Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 2:31 pm

*A mai napra egy kis testmozgást tervezek, így hát a déli ebédet letudva egy rövidke pihenőidő után meg is indulok lefelé, az óceán alá, ahol most már nem is tévedek el, tehát megy ez nekem, bár nem annyira egyszerűen, mint szeretném, de mégis csak oda találok a konditerem bejáratához. Egy fekete melegítőnadrág található rajtam, lábaimon sportcipő, felülre pedig most egy szürke színű toppot húztam fel, melyből kilátszik a pocim is, meg a hátam, na meg karjaim is, tehát amolyan igazi edzőruha filingje van a dolognak, hiszen ez az egész lényege, hogy semmi ne zavarjon meg a mozgásban. Barna tincseim szoros copfba vannak kötve, szép szemeim pedig csak kissé ki vannak húzva, semmi más nincs most nálam, még pálca se, ugyanis nem láttam értelmét annak, hogy most védekeznem kellene, itt úgyis van elég eszköz, amelyet használhatok annak jeléül. Ahogy körbenézek az üres terembe, rögtön megakad a szemem egy fekvenyomó padon vagy mi fenén, ahova oda is sétálok, majd szépen elkezdem pakolni a súlyokat. Na nem túl nehézzel kezdek, de ahogy megtalálom a nagyjábóli mértéket, kicsit bemelegítek, nyújtok, majd ez után már hanyatt is fekszem a padon és szépen lassa nel is kezdem nyomni a súlyokat. Odafigyelek azért mindenre, nem kellene itt ragadnom vagy balesetet szenvednem és bár nem szoktam meg az ilyen súlyzós gépeket, most úgy érzem, hogy nem árt kipróbálni, amúgy sincs itt senki, csak én magam, tehát nincs kitől tartanom, hogy esetleg furcsán néz majd rám.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 2:49 pm

* Gabriel az óceán alatt mászkál. Na nem a víz alatt, legalább is nem a hagyományosan vett értelemben, mert akkor igencsak megszívná búvár ruha nélkül. A barlangrendszerben bolyong, bár már sokkalta jobban kiismeri magát mint amikor idejött. Pár nap telt csak el a gyengélkedő óta, és már nem okoz neki fájdalmat ha mozog, viszont az erőnléte nem mondható még maximálisnak, ezért is kényszerítette magát egy kis túrára, és a hosszú lépcsőzés, és a kanyargó folyosókon való séta ennek most épp megfelelt.
Persze más célja is volt a dolognak. Konkrétan az uszodába tartott, na de nem úszás céljából. Azt már letudta a zuhany alatt, legalább is képletesen. Csak felkereste azt a bizonyos helyet, ahol először találkozott Vixivel, majd leroskadt a medence szélére az elvarázsolt természeti környezetben, s hosszú órákon át gondolkozott. Már reggel kilenctől úton van, mióta megreggelizett, és azóta nem is evett semmit. Nincs is igazán étvágya, hiszen a lányt azóta nem látta egyik étkezéskor sem a Nagyteremben. Gyanította, hogy miatta, aztán azon is elgondolkodott, hogy napokig nem lehet éhen.... tehát talán haza ment? Vagy éhen halós projectbe kezdett? Vagy az is lehet, hogy túldramatizálja, és mindig csak elkerülik egymást? Igen Vixi mintha szándékosan kerülné a legutóbbi incidens óta, amire még csak nem is válaszolhatott, hogy vitába szálljon a lánnyal. És ami a legrosszabb, Susan Emeril randira hívta amire ő nemet mondott. Pedig egyáltalán nem volt jellemző rá ez a dolog. Fogalma sincs mi üthetett belé, de annyi szent, hogy ez a lány teljesen elvette az eszét, és szép lassan kezd ebbe az egészbe beleőrülni.
Ilyen s efféle gondolatok járnak a fejében amikor elhalad a konditerem előtt. Zajt hall bentről, s maga sem tudja miért, de úgy érezi be kell lépnie, s meg is teszi.
Lassan nyílik a zár, olyan halkan, ahogy csak a szellő susog egy tavaszi reggelen, ő pedig belép a konditerembe, majd bezárja az ajtót. Nem nézi meg a "díszletet", most a legkevésbé sem érdekli ez a dolog, csak elkezdi tekintetével keresni, hogy ki van ott. Hátha Vixi. Ha pedig nem akkor majd elmegy. Vagy ha esetleg Cain, az annál jobb, mert van akin kitölthetné a dühét. Bár talán a fiú már meg sem érdemelné, hogy megátkozza? Inkább le kéne mennie a klubba, és megkeresni azt a mocskot, aki Vixit...
... ám ekkor elakad a gondolatmenete ahogy elkezd sétálni a kondigépek között, és megpillantja a lányt. Bár háttal van neki, egészen biztos benne, hogy ő az. Senki másnak nincs ilyen gyönyörű, barna haja, amely minden fényben úgy csillog, ilyen márványos bronz bőre, aminek az illata...
... Gabriel gondolatban megrázza a fejét, ám szólni nem tud. Csak áll ott, és várja, hátha a lány észre veszi. Ám ha nem... lehet, hogy csak kisurran, és inkább felmegy a szobájába. Talán jobb volna mindkettejüknek. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 3:00 pm

*Nem igazán tudok most másra figyelni, mivel a súlyok nem túl egyszerűek és néha kis kezeim is megremegnek, de akkor is ráerőltetek még egy picinyke emelést, mert muszáj edzenem, akkor is erős vagyok és nem fogom elhagyni magam azért, mert ide kerültem és tanulnom kell, na meg elkezdtem élni az életemet is. A napokban sokat voltam a szobámban, készültem a vizsgákra, mivel jó eredménnyel szeretnék végezni és az a fránya jelmágia csak nem akar úgy menni, ahogy azt én szeretném... Viszont a gondolataim megszakadnak, mert kezdem úgy érezni, mintha figyelnének... Még párat nyomok, de amikor éppen lent van a súlyzó, akkor tekintek a fejem fölé, kissé hátrébb és bizony nagy meglepetésemben Gabe-et veszem észre. Vajon mióta figyel? Mit gondolhat pont most rólam, ahogy így fekszem, kiizzadva ezen a padon, mint valami nem is tudom mi, tehát egyre inkább elkezdek aggodalmaskodni azon, hogy esetleg tényleg került-e vagy mi történt, mert a gyengélkedőben történtek óta én... én teljesen meg vagyok őrülve, annyira hiányzik... Kezeim remegnek és végül képtelen vagyok kinyomni a súlyokat és arcom is belevörösödik a dologba. Nyekkenek egyet, majd ha már kiszúrtam és valószínűleg ő neki is leesett mindez, halkan, nehezen véve a levegőt szólalok meg.*
- Nem segítenél? Meghalok... *nyöszörgöm, miközben a súlyok egyre közelítenek a mellkasomhoz és ha Gabe nem óhajt nekem segíteni, félő, hogy agyon fog nyomni, és mindez az ő lelkén száradna, de talán nem fog, én azért még tartom valahol, de akárhogy is akarom kinyomni, hát ez csak nem megy és ez az ő hibája, kell így néznie... Ahj, mi van már velem?*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 3:10 pm

* Gabriel néhány percig farkas szemet néz a lánnyal, aki látszólag ugyanolyan döbbenten bámul rá hirtelen felbukkanása miatt mint ő maga. Majd Vixi szokás szerint zavarba jöhet, mert elkezd szerencsétlenkedni a súllyal, és Gabe közel állna hozzá, hogy elnevesse magát, de az most nem illik a szituációhoz. Csak megrándul a szája, s közben gyorsan előveszi pálcáját, és a lány felé suhint vele. *
- Vingardium Leviosa. * mondja, s a súly a helyére lebeg engedelmesen, így Vixi ezúttal megmenekült az agyonnyomástól.
Gabriel megköszörüli a torkát, ám zavarában még mindig a kezében van a pálcája, és fogalma sincs mit mondhatna. Tesz pár lépést a lány felé, még mindig szótlanul, majd észre veszi, hogy kezében még mindig ott a pálca előre szegezve, s apró, halvány alig észrevehető piros csíkocskák jelennek meg a szeme alatt, ahogy zavarába gyorsan leereszti pálcás kezét, és visszadugja farzsebébe a varázseszközt. Ismét megköszörüli a torkát, már sokadjára, és úgy pislog Vixire, mintha a lány nem is a barátja volna, hanem a magisztere akitől épp szidásra számíthat, ami köztudottan nem a leggyengébb erősségei közé tartozik a boszorkánynak. *
~ Mondj már valamit, mondj már valamit mondj már valamit..... !!!! ~
- Szép időnk van. * nyögi ki, majd azonnal magát átkozza a hülye szövegért, elvégre a föld alatt vannak. Miért épp ezt az idióta mondatot kellett kiböknie félórás hallgatás után???
Hülye hülye hülye Gabriel! *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 3:17 pm

*Nem miatta jöttem zavarba, hanem a súly miatt, de ezt próbálhatnám megmagyarázni Gabe-nek, úgy se hinné el nekem, tehát csak inkább a segítségét kérek, amelyet szerencsére meg is kapok és a nagy erőember nem hogy kézzel segítene, inkább mágiához fordul, én pedig csak fáradtan kidőlök, mivel azért megerőltető volt most mindez, de pár perc hallgatás után, szembenézek még mindig a pálcával, majd figyelem a fiú édes zavarát. *
- Csak nem elpirultál? Jól láttam? *ülök is fel rögtön, úgy figyelve meg az édes kis csíkokat, majd nemsokára fel is kelek, picit megnyújtva kezeimet is, majd teljes nyugalomban Gabriel felé sétálok. Hajamat is megigazítom, majd ahogy hallom a nagy mondatot, pislogok is párat.*
- Öhm, hogy szép időnk? Mi ütött beléd? *teszem fel a nagy kérdést nevetgélve, majd ez után nem zavartatva magam húzom feljebb a felsőjét a hasánál, úgy vizsgálva meg, hogy vajon milyen a sebe, teljesen eltűnt-e már vagy még be van-e kötve, de ujjam gyengéden végigcirógatja a bőrét.*
- Örülök, hogy látlak, ahogy nézem, jobban vagy, de... mintha valami aggasztana. *engedem le kezeimet, így eresztve el őt is, de nem megyek nagyon távol, csak érdeklődve nézem szép szemeit, melyek engem oly nagyon képesek megfogni, majd tekintek körbe.*
- Edzeni jöttél? *már a sokadik kérdésem ma, de nem akarok csendben lenni, így a legjobb leplezni mindezt. Szívem szerint meg is puszilnám, de nem tudom, hogy mit szólna hozzá, az is lehet, hogy már rég ismét új barátnője van, tehát próbálok megmaradni a barát státusznál, legalábbis addig, amíg nem érzem meg felőle, hogy mást szeretne.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 3:37 pm

* Mikor Vixi megjegyzi, hogy elpirult e, Gabriel csak belesöpri arcába hosszú, hollófekete haját, és zavartan elfordul, és babrálni kezd a ruhája szélével, mintha volna mit igazgatni rajta. Ám Vixi máris vészesen elindul felé, és jön az újabb kérdés. *
- Semmi semmi, csak... * fordul a lány felé, aki ekkor hirtelen felrántja a pólóját, s ahogy hozzáér, Gabrielt kirázza a hideg. Vixi tovább beszél de Gabriel füle tompán zúgni kezd, és szinte semmit nem fog fel a lány szavaiból. Mikor Vixi elakarja venni a kezét, csak elkapja a lány csuklóját, és nem hagyja, hogy eltávolodjon tőle. Nem is tudja miért teszi, de a lány kezét vissza vezeti a pólója alá, ami ma is csak szimpla fekete, s a szokásos kopott farmer van rajta.
Lassan csúsztatja be Vixi ujjait a bőrére, ami már nincs bekötve, s csak halvány rózsaszín heg jelzi a sectumsempra eddig helyét. Végig futtatja a lány ujjait a mellkasán áthúzódó hegen, le a hasára, majd a csípőjére, s még onnan is folytatódik... de ahogy megérzi a lány kezét egyre lejjebb, nem tudja megállni, hogy ne rántsa magához, s a kérdésre nem szavakkal válaszol. Megragadja Vixit, és elkezdi csókolni, úgy, mintha az élete múlna rajta, s nem érdekli a lány mit szól ehhez, csak magához szorítja egy kézzel, másik kezével még mindig Vixi csuklóját szorongatva, s gyengéd erőszakkal juttatja be nyelvét a lány szájába. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 3:51 pm

*Legnagyobb szerencsémre most segít a srác, így nem szívom meg a nehéz súly átkát, hanem a helyett egy picit tudok pihenni, majd pedig ahogy a testem megnyugszik és már nem remeg tovább, felkelek, majd Gabriel felé sétálok és meg sem állok egészen addig, amíg el nem lépek. Nem tartom már a felesleges távolságot, így kérdezek rá arra, hogy mi történt vele, de csak aranyosan elfordul, mintha magamat látnám. Csak nem szerepet cseréltünk? Most én vagyok a bátor, ő pedig a félénk? Nem mondom, tetszik ez így, tehát kezeim a pólóhoz nyúlnak, amelyet felhúzva kezdem el vizslatni a heget, mely szerintem el fog tűnni onnan, de ha mégse, engem az se zavar és ujjam is lágyan végigcirógatja őt. Viszont mielőtt ez gonddá válna és leállítana, elhúzom kezemet... azaz csak húznám, mert hogy csak azt veszem észre, hogy Gabe elkapja csuklóm és nem engedi, hogy elvegyem onnan. Meglepetten nézek fel szemeibe, majd pedig le a kezemhez, amely lágyan cirógatja végig a fehér bőr útját, kíváncsian figyelve meg a heget, illetve a vékony, de mégis szép testet, amelyet oly furcsa most érinteni, de mégis oly kellemes. Nem is ellenkezek, csak engedem, hogy lejjebb haladjon a kezem, a csípőhöz, de utána picit megerőltetem magam, hogy ellenkezzek, én nem... nem akarom még ott megfogni és eszembe is jut a fogadói eset, amikor láttam őt meztelenül. Már számat is nyitom, hogy tereljem a témát, kérdésekkel bombázom de... egyszerűen már csak azt érzem, ahogy magához húz, oly erősen, így szabad kezem a vállára csúszik, ajkam pedig ösztönösen viszonozza a közeledő puszit, amelyet nem tudok most hova tenni. Én... én azt hittem, hogy nem akar semmit se tőlem, most pedig ez. Egy pillanatra se tudok viszont ellenkezni, sajnos igaza van, neki hagyom magam, így hunyom le szemeimet, a szorongató kezemmel a hasánál cirógatom, míg a másik a nyakára téved, lágyan húzva őt közelebb magamhoz, most én fogva őt erősebben és túrva bele fekete tincseibe. Ajkaim szétnyílnak, az engedélyt megkapta a nyelve és hamarosan már az édes táncot élvezem, ahogy újból engem csókol. Ösztönösen lépkedek előre, így próbálva tolni, főleg mivel kezemmel a hasát is fogom, egészen addig, amíg Gabe háta a falnak nem ütközik és most én vagyok az erőszakosabb, én akarom őt oly nagyon, átvenni az irányítást, tehát testem teljesen az övéhez simul, a pici pocakom és feszes melleim is a felhúzott felső miatt az ő testét érintik közvetlenül, miközben halkan sóhajtok is a csókok közepette, miközben igyekszem levegőhöz jutni, de pár perc után csak lustán kinyitom szemeimet, úgy mosolyodva el nézek bele Gabe szemeibe.*
- Ezt... ezt miért kaptam? *fel se foghatom, hogy most mi lelte, de egyértelműen örülök neki, csak már tényleg nem tudom hová tenni, így bújok fejemmel az arcához és a vállához, ahova felérek és lágyan tovább cirógatom pocakját, na meg nyakát is, ahol még mindig ott maradt a kezem. Jó most itt, ismét vele.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 4:07 pm

* Gabriel teljesen belefeledkezik az ölelésbe és a csókba, s ahogy Vixi elkezdi hátrafelé tolni, s ő lassan lépkedni kezd, elereszti a lány még mindig fogva tartott csuklóját, s mind két kezével magához szorítja, de csak egészen rövid pillanatig, aztán egyik keze Vixi tarkójára siklik, s ott belemarkol a hosszú hajba, persze nem fájdalmasan, csak éppen úgy ahogy kell, másik kezével pedig eszeveszett tempóban kezdi el simogatni a lány oldalát, majd hátát, végig az egyik kezén, egészen addig ahol a lány már a hajába túr, majd vissza, a hátán át le a csípőjére, ahol már a lány ruhája alá nyúl... na, ha nem ütközne éppen a falnak.
Az ütődés kicsit magához téríti, hisz a fejét is sikerült beütnie, de azért nem hagyja annyiban a dolgokat, s csak folytatja a heves csókot, mely talán még a múltkorinál is hevesebb, Vixi viszont hirtelen elhúzódik tőle, s csak hozzá bújik mosolyogva, Gabriel pedig úgy kapkod levegő után, mintha legalább egy órát futott volna az egyik gépen a konditeremben. *
- Ne rontsd el a pillanatot... * súgja a lánynak, majd amint kicsit lecsendesedett a szíve, máris megragadja Vixit, s egy gyors fordulattal a lány kerül a falhoz, s Gabriel teljességében felé tornyosulva ismét Vixi ajkaira tapasztja ajkát, s tovább folytatja a csókot, s azt is amit épp elakart kezdeni. Vixi kezét céltudatosan elirányítja a pólója alá, miközben az ő keze vissza téved a lány derekára, s ezúttal ténylegesen behatol a lány felsője alá, s ahogy felfelé siklik a keze úgy tűri fel Vixi ruháját is, nem érdekelve, hogy bárki beléphet a terembe bármikor. Keze ismét lesiklik, s egy kicsit belemarkol a lány derekába, miközben másik kezével a falnak támaszkodik, s szinte elfehérednek amúgy is sápadt ujjai, olyan erővel szorítja ökölbe.
Majd keze ismét felsiklik a lány oldalán, ezúttal viszont a feltűrt felsőt még feljebb húzza, s feltett szándéka azt le is venni a lányról minél hamarabb. *

// és picit fagyunk //

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 5:39 pm

//Már olvadunk is//
*Nem tudom, hogy mi lelte most, egyszerűen hihetetlen ez a viselkedés, ahogy most az ajkamat csókolja, oly erősen von magához és folyamatosan simogat. Mintha nem is ő lenne, ennyire kedves, olyan ritka ez és én úgy szeretem, amikor ilyen, így tolom még tovább, egészen a falig, miközben nyakát cirógatom, na meg pociját is, amely oly soványka, hogy tényleg nem ártana, hogyha egy pici húsit még szedne rá, de most mégse ezen gondolkodom, hanem csakis rajtunk, azon, ami most történik, de egy kis pihenőidőt adok magunknak, így bújok hozzá, majd teszem fel a kérdést, amire furcsa reakciót kapok. Mit rontottam el? De már nem is tudok tovább agyalni mindezen, mivel hátam a falnak ér, így koppanok ott egy picit és már ismét a csókját érzem. Ajkát is beharapom kissé, miközben kezeim most már csak a felső testével ismerkednek, főleg mivel a fiú is annyira ezt akarja, hogy simogassam ott, akkor pedig én se fogok ellenkezni, de a hideg futkos a hátamon - természetesen jó értelemben -, ahogy puha bőrömhöz ér, a derekamnál, majd a hátamnál és egyre feljebb kerül az amúgy is picinyke ruha, én pedig már csak úszom tovább az árral, kezeim hátra siklanak, egészen a hátához, majd az oldalára, én magam is ismerkedem testével, de azért nem hittem volna, hogy ilyen hirtelen fog ez így alakulni. Csak puszilom tovább, nyelvemmel ismerkedem még mindig ajkával, miközben nózim hegye is lágyan cirógatja az ő orrocskáját, na meg puha arcát, viszont ahogy a felső lekerül rólam, addig elválnak ajkaink, majd picit összébb is húzom magam, aranyosan, szégyenlősen, úgy pislogva egyetlen hófehér melltartóban a srácra.*
- Gabe én... teljesen izzadt vagyok. Nem akarom, hogy ilyenkor érints, most nincs olyan finom illatom és nem akarom, hogy rossz legyen a benyomásod. *hát igen, edzettem és sajnos ezzel nem tudok mit kezdeni és nem is pont a konditeremben gondolnám, hogy egymásnak esünk.*
- Ha gondolod, felmehetünk a szükség szobájába, ott le tudok fürdeni. *húzom magamhoz a derekánál fogva, apró puszikat lehelve puha ajkára, hiszen mégis csak hogy néz ki, hogy leizzadtam? Szerintem ő se erre vágyik és teljesen normális a kérésem, de a puszikat még mindig nem hagyom abba, még kap párat az arcára és a nyakára is, miközben tovább cirógatom a bőrét ujjaim hegyével.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 6:05 pm

* Gabriel, ha tudná, hogy Vixi micsoda becézéseket tesz magában különböző testrészeire, minden bizonnyal horkantva beleröhögne a lány szájába csókolózás közben, de hálistennek nem gondolatolvasó, és a heveny röhögőgörcs kimarad, és helyette még mindig ott van az a vad, zabolátlan tűz, ami egyre inkább kezd arra hasonlítani, amiről nem olyan rég mesélt a gyengélkedőn.
Hevesen csókolja a lányt, s már önmagában az is, hogy pár perce hozzá ért, olyan változásokat vitt végbe testében, amely változások Vixi esetében kivitelezhetetlenek, ez viszont... már több volt mindennél. Felhevülve, szinte letépi a felsőt a lányról, majd egy gyors mozdulattal az övét is leveszi, és rádobja a lány földre hullajtott ruhadarabjára. Közben ahogy csak tudja, csókolja tovább, nem törődve vele, hogy a lány összébb húzódik, fel sem merül benne, hogy szégyenlős volna, hiszen ő annyira gyönyörűnek látja. Ajkai a lány arcára, majd fülére, majd nyakára kalandoznak, végül a vállára, majd a a nyaka alatt lévő, két vékonyka csont közötti gödröcskébe, amikor Vixi elkezd beszélni. Szokás szerint feleslegesen, és nem a legjobbkor. *
- A legkevésbé sem érdekel, hogy milyennek gondolod magad... * nyögi bele a lány bőrébe. * - És az a benyomásom, hogy rettenetesen kívánlak...
* Már épp siklana is lejjebb, amikor Vixi csak nem fogja be a száját, és elkezd csacsogni a szükség szobájáról, meg a fürdőről, és ekkor pukkan ki a szappanbuborék. Gabriel sóhajtva emelkedik fel a lánytól, majd a falnak támasztva két tenyerét ellöki magát tőle. *
- Jól van akkor.... hagyjuk... bocs.... hülye voltam... * mondja kicsit ingerülten, majd odasétál a ruha kupachoz, és felkapja a pólóját, és elindul a kijárat felé. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 6:17 pm

*Én is levettem volna róla azt a bizonyos pólót, de ezek szerint ő gyorsabb nálam, így láthatom meg hamarosan hófehér testét is, melyen végig is pillantok, majd kezeimmel cseppet bátortalanul simogatok végig rajta, aprókat nyelve is, de már ismét a csókját érzem, így a nézelődésnek vége, most ennél fontosabb dolgunk is akad, így élvezem tovább az érintését, majd ez után már csak a puszikat. Fejem hátra is döntöm, egészen a falnak, szemeimet becsukom, úgy vágyom a csókjaira, de az agyam is kattog, hiszen először vagyok ilyen helyzetben, nem így kéne ennek történnie, nem pont itt és nem is izzadtan, így kezdek el lassan tiltakozni, de amikor halloma szavakat, csak picit megcsóválom a fejemet is.*
- De Gabe ez így... ez így túl gyors... *motyogom a fülébe, hiszen már mondtam neki a gyengélkedőn is, hogy nekem ez ennyire hamar nem megy, félek ettől vagy magam se tudom, nem tudom, hogy tényleg engem akar-e vagy holnap már mást, esetleg csak addig leszek érdekes a számára, amíg meg nem kap, de amikor elereszt, majd már megint magamra hagy, hirtelen lépek utána, nem törődve most a ruhámmal, csak megyek oda hozzá, majd már el is kapom a kezét, így állítva meg őt erőszakosan, ahogy ő szokott és fordítom magam felé, hogy ismét megcsókolhassam. Nem, nem fog engem csak így itt hagyni, álljon már meg a menet. *
- Nem menekülsz el már megint! Ne hisztizz, hanem maradj itt... *húzom ki lassan a pálcáját is, majd egy pillanatra eleresztem és a zár felé mutatok vele.*
- Colloportus! *zárom is be azt mágikus úton, majd ez után leteszem az egyik fekvő asztalra a pálcát és ismét Gabrielhez lépek, most én magam húzva le róla a felsőjét.*
- Csak azt szerettem volna, hogy tökéletes legyek a számodra! Már hetek óta erre vágyom, szerinted el akartalak küldeni? *teszem fel halkan a kérdést, szinte az ajkai elé súgva, majd ez után apró puszikat adok a nyakára, így haladva picit lefelé a mellkasához, hogy most puha ajkaimmal érintsem őt, miközben kezeim az ő kezeit simogatják, majd térek át a vállai után már a hátára is, nem akarom, hogy elmenjen és én is szeretném, hogyha jó lenne neki. Lehet, hogy ezt meg fogom bánni, de nagyon, de nem akarom, hogy ez a találkozás így érjen véget, hogy haragudjon rám, mert akkor megint hülyeséget csinál, nem ereszthetem csak úgy el, nem akarom elengedni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 6:37 pm

* Gabriel nem szól semmit már a lányhoz, csak felveszi a felsőjét és magában puffogva elindul az ajtó felé. Igazából nem is Vixire haragszik, hanem saját magára, hogy ennyire meggondolatlan volt, és így bele ment ebbe a játékba, amit ő kezdeményezett.... vagyis igazából a lánynak nem kellett volna végig simítania rajta, mert mindez akkor meg sem történik... Inkább nem is gondolja tovább a mondatot, mert csak még dühösebb lenne, amikor Vixi hirtelen elkapja a kezét, és visszarántja, egészen úgy, ahogy ő tenné. Majd máris a lány ajkait érzi, és egy egészen rövid pillanatig nem is visszakozik, aztán hálistennek Vixi engedi el először, hogy ismét beszélhessen. *
- Nem menekülök, és a legkevésbé sem hisztizek. * morogja. * - Azt te szoktál Vix. * teszi még hozzá mogorván, amikor a lány hirtelen kiveszi a pálcáját, és a zárra mutat vele. Gabriel nem tudja mire vélni a dolgot hirtelen, ha nem Vixi lenne itt vele, minden bizonnyal már behúzott volna neki egyet, hogy hogy merészel a pálcájához nyúlni, de nem tud szóhoz jutni, mert a pálca már el is tűnik és kisvártatva a felsője is lekerül róla. *
- Nem gondoltam, hogy... * kezdene bele, de ahogy a lány a nyakát kezdi el csókolgatni bele fullad a szó a torkába, s csak egy halk nyögés jön ki belőle, ahogy élvezettel veszi a lány közeledését, ahogy Vixi ajkai egyre lejjebb és lejjebb vándorolnak... s ebben a pillanatban döbben rá, hogy mi is történik, és, hogy mi is az pontosan amire most a leginkább vágyna, s ekkor ragadja meg a lány vállait, s szelíd erőszakkal eltolja magától. Néhány másodpercig csak zihál, alig kapva levegőt, majd egyik kezével kisöpri arcából hosszú fekete haját. *
- Vixi ne... * mondja egészen halkan a lánynak. * - Hülyeséget csináltam nem kellett volna... ne tegyél te is hülyeséget... ezt... most hagyjuk abba... * mondja furcsán csillogó szemekkel, majd ismét kezébe veszi felsőjét, de még nem veszi magára. Arrébb lép, és a lány felsőjét is felveszi a földről, s Vixi kezébe adja. *
- Ne haragudj. * mondja közben a lányra pillantva, de nem képes vele tartani a szemkontaktust, csak megragadja a pálcáját. Eztán fordul ismét a lány felé. Bár erősen kerülve a tekintetét. *
- Azt mondtad nekem a gyengélkedőn.... * kezd bele óvatosan. * - ... hogy ha megcsókollak akkor csak barátok leszünk... én kétszer is megszegtem ezt a szabályt. Ha barátnak nem vagyok jó.... akkor másnak, hogy lehetnék? * ennyit mond csak, valamiféle különös fájdalommal a szemében, majd elfordul Vixitől, s miközben felrángatja magára a felsőjét el suttog egy alohomorát az ajtóra, majd visszatuszkolja a farzsebébe a pálcát. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 6:48 pm

*Lehet, hogy kezd hatással lenni rám a fiú, mert bizony megállítom és magára ismerhet a mozdulatsorban, ő tehet róla, oly sokszor tette már ezt fordítva, hogy én magam is megteszem csak éppen vele. Szépen el is kezdek vele beszélni, így osztva le cseppet, hogy ne hisztizzen, de amikor a visszavágást hallom, már csak elmosolyodom.*
- Te pedig eltanultad tőlem! *mosolyodom el, majd már le is kapom szépen a felsőjét, a pálcával pedig bezárom az ajtót, ez után pedig szépen ajkára tapasztom ajkam, hogy mindezek után már a testét is csókolhassam, finoman, édesen, a pocijáig lehaladva, nem tovább, csak kedveskedni szeretnék, megfelelni és hogy jó legyen neki mindez, de amikor lágyan eltol, csak meglepetten nézek fel rá, igen csak kíváncsian csillogó tekintettel, hogy ez most mi, hogy most... mégis mi a fenét akar, miért ilyen? *
- Hogy mi? Hülyeséget? Ez... ez hülyeség volt szerinted? *bukik ki belőlem a kérdés, majd ahogy hallom a továbbiakat, csak lejjebb hajtom a fejemet, majd a felsőmet is elveszem, ha már megkapom és szépen fel is húzom, úgy nézve a fiú arcára és bár nem néz rám, mégis érzékelem, hogy miért nem... A szavai, egyre bántóbbak és egyre inkább rosszul esnek, mint egy vámpírnak, amikor karót döfnek a szívébe és lassan, nagyon lassan lépkedek hátrébb tőle.*
- Te akarsz csak a barátom lenni! Tudod, elegem van, elegem van ebből a gonosz játékból, amit velem űzöl, nem fogok neked könyörögni Gabe, menj a többi lányhoz, akik mind olyan jók neked! *lépek végül mégis elé, igen csak határozottan, ujjammal meg is bökdösve kissé a mellkasát, igen csak szomorú, de mégis valahol mély érzéseket kimutató tekintettel.*
- Már bánom, hogy így beléd szerettem, nem érdemled meg! *fordulok is el tőle és most én teszem azt, amit ő tett eddig. Szépen a kinyitott ajtóhoz lépek, majd el is hagyom a konditermet. Úgyse kíváncsi rám, úgyis csak az én kérésem miatt csókol meg folyton, akkor meg? Mit szórakozik már velem? *
- Én annyira, de annyira hülye és naív vagyok... *morgom magam elé, vissza se nézve, úgyse jön utánam, inkább csak örül neki, hogy megszabadul tőlem és legalább nyugta lesz. Kezdem azt érezni, hogy erre ment ki ez az egész... *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-17, 7:04 pm

* Gabriel nem tudja mire vélni a lány hirtelen kifakadását. Mégis mire vélné, hisz pasiból van, és a pasik számára ugyebár teljességgel érthetetlen kódnyelvezet az amit a nők használnak, miért is értené meg Vixi kiakadását? Csak azt látja, hogy ő mindig ész érvekkel áll elő Vixi pedig állandóan kiakad. *
- Igen Vixi, hülyeség volt! * tárja szét a karjait tehetetlenül Gabriel. * - Szerinted mi értelme volt az egésznek? Csak elrontunk mindent, én fogok elrontani mindent ha ezt tovább folytatjuk! Hát nem érted?
* Nem érti. Vixi tovább fújja és csak mondja és mondja, miközben hátrálni kezd, mintha Gabriel hirtelen pestis járvány áldozatává vált volna. *
- Nem űzök semmilyen játékot! Most sem űztem semmit, Te jöttél oda hozzám Vix, és Te kezdtél el taperolni, mit gondoltál mit csinálok, megpaskolom a fejed, és nyalókát adok érte? Látod mennyire ki tudsz készíteni azzal is, hogy megfogod a kezem, és mégis ezt csinálod, aztán pedig csodálkozol ha ez lesz a vége! Megkaphattad volna tőlem amit annyira akartál, és még jó is kisülhetett belőle, de nem, mert neked csak közbe kell szólnod, csak beszélned kell, és akadékoskodni, és mindenféle eszement, agybeteg, hülye indokot mondani.... én én én.... * elakad a lélegzete, ahogy Vixi befejezi a mondatot. *
- Mih? MI??? Hova menjek? Tudod mit? Ezt akarod? Ezt? Jól van! * mondja immáron olyan dühvel, bár a szemében még mindig ott van az a megmagyarázhatatlan fájdalom. Hirtelen mozdulattal belerúg az egyik asztalkába, ami csörömpölve, egyik lábát hullatva kerül a földre nagy csörömpölés közepette. Ekkor Vixi bökdösni kezdi, ő pedig elkapja a lány kezét, de még az indulatok közepette sem szorítja erősen, mintha reflex szerűen benne volna, hogy ne okozzon fájdalmat a lánynak. Ám mielőtt folytathatná a dühkitörését, elhangzik egy szó aminek következtében torkára forr minden mondandója. Vixi máris sarkon fordul, és az ajtóhoz caplat, majd eltűnik mögötte Gabriel pedig olyan szánalmasan áll ott, mint egy magára hagyott gyerek, aki az anyját keresi kétségbeesetten. Eltelik jó fél perc mielőtt magához tér, és a lány után rohan, de már nem látja a sötét, fáklyás folyosón semerre. *
- Vix! Vixi! * kezd e kétségbeesetten kiabálni amikor rájön, hogy mégis mit tett. Vixi őt akarta, ő pedig ismét elmarta magától, majd kijelentette, hogy szereti, ha nem is pont ezekkel a szavakkal, ő pedig csak ott állt mint egy rakás szerencsétlenség és nem volt képes kinyögni semmit. Most pedig... már túl késő. *
- Vixi kérlek! Vix!!!! * kiabál továbbra is, bár már belátja, hogy teljesen feleslegesen. Ha a lány hallja is, már túl messze járhat. *
- Ne hagyj itt.... * suttogja, majd neki esik a falnak és kezeibe temeti arcát. Hosszú ideig áll ott magában mielőtt elindul fel a kastélyba a szobájába. Ezt már nem tudja jóvá tenni.... és ahogy megjósolta... úgy rontott el mindent.... *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 2:29 pm

* Egy kis testmozgás már igen csak rám férne, így a késői kelés és zuhany után indulok meg egy fekete melegítőegyüttesben a konditerem felé. Ritkán edzek, ugyanis a lustaság igen csak nagy úr nálam, de ma kivételesen van hozzá kedvem, így hát meg is ragadom a kínálkozó alkalmat. Amint leérek az alsóbb szintre s benyitok, egy pillantással felmérem a terepet hol most alig-alig vannak s azok is remekül elszórakoztatják egymást a bicepszezés közben. Csak biccentek feléjük mivel bunkó azért nem vagyok ( annyira ) majd egy székhez sétálok hova levetem a sötét pulóvert, így testemhez tapadó fekete atléta fedezhető fel rajtam s némi kar és derékátmozgatás után egyből a fekvőpadhoz sétálok s a rúdra akasztok pár kilót. Nem sokat, így kezdetnek öt-öt kilót mindkét végére mit majd idővel növelek így aztán kényelembe helyezem magam alatta és rámarkolok a csőre mit leemelve kényelmes, nyugodt tempóban nyomkodok felfelé.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 2:41 pm

*Nincs igazán célom, csak úgy sétálgatok idelent, az óceán alatt. Na nem mintha úszni akarnék vagy bármi mást, amire itt lehetőségem van, egyszerűen majd halálra unom magam. Egy fekete, hosszú nadrágot viselek, hozzá passzoló, szintén fekete színű pulóverrel és egy derékig érő bőrkabáttal, lábaimon pedig kényelmes sportcipő található. Hosszú, fekete tincseim most édesen kunkorodnak felfelé, hála annak, hogy elaludtam és zöld szemeim körül is feketés smink található. Na de a nagy fekete-mániámmal ellentétben én nem vagyok ám ilyen sötét lelkű, sőt, egy picit se nevezném magam annak, szeretem az életet, a bulikat és a végletekig kíváncsi teremtés vagyok, így hát a félig nyitott ajtó láttán muszáj egyszerűen bekukkantanom. Eddig még nem volt alkalmam meglátogatni a konditermet, így talán az se meglepő, hogy nem is tudtam, hogy mi rejtőzik az ajtó mögött, de most, hogy fejemmel bekukucskálok, rögtön láthatóvá válik számomra minden, az erőgépek, az izmos pasik és hát hmmm... be kell ismernem magamnak, hogy ennél kevesebb jobb hely van, így magabiztosan tárom ki az ajtót, majd sétálok be és lépegetek egyre tovább, így figyelve meg mindent. Nem áll módomban kiizzadni, így csak maradok nézelődni és ahogy kiszúrok egy srácot, aki éppen a fekvőpadnál van, szemeim megcsillannak, miközben mögé lépek, majd amikor éppen a hasánál van a súlyzó, kis kezeimmel rátámaszkodom, így nem engedve, hogy kinyomja azt és hogyha kell, akkor picit ellen is nyomok neki.*
- Hali! *mosolyodom el és fekete tincseim arcába zúdulnak, szép szemeim pedig szemeit fürkészik.*
- Gondoltam megzavarom ténykedésed... Kim vagyok? *döntöm meg picit a fejemet is, még mindig nem engedve, hogy felnyomja a súlyokat, de el se eresztheti, mert akkor a testére esik, ami bizonyára fájdalmas lenne a számára.*
- Téged hogy hívnak? *kíváncsiskodom pofátlanul, hiszen meglehet, hogy nem örül most jöttömnek, de én egy kicsit szórakozni szeretnék és mára őt szúrtam ki magamnak, szegénykém...*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 2:55 pm

* Eddig úgy éreztem nem hiányzik ez az egész edzősdi de most, hogy újra és újra ki kell fejtenem az erőm érzem, hogy ereimbe még a vérem is jobban kezd el száguldozni s szívem is mintha életre kelt volna. Meg sem állok hisz bírom még, a szünetet későbbre tartogatom, de egy nem várt vendég bizony úgy dönt, hogy megálljt parancsol ténykedésemnek és a fejemtől hajolva be kissé nyomja vissza a súlyt a mellkasom felé. Természetesen fújtatni kezdek ahogy megpróbálom visszanyomni felé s ha egy kicsit meg is emelkedik akkor sokat mondok, ebben a pozícióban bizony kevés vagyok, hála tunyaságomnak.*
- Azt hiszem sikerült...is.* nézek bele amúgy szép tekintetében miben talán el is merülnék, de ez most nem az a helyzet. Azért nem adom ám fel egy nagyobb levegő után szemem is összeszorítva próbálok ellen nyomni neki de csak nem sikerül, így jobbnak látom csak a testi épségem megvédeni éppen annyira tartva, hogy ne nyomja össze a mellkasom. Kérdésére egy grimasz elsősorban a válaszom majd szemeibe nézve szuszogok kissé hangosabban mint azt általában szokták.*
- Kyle... de nem biztos, hogy számítana ha kettétörsz.* láthatja arcomon, hogy ez a játék nem igazán tetszik számomra, de mivel én vagyok alul így sok mindent jelenleg nem tehetek.*
- Befejeznéd a... kínzásom? Örülök, hogy jól szórakozol de én kicsit...sem.* szűkölnek össze szemeim is, még sosem láttam ezt a gonosz teremtést ki biztosra veheti bosszúmat, de hát ennek is eljött úgy tűnik az ideje.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 3:10 pm

*Nem vagyok rest egy kis gonoszságot tenni és bár nem ismerem a fiút, szemrevalónak találom, akit talán érdekes lehet feltűzelni és picit idegesíteni, meglátjuk, hogy mi sül ki belőle, maximum többet nem beszélünk. Nem fogok belehalni, hiszen van itt még elég hímnemű egyed, tehát csak kezeimet a súlyzóira teszem, majd köszöntöm is, így hallgatva szavait, miközben próbál küzdeni, de én érezhetően visszafelé nyomom a súlyt, szóval ha nem lesz jó fiú, akkor fájdalmakat élhet át.*
- Kyle... értem... Amúgy meg, nem árt izmosodnod. *kacsintok rá gonoszan, de egyben mégis igen csak vidmáan, majd jön a nagy kérés is, mi szerint fejezzem be ezt az egészet, én pedig csak jó láthatóan elgondolkodom.*
- Hmm, miért is tenném ezt? Adsz érte valamit? *pillantok le rá, majd végül hirtelen eresztem el és sétálok oda mellé, kezeimmel pedig kényelmesen meg is támaszkodom az edző eszközbe, úgy figyelek le a remélhetőleg picit kifárasztott fiúra.*
- Egyébként, tényleg rád fér ám az edzés, szerintem még én is erősebb vagyok nálad. *cukkolom jókedvűen, láthatóan azt a bizonyos határt feszegetem, amire oly nagyon kíváncsi lennék, hogy mi ennél a srácnál. *
- Amúgy mindig ilyen kis morgós vagy? Nem is kínoztalak, csak játszottam. *dobom le magam mellé a padra, nem zavartatva magam, hogy formás hátsóm hozzáér esetleg a lábához. Jól érzem én így magam és még egyik kezemmel szórakozottan játszani is kezdek a kézfejével, ujjam begyével cirógatva rajta végig. Oh igen, ezt hívják flörtnek, amit most én teszek, bár igen csak egyedi módon, de én már csak ilyen vagyok, imádok játszani és szórakozni, főleg a másik nemmel... és mivel nem vágyom komoly kapcsolatra, így megtehetem.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 3:29 pm

* Ki gondolta volna, hogy épp itt az edzőteremben akar valaki nekem esni, jobban mondva szórakozgatni velem, így mikor megérzem az ellennyomást és felpillantok az ismeretlen lány arcába igen csak meglepődök, de ennek semmi jele az arcomon az erőkifejtéstől.*
- Kössz a bókot jól esik....igazán....* grimaszolok rá egyet.* - Akkor hagyd had tegyem a dolgom.* felelem mélyeket szuszogva, hisz szégyenszemre erősebb ebben a helyzetben nálam mi igen csak zavar így hát megkérem fejezze be a szórakozást ugyanis kettőnk közül csak ő élvezi ezt. Kérdéseire egy kisebb mosoly keretében horkantok fel s tán még a fejem megcsóválnám de most nem tudom.*
- Ez nem alku tárgya drágám... megbánod ha innen felkelek.* nem vagyok egy bosszúszomjas ez esetben viszont megérdemli ez a kis szemtelen teremtés, fogalma sincs kivel kezdett. Ahogy hirtelen elengedi a rudat úgy nyomódik ki kissé de aztán lassan visszahelyezem a helyére és felülve rázom le lezsibbasztott kezeim.*
- Mi lenne ha nem fikáznál egyfolytában? Ha nem tetszik valami el lehet innen kotródni.* nem értem miért csinálja ezt ha az volt a célja, hogy kihozzon a sodromból hát akkor azt sikeresen elérte, bár nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.*
- Te meg mindig ilyen idegesítő vagy? Nem érzed a törődést vagy mi?* pillantok rá összevont szemöldökkel s ahogy elkezd játszani a kézfejemen úgy söpröm le kezét egyértelműen a tudtára adva, hogy ezt nem kéne.*
- Keress más játszópajtást ki szíves örömest kielégíti éhséged, én belőled nem kérek. Nah menj.* bökök állammal a többiek felé kik néha néha már ránk pillantanak.* - Csorgasd a nyálad rájuk, ők tetszetősebbek lehetnek neked.* dőlök vissza nemes egyszerűséggel a padra s akasztom le ismét a súlyt. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok ez izomkolosszus de azért ott még nem tartok, hogy szégyenkeznem kéne a külsőm miatt, mi szálkásan kidolgozott s koránt sem visszataszító.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 6:27 pm

* Láthatóan edzeni készülök, így hát egy szürke pulcsiban, alatta fekete atlétában, rövidnadrágban és sportcipőben kocogok le a Nyugati főtorony környékérőla konditeremig. Nyomomban Ogin, hol mögöttem, hol előttem repdes csodaszép szárnyaival, nem szándékozott fen maradni a szobában, szóval ő is velem tart most. Pálca nincs nálam, nem tartottam fontosnak, hogy magammal hozzam, nem hinném, hogy bárki is itt akarna orvul rám támadni. Határozottan nyitok be a helységbe, amely kifejezetten üresnek tűnik, Ogin pedig ki is jelöli számomra első feladatom: a fekpadig röppen, s le is száll a nagy súlyra. *
- Oké haver, de az egy kicsit sok lesz, nem? * kérdem halványan mosolyogva, aztán ahogy közelebb megyek, s szemügyre veszem a feketeséget a rúd két végén, mégis elgondolkozom a dolgon. * - Na jó, talán kezdetnek megteszi. De akkor hess, veled együtt nehéz lesz. * szólok hozzá ismét, ő pedig csak unott képpel ugrik le a földre, hogy a pad mellé heveredve pislogjon fel rám. Pulcsim hamar lekerül rólam, egy kis bemelegítéssel kezdek, tehát nyújtok cseppet, nehogy valami baja legyen izmos karjaimnak, na de aztán hanyatt dőlök a padon, végül pedig le is emelem onnan a súlyt, mely nem csak nehéznek látszik, hanem kellőképp az is, de ilyennel már dolgoztam, szóval nem lesz gond. Párszor kinyomom a súlyokat, aztán pedig pár másodperc pihenés következik. Nem akarok semmit elsietni, tényleg nem kéne lesérülnöm, viszont valami oknál fogva meg akarok felelni még jobban az én csodálatos szöszimnek, tehát feladni sem fogom egyhamar a kellemes edzést. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 6:42 pm

*Nem csak az Inflatusos fiú gondolt arra, hogy kondizik egy kicsit, én is ezen töröm a fejem már egy ideje, hogy le kéne ugrani mozogni egy kicsit, mire el is szánom magam. Átveszem a melegítőnadrágomat, ami most sötétkék színű, egy trikót húzok, mi fehér, valamint a lábamra egy edzőcipő kerül. Hamar leérek a Konditeremhez, hiszen kedvencemet a parkour-t alkalmazva nem kell minden lépcsőn lesétálnom, a korlát és a fal segítségével sokkal gyorsabban tudok haladni. Mikor lent vagyok, az ajtó félig nyitva van, ezért arra következtetek, hogy valaki van már bent.*
- Szia! *köszönök a srácnak, aki épp karra gyúr, és amennyiben egy pillanatra abbahagyja, kezemet felé nyújtom és bemutatkozok.*
- Patrick Davis. *közlöm a nevem, majd remélhetőleg az övét is megtudom. Az egyik futógépre pattanok rá, és kapcsolom azt be közepes sebességre, ekkor szúrom csak ki a szárnyas hópárducot, amin először meglepődök, aztán leesik, hogy minden bizonnyal famulus.*
- Gyakran jársz le a konditerembe? *kérdezem tőle, próbálva valamiféle kommunikációt kialakítani a másikkal, mert ha már mindketten a mozgást választottuk, akkor ne legyünk már kukák végig. Nem szeretem a csendet.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 6:50 pm

* Nem maradunk sokáig kettecskén Oginnal, bár nem mintha annyira vágynék most a magányra, felőlem akár tele is lehetne ez a hely, az sem zavarna különösebben, de az tuti, hogy egy számomra teljesen ismeretlen srác hangja jut fülembe két széria között. Egy nyekkenéssel pillantok fel rá, egyelőre nem szólalok meg, kitolom még azt az ötöt, ami előttem van, a súlyzót pedig csak ezután pakolom vissza helyére, s ülök is fel most már. *
- Helo. Takoda Turner. * fogadom is el a felém nyújtott kezet, kicsit meg is emelkedem a padon, így szorítom meg a srác kezét, majd huppanok is vissza a fekpadra. Ogin eközben csak hűvös pillantásokkal illeti az újonnan érkezett diákot, szóval nem csap patáliát, nem kezd szaglászni, inkább csak messziről méri fel Patricket. Pár pillanatig még így tekintget felé a szép hópárduc, de nem tart ez sem sokáig, inkább újból felém szegezi szép fejét. A srác kérdésére csak vállam vonom, miközben visszahelyezkedem fekvő helyzetbe ismét a padon. *
- Annyira gyakran azért nem, de néha rám jön. Általában inkább kint futok, ha tehetem. * válaszolom szórakozottan. Ismét leemelem a súlyt a helyéről, s mellkasomon pihentetve emelem picit fel fejem, hogy rá pillanthassak. Ha már társalgást kezdeményezett, miért ne beszélgethetnék vele? *
- Na és te? Amúgy melyik házba jársz? Még nem igen láttalak a Nyugati torony környékén, szóval gondolom nem Inflás vagy. * magyarázom, majd egy kis erőfeszítés ugyan szükségeltetik, de izmaim megfeszülnek, így nyomom ki újból az egyre nehezebb súlyt, persze csak érzetre nehezebb, aztán jó párszor meg is ismétlem ezt, valahogy jól esik, ahogy érzem, izmaim megdolgoztathatom, és reméljük eredménye is lesz. *

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-20, 7:06 pm

*A konditeremben összefutok egy diáktársammal, ami engem nem zavar, úgyse ismerek itt még szinte senkit se, meg hát alapjáraton nem vagyok egy antiszociális valaki. A bemutatkozás hamar megtörténik, és magamban megjegyzem, hogy még sosem hallottam a Takoda névről, ezért ez számomra újdonság. A famulust is kiszúrom egy kis idő múlva, és ekkor az jut eszembe, hogy vajon nekem milyen famulus kéne. Még nem is gondolkodtam ezen, pedig a vizsgák már közel vannak, mire még alig készültem, pedig hát nem kéne megbukni, az elég gáz lenne.*
- Én is inkább a szabadban mozgást preferálom, de a parkour és a gördeszkázás a mindenem. *mondom, és lelkiekben felkészülök, ha esetleg magyaráznom kéne a parkour jelentését. Ez nem annyira elterjedt, mint más egyéb sport, de ez engem nem akadályoz abban, hogy ennek a szenvedélyemnek hódoljak.*
- Nem is olyan rég voltam a Sejtelmes folyosón, de amúgy tényleg nem Inflás vagyok. Az Exortus az én házam. *válaszolom, mikor erre kerül szó. A Nyugati főtoronyról eszembe jut az a kis kaland amiben ott volt részem, és ha már ez történt, rákérdezek Takodánál erre.*
- Találkoztál már a succubussal ami a ti főtornyotokban tanyázik? *kérdezem érdeklődve, miközben kezdem érezni, hogy homlokomon folynak az izzadtságcseppek. Kicsit gyorsabbra állítom a futógépet, ám már nem sokáig tervezem azon tartózkodni, ám egy ideig még maradok ezen.*

//fagyii//

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-21, 8:35 pm

//Olvadunk Kyle-al//

*Fene ért engem, hogy miért szúrom ki éppen őt, talán azért, mert bár nem a legizmosabb a bent lévő srácok közül, mégis szemrevalónak találom és nem ártana egy picit jobban megismernem az itteni diákságot sem. Bár ismerek pár embert, közel se eleget még, így lépek hát oda hozzá, majd ezdek el picit gonoszkodni vele, melyet bár ő nem élvez, én annál inkább. *
- Majd hagylak, ha úgy látom jónak. *jegyzem meg halkan, majd már kérdezgetni is kezdem, így próbálva tovább játszadozni, hogy valamit kérek azért, hogy eleresszem, de valaki oly morgós, hogy ebbe nem szándékozik túlságosan belemenni, legalábbis jelen helyzetben ezt érzékelem. *
- Veled nem hiszem el, hogy nem lehet szórakozni! *morgom vissza, majd eleresztem a rudat is, had örüljön neki.* - Amúgy meg, nem vagy ám valami félelmetes és szerintem olyan helyzetbe se, hogy fenyegetőzz! *teszem még hozzá csak úgy, majd le is csüccsenek mellé nemsokára, hogy ismét poénkodjak egy picit, amit ő természetesen úgy vesz fel, hogy nem az, hanem igen csak rám mordul.*
- Jól van már, én nem mondtam azt, hogy nem tetszik valami... *szűkülnek össze szemeim, majd amikor meghallom a szavakat, tehát a gonosz kis kérdéseket már bizony nem vagyok rest felpattanni se mellőle.*
- Gondoltam megismerkedhetnénk, de ahogy nézem, igen csak rossz emberhez jöttem ide, mert te aztán nem vágysz társaságra. Nem akartam semmi mást, és nincs semmiféle hiányom se. *vetem még oda neki, majd még egy utolsó próbálkozást bevetek, amire már csak felemelem picit nózimat is, hogy lehet valaki ekkora bunkó? Én nem így képzeltem el ezt, azt hittem, hogy örülni fog a társaságnak.*
- Hogy lehetsz ekkora paraszt? Nem másztam rád és eszem ágában sem volt... *na jó igen, de ezt neki nem kell ám tudnia, de ahogy nézem, hogy inkább a súlyzózással tölti el a további idejét, jól láthatóan sértődötten ott is hagyom, majd inkább az egyik székre ülök le. Nem, nem áll módomban máshoz odamenni, így hát csak lábaimat is felhúzom, majd őt figyelgetem, remélve, hogy esetleg odajön hozzám, mert ha nem, akkor bizony lelépek, nem fogok senki után se futni, annál jobb fogás vagyok és ha ezt ő nem értékeli... *
~ Biztos van valakije. ~ *jut eszembe a gondolat, de egy kicsit várok, hátha lenyugszik, mert ha nem, akkor én el.*

Tárgy: Re: Konditerem 2011-10-21, 8:53 pm

* Az első benyomások talán jobban is elsülhettek volna ha nem itt és ebben a szituációban futunk össze s a leányzónak nincs esze ágában sem gonoszkodni velem. De nem így történt így hát miután arra kerül a sor, hogy mit adok azért, hogy elengedjen morogva közlöm vele, hogy nincs miről beszélnünk.*
- Ez neked szórakoztató? Mert ez nekem nem volt az.* pillantok felé kérdő tekintettel, nem is értem mit talál ebben mulatságosnak miután látta rajtam, hogy szenvedek a fölösleges súly alatt.*
- Okozhatok meglepetést.* hajolok hozzá valamivel közelebb de aztán vissza is egyenesedek és a cirógató kézmozdulatnak is véget vetek.*
- Jah, az elmúlt percben tényleg elfelejtetted megemlíteni, hogy nem vagyok egy pitbull.* előtte pedig amint lehetősége nyílt rá már le is csapott szóval ebben sem értek egyet vele. Szavaira sóhajtok s megcsóválom a fejem.*
- Nekem nem úgy tűnt drágaságom, de rendben, tegyük fel, hogy nem kedveskedtél nekem a kis kezecskéddel... biztosan csak beképzeltem.* vonom meg a vállam majd rátekintek.*
- Bocs, nem tudtam, hogy te így ismerkedsz... hány embernél jött be ez a gonoszkodós fellépés?* nálam nem igazán talán lehet, hogy rossz passzban is vagyok nem tudom, de ez nem minden napi nálam. Annyit tepertem a lányok után, hogy most furcsán érint az, hogy az egyik magától rám mászik mi azért valljuk be igen jól érint de közben ez sokat el is árul róla.*
- Ahogy érzed... nem lehetsz egy őszinte teremtés ha magadnak is hazudsz.* dőlök hátra miután felajánlottam neki mások társaságát, érzékelem azt, hogy elment tehát sóhajtok s a fejem is megcsóválom. Jó pár percig csak az izmaimat durrantom be majd leteszem a súlyt és felülök. Nem számítottam arra, hogy egy széken ücsörögve találom a leányzót kiről azt hittem lelépett így elmosolyodva döntöm oldalra buksimat.*
- Hát te még mindig itt?* nyalom meg alsó ajkam s állok fel, hajamba túrva sétálok közelebb hozzá s guggolok le előtte, hogy még véletlenül se kelljen felnéznie rám.*
- Mi tart még mindig itt? Csak nem rám vársz?* nézek bele csillogó szemeimmel az övéibe melyek rettenetesen zöldek és rikítóak s ráadásul mintha sértődöttséget is mutatnának.*