Az elhagyatott lápvidék

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-29, 5:49 pm

* Alaposan megnézi a másik kezét, hiszen nem csak a gyűrű érdekes, hanem a körme is. Lehet, hogy ez a mozdulata kicsit rémisztő vagy nem helyén való, de a lány körmén végig húzza az ujját. És, hogy miért? Ez egyszerű, mert megakarta nézni, hogy valami matricaszerű van rajta, vagy csak így van megcsinálva. De inkább az utóbbit érzi az ujjával. *
- Te, nem fázol? Nagyon hideg a kezed?
* Feltűnik neki, mivel az övé meleg, hiszen a zsebében volt végig, ami azért meg is melegítette. Így érzi, hogy a másiké nem annyira testhőmérsékletű.
Kicsit meglepi az a feltevés, hogy Sideris nem segítene a sentinelének, bár ő nem tudja, hogy milyen kapcsolat van a két ember közt. Valószínű, hogy kicsit távolabb a tanár-diák kapcsolattól, hisz ha több lenne, akkor feltételezi, hogy segítenének neki. Épp ezért sem érti, hogy ez most, hogy jött. *
- Miért ennyire gonosz?
* Másra nem tud gondolni, és ez is csak véletlenül csúszott ki a száján. Persze, ilyet nem feltételez a magiszterről, mert nem ismeri, de nem is szeretné, mert akkor ott lenne a feltevés, hogy valami rosszat csinált, és semmi kedve büntető munkára menni. Ennek ugyan semmi alapja, mert tényleg nem csinált semmit, max. azért büntethetnék meg, hogy többet van máshol, mint az iskolában, de amíg ezt nem vonják kérdőre nem érdekli. Majd az is előkerül, hogy talán szólni kéne nekik, hogy tudjanak valamit lépni. *
- És ennek ellenére nem csinálnak semmit?
* Vonja fel kérdőn a szemöldökét, bár ez sem igazán tartozik rá, csak egy kicsit meglepte, hogyha tudnak róla, nem jönnek ide, és bombáznak szét mindent. Bár ez sem megoldás, így nem várhatja el senkitől. Hamar letudja a magiszterekkel való beszélgetést, de még mindig benne van a témában, annyi erejéig, hogy nem védenék meg a diákokat, ami egy kicsit abszurd, bár nem tudja a részleteket. Lehet, hogy jobban is jár vele. *
- Hát ööö… Nem igazán. Tudod, nem igen foglalkozok a suli dolgaival mostanában.
* Vallja be őszintén egy apró vállrántással, bár a sötétben lehet nem igazán lehet látni. Majd inkább a gyűrűre terelődik megint a szó. Az valahogy jobban érdekli, mint az, hogy megtámadják az iskolát, hisz most már tudja, hogy nyugodtan mehet haza is, de azért jobban örülne annak, hogyha állna még az iskola. De úgy tűnik, hogy Diana nem igazán értette a kérdést, mert nem erre gondolt, mert ezt már egyszer hallotta. *
- Úgy értem, hogy melyik nap. Már én se tudom ebből mit akartam kihozni.
* Neveti el magát, mert már belezavarodott ebbe, és ezt jól elintézte a lány, hogy így történjen. De viszont a hozzáfűzni valóra, elhalkul a nevetése, és felvonja a szemöldökét. *
- Pár hete? Akkor miből gondolod, hogy itt van még?
* Egy kicsit megrázza a fejét, mert valahogy ez nem fér össze, de reméli, hogy mindjárt kap rá választ. Mondjuk este van, kezd fáradt lenni, de megoldja. Majd a legegyszerűbb módja lenne a talált tárgyak osztálya, amit megint Diana szájába kell rágnia, hogy legyen már egy kis fantáziája, hogy hogyan lehetne-e ezt elképzelni. *
- Hát, de mit tudom én, mondjuk lenne egy olyan varázsige, ami megmutatja, hogy kinek a tulajdona. Mondjuk ha az illető a kezébe veszi a cuccot, akkor piros lesz, és taszítani fogja a diákot. Legyen fantáziád.
* Egy mosollyal fűzi hozzá az utolsó két szót. Igazából nem tudja, hogyan is működne ez a rendszer, de csak így tudná elképzelni, hogyha lenne egy ilyen osztály. Persze akkor mindenkinek tisztesnek kéne lennie, hogy ami nem az övé azt leadja, és akkor biztos, hogy a becses tulajdon visszakerül a gazdájához. Majd az órákról lesz szó, ami talány, hogy hogyan került a témára. Végül is nem foglalkozik túl sokat ezzel, de viszont a kérdésre megrántja a vállát, és egy picit meg is rázza a fejét. *
- Fogalmam sincs, de ha bemész az órára akkor tudni fogod. Én mostanában nem igazán járok órákra, remélem azért, hogy nem fognak innen kicsapni.
* Vakarja meg a tarkóját, mert ez elég gáz, hogy ennyire elhagyta magát, hogy már órákra se jár, de most valahogy jobban örül annak, hogyha egy kicsit nyugiban lehet, és nem kell házikat se csinálni. Legalábbis még nem, mert az biztos, hogy elkezdi majd valamikor megcsinálni őket, például a vizsgák előtt. De, hogy másfelé menjen el a téma, visszatér az indulásponthoz, vagyis, ahhoz, hogy hova is kerültek mikor volt az az akadály pályaféleség. *
- Ez érdekes.
* Jegyzi meg, mert többet nem tud hozzá szólni a dologhoz, hiszen nem volt ott, így nem tudja, hogy mi is volt, meg hogyan. És ahogy hallja a másikat, eléggé bonyolult vagy legalábbis nehéz ezt így elmondani. Amolyan vagy ott voltál, vagy nem típus. De azt nem tudja, hogy mennyire is lenne ínyére a másiknak új ruha, főleg, hogy összekoszolta ezt. *
- Na, akkor megbeszélünk egy időpontot, azt elmegyünk vásárolni.
* Dönti oldalra a fejét, majd egy apró mosoly is ott díszeleg az arcán. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg máshogy jöhet le a lány fejébe a dolog, hisz tényleg csak a legjobb szándéka vezérli, és egyáltalán nem azért, hogy meghódítsa Diana-t, de persze ezt nem is tudhatja, amíg el nem mondja neki. *
- De csak ha nem bánod. Nem szeretném azt éreztetni veled, hogy esetleg érzek irántad valamit.
* Jó most letisztázni a dolgokat, mielőtt megint szerelmi háromszögbe keveredne, és Aysha-val összeveszne. Azért megvárja a válaszát Diana-nak, és ha ez meg van akkor körbe néz, hogy merre is kéne visszamenni, mivel úgy néz ki a másik már feladta a keresgélést. Tovább ezt a ruhást témát nem szeretné firtatni, mert szerinte elég egyértelmű volt, hogy nem azért venne neki ruhát, mert akar tőle valamit, és épp ezért is mondana el mindent Aysha-nak, hogy ebből ne legyen félreértés.
Egy picit bizony bízott abban, hogy Diana tudja merre kell menni, de csalódnia kell. Mondjuk ez így viccesebb lesz, mivel egyik se tudja a visszafele vezető utat, és ráadásul már besötétedett így még esélyük sincsen. A kérdésre viszont megrázza a fejét, de tudja, hogy ezt nem látja a másik, így szóvá teszi. *
- Hát, nem igazán. De nyugi, kitalálok valamit, és visszajutunk pikk-pakk alatt.
* Még mindig pozitívan áll a dologhoz, hiszen ha nem ezt tenné, akkor akár itt is éjszakázhatnának, amit szerinte egyik se szeretné. A jelvény is szóba kerül, de csak egy szó miatt. Nem is mond már semmit erre, mert nem tud mit. *
- Tudod, én is így voltam, csak nekem még az amnézia is rásegített.
* Egy kicsit megemelkedik a vállai ezzel jelezve, hogy ez van, nem tud vele mit kezdeni. Majd visszatérnek a vizsgákhoz, mire szintén megrázza a fejét. *
- Semmi. Ugyan mi lenne? Nem vizsgázok le, hanem újra kezdem az elsőt, hogy könnyebb legyen felzárkózni, mert én nem igazán vagyok a tanulás híve, és így nehéz lenne a második még ha átmennék is, mivel nem tudom az alapokat.
* Ennyivel letudja ezt a kérdést, bár nem akart támadó lenni, de nem tudja, hogy mennyire veszi ezt rossz néven Diana. És mivel nem látja, így a gesztusait sem látja a sötétben, ami egy kicsit kellemetlen. Majd ő is kérdez egy dolgot a másiktól, hogy megtudja mi is van vele. A sulira tett mondatra sóhajt. Azt hitte van valami más is, mint az iskola, de ha már csak ez van témában, akkor folytatja. *
- Milyen helyzet? Az, hogy ilyen mutáns izék rabolnak el titeket, és véres pályákon kell futkorászni?
* Lepődik meg egy kicsit a saját kérdésein, mert ez most szokatlan volt tőle. De, hogy ne csak a nagy sötétségben bóklásszanak ezért előhúzza a pálcáját, és fényt csinál. A kérdésre nem figyel, mert naná, hogy a pálcával gondolta. *
- Nem, igazán. Csak az ösztöneim súgják, hogy erre kell menni. Igazából nem nagyon emlékszem merről jöttem, mivel a földet néztem.
* És ez így is volt, hiszen ha látta volna, akkor nem botlik bele Diana-ba, szó szerint. Viszont most, hogy van fény, így látja a másik reakcióit, aki úgy tűnik, hogy egy kicsit fázik. Még jó, hogy rajta vastagabb pulcsi van, de mivel a lányon még sár is van, ami megnehezíti a felmelegedést, ezért a cipzárját lehúzza, és szépen ki is bújik a ruhadarabból, ami jó meleg. A másikra teríti, majd tovább megy. *
- Nem igazán. Velem nem szoktak ilyen furák történni, hála az égnek. Szerintem bele is őrülnék ezekbe.
* Nem az a véres fajta, ő inkább csak úgy elvegyül a tömegben azt lesz, ahogy lesz, nagyon nem zavartatja magát. De az biztos, hogy nem mennek jó felé, vagy legalábbis, mikor idejött nem ment ennyit, így feltételezhető, hogy rossz irányba mennek. Persze ő is hallja az egyéb hangokat, amiket lehet hallani a mocsárban. *
- Szerintem nem erre kell menni. Vagy fogalmam sincs.
* Már teljesen bizonytalan azt illetően, hogy merre van a „haza”út. Egy kis biztatást vár Diana-tól, és abban reménykedik, hogy egy kicsit jobban tud tájékozódni sötétben, mint saját maga. *
- Na, jó most mi legyen?
* Áll meg, és kérdőn tekint a lányra. Lehet, hogy nem pont neki kéne így megállnia, hanem épp, hogy fordítva, de ha rossz irányba mennek, akkor nem mehetnek tovább. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-29, 6:47 pm

* A fiú végig hozza az úját a körmén és ez látszik is szemén. Nem gondolta volna hogy egy fiút érdekel hogy milyen a körme. Na, sebaj, ezt is tudja legalább. Az nem matrica hanem ő csinálta valamelyik este mikor éppen unatkozott a szobájában. Művész lélek ez a leányzó így talán is meglepő, hogy ilyenekre is képes. A kérdésre megrázza a fejét jelezve hogy még nem fázik.*
- Általában nekem mindig hideg a kezem* Fűzi hozzá a mozdulathoz a dolgot. Ez így is van még nem jött rá hogy miért de annyira soha nem is akar utána járni. Megemlíti hogy Sideris nem segíteni neki ebben a dologban de ezt nem tudja biztosan csak feltétezi. A kérdésre viszont elmosolyodik.*
- Nem olyan gonosz ő mint amilyen tűnik. Nem azért gondolom hogy nem segítene.* Kezdi el magyarázni a dolgot mert az lehet hogy gonosznak néz ki magisztere de azért tud mosolyogni is és a segítségét is fel ajánlotta annak idején a lánynak. A földre pillant majd a fiúra és folytatja.*
- Furán viselkedik és azért gondolom hogy nem segítene. Furcsa dolgokat beszél. Azt mondta hogy Demien ellenség és hogy többet nem fogja bántani a sulit. Mint tudjuk Demien meghalt szóval ez nagyon fura számára* Mondja el hogy mit is hallott mikor bent volt a nőnél. Szorul szóra nem tudja vissza idézni de nem is akarja. A lényeget levette és azt el is mondta. Valamit még azért hozzá fűz.*
- Nekem úgy tűnt hogy védi Charles-t* Hangja komoly és tényleg nem érti hogy miért is védi azt a férfit. Még nem sikerült neki kiderítenie, de ami késik az nem múlik. Fel merül a mocsár és a lények.*
- Hát nem én nem tudom* Vonja meg a vállát mert fogalma sincs ha tudnak róla akkor miért nem tesznek ellene valamit. Azért az fura lenne ha nem tudnának róla a szöszi szerint. Furának találja hogy a fiú nem foglalkozik a suli dolgaival mert hát nem tegnap jött ide és valamilyen szinten kihat az életére legalább is a lány szerint, Vannak olyan diákok akiket ez nem érdekel s úgy tűnik Tory is ide tartozik. Megint félre érti a srácot de erre számítani kell ha Diana-val állnak le beszélgetni. Nem igazán érti hogy mit nevet a másik ezért hozzá fűz még valamit amiből kiderül hogy pár hete lehetett. A kérdésre készségesen válaszol.*
- Hát mivel nincs lába a gyűrűmnek így elmászni sem tud tehát ha itt van akkor megfogom találni vagy rosszul látom?*Nézi kissé szomorúan a másikara mert lehet hogy rosszul gondolta és még sem lesz meg az a gyűrű. Aminek nem örülne de hát ha nincs meg akkor bele kell törődni. A fiú kifejti hogy is gondolta azt a talált tárgyas dolgot.*
- Ja persze hiszen varázs suliba vagyunk* csap a homlokára hogy már megint elfelejtette hogy ez nem egy átlagos suli és mindent meg lehet oldani varázslattal. Ezek után hogy fog neki menni a vizsga ha egy ilyen egyszerű dologra sem jön rá? Jó kérdés majd kiderül. AZ órák is szóba kerülnek melyet ő hoz fel s neki a lényegről jutott eszébe.* - Mondjuk ez igaz ha bemegyek meg tudom hogy kitartja* Mosolyodik el hiszen ez a válasz is nagyon egyszerű volt de nem a szöszi számára.*
- Mivel nem kötelező órára járni gondolom nem fognak* Fűzi hozzá ezt az előző mondatához gyorsan s talán egy kicsit sikerült megnyugtatni a másikat. Még nem tették kötelezővé így talán nem is fogják eltanácsolni. Elmeséli még a pályás dolgot és aztán meglepődik a ruha vásárláson. Végül is bele megy, ha már így felkínálták neki.*
- Akkor ezt meg is beszéltük* Mosolyodik el és kicsit fel dobta a dolog hogy vásárolhat. Persze ha már ott van akkor vesz pár cuccot mert ez a suli gyilkolja a ruhákat. Kicsit zavarba jön a következő szavaktól mert sok minden megfordult a fejében és hogy a fiúnak is ez ……*
- Oké nem gondoltam ilyenre* Fejét elfordítja és a mocsárra. Az nem fordult meg hogy érez iránta valamit hiszen nem ismerik annyira jól egymást de valami még is megfordult. Mivel nem jól hazudik és ezt ő is tudja így inkább más merre néz. Aki nem ismeri az úgy sem tudja megmondani hogy mikor nem mond igazat. A másik meg hogy végül is csak félig hazudott mert érzelmet nem látott bele természetesen. Kiderült hogy egyikőjük sem tudja vissza felé az utat. Ez remek lesz!*
- Tényleg remélem hogy kitalálsz valamit mert túl fiatal vagyok még ahhoz hogy a mocsárban kössek ki* Mondja ezt komolyan jelezve hogy még nm akar meg halni egy jó ideig. Múltkor már majd nem feladta és a halált választotta volna de Is nem engedte neki. Ha már így alakult akkor még nem tervezi a halált. Sok mindenről beszélgetnek és van olyan amihez a leányzó nem tud vagy ép nem akar többet hozzá szólni. A csendtől nem kell tartani mert így is akad elég téma amihez tud és akar is. A vizsgák is egy ilyen téma jelenleg.*
- Oh, értem. Hát igazából te tudod* Ennyit mond csupán mert ő ezt máshogy látja de nem akar papolni a másiknak. Ki ő hogy ezt megtegye? Senki. Furának találja a fiú kérdéseit ezért azokat szépen el is engedi a füle mellett mintha nem is kérdezett volna semmit sem a másik. Nem kell olyanról beszélni amiről nem akar vagy ép nem tud. Kiderül hogy a fiú az ösztöneire hallgat amit nem talál valami jó dolgoknak.* - és jók az ösztöneid?* kérdez rá remegő hangon mert neki nem és azt gondolja hogy akkor másnak sem hiszen mindenki magából indul ki elvet vallja. A fénynek köszönhetően a fiú észre veszi hogy a lány fázik és neki adja a pulcsiját. Elmosolyodik és megköszöni természetesen.*
- Nagyon rendes vagy köszönöm* Mondja neki és bele is bújik a pulcsiba amit össze is cipzáron. Érzi a fiú illatát ami a pulcsiból árad és egész kellemesnek találja.*
- Na igen elég ijesztőek tudnak lenni* ért egyet a másikkal. Van amikor fél és ez természetes emberi viselkedés szerinte. Amitől félt a lány be is következett. Eltévedtek!*
- Én nem tudom merre van az előre.* Rázza meg a fejét mert tényleg nem tudja hogy merre is kell menni. Sötét van és számára minden egyforma. A fiú hirtelen meg áll és Diana sem tesz másképp. A fiúra emeli kék szemeit és elgondolkodik.*
- Hát elvileg a sulit lehet látni ha világos van szóval ha az lenne látnánk. Tudsz olyan varit melyet fel lehet lőni a magasba és fényt ad?* Kérdez rá kiváncsian de ő is elkezd gondolkodni hát ha eszébe jut valami.*
- Jobb most nem jut eszembe de még töröm a buksim. Neked valami ötlet?* Kérdez rá mert lehet hogy közben valami az eszébe jutott a srácnak.*

// Óra miatt Fagy //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-03, 11:07 am

//Árnymágia házi 10.//

*Illya unottan baktat a suli környékén. Jobb dolga nincs, így hát most is felfedez. Régen lófrált egyedül, most jól is esik neki egy kicsit a magány. Bambán sétálgat össze-vissza a lápon, elgondolkozva. A legtöbb embert igazán megkedvelte az elmúlt hétben, néhány kivételtől eltekintve. Ekkor egy ismerős alakot lát rohanni úgy 100 méterre.Nézi, nézi egy darabig, mire rájön, hogy Katarina az, a szakácsnőjük, s egyben az elmúlt évek egyetlen társalgópartnere is.*
~Mi a jó eget csinál itt? Gáz van otthon, vagy mi a franc?~
*Ebben a pillanatban a nő összeesik. Hogy ki, vagy mi találta el, az egy rettentően jó kérdés, hisz mást nem lát magukon kívül a lány. Odaszalad a pufók asszonyhoz, s látja, hogy az már alig él.
-Katarina! Katarina, mi történt? Mi van veled?
*Illya kezd kétségbe esni, hogy a karja közt fog eltávozni kedvenc szakácsnője, mire hirtelen eszébe jut a múltkori Árnymágia óra.*
~Basszus! Tényleg, ezt tanultuk a múltkor! De mi a franc volt az ige? Cali...Caligula...ja nem az valami emberke volt...CALIGO! Megvan!~
*Először a nő ruháján kezd matatni, hogy ne tegyen abban kárt, majd egy kis szerencsétlenkedés után inkább gyorsan széttépi azt. Katarina szívtájékára fekteti tenyerét, majd mormogni kezd.*
-Caligo.......Caligo......Caligo....
*Tenyere fájdalmasan felszakad, no de sebaj, pár sérülése már úgyis van, majd lassan a vér is kezd áramlani. Néhány percig halkan szenved, míg végre a seb bezáródik, s meglepetésére el is tűnik. Fáradtan lerogyik a másik mellé, s bambán fekszik. Maga mellé pillant, ahol már nem a szakácsnő fekszik, hanem egy vadidegen férfi, talán negyvenes. A lány kikerekedett szemmel néz rá, majd egy oktávval magasabb hangon szól hozzá.*
-Te ki a jó frász vagy?
*A férfi erőtlenül rávigyorog, s majd fejével int, hogy lényegtelen, majd nagy nehezen feltápászkodik, s botorkálva távozik a helyszínről. A lány tanácstalanul néz utána.*
~A a büdös csöves most kajak átvágott? A vérem felét nekiadtam és még annyit se képe hozzám vágni, hogy "Kösz", vagy "Bocs, hogy átvertelek"! Megmentettem egy huszadrangú seggfejet és még nekem lett szar!~
*Illya még egy jó darabig csak ernyedten fekszik a lápon, majd minden erejét összeszedve felkel a földről. Csupa kosz, de leporolni magát semmi energiája nincs. Botladozva visszaindul a kastélyba.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-15, 12:07 am

// Olvad - Diana //

* Szépen megcsodálja a körmöket, bár tény, hogy nem az ő reszortja, de ha valami szépen néz ki, naná, hogy megnézi, főleg, hogyha hagyják is. *
- Elég fura.
* Maga elé mondja, mikor elengedi a lány kezét. Ahogy nézi Diana arcát neki is mosolyra kell húznia az ajkait. Persze, nem így értette, hogy vérbeli gonosz, csak úgy kicsúszott a száján. *
- Nem gondoltam komolyan, hogy gonosz, csak egy kicsit fura ez az egész helyzet.
* Megpróbál belőle jól kijönni, de valahogy csak itt ragadnak ennél a témánál, amit mondjuk most nem is igazán bán. Végig hallgatja a mondandót, majd bólint egyet, végül egy kisebb levegő mennyiségnek utat enged. *
- Értem. De jobban nem szeretnék belefolyni, valahogy az iskolához kötődő problémákból szeretnék kimaradni.
* Nem rosszból mondja, de annál inkább komolyan gondolja. Természetesen szívesen meghallgatja a másikat, hogyha valami problémája van, de nagyon nem tud ebben segíteni. Majd egy kicsit informálódni akar a lényekről, akik megtámadták őket, de nagyon nem kap sok információt, ami azért nem is baj. A gyűrűről is szó esik, ami talán nem is itt van, de mégis a legnehezebb helyen kezdi el keresgélni a lány. *
- Végül is igaz. De az sem biztos, hogy itt van.
* Most már kezd abban kételkedni, hogy a mocsárban van hiszen lehet, hogy máshol esett le az ujjáról. Végül azt találja ki, hogy legyen egy talált tárgyak osztálya, ahol megtalálnak mindent. Talán jobb lenne nekik, mert akkor nem kéne itt keresgélni… Mint tűt a szénakazalban. Csak jót mosolyog, hogy varázslattal akár bármit meg lehet oldani, bár mondjuk ő nem igazán híve ennek. Órákról is szó esik, amihez már nem tud mit hozzáfűzni, így ezt a témát lezártnak tekinti. Mivel gyorsan változik a téma, és szinte összevissza ugrálnak, így próbál észnél maradni, és figyelni mindenre. Azt tudja, hogy eltévedtek, mert egyáltalán nem biztos, hogy erre kell menni, de ezt még nem szeretné mondani. A ruhás témánál, csak bólint egyet. *
- Írj egy levelet, és ott leszek ahol mondod.
* Mondja egy kedves mosollyal az arcán, és még egy plusz hozzá fűzni valója is van, hogy nem szeretné úgy éreztetni, hogy akar valamit tőle. A zavartságra nagyon nem figyel, inkább arra, hogy merre is van a suli. Diana siránkozására megáll, és lehunyja a szemeit. Fogalma sincs, hogy most mihez kezdjen, de az biztos, hogy az nem fog megtörténni, amit a lány mond. *
- Nyugi, követem az ösztöneimet. Remélem kivezetnek.
* Próbálja megnyugtatni Diana-t, és az utolsó megjegyzést, inkább halkabban mondja magának, mintsem a másiknak. Nem tudja, hogy a lány mennyire is tud kétségbeesni, de nem akarja ezt kitapasztalni. Egy olyanra néz a lány felé, amit nem igazán szeret, mint téma, méghozzá a vizsga. Tudja, hogy le kéne tennie, de nem akarja, és ezt el is döntötte, így nincs miről beszélni. Közben folyamatosan néz, hol hátra hol előre, de egyelőre semmi jel nincs, hogy jó felé mennek-e. Helyette inkább a mellette vacogó lánynak adja, aki egy köszönömmel el is intézi a dolgot. Erre csak egy mosolyt küld a másik felé, majd kijelenti, hogy eltévedtek. Nem igazán megy neki az éjszakában való tájékozódás, de próbálkozik. *
- Szerintem erről jöttem. Te ott voltál, mikor csúnyán összeütköztünk. Akkor jó felé megyünk elvileg.
* Mutogat a kezével, hogy behatározza a pontokat, majd megfordul, de semmi. Vissza előre, de ott is vaksötétség. Különös egy hely az biztos. Majd a hangra a tulajdonosa felé fordul. *
- Hát esetleg tüzet tudok gyújtani, de nem hiszem, hogy most nekünk ez kell. Gyere menjünk tovább érzem, hogy erre kell menni.
* Azt már tényleg nem teszi hozzá, hogy valójában fogalma sincs, csak biztatásként mondja. Végül is lényegtelennek tartja az egészet. Az ötletre megvonja a vállát, és egy percre megáll. Eldugja a fényt, hogy ne világítson, és elkezd hunyorítani. Megmer esküdni rá, hogy fényt lát a távolból. *
- Te is látod?
* Mutat előre, amerre a fény forrást érzékeli. Nem tudja, hogy most melyiket látja, az iskolát, vagy a várost, de a városból hamarabb haza tudnak menni, mint a mocsárból. *
- Na, arra kell menni.
* Mondja határozottan, majd elindul. Lehet kicsit gyors a tempó, de valahogy nem szeretne itt éjszakázni tovább, és kezd fáradt lenni, mielőbb az ágyban szeretne lenni. Ahogy közelednek egyre több fény lesz látható, ami már mutatja, hogy hamarosan elérkeznek Mystral-ba. Ahogy megvannak, sóhajt egyet, és az iskola felé kezd el indulni, remélhetőleg Diana-val az oldalán. *
- Gyere, mindjárt a suliban leszünk.
* Egy mosoly terül szét az arcán, hiszen a városból, pikk-pakk alatt az iskolában lesznek. Amint átvágnak az erdőn, és kiérnek a partra, a révész csónakjába besegíti a lányt, majd ő is beülve, indulnak el a másik oldalra. Ahogy megérkeznek kiszáll, és szintén nyújtja a kezét, hogy a másik ki tudjon gond nélkül szállni. Ha ezzel is megvannak, akkor az ajtónál előre engedi Diana-t, majd bent az aulában megszólal. *
- Akkor majd üzenj, és jövök, aztán megyünk vásárolni. Most azt hiszem megyek aludni. Szia.
* Búcsúzkodik el, majd a lépcsőn felszáguldozva, ugrik be a zuhany alá, onnan pedig az ágyba. Nem kell túl sok, már olyan szépen szuszog egyenletesen, hogy öröm nézni. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-15, 12:51 am

* Azt nem érti hogy mi az ami fura a kezén, de most más dologgal fogalakozik inkább így erre nem kérdez rá. Sideris kerül szóba akit ő személy szerint furának talál.*
- Szerintem is fura* Ért egyet a másikkal. Természetesen semmi gond ha nem akar a suliról beszélni a másik vagy épp nem akar bele folyni. A gyűrű kerül szóba hiszen azt keresik éppen.*
- Talán igazad van és nem itt van* Mondja elgondolkodott hangon. A témák váltják egymást szépen sorjában. Ő csak erre a ruhás dologra szeretne reagálni amit meg is tesz.*
- Rendben majd küldöm a levelet* Bólint is egy aprót és akkor majd elmennek vásárolni. Időközben eltévedtek sajnos és a lány az utat nem tudja. A fiúra számít hogy kivezeti a mocsárból.*
- Tényleg remélem hogy nem csak körözünk ezen a helyen* Mondja komolyan mert neki minden egyforma és úgy érzi folyamatos köröket rónak le. A lány hallgat a másikra ezért követi. A kérdésre arra néz amerre a fiú.*
- Igen és nem pulzál* Mosolyodik el mert valószínű hogy a suli fénye lehet aminek kifejezetten örül. Ahogy közelebb érnek lassan de biztosan kirajzolódik az iskola. Próbálja tartani a fiúval a lépést ami nehezen de megy neki.*
- Megyek, megyek* sóhajt egy aprót. A révésznél a fiú besegíti amit megköszön és át is érnek a túlpartra. Egy kéz lendül felé melyet megfog és kiszáll a csónakból. Meg is érkeznek a suliba az aulába a fiú felé fordul aki beszélni kezd.*
- Rendben neked is szia* Mondja kedvesen egy mosollyal az arcán és szépen fel megy a szobájába ahol egy forró fürdőt vesz majd irány az ágy.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 6:00 pm

*A mai napon igazán kellemes, reggel felébredvén nagy fürdőt vettem. Majd bebújtam egy egyszerű farmernadrágba, egy fekete harangujjú felsőbe és egy fekete pulóvert kötöttem a derekamra. Felvettem az acélbetétest, és elindultam. Lassú sétával értem ki az elhagyatott lápvidékre, már nagyon fáradt voltam, de tudtam, hogy nem szabad pihennem, hiszen formában kell lennem, hogy miért ezt nem tudhattam, de éreztem, hogy kell a friss levegő, a nap már elbújt a felhők mögé, a szél bele-bele kapott a hajamba, de nem érdekelt. Sétáltam tovább az ösvényen, és figyeltem, nehogy félre lépjek. Úgy éreztem, hogy kéne egy kis társaság, de itt minden csendes volt. Egy hangot sem hallottam, már a sulitól is elég messze voltam, de nem féltem. Bekapcsoltam a telefonom, és headseten kezdtem zenét hallgatni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 6:13 pm

* Valamilyen oknál fogva a szöszi megint erre a vidékre téved. Nem tudná megmondani hogy mi vonzza ide és eszébe nem jutott erre mászkálni ám lábai még is csak ide vezeték. Itt történt vele pár érdekes esett amire nem szívesen emlékszik vissza, de hát van ez így. Ma famulusát fent hagyta mert egy kis nyugalomra vágyott. Talán azért jött erre a vidékre mert itt ilyenkor minden csöndes. Egy kék hajú leányzót pillant meg a távolban. Mivel mást nem ismer akiknek kék lenne a haja....illetve Nanát de neki sokkal sötétebb.....így hát könnyen betudja azonosítani Zoeyt.*
- Zoye* Kilát a lány után ha már mind a ketten itt vannak akkor ne egyedül császkáljanak. Ha a lány meg áll akkor bizony utol is éri a szöszke. Egy puszit nyom le a lány arcára üdvözlés képen.*
- De jó hogy látlak* Mondja dallamos hangján a másiknak és látszik is rajta hoyg örül a leányzónak. Rég találkoztak már szóval nagyon kíváncsi hogy mi történt a kékséggel.*
- Mit keresel erre és mi történt veled? A vizsgákkal hogy állsz és a pasikkal?* Kapcsol hogy túl sok kérdést tett fel egyszerre.*
- Bocsi, remélem tudtál követni* Mondja szegyélősen hiszen rázúdította kérdéseit. Türelmesen várj a válaszokat a lány előtt.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 6:25 pm

*Nem hallgattam hangosan a zenét, egyszer csak, mintha valaki a nevemet kiáltotta volna. Gyorsan megfordultam, és kit látnak szemeim, Diana futott felém.*
-Szia Diana.*a másik lány puszit nyomott az orcámra, majd én is üdvözöltem ugyanígy. Ekkor hatalmas kérdéssor bukik ki a szőke lány szájából, amin el is mosolyodtam.*
-Én is örülök neked, amúgy semmi különös, amit meg kéne említeni, úgy döntöttem bejárom a suli környiékét. Reggel óta sétálok, és próbálok nem a fáradságra koncentrálni.*kacagtam, majd folytattam a válaszadásokat.*
-A vizsgák, hát abból még csak egy van meg, fogjuk rá, hogy éppen átcsusszantam a léc alatt, amiért igencsak haragos vagyok magamra. A pasikról ne beszéljünk, úgy szeretnék valakit, de tuti senki se olyan hüŁye, hogy pont egy kék hajú lányra vesse a szemét.*mondtam, miközben forgatni kezdtem a szemem, ami majd kiesett a helyéről.*
-Igen, tudtalak követni, de most te jössz, mondjuk, válaszolj ugyan ezekre a kérdésekre.*csacsogtam tovább, és közben átkaroltam barátnőmet, úgy sétáltunk tovább.*
-Szóval, mikor tanulunk meg korizni?*tettem fel azt a bizonyos kérdést, amire tuti nem számított Diana, a végén széles mosolyra húztam a számat. Aztán eszembe jutott egy apróság amin talán Diana is jót mulatna.*
-Ha pasik terén nem is állok olyan jól, de megbarátkoztam egy pókkal, holott nagyon nem bírom a pókokat. Az a kis förmedély fejébe vette, hogy majd ő megmutatja, hogy nem kell félnem tőle.*kacagtam, végre valami hang ebben az egészen nyomasztó helyben. Míg vártam Diana válaszát, elraktam a headsetet, és a telefont is kikapcsoltam.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 6:44 pm

* Örül Zoey-nek és ez látszik is rajta. Rögtön kérdésekkel bombázza nem is kevéssel.*
- Reggel óta?* Kerekednek ki kék szemei hiszen reggel már jó rég volt és ő biztos hogy elfáradt volna. Úgy látszik a leányzó jól bírja a sétát*
- Akkor te edzet vagy mert én annyit tuti nem tudnék sétálni és merre felé mászkáltál,* Kérdez rá a szöszke. Kezét a szája elé kapja mikor a lány elárulja hogy épp csak át csúszott.*
- Uh melyik volt az?* Kérdezi meg kíváncsian majd kezét maga mellé engedi. A pasikra is elkerekednek kék szemecskéi.*
- Beszélsz badarságot!* Mondja neki komolyan de folytatja.*
- Biztos van aki a különleges csajokat kedveli, de miért rossz egyedül?p kérdezi meg kíváncsian hiszen ezt nem érti. Ő is egyedül van s neki ez így meg is felel.*
- Nekem minden sikerült vagyis másodikos leszek* Érzi hogy Zoey átkarolja amit nem bán s így indulnak egy kis sétára.*
- Pasi meg nem kell* Vonja meg a vállát hiszen így is gondolja.*
- Korizni? Ez jó kérdés én most már ráérek szóval igazából tőled függ* Mondja kedvesen hiszen neki most jó sok ideje maradt. Nem kell tanulni így hát azt csinál amit csak akar. A pókra megint csak elcsodálkozik és kirázza a hideg.*
- Te egy pókkal barátkozol?* Kérdezi meg ijedt hangon.*
- Én nagyon félek tőlük de miért egy pókkal?* Még mindig nem érti de biztos elmagyarázza neki a lány hogy miért. A lányra pillant majd maga elé.*
- Te figyelj csak. Mit tudsz a házatokról? Már mint hogy a démon mióta van ott és mit keres nálatok?* Kérdez rá hsizen nagyon foglalkoztatja ez a kérdés most.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 6:59 pm

-Igen reggel óta, hát voltam a lovardánál, meg egyéb helyeken, és most itt vagyok.*mondtam kacagva.*
-Igen, a lovaglás sokat segít, és jó az álló képességem.*feleltem a következő kérdésre, miközben haladtunk tovább.*
-Hát spirituális ismeretek.*mondtam csüggedten, de már váltottam is a következő témára.*
-Hát nem tudom, egyedül lenni, nem olyan jó. És szeretném biztonságban érezni magam, vagy ami még fontosabb jó lenne egy kis izgalom, valami csíny, vagy ilyesmi.*kissé elragadtattam magam, de nem érdekelt. Figyeltem a lábam elé, és boldog voltam, hogy Diana itt van.*
-Az jó, ha másodikos leszel, én is szeretnék, szóval majd jobban felkészülök.*mondtam határozottan, és felnéztem az égre.*
-Azt hiszem a következő vizsgám november tizedikén lesz, de télen jobb ezt a művészetet csinálni, szóval szerintem majd kicsit még várunk.*kacsintottam, örültem, hogy Diana ilyen jól fogja az egészet, és bíztam benne, hogy ezután jobban bízik majd bennem.*
-Nem pókkal barátkozom, nem bírom őket, csak az a kis famulus úgy döntött, hogy megismerkedik velem, el lehet képzelni mennyire be voltam tojva. Amúgy egy srác famulusa a drága, nem is olyan vészes, csak nagy volt.*a gondolatra kirázott a hideg, és próbáltam elhessegetni a képet a fejemből.*
-Démon?*kérdeztem vissza, és nem értettem. Elkerekedett a szemem, hiszen nem tudtam, hogy Diana miről is beszél.*
-Ezt kifejtenéd bővebben? Miről maradtam le?*kérdeztem hüledezve, és vártam, hogy Diana mit is fog mondani.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 7:14 pm

* Csak bólint egyet a lány szavaira. Reggel óta sétálni nem kis dolog az egyszer biztos. Ráadásul igaza van hogy a lovaglás sokat segít a szép alak megőrzésében.*
- Nagyon régen lovagoltam* Sóhajt egy aprót mert ez így is van. Nem sok ideje maradt lovagolni a vizsgák közben. Talán majd a napokban.*
- Na az nekem sem ment valami fényesen szóval ne csüggedj* Mondja egy apró mosollyal az arcán mert hát neki sem lett valami jó. Azt is elmagyarázzák neki hogy miért is szeretne barátot Zoey.*
- Velem anélkül is történik egy csomó minden. Például voltam Troyal vásárolni és fura napunk volt. Megtámadtak meg ott ragadtunk Párizsba. Szegény meg is sérült és vérzett* Húzza el a száját mert hát a vért nem szereti ez a leányzó.*
- Szóval nagyon érdekes volt a vele együtt töltött idő. Amúgy jó fej srác csak hm…nem tud lazítani meg ideges lesz ha nem sikerülnek a dolgok vagy lehet csak én idegesítettem* Vonja meg a vállát mert ez nem tiszta számára hogy miért is volt ideges a srác.*
- Felkészülni sosem árt és sok sikert hozzá* Mondja vidáman és egész jó kedve van. A pók is megmagyarázásra kerül.*
- Oh egy pókot csinált magának? Tuti nem százas. A pókok rondák és veszélyesek is így hát megértelek. Nem lehetett valami kellemes* Rázza megint ki a hideg ahogy elképzeli hogy mászik egy rajt. Ezután a démonra is rákérdez. Bólint a vissza kérdezésre.*
- Hm..te nem is ismered? Tegnap jártam felétek egész pontosan a folyosótokon, kerestem a tükör termet és egy démon ijesztett meg. Tudod tanultok róla misztikus lények órán. A fene hogy nem jut eszembe a neve* Vakarja meg fejét mert nem ugrik be neki hogy is hivják azt a lány.*
- Szárnya van ami jó nagy meg karma és szarva is. JA és férfiakat erőszakol meg de azt mondja hogy ilyet nem tesz* hajol közelebb a lányhoz.*
- És nagyon gonosz vagy félelmetes.* Hajol vissza az eredeti pozícióba.*
- Vagy csak én féltem tőle. Azt is mondta hogy be van zárva a tornyotokba de akkor ezek szerint te még nem futottál vele össze. Pálca nélkül nem is ajánlatos.* Mondja komolyan s inti óvatosságra a leányzót.*
- Tényleg nem találkoztál még vele?* Kérdezi meg ismét mert hát olyan nincs hogy csak ő botlik bele ebbe a lénybe.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 7:37 pm

-Lovagolni is mehetünk majd együtt.*mondtam vidáman, majd Diana azt is elmondta, hogy neki sem ment a spirituális ismeretek vizsga. Csak felsóhajtottam, és úgy éreztem, hogy örülök, hogy ez volt az első választásom. Elmesélte a szöszi azt is, hogy merre járt, és mi történt vele.*
-Biztos jó buli lehetett.*fintorogtam kicsit, hiszen velem semmi érdekes dolog nem történik.*
-Hát, én is gondolkoztam már azon, hogy ki az az agyilag zokni aki pókot csinál famulusnak.*értettem egyet Dianával. Majd elmesélte azt is, hogyan néz ki az a démon, amivel a minap találkozott. Csak a neve nem jutott eszébe. Lázasan gondolkodtam, hogy mikor is tanultuk ezt. És hogyan is hívhatják.*
-Öhm... Succubus?*kérdeztem töprengve, hátha segíthetek Dianának, mert nem voltam benne biztos. Eközben igen csak besötétedett.*
~Hm, nem szeretem az őszt, hamar sötétedik.~*gondoltam, majd minden idegszálammal Dianára figyeltem.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-23, 7:58 pm

* Bólint egyet a lovaglás dologra hiszen tényleg régen nem volt és társaságban mindig jobb mint egyedül. Kis csacsogásba kezd és Párizsról beszél a másiknak.*
- Hát szerintem nem volt bár azt nem tudom hogy Tory hogyan vélekedik. Szerintem elkerül egy jó ideig* Sóhajt egy aprót mert elég sok balszerencsétlen dolog történt velük. Na de ennyit Párizsról már is téma váltás következik.*
- Hát igen érdekes lehet az illető* Kontrázik a lányra mert hát ő biztos nem csinálna pókot magának. Mikor meghallja a leányzó a nevet szemei fel ragyognak.*
- Igen az * Bólongat is hevesen hozzá mert tényleg azzal találkozott.*
- Szóval még nem láttad lehet jobb is* Mondja komolyan mert ő jó darabig rá nem teszi formás lábait arra a folyosóra az egyszer biztos.*
- Nem megyünk vissza? Sötétedik és én már itt egyszer eltévedtem még egyszer nem szeretnék* Rázza meg pici fejét mert ma kihagyná a tévedjünk el a mocsárba szituációt.*
- Azon gondolkodtam lehet haza megy egy kis időre. Rég voltam már otthon és szeretném látni aput* Mondja komolyan szóval lehet egy kis időre el fog tűnni a szőkeség. Amit nem bán hiszen kell suli nélkül is lenni legalább is szerinte.*
- Van lovad itt?* Tér vissza a lovaglós részhez mert lehet a lánynak van.*

// Fagyika //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-25, 10:58 pm

*A sötétben fura, hogy erre felé még keres valaki valamit, márpedig a messzeségbe, egy sötét árny körvonalai kezdenek a hold enyhe megvilágításába kerülni, illetve egy négylábú állatnak, aki nem más mint a fiú Famulusa. Varg egy kisebb séta követekztében, amit Seol szigetén tett, véletlenül ide talált, ha meg már egyszer már erre felé hozta a lába úgy gondolta jó lenne körbe nézni, elvégre volt már erre régebben egy különös eset.*
-Kiváncsi vagyok meddig akarsz itt időzni, ilyen fényviszonyok mellett bármikor titanicot megszégyenítő módon süllyedhetsz el...*morran fel a farkas, amire a fiú csak lágyan megemeli a vállát.*
-Nyugi... nem most járok először itt, és ne vészmadárkodj, a végén még rád fogom hogy befrászoltál .*mondja az állatnak, aki egy morranással jelzi hogy be is fejezi a beszélgetést, nincsenek rosszba de attól nem kell mindig hangot adniuk egymás felé. A fiú csupán csak megáll, majd hosszabb ideig pillantása a messzeségre vándorol, szemét végig futtatva, az amúgy sem barátságos, mocsaras vidéken.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-25, 11:05 pm

*A leányzó ezen az éjszakán úgy döntött, hogy egy kis futásba kezd. Azaz ez még igazából délután történt, de az ösvényről olyan út felé keveredett, mely eddig még ismeretlen volt a számára. A famulusát nem hozta most magával, had pihenjen picit a szobában, na meg fut ő eleget Azaria nélkül is. Egyébként a lányon ma fekete melegítőruha van, tehát egy pulcsi, kapucnival és egy nadrág, na meg sportcipő. Kabátot nem húzott, egyszerűen nem látta értelmét, hogy a kocogáshoz azt is felvegyen, viszont a csuklya a fejére van húzva, így arca se látszik annyira. Mondjuk amennyire sötét van, a lány se lát már szinte semmit és ekkor hirtelen puffan egyet, így ütközve neki valaminek vagy valakinek. Rögtön az egyik sárba pottyan popsija, ő pedig morgolódva - akárcsak Varg farkasa - megszólal.*
- Nem tudsz vigyázni? Kivilágíthatnád magad és akkor nem ütköznének beléd. *dönti lassan hátra a fejét, így nemsokára arca is látszani kezd és ő is rájön, hogy kivel futott össze.*
- Varg? Te... azaz ti meg mit kerestek itt? *kérdi kérdőn és hol a farkasra, hol a párjára pillant. Kezei is elég sárosak, így lassan feláll, magát támasztva, majd ez után nadrágjába törli a sarat, ugyanis nincs más és fejét csóválja, hiszen hátsója is szépen nézhet ki, na meg úgy mindene.*
- Ez asszem nem az én napom. *dünnyögi még mindig, bár továbbra se érti, hogy Varg mit keres itt.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-25, 11:12 pm

*A két diák lehet, hogy jobban tette volna, ha a mai nap inkább a szobájukban maradnak, legalábbis ezen a késői órán biztosan. Ha viszont már erre tévedtek, akkor viselniük kell a következményét. Amúgy is elég sötét van ezen a lápos környéket, de miután Azaria nekifutott a srácnak és elesett, fokozatosan csak azt vehetik észre, hogy egyre sötétebb van. A szél is kicsit felerősödik, s egyre kevésbé látni előre, míg végül egy pillanat alatt le nem csap rájuk valami. Valami, ami egy ilyen tájon sosem fordulhatna elő: homokvihar. Érezhetik a bőrükön az apró homokszemcséket, ami elől nem ártana, ha eltakarnák legalább az arcukat. Persze megpróbálhatnak elbújni is, de egy lápon az nem lesz egyszerű. Viszont a vihar nemsokára csillapodik, majd lassan elül, így a diákok ismét egy kies tájat láthatnak maguk előtt. De nem a lápvidéket, hanem az egyiptomi sivatagot, teljes sötétségben.*

Az elhagyatott lápvidék - Page 7 Image-CD1A_4CC5DD97

Az elhagyatott lápvidék - Page 7 Image-CD1A_4CC5DD97

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-25, 11:22 pm

*Kis híja, hogy a srác el nem esik amikor érzi a hirtelen lökést majd hallja a puffanást, így eléggé hirtelen fordul meg figyelve, hogy ki is volt a " támadó, de amikor meghallja a lány hangját, bizony bár nem sokat lát, a sötétségben azért felfedezi ezer közül is ezt a hangot.*
-Azaria....?*kérdezi kissé megütődve a dolgon, hiszen ő se tudja, hogy a lánynak mi dolga lehetett erre, persze szinte azonnal fölötte terem kezével megfogva a másikét, hogy segítsen a felállásban, a kérdésre szánt válasz viszont kissé tolódik, mert bizony ő is érzékeli a változásokat, és arcára kíváncsiság, és egyben valami értetlenség is kiütközik*
-Ez meg mi a fene.......?*kéredezi végül miközben még mindig fogja a másikat majd másik kezével a kabátját, a szemük elé húzza, hogy legalább az ne találja őket arcba. Végül amikor kitisztul valamelyest az idő , a fiú nem igen tudja mi történt..*
-Az igazat megvallva csak régebben volt itt valami.. és kíváncsi voltam ... de ez nem az volt*próbál magyarázni a lánynak bár nehéz így összegezni a dolgokat de a farkas befejezi.*
-Szófukar gazdám azt akarja mondani, hogy régebben történt itt vele valami ,és utána akart nézni, amit már eleinte is hülyeségnek tartottam, és úgy tűnik valamiért Egyiptomba kerültünk...*a fiú nem igen törődik a farkas dumájával, inkább a lánnyal szembe állva kérdővé válik a pillantása.*
-Bocsi az ütközés miatt. Nem gondoltam hogy más is ide jön. De te mit kerestél erre? Egybe vagy? Valahogy el kéne tűnni innen, ez a dolog nem tetszik nekem... Ennek a sivatagnak nem kéne itt lennie*mondja kissé lassan miközben körbe néz, de hát igen , homok és homok és Egyiptom. Kell egy kis idő míg feldolgozza.

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-25, 11:36 pm

*Szépen megtörténik az ütközés, így a törékeny leányzó a földre, azaz a sárba pottyan, de nemsokára már hallja is a kérdést, így szemei is kissé elkerekednek. *
- Varg... nem is tudtam, hogy te vagy az. *mondja egy apró nyelés mellett, majd már fel is áll, ahol kissé letisztogatja magát. Viszont minden olyan gyorsan történik, a homok, így szemeit becsukja és a fiúhoz bújik.*
- Nem tudom, de nem kéne, hogy a szemünkbe menjen. *jegyzi meg kissé halkabban, majd amikor kezd elcsitulni ez a szörnyű homokvihar, mert ez valószínűleg az volt, akkor Varg szemeibe tekint.*
- Valami? Még is mi? És nekem miért nem szóltál róla? *kérdi kissé számonkérően és nagyon is furcsálja, hogy ő erről nem tud, de ahogy a famulus beszélni kezd, akkor csak bólint egy aprót.*
- Értettem. *hangja most kissé ridegebb, mint szokott lenni és lassan elereszti a másikat is, ha pedig Varg öleli, akkor kibújik a karjai közül.*
- Én csak futni jöttem ki és valahogy ide tévedtem, de igen, egybe. *pillant a másikra, majd a piramisokra végül. Ahogy hallja Varg szavait, értetlenül fordítja fejét kedvese felé.*
- Miért? Végre valami izgalom. Na meg, még sose jártam Egyiptomban. Nem most fogok elhúzni innen, inkább nézzünk körül. *csillannak meg fekete szemei, majd a csuklyát ismét a fejére húzza és határozottan meg is indul a piramisok felé, vagy Varggal vagy nélküle... na jó, azért pár lépés után megáll és megfordul.*
- Nem jössz? *kérdi kíváncsian és végül kezét is felé nyújtja, azért nem fogja ám itt hagyni, csúnyán nézne ki.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-28, 3:32 am

*Ahogy hallja a lány kétségbe esett hangját, mozgása még jobban felgyorsul, úgy igyekszik most már a testi épségét sem kímélve Azariahoz jutni, bár minden mozdulat fáj neki, tudja hogy a lánynak szüksége van rá, így amikor eléri, szorosan húzza magához, próbálva a lány kezét lefejteni a saját szeméről, de szinte ő is zihál*
-Ne félj.... itt vagyok, nem megyek el, érzed hogy foglak?*kérdezi el el csukló hangon, miközben a szorítása még szorosabb lesz, hiszen szeretné ha a lány legalább érezné , hogy biztonságos helyen van, de a fiú szíve viszont össze szorul ahogy hallja ezt a sírást, és így látja a lányt.*
-Az.. az a szemét tette... és és.... nem fogsz megvakulni, csak nyugodj meg kérlek... azt soha nem hagyom, elviszlek a betegszobára, és ott kitalálunk valamit..., nem hagyom hogy megvakulj..*mondja, de közben már érezhetően kissé néha ő is nagyokat nyel, mintha vissza akarna folytani valamit, ami fel akar törni, de néhány könny már megjelenik a szemén. Megpróbál felálni a lánnyal, de amikor Azaria vissza csúszik, ő is térdre rogy nem elengedve a másikat, csupán csak magához ölelve csitítgatja finoman.*
-Cssss.... ne beszélj butaságokat... bármi van, és bármi lesz egy valamit biztosan nem veszítesz el. Engem, mert nekem mindig is az lesz a legfőbb vágyam hogy veled legyek. Örökre*mondja, miközben kissé némán könnyezve ringatni kezdi a lányt, nem érdekelve az idő, se hogy holnap vizsgáztat, a fő, hogy Azaria had sírja ki magát, utána pedig ráérnek gondolkozni. Ha kicsit csendesedik a helyzet a fiú egy puszit lehel a másik ajkaira, majd csendesen a fülébe súg...*
-Tudom, hogy meg fogsz gyógyulni....de addig a napig... osztozni fogok a vakságodban.*hogy a fiú pontosan mire gondol nem tudni, viszont hangja igencsak komolyan hangzik, hiszen komoly szándékok is állnak mögötte.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-28, 3:38 am

*A lány teljesen kiborul, ami nem csoda, hiszen most már nem lát semmit a sötétségen kívül, de a fiút érzi, akiről tudja, hogy sebesült, de agya kikapcsolt, teljesen kétségbe esett és valahogy semmire se tud most gondolni.*
- Érzem... *nyel egy nagyot, de hamarosan ismét sírásban tőr ki, hiszen ennél még az is jobb lett volna, hogyha meghal. Így nem akar tovább élni, ez teljesen biztos, hiszen egy ilyen élet borzasztó lenne a számára. Belebújik a másik ölelő karjaiba és hallgatja szavait, majd végül nyel egyet és bólogat párat.*
- Örökre. *suttogja halkan, majd amikor a puszit érzi az ajkán, picit kezdi visszafogni a sírást, de a másik szavai hallatán meglepődik.*
- Nem, te ilyet ne merj csinálni. Szükségem van rád, hogy te lássál helyettem is... és és talán velem maradhatsz így mindig. Majd befoglaljuk a szükség szobáját, csak ne hagyj egyedül. Így képtelen vagyok bármit is megcsinálni... kérlek... majd, majd látok a te szemeddel, van rá egy jel... így néha én is láthatok. *lassan felkel, majd felhúzza magával a fiút is.*
- Ti hogy vagytok? *kérdi tőlük, majd ez után a fiúba karol. *
- Menjünk fel a gyógyítóhoz... segíts kérlek. *próbál megnyugodni, de tényleg ki van bukva, viszont itt nem maradhatnak, már csak Varg miatt se és a lánynak ő az első. Tehát ha a másik is úgy gondolja, akkor együtt valahogy bebotorkálnak majd a kastélyba és a gyógyítónál töltik az éjszakát.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-10-28, 3:51 am

*El is hiszi a fiú, hogy a lány fél, és ki van borulva, ő is így lenne ebben az esetben, egy pillanatig volt már vak, legalábbis amit a házban érzett az hasonló volt, de el se tudja képzelni mennyire rossz lehet amit a lány átél. Kezével csak szorosan átöleli, és nem is ereszti el jó sokáig, egy puszit lehel a másik ajkaira és próbálja nyugtatni, de nem olyan könnyű dolog ez.*
-Nem lesz semmi baj. Együtt ezt is átvészeljük csak bízz bennem. És légy erős*mondja csendesen, egy darabig ringatva, majd olyat mond amit komolyan is gondol, de a lány nem szeretné, így végül csak felsóhajt.*
-Amikor csak szeretnéd, felrajzoljuk és láthatsz az enyémmel.... de ne gondolj a végletekbe, fogsz még látni a sajátoddal is hidd el.... megtaláljuk rá a megoldást, és akkor leszek veled amikor csak akarod.. ezt megígérem*tudja, hogy tanítás mellett nem mindig tud a lánnyal lenni, de a fennmaradó időbe viszont vele lesz, erre megesküszik magába. Nem fogja hagyni hogy Azaria elhagyja magát.*
-Majd... majd intézek valami házat a közelbe, kettőnknek, vagy valami.. valamit kitalálok..*mondja, miközben lassan ő is feláll és átkarolja a másikat, hogy még véletlen se essen el, nincs túl jól, sok vért vesztett, de a lány kérdésére csak megrázza a fejét.*
-Kutya bajunk, most te fontosabb vagy. FElviszlek a gyógyítóhoz, és én se megyek el onnan. Cerberusokkal se fog tudni kikergetni.*mondja csendes, magabiztos hangon, és a lányt támogatva, elindulnak hármasba, vissza az iskolába. A farkas útközben a lány mellé sétál, néha néha megnyalva a kezét.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-02-22, 8:15 pm

*Befelé menet még vált pár szót a lánykával a magiszter, így kiderül, hogy Lilith mindenképp szeretne találkozni vele óra után. Lucius pedig természetesen válaszol is neki.*
~Rendben, majd gyere a szobámba az óra után.~ *persze nem biztos, hogy ez rögtön az óra után lesz esedékes, de valamikor majd az este folyamán. Ezután csak halad tovább az asztaláig, ahol végül megfordul, majd nem is húzza az időt, rögtön belekezd az órába. Egy kérdéssel indít, hisz érdekelné, ki mit is gondol a Terramágiát illetően. Ahogy hallja, a többség meg is próbálkozik a válaszadással, ám ahogy sejtette, az nem egészen pontos, így végül ismét hallatja a hangját.*
-A Terramágia több, mint pusztán földmágia. Bár sokan hihetik azt, hogy a kettő ugyanaz, ám a Terramágia több mindent magába foglal. Ha azt mondom druidák, akkor mit gondoltok, mivel egészül még ki a Terramágia a földmágia mellett? *érdeklődik tovább, még mindig nem árulva el teljesen, mit is foglal magába ez a név, de talán segített már valamelyest. Ezután viszont csak kihívja maga köré az összegyűlt diákokat, hisz a mai anyagot nem ez a négy fal között fogják elsajátítani. Amikor mindenki megfogta a kendőt, jöhet az utazás, aminek a vége nem éppen úgy sikerül, mint ahogy azt a diákok várták. Egyedül a magiszter az, aki pár méterrel a diákok mellett a szilárd talajon áll, mindenki más valami mocsárszerű sárkupacba került, ami folyamatosan húzza őket egyre lejjebb. Érezhető, hogy nem olyan, mint amikor valaki belelép a sárba, hanem sokkal intenzívebben, gyorsabban húzza őket lefelé.*
-Ezt a kis csapdát én készítettem, még az óra előtt. Az első feladatotok nem más, mint hogy jussatok ki élve belőle. Ajánlom, hogy igyekezzetek, mert mint azt érezhetitek, elég gyorsan nyel magába titeket a föld. *többet most nem is mond a férfi, hisz azt a diákságra bízza, ki milyen módszerrel akar kikecmeregni ebből a szorult helyzetből. Annyi biztos, hogy ha valaki csak szimplán ki akar belőle mászni, akkor az csak jobban fog süllyedni, akár a futóhomoknál. Tehát itt az ideje, hogy a korábban tanultak valamelyikét vegyék elő, hisz például fák is vannak itt, amikben meg lehet kapaszkodni, ahogy hosszú ágak is, csak valahogy el kéne érni őket. Lucius mindenesetre csak áll valamivel arrébb, várva a sikeres kiszabadulásokra, hogy aztán folytathassa az órát.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-02-22, 8:25 pm

* Ő az egyetlen ki meg sem próbálkozik a válaszadással, így kissé kényelmetlenül érzi magát és ficánkolni kezd a székén.* ~ Fene, de tökkelütött vagyok. ~ * Gondolja miután egy-két válasz elhangzott már, így utólag már majdnem hogy nevet saját butaságán, de hát várható volt, hogy a kis fekete hajú leányzó teljesen másutt jár. Ezzel kapcsolatban jön a következő kérdés és és egy olyan szó is elhangzik ami szintén ismeretlen számára és nem más mint a druidák. Sóhajtva temeti arcát aprócska tenyerébe s szenvedősen végighúzza rajta. Erre sem tudja a választ így mikor a fekete kendőt meg kell fogni fel is pattan helyéről s megfogja a zsupszkulcsot. Hamarosan a lépvidék ismerős tája veszi körül, ám amire nem számított az az, hogy egy sártenger közepén fog landolni ami szívja is magába rendesen.*
- A fene...* próbál kilépni belőle de nem sikerül s ahogy hallja a magisztertől ez egy direkt felállított csapda s ki kell mászniuk belőle. Pálcája a kezében, így azt egyből magára irányítja s az igét is kimondja.*
- Mobilicorpus!* testlebegtető igéről van szó, így remélhetőleg a levegőbe emelkedik s nem süpped tovább a lápba, mi időközben már a combja közepét is elérte. A magiszter felé irányítja magát s a szilárd talajra engedi magát, majd megszünteti a varázslatot.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-02-22, 8:26 pm

*Csak alig láthatóan bólint a szavakra, mi szerint majd a szobájába menjen, de a mosolyt nem tudná eltűntetni arcáról. Jó lesz végre ismét a férfi karjai között lenni, na de egyenlőre az még messzebb van, most a tanórára kell koncentrálni, így hangzik hát el az első kérdés, majd ez után a válaszok is, sorban és ahogy Lilith hallja, a nagy többség arra tippel, amire ő, tehát a földmágiára, de ez nem teljesen igaz, így szemei kissé összeszűkülnek, miközben hallgatja a továbbiakat.*
- A druidáknak? *kérdez vissza meglepetten, majd pár másodperccel később koppan neki a dolog, hiszen itt nem a papságra kell gondolni, hanem a mágiára. És mihez értenek a legjobban a druidák? * - A természet, a természetmágia lesz a másik... *mondja ki gondolatait is, bár nem tudni, hogy mennyire igaz mindez, de azért igyekszik bizonyítani és nem leégni a másik előtt. Na de miután megtudják a válaszokat, szépen Luciushoz is sétál, majd keze a kendőhöz is ér, majd mindezek után már jöhet is a már jól ismert húzást és amikor lábai ismét talajt érnek, hirtelen lepődik meg és éppen hogy nem esik be előre a sárba. Na igen, a szép és drága ruhák, így hirtelen pillant Lucius felé, hogy mégis miféle vicc ez, de már hallja is, hogy ki kellene szabadulni belőle.*
- Csak nyelne... *vetem oda, majd jobb kezem a magasba, a pálcás pedig az egyik hosszabb ág felé irányul, mely fölöttem lóg, de nem érem el. Használhatnék pszichokinézist is, de most más módszert választok, amellyel talán még Luciust is meglephetem és büszke lehet rám, így hát hamarosan már mondom is a varázsigét.*
- Sanguis vincula. *jobb kezemen az ujjbegyeim felszakadnak, de én fel se szisszenek, csupán csak nyugodtan tűröm, ahogy a vércsápok létrejönnek, majd hamarosan már irányítom is őket, egészen úgy, hogy körbeöleljék a törzset, majd már húzom is magam felé, így a vastag ág meghajlik, én pedig magamhoz húzom, egészen addig, amíg kezemmel nem tudom megfogni azt. Ez után egy X-et rajzolok a pálcámmal, megszüntetem a varázslatot, így a csápok ismét visszatérnek testembe, véremmel együtt, én pedig már zsebre is vágom a pálcám és két kézzel markolom meg a fa ágát, majd nemsokára annak segítségével mászok ki ebből a latyakból, majd hirtelen hátsóra is csüccsenek, ugyanis egy kis bénázásra még én is képes vagyok.*
- A fenébe! Ennél jobbat is kitalálhattál volna... *pillantok fel morgolódva Luciusra, majd végül felkelek és egy picit leporolom magam, de már most tudom, hogy egy fürdés rám fog férni. *
- Azért jó lett volna tudni, hogy ne húzzak szép ruhát, hanem valami olyat, amit nem sajnálok. *veti még oda, továbbra is durcásan, hiszen ő egy Corivan és az mellékes, hogy nincs egy olyan ruhája se, amit ne sajnálna, na de Lilith tényleg ilyen, így kell elfogadni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-02-22, 8:32 pm

*Úgy tűnik sokan próbálkoznak, és azért akadnak itt rendes válaszok is, nem is egy, viszont Lucius kicsit még tovább fűzi a szót, és elmondja, hogy ne pusztán csak földbe gondolkozzanak, a fiú miután eszébe véste a dolgokat, s mikor a férfi ismét kérdez, az a Druidás mondat, kis villanyt gyújtott a fiú feje felett, bár lehet nem lesz igaza, de meg lehet próbálni.*
-Esetleg növénymágia is... vagy minden ami a földből táplálkozik?*próbálkozik, bár a kettő majdnem ugyan az, de remélhetőleg nem mondott túlságosan nagy baromságot. Nemsokára viszont úgy tűnik, hogy el is hagyják a termet, hogy aztán a friss levegőn folytathassák tovább az órát, méghozzá a mocsárnál. Amikor véget ér a húzás, és az ismert helyen találja magát a fiú csak körülnézve biccent egyet , alig észre vehetően.*
-Nem mondom jó tág tér...*jegyzi na de nagy elgondolkozásra nincs ideje, hiszen bizony érzi, hogy valami már húzza is lefelé, ami nem más mint valamilyen fura mocsárszerű sárkupac, ami ellen ha valamit nem tesznek nemsokára el is nyeli őket. Nemsokára ezen gondolatát Lucius is megerősíti, hiszen az óra első feladata az lenne, hogy kijussanak innen.*
~Nem mondom trükkös Mr Fenris, végülis gyakorlatból tanul a gyerek~*gondolja bár van egy olyan sejtése, hogy ha túl is éli az órát, egy nagymosás már hátra lesz, és bizony a feketéből lesz elég probléma mire kiszedi ezeket a foltokat, amit okoz. Ezért se kéne túlságosan mélyre merülnie. Viszont azt már megtanulta hogy nem kéne kétsébe esni, amit ő ritkán szokott, így aztán lassan oldalra emeli a kezeit, majd erősen koncentrálni kezd. Na igen nem túl egyszerű a varázslat de hát már gyakorolta párszor. A célja nem más lesz mint a levitálás. Kezei feszesen ki vannak tárva miközben próbál lábújhegyre is állni, ami közel se könnyű, hiszen süllyed, de hát az instabil talaj is valami. Ha minden jól megy nemsokára emelkedni kezd, a célja pedig nem más mint egy ág elkapása, ami ha megvan, már csak egy kisebb rugaszkodást igényel, hogy valahol a magiszter mellett érjen földet, ahol aztán le szedheti magáról ennek a mocsaras mocsoknak egy részét.*
-Azt hittem megúszom kosz nélkül , de hát mindig érik meglepetések atz embert*mondja kissé felnevetve.*