Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 10:24 am

*Nem fél ő semmiféle átoktól, de ha tudná, hogy egy ideges leányzó dühöng a folyosó egyik részén, akkor sem hátrálna meg, így nyugodtan sétál le a koszos, poros lépcsőfokokon, majd indul el a homályban úszó folyosón. Hogy miért jött erre? Jó kérdés, maga sem tudja, csupán kóborol össze vissza a kastélyban. Egy fekete póló és egy háromnegyedes lógós farmernadrág van rajta sportcipővel, fején semmi, képe erősen borostás.
Laza sétatempóban vánszorog a kacskaringós folyosón, mikor egyszer csak megpillant egy alakot. Nm igazán látja hogy ki az illető, mivel elég gázos a látási viszony, így minden további nélkül mellé sétál, de egyre jobban kirajzolódik előtte az ismerős alak.*
- Ha tudtam volna, hogy te vagy az...* morogja mit sem sejtve a lány kedélyállapotáról. Nézi azt a helyet, hova a lány figyel majd vissza rá, majd vállat von és kikerülve odébb áll egy szó nélkül. Legalább is így tervezi.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 10:31 am

*Aysha még mindig a lyuk előtt áll, erősen dobogó szívvel és a feje is lüktet az idegességtől. Nem tudja, hogy mit tegyen és hogyan is keresse meg, vagy derítse ki, hogy ki is vitte el a tárgyakat. Visszateszi a téglát, hátha erre sétálna valaki és meglátná a rejtekhelyet, de nem mozdul a hely mellől, tekintete még mindig a falon van. Ekkor lépteket hall maga mögül, majd egy ismerős, de utált hangot hoz felé a levegő és rá is jön, hogy ki is tart felé. Ryan. A fiú elindul a lány mellett, de Aysha most nem hagyja annyiba.*
- Basszus Ryan, most rohadtul semmi kedvem, se hangulatom nincs a bunkózásodhoz, úgyhogy jó lenne, ha befognád. Még a végén egy csúnya átok leviszi a fejedet… *jelenti ki mérgesen, dühtől égő szemekkel a lány, és lassan a fiú után fordul. Kezd elege lenni abból, hogy ez a srác folyamatosan piszkálgatja és beszólogat neki és most nincs is olyan hangulatba, hogy csak úgy szó nélkül hagyja elmenni a fiút. Ha kell, tényleg ráküld egy jó kis átkot, nem fogja érdekelni, hogy milyen büntetést kap érte. Habár ez egy Feketemágus Iskola, szóval nem hiszi a leányzó, hogy azért, mert egy kis rontást vagy átkot küldene a fiúra, megbüntetnék. Ezért is jó ez a suli: nincsenek határok és szabályok.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 10:42 am

* Amint felfedez egy alakot közelebb sétál hozzá, de amikor már jó két méteres távolságba kerül, felfedezi, hogy Aysha az, kivel cseppet sincs jó viszonyba, jobban mondva ki nem állhatják egymást. Így csak nézi mit is bambul a lány, maga semmi érdekest nem lát a falon, így egy szerinte semmit mondó mondat után ki is kerüli és tovább áll. Megy is, hallgatva a lány felháborodását, majd megáll, mikor egy átokkal fenyegetőzik. Egy hosszú pillanatig csak hátát mutatja neki miközben maga elé néz s arca egy csúfondáros félmosolyra húzódik, majd lassan megfordul.*
- De érzékeny ma valaki, pedig egy rossz szavam se volt. Ha egy átoktól jobban érzed magad...* vonja meg a vállát nemtörődöm hangnemben, majd hozzá teszi.*
- De utána biztos lehetsz benne, hogy a puszta kezemmel rendezem át a pofidat.* mélyül el hangja, nem viccel, hogy is tenné, nem érdekli sem a lány, sem az illem, sem pedig a szabályok.*
- Szóval mi lesz gőgös kisasszony? Úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk a világnak mit is tanultunk?* zsebre tett kézzel ácsorog a teljes nyugalomban, így ha bármi varázslat is éri, látszik rajta, hogy nem áll szándékában kivédeni. Most nem.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 10:55 am

*Aysha igen csípős hangulatában van most, hiszen eltűnt egy ígért tárgy, ami Nath-é. Nem tudja, hogy fogja a fiúnak ezt beadni, habár nem kérdezett felőle, talán el is felejtette már. Ekkor érkezik meg Ryan, akivel elég érdekes kapcsolatban vannak, konkrétan utálják egymást, így Ayshat érzékenyen érinti az, ahogy Ryan beszól neki. Nem igazán bírja elviselni a fiút és most még inkább kihozza a sodrából, ezzel a kis mondattal. Aysha megfenyegeti a fiút, hogy bizony egy apró kis átkot küld rá, mire Ryan lassan, de biztosan megfordul, vigyorral a képén. A lány szeme haragtól és gyűlölettől izzik, látszik rajta, hogy nem viccel. *
-Igen, jobban érezném magam. De Te egy kis gerinctelen féreg vagy, hogyha egy elvesztett párbaj után kézzel, muglik módjára vernél meg egy lányt *sziszegi a leányzó, majd mikor Ryan csak úgy, zsebretett kézzel ácsorog, még inkább felidegesíti a lányt. Aysha egy hirtelen mozdulattal előkapja pálcáját és Ryanre szegezi, majd el is hangzik az átok:*
-Reducto! *ha minden igaz, akkor vörös fény tör elő a pálcából, és ha Ryan nem tudja kivédeni, valószínű, hogy egy pár métert csúszik vagy esik hátra a hideg kövön.*

//Kockadobás:
Ryan:9
Aysha:8
A támadás nem jött létre.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:08 am

* Ahogy várható volt, ismét egy csata veszi kezdetét kettejük között s bár most Ryan-nek semmi kedve sincs kekeckedni, azért nem bírja megállni, hogy ne szóljon vissza a lánynak, miután átkot kívánna rá. Így a tőle megszokott félmosollyal fordul vissza ugyan úgy zsebre tett kézzel és tovább stuffolja a lányt. Szavai után egy lassú lépést tesz felé miközben kék, megcsillanó szemeit a lányéba mélyeszti.*
- Lehet, hogy féreg vagyok lehet, hogy nem, de ember vagyok és ember módjára intézem el a dolgaimat ha úgy tartja kedvem. Te meg biztos vagy a nyereségben, mert tudod hogy magasról teszek a mágiára és a párbajozásra.* nem gyakorolja tény és való s el is van maradva, szóval ő nem valami jó párbajozó, hiába tudja az elméletet, gyakorlat nélkül semmit sem ér vele, hiába az aranyvére, mitől hányingert kap. Nem ő választotta ezt az életet s ha lehet nem is éli a varázslók világát.
A lány egyszer csak felé szegezi a pálcát mitől nem riad vissza s az ige is elhangzik. Nyugodtan áll, meg se moccanva, de miután nem történik semmi egyik kezét kiveszi zsebéből és füléhez teszi kissé elfordított fejjel.*
- Nem hallom, hogy is mondtad?* a lány akármilyen biztos magában nem sikerül a varázslata, de ha párbajt akar, hát megkapja. Ha veszít azt se bánja, ilyen apróságok nem érdeklik. Szóval pálca elő mit a lány felé is tart, nem is máshova mint a mellkasára.*
- Nah lássuk csak....Sectumsempra!* hangzik a kaszaboló átok varázsigéje, mivel mély vágást ejthet a leányzó bőrén.*

//Kockadobás:
Ryan:9
Aysha:12
A támadás nem jött létre.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:15 am

*Aysha bizony rettentő ideges, és egyben elvakult is. Hamar pálcát ránt a kötekedő Ryan-re, aki persze megmagyarázza, hogy miért is nem mágiával támad.*
-Gyáva. Az ilyen ember nem is való mágusnak... *köpi a szavakat Aysha a fiú felé, majd hamar lendíti is pálcáját és egy taroló átkot indít a fiú felé... Azaz csak indítana, de sajnos a támadása nem jön össze, mert a varázslata nem jön létre. Nem tudja, hogy mi lehet vele, talán kicsit le kellene nyugodnia és üres, higgadt fejjel kellene megidéznie a bűbájokat. Tudja, hogy Ryan nem valami jó a párbajozásba, eddig egy párbajszakkörön sem látta, így nem is vár tőle sokat. De azért mégis meglepődik, hiszen a fiú egy elég veszélyes átokkal kezd, amire a lány kicsit meg is bénul, hiszen a párbajszakkörön Alexi ellen is ez az átok miatt veszített. De hamar felocsúdik és már készülne a védekezésre, mikor is Ryan pálcája besül. Aysha nem áll meg kárörvendeni, hanem ismét támadásra készül. Lendíti pálcáját és egy kissé bonyolultabb átokkal támad:*
-Fatum orbium! *mondja ki az igét, mielőtt egy gyors kört rajzolt Ryan felé és felé is bökött. Egy Árny gömböt próbál megidézni, ami gyors és elég nagy égési sebet ejthet a fiún, amitől igen sok erőt veszíthet. Kérdés, hogy a gömb létrejön és útra kel-e...*

//Kockadobás:
Ryan:10
Aysha:11
A támadás létre jött.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:22 am

- Nem is készülök annak...* veti neki vissza, majd ácsorog mintha nem egy taroló átkot hallana a lány szájából, mi nem ér el hozzá, ugyanis létre sem jön. Eléggé magabiztosnak látszott az imént, így egy cöh i elhagyja ajkait miután egy kérdés is elhangzik, majd előveszi pálcáját és reményei szerint mély sebet fog okozni a lánynak. Szándéka azonban nem jön össze, min meg sem lepődik csak megcsóválja a fejét.*
- De izgalmas...* vigyorodik el, de Aysha már támad is ismét, rémlik neki az ige s elméletben tudja is a dolgokat, így mikor meglátja a gömböt arrébb lépdel, ugyanis nem követő varázsigéről van szó. KLérdés mennyire gyorsan tette meg eme lépéseket...*

//Kockadobás:
Ryan:13
Aysha:9
A védekezés sikerült.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:26 am

*Aysha a kijelentésre meglepődik és egy pillanatra meg is áll. Mélyen a fiú szemébe néz.*
-Akkor mit keres itt? Születtél volna kviblinek! Az ilyen ember nem érdemli meg a mágus vért! *osztja Aysha a fiút, majd meg is indít felé egy árnygömböt, ami úgy tűnik, kicsit eltéved útközben és a falnak csapódik, jókora szenesedést hagyva maga után. Ryan elég gyors volt, talán a verekedésben szerzett reflexe mentette meg a fiút, de a párbajszabályok szerint most ő támad és Aysha fejben már fel is készíti magát és egy jókora pajzsot idéz meg magában - egyenlőre még csak fejben, hogy biztosan sikerüljön. Nem tudja, hogy Ryan mivel fog támadni, de biztos benne, hogy valami egyszerűbb átokkal, hiszen nem nézi ki a fiúból, hogy bármelyik igét is el tudná végezni itt, az iskolában tanultak közül. Aztán lehet, hogy kellemetlenül csalódik a fiúban...*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:41 am

* Nem önszántából van itt ezt a lány is tudhatná, mivel egyszer mikor pár mondat erejéig eltudtak beszélgetni, megemlítette a dolgot. Talán jó mágus lenne belőle ha akarná ezt az egészet, de nem akarja s ezt most ki is böki.*
- Mert itt kell lennem legyen ennyi elég. Ne csinálj úgy mintha érdekelne.* feleli közömbös hangon, arra nem is reagál hogy nem érdemli meg azt a vért, mi ereiben csörgedezik, mivel nem maga kívánta ezt az egészet, így született amiről nem tehet. De ha ezt a csekélyke dolgot nem érti meg a lány, akkor kár a szóért. A gömb elindul felé, de könnyedén ellép előle és a falba csapódik. Verekedett és boxolt szóval a reflexei igen élesek, bár az utóbbi időben jócskán vesztett belőle, de hát ő sem tökéletes. Visszafordul a lány felé majd bal kezét miben a pálca van a magasba emeli. Utálja ezt az egész mutatványt és eléggé hülyén is érzi magát benne, de nem tud mit tenni. Csak nem fog virágcsokrot varázsolni a másik kezébe. Szóval pálca a magasban s a koncentrálás is megkezdődik, majd az ige is elhangzik.*
- Umbra vincula!* már sejtheti a lány, hogy mivel fog támadni, de sebaj, a mozdulatsor nem áll meg közben, hanem szabad kezére helyezi az energiát, minek segítségével előhívhatja az árnyakat.*

//Kockadobás:
Ryan:9
Aysha:8
A támadás létre jött.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:47 am

*Aysha bizony fecsérel pár szót a fiúra és megjegyzi, hogy nem is érdemli meg a dolgot. Úgy tűnik, hogy Ryan erre nem felel semmit, de nem is baj, hiszen Aysha attól biztos még idegesebb lenne. A támadása ismét nem sikerül és az eszébe ötlik, hogy lehet, hogy jó lenne megvizsgálni pálcáját, hiszen párbajszakkörön is egy csomószor sült be. Eszébe sem jut, hogy esetleg benne van a hiba. Oh, nem ,az kizárt. Ryan reflexei elég gyorsnak bizonyulnak, és így ő támadhat. Egy nem valami bonyolult, de hatásos árnybűbájjal próbálkozik: árnycsápok. Na igen, elég veszélyes dolog az árny és mivel a fiú Cruorises, Aysha meg sem lepődik, hogy létre is jön a támadás ás a csápok felé igyekeznek. A lány sem rest, tudja, hogy ha megzavarják a támadót koncentrálás közben, az árnycsápok akár ellene is fordulhatnak, így Aysha végül nem erőlteti meg magát, hanem egy egyszerű lefegyverző bűbájjal próbálkozik. Habár az eszébe ötlik, hogy lehet, hogy mindkettejüket megtámadják az árnyak, de most nem érdekli. Túlságosan elvakultan küzd és akar nyerni, így lendíti a pálcáját Ryan felé és ki is mondja a lefegyverző bűbájt:*
-Capitulatus!

//Kockadobás:
Ryan: 6
Aysha: 14
A védekezés létrejött.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 11:56 am

* A soros mivel kivédte a lány gömbjét, így hasonlóan Cruorises varázslattal próbálkozik, mégpedig az árnycsápokkal. Akármennyire hihetetlen is, de nem bízik ennek a sikerében, hogy miért azt tudjuk, mert nem gyakorol. Azonban az árnyak előhívása sikerül s megindulnak a lány felé, bár látszik a mozgásukon, hogy tapasztalatlan kezek irányítják. Aysha védekezése is elhangzik, mi célt is ér, az árnyak többé nem engedelmeskednek neki, hanem ellene fordulnak s sebesen igyekeznek felé. Még szerencse, hogy csak kettőt hívott elő - többre nem is hiszi, hogy képes lenne - így nem tud mást tenni mint várni azt hogy a saját árnyai kinyúvasszák, mivel nem hisz abban, hogy a lány a segítségére lenne.*
- Tuti kifoglak nyírni...ez nem is vitás.* hát persze, hogy Ayshanak címezi ezeket a szavakat, még akkor is kísérteni fogja a túlvilágról ha ezek az árnyak most megfojtják. Mégsem fél a haláltól s mielőtt még bármi történne Faith szép arcocskája villan be elméjébe kibe igen csak beleszerelmesedet, de úgy tűnik kapcsolatuknak ezennel vége...*

//Kockadobás:
Ryan:9
Aysha:16
A védekezés nem sikerült. //

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 12:09 pm

*Aysha bizony látja az árnycsápokat és meg is lepődik, hogy Ryan létrehozta azokat. Talán mégsem kellene lebecsülnie a srácot ennyire, habár nem tartja nagyra. Mivel nem akarja, hogy megfojtsál az árnyak, és jól megtanulta, hogy ezeket vagy tűzzel, vagy az ellenfél összezavarásával lehet kivédeni, most az utóbbit választja, hiszen akkor elég valószínű, hogy a csápok teremtőik ellen fordulnak. Látszik a csápokon, hogy nem túl erősek, hiszen a megidéző sem valami erős és tapasztalt, látszik, hogy nem gyakorolt sokat. Aysha egy egyszerű bűbájjal védekezik és egyben támad is Ryan felé, egy Capitulatussal, ami sikerül is és ki is repíti a fiú kezéből a pálcáját, megzavarva őt. A csápok, melyek még távol voltak a lánytól, most Ryan felé veszik az irányt. Aysha csak egy pillanatra érez büszkeséget, de pár másodperc múlva megszólal a fejében egy hang, hogy nem szabadna hagynia, hogy Ryan-t megfojtsák saját árnyai. Sóhajt egyet, egy gyors Invito-val magához hívja a fiú pálcáját, majd Ryan mellé ugrik és az árnyak felé tüzet hoz létre:*
-Piroinito! *mondja ki az igét, és hogyha sikerül, mindkét pálcából tűzcsóva tör elő, remélhetőleg eltüntetve az árnyakat. *

//Kockadobás:
Ryan:9
Aysha:10
A védekezés sikerült.//

*Amint a tűz előtör és az árnyak lassan visszahúzódnak, Aysha egy lenéző pillantást vet Ryan-re, majd odadobja a fiú elé a pálcát, ami még mindig ég, majd vet egy utolsó pillantást a falra és gyors léptekkel el is tűnik a folyosón.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-17, 12:18 pm

* Az árnyai ellene fordulnak, miután a lány lefegyverezte s mivel futni nem fog s nem is lenne értelme elmenekülnie, így csak áll s várja hogy a túlvilágra kerüljön. Persze előtte még egy mézes-mázos fenyegetés is elhangzik az ajkairól, majd kedvesére gondol, kit imád s tiszta szívből szeret, de úgy látszik románcuk itt véget is ér. Talán megkérhetné Aysha-t hogy keresse meg a lányt, ki talán visszatudná hozni, de mégsem teszi, mivel egyszer csak ádáz ellensége mellé ugrik immáron mindkét pálcával és tüzet varázsol elő. Az árnyak eltűnnek természetesen s egy pillanatig csak néz maga elé, majd a lányra ki mellé veti pálcáját. Látja pillantását de nem hatja meg, pedig már majdnem meg is köszönte neki, de úgy tűnik másik nem kér belőle mivel elviharzik.*
- Egyszer úgy is megbánod...most győztél és dagonyázhatsz benne, de a sorsod már meg van írva.* mondja halkan maga elé nézve az üres, homályos folyosót. Nem megy utána, most nem, biztos benne, hogy lesz még alkalma arra, hogy ismét megmérkőzzön a lánnyal. De akkor már sokkal felkészültebb lesz.
A pálcáját lassan felveszi s tovább sétál a folyosón, folytatva útját mintha mi sem történt volna, pedig akik ismerik, tudhatják, láthatják rajta, hogy majd szétveti a düh.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-19, 8:37 pm

*Amióta visszatért ismét a Mysterioba, vissza Charlestól, kissé mintha megváltozott volna az élete. Ismét tudja, hogy mi az a boldogság, hogy számít valakinek, bár modora nem lett jobb és természetese se sokkal elviselhetőbb. Bár... embere válogatja. Van, aki ezt szereti benne, mint például Rose, de van, aki nem tudj kiigazodni rajta. Na de senki se egyforma, unalmas is lenne úgy az élet és bizony Nathaniel egy kész egyéniség. A keze már nem fáj, pedig egy napig viszketett az a csodálatos tetoválás, mellyel Charles ajándékozta meg.*
~ Vajon mikor látlak ismét? ~ *villan meg a fekete szempár a fáklyák takarásában, miközben végigsétál a kacskaringós folyosó egy részén. Természetesen céllal van itt, nem kell ám aggódni az miatt, hogy eltévedne, elég régi diáknak számít és az egy picit se számít, hogy leadta már sentineli jelvényét. Az az ő magánügye, na meg Demiené, a fogadott apucié ugyebár. Hogy ha valaki meglátja a folyosón, akkor viszont egy fehér bőrű fiút láthat, teljesen fekete öltözékben. Sportcipő, hosszú nadrág és egy rövid ujjú ing, melynek felső három gombja szétgombolva, így izmos teste még jobban látható lesz bárki számára. Jobb alkarján egy pentagramma van, melynek végein kígyófejek találhatóak... na igen, nem saját akaratából van ám ez rajta, csupán csak az a régi magiszter ezzel ajándékozta meg. Remélhetőleg baja nem lesz tőle, bár már a haláltól se fél. Kétszer ölte meg saját kezűleg a saját magisztere és kétszer is hozta vissza, ismét, ebbe az életbe. Innentől kezdve, már nem érzi úgy, hogy bármitől is kellene tartania. Na jó, talán egy dolog van, az pedig Rose. Az ő egyetlene, aki a mindent jelenti a számára, főleg most, hogy már a szülei is meghaltak és mindez természetesen a jó öreg Charles hibája, akit Nath hozott vissza, az életbe. Hát igen, bonyolult ez az élet, főleg ez a fiú számára, de talán most már jobbra fordul. Bele is túr kissé kócos hajába, mely most is jól áll neki, megadva a tökéletes sármot és végül megpillantja a távoli terem ajtaját. Szereti a krematóriumot, remek gyakorlásra, na meg az órák, azok se semmik. Le se tagadhatná, hogy a halotti mágia a kedvenc tantárgya, bár néha gusztustalan, de még is csak a fiúhoz való. Kezdi magát egyre inkább az Inflatus ház diákjának érezni. Eleinte még át akart menni a Cruorisba, de most már tudja, hogy megbánta volna idővel. Nah de a múlt az már múlt, megmásíthatatlan és mindez így is van jól. A fiú is tudja ezt és ha minden igaz, akkor még jó pár ember rajta kívül, aki ezen a bolygón él.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-19, 9:00 pm

*Fáradt? Nem. Feszült? Igazából még csak annak sem mondható. Talán egy egészen aprócska kis csalódottság környékezi meg, de ezzel sem akar foglalkozni. Kész, ennyi nem képes rá. Most itt ül a sötét folyosón, térdeit átkarolva vacog, arcát hosszú, vörös tincsei függönyözik el a bámész tekintetek elől, de ugyan ki lenne az, aki most megbámulná őt? Egyedül van... De mi is történt, hogy idejutott, hogy esztelen kóborlásra adta a fejét, ahelyett hogy a "helyes" utakon járkált volna? Megérkezett, beosztották a szobájába, kipakolt. Nem nézte az idő, nem számolta a tovasuhanó perceket, csak kimerülten feküdt az ágyán és bámulta a magával hozott emlékeit. Egy-egy képet Roseleenről, az édesapjától kapott nyakláncát. Még anyja olyannyira utált porcelán babáját is kitette és áhítattal simított végig rajta, holott éppenséggel semmi nem fűzi ahhoz a nőhöz, csupán a vér. A tény, hogy az a hárpia adott neki életet. Sokat merengett, mígnem a Nap lebukó sugarai arra nem késztették, hogy járjon egyet, nézzen körbe az iskolában. Be nem ismerte volna magának, de határozottan megfordult a fejében, hogy meglátogatja Marcust is és beszél vele. Ha más nem, legalább jól összekapnak, ahogy mindig szoktak és akkor levezeti a felgyülemlett feszültséget, de sajnos véletlenül sem botlott a srácba. Máris meg van a csalódottságát kiváltó ok. A sikertelen akció után döntött úgy, hogy fittyet hányva arra merre szabad, merre pedig nem ajánlott járkálni, főleg egyedül és tapasztalatlanul az embernek, hogy elnéz az óceán alatti barlangrendszer felé. Most pedig itt van, itt ül a félhomályban, hiába pislákol fáklya fény, torkát sírás fojtogatja, de arra képtelen, hogy valódi könnyeket hullajtson. Már-már megadná magát a teljes letargiának, amikor léptek neszezése üti meg a fülét. Lassan felemeli a fejét, rubinos tincseit a fülé mögé simítja és szürke, fémes íriszeit a folyosó azon szakasza felé fordítja, amerről a hangokat hallja. Nagyon óvatosan áll fel a földről, kezét a falon csúsztatja fel, támasztva magát és fékezve keze remegését is. Nem fél, erről szó sincsen. Csupán az ismeretlentől tart, a hideg folyékony kínként kúszik végig a gerincén. Ajkai kiszáradnak, még lélegezni is alig mer... Aztán a fáklyák fényében feltűnik egy alak sziluettje, egy férfié - vagy inkább fiúé? - hirtelen nem is tudja megállapítani és a megkönnyebbülés bódító érzete zuhan a lányra. Persze, akár még most is tarthatna attól, hogy baja esik, hiszen ki tudja milyen félék járnak ide, de a tudat, hogy egy másik emberi lény is van a közelben és nem kell egyedül rostokolnia itt, elnyomja a rossz érzéseit.*
- Üdv. *köszön halkan, de tisztán érthető hangon és előrébb lép, ki, a fáklyafénybe.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-19, 9:21 pm

*Ahogy léptei tovább viszik, egyenesen a krematórium irányába, furcsa, eddig számára még ismeretlen illat terjeng a levegőben. És hogy honnan tudja ezt a fiú? Onnan, hogy ő nem teljesen ember. Szinte senki se tudja a titkát, de azóta az éjszaka óta, amióta Lucius megharapta, minden holdtöltekor egy farkas alakját veszi fel. Egy hatalmas, fekete farkasét, aki vérre és húsra szomjazik, hogy szétszaggasson bármit és bárkit, aki az útjába akad. Viszont már a fiú, hála a magiszterének, elkezdte kitanulni ennek a kórnak a kezelését, bár még nem ért el igazán nagy sikert az ügyben. Még sincs mit tenni, minthogy folyamatosan gyakorolgat, még akkor is, hogy ha ez fájdalommal és rendkívül nagy fáradtsággal is jár. Na de végül már be is fordul a kanyarodó úton és mivel szemei is lényegesen kifinomultabbak, mint a többi, emberi lényé, így figyelemmel követi, ahogy a kis vörös hajú lány lassan feláll és már figyelme középpontjába Nathaniel kerül. A fiú nem mosolyog, csupán csak folytatja tovább az utat, amelyet ma kitűzött maga elé célul, de ahogy meg lesz szólítva, végül megáll, pontosan a lány előtt és fekete szemeivel letekint rá, végignézve a szép arcon, na meg ez után a másik egész lényén. Csinos és szép, ezt látja rajta, de azt nem tudja, hogy belül vajon milyen is ez a bájos teremtés.*
- Szép estét! *köszön illedelmesen, egy aprót még biccentve is a lány felé, akin látszik, hogy valami gondja van. Gondolatot olvasni még nem tud, így hát egy ideig fürkészi szemeit, majd már majdnem megy tovább, itt hagyva ezt a diákot, amikor győz a jobbik énje. Manapság elég sűrűn előfordul vele, hogy normális, pedig régen... oh, hogy mennyire szeretett bunkó és tapló lenni. Na de mindegy is, most nem az... *
- Látom rajtad, hogy valami gond van... és ha már megszólítottál, valahogy úgy érzem, hogy ezt meg is akarod osztani velem. *nem kérdez rá, felesleges lenne, úgy is hamarosan ki fog derülni a számára. Végül jobb kezét a lány felé nyújtja, hogy ha gondolja, akkor kezet is foghatnak.*
- Egyébként Nathaniel Cornwlade vagyok, az Inflatus házból... *ha már így találkoztak, akkor a bemutatkozás amolyan alap dolog, legalábbis annak kellene lennie. Tehát ha Audrey se dönt másképp, kezet fognak és végül kissé meg is rázza azt Nath, de nem túl erősen, félő lenne, hogy összeroppantja a másik kezét. És hogy a lány mit érezhet? Melegséget... amely Nath felől árad és amely talán ebben a hideg folyosóban kellemes lehet a számára. Vérfarkas, a testhőmérséklete lényegesen magasabb, mint az átlag embereké, ezért se kell télen se felöltöznie. Biztosan nem fázik meg.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-19, 10:13 pm

*Ez most komoly? Kissé értetlenül szemlélődik, amikor a másik a köszönés után tovább folytatná az útját. Felvonja a szemöldökét, karjait keresztezi a mellkasa előtt. Nem mintha bármi késztetést is érezne az irányba, hogy kérdőre vonja a fiút, de valahol, egészen mélyen a bensejében mocorogva a hiúsága feléled, majdhogynem fölzubog és igen kellemetlenül telepszik meg a mellkasában ez az érzés. Nem látszana? Itt ennyit ér egy ember jelenléte? Próbál erőt venni magán, összepréseli az ajkait, majd végül beharapja a szája szélét és csak egy lépésnyit moccan előre.*
~ Nem szólok utána, nem szólok utána, nem...~ *ezt szajkózza végig magában és valóban, teljes némaságba burkolózik, ujjaival nesztelenül dobol a karján és igazán csak most szembesül azzal a ténnyel, hogy bizony kishercegnő effektust produkál, amolyan vérbeli csendes hisztit, amiért a másik egy pillantá nélkül haladt el mellette.*
- É... *mély levegőt vesz és már dobná félre az elhatározását, amikor aztán csodák csodájára - vagy mert a lovagiasság talán mégsem halt ki? - a fiú megtorpan és visszafordul felé. Audrey újra magára ölti a semlegesség maszkját, amit végül egy halovány mosollyal old fel, hisz ezt az elvét semmiképpen nem vetné el. Mosoly mindenek felett. Akkor sem biggyed le a szája széle, amikor a srác "Látom gondod van..." mondattal indít. Csupán sűrű pillái rebbenek meg zavartan, egy egészen rövid másodperc erejéig és az eddig megtett egy lépést előréből, egy lépés hátra lesz. Viszonylag megdöbbenti a tény, hogy akárki is így vélekedik róla, ezt olvassa le egy mondatából, mit mondatból? Alighogy csak köszönt...*
- Nem vagyok ismerős erre felé. * bök ki valami fedőszöveget és erőltet nyugalmat magára. Kötve hinné, hogy Nathaniel ennél mélyebbre szántó problémát vélt volna felfedezni benne. Ilyen nincs... nem létezik. Mindenesetre erősen szeretne ebben hinni.*
- Audrey Sinclair. *ő csupán a nevét közli, a házát egyelőre nem kívánja megmondani. Majd egyszer arra is sor kerül, minden bizonnyal még ezen beszélgetés során, de most nem. Ebben a percben nem. A felé nyújtott kézre esik a pillantása, aztán némi gondolkodás után elfogadja azt és gyengéden megszorítja a fiú kezét. Semmi különöset nem érez igazán, ha csak a jóleső melegséget, ami a másikból árad, különösnek nem nevezhető.*
- Ejha! Neked aztán jó a vérkeringésed. *mondja elismerően, ő speciel lassan karikára fagy a blézerében.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-19, 10:26 pm

*Bizony szívbaj nélkül továbbmenne és ott is hagyná a lányt, had búslakodjon magában vagy csináljon, amit csak kedve tartja, de végül még is csak megáll, hogy egyszer legyen már kedves ő is, végülis, nem fog belehalni... így hát szépen megfordul, majd a lányra pillant és tesz is egy megállapítást. Nem szokásuk az embernek ilyen szomorúnak lennie és ahogy látta, a lány nem csattan ki az örömtől.*
- Aham, szóval új vagy. És... rám ez miért is tartozik? *kérdi őszinte kíváncsisággal, hiszen hogy ha csak ezért a tényért lett megállítva, akkor kissé pipa lesz, ezt már most tudja. Csak sóhajt egy aprót, megrázza fejét és beletúr ismét kócos üstökébe, miközben rászánja magát, hogy bemutatkozzon. Tehát jobb kéz előre és már hallja is a másik nevét.*
- Szóval Audrey... *nem mondja, hogy örvend, ugyan miért mondaná? Nincs is miért örvendeznie. Tehát csak szépen figyeli kis ideig a lányt, de kezét elég hamar elereszti, nem fogja ő ott fogdosni.*
- Ahogy mondod, nincs gond vele... *érzi ám a lányon, hogy fázik, de nem jegyzi meg, feleslegesnek tartja, a másik úgy is tisztában van ezzel a ténnyel.*
- Akkor, van valami? Mert éppen a krematóriumba tartok, szóval... várnak a hullák, ha csak nem akarsz körülöttem legyeskedni és továbbra is fél mondatokat szólni. *pillant fel a plafonra kissé unottan, hiszen ha a lány akar tőle valamit, akkor bökje ki szépen, ha pedig nem, akkor hagyja csak gyakorolni az ifjú Cronfield-et... párdon, Cornwlade-t. Már ez a neve, bár továbbra se szokja meg olyan szívesen, hogy a magisztere vezetéknevét kell használnia. El is indul, nem figyelve arra, hogy a lány követi-e vagy sem, de végül megtorpan és kezét egy pillanatra maga elé emeli és úgy fordul vissza, a lány felé.*
- Apropó, Audrey... máskor valahogy kreatívabban köszöntsd az idegeneket, mert egy "üdv" miatt nem biztos, hogy mindenki megáll és társalogni fog veled. *szépen mutatja is ám a macskakörmöket ujjaival. Szóval hogy egyedül folytatja-e útját a folyosón vagy sem, az hamarosan ki fog derülni, de most Nath igen is jófej volt, hiszen még tanácsot is adott, tehát le a kalappal a kis farkas előtt.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-19, 10:52 pm

- Nem tartozik rád. Mondhatni... itt is hagyhatsz meghalni. *be nem vallaná, irtózatosan rosszul esik neki az, hogy ennyire nem számít kinek fia, borja. Eddig akárhol megjelent, a neve elhangzását követően legalább egy elismerést tükröző hümmentés járt neki. De itt láthatóan nem hatja meg a másikat az, kicsoda is ő valójában, ettől pedig némiképpen megkarcolódik nyugalma pajzsa, mígnem a kis résen elkezd szivárogni kellemetlenebbik énje. Pedig annyira igyekszik jó benyomást kelteni. Ma is, ahogyan végighallgatta a blablát, ahogy mosolygott, bólogatott a szavakra. Komolyan... megérdemelne egy Oscar-t. Erre jön ez a... ez a Nate Hogyishívják, megállapítja, hogy valami gondja van, halálosan nyugodt, sőt halálosan unott, ezt a lány értésére is adja, mindennek fejében pedig hihetetlenül melegvérű a csávó, ami újabb rossz pont jégkirálynőnk szemében.*
~ Ekkora kitolást. ~ *mérgelődik magában, ezt az enyhe dühöt pedig táplálja a másik flegmagása. Ez nem ér! Határozottan nem ér, hiszen ha itt valaki is flegma lehet, unott, sértett, akármilyen, az csak is Audrey. Meg sem fordul kicsiny fejében, hogy a világ milyen hatalmas, mennyire sokan élnek benne, és hogy nem mindenki forog az ő elképzelt univerzuma körül.*
- Tudod mit, kedves... Nate? Azt hiszem veled tartok. Persze, nem fogok lábatlankodni, csak olykor körbe legyeskedlek és félmondatokat csacsogok a füledbe, oké? Búghatom is, ha attól az unott tesztoszteronod berobban, de tényleg nem szívesen lennék terhedre. *kezeit a háta mögött összekulcsolva indul meg a fiú mögött, és halad is kényelmes tempóban egészen addig, míg Nate meg nem torpan és vissza nem fordul felé, na vajon miért is? Hát persze, hogy azokat a fene jó macsóföldi dolgait meg ne villogtassa, ergo előad a lánynak egy burkolt letolást vagy kioktatást vagy tanácsot, ki hogyan nevezi, kérem tisztelettel. Audrey elmosolyodik, amolyan negédes módon, ami a nők kit-érdekel-mit-karattyol-a-másik kiváltsága és közelebb lép a fiúhoz.*
- Apropó, Nathaniel... te megálltál és ez nekem bőven elég. *böki meg a fiú mellkasát a mutató ujjával, "kedvesen" hunyorít egy sort, aztán oldalra lép és előre mutat a kezével.* - Hajrá, főnök, mutasd az utat a kremo felé. Várnak a hullák, nem de? *teszi csípőre a kezeit és fordul morcoska felé, aki ugye jófej.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-21, 1:41 pm

* A mai napja se túl fényes, és épp ezért indul le az óceán alatti barlangrendszerbe. Mivel nincs hideg, és melege is van egy kicsit, így nem is törődik az öltözékével, ami egy rövid ujjú póló, és egy bokanadrág. Ahogy sétál lent a folyosókon zsebre dugja a kezét, és így folytatja az útját. Még nem tudja, hogy hova menjen, így megáll az út felénél, és a hátát neki dönti a falnak. *
~ Ennél unalmasabb napot. ~ * Fogalma sincs, hogy mivel üsse el az időt, de az biztos, hogy azzal senkinek sem tesz jót, hogyha itt álldogál, de most ez érdekli a legkevésbé. Unalmában lecsúszik a fal mellett, és felhúzva a lábait, néz ki a fejéből. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-21, 2:01 pm

*Megszokott ruhájában közlekedik ma is. Ruházat,szakdozott,láthatóan régen tisztíttott, de külseje ápoltságot sugároz. Lépései könnyedek, légiesek.*
- Jé nem vagyok egyedül. De fura.
*Szavai szándékosan hangosak,jólhallhatóaka visszhangnak köszönhetően. Elkerülendő a korábban többször átélt átokkal való fogadását érkezésének. Az előtte menőrőlcsaksejti,hogy lány,hátulról nem ismeri fel, bár megállapítja magában,hogy formás nemesebbik fele van.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-21, 2:07 pm

* Eddig azt hitte, hogy egyedül van, de úgy tűnik, hogy ebben csalódnia kell. Nem is igen hallja a mögötte közeledő lépteket, annyira belemerült abba, hogy unatkozik. A szavakra kapja fel a fejét, és rántja ki a zsebéből a kezét, és kap a szívéhez, amit egy kisebb ugrás előz meg. Lehunyja a szemeit, és a szaporábban vett levegőt, akarja visszaállítani a szokásos tempóba. *
~ Itt mindenkinek az a hecc, hogy halálra ijesszen engem? ~ * Kérdezi magától, de nem vár választ, de akkor is, ennél már csak finomabb felhívási trükköket tud. Viszont ismerős a hang, ami az előbb megrémisztette, így mikor megfordul, addigra a keze ismét a nadrág zsebben, és az arcára egy erőltetett mosoly jelenik meg. *
- Szia Sver. * Köszön oda, majd közelebb lép hozzá, még mindig benne van abban, hogy betörjenek a könyvtárba, de úgy látszik, hogy nem igazán keresték fel egymást, amióta ezt megbeszélték. Amint közel ment, bizalmasan közelebb hajol hozzá. *
- Na, találtál ki valamilyen tervet a betörésre, vagy másra? * Kérdezi, és mintha szupertitkos információt várna a másiktól, körbe tekint, hogy van-e rajtuk kívül itt valaki. Mivel nincs, ezért visszapillant a másik szemeibe, és várja a választ. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-21, 2:27 pm

*A fiú meglepődik, mikor megugrik a lány. Nem számíott rá,hogy megijed. Rögtön kezébe is kapja a pálcáját,meghelőzendő,hogy a másik támadása esetén védtelen legyen. Aztán a lányközelebb lép hozzá és titokzatosan kérdezni kezdi.*
- Én amellett vagyok,hogy meg kell szerezni a kulcsot a könyvtárostól, és lemásolni, majd visszajuttatni hozzá. Ha gyorsan akarjuk a dolgotcsinálni. Ha lassan akkorössze kéne vele spanolni. Én az előbbit támogatom.
*Ő nem nézkörbe. Kezében pálcája,ha kellakkor majd jólelkábítja a kiváncsiskodót,amennyiben nem hajlandó csatlakozni. És majd jókis emlékezetkiesést fog neki okozni.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-21, 2:36 pm

* A kezdés nem igazán megy, mivel igen csak megijed, de hamar visszarázódik, és ahogy megfordul látja Sverkír-nél a pálcát, amire egy zavart halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem tudta, hogy ilyen reakciót vált ki belőle, de végül is hamar rátér a tárgyra, amit mindketten véghez akarnak vinni. *
- Az elsőt még a könyvtárban meg is tudnánk csinálni. Rámondunk egy geminio-t, aztán ennyi. De elvenni még mindig könnyebb, mint visszarakni. * Húzza el a száját, mert az rendben van, hogy elveszi, de, hogy rakják vissza? Ez egy nagy kérdés, és hiába tudná feltartani a könyvtárost, egy idő után feltűnne neki, hogy valami nincs meg. Meg a könyvtáros nem a fiatalságáról híres, akit egy kis bájjal le lehet venni a lábáról. *
- De akkor is kéne egy terv, nem? Vagy csak úgy oda akarsz menni, és utcuneki? * Kérdőn vonja fel a szemöldökét, és kíváncsi arra, hogy mit tud erre felhozni Sverkír. Neki egyelőre nincs ehhez ötlete, bár talán egy mégis van. *
- Mondjuk lehetne azt csinálni, hogy kiveszünk egy könyvet, és tovább húzzuk, mint ameddig nálunk marad. És akkor a késést próbálnánk neki elmagyarázni, ezerszer bocsánatot kérni, és ráragadni. Akkor talán nem figyelne apróságokra. Vagy csak kérdezgetnénk a könyvekről, hátha valami megfogja, és addig eltudnánk csórni a kulcsot. * Mond egy ötletet, bár már a magyarázásába beleakadt, de ez is egy más téma. Mindenesetre kíváncsi, hogy a fiúnak melyik verzió tetszik, vagy van-e sajátja, amit meg is oszt. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-08-21, 2:46 pm

*Sver elgondolkodik a hallottakon. Hosszas tünődés utánválszol.Állát a kezével támasztja meg,amit a hasa előtt keresztben vezetett másik kezére támaszt.*
- Az ötleted jó. A magyarázkodást vagy a kérdezősködéstválasztod? Én elcsenem a kulcsot szívesen. De te beszélsz. Nekem nem kenyerem a szavak.
*És ez teljes mértékben igaz is. Nem érzi magáta szavak emberének,azonban soha nem szerette a jófiúskodástsem. A tolvajlást nem megélhetési szinten, de viszont érdekesnek találta és érdemesnekmegtanulásra.*