Ian Branson szobája

Tárgy: Ian Branson szobája 2014-05-03, 9:44 pm

Leírás majd később.

Tárgy: Re: Ian Branson szobája 2014-05-03, 10:01 pm

//NRT: Elisaveta és Ian - 2014.03.10.
Előzmény//

Furcsa játékot űz ez a lány, nem is értem, hogy honnan veszi erre az egészre a bátorságot. Méghogy én, egy ízig-vérig férfi ne lennék képes zavarba hozni őt? Persze eleinte csak finoman puhatolózom, nem ismerem őt, se pedig a határait, így vonom magamhoz egy finom csók erejéig, amelyet még viszonoz is a kicsike. Számomra is nagyon jól esik, szóval meg is cirógatom picit, adva az élvezeteknek, egészen addig, amíg el nem kell őt eresztenem.
- Én csak örülök, hogyha élvezted drágám. – kacsintok rá jókedvűen,majd pedig jöhet akkor a nagy megállapodás. Nem fog megsértődni, bármit is teszek, én pedig kihívásnak fogom fel ezt az egészet. Zavarta tudom hozni, hogyha akarom, bár nem terveztem azt, hogy ennyire gonosz leszek vele, de ha erre vágyik, nincs mese. Kezet fogunk, így pecsételve meg az alkut, majd pedig hagyom, hogy előre sétáljon, hiszen így számomra egyszerűbb lesz a dolog. Jobb biztosra menni, hiszen lehet, hogy ügyes boszi és kivédené a támadásomat, így viszont nem teszi, tehát a ruhák szétszakadnak, megadva magukat nekem, így a gyönyörű, hófehér test tekintetem elé kerül. Ahogy a csodálatos, vörös tincsek Elisa hátán és gerincén omlanak végig, iszonyatosan izgató, akár csak formás feneke és… igen, lassan meg fog fordulni és láthatom előről is. Megvédhetném az itteniek ellen, hogy ne bámulják, mégse teszem, a fogadás az fogadás és legalább most már megtanulja, hogy én ezt mindig komolyan veszem és bármi áron teljesítem, hogy én nyerhessek.
- Igen, tudom, de megérte. – nekem legalábbis nagyon is megérte, ezért a látványért biztosan, főleg, amikor szembefordul és azok a kerek keblek is elém kerülnek és mint látom, a rózsaszín bimbóknak sincs melegük. A szép arc pirospozsgás és odalent is igazán kedvemre való, így nézem hosszú ideig, szinte hipnotizálva, mert ez tényleg iszonyatosan édes. Zavarban van, úgy áll előttem, mint akire szüksége van és hát valljuk be, amikor én egy lánnyal lefekszem, akkor nem szokott így viselkedni, szóval ez nekem mindenképpen egy olyan plusz, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni és csak a kérése rángat vissza a valóságba. Meg is indulok felé, de nem mondok most már semmit, csak kezem finoman megérinti vállát és egészen a szobámba viszem őt, ott biztonságban lesz, bár ki tudja, talán félni fog tőlem. Pár másodperc és a kellemes meleg falak között találhatja magát a kék és ezüst színű szobában, amely szép tágas és akad itt minden, tehát hatalmas ágy, szekrények, puha szőnyege – amelyre le is csüccsen hamar -, egy kisebb sarok a gyönyörű famulusomnak és személyes tárgyak is dögivel. Figyelem, ahogy rögtön helyet is foglal, miközben pálcámat lassan visszacsúsztatom övemhez, majd lerúgom cipőimet – hiszen azokra már nem lesz szükségem -, és lassan felé sétálok, majd leguggolok mellé, és finoman végigsimítok most gerince mentén. Oly védtelen most…
- Tudod, most, hogy így látlak itt, magamnál… nagyon sok minden megfordul a fejemben, hogy mit is szeretnék Tőled. – hangom halkabb, hiszen közel vagyok hozzá és nemsokára másik kezem lassan álla alá csúszik, így vonom magamra tekintetét, majd ismét egy édes csókot lehelek puha ajkára, amit ha hagy, el is húzok, hogy legyen időnk ismerkedni, de kezem, amelyik eddig a hátát fogta, finoman a meztelen fenékre téved, annyira, amennyire tudok az ülésnek hála. Vajon mit fog szólni közeledésemhez?

» A szükség szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Azrael szobája
» Theodore Morderston szobája