Párbajterem

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 8:59 pm

- Nem, nem gondolom. Szerintem teljesen normálisan támadtam, de ha félsz a kíntól, akkor az már a te bajod. *jelentem ki közönyösen, még vállat is vonva hozzá, majd meg is próbálkozom egy vérmágián tanult varázslattal, de sajnálatos módon ez már nem jön létre, viszont a szavakra most már mosolyognom kell, tetszik, ahogy tart tőlem a srác. A tópartnál is úgy éreztem, hogy teljesen más világ, mint én, de most már egyre inkább... egy varázslattal támad, ami láthatóan nem jön neki össze, én viszont máris kinyújtom a kezem, a pálca hegyét pedig a tenyerem hegyére helyezem, majd háromszor ki is mondom a varázsigét.*
- Noctrum verbis. *koncentrálok, ahogy csak tudok a halotti mágián tanult varázslatra, mire a gömb is megjelenik a kezemben, már ha minden igaz és a támadó ostorok is kibukkannak belőle, melyeket most Darren nyaka felé irányítok, így tekerve rá őket. Ha sikerül mindez, rothadni kezd majd a bőre, elszíneződik és elég nagy szenvedéseket él majd át.*
- Ilyen a halál érintése... *teszem még hozzá, hiszen ez lenne a varázslat neve is, de most mégis jól hangzik ez így. Nem sajnálom a srácot, sőt, jól esik rajta levezetni most minden eddig felgyűlemlett feszültséget.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:02 pm

[Faith]

*Ezzel a lánnyal tényleg jobb nem ujjat húzni, mivel ha harcról van szó, nem viccel. Most épp a Halál érintésével próbálkozik, méghozzá nem is rosszul, így meg is jelenik tenyerében a gömb, amiből több csáp indul meg Darren felé. Ha ez betalál, könnyen a harc végét jelentheti, de ez még a fiún is múlik.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:08 pm

-Szerintem te meg egyszerűen csak attól félsz, hogy legyőzhetlek, így ki akartad kényszeríteni..*vágok vissza, bár nem vagyok ideges, csupán csak kicsit feszült, hiszen tudom jól mire képes a másik így három óra harc után, de ahogy látom még mindig nem elég neki a szadista varázslatokból máris a halál érintése nevű halotti mágiás varázslatra tér rá. Túl sok inflás varázslatot használ ez a lány, bár mit csodálkozok ezen, hiszen az ő is. Na de csak azért hogy megmutassam nem félek a fájdalomtól most nem mozdulok el, sőt nem is védekezek, ennél jobb és egyben kockázatosabb ötletem támad, pálcámat rászegezem a másikra, méghozzá az ő pálcájára ami után kis is mondok egy igét.*
-Deprimo...*mondom ki, remélve, hogy sikerül, hiszen ezzel sok mindent kockáztathatok, viszont ha sikerül használhatatlanná tennem a pálcáját akkor enyém a győzelem, hiszen míg neki nincs pálcája nekem van, na de ha nem sikerül? Akkor valószínűleg elkapálhatom magam.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:09 pm

*A dícséretet a fiú is viszonozza, hiszen tényleg ügyes a lányka, de Lycoris ismét szerénykedni kezd.*
-Te harcoltál velük vagy én? *kérdi a fiú, hisz tudhatná Lycoris, hogy ő nem szokott csak úgy ilyen szavakkal dobálózni, ráadásul a finn szépség nem is volt ott eddigi párbajain, hogy esetleg láthatta volna, ki mennyire sikeres. Egy kérdéssel még előáll a srác, mire most végre teljesen pozitív választ kap.*
-Ezt a választ vártam már vagy fél éve. *húzódik félmosolyra a fiú arca, de ezután folytatják is a harcot, bár már nem sokáig, mivel a fiú egy kötöző átokkal leteríti a leányzót, aki mivel moccanni sem tud, elvesztette így a párbajt. A terembe visszatérve, s Luciust is lepattintva viszont tovább folytatódik a társalgás.*
-Ha ez megnyugtat, én is kaptam már ki ezzel az igével. *valóban így van, bár az korábban történt, de ez most mindegy, inkább csak megöleli kicsit párját. Mivel még nincs ötlete, mit kérjen, így ezt picit napolja, arra viszont kíváncsi, vajon Lycoris mire gondolt, hisz mivel ő ajánlotta fel ezt a dolgot, biztosan gondolt valamire. Amikor viszont a szülőknek való bemutatással áll elő a szépség, Alexi komolyan meglepődik.*
-Mutassalak be a szüleimnek? Nem hittem, hogy ezt kérnéd. *feleli őszintén, majd a kék szempárba pillant.*
-Nincs ellenemre, ha tényleg ezt akarod. *fűzi még hozzá, s bár még ő se szerelmes, s így nem is agyalt még ilyesmin, attól még nem zárkózik el a dologtól, hisz Lycoris szép is, okos is, szóval nincs mit szégyellnie rajta, tehát akár be is mutathatja otthon valamikor.*
-Majd sort kerítünk rá valamikor, bár egyelőre majd az én kívánságom lép életbe. Rettegj! *pillant rá játékosan, de mégis vadul a fiú, bár konkrétan tényleg nincs még terve, hogy mi is legyen az, amit kér.*
-Na, megyünk valahova, vagy megvárjuk, hol ki nyer? *érdeklődik picit, bár ez utóbbi őt nem igazán érdekli, maximum Faith teljesítménye, de az is csak annyiból, hogy láthassa, mennyit tud a lány, győztesen vagy vesztesen jön ki a csatából.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:13 pm

*Mély levegőt veszek, majd várom a következő támadást. Eddig egyetlen sikeresem volt, az is egy védekezés. Sajnos ez nem az én napom, nem az én szakkörömmel, így csak sodródom az árral. Mikor nem sikerül Monának, eldöntöm magamban, egy utolsó próba, aztán finito. Még utoljára megpróbálom beküldeni a varázslatot, de ha nem működik, akkor megmondom neki, hogy feladom. Így kezdek el koncentrálni, megpróbálkozva újra a pszichokinézissel. Most a picit távolabb levő kampót veszem célpontba, majd ismét elkezdődik a koncentrálás, orrvérzésig. Elképzelem, hogy a leányzónak elkapja a pálcát tartó csuklóját, majd a falhoz szorítja, hogy nem tudja megmozdítani. Koncentrálok, míg már nem patakzik rólam a víz és a vér.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:17 pm

[Darren]

*A lány egy igen kemény támadást hozott most létre, ami meg is indul a fiú felé. Darren tényleg sokat kockáztat most azzal, hogy védekezés helyett inkább ő is támad. Pálcáját felemeli, egyenesen Faith-ére... a hatás viszont elmarad, nem történik semmi, leszámítva azt, hogy a lány támadása így könnyedén betalál, elkapva a srác nyakát. Mivel ez egy folyamatos támadás, ráadásul nem is akárhol találta el vele a fiút, így Darren hamar érezheti az intenzív rosszullétet, a fulladást és a vér hiányát, hisz szó szerint rohadni kezd a nyaka. Mielőtt azonban még komolyan baja esne, mindketten visszatérnek a terembe, ahol a fiú már kapja is a fiolát. Ezt a kemény párbajt tehát Faith nyerte!

[Serafina]

*Végre valahára úgy tűnik, kezdi összeszedni magát a lány, így, hogy lassan vége a párbajnak. De talán ebben az utolsó hajrában még alakul valaki, s valaki tényleg győzelmet tud aratni. Mindenesetre a kampó nagy lendülettel indul meg Mona keze felé, hogy a falhoz szorítsa, de ebbe még a sentinel lány is beleszólhat.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:19 pm

*Úgy érzem itt a vég, mert már lassan minden erőm oda van. Ez a varázslat sem jött össze sikeresen, de már nem is fog össze jönni több komolyabb ige, mert eléggé kimerültem, ezért most már valami egyszerűvel próbálkozom, hátha az betalál. Most megpróbálom összezavarni ellenfelemet, és ha ez sikerült, akkor végleg kiütni valami kábító átokkal a nyeregből, de mivel bénáztam nem rajtam a sor hanem Serafinán, ezért nekem védekeznem kell. Az erőm fogytán és nem akarom még jobban elfogyasztani, ezért csak befordulok a mellettem lévő gép mögé.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:20 pm

- Hát hogyne Darren... *hagyom rá a dolgot, hiszen tudom, hogy nem igaz, én pedig egy marhaságon nem fogok vele vitázni, nem hagyom, hogy felidegesítsen, csakis a harcra koncentrálok és nemsokára létre is hozom a gömböt, melyből az ostorszerű képződmények a nyakára terekednek és kegyetlenül kínozni kezdik a fiút, aki viszont támadna, de minden bizonnyal a varázslatom miatt képtelen rá.*
~ Szerencsétlen... ~ *nézek rá igen csak lenézően, hiszen lehet, hogy próbálkozott, de úgy hiszem, hogy elég gyenge volt hozzám képest, így nem is szüntetem meg az átkot, legyen csak rosszul tőle, vérezzen csak, nyugodtan... Nem haragszom rá, de most jól esik durvának lenni... Viszont kis idő múlva észbe kapok, így eresztve le a pálcám, de mi már a terembe is érünk, hol csak halkan szuszogok egy picit és teszem el a pálcám.*
- Még találkozunk! *pillantok a fiúra és csak most érzem igazán, hogy milyen kegyetlen voltam. Régen voltam már ilyen... nagyon is régen. Ryan elpuhított, de ezt nem hagyom többé, tehát ismét a régi Faith leszek, aki voltam. Biccentek még a magiszternek, majd Alexire egy mosolyt is ejtek, jelezve, hogy bizony én nyertem és ez után el is hagyom a termet, egy pillantást még azért vetve a barátnőjére is. Nem áll szándékomban Alexire rámászni, de attól még szimpatikus a fiú, valahol olyan, mint én.*

//Köszi a jáccit és a hosszú mesélést //

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:21 pm

[Mona]

*Szerencséje van a lánynak, épphogy elbújik a gép mögött, mielőtt a kampó elkapná, így tehát nem lesz a falhoz szorítva. Lesz még ereje tovább folytatni a harcot, s tovább próbálkozni, netán valamelyikük önként feladja? Majd kiderül, de most Mona jön.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:22 pm

*Mivel ez előbb Serafina támadt ezért rajtam a sor, hogy támadjak, de már ki is gondoltam mire. Remélhetőleg ez a nagyon egyszerű varázslat betalál, és egy kicsit megzavarja küzdő partnerem. Ezek már tényleg az utolsó próbálkozások, mert erőink fogytán, de csak nem adom fel a harcot ennyi küzdelem után. Volt itt már minden Pszichokinézis, Árnycsápok, Árnypajzs, árnygömb, állati szolga minden, de még mindig nincs vége pedig nekem már tele a hócipőm az egésszel.*
- Relaxo. *Vetem be utolsó ötletem a harc során.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:25 pm

[Mona]

*Hihetetlen, de a lánynak már egy ilyen egyszerű ige sem sikerül pillanatnyilag. Hosszú és megterhelő tud lenni egy ilyen párbaj, még akkor is, ha nem minden varázslat jön létre, hisz akkor pont abban fárad le az ember, hogy jobban igyekszik koncentrálni a sikerért. Na de így ismét Serafina próbálkozhat, lássuk, tartogat-e még valamit mára, vagy komolyabb harc nélkül zárul a meccs.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:25 pm

*Úgy tűnik tényleg túl sokat tettem fel egy lapra, de legalább azt nem mondhatja, hogy most megijedtem, az átok viszont elmarad, de sokat meglepődni már nincs igen időm , hiszen nemsokára érzem a fura ostort a nyakamon, aminek hatása az lesz hogy elég hamar el is kezd szétrohadni a nyakam, bizony fogy a levegő, a vérem, és én is egyre rosszabbul leszek, nem beszélve a fájdalomról amire fel is ordítok, na igen érzem hogy ez még pár percig tart és végem, de még ha meg akarnám neki adni az örömet hogy feladom időm sincs rá, mert nemsokára a terembe vagyunk, és meg is kapom azt a bizonyos gyógy főzetet. Ahogy lecsúszik a torkomon érzem hogy hatni kezd de pár pillanatra nem kelek még fel, ez most tényleg fájdalmas volt, ahogy azonban jobban magamhoz térek, csupán csak lassan felemelkedve hűvös szemmel nézek a másikra. Nem mondok semmit, csupán csak lassan bólintok magam se tudom hogy rá vagyok e mérges vagy saját magamra, de mindegy is. Miután erőre kapok felállok majd elköszönve a többiektől lassan elhagyom a termet, nem fog ártani egy kis pihenés*

//Köszi a mesélést itt is izgi volt//

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:34 pm

*Már eléggé fáradt vagyok, és a sajgás is visszatér a bordáimba, így teljesen védtelenül, még mindig a futószalag mögött állva várom a végső megsemmisítést. De mivel az nem sikerül Monának, így már rajtam a sor ismét. Egy nagy sóhaj kíséretében felemelem a pálcámat, és kimondom a végső varázsigét, ami egyáltalán még az eszembe jut. Ismét koncentrálok, bár már nem annyira erősen, hiszen ez nem Árnymágia.*
-Piroinito!*Mondom ki, majd remélem, nem sülünk mind a ketten pecsenyévé, feltéve ha sikerül.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:37 pm

[Serafina - Mona]

*A két lány párbaja csak nem akar egyről a kettőre jutni, s mivel az eredetileg meghirdetett 3 óra is már letelt, sőt, túl is csúsztak rajta, így Serafina az újabb sikertelenség után már érezheti is ismét a húzást a köldökénél, Monával egyetemben, s pár pillanat múlva már mindketten újra a Párbajteremben ácsorognak, s Lucius lép feléjük egy-egy fiolával. Az ő harcuk döntetlen lett, így nincs kihirdetve közülük nyertes, nem bírtak egymással. Van ilyen, többször előfordul már, úgy tűnik, ma se maradt szakkör döntetlen nélkül!*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:41 pm

*Egyszerűen kész. Már idegileg nem bírom tovább. Ha Serafina nem adja fel, akkor majd én. Képtelen vagyok folytatni a küzdelmet. Minden lelki erőm elszállt. Betelt a pohár. Föl fogok robbanni, ha még egy varázslatot végre, kell hajtanom. Lehet, hogy a gyávák kenyere és a szerencsétlenek utolsó esély, de akkor is. Bárki, bármit mondhat számomra elég volt. Ha most nem érezném a köldökömben a húzást, akkor feladnám. Sikeresen a terembe érünk, ahol magiszterünk már vár is minket egy-egy fiolával.*
- Köszönöm, de nincs rá szükségem. *Utasítom vissza, majd durcásan és megalázottan a szobámba vonulok, ahol elzárkózóm minden és minden elől. Egyedül azt sajnálom, hogy magam elől nem tudok elbújni. Szerencsétlennek érzem magam és túl elbizakodónak.*

//Ez tegnap lemaradt, de természetesen én is köszönöm a mesélést//

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-08-28, 9:44 pm

*Mivel ezt a varázslatot is elbaltáztam, így teljesen lelombozódva, véres fejjel érzem meg ismét a húzást. Kicsi pörgés-forgás után, ismét a párbajteremben vagyunk Monával, ahol elveszem a kis fiolát Luciustól, majd egy húzóra megiszom.
-Köszönöm.*Motyogom halkan. Bár nem egy whisky, ami enyhíti bánatom, de határozottan nem sajog tovább a bordám annyira. Mona után én is kisétálok a teremből, egy jó éjszakát kíséretében, majd felmászok olyan fájdalmas, kínkeserves arccal, amilyen csak egy mártírnak lehet, a hálóba, ahol az összes cucctól megszabadulva letusolok, és bevágom magamat az ágyba.*

//Kössz a mesélést és a játékot.//

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 5:28 pm

*Mivel a múltkor szerencsésen jártam, így hát úgy érzem, hogy ideje lenne ismételten próbára tennem az ügyességemet, na meg a szerencsémet is, tehát beneveztem erre a szeptemberi párbajszakkörre is. A ruházatom most egy fekete hosszú nadrágból áll és egy ezüstös színű topból, mely bár elég nyitott, hiszen szép dekoltázsom és hosszú, hófehér kezeim is láthatóak, mégis úgy hiszem, hogy a könnyed mozgásban nem akadályoz. Tehát még egy sportcipőt viselek, zsebemben pedig egy hófehér gyertyát tettem, kezemben pedig a pálcám van természetesen, mely nélkül nem mehetek egy ilyen szakkörre. Most se vagyok viszont egyedül, famulusom is velem tart, így repked körülöttem a csodálatos főnix is és ahogy megérkezünk az alagsorhoz, úgy tolom be az ajtót, Soraya pedig könnyedén be is repül.*
- Látom izgatott vagy. *mosolyodom el kissé, miközben most kibontva hagyott fekete tincseimet is megigazítom, így nézem meg a táblákat. Ki is szúrom Alexi nevét ismét, akivel már nagyon szívesen megmérkőznék, de most sincs szerencsém, így sóhajtok fel, amikor egy számomra ismeretlen fiú nevet látok az enyém mellett.*
~ Dorian? Ő meg ki lehet? ~ *teszem fel a nagy kérdést, de végül csak a famulusom közelébe sétálok, így várva az érkezőket, bár sárga szemeim érdeklődve figyelnek minden egyes belépőt, várva, hogy végre megláthassam ellenfelem.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 5:35 pm

*Ismét nekivág a finn fenegyerek a Párbajterem felé vezető útnak, hisz a mai nap lesz megrendezve az ehavi szakkör. Az előző két nyert párbaja után ma ismét szerencsét próbál, bár ő most is, mint mindig bízik a sikerében. Szerinte nem a szerencsén múlik, ha ő nyer, hanem a saját erején, s most ismét le akar győzni valakit. Tőle jól megszokottan talpig fekete öltözékben halad folyosóról folyosóra. A ruházat amúgy egy testhezálló pólóból és egy farmerből áll, melynek oldalán egy lánc is lóg. Természetesen csuklóin és nyakában is lógnak hasonló láncos ékszerek, bár nem olyan sok. Hosszú, sötét haja kiengedve takarja el arca egy részét, míg maradéka a hátára omlik, ahol egyébként egy keresztpánton ott pihen jégbárdja is. Bár a múltkori alkalomra fölöslegesen hozta le a fegyvert, hisz párja ellen nem használta, de ki tudja, kivel is fog ma megmérkőzni, aki ellen még jól jöhet. Természetesen hű társa, Belial is ott lépked mellette.*
-Remélem ma nem csak unatkozni hoztál le... *morogja út közben, mire a srác arcán sötét mosoly jelenik meg.*
-Én is remélem. Nem hiszem, hogy megint Lycorissal kerülnék össze, már ha egyáltalán jelentkezett. *feleli a fiú, s szép lassan le is ér a páros az alagsori folyosóra. Innen már csak pár lépés, s már bent is vannak a teremben, ahol a srác egyből kiszúrja Faith-et, így egy kis mosoly ül ki arcára.*
~Talán ma...~ *gondolja magában, majd az ajtóhoz lép, ahol a neveket és a párokat olvashatják. A sajátját kiszúrva vízszintesen tekint végig a lapon, míg meg nem látja ellenfele nevét, mire csak elhúzza a száját.*
~Pech.~ *azzal már el is fordul, s közelebb sétál szaktársához.*
-Úgy látom, valami vagy valaki nagyon nem akarja, hogy a szakkörön ejtsük meg a mi kis párbajunkat. *jegyzi meg, miközben a hiúz letelepedik melléjük.*
-Te kivel vagy párban? *érdeklődik kicsit, bár az is igaz, hogy az előbb is megnézhette volna, na de sebaj.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 5:57 pm

//Bocsi a késéért, de gép gondok voltak, de már minden rendben. Sietek a poszttal, hogy időben meglegyen.//

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 6:00 pm

//Nem kell rohannod, írj csak kényelmesen, mivel Demien eltűnt, valószínűleg elszállt a nete, szóval várunk rá egy kicsit, hátha megjelenik, ha pedig nem, akkor sajna a mai szakkör elmarad, mert egy párosért nincs értelme szakkört tartani. Sad

//

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 6:17 pm

//Mivel Demien nete valószínűleg elszált, egy páros miatt pedig nincs értelme párbajszakkört tartani, így a mai alkalom sajnos elmarad! Sad

//

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 6:26 pm

*Nem igazán örülök a mai párosításnak, de hát nincs mit tenni, ezt hozta a sors nekem. Így figyelgetem az érkezőket és hamarosan meg is látom Alexit, ki hasonló szájhúzással fordul el a táblától és már sejtem, hogy miért is teszi mindezt. Kissé el is mosolyodom, ahogy azt figyelem, miként is közelít felé és nemsokára pár lépéssel én magam is megindulok az irányába. *
- Én is hasonlóan vélem Alexi... már a múltkor is reménykedtem benne. *sóhajtok egy aprót, majd fejem oldalra is döntöm kissé, ahogy a múlt havi szakkör jut eszembe.*
- Tényleg, az a lány ki volt? A barátnőd? *láthatóan érdekel a dolog és hát nah, lerí az arcomról, hogy nem egy olyan lányt tudnék elképzelni hozzá. Órákon is láttam már és számomra nem tűnik túl fekete mágus tanoncnak, de hát Alexi tudja, hogy kivel szűri össze a levet és engem nem is igazán érdekel, hogy mit gondol most arról, hogy picit talán még meglepett arcot is vágok mindehhez.*
- Egyébként nem ismerem, valami Dorian. *pillantok a tábla felé, majd vissza a fiúra, de szinte ebben a másodpercben jelenik meg az Exortus ház feje és közli velünk, hogy mivel a mai szakkörre pár jelentkező nem jött el, így hát mehetünk mi is a dolgunkra. Szemeim felcsillannak, ahogy a srácra nézek, így talán sejti, hogy mire gondolok.*
- Mondd csak, nincs kedved feljönni hozzám? *szavaimból talán hallja, hogy nem egyszerű szobára hívás ám ez, hanem valami van a háttérben és mivel okos a srác véleményem szerint, talán sejti, hogy mire is gondolok... oh igen, egy privát párbajra, amit senki se felügyel és amelynek a szabályait is mi diktálhatjuk.*
- Vagy ha félsz, hogy használnék valamit a szobámban, akár hozzád is mehetünk... már ha a kis barátnőd nem lesz féltékeny. *szúrok még oda egy picit, várva is most már a reakciójára és ahogy nézem, Soraya is Belial fölé repül, így méregetve ellenfelét.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-09-18, 6:48 pm

*Izgatottan várja már a harcot a srác, még ha ez kívülről nem is nagyon látszik rajta. Amikor viszont famulusával együtt leér a terembe, s meglátja, hogy ki a párja, kissé elhúzza száját. Nem kifejezetten Monával van a gondja, hanem azzal, hogy megint itt vannak Faith-el mindketten, de újfent nem őket osztották be egy párnak, pedig ők nagyon szívesen összemérnék erejüket. Így közelíti hát meg a szaktárs lányt, aki szintén tesz felé pár lépést.*
-Na igen. Bár legalább a múltkori mindkettőnknek jól sült el. *helyesel a srác, a következő pillanatban viszont már kapja is az újabb kérdéseket, mire rögtön biccent is.*
-Eltaláltad. De miből gondoltad ezt rögtön? *kérdez vissza, bár lehet, hogy épp akkor ölelte Lycorist, mikor Faith visszatért a párbajról, erre már nem emlékszik pontosan. Ha így van, akkor azért sejthető, hogy erre gondolt a másik, de ha nem, akkor kifejezetten érdekelné, miből gondolt erre. A meglepett arccal viszont nem foglalkozik különösebben, inkább csak a mai párbajtársáról érdeklődik a leányzótól.*
-Dorian? Mi az, valami pappal kell harcolnod? *neveti el magát a srác a név hallatán, de hamar el is hallgat, mikor betoppan Lucius, s bejelenti, hogy a mai szakkör elmarad.*
-Remek, már megint potyára jöttem le. *morogja Belial, de Alexi szemöldökei is összecsúsznak. Nem örül a dolognak, ő már rákészült a harcra, de ekkor hallja meg Faithet maga mellett, aki egy érdekes kérdést tesz fel neki, így a srác kissé kérdőn pillant a szép szemekbe.*
-Felmenni hozzád? A barátnős részről lemaradtál? *kérdez vissza, de mikor meglátja azt a különös csillogást Faith szemeiben, ajka huncut mosolyra húzódik.*
-Áh, szóval párbajozni. *konkrét választ nem is kell adnia, már a mosolya és hangja is árulkodik róla, hogy benne van a dologban, a lány viszont kicsit beszólogat még neki.*
-Én félni? Ne viccelj. Amúgy meg nem lesz féltékeny, tudja, hogy egyszer le foglak győzni egy párbajon, legalább most megejtjük ezt is. *szúr vissza a srác is egy mosoly mellett, majd még hozzáfűzi.*
-Nekem jó lesz nálad is. Nem riaszt vissza a te tereped. *a következő pillantást már Belial kapja, akin szintén látszik, hogy fel lett keltve az érdeklődése, hisz mégiscsak lesz ma harc, még ha nem is úgy, ahogy eredetileg tervezték.*
-Nekem pedig ma szárnyas lesz a vacsorám. *pillant fel a hiúz Sorayara, Alexi pedig az ajtó felé mutat kezével.*
-Ha készen állsz, mutasd az utat. *na nem mintha nem tudná, hogy van a saját tornyukban a lány hálókörlet, de ha már Faith megy "haza", hát vezessen csak ők.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-10-08, 1:49 am

//Tiltott mágia, 3. házi//

* Eddig tudtam aludni, de most gyomorkorgásom mégis felriaszt. Ilyen fájdalmas kordulást is rég hallatott már, így hát bár elég kómás vagyok most, azt sem tudom, mennyi lehet az idő, de mégis kikelek az ágyból, egyelőre kék szemeim lehunyva, így húzom ki párnám alól pálcám, majd továbbra is vakon állok fel, s botorkálok el a fürdőszoba ajtóig csendben. Valahogy sikerül is eljutnom oda, villany fel, én pedig be is sétálok, hogy arcom megmossam kicsit, csak hogy feléledjek.. pár perc azért szükséges, mire ki tudom nyitni rendesen szemeimet a nagy fényben, azon is elgondolkozom, vajon kikkel fogok én most összefutni, öltözzek fel jobban, vagy ne? Egy fekete boxer van rajtam, meg egy fehér póló, lábaimon zokni, de végül is minek kéne nagyestélyit venni egy vacsorához? Feltételezem teljesen üres lesz már a nagyterem, ilyenkor senki nem éhezik meg, természetesen csak én. Szőke fejem vakargatva nyalábolom fel pálcám ismét, majd pár nagyobb ásítás közepette hagyom el hálómat, aztán pedig a Nyugati tornyot is magam mögött hagyom, hogy a kietlen folyosókon végül elérjem a nagytermet. Nem túl gyorsan, de sikerül megvacsoráznom, ma már vagy negyedjére, de tehetek én róla, hogy állandóan éhes vagyok? Kizárt. S most, hogy már gyomrom is tele, részben mezítláb, immár teli hassal indulok vissza a hálókörletembe, ám az aulában egy pillanatra meg kell állnom. Némán nézelődök a néptelen helységben, és csak hallgatózom kitartóan. Kis neszezés, halk, tompa puffanás, csend, majd újabb neszek.. valami nagyon nem stimmel. Nem vagyok benne biztos, hogy utána kéne járnom, ám kíváncsiságom mégsem hagy nyugodni, tehát próbálom becélozni a hangok vélt irányát, így jutok el végül az alagsorban lévő párbajteremig. A neszek, zajok egyértelműen innen jönnek, az ajtó is résnyire nyitva, semmi kétségem afelől, hogy valaki idebent ténykedik. Na de ilyenkor? Érzékeim felerősödve figyelik kis ideig a neszezést, majd szépen lassan lépdelek az ajtóhoz, a rés pont elég nagy ahhoz, hogy bedugjam rajta szőke fejem. Ahogy így hunyorogva markolom pálcám és méregetem a benti terepet, egy meglehetősen köpcös alakot vélek felfedezni, aki valamit rámolászik, s láthatóan egy egész pofás láda a célpontja, azt akarja magával hurcolni. Na nem hiszem, hogy ismerős lenne az alak, így hát pálcám testem mellett lógatva tolom be az ajtót magam előtt, meg is szólítom a fickót. *
- Már elnézést uram, de az nem hiszem, hogy a magáé. Vagy tévedek? * fenéért kell nekem mindig ilyesmikbe keverednem, de újból belemászom a marhaságba: a férfi hirtelen fordul hátra, ijedt tekintettel lendíti felém pálcáját, s máris sikkant valami igét vékonyka, cincogó hangján, melynek hatása igen különös. Fejem egyszeriben iszonyatosan nyilallni kezd, agyam érezhetően lüktet, mintha ki akarna esni a helyéről, ez pedig nem teljesen normális érzés, úgy gondolom. Egy gyenge kiáltással kapok halántékomhoz, s szorítom rá tenyerem fejemre, így rogyok térdre, elképesztő ez az érzés, borzalmas. *
- Igen, nagyon is tévedsz! Ez az enyém, senki másé! Az enyém lesz! El kell neki vinnem! * sipákolja kétségbeesetten továbbra is, bár fogalmam sincs, miről beszél, de ez a hang egyszerűen borzasztó.. a lüktetéshez és az éles fájdalomhoz kezdek hozzászokni, ám mikor már úgy érzem, valami meleg csurogni kezd fülemből is, mi nem más, mint vér, kezdek kétségbe esni. *
- Na nem öregem, nem viszi sehová és maga se megy sehova, sajnálom. * nyögöm, s mivel pálcahasználatra alkalmatlannak érzem magam, így lüktető elmémhez folyamodom. Már kezében a láda, de nem hagyhatom, hogy elvigye, határozottan emlékszem, hogy ez márpedig ide való, tehát addig-addig koncentrálok, míg nem a láda könnyedén csúszik ki kezei közül, praktikus dolog ez a pszichokinézis, úgy hiszem. Tehát ő csak ámulva nézi a jelenetet, a láda pedig lassan, de biztosan repül a párbajterem túlsó végére, tisztes távolba tőle. Annyira megleptem volna, hogy megszakadt a koncentrációja? Elképzelhető, vagy csak lejárt átka ideje, hiszen bár fülemből még mindig csurog vérem, fehér pólóm ázik is rendesen, de fejem lüktetése mintha alább hagyott volna, így hát a hátrafelé rohanó férfi felé rajzolok egy kört, miközben az ige is jön: *
- Scytichs. * ejtem ki határozottan többször is, fel is állok a földről most már, ő pedig hirtelen merevedik meg nagy sietségében, s fordul felém, rándulva egyet. Kapkodna az éltető levegő után, de képtelen bármennyit is belélegezni, maximum nagyon kis mennyiséget csak.. *
- Te.. meg.. lako… meglakolsz.. ezért… * nyögi sipákolva továbbra is, de annyi ereje még van, hogy újra felém lendüljön pálcája, hogy azzal egy óriási, jó méter sugarú tűzgömböt hozzon létre. Na nem, ez nem találhat el.. egy kis vízsugár ide nem lenne elég, szóval egyértelműen védekeznem kell, amit a tűzburok létrehozásával teszek meg, s mivel ügyes mágus vagyok, így sikeresen védem is ki támadását. Ám a tűztől lángra kap a közelemben lévő adag tankönyv, talán csak tárolják itt lent ezeket, vagy valaki itt hagyta.. a férfi pedig már vergődik, de láthatóan nem akarja feladni, kúszik és kúszik hátra a ládához. *
- Mint mondtam, nem fog menni, uram. * szólítom fel ismét, bár ez a fülvérzés elég aggasztó, de ökleimet azért a közelben lévő tűzcsóvákba nyomom, éget, fáj ez az érzés, de ma tanultam ezt a varázslatot, és kifejezetten hasznosnak találtam, na meg sikerült is természetesen, tehát most sem lesz gond. *
- Palmae receptum ignis os mortium spiritus. * kántálom el egyszer az igét, s nem törődöm a fájdalommal, mivel lassan el is múlik, én pedig most már lángoló tenyerekkel közelítem meg a férfit, letérdelve mögötte, lábaira fújva egy-egy kisebb löketet, be fog az gyulladni hamar.. tenyereim a padlón, elég volt ennyi, ruhája ég, ő ordít, nem kap levegőt, csak fetreng a földön, kezd megőrülni. Láthatóan ártalmatlanná tettem már így is, de azért ha pálcám elő kerül, újból közel kerülve hozzá rajzolok egy félkört jobbról, feje felé irányítva pálcám. *
- Signalirum. Ezt a fülemért kapod, te szerencsétlen. * ejtem ki az igét, mire a szerencsétlenje egyik kezével immár mellkasát markolja, másikkal füleit tépkedi.. plusz, a tűz is egyre inkább belekap még húsába is, szenved tehát rendesen. Egy percig talán nézem a kis műsort, majd egy vízteremtő bűbájt alkalmazva eloltom a tüzet, végül kötöző bűbájt alkalmazva teszem teljesen magatehetetlenné a szerencsétlent. Mivel letelt nagyjából az előző két átok hatóideje, így most már levegőért is kapkod, kap is persze, na meg hallani is újra hall, így sipákol ismét pár szót felém. *
- Te pokolfajzat.. te.. megöllek.. te.. * nyögi a férfi, én magam viszont ismét rá szegezem pálcám, majd egy egyszerű bénító átkot szórva rá merevedik meg végül. Nem akartam vele végezni, fogalmam sincs, ki ez, a láda viszont megvan, vele meg tegyenek a magiszterek azt, amit csak akarnak. Lebegtető bűbájt alkalmazva a ládán hagyom el a párbajtermet sietősen, s kocogok fel az Északi toronyba. Nem is tudom, fogalmam sincs mi ez a holmi, de mivel Demien a magiszterem, így az ő ajtaja elé teszem a csomagot. Út közben szereztem egy cafat papírt és tollat is, mire jó a szükség szobája.. szóval egy kevél is várja majd a magisztert a láda tetején, melybe belefoglaltam az lent ténykedő alak esetét, s hogy a férfi valószínűleg még ott van. Innentől ez az ő ügyük, nekem megvolt a kiadós vacsora és a napi hőstett is, és ahogy érzem, fülem is egyre kevésbé vérzik, remélhetőleg megmaradok. *

Tárgy: Re: Párbajterem 2011-11-24, 2:22 pm

*Mivel igen csak közel vannak a vizsgák, így hát úgy döntök, hogy nem ártana egy kis gyakorlás, ezért is indulok most lefelé, a párbajterem irányába. Egy fekete, hosszú nadrág van rajtam, mely szépen rásimul formás lábaimra és fenekemre, lábaimon pedig kényelmes sportcipőt viselek. Felülre most csak egy szintén fekete színű, rövid ujjú pólót húztam fel, melyen minták most nincsenek, felkészülök hát arra, hogy akár piszkos is lehetek. Nincs mit tenni, nem akarok megbukni, tehát ahogy megérkezek a terembe, csak körbenézek, majd dús tincseimet hátrébb seprem vállaimról és zöld szemeim máris körbejárják a jelen pillanatban egy sötét erdőhöz fogható termet. Igen, ezt akartam most, hogy itt gyakoroljak, méghozzá nem is mást, mint árnymágiát. Tehát beljebb is lépkedek, majd jó párszor próbálkozom az árnycsápokkal, egészen addig, míg végre nem tudom biztosan létrehozni őket, így ha ez megvan, a fák ágait kezdem el letördelni, így gyakorolva az irányítást is. Ha ez megvan, majd jöhet a többi tananyag is, de haladjunk csak szépen sorban... Nem lehetek ilyen béna, aranyvérű vagyok, szóval igen csak szégyent hoznék a családomra, ha jövőre is az első évfolyamot taposnám, tehát most megteszek minden tőlem telhetőt.*