Mysterio Feketemágus képző - 1460- 1700 as évek

Tárgy: Mysterio Feketemágus képző - 1460- 1700 as évek 2010-04-15, 2:11 am

Mese helyszín. A dátum: 1460. December 12. 22:30

*A fiú egy időre nem lát semmit, csupán a feketeség és örök éjszaka veszi körül. DE nemsokára tisztulni kezd a látása, és fura, mégis ismerős helyen találja magát. Az aulában. BÁr egyáltalán nem olyan mint most, sokkal sötétebb flusztrálóbb és félelmetesebb. Egy nagy vörös szőnyegen halad előre. Az útját különös hosszúkás gyertyák kísérik, valamint fura démonikus kissé talán groteszk képek is. Az árnyékok között, viszont egy mozgó alakot vél felfedezni. Ha jól megnézi egy kb egy olyan 2-3 évvel idősebb fiú lehet. Szőke haj, magas szikár alkat. Tisztavérű talán germáni ősökre hajazó fiú, mondhatni a maga nemében páratlan tisztasággal. Lassan közelebb lép Nathoz és bizony fel is méri a fiút, majd lassan megszólal. Amúgy feketés vöröses talárt hord, sötét színű inggel és nadrággal.*
-Üdv nálunk. Gondolom új diák lehetsz. A nevem Martin Bergstern. Fura... nálad nincs semmilyen poggyász?*kérdezi miközben benéz a srác háta mögé is. Eléggé felsőbséges hangot üt meg, de nem a fiúval szemben, egész lényében látszik hogy tisztavérű büszke fajta a fiú. Nemsokára viszont megrebben a szeme, mintha valamilyen jelet kapott volna*
-Kérlek kövess. A beosztási ceremóniával jobb előbb végezni mielőtt megharagudnának.Bár gondolom ezt úgy is tudod..*mondja és már meg is fordul, majd egy nagy tölgyfa ajtó felé veszi az irányt. Ha Nath emlékei tiszták, mintha az étkező lenne ott*

*A fiú egy rövid időre nem érez és nem is lát semmit, csupán csak sodródik valahol a semmiben, majd végül hamarosan ismét érzi végtagjait. Körbetekint a helyen, majd végignéz magán és ez után igen csak meglepődik.*
~ Mi a... de... hogy lehet mindez? ~ *kérdi magától, hiszen a falak másképp festenek és valahogy minden sokkal zordabb. Nyel egyet, majd ekkor veszi észre az egyik diákot, aki felé tart. Szőke haj, büszke tartás, magabiztos léptek és bizony nem máshová megy, mint Nath-hez.*
- Öhm, üdv. *kissé meglepődik a köszöntésen, de azért lassan jobb kezét nyújtja felé, ahogy végigtekint a fiún.*
- Nathaniel Cronfield vagyok...~ ez most a múlt lenne ~ *nem igazán tudja, hogy most mit is mondjon, de inkább lassan bólint és végül kezet ráz a másikkal, hogy ha minden igaz.*
- A poggyász? Hát, utánam küldik. Kissé elmaradt. *bólint hozzá, próbálva meggyőző lenni, bár nagyon furcsa számára ez a helyzet, de ezek szerint be kellene illeszkednie, hiszen ki tudja, hogy meddig marad itt. *
- Megharagudni? Miért is? De persze, menjünk. *ismét megindul, de most már a fiú után, egyenesen a tölgyfaajtó irányába, ahol annak idején a nagyterem volt, legalábbis hogy ha jól emlékszik, bár kissé kusza most minden. Lehet, hogy ez lenne a való élet, az pedig az álom volt? *
~ Ez őrület. ~ *rázza meg kissé a fejét, majd végigsimít kissé kócos tincsein, majd már be is lépnek a terembe.*

*Úgy tűnik hogy a fiú bár nehezen hiszi el de rájött hogy bizony még mindig a MYsterioban van. A baj csupán hogy megváltozott az idő és valamennyire az iskola is. RÉgebbi vágású, sötétebb komorabb. A diák egy pillanatnyi reakció késéssel kezet is fog. BÁr látszik rajta hogy nem igen szokott a köszönésnek ehhez a módjához. Nath válaszára csak bólint miszerint érti, majd megfordulva megindul, a volt étkező felé. Ha belépnek láthatja a srác is hogy bizony itt még mindig ugyan az folyik mint az ő idejében viszont a terem sokkalta másabb. Az ebédlő asztalok a terem körül vannak elhelyezve, ugyancsak régebbi küllemet mutatnak, középen pedig egy óriási tér van, egy elég nagy idéző pentagrammával.Nath kérdésére a fiú csak kurtán felel*
-Nem szeretik ha nem végezzük el a munkánkat. Tudod Sentineli kötelesség*csupán csak ennyit mond és a terem közepe felé vezeti a fiút. Viszont ahogy oda értek ő maga hátrálni kezd az egyik asztal felé*
-Maradj csak ott. Pár pillanat az egész*mondja, majd ha Nath figyel, azt láthatja ahogy a pentagramma szélei felizzanak, majd a közepéből egy démoni női alak érkezik a felszínre. TEste kissé átlátszó, de mintha élne... Fura, hirtelen közeledni kezd a fiúhoz. Aki ha figyel az érzéseire félelmet érezhet. A másikban van valami... valami ami ezt kelltheti az emberekebe, és nem csak a külső. A terembe vannak még páran, de úgy tűnik hogy mintha ők maguk is félnének*
-Takarodjatok ki*parancsolja hideg hangon és Nathon kívül senki nem marad a terembe. A nő figyelme ezután ismét a srácra öszpontosúl*
-Áh... friss hús*csupán csak ennyit mond sziszegős hangon, miközben lassan körbe járja a fiút, kezét hol a hátához, fejéhez, vagy pedig amikor vele szembe kerül a mellkasához érinti, végig simítva rajta*
-Hmm fura dolgokat mesél az aurád... Bátor vagy.. talán túlságosan is, és engedetlen, valamiért viszont a halál szagát érzem rajtad.. fura egy szerzet vagy, a házad pedig*ragadja meg hirtelen a srác karját és egy tőrt húz elő a háta mögül, megvágva Nath felkarját, ahol mintha valamilyen démonikus lény körvonalazódna ki , a felszivárgó vérből, és több más forma is, talán kelta germán rovásírás*
-A jegyek nagyon az Iominath felé húznak... de több benned a MAladhar-i. Mostantól ebbe a házba kerülsz. A házvezetőd mindjárt itt lesz*csupán csak ennyit mond majd vissza sétáll a pentagramma közepébe és mintha elolvadna a teste a jeleken. A teremre ádáz csend hull, viszont a távolból, lassú kímért léptek vízhangja hallatszik*

*A kézfogás megtörténik, bár amikor mindez kialakul, már észbe kap, hogy lehet, hogy nem kellett volna, na de mindegy, majd kimagyarázza valahogy. Ez után viszont csak csendben sétál a másik felé és végül bólint a szavakra, mi szerint érti, hogy miről is lehet szó. Ekkor viszont a srác ott hagyja, pontosabban egy pentagrammán és Nath csak letekint rá.*
~ Hmm, érdekes. Ezt még nem is láttam a Mysterioban. ~ *gondolja, de ekkor hallja meg, hogy maradjon ott. Nem is szándékozott jelen pillanatban sehová se menni, na de sebaj, ő marad és vár. Ekkor viszont meglátja, hogy a jel aktivizálódik, majd egy igen ronda démon jelenik meg, akinek láttán a srác rögtön hátrébb lép és már nyúl is a pálcája után, de időben engedi azt le, majd csak vár, hogy vajon mi fog történni. Ahogy tovább figyeli a démoni teremtményt, érzi ám a félelmet, így csak körbenéz és hamarosan - hála a nő szavainak - kiürül az egész terem és most már csak ők ketten vannak. Nem szól semmit, csak hagyja, hogy a másik hozzáérjen, bár e közben a hideg futkos a srác hátán.*
~ Milyen borzasztó ez a beosztás, csak lenne már vége. ~ *gondolja és egy pillanatra le is hunyja szemeit, majd hamarosan már meg is hallja a rövidke monológot. De még mielőtt bármire is gondolhatna, már el is kapják a karját és meg is vágják. Felszisszen és már majdnem húzná el a kezét, de ekkor látja meg, hogy furcsa jelek rajzolódnak ki rajta.*
- Ez a jel rajtam marad? *kérdi, de ekkor hallja meg, hogy melyik is lesz a háza. Egyiket se ismeri, így párszor pislog, majd ez után eltűnik a démoni alak, ő pedig csak a vérző kezére tekint, majd ez után a léptek kerülnek a középpontba.*
~ Ez a hely nekem nagyon nem tetszik. ~ *gondolja, majd kissé idegesen simít végig frissen szerzett sebén, de ha minden igaz, már nem marad túl sok ideje egyedül.*

*Bizony a lényt nem gátolja meg abban hogy közelebb jöjjön, nem ilyed meg a pálcától, mintha észre se venné hogy a másik érte nyúl. Ennyire erős lenne? Jó kérdés, viszont az biztos hogy nagy félelmet lehet érezni a közelébe. Nemsokára megtörténik a beosztás is. A kérdésre a démon csak egy pillanatra a srác szemébe néz*
-LEhet hogy igen.. lehet hogy nem*csupán csak ennyit mond kissé fenkölt hangon, majd lassan visszatér a pentagrammába, nemsokára viszont hallk léptek zaja ütheti meg Nath fülét, és bizony ha a terem ajtajába néz egy magas, szikár, erős, de mégis karcsú testalkatú fiatal férfit láthat. Tetőtől talpig feketében. Nincs rajta talár, csupán fekete ing, és nadrág. Léptei kimértek tekintete komoly, ha a srác megnézi bizony egy igen hideg, ember arcát látja, és a közeledte előtt valami fura hideget... és erős mágikus energiát, mintha hullámozna a fiú felé, érezhetően, és mégis olyan ismerősnek tűnik számára, ahogy néhány arcvonás is. Az idegen viszont lassan megáll előtte, és acélszürke szemeivel tetőtől talpig végig méri a fiút. Pár percig nem szól semmit, majd keze nagyon lassan megindúl Nath felé, és megszólal egy hűvös kissé talán dorombolónak mondható, mély tónusú hang is*
-Üdvözlöm a Mysterioban. Gondolom a beavatási szertartás elvégeztével tudhatja hogy melyik házba került. A nevem Caleb Dreasen, a Maladhar ház vezetője. Az én posztom lesz felügyelni a tanulmányait az elkövetkezendő években. Remélem hogy azért jött ide mert hatalmat szeretne szerezni, és az ügy érdekében képes lesz áldozni is.Mert ha nem akkor van egy olyan érzésem hogy nem leszünk jóban.Ha kérdése van az alagsori szinten megtalál az irodámban, de nem szeretném ha minden ostobasággal engem zargatna.Hogy is hívják Mr...?kérdezi fejét oldalra döntve majd lassan megfordul, de vissza néz a válla felett*
-Jöjjön megmutatom a szobáját...*szólal meg ismét a hűvös hang és ha Nath benne van akár indulhatnak is*

*A kérdésre nem kap normális választ, de úgy is ki fog derülni a számára, hogy mi is lesz a jövőben. Figyelmét most inkább az a furcsa, feketébe öltözött alak köti le, aki egyre jobban közelít felé és olyan különös kisugárzása van, de ahogy Nath nézi, bizony valahogy sejti, hogy ki lehet ő. *
- Magiszter Úr... *szinte suttogja a szavakat, ahogy hitetlenkedve pillant végig a komor alakon. Lehet, hogy egy picit hasonlít Demienre, de amikor a férfi köszöntötte, azért néha mosolygott is, viszont ez az arc oly rideg, mint ha soha nem látott volna még egy kis mosolyt se. *
~ Nem, az nem lehet, csak képzelődöm. ~ *gondolja magát és idő közben meg is érkezik a másik. Érzi, ahogy végigmérik, de nem szól semmit, csupán csak figyeli a másikat, aki hamarosan beszélni is kezd.*
- Üdvözlöm. *köszönti ő is egy kisebb biccentéssel, de ez után a szavak, amelyeket hall, kissé furcsán csengenek, de ahogy hallotta Demientől, ez egy másik idő volt és itt a diákok is másra kellettek.*
- Természetesen, akár az életemet is. *mondja kissé komolyabban, végtére is, nem hazudik. Már egyszer megtette és hogy ha ismét meghalna, talán visszatérhetne majd a saját testébe is.*
- Nathaniel Cronfield vagyok. *mondja végül, majd ahogy megindul a másik, ő is követni kezdi, bár kissé meglepi, hogy az alagsorban kell majd keresnie a másikat.*
- És Ön még is milyen tantárgyakat tanít? *érdeklődik egy kicsit, hiszen szeretne minél több információt megtudni a magisztertől, de közben fel is zárkózik mellé, tartva a tempót.*

*A férfi csupán mereven, különös hűvösséggel figyeli a srác beszédét, miközben lassan tovább méregeti a fiút, a különös válaszra kicsit félmosolyra húzza a száját*
-Azt majd meglátjuk..*csupán ennyit mond, hangjából érezhető, az őszínte hűvösség, és felsőbbrendű érzés. Bizony ha ez a férfi az akit Nathaniel egy másik időben megismert, bizony most meglepődhet, mert külsőleg és belsőleg más lett, csupán csak pár figyelemre méltó, részlet maradt meg a "régi" énjéből. A bemutatkozásra csak lassan biccent a fejével*
-Ezesetben örvendek*mondja tömören majd elmondja hogy elkíséri a szobájába. A duó bizony meg is indul egyenesen a főfolyosó felé, de itt útjuk elkanyarodik, és nem fel hanem keleti irányba haladnak, egy másik eddig ismeretlen folyosón. Úgy tűnik a kastély régebben más felépítésű volt, most Nathaniel is megláthatja mennyire*
-Kérdésére válaszolva, mondhatnám azt hogy majd órán meglátja. De azt hiszem mivel új ennyit elmondhatok. A a maga évfolyamának Nekrologiát, gyakorlatban. ELméletben pedig Démonológia alapismereteket. Készülünk a következő évre. Ahol gyakorlatban Démonológiai alkalmazásokat, fognak tanulni..*szólal meg hűvösen, miközben elérnek egy fura ajtót, amire a férfi rátéve a kezét, mintha önálló életre kellne. Sötét indák kezdenek cikázni a falakon, mintha vér csörgedezne bennük. Ezután pedig az ajtó kinyílik*
-A szobája*lép arrébb és ha a srác benéz egy igen apró szobát láthat, egy ággyal valamint egy kisebb asztallal, valamint könyvespolcal a könyvek számára, és egy ruhásszekrénnyel*
\\Fagy\\

//olvad//

*Nem mond semmit, csupán csak nézi a másikat egy rövid időre, hiszen annyira különösnek tartja és mivel ilyen sok különbséget vél felfedezni az egykori magiszter és a mostani között, kezdi úgy érezni, hogy még is ő tévedett és hogy ez az egész csak egy furcsa álom. Csak sétálnak, egyre tovább, míg végül egy olyan folyosóra térnek át, amely Nath számára még ismeretlen. De nem szól semmit egy ideig, csak némán követi a professzort. Hamarosan viszont ég is kérdez és a válaszon kissé meg is lepődik, de igyekszik mindezt nem kimutatni.*
- Érdekesen hangzik. És az elméletben egy kis gyakorlat se lesz még idén? *kérdi, hogy már csak azért se maradjanak csöndben és hogy még több dolgot megtudakoljon úgy, hogy az még csak ne is legyen feltűnő. Az útjuk viszont véget ér és egy ajtó előtt állnak meg, melyet a magiszter ki is nyit és hamarosan Nath is megláthatja új, börtönhöz hasonlító szobáját.*
- Én is így tudom majd kinyitni? *kérdi, de egy cseppet se tartja barátságosnak ezt a helyet, még is besétál, hiszen nem tud nagyon mit tenni ez ellen, de visszatekint még a másikra.*
- Öhm, köszönöm a segítséget! *nem igazán tud mást mondani, így hát csak lassan körbetekint a helyen és szinte a hideg rázza, ahogy ezt nézi.*
~ Az biztos, hogy itt nem akarok sokáig maradni. ~ *gondolja, majd visszatekint a másikra, hogy esetleg van-e még valami. Lehet, hogy itt kéne még tartania egy kicsit beszélgetni, de egyszerűen nem tudja, hogy most mit kéne még mondania.*

*A férfi csupán némán halad a másik mellet a folyosón , acélos szemeit a sötétségbe bújtatva. Nem sokára viszont elérnek egy szobát ami valószínáleg a fiúé lesz.*
-Én úgy tartom hogy a diák legjobban gyakorlatból tanulhat. Bár vannak akik vagy erejüktől, vagy a tudatlanságuktól nem származtathatóak ezen tudás megszerzésére. Ezek egy idő múlva elfognak tűnni. Meghalnak, és a nevükre se fognak emlékezni az elkövetkezendő generációk*folytatja hűvös hangon a fiú felé, majd a következő kérdésre csak bólint. Egyetlen mosolyt sem ejt*
-Pontosan ahogy mondja*feleli miközben lassan be engedi a srácot. Ha körül néz egy elég egyhangú szobát vél felfedezni, amibe a fura talán csak a falon lévő mágikus naptár lehet, amin az évszám 1460as éveken áll. *
-Akkor azt hiszem innen feltalálja magát. Reméljük hogy hasznosnak fogjuk találni az itt létét, és idővel talán bizonyíthat is.. Addig is további szép estét*köszön el hűvös hangján, majd nemsokára elhagyja a folyosót. HA a fiú elalszik, bizony hosszú nyomasztó álom vár rá... DE amikor eljön a reggel mégtöbb furcsasággal kell szembe néznie*

\\1580as évek\\

*Ha a fiú kinyitja a szemét bizony észlelheti hogy a szoba megváltozott, ahogy kicsit minden is. Mintha modernebb lenne valamivel. Ha a naptárra néz pedig pontosan 1580 Május 2.a áll. Fura talán 100 évet végig aludt a srác? Nem tudni, de a helyzet maga is fura. Az ablakon alkonyati fény szűrődik be, tehát az esti órákba járhatnak. Kintről viszont fura hangok hallatszódnak mintha sírás, és fájdalom üvöltések hangja vízhangzaná be a folyosót..*

- Én is úgy gondolom, hogy a gyakorlattal többet ér az ember. *mondja egy kis gondolkodás után, de tudja, hogy mindennek az alapja az elmélet természetesen. Na de nem firtatja tovább ezt a dolgot, inkább besétál a szobába, amely kissé zord és üres, majd visszatekint a tanárra is.*
- Viszlát. *köszön el tőle, majd becsukja hamarosan a magiszter után a szoba ajtaját, majd végül úgy, ahogy van, bedől az ágyba. Fáradtnak érzi magát és nem ért semmit.*
~ Még is hogy lehet az, hogy 1460-ban járok? ~ *behunyja lassan szemeit, majd a párnát kezei közé veszi, ráteszi fejét és becsukja szemeit.* ~ Jó lenne visszajutni a saját koromba. ~ *szemei előtt furcsa képek jelennek meg. Demien szobájában van és ott ülnek, beszélgetnek. Rémlik neki valami, de nem teljesen tisztán. Hamarosan már csak a zöld fényre emlékszik, bizony kissé zihál, amikor felriad. *
- Én... én meghaltam. *most már minden tiszta, legalábbis úgy érzi. Végigsimít kissé izzadt arcán, majd ekkor veszi észre, hogy most már nincs reggel, ismét este van. A naptárára tekint, 1580. Május. 2.-a van. *
~ Na jól van, ez most már így tényleg sok. ~ *fel is pattan, majd az ablakhoz lép. Kinyitja azt, hogy legalább egy kis friss levegőt érezhessen, de ekkor hallja meg, hogy kintről olyan hangok tőrnek be, amely számára még ismeretlen. Sírás és fájdalom. Meg is fordul és a folyosóra tekint, majd nyel egyet.*
~ Nincs mit tenni, ki kell mennem. ~ *nagy levegő, majd kifúj és végül már az ajtó előtt is terem. Keze a kilincsen és bizony igen lassan nyomja azt le, majd kilép a folyosóra és reméli, hogy nem azt fogja látni, mint amit a magiszter emlékeiben.*

*Bizony a fiú fejében sok minden megfordulhat, és bizonyára tényleg őrültség lenne mindezt elhinni. DE igaz. Ő itt van és valami nagyon nem stimmel. Ahogy kilép az ajtón fura dolgokat láthat. Egy fiatal diák, kúszik a padlón, de néha néha egy egy átok csapódik bele, ami felvágja a ruháját és a bőrét is. Mögötte nem sokkal egy kolosszushoz mérhető, különös külsejű férfi áll , pálcával a kezében, és egy sötétbe öltözött nő. A nő úgy tűnik egész jól élvezi a dolgokat, a férfit viszont különös düh járja át , amit a srác szinte a bőrén élvezhet*
-Büdös sárvérű tetvek vagytok mind. Meg kéne ölni mindannyiótokat*süvíti hideg, nagyon hideg hangon miközben az átkozás nem marad abba. Direkt nem öli meg a fiút, aki talán pár évvel lehet idősebb Nathnal de látszik rajta hogy már kívánja a halált. Testéből több sebből ömlik a vér, és folyik szét a padlón, nemsokára viszont egy fej landol mellette. Letépve*
-És most pedig halljam miért jár egy Auror öccse ide hozzánk......*hajol a srác fölé megfogva a haját és erősen felrántja maga felé, de ebben a pillanatban észre veszi Nathet is*
-TE meg mit nézel, tünj innen.. Semmi keresni valód itt.....

*Kinyitja a szobája ajtaját és tesz is pár lépést, de ekkor hírtelen megdermed, mert meglát egy fiatal srácot, a padlón, aki elég szerencsétlen helyzetben van, szenved és folyamatosan támadják. Nath tesz felé egy lépét, de ekkor veszi észre a másik két embert és szabályosan ledermed és úgy figyeli tovább az eseményeket, de amikor meglátja azt a letépett és hozzá is szólnak, ösztönösen nyúl pálcája után.*
- Engedje el! *parancsolja rá a másikra, majd ismét a fiúra tekint és ez után arra a furcsa, kissé démoni külsejű férfi keze felé irányítja a pálcáját.*
- Sectumsempra. *mondja ki a varázsigét és hogy ha talál az átok, akkor el lesz engedve a fiú és Nath szól is neki, hogy fusson, hogy ha tud, akkor most ő maga is hátrál pár lépést, de a pálcát továbbra is a másik két emberen tartja.*
- Mit csinálnak? Ezt nem tehetik. *mondja és azért most örül annak, hogy aranyvérű, bár ki tudja, hogy mi fog történni az elkövetkezendő percekben, de egy biztos, hogy Nath nem fogja hagyni, hogy itt bántsanak valakit csak azért, mert nem aranyvérű és mert egy auror család tagja. Úgy érzi, hogy nincs veszteni valója, hiszen ha meg is sérül, remélhetőleg a teste nem, hiszen ez csak egy álom van mi fene.*

*A srác lehet hogy megint a rossz utat választja, és bizony árat is kell fizetnie érte. A férfi egy intéssel kilöki Nath kezéből a pálcát majd a srác arra lehet figyelmes hogy egy X alakú vágás jelenik meg a mellkasán felszakítva a ruháját*
-Mit képzelsz magadról MAladhar fattyú. Crucio*hangzik el a sejtelmes parancs és a fiú érezheti a fájdalmat ami szinte belülről szaggatja szét. A férfi arcán viszont valami különös élvezetet is lelhet. Vagy brutális vagy már nem épp elméjű. Bizony úgy tűnik hogy most Nathen éli ki a dühét és a másik nem tesz semmit. Ekkor viszont megszólal egy hang, szintén parancsoló és hangos*
-Fejezd be Charles*bizony a srác ha figyel felismerheti a magiszter hangját, aki mintha semmit nem öregedett volna, csupán mintha a haja lenne pár árnyalattal világosabb*
-Nem szólhatsz bele, ez a diák megsértett, és most meghal érte*szól vissza a másik miközben még mindig tartja a pálcát a másikon. A következő pillanatban viszont a másik férfitól egy kisebb fénycsóva érkezik kilökve a másik pálcáját a kezéből*
-Azt mondtam, fejezd be. Az én diákjaimon nem éled ki a brutalitásodat...*morogja a másik felé, majd odasétál Nathhez és a grabancánál fogva felemeli. Mintha a nő is furán nézne a magiszterre*
-Gyere , jobb ha előbb eltűnsz innen mielőtt szembe találod magad, vele*mondja miközben hátat fordítva el is indul a a srácot rángatva magával. Úgy tűnik a fekvő diákot magára hagyják*
-Ezt meg hogy merészeled?*hallani a másik suttogását de úgy tűnik a férfi ügyet sem vet rá, csupán hallkan felsóhajt*
-Hatalmamban áll. Tudod Charles mindeninek a magáét.....*csak ennyit mond, lassan elhagyva a fura társaságot a sráccal majd szembe néz vele*
-Ha még egyszer szembe szállsz vele, nem foglak megmenteni. Amúgy mi a neved?*kérdezi még mindig hűvös hangon de valamivel mintha emberbarátabb lenne . Úgy tűnik egyáltalán nem emlékszik mi volt 100 éve...*

*Hiába fogja oly erősen a pálcát, a férfi kilöki kezéből, majd ruhája is kissé szétszakad. Hallja a rideg hangot, de még mielőtt bármit is tudna mondani, ismét az egyik főbenjáró átok éri, méghozzá a kínzó. A srác hírtelen rogyik térdre, majd felkiált a fájdalomtól. Szemeit becsukja és elég erősen szorítja tovább. Vissza akarja fogni a hangját, de nem tud mit tenni ellene és hamarosan már a földön fekszik ő is, kissé összegömbölyödve és szeméből mint ha egy könnycsepp folyna ki. Nagyon fáj neki, ez látszik rajta és egyszerűen tehetetlen, nem tud mit tenni, csupán csak meg akar szabadulni ettől az egésztől. Hallja valahol messze a hangot, amely ismét a segítségére jön, akárcsak régen és most már csak reméli, hogy Demient láthatja, de nem. Kinyitja lassan szemeit és meglátja a magisztert, de képtelen még mindig megmozdulni. A percek iszonyatosan lassan telnek, de amikor az átok megszűnik, kissé fellélegzik, de egész testében remeg. Lassan elteszi a pálcáját, amely eddig a földön volt és igen csak ijedten néz arra a férfire, de hagyja, hogy csak elrángassák innen, minél messzebbre. Megpróbál ismét a saját lábán járni, de képtelen rá. Még mindig zihál és teste se képes abbahagyni a remegést. A könnycseppet már letörölte a szeméről, de szóhoz se tud jutni, egészen addig, amíg arrébb nem mennek és ahogy megállnak, hátát a falnak veti, mert az nélkül képtelen lenne megállni. Megnézi a magisztert és csalódnia kell, ő még minden nem Demien, hanem Caleb, a régi magiszter.*
- Nathaniel vagyok... *mondja halkan, majd egy pillanatra leszegi a fejét, még vesz pár nagyobb levegőt és kissé kezd megnyugodni, bár ez most sok volt neki. Máskor talán nem kellene hősködnie.*
- De uram, vissza kell mennie. Meg fogják ölni azt a srácot. *elrugaszkodik a faltól és ösztönösen lép egy lépést arra, ahonnan ide jöttek.*
- Ezt nem hagyhatja. Ezt nem szabad. Ön nem ilyen. *tekint fel a másikra és most már kezdi érteni, hogy még is mi történik. *
- Meg kell akadályozni ezt a brutalítást vagy az egész iskolának vége lesz. *most tök úgy érzi magát, mint azokban a mugli filmekben a szereplők. Mint ha visszaküldték volna a jövőből, hogy figyelmeztesse az embereket, hogy mi fog történni. *

*Bizony a komor férfi még messzebb viszi a srácot, a másik férfi szitkozódásával nem is foglalkozva. Amikor már elhagyták a folyosót , a férfi megáll és jobban kezdi felmérni a fiút. A bemutatkozásra csak bólint*
-Áh Nathaniel. Jó legalább lesz mit a sírkövére vésni*mondja kicsit sötéten, de a sötétség mögött enyhülést vehet észre. BÁr sötét módszerekkel de úgy tűnik hogy mégiscsak megvédte, a fiút. Lehet ha Nathaniel végig élte volna az eddigi éveket, figyelemmel kísérhetné a magiszter változását is. A következő szavakra viszont csak megcsóválja a fejét*
-Abba nincs beleszólásom. Mindenki a saját házáért felelős, és a másik magiszter nem szólhat bele. Így szól a megállapodás. *hangja erős szinte acélos, amikor a srác viszont egy lépést megindul abba az irányba a férfi hirtelen fordítja meg a vállánál fogva magával szembe*
-Hé. Észnél légy... 1 másodpercig se bírnád. *mondja kicsit hirtelen, majd a következő mondatra , kicsit furán néz a srácra*
-Honnan tudhatnád hogy én milyen vagyok*egyenesedik ki, majd megindul az aula fölötti lépcsősorokon. Ha a srác vele jön természetesen folytatódik a beszélgetés is*
-A brutalitás már elkezdődött. Mindig is itt volt, és egy ilyen ősi dolgot nem lehet csak úgy megfékezni... De az iskola miatt ne aggódjon. Jópár évet el fog még itt tölteni*folytatja. Úgy tűnik ő nem tart a fenyegetettségtől.*
-Inkább azt ajánlom menj órára.... a Troll jegyekért nem jár dícséret, hanem kizárás*mondja és ebben a pillanatban, megáll, majd kinyit egy ajtót és belöki a fiút. Ha a srác körbe néz egy osztály terembe tart. Ahol éppen tart a tanítás. A többi diák kissé értetlenül néz rá. A pulpituson egy 50es éveiben járó tanár lehet*
-Mr Wisvrick. Hoztam önnek egy elveszett bárányt. Nathaniel. Jó órát*vágja be maga után az ajtót. Úgy tűnik hogy itt régen is pörögtek a dolgok*

- Hát, már láttam a saját sírkövemet, hogy ha megnyugtatja. Furcsa látomás volt. *mondja hangosan és most bizony kíváncsi arra, hogy ez a férfi, aki vele szemben van, vajon tudja-e, hogy mi történt a jövőben közöttük, de nagyon úgy tűnik, hogy nem. Viszont a kérdésre meghallja a választ és így szemei csak elkerekednek, ahogy hitetlenkedve néz a másikra.*
- De... Micsoda egy borzalmas megállapodás ez. Csak úgy hagyja, hogy a többi diákot megöljék? Ez...ez hihetetlen. *kissé dühöng magában, majd már meg is indul visszafelé, de ekkor érzi, hogy elkapják és ismét a férfivel szembe kerül.*
- Én észnél vagyok, ellentétben a maga hozzáállásával. Lehet, hogy ez egy Feketemágus képző, de az nem egyenlő a hullaházzal és a kínzókamrával. *mondja, de ekkor a másik elindul és Nath végül még is csak utána sétál. *
- Honnan? Talán onnan, hogy ismerem... *nem tudja, hogy ezek a szavak még is milyen reakciót fognak majd kiváltani a másikból, de minden bizonnyal pillanatokon belül ki fog derülni.*
- Jó pár évet? Biztosan, de majd egy jobb időben, amikor már Ön is más lesz. *keresztbe teszi maga előtt kezeit és bizony ekkor látja, hogy a fekete ingen bizony szép kis vágás van. Csak sóhajt egyet, ezzel már nem tud mit tenni, viszont amikor az órára küldik, ismét meglepődik.*
- De... *kezdi és ekkor már be is lesz lökve egy terembe. A srác csak körbetekint, majd kissé idegesen pillant hátra a házvezetőjére. *
- Várjon. *szól utána, de ekkor már nincs mit tenni, így inkább csak biccent egyet az órát tartó tanár felé, majd leül az egyik hátsó padba, ahol még van hely.*
~ Ez a hely egyszerűen borzasztó. De még is meddig leszek itt és hogy jutok vissza? ~ *mondjuk már az is meglepte, hogy a varázslat, amit ellene használtak, bizony nagyon is fájdalmas volt. Tehát ha itt megsérül, akkor az bizony kellemetlen lesz neki. Máskor lehet, hogy vissza kellene fogni ma gát, de gondoaltai akkor is azon a szerencsétlen fiún járnak.*

-Ne nevettesen, inkább jöjjön*mondja kicsit megrántva magával a fiút, úgy tűnik hogy bizony ez az ember kicsit más mint Demien. Talán túlságosan is magabiztos, a srác többi szavára csak pár tőmondatban felel*
-Eddig is így ment máskor is így fog. Álltalában minden diáknak elmondom hogy vannak akik kibírják vannak akik nem. Ő gyengének bizonyult, az élet próbáján. ÉS nem egy feketemágus képző hanem A feketemágus képző*mondja továbbra is acélos hangon*
-Ismer a fenéket ismer, tudja hol a helye!*kicsit talán sötétebben szólal most meg, majd lassan belöki az ajtót és bizony a srác a terembe találja magát. A szavakra már nem sokat reagál, becsukja maga után és eltűnik. A tanár kicsit szigorúan néz rá*
-Foglaljon helyet a fiatal úr....*mondja komor hangon, majd vissza fordul a tábla felé. Ha a srác leül bizony egy fura dolgot észlelhet, hogy valaki amolyan haverosan rácsap a vállára, majd megszólal egy hűvös hang ami a fiúé*
-Csak nem össze kaptál a Bossékkal? Szerintem jobb ha kicsit távolabb maradsz tőlük. Páran már járták meg velük... BÁr a halál csak egy másik ösvény kinek hogy jobb nemde? AMúgy új vagy?*kérdezi miközben kicsit elmosolyodik. Nem tűnik rossz indulatúnak , viszont van benne valami megfoghatatlan sötétség, de a csevejt félbe szakítja a tanár hangja*
-Mr Wasimir, ha valami mondani valója van nekem mondja, vagy el lehet hagyni a termet. BÁr kíváncsi vagyok a családja mit fog szólni ha megküldjük a havi panaszlevelet....*a férfi kicsit gonoszan elmosolyodik, mert a srác arcán egy kisebb fájdalom hullám megy át*
-Hülye vén segg... Ne is foglalkozz vele csak a szája nagy, és kispécizett magának*súg még ennyit Nathnek majd folytatódik az óra*
-Nos mint mondtuk, Aranyvér, sárvér félvér szimpátiának vannak negatív és pozitív okai. Önök szerint mi lehet annak az oka hogy a legtöbb sárvérűt nem szereti a mágus társadalom?*kérdezi fennhangon, de bizony senki nem akar jelentkezni*

- Nem látom, hogy nevetne. *mondja kissé flegmán és bizony ismét feszegeti azt a bizonyos határt, de ahogy látja, ez most nem igazán megy neki, így inkább hamarosan be lesz tessékelve egy órára. Azt se tudja, hogy hol van, de nem is zavarja különösebben. Most itt van, tehát próbál a legjobban kijönni ebből az egészből. De ekkor valaki vállba csapja és a pálcája automatikusan lendül és a fiú szívére emeli, de látja a másikon, hogy nem akar ártani.*
- Jaj, bocs. Csak kissé... sok volt nekem az utóbbi napokban. *simít végig saját arcán, majd elteszi a pálcát és lassan bólint.*
- Nem tudtam, hogy itt így bánnak a diákokkal. Amúgy igen, új lennék és valóban, a halál az nem a végső hely, ahová az ember eljut. *mondja végül, de ekkor hallja meg a rövid kis mondanivalót és úgy tűnik, hogy a srác nem aggódik a tanár miatt. De valahogy Nath úgy érzi, hogy a magiszterekkel már nem húzna ujjat. Közben a tanár már az óráról kezd el beszélni és mindenki más csendben marad a kérdés után.*
- Azért, mert a családjuk romlott. Összeszűrték a levet egy muglival és azt sokan nem tűrik el. Ez általában a véleményük az aranyvérűeknek a sárvérűekről... *mondja végül igen csak közömbösen és úgy látszik, hogy itt így működik ez az egész. Hamarosan vállat is von, bizony tudja, hogy ez manapság így működik.*
- Meg gondolom félnek, hogy megbomlik a tökéletes mágustársadalom azzal, hogy nem csak tiszta vérűek lesznek képesek a mágiahasználatra. Ahogy látom, a magiszterek se kedvelik azokat, akik nem aranyvérűek. *utal ezzel a kinti jelenetre, bár nem biztos, hogy a tanár tisztában van vele, hogy mi zajlott odakint. Viszont Nath nem fél beszélni, ez látszik rajta. Ennél az egész helyzetnél most már nem lehet nagyon rosszabb, szóval nem tud mit csinálni, bele kell olvadnia a tömegbe.*

*A srác nem tűnik annyira ilyedtnek csupán kicsit meglepettenek amikor a srác ráfogja a pálcát, de amikor leteszi kicsit el is mosolyodik*
-Hmm nem mondom jók a reflexeid. Amúgy nyugi elhiszem álltalában itt mindenkinek sokak a napok. Amúgy Hívj csak Christophernek. Ahogy látom téged is kipécézett magának valaki. Nem sok embert hoz be a magisztere órára. Bár Dreasen Prof még talán elviselhető *mondja kicsit komoran, de aztán el lesz kussoltatva, és az óra folytatódik. A srác szavaira a tanár csak komolyan néz rá és elkezd sétálni a padok között*
-Való igaz. BÁr vannak köztünk akik úgy tűnik másképp gondolkoznak. Talán hibásan.Kivetni való az is hogy a Mágustársadalmi aranyvérűek, keverednek muglikkal, és így tovább és így tovább. A mágustársadalom nem fél. KÉt része lehet egy társadalomnak. A befogadók. ÉS akik a tisztaságra törekednek. Mondanom sem kell nálunk a másodikból vannak többen. VÉleményem szerint a Sárvérűeknek se a félvéreknek nem szabadna ebben az intézményben tanulniuk.*folytatja nyugodt hangon*
-A következő órán tanulni fogunk azokról a mágusokról akik arra voltak hivatottak hogy megtisztítsák a társadalmat eme söpredékről. Két hét múlva pedig Zárt helyit fognak ebből írni. Az órának vége*csap a padra , ő maga kisétál a teremből, a többiek is kezdenek szép lassan szálingózni. A srác padtársa viszont ott marad*
-Fura egy fazon... gondolom ő is az Iomonathos tanszékhez tartozik. Általában azok beszélnek ilyen büszkén a muglik ki irtásáról. BÁr engem nem izgat lehet van benne valami. Gyere sétáljunk egyet... azt hiszem szükséged van valakire aki elmondja hogy mennek itt a dolgok*mondja kissé borús csendes hangon, és ha a srác akar akár vele is tarthat*
-Ha valamire kíváncsi vagy kérdezz nyugodtan... elég sok mindent tudok fél évig voltam Dreasen Profnál Sentinel ameddig meg nem elégelt és kivágott...

*A pálcát hamarosan le is ereszti és valahogy örül neki, hogy a srác nem viszonozta, mert nem akart volna most gondot, főleg nem úgy, hogy ilyen normálisan el tudnak beszélgetni jelen pillanatban és végre valaki, aki kedvesebb is. Na de az óra kezdetét veszi, Nath pedig kifejti szépen a véleményét, de utalva arra, hogy őt nem zavarják az ilyen dolgok, de a tanárnak nem ez a véleménye és így kissé el is húzza a száját.*
~ Hogy lehet ezt tanítani a diákoknak? És ha itt valaki nem aranyvérű? ~ *tekint körbe, bár ahogy látja, itt mindenki az, hiszen valószínűleg az, aki nem, úgy jár, akárcsak az a srác a folyosón. * ~ Vajon mi lehet vele? ~ *kérdi Nath magától és kissé el is borzad a gondolattól, de ekkor már vége az órának és mindenki elhagyja a termet, a fiú pedig úgy tűnik, hogy segíteni szeretne neki.*
- Bocs, de engem most csak egy dolog érdekelne. Még mindig az alagsorban van Dreasen Prof. irodája? *kérdi és közben reménykedik benne, hogy jól emlékszik rá.*
- Mert akkor megköszönném, hogy ha elkísérnél odáig. Közben persze hallgatlak arról, hogy mi hogy megy itt. Na meg az is érdekelne, hogy miért váltott le. *mondja végül és fel is kel, majd ha minden jól megy, meg is indulnak együtt, Nath reményei szerint az alagsor felé.*

*A terem lassan kiürűl és már csak ketten maradnak. A srác Nath kérésére csak komoran bólint egyet majd meg is szólal*
-Mint ahogy az elmúlt nemtudom hány évben. A hírek szerint*mondja egy kis komolysággal majd a következőre csak lassan megrántja a vállát*
-Oda kísérhetlek, de ha nem vagy hivatva esélytelen hogy bejuss. Próbálták már páran, és eddig nem jött össze senkinek. Hacsak nem akarsz betörni hozzá, de azt nem ajánlanám...*mondja miközben útnak indulnak és a srác néhány szót el is ejt*
-Sokat mesélni nem lehet, gondolom te is nyitott szemmel jársz. Mondjuk úgy hogy itt megkövetelik a fegyelmet, bár az nem is lenne baj, de nem bírom ha befolyásolni akarják a gondolkozás módom. Ha muglit ölök nem azért teszem mert más akarja, hanem mert én tartom jónak*folytatja kicsit komor hangon miközben már a folyosón sétállnak*
-Pár éve még azt mondták nem volt ilyen ez a hely... eleinte csak hárman voltak de a másik két ház vezetője elég fura alakkokat hívott ide, köztük ezt a segget is akit az imént megszemlélhettél. Néha néha hallottam pár vitát, de általában, nem túl sokat. Aztán egy Cargeliusos Diáknak nagy volt a szája, kicsit rendbe tettem, de valakinek nem tetszett ott fent, és mondjuk úgy hogy lemondattak...*folytatja miközben lassan a vége felé is mennek a folyosónak. Nath viszont érezheti hogy egyre gyengébb és gyengébb végül elveszti az eszméletét, és megint mély álomba szenderül.*

\\1782.06.02\\

*A sráci ismét a szobájában ébred. Eléggé fura egy hely, még modernebb körülmények között. Most már több ágy is van a szobában viszont a fiú egyedül van. Úgy tűnik most egész nagy a csend, ha a srác ránéz a naptárra bizony láthatja hogy megint ugrott az időben. A nap állásából úgy este 7-8 óra lehet*

- Majd meglátjuk. Csak érjünk oda. *bizony elég sok kérdése van a tanárhoz, ezért is szeretne minél előbb oda jutni hozzá. Azon nem lepődik meg, hogy fel se tűnt a férfinek, hogy egyszer már találkoztak, hiszen akkor is csak kis időre futottak össze, na de most akkor is ki fogja faggatni a dolgokról, hiszen tudnia kell, hogy mi folyik itt.*
- Hívtak ide? De még is miért hívták ide ezeket az embereket? *kérdi kissé értetlenül, de a fiú további szavai már egyre halványabbak a fejében és érzi, ahogy lassan összeesik. Bizony ismét elalszik és kis idő múlva pedig abban a kicsinyke szobában ébred fel, ahol nem is olyan régen volt.*
- Remek, már megint itt. *gondolja és sóhajt egyet, majd a naptárra tekint.*
~ Hmm, haladok. Hamarosan visszatérhetek a saját időmbe. ~ *bizony örülne már neki, de ezek szerint még pár ilyen nap és ismét élni fog, legalábbis reményei szerint. Így hát csak lassan felkel, majd nyújtózik egyet és ismét az első útja kifelé vezeti. Most már elhatározta, hogy akkor is meg fogja keresni Calebet, így hát ha nem akadályozza meg semmi és senki, akkor bizony az alagsor felé indul.*

-Nem tudni, de azt rebesgetik hogy a kezdeti össze tartás már egyáltalán nem olyan mint régen*csak ennyit mond, majd ezután megtörténik az újabb ugrás, és a fiú egy pár évvel később van. Amikor kimegy a folyosóra már észlelheti itt is a változást, bizony a terület se olyan ismerős. Kicsit a régi iskolára emlékeztet. Nemsokára beér egy ismerős helyre. A klubbhelyiség. Úgy tűnik a szakok átrendeződtek de hogy miért azt nem tudni.. Kifelé nem kell mondani jelszót így simán ki tud menni, és ha leér a lépcsőkön egy másik folyosóra tér rá. Viszont ha figyel az egyik ajtó mögül beszédet hall. Nem pont barátságos beszélgetést*
-Nem értem hogy mindazok ellenére amit láttál hogy védheted..... Ezzel mindannyiunkat veszélybe sodorsz*szólal meg egy hűvös gonosz hang. Ha a srác figyel felismerheti hogy bizony az iominath házvezetőjéé*
-Csupán mert nem tudod kezelni... nocsak Charles nem azt akarod mondani hogy félsz?*szólal meg egy másik jól ismert hang Calebé. Szinte mintha mulatna a dolgokon, ezután pár gyors szóváltás következik, amit a srác nem igen hallhat, mert gyors és hallk, végül egy női hangnak lehet tanúja. Ugyancsak fenyegető és hűvös*
-Tehát ellenünk fordulsz Caleb, milyen kár.......*magabiztos hangnak tűnik, és bár a beszélgetés tárgyát a srác nem hallhatta de mégis érezheti hogy valami kellemetlen dololgról lehet szó*
-Ti fordultatok ellenem.... most pedig ha megbocsáltotok nem vagyok kíváncsi a további beszédre.. Már így is sokáig tartott*szólal meg hűvösen és parancsolóan a hang*
-Ezt még nagyon megkeserülöd Dreasen.......*érkezik a válasz mely szinte át van itatva a dühtöl. ÉS kivágódik az ajtó, majd egy páros hagyja el a szobát. Szerencsére nem veszik észre Nathanielt így szerencséje van.*

*Ismét zuhan, legalábbis úgy érzi, majd kis idő múlva egy másik helyen találja magát. Minden más. Így lép hát ki a szobából, majd bejut egy klubhelyiségbe is. Körbetekint, majd automatikusan indul meg az ajtó felé, amelyet ki is nyit és ekkor üti meg fülét az ismerős hang. Hírtelen ledermed, mivel most már felismeri a férfit és nyel is egyet. Nem szeretne ismét összefutni vele, így inkább csak megvárja, amíg a hang eltűnik, de helyette egy furcsa dolgot tapasztal. Egy újabb beszélgetés veszi kezdetét és a fiú kissé ledermed.*
~ Valahogy úgy érzem, hogy most már nem sok idő és eljutok oda, amit láttam az emlékekben. ~ *gondolja, majd kissé hátrébb húzódik, amikor a két magiszter elhagyja a szobát. Nath viszont ez után rögtön meg is indul az ajtó felé, szinte futva, majd ha beér, be is csukja maga mögött az ajtót és úgy tekint a tanárra.*
- Ö, elnézést. Nem tudom, hogy emlékszik-e rám. Nathanielnek hívnak és szerintem beszélnünk kellene. *lehet, hogy hülyeség és hogy szépen ki lesz átkozva a szobából, de most már nem tudja érdekelni. Kéne valami, amivel talán bizonyítani tud. Hírtelen kapja ki nyakából a démonikus medált és mutatja a magiszter felé.*
- Ezt... ezt Ön adta nekem. *kissé még mindig le van akadva ezen az egész helyzeten, de reménykedik benne, hogy hamarosan visszatérhet, most már több információval Demienhez.*

» A Mysterio története
» Mysterio Egyetem
» Titkos börtön a Mysterio alatt