5 szavas mese

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába....

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett.

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső........

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel,

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják......

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi..........

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe.....

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízüen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a hűtőbe, hogy megegyék őket. Válaszolnak a tudakolózó kérdésre és tovább...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízűen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a hűtőbe, hogy megegyék őket. Válaszolnak a tudakolózó kérdésre és tovább folytatják a raktározást télire. Utazóink...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízűen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a hűtőbe, hogy megegyék őket. Válaszolnak a tudakolózó kérdésre és tovább folytatják a raktározást télire. Utazóink az Antarktiszra indulnak, hogy küldetésük...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízűen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a hűtőbe, hogy megegyék őket. Válaszolnak a tudakolózó kérdésre és tovább folytatják a raktározást télire. Utazóink az Antarktiszra indulnak, hogy küldetésük beteljesítsék, ám útközben még sok kalandra és erotikára számíthatnak, mivel...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízűen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a hűtőbe, hogy megegyék őket. Válaszolnak a tudakolózó kérdésre és tovább folytatják a raktározást télire. Utazóink az Antarktiszra indulnak, hogy küldetésük beteljesítsék, ám útközben még sok kalandra és erotikára számíthatnak, mivel a szirének énekének nem tudnak ellenállni, így hajózás közben irányt...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett, a mellette kihelyezett metró bejárat sárgán világító borzasztóan büdös lyukába, ahonnan orkok légiói özönlöttek kifele fűszoknyában, articsókát és spenótot majszolva, miközben szétverték mindenki fejét egy hatalmasra nyújtott csípős paprikás kolbásszal, amit végül mindegyikük jóízűen megevett. Ezután mindannyian elindultak a legelső létra felé, hol libasorba állva, találkoztak az igazmondó Volkswagen Transporterrel, és megkérdezték tőle, hogy merre kéne tovább menni, hogy megtalálják a titkos forrást miről senki, se tudott kivéve az északi sámán törzset, akik fóka bőrbe bújtatott sztetoszkóppal vizsgálták az elejtett foglyokat, akiket megfagyasztva elvisznek a hűtőbe, hogy megegyék őket. Válaszolnak a tudakolózó kérdésre és tovább folytatják a raktározást télire. Utazóink az Antarktiszra indulnak, hogy küldetésük beteljesítsék, ám útközben még sok kalandra és erotikára számíthatnak, mivel a szirének énekének nem tudnak ellenállni, így hajózás közben irányt tévesztenek, amiről kiderül, hogy helyes....