5 szavas mese

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borított be, ami nem volt valami szép látvány, akkor veszi kezdetét a történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajón lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette a lelküket s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki berohant a vihar elől, de a nagy szél miatt beszakadt a tető, így nem találván más mentsvárat mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát más megoldás,feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nekromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor ott magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetüknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borított be, ami nem volt valami szép látvány, akkor veszi kezdetét a történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajón lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette a lelküket s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki berohant a vihar elől, de a nagy szél miatt beszakadt a tető, így nem találván más mentsvárat mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát más megoldás,feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nekromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor ott magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetüknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek
által épített szeretett, meseszép márványszökőkútba....

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borított be, ami nem volt valami szép látvány, akkor veszi kezdetét a történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajón lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette a lelküket s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki berohant a vihar elől, de a nagy szél miatt beszakadt a tető, így nem találván más mentsvárat mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát más megoldás,feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nekromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor ott magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetüknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek
által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb
küklopszai, de nem tudták elkapni...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajón lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette a lelküket s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek é kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát más megoldás, feláldozták magukat a hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nekromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor ott magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalmas sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni,
mert táncra perdült és azonnal...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara...

Valamikor réges régen, amikor még viking hajók hasították a hullámokat, az óceán fagyos jegét tűz és hamu borította be, ami nem volt szép látvány, akkor veszi kezdetét történetünk. Viharos éjszaka volt amikor ő, az istenek által védve, kalandvágy után kutatva nekivágott az ismeretlennek. Hamarosan a nyomába szegődött egy ismeretlen ember, aki nem volt ugyan nagy hajós, de azért ismerte a hajózás alapjait is. A későbbiekben csatlakozott még hozzájuk három valkűr, akiket az Istenek a segítségükre küldtek a feladat teljesítésére. Hosszú időbe telt amíg eljutottak egy addig lakatlannak vélt szigetre. De röviddel megérkezésük után kannibálok támadtak rájuk. Hogy miért? Olyan földre léptek, mely számukra ismeretlen volt. Ezért is történhetett, hogy az őslakosok el akarták rabolni a hajó lévő kincs egy részét, amit a főhőseink korábban gyűjtöttek össze. A harc kimenetele alatt félelmet érzett, ami hatalmába kerítette s testük remegett de ilyen könnyen nem hagyják magukat hiszen kemény fából faragták őket. Az izmok egymásnak feszültek és kezdetét vette a hatalmas ütközet. Az őslakosok közül sokan elhunytak, de akik életben maradtak, azok egyenlőre visszavonulót fújtak, de aztán, hatalmas vihar kerekedett a szigeten. Minden ott lakó menedéket keresett, és meg is találták egy óriási méretű csarnokot, ahova mindenki kénytelen volt behatolni a nagy barlangba, amely tele volt gyilkos emberevő denevérekkel. Nem maradt hát mád megoldás, feláldozták magukat hazájukért, ami halállal végződött volna, de egy nakromanta elkapta a denevéreket, és megette a fejüket, mint Ozzy Osbourne. Aki mellesleg vegetáriánus volt, de most hirtelen megkívánta a húst. De rosszul lett tőle, és rájött, hogy allergiás a denevérre. Szeme ijesztően kiguvadt a betegségtől, majd mellkasa felrepedt és egy mutáns denevér repült ki a hasából. Üveges tekintettel mered maga elé, majd deportálódik gyógyultan egy halottasházba. Majd amikor magához tér, észrevesz egy dobogó szívet a kezében, ami hevesen ver, de fogalma sincs mit kezdjen vele. Német katonákat megszégyenítő módon elhajítja, de jobb lett volna ha nem, mert felrobbant és beterítette a biztonsági őrt a dzsuva, aki szörnyű haragra lobbant, s egy határozott mozdulattal lekevert neki egy egy csodálatos finom, színes koktélt. Mely tele volt a szétrobbant szív maradványaival. A halottasháznak vége, történetünknek viszont még közel sincs...
Ezen az éjszakán született egy háromfejű kutya, mely kezdetben még az alvilág mélyén indult útnak, aki amikor megnőtt mérhetetlen vérszomjjal vetette bele magát az istenek által épített, szeretett, meseszép márványszökőkútba, ami aztán azonnal beomlott felette. Így történt, hogy életben maradt, de jól fejbe vágta egy hatalmas szobor, melyet a titánok, másolataként kovácsolták, az ókor legnagyobb küklopszai, de nem tudták elkapni, mert táncra perdült és azonnal, miközben egy kétmarkolatos buzogánnyal szétverte üldözői fejét és nagyot rúgott az épület falába, mely mögött a gyémántberakásos strucctojásból éppen kikel egy picinyke méretű főnix. Ezután őrülten rohant a Pusztulás mocsara felé, mely az alvilágba vezető út melletti karbantartási műveleteket végző hobbitok kedvenc üdülőhelye tavasztól őszig, ami most kiszáradt, így beleesett...