Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-08, 2:47 am

-Nem, nem gondoltam... de valahogy. Tényleg megvan az oka, ha valaki abba a házba kerül. *mondja őszintén a srác. Ezután a Siriussal történt esetre terelődik a szó.*
-Én se ismertem túlzottan. Pontosabban akkor találkoztam vele először... és utoljára. *mondja elhúzott szájjal a srác, majd folytatja.*
-Én ott voltam, amikor meghalt. A miértjét én se tudom, csak annyit, hogy valami démon vagy árnylény lehetett, akit régen bezártak egy szarkofágba és azt a termet elrejtették. Nem tudom, minek volt köszönhető, hogy aznap rátaláltunk. De nem érzem magam miatta szerencsésnek. *fejezi be a mondandóját, majd próbál egy kis támpontot adni a srácnak.*
-Daphne Alucard a testvére. Ő is Cruorisos sentinel. Talán így lehet valami sejtésed, bár nem biztos. Együtt mondjuk biztos nem láttad őket. *fejezi be a mondatot, mivel rájön, hogy ezzel valószínűleg mégse juttatta közelebb Mordredet a megoldáshoz. Így inkább témaváltás jön, bár még mindig sok benne a halál.*
-Ebben van valami. De az ember inkább csak a haláltól féljen, mint az egész élettől, nem gondolod? *kérdez vissza Josh is, mert ugyan nem hülyeség az, amit Mordred mond, de ő nem akar így hozzáállni a dolgokhoz. A két srác ismét másról kezd el beszélgetni, az otthonukról és a szokásokról.*
-Newportban nem szoktam járkálni, mi Notthinghamben lakunk, anyám pedig a British Múzeumban dolgozik, szóval leginkább Notthingham és London környékét ismerem, meg az északi térségeket. *mondja Josh, majd ő is elneveti magát a kérdésen.*
-A teával önmagában nincs bajom. De én sose öntenék bele tejet. Kiskoromban kipróbáltam és egyből futottam is a wc-re, mert felfordult tőle a gyomrom. *mondja még mindig nevetve, majd hozzáfűzi.*
-A beskatulyázás valóban nem jó, bár még mindig jobb egy tipikus ír, mint egy tipikus angol. Bár nálatok meg a vallás a túlbuzgó, ami szintén hidegen hagy. *mondja el most ő is a véleményét, majd hallgatja, hogy miket is sportolt Mordred.*
-Na, én egyiket se próbáltam ezek közül. *nevet fel ismét, majd folytatja.*
-Viszont jól forgatom a kardot. Hála újfent apámnak, aki elsősorban ilyen középkori dolgokat készít kastélyoknak meg akinek kell. Ő maga is jól forgatja a kardot és ugye felénk elég sok kastély van, a lovagjátékok pedig a velejárói, így azt is sikerült kitanulnom. Bár mondhatom, nem volt egykönnyű megforgatni apám egyik-másik kardját. *mondja széles mosollyal. Ő most mesélt kicsit, így ismét a másik srácon a sor, most perpill a barátnőjéről kezdenek beszélni.*
-Hát, mivel én még nem nagyon ismerem, így egyenlőre számomra ez volt a leg szemet szúróbb vele kapcsolatban. Persze azt is észrevettem, hogy elég okos is, főleg, ha a mérgekről van szó. *bólint rá Josh, bár Mordred minden bizonnyal többet tud nála az albínó leányzóról.*
-Rossz emberrel még én se igazán futottam össze. Viszont olyan már van, akivel nem sűrűn akarok találkozni. *az ismeretsége Joshnak folyamatosan bővülő, ez részben sentineli munkakörének is köszönhető és néha akad 1-1 olyan ember, aki nem túl szimpatikus. Bár az is igaz, hogy a legellenszenvesebb ismerősét nem a sentinelségnek köszönheti. Közben Mordred mesél az otthonáról, a szüleiről és ekkor egy különös jelzővel illeti őket, amiről Joshnak eszébe jut Michelle, így mosoly szökik az arcára. Ez bizony fel is tűnik az Inflatusos srácnak és rá is kérdez Joshnál, mi ugrott be neki erről a szóról.*
-De bizony. Egy lányka, Michelle. Kis ugri-bugri és mindenkivel elég közvetlen, ami miatt időnként elég furcsa helyzetbe tud keveredni. Biztosan láttad már, 170 cm, fekete haj, ragyogó, kék szempár, gyönyörű alak... *ekkor észbe kap, hogy eléggé áradozik a lánykáról, így Mordredre kapja szemeit és kicsit megköszörüli a torkát.*
-Szóval nagyon aranyos lány. *nem szégyenli, hogy tetszik neki Michelle, csak picit saját magának is fura, hogy ilyen nyíltan áradozott most róla a srácnak. Bizony, elég nagy hatással van rá az orosz leányzó. Újabb kérdést tesz fel inkább Mordrednek, nem akar véletlenül sem túl nagy csendet hirtelen.*
-Hát, az valóban nem sok idő. De majdcsak lesz nagyobb szünet is, amikor több napra el tudtok majd utazni. *feleli a srác, majd arra, hogy Mordred szerencsésnek érzi magát csak mosolyog. Bizony látja a srácon, hogy tényleg szereti a leányzót, ami jó dolog. De újabb kérdéssel bombázza az Inflatusos diáktársát Josh, amire szép kifejtett választ kap.*
-Na igen, elég sok történet lengi körül ezt a sulit. Sokan akarnak ide bekerülni, de nem mindenkinek sikerül. Azért mi is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy megadatott, hogy itt tanuljunk. *mondja a srác, majd most rajta a sor, hogy elmondja, miért is jött épp ide.*
-Hát, nekem inkább az apám szülei érdeklődtek a fekete mágia iránt. Mielőtt idejöttem, már sokmindent tanultam a mágia különböző ágairól, de a fekete mágiáról leginkább csak öregapám mesélt. Ő viszont eléggé eköré építette az életét, így ő mesélt nekem a Mysterioról is. Mikor megtudtam, hogy ismét megnyitotta a kapuit eldöntöttem, hogy én ide akarok járni. És sikerült is. Bár amikor a papa régen erről a helyről mesélt, nem gondoltam, hogy valaha is ezek a falak között tölhetem a tanulmányaim. *mondja, majd kicsit vissza is gondol azokra az időkre, amikor az öreg tanítgatta a feketemágis csínjára-bínjára.*
-Amúgy visszatérve még egy kicsit. Hogy értetted azt, hogy sok laki vagy? Ezt nem nagyon értem. *tesz fel egy még korábban megfogalmazódott kérdést a fiú, amin kissé átsiklottak a beszélgetés folyamán.*

//fagy//

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 7:52 pm

*Szaporán lépeget a folyosók rengetegén át, hogy minél előbb elérje úti célját. Terveihez híven kivételesen nem tűsarkúban látni: kénytelen volt előhalászni tornacipőjét, egy kevésbé kényes fekete trikót és egy kényelmes fekete melegítőt. Ruganyos lépteinek köszönhetően viszonylag hamar sikerül elérnie a konditerembe, ami Dyliah legnagyobb megelégedésére ebben az órában teljesen néptelen. A lány némi körbepislogás után keres magának egy kondigépmentes felületet, ahol elkezdhet bemelegíteni. Nyújtás közben ráér alaposabban is szemügyre venni a helyiséget. Elégedetten szemléli a katonás sorrendbe rendezett súlyzókat, melytől az a megérzése támad, hogy itt bizony nem sokan múlatják értékes idejüket. ~ Annál jobb nekem, mivel így sokkal kisebb a valószínűsége, hogy összefutok valakivel.~ morfondíroz magában, miközben áttér a jól begyakorolt jógapozíciókra. Nem hajtja végre az összes gyakorlatot, csupán szemezget, de így is eléggé kimelegszik, mire kb. fél óra elteltével kibogozza magát egy bonyolultabb testtartásból. Bár lételeme a kíváncsiság és az új ismeretek begyűjtése, mégis a testmozgásban leli legnagyobb örömét. Ezt természetesen sosem vallaná be megszállott nevelőjének, így az sem véletlen, hogy kedvenc jóga és balett mozdulatait Aiedail legjobb barátnőjétől tanulta, míg a füvesasszony elmerült gyógyfőzetei közt. Mivel azonban itt nem áll rendelkezésére megfelelő zene, meg aztán a súlyzók és különféle erőgépek sem vonzzák túlságosan, inkább a felemás korlátot választja. A biztonság kedvéért alátol pár szőnyeget, majd egy jó nagy ugrással fent is terem az alacsonyabbikon. Nem olyan profi ebben a műfajban, így egyenlőre csak próbálgatja az előre-hátra pörgést és a könnyebb pozícióváltásokat.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 8:05 pm

*Egy fiatal srác érkezik meg a kondi terembe, igazából egy kis testmozgásra vágyott. Fekete torna csukát, rövid gatyát és újjatlan inget visel a fiú, szóval egész jól sportosan öltözött. Csak lassan bemegy a terembe, majd megcélozza a fekvőpadot, éppen elég súly is van most a kétkezesen , így lassan emelgetni is kezdi. Dante nem éppen az erő ember fajta, így nem mondhatni hogy túl nagy súlyokkal edz, de kell neki egy kis kondíció. Talán éppen csak ezért. LEnyom párat, majd lassan készülne vissza tenni a súlyzót, amikor észre veszi hogy bizony valaki más is van a terembe. Nem tudja mióta lehetett bent, lehet már akkor is amikor ő bejött, viszont nem igazán figyelte, hogy kik vannak bent. Egy darabig nézegeti amit a lány csinál, akit még nem is ismer, majd elérkezettnek találja az időt a megszólalásra is, remélve hogy nem zavarja meg ezzel a lányt*
-Nem mondom ,elég jó freestile sportot nyomatsz*szólal meg a lány fele miközben közelebb megy , majd neki támaszkodik a fallnak*
-Amúgy régóta csinálod?*kérdezi, mert azért látja hogy pár szőnyeg került alá , de a másik egész jól elvan. Kérdezni meg csak szabad, bár a srác úgytűnik el felejtett bemutatkozni. Talán még pótolhatja, ha szóba állnak vele*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 8:39 pm

*Mivel elég nagyfokú koncentrációt igényel, hogy huzamosabb ideig a korláton maradjon, nem is veszi észre az érkező fiút. Néha egy-egy elindított fordulatot félbeszakítva leugrik a rúdról, élvezve az alig szívdobbanásnyi szabadesést. Macskaügyességgel fog talajt a szőnyegen, elvégre a lebukdácsolás művészetét kellett elsőre elsajátítania, hogy ne essen komolyabb baja egy esetlegesen elvétett mozdulat következményeként. Na meg aztán nem túl elegáns dolog végigterülni a szőnyegkupacon egy kellemetlen puffanás kíséretében, márpedig a lánynál az elegancia alapkövetelmény. Ezért is vállalkozott eme légies, ám sok izommunkát igénylő gyakorlatokra, aminek azonban az a hátránya, hogy időnként meg kell szakítania dinamikus pörgölődését, hogy ellazítsa és megmasszírozza a megerőltetés ellen egyre inkább tiltakozó karjait. Maga a visszajutás sem olyan egyszerű, főleg egy olyan alacsony leányzónak, mint Dyliah. Harmadik próbálkozásra ugyan, de azért sikerül feljutnia újra a korlátra, és már el is kezdi lóbálni magát, hogy minél előbb elérje a kívánt forgássebességet. Megkísérel néha megállni, hogy kézen állva odébb sétáljon, de mivel egyre jobban fárad, elég nyeglén sikerül. Mivel már nem tudja a maximumot nyújtani, úgy dönt, egy utolsó, lehetőleg tökéletesen kivitelezett ugrással koronázza meg a mai napot, ám ekkor közbeszól valaki. Hogy ki, az ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekli Dyliaht, csak azt tudja, hogy valaki orvul elterelte figyelmét, megakadályozva kedvenc ugrásában. Ez még nem lenne halálos bűn, ám zargatójának egyúttal azt is sikerül elérnie, hogy figyelemelterelési hadműveletével a lány lepottyanását okozza. Amint Dante szavai eljutnak a tudatáig, koncentrációja mérséklődik, így verejtéktől csúszós ujjai már nem tudják kellő biztonsággal megragadni a felső korlátot. Ráadásul elég szerencsétlenül ér földet, mivel gondolatban már a megtorláson töpreng, így elfelejt lábra érkezni. Egy pillanatig nem érez fájdalmat, csak saját puffanását hallja, így elkezd reménykedni, hogy az elkövetkezendő órákat talán mégsem kell a gyógyítói rezidencián töltenie. Ám amint elönti a megkönnyebbülés, azonnal a bal vállába nyilall a fájdalom, megtorolva iménti figyelmetlenségét. Csak ekkor meri kinyitni a szemeit, melyek a szituációhoz mérten vörösen izzanak, hogy megvizsgálja balját, aminek igencsak furcsa szögben sikerült a teste alá csavarodnia.*
- Köszi szépen, ez rendes volt tőled.* sziszegi, remélve, hogy eljut a címzetthez. Többet is mondana, de pillanatnyilag azzal van elfoglalva, hogy minél előbb lábra vergődjön, és ne mutasson ennyire szánalmas képet. Ám minden mozdulat külön gyötrelmet okoz, így ha nem akar kislány módjára jajongani okosabb, ha tartja a száját. Legalábbis egyelőre.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 8:48 pm

*Hát bizony itt pedig szó sem volt el terelési kísérletről, csupán a fiú ráköszönt a lányra, aki úgy tűnik ennek következményében, bizony le is pottyant, méghozzá elég szerencsétlenül. Miközben földet ér a srác arcán is egy hirtelen rándulás megy végbe, nem pont ezt akarta kihozni, a fene se gondolta volna hogy a lány ezzel elveszti az egyensúlyát. Egy pillanatig gondolkozik, majd azért ha már elvileg ő okozta az azért még nem végzetes balesetet, oda megy és segít a másiknak fel állni. Persze csak ha az engedi, ha nem akkor nem fog erőlködni, de hát tényleg nem akart semmi rosszat*
-Eh.. fene gondolta volna hogy ennyire megzavarlak ezzel, de hidd el ha szándékos lett volna, akkor ordítók nem pedig így beszélek*vág vissza, bizony ő is tud ilyen lenni, főleg ha oktalanul vádolják meg, amit jelen esetben érez, bár tudja hogy a lány miatta esett le, de azért azt tudhatja hogy nem direkt csinálta a fiú se. Minden esetre azért reméli hogy segíthet, és hogy nem okozott túlságosan nagy bajt, így is megvannak a problémái a fiúnak*
-Minden rendbe van amúgy, nem törtél el?*kérdezi kicsit csendesebben, ha már egyszer ott van. Bár kétli hiszen ha tört volna valami, akkor nagy valószínűséggel a lány üvöltene, vagy legalábbis nem tudna olyan könnyen mozogni*
-Amúgy. DAnte vagyok.. mi volt az amit csináltál?

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 9:17 pm

*A felé nyújtott kezet vonakodva bár, de elfogadja, hiszen így talán gyorsabban sikerül függőlegesbe kecmeregni. Amint felegyenesedik, és végre a látóterébe kerül Dante, ösztönösen kihúzza magát, minek következtében megrándult vállába ismét belemar a fájdalom. Az elmúlt öt, viszonylag nyugisan telt év alatt teljesen elszokott az ilyen mértékű sajgástól: hogy feltápászkodási akcióját lezárja, mégiscsak feljajdul, majd ép kezével megdörzsöli lüktető halántékát.*
- Ez megnyugtató. Akkor legközelebb majd csak parancsszóra esek le.* ráncolja össze leheletvékony, szőkés szemöldökét. Vörös szemei felizzanak, amint találkozik a fiú íriszével. Hangsúlyából Dyliah azonnal leszűri, hogy Dante nem igazán szokott hozzá, hogy így beszéljenek vele, ám most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a fiú lelki békéjét ápolja.
Pár perc alatt sikerül összeszednie magát: úgy ahogy lehiggad, így arra is rájön előbb-utóbb, hogy a fiúnak mégiscsak igaza lehet, még ha az kifejezetlen modortalan és arrogáns is. A csendesebb és visszafogottabb hangnemben intézett kérdésen nem kell gondolkodnia, anélkül is tudja, hogy egyben van, bár ez a tény önmagában még nem csillapítja a bal tájékon feltámadó lüktetést. Épp nyitná a száját, hogy közölje az örömteli hírt, miszerint kutya baja, és nyugodtan békén lehet hagyni, ám ekkor horzsolások után kutató szeme megakad egy érdekes képződményen, ami emlékezete szerint eddig nem tartozott hozzá. Szörnyülködve emeli szemmagasságba kézfejét, hogy a fiú is jól láthassa a nem éppen jó helyen lógó mutatóujját.*
- Viii….ssza tudod …enni?* kérdezi elcsukló hangon, némely betűket elnyelve. Az is csoda, hogy a megrökönyödéstől egyáltalán szóhoz jut. A fejét is beverhette esés közben, mert kérdésének nyomatékot adva bizonytalanul előre lép egyet, ahelyett, hogy minél messzebb menekülne a közveszélyes fiútól. A bemutatkozást, mellyel apróbb hibapontokat ugyan sikerült kiradíroznia Dantenek, egyelőre félresöpri, mivel ettől még nem lett a szíve csücske. Részéről majd akkor árulja el a nevét és tudományát, ha a fiú kiküszöböli iménti óvatlanságát azzal, hogy helyére illeszti hófehér ujjait.*
- Hogy fogok így táncolni?!* siránkozik még egy sort, mikor eszébe jut tüllszoknyája, melyet valószínűleg így egy életre a sarokba dobhat. Nem sok híja van, hogy el nem törik a mécses, mivel szeretett dolgaitól csak több hetes lelki tréning árán sikerül megszabadulnia.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 9:29 pm

*Úgy tűnik, hogy a lány bár vonakodva, de elfogadja a srác segítő jobbját, aminek azért a fiú valamelyest örül is, így sikerül a másiknak könnyebben talpra állnia, a következő szavakra viszont azért nem hagyja ő se magát elvégre nem olyan fából faragták, meg tud tuskó lenni ha akar, bár nem szokása.*
- Nem kérte senki se hogy essél le, tudtommal nem volt rád ki írva hogy "ne szólj hozzám"*mondja kicsit komolyabb hangon, de még nem bántóan, az max akkor fog jönni, ha a lány tovább folytatja a csipkelődést amit a fiú amúgy se szeret annyira. A pillantást állja nem mondható hogy hamar leveszi a másik szeméről a sajátját, eléggé strapabírónak nevezhető ebből a szempontból a fiú is. Csak figyeli a másikat, majd már venné is a megnyugodt sóhajt amikor a lány neki kezdene , a beszédnek, amikor meglátja az ujjat, ami bizony elég hülye szögben áll. Valószínüleg elcsúszott a csont, de a kérdésen egy pillanatra, össze szűkülnek az íriszei. A törésekről mindig a huga jut eszébe, és valahogy most is ez a gondolat rohamozta meg a fiút. Főleg hogy nincs otthon az ilyesmibe*
-Ha azt mondom nem akkor valószínűleg nem lennél nyugodt szóval azt hiszem vissza...*mondja kicsit komolyabb hangon, majd kezét óvatosan a lány kezére teszi a másikkal pedig lassan kezdi megközelíteni, a bizonyos csontot ami rossz szögben áll*
-Azt ajánlom hogy csukd be a szemed, és szorítsd össze a fogaid. Ez nem lesz kellemes bár próbálom úgy hogy gyors legyen. Számoljunk el háromig. Egy ..*de már nem folytatja hirtelen mozdulattal tolja helyére a csontot, ha minden jól megy akkor egész tökéletesen*
-Azt hiszem hogy rendben leszel, bár pár napig inkább ne tornáztasd, csak kicsit mozgasd, ha mákod van nem kell vele menni gyógyítóhoz*mondja a lányra kicsit komolyabb arccal nézve, majd lassan le ereszti a kezeit. A következőkre viszont kíváncsian néz rá, valahogy a ruhára hirtelen nem is gondol*
-Szerintem, azért nem történt olyan nagy dolog hogy ne tudj táncolni, vagy most mi a baj?*kérdezi a másikat*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 10:12 pm

*Természetesen a fiú nem hagyja szó nélkül Dyliah válaszát, ami bizony elég csípősre sikeredett főleg, hogy nem is ismeri az előtte állót. Nagyon nem szeret veszekedni, mert utána órákig meditálhat, hogy visszaszerezze lelki békéjét, ami nála alapfeltétel, hiszen nélküle nem sokáig bírná fenntartani elegáns álarcát.*
- Annyira azért nem vagyok antiszociális, úgyhogy önkényesen nem fogom magam diszkriminálni.*vágja oda futólag, mivel nem szeretne alulmaradni a vitában, mely úgy tűnik, végre kezd lecsengeni. A vállát is megrántaná hozzá jelezve, hogy részéről lezártnak tekinti leesése történetét, ám ekkor eszébe jut iménti élménye, így inkább mégsem teszi. Reméli azonban, hogy Dante így is vette az adást, és a háborúskodás helyett még a közeljövőben nekiáll helyretenni az ujját. ~ Na igen, a szükség nagy úr…~ fintorodik el, melyet kivételesen nem rejt véka alá. A befejezetlen sóhajt természetesen észreveszi, mivel ekkor még javában a fiút mustrálja, így általa alkotott jellemrajza kiegészül a könnyelmű és felelőtlen jelzőkkel. Folytatná a sort, mikor észreveszi a fiú összeszűkülő pupilláit, amire egy ártatlan pislogás a válasza, hiszen kivételesen semmit nem vágott Dante fejéhez, amire ilyen ellenszenvesen reagálhatna. Szavai azonban meghazudtolják tekintetét, így Dyliah kénytelen a kérdezősködést máskorra halasztani, ha nem akarja elszalasztani a „gyógyulás” lehetőségét.*
- Így sem vagyok nyugodt, bár nem hiszem, hogy tovább tudnál rajta rontani.* pislog gyámolítón valaha kecses, most inkább tűpárnára hasonlító ujjaira.* - Azért megpróbálnád?....légyszíves* fűzi hozzá kelletlenül, reménykedőn pislogva hol a fiúra, hol pórul járt kezére. Mikor Dante hozzá ér, legszívesebben kitépné magát a kezei közül, mert még nemi gazán készült fel az elkövetkezőkre. Épp hangot adna véleménykülönbségének, de a fiú már el is kezd számolni, így csak arra van ereje, hogy ép kezével elkapja diáktársa keze ügyébe kerülő testrészét, ami jelen esetben a fiú válla. Ám mivel az nem tarja be ígéretét, vagy csak az izgalmak közepette elfelejt számolni, hamarabb jön a beígért csontkovácsolás, és vele együtt a mindent betöltő, hasogató, szabdaló és nem utolsó sorban lüktető fájdalom, melynek kompenzálására apró mancsával önkéntelenül is megszorongatja jótevője vállát. Egy kellőképpen szétpréselt sziszegést követően kiszabadul végre a satuként ujjaira fonódó vasmarokból. Remegő térdei felmondják a szolgálatot, így visszahuppan a szőnyeg közepére. Egyből fölveszi a jógában már megszokott alapülést, hogy viszonylagos rendet és kényelmet teremtsen maga körül. Egy jó ideig még érzi a lüktetést kipirult ujjaiban, de máskülönben egy karcolás sem látszik rajta, melyet körülbelül félpercenként szigorúan ellenőriz.*
- Köszönöm.*motyogja egy nagy sóhaj kíséretében, majd beletúr rövid, csapzott hajába, mellyel láthatatlan rendet teremt ezüstös tincsei közt.*
- Végül is….most már menni fog. Legalábbis azt hiszem*pislog bizonytalanul a parketta felé, bár pillanatnyilag nem fűlik hozzá a foga, hogy a gyakorlatban is tesztelje az imént állítottakat. *
- Dyliah Zahira vagyok, ha épp kíváncsi vagy rá.* közli egyszerűen felpillantva a fölé tornyosuló Dantéra, majd mivel hamarosan megfájdul a nyaka, hozzáteszi:*- Kérlek, foglalj helyet, ha éppen ráérsz.*kínálja hellyel a fiút egy karmozdulattal, hogy addig is gyakoroljon.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 10:26 pm

*A lány válaszában, észre vette hogy bizony le akarja zárni a témát így csak bólint, valahogy neki sincs kedve folytatni a bizonyos vitát, amit elég sokáig elhúzhatnak még, ha mindannyiuknak, lenne mit mondani a másik válaszára. Na meg van komolyabb dolog is, mint eme vita tovább szaporítása, ami jelen esetben nem más mint a lány ujja , ami nem éppen úgy áll ahogy kéne.*
-Ó ne legyél abba biztos, nem tudod milyen az amikor rosszul marad egy ideig , akár úgy is maradhat, nade reméljük azért nem fog*teszi hozzá, majd nemsokára még meg is kérik, amin meglepődik, az előző kissé talán tüzes szóváltások miatt.*
-Megpróbálom, csak ne mozogj közbe*mondja kicsit nyugisabb hangon, majd megvizsgálja az ujjat, egyik kezével a lány kezét megfogva, másikkal pedig a sérült hely felé közelítve. Érzi a másik kezét a vállán, valószínűleg sejti, hogy a lány számára, sem lesz éppen kellemes érzés és ezt ő is tudja. Nemsokára viszont elkezd számolni, és hogy meglepetés szerű legyen a dolog, nem is fejezi be hanem rögtön egy után vissza is rántja az ujjat a helyére. A lány keze közbe megszorítja a vállát amit bizony a fiú érez is nem is kicsit, de ő bizony nem hagyja abba a folyamatot, egészen addig tolja a csontot ameddig helyre nem áll. Persze nem kínozni akarja a másikat, csupán biztosra akarja tudni hogy jó helyre került. VÉgül elengedi a lányt , aki úgy tűnik nem bírja tovább az állást, így leül. A fiú csak egy kis ideig figyeli, úgy tűnik hogy hatott és működik is az ujj, a köszönetre végül csak egy kis reakció késéssel megcsóválja a fejét*
-Nincs mit, ha már megkértél, akkor segítek*teszi hozzá, bár ezzel talán , valamennyire a saját lelki állapotát is javította, elvégre félig meddig az ő hibájából történt a baleset, még ha ő nem is hiszi ezt most úgy. A bemutatkozásra csak biccent*
-Örvendek, és persze hogy érdekel, ha már egyszer ilyen életmentő műtétet hajtottam rajtad végre*mondja kicsit hallkabban , de végül elmosolyodik majd a helykínálásra le is ül, török ülésben a másikkal szembe*
-Nem hinném hogy túlsok dolgom lenne, amúgy rá érek. Melyik házba tartozol? Még nem láttalak*jegyzi meg a lány fele majd még hozzá teszi*
-Amúgy az esést leszámítva elég ügyes volt, mit is csináltál?*kérdezi, elvégre először is kérdezte, csupán akkor nem kapott rá választ, érthető okok miatt*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-12, 11:10 pm

*Örömmel konstatálja, hogy Dante nem kíván élni a vita lehetőségével, inkább nekilát helyrehozni megnyomorított kacsóját. A műtét esetleges kimeneteléhez fűzött kommentárt a saját érdekében elereszti a füle mellett. Amúgy sincs ideje következményeken gondolkodni, mert ha lenne, valószínűleg mégis inkább a gyógyítót választaná. Nem mintha azt szívesebben markolászná, bár valószínűleg erre nem is lenne szükség, mivel egy képzett ápoló csak tud valami fájdalomcsillapító varázsigét, ha már egyszer fel meri venni a fehér köpenyét. Mivel fájdaloműző nélkül kénytelen végigszenvedni a fiú minden egyes rezdülését, még ha azok kivételesen jó szándékból fakadnak is, hát ne csodálkozzon, ha egy kis kóstolót ő is kap a dologból. Ráadásul Dyliah apró tenyerével nem is éri át rendesen a fiú vállát, így kénytelen a körmeivel megkapaszkodni.*
- Öhm. Ne haragudj, nem akartalak megkarmolni.*pislog óvatosan a fiú felé, elvégre az imént még igencsak harcias oldaláról mutatkozott be, bár nem mindig ilyen ő, csak ha felbosszantják.* Remélem nem nagyon maradt nyoma…*motyogja bizonytalanul, bár nem nagyon érdekli Dante fizikai állapota, elvégre egy kis karmolászásba még senki nem halt bele.
Az üdvözlésre biccent egyet, majd mivel már többé kevésbé visszanyerte önuralmát, csak egy apró mosolyt engedélyez magának, bár az oldódó hangulat egyáltalán nincs ellenére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy íriszei fokozatosan kivilágosodnak, mígnem tekintetébe visszatér a jól megszokott kíváncsiság.*
- Ez nem vicces, tényleg az volt. Nem is tudom, mit kezdenék fél bénán…*a lehetőség, hogy akár rosszul is elsülhetett volna ez a délután, cseppet sem villanyozza fel, de most nem hagyja, hogy olyan könnyen a közelébe férkőzzenek iménti negatív gondolatai.*- Azért arra kíváncsi lennék, hogy mit írtál volna a sírkövemre…*érdeklődik kissé félredöntött fejjel, alaposabban is szemügyre véve a fiút, mivel arra már nincs ereje, hogy palástolja fürkészését.*
- Az Exortusba.*feleli, majd a szokásos forgatókönyvhöz alkalmazkodva visszakérdez:*
- És te? Mert én sem láttalak még.* A baljában rendetlenkedő fájdalom egyenletes lüktetéssé szelídül, mely egyfajta tompasággal köszönti a lányt, így kissé megkésve jutnak el hozzá a fiú szavai.*- Tényleg? Én nem egészen így éreztem.*motyogja, mert nála a tökéletes nem létezik, muszáj mindig magasabbra emelnie a lécet, úgyhogy válaszának semmi köze a szerénységhez.* - Azért köszönöm, örülök hogy tetszett. Felemás korlátnak hívják.*felel engedelmesen, bár azt sose vallaná be, hogy fogalma sincs, mit kell rajta valójában csinálni. A lánynak tetszett, ezek szerint a fiúnak is, úgyhogy összességében pozitívnak értékeli a mai teljesítményét.*
- Honnan jöttél?*kérdezi némi csend után, mivel most, hogy rendeződtek a viszonyok, feltett szándéka minél többet kiszedni a fiúból, míg csak úgy nem érzi, hogy megtalálta a magyarázatot arra a bizonyos pillantásra.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-13, 9:49 pm

\\Olvad Josh\\
-Szerintem mindennek megvan az oka. Annak is ha valaki az Inflatusba kerül, annak is ha a Cruorisba, vagy az Exortusba, szerintem lehet nem mindenki tudja miért, vagy milyen okból. Néha az a tükör lehet hogy csupán felfedez valamit bennünk amit más még nem. Legalábbis én erre tudok gondolni, de én akartam is hogy abba a házba kerüljek. Nehéz elmagyarázni…*mondja kicsit csendesebben a srácnak. Tényleg nem tudja miért, de szánt szándékkal akart oda kerülni. ÉS végül úgy tűnik hogy sikerült is neki*
-Néha jobb ha nem ismerjük , legalábbis feldolgozni könnyebb, ha valakit megszeretünk, és aztán látjuk a halálát, bizonyára nehezebb elfogadni is. Néha a fájdalom örökre megmarad, nem úgy mint a gyerek mesékbe, hogy az idő majd egyszer begyógyítja a sebet. Ebbe csak ritkán hiszek. A halál néha leül mellénk, velünk vacsorázik, elviccelődik velünk… valamikor pedig csak seggbe rúg, vagy kiüt a játékból*mondja majd tovább kezdi emelgetni a súlyt, de nemsokára megint kicsit megáll, legalábbis lassít a tempón*
-Senki se szerencsés aki látja, én is láttam egyszer egy gyilkosságot..*mondja de úgy tűnik többet nem akar beszélni az ügyről, pillantása önkéntelenül is a kezén lévő vágásra irányúl, majd vissza a fiúra*
-Azért fura hogy ilyesmi megtörténhet itt. Nem hittem volna hogy ennyire nem biztonságos ez a hely. Lehet jobb lesz nyitott szemmel járni*mondja még hozzá téve a szavaihoz , majd bólint. Nem ismeri a lányt , de felfogja amit a srác mond*
-Igazából, nem ismerem a lányt, csak névről talán , meg órán ha láttam, de nem tudtam volna hogy ők testvérek. Igazából nem tudtam az egészről semmit.*vallja be az igazat, bár attól még kíváncsinak lehet kíváncsi. Csak hallgatja tovább a fiút, néha néha kisebbeket bólintva a szavakra*
-Éppen ez a lényeg… Én nem tartok se a haláltól se az élettől. Ha egyszer vége kell legyen úgyse fogom még meg akadályozni, azt senki se tudja, de attól nem is fogom végig rettegni az utat, hogy mi lesz akkor, ha eljön…*mondja kicsit hűvösebb hangon, bár kíváncsi hogy mi lehet a halál után, vagy éppen mi nem de ki próbálni nem akarja. Aztán más témára terelődik a szó. A srác szavaira csak bólint, ezeket a városokat ismeri*
-A Brithisben egyszer jártam a szüleimmel, néha néha átnéztünk Angliába is , Londoban többször meg fordultunk, egész szép hely*mondja aprókat bólintva, bár ő szerencsére azon srácok között van akik szeretik az élőhelyüket. Legalábbis neki nem volt oka még a panaszra. DE ahogy látszik JOshnak sem*
-Elhiszem. Én alapjába nem szeretem a teát. Mondjuk a beskatulyázás elég sok helyen van jelen. Én nem mondhatom hogy például vallásos lennék, persze a varázstalanok harcai meg nem igazán érdekelnek, mint az Ira és barátai terror merényletek. Ők a hülyék… egy vallás miatt háborúzgatni?*kicsit fel is nevet miközben beszél, tényleg nem érti mindig az embereket. Majd a sportokra terelődik a szó és a fiú csak bólint*
-Én csak egyszer kétszer próbáltam, a házba amolyan dísz fegyverek meg páncélok vannak , de nem vagyok annyira a híve, de annyi biztos hogy hosszú távon hamar lefullad tőlük az ember, egyszer próbálkoztam egy pallossal csak szórakozásból, hát majdnem belevágtam a lábamba. Azóta inkább úgy vagyok vele hogy meghagyom másnak… Bár azért vannak ott is könnyebb fegyverek, de van egy olyan érzésem hogy nem lehetett túl unalmas gyerek korod akkor. *mondja mosolyogva, őt is érdeklik a fegyverek de nem annyira hogy sokat foglalkozzon velük. Annál jobban lekötik a nekromanciával foglalkozó tanok. Aztán a szó vissza tér Mordanara. Az említésre Mordred is csak mosolyogva bólint*
-Igen, annyi biztos hogy nagyon érdeklik a mérgek és okos is. Tudja hogy mit akar, ez nagyon megfogott benne. Kicsit kölyöknek hiszem magamat mellette ha méreg témáról lenne szó. Már mondtam neki hogy megyek hozzá korrepetálódni. Nem vagyok a legjobb a méregtanba*mondja kicsit csendesebben, lágy mosollyal az arcán*
-Igazából én nem sok embert ismerek. DE nem is létfontosság hogy meg ismerjem őket*mondja majd kicsit kíváncsibbá válik a tekintete*-No csak már vannak ellenlábasok?*kérdezi a sráctól elvégre ő mondta hogy van már olyan akivel nem szeretne össze futni. Aztán a srácnak feltűnik a mosoly és bizony rá is kérdez, és Josh el is mondja hogy ki jutott róla eszébe*
-Hmm annyira nem, őt is talán névből, de így valamennyire beugrik… Hát nálam csak egy lány van aki szóba jöhet., szóval valószínüleg annyira nem tudok hasonló dolgokat mondani mint te*mondja a srácnak egy kicsit ravasz mosollyal, elvégre neki csak egy lány kelltette fel az érdeklődését, és Josh tudja is hogy az nem más mint az albínó *
DE ahogy látom ez nem csupán egyszerű megszólalás volt*dől hátra kicsit kíváncsi tekintettel majd szemét a másik arcára szegezi kíváncsian*
-Tetszik a lány mi?*kérdezi bár nem ismeri Michelle-t de a srác szavaiból le vehető hogy bizony nem úgy beszél róla Josh mintha nem érezne semmit, na de ez nem is baj, most max ő kíváncsiskodik kicsit. *
-Az igazat megvallva úgy 1-2 hét lenne elég, hogy jobban ráérősen körbe tudjunk menni. Tudod elég sok dolgot meg akarok neki mutatni, na meg azért otthon mégiscsak más mint itt. Kicsit szabadabb a környezet*mondja egy fél mosollyal, hiszen ott tényleg nem szólnak bele hogy hol és meddig vannak*
-Szerintem is azok vagyunk, bár nem mindig szerencse dolga. Én hiszek benne hogy mindenkinek van valami rendeltetése a világba, vagy leszünk valakik vagy semmivé porlunk az idők alatt. Ki tudja melyik a jobb. Hírnév is lehet átok. DE annyi biztos hogy ki használom ha már itt vagyok, amit lehet*mondja csendesebben a fiúra nézve. Úgy tűnik egész sok mindenről el tudnak dumálni, ami nem is baj*
-Áhá… szóval valamilyen szinten közre játszott benne a családod is hogy ide kerültél*mondja persze ezzel nem arra célzott hogy a fiút kényszerítették csupán részük lehetett, a srác döntésében. Ekkor a srác viszont feltesz egy kérdést amin a fiú kicsit el gondolkozik*
-Tudod, elég tág a családi köröm, mi a szüleinkel Írországban élünk, de apai ágon angol is vagyok, az ő apai ágán pedig skót, és bizony a család a többi ágon elég sok leszármazottat eresztett ki magából, és valamikor kicsit tovább voltam egy egy rokonomnál. Tudod a családomnak fontos a kapcsolat tartás, lehet nekem nem ,de néha kedveznem kell a szüleimnek is… Pedig valamikor lennék lázadó…*mondja kicsit lehajtva a fejét, bár ez nem jelenti azt hogy kétségbe lenne esve*
-Gondolom azért nálatok is elég erős lehet a családi kapocs. Tényleg van testvéred, vagy valakid?*kérdezi pusztán kíváncsiságból*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-13, 11:21 pm

-Van abban valami, amit mondasz. Ha belegondolok a három ház beállítódásába, engem is leginkább a saját házam vonz. *bólint rá a srác Mordred szavaira, hisz tényéeg nagyon csábítja a gondolat, hogy tehetséges árnymágus legyen. Nem igazán gondolkozott még azon, vajon milyen lenne a másik két ház valamelyikében, mert tökéletesen meg van elégedve a Cruorissal és úgy árzi, bizony neki ott a helye.*
-Igen, ilyen tekintetben én is örülök neki, hogy csak akkor ismertem meg. Rosszabb lett volna sokkal, ha egy közeli barát. Bár így is normális srácnak ismertem meg. És több ismerősöm is van, akikhez közel állt, szóval átérzem a fájdalmukat. *feleli, majd hallgatja Mordred további önkifejezését a halállal kapcsolatban.*
-Na igen, ahogy mondod. *nevet fel kissé keserűen, bár az tény, hogy jól megfogalmazta a mondanivalóját az Inflatusos fiú.*
-Én már kettőt is láttam, amióta itt vagyunk, ha Roset is beleszámoljuk, bár szerencsére az mégse végződött halállal. *ennél az esetnél Mordred is ott volt, nem csak Josh, de a lényeg mégiscsak a számokon van most.*
-Én sem gondoltam, hogy egyyhamar halállal fogok találkozni az iskolában... főleg nem még évkezdés előtt. Elég bizarr. De legalább megtanultam, hogy mindig járjak nyitott szemmel és felkészüljek rá, hogy ilyesmi is történhet. *akármilyen rossz élmény is volt, de mindenből lehet tanulni, így Sirius halálából is. És bizony Josh már megtanulta az itt eltöltött idő alatt, hogy jobb, ha figyel. Közben egy pár szót ejtenek Daphneről, de úgy tűnik, a másik fiú nem ismeri, így továbblépnek.*
-Ahogy mondod. Éld az életed normálisan, ne gondolj a halálra, de azért számíts rá. *helyesel ismét Josh. Úgy tűnik, elég sokmindenben egyformán gondolkoznak, ennek is köszönhető, hogy ilyen jól elbeszélgetnek edzés közben. Ami persze nem áll le, mindketten erősítenek tovább, csak akkor áll le valamelyikük, ha éppen beszél. Most éppen a másik fiú beszél, így Joshnak van egy kicsit hosszabb ideje, de egy dolgon ő is fennakad és hozzászól.*
-Na igen, a vallás... az egészet egy nagy hülyeségnek tartom, legalábbis a jelenlegi vallásokat. Az egész kitalációkra épít és manapság már nem is a hit a lényeg benne. Szóval az engem is hidegen hagy. Pogány vagyok és a viking isteneken kívül hagyjanak békén a többi hülyeséggel. *mondja, majd a háborús dologra csak megrázza a fejét.*
-Itt is megmutatkozik az emberek hülyesége. Pontosabban a kereszténység viszi a pálmát. A viking hitvilág megvolt békésen a maga isteneivel. Mármint a hitüket nem akarták másra erőltetni, így értem a békéset. Bezzeg a kereszténység... Kényszerítsük bele az embereket, hogy csak 1 Isten van és az az, akit ők mondanak. Ha nem hódolsz be az új hitnek, akkor majd erőszakkal bírnak rá. Nevetséges. *fintorodik el a srác, hisz tényleg borsódzik a háta, ha a kereszténységre gondol. Inkább tovább is lépnek a sportokra.*
-Hát az biztos, hogy kell hozzá az erőnlét. *neveti el magát Josh és visszaemlékszik, milyen nehéz is volt az elején. Mostmár jobban bírja, de azért nem profi ő sem.*
-Egy-két necces helyzetem nekem is volt a kardokkal. De szerencsére nekem se lett bajom. *mondja, majd a kalandos gyerekkorra bólint.*
-Nem unatkoztam. Nem igazán vagyok az az otthon ülős típus. Szeretek csinálni valamit általában. Nm szeretem az értelmetlen létezést. *mondja el ő is amit gondol. Nem feltétlen az övé volt a legkalandosabb gyerekkor, de igyekezett tenni azért, hogy számára azért kalandos legyen és ez sikerült is.*
-Az igazat megvallva nekem is eszembe jutott a Toxikológia óra után, hogy megkérem, hogy magyarázza el nekem ő is, mert az nekem sem volt épp könnyű óra. Vele ellentétben engem annyira nem vonzanak a mérgek, így nem is igazán értek hozzájuk. De nem tudom, vállalna-e kiscsoportos korrepetálást. *nevet fel ismét a srác. Remélhetőleg Mordred nem érti félre a dolgot, hisz tényleg csak az anyag miatt gondolt erre a srác, nem tekint potenciális jelöltként Mordanara. Főleg mostmár, hogy megtudta, hogy Mordreddel van. Aztán az ismeretségre terelődik a szó, pontosabban arra, hogy vannak-e esetleg olyan emberek, akiket nem csípnek. Joshnak bizony van egy.*
-Mondhatjuk, egy srác már elérte, hogy ne lopja magát a szívembe. Troynak hívják és hogy is mondjam... enyhe kifejezés, ha azt mondom nem szimpatikus. *mondja ismét egy fintorral az arcám, hisz nem szívesen gondol a srácra.*
-Volt már rá alkalom, hogy majdnem leütöttem. *folytatja, de inkább áttérnek a megmosolygott szóra és Michellere. Joshnak sikerül magát lebuktatnia, amire Mordred rögtön le is csap, így megkapja az első kérdést, tetszik-e neki a kis kékszemű.*
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de miért hazudjak? Nagyonis tetszik és az igazat megvallva igyekszem elérni nála azt, amit te Mordananál. Csak van egy kis gond. Troy a barátja... egyenlőre. De igyekszem kiiktatni azt a kis nyikhajt a képből. *mondja el őszintén a dolgot Josh, nem kell titkolnia, úgy érzi, megbízhat a fiúban, Michelle pedig úgyis tisztában van vele, hogy mennyire tetszik a sentinel srácnak. Aztán jöhet ismét a visszatérés az otthonokra és a családra, úgy tűnik, ez a téma kifogyhatatlan.*
-Persze, otthon mindig másabb, mint egy suliban. Korábban én is meghívtam még magamhoz Michellet és akkor rábólintott, bár azóta változott egy-két dolog, de remélem azért még benne lenne. *igaz, eredetileg az édességbolt miatt beszélték meg az utazást, de Josh rögtön felajánlotta a kékszeműnek, hogy szívesen elszállásolja, bár akkor látta először. De már ott sikerült valamivel megfogni az orosz lánykának.*
-Azt hiszem, ha komolyan gondoljuk és itt végzünk, akkor bizony meglesz a magunk értelmes rendeltetése. Legalábbis én kinézem magunkból. *helyesel ismét az angol srác.*
-Igen, mondhatjuk, hisz ha öregapám nem feketemágus és nem mesél nekem annyit ezekről a dolgokról, akkor most lehet, hogy teljesen máshol lennék. Pedig úgy érzem, nekem itt a helyem. *valóban az a célja, hogy minél jobb árnymágus váljék belőle és ezért igyekszik mindent megtenni. Aztán ő is érdeklődik kicsit.*
-Hmm, akkor tényleg tág a család. Nekünk nincs ennyire szerteágazó családfánk. Talán ezért is éltem szinte végig Angliában. *von vállat a srác.*
-Pedig nem úgy nézel ki, mint akinek elnyomták a személyiségét. Vagy mostmár kitörtél, hogy eljöttél hazulról? *érdeklődik tovább, hisz nem tudja, milyen szigorúak a családi hagyományok a Wasimireknél.*
-Igen, a család jó viszonyban van a rokonokkal, így én is szoktam hozzájuk utazni, de nem olyan hosszú időközökre. Testvérem nincs, egyke vagyok. Néha áldás, néha viszont jó lett volna egy tesó. De ezt az ősök döntötték el. A valakit hogy érted? *a testvér egyértelmű, de a kérdés másik része már nem igazán.*
-És neked? Vannak tesóid? *ugyan Mordred csak szülőket említett, de ettől függetlenül előfordulhat, hogy ő mégsem egyke. Nem minden testvérpár beszél mindig a másikról.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-14, 12:18 am

-Gondolom ez is közre játszhat a dologban, hiszen nem mindegy hogy melyik házhoz van nagyobb affinitásod, én nem hinném hogy például, árnymágus lennék, vagy méregkeverő. Jó érdekel mindkettő a maga módján, de például szerintem ha nem kapok segítséget Toxicologián, meghúznak, árnymágia mondjuk érdekel.*teszi még hozzá, de hát nem lehet mindenbe mindenki tökéletes. A srácnak pedig megvan a maga érdeklődési köree ami nem nevezhető unalmasnak, sőt. Akár csak a többi ennek is vannak érdekes részei a srác számára*
-Szóval te olyan vagy aki jobban lelkis, nem olyan nagy baj ez, viszont veszélyes, főleg ha sok ember előtt nyílsz meg. Nekem pont elég egy ember aki teljesen ismer. Minden esetre akkor azért jobb hogy annyira nem ismerted.*mondja a dologra, el tudja hinni hogy milyen lehet, bár ő nem mindenkivel szemben ilyen érzelgős. Nem tudni miért, talán csak mert egy ideig magára számított, bár most már nem így van.
-Lehet kicsit humorosan hat, de szerintem így van. Arra akartam ki lyukadni, hogy a halál mindenhol ott van a hétköznapjainkban is. És nem lehet kizárni hogy mikor nyújtja ki felénk a kezét. Tudod azt mondta egy bölcs hogy aki nem számol azzal hogy bármikor meghallhat, még nem kezdett el élni sem. Végül is ha a halál és az élet elválaszthatatlan, mert nincs egyik a másik nélkül, azt mondom van benne valami*fejezi be megint kicsit tovább magyarázva a témát. Félre értés ne essék a fiú nem depressziós halál imádó, csupán érdekli a téma. Bár lehet hogy Josht nem annyira, hiszen mégse Inflatusossal beszél, nade majd le lesz állítva maximum*
-Mindennek megvan a maga tanú bizonysága, lehet keményen hangzik de a hülye a saját kárán tanul, a bölcs pedig másokén. Minden esetre még mindig azon vagyok én is hogy elég bizarr, egy hely… legalábbis arra nem számíthatunk hogy nem történhet semmi baj. Főleg nem ezek után*mondja el kicsit csendesebben a véleményét. Bizony hallott az esetről bár nem részletesen, de el tudja képzelni hogy milyen lehetett.*
-Valami ilyesmi, elvégre ebből áll a nagy játék*mondja a srác szavaira bólogatva, mondjuk nem mondhatni hogy a srác az életet játéknak veszi, ahogy a halált sem, inkább valami ismeretlen ösvénynek amire az ember mindenképpen rá fog lépni valahogy, legyen az akár mikor. És nem valószínű hogy erre bármikor fel lehet készülni. A srác a következő szavakra kicsit elmosolyodik*
-Hát, nem sokat találkoztam hívő varázslóval, de minden esetre érdekes dolgokban hiszel. A germán mitológia elég érdekes, engem inkább a régi druida szertartások érdekeltek, régebben olvastam róluk, bár a haláltól távol állnak, de szeretem valamilyen szinten a természetet is. Mindenki hisz valakibe vagy valamibe, én maradok abba hogy magamba fogok. Én vagyok a saját sorsom kovácsa*vallja meg a véleményét, és eléggé nyíltan beszél a srácnak. Nem ítél el persze semmit, nameg egykét dologban úgy tűnik egyezik az ízlésük a fiúval, nameg a véleményük is*
-Ha a parancsolataikat nézzük már régen meg is szegték a legfontosabbat. Hogy ne öljenek*kicsit fel is nevet kiegészítve a srác szavait. Itt úgy tűnik hogy egyezik az a bizonyos vélemény. A srác se csípi őket.*
-Amúgy a legtöbb vallásnak megvan ám a maga kisebb bakija, az egyiptomiak például féltek az istenektől, míg a görögök emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket. Kérdés hogy kinek volt ez jó vagy sem, minden esetre hittek valamibe, és nem voltak háborúk, azt hiszem nagy sándor se kényszerítette rá a meghódított tartományok népeit hogy álljanak át a görög vallásokra. Ezt mondjuk csíptem benne, ahhoz képest hogy mugli volt nem lehetett rossz arc*mondja egy kis ravazs mosollyal, bár nincs oda a varázstalanokért, de azért néha néha meg lehet mosolyogni egykét tettet*
-Hát nem csak az… igazából szerintem ami főként kell az a technika hol fogd meg hogy támassz alá milyen állásba állj meg ilyesmi. Szerencsére nekem se lett nagyobb bajom de hallottam hogy valamelyik idióta rokonom, például majdnem levágta egy Gladiussal a bal kézfejét… *mondja kicsit elcsendesedve, bár nem sajnálja Liam bácsit, eléggé elgyöpösödött ember volt, a kis középkori hülyeségeivel együtt. Tudni illik a srác rokona gyűjtő volt… Kicsit megint terelődik a téma és a srác csak elmosolyodik a kijelentéseken*
-Én se nagyon, bár igazából nem azt jelenti hogy néha nem árt a nyugi. Csak ha valamit elvállaltam a kkor véghez viszem. Tudod ha valami meghaladja az akarat erőt akkor az kudarchoz vezet. A kudarcokat pedig egyáltalán nem csípem. *mondja kicsit most már félmosolyal a fiúnak, majd vissza tér a téma Mordanara. A srác csak aprókat bólint*
-Annyira engem se… viszont érdekel, csupán amit nem értesz persze hogy nem érdekel, én így vagyok vele, de Mordana remélem majd elmondja ha szépen nézek rá*mosolyodik el majd a kérdésre kicsit elgondolkozik. Nem merült fel semmi ilyesmi a fejébe, alapvetően nem is féltékeny típus a srác, elvégre avval is lehet nagy hülyeségeket csinálni az embernek, nameg nem nézne ki a sárcból se rosszat, elvégre elég jófejnek ismerte meg. *
-Nem tudom, ha szeretnéd akkor megkérdezhetem tőle, szerintem biztos segítene , aranyos lány ő*mosolyodik el miközben még aprót is bólint megerősítve a saját szavait. Aztán az ismerettségre terül a téma*
-Áhá… amúgy őt se ismerem, de biztos meg van rá az oka ami miatt belopta magát így a szívedbe*mondja az „így” szót elég keményen kiemelve, hiszen nem éppen puszipajátsként beszél a srácról*
-Miért nem tetted meg?*kérdezi ha már egyszer ide jutottak, nem rosszból kérdezi puszta kíváncsiságból. Ha neki valaki nem tetszik és oka lenne, nem tudja hogy vissza fogná e magát, pedig a fiú nem agresszív típus. Pedig tud verekedni ha arról van szó. Nemsokára viszont a srác elereszt valamit amire Mordred rá is veti magát mint, sólyom a menyétre. Legalábbis rá kérdez ha már itt van, hogy választ kap e az már Josh dolga, elvégre nem kierőszakolni akarja a srácból a választ pusztán csak a kíváncsiság miatt kérdezte tőle. DE úgy tűnik meg is kapja a választ, amire kicsit szélesebb mosoly is húzódik az arcára*
-Hát… azt mondják hogy más barátnőjére ránézni nem szép dolog, de ha igazából , nincs köztük nagy szerelem , vagy a tag már ártott a lánynak vagy pl a srácot nem tartod elég normálisnak … miért ne próbálhatnád meg ki iktatni?*kérdezi egy fél mosollyal, elvégre a srác szavaiból úgy veszi ki hogy nem egyszeri dolog miatt akarja a srác megszerezni a lányt. Amúgy el tudom képzelni mit érzel*bólogat, elvégre ő is érzett már hasonlót, csupán éppen egy albínó leányzó iránt.*
-Egy valami biztos, kitartás kell hozzá, de nem tűnsz olyannak mint akiben nincs. Szóval sok szerencsét a dologhoz, ahogy látom, tényleg nagyon kedveled azt a lányt*mosolyodik el*-Kápráztasd el, és ne mutass más arcot mint ami vagy. Szerintem szeretik az őszínteséget*mondja kicsit bólogatva, talán tippként a srácnak, bár van egy olyan érézse hogy neki nincs szüksége ilyesmire*
-Persze hogy más… ott csak magunk vagyunk, na meg nagyobb a nyugi is nincs megszabva semmi, szerintem próbálkozz tovább a dologgal*mondja komolyabb hangon, úgy tűnik ebben a témában egyet ért a fiúval*
-Szerintem is… legalábbis nem hiszem hogy nem lenne valami értelmes célunk, amit találunk, én bennem például már elég sok minden felvetődött, szóval vannak ötleteim. Na meg nem vagyok elveszett ember, mondhatom hogy a jég hátán is meg élek*
-Végül is nem is baj az. A szüleim is foglalkoznak fekete mágiával, szerintem ha látnád őket le is rína róluk hogy bizony nem éppen szép dolgokkal foglalatoskodnak. Tudod kinek mi a jó. Egy biztos, elég jól meg élnek belőle, bár engem nem érdekel a gazdagság*mondja vállrántva, pedig van mit a tejbe aprítani, de őt ez mégsem érdekli*
-Néha nem olyan jó ám hogy ekkora. Nem szeretek annyira utazni , főleg majd most szünetekbe, mondhtam Mordananak hogy ha nem jön akkor szerintem én se fogok. Kinőttem ebből a család látogatós kórból, főleg hogy annyira nem is tartom a távoliakkal a kapcsolatot* mondja a fejét oldalra döntve, majd kérdez, amire választ is kap*
-Hmm lehet éppen vagyok azért ilyen mert nem hagytam hogy elnyomják. Tudod nem szeretem a konzervatorizmust, valahogy nem fog meg hogy azt tegyem ami az érdek, inkább azt amit akarok. A szüleim is erre rájöttek már velem kapcsolatba*mosolyodik el itt majd kicsit bólogat a fiú szavaira*
- Nemtudom, unoka tesók vagy ilyesmi, amúgy néha tényleg álldás, bár nekem nem volt tesóm… igazából csak unoka testvéreim vannak, két fiú és három lány, ezek közül se sokkal tartom már a kapcsolatot, régebben jobba voltunk*meséli a sárcnak*
\\Fagy\\

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 8:32 pm

*Fiatal srác érkezett meg a kondi terembe, nem éppen nevezhető sportos kivitelnek de nem is éppen a leggyengébb láncszem. Amolyan átlagos kinézetű fiatal srác, aki úgy tűnik kedvet kapott egy kis edzéshez, nemsokára már a konditerem ajtaját támasztja. Egy fekete újjatlan, hasonló szürkés rövid nadrág és egy terem cipő van rajta, a hátán egy kisebb zsák amibe található némi pia kiszáradás ellen, és még sok minden más is, törölköző, ez az amaz. A fiú nem sokat gondolkozik, húzódszkodni fog, ezt már eldöntötte, így csak oda lép a falhoz, majd az eszközhöz is ami a falra van rá erősítve, és bele csimpaszkodva, széles fogásba kezdi magát feljebb húzni. Bizony már egyáltalán nincs formába, ez meg is látszik rajta, már előre sejti hogy holnap milyen izomlázzal fog küszködni*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 8:57 pm

*Nem sokkal a fiú érkezése után újra nyílik az ajtó, és egy vörös hajzuhatag jelenik meg először, mint a réz, hullámos tincsek keretezik a kipirult arcot, az élénkzöld, érdeklődéssel teli szempárt, a mosolygós ajkakat. Aztán ahogy belép, már látni lehet a fejhez tartozó vékonyka nyakat, a vállait, a tűzpiros topot, ami rajta van, és a fekete térdig érő nadrágot, kissé fehér lábszárait, és fekete edzőcipőit. Vállán ugyancsak fekete táska, amiben benne van minden szükséges holmija, törölköző, víz, Ipod. Ez utóbbit kezdi keresni, de aztán megakad a tekintete a fiún, ha van társaság, akkor talán mégsem muszáj a zene. Inkább leengedi a táskát, és kezében lóbálva azt becsukja az ajtót. *
-Szia.*köszön nem túl hangosan, de reméli, hogy azért meghallják. Túl sok hangja sose volt, ahhoz már kiabálnia kellene, amit nem fog. Beljebb sétál, majd a futópadhoz lépked, és lerakja a táskáját. Csuklójáról hajgumit húz le, és összeköti a haját, majd beállítja, amit kell, és elkezd melegíteni. Nem túl beszédes, de azért mégis megszólal mielőtt még futni kezdene. *
-Öh... nem akarlak zavarni. Csak... Nísz vagyok. *mondja egy mosollyal, aztán hamarosan már szalad is, és tökéletesen elég egyetlen apró hiba, elveszíti a ritmust, és hangos puffanással ér földet. Sóhajt egyet, aztán már tápászkodik is fel, és leporolja magát. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 9:06 pm

*Háttal van a bejáratnak így nem igen veszi észre hogy valaki jön, nameg eléggé zsong a feje már a sok húzástól, minden esetre arra már felkészűlt hogy a mai nap nem lesz kellemes, nagyon nem főleg ha eléri az izomláz, de igazából ettől nem retten meg, elvégre azért is jött ide hogy eddzen. Eléggé le van gyengülve mondhatni, hogy az utóbbi 1 év alatt sokat dobott le magáról, így azt vissza kéne hízni, nameg edzeni rá. Ezt úgy tűnik el is kezdi , viszont amikor meghallja a hangot, először csak gyorsan kinyög valamit*-Egy pillanat*nem akarja félbe hagyni a dolgot, elvégre számolja hogy mennyit csinál. Viszont még 4-5 felhúzás és lassan ledobva magát, megtornáztatja a vállait majd a lány felé fordul*
-Szia.. Bocs csak nem akartam elfelejteni mennyinél tartok*mondja kicsit komolyabb hangon, hüvelyk ujjával a húzós cucc felé mutogatva*
-Marco... Inflatus*mutatkozik be ha már itt van, nameg a lány is megtette, ő pedig nem olyan antiszociális típus, ekkor történik meg hogy a másik elég nagyot esik, majd feláll, a srác kicsit meglepetten néz felé, úgy tűnik hogy a lány hamarabb feláll*
-Öh... szerintem az a gép, kicsit csalafinta, főleg ha a sebességet rosszul állítják be.. én is rühellem. Amúgy megvagy?

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 9:55 pm

-Semmi baj... én sem akartam zavarni. *mondja egy tündéri mosollyal, igazából az egész megjelenése olyan, az ír tündérke. Bár sokszor csúfolták már koboldnak is, amiatt, hogy vörös a haja, meg alacsony, de kinek hogy. A szüleinek ő a tündér, még szép.*
-Értem. Én Cruorisba járok. *mondja még, aztán nekilátna futni, de szép nagyot esik elég hamar. Törékeny alkatnak tűnik, mégis hamar feláll, ennyitől még nem fog padlót fogni, vagy nem túlságosan. Ha valami megvan benne, akkor az az akarat ahhoz, hogy megcsinálja, amit akar. Lehet, holnapra lesz pár kék foltja, de addig még baj van.*
-Igen, köszi. Majd kicsit kék-zöld leszek, de egyébként semmi bajom. És hát... lehet valami abban, amit mondasz. Nem mindig tudom jól beállítani, és rég volt alkalmam ezekhez. A hagyományos dolgokat jobban kedvelem, de itt nincs ahol futnom.*mondja egy apró sóhajjal, de aztán ismét csak mosoly jelenik meg az arcán, és a fiúra pillant.*
-De talán most összejön. Próba szerencse. *ha sikerült leporolnia magát, akkor ismét nekiindul, most már kissé lassabb tempóban, és egyelőre nem készül összetörni magát. Most inkább kocog, mint fut, így azért néha meg is tud szólalni, hogy ne essen ki közben a ritmusból sem.*
-Amúgy... te mióta vagy itt?*kérdezi oldalra pillantva, és szedi a levegőt, még jó ideig ezt fogja csinálni, mielőtt a nyújtásig jutna, elvégre az utóbbi kissé sok veszélyt rejteget, ha nem melegít be elég jól. . *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 10:16 pm

*A srác csak komolyan bólint, bár nem zavarták, meg csupán szüksége volt egy szusszanatra hogy köszönni tudjon*
-Nem zavartál, csak nem akartam megzavarodni a számokba*feleli komoly hangon, majd bólint bár nem ismer túl sok embert abból a házból*
-Egykét embert ismerek onnan, bár nem nagyon beszélgettem velük sűrűn*~nem mintha a saját házból sok emberrel beszélnék~*teszi hozzá magába bár ez nem zavarja. Aztán megtörténik az esés is de a lány egész könnyen talpra áll *
-Szerintem próbáld meg az alapról indítani és onnan fokozatosan gyorsítani maximum*mondja komoly hangon mi közbe közelebb lép a géphez és rá is kapcsolja alapra*
-Valahogy így*mondja bár reméli hogy ezzel nem zavart be a képbe de hát ha egyszer itt van egy gombot meg tud nyomni. Nemsokára vissza tér a húzódszkodáshoz de úgy tűnik most a társalgás is fog menni*
-HÁt mondhatni az elsők között érkeztem, tudod Sentinel vagyok, szóval úgy lassan 3-4 hónapja talán? Nem igazán tudom. Te?*kérdez vissza akkor már közbe persze szorgosan dolgozik*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 11:03 pm

-Értem. Hát én azért szerintem még kevesebbet ismerek... *válaszol, valahogy a könyvekkel jobban elvan. Mindig tanul, és nem azért mert alapból antiszoc, hanem egyszerűen, mert egy kis könyvmoly, ebben mindig is igaza volt a bátyjának. Sose fog felnőni, mert nem is a valóságban él, és az emberekkel meg fogalma sincs, mit kezdjen. De hát Celth-nek mindig igaza van, ő a nagy zseni a családban. Kicsit meg is rázza a fejét a lány, jó lenne erre nem gondolni. *
-Köszönöm. Valahogy ezekkel a mugli dolgokkal nem igazán boldogulok az esetek többségében. Olyan furák... de most hideg van és nincs is kedvem kimenni. Igazából hoztam könyvet, bár az most nehezen menne... és van egy megbűvölt Ipodom...*mondja egy vállvonással, majd elmosolyodik. EGyszer, amihez nem ért, ahhoz nem ért. Megtanulja, csak idő kell hozzá. *
-Azta... hát akkor jó rég koptatod itt a padot. Én csak két hete vagyok itt. Kicsit megkéstem... csak januárban... beteg voltam.*nyelt egyet, azért az elég komoly volt már megint, és fél, hogy itt is lesz baja.*
-És honnan érkeztél? *kérdezi, egy keresztnév, azért sok fele használatos lehet, ebből nem tudja leszűrni. De legalább kíváncsi természet, kérdezni szeret, és szokott is. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-16, 11:45 pm

-Nem olyan biztos az, de minden megeshet*mondja komoly hangon, majd segít be állítani a cuccot. A dologra csak bólint*
-Semmiség... igazából én is csak logikával próbáltam rájönni nameg találkoztam már hasonló géppel , itt lent is*mondja komoly hangon továbbra, is majd lassan vissza tér a húzódzkodáshoz, persze attól még hallja ám a másikat*
-Akkor egész jó felszereléssel érkeztél, minden esetre kint tényleg nincs a legjobb idő, de legalább friss a levegő, én elég gyakran járok le*mondja kicsit derűsebb hangon a lánynak*
-Hát egy ideje de ha el vagy foglalva annyira nem tűnik ám fel, betegség?*kérdez kicsit vissza, bár meg szokta hogy a legtöbb új nem éppen évkezdéskor érkezik, de hát ez van kicsit megáll majd össze szedi a cuccait*
-Rovinemitől pár km-re van egy kis falu finnországba, onnan érkeztem*mondja egy félmosollyal majd az órájára néz*-Na de nekem mennem kell. Remélem majd még össze futunk addig is minden jót. Jóéjt*köszön el a lánytól majd el is hagyja a termet*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-17, 12:06 am

-Szerintem két embernél többet ismersz... de ezen nem fogok elakadni. Bármi lehetséges.*válaszol, nem vitatkozós típus, mindenkinek megvan a maga véleménye, és ezt elfogadja. *
-Hát majd én is megtanulom... lassan. Csak a gyakorlat mindig bajosabb, mint megjegyezni az elhangzó információnak a 80%-át mondjuk. Az egyszerűbb.*mondja komoly arckifejezéssel, neki tényleg könnyebb rakás elméletet megtanulni, mint bármit gyakorlatba ültetni, ezért is ügyetlenkedik sokszor.*
-Sétálni nem rossz, csak azért futni kicsit másabb. Nem akarok tüdőgyulladást kapni.*mondja a homlokát kicsit összeráncolva, van neki amúgy is egyéb, nem kell pluszba semmi, ami elkerülhető. *
-Hát ilyen örökölt nyavalya... igazából semmi különös.~Pusztán szívelégtelenség és miegymás.~*teszi hozzá gondolatban, azért sokféle baja van, még ha nem látszik is elsőre, se másodikra. Amolyan kis beteges, akit ha egyszer elkap, akkor hónapokig húzza.*
-Jaah, Finnország. Ahha... biztos szép.*mondja egy mosollyal, majd csak bólint, miközben lassan befejezi a kocogást, és a szőnyegre telepedik.*
-Jó éjt neked is. Szia.*köszön el mosolyogva, majd ő még azért kicsit nyújt, és pár gyakorlat után megy csak vissza a szobájába pihenni és olvasgatni. *

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-28, 4:30 pm

\\Olvad. Dyliah\\
*Úgy tűnik, hogy bizony megpróbál eleget tenni a kérésnek, miszerint helyre kéne rakni azt a csontot Most a vitát teljesen mellőzve, próbálja gyorsan és pontosan helyre rakni a csontot, és bizony ő is kap egy kis kóstolót abból , hogy ez nem kellemes, egy kicsit felmordul amikor a másik megkarmolja, bár nem igazán fáj, neki, de tudja hogy ez sem direkt volt, végül úgy tűnik hogy mégiscsak sikerül helyre rakni azt az elvetemült csontot*
-Semmi gáz, azt hiszem hogy értem mi miatt volt, meg amúgy is eltűnik*bólogat a leányzó szavaira. Nemsokára sor kerül a bemutatkozásra, a srác is próbál egy mosolyfélét ki erőltetni magából, bár nem az a túl vigyorgós típusú srác ő*
-Tudom hogy nem volt az, nem is akartam annak feltüntetni, de azért egy csont elmozdulásba nem bénul le teljesen senki*mondja kicsit most már komolyabb hangon, neki is volt pár balesete, de még nem érezte egyiknek sem a hátul ütőjét. A következőre kicsit elgondolkozik*
-Nem tudom... nem vagyok annyira erős kreativitással megáldva, de azért nem kell annyira túl reagálni se a dolgot*mondja a lánynak, elvégre azért attól hogy meghaljon, távol volt. Nemsokára megtudja hogy hova is tartozik a leányzó, a kérdésre ő maga is oldalra dönti a fejét, és a másikra néz*
-Cruoris, tudod árnyjátékosok*mondja egy félmosollyal, majd bólint*-Szerintem ez nem olyan fura, nem vagyok annyira emberekhez szokva, meg nem is mászkálok sokat el a szobámból, most is csak véletlen keveredtem ide, bár sejtéseim szerint akkor 1-2 pillanatot megspóróltunk volna, ha kihagytam volna a mai sétám*teszi hozzá komolyabb hangon de nem bántóan*
-Pedig szerintem egész jó volt*mondja azért meg a véleményét, azért megnézte hogy a leányzó mit művészkedett , és ő tuti nem tudná utána csinálni. A kérdésre kicsit elcsendesedik, majd vissza néz a lányra*
-Hát a déli toronyból*mosolyodik el kicsit viccesre véve a dolgot, de aztán arcizmai elsimulnak, és válaszol rendesen is*
-Amúgy Dániából, bár egy pár évet norvégiában éltem le*mondja miközben, a másikat fürkészi, persze csak kíváncsiságból*
-És te? Amúgy kitől tanultad ?*kérdezi a leányzó tevékenységére célozva*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-28, 5:20 pm

*Szerencsére Dante megértő kedvében van, úgyhogy nem akad ki nagyon a karmolászás végett, bár Dyliah inkább tartja a három lépés távolságot, még így ülve is, elvégre nem ismeri a fiút, és ebben az iskolában elég fura alakok is meg szoktak fordulni.*
- Igazad van. Legalább akkor tovább bővítettem hősiességeid bizonyítékát egy újabb sebhellyel.*ráncolja össze egy pillanatra csúfondárosan a nóziját. Pontosan tudja, hogy sem a karmolásba, sem pedig egy ujjficamodásba nem lehet belehalni. Arról pedig igazán nem tehet, hogy még a denevérének is több a fantáziája, mint a vele szemben ülő szőrszálhasogató Danténak.* - Véleményem szerint nem reagáltam túl, elvégre nem kezdtem el sem hisztizni, sem toporzékolni. És szerintem te is megijednél, ha egy buta hiba miatt valami olyasmi forogna kockán, ami nélkül üressé válna az egész életed.* mondja mintegy mellékesen, rezzenéstelenül fürkészve a fiú vonásait. Bár szavai lénye legmélyét fejezik ki, nem magyarázkodásként értendőek, csupán tisztázni szeretné a helyzetet, mielőtt a fiú elkönyvelné őt valami üresfejű nyápic tyúknak.*
- Értelek.* pislant egyet amint végighallgatja diáktársa monológját a sétálási szokásairól.* - Minden jóban kell lennie valami rossznak is.* idézi fel a bölcsességet egy hanyagnak tettetett vállrándítással, amit futólag megfűszerez egy titokzatos pillantással.* - Minden találkozás valaminek a kezdete.* fűzi még hozzá mindenfajta hátsó gondolattól mentesen, bár azt még nem tudja eldönteni, hogy találkozásuk lenne-e az a bizonyos jó, amiért érdemes volt végigszenvednie az elmúlt perceket. ~ Ki tudja, lehet még jó lesz valamire ez az ismeretség..~ elmélkedik magában, bár így első ránézésre semmi olyat nem feltételez a fiúról, amit ő nem tudna önerőből összehozni.
- Pontosan tudom, hol vannak a magadfajták.* nyugtatja meg Dantét, bár kissé élesre sikeredett megjegyzése ellenére értékeli a fiú törekvéseit.* - Ezek szerint a hideg éghajlatot kedveled. Vagy tévedek?* vonja le a következtetést, miközben elbámul arrafelé, ahol az ablakoknak kéne lenniük, melyeken keresztül a sivár, élettelen és nem utolsó sorban didergő udvarra láthatna.* - Jómagam nem tudok megbarátkozni ezzel a hideg időjárással, noha több mint öt éve Svájcban élek.* szólal meg kizökkenve mélázásából, majd kénytelen jó erősen megdörzsölni karjait, hogy eltüntesse a libabőrt, ami az aktív testmozgás végeztével egyre inkább ostromolja.* - Sárkányokkal volt már dolgod?* kérdezi visszafordulva Dante felé, mert ha már Norvégia került szóba, nem tudja megállni, hogy egy kicsit ne kíváncsiskodjon közben.*
- Tulajdon képen senki nem tanított rá, csupán láttam egy megnyitó ünnepségen, és egyből meg is tetszett, úgyhogy muszáj volt kipróbálnom.* süti le a szemét, ugyanis épp ezt a párbeszédet szerette volna elkerülni, de ha már Dante rákérdezett, úgy dönt felesleges lenne a lelkiismeretét ilyen felesleges hazugsággal gyötörni.* - Persze csak titokban gyakorolhattam, mert a nevelőanyám nem szereti ha efféle „mugli ostobaságokra pazarlom az értékes időmet”.* utánozza csücsörítve az öregasszonyt. Minden tisztelete az övé, de nem fog a kedvéért lemondani a kíméletlen gyakorlatok nyújtotta örömökről.* - És te szeretsz sportolni? Vagy bemelegítés gyanánt inkább ráülsz a kályhára?* kérdi inkább csak azért, hogy elterelje figyelmét a körülötte ólálkodó hidegről.*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-28, 5:54 pm

*Megértőnek, nem igen lenne mondható, inkább csak nem szokott, kiakadni ilyesmin, főleg mivel nem kell hogy valami nyávogós emberkének nézzék, egyszóval van egy önértékelése*
-Nem hinném, hogy nagyon sok más sebhely lenne, egyszóval nem vagyok hős*szögezi le kicsit komolyabb hangon, igazából ő nem éppen az a fajta aki mintegy ugrásra segítene bárkinek, annál jobban el van határolódva még az emberektől. Hogy később hogy lesz azt nem tudni*
-Nem mondtam hogy nem esnék kétségbe, csupán különbséget tettem egy ficam és egy amputáció között. Szóval nem hiszem hogy egy ficamtól üressé vállna az ember élete*folytatja kicsit komolyabb hangon. Nincs sértegetős kedvébe így nem is azzal a céllal beszél így*
-Ahogy minden rosszban valami jó is*teszi hozzá, elvégre szerinte mindkettőnek, két oldala van, legalábbis ő próbál ebbe hinni, bár egész furának tűnik a lány, de talán nem lesz kettőjük között konfliktus. ha mégis akkor pedig így járt*
-Hmm kedvelem, de nem azért élek ott, hanem mert a jó vagy éppen a balszerecse oda szűlt. DE ahogy látom akkor te nem nagyon szeretheted. Te honnan jöttél amúgy?*kérdezi, ha már őt meg kérdezték, talán neki is szabad*
-Svájc szép hely, legalábbis ahogy hallottam, én még nem jártam ott, szerintem jó darabig nem is fogok*mondja kicsit egyhangúan*
-Nem vagyok nagyon állat kedvelő*mondja kicsit tömören, innen már lehet tudni hogy bizony nem sok dolga volt sárkányokkal, maximum csak olvasott róluk, de látni nem igen látott egyet sem, a következőre csak bólint, majd kicsit elmosolyodik*
-Áhá tehát a nevelő ősök nem szeretik a muglikat... amúgy a valódi szüleiddel mi lett?*kérdezi kicist azért hallkabban majd válaszol a kérdésre*
-Hát igazából nem kötöm le magam egy sportal, de szeretek úszni, nameg ide is mostanába le járok. És ki is fújt , talán még a futás ami jó*mondja majd lassan feláll*-De ha nem haragszol, azt hiszem megyek, lehet még össze futunk addig is szia*int még egyet a lánynak, és nemsokára el is tűnik a teremből*

Tárgy: Re: Konditerem 2010-02-28, 6:29 pm

*Bár kissé tovább lovagol a balesetes témán, mint a súlyossága megkívánná, csak nem sikerül ismét kicsikarnia azt a bizonyos pillantást a fiúból. Így a további kutakodást és provokációt kénytelen feladni főleg, mivel már ő maga is kezdi unni a sok üres fecsegést.*
- Valóban. Elvégre az embernek mindig is szüksége volt a reményre, ha már önerőből nem képes tovább vánszorogni az útján.* fejti ki véleményét, ami most kissé ironikusra sikeredik, bár maga sem érti miért. Talán csak a csalódottság teszi, hogy nem sikerült éppen egy hullámhosszra vergődniük egymással. ~ Mégis csak van valami abban az első benyomásban…~ morfondírozik, míg a fiú a szülőhazájáról beszél.*
- Kicsit délebbről, így a mérsékelt övi időjárás elemei nem tartoznak a kedvenceim közé.*fabrikál össze egy kissé hiányos választ, bár pillanatnyilag ezzel is meg van elégedve. Úgy látszik, Dante egyhangúsága lassan rá is átragad, így nem kell csodálkozni, hogy teljesen visszavonul hófehér álarca mögé, és épp csak annyi időre suhan át az arcán némi érzelem, míg a kapott kérdésekre felelget.*
- Nekem semmi bajom az intelligensebbekkel, akik tudják hol a helyük, és nem piszkítanak mindent össze.* foglalja össze a véleményét az állatokról, mely részéről egyben az emberekre is igaz állítás.*
- Nem erről van szó.*kezdi lassan, mivel ez a téma túl hosszú és személyes ahhoz, hogy csak úgy kitálaljon mindent, így alaposan átgondolja és megrágja a szavakat, melyek végül elhagyják fakó ajkait.* - A nevelőanyám túl büszke ahhoz az arany vérére, hogy észrevegye a muglik világában rejlő szépséget és lehetőségeket, amik szerintem pedig még mindig jelen vannak egyes területeken.* mondja pókerarccal, bár egyenes tekintete nem hagy kétséget afelől, hogy eme véleményétől tántoríthatatlan, és a fiú jobban tenné, ha inkább szókincse és modora fejlesztgetésén törné a fejét. Epés megjegyzéseit azonban magában tarja, már csak azért is, mert egy rövidke monológ után Dante fölkel és búcsúzkodóra fogja, így az etikett szabályainak megfelelően a lány sem marad adósa.*
- Köszönöm a beszélgetést, bár ezek szerint nagy az esély rá, hogy legközelebb is összefussunk.*biccent a távozó fiú felé egy apró, tartózkodó, udvarias mosoly kíséretében, majd mikor a folyosón elhalnak diáktársa léptei, ő is felkerekedik, hogy keressen egy barátságosabb és lehetőleg melegebb helyet, ahol eltöltheti a délután hátra maradt részét.*