Demien Remus Cornwlade Lakosztálya

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 3:38 am

*A fiú még futtában találkozik a lánnyal akit talán sikeresen meggyőzött a tanulásban, azonban ez mindjárt egy téma lavinát is indít el, hiszen a rá érkező Nath el is kezd kérdezősködni.*
-A neve Ashi Angel...Elsős és éretlen amilyen te is voltál amikor ide kerültél.. Ha hülyeséget csinálna és a közelbe vagy légy résen, amúgy az ijesztés nagyon könnyű volt..*mosolyodik el kissé talán gonoszul is miközben inni kezdi az italát.*
-Megmondtam hogy hazaküldöm a szüleihez.*rántja meg aprón a vállát egy egy korty közti szünetben, majd a fiút is megkínálva mivelhogy kér tölt neki, s nemsokára elmondja azt is hogy nem igazán alszik, tehát a fiú nem jött rosszkor a kérdésre azonban csak egy pillanatig Nathra néz, majd komoly arccal válaszol is.*
-Nem, ilyesmiről szó sincs, egyszerűen csak kutatok a pandora szelencéje mítosz körül..*mutat rá pár stócnyi tekercsre ami az asztalán is van, ő pedig kényelmesen elhelyezkedve már kérdezni is kezd Nath felől, ám a válasz nem teljesen egyértelmű, legalábbis amit hall az nem.*
-Miért lenne furcsa? Mindenkinek van valami jövője.*csupán csak ennyit mond eleinte, de amint Nathaniel a dolgok végére ér, a férfi arcán egy kisebb komoly mosoly meg is jelenik.*
-Az élet tele van választásokkal, ez is egy választás lesz, de ne az döntsön hogy én mit akarok. Neked is megvan az életed és nekem is, mindenki maga dönti el a sorsát. De ha órákon találkozni akarsz velem, akkor van jó pár lehetőség, több szakosztálynál is fogok tanítani ha eljön az ideje, na meg ott lesz a házas szakirány.. Azt válaszd ami érdekel, ne azt ami engem..*fejezi be komoly hangon. Nem akarja rábeszélni a fiút, azt szeretné, ha Nath önmaga döntené el mit is szeretne, hiszen egykor majd a jövője fog függeni ezektől a döntésektől.*
-Mit gondolsz mi áll hozzád a legközelebb?*tesz fel egy látszólag egyszerű kérdést a férfi, hiszen ez már lehet útmutató irányú.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 3:49 am

*Ha már így a folyosókat járom és oly közel vagyok magiszterem szobájához, akkor nem ártana betérnem hozzá, legalább egy kis időre. De amikor meglátom a vörös hajú lányt, igen csak meglepődöm, de odabent már több információhoz is jutok.*
- Fura név. *bököm ki szinte rögtön, de a további szavakra csak felvonom picikét a szemöldököm, úgy vizslatom a másik arcát.*
- Én szerintem rosszabb voltam. Emlékszem, hogy utáltalak, még másik házba is akartam kerülni. *mosolyodom el kicsit és hát igen, nem engedtem Demient közel magamhoz, sehogy se... nagyjából azóta változott meg minden, hogy megmentett. Meg sem érdemeltem, hogy magához vegyen, hogy segítsen az életben, hogy otthont adjon nekem, még most is tudom, mennyivel tartozom, még akkor is, hogyha ezt nem mutatom ki a másik felé. A kérdésemre válasz is jön, de én csak biccentek, nem foglalkozom tovább Ashival, hanem inkább magunkra térek rá, tehát először Demienre és mivel kapok inni, a poharat megfogva kezdem el kortyolgatni azt. *
- A sok rosszat a világra akarod szabadítani vagy mi célod van vele? *kérdezek is rá, majd jön szóba a jövőm is, amely mintha eleinte nem lenne világos a másiknak, tehát hogy miért is állok így hozzá, de nemsokára meg is magyarázom és hát... olyan választ kapok, amire számítottam.*
- Tudom, de te már annyi mindent tettél értem, szeretnék egy kicsit megfelelni. Na meg, több szakot is választhatok, én pedig megmondtam, hogy majd a magiszteri székedre pályázom, így elég sokat kell tanulnom. *nem akarom, hogy meghaljon, de vannak céljaim, méghozzá nem is kevés, így egyértelműen kiteszek magamért és így belefér az időmbe olyan szak is, amit a férfi szánna nekem.*
- Eddig úgy gondoltam, hogy talán a démonológia, mert te démonológus vagy, de igazából elbizonytalanodtam... talán inkább a nekromancia, de a defenzív-offenzív mágia is tetszik, még annyi mindent tartogat a számomra, csak az a kár, hogy Lucius tanítja. *húzom is el a számat a név hallatán, még mindig gyűlölöm a férfit, szerintem soha nem leszünk jóba és még párszor egymásnak fogunk ugrani, de nem számít, mi már csak ilyenek vagyunk, ő neki hála örökké megváltozott az életem és én magam is.*
- Egyébként, Siderissel jól megvagytok? Már ha szabad kérdeznem. *újabb korty fogy el lassan a whiskyből, de fél szemem mindig a másikon van, hiszen azért ugrottam be, hogy beszélgessünk, nem másért.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 4:04 am

*A névre csak megrántja a vállát, eleget beszéltek róla, de amikor a férfi megemlíti a múltat a fiú egy kis nosztalgikus mondatot mond amire a férfi csak egy kisebb mosollyal bólint is.*
-A múlt elmúlt, a jövő pedig még kérdéses, sok olyan ember van akik nem kívánatosak, valakiket még mindig utálnak, ahogy hallom veled viszont kevés diáknak van problémája..*rántja meg a vállát, ezzel jelezve hogy a múlt már tényleg nem számít, viszont a kérdésre felel a férfi ezzel árulva el mit is tanulmányoz mostanság, igazából már elég hosszú ideje.*
-Nem... inkább a hatalmát akarom megszerezni.... A szelence és a köré szőtt legenda véleményem szerint átvitt értelembe értelmezi a dolgokat. Képzelj el egy nagyon erős negatív energiaforrást. De olyat ami képes akár a testet is széttépni... Sokan akarták már rátenni a kezüket, a múlt évezredbe, de még a múlt évszázadba is mára mind halottak. Igazából ennek az energiának a létezése papíron nem is bizonyított, de kezdem úgy hinni hogy létezik.*néz komolyan a fiú szemébe, ezzel elárulva hogy mit is szeretne pontosan, bár hogy ez csak álom marad e még kiderül a magiszternek van ideje. Amikor a pályaválasztás elé kerülnek azonban a fiú szavai megmosolyogtatják a férfit.*
-Elég szép célok, hát sok sikert hozzá, de még mindig azt mondom rajtad áll a választás. Az életedet nem bízhatod másokra, meglehet a következő nagy megpróbáltatásodnál már nem leszek itt hogy segítsek. Meglehet éppen te teszed ugyan ezt másért.*gondolkozik el fennhangon komoly arccal a fejtegetésekre pedig csak bólogat.*
-Szép szakma mindegyik, a démonológia és a nekromancia megváltoztatja az embert, bár minden szakkal így van, senki nem lesz ugyan az mint most. A kérdés be mered e vállalni. Luciussal nem kéne hogy bajod legyen, stabilan vezeti a házat és jó tanár.*told még ennyit hozzá, amikor azonban Siderishez érnek csak lassan oldalra dönti a fejét.*
-Szabad. És igen, bár tény hogy nem találkoznunk túl sokat. Ilyen a magiszteri élet, fontosabb az iskola ügye mint a saját életünk, de ezt mi vállaltuk, ehhez te is szokj hozzá ha egyszer te akarod irányítani az Inflatust.*néz komolyan bele a fiú szemébe, hiszen ő úgy érzi tényleg kellenek bizonyos áldozatok, pedig szereti ő a nőt is.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 7:43 pm

//Olvadunk//

*Nem akarok én se túl sokat beszélni Ashiról, ugyanis nem ismerem a csajt és így első ránézésre semmit se váltott ki belőlem, szóval gyorsan tovább is jutunk rajta. Amikor viszont Demien megjegyzi, hogy velem nincsenek problémáik a diákoknak, halkan fel is nevetek.*
- Akkor nagyon rosszul tudsz valamit. Csak úgy, mint tavaly, most is félnek tőlem az elsősök... Csak tudnám, hogy miért váltok ki mindig ilyet belőlük. *gondolkodom is el, de aztán legyintek, jelezve, hogy nem számít, szinte szót se érdemel ez az egész. Inkább a magiszterem felől kérdezősködöm, érdekelne, hogy vajon mit csinál manapság, mivel tölti el az idejét, de a válaszra nem számítottam.*
- A test széttépésére most is bárki képes, szóval ez számomra nem túl nagy dolog. *vonok is vállat, de maga a szelencének az erejének az eltulajdonítása már annál inkább. * - Én is megnézném azt a szelencét, szóval ha útitárs kell, tudod, hogy rám számíthatsz... *hozzátenném, hogy valamennyi erőért, de kissé pofátlanságnak érzem, már így magamban is a dolgokat, tehát Demiené lehet, hiszen ő végülis részben egy démon, biztosan magába tudná szívni, ellentétben velem, aki belepusztulna. Rég kalandoztunk már együtt, a régi idők emlékére nem lenne rossz kaland, de persze el is távolodtunk egymástól egy kicsit, megérteném, hogyha ezek után nem érdekelném úgy igazán. A jövőm is szóba jön, mely még nem világos előttem, oly sok minden érdekelne, nem is tudom, hogy mivel kezdjem, ezért is kérek most tanácsot a másiktól.*
- Nem a segítségedet kértem, csak kíváncsi volnék, hogy mit szeretnél, a fiad mit tanuljon. Minden apának vannak tervei a gyerekeivel, bár tudom, hogy én nem vagyok az. *nem fordítom el tekintetem, nem bánom, így alakultak a dolgok, de már vagy két éve ő nevel, szóval talán neki is vannak ilyen gondolatai, ha pedig nincsenek, akkor nincsenek.*
- Luciust tudod jól, hogy miért nem kedvelem és ez semmit se fog változni, sose fogom elismerni... Egyébként pedig nem szokásom félni, de a legjobb választást akarom. *magyarázom is meg, de végül terelem a témát, azt hiszem, hogy ezt se kéne tovább folytatnunk, így Sideris felől is érdeklődöm, hogy vajon miképp is vannak meg mostanság.*
- Mi se találkozunk túl sokat Rose-al, de attól még ugyanúgy szeretem. Szóval nem lesz gond. *mosolyodom is el kissé, majd ismét felemelem a poharat és ki is iszom a whiskyt. Hmm, finom, azt hiszem, hogy egyre jobban kezdem megkedvelni ezt az italt.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 7:57 pm

*A nevetésre csak enyhén mosolyodik, el, miközben fürkésző szemeivel a másik arcát silabizálja. Igazából nem hinné hogy Nath annyira félelmetes lenne bár tény nem is kíséri minden nap nyomon nevelt fia lépéseit.*
-Szerintem meg nem. Biztosan vannak akik kedvelnek is, az ellenségeskedés és a félelem pedig emberi tényezők, velünk élnek, ameddig nem ismernek meg ne is várj mást, főleg hogy az újak egy végzős felnőtt embert látnak már nem egy diákot, továbbra is azt mondom nem te vagy az egyetlen akitől tartanak.*teszi hozzá komoly hangon a véleményét, de a fiú következő szavaira csak felnevet.*
-Félre értesz Nathaniel... A szavaimat úgy értsd hogy lehetséges nincs olyan test, ami képes ekkora energiát magába fogadni mert széttépné.. BÁr ez csak a mendemondák egyike, valahol azt mondják, a szelence elere átveszi a test felett a hatalmat, mert az erő ami benne van gondolkodó entitáns, csak egy testet keres magának, ezeket a dolgokat tovább kell tanulmányozni hogy biztosat lehessen állítani. Már ha létezik..*teszi hozzá, miközben szemei megvillannak az ajánlkozásra viszont már megjelenik egy apró mosoly az arcán.*
-Valahogy sejtettem hogy önkéntest találok a személyedbe, de ne aggódj, ha valamerre elvisz az utam téged is magammal viszlek.*feleli immáron derűs, barátságos hangon, bár a komoly arc még mindig él rajta. A következő szavakra azonban elkomolyodik, s mikor a fiú befejezi kissé előrébb is hajol.*
-Tudom... De nekem az a tervem veled hogy erős mágus légy... De a magad útját járd... Azt pedig tudom hogy nem vagy a vérszerinti fiam, és nem viselkedem én se apaként,pedig szeretlek úgy, úgy érzem de nem tudom hogy kell, nem volt fiam, és ebbe én is tapasztalatlan vagyok....*mondja meg az igazat, miközben megissza a maradék italát, s tölt ismét egy pohárral, azonban nem látszik hogy az ital ártana neki.*
-Amúgy szerintem a DÉmonológiával jól járnál.. Ha sejtem a vérem amiatt kellett nemrégen, tehát érdekel, talán tehetnél vele egy próbát, illetve talán olyan szakot is választhatnál ahol a külön adottságodat is tudod kamatoztatni.*nyomja meg az adottság szót utalva a vérfarkasságra. A Luciust illető dologra csak elhúzza a száját de nem mond többet, nem fogja tudni úgy se kibékíteni őket. Viszont amikor Roseról mesél a férfi csak lassan oldalra döntve a fejét figyeli a másik arcát.*
-Pedig ti fiatalok vagytok, ilyenkor az lenne a helyes ha elmennétek valamerre, talán világot látni.. Ha esetleg valami segítség kellene, vagy ötlet talán tudnék adni párat, bár én a hideg helyeket kedvelem. Igazából gondoltam rá hogy kettesbe is elmehetnénk valamerre, talán egy kicsit edzhetnélek is..*teszi hozzá majd nyugodtan, kényelmesen hátra dőlve figyeli, hogy a fiú mit szól az ajánlatra.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 8:12 pm

*Többen tartanak tőlem, ezzel tisztában vagyok és eddig is így volt, nem változnak meg a dolgok olyan gyorsan és nem is tudom, hogy szeretném-e megváltoztatni. A lényeg, hogy élem az életemet, élvezem is, hogy itt tanulhatok, bár a szüleim halála még mindig kísért, hogy meg kellett halniuk.*
- Nem azt mondtam, hogy ez tragédia. Harmadikos vagyok és a vérfarkasságom óta még mogorvább tudok lenni, de jó ez így. *mosolyodom el kicsit, majd ez után pedig már tovább is terelődik a téma, méghozzá a szelencére, amely engem is érdekelne és bizony egy félreértésbe is belekeveredek. *
- Oh... de te nem vagy teljesen ember és új tested is van, bizonyára nem lenne gond, hiszen hatalmas az erőd. *nem puncsolok, soha nem tennék ilyet, egyszerűen csak a véleményemet mondom el, bár tényleg lehet, hogy nem is létezik ez a tárgy... Felajánlom hát, hogy én is szívesen vele tartanék, olyan rég volt részünk együtt egy kalandban, bár még mindig eszembe jut az, amikor Charles ellen fordult és meghalt... én pedig el kellett, hogy meneküljek. Hatalmas szégyen az a számomra, még mindig nehezen tudom megemészteni, de a lényeg, hogy vissza tudtam hozni a férfit az életbe.*
- Reméltem is, hiszen most már többet tudok én is segíteni, mint régen. *biccentek is egy aprót, majd végül a jövőmre térünk rá és el is árulom azt, hogy miért is próbálok meg tanácsot kérni a másiktól, mert hogy szerintem egy apának vannak elképzelései a fia jövőjét illetően, de a feleletére csak lágy mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Semmi gond, de tényleg. Csak a véleményed érdekelt, de természetesen úgy fogok dönteni, ahogy nekem a legjobb lesz. *nem fogok olyan szakra jelentkezni, aminél nem tudnék érvényesülni vagy ami nem érdekel annyira. Tehát a toxicológia és a jelmágia kapásból kizárva, szerintem még a rítusmágia is messze áll tőlem, szóval majd eldől...*
- A vérfarkas énemmel nem tudom, hogy hol tudnék érvényesülni, de akkor év végén kiderül. Maximum majd ha megtudom, hogy pontosan milyen szakok vannak, akkor még egyszer felkereslek és megbeszéljük. *zárom is le ezt a témát, talán most már sikeresen kibeszélve és térünk rá Siderisre, majd pedig Rose-ra is, akivel szintén nincs annyi időnk egymásra, mint amennyi kellene, de a jövő úgyis csak a miénk, többé nem fogom elengedni.*
- Igen, gondoltam rá, lehet úgy lesz. *sóhajtok is fel, de nem tudom, hogy hova kéne mennünk. Talán haza... * - Hogy mi ketten? Őszintén szólva én is gondoltam rá, csak nem hoztam még fel, de tudod jól, hogy ahogy eddig is, egy szavadba kerül. *mosolyodom is el cseppet, de ez a komor arc még mindig ott van Demien arcán és nem tudom, hogy miért.*
- Valami baj van egyébként? Esetleg velem van gondod? Annyira komor vagy... szóval megbeszélhetnénk, ha tettem valamit. *kérdezek is rá most már magam is elkomolyodva, mivel úgy hiszem, hogy közöm lehet hozzá, legalább annyi, hogy megossza velem a baját, hogy én is segíthessek neki, ahogy ő is segített már nekem, nem egyszer.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 8:34 pm

*Már csak mosolyog az előző pár szóra, miközben lassan kortyolgatja a Whiskey-ét tekintetével természetesen továbbra is a másik arcát silabizálja. Nemsokára szóba jön a szelence is, ami ismételten egy újabb témát kezd el feszgetni, persze ez nem baj DEmien most szívesen mesél róla, legalábbis a látszat ezt mutatja.*
-Ez igaz.. DE még így se tudom mennyire veszélyes vagy veszélytelen.. Hogy az erőm hatalmas e pedig részletkérdés, mindig lesz egy erősebb ezt jegyezd meg. Emlékszel rá, hogy engem is öltek már meg könnyű szerrel..*mondja miközben íriszei egy pillanatra össze szűkülnek, és arcizmai is elkomolyodnak. Még mindig emlékszik a pillanatokra amikor kitépték a szívét, és a fájdalomra is. DE ez már elmúlt azóta változott ő is, és Nathnak hála ismét él. A fiú szavaira viszont csak egyetértően bólogat miközben arcán egy mosoly meg is jelenik.*
-Ahogy mondod.. LAssan végzel és szerintem tapasztalt vagy, ami pedig ezután jön csak mégjobbá tehet szóval nem féltelek kölök.*mondja nyugodt hangon, miközben megissza a mardék italt, s a poharat az asztal szélére csúsztatva hátra dől a helyén. Az órákra rátérve Nath úgy tűnik szeretné, ha a férfi adna neki tanácsot, és végül a férfi mond is pár dolgot, de nem szeretné irányítani a fiú sorsát, talán érthető okokból is.*
-Szeretnéom ha úgy lenne. A te életed lesz, és lehet hasonlítani akarsz rám, meglehet így is lesz de attól mi más utakat jártunk be..*mondja hiszen más korokban éltek, és a múltjuk is más. A következőre azonban felnevet és bólint egyet.*
-Legyen így. Én se szeretném, hogy ha elhamarkodott lennél, majd akkor kérd ki a véleményem, amikor már tudni fogod a szakokat. BÁr van egy olyan érzésem akkor talán már nem lesz rá szükséged és magabizosabb lennél..*mosolyodik el, majd áttérnek a kapcsolatokra is. Fura ilyesmiről ritkán beszélnek, talán azért mert túlságosan magánügy, na meg amúgy se találkoznak sokat, de a férfi most elég nyílt.*
-Egy pár vagytok, legyetek minél többet együtt, mert felnőtt korotokra hidd el nem lesz annyi időtök... Nem kell mindig csak tanulni*mondja, majd nemsokára megemlíti az ötletét, hogy akár ők is elmehetnének. Látszólag ez elnyeri a fiú tetszését, ám a magiszter arckifejezése nem változik.*
-Akkor majd mebeszéljük, még én se tudom hogy és smint leszek szabad, rengeteg a munka főleg így félév tájékán de nem felejtem el.*mondja, de ekkor jön a kérdés, amire őszíntén szóvla meglepődik a férfi.*
-Hogy rád? Dehogy, miből gondolod hogy veled lenne bajom? Akkor azt úgy is mondanám... Csak mostanában fárasztóbbak a napjaim, az előbb említett dolgok miatt is. DE semmi bajom nincs emiatt nem kell aggódj, különben is láttál vidáman ezzel az arccal?*kérdezi amolyan költői kérdésként egy kisebb mosollyal.*
-Gondolom még nem igen szoktad meg.. Talán emiatt is kerültél egy darabig..*teszi hozzá, de szavaiban nincs bántás, csak egyszerűen sejti hogy ez állhatott a dolog hátterében.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 8:56 pm

*Tudom, hogy mi minden történt a múltban, soha nem lennék képes elfelejteni ezeket, de most mindez nem számít, úgy hiszem, tehát inkább csak bólintok, jelezve, hogy igen, emlékszem, de inkább nem fűzök ehhez most már semmit.*
- Nem is kell, azt hiszem, hogy már kezdek felnőni. Csak azt nem tudom, hogy a jövőben hogy lesz az életem. *tényleg még kérdéses, de úgyis kialakul, egyelőre eszem ágában sincs elhagyni ezeket a falakat, ugyanis szeretem a Mysteriot, ezért is segítek be szívesen a házamnak. Megtárgyaljuk még a jövőbeli dolgokat is, hogy vajon mihez kezdek majd, de nem jutunk túl sokra, csak arra, hogy talán a démonok felé kellene majd húznom, viszont ez még változhat, majd eldől, hogy miképp alakul, amikor látom, hogy mik is lesznek a választható szakok.*
- Lehet, hogy nem lesz rá szükségem, de akkor azért feljövök szólni, hogy mit választottam. *tudom, hogy a magiszterem és amúgy is megtudná, de én azért szeretném személyesen elújságolni neki a dolgokat. Szóba jön még egy kis magánügy is, majd az, hogy mi is elmehetnénk kicsit, ketten és egy kis edzés is beleférne, mely mindig feldob, hiszen Demiennel remek küzdeni, nem olyan, mint Lucius. Viszont ahogy elnézem, mintha valami aggasztaná, mintha gondja lenne, így erre rá is kérdezek, már arra is gondolva, hogy velem lehet a probléma, de amikor hallom, hogy nincs, csak felsóhajtok picit megkönnyebbülten.*
- Nem tudom hogy mi bajod lehetne velem, de olyan komor vagy, ezért is kérdeztem rá. *felelek is hamar, majd végül kezdem érezni, hogy mi van a dolgok mögött, így sütöm le a szemem, hiszen tény, hogy amikor ez a változás történt, megrémültem és azóta kissé el is kerülöm a másikat, de már barátkozom vele.*
- Sose tagadtam, de már megszoktam. A lényeg, hogy jól vagy! Viszont ha már Sideris metamorf mágus, talán képes lenne segíteni neked. Én is megtenném, de nekem nincs akkora erőm. *sóhajtok is fel, de persze hogyha kell a segítségem, tudja, hogy bármikor megtalál. Kezd későre járni, így egy ásítást is elnyomok, kezem a szám elé téve természetesen, majd lassan fel is kelek.*
- Ha nem bánod, én akkor lépek aludni, de remélem, hogy majd beszélgetünk máskor is. Jó volt most is kicsit, bár tudom, hogy nem hagytalak pihenni. Na jó éjt. *vigyorodom is el és hogyha nem leszek visszatartva, akkor az ajtóhoz sétálok, majd azon át távozom, hogy a hálómig meg sem álljak, ahol az ágyra vetem magam és már alszom is.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-07-31, 9:17 pm

-Majd bizonyára megtudod hogy alakul, ha eljön az ideje, mindenki a maga sorsának kovácsa..*modnja teljesen magabiztosan, és így is gondolja. Nathaniel még ide jár, és minden bizonyal a közelben fog élni még egy jó ideig, felesleges amiatt izgulnia mit is kezd majd később, úgy is kialakul majd.*
-Én pedig szívesen elmondom majd mit gondolok a dologról. Bár ahogy ismerlek okos fiú vagy te tudod mire lesz majd szükséged*teszi karba a kezét egy félmosollyal, hiszen nem szabadulni akar Nathtől csupán csak önállóságra nevelni, és azt hogy ne azt nézze, a magiszter mit szeretne, hanem neki mi szolgálja a célját. A beszélgetés tovább folytatódik, és miután átrágták magukat pár témán, a férfi felhozza, hogy akár el is mehetnének valamerre, természetesen egy kis edzést is belevegyítve a dologba, elvégre Nathaniellel mindig is szeretett foglalkozni, és szeretné ha a fiú sokra vinné, bár jelenleg kétsége sincs hogy esetleg nem így lenne. A komolyságra tett kérdésnél azonban megkapja a választ, ami az hogy nincs baja neki Nathaniellel, nem is tudja miért gondol ilyesmit.*
-Akkor ne aggódj amiatt hogy bajom lenne veled , mert nincs. Ismersz nem vagyok az a vidám alkat.*enged meg magának egy mosolyt, és ha a fiú belegondol biztosan nem most látja először komolynak a férfit, ez a dolog valahogy a magiszterhez nőtt a hosszú évek alatt. Fiatal korában sem volt sokkal másabb, legalábbis túl vidám természet akkor se volt, de haragudni biztos nem haragszik a fiúra. Azért a külsejét még szóba hozza, mely való igaz tényleg sokat változott, és bizonyára zavarta is a fiút.*
-Tudom, de ezt a témát már Sideris is felhozta, ha eljön az idő majd megteszi amit lehet, bár ezt a külsőt nem nevezném olyannak mint valami betegséget egyszerűen csak más... Kicsit jobban hasonlítok arra aki az előz életemben voltam.*mondja egy félmosollyal, de aztán el is jön a búcsú ideje, ugyanis tényleg késő van, és Nath is menni készül. A férfi egy pillanatra azonban felnevet csak a szavakon.*
-Nem baj, ha ennél nem teszel rosszabbat egy szavam nem lesz ellened. Én is örültem, és jó éjt kölyök.*köszön el kikísérve az ajtóig amit aztán becsukva végül talán ő is elgondolkozik azon, hogy alszik néhány órácskát.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 11:52 am

*A mai nap elég jól sikerült az alvás, hála annak, hogy szinte az egész éjszakát odakint töltöttem az erdőben, méghozzá vérfarkas formámban, így jelen pillanatban is az igazak álmát alszom, egy szál fekete boxerben, egészen addig, amíg egy kuvik az ablakomnál nem óhajt kopácsolni.*
- Na ne már! *nyögöm fel morogva, de mivel az állat nem hagyja abba, így csak lassan feltápászkodom, majd szemeimet is megdörzsölöm kissé, aztán oda is cammogok az ablakhoz, hogy azt kitárhassam és beengedhessem a madarat, ki egy levelet pottyant az asztalomra, majd már el is tűnik, mint aki sejti, hogy nem jókor zavar. Az ablakot nyitva hagyom, jól esik a friss levegő és inkább a borítékra nézek, melyen az én nevem szerepel, méghozzá Demien írásával.*
- Vajon mit akarhat? Egy új diák? *gondolom beosztás lehet a dolog hátterében, így nyitom ki a levelet, majd látom is meg, hogy nem erről van szó, hanem fel kell keresnem a szobájába, méghozzá most. Szuper. A szekrényemhez lépek, majd egy fekete zoknit veszek ki, hosszú, fekete nadrágot és egy egyszerű, minta nélküli, rövid ujjú fekete pólót, amelyeket magamra is kapok, majd az ágyamra leülve húzom is fel a fekete sportcipőket is. A fürdőbe lépek, megmosakszom, majd miután hajam is áll valahogy, már a pálcámért is nyúlok, amit egyszerűen zsebembe mélyesztek és már itt sem vagyok.*
~ Remélem fontos. ~ *az utam tehát az északi toronyba vezet, ahova megérkezve párat kopogtatok is az ajtón és mivel sejtem, hogy bemehetek, hiszen most jött a levél, így be is nyitok, majd bekukkantok és ha látom a magisztert, akkor be is sétálok, majd behúzom magam mögött az ajtót.*
- Jó reggelt! Hívattál. *mondom még mindig kissé kómásan, majd kezem szám elé téve egy ásítást is elnyomok, tehát igen csak kómás fiatalemberrel találhatja szembe magát a magiszter, de a lényeg, hogy itt vagyok.*
- Mit csináltam már megint? *teszem fel a nagy kérdést, majd lassan felé indulok, de pár lépés után meg is állok, kezeimet zsebeimbe sűllyesztem és úgy várakozok tovább.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 12:08 pm

*A férfi már készen állva várja, hogy a diákja megérkezzen, aki egyben nevelt fia is. A múltkori káoszmágia óra, elmaradt, viszont úgy érzi hogy ha másért nem legalább azért hogy legyen gyakorlata a fiúnak, ma elviszi egy kis körútra. A fiú nemsokára meg is jelenik, ahogyan erre Demien számított, hiszen Nathaniel általában engedelmeskedni szokott ilyen formájú kéréseknek. A férfi egyébként egy bőrnadrágot visel hozzá illő prémmel szegényezett félhosszú kabátban, láthatóan nem igazán az itteni időjáráshoz való öltözet, azonban bizonyára célja is van ezzel. A kopogásra az ajtó pedig szinte azonnal kinyílik, és már meg is történik a köszöntés.*
-Szép reggelt, Nathaniel, és igen hivattalak, gondoltam egy kevéske időt ráérsz a nevelő apáddal lenni..*enged meg magának egy sejtelmes félmosolyt a kérdésre azonban mély hangján fel is nevet. Nem gúnyból természetesen, csak amiatt amit a fiú hisz, így mielőtt Nathaniel valami rosszat képzelne, a férfi megrázza a fejét.*
-Szó sincs róla, hogy csináltál volna valamit. Mivel tudod hogy a múltkori órám elmaradt, így gondolom az sem lehet számodra rejtély hogy valamikor le akarom adni. A különbség annyi, hogy a feladat gyakorlata miatt, úgy gondoltam ezt az anyagot számodra, privát óraként adom le, talán még tetszeni is fog..*mondja miközben kezét a srác felé nyújtja, jelezve hogy fogja meg.*
-Utazunk egy kicsikét , a részleteket majd később.*mondja egyenlőre teljesen természetes hangon, miközben a srác felé néz, s ha az megfogja a karját, nemsokára érezheti a húzást is, nemsokára pedig egy havas tájon találhatja magát, egy kietlen dombságon, amit át át fúj a hideg szél, némi havat is hozva magával. Nem épen őszi időjárás, de talán a fiú hozzászokott már, hogy Demien szereti extrém helyekre vinni őt.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 12:19 pm

*Nincs sok kedvem most felfáradni az Északi toronyba, de hát nincs sok választásom úgy érzem, ugyanis Demient ismerve akár még a szobámba is képes lenne feljönni, hogyha olyan fontos mondanivalója van. Szóval elkészülök és már a magiszter szobája előtt is állok, ahol kopogásom hallatszik, én pedig a kinyíló ajtón át be is sétálok a férfi rezidenciájára, úgy köszöntve őt.*
- Máskor szívesen, de most kissé fáradt vagyok... De ha olyan fontos, akkor úgyis tudod, hogy maradok. *ismerem is be, majd azért rákérdezek arra, hogy csináltam-e valamit, de ahogy hallom, ilyenről nincs szó, így csak felsóhajtok cseppet és már hallom is, hogy egy bizonyos káoszmágia miatt vagyok itt, tehát ismét a tanulás. Szeretek új dolgokat megtudni, félreértés ne essék, csak pont most?*
- Oh és pont most jutott ez eszedbe? Megbeszélhettünk volna egy időpontot. *látszik rajtam, hogy nem repdesek a boldogságtól, de ez után már kezére is pillantok és derekam beadva engedelmeskedek akaratának, néha lehet egy jó napja. Tehát odalépek most már közvetlen a férfi elé, kezem pedig csuklójára teszem, így jöhet is az utazás. Az pedig már meg sem lep, hogy nem árulja most el a részleteket, ez teljesen Demienre vall. Ahogy viszont lábaim ismét földet érnek, már meg is érzem a csontomig hatoló hideget, így eresztem el a magiszter kezét is.*
- Azért szólhattál volna, hogy öltözzek fel. *morgom oda, de pálcámat már elő is veszem és szépen magam felé is irányítom.*
- Aestus! *ejtem is ki a testfelmelegítő varázsigét, majd körbe is nézek a havas tájon, hogy vajon mit is kereshetünk itt.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 12:37 pm

*Ahogy látja a fiú nem repes éppen az örömtől, ami érthető is hiszen Demien általában eltalálja azokat a napokat amikor Nathaniel rossz passzban van, de attól még nem változtat a tényen, amiért ide hívatta magához a fiút.*
-Eléggé fontos, szerintem mire véget ér a mai találkozásunk örülni fogsz hogy velem jöttél.. A fáradtság pedig nem kifogás, a harcokban se lehetsz fáradt.*teszi hozzá kicsit szigorúbban, bár nem rosszból egyszerűen csak tudja hogy Nathaniel nem olyan kényes, hogy pusztán fáradtságra hivatkozva nem venne valamiben részt.*
-Meglehet, de én ilyen vagyok megszokhattad volna. Különben is, ez nem szokványos óra, most jött el az ideje, nem holnap, és nem tegnap.*mondja még mindig úgy mintha rejtegetne valamit, ám mikor a kéz elfogadásra talál, már el is indulnak, hogy aztán egy hófödte dombságon érjenek földet. Ha a fiú jobban körül néz láthatja hogy igazából ez nem is domb, hanem egy jó magas hegy , alatta pedig vastag jégpáncélból álló síkság, s a távolban ezen az isten háta mögötti helyen vastag füst száll az égboltra.*
-Ne panaszkodj ismered a testfelmelegítő varázslatot..*mondja komoly hangon, majd amikor a fiú csakugyan azt használja, egy pillanatra elmosolyodik.*
-Nalátod, erről beszéltem és most térjünk rá a mai anyagaira.*mondja kezeit össze tapsoltatva, miközben pár lépéssel eltávolodik a fiútól.*
-A múlt órán megmondtam, hogy mélyebben bele fogunk menni a káoszmágia rejtelmeibe. A tantárgyon belül tanultunk már olyan varázslatokat, amik jók a megtévesztésbe, az ellenség gyengítésébe, a harcba, ma pedig pusztítani fogunk..*mondja végül komor hangon, s szavaiból a fiú is érezheti hogy ez nem szokványos kérdez felelek óra lesz, hanem picit másabb is.*
-A mai órán egy olyan bestiát fogunk áthozni a démoni síkról, ami ebben fog segíteni nekünk, mit gondolsz milyen lény lehet ez, hogy a pusztító szinoníma rá illenék?*kérdei oldalra döntött fejjel, miközben lassan feltolja az ingújját, felkészülve a megidézésre.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 12:45 pm

*Nem olyan jó dolog egy magiszter fiának lenni, ezzel kezdek tisztában lenni, mivel Demien előszeretettel piszkálgat engem, hogyha úgy van kedve és mindig olyankor tud hívatni, amikor nem mondhatni, hogy remek kedvemben vagyok. Na de beletörődöm ebbe az egészbe, mivel tudom, hogy igaza van és nem kellene nekem itt kényeskednem, nem vagyok ilyen. Talán elpuhultam volna? Olyan régóta van nyugalom a kastélyban, hogy szinte el is felejtettem, milyen az a veszély, amikor mindig naprakészen kell állni, tehát megemberelem magam, majd már kezem a férfiéhoz is ér és hamarosan egy hűvös, de annál szebb helyre kerülünk. Ahogy körbenézek, látom ám, hogy egy hegyen vagyunk, na meg a távolban a füstöt is.*
- Csak nem indiánok vannak arra? *kérdezek is rá, de igen csak komolyan, mivel soha nem lehet tudni, hogy kikkel lesz dolgunk. A testem felmelegítem idő közben, majd már hallom is, hogy a most megtanulandó varázslat a pusztításban fog segíteni, amely már fel is kelti a figyelmemet, főleg, hogy a destruktív szakirányt is kinéztem ám magamnak, bár ez egyelőre még rejtve van Demien elől.*
- Jól hangzik! *a pálca a kezemben marad, ki tudja, hogy lesz-e még rá szükségem, így hallgatom a további bevezetőt, mely szerint egy démont fogunk megidézni, amely még izgalmasabbá teszi ezt a mai találkozást és azt hiszem, hogy kezdek felébredni is. *
- Egy... pusztító démon? Tudnom kéne a nevét? *kérdezek is rá, de mivel csak egy nagyon erős démonnal találkoztam eddigi életem során és az démon herceg volt, inkább nem bököm ki ezt a választ, mivel utálok rosszat mondani.*
- Hát, talán... *tarkómat is megvakarom zavartan, ajkamat is picit megnyalom, nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom.* - Talán... *ismétlem még egyszer ezt a szót, annyira nem akarok marhaságot mondani. * - Talán elpusztít mindent maga körül? *na jó, csak kiböktem a harmadik "talán" után, hogy mire lehet jó, de ez még mindig elég bénán hangzik, de most ennyi telt tőlem. Még nem indult be igazán az agyam, de igyekszem én.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 1:11 pm

*A fiú végül bár kis morgással, de belemegy a dolgokba, és így érkeznek meg a helyszínre, melyet joggal lehetne nevezni, kietlen hideg pusztaságnak, a tél birodalmának, ahol normális ember nem él, a fiú mégis láthat füstöt, mely nem természeti jelenség, a fiú találgatására azonban a magiszter csak megcsóválja a fejét.*
-Indiánok miatt nem hoztalak volna magammal. Az ott a távolban egy település, a lakosai pedig űzött vadak akik lassan két éve elvesztették a hatalmukat, a vezetőjükkel együtt mikor Lucius megölte őt.. Azóta bújkálnak, de mi fel fogjuk hajtani mindet...*morogja maga elé, remélhetőleg most már Nathaniel is ki tudja bogozni hogy miért hozta őt magával, hiszen talán neki is ügye ez az egész. Na de az anyagra is rátérnek, a fiú kérdésére azonban a magiszter csak megcsóválja a fejét.*
-Nem, nem ismered. A lény neve a pusztító, egy köztes démoni faj a Skirillek és a Mergonok között.*mutatja be röviden a férfi majd a következő kérdésre adott válaszra, pár pillanatig csak a fiú szemébe néz, végül aztán kis hallgatás után megszólal.*
-Határeset... na most gyere..*mondja , és ezzel el is indul az ellenkező irányba, s pár méter után amikor már a hófüggöny enged, a fiú 2 még élő a földön fetrengő férfit vehet észre, akik láthatóan magatehetetlenek.*
-A démon megidézéséhez több áldozatra van szükség mint a vérünk vagy bármi más... Pontosabban létre hozhatjuk saját erőnkből is, de akkor nagyon legyengülhetünk, így aztán az egyszerűbb módot fogjuk választani. Tehát első lépésként meg kell jelölni az áldozatot*mutat rá a pálcájával a férfira.*
-Inferia animus..*mondja ki komor hangján, aminek a hatására a férfi arcára valami beleégnek, egy karcolat, ami aztán vörösen felizzik. A férfi ezután elteszi a pálcát majd kezeit maga elé emelve össze zárja, majd lassan kezdi széttárni azt, miközben egy igét mond.*
-Foris nefarius...*mondja ki, lassan, a második szónál pedig hirtelen rántva szét a kezét, a fiú annyit érezhet, mintha egy picit megroppanna alattuk a föld, végül előttük egy hatalmas méretű sárga pulzáló kapu jelenik meg, ahonnan néha néha még tűz is kicsap. A megjelölt férfi arcából azonban fura fonalak kezdenek el körvonalazódni amik a kapun beszállnak, s ha a férfire néznek fura dolognak lehet a fiú szemtanúja. A test pillanatok alatt bomlik fel, s mikor már az egész bekebeleződött, egy hatalmas ordítással, egy több méteres lény lép ki a kapun, mely leginkább egy griff és egy hatalmas denevérre hasonlít, páncélozott fejjel, éles fogakkal, karmokkal, és vastag pikkelyes bőrrel.*
-Bemutatom Nathaniel a pusztítót...mint mondtam nem véletlenül kapta a nevét, hiszen roppant méreteinek hála, bármit képes eltarolni ami az útjába kerül, az irányítása azonban nehézkes ugyanis ez bármit megtámad, az idézőn kívül. Akár még a nevelt fiát is, ha az idéző nem tartaj vissza, folyamatosan kordában kell tartani..*mondja komor hangon, s ebben a pillanatban a lény meg is indul a fiú fele, szinte reng a föld a lába alatt, azonban a férfi megálljt int neki.*
-Állj...*parancsolja, s a lény szinte azonnal mozdulatlanná mered, a fiú előtt nem sokkal. A férfi azonban még nem fejezte be a kérdést.*
-Mit gondolsz hogy lehet egy ilyet elpusztítani? Illetve ha válaszoltál te is tehetsz egy próbát a létrehozásával, viszont arra figyelj hogy folyamatos koncentrációra lesz szükséged, míg át nem lép a lény az átjárón.*mondja még hozzá téve a mondanivalójához, hogy Nathaniel is tudja, egyáltalán nem könnyű egy ilyet megidézni.*

A lény:

Demien Remus Cornwlade Lakosztálya - Page 35 QE9EUEtvAwMAXlsZQAVR

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 1:27 pm

*Nem tudom egyelőre még, hogy hol vagyunk, de próbálok egy minimális poént is belecsempészni az órába, de ahogy látom, Demien ma is nagyon komor és nem vevő erre, így csak elcsendesedek és türelmesen végig is hallgatom a mondanivalóját, tehát hogy itt Charles régi emberei vannak.*
- Fura, hogy vannak még belőlük, ahánnyal már végeztünk. *csóválom meg a fejemet is, de hát ezek szerint Demiennek külön érzéke van hozzá, hogy mindig találjon egyet-kettőt. A lény viszont, amiről ma tanulni fogok nem igazán ismerős, így hallom is meg, hogy valóban újdonság lesz a számomra, de azért a kérdésre is megpróbálok felelni, amely annyira nem rossz, de érzékelem, hogy nem is az igazi. Csak türelmesen követem a férfit a két férfihoz, akik láttán felvonom cseppet a szemöldökömet is, így nézek kérdőn a másik felé, de kérdésre nincsen szükségem, ugyanis Demien már el is meséli, hogy miért is vannak ők itt, én pedig türelmesen hallgatom végig azt, amit mond és figyelem is meg a megjelölést.*
- Ha a jel rajtuk, akkor már nem tudnak megmenekülni? Vagy valahogy igen, de örökre rajtuk marad? *tudakolózom azért idő közben, remélhetőleg nem megzavarva a másikat a koncentrálásban. Az átjáró is megnyílik, én pedig kíváncsian figyelem az elém táruló jelenetet és amikor megjelenik a hatalmas démon, szépen fel is nézek rá.*
- Hű, de gyönyörű! *nem, én nem félelmetesnek látom, hanem nagyon is tetszik az egész kinézete, ahogy tiszteletet parancsolóan lép át a mi világunkba, majd jól hallhatóan bárkire rátámadna. Egy lépést hátrálok is, ahogy a férfi figyelmeztet arra, hogy akár engem is megtámadna, majd ez után már jön is felém a kérdés.*
- Talán egy újabb áldozattal, hogy azt is megjelöljük és ismét kaput nyitunk, majd akaratunkkal visszaküldjük... De ha nem mi hoztuk létre ezt a démont, hanem mondjuk maga megtámad vele engem, hát... én elhoppanálnék először is az útjából, de hogy konkrétan melyik varázslattal kellene ellene támadni, azt nem tudom. *ismerem is be, mivel bizonyára jó pár varázslattal harcolnék ellene és csak kimúlna idővel, de meglehet, hogy ez nem lenne jó megoldást. Mivel viszont én jövök, tehát ideje nekem is gyakorolnom, így a még élő, most már remegő férfi felé intek pálcámmal.*
- Inferia animus! *ejtem is ki az előbb hangzott varázsigét, melynek hatására a férfi arcán megjelenik a karmolás féle nyom, én pedig elteszem a pálcámat, majd kezeimet össze is zárom magam előtt és jöhet a koncentráció is.*
- Foris nefarius! *mondom is a következő igét, majd kezeimet széttárom és már érzem is, hogy nem túl egyszerű ez a helyzet, de a kapu megjelenik, majd hamarosan a férfi halott lesz, és egy Demienéhez hasonló, bár kicsit mintha kisebb méretűnek tűnő démon lép át a kapun. Hogy a kettő démon hogy viselkedik egymással, azt nem tudom, de én már meg is csodálom a magam teremtményét, ki Demient nézegeti, de nem támadja meg.*
- És most? *kérdezek is rá, bár sejtem, hogy a falut vagy mit fogjuk most megtámadni, de természetesen nem biztos, így türelmesen várakozok, próbálva nem levenni a szemeimet a két démonról.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 1:48 pm

*A srác szavaira a magiszter csak megrántja a vállát, látszik rajta hogy nem igazán aggódik a mai nap miatt, ezek már csak a kisebb halak, Charles meghalt, nincs aki összefogja őket.*
-Valamennyien mindig is lesznek. A patkányok elmenekülnek a süllyedő hajóról, aztán szétszélednek. Ne felejtsd el hogy amikor beütött a vész, csaknem az egész világon voltak felforgások, ti csak a fő gócpontokat számoltátok fel, illetve Charles halálával megontottátok a hatalmat...*magyarázza el a fiúnak, majd nemsokára jöhet a varázslat bemutatása is. Így érnek el a két emberhez, akik közül az egyiket a férfi meg is jelöli, a fiú kérdésére azonban nem rest válaszolni.*
-Nem menthetetlenek még. Ez a jel csupán arra jó hogy megjelöljük vele az áldozatot, ami kell a létrehozásához. Ha ő ekkor még meg tudja akadályozni hogy befejezzük az idézést, megmenekülhet. A jel amúgy 1 óráig él egy emberen..*mondja komoly hangján, végül el is kezdődik a folyamat aminek végeredményeképpen a férfi meghal, viszont a kapun egy méretes démon érkezik, mely valóban tekintélyt parancsoló. A fiú szavaira a magiszter viszont csak mosolyogva felel.*
-Nem egy rondaság az már szent, sok ilyen keverékdémon van a démoni síkon, előbb utóbb te is megismered majd őket, ha még mindig vont a démonológusi szakma.*teszi még hozzá, majd jöhet egy kérdés, is amire a fiú próbál felelgetni, ám a magiszter csak megrázza a fejét, bár nem látszik rajta hogy negatívan fogná fel hogy valamit a fiú nem tud, hiszen ez nincs is így.*
-Mondtál egy okos dolgot. A hopponálást, azért volt okos megszólalás, mert mint gondolom látod a lény méreteinél fogva, bár gyors, de mozgása nem olyan fürge, ezen gondolom nem is csodálkozol hiszen nagy méretekkel bír. Így ha egy ilyennel szembe találod magad, a legjobb lehetőség, ha minél gyorsabban megpróbálsz távol maradni tőle, és úgy küzdesz. Az elsős varázslatokat el is felejtheted, azokat meg sem érzi ez a lény, másodikban tanult varázslatok viszont már valamennyire hasznosak ellene, de igencsak hosszass harcot vonhatnak maguk után, meglehet csak többszöri nekitámadásra fog sikerülni áttörni a pikkelypáncélt ami körülveszi. Ez megint csak hátrány, talán mondanom sem kell hogy ez a lény egyetlen csapással képes szilánkosra törni a testedet, nem beszélve arról hogy imádja az emberhúst*mondja komoly hangon hátra téve a kezét, végül pedig egy sóhaj után folytatja.*
-A leghatásosabb módszer ellene, ha egyszerre nagy töltetű elektromosság éri. Például ha belecsap a villám könnyen meg lehet sütni. Illetve ha egy ugyan ilyet küldesz ellene.*enged meg magának egy félmosolyt ezzel megmondva a fiúnak, két olyan varázslatot amivel viszonylag "könnyen" el lehet intézni, bár talán a fiú is érezheti hogy ez mégsem lehet olyan egyszerű. Végül Nathaniel is elkészíti a maga lényét, mely hasonlóan fennségesre sikeredik, a két lény azonban nem bántja egymást.*
-Hogy most? Pattanj fel, megnézzük magunknak azt a várost...*mondja, és ezzel egyiramban fel is mászik a lény hátára, ami megrebbentve a szárnyait hamarosan a levegőbe is emelkedik, majd gyors siklással indul meg. Ha a fiú követi nemsokára láthatja hogy alattuk egy tábor van méghozzá igenis lakott. Innen fentről úgy 70-80 embert lehet látni, és jó pár házat. A magiszter lénye azonban süllyedni kezd, végül szinte rázuhanva az egyik épület tetejére dönti romba azt, egy pillanat alatt. A városlakók se nézik természetesen mosolyogva az eseményeket, hanem átkozódni is kezdenek mindkét fél felé, tehát Nathaniel tudhatja hogy itt az idő a harcra.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 2:07 pm

*A varázslat egy újabb démont teremt, így figyelem hát meg először csak szemlélőként azt, hogy Demien mit is csinál és természetesen kérdésem is akad, melyre a választ is meghallom, így biccentek is rá, miután elraktároztam magamban a dolgokat, majd már meg is idézem a saját démonomat is, ugyanis nekem se ártana, hiszen erről szól a feladat.*
- Érdekel, de még mindig gondolkodom... Év végéig még úgyis tanulunk pár varázslatot, majd ezek alapján döntök szerintem. *mondom is el hangosan a dolgokat, de Demien úgyis elsőkézből fog tudni mindenről. A szörny elleni harc viszont akárhogy is gondolodom rajta, nem tűnik túl egyszerűnek, tehát a folyamatos támadást és egyben menekülést javaslom, ami ahogy hallom, jó is, tehát így kéne csinálnom, illetve esetleg az árammal, amely még gyorsabban végez vele. De most nem húzom tovább a kérdéseimmel ezt az órát, ideje lenne hát gyakorolni is velük a harcot.*
- Hogy mi? Ezeken fogunk repülni? *kérdezek is rá, de azért mégis akad útközben egy kérdésem.*
- Meddig képesek ezek a lények a mi síkunkon maradni? Akármeddig vagy maguktól térnek vissza, esetleg mi kényszeríthetjük visszatérésre? *még jó, hogy ezt most kérdezem meg, szeretek mindig, mindenről tudni, mert ha valami fontost nem kérdezek meg még most és szükségem lesz rá a jövőben, akkor én szívom meg. Idő közben fel is ülök a lény hátára, nem túl egyszerűen, de csak megoldom a dolgot a hatalmas méretének hála, majd már utasítom is.*
- Emelkedj fel és repüljünk a falu fölé... *mondom is neki, mire szárnyait szétnyitja, majd Demien démonával együtt már repülni is kezdünk, egészen az emberekkel teli település fölé, ahol bizony gyerekek is vannak, de engem ez már rég nem érdekel, öltem már ártatlanokat is, sajnos a kegyességet már kiölték belőlem.*
- Ignis velius! *csinálom is meg a megfelelő pálcamozdulatot, majd egy tűzburkot hozok létre magam körül, ez után pedig leugrom a lényem hátáról.*
- Ölj meg mindenkit! *parancsolom is neki, tehát a démon saját életre is kel, én pedig Demienre tekintek, telepátiával pedig fel is teszem neki a nagy kérdést.*
~ Akkor harc? ~ *ha visszakapom a választ, akkor pedig már le is hoppanálok, egészen a földre, ahol jó sokan vannak, majd a földhullámhoz folyamodok, tehát pálcám a föld felé is mutat.*
- Solum fluctorum! *emelem is fel a földet, majd ez után jöhet a havas-földes táj lesöprése is.* - Accido! *minek hatására rögtön jó pár ember halálát okozom, de még mielőtt valaki célba vehetne, már arrébb is hoppanálok, megfigyelve, ahogy a hatalmas pusztító táplálkozik és gyilkol, tehát a fél falu már tűzben ég, én viszont néhány halálos átokkal folytatom a harcot, de azért Demient is megpróbálom megkeresni tekintetemmel.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 2:27 pm

*A fiú szavaira, csak komolyan bólint, hiszen nem egyértelmű választ remélt tőle, csak megemlítette a dolgot, hogy ha még érdekli megismerkedhet bővebben is vele az egyetem által. Nemsokára azonban még egy kérdés merül fel amikor már a lény bemutatása lezajlott és Demien nem is rest válaszolni rá.*
-Igen, ezeken nyugodtan ülj fel biztonságosak, hiszen téged szolgál. A kérdésedre a válasz pedig ameddig meg nem hal, vagy ameddig meg nem parancsoljuk neki hogy térjen vissza. Amint vissza tér a síkjára megszabadul az irányításunktól, tehát ha ismét szükségünk van egy ilyenre új idézés kell.*szögezi le, még jó hogy a fiú ilyen okosakat kérdez, legalább így nem a háziban kell megtudnia ezeket. Nemsokára már a levegőbe emelkedve közelítik meg a falut, s hamarosan el is keződik a harc. A magiszter démona igencsak impozánsan ér földet, lerombolva egy házat is, a férfi azonban érzékeli a srác kérdését, amit feltesz neki telepatikusan*
~Miért, mire vártál talán tapsra?~*ha nem így beszélne talán kiérződhetne rajta még a derű is, azonban beszélgetésre most nincs idő, a férfi úgy is tudja hogy nevelt fia jó harcos, és megállja a helyét egyedül is. A fiú is akcióba lendül, és a férfi sem hagyja magát. Mindkét pusztító igencsak jól viselkedik , egymás után tapossa agyon, vagy éppen eszi meg az embereket, s nemsokára kész végtagokból álló vértenger lesz az előbbi békés helyen, mely megtelik halálhörgésekkel is. Nem szép látvány, de ezért jöttek ide, természetesen a férfi is harcol különbző átkokat szórva az ellenfelekre, melyeknek egy része élőhalottként kel újra, s most már végképp porig rombolják az egész falut. Nathaniel jó pár embert küld a föld alá, ezzel az ő sorsukat is megpecsételve, ezzel pedig a védők fel is adják az előbbi erősnek nem mondható védelmüket is. Ha azonban Nathaniel körbe néz észre veheti a férfit is amint különös komor tekintettel méri fel az erődöt, mintha tekintetével keresne valamit, azonban teste teljesen mozdulatlan. Végül int a lény felé aki egy óriásit órdít, melybe belezeng az egész környék, majd az előtte megjelenő kapun átlépve el is tűnik. A férfi komor léptekkel tér vissza a fiúhoz.*
-Ezekkel végeztünk, azt hiszem nem kell tovább maradnunk. Ha valami volt itt, azt már előttünk elvitték.*rándul meg egy pillanatra az arca, ezzel talán felkeltheti a fiú érdeklődését, bár ha Nathaniel a férfire néz, láthatja hogy most igencsak másfele járnak a gondolatai.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 2:34 pm

*Azért akad még kérdésem, így hát kíváncsi is vagyok rá, hogy vajon meddig maradhatnak életben ezek a lények a mi dimenziónkon, de a válasz teljességgel meglep. Akármeddig szolgálnak, ez azért durva. Na de megjegyzem az információkat, majd felpattanva a lény hátára, mi is egy házon kötünk ki, nem túl messze a magisztertől, én pedig már fel is teszem a kérdésemet, melyre a válasz egyértelmű, tehát ideje lenne harcolni. Mivel elég sokan vannak, ezért nem tudok mindig Demien irányába nézelődni, pedig szeretem látni harc közben, ő amolyan példakép a számomra, de a lényeg, hogy keményen küzdünk, mind a négyen és nemsokára már mindent vér mocskol, akár csak ruhámat és arcomat is, bár engem ez nem zavar, tehát csak a magiszterhez lépek, miután már a többiek nincsenek életben és figyelem is, hogy keres valamit, de egyelőre még nem teszem szóvá, inkább magam is elküldöm a lényemet vissza, aki nyit magának átjárót - ha minden igaz -, mi pedig egyedül maradunk.*
- Mit keresel? Ha jól sejtem, nem csak a varázslat gyakorlása miatt jöttünk ide, hanem azért kellettem, hogy megtaláljunk valamit. Talán már nem bízol bennem? *azért érzem így, mert régen elmondta mindig azt, hogy miért kellek neki, de most semmi... Mindenesetre szerintem vissza kellene térnünk a Mysterioba, ugyanis ez a hely már halott és a füst is egyre jobban terjed, füstmérgezést pedig nem szeretnék kapni, így hát kezem Demien vállára kerül, jelezve, hogy indulhatunk. Mivel én a Mysterioba nem vagyok képes behoppanálni, ezért a tanárra van szükségem.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 2:59 pm

*Természetesen válaszol, ha már feltették a kérdést, na meg nem is ártana elmondani, hogy teljes legyen az anyag, de legalább így Nathaniel előbb megtudta a dolgot. Azonban nemsokára egy kisebb harc bontakozik ki, ami szerencsére nem tart túl sokáig, tekintve, hogy bár kevesebben vannak, mégis jóval nagyobb az előnyük tekintve, hogy jól harcolnak, és ez a két démon jelentősen nagy erőtöbbséggel bír. A vége természetesen a falu teljes pusztulása, de a magiszter még megejt valamit, mikor már vége a harcnak, ami úgy tűnik Nathaniel kíváncsiságát felkelti. A szavakat hallva azonban a magiszter eleinte csak a fiúra néz, majd nemlegesen megrázza a fejét.*
-Nem erről szó sincs, ha nem bíznék meg benned, magammal se hoztalak volna tudhatnád.. A hallgatásom oka, nem más minthogy én se tudtam még hogy pontosan mit kell keresni, talányokba pedig nem szeretek bocsátkozni*kezdi el, majd amikor megérzi a fiú kezét a vállán, zokszó nélkül hopponál el vele, vissza a magiszter rezidenciájára, ahol aztán az asztalához lépve, egy pohár Whiskeyt tölt magának, illetve akkor már a fiút is megkínálja. Egy pár percig úgy tűnik nem fog többet elárulni, ám mielőtt a poharat a szája elé emelné tekintete megvillan, miközben Nathanielre vetül.*
-Bizonyos források szerint a rend amit akkoriban elpusztítottunk, kezd újra alakulni, egy eddig számomra is ismeretlen ember vezeti. Az emberei csak "A Tábornok"ként nevezik. Fogalmam sincs ki lehet, de annyi biztos, hogy sikerült részint újra szerveznie az embereket, illetve bizonyos modern "legendák" keringenek egy mágikus fegyverről is. Hogy miről, azt én magam sem sejtem, és csak remélni tudom hogy nem arról van szó amiről neked meséltem, legutóbbi találkozásunk óta, ahhoz viszont hogy bizonyos legyek, vagy egyiket, vagy a tárgyat, vagy ezt a "Tábornokot" kellene megtaláljam. Gondoltam ha velem jössz te is megtudod, ha pedig vakvágányra futunk akkor...*morogja, miközben megissza a maradék whiskey-t is a pohárból egy húzásra, majd miután a pohár koppan az asztalon a férfi is leül mögé.*
-De a mai napot vehetjük sikeresnek. Megtanultad hogy hozhatod létre a pusztítót.. Remélem érdemesnek találtad, hogy emiatt rángattalak ki a mormota pózból..*enged meg magának egy mosolyt, mintha az előbb elmondottak semmit nem jelentenének neki, pedig szemmel láthatólag feszült amiatt hogy nem találtak semmit.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 3:12 pm

*A győzelem elég könnyen sikerül, ugyanis mégse olyan képzettek ezek az emberek, mint amilyennek lenniük kellene. A lényeg viszont az, hogy Demien arcán látom, hogy bizony furcsál valamit, mintha másra számított volna, én pedig rá is kérdezek minderre, de ahogy hallom, nincs bizalmatlanságról szó.*
- Rendben! *biccentek egy aprót, majd ez után kezem a vállára kerül, mi pedig már vissza is érünk a magiszteri rezidenciára, ahol a szokásos whisky is előkerül, de én csak kezemet kinyújtom és fejemmel is nemet intek.*
- Még korai, de azért köszönöm. *nem fogok még ilyenkor inni, Rose se tudom, hogy mit szólna hozzá, ha a csókom ilyenkor már alkohollal teli lenne, tehát ezt most hanyagolom és inkább csak a férfit figyelem a továbbiakban is, aki végül beszédbe is kezd, de én mégse veszem olyan komolyan azt, amit mond.*
- Szerintem nincs szükség aggodalomra. Charles nagyon erős volt, egyértelmű, hogy vele nehezen bírtunk el, de más nem lehet jobb nálunk, nálad... Szóval szerintem nem kell félni attól, hogy gond lesz. *próbálok pozitívan állni mindehhez és talán túl egoista is lettem az idők során, de nem érzem úgy, hogy könnyen elbírnának velünk. *
- De te is tudod, hogyha szükséged van segítségre vagy akármire, akkor én itt vagyok. *ennyit még azért hozzáfűzök szavaihoz, majd végül már vissza is kanyarodunk a mai kis magán órára, amit Demien nekem tartott.*
- Igen, érdekes volt! Viszont ha nem bánod, én most elmegyek, mert Rose-nak is megígértem, hogy találkozunk! *ezeket veheti a búcsúzás szavainak is, így hogyha Demien nem bánja, én az ajtó felé indulok, majd onnan még visszatekintek a másik felé.*
- Szia! *egy kis biccentés és már el is hagyom a magiszter szobáját, hogy most már kedvesem hálója felé vehessem az irányt és a délutánt vele tölthessem.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2012-09-19, 3:26 pm

*Miután a férfi elmondja hogy nem akarta kizárni semmiből se a fiút, vissza térnek a kastélyba, ahol az ital kínálással ellentétben, úgy tűnik most csak Demien fog fogyasztani, így természetesen csak magának töltve, kezdi el nemsokára ecsetelni, hogy mire számított odaát.*
-Ne felejtsd el amit mondtam. Mindig van egy erősebb, ez az élet rendje, ez teremt egyensúlyt, valamiért pedig követik ezt a fickót. Nem mondhatnám hogy félek, inkább kíváncsivá tett a dolog, egy biztos ennek még nincs itt vége, és a végére fogunk járni.*csupán csak ennyit mond a fiú szavaira, miután megitta az italát, végül aztán a fiú szavaira, miszerint ha kell itt van azért elmosolyodik.*
-Ezt nem is kétlem, még akkor sem, ha az ágyból kell kirángassalak.*csípkelődik egy kicsit, a további szavakra viszont helyeslően bólint, hiszen neki is vannak még dolgai.*
-Nekem is van még néhány elintézni valóm, akkor azt javaslom élvezd ki a szabadidődet, és következő órán pedig találkozunk. Szia Nathaniel.*köszön el a fiútól, aki előtt az ajtó ki is nyílik, majd miután elhagyja a szobát, a férfi ismételten a lassan tornyosuló, papír és tekercsek tornyai mögé bújik, belekezdve az izgalmasnak éppen nem nevezhető papírmunkába.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2012. Sep. 27.

"Szia

Nem tudom, hogy tudsz-e azokról a dolgokról, amik itt történnek, de úgy érzem, hogy be kell, hogy avassalak... Gondolom hallottál már a Pendelton birtokról és az ott történtekről, Müdrantus birtokáról és az azt beindító gömbről. Nos, a gömböt elvitték és tegnap fény derült arra, hogy már tudják a trón pontos helyét is. Úgy éreztem, hogy erről tudnod kell, illetve egyfajta ember kísérletről is. A levélben mellékeltem egy másolatot erről a bizonyos szuperkatona-kísérletről, nézd át és hogyha bármiben segíthetek, tudod, hol találsz meg!

Nath"

*A csomagban mellékelve van egy másolat a katona papírjairól, amit Nath el tudott hozni, de a térképet nem mutatja meg, szóval csakis a katonás dologról van jegyzet a borítékban.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2013-02-09, 5:33 pm

*Nem tagadom, hogy meglepett Demien levele, amikor a tegnapi nap folyamán leírta, hogy mivel nem vettük fel túl sokan a nekromancia tantárgyat egyetemi szinten, így privát órákat fog tartani, privát időpontban természetesen. Mivel Rose-al nem tervezünk a bálra menni, így egyértelműen ráérek és jelen pillanatban már készülődöm is, hogy időre oda érhessek magiszteremhez. Rég találkoztunk és kissé azért tartok tőle, hogy felhozza-e a trónos dolgot... Lucius bizonyára mesélt róla, de Demien hinni fog nekem, ahogy mindig. Egy fekete sportcipő kerül lábaimra, sötétkék farmer, majd felülre még egy szintén fekete pulóver, ez így tökéletesen elég lesz, úgy hiszem. Pálca az övhöz, más egyébre pedig nincs szükségem. Haja most is kócos, ahogy mindig, szemeim pedig kíváncsian csillognak, miközben a kikötőbe is hoppanálok, ahol betérve a Mysterio épületébe egyenes út vezet engem felfelé az északi főtoronyba. Most már tényleg elmondhatom, hogy egy ideje nem jártam erre, de hát ami késik, az nem múlik, mindkettőnknek sok dolga volt, sűrűk a programok manapság. Mindenesetre lábaimat gyorsan szedem, így amikor a toronyhoz érek, még azért körbetekintek. Fura látni, hogy három tanár neve is szerepel egyes ajtókon, annak idején még az angol delegáció tagjai voltak itt elszállásolva... az idő hogy rohan, hihetetlen. Mindenesetre amikor Demien ajtajához érek, már kopogtatni is kezdek, így ez után türelmesen várok arra, hogy beengedjen és megkezdhessük az órát. Kíváncsi vagyok, hogy itt milyen is lesz az egyetemi képzés, nekromanciából... nem igazán tudok most még mit elképzelni, de nemsokára kiderül, hogy mit vár el tőlem és hogy milyen tudással leszek gazdagabb pár óra múlva.*

» Demien Cornwlade karakterei
» Cornwlade ház
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya
» Willow lakosztálya