Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2011-08-02, 10:47 pm

*A fiú csodálkozása hallatára ismét elmosolyodom. Sokan nem nézik ki belőlem, hogy imádom az extrém sportokat, de azt hittem, itt azért elhiszik.*
-Igen, nagyon jó érzés, amikor túlteng benned az adrenalin. *Mondom nevetve, miközben szorgalmasan tekerek, hogy minél több zsírt elégessek.*
-Igen, én is nagyon szeretem. Unalmas is lenne állandóan a kastélyban. *Mondom mosolyogva, hiszen nem lenne valami jó egész évben a falak között kuksolni és várni a szünetet.*
-Igen, miután vége lett a bálnak rögtön meggyógyítottak és ki is engedtek, de azért még nem szabadott megterhelnem, így csak most tudtam jönni edzeni. *Mondom egy kissé fintorogva, hiszen azóta nagyon is jól van a lábam és ezt a bál előtt is igazán megcsinálhatták volna.*
-Hallottam, milyen szép volt. Remélem a következő is ilyen jó lesz. *Mosolyodom el, hiszen a következőre még négy törött végtaggal is elmegyek.*
-Igen, ismerem. Én is oltottam vele már a szomjamat. *Kacsintok vissza a fiúra, hiszen eszembe jut, amikor egyik este a Véres hajnalban dumcsiztunk Serafinaval egy kevés vajsör és bor után.*
-Nagyon kedves lány. Amúgy sok embert ismersz már? *Kérdem mosolyogva a fiút miközben egyre erősebbre állítom a szobabiciklit és rendületlenül tekerek.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-08-02, 10:57 pm

~Ez a lány beszívott, hogy ilyen sokat mosolyog? Adhatna nekem is a cuccból.~ *gondolom, hiszen most valahogy nincs túl jó kedvem, ezért jól esik a társaság. A válaszaira csak egyetértően bólogatok, hamarosan befejezem az utolsó gyakorlatot is. *
-Akkor még szerencséd van, így is elég hamar felépültél, legközelebb vigyázz, nehogy még jobban összetörd magad. *kár is lenne ilyen formás testet összetörni. Kicsit megtörülközök, mert elég izzasztó ez az edzés.*
-Magam is meglepődtem, a magiszterek igazán kitettek magukért. Mindenképp' ott leszek az összesen, kár lenne egyet is kihagyni. Most Serafina kerül szóba, és ez kissé felvidít.*
-Na fene, akkor már ketten oltottuk vele a szomjunkat. Igen, nagyon kedves, igazi kincs az ilyen manapság. préselem ki a szavakat, miközben az utolsó előtti sorozatot csinálom a gyakorlatból.*
-Áh, alig ismerek valakit. Monával egyszer találkoztam, ő osztott be. Aztán Vixilien hogyishívjákkal találkoztam a második nap, de nem alakult valami fényesen az esténk. Na és persze Serafina, ma pedig veled. Összeszámolva ez négy lány. Gondolom te azért nagyobb ismerettségnek örvendesz. *feltételezem, majd nekilátok az utolsó gyakorlatnak.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-08-02, 11:06 pm

*A fiú jótanácsára csak elmosolyodom, hiszen nem áll szándékomban még jobban összetörni magam.*
-Igen, nagyon szerencsés vagyok és igyekszem vigyázni is magamra. *Mondom, ám a mondatom végét inkább nem mondom ki.*
~Bár ez sziklamászás közben elég nehéz feladat.~ *Mosolyodom el, majd továbbra is lelkesen tekerek.*
-Ezentúl én is ott szeretnék lenni az összesen, hacsak nem leszek mindig ilyen szerencsétlen. *Mondom kissé elszontyolódva, így jól is esik, amikor elterelődik a szó Serafinara. A fiú válaszára csak elmosolyodom és bólintok, hogy egyet értek, de nem nagyon firtatom tovább a dolgot, hiszen itt már többet sejtek puszta ismeretségnél, és nem szeretnék nagyon belefolyni a dolgokba.*
-Egy kicsivel több embert ismerek már, de régebb óta is vagyok itt. *Mondom elmosolyodva, majd lassan lekászálódom a bicikliről és a törölközőm felé indulok, mely alatt egy üveg víz is lapul, majd nagyokat kortyolok a frissítő italból, és most a fiút figyelem, ahogyan tovább edz. Mindig is szerettem nézni az embereket edzés közben, bár őszintén szólva nem tudnám megmondani, mit találtam érdekesnek benne.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-08-02, 11:25 pm

-Jól is teszed, a hegyeken egy rossz lépés és.. *inkább nem folytatom, mindketten tudjuk, hogy mire gondolok most. Közben folytatom a már megkezdett utolsó gyakorlatot, de a lányra figyelek. Szóba kerül a bál, Serafina, és a kastélyon belüli ismeretségek. *
-Hát remélem én is több ismerősre fogok majd szert tenni a későbbiekben. *reménykedem, és közben már az utolsó sorozatot csinálom a gyakorlatból. A lány úgy látom végzett a mai edzéstervével, és készül a visszaútra. *
~Tizennyolc, tizenkilenc, ezaz még egy Scott, húsz!.~ *számolom magamban a gyakorlat utolsó lendítéseit, majd mikor végzek, egy nagyon szusszanok, aztán elégedetten mustrálom, hogy elfáradtam, a kezem jól beállt, de olyan durván, hogy még az ereim is megdagadtak. Sok testépítőnek van nagyobb ere, mint az én karom, de szerintem ez kicsit ronda. Látszódjon az izom és kész. Visszapakolom a súlyokat a helyükre, majd a rudat is, és megtörölközöm, majd a lányra sandítok.*
-Nos én végeztem, és ahogy látom te is így állsz. Akkor tehát azt javaslom, hogy induljunk vissza a főépületbe. Mégegyszer örülök, hogy megismerhettelek. Majd odaállok az ajtóhoz, és a kezemmel mutatom, hogy lányok előre.*
-Csak ön után!

Tárgy: Re: Konditerem 2011-08-02, 11:32 pm

*Sokszor hallottam anyától is a fiú szájából elhangzó mondatot, így igazából nem hat meg. Szeretek sziklát mászni, és tudom mik a veszélyei, de egyszerűen nem érdekel. Az én bajom lesz ha egyszer leesem valahonnan és jó alaposan összetöröm a csinos pofikám.*
-Nyugi, itt mindenki nagyon barátságos, úgyhogy sok barátod lesz. *Mondom egy biztató mosollyal az arcomon, hiszen tényleg komolyan is gondolom amit mondtam. Mikor aztán végeztem az edzéssel még egy kicsit figyelem a fiút, majd hamarosan befejezi ő is, és elpakolja a súlyokat, miközben én a vállamra terítem a törölközőm.*
-Jó ötlet. Én is örülök, hogy megismerhettelek. *Mondom egy mosollyal az arcomon, majd amikor a fiú utat enged, gyorsan kilépek az ajtón.*
-Köszönöm, uram. *Mondom nevetve, majd elindulok a déli torony irányába egyenesen a tigrisszem háló fürdőszobáját megcélozva.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 4:48 pm

*Ritkán vagyok beteg, főleg nyáron, de sikeresen elkaptam valami nyavalyát ne kérdezzétek honnan. Nem néztem az időt, de kb két hétig alig mozdultam ki a szobámból, azon belül is az ágyból. Nagyon ágynak döntött valami, de most már teljesen egészségesnek érzem magam, szóval itt az ideje kicsit sportolni, mert a végén még izmaim petyhüdtek lesznek, az meg hát egyértelműen nem jó.
Fel is veszem az egyik régi kopottas sötétkék melegítőalsómat, egy egyszerű fehér trikót, majd a lábamra edzőcipőt húzok, és az Óceán alatti barlangrendszer felé veszem az irányt, hol a konditerem van. Előtte még a konyhába is beugrok, egy palack vízért, majd mikor ez is megvan, belépek az említett helyiségbe.
Legelőször a futógéphez megyek egy kis bemelegítő kocogás céljából. Picit előtte végzek pár nyújtó mozdulatot, hiszen nem akarom hogy az izmaim bedurranjanak, majd ha mindezzel végeztem, akkor felállok a gépre, bekapcsolom, majd futni kezdek. Légzésre ügyelek, mert az fontos, és az iPodomból zene szól. Nincs bedugva a fülhallgató, hiszen egyedül vagyok, max ha jön valaki, akkor berakom a füleseket.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 5:01 pm

* Ma úgy ébredtem, hogy tök tunyának éreztem magam, így nem is kérdés, hogy merre is fogok látogatni. Hála égnek a bokám is jobban van már, így nincs mi megakadályozhatna benne. Szerencsére a minap hallottam, hogy merre van a konditerem, ezért remélhetőleg oda is találok. A hajam most felkötöm és felöltözöm, majd el is hagyom a Cruorist.
A folyosókon lehet hallani, hogy a hosszú szárú fekete converse cipőmben sietek le, egészen az alagsorig, hol elvileg megtalálom a termet. A folyosó elején még megállok egy kicsit, hogy rájöjjek, innen merre. Nem vagyok teljesen képben, ezért találomra indulok el valamerre, mire később kiderül, hogy az nem az az út, ezért vissza is fordulok, hogy a másik irányt vehessem célba.
Meg is találom nagy nehezen, ezért mosolyogva lépek be, majd mikor meglátom az ismerős srácot a futópadnál már vigyorgok. Közelebb megyek hozzá hangtalanul.*
- Meg ne ijedj! * mondom alap hangon, majd ezzel párhuzamosan bele is csípek egy kicsit a két oldalába. Lehet, sőt biztos, hogy ki fog akadni, de nem tehetek róla, a késztetés a hibás.*

Ruha

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 5:13 pm

*A betegséget legyűrve a konditerem felé igyekszem, hogy rendbe hozzam magamat, mert ellustultam ebben a néhány ágyat nyomós napban. A helyiségbe belépve a futópad az első célom, min el is kezdek csak lazán kocogni, miután zenét is kapcsoltam. Ha megy a zene sokkal jobb futni, ilyenkor nem is igazán koncentrálok másra, így lehet az, hogy nem szúrom ki a szőke leányzót, ki csatlakozott hozzám a konditeremben, csak akkor veszem észre, hogy én bizony nem vagyok egyedül, mikor az oldalamba csípnek, amit nagyon nem szeretek.*
- Hé mégis mit képzelsz? *kiáltok fel, egyrészt a kicsi idegességtől, mi elkapott, másrészt mert a zene se szól épp túl halkan. A másik felé fordulok, ekkor szúrom ki, hogy az "orvtámadómat" ismerem. Brianne az, akivel a múltkor valami víz mellett futottunk össze, hol a bokáját is megrándította, úgy kellett visszatámogatni az iskolába.*
- Ja, te vagy az... Nem túl jó ötlet eképp felhívni magadra a figyelmemet, mert a végén te jársz rosszabbul. *mondom komoly hangon, és minden szavam igaz, tudnának mesélni páran még régről. No de a zenét lehalkítom, és a futógépet is kikapcsolom. Jó 20 perce futok már, szóval ebből egyelőre elég. Homlokomon, és karomon, de igazából egész testemen izzadtságcseppek gyöngyöznek, de mit vár az ember attól, aki mozog? Nem is fektetek erre túl nagy hangsúlyt, inkább az egyik pillangó géphez ülök, hol a vállamat és a mellkasomat fogom megdolgoztatni. Közben annyira bunkó se akarok lenni, ezért egy kérdést intézek a lány felé.*
- Lábad jobban van? *kérdezem, közben pedig elkezdem a gyakorlatot.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 5:26 pm

* Mit ad isten, most sem leszek egyedül, bár lehet jobb lenne, tekintve a kissé döcögősre sikeredett ismertségünket a sráccal, bár akkor is én voltam túlpörögve. Most nem vagyok, csak épp a késztetés hozza ki belőlem, hogy azt tegyem, amit teszek.*
- Héj, bocsi na, azért meg ne egyél. * mosolygok egy kicsit visszafogottabban, mert azért mégse akarom kihúzni nála a gyufát. Szóvá is teszi azt, amire már rájöttem.*
- Ok..ké * bólintok egy nagyot, azzal is jelezve, hogy felfogtam, ilyet többet ne. * - Na és akkor legközelebb, hogy hívjam fel a figyelmed? Lengessek táblát? * ezt valahogy nem hagyhattam ki, muszáj volt, végül is tényleg nem tudom, hogy csináljam, de majd egyszer csak rájövök. *
- Most miért halkítottad le? Tök jó volt. * mosolyodok el egy picit, de tényleg nem tetszik, hogy lehalkította. Elmegy valami másik izéhez, és én is vele tartok, majd elülök a földre vele szembe. Lábaimat felhúzom, és át is karolom azokat, mikor is kapok egy kérdést. *
- Ahha már sokkal jobban. Tulajdonképp azóta is kiment már egyszer. * vigyorodok el, mikor is eszembe jut, hogy annál a fura várnál is tanyáztam egy nagyot, akkor Alexander segített. A Cruorisos pasik, szinte már úriemberek. *
- Miért edzel még mindig, szerintem már így is tök jól nézel ki... azaz ezt szokták mondani, ha jók az izmaid nem... mármint.... uhh hagyjuk. * mosolyodok el kínosan, és a nyakam is rátenném, hogy egy picit el is pirultam, de nem gáz, túlélem. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 5:47 pm

*Háztársam nem túl jó módon jelzi, hogy ő bizony megérkezett, mert az oldalamba csíp, mit utálok, és ezt nem vagyok rest közölni vele.*
- Na jó egye fene most az egyszer megkímélem az életed, de csak mert nem vagyok éhes. *közlöm nagylelkűen, és egy halvány vigyort is megeresztek.*
- Elég, ha megszólítasz. Tudod, van nevem is, ahogy mindenkinek. *mondom, mintha öt éves lenne, de igazából kicsit cukkolva is. Hiába, ilyen a stílusom, de erre valószínűleg már a másik is rájött. Mindenesetre ahogy elképzelem, hogy mondjuk egy STOP táblával hadonászik előttem, elmosolyodok.*
- Ja bocs, gondoltam így halljuk egymás hangját, de ha gondolod, jelbeszéddel is kommunikálhatunk, vagy majd a másik szájáról olvasunk. Vaagy, nem beszélünk, nekem mindegy. *vonom meg a vállamat, és újra az iPod felé nyúlok, és hangosítok rajta, bár eddig se volt olyan nagyon halk, de most már rendesen visszhangzik tőle a konditerem. Időközben a futópadot hanyagolni kezdem, és a felső testemre gyúrok egy picit az erre kialakított gépen, miközben Brianne lába iránt érdeklődöm, hiszen legutóbbi találkozásunk alkalmával megrándította.*
- Ha így folytatod, a végén nem tudsz majd ráállni, és amputálják majd. *figyelmeztetem, de aztán el is mosolyodom kicsit, hiszen erre mondjuk elég kicsi az esély. A következő megjegyzésén pislogok párat, hiszen nem vártam tőle ilyet, majd a mondat elhangzása után bekövetkező zavaron felnevetek.*
- Ebből már nem jössz ki jól, azt ugye tudod? *kérdezem még mindig vigyorogva.*
- Lényeg az, hogy tetszik a testem, értem één. *segítem ki nagylelkűen, de kicsit gúnyolódva is. Nem vagyok egy nagyképű gyerek, de hát a testem tényleg izmos, ami a lányoknak általában bejön, és azt is mondták, hogy nem vagyok egy ronda srác, szóval talán nem emiatt nem volt még barátnőm. Igazából annyira nem is vágyom rá, majd jön az ha akar, nem hajkurászom én a szerelmet mint a nyálas filmekben a cicafiúk. Szánalmas... na de kicsit elkalandoztak a gondolataim, és a kezem is megállt a gyakorlat közben, így újra nekiállok a kart jobbra-balra húzni, majd kis súlyt teszek rá, hogy nehezebb legyen.*
- Egyébként azért edzek, mert különben egy idő után eltűnnének az izmaim, és nem lenne más a testem mint egy nagy rakás lógó bőr, az meg hát enyhén szólva undorító... *jegyzem meg, és fintorgok is talán egy kicsit, hiszen eszembe jutnak a képek, amiken egykori testépítők voltak azután, hogy abbahagyták a testmozgást.*
- Amúgy te nem azért jöttél, hogy edz? Vagy a földön üléssel a seggizmokat akarod megtornáztatni? *cukkolom kicsit a lányt.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 6:03 pm

* A megérkezésem zajos sikert arat, mármint Bruno, igen megjegyeztem a nevét, rám is kiált, amit persze megértek, de hát na, szokásom poénkodni. *
- Ó, köszönöm. Hogyan is hálálhatnám meg? * sóhajtok fel a végén színpadiasan, majd el is nevetem magam. Bizony, nem érdekel, ha megint hülyének néz, jó kedvem van, ez van, csak azért sajnálom egy kicsit, hogy megint rázúdítom magam. *
- Ja tényleg! Hogy is hívnak. * teszek úgy, mintha annyira törném a fejem, hogy az tyű, holott tudom ám a nevét, ezt a vigyorom is mutatja. Lehalkítja a zenét, ami nekem nem tetszik, és szóvá is teszem. *
- Na jó, ott a pont na, de nézd el nekem szőke vagyok. * vigyorodok el, hisz tényleg igaza van, de akkor is tetszik a zene, na mindegy. Hamarosan már egy másik gépnél kötünk ki. Azaz Bruno köt ki a gépnél, én a földön ülök előtte, ami most pont jó.*
- A ráállás még oké, de nem hiszem, hogy amputálnák, és amúgy se esek el mindig.. ... csak mostanában. * vallom be, de a mosoly csak nem szűnik ám meg. Tényleg marha jó kedvem van, hát még ilyet. Meg is jegyzem, hogy nem kellene már edzenie, és ki hitte volna, hogy erre is én faragok rá. *
- Tudom. * játszom meg, hogy puffogok, és hozzá is vágok egy törcsit, mi a mellettem levő gépen volt. Még szerencse, hogy lehet itt ilyeneket találni. *
- Fejezd már be, amúgy se ezt mondtam. * vigyorodok el végre én is, és örülök, hogy vissza tudok egy picit vágni neki. Most legszívesebben még a nyelvem is kinyújtanám, de nem teszem meg. *
- Na ebben igazad. * rá se néznék egy olyan pasira, bár eddig se néztem rá nagyon senkire úúúúgy. Felesleges, minek pasi? Állítólag csak a gond van velük, nekem meg nem kell gond. *
- Pontosan. * vigyorgok rá, kár hogy ez nekem nem jutott az eszembe. *- Amúgy, de azért jöttem, csak aztán elszállt az ihlet. * vonom meg a vállaim vigyorogva. Most már tényleg nem érzek késztetést az iránt, hogy szanaszét izzadjam magam. *
- Miért, zavarlak? * kérdem komolyan, még a szemöldököm is felhúzom. Ha zavarom, én aztán elmegyek innen, rajtam ne múljon. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 6:36 pm

- Ne csináld ezt többet, és akkor nem leszünk rosszban... legalábbis emiatt biztos nem. *mondom, a mondat második felénél inkább már csak magam elé motyogok, de talán meghallja, talán nem, az már az ő dolga. *
- Nem csapsz be, tudom, hogy tudod a nevem. *mondom, és egy vigyort is megeresztek. Átlátok én hamis mosolyán.*
- És még büszke is vagy rá? Nem mondom fura egy lány vagy te... *jegyzem meg, de igazából ráhagyom a dolgot. A zenén kicsit hangosítok, de nem sokat, így még viszonylag normálisan hallhatjuk egymás hangját.*
- Mostanában... ez épp elég ahhoz, hogy tönkre tedd a bokádban lévő szalagokat. *mondom, bár nem vagyok az a nagy biológus vagy orvos, de ezt azért tudom. Sokan nem gondolnák rólam, de azért okos srác vagyok, még ha nem is értek mindenhez.
Az edzésre és rám tett megjegyzése után elpirul, mit meg is jegyzek neki, mire egy törölköző puffan rajtam.*
- Nagyon menő vagy, egy törölközővel támadsz rám? Én inkább a vizes palackot ajánlanám egyéb esetben. *jegyzem meg visszahajítva a rongydarabot, és ha minden igaz, akkor pont a lány arcát találom el vele.*
- Ja és ezzel nem arra célzok, hogy vágd hozzám az üveget. *mondom, és oldalra tekintek szemeimmel, hol a futópad mellett meg is pillantom a konyháról hozott italomat.*
- Jó jó nem ezt mondtad, de gondoltad. *húzom az agyát továbbra is, mert ilyen kedvem van, és mert jólesik a másikat cukkolni.*
- Miben nincs? *teszem fel a költői kérdést, de aztán magamra szólok, hogy elég az egózásból, az nem az én stílusom.
Rátérek arra is, hogy Bri esetleg nem sportolni jött-e.*
- Ihlet? Ez nem művészet kislány, szimplán rápattansz egy gépre, és hajrá. Semmi ihlet nem kell ide, csak kitartás és állóképesség. *mondom nagy bölcsen, de nem fogom én erőltetni, ha nem akar mozogni, akkor maradjon csak ülve.*
- De ne csodálkozz, ha néhány év múlva egy elhízott fruska leszel, kin lötyög majd a háj. *cukkolom még egy kicsit.*
- Engem nem zavarsz, amíg nem kezdesz el megint tyúk módjára csipkelődni. *jelentem ki, majd mosolyogva megrántom a vállam.*
- Na jó ezt meguntam. *közlöm csak úgy magam elé, majd felállok, és egy olyan géphez lépek, ahol a lábammal kell súlyokat emelgetni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 7:02 pm

- Én más miatt se akarok veled rosszban lenni. * mosolygok rá, mert hát na, én aztán senkivel nem akarok rosszban lenni, az nem az én műfajom, de persze nem is fogok senkinek könyörögni, hogy legyen velem jóban, az ő dolguk. *
- Na jó, Bruno, megint nyertél. * hangsúlyozom ki a nevét vigyorogva, tényleg tudtam, hála égnek jó a memóriám.
- Hát na, most mit csináljak? Sírjak? Amúgy tök jó, mert egy csomó minden hülyeséget összehordhatok, és még el is nézik nekem. * vigyorodok el, és meg is osztom vele, hogy miért is jó szőkének lenni. Mellesleg én is tudok ám okos is lenni, ha akarok, vagy legalább is kevésbé hülye, de ha nem muszáj, minek strapáljam magam nem? De. *
- Tudom, de nem tehetek róla, hogy béna vagyok, meg figyelmetlen is. * vonok vállat, de már nem mosolygok. Hiába próbálok én odafigyelni, a vége mindig egy esés lesz. Tiszta gáz vagyok. Nem akarok én az edzésről beszélni többet, mert most is én jöttem ki rosszul, és ezért háztársam kap is egy törcsit puszta szeretetből. *
- Jól van na, ez volt kéznél. A vizes palack nehéz, és amúgy se akartam, hogy valami bajod legyen, szóval akár hálás is lehetnél, hogy ennyivel megúsztad. * most rajtam a sor, hogy megmutassam, mennyire nagylelkű tudok lenni. Tulajdonképp nem kéne vele ilyennek lennem, azok után meg főleg, hogy felkísért.*
- Tényleg! Lógok neked egyel, mert felkísértél a szobámba. * ugrik is be, hogy azért tényleg nem ártana meghálálni, vagy valami ilyesmi. Majd csak visszaterelődik a szó. *
- Annyira aljas vagy, és amúgy is, nő vagyok, jogomban áll gondolni ilyenekre. * vigyorodok el, és ami még furább, nem is érzem magam zavarban. Na kezdek fejlődni, már épp ideje. *
- Cöh. Ego megvan látom. * csak ennyit fűzök hozzá a dologhoz, bár én is szoktam ilyen lenni, most mégis jólesik másnak mondani. Aztán az is kiderül, hogy én már nagyon nem akarok sportolni.*
- Most inkább a lustaság van, de ne aggódj, nem áll módomban elhízni. Viszont még nincs is rá szükségem, hogy felpattanjak egy olyan... izére. * mutatok találomra az egyik gépre, nem tudom, mire használják, azt viszont igen, hogy nekem arra nincs szükségem. *
- Ígérem, hogy jó kislány leszek. * vágom oda halál komolyan, és már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy ne kezdjek el bociszemekkel nézni rá, de vissza tudom tartani. Igazság szerint jó társaság, nekem meg nincs kedvem egyedül lenni. *
- Gyorsan ment. * jegyzem meg, de szó nélkül megyek utána, és a következőnél is leülök elé, majd hirtelen pattanok is fel, és futok a vízért. *
- Nem vagy szomjas? * nyújtom neki vigyorogva, hogy azért lássa már, hogy akár a hasznomat is veheti. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 7:35 pm

- Oké-oké értem én. Akkor jól megleszünk egymás mellett. *közlöm, hiszen igazából most már elég szimpatikus ez a lány, nem esik kétségbe, hogy ha húzom az agyát, satöbbi. *
- Ezt szeretem hallani. Nem szeretek veszíteni. *mosolyodok el, közben elvégzek pár gyakorlatot, mi a vállamat erősíti, és bizony jó pár perc után érzem a kihagyást, hamarabb fáradok el. Újra edzésbe kell hoznom magam rendesen.*
- Ebbe bele se gondoltam. Na mindegy, végül is nem nekem kell szőke nőként élni. *cukkolom még egy kicsit, majd a bénaságára tett megjegyzésén csak helyeslően hallgatok. Mikor egy törölköző landol rajtam, megjegyzem, hogy csak ennyire futotta, de végülis tényleg jobb, hogy nem a palack repült a képembe.*
- Milyen nagylelkű itt valaki. *jegyzem meg színpadiasan, majd azért felnevetek.*
- Na, ez nekem ki is ment a fejemből, még jó, hogy ennyire okos vagy. *csapok a homlokomra némi iróniával a hangomban.*
- Nem mondtam, hogy nem. *tartom fel a kezem védekezően, majd halványan elmosolyodok.*
- Kikérem magamnak, nem vagyok egoista. *közlöm komolyabb hangon, mert hát ez az igazság, nem tűröm igazából, ha az ellenkezőjét állítják rólam.*
- Izé... hát a szókincsed neked is bő. *húzom továbbra is az agyát, de hát nem tehetek róla, feldobja a magas labdákat, miket egy olyan ember mint én, le is csap. *
- Helyes. Olyannak még úgyse láttalak. *jegyzem meg, közömbös hangon, de azért szám szélén mosoly bujkál. Ám hamarosan megunom ezt a fajta mozgást, így a lábemelőshöz megyek, és arra ülök fel. *
- Nem beszólni! *fenyegetem meg játékosan az ujjammal, és nem törődve a megjegyzésével, elkezdek azon tornázni.*
- De, köszi. *fogadom el a vizet, mikor felém nyújtja Bri. *
- Kezdem elhinni, hogy tényleg tudsz gondolkodni. *mondom, de természetesen nem gondolom halálosan komolyan. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 7:55 pm

- Na végre valamiben egyet is értünk. * én is bírom a srácot, de tényleg. Tök laza, és nem is olyan lekezelő, csak néha, viszont poénkodni is tud, amit én nagyon bírok benne.*
- De fura, én sem, csak most hagylak, tudod még csak nemrég ismerjük egymást satöbbi. Ne hidd, hogy ez mindig így lesz. * komolyodik meg a hangom, de csak egy kicsit, mert hát tökre kétesélyes a dolog, viszont én sem fogom ám olyan könnyen hagyni magam. *
- Na ja, pedig tök jól állna. * vigyorgok rá pimaszul, mert hát most tényleg elképzeltem szőke nőként, rózsaszín tatyóval a kezében, a másikban meg Fifivel a kutyájával. Hát nagyon poénosan néz ki. Fel is hozom, hogy még hálás lehet érte, hogy csak törcsivel kapott.*
- Ugye? Nem is értem saját magam, hogy vetemedhettem ilyenre, ez szörnyű. * sóhajtok fel teátrálisan, és még a homlokomat is megfogom, de aztán a végén csak elnevetem magam. *
- Jujj, már bókolsz is. Erre igazán nincs semmi szükség. * most megint csak én húzom az ő agyát, de hát na, élvezem, és láthatólag neki sincs ellne kifogása. *
- Na ugye. * bólintok egyet, mert tényleg jogomban áll, olyanokat is gondolni, na meg másokat is, de mindegy.*
- Tudom. * bólintok, és az én hangom is most őszintén cseng, mert tényleg lerí róla, hogy nem az az önimádó típus. Több ilyen pasinak kéne lennie. *
- Na ezt most miért? Honnan kéne tudnom, hogy mi a ráknak nevezik? * kérdezek rá tetetett felháborodással, de a végén már csak vigyorgok ezen is. *
- Pedig aztán valóságos angyalka is tudok ám lenni, komolyan néha már csak a glória hiányzik a fejem fölül. * adom elő a lehető leghihetőbb hanghordozásommal, és csak bízok benne, hogy beveszi. Aztán hamar megint máshol kötünk ki, mit én meg is jegyzek.*
- Jól van na, mint egy gyerek. * a végét már csak mormogom, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallhatta meg. Inkább elmegyek vízért, hogy hasznosíthassam magam, ami láthatólag tetszik is neki. *
- Hűűűű, te aztán tudod, mivel kell egy nőt levenni a lábáról. * forgatom meg a szemem, bár tudom, hogy nem gondolta komolyan. *
- Esküszöm, hogy ennél szebb bókot még életemben nem kaptam. * teszek rá még egy lapáttal, mert hát na, ha ő olyan, akkor én miért ne lehetnék? *
- És amúgy, tervezel valamit estére? * na jó ez már megint félreérthető, de na már kicsúszott nem tudok ellene mit tenni. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-09-13, 8:24 pm

- Ennyi. *zárom le röviden az egyetértős témát.*
- Duma. Nagyon kell teperned, ha nyerni akarsz, mert nehogy azt hidd, hogy érdekel, hogy lány vagy. Az ellenfél ellenfél. *mondom, na nem mintha valami vérre menő dologról lenne szó, de hát na, jó ha tisztában van azzal, hogy én milyen is vagyok. Valószínűleg sejt már rólam egy-két dolgot, de nem szoktam nagyon kitárulkozni az embereknek, csak egy barátom van, aki viszont szinte mindent tud rólam, de neki is meg kellett küzdenie ezért a címért.
Felnevetek a színészkedésén.*
- Kitalálom, kiskorodban színésznő akartál lenni, csak megmondták, hogy béna vagy hozzá. *cukkolom továbbra is. Nem tehetek róla, számomra sugárzik belőle az, hogy ő vele lehet gúnyolódni, annyira nem fog megsértődni.*
- Amennyiben az irónia neked bóknak számít, ám legyen. *mondja nyugodt hangon, közben pedig homlokáról az egyik tiszta törölközővel letörli az izzadtságcseppeket. Megegyezünk, hogy nem vagyok egoista, szóval ezt a témát lezártnak tekintem.*
- Hát, műveltség. Tudod, könyveket olvasni, filmeket nézni, abból sok mindent tanulhat az ember. *okosítom nagy bölcsen.*
- Na hát én azt a fajta Bri-t még nem láttam. Majd mutass be neki is... vagy inkább ne, mégse. A jókislányok csak menekülnének tőlem, régi tapasztalat. *jegyzem meg mosolyogva. Megjegyzésére csak a szememet forgatom, szóra se méltatom. Ha gyerek vagyok, hát az.
A vizet, amit hoz, elfogadom, és jóízűen kortyolok az italból, mi jól esik ennyi mozgás után.*
- Én ugyan nem akarok levenni senkit a lábáról. *mondom őszintén. Még nem találtam senki olyat, és ez a bókolós romantikus dolog se az én világom.*
- Hát egy zuhany mindenképp a terveim között szerepel de egyébként semmi. Na és neked, Miss Angyalka Bri? *aggatom rá az ideiglenes becenevet, ami akár gúnynév is lehet. Az, hogy ez a kérdés talán félreérthető, azt most hanyagolom, elvégre értettem én, hogy mire gondol a lányka.*

//fagy//

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 6:47 pm

* Mivel úgy érzem jelen pillanatban, teljességgel túlterheltem az agyam, türelmetlen vagyok, ideges és nem tudok már figyelni sem a tanulni valókra, így most döntöm el, hogy végre megnézem magamnak azt a konditermet ismét. Rég jártam már arra, de most kifejezetten jól esne egy kis testmozgás, viszont hogy én elhagyjam a kastélyt.. az is egészen lehetetlen. Összecsukom hát tankönyvem, ledobom magam ágyamról, s kapásból szekrényem előtt állva kezdek gondolkodásba, mit is vegyek magamra. Alulra végül egy passzos, térd felett érő, fekete rövidnadrágot húzok, felülre pedig egy ujjatlan, fehér, szintén passzos felsőt, csak hogy ez se zavarjon a mozgásban. Lábikóimra fehér bokazokni kerül, majd sportcipőm is megtalálom végre. Hajam lófarokba kötöm, de végül inkább egy aranyos kis gubicsba fogom kósza tincseim, így tuti nem fog szétbomlani kicsit se, szóval ezzel sem kell majd bajlódnom. Famulusom és pálcám most nem viszem magammal, kaméleonom egyébként is húzza a lóbőrt, az utóbbira pedig remélhetőleg semmi szükségem nem lesz odalent. Azért egy törölközőt vállamra kanyarítok, s egy kis műanyag üvegbe engedek vizet a csapból, majd még egy pillantás a tükörbe: smink nem kell, úgyis leizzadnám, szóval indulhat a menet. Kocogva haladok lefelé az aulán át, az óceán alatti barlangrendszerig, hiszen itt fogom megtalálni a keresett helyet, mely egész hamar össze is jön. Benyitva nem látok bent senkit, nem gond, jobb is lesz így egyedül, legalább nem tart fel senki. Az egyik futópadhoz battyogok, ráhajítom törölközőm, üvegem pedig a földre helyezem. Végzek pár nyújtógyakorlatot bemelegítésképp, majd beállítom megfelelő fokozatra a padot, s máris futásnak eredek: pár órát szándékszom itt tölteni, hogy kellőképp lefáradjak fizikailag is. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 6:59 pm

*Igencsak vidáman sétálok le a konditerembe. Befejeztem végre azt a rajzot, melyet a modellje már igencsak vár és én bizony most büszke vagyok magamra, mert szerintem igencsak jól sikerült. Egy suhogós, fekete melegítőnadrágot viselek fehér izompólóval és fekete edzőcipővel. A lábbeli ugyan kissé elnyűtt, de nem bálba megyek az angol királynéval. Vidáman fütyörészve lépek be a kondiba, mert bizony jólesik megmozgatni az izmaimat néhány naponta. Odabent egy vörös hajú leányzót pillantok meg, aki éppen a futópad mellett nyújt. Kissé vadul néz ki, ami meg is hökkent, de egy mosollyal ráköszönök.*
-Szia! Csak nem futni készülsz?
*A válasz egyértelmű is lehet, de az is lehet, hogy gyalogolni fog, engem pedig érdekel a válasz. Néhány lépéssel közelebb megyek, majd a kezemet is kinyújtom felé.*
-Christiano Lugano.
*Én sem lazsálni jöttem ide, így hát én is szorgosan nekilátok bemelegíteni a tagjaimat szép sorban a lábammal kezdve, majd néhány törzshajlítás és végül a karjaim. Ez fontos, hiszen sérülés lehet belőle, ha nem melegítek be, no meg úgy az izom sem fejlődik. Ruganyos léptekkel megyek oda a haspadhoz és a megfelelő magasság beállítása után bizony neki is látok a mai edzésnek, miközben egy pillantást vetek az ismeretlen lányra.*
-Gyakran jársz le edzeni?
*Én ugyan még sose láttam, de ez nem zárja ki azt a tényt, hogy le szokott jönni. A nap 24 órából áll, én ebből csupán hármat szoktam itt tölteni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 7:09 pm

* Nagyon úgy tűnik, mégsem leszek ma egyedül. Nyílik az ajtó, én pedig épp előre hajolva nyújtok, tenyereimmel a földet paskolva párszor terpeszbe tett lábaim között, így popsim figyel jelen pillanatban az ajtó felé, én pedig lábikóim között nézem be magamnak fejjel lefelé a már így is durván jól kinéző srácot. Pár másodpercig még így ácsorgok, miközben ő már köszön is, én pedig bambán integetek neki párat, fejembe szökik is a vér, szóval ideje lesz más gyakorlatot is kipróbálnom. Felegyenesedem hát, s egy mély levegővétellel fordulok felé, bólogatva. *
- De bizony. Miből gondoltad? * húzom fel sunyi mosollyal egyik szemöldököm, mintha komolyan gondolnám kérdésem, de természetesen mindez álca, elég logikus így látva engem a válasz is. Ahogy keze felém lendül, automatikusan jobbomat nyújtom, lány létemre meglehetősen erős kézfogásom is, de azért nem ez a lényeg, hanem nevem, jelen pillanatban. *
- Wera vagyok. Wera Angel Flinders. * mosolygok még egyet, majd szépen vissza is húzom kacsóm, s pár újabb nyújtógyakorlat közben azért még nézelődöm, mire készül a srác, végül felpattanok a futópadra, onnan kémlelem őt tovább. Kérdését hallva fejem rázom, zöld szemeim viszont pislogás nélkül merednek arcára, mely nagyon is ismerős, csak tudnám, honnan.. *
- Nem, elég ritkán. De most.. muszáj volt. Elegem lett a tanulásból. * mondom kicsit furcsán lihegve, elég gyorsa állítottam a padot, de ki fogom bírni, mindig ilyen tempóban futkorászom Seol szigetén. * - Inkább a szabad levegőt kedvelem, de most nem volt semmi kedvem kimenni innen. * fűzöm még hozzá, majd azért kicsit lassítok a beállításon, végül is ha beszélgetni akarunk, ez így túl gyors lesz. *
- Na, így mindjárt más. Amúgy te nem Exortusos vagy véletlenül? Mert olyan ismerős az arcod, de nem tudlak hová tenni. * ismerkedem tovább, s egyre inkább kezdem érezni vádlim, ami bizony nagyon is jó jel. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 7:38 pm

*Megfordul egy s más a fejemben ahogy a vörös fejet elvörösödni látom. Ne4kem semmi bajom a tetkóval, jól néz az ki, de ennyi tintával kifestem a szobát.*
-Hát...mert a futópad mellett állsz. De megfordult a fejemben, hogy 400 méteres távolbanézésre készülsz.
*Egy vidám vigyor villan át arcomon, majd be is mutatkozom. Bizony határozott kézfogása van Werának. Igen, bizony, már ezt is tudom, hogy így hívják.*
-Nagyon örülök Wera.
*Én is nekilátok a mai adagomnak, s a bemelegítés után neki is lódulok megedzeni a kockáimat. Persze ez nem gátol a csevegésben, mert nagydumás csávó vagyok én.*
-Olyankor jó dolog mozogni. Levezeti a feszültséget.
*Azt is megtudom, hogy inkább a szabadban szeret futni. Meg tudom érteni. Futni tényleg jobb ott. Nem firtatom, hogy miért nem megy ki, habár jó idő van, mert örülök a társaságának, nem akarom, hogy azt higgye, mindenáron ki akarom küldeni. Látom, ahogy lelassítja a gépet, s a kérdést is meghallom, mire egy pillanatra megállok egy felülés közepén és ismét elvigyorodom, a változatosság kedvéért.*
-De igen. Miért, te is?
*Persze folytatom én az edzést, nem lazsálok, mert ha azt teszem, akkor egy nyüzüge trotty leszek. Ennek pedig azt hiszem, senki nem örülne.*
-Nem fájt? Mármint a tetkód.
*Ki tudja, micsoda kemény lánnyal van dolgom, de bevallom, jobb nem jutott eszembe, csendben viszont nem szeretnék maradni. Az olyan uncsi lenne, ráadásul Wera aranyos lány és a szaktársam is, kíváncsi vagyok rá.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 8:43 pm

//olvadás//

- De idióta vagy. * vigyorodom el szavaira, ezen azért nevetnem kell, hihetetlen, hogy egyesek mit ki nem tudnak találni, bár azért legalább kezdek átbillenni arra az oldalra, kissé sem problémás, hogy társaságom akadt az edzés idejére. A bemutatkozás is megtörténik, méghozzá sebtiben, így hát ő is és én is tehetjük azt, amiért lejöttünk ide ma este. Bár azért dumája van, így nem hagy nyugodtan futni, tehát válaszolnom is kell, reakciójára pedig egy nagyobb bólintással reagálok, teljesen igaza van, hiszen éppen ezért vagyok most én is itt. S kint tényleg kellemesebb, de most ez van, ezt kell szeretni alapon vagyok bent, s lassítok is a tempón, mert ha folyamatosan beszélgetni fogunk, a végén még kiköpöm a tüdőm, az pedig nem hinném, hogy gusztusosabb lenne egy tál polipsalátánál. *
- Aha, igen. Akkor valószínű láttalak már párszor, mert nagyon derengtél itt bent, valahonnan. * bökök halántékomra mutatóujjammal nagy vigyorok közepette, majd szépen folytatva a futást hunyom le pár pillanatra szemeimet. Ilyenkor általában sikerül kikapcsolnom a külvilágot, tényleg csak rövid időre, ám Chris kérdésével visszazökkent a valóságba. *
- Öö, melyikre is gondolsz pontosan? Csak mert van egy pár. * nézek rá éreklődve, majd gondolok egyet, s futás közben pólóm aljára kerülnek kezeim, s máris húzom le magamról azt, hogy aztán a földre hajítsam, magam mellé. Félreértés ne essék, nem melltartóban nyomom tovább és nem is félmeztelenül, hanem most már csak egy sportmelltartó van rajtam, melyben így még nagyobb a mozgástér, és kényelmesebb is, plusz, hasizmaim szépen látszanak, hiszen gyakorlatilag csak formás melleimet takarja a kis trikó. Nem vagyok szégyellős, tehát semmi gáz, ugyanakkor ribanc sem, egyszerűen így kényelmesebb. *
- Szóval erre gondolsz, vagy erre itt? * mutatok előbb melleim felé, mellkasomon egy szép virág díszeleg, majd hátam felé is kapadozom egyet, ahol vállaimtól egészen derekamig egy csodaszép angyalszárny tetkó díszeleg. *
- Egyébként nem, elég magas a fájdalomküszöböm. Meg sem éreztem őket. * rázom meg buksim aranyos vigyorral futkosva tovább, majd azért én is érdeklődöm picit. * - Neked is van valamid? Vagy csak én vagyok ilyen, hogy televarratom és szurkálom magam mindenhol? * mert hogy ugye orromban és ajkamban is díszeleg egy-egy szerintem ízléses dísz, de hát ez vagyok én, ennyi. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 8:59 pm

*Kissé elnevetem magam én is. Talán kicsit tényleg idióta vagyok, de ez a specialitásom, attól pedig nem válok meg semmi pénzért.*
-Most megsértetted az idiótákat.
*Vigyorogva oldalgok el a magam dolgára, ami először is egy kis hasizmozás. Nem vagyok egy nyerő típus csendkirályban és fel sem merül bennem, hogy futás közben nem biztos, hogy jó élmény beszélgetni, így hát zavartalanul szövegelek tovább. Egy pillanatra meg is fordulok.*
-Ennyire jó az arcmemóriád, vagy csak nem tudsz elfelejteni?
*Persze a lány hallhatja a hangomon és látható is rajtam, hogy csak humorizálok, majd lassanként a pocakom kidolgozását mára befejezem és a fekvenyomópadhoz veszem az irányt. Azzal amúgy is sokkal jobban lehet menőzni. Mielőtt azonban magamhoz ragadnám a súlyt, a leányzó ledobja a pólóját, amin egy kicsit azért meglepődöm, s nem titkoltan végigszánkázik rajta a szemem.*
-Hűha...
*Nem igazán arra irányul a figyelmem, hogy hová mutogat. Nem kell engem félreérteni, a férfias gondolatok mellett helyet kapott bennem egy kis elismerés is a leányzó kisportolt alakjára. Ez vagány.*
-Ömm...hát nem is tudom... *ezzel vissza is fordulok oda ahová kell és leemelem a súlyt majd neki is kezdek az emelgetésnek. Szavaira kissé szaggatottan válaszolok az emelések között.*
-Hát...nekem...nincs...de...szerintem...vagány...
*Egy sorozat után kissé megpihenek és arra az időre fel is ülök a padon. Kissé vigyorogva megcsóválom a fejem, majd a vörös lányra pillantok.*
-Nem vagy piskóta...
*Néhány ki- és belégzés után visszahelyezkedem a súly alá és nyomom is tovább. Lehet gyáva nyúlnak nevezni, de nekem nem lenne bátorságom egy tintával teli tű alá feküdni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 9:13 pm

- Nem úgy nézel ki, mint aki megsértődött, hapsikám. Ezen még dolgoznod kell. * szólok neki vissza vigyorogva, s már javában futkorászom beszélgetésünk közepette, ami tulajdonképpen kezd kiéleződni arra, mennyire helyes is ő, s bár érzékelem, viccnek szánja mindezt, de én erre is tudok belevalón válaszolni, csak amolyan Werásan, ahogyan szoktam. *
- Tudod azt mondják az okosok, hogy amikor valaki viccel, azt tökéletesen komolyan gondolja. Egyébként nem tagadom, helyes vagy, a memóriám viszont pocsék, szóval bocsesz. * nevetem el magam futás közben, de most már muszáj leszek leszállni innen, s befejezni a rohangászást, mert ugyan nem fáradtam még ki, viszont nem fog menni ez a beszélgetés normálisan, ha itt lihegek össze-vissza. Kicsit azért még kocogok, tehát ismét lentebb veszem a tempót levezetésképp, na meg felsőmtől is megválok, hogy egy szál, hófehér sportmelltartóban mutogassam magamon a tetkókat. Persze pasiból van, így egyértelműen viccesnek találom reakcióját, láthatóan benéz magának, ami cseppnyi löketet ad egómnak is, na de félteni sem kell, mert ha a végén még rám találna ugrani, egészen biztos vagyok abban, hogy nem én leszek az, aki a másik ökle által végzi. Kicsi vagyok és lány is, de erőm az van, szóval ilyesmiktől, mint egy kigyúrt srác, kicsit se félek, főleg hogy nem tűnik egy agresszív vadállatnak. Na de ahogy hallgatom szaggatott monológját, szépen elhagyom a futópadot, s pár mélyebb lélegzetet véve törölgetem meg magam törölközőmmel, s vizem is kezembe veszem, hogy ihassak pár kortyot, így szambázom oda hozzá, egész pontosan felé hajolva vigyorgok képébe, addig nem is válaszolva semmit kijelentésére, míg vissza nem fekszik a padra. *
- Akkor ezt most bóknak veszem, bár fogalmam sincs, mire értetted. * nevetek fel cseppet, pár korty még legurul torkomon, végül csak elsétálok mellette, odafigyelve, hogy csak óvatosan nyúljak hozzá, de nem állom meg, hogy ne piszkáljam meg oldalát kicsit. Nem lehet olyan nehéz a súly, szóval elejteni biztosan nem fogja. *
- Na szóval, nem is gondoltál sose tetkóra? * fekszem le a közvetlenül mellette lévő fekpadra, ahol kicsit kisebb a súly, mint az övén, de azért mégsem egy nőies adag. Le is veszem helyéről a súlyt, majd ötös sorozatokba kezdek. Iszonyatosan jól esik most ez a kis testmozgás, s agyban már el is döntöm, hogy a levezetés az uszodában lesz. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 9:29 pm

*Wera kijelentésére kissé összehúzom az arcom, mire egy citromszerű arckifejezésem támad és ezzel egyetemben pingvinmódra totyogok néhány lépést, majd hamarosan már edzünk is kőkeményen, mert mi megtehetjük. Nem rossz a szövege a leányzónak, igazi belevaló kiscsaj.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy vicc volt.
*Ahogy én mászom lefele a deszkáról, a leányzó is lassít, miközben még vetkőzik is. Bevallom, ilyen élményeim a kondiban támadnak legritkábban. Volt is rajta mit megnézni, s most nem csak a tetkóira gondolok, s a reakciójából ítélve még tetszik is neki a helyzet. Hamarosan már fölöttem tornyosul és én vidám arckifejezéssel tekintek fel a csinos pofira, mielőtt visszadőlnék edzeni. A hangját hallva a súly rúdja alatt pillantok rá, s valami mosolyfélét próbálok az arcomra varázsolni.*
-Vedd is annak.
*Mielőtt leereszthetném, érzem az apró bökést, s áldom a jó eget, hogy nem vagyok csikis, mert akkor elejtettem volna ezt a súlyt. Végül persze leeresztem magamra a nehezékeket, s elvigyorodom.*
-Nem bírtad ki, mi?
*Amit azonban a következő pillanatban látok, az már kicsit kidülleszti a szemem. No persze láttam én már csajokat kondizni, de valahogy egy ilyen vékonyka lányból nem néztem volna ki, hogy ezt elbírja. Egy hirtelen gondolattal a helyére pakolom a magamét, s most én tornyosulok fölé vidáman vigyorogva.*
-Most akkor én is piszkáljalak?
*Reménykedve benne, hogy csikis, fél kezemmel a rúd közepét kapom el, hogy ne pottyanjon le, a másikkal pedig kissé megzongorázom az oldalát. Ezt követően vissza is helyezkedem a padra, kivéve akkor, hogyha nem.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-01, 9:43 pm

* Tetszik ez a párbeszéd, legalább agyam is kikapcsol egy kicsit mind az edzésnek, mind pedig társaságomnak köszönhetően. Hát, ha pedig nem viccel, akkor nekem még inkább nevetnem kell ezen a kis jeleneten, mely tényleg vicces és aranyos is egyben, de ha már a tetkóimra kíváncsi, ideje picit többet mutatnom magamból. Természetesen jól esik, hogy megnézeget, de a futópadból nekem mára elég, így egyre hiányosabb öltözékben lépek le onnan, s bandukolok felé iszogatva néhány kortyot. Hallom ám a kedves megjegyzést, s nem vagyok rest jelezni, igazán jól is estek szavai, s ahogy hallom, vehetem ám bóknak, így azért még jobb a helyzet. *
- Rendben, nem kell kétszer mondania uraságodnak. * vigyorgom vissza, s már megyek is arrébb, de persze tényleg leküzdhetetlen vágyat érzek annak irányába, hogy megpiszkáljam egy kicsit. Nem vagyok azért durva, szóval nem harapok bele ujjaimmal oldalába, se semmi ilyesmi, még csak egy orrtörés hiányozna, na de ahogy elfigyelem, nem is csikis, még csak össze sem rándul picit se. *
- Ó a fenébe, azt hittem, csikis vagy. * húzom félre szép pittyem, na meg csóválom is meg fejem, ami afféle nemet jelentene, szóval tényleg nem bírtam ki, ez van. A fekve nyomás pedig hiába nem az erősségem, most kifejezetten van hozzá kedvem, így le is nyomok pár sorozatot, de most ő áll felém, én pedig már igencsak szuszogok, szóval még jó is, hogy megfogja a rudat. *
- Hát, azt nem én döntöm el. * próbálom elfojtani vigyorom, de képtelen vagyok rá, s már készülök is arra, hogy megérintse puha bőröm, mire nem is kell sokat várnom. Én pedig általánosságban ki tudom zárni a csikisség érzését, de most nem megy, szóval lábikóimmal kezdek hadonászni, s forgolódom a rúd alatt nevetgélve. *
- Ne-eehee.. Vedd le rólam, me-mert elejteeeem.. nee. * nyüszögöm aranyosan, szemeim is lehunyom, s ha segít, akkor a helyére kerülnek a súlyok, mert hogy nekem ebből ennyi elég volt, karom is egész fitt már, szóval pápá fekpad. Lassan ülök fel most rajta, s simogatva oldalam, durcásan pislogok felé. *
- Ez gonosz volt, Chris. Most ki kell engesztelned. És ha esetleg eszedbe jutna valami okos dolog, az uszodában megtalálsz. * kapkodom össze cuccaimat, mintha valami kis fúria lennék, de érezheti, vicc ez az egész, kicsit se haragszom, csupán csak levezetném a még maradék energiáimat is egy kis úszás kíséretében. S bizony nagyon hamar tűnök el előle, szinte kiszaladok a konditeremből, percekkel később pedig már az usziban vagyok, egész pontosan a vízben. A sportmelltartó rajtam, nadrágom és cuccaim odakint, így alul csak egy fekete csipkés franciát viselek most, ez az összeállítás, hajam pedig már kibontva, így bukom a víz alá, s rovom a hosszokat, reménykedve pislogva párszor az ajtó felé, hogy a srác ide is utánam jön, ha már rendeztem egy kis jelenetet. *