Willow lakosztálya

Tárgy: Willow lakosztálya 2011-01-26, 3:10 pm

Willow lakosztálya

Ez a szoba is oly sötét, mint a kastély többi része, de mégis kissé mintha barátságosabb lenne. Lehet, hogy az ablakok előtt a függöny szinte mindig el van húzva - kívéve talán éjszaka - de a bútorok mégis furcsa kontrasztot adnak, szép az összhang, ízléses a berendezés és a bútorok nagy része a vér színével van díszítve, tehát vörös színűek, akár csak a tapéta, a függöny, illetve a rendkívül puha szőnyeg is. Több szobarésze van ennek a lakosztálynak, több nappalis rész, illetve egy hatalmas fürdő, na meg egy hatalmas hálószoba, ahol egy fekete koporsó foglal helyett és ezen kívül egy hatalmas franciaágy, melyen a paplan huzata szintén vörös színű, néhol egy-egy vérfolttal tarkítva. Fáklyák nincsenek, itt mindenhol kisebb lámpák, illetve gyertyák helyezkednek el, a falakon pedig festmények, groteszkek, akár csak a bejáratnál vagy a többi vámpír szobájában. És hogy mi van még itt? Egy olyan szoba, amely hasonlít a kínzókamrához, ez Willow személyes kis része, ahová időnként felhoz egy-egy rabot, hogy eljátszadozzon vele és akkor nem csak az alagsorban hallatszódnak a sikolyok, hanem idefent is, így élvezheti minden élőhalott, hogy Willow ismét játszótársat talált magának és unatkozik, tehát nincs más, amivel jobban el tudná tölteni az örökkévalóságot, mint egy-egy ember testének átalakításával.

Willow lakosztálya Willszob

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 3:23 pm

*Egy órája múlt dél. Ez az időszak egyszerűen szörnyű a vámpíroknak. Ilyenkor nincs mit tenni, a kastélyban kell maradni, hogy meghúzódjanak a nap kegyetlen, gyilkos sugaraitól. És ez bizony nagyon unalmas tud lenni, főleg, ha az ember, vagyis a vámpír már több száz éves. De nincs mit tenni, sajnos a napot még a vámpírok sem tudják elpusztítani, pedig milyen szép is lenne. Örök sötétség uralkodna, amikor ők az urai a világnak, nem pedig azok a semmirekellő halandók, akikben csak a vér az egyetlen jó dolog. Igaz, olykor a haláltusájuk igen szórakoztató tud lenni. És van is ebben a kastélyban egy személy, aki eléggé ért hozzá, hogyan tegye még szörnyűbbé az emberek számára az utolsó óráikat. Bár Willow grotesz művészete időnként még Demetriusnak is elképesztő, most mégis úgy dönt, meglátogatja a nőt, hátha kellemesen el tudnák ütni az időt... mondjuk egy kis kínzással vagy ilyesmi. A férfi most is elegáns öltözékben, fekete ingben és nadrágban, valamint bőrcsizmában közeledik a kissé őrült hölgyemény szobája felé. Hosszú, fekete haja kissé lebeg utána, ahogy egyik lábát a másik után szedve halad végig a kastély folyosóján, egészen addig, míg el nem éri a megfelelő szobát. Nem igazán hatják meg az udvariassági formák, így már rá is nyúl a kilincsre, hogy bemenjen, de végül mégis megáll, s a kopogás mellett dönt. Azért Willow mégiscsak nőből van, aki talán érzékenyebb egy ilyen rárontásra, na meg ki tudja, mit csinál bent éppen, és ha rosszkor zavarja meg, nem akarná a hátán tudni a kezét, bár ahhoz azért lenne egy-két szava. Végül tehát csak megáll az ajtó előtt, majd hangosan kopog hármat, aztán csak unott képpel várakozik, hogy be legyen engedve, s valamivel feldobják végre ezt az unalmas nappalt.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 3:31 pm

*Nem tudok mit csinálni ilyenkor, amikor odakint a nap uralkodik, így hát kényelmesen fekszem az ágyban és félig mintha aludnék, pedig tudom, hogy már jó pár perce csak úgy vagyok, nem törődve semmivel és senkivel, csupán csak merengek, különleges dolgokon gondolkodva, hogy vajon mivel töltsem majd el a mai napot. Ekkor viszont pár apró kopogást hallok, éles füleim segítségével, így tekintetem máris kíváncsi lesz és rögtön el is mosolyodom, vajon ki lehet? Ilyen nagy hatással lehettem tegnap Victorra? Meglehet, mindenesetre már ki is pattanok az ágyból és megigazítom fekete tincseimet, miközben kecsesen az ajtó felé indulok, amit szívbaj nélkül ki is tárok a másik vámpír előtt. Nincs rajtam túl sok ruha, egy fűzős felső, amiben aludtam, egy hozzá illő picinyke tanga és egy harisnyakötő, na meg combfix... nem sok, de mégis éppen eléggé tud zavarni ennyi ruha is, most viszont arcomról lefagy a mosoly, amikor megpillantom Demetriust. Rég láttam már a férfit és be kell ismernem magamnak, egy kicsit tartok is tőle, de éppen csak oly aprón, hogy neki ez fel se tűnjön, tehát arcomról hamar eltűnik a meglepettség, majd már kis mosoly jelenik meg rajta.*
- Gyere csak be Demetrius. *sétálok arrébb az ajtóból, miközben beengedem és ha minden igaz, be is fogom csukni mögötte az ajtót, miközben végigtekintek rajta és egy picit közelebb is sétálok hozzá.*
- Nem gondoltam, hogy valaha errefelé látlak. Mit tehetek érted? *döntöm meg kissé a fejem, miközben gyönyörű szemeim az arcát vizslatják. Sajnos az ő gondolataiba nem tudok olvasni, pedig mennyire jó lenne, mindenesetre nemsokára hátat fordítok neki és ismét folytatva a kecses lépéseket indulok meg a fürdő felé, hogy egy kis friss vízzel ébresszem fel fiatalos testemet, így mosom meg arcom, de fél szemem a férfit figyeli, miközben fekete törölközőt veszek kezeim közé és lassan meg is törlöm magam és már ismét őt figyelem, miközben pillanatok múlva előtte is termek, mintha mi sem történt volna az imént. És hogy ezt direkt tettem? Oh, hát persze, kíváncsi vagyok, hogy ő mennyire figyel fel rám, vajon ő mit lát bennem? Ő az egyetlen, akinél ezt nem tudom, de az öröklét hosszú idő, lesz még időm kideríteni.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 3:55 pm

*Ez a semmittevés egyszerűen Demetrius agyára megy, s bár időnként nagyonis szórakoztató tud lenni a játék az étellel, most valahogy mégsem erre vágyik. Vagy ha mégis, akkor sem egyedül, inkább egy kis társasággal, akit jelen pillanatban Willow személyében képzelt el. Nem szokta sűrűn felkeresni a nőt, viszont a kastély sokszor zeng oly szépen a sikolyoktól, melyek az ő szobájából szűrődnek ki. Na igen, legtöbben azért maradnak a jól bevált kínzókamránál vagy az etetőnél, nem piszkolják be a lakosztályukat, de ez a nő... neki kell egy kis külön rész a szobájában, hogy ott is játszadozhasson. S talán pont erre van most szüksége Demetriusnak, így hát elérve a szoba ajtaját már kopogtat is rajta. Nem is várat sokat magára a nő, elég hamar kinyílik Demetrius előtt az ajtó, amiben pedig Willow jelenik meg, igen lenge öltözékben. Már így önmagában is szemrevaló teremtés, de mikor Demetriust meglátva megdöbben, na azzal lesz igazán tökéletes, így a férfi halványan el is mosolyodik, ahogy egy gyors pillantással végignéz a nőn.*
-Üdv Willow. *köszönti, miközben beljebb sétál a szobába, s kicsit körbe is néz. Némán lépdel be a szoba közepe felé, majd visszapillant a nőre, aki szintén megérkezik mögé, majd érdeklődni is kezd, minek köszönheti a látogatást.*
-Gyűlölöm a nappalt. Csak értelmetlen időpocsékolás az egész. *kezd bele mondandójába undorodó, de egyben unott hangon Demetrius, majd végül teljesen szembefordul Willowal.*
-Egyszerűen megöl az unalom. Nem tudok mit kezdeni magammal. De tudod, miről beszélek. *fűzi még a nőhöz a szavakat, majd csak figyeli, ahogy az elmegy a fürdőbe, s kissé megmosakszik. Tényleg csinos egy teremtésről van szó, Darius jól tette, hogy vámpírt csinált belőle annak idején, kár lett volna veszni hagyni a halandók között. Tekintetét továbbra sem veszi le a nőről, ahogy az közben visszasétál elé, de végül kiböki, miért is jött.*
-Gondolom te sem vagy ezzel másképp. Időnként hallani édes sikolyokat a szobád felől... Úgy gondoltam, talán elüthetnénk valami kellemessel az időt. *apró mosoly jelenik meg arcán a férfinek, s bár több dologra lehet most gondolni, talán Willow megfelelően fogja értelmezni szavait.*
-Mit szólsz hozzá? Legalább lefoglalnánk magunkat, amíg az az átkozott tűzgolyó az égen virít. *fűzi még hozzá e szavakat, majd csak figyeli Willow szép szemeit.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 4:07 pm

*Ha aludtam volna, talán most zavarna, hogy ilyenkor keresnek - persze Dariusnak mindig szabad, de másnak nem - viszont már fent voltam egy ideje, így hát pont jókor ér ez a látogatás. Hamar az ajtónál is termek, de akit látok, az láthatóan meglep, pedig próbálom palástolni, de Demetrius jó megfigyelő, minden bizonnyal tisztában lehet azzal, hogy mit gondolok, tehát hogy nem tudom, mit is kereshet most nálam. Na de ahogy végignéz rajtam, ajkam elmosolyodik, igen, ez a férfi is már eljátszadozott a gondolattal, hogy vajon milyen lehet velem összegyűrni a lepedőt, csak olyan, mint a többi, nem is tudom, hogy miért vonzó mégis a számomra. Beengedem, majd érdeklődni kezdek és ahogy hallom, ő is hasonló unalomban szenved, mint legtöbbünk, bár ma engem még ez nem ért el, legnagyobb szerencsémre.*
- Oh, ezek szerint azt szeretnéd, hogyha segítenék megszűntetni az unalmadat? *kérdezek rá a dologra, kissé megdöntött fejjel, miközben még közelebb siklok a férfihez, hiszen imádok játszani, főleg ha az a játék veszélyes is. Viszont nem maradok most sokáig a közelében, inkább megmosom arcom, majd pár pillanat múlva ismét elé sétálok, úgy hallgatva további szavait.*
- Hmm, most gondolhatnék arra is, hogy esetleg mást akarsz tőlem Demetrius. *kezeimet lassan a vállaira csúsztatom, miközben mélyen a szemeibe tekintek, de szemeim nem vágytól csillognak, inkább valamiféle őrültség jelenik meg bennük.*
- Szerintem tudod, hogy mi lesz a válaszom, viszont előbb átöltözök. Hozz fel egy kedvedre való áldozatot, én itt várlak. *engedem végül el, tehát ő választhat, hogy fiatal vagy öreg legyen-e, férfi vagy nő, nekem teljesen mindegy, viszont már lassan meg is fordulok, miközben hátamat mutatom neki.*
- De előbb, segítenél? *húzom félre jobb oldalra fekete hajtincseimet, így kecses nyakam is láthatóvá válik, de természetesen nem harapást várok, hanem csak annyit, hogy vegye le rólam a fűzőt. Hogy én mennyire élvezem ezeket a játékokat is, csak úgy, mint a kínzást, de Demetriussal valahogy minden más, ő annyira komoly tud lenni és annyira halálos, hogy ezért őrít meg, de ezt neki nem kell tudnia, hiszen úgy viselkedek vele, mint a többiekkel, hála őrült viselkedésemnek, ez soha nem fog feltűnni neki, amíg én azt nem akarom, hogy tudja. Fiatal vagyok hozzá, miért pont engem akarna? *

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 4:47 pm

*Láthatóan nem számított Demetrius látogatására Willow, bár ez nem meglepő, hisz nem szokott sűrűn látogatóba jönni, de most tényleg nagyon unatkozik, s talán együtt sikerülne valahogy feldobni kicsit ezt a délutánt. Így hát mikor be lesz hívva, szépen el is kezdi mesélni, mennyire kínozza a semmittevés és a bezártság. A nő visszakérdezésére viszont csak komoly tekintettel néz vissza rá, majd bólint.*
-Igen, azt. Egy egyszerű kínzás most nem tud segíteni, de talán te fel tudod dobni kicsit a napomat. *feleli, majd Willow után pillant, ahogy az bemegy a fürdőbe, majd megmossa az arcát. Amikor viszont visszaér, csak tovább mesél kicsit, bár be kell vallani, hogy szavai elég kétértelműeka, amit úgy tűnik, a nő szépen ki is használ, így kezeit Demetrius vállaira csúsztatva tesz egy kis megjegyzést. Demetrius viszont nem ezért jött, is továbbra is komoly pillantással néz a nő szemeibe, majd végül biccent egy alig észrevehetőt.*
-Igen, meglehet, hogy gondolhatnál. De akkor már észrevetted volna, hogy mit is akarok. *jegyzi meg, nem igazán meghatva a karolástól, de Willow is tisztában van vele, mire is gondolt a másik, így végül elengedi Demetriust, hogy az hozzon fel egy kedvére való hullajelöltet.*
-Egy elég, vagy kreatív kedvedben vagy? *bizarr kis mosoly ül ki Demetrius szája sarkába, majd már fordul is az ajtó felé, hogy akkor lesétáljon a börtönbe, de mielőtt még elhagyhatná a szobát, Willow utánaszól, így csak lassan visszafordul. Demetrius lassan visszasétál, majd megfogja a fűző tetejét, de még nem kezdi el levenni, csak tesz egy kis megjegyzést.*
-Felvenni is segített valaki? *egy kis beszólást nem bír ki, mivel észreveszi, hogy a nő játszadozik vele, legalábbis próbál. Végül egy gyors mozdulattal oldja el a fűző egyik oldalát a másiktól, majd ismét az ajtó felé fordul.*
-Hozok neked pár játszótársat. *veti még oda, majd már el is hagyja a szobát, hogy lesétáljon a börtönbe, s Willow kívánsága szerint egy-két rabbal térjen vissza.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 4:59 pm

- Igen, meglehet, hogy fel tudom, de azt nem tudom, hogy miért is segítsek neked. Mit kapok érte cserébe? *teszem fel a legmegfelelőbb kérdést, hiszen bár imádok játszani, mégse tudom, hogy Demetrius megérdemli-e mindezt, hogy most lássa, hiszen ritkán beszél velem, most pedig hirtelen itt van és máris szívességet kér tőlem, miért teljesítsem óhaját? Na de nemsokára kezeim vállaira kerülnek, erős, igen, ezt már éreztem eddig is, de a komoly pillantást látva hamarosan elengedem és hallgatva a szavait csak tekintetem is elsötétül és ridegen pillantok rá a továbbiakban.*
- Csak ne hidd azt, hogyha azt akarnád, rögtön megkaphatnál. Nem vagyok a játékszered. *a tegnapi nap után ezt igazán zokon veszem, de nincs mit tenni, inkább csak rábólintok, hogy hozzon fel pár rabot, de amikor hallom a kérdést, csak vállat vonok, remélem, hogy jobb kedvre derít majd, mert hogy most sikerült elvenni, az egyszer biztos.*
- Annyit hozol, amennyit akarsz. *vetem neki oda, de végül még egy próbálkozást teszek, így fordulva háttal neki, hogy segítsen a fűzőmnél, de amikor hallom a beszólást jobb is, hogy nem látja arcom. Kissé megsemmisülve állok, hamarosan már eloldott fűzővel és tartom magam előtt az elejét, hogy az még ne essen le rólam. Ennyire nem érdeklem? Egy kicsit se? Tudhattam volna, de nekem akkor is kell, pont ő, akit úgy érzem, hogy soha nem kaparinthatok meg. Lassan fordulok utána, de nem válaszolok most már semmit, csupán csak nézem, ahogy elhagyja a szobám, én pedig dühösen vágom le a földre a fűzőm.*
- Gyűlölöm! *és ezzel inkább felkapom azt, majd pillanatok múlva már a ruháimhoz sétálok és egy feketét húzok elő a szekrényből. Nem olyan kihívó, mint a tegnapi, tudom már, hogy úgy se lenne értelme, hiszen ez a férfi nem úgy néz rám, mint egy nőre... egy magassarkú, fekete, térdig érő csizma is kerül a ruha mellé, majd már a sminkem is kész, mire megérkezik, ha minden igaz. Az ajtó nyitva van, be tud jönni, én viszont már a kínzáshoz szükséges felszereléseket készítem elő, így hát két keresztet láthat majd Demetrius, a többi az a fal mellett van, tehát ha több áldozatot hoz majd, akkor majd felállítjuk a többit is. Mindenesetre azokon kívül akad még egy kínzószerszámokkal teli asztal és egy hullaszállító asztal is előttünk. Az elsőn természetesen rengeteg kés van, na meg minden, amit csak a szem láthat. Ezeket élesítgetem, miközben türelmesen várom, hogy visszatérjen.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 5:24 pm

-Cserébe? *kérdez vissza kissé felvont szemöldökkel a férfi, majd egy pár másodperc után felel.*
-Úgy tudtam, bármikor élvezettel hódolsz a ... hobbidnak. Így pedig legalább te se unatkozol az éjszakáig. Szerintem ez így tökéletesen megfelelő fizetség. *feleli, hisz nem szívességet kért, csak gondolta együtt talán jobban el tudják ütni azt a pár órát, mint külön-külön kínozgatva. Amikor viszont kétértelművé válik a beszélgetés, Willow egy kis játszadozásba kezd, Demetrius viszon nem veszi fel, így csak hűvösen válaszol, ami szemmel láthatóan nagyon nem tetszik a nőnenk.*
-Nem, valóban nem. De nem hiszem, hogy sokáig tartana megszerezni. De tudom drága, itt mindenki a te játékszered. *feleli egy nagyon halvány mosolyfélével, majd végül elindul kifelé a szobából, a rabok száma pedig rá lesz bízva. Mielőtt azonban még elhagyhatná a szobát, Willow egy újabb kis játékba kezd, így segítséget kér a fűző levételéhez, amit meg is kap, egy kis beszólással megfűszerezve. A szavakra a nő nem reagál, legalábbis hallhatóan nem, s mivel Demetrius mögötte áll, így arcát sem látja, de van róla elképzelése. Ezután viszont már tényleg elhagyja a szobát, s mivel nem rohan, pár percig el is van, míg lesétál a börtönbe, ahol kedvére válogatni kezd a sikonyáló rabok között. Hamarosan viszont visszatér a nő lakosztályába, bár jöttét már messziről hallani a sikolyáló hangoktól. Nem épp babusgatva ráncigálja fel két áldozatát a férfi, majd amint beér a szobába, a fiatal, tizenéves lányt a padlóra dobja, majd becsukja az ajtót. A másik áldozat egy harmincas éveiben járó férfi, most őket szemelte ki magának Demetrius. Tekintetét a késeket élező, közben felöltözött nőre fordítja, majd gonosz hangon megszólal.*
-Meghoztam a játszótársakat. Látom előkészültél. *bizarr mosoly ül ki ismét arcára, majd a férfit is a padlóhoz vágja, aztán ismét Willowra néz, s épp megszólalna, mikor a fiatal lány felpattan, s rohanni kezd az ajtó irányába. Demetrius egy pillanat alatt előtte terem, majd erősen elkapja a torkánál, s felemeli magával szemben.*
-Innen úgysem menekülsz. Törődj bele! *vigyorodik el kissé, majd továbbra sem engedve el a lány torkát Willowra pillant.*
-Na és milyen remekművet képzeltél el? *érdeklődik kicsit, élvezettel figyelve, ahogy a lányka kapálózik a levegőben.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 5:37 pm

- Igen, valóban... tökéletesek a megállapításaid, de azért kreatívabb is lehettél volna. *csak próbálkozott, de ezek szerint Demetrius tényleg csak azt akarja, hogy együtt szórakozzanak, semmi egyebet, így hát a nő végül beleegyezik a dologba, de egy kis játszadozásba kezd és bár lehet, hogy a másik azt hiszi, hogy rögtön megkaphatná, ez még sincs így.. viszont a szavai, ezek a bunkó, megalázó szavak, amelyek elhagyják ajkait oly nagyon feldühítenek, hogy nem tudok uralkodni magamon, egy elég erős pofont adok az arcára, érezze csak meg, hogyha szemtelenkedik velem, akkor nem fogom hagyni magam.*
- Ha így beszélsz velem, akkor akár távozhatsz is. Erre én nem vagyok kíváncsi és ne hidd azt, hogy amit akarsz, az úgy is lesz. *jegyzem meg ridegen, hiszen undorító, amit hisz magáról, hogy bárkit, bármikor csak úgy megkaphat, ez nem így van... viszont nehéz mérsékelnem magam, tehát inkább elfordulok tőle, de azért még egy utolsó próbálkozást teszek, magam se értem, hogy miért, de végül megadom magam, tényleg nincs nála esélyem, de ha engem akarna... vajon tudnék nemet mondani? Fogalmam sincs, de erre úgy se fog soha sor kerülni, így hát inkább csak előkészítek mindent és nemsokára meg is jelenik a két fogoly, na meg a vámpír is. Egy fiatal kislány és egy idősebb férfi.*
- Hmm, nem rossz párosítás. *nézek végig rajtuk, majd a férfihez lépek és csak megfogom a kezét és lehajolok hozzá, miközben a szemeibe nézek.*
- Gyere velem. *úgy érzi, hogy engedelmeskednie kell, de csak elmosolyodik és bólint, majd fel is kel, hiszen a jelenlétem szerint nagyon szép vagyok és tetszek neki. Na de amikor odaérünk a kereszt elé, végigsimítok arcán.*
- Most pedig a saját épséged miatt ajánlom, hogy ne szólalj meg. *ez már nem az uralom volt, csupán csak tanács, de a másik hagyja, hogy kikötözzék, mintha valami szexuális játékban reménykedne. Én viszont ott hagyom, de ő tényleg nem mond semmit, így sétálok Demetriushoz, aki a kislánnyal foglalkozik, de én csak megfogom a férfi kezét, majd gyengéden lefelé kezdem tolni.*
- Engedd át nekem és megtudod. *fogom meg a kislány kezét, hogyha leteszi a földre, majd ez után csak szemeim megcsillannak, miközben hosszú, szőke tincsein végigsimítok és a szemeibe tekintek, de most se használok semmiféle mentális erőt, egyszerűen csak egy ajánlatot teszek neki.*
- Látod ott azt a férfit? *kérdezem tőle, a kikötözött ember felé mutatva, ő pedig csak ijedten bólogatni kezd, majd felkelek és felé vezetem. Nem ellenkezik, csak néha ijedten tekint Demetriusra, én viszont csak egy hatalmas kést veszek elő és a kislány felé nyújtom, a markolatát, nem pedig az élét.*
- Hogyha megkínzod, élve elengedlek, de ha nem teszed, hosszú kínok között halsz meg. Nos, hogy döntesz? *kérdezem bájos hangon, miközben ő megremeg és majdnem eldobja a kést, de mégse teszi... a kikötözött férfi viszont kiabálni kezd, hogy engedjem el, én viszont úgy, hogy szinte észre se veszi jelenek meg előtte, majd tépem ki nyelvét. Már nem fog sikítozni és tovább beszélni, a nyelvet a sarokba dobom, miközben figyelem, hogy miképp folyik ki száján keresztül a vére.*
- Nem megmondtam, hogy ne szólalj meg? *kérdezem dühösen, majd széttépem ruháját felül és végigsimítok a mellkasán.*
- Látod most mit kellett csinálnom? A te hibád volt. *nézek fel rá, majd már ismét a kislányra meredek.*
- Mint látod, nem viccelek! Fájni fog, nagyon, hogyha nem teszed, amit mondtam... *és itt közelebb húzom, most már erővel a gyereket és állítom a férfi felé, aki már nem tud semmit se tenni, semmit se mondani, csupán csak menekülne és gondolom iszonyú fájdalmai vannak, de hát engem az hidegen hagy, a lányt figyelem, előtte a döntés lehetősége, de közben egy fél pillantásra méltatom csak Demetriust, érdekelne, hogy mit szól undorító kis játékomhoz.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 6:14 pm

-Meglehet. *feleli röviden a férfi, de hát nem volt kreatívabb. Szerinte ez tényleg méltányos ajánlat, s nem is másért jött most ide, mint egy kis közös kínzásért, így nem erőlteti meg fantáziáját. Ezután viszont kissé másfelé terelődik a téma, pontosabban, hogy mennyire nehezen vagy éppen könnyen tudná megszerezni Demetrius Willow-t, ha akarná. A férfi szavai viszont eléggé feldühítik a nőt, akinek már lendül is a keze, hogy egy jó nagy csattanós pofont leakasszon. De Demetriusnak ennyi év alatt már elég gyors lett a reakciója, így elkapja Willow kezét, bár azért nem sikerül teljesen időben, így érez valamennyit a pofonból, de messze nem annyit, amilyen erősnek lett szánva. Ezt érzi abból, ahogy megállította a nő kezét. Viszont egy ideig még nem ereszti el Willow csuklóját, csak mélyen a szemeibe néz.*
-Egy ilyen próbálkozásért egyesek már elveszítették a karjukat. *felel ő is rideg hangon, majd elfordul, hogy elsétáljon.*
-Amúgy nem hiszem... hanem már megszoktam. *na igen, az emberekre hat az uralom, s a vámpírok között is többen tartanak tőle, bár nem mindenki, de hát nem is ő a legöregebb és legerősebb, de elég könyörtelen. A távozása előtt Willow még kér egy kis segítséget, viszont utána már le is sétál a börtönbe pár játékszerért. Hamarosan egy fiatal lánnyal és egy harmincas férfivel tér vissza a szobába.*
-Megláttam őket, és nem bírtam otthagyni. *feleli sötét humorral a vámpír, majd mindkettőt a földre hajítja, aztán csak figyeli, ahogy Willow elcsábítja azt az ostoba férfit, aki követi is szó nélkül a nőt, s hagyja magát kikötözni. A lányka közben menekülni próbál, de Demetrius elkapja a nyakánál, s nem is ereszti el, a továbbiakban így figyeli élőhalott társát és a férfit, majd egy kérdést intéz a nő felé. Willow csak lassan elé sétál, majd megfogva Demetrius kezét elkezdi lefelé húzni, a férfi pedig enged is neki, majd átadja a lányt, ahogy Willow kéri. A lányt is odakíséri a vámpírnő a kikötözött férfi elé, Demetrius pedig kíváncsian figyeli a részleteket. A szavak, amiket Willow a fiatal lánynak mond elérik hatását Demetriusnál is, de a kikötözött férfinál is, aki egyből rimánkodni kezd, Willow viszont csak odalép, majd hirtelen tépi ki a nyelvét, mire Demetrius elvigyorodik.*
-Végre. Úgyis túl sokat üvöltözött. *jegyzi meg, Willow kiakadása pedig további mosolyt csal arcára. Ezután a nő ismét választás elé állítja a kislányt, aki remegő kézzel markol rá a késre, s kezd el hüppögni. Willow pillantására Demetrius elismerően bólint egyet, hisz már most sikerült kicsit feldobnia a napját, pedig a játék még csak most kezdődött.*
-Csináld, vagy meghalsz! *szól rá a lányra fenyegetően a férfi, bár az is igaz, hogy így is, úgy is ugyanarra a sorsra van ítélve a szőke lányka. A férfi hangjától viszont összrezzen, viszont rámarkol jobban a késre, majd belevágja a férfibe, aki felüvölt, amibe a lány beleborzong.*
-Folytasd! Játszadozz el vele. *utasítja a férfi, mire a lány tovább hüppögve kirántja a kést, a vágás helyéről pedig vér fröccsen arcára. Ettől a lányka már zokogni kezd, majd ismét a férfiba vágja a kést, újra meg újra. A kikötözött szerencsétlen üvöltése és a lány keserves zokogása tölti meg a szobát, amit Demetrius élvezettel hallgat. A lányka szinte már önkívületben csapkodja a kést a testbe, teljesen megrogyott, csak zokog, s egyre inkább vérben ázik. Nem éppen kínzás, amit csinál, de mit vár az ember egy tizenéves lánytól? De a célnak azért megfelel. A férfi végül már holtan lóg a kereszten, mire Demetrius a kislányhoz lép, s a vállára markol.*
-Ügyes voltál. De azt hiszem, elég lesz. Már megölted! *hangsúlyozza ki az utolsó szót, még inkább kínozva a lányt, majd Willowra pillant kérdőn, hogy hogyan tervezi a folytatást.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 6:26 pm

*A szavak, amiket mond és ahogy mondja, egyre jobban feldühítenek és nem is tudok uralkodni magamon, ahhoz még pár száz év szükségeltetik, így hát hatalmas erővel próbálom meg arcon csapni mindezekért, de csak egy rövid időre érem el, ekkor viszont elkapja a kezem, én pedig még mindig igen csak dühös tekintettel nézek a szemeibe.*
- A tiéd miatt pedig akár az életüket is. *jegyzem meg, egy picit se tartva a másiktól, hiszen úgy érzem, megérdemelte. Na de végül elereszt, én pedig továbbra is igazán harciasan nézek rá... mindenesetre Demetrius magamra hagy, de csak egy kis időre és nemsokára már két szerencsétlennel tér vissza, akik a mai napunkat talán szebbé varázsolhatják majd. Csak elmosolyodom a humoron, majd hozzá is teszem.*
- Meg tudom érteni. *tetszik a kislány és máris tudom, hogy milyen terveim lesznek vele kapcsolatban, így nemsokára előbb a férfit akasztom a keresztre, majd végül a kislányt is magammal hozom, akinek felajánlom, hogy elmehet. Oh, hogy is mehetne el, mindez csak játék, soha nem fog már innen kiszabadulni, de először is meg kell próbálnia elmenekülni innen. Demetrius is rászól és úgy tűnik, hogy nem is ácsorog tovább, hanem sírva sorozza a késsel a másikat, akinek belei hamarosan kifelé indulnak, nem valami szép látvány, de hát nincs mit tenni. Viszont miután végzett és Demetrius a kislányhoz ér, csak kíváncsian figyelem a jelenetet, majd elveszem a kést, majd gyengéden végighúzom az arcán, így indul meg egy kis csík a piroskás, könny és véráztatta pofin. Ez után pedig felkapom és pillanatok alatt felteszem a keresztre.*
- Hazudtam. *jegyzem meg egyszerűen, majd még mielőtt bármit is tennék, elfordítom a fejét, majd fogaimat a nyakába mélyesztem. A kislány felnyög, én pedig élvezettel iszom édes vérét, hiszen szeretem a gyerekeket, nem is picit. Ajkam viszont véres lesz, nem vigyázok most a ruhámra se, nem érdekel, így lépek oda a másik elé, nem zavartatva magam, hogy ajkam két oldalán a kislány vére folyik lefelé arcomról.*
- Megkóstolod? *intek fejemmel a lány felé, miközben lassan a kezébe helyezem a kést. Nem, nem én fogom szórakoztatni, inkább mutassa meg ő nekem, hogy mennyire is kreatív.*
- Közös játszadozásról volt szó. *teszem még hozzá, majd pár perc múlva ott is hagyom és a férfihez sétálok, kinek kezét a könyökétől fogva letépem, majd amíg Demetrius játszadozik, addig én egy tűt és cérnát keresek, bizony ez a kislányra fog kerülni, még addig, amíg él, hogy lássa, mit teszek vele és szenvedjen tőle, de mégse ölöm még meg... oh, az még messze van.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-26, 6:57 pm

*A pofon nem sikerül úgy, ahogy azt a nő szerette volna, de azért eléri Demetrius arcát, aki tesz is egy kis megjegyzést, amire Willowtól is érkezik válasz.*
-Az elmúlt évszázadokban próbáltak már páran megölni. Sok sikert! *ebből a kis statisztikából és abból, hogy még mindig itt van jól érződik, mekkora sikerrel jártak, akik a fejét akarták. Annyi biztos, hogy már nem akarják, bá igazából azok már semmit nem akarnak. De ez a kis közjáték nem veszi kedvüket a játszadozástól, így Demetrius el is megy már fogolyért, majd hamarosan két áldozattal tér vissza. Még élnek ugyan, de mindez már csak idő kérdése, méghozzá nem is olyan túl sok időé. Willow máris a keresztre kötözi a férfit, majd a kislány kezébe ad egy kést, hogy azzal kínozza meg a másikat. Láthatóan a szöszi retteg, s nem tudja, mit is csináljon, de míg Willow kedvesen, ám vészjósló szavakkal bíztatja a lányt, addig Demetrius rádörren. A fiatal lány végül elveszti maga felett az irányítást, s zokogva szúrkálja halálra a kitépett nyelvű férfit, akit egyből ki is belez a művelettel. Na igen, például ezért nem rendezne be Demetrius egy ilyen helyiséget az ő szobájában. Jobb a piszkos munkát a megfelelő helyen elvégezni. Amikor viszont már elégnek tűnik, a férfi odalép a lányhoz és leállítja, majd Willowra pillant, aki aztán elveszi a lánykától a kést, végigkarcolja arcát, majd feldobja a keresztre, s ráveti magát a fiatal nyakra. Demetrius élvezettel nézi, ahogy vámpírtársa az éltető vért issza, oly mohón, hogy a ruhájára is folyik belőle. Egy idő után viszont Willow elszakad a lánytól, s vértől csöpögő ajkakkal lép Demetrius elé egy kérdéssel. A férfi kicsit elmosolyodik, majd mutatóujjával letörli a nő ajkáról a vért, amit aztán lenyal ujjáról, majd elmosolyodik.*
-Ki nem hagynám. *veti rá magát hevesen a lányka nyakára ott, ahol már Willow megharapta. Szorgosann inni kezdi a forró, édes és teljesen tiszta vért, közben pedig hallja a nő szavait. Mielőtt azonban még túl sokat inna, s megölné ezzel a lányt, hátrakapja fejét, majd az utolsó végigcsorduló vércsíkot lenyalja ajkáról. Miközben Willow a halott férfivel foglalkozik, Demetrius is játszadozni kezd. Az ajtóhoz sétál, amit kinyit a lány előtt, majd ismét elé lép.*
-Milyen közel van az az ajtó, ugye? Csak addig kéne eljutni, s várna a szabadság. Nem próbálod meg? *suttogja szinte a szőke lány füleibe, majd erősen a térdeire csap, amitől mindkét lába eltörik a lánynak. Ezután viszont leoldozza a keresztről, amiről huppanva ér földet, majd Willowra pillant.*
-Szerinted eljut az ajtóig? Talán mégis elengedhetnénk, ha sikerül neki. *vigyorodik el, de persze erről szó sincs, bár ennyi vérveszteséggel és törött lábakkal amúgy sem valószínű, hogy sokáig jutna a lány. Na meg, ahogy Demetrius látja, Willownak is vannak még tervei, amikről minden bizonnyal nem szívesen mondana le.*

//fagy//

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-27, 12:50 am

//olvad//

*Úgy tűnik, hogy akad egy kis nézeteltérésünk, de én ezt nem bánom, kifejezetten szórakoztatna, hogyha nem bántott volna meg az imént. Na de végül megérkezik a két áldozat, akikkel játszadozni is kezdünk, először a kislányt bíztatva arra, hogy kínozza meg a férfit, de kissé túlzásba viszi, így életét veszti és hogy miért nem állítottam meg? Élveztem, ez a szomorú igazság. Na de felkapom a törékeny testet és a másik keresztre tűzöm, majd erősen rá is cuppanok a nyakába, miközben élvezettel és őrült módon szívom magamba édes vérét, majd miután egy időre csillapította éhségemet, a férfihez lépek, így tekintetünk egy hosszú másodpercre találkozik és amikor ajkamhoz ér, kissé kinyitom számat, hogy többhöz férjen hozzá és bárcsak megcsókolna, annyira kívánom, de nem, neki ennyi elég és már a lány vérét is szívja. Csak lassan fordítom felé a fejem, úgy látszik, hogy tényleg nem érdeklem, így hát a férfival kezdek el foglalkozni, miközben mosollyal az arcomon nézem művét, miközben már alig marad vére a gyereknek és hamarosan törött térdekkel kúszik sikongatva, zokogva az ajtó felé, de félúton felmondja a szolgálatot, képtelen tovább menni. *
- Már biztosan nem. *felelem és már a gyermek fölött is termek, akit erősen megfogva Demetrius lábai elé dobok, de úgy, hogy háttal zuhanjon a földnek, majd már le is kapom róla mocskos ruháját és a csonkított végtagot leteszem mellé. Egy hegyes késsel felszakítom a két pici melle közötti részt, így engedve ki a húst is és élvezni a sikolyokat, majd beleillesztem a férfi könyökét és így kezdem el varrni, de a kislány sír, amennyi ereje még van, de már látszik rajta, hogy nincs teljesen ezen a világon. Miután végzek művemmel, egyik kezét kezembe veszem, majd lassacskán kezdem darabolni az ujjait, miközben tekintetem ismét őrültté és vészjóslóvá válik, majd miután azokkal végeztem, a szájába teszem, de ő már nem tud ellenkezni és hamarosan így leheli ki a lelkét, nagyon úgy tűnik, hogy törékeny teste nem bírta tovább.*
- Hogy mersz meghalni? Még nem végeztem veled. *förmedek rá, szinte kiabálva, idegesen, miközben egy akkor pofont vágok le neki, hogy nyaka is reccsen, az ujjak pedig már a földön kötnek ki.*
- Unalmasak, mind meghalnak, semmi élvezet nincs már bennük. *dühöngök még mindig, miközben a vámpírra se nézek, láthatóan teljesen kikeltem magamból, hogy mégis hogy képzelte azt, hogy meghal, még mielőtt kiszórakoztam volna magam.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-27, 1:18 am

*A férfi hamar kileheli a lelkét, hála a sokkot kapott kislánynak, aki elég sokszor vágja bele testébe a kést, így hát a vámpírpáros a másik áldozattal folytatja a játékot. Eleinte Willow csak elkapja, s vadul inni kezd belőle, amit aztán Demetrius is élvezettel csinál utána, hisz egy ilyen fiatal teremtés vére még édesebb. Viszont még a halál előtt elengedi a lánykát, s egy gonosz ajánlattal áll elő. Az ajtót kitárja, majd eltöri a fiatal lányka lábait, hogy úgy próbáljon meg elmenekülni. Szegény teremtés próbál is mászni a padlón, ahogy csak bír, de vére már alig maradt, s lábai sincsenek most túl sok hasznára, így nem jut sokáig, Willow pedig már fölötte is terem. Csak elkapja a lányt, s Demetrius elé hajítja.*
-Hát ez rossz hír... neked. De mi legalább tovább szórakozhatunk. *pillant a kisírt, szinte már üveges szemekbe egy gonosz kis mosollyal, majd csak nézi, ahogy Willow letépi a fiatal testről a ruhát. Elég fejletlen kis lányka ez még, de mivel a nő máris belemélyeszti a kést a mellkasába, s felvágja azt, már nem is lesz ennél fejlettebb. Demetrius érdeklődve figyeli Willow ügyködését, ahogy a nő a lány mellei közé varrja a férfi kezét, s kissé oldalra döntött fejjel tesz fel egy kérdést.*
-Ne érts félre, értékelem a művészetedet. De mi haszna egy plusz kéznek a mellek között? *érdeklődik, hisz a maga módján ő sem nevezhető éppen normálisnak, de a nő efajta elképzeléseit sosem értette. Volt már, mikor egész érdekes hullát talált valahol a kastélyban, amin látszott Willow munkássága, de volt, hogy számára teljesen érthetetlenül pakolt össze testrészeket a nő. Valószínűleg ezt ő sem fogja sohase teljesen megérteni vagy felfogni, de ő nem is az a varrogatós fajta. Viszont úgy tűnik, hogy a lányka idő közben kileheli a lelkét, mivel feje oldalra billen, Willow pedig dühkitörést kap.*
-Ó, a fenébe. Pedig olyan izgalmas volt. *rázza meg Demetrius is a fejét, majd csak hallgatja tovább a nő zsörtölődését.*
-Hisz tudod... szánalmas kis porhüvelyek, semmi többek. Túl hamar meghalnak, inkább előbb feladják, minthogy küzdenének egy kicsit tovább. *fűzi még hozzá, majd Willow elé sétál, lepillant rá, s kezét is felé nyújtja.*
-De ne aggódj. Van még belőlük pár a börtönben. És ahogy észrevettem, a szomszédos szigetet is elég sokan lakják. Van még bőven játékszer. *vigyorodik el kicsit, majd ha Willow is hagyja, akkor fel is húzza a nőt a földről. Egy pár pillanatig csak figyeli a szemeit, majd megszólal.*
-A hulláknak is van egy külön kialakított rész a szobádban, vagy azt hova tegyük? Ezeknek már nem vesszük hasznát. *talán egy kis vér még van mindkettőben, amit még kiihatnak, de azt azért még Demetrius sem hiszi, hogy a szobában akarná utána tartogatni őket Willow.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-27, 1:26 am

*A remekművemet már el is kezdem kialakítani, de amikor a mellek közé illesztem a férfi kezét, Demetrius érdeklődni kezd, én pedig fel is tekintek rá.*
- Hidd el, tudnád mire használni... vagy neked így tetszenek? *simítok végig a sajátjaimon, miközben kissé véres is lesz ruhám, de ez nem érdekel, csupán csak kíváncsian fürkészem a vámpír arcát, hogy vajon mit szól mindehhez. Amikor végzek a kézzel, még egy kis ideig kreatívkodok, de a lány hamar meghal, túl hamar, pedig még csak éppen hogy elkezdtem szórakozni vele... Amikor viszont Demetrius hangját hallom, majd elém sétál és kezét nyújtja, egyszer még lenézek a lányra, majd megcsóválom fejem és vékonyka kezemet az övébe helyezem, engedve, hogy felhúzzon és így lépek közelebb hozzá.*
- A szomszédos szigeten? Te jártál már ott? És mondd milyen? Ugye vannak ott mágusok? Annyira vágyom már egy aranyvérű ízére, oly csodálatos lehet, szinte már az ízére se emlékszem. *teljesen belemerülök saját képzelgésembe és még csak a kezemet se veszem el, legalábbis egy darabig, majd ez után eleresztem és elmosolyodom.*
- Mesélj el mindent! *mivel ez a kínzókamra szekció egy másik szobában található, nem a nappalimba, így hát kezemmel kifelé mutatok, hogy máshol folytassuk a beszélgetést.*
- Ezeket majd eltakarítják a szolgák. *és ha kisétáltunk, be is csukom magam mögött az ajtót és egy picit se zavartatva bújok ki csizmáimból, majd ruhámból, majd mindezek után meztelenre vetkőzök és minden cuccom a földön landol.*
- Remélem nem bánod, ha én közben letusolok. Túl véres lett a ruhám. *nézek le rá sajnálkozva, majd ez után sétálok be a fürdőbe, ahová remélem, hogy ő is követ és végre mesélni kezd, én pedig belépek a zuhanykabinba és már meg is engedem a forró vízet, hiszen hajam is véres lett, tehát nem árt egy teljes zuhany, de közben láthatóan a másikra is figyelek, miközben hamarosan kezembe veszem a habfürdőt és lassan fürdeni kezdek, nem elsietve semmit se.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-27, 1:55 am

*A nő belekezd művészi alkotásába, így a lányka mellei közé varrja a férfi letépett kezét, amire Demetrius rá is kérdez, hisz ő nem nagyon érti, mi ebben a ráció. Amikor viszont Willow válaszol, s végigsimít saját domborulatain, Demetrius csak bólint.*
-Igen, talán régimódi vagyok, de én jobb szeretem, ha minden a helyén van. Két kéz is elég, ha jól használja valaki és a melleknél számomra nincs rá szükség. *feleli, bár akkor már felkelti az érdeklődését a nő, így visszakérdez.*
-Miért, te mire használnád? *kérdi egy apró mosoly mellett, a kislány viszont hamarosan meghal Willow kezei közt, úgy tűnik, nem bírta tovább törékeny kis teste a szenvedést. A nő teljesen kiborul, hisz ő még játszadozni akart, de Demetrius megnyugtatja, hogy még rengeteg emberrel tud játszadozni, s kiélni rajtuk kreatív hajlamait, nem csak a kastélyban, de a szomszédos szigeten, Seol-on is. Legalábbis az a Nymphadora nevű lány így nevezte a szigetet. Úgy tűnik, ezzel nagyon érdekeset mondott a nőnek, mivel rögtön kérdezősködni is kezd. Egy ideig így nem is jut szóhoz a férfi, de mikor Willow abbahagyja az áradozást, csak lassan bólint egyet.*
-Igen, járta, ott két napja. Gondoltam átmegyek kicsit körbenézni, ha már ide kerültünk... *kezdi, majd mikor a nő elengedi kezét, csak odapillant, majd vissza a szép arcra.*
-Magam is meglepődtem azon, amivel ott találkoztam. De egy dolgot mondhatok... valóban csodálatos érzés volt végre ismét egy aranyvérű vérét inni. *a mondat végén egy kis huncutabb mosoly jelenik meg arcán, miközben a nő szemeibe mélyed. Tényleg nagyon felkelthette Willow érdeklődését, ami nem is csoda, így a kínzások után beszélgetni is akar, de távol ezektől a haszontalan halottaktól, így vissza is sétálnak a szobába.*
-Mindent tudni akarsz? *kérdez vissza, élvezve, hogy a nő számára nagyon értékes információi vannak, s csak rajta múlik, mikor és mennyit árul el belőlük. A hullák eltakarítására csak biccent egyet, a vetkőzés viszont kissé meglepi, még mindig nem szokta meg Willow közvetlenségét. Bár lépni se lép semmit, de nem is fordul el, mikor a nő meztelenre vetkőzik előtte, s kijelenti, hogy zuhanyozni megy.*
-Azt hiszem, nem csak a ruhád lett véres. *int fejével a dekoltázs felé, ami most oly gyönyörű, hisz nem csak önmagától szép, hanem rajta szárad annak a fiatal lánynak az édes vére. A vér, a lételem, a minden. Willow viszont hamarosan már be is sétál a fürdőbe, majd megnyitja a zuhanyt. Mivel Demetrius sem akar unatkozni, így lassan felkel, majd a nő után sétál, bent pedig a falnak támaszkodik, s előhúz egy cigarettát, hogy miközben mesél, rá is gyújtson egyre. Amikor ezzel megvan, bele is kezd a mesélésbe.*
-Két sziget van a szomszédban, de én csak az egyiken jártam. Seolnak hívják... pompás név. *nevet fel egy aprót, majd folytatja.*
-Egy kisváros fekszik el rajta, aminek Mystral a neve. A másik szigeten pedig egy iskola van. Telis tele csupa ínycsiklandozó máguspalántával. Viszont azt is megtudtam, hogy három igen erős mágus védi és tanítja őket, és ami azt illeti... ők sem riadnak vissza egy kis harctól. *kezdi meg a mesélést, de nem fog egy szuszra mindent elmondani, inkább csa szívja tovább a cigijét, miközben a zuhanyzó társát figyeli.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-27, 2:04 am

- Csupán csak játszadozásra, de akár dekorációra is jó. Mondjuk a saját testem így tökéletes, ezen semmit se változtatnék. *mosolyodom el, miközben már ki is sétálunk a nappaliba, de Demetrius érdekes dolgokat mesél, így hallgatom kíváncsian, időről-időre a szemeit figyelve, most már közbe se szólva, had meséljen. Amikor viszont hallom, hogy ivott egy aranyvérűből, hirtelen suhanok oda hozzá.*
- És hol van? Miért nem hoztad ide nekünk? Nem lehetsz ennyire irígy, hogy egyedül fogyasztottad el, értékes a vére, Darius mérges lesz, ha megtudja, mert van egy olyan sejtésem, hogy nem szóltál neki. *na de a ruháim már a földre is kerülnek, de még mielőtt elmennék zuhanyozni, bólintok egy aprót, hogy bizony mindenre kíváncsi vagyok, ahogy viszont rám néz, kellemes érzéssel tölt el, végre érzem, hogy tetszem neki és már a melleimet is figyeli, téve rá egy kisebb megjegyzést. Így még mielőtt besétálnék a fürdőbe, elé lépek, majd ismét végigsimítok két kerek domborulatom között.*
- Nem akarsz megkóstolni? *kérdezek rá kíváncsi mosollyal, mely egyben igen csak vonzó, szinte megbabonázó, mivel gyönyörű vagyok, na meg egyben véres is. Vajon mit fog erre mondani Demetrius? Mindenesetre ez az egész után a fürdőbe lépek, ahol kényelmesen meg is fürdök, majd hallgatom tovább a szavait.*
- Hmm, ezek szerint egy kész kincsesbánya ez a hely. De hogy érted a harcot drága Demetrius? Csak nem bántott egy kisgyerek? *lépek ki a zuhany alól, most már csak vízes testtel, hiszen bár a vért lemostam magamról, még mindig érezni mindenütt.*
- Biztosan még mindig érződik a véredben az aranyvérűé, had kóstoljam meg, csak egy kicsit. *most már teljesen közel simulok hozzá, remélhetőleg nem fogja zavarni, hogy vizes lesz meztelen testemtől, ajkam pedig a nyaka felé indul, nem kérdéses, hogy mit akarok, az előbb már mondtam.*

//fagy//

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-27, 11:10 pm

//olvad//

*A férfit érdekli, hogy Willow mire is használná azt a plusz kart a mellek között, ha már így említette, a választ hallgatva viszont csak lassan felel.*
-Igen... azt mindjárt gondoltam. *hiába hisz benne Willow, hogy művészet az, amit csinál az emberekkel, magát mégis meghagyja különös szemléletmódjában tökéletlen, ám ép ésszel nézve tökéletes formában. A beszélgetés viszont más vizekre evez, mikor Demetrius ejt pár szót a szomszédos szigetről, ami eléggé felkelti a nő érdeklődését, s hallani akarja a részleteket is. Visszatérve a hálószobába Demetrius mesélni is kezd, s azt is elárulja, hogy ivott egy aranyvérűből, bár többet nem árul el a lányról. Ahogy a nőt hallgatja eleinte kis mosoly ül ki arcára, viszont mikor Dariust hozza szóba, tekintete elkomorodik, s mérgesen csattan fel.*
-A pokolba Dariussal. Nem fogok rögtön futni hozzá, s beszámolni neki minden lépésemről. Ő is ugyanúgy átmehetett volna már körülnézni, ahogy én tettem. *morogja a férfi, hisz bár tiszteli Dariust, mert ő a vezetőjük, sőt, egyben teremtője is, de már nagyon unja, hogy csak az árnyékában élhet. Hiszen ő Darius legöregebb gyermeke, legalábbis az élők közül biztosan, már amennyire azt lehet mondani egy vámpírra, hogy élő.*
-Egyébként pedig nem öltem meg, csak ittam belőle. Pont azért, mert túl értékes, hogy egy evéssel elpazaroljam. *fűzi még hozzá, majd Willow szemeibe pillant.*
-Ha pedig idehozom, pár perc alatt szét lett volna tépve, mert mindenki őt akarta volna. Így volt a legjobb. *lehet, hogy ezzel még a nő nem fog egyetérteni, mivel Demetrius már akkor is ihatott a lányból, de mégis így a logikus. Közben viszont Willow meztelenre vetkőzik, hogy lezuhanyozzon, Demetrius pedig most szemügyre veszi a véres melleket, ami tetszik a nőnek, mivel a férfi elé sétál, s ismét végigsimít a mellek között. Demetrius egy pillanatra a formás keblekre néz, majd ismét Willow szemeibe.*
-Nem a fajtársaim vérére szomjazom, ahogyan tudtommal Te sem, drága Willow. *feleli Demetrius, viszont mielőtt elfordulhatna a nő gyorsan elkapja a kezét, közelebb húzza magához, s végignyal a mellek közti részen, majd ismét elengedi a másikat.*
-Ezt az édes vért viszont kár lenne elpocsékolni. *fűzi még hozzá, majd hamarosan Willow besétál a zuhany alá, s a fürdőbe Demetrius is követi, bár ő megáll a falnak támaszkodva, rágyújtva egy cigire, miközben tovább mesél.*
-Valóban az. A harcot pedig úgy értem, ahogy mondtam. Úgy tűnik, túlságosan ráijesztettem arra a lányra, ő pedig megtámadott valami varázslattal, ami feltépte az ingem és a mellkasom. Ezért haraptam meg, s jöttem rá, hogy aranyvérű. *a nő közben kiér a zuhany alól, majd továbbra sem takargatva magát lép oda Demetriushoz, majd simul rá, miközben pár szót elkotyog.*
-Mint mondtam, nem a fajtársak vérén élek, ahogy te sem. És nem szokásom etetőt játszani, ha aranyvérűből akarsz inni, vadássz le egyet a másik szigeten. *fordul szembe a nővel, így nem hagyva, hogy a nyakához férkőzzön a másik, aztán ismét a szája elé emeli a cigarettát, s szív belőle még egy slukkot.*
-Ha gondolod, ma vagy valamelyik nap átmehetünk kicsit körbenézni. Valamennyire ismerem már a járást. *fújja ki oldalra a füstöt, szemeit továbbra sem levéve a másikéról.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-28, 12:06 am

*Ahogy hallgatom szavait, egyre jobban felkelti az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, hogy mi minden történhetett vele, amikor a másik szigeten járt, mit látott, kikkel találkozott és amikor meghallom, hogy ivott egy aranyvérűből, irígység tölt el, majd már eszembe is jut teremtőm, Darius, kit meg is említek, viszont amikor Demetrius mérgesen rám rivall, csak kissé felvonom a szemöldökömet, úgy figyelem hosszan a férfit.*
- Szerintem át is ment. Viszont mivel ő a főnökünk, köteles vagy beszámolni neki. Remélem ezt te is tudod Demetrius, nem mondhatsz neki ellen, neki mindenhez joga van, akár ahhoz is, hogy megöljön minket és ha velem akarna szórakozni, arra se mondhatnék nemet. Én tudom, hogy hol a helyem, te neked se ártana. *szavaim nem bunkók, teljesen normális hangon mondom el neki mindezt, hogy végre megértse és felfogja, hogy miképpen is kellene ennek zajlania. *
- Szóval még él. És mennyire volt finom? És hogy nézett ki az áldozat? Csak, hogy tudjam, kinek a vérét keressem. *mosolyodom el, láthatóan érdeklődök az az ember iránt, akit Demetrius megkóstolt pár napja. *
- Amúgy meglehet, hogy tényleg nem élte volna túl, de legalább addig élveztük volna. Csak nem meg akarod védeni tőlünk? Még a végén azt hiszem, hogy puhány vagy. *mosolyodom el most már igen csak gonoszan, de ruháim hamarosan a földön kötnek ki, én pedig ismét magamat ajánlom és bár kaptam már nem egyszer visszautasítást, mégse akarom feladni, nem akarom beletörődni abba, hogy nincs nála esélyem. *
- Ez csak szórakozás a szentségit Demetrius! *rivallok most már rá, majd mérgesen meg is perdülök, de ekkor elkap és a melleim között nyal végig, de szemeim csak tűzesek maradnak, miközben kitépem kezemet a keze közül.*
- Ne játszadozz velem, ha nem kellek, akkor ne is nézz rám így. *mondom most már egyre mérgesebben, majd be is lépek a zuhany alá, ami kissé felfrissít és ismét rendbe tesz, így folytatjuk a beszélgetést, mintha mi sem történt volna az előbb. *
- Szóval lány... megkeresem és hidd el, meg fogom ölni, minden cseppjét kiélvezek majd és többé nem haraphatod majd meg. *nézek a szemeibe és sétálok ki a zuhany alól. Féltékeny lennék? Igen, meglehet, hogy az vagyok és amikor a vérét kérem és hozzá simulok, csupán csak ismét a visszautasítását hallom, mely már egyre jobban fáj, szinte felőröl az érzés, amiért nem kellek neki.*
- Én belőled akarok inni. Ennyire nem érdekellek, hiszen itt vagyok, bármikor odaadnám magam neked, te pedig mindig eltolsz és megalázol. Csak egy játék vagyok a számodra? Mert akkor miért nem játszol velem... *akadok ki ismét, miközben hajamba túrok és dühösen el is fordulok tőle. Ez most már egyre rosszabb és hogy együtt vadászni, nem tudom, fogalmam sincs, hogy mi lenne a legjobb, inkább lekapok egy fekete törölközőt, amelyet magam köré tekerek.*
- Inkább menj el! Majd még rátérünk a közös vadászatra, pillanatnyilag látni se akarlak. *oh dehogynem akarom látni, és érezni is, de most már túllőtt a célon, semmibe vesz, egyáltalán semmibe, én pedig teljesen hülyét csináltam magam előtte, hiszen nekem oly nagyon kell már és mióta, már magamból se emlékszem rá pontosan...*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-01-28, 12:42 am

*Egészen addig szívesen mesél, míg Willow ki nem ejti azt a bizonyos nevet, Dariusét, akinek ezt az életformát köszönheti, de mégis csak az árnyékában sínylődhet. Rá is rivall a nőre, aki továbbra is megőrizve hidegvérét próbálja rendre teremteni a másikat. A szavak viszont Dametriusnak mégis túl kioktatónak tűnnek, így továbbra is lángoló szemekkel pillant a nőre.*
-Én azt tudom, hol lenne már a helyem. *vág vissza, de persze ő is tudja, hogy be kell számolnia Demetriusnak, ő a szentségit, de még mennyire tudja. Nagyon nem rajong már teremtőjéért, de azt is tudja, hogy a kezében van az élete. S még csak elmenekülni se tudna előle -bár az nem is vall rá-, hisz Darius bármikor, bárhol megtalálná, hisz ő teremtette. Szerencsére viszont Willow nem említi tovább a másik vámpírt, inkább ismét Nymphadora felől érdeklődik, s a lány említése csillapítja Demetrius dühét.*
-Hogy mennyire finom? Olyan volt a vére, mint a folyékony tűz. Nehezen tudtam megállni, hogy ne szívjam csont szárazra, de tisztában vagyok az értékével, így, hogy úgy fejezzem ki magam, hagytam későbbre is. *feleli, majd az érdeklődésre elgondolkozik.*
-Egy fiatal, vörös hajú lány. Teljesen átlagos. *vágja rá, pedig egyáltalán nem átlagos, egy ilyen aranyvérű fiatal már oly rég jutott nekik, hogy abszolút nem lehet átlagosnak nevezni. Amikor viszont a férfi elárulja, hogy direkt hagyta életben a lányt azzal, hogy nem hozta ide, Willow beszól neki.*
-Egy percre próbálj már belegondolni a helyzetbe Willow. Mióta nem jutottunk aranyvérűhöz? Száz éve, talán kétszáz? Erre most találok egyet, s azt várod, hogy idehozzam, ahol a perc töredéke alatt halálát lelné? *kérdi, majd kicsit gúnyosan felnevet.*
-Persze, nagyon jó lenne mindenkinek... addig, míg meg nem hal, s vele a vére is örökre elvész. De így, hogy még él... folyamatos vértermelő, vagyis újra és újra lehet belőle inni. Érted már Willow? Nem mindig az adott pillanat számít, azt hittem, ezt már megtanultad ennyi év alatt. *hangja igen komoly, hisz ő valóban így látja jónak, Willow pedig közben levetkőzik, s egy harapást ajánl magából Demetriusnak, aki visszautasítja, ezzel ismételten sikerül kihoznia a sodrából a nőt. Amikor viszont utána elkapja, s lenyalja a fiatal szőkeség vérét a mellei közül, már Willow is ellenkezni kezd. Viszont Demetrius nem válaszol, csak kissé elmosolyodik a szavakra. A beszélgetést aztán a fürdőben folytatják tovább. A szavakkal melyeket Willow mond neki, nem igazán hatja meg, csak teljesen komolyan szól vissza ő is.*
-Valóban? És szerinted mit fog szólni Darius... *túlzón kihangsúlyozza a nevét a másiknak.* Ha netán ő az egyetlen aranyvérű a környéken, azt hiszed, büntetlenül megölheted, csak magadnak kisajátítva az összes vérét? Letépné a fejed, s úgy inná ki belőled a lány vérét. Ugye ezt te sem akarod drágám? *kérdi kissé gunyorosan, miközben a cigarettájába szív. A nő viszont lassan kisétál, Demetriushoz simul, s inni akar a véréből, de ezt a férfi nem hagyja. Ő szokott másokból inni, de őt nem szokták harapdálni. A nő szavaira viszont ismét csak egy kis mosoly ül ki arcára, miközben a tűzben izzó szemeket nézi.*
-Nocsak. Nemrég még azt mondtad, ne higgyem azt, hogy akkor kaplak meg, amikor akarlak. És most mégis? *hogy pofátlan-e? Igen, talán az, talán nagyon is az. De ismeri Willow-t, számára az emberek -és ezalatt a vámpírokat is érti- csak játékszerek, ebben az esetben viszont ő játszik a nővel, amit láthatóan már kevésbé visel jól Willow. Egy közös vadászattal még előáll Demetrius, viszont Willow inkább elküldi, úgy tűnik, sok volt belőle. Egy halvány mosollyal az ajkán figyeli a dühöngő nőt, majd végül lassan ellöki magát a faltól.*
-Ahogy akarod. *feleli röviden, majd megindul kifelé a fürdőből, de még mielőtt túl távol menne, visszafordul.*
-Köszönöm a kellemes időtöltést. Nagyon élveztem! *gonosz kis vigyor ül ki arcára, majd ismét előre fordul, s ahogy Willow kérte, inkább elmegy, vissza a saját szobájába.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-18, 12:56 am

*Szörnyű ez a nap. Akárcsak a tegnapi, és azt azt megelőző éjszaka. Mióta Demetrius azt az álmot látta, nem tud pihenni. Folyamatosan azon jár az agya, próbálva rájönni, van-e valami jelentése vagy üzenete, vagy hogy mit is kéne csinálnia. De eddig hiába tépődött rajta, így inkább a kínzókamrában élte ki magát, véresen, kegyetlenül megkínozva pár rabot, majd vérüket vette, hullájukat pedig csak az egyik sarokba hajította. Viszont most úgy döntött, felkeresi azt a nőt, aki szintén szerepelt álmában, bár csak névlegesen. Nem Nymphadorához megy most, hanem vámpírtársához, Willowhoz, hiszen beszélni akar vele. Bár régen nem volt ott, mikor Darius vérszajhának használta őt, de most mégis tud róla, hogyan is történt az egész, eleven képeket látott róla, csak éppen most az ő aranyvérűje volt Willow helyén. Úgy érzi, erről beszélnie kell vele, így a kínzókamrából egyenest a nő lakosztályához sétál, nem törődve vele, hogy hány helyen folyik róla áldozatai vére. Öltözéke amúgy egy fekete ing és nadrág, ugyanilyen színű bőrcipővel, de látszik rajta, hogy ziláltabb, mint ahogyan ki szokott nézni, s arcán a fáradtság jelei is látszanak. Nem csoda, hisz az elmúlt két napban szinte semmit nem aludt, pedig pokoli hosszúak a nappalok egy vámpír számára. Legfőképp így nyáron, mikor az az átkozott nap is később tűnik el az égről, átadva helyét a holdnak és a sötét éjszakának. Amikor eléri a megfelelő ajtót, csak hangosan kopogtat rajta, majd egy mély sóhaj mellett, kissé idegesen várakozik, hogy az kitáruljon előtte, már ha a nő éppen itt van, s nem támadt kedve valamerre csavarogni.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-18, 1:04 am

*A mai nap még csak nemrég kezdődött a számomra és inkább csak saját mulatásom végett vagyok még mindig a szobámban, régi holmijaim előtt, kissé táncolva is a halk zenére, de amikor kopogást hallok, hirtelen kapom oda a fejem és pillantom meg az ajtót. Vajon ki lehet az? Nem szoktak hozzám olyan sűrűn vendégek jönni, de már az ajtónál is termek, amelyet rögvest kitárok Demetrius előtt. Egy hosszú, fekete nadrág van rajtam, amely bőrből készült, akár csak a felső top, amely még rajtam található. Lábaimon egyébként kényelmes csizma foglal helyet, hajam pedig copfba összefogva van jelen pillanatban.*
- Demetrius! *mondom ki a nevét, de eszembe jutnak a vitáink, viszont az arca, olyan fáradtnak néz ki. Az már meg se lep, hogy véres, bár úgy tudtam, hogy tisztábban eszik ő, mint ahogy most kinéz, de nem nézelődöm soká, inkább arrébb állok, hiszen ha akar, bejöhet hozzám, ezt ő is nagyon jól tudja.*
- Miben tudok segíteni? *csak úgy bizonyára nem hiányol, valamit akar tőlem, ezt már megszoktam, így ha besétál, csak becsukom mögötte az ajtót, majd lassan elé sétálok, így nézve hát a szemeibe is.*
- Gondterheltnek látszol, mi aggaszt? *tudakolózok tőle és legszívesebben végigsimítanék hófehér arcán, de jogom nincs hozzá és csak ismét én járnám meg. Nem, még egyszer nem fogok hülyét csinálni magamból, ő fölöttem áll, idősebb és erősebb is és már elégszer visszautasított, nem fogok ismét az ő kedvére játszani és megalázni saját magam.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-18, 1:25 am

*Az ideges vérontásnak egy gondolat vet véget, s Demetrius el is dönti, hogy akkor már felkeresi Willow-t, hisz talán vele meg tudná beszélni ezt a furcsa, és igencsak idegesítő álmot. Így sétál fel végül a nő szobájáig, nem foglalkozva a vérrel vagy a tisztálkodással, hisz vámpírok, náluk ez megszokott. Nem sokkal a kopogtatás után ki is tárul az ajtó, s a férfi megpillantja mögötte a talig bőrbe öltözött csinos nőt, nevének hallatára viszont csak biccent egyet. Elég hallgatagnak tűnhet most a férfi, emellett pedig rosszkedvűnek és fáradtnak is, de Willow vélreáll az ajtóból, s egy kérdés mellett engedi beljebb társát.*
-Beszélnem kell veled. *ad rövid, s talán túl egyértelmű választ a vámpír, miközben lassan besétál, hisz egyértelmű, hogy nem véletlenül kereste fel most társát. Ő nem az a fajta, aki csak úgy átugrik kicsit trécselni, mert éppen unatkozik. Mikor már bent van, tesz még pár lassú lépést előre, csak a szemközti falat bámulva, de pár pillanat múlva ismét Willow áll előtte, a szemeibe nézve, egy újabb kérdést feltéve, mire Demetriusból egy mély sóhaj tör fel. Pár pillanatig még csak figyeli a nő szemeit, majd lassan beszélni kezd.*
-Két napja... volt egy álmom. Az az, ami aggaszt. *feleli végül, de nem tud megmaradni csak így egy helyben, így ellép Willow mellett, s lassú léptekkel sétál arrébb, csak hogy mozogjon, s ezzel is csináljon valamit.*
-Gyűlölöm Dariust! És nem elég, hogy időnként ébren el kell viselnem a képét, már álmomban sem hagy nyugodni. *morogja maga elé, de ezután ismét elhallgat, s csak magában forrong tovább. Nem csoda, hisz ha olyan könnyen menne a mesélés, már két nappal ezelőtt felkereste volna a nőt, de csak most tette meg, de talán Willow már ismeri eléggé ahhoz, hogy tudja, hogyan kezelje.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-18, 1:31 am

*Igazán meglep a hirtelen társaság és más esetben örülnék neki, de ahogy most Demetrius fest, az nem teljesen önmaga. Ismerem már annyira és bár kegyetlen vérszívó, szokott adni a külső megjelenésre. Mindenesetre egy apró bólintással fogadom szavait, hiszen itt vagyok, beszélhet velem és már be is engedem, hogy elmondhatja, mi a baja. Elég sokat mászkál, így nem vagyok rest elé lépni és úgy érdeklődve tovább tőle, de amikor belekezd, kissé felnevetek.*
- Egy álom miatt vagy így kiakadva? Az álmok nem tükrözik a valóságot, legalábbis a mi életünkben nem. *egyértelműen viccesnek találom a helyzetet, hogy a nagy Demetrius így ki van akadva egy rossz álom miatt, de amikor hallom, hogy Dariusról volt szó, el is hallgatok, hiszen én se örülnék neki, hogyha még az álmaimba is beférkőzne. Csak mellé lépek lassan, majd gyengéden megfogom a kezét, úgy próbálom ismét felvenni vele a szemkontaktust.*
- Ugyan már Demetrius, ez csak egy álom volt. Ha akarod, meséld el, de nyugodj meg. Ha gondolod, csinálok neked egy fürdőt vagy amit szeretnél. *próbálkozom kedvesnek tűnni, hiszen még mindig tartok tőle részben, de tisztelem is, viszont a szeretetemnek is muszáj átalakulnia, így gyengéden a fürdő felé próbálom meg húzni, hátha beleegyezik egy fürdésbe, főleg, mivel tiszta vér mindenhol és ez talán zavarja, bár... engem nem szokott, de ő nem én vagyok.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-18, 1:49 am

*Amikor be lesz hívva a vámpír, csak lassan besétál a szobába, de még mielőtt túl sokáig lépkedhetne, Willow ismét előtte terem, így állítva meg, s kérdezve rá arra, hogy miről is akar beszélni vele a férfi. Amikor viszont Demetrius elárulja, hogy a múltkori álma aggasztja, a nő pedig kineveti, arcvonásai csak még keményebbé válnak, s inkább ellép Willow mellett, hogy tovább sétálhasson.*
-Nem egy álom miatt. Hanem ez az álom miatt. *feleli hűvösen, majd még hozzáfűzi a kioktatásra.*
-Én is jól tudom. De ez túl valóságos volt. *még azt is elárulja, hogy Darius volt benne, s úgy tűnik, így már Willow is kezdi felfogni, miért is akadt ki annyira Demetrius, bár az igazi okról még továbbra sincs semmi fogalma. Viszont lassan a férfi mellé lép, s kezét megfogva próbálja meg lehiggasztani a másikat. A szavakat hallgatva lassan a vámpír is társa szemeibe pillant, majd csak végigtekint magán, s ismét vissza a zöld szempárba.*
-Mióta zavar téged a vér? *teszi fel kérdését, bár azt ő is elismeri, hogy normál esetben nem így szokott kinézni. Érzi a húzást is a fürdő felé, de csak egyet lép oldalra, s inkább visszatér az álomra.*
-Rólad is szólt az álom, és tudom, hogy ez nem csak egy sima álom volt. Jobban gyűlölöm azóta Dariust, mint máskor. *tekintetén is láthatja Willow, hogy bár fáradt, de ég a gyűlölettől.*
-Láttam, mit művelt veled, bár most nem te voltál abban a szerepben. *ha a nő még mindig fogja a karját, érezheti, ahogy az izmai megfeszülnek a férfinek, s pár vércsepp is a padlóra csöpög, ahogy Demetrius körmei a saját tenyerébe vájnak.*

» Demetrius lakosztálya
» Noel lakosztálya
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya