Sejtelmes folyosó

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2013-08-12, 11:59 pm

//NRT - Demien.R.Cornwlade és Mihail Triath - 2013.8.8//

*Ahogy haladok előre a magiszter nyomában (természetesen megtartva a tisztes távolságot), egyre sötétebbek lesznek körülöttem a falak, és valahogy a levegőt is minden lélegzettel hidegebbnek érzem. Mintha lassan átsétáltunk volna egy furcsa, rémálombeli világba: nem látni, hol végződik a folyosó, melyet szörnyű látomások gyanánt kereteznek a folyvást mozgó, visszataszító jeleneteket és lényeket ábrázoló képek, s a festék is mintha sötéten izzana... Érdeklődve nézek vissza az engem bámuló festményekre, és bár szívesen megállnék, hogy közelebbről is szemügyre vehessek párat, tovább kell mennem. Biztos vagyok benne, hogy lesz még épp elég időm nézelődni. Figyelmemet hamarosan meg kell osztanom a látnivalók és feljebbvalóm között, aki épp a házakról és elhelyezkedésükről beszél. Kelletlenül elszakítom tekintetemet egy különösen érdekes és ismerős képről, melyen egy idős férfi épp azon igyekszik, hogy kibelezze saját magát, és inkább az előttem haladó férfira fókuszálok.*
~Ha már egyszer úgy tájékozódom, mint valami aranyhal, nem ártana legalább most odafigyelnem~ *gondolom kissé elkedvetlenedve, mikor eszembe jut egyik legnagyobb gyengém, s közben elhatározom, hogy amint lesz egy kis időm, rögtön elkezdek térképet rajzolni az iskoláról. Kellemes meglepetésként ér, hogy a nyugati toronyban kapok szállást, talán még el is mosolyodok egy pillanatra. Mindig is örömmel töltött el, ha a haldokló Napot nézhettem. Olyan fényes és forró,ráadásul mindenki úgy szereti... Mindemellett, nem átall reggelente újra és újra feltámadni... Nekem viszont ezt nem kell látnom. A jelszó megjegyzése nem fog gondot okozni: tisztán emlékszem még az első alkalomra, mikor valaki kimondta előttem. Nem átok volt vagy varázsige, még csak nem is varázsló vagy boszorkány mondta ki. Egy egyszerű mugli nő volt, aki akkor mondta el élete utolsó imáját... Ahogy a magiszter ejti ki a latin szót, kellemes borzongás fut végig rajtam. A régi helyeken többek között ezért is kerültek: engem egészen más dolgok csigáznak fel, mint a nagy átlagot. Mielőtt körülnézhetnék a klubhelyiségben is, a férfi megáll és felém fordul. Közlése, miszerint leendő lakhelyemet kénytelen leszek másokkal megosztani, nem lep meg, viszont képtelen vagyok visszafogni magam, és válaszolok neki.*
- Nos, Misanthropiám éppenséggel nincs, de másokból nagy sikerrel váltom ki a tünetek többségét, köszönöm a kérdést.
*Azt inkább már nem említem meg, hogy inkább majdani hálótársaimat kéne félteni, ugyanis (az orvosok szerint) enyhén szociopata és fokozottan morbid személyiség vagyok. Bár véleményem szerint ez erős túlzás, eddig szinte minden ellenfelem ezt vágta a fejemhez, ráadásul a bíróságon is előszeretettel emlegették fel a károsultak.*
~Még hogy károsultak... Nekem kellet volna bepanaszolnom őket, amiért az időmet vesztegették. Manapság az ostobáknak és a gyengéknek áll a világ.~ *Mialatt mindezt végiggondolom, arcom rezdületlen és udvarias, tekintetem pedig kifejezéstelen marad. A Jaatinen-tréning megtette a hatását: belőlem senki nem olvas ki semmit, hacsak nem a legilimencia mestere. Enyhe elégedettséggel és magabiztosan várom hát, hogy a magiszter folytassa körbevezetésemet.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2014-04-10, 7:26 pm

//NRT - Dazira és Demien - 2014.04.07.//

Nincsen mit megkepődni ezen, a magisztereknek általában áll némi információ a birtokukban arról kik is érkeznek hozzájuk, bár a lánynak lehet ez még új. Miután elmondja amit szeretne és hallja a választ csak biccent rá, de mondani már nem mond semmit, inkább elmondja ki ő , és miért jött. A kérdésre csupán egy pillanatig érdeklődőbbé válik a pillantása, miközben fejét oldalra döntve fürkésző , sötét tekintetével kezdi vizslatni az újonnan érkezőt.
- Mindenhol mások a szokások Ms Merzeus, nálunk gyakran előfordul az ilyesmi. Miért mit hitt hogy a tanárokat maximum csak órán fogja látni ? - Kérdez vissza, bár arcán nem igazán látszik hogy valóban annyira ki akarná csikarni azt a választ, szemei viszont megvillannak a következő szavakra, sőt még egy mosolyt is ejt, bár az is tény ez a mosoly nem annyira vicces, inkább sötét és titokzatos.
- Érezhetni érezheti magát, bár attól még az érzés téves lenne. Ami azt illeti, a házak magiszterei és a segítőink a sentinelek munkakapcsolata kiterjed az új diákok fogadására is. Tehát kénytelen vagyok azt mondani hogy pusztán a szerencse hozta úgy hogy ma én köszönthetem, és nem valamelyik sentinele a háznak - Feleli még mindig ugyan azon a sötét titokzatos hangon, miközben rátérnek arra is , hogy ideje lenne megkeresni azt a bizonyos szobát is. A cinikus hangnem ugyanúgy nem ér el hatást, ahogy az előbbi igéző pillantása sem a lánynak, a magiszter egyszerűen csak elengedi a füle mellett a dolgot.
- Ami a gondolat olvasást illeti nem kenyerem az ilyesmi, viszont lévén mindkettőnknek is bizonyára van egyéb teendője is, ez a legjobb választás. Remélem az iskolai előadások kevésbé fárasztják ki önt, mint az utazás - Teszi még hozzá amolyan szúrásként az utolsó mondatot, nemsokára pedig már a lépcsőn felmenve egy sötét folyosóra térnek rá. Ha a lány alaposan körbe néz, sötét groteszk, festményeket pillanathat meg, amik a sötétből mindvégig figyelik kettőjük útját.
- Ami az ajtót illeti, bizonyára megfogja szokni az évek alatt amit itt tölt, a szobák viszont négyszemélyesek, de nem kell aggódnia, nem maga az egyedüli aki inkább a magányt választaná.- Húzódik egy szélesebb mosoly a férfi arcára. Bizony itt nincs kivételezés senkinek sem, még akkor se ha esetleg valaki nem szeret társaságban lenni. Nem ez a lány az első, és nem is az utolsó, ha ide akar járni majd megszokja ahogy a többiek is.
- A folyosó végén viszont egy démon szobor várja őket, ami egy ajtó előtt van, talán nem kell hozzá agytrösztnek lenni, hogy a szobor bizony elzárja az útjukat.
- Gondolom sejtheti hogy ahogy minden ház , így az Inflatus is önálló toronnyal rendelkezik, ahová más ház tanulói nem léphetnek be, de még a ház lakóinak is tudniuk kell a jelszót. - Fordítja tekintetét egy pillanatra a másikra, hogy végig mondja a szavakat, majd a szobor felé vissza fordulva ki is mondja a jelszót.
- Mortys - Mondja, s a szobor nemsokára utat enged nekik, így egy tágasabb helyiségbe juthatnak ahol a férfi megáll egy pillanatra.
- Ez itt a klubhelyiségünk. Ha minden igaz, itt találhat majd magának társaságot, bár ahogy megismertem eddig kegyed talán ez a legkissebb vágya. A hálókörletek egyébiránt ketté vannak osztva, van női és férfi, az átjárás viszont itt megengedett- Mesél még kicsit mielőtt tovább indulna, miközben még mindig pókerarccal figyeli a másikat.

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2014-04-10, 10:52 pm

//NRT - Dazira és Demien - 2014.04.07.//

~'"Mindenhol mások a szokások Ms Merzeus, nálunk gyakran előfordul az ilyesmi. Miért mit hitt hogy a tanárokat maximum csak órán fogja látni?" Ah, mondjuk ja órán is sok belőlük, nem hogy még órák után is lépten-nyomon összefut velük az emberlánya. ~
-Hát tudja, igen pontosan ezt hittem. ~Nem túlzottan szimpatikus számomra, de "megszöksz vagy megszoksz" . Akkor már megszokom a helyzetem. És még ha nem is túlzottan repesek az örömtől, legalább megjátszom.~ Miközben figyelmesen hallgatta magiszterét fejét lesütve a földet bámulta mintha kicsit sem érdekelné, amit mond a férfi, de gondolatban még is átrágta az összes szót, amit csak Demien ajka elhagyott. ~Hát igen a szerencse. Inkább a balszerencse környékez, mint a szerencse. "Nem kenyere a gondolatolvasás" fenomenális "Egyéb teendő?" Persze , hogy akad az mindig van. ~ férfi szúrós szavai hallatán viszont felkapta fejét ~Még hogy a tanórák kifárasztanak minek néz engem?Azért jöttem hogy tanuljak, nem pedig pihenni chh~
-Igazán nem kell aggódnia uram az előadások mindig örömmel és érdeklődéssel töltenek el. Kivéve az unalmas tanárok látványa, hát igen az néha álmosító tud lenni. - vágta vissza a lány furcsa nyugodt hangon követve magiszterét. A folyosón lévő tompa fények még kísértetiesebbé tették a falakon függő groteszk festményeket, amik szinte élethűek voltak. A festményekben feltűnt alakok olyan érzést keltettek a lányban mintha minden egyes lépését figyelnék. ~Szemek, mindenhol. Utálom, ha bámulnak olyan zavaró tud lenni, viszont ezek a képek igazán gyönyörűek csak nem kellenének a szemek. Vajon kinek tűnne fel, ha megrongálódna pár? Csak úgy véletlenül. Alig jöttem meg már a rosszságban töröm a fejem, nem lesz ez így jó.~
A lány próbált figyelni magiszterére, és követni őt.
–Számítottam arra, hogy nem leszek egyedül. De majd megoldom. ~Az mindenkinek feltűnne ha eltűnne egy két emberke és az is fura lenne ha mind a szobatársaim lennének. Hát igen, azért ez már túlzás lenne, nem baj majd … bármennyire is nehezemre esik….talán esetleg …NEM ..de még is muszáj lesz..Barátkoznom. Fúj még a hideg is kiráz ettől a szótól „barátkozás”~
A folyosó végét elérve egy szobor várja őket , ami felkelti Dazira figyelmét ~Akárcsak, egy démon kőbe zárva ~ mosolygott el a szoborra nézve.
-Igen, sejtettem. – jegyezte meg majd gondolatban megismételte magában a jelszót el ne felejtse~ Mortys~. Átlépvén a titkos ajtón, megtorpan a magiszter szavai hallatán .
-Klubhelyiség? Igen , jól gondolja erre a helyre vágyom legkevésbé …~Mi jöhet még ?Ez abszolút nem érdekel, utálom , már most. Női és férfi? Várjunk csak azt mondta férfi? Hmm, ez egyre érdekesebb. ~ sanda mosolyt vetett majd tekintetét magiszterére szegezte pár percre.
-Köszönöm a tájékoztatást! Egészen biztos, hogy majd meg fogom kedvelni ezt a helyet is. Talán jobb lenne ha gyorsan a lényegre törne és megmutatná a szobám.~Még az hiányzik hogy valaki erre jöjjön igazán nincs kedvem ismerkedni~

» Magiszteri folyosó
» Alagsori folyosó
» 2. emeleti folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)
» Curriculum- első emeleti folyosó