola sorsát, bár könnyen meglehet, hogy utána is. Egyik válaszából kiindulva kérdést intézek, felé mire nem válaszol azonnal, de nem is sürgetem had gondolja meg mit is akar nekem mondani, hisz nem vagyunk annyira jóban, hogy mindent egymás orrára kössünk.*
- Északi vidékek? Ezek szerint te sem szereted a trópusi időjárást. Nálam pont fordítva volt. Én is azt hittem, hogy majd megyek, ide-oda bontogatom a szárnyaimat, de most inkább úgy érzem, hogy maradnék valahol a környéken, hogy továbbra is az iskola részese lehessek. Szeretem a Mysteriot. Az otthonommá vált. *Merengek egy kicsit. Aztán lehet, hogy hónapok múlva ez másképp lesz, de igazából most teljesen mindegy, hisz még előttem van másfél év.*
- Persze mehetünk. *Szökik mosoly az arcomra, majd Nagini szájába adom a kosarat és útnak eresztem, hogy pakoljon le Lukenál.*
- Érdekes, hogy repül velünk az idő. Neked melyik idei tantárgy jön be igazán? Nekem a pusztítástan tetszik nagyon. Közel állnak hozzám az elemek. *Fűzöm hozzá menet közben még egy kicsit mindig merengve.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 1:41 pm

*Kezdem megszokni ezt a helyet, hála annak, hogy már pár hónapja ide járhatok, most már ténylegesen, nem csak vizsgázni és néha bekukkantani egy-egy órára. Sokat jelent ez nekem, hogy a szüleim most már az én kérésemet is figyelembe veszik, bár a ködösítés továbbra se tetszik, hogy nem tudják, mennyi ideig is maradhatok itt. Nem értem, hogy miért kellene ismét haza térnem, apám jól irányítja az üzletet, eddigi éveim során pedig én is megtanultam, hogy mit hogyan is csinál, soha nem hoznék rá szégyent, ezt tudhatja jól. Mindenesetre most, amíg itt vagyok, szeretném kiélvezni a hely adta lehetőségeket, így jelen pillanatban nem a tanulással foglalkozom, hanem nyugodt léptekkel sétálok végig mystral főutcáján, érdeklődve figyelve meg egy-egy kirakatot, melyek mögött olyan dolgok is találhatóak, amelyeket soha nem próbáltam még ki, egyszerűen nem lehetett, a Cromwell név nem engedélyezte. Egyik ilyen nagy szerelmem a seprű, többször elhaladok a sportszerbolt mellett, amely üvegén át látni vélem a különféle versenyseprűket, de én egy simával is megelégednék. Bár mindig mindenből a legjobbat kaptam, nekem ez most nem számít. Hiába az elkényeztetés, nem élek vissza ezzel, egyszerűen csak picikét élni szeretnék, magam is, a szüleim befolyásolása nélkül, de erre sajnos még várnom kell. Halkan sóhajtok, miután elhaladok a bolt mellett, majd inkább elfordítom a fejem és az utca másik oldalán lévő üzleteket figyelgetem, jobb lesz ez így. Egyébként ha valaki meglát, akkor egy elegáns, fiatal férfit fedezhet fel bennem. Hosszú, fekete nadrágot viselek, bőrcipővel és felül pedig egy rövid ujjú inget, melynek anyagán és kidolgozásán is látszik, hogy nem akármilyen ing ez, nagyon is úrias kinézetet ad nekem és még a gombok is be vannak gombolva. Bár néha engedek a kísértésnek és a melegnek és egy gombot kigombolok, most erre nem került sor. Hajam egyébként úgy néz ki, ahogy általában, most is szépen simul arcom elé, picit talán egyik szememet is eltakarva, de ez nem zavar, megszoktam már.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 1:53 pm

* A jó időre való tekintettel egyértelműen kifelé vágyom a komor, ellenben valahol mégis csodás épületből, méghozzá a szabadba. A városban úgyis akad némi elintézni valóm, be akarok ugrani egy-két helyre, de előtte egy kis séta igazán belefér, ma órám sem lesz, találkát sem beszéltem meg senkivel.. kivel is tehetném? Egy darab embert nem tudnék kiemelni a sok közül, akikkel eddig találkoztam itt, senki nem tud rólam semmit.. na jó, ketten, de ebből egyikük felszívódott, a másik pedig egy vérszívó. Nem jártam jobban semelyikkel sem. Most viszont testemmel előre dőlve, kapaszkodva az erős nyakba, szemeimet lehunyva élvezem a menetszelet, mely kék tincseimet is hátra csapja, famulusom hátán érkezem tehát Mystral irányába, leszállópályánk pedig a park lesz. Leszállva a thestral hátáról indulok meg a város felé, vélhetően követni fog, ám esze ágában sincs visszaváltozni aranyos kis cicává, tekintve azt az aprócska tényt, hogy nem is mindenki számára látható ez a lény. Néhány arcon, akik elhaladnak mellettünk, vélek felfedezni némi meglepetést, mások még csak rám sem néznek, vagy mintha keresztül néznének inkább a mellettem haladó testes, halált képviselő lényen. Mosolygásra késztet ez a dolog, na de majd lesz nekem nemulass a főutcán. Rá is fordulok lassan az emberekkel teli utcára, kicsit megigazgatva hajam, kevésbé legyek már kócos, hisz a szél tett róla, hogy az legyek, majd még fekete színű, ujjatlan felsőmet is felhúzom picit melleim környékén, ne mutasson már többet a kelleténél. alul egyébként egy hajamhoz hasonló színű rövidnadrágot viselek most, lábaimon fekete tornacipővel. Kezemben pálcám is ott pihen, na meg nadrágom zsebeiben elszórva egy adag pénz, így haladok előre szépen az állattal együtt a tömegben. Mások a kirakatokat nézik, áhítattal tekintve egy-egy elérhetetlen tárgyra, vagy akármire, én viszont csak hűvös mosollyal figyelem az emberek reakcióit a thestral láttán feketével körbesminkelt kék szemeimmel. Nem vagyok társasági ember, most sem mással vagyok, hogy mosolyognom kellene annak szavain, ám mégis úgy érzem, jobban szórakozom így egyedül. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 2:02 pm

*Figyelmemet továbbra is lekötik a különféle kirakatok, annyi újdonság van még mindig ezen a világon, amelyeket nem tudtam még megfigyelni, hiszen megvan az, hogy mit kell tennem, így ha megyünk is valahova, nem nézelődhetek úgy, mint bárki más, annak kell mutatnom magam, akit látni akarnak, akire felnéznek majd és igen, akitől félnek is, pedig én sose vágytam arra, hogy féljenek tőlem az emberek. Ahogy így haladok, az utcán is végignézek azért időnként, hogy ne menjek neki senkinek, de figyelmem megakad egy csodálatos és egyben halálos lényen, mely nem más, mint egy thestral. Eddig csak könyvekben volt lehetőségem látni ezt az állatot, így hát megdermedek és lenyűgözve, egyszerűen csodálattal nézem a lényt, majd nemsokára már a kék hajú leányzó is feltűnik, kit jól láthatóan követ.*
~ Csak nem az övé lehet? ~ *nem is tudtam, hogy egy thestral hallgathat valakire... de nemsokára leesik, hogy bizonyára egy famulussal van dolgom, tehát ez a lány is a Mysterioba járhat. Ahogy elhalad mellettem, viszont egy pillanatra hozzáérek kezemmel a lány vékony csuklójához, nem elkapva, nem megszorongatva, csak a puha bőrhöz ér két ujjam, ezzel próbálva felhívni magamra a figyelmét és hogyha kék szemei az enyémre tévednek, akkor már meg is szólalok, egy zavart mosollyal arcomon.*
- Ne haragudj, hogy csak így, megzavartalak. *kezdek is bele, de még mielőtt rátérnék a tárgyra, csak kezem lassan felé nyújtom, hogy bemutatkozhassam, mivel ezzel illene kezdenem.*
- Noah Cromwell vagyok, a Cruris házból és ha nem tévedek, te is a Mysterioba jársz. *nem veszem le szürkés tekintetem a másikról, miközben ezeket a szavakat mondom neki, csak ha ő is bemutatkozott és ez után nézek csak fel az állatra.*
- Még soha nem láttam egy thestralt se. Mondd, megérinthetem? *vagy inkább a másiktól kéne kérdeznem, a lénytől? Először tehát a lányra nézek kérdőn, majd pedig a famulusra is, de nem nyúlkálok addig, amíg nem felel, szóval nem leszek tolakodó, távol álljon tőlem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 2:22 pm

* Teljesen jól elvagyok most én így, jól is érzem magam, semmi gondom, ami pedig még meglepőbb, hogy a vámpírral való találkozás sem zavart meg különösebben, sőt. Egy, valamilyen szempontból, magamfajtával találkozni kifejezetten öröm, bár nem igen ismerem azt az érzést sem, de ami jelenleg kering bennem, most, hogy már a földön sétálok két lábikómmal, a thestral pedig velem jön, nem leválva tőlem, de még csak vissza sem változva.. jót szórakozom. De tényleg. Különös, nem igen éreztem még ilyen elmémben, de valamiért mégis olyan, mintha percről percre jobban érezném magam. Nem is kérem külleme változtatására az állatot, így érünk el végül a főutcáig, ahol lényegesen több az ember is, több az inger, itt aztán kedvemre fürödhetek az érdekesebbnél érdekesebb arcokban, reakciókban, és minden másban. Balthazar igen, követ engem, ez csak természetes, hisz a gazdája vagyok, én pedig ahogy szerte nézek olykor az elém kerülőkön, így akad meg tekintetem egy pillanatra egy igen csak elegáns küllemű srácon. Nem nézem sokáig, ne tűnjön fel neki, hogy észre vettem ámulatát, mert hát mi máson nézne ekkorát, mint szerény kis párosunkon ugyebár. Aprócska félmosollyal fordítom hát el tekintetem felőle, de arra haladok, amerre ő is van éppen, így pedig elkerülhetetlen elmennem mellette. Azonnal megérzem ujjait bőrömön, szinte éget az érintése: nem vagyok ahhoz szokva, hogy valaki csak úgy hozzám ér, a tömeg is különös, hiába, még szoknom kell ezeket az ingereket, még ha egy fokkal jobban is érzem magam. Hirtelen lassítok lépteimen az érintést követően, szinte azonnal megállva, arcom pedig máris felé fordítom, kék tekintetemmel az övét keresve, miközben a famulus is ugyanezt teszi, egy aprót fújtatva a fiú felé. Talán fenyegetőnek érzi a nem várt megszólítást? Csak pofim az, melyet szemből láthat egyelőre, s bár kezdeti szavaira nem szólok semmit, inkább vonásait mérem fel, de mikor már bemutatkozik, s keze is felém lendül, én teljesen szembe fordulok vele, s erőt véve magamon fogadom el azt. *
- Laura Lillien Larsen, és nem, nem tévedsz Noah. Sőt, háztársak is vagyunk, csodálkozom, hogy eddig nem láttalak. * döntöm meg picit buksim, elég jó az arcmemóriám, na meg a kézfogásom sem tipikus lányos, gyengécske és nyámnyila, érezhetően szorítom meg kezét, ahogyan azt a fiúk is szokták tenni. De nem hosszadalmas ez az érintkezés sem, vékony ujjaim elhúzva övéitől vándorol tekintetem arra, amerre ő is fordítja arcát, méghozzá a famulus irányába. *
- A neve Balthazar, és nem igazán szereti, ha engem kérdezel. Ha félelmet érez, kihasználja. * osztom meg vele az állat nevét is, ki most egy patájával kapar párat a főutca kövén, majd pedig véleményem is kifejtem a dologról, tehát neki kell eldönteni, hogy bevállalja-e a kockázatot, mert én nem vállalok felelősséget. Én magam viszont orrához tartom kezem, mely alá be is tolja szép fejét, s mosolyom sem maradhat el immár. * - Hagyd, hogy ismerkedjen. * közlök még ennyit, majd picit arrébb is húzódom, de közvetlenül az állat mellett maradok, testemmel neki dőlve, s simogatva, ezzel talán nyugtatólag hatva rá. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 2:36 pm

*Nem hinné az ember, hogy pont egy utcán látja meg élete első thestraljat és ezzel én is így vagyok, így igen csak ledöbbenek, de nem azért, mert tapasztalatlan volnék a misztikus lények terén, egyszerűen újdonság számomra ez és nem is szégyellem mindezt kimutatni. Egy pillanatra mintha a lány tekintetét érezném magamon, de ebbe nem vagyok biztos, így inkább csak tovább lépegetek, de ahogy mellettem halad el, nem tudom megállni, hogy ne érjek hozzá, hogy ne szólítsam le valahogy, így ez meg is történik és hamarosan már szép szemeit érezhetem arcomon, de nem reagál negatívan, így kedvesen el is mosolyodom és végül bemutatkozásra emelem kezem, amelyet viszonoz is, tehát kezet fogunk, majd pedig hallhatom is a nevét, ahogy arra is fény derül, hogy egy házba járunk.*
- Ezek szerint te is Cruorises vagy, örömmel hallom. *döntöm meg picikét a fejem is, de ahogy kiböki azt, hogy nem látott még, csak kezeimet lassan zsebeimbe süllyesztem - mintha laza lennék, pedig ez szokatlan tőlem -, és csak ez után reagálok neki, ennyi idő kell, hogy átrágjam magamban, mit is mondjak neki.*
- Tudod, nem sok időt töltöttem még itt, általában csak vizsgázni jöttem vissza, mivel harmadikos vagyok. A szüleim érdeme mindez, nem tudok ezzel mit tenni. *végülis nem titok, vagy megérti majd vagy nem, ő neki kell eldönteni ezt, de én nem fordítok erre több figyelmet, így inkább már leszólításom igazi céljára térek rá, tehát az állatra.*
- Nem akarom bántani, csak különleges egy állat. Hogy-hogy ilyen famulust teremtettél magad mellé? *kérdezek is rá a lánynál, de mivel érzékelem, hogy a thestral picikét sem örül nekem és bár Laura hagyná, hogy megsimogassam, nem akarok kellemetlenséget okozni.*
- Hagyd csak, nem szeretnék ártani neki, szóval majd talán a jövőben. *mosolyodom el, ahogy az állatra tekintek, így hát nem közelítem meg jobban, hanem a gazdája felé figyelek, akivel most nem igazán tudom, hogy mit kéne kezdenem.*
- Egyébként nem szeretnélek feltartani, hogyha dolgod van, én csak sétálgattam. *vonok is vállat, tehát ha szeretne mehet, amúgy se vagyok túl jó társaság az itteni emberek számára, de én nem mozdulok, tőle függ, hogy ellép-e vagy esetleg a társaságomat szeretné még egy kis ideig.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 3:05 pm

* Számítottam némi hisztérikus kitörésre, vagy ilyesmikre, arra viszont kevésbé, hogy egy srác, aki ugyanúgy kiszúr minket, mint ahogyan én őt, leszólít, méghozzá igen sajátos módon téve mindezt. Jó ideje itt vagyok, de szoknom kell akkor is még bizonyos dolgokat, most is, hogy közérzetem kezd jobb irányba haladni, így kissé furán érint, hogy hozzám ér. A vámpírnál nem volt gond ez, idézőjelben, nem volt sok választásom.. egy embernél viszont igenis van, és kész. Nem is reagálok eleinte, csak felé tekintek, hallgatva szavait, majd végül mégis szembe kerülök vele, teljes valómban nézhet meg most már. Kézfogás, bemutatkozás.. egy újabb társadalmi kötelező, melynek eleget teszek, kissé vonakodva, bár reakcióin nem igen látható, hogy mindezt felfedezte volna. Még mindig jól játszom az adott szerepet, piros pont kiérdemelve. *
- Igen, én is az vagyok. * kontrázom rá az általa leszűrt információra, mely közösnek minősül bennünk, de hogy ennek miért örül, nem is ismer engem, nem beszélve arról, hogy én még csak nem is láttam a Déli főtorony környékén, amelyet közlök is vele burkoltan, a válasz pedig csak idővel érkezik. Szavait persze meghallgatom, de teste mozdulataiból több mindent leszűrök, mint hinné, méghozzá érzem a tétovázást, mintha nem is akarná közölni mindezt. *
- Talán van ezzel valami gondod, hogy gondolkodnod kellett az igazság közlésén? * húzom gondolkodó pozícióba szemöldökeimet, egy enyhe mosollyal fűszerezve pofimat, hangnemem pedig tényleg kérdő, számomra egyértelmű az, hogy jó megfigyelő vagyok, elég nagy gond lenne, ha nem volnék. De a szó hollétéről hamarosan famulusom irányába fordul, én pedig közlök is vele bizonyos dolgokat, nem árt tudnia, ha tényleg az a célja, ismerkedne, mire számítson. Viszont ahogy beszél, úgy érzem nem megfelelően értelmezte szavaimat, tehát meg is rázom buksim, miközben már meg is érintem az állatot. *
- Szerintem félreértettél. Ha rajtad érez félelmet, azt nem csípi igazán, sőt, inkább kihasználja. Megfélemlíteni nem olyan könnyű ám. A kérdésedre pedig a válaszom.. nem is tudom, talán ha engem is meg szeretnél ismerni, nem csak őt, idővel úgyis rájössz. * reagálok szépen mindenre vállam vonva végül, nem vagyok se túlságosan távolságtartó, sem pedig édesen és aranyosan közvetlen, ez csak egy opció a sok közül, melyet most közöltem vele. De ha nem hát nem, én erőltetni nem fogom a dolgot, elvégre ő kezdte, s nem is tudnám, hiszen amint eltávolodom picit az állattól, alakja megváltozni látszik, mintha össze akarna menni, s pár pillanat múlva már a kifejlett, sokak számára látható thestral helyén egy orosz kék pillog fel ránk, egy nyávogást hallatva felém, majd szépen el is fordul, s lábikóit kapkodva veszik bele a tömegbe. *
- Elég öntörvényű egy dög. Macskák. * pillantok még utána egy sóhajjal, ez a hajó kifutott, úgy hiszem, tényleg a jövőre marad az az érintés. De tekintetem, hallva Noah szavait vissza is vándorol arca felé. * - Nem tartasz fel egyáltalán, teljesen ráérek. Néhány helyre be szeretnék nézni. Antikvitás, édességes, tetkos, és így tovább, és így tovább. Ha gondolod, csatlakozz nyugodtan, bár így, hogy lelépett Balthazar már nem biztos, hogy én, egymagam olyan érdekes lennék egy sor bevásárló listával. * küldök felé még egy különös mosolyt, picit tartózkodót, de mégis kihívót, s cseppet talán hűvöset is, de ez vagyok én, és pont. Nem merem kimondani, hogy jólesne a társaság, akárki társasága, nem is érzem így igazán, tehát eldöntheti, hogy velem tart-e, s hogy jól meggondolhassa, lassan tekintek szét a kirakatok felé, s a tetkos irányába meg is indulok, köszönés nélkül, csak egy biccentéssel, hisz ha jön, minek búcsúzkodjam, ha pedig mégsem, akkor pedig betudható a röpke gesztus annak is. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 3:47 pm

*Most, hogy már leszólítottam ezt a lányt, nem is vagyok rest bemutatkozni neki és amikor meghallom, hogy ő is a Cruoris házhoz tartozik, bizony megörülök a hírnek, hiszen alig ismerek még valakit, akiket igen, azokkal is sajnálatos módon csak futólag találkoztam. Bár ő bizonyára nem érti majd, de ha rákérdezne, akkor elmondanám neki, ez így tiszta, de nem teszi, csak ismét kijelenti, hogy így van, tehát tovább is lépünk ezen, majd osztom is meg vele egy kis gondolkodás után azt, hogy vajon miért is nem láthatott eddig. Amikor viszont egy nem illő kérdést tesz fel, picit megfeszülök, ugyanis én ilyesmire biztosan nem kérdeznék rá soha, de hát nem vagyunk egyformák.*
- Tudod, ez egy olyan dolog, aminek én egy kicsit sem örülök, ezért nem tudtam, hogy vajon te hogy fogsz állni hozzá vagy hogy így, még ismeretlenként mennyire is kellene neked ilyesmiről beszélnem. *mégsem fogom rávágni azt, hogy azért, mert nincs semmi köze hozzá és hogy azon gondolkodtam, vajon őszinte legyek-e vele vagy sem. De mivel nem jellemző rám a hazugság, így elmondtam azt, ami az igazat tartalmazza, legyen róla bármilyen véleménye is a lánynak. A famulusa viszont még mindig nagyon érdekes a számomra, így kérdezek is rá a simogatására, de amikor hallom és látom is, hogy nem örülne neki, én se erőltetem.*
- Nem értettelek félre, tudom, hogy mire gondoltál. Én azért mondtam úgy, hogy nem szeretnék neki ártani, mert érzem, hogy nem örülne, hogyha hozzá érnék és ezzel pedig ártanék, így már érted? *tökéletesen érzékeltem, hogy mire gondolt, tehát nincs itt félreértésre ok. De ahogy tovább beszél, úgy időzik el kicsit tovább tekintetem szép arcán, majd mosolyodom el.*
- Úgy érzed, hogy te nem érdekelsz? Nem sok embert ismerek itt, mindig örülök az új embereknek, csak elsősorban a famulusodat figyeltem meg, de természetesen téged is meg szeretnélek ismerni, már ha nem zavar. *még csak az kéne, hogy félreértsen, soha senkit se küldenék el, mennyire bunkó is lennék már, de látszik, hogy még nem ismer. Kicsit ugyan rosszul esik, hogy olyasmit feltételezne rólam, hogy csak Balthazar érdekel, de tovább lépek most ezen. Amikor viszont az állat alakulni kezd, még jobban meglepődöm, hogy egy gyönyör, oroszkék cica válik belőle.*
- Cseles megoldás, megleptél vele. *ezek szerint kreatív a lány, ez már tisztán látszik rajta. Szívesen vele tartanék még egy kicsit, de zavarni se szeretném és ahogy érzékelem, eddig nincs túl jó véleménnyel rólam, én pedig nehezen találom meg a hangot Laurával.*
- Már mondtam, hogy szívesen megismernélek, így veled is tartanék, kérlek ne feltételezz rólam olyasmit, ami nem igaz. *indulok is meg vele együtt és ahogy érzékelem a célunkat, fél szemem a másik felé irányítom, egy cseppet végigmérve őt.*
- Már van tetoválásod? Vagy most szeretnél beszerezni egyet? *így ránézésből nem tudom ezt megállapítani, de hogyha varratni szeretne magára valamit, nem hiszem, hogy végigvárom, hiszen tényleg most találkoztunk először és nekem nincs kedvem ott ülni ki tudja, hogy mennyi ideig. Jobb is még most megérdeklődnöm tőle, mielőtt betérnénk a szalonba.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-07-30, 4:19 pm

* A társalgás beindul, és én részemről nem is érzem egyelőre döcögősnek, csak adom magam, ahogyan azt szoktam, s bár most már törekszem arra, ne a helyzethez idomuljak, így jön is ki belőlem egy őszinte kérdés, amelyre Noah viszont kissé befeszül, szavai és a hangnem, amiben megszólal, nem érzem bántónak, csupán csak érezhetően idegesíti ez a téma, azt hiszem. *
- Figyelj, ez a te dolgod. Azt mondasz, amit szeretnél, akár igaz, akár nem. Nem én leszek az, aki be fog rád rágni, ha hazudik, vagy épp elhallgat valamit, hidd el. Tegyél mindig úgy, ahogy akkor jól esik. * reagálom le ennyivel, s buzdítom is arra, legyen csak egy kicsit öntörvényű, mert hát mi mást mondhatnék? Szinte társadalmi norma az ember nyugtatása, ennyi szerep még belefér, de aztán hagyom inkább, érdeklődjön csak famulusom felől. Úgy érzem viszont, félre ért, szavaira pedig egy kedvesebb, sőt, egész aranyos mosoly kerül pofimra. *
- Oké, kimagyaráznád úgy is, ha belekötnék ebbe, úgy érzem, szóval értettem, igen. * nevetek még egy picikét is a végén, a miértre viszont csak ködös választ kap, az erre szolgáltatott reakciója pedig igen meglepő számomra. Kék szemeim pár pillanatig a szürkés tekintetbe merülnek, majd nemet intve buksimmal jelzem, nem zavar a dolog, talán érteni fogja ezt szavak nélkül is, okos srácnak tűnik. *
- Aztán majd meglátjuk, mennyire voltam jó társaság. * fűzök azért még ennyit hozzá, kis tétovázás után. Nem akarok egyből elzárkózni, jó volna, ha lennének legalább ismerőseim, a barátok már túl nagy felelősséggel járnak, ami nekem nem működne, még úgy érzem. Sean sem volt túl kitartó, picit csalódtam is benne, de most már inkább szépséges cicává visszaváltozó famulusomra figyelek, ki rövid úton hagy kettesben az idegennel, Noah felől pedig még egy bók is érkezik, mire egy lomha pukedlit tolok, de nem túl feltűnően, arcomon pedig egy vigyor is elterülni látszik. *
- Pont ez a lényeg, a meglepetés ereje. Képzeld csak el fordítva. * szólok pár szót, persze a kis gesztus volt a köszönetnyilvánítás, majd gyorsan azt is kifejtem, merre szándékozom menni, ő pedig hallhatóan kitart álláspontja mellett, miszerint a társaságomat élvezné, amennyiben áldásom adom rá. Bólintok hát mosolyogva, és el is indulok a tetkos irányába, ahol még a kirakat előtt megállok, tekintetem a bolt felé mered, bal karom viszont felé tartom kérdésére, melyen egy rövid, latinul íródott szöveget olvashat. *
- 'Ami nem pusztít el, megerősít engem.' * jelentem ki határozott hangon, majd rá nézve piszkálom meg nózim is, méghozzá a porcot, mely a két orrlyukat elválasztani hivatott. * - Innen pedig hiányzik most a karikám, nem mindig van kedvem bepakolászni indulás előtt. Most inkább egy piercinget szeretnék a tetko még érik. Vagy további szöveg, vagy egy kaszás fog rám kerülni, még elválik. * kacsintok rá kissé kihívóan, de kacsóm máris a kilincsen pihen, remélhetőleg követ engem, ha már így döntött, ez azért nem lesz hosszabb művelet maximum öt-tíz percnél. *
- Na és te, rejtegetsz valahol valamit? * nézem be most látványosabban tetőtől talpig, kissé el is vigyorodva, nem elítélendő ez a fiú külsőre egyáltalán, amely nekem a munkán kívül soha, senkinél nem számított, de talán én is lazulhatok most. Ám de be is tolom eközben magam előtt az ajtót, szóval pár pillanat, és be is kerülhetünk mindketten ebbe a kis művészbarlangba. *

//na akkor most fagyi //

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-04, 11:38 am

//Pusztítástan 4. óra házi//

*Az utóbbi néhány napban elég meleg volt, nincs ez másképp a mai nap se, ám Alinox mégsem marad az iskola falai között, hanem Shadow-al együtt Mystral-ba indul. Öltözete nyárias, lenge, egy színes csíkos, térd fölé érő szoknya van rajta, lábán citromsárga balerinacipő, szintén sárga táskájában pedig pálcája, és néhány esetlegesen szükséges holmi lapul. Haja egy banáncsattal feltűzve, így nem lóg a nyakába, szóval kevésbé van melege, bár homlokán azért megjelennek itt-ott izzadtságcseppek, miket le is töröl, amint kiszáll a révésztől, majd a főutcán kezd el ráérősen sétálgatni. Egy közeli árusnál fagyit is vesz, méghozzá két gombócot, csokit, és puncsot, mi ebben a hőségben hamar elfogy, de a végét a famulusának adja, ki szinte kinézi a kezéből a hűsítő finomságot. Eleinte minden békésnek tűnk, de beljebb érve az utcán kiabálás, szitkozódás és tompa puffanások töltik be a teret, és rosszat sejtve Alinox előveszi a pálcáját, és úgy közelit tovább. Eleinte nem látja a pánik okát, de aztán felemeli a fejét, és látja, hogy seprűn repülve egy melegítő szettbe öltözött középkorúnak tűnő hapsi szór átkokat, repül itt kábító átok, sóbálvánnyá változtató, és minden féle egyéb.*
~Hihetetlen, ennek a fickónak agyára ment a meleg? Ennyire nem tud mit csinálni, menne inkább úszni vagy nyaralni…~ *rázza meg a fejét Alinox, de nincs sok ideje ezen agyalni, mert egy Stupor repül feléjük, mi elől ő el tud ugrani, de mivel Shadow is mozdul, így őt eltalálja a kábító átok, és ájultan dől le a kőre.*
- Te rohadék! *szitkozódik Alinox, és bár csak egy kábító átok találta el a tigrist, miből hamarosan magához tér, de kinek képzeli itt ez magát, hogy varázslatokkal szórakoztatja magát, ezzel károkat, sebesüléseket okozva az embereknek.*
- Fatum orbium! *kiáltja Alinox, kört rajzol a pálcájával, és a varázsló felé céloz, de ő épp arrébb repül, így az árnygömb egy szerencsétlen épp arra járó madarat talál el, ki cikcakkosan esik le a főutca kövére.*
~Hát ezt nem így terveztem, valami mást kell kitalálnom…~ *agyal kicsit Alinox, miközben fedezékbe húzódik, hogy ne találja el valamilyen átok. Valami jót kell kifundálnia, így gondolkodik erősen, és letörli a forróság miatt homlokára kerülő izzadtságcseppeket, és ennek hatására be is ugrik egy ötlet, ami akár működhet is. Ideiglenesen a táskájába dugja a pálcáját, majd két kezét nyitott tenyérrel felfelé az ég felé emeli.*
- Tempestas mutatio! *mondja, miközben viharra koncentrál, majd kezeivel körözni kezd, ellentétes irányokba, mert ez a kézmozdulat szükséges vihar létrehozásához. Nemsokára el is kezd fújni viharos szél, az ég dörög, villámlik is, eső még nem esik, de talán ez csak idő kérdése lehet. A seprűn repülő fickót kissé meglepi egy erős széllökés, de úgy tűnik, magabiztosan rajta marad „járművén”, de Alinoxnak túl könnyű dolga lett volna, ha csak szimplán lezuhan a seprűről, és eszméletét veszti, esetleg belehal az esésbe. Na de mivel nem ez történt, így az exos leányzó kénytelen elővenni a pálcáját, és az eredeti tervéhez folyamodni.*
- Fulmineus influxus! *ejti ki úgy, hogy az első szó „i” betűjén legyen a hangsúly, miközben pálcát tartó jobb keze az ég felé mutat. Ez az első alkalom, hogy ezt a varázslatot létrehozza, de érzi testében, hogy sikeres volt, így pálcája újra a táskájába kerül, majd ismét az ég felé emeli kezét, mutatóujja kinyújtva, majd rámutat az őrült varázslóra, aki időközben elkábított pár varázslót, és egy kisgyerekre sóbálvány átkot szórt. A villám lecsap, de Alinox nem célzott elég jól, így a villám az egyik épület villámhárítóját találja el.*
~Koncentrálj Alinox, a következőt nem ronthatod el!~ *ösztönzi magát, majd mély levegőt vesz, mutatóujja az ég felé emelve, majd rámutat a férfira, kibe bele is csap a villám, mire lezuhant a kőre, ám nem szállt olyan magasan, szóval komolyabb baja nem történt, a villámcsapás következtében se, mert a leányzó olyan erősségű villámot küldött rá, hogy csak elájuljon, mi meg is történik, és ráadásba néhány égési sérülés is díszíti a pasas testét. Alinox közelebb lép a férfihez, és időközben Shadow is magához tért az ájulásból, és most azon van, hogy letépje a varázsló fejét.*
- Shadow állj le! Elég lesz ez neki, de ha máskor is megpróbálja, ígérem, elbánhatsz vele! *szól rá még időben a famulusra, ki vonakodva bár, de megteszi, amire gazdája kéri. Alinox papírt és tollat vesz elő, és a következő szavakat írja le: „Remélem ez eléggé elvette a kedvét a hasonló ámokfutásoktól. Ha nem, nem kell tartania, itt leszek még egy ideig. ;-) -A.” A kis üzenetet a férfi kezébe teszi, hogy mindenképp megtalálja, ha magához tér, majd felemeli kezeit, tenyere ismét felfelé mutat.*
- Tempestas mutatio! *ejti ki újra az időjárás manipulálásának igéjét, majd két kezét széthúzza, hogy ezzel eloszlassa a felhőket, így Mystral lakossága tovább élvezheti a napsütést és a meleg időt. Amint ez megtörténik, Alinox sarkon fordul, és a révész felé sétál. Mentálisan kissé elfáradt a rövid időn belül elvégzett varázslatokban, így maga mellé hívja famulusát, és egymás mellett lépdelve visszatérnek az iskolába. Út közben a sentinel leányzó azt veszi észre, hogy az emberek segítőkészen felsegítik azokat, akiket eltalált az unatkozó őrült átkainak egyike.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 8:18 pm

* Rögtön magyaráznom kell neki valamit, olyan nem létezik, hogy ne értsen félre, vagy ne kombinálja túl a dolgokat, válaszára pedig már csak megrázom buksimat, na nehogy már ezen fennakadjunk. *
- De válogatós vagy te.. * szusszanok is fel azonnal, de csak tovább csóválom fejem picit, majd puszit adva hajolok hozzá közelebb, hogy ezután már érdeklődjem is felőle cseppet. Aggaszt azért, amit látok, és nem csak kérdezősködni lenne kedvem.. egyszerűen utálom ezeket a szomorú szemeket, annyira bosszant, hogy hihetetlen. Szívem szerint még meg is ölelném, de nem tehetem, nem fogom, inkább megzabolázom gyatra vágyaimat, s csak viccesen teszek neki egy ajánlatot, ami újból cseppet elutasító, de hát ez van, megszoktam már, talán örökre így is marad, és fel is kéne adnom, még csak a haverkodást is. Bár a múltkori egyértelműen nem ezt igazolta részéről sem, ahogy a mostani kis aggódó hangnem is különös picit, elég kettős a viselkedése, de tudom, egyszerűen érzem, hogy valami nincs rendben, ezért is vagyok türelmes. *
- Igenis uram, meglesz! * emelem tisztelgésre egyik kezem homlokomhoz egy apróbb vigyorral, mikor már elenged, és hát válaszolok is neki annak rendje és módja szerint őszintén, mihez kezdenék még a nap további részében magammal. Ez is velem jár, ha egy picit is hajlik arra, meg akar ismerni és velem szeretne lenni, hogy szoknia kell, milyen is vagyok, azt hiszem. *
- Miattam? Hát rendben, ahogy érzed. Én nem erőltetek semmit. * emelem fel védekezőleg apró kezeimet magam elé, jöjjön, ha szeretne, de akkor minden komment nélkül, ami úgyse fog összejönni, most sem sikerült. De ha már így döntött, akkor ki is kerülöm, megindulva az ajtó felé, egy biccentéssel köszönöm meg udvariasságát, nekem ez még mindig furcsa, majd mivel a révész a helyén, természetes, hogy picit sietősebbre veszem az iramot, hogy véletlenül se hagyjon itt minket. Beülve kapásból bele lógatom kezem a vízbe, s picit előre hajolva fordítom felé arcom, bólintva egyet a fagyi ötletére. *
- Oké, nekem megfelel teljesen. És sétáljunk! Muszáj. * rázom meg térdeimet is, de persze beleegyezem a dologba, majd végül lerázva kezem egyenesedem is ki, s élvezve a hűs, sós fuvallatokat hunyom le szemem, de továbbra is felé fordulva válaszolok neki, miközben persze bőszen haladunk előre, és a túlpart sincs már olyan nagyon messze. * - Egyelőre csak otthon, és szerintem más nem is nagyon lesz, maximum olyan helyre fogok tudni elmenni, ahová egy szál zsupszkulcs elegendő, más pedig nem szükséges. * nézek most már ismét felé, na meg meg is érkeztünk, így ki is kászálódom a csónakból, s el is köszönve a révésztől várom be a srácot, hogy meginduljunk a főutca irányába. Szerintem tudja, mire céloztam, nem tehetem meg, hogy bárhová is elmenjek, mástól pedig nem várom el ezt, de talán majd ő többet tud mesélni. *
- Na és te? Gondolom szoktál utazgatni ide-oda. * pillantok néha fel arcára, de inkább az utat fürkészem, most picit lehangoltabban.. ez a pénz dolog iszonyatosan rossz, de hiszem, hogy egyszer minden megoldódik. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 8:42 pm

*Nem tudom, hogy mi fog még itt kialakulni, ahogy azt sem, hogy Wera meddig nem adja fel a dolgokat, de egyelőre nem félek attól, hogy eltűnne a közelemből, mintha valamiért ragaszkodna hozzám. Furcsa, mert olyan szerethető egy lány, biztosan nem csak én érzem így, hiszen annyi barátja lehet. Na de nekem ehhez nincsen sok közöm, így csak kezem teszem puha arcára, picit végig is simítva rajta, majd végül elmosolyodom a tettén is, hogy megfogadja majd tanácsomat, tehát be fogja kenni a testét, hogy ne maradjon olyan csúnya és piros, amely fájdalmat okoz a számára. Viszont mivel a szigetre szeretne menni, én is követem, jó lenne vele lenni még egy kicsit, bár nem tudom, hogy miképp folytathatnánk a társalgásunkat.*
- Azt hittem, örülni fogsz neki, hogy miattad megyek. *jegyzem is meg miközben az ajtó felé haladunk, de miután elhagyjuk az épületet, a leányzó már előre is siet, én viszont nyugodt léptekkel érkezem meg a csónakhoz és ülök be mellé.*
- Nem hiszem, hogy itt hagyna. *pillantok a zöld szemek felé, de ez után már fel is hívom a figyelmét a fagyizásra és végül kissé fel is nevetek a szavaira, mely szerint sétálni szeretne.*
- Ha tudom, hogy ilyen hiperaktív kedvedben vagy, elhívlak egy esti kocogásra a tó körül. Na de majd legközelebb. *legyintek is hozzá és végül meg is támadom következő kérdésemmel, mely mögött akad egy kis hátsó szándék is, de erről a másiknak most nem kell tudnia. Így hallom meg, hogy csak otthon volt, mire aprót bólintok is, majd pedig az apró indoklást is, hogy nincsen pénze, tehát nem menne máshová, ahol fizetni kell bármiért is.*
- Boszi vagy, tudsz pénzt szerezni és akár ingyen megszerezni dolgokat. Ne mondd, hogy te erre még nem gondoltál. *nézem is el szép szemeit, de idő közben megérkezünk Mystralba, így kiszállunk, majd biccentek a révész felé és már el is távolodom tőle, hogy a főutcán sétálva halljam meg a kérdést, mely most visszájára fordul, tehát nekem kéne mesélnem.*
- Régen csak a nagybátyámmal utazgattam, egyedül ritkán, de volt már rá példa. Mondjuk Egyiptomot szeretem, még anno Monával is elmentünk oda, de az már nagyon régen volt. *mesélek is neki teljes nyugalommal, miközben az egyik fagyist ki is szúrom a sarkon, így zsebembe nyúlok és egy fekete bőrpénztárcát veszek elő, mivel természetesen én fogok fizetni.*
- De a közeljövőben még hazautazom, van egy kis dolgom... *magyarázom teljesen előre meredve és csak a fagyis előtt állok meg, ahol végül Wera felé tekintek.*
- Kérj, amennyit csak akarsz, én hívtalak meg. *mosolyodom is el, majd ha a lány rendel, én is kérek, méghozzá édes tölcsérbe egy kis fagyis, vaníliás és karamellás fagyit, amiket ha megkapok, már fizetek is. A tárca visszakerül a zsebembe, én pedig a fagyit fogyasztva indulok meg az utcán tovább.*
- Tudod, az apám már régen meghalt, én pedig csak nemrég tudtam meg. El kell mennem a temetőbe, hogy elköszönhessek tőle, bár nem tudom, hogy akart-e volna látni vagy sem, amíg élt... nem váltunk el túl jól. *sóhajtok fel és most már el is csendesedem. Tessék, meséltem neki, olyat, amit még nem sokaknak, tehát elkezdtem nyitni, majd meglátjuk, hogy miképp reagál rá.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 9:02 pm

* Még a múltkori után is elég furán érzem magam a jelenlétében, kissé még mintha meg is kergülnék, de most megint tök jól érzem magam, az meg hogy velem akar lenni, még inkább mosolygós, csak kár, hogy vagy én nem tudom kifejezni magam rendesen, vagy ő értett félre, ismét. *
- Dehogynem örülök, ne viccelj.. * szólok is csepp hirtelenséggel, majd kapva magamon csendesedem el, s indoklok tovább. * - Arra értettem a nem erőltetést, hogy addig maradsz, amíg szeretnél. * fordítom is el buksim, s belül már szidom magam egy aprót, de nem tart ez sokáig, mert hogy hamarosan kiérünk a kastélyból, én pedig teljesen besózva csatangolok előtte, igen, picit még gyorsabban is tőle. Csak hátra vigyorgok vállam felett kis megjegyzésére, majd már hipp-hopp a csónakba is kerülök, ahol már azt tárgyaljuk, mi legyen a továbbiakban, ami örömmel tölt el, kár lenne tagadni. Ezért is ragaszkodom a sétához, na és csak angyali mosolyt láthat felőlem, miközben egyik kezem mutatóujjával még egy láthatatlan glóriát is rajzolok fejem fölé. *
- Én mindig hiperaktív vagyok, de a futás mára már megvolt. De oké, majd máskor. Tuti tovább bírom, mint te, simán lenyomlak kilométerekkel. * csempészek játékosan némi kihívást is a találkába, mert hogy ezek szerint lehetséges egy következő is. Remek, de a pénztelenség az már annyira nem, és bár szavai logikusak, egyet is értek velük, mégis, valami visszatart. *
- Tudom, de nekem ehhez még edződnöm kell, majd talán megszokom. * vonok vállat halkabban beszélve hozzá, hisz mások manipulálása bár megy, és el tudom érni, amit akarok, de szeretek inkább tisztán játszani. Nem is feszegetjük ezt tovább, csak kiszállunk a csónakból, hogy a főutca felé vehessük az irányt, és hát mivel azért érdekel ám, vele mi van, nem fogok kukán sétálni mellette, vagy épp csak magamról mesélni. De ahogy elhallgatom, Egyiptomon felcsillan a szemem, Mona neve ugyanakkor kissé meglep, de hát ez az ő dolga. *
- Szeretnék egyszer oda eljutni, képekről gyönyörű. * szólok csak ennyit, s bár nem mondom, de valamiért mégis zavar a lány említése. Régen volt, nekem meg nincs hozzá sok közöm, a fagyihoz viszont lesz, és nem is nagyon ellenkezem, hogy meghívjon. Némán veszem tudomásul szavait, majd már az eladóhoz fordulok: citrom fagyi, na meg egy is különleges, a tetejére mézes puszedli ízű finomság. A sorrend is fontos ám, majd ha megkaptam, illedelmesen megköszönöm az árusnak, és már el is fordulok a másik irányba, a mézeset kóstolgatva, tartva a tempót Raidennel, természetesen. Nem várt "kifakadása" furcsa, nekem ilyet még sosem mondott, minden esetre bármennyire is szomorú és megrázó a hír, belül picit örülök annak, hogy megosztotta ezt velem. *
- Ó.. részvétem. * áll meg a kezemben a fagyi kis időre, majd megrázva buksim hallatom hangom ismét. * - Szerintem.. szerintem menj el hozzá bátran. Az embernek általában a hiánya mondja el mennyit ér, és ha úgy érzed, ott a helyed, akkor menj. Nincs olyan, aki ennek nem örülne, még ha élne is. Hiába, hogy esetleg nem vallja be, de belül jól esik neki. * szólok hozzá ismét csendesen, eszegetve tovább a fagyit. Nem tudok neki mást mondani, együtt érzek, nekem egyik szülőm sem él már.. de az észt sem fogom osztani, nyílt sajnálkozásba sem kezdek, az sem jó senkinek. Bár azért ahogy haladunk előre, hozzá közelebb lévő kezem bőre megérinti ujjait, én tényleg itt vagyok, de mást nem teszek, ennyi. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 9:44 pm

*Tényleg azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy csak miatta megyek át a szigetre, de szavai hallatán mégis úgy érzem, hogy ez nincs így, ezért is jegyzem meg, de amikor hallom a szavakat, csak elmosolyodva bólogatok párat.*
- Rendben. *sikeresen félre szoktuk érteni egymást, de ez már csak ránk vall, nincs mit tenni. Én viszont nem húzom tovább ezt a dolgot, idejét látom ugyanis a révész csónakjába beszállni, ahol már tovább folyhat a beszélgetésünk, így hát a fagyizás jön szóba, majd az utána lévő séta, én pedig egy kis közös kocogás lehetőségét is felvetem a lánynak.*
- Oh, csak hiszed. Majd meglátod, hogy milyen gyors vagyok. *vigyorodom is el, most már lényegesen jobb kedvvel, mint eddig, de ez a kedv Weráról kezd eltűnni, hála a témának, amelyet felhozok. Nem hittem volna, hogy negatív lesz, de ezek szerint olyanra sikeredett.*
- Már harmadikos vagy, ideje lenne. Nem egy gyenge lánynak ismerlek. *nem ajánlom fel neki, hogy elviszem bárhová is, ugyanis félek, hogyha megteszem, ő várni fogja és ha bármi közbejön, örökre megjegyzi és haragudni fog rám. Tehát megkímélem magam ettől az egésztől és inkább én is mesélek egy picikét, így hozva szóba Monát is, ki nagyon tetszett nekem, de hát én neki nem, ez már világossá vált a számomra régebben is, de azért elvittem őt Egyiptomba, kár, hogy nem ismétlődhetett meg és hogy így alakult, de hát neki nem egy én fajta srác kell és bizonyára én se lennék pont vele boldog, ahhoz túl ritkán látom. *
- Nagyon szép hely és jó belopózni a piramisok belsejébe. Egyszer majd nézd meg, hogyha úgy alakul, nem fogsz csalódni. *mosolyodom is el és ha érdekelné Mona, akkor mesélnék a vele való "viszonyomról", de ha nem kérdez rá, nem mondok semmit, hiszen én nem tulajdonítok ennek több jelentőséget, mint kellene. Barátok vagyunk, semmi több, külön éljük az életünket. A fagyizós viszont nincsen messze, így odaérve hozzá már rendelni is kezdünk és miután megkapjuk az adagunkat, már tovább is haladunk, tehát Wera vágya is teljesülhet: sétálunk. A szavak viszont csak úgy előtörnek belőlem, valakinek mesélnem kell, akiben bízhatom és ez a kis vörös itt mellettem egy ilyen lány, így mondom el azt, amiről sejtheti, hogy ezért is vagyok most ennyire nyomott hangulatomban.*
- Szerintem is ott a helyem, majd Lucius elvisz, én nem tudom, hogy hova temették el. *fel se tűnik, hogy kibököm a férfi nevét, kiről még nem meséltem el a családi dolgaimat Werának, inkább csak érintésére koncentrálok és kezemmel lágyan megkeresem az övét és ha engedi, picit meg is fogom azt, de ez után eleresztem.*
- Köszi! De bizonyára nem lesz hosszú látogatás... csak az anyám ne legyen pont akkor ott, nem tudnék a szemébe nézni. *most már kezdhet kialakulni a másikban a családom, hiszen tudja, hogy a nagybátyámmal élek, hogy milyen volt a viszonyom apámmal, sejtheti, hogy az anyámmal se jobb és Luciushoz is van valami közöm... tehát beszélek én neki, szépen lassan, nem egyszerre, de ha türelmes, egy nyitott könyvvé válok majd a kezében.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 9:58 pm

* A félreértéseket tisztázni kell, ami meg is történik, ezt követően pedig a révész csónakja válik elsődleges célunkká, amit persze a fagyizás követ, de az még arrébb van. A futós kis kihívásra csak kacsintok még egyet, amolyan "majd meglátjuk, nagyfiú" fejet vágva vigyorára, és hát minden bizonnyal túl hirtelen örültem meg annak, hogy ismét minden sínen van, csak pár percig tart ez: igen, létezik olyan dolog, ami engem is ki tud zökkenteni. Azért letargikus hangulatba nem kerülök, főleg szavai miatt sem, tehát csak picit szemeibe tekintve mosolyodom el lágyan. *
- Ó persze, az pont nem vagyok. Megszokom, és kész. * hagyom ennyiben, tényleg ez lesz, de tolvaj azért nem akarok lenni, valakinek a tükörbe is kell néznie, és helyettem ezt senki nem fogja megtenni, ha rólam van szó. Majd alakul valahogyan, kedvem is próbálom két lábra állítani, mely ahogy mesél, első sorban Egyiptomról, még csak-csak sikerül is, de Mona már annyira nem örvendeztet meg, főleg amiket következőleg mond.. *
- Áh, értem. Biztosan Monával is jó volt oda belopózni, gondolom. * bukik ki belőlem olyannyira ösztönösen a reakció, hogy még én magam is meglepődöm, s csak zavartan fordítom el arcom felőle, nem hiszem el, hogy ezt kimondtam.. * - Bocs, semmi közöm hozzá.. khm. * nézek vissza továbbra is furán arcára, de mivel fagyizni jöttünk, máris belemenekülök az evésbe, hátha elfelejthetjük most ezt, hogy ismét olyan ügyesen hozom magam kellemetlen helyzetbe. Oké, nyílt titok, hogy mikor aktívan, mikor passzívan küzdöm azért, hogy legalább figyeljen rám, de lehet, hogy felesleges időpocsékolás az egész, és csak hülyét csinálok magamból. A fagyi persze lehűt cseppet, ám őszinteségi rohamára reagálnom kell, de ő csak tovább folytatja, s legnagyobb meglepetésemre még egy ismerős nevet is hallok felőle. *
- Várj. Luciust mondtál? De miért vinne a magiszterünk oda? Zsupszkulcsot magadnak is tudsz készíteni. * gondolok ösztönösen erre, s ami mg megfordul a fejemben, inkább nem mondom, talán igaz, talán nem, de ez akkor is furcsa, ahogyan az is, amiket az édesanyjáról mond, miután fura mód kezem is meg lesz picit szorítva: mosolygás. *
- Miért érzed így? Nem tudom Raiden mit tettél, de szerintem egy szülő, ha igazán szereti a gyerekét, meg tud bocsátani. Légy hálás azért, hogy legalább ő még lehet neked. * rázom meg buksim, szándékosan használva ezeket a szavakat, miközben fagyim is fogy persze, már a citromnál járok. Nem tudom, erre mit reagál majd, de én ezt gondolom, és kész. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 10:15 pm

*Elhiszem, hogy kellemetlen Wera számára, hogy nem rendelkezik normális vagyonnal, de mivel már három éve a Mysterioba jár, igazán tudhatná, hogy miképp kell pénzt szerezni, vagy akár teremteni is, hiszen rítusmágiából én ismerek egy ilyen varázslatot, bár azzal nem vagyok tisztába, hogy Wera miképp is áll ahhoz a tárgyhoz. Majd megoldja a dolgait, egyelőre nekem ehhez nincsen több közöm, én nem fogok csak úgy segíteni neki, nem hiszem, hogy ezt akarná, csak őt hoznám ismét kellemetlen helyzetbe, amiből már elegem van. Inkább témát váltunk, én mesélek, szóba hozva Egyiptomot, na meg egy szőke lányt is, Monát. Amikor viszont megszólal, hirtelen dermedek meg, szép szemeimmel arcát figyelve, majd fejemet is megcsóválom cseppet.*
- Nem hittem volna, hogy így fog érdekelni Mona. Igen, jó volt, tetszett nekem, nagyon, de szerintem észre se vette és most már barátok vagyunk. Én tisztáztam magamban a dolgokat, szóval a tetszés fennáll, de barátként nézek rá. *magyarázom is meg a lánynak, mivel érzem, hogy ez érdekelheti. Nem is tudom, hogy mi tetszett meg abban a leányzóban, egyszerűen az egész lénye... de tudom, hogy én nem vagyok hozzá illő, bár ha egyszer közel kerülnénk egymáshoz, nem tudom, hogy reagálnék. Áh, botor gondolatok, ilyesmire nem fog sor kerülni, soha, szóval el is hessegetem a nem ide illő gondolatokat.*
- Még régen elvittem Egyiptomba pár napra, meglepetés volt. Tudod, neki sincsen vagyona és nagyon örült neki és én is jól éreztem magam, de az volt az egyetlen közös kirándulásunk, azóta alig látom és én ezt nem felejtem el. *szemeim picit dühösen csillannak meg, mert igen, haragszom arra a lányra, nem ezt vártam volna, hogy majd így szépen átlép rajtam és egyáltalán nem keres, max órákon futunk össze és néha-néha a kastélyban. Hagyom is ezt az egészet, megveszem a fagyikat, majd már el is terelődnek a gondolataim, így jön szóba apám, a halála, majd pedig Lucius is.*
- Mert ő a bátyám és ő tudja, hogy hol temették el apánkat. *állok is meg egy kis időre, a fagyi nyalását is abbahagyva, majd a lány szemeibe is nézek.* - Mindig is gyűlöltem őt, de csak ő tud segíteni. *magyarázom is meg, majd tovább indulok és a fagyi is tovább fogy hamarosan.*
- Igen tudom, hálás is vagyok, de hogy mi történt a múltba, azt még nem óhajtom elmondani, így is már nagyon sok mindent árultam el neked. *végül a fagyi elfogy, én pedig megtörlöm a számat, majd egy szemetesbe ki is dobom a zsepit és végül tovább bandukolok a lány mellett, nem keresve célt, csak megyek, amerre visz a lábam.*
- Neked hogy haltak meg a szüleid? Ahogy kivettem a szavaidból, már nem élnek... de akkor hol van az az otthon, ahova haza tértél? *most jut csak eszembe, hogy én alig tudok róla valamit. Ha már nem élnek a szülei, vajon kihez ment haza? Mi történik vele, miket élhet át és milyen lehet a múltja? Ideje, hogy én is megvilágosodjam.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-08-18, 10:40 pm

* Szerencsére a pénz témáról is leakadunk, ami helyett már Monáról hallhatok egy cseppnyi szózatot, és bizony olyasmi jön ki belőlem, amit az ember azonnal megbán, hogy kiejtett a száján.. s ahogy hozzá is toldom, semmi közöm sincs ehhez, sem ahhoz, hogy ők ketten hogyan is állnak egymáshoz, mert hát azt sem tudom, mi hogyan, de azért belül picit mégis zavar ez, az őszinteség persze becsülendő. *
- Nem, annyira nem érdekel, egyszerűen csak kijött. De értem a szitut. * reagálok kissé kelletlenül, már csak azért is, mert ez most tényleg gáz volt így, s nem rá fújok, hanem leginkább magamra, na de mindegy is, mert a regélés tovább folytatódik, és amiket hallok, bár arcomon mosoly csücsül, mégis marnak belül bizonyos dolgok, és hát ösztönösen még Chris is eszembe jut, aki bár nem piramisban titokzatoskodni vitt, csupán csak delfinekkel úszkálhattam, de valami mesés élmény volt. *
- Hát lehet, hogy ő nem érzett úgy, mint te. Saját tapasztalat.. a másik oldalon sem a legjobb lenni, hidd el. Voltam már Monához hasonló helyzetben. * mutatok rá burkoltan a dologra, még meg is védve a leányzót, de ez az ő dolguk, és azt is megértem, Raident zavarja mindez, bár amennyire már ismerem, talán kapok pár duzzogó szót amiatt, mert nem mellette szóltam, hanem egy hajszálnyit ellene. Az édesség persze most jön a legjobban, egész gyorsan jutok el a citromig, és már a tölcsért is rágcsálom, de Lucius említése érdeklődésre sarkall. Kissé tettetem a hülyét, mégsem fogok direktbe rákérdezni hirtelen jött sejtésemre, mely szavaiból ítélve beigazolódni hallatszik. *
- Ő a.. a bátyád? Váó. * reagálok ennyit, annyira nem nagy csoda, egyszerűen csak meglepett, nem tudtam én erről, de a továbbiakat hallva nem is csodálom, miért nem híreszteli ezt annyira. Kapom viszont folyamatosan az információkat, és most már, tudva ezt is, kerekedik a kép: ennyire nem lett volna jóban otthon senkivel? Ez azért picit necces, nem kérdezek már többet, csak még édesanyjához fűzök pár szót, elfogyasztva lassan fagyim végét is, miközben eldönti, ma már nem szándékozik több infót mesélni magáról. *
- Ahogy érzed. * szólok mosolyogva, ahogy kifejezi magát, az valami irtó aranyos, de kérdésére figyelve előbb lenyelem a maradék falatot is, ami számban van, majd kis torokköszörülést követően beszélni kezdek. *
- Gyakorlatilag semmit nem tudok az igazi szüleimről, apám jóval azelőtt halt meg, mielőtt megszülettem, anya pedig a szülésbe halt bele. * kezdem egy szusszanással, karjaimat pedig össze is fonom mellkasom előtt, miután cseppet megigazgattam lecsúszni vágyó felsőm tetejét. * - Nem akartak árvaházba küldeni rögtön, így a kórházban az egyik nővér fogadott be.. imádtam, anyámként szerettem, de tényleg. Aztán pár évvel később teherbe esett attól a szemét állattól.. az öcsém ma él és virul, de már csak én vagyok neki. * nézek most már arcára egy halvány, de annál fájdalmasabb mosollyal, a nevelő szüleim is eltávoztak az élők sorából. *
- Több nevelőintézetben is jártunk, de most már én is magamhoz vehetem őt, szóval.. őt szoktam látogatni, és már az előkészületeket is megtettem. Ha minden jól megy, lassan le lesz papírozva minden, és akkor nálam lehet. * teszek hát pontot a történtre, érthető lehet számára immár az életszeretetem, a vadócságom, és minden más is, de most rajta a sor, hogy valamit reagáljon erre, érdekel a véleménye. *

//fagyizunk//

» Mystral kikötője - A rév
» Mystral parkja