Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 11:40 pm

*A szavaira már nem mond semmit, sejti, hogy ebből harc lesz, és nem fogja tudni megállítani. A lány egy kis elterelés után nemsokára meg is ragadja a fiú nyakát, aki fájdalmasan üvölt fel, hiszen nem egy jó pont éppen az ahova nyúlt a másik. Lilith viszont érezhetően élvezi amit csinál.*
-Várd csak meg míg kiszabadulok utána neked fog fájni de nagyon..*nyögi vissza kissé erőtlenül, még mindig fájdalommal tellt hangon, majd mivel nem tud mást tenni, kezével a mell irányába halad, hiszen tudja, hogy az ha nem is olyan veszélyes mint a nyak, de lehet hogy sokkal fájdalmasabb pont. Úgy tűnik célba is ér.*
-Ne aggódj, nem élvezkedni akarok...*vág vissza fájdalmas hangon, hiszen még mindig tartják a nyakát, majd jobban rányomva a kezét, úgy tűnik elégeti a ruhát is s most már a bőr következik, ami valószínűleg nem túl kellemes Lilith számára, a fájdalomtól torzult arca elmosolyodik amikor hallja az üvöltést, hiszen ez annak a jele, hogy célt ért el.*
-Na mi van csak nem élvezed?*kérdezi miközben már egyre elviselhetetlenebbül fáj az ő nyaka is, de nem tud mit tenni, a lány még tartja, bár azért próbálja leszedni magáról, azt a kezet. Végül a lány elereszti a nyakát, s most ő megy át védekezésbe, a fiú másik kezével próbál taszítani egyet a vállán, s úgy ereszti el a másik mellét, de már érzi is a pofont az arcán ami bizony forró, s nyomot is hagyott rajta, valamit a fiú kissé megszédülve lép hátra pár lépést.*
-Áh...ez nem is volt rossz hallod e....... Amúgy meg háborúban nincsenek szabályok, nem fogom hagyni hogy kinyírjál .... Legalább lesz egy kis szellőzésed...*nem, mintha a mellét figyelné, pedig azért biztos látná, hogy milyen sérüléseket ejtett, de most tudja jól, hogy ha nem figyel a másikra, akár még megint megtámadhatja, és akkor nem lesz ekkora szerencséje. Kezét a fájdalomtól és vértől izzó nyakához teszi, majd le is veszi a felsőt, hiszen a garbó egy egy része ráolvad a nyakára, ami eléggé fájdalmas tud lenni, így a szárny se érdekli ha meglátja... A szavakra egy fájdalomteljes mosollyal felel.*
-Akkor már ketten vagyunk így hófehérke...*mondja, de a következő reakciója meglepő lehet, csupán csak lendít egyet a lábán, s egy ugrással már a másik felé is indul, s ha minden igaz most már mindkét kezével fog rá, a lány egyik karjára, majd egy pördüléssel nincs más célja, minthogy hozzá vágja a falhoz, bár amennyire ő is elgyengült, tudja hogy ez nem lesz végzetes.*
-Fene beléd már.......Desiturus...*mondja, kifulladva miközben megtámaszkodik a falban.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-17, 11:53 pm

*Furcsa gondolatok fordulnak meg a fejében, hiszen Rose eltűnt, legalábbis már több mint egy hónapja nem is látta kedvesét, Demien pedig felkérte őt néhány óra megtartására. Most már kezdenek sűrűsödni a dolgai, egyre kevesebb magánélete van... na de, kivel osztaná meg azokat? Eddig ott volt neki Rózi, de most már nincs, így végülis... Most egyébként lent, az óceán alatt sétálgat a hosszú folyosókon, hiszen sentineli feladatait sem ártana ellátnia, így hát a fekete, rövid ujjú ingnek a mellkasi részénél ott díszeleg a szép jelvénye, mely azt mutatja, hogy Demien szolgálatában sétálgat most errefelé. Alul egyébként most egy bőrnadrág van rajta, lábain pedig kényelmes, fekete színű sportcipő. Haja kócos, mint szinte mindig és kezeit pedig zsebeibe dugva halad tovább a folyosón. Még mindig nem fázik, hiszen vérfarkas volna vagy mifene, így halad tovább hát a sötét úton, mivel idelent már néhány fáklya nem világít úgy, ahogy kellene... És hogy van-e erre valaki? Nem hinné, de most jó neki ez a magányosság, valahogy jó érzés néha egyedül lenni.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-18, 12:02 am

*Apró cipők kopognának most lefelé, ha húzott volna egyáltalán cipőt. Most lényegében hangtalanul suhan lefelé az óceán alatti kacskaringós barlangfolyosóra. 11 óra körül jár. Kitanulta a belét, hiába, nem az a szorgalmas fajta. Ellinkeskedte az idejét, már egy jó ideje, és érzi, ha nem találja meg újra a fonalat, nem sokat tölt Mysterio falai között. Zenélni sincs kedve. Új ismerősöket nem nagyon szerzett, a régiek meg el vannak foglalva. Ám ahogy leér,azonnal megérzi,hogy nincs egyedül. Körbenéz és a sötétben azonnal meglát egy csillogó szempárt. Először megfagy amúgy is hideg testében a vér, aztán rájön, hogy nem is olyan horrorisztikus szempár.*
-Nath! *Kap észbe és egyből fel is nevet. Milyen régen is tett már ilyet. De ez a srác mindig feldobja - akár szó szerint,fut előtte végig a képsor,amikor bevágta a Szivárvány tóba. Nem tudja hogy a srác igazán magányra vágyik, úgyhogy csak egy lépést tesz felé.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-18, 12:10 am

*A gondolataiba oly mélyen el volt merülve, hogy fel se tűnik neki, hogy most már nincs egyedül, csak akkor emeli fel fejét, amikor a nevét hallja. Pislog párat értetlenül, hogy ki is lehet az, de szerencsére elég jók az érzékei, így látja meg hát a kék hajú leányzót, amelyre rögtön elmosolyodik, úgy lép közelebb ő is Nanához.*
- Nicsak kislány, szia. De régen nem láttalak. *néz végig rajta szépen, hiszen nem titok, hogy nem csúnya ez a cruorises leányzó, így hát végül csak fejet csóvál a fiú, miközben ismét a szemekbe tekint.*
- Semmit se változtál. Na de nem kéne felvenned valamit? A végén még megfázol... és, hova készültél? *érdeklődik kissé aggodalmaskodva, hiszen Nana bár csendes lány, mégis valahogy furcsán jól megértették egymást régebben. Itt is többször összefutottak, emlékek sokasága kerül előtérbe, miközben a kékségeket figyeli.*
- Szívesen veled tartanék, tudod, csak azért, nehogy bajod essen. *egy csalafinta mosolyt még megenged magának, miközben ismét csak végigszántja szép szemeivel a másikat.*
- Merre jártál amúgy? Vagy csak ilyen szerencsétlen vagyok, hogy ennyi ideig elkerültelek? *kérdi ajkát húzogatva, hiszen most szüksége lenne pár barátra, Nana pedig ilyen és úgy érzi, hogy talán nem is olyan fontos az a magány, jó lesz ez a találkozás, legalábbis legjobb reményei szerint.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-18, 12:24 am

*Úgy tűnik a srác nincs teljesen ott ahol fizikailag is, bár egy ilyen apró termetű "szörnyűséget" nem mindig olyan könnyű észrevenni. Ez már hasznára vált párszor. Ahogy a srác végigméri, Nana is megállapítja, hogy ő sem változott sokkal többet.*
-Én soha *von vállat a megfázós kérdésre.*
-Hát izé...csak egy kicsit elakarok bújni ~Ryan elől mielőtt megint megver ~ *gondolja de aztán mégse ezt mondja* - a sok diák elől. *Majd kap egy megjegyzést, hogy rá mindíg vigyázni kell... amiből ugyan nagyon bénának érzi magát viszont tudja, hogy erre az erős fickóra számíthat, ha bajban van.*
-Hékás! Sokat fejlődtem. Már nem tévedek el. És nem esek el a saját lábamban... annyit. *Húzza ki magát, majd elvigyorodik ahogy felpillant, hogy még így is Nath legalább másfél fejjel magasabb mint ő. Hát más alkatokat örököltek, van ez így...*
- Csak te vagy ilyen béna. *Nyújt rá nyelvet.*
- Najó, talán nem annyira. Hazautaztam nemrég egy kis időre, meglátogattam a tesóm. Viszont azt hallottam, te sokszor elmászkáltál... *Hangja nem számon kérő, csak megállapító.*
-És amúgy te? Eleged van az emberekből? *Kérdezi megértéssel, mosollyal.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-18, 12:31 am

- Oh dehogynem, biztosan voltak pillanatok, amikor változtál. *pillant a kerek idomok felé, de mivel nem pofátlan ez a fiú, így nem jegyzi meg a dolgokat és inkább engedi tovább vinni a téma fonalát is, még mielőtt itt leragadnának.*
- Elbújni előlük? De mégis minek? És akkor engem miért szólítottál meg? Tán nem nézek ki diáknak? *kérdi vigyorogva, miközben csak kissé előre nyúl, így érve el a szép, kék hajtincseket, melyeket össze is morzsol kissé.*
- Csak nem aggódsz valamiért? Megfenyegettek? Mert akkor csak egy nevet kérek. *oh igen, ő a nagy örző-védő, akire lehet mindig számítani. Hát miért ne, szóval simán vállalja a dolgokat, úgyse húznak vele általában itt ujjat az emberek, amit nagyon is jól tesznek. Egy vérfarkasnak teljesen más a testhőmérséklete és könnyebben felkapja a vízet is.*
- Áh értem, szóval kezdesz felnőni. De én tudom ám, hogy ez egy álca és nagyon is érett vagy odabennt. *mutat a szíve felé, majd amikor meghallja, hogy ő volt csak ilyen béna, kissé homlokot ráncol, de nemsokára kijavítja magát Nana, így hát elégedetten húzza ki magát, hogy nem vele van itt a probléma.*
- Szóval haza, jó neked, hogy van olyan. *hát igen, neki már meghaltak egy jó ideje... na de amikor rá kerül a szó, pislog párat.*
- Hogy én? Már jó ideje nem voltam sehol... te mégis ezt hol hallottak és kitől? Na meg mikor? *tényleg ha jól emlékszik, Charles vége óta nem volt sehol igazán és ezt talán más is sejtheti... Na de amikor ő lesz kérdőre vonva, csak vállat vonogat, miközben végignéz a hosszú folyosón.*
- Nem igazán. Tudod, sentinel vagyok, ezért körbenéztem, hogy minden rendben van-e. De ha már összefutottunk, sétálhatnánk picit. *gyengéden megfogja a lány derekát és tol is rajta egy kicsit, hogy ne egy helyben ácsorogjanak már, hanem akkor mászkáljanak is.*
- Nah és minden rendben volt otthon? Angol vagy te is ugye? Szóval, bocsi ha nem emlékszem jól. *tarkót vakar, hiszen kellemetlen ez a szituáció, de biztos akar lenni a dolgokban.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-18, 12:51 am

-Te kivétel vagy. *Közli egy vállvonással.*
-Én aggódni? Ugyan már.. *legyint kissé színészkedve.*
-És különben is megtudom magam védeni. *Még ha kicsit furán is hangzik az ő szájából a mondat. Hát azért mindig is volt egy kis pukkancs természete. De ezzel együtt szerethető. Majd amikor Nath megjegyzi, hogy nem is olyan gyerek ő, mint amilyennek látszik, az jól esik neki.*
- Kösz. ~Legalább ő még úgy gondolja, hogy van szívem...~
- Hát.. egy jó ideje. És már nem emlékszem. Asszem mikor két pletykálkodó diákot hallgattam ki, akkor beszéltek valami ilyesmiről. *Gondolkozik, szóval nincs jelentősége.*
-Jah,sentinel, vagy úgy. Sentinel... *Ízlelgeti a szót mint aki most hallja először holott csak Nath idegeit akarja kicsit húzni, minthogyha nagyon fellengzősnek tartaná ezért. De nyomban megenyhül amikor a srác a dereka köré fonja a kezét és elindítja.* ~ Jó,tőlem sétálhatunk. ~ *Aztán az otthoniakról esik szó...*
- Hát..ja. Végül is. Fogjuk rá. Talán. Nem. Igazából baromira nem. A tesóm egy pancser. Ki van száradva, mint egy sivatagi kóró és nem képes mit kezdeni a helyzettel. A házunk lepukkadtabb, mint valaha. Azt hiszem nem tudja feldolgozni, hogy kiközösítettek minket azért mert "pálcikákkal hadonászunk" - ahogy ezt ők nevezték. Mármint a család. Egyedül van mint az ujjam. De legalább örült. Az is valami. *Kicsit tőmondatos, de jelen helyzetében nem képes kifejezni jobban magát.*
-Amúgy bocs hogy a hülyeségeimmel terhellek. Kezdek kicsit aggódni. Amióta haza jöttem,sokkal többet beszélek mint korábban. Ez riasztó. Egyébként..ír.De végül is asszem Nagy-Britanniához tartozik. Őszintén szólva fogalmam sincs. Annyira kis csóró hely... *Eközben egy csomó kanyart maguk mögé utasítottak.*
-Te tudod hol van ennek a vége?

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-04-18, 1:13 am

*Ahogy meghallja a lány szavait, nem igazán tudja hirtelen hová tenni mindezt, de végül csak egy lágy mosoly lesz a válasz a szavakra.*
- Hát köszi, bár nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki mindezt tőled. *mondja továbbra is kedves hangon, majd ez után jön az aggódás, hogy esetleg megfenyegették ezt a törékeny lányt vagy bármi, de ahogy hallja, nem erről van szó. Vagy mégis és Nana titkolja a dolgokat?*
- Hát ha te mondod... nem is hittem azt, hogy bárki elbánhatna veled, nem olyan csajnak tűnsz és ez jó dolog. *mondja vidáman, majd ez után szóba kerül a távollétük is, így kérdez hát rá Nathaniel arra, hogy vajon honnan sejti azt Nana, hogy ő távol volt. Mert tényleg volt, de az már rég volt, azóta megmaradt itt, a Mysterioban, a hol szépen felügyelhet rá a drága nevelőapja. *
- Szóval a diákok rólam beszélgettek... ejj, ez nem szép dolog. *rázza meg kissé a fejét is, majd végül megmagyarázza azt is, hogy miért van itt, hiszen sentinelként ez is a dolga... Na de Nana viselkedése nem igazán tetszik ám neki, így sóhajt fel egy cseppet.*
- Na ne játszd itt nekem az értetlent. Most mi rossz van abba, hogy senti vagyok? *kérdi kissé értetlenül a lánykát, majd inkább sétálásra ösztönzi, így kezdi el gyengéden tolni, majd végül el is ereszti, még mielőtt félreértést szűlne mindez és már érdeklődni is kezd az otthoni dolgok iránt, de ahogy hallja, eléggé furcsán, sőt, össze-visszásan beszél neki Nana.*
- Öhm, szóval csak a testvéred van és hozzá mentél haza? Vele élsz? *tudakolózik picit, próbálva összerakni a mondatokat is, hogy értelmes legyen, majd folytatja.*
- Egyébként örülök, hogy most már többet beszélsz, tudod, a szótlan Nana néha zavaró volt. *ugratja picit a másikat, bár tudja ő, hogy akkor is jól megvoltak egymással. Fura is ez a kapcsolat, legalábbis Nathaniel számára, na de most nem mond többet, csak bólint párat arra, hogy ez a lány ír... inkább csak tovább halad a másik mellett, majd a kérdést hallva bólint is egyet.*
- Persze. Az uszodánál... csak nem akarsz csobbanni is egyet? Én nem hoztam fürdőruhát, de ha úszni szeretnél, nem zavar. *nekivetkőzik ő akár boxerre is, hiszen nem szégyenlős és most hogy így belegondol, lehet szívesen látná meztelenül ezt a szépséget vagy legalábbis kevesebb ruhában. Mikre nem gondol, borzasztó egy férfi lett.*

//fagy//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-05-01, 3:43 pm

//olvad//
*Arra számít, hogy azt kapja majd meg hogy "mi az hogy hallgatózol" de ehelyett Nath inkább azon akad fenn, hogy róla pletykálnak idebenn.*
- Ugyan, semmi rossz nincs benne. *von vállat végül a sentineles kérdésre, mint egy lezárva ezzel a dolgot. Aztán a család ugye, a mindig jó téma...*
- Ja. Vele. Bár ezt nem lehet igazán életnek nevezni... Van, hogy hiába vagyunk mindketten otthon, napokig nem találkozunk egymással. Azt hiszem, egy kicsit ő is megkönnyebbült, amikor eljöttem Mysterioba. De ettől függetlenül tűzön-vízen át megtennék érte bármit. *Mondja olyan "Nanás" elhatározottsággal. Aztán az is kiderül, hogy ennek az útnak a vízben vana vége... Brr.*
- Ha nem haragszol, egyenlőre elég nekem a szárazföld. *És ha okos a fiú, kihallja a hangjából, hogy jobban irtózik a víztől mint egy kölyökmacska. Ahogy sétálnak, egyszer csak rálép valamire. Valami nagyon szúrós dologra ami keményen beleivódik a talpába, mivel cipőt húzni derogál a kisasszonynak.*
-Áá, basszus! *kiál és kapja fel a tappancsát. Kicsit kiserken a vér ahogy kihúzza az apró tárgyat, valami tű szerű izé, de mégsem teljesen olyan.*
- Ez meg mi? Ezt szórják szét, hogy ne tudjak végigsétálni egy szerencsételn folyosón?! * Kapja fel a vizet, mintha az egész világ ellene dolgozna.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-05-01, 3:55 pm

*Természetes, hogy ez az egoista fiú majd ezen a részen fog fenn akadni, hiszen érdekli ám, hogy mi mindent mondanak róla, de Nana most nem oly készséges, hogy ezt elmondja neki, így jöhet a morgolódás a vérfarkaskától.*
- Azért érdekelne ám, hogy miket beszélnek rólam. Elmondhatnád igazán... *próbál tudakolózni, miközben már tovább folyik a beszélgetésük, így jön szóba a család, na meg az, hogy Nana vajon mégis kivelél együtt.*
- Napokig nem találkoztok? Ez miért van? Kerülitek egymást vagy annyi dolgotok akad? *kérdezősködik tovább és ahogy hallja, azért jóban vannak, csak akad valami a háttérben, amiért nincsenek oly sokat együtt. Meglehet, hogy Nath-nek ehhez semmi köze sincsen, de hát ő már csak ilyen kis kíváncsi szerzet. Az uszoda viszont jó ötletnek tűnik most, főleg, mivel még nem látta túl kevés ruhában ezt a szép, kék hajú teremtést, de ahogy hallja, most se fogja.*
- Hát kár, pedig pancsoltam volna veled egyet. Kihagyod, hogy lásd csodálatos testem? *mutat végig magán szórakozottan, majd ahogy tovább sétálnak, Nana hirtelen kiállt fel és kapja fel a lábát is, így néz rá a fiú, hogy most mégis mi van.*
- Látod-látod, ezért kéne felöltözni, na mutasd! *miután kihúzza a szögféleséget a lábából, a fiú leguggol, majd kezébe veszi a lányka lábát és a másikat pedig a talpához teszi, de nem ér hozzá a bőrhöz. Nemsokára a diáklány érezheti, hogy kellemes melegség tölti be a lábát és nemsokára a fájdalom is elmúlik, ugyanis begyógyul a seb. *
- Nem tudom, hogy mi az, de szerintem itt neked nem biztonságos így! *és már fel is kapja kezei közé a másikat, magyarul ölbe veszi és így indul meg vele felfelé.*
- Nah hova vigyelek? Feljebb biztonságosabb, főleg, mivel nem akarsz úszni... szóval? Valami ötlet? *és már meg is indul a lépcsők felé, hogy azon határozottan tovább lépkedhessen, miközben könnyű zsákmányát néha kissé megmozgatja, hogy ne érezze olyan biztonságban magát.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-05-01, 4:16 pm

~Hát mit tudjam én hogy miket beszélnek rólad, nem figyeltem annyira..~
- Nem terjesztik, hogy te vagy a legsötétebb úr aki a világhatalomra tör, ne aggódj. *Próbálja finoman hárítani a kérdést.*
-Hát... ~a bátyám az egyetemen van,tanul,füvezik,lövi magát.Én addig otthon csinálok valamit,aztán kimegyek az utcára,énekelek,füvezek,lövöm magam.Ezt más.más időpontokban,ezért nem találkozunk.~ *Ezt azért mégse akarja mondani, mert még magának sem vallja be,de számít neki hogy Nath mit gondol róla,és nem biztos,hogy örülne neki,hogy a vére is olyan kék,mint a haja.*
-Tudod ő már egyetemista.Más életmódot folytat. Ezért. *Végül is nem is hazudott.Nagyot.
-Hát drágám,majd legközelebb. *Csap a vállára, mikor ama lehetőségről marad le hogy megcsodálhassa eme jóképű srác kockáit. De lehet, hogy rossz döntés volt,mert meg is szúrja valami talpát.* ~Látod-látod,ezért kéne felöltözni! Látod-látod,nem kéne beszólogatni!~ *Vágna vissza,de meggondolja magát, amikor a srác meggyógyítja a lábacskáját,és még karjaiba is kapja. *
-Kösz.Ömm...mondjuk menjünk a könyvtárba. *azért némi jóérzés még szorult belé. Ám ahogy megkapaszkodik a srácba,érzi,hogy valami nincs rendben.Az se normális,ha valakinek olyan hideg a bőre,mint a jég,de Nath nemhogy nem hideg, hanem épp' csak nem égeti. *
-Neked...nincs meleged? *kérdi óvatosan, ám mikor kezét a nyaka köré fonja, érzi, hogy pulzusa nem orbitálisan magas, vagyis ez az állandó hőmérséklete.* ~Látod,butalány,ha néha figyelnél,most megmondhatnád,mivel állsz szemben!~ -így viszont csak görcsösen kapaszkodik,főleg amikor ez a srác azzal szórakozik, mintha elengedné...*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 8:10 pm

*Na igen, azt hiszem, hogy most jött el az a pillanat, amikor elmondhatom, hogy sikeresen eltévedtem. Sétáltam én mindenfelé már a mai napon, de valahogy ezek a sötét folyosók annyira egyformák, hogy szinte képtelen vagyok megtalálni a rendes utat és még a fáklyák is folyamatosan kialszanak... Na de mindegy, én kitartó vagyok és csak találok valahol majd egy ajtót vagy egy lépcsőt, ami visszajuttat engem a kiinduló ponthoz. A ruházatom egyébként egy szexi cipőből áll, miniszoknyából és egy dögös felsőből //ld. teljes kép// és most még kívételesen a kardom sincs nálam, hanem az helyett csak egy kis öv a derekamon, amelyben pár tőr található. Ha nincs kard, van tőr, nálam ez már csak így működik. Arcomon kellemes, fekete tónusú smink található, hosszú, barna tincseim pedig szépen ki vannak bontva, tehát egyenesen omlnaka végig a hátamon.*
~ Nah, akkor most merre? ~ *kérdezem magamtól, miközben már kissé bizonytalanabbul lépkedek tovább. Na igen, nem vagyok félős, de már oly régóta bolyongok itt, hogy kezd bezártságérzetem lenni és igen szívesen néznék ki a levegőre, de hát nah, ez nem annyira egyszerű.*
- És persze, pont most nincs errefelé senki... *morgolódok most már hangosan, dühösen igazgatva barna hajszálaimat, ahogy most már lépteim kopogása egyre hangosabb.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 8:21 pm

* Egy ideje már caplatok a kacskaringós folyosókon, nesztelenül követve egy szépséget, aki nagyon úgy tűnik, elég céltalanul bolyong idelent. Először, mikor megláttam, nem akartam rátörni, vagy letámadni, de most már, hogy jó néhány, hosszú perce haladok utána észrevétlenül, s láthatóan eltévedt, egy gonosz kis tervet eszelek ki. Helyes képemen egy genyó mosoly fut keresztül, s hangját hallva, jelenlegi rejtekemből, egy sötétebb sarokból lépek elő, mint valami szellem: néma csöndben, lábujjhegyen lopakodom a kicsike mögé, egy óvatos levegővétel után pedig szép hajába fújom mindazt ami tüdőmben van. *
- Még a végén magamra veszem, hogy nincs itt senki. Ha nem így kezdted volna a feltételezést, még segítettem is volna kijutnod innen, de így, háát, sajnálom, elfelejtettem, merre is kell menni, nem tudom a kiutat. * sóhajtok egy mélyebbet, szétnézve a nyirkos, sötét folyosón, s hangom is halálosan komoly, kissé kétségbeesett. Nem vagyok én gonosz, és nem is élvezem, ha megijed, már ha egyáltalán megijedt, de azért vicces a helyzet, meg kell hagyni, s ez mind csak színjáték ugyebár. *
- Csak nem félsz? * kérdezek tőle még egyet, utoljára, el sem távolodva tőle, hagy nézhessen meg magának jó közelről, s persze így én is megnézhetem magamnak szép pofiját. Külsőmet tekintve hajam kiengedve, felül egy fekete póló, alul egy koszos, néhol szakadt farmer, lábaimon pedig ócska, több éves, teljesen elkoptatott tornacipő. Kezem már zsebemben kutat cigi és gyújtó után, de azt egyelőre még nem veszem elő, túl levegőtlen idelent, én fulladhatnék meg először. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 8:28 pm

*A fene ebbe az egészbe, ez egyszerűen hihetetlen... így soha nem fogok kijutni innen. Már a fejemben az is megfordul, hogy inkább leülök ide és majd várom, hogy valaki megtaláljon, de ekkor érzem meg a hajamba a fújást és elég gyorsan fordulok meg, aprót szökkenve is, miközben a tőröm is oly gyorsan húzom ám ki a tokjából és Axel már azt érezheti, hogy a torkához van szegezve egy tőr, pontosan úgy, hogy egy pillanat alatt el tudnám azt nyisszantani.*
- Mit keresel itt? És mit ijesztgetsz? *támadom le rögtön dühösen, hiszen nem szép dolog ám ilyesmit eljátszani egy eltévedt új diákkal. Na de ahogy hallgatom szavait, úgy vonom össze egyre inkább a szemöldökömet, miközben őt figyelgetem. Helyes arc? Mit se számít most, amikor ilyen idegesítő és láthatóan direkt akarja, hogy felmenjen bennem a pumpa, mivel nemhogy nem segít, de ezt még szépen ki is emeli.*
- A fene akarja, hogy segíts, megoldom én magamtól is. *nézek rá ridegen, miközben a tőrt azért elteszem, ne ér annyit, hogy ha meghalna, engem vonjanak miatta felelősségre, bár mire itt megtalálnák... és talán soha, senki se jönne rá, hogy én tettme. Na de a további szavaira csak halkan felnevetek, miközben beletúrok dús tincseimbe, így igazgatva őket hátra.*
- Csak szeretnéd.... *végig is pillantok rajta, igen csak koszos, furcsa öltözetén, mi minden, csak nem ápolt - legalábbis látszatra -, tehát valamiféle suhanc lehet.*
- Hagyj engem békén! *fordítok neki ezzel hátat, így indulva hát meg a hosszú folyosón tovább, most már oly magabiztos léptekkel, mintha tudnám, hogy merre kéne mennem. Na igen, most dühös vagyok, de csak azért, mert utálok ilyen helyzetbe kerülni, rászorulni másra és már csak azért se adom meg neki ezt az örömöt, hogy kiélvezhesse a segítésemet.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 8:41 pm

* Gonosz kis trükkömmel olyan jó hatást érek el, hogy pillanatok múlva nem ez az ártatlan báránykának hitt leányzó ölti magára az áldozat szerepét, hanem bizony én magam. A tőr láttán automatikusan emelem magam elé kezeimet védekezően, s még hátra is hőkölök picit, meglepetten pislogva hol a tőrre, hol a lány pofijára. *
- Hé-hé, jól van na. Csak vicceltem, azért ennyire ne legyél dühös, cicus. Nem kell stresszelni, nem foglak megerőszakolni, csak poén volt. * szólok védekezésképp, s így belegondolva, hogy a francba nem láttam azokat a tőrüket? Pedig tényleg régóta követem, de úgy tűnik, ezt még gyakorolnom kell, vagy egész egyszerűen felhagyni az efféle marhaságaimmal, és rájönni, hogy nem mindenki vevő az ilyesmikre. *
- Jó, old meg magad, azt meg tedd.. szuper. Köszönöm, így máris jobb. * feltételezem, nem bántott volna, na meg fizikálisan erősebb is lehetek nála, bár az utóbbi időben picit elhanyagoltam magam, de fürgeségem még lehet, hogy a régi, így csak egy pillanatra rezeltem be, amiről nem fontos tudomást szerezzen. Nem fél, hát persze, hogy nem. Végül is nem védtelen, és eléggé harcias egy teremtés, azért mégsem tennék arra, hogy meccset nyerne bárki ellen. *
- Oké, békén hagylak, de csak hogy tudd, khm.. innen kifelé pont az ellenkező irányba kellene menned, és félhetnél is egy picit, mivel észre sem vetted, hogy eddig követtelek. Nem ártana körültekintőbbnek lenned. Na de ha te arra, akkor én erre, örültem a találkozásnak. * kiáltom távolodó alakja után, s vállamat vonogatva fordulok a helyes irányba, most már végül mégis rágyújtva egy cigire: ha felérek az aulába, úgyis kimegyek innen a szabadba. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 8:48 pm

*Nem csípem, hogyha ijesztgetni próbálnak, így nemsokára érezheti is az éles tőrt a nyakánál a srác, kit láthatóan most nekem sikerült meglepnem és ez a két felemelt pracli is arra utal, hogy azért picit mintha tartana tőlem. Elmosolyodom hát a jelenet láttán, majd hallgatom is a szavait, de kissé azért muszáj felvonnom a szemöldökömet.*
- Ne hívj cicának és nem volt vicces... *jegyzem még meg, majd amikor a megerőszakolásra utal, csak halkan felnevetek.* - Hát, már ne haragudj, de belőled ki se nézném. *csóválom meg a fejemet is, majd nemsokára azért leeresztem tőrt tartó kezem és vissza is teszem a fegyveremet a helyére, tehát a tartójába. Nem óhajtom kinyírni, bármennyire nem szimpatikus jelen pillanatban és nemsokára szépen ott is hagyom, megindulva az egyik irányba, de amikor még utánam szól, megállok és felé fordulok, kíváncsian fürkészve az arcát.*
- Követtél? De mégis minek követtél? *bukik ki belőlem a kérdés és a fene se ért engem, de hiszek neki, hogy rossz felé tartok, így indulok hát utána, mivel már órák óta itt bolyongok, jó lenne kijutni innen.*
- Szóval, mire volt jó ez a követés? Már elég régóta itt vagyok ahhoz, hogy kihaljon belőlem a humorérzék és hogy ideges legyek. *jegyzem még meg, hiszen nem szeretem azt, amikor nem találok ki valahonnan, de ahogy rágyújtanak, úgy kapom ki a szájából a cigit, majd töröm ketté és dobom le az útra.*
- Ne bagózz, mert egészségtelen és itt amúgy is alig van levegő. *mondom nagy bölcsen, feltekintve a szemeibe is, miközben azért tovább lépkedek ha minden igaz arra, amerre ő megy.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 9:01 pm

* Mosolyából ítélve nagyjából tudom, mi játszódhat le fejében, de nem baj, higgye csak, hogy tartok tőle, ha neki ettől jobb lesz, egészségére. Stílusa viszont kissé kioktató, s nagyon is harcias, remeeek, ezt azért már szeretem, tehát nem adja könnyen magát, piros pont. *
- Szuper, ezt bóknak veszem, amúgy sem vagy egy erőszakos fajta, inkább várok a megfelelő pillanatra. * vigyorgok egy óriásit, hiába, idétlenségem levetkőzhetetlen tulajdonság, pedig most még komoly veszélyben is lehetnék, tekintve, hogy a pálcám elhagyása végett vagyok itt, de jobb nekem, amíg nem jön rá, hogy csak két kézzel tudnék védekezni ellene. Ám amikor múlik a veszély távozása miatt, mégis rendes leszek, mint általában, s közlöm vele, rossz irányba halad, s meglehetősen figyelmetlen a kicsike. *
- Hm, azt nem tudom, de jó bulinak tűnt. * vonom meg vállam, s remélhetőleg elég őszintén hangzanak szavaim ahhoz, hogy be is vegye, amit mondok neki. További szavait hallva viszont fejem rázom, mire hajam is táncikálásba kezd, én pedig csak haladok tovább, nem óhajtok megállni egy helyben. *
- Nagyjából tíz perce jöhetek utánad, a kettővel ez utáni forduló óta. Gondoltam majd segítek, de nem hittem, hogy ilyen parás vagy, bocs. * vetem hátra sunyi mosollyal, hiszen tudom, hogy most már akármit mondok vagy teszek, követni fog, csak juttassam ki innen. Más már rég kihasználta volna a helyzetet, még szerencséje, hogy az első benyomás és a külsőm ellenére normális vagyok, a cigizést leszámítva. Ám amit most tesz, az talán jobban meglep, mint az előbbi tőr rántás, én pedig hirtelen cselekszem: mivel szűk a folyosó, derekát kapom el, s nyomom a falnak, kezeim csuklóira fonódnak, így a tőrt semmiképp nem tudja még egyszer használni, hiszen gyakorlatilag a falnak van szegezve. *
- Ha még egyszer ilyet teszel, a tőreidet fogom ugyanígy ketté törni, és védtelenül itt hagylak, utána meg sírhatsz, hogy valaki erre jöjjön és kivigyen innen. Szóval ha ki akarsz jutni, és kell a segítségem, elviseled a cigit, oké? * kérdem picit dühösen, mert azért ez nagyon csúnya dolog volt, de nem fogom sokáig, el is eresztem, csináljon csak, amit akar. *
- Erre gyere. A következő fordulónál menj balra, onnan egyenesen, majd jobbra és ott a lépcső. Hajrá, nem zavarom tovább a köreidet, kiskakas. * lassítok le, s gyújtok rá nyugodtan egy újabb szálra, végül hátam a falnak vetve figyelem, most milyen jelenetet fog rendezni a drágaság. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 9:12 pm

*Csak cöccögök egyet, hiszen méghogy a megfelelő pillanatra? Ahj de nagyon félek tőle... Hihetetlen, hogy milyen nagyképű emberek vannak a világon, na de szerencséje van, életben hagyom és nem nyisszantom el a csinos kis nyakicáját. Ennyire nem vagyok vérengzős, gyilkos fajta, tehát el is lépek tőle, mert minek legyek oly közel hozzá? Okom nincs rá, tehát a tőr a helyére kerül, én pedig csak dühösen fordulok el és sétálok tovább azon az úton, amerre tartottam, de a szavai hallatán rájövök, hogy nem sokat érnék vele, tehát inkább próbálom lenyugtatni magam és még el is mondom, hogy ne várjon most sok türelmet tőlem, hiszen már jó ideje itt vagyok, de nagyon úgy jön le a szavaiból, hogy nem érdekli.*
- Bulinak? Jobban is bulizhatnál, ahogy mások... van egy klubb Mystralban, inkább ajánlom azt, minthogy utánnam koslass, mint valami kiskutya. *mondom még neki oda, hiszen eléggé aláásta már magát nálam és nem szimpatikus, de kivezethet innen. Tehát csak megyek tovább, egészen addig, amíg meg nem hallom a parás szót, így merednek ki szemeim, majd válnak dühösebbé, mint egy kicsinyke sárkánynak.*
- Nem vagyok parás, egyszerűen levegőre vágyom. *vetem még oda neki és amikor a cigit is előkapja, egyértelműen kapom ki a szájából, hogy kettétörve a földre dobjam. Nagy szerencsémre ez sikerül is, de ahogy hirtelen elkapja a derekam, majd a falnak tol, kezeimet lefogva, igen csak meglepetten nézek rá, aprót nyögve a falnak való ütközéstől és csak pislogok párat, miközben a szavait hallgatom, de kezeimmel próbálok kiszabadulni, feszítek meg minden, de hát pasiból van, erősebb nálam.*
- Eressz már el, mégis mit képzelsz! *teszem fel a nagy kérdést, majd amikor meghallom a szavait, hirtelen mozdul a lábam, mivel az még szabad és elég közel is van hozzám, így térdemmel középső tájék felé célzok, elég erősen, így talán elereszt és még egy pofont is kap hozzá, jó csípőset, már ha betalál.*
- Velem ne szórakozz! *mondom neki elég hangosan, hogy tuti eljusson a tudatáig, majd el is lépek a közeléből.*
- Nem oké! Nem viselem el és nem fogok sírni, akármennyir is reménykedsz benne. De ha még egyszer le mersz fogni, esküszöm, hogy nem állok jót magamért és még rosszabbul fogsz járni! *vetem oda neki nem kicsit mérgesen, mivel nem szeretem, hogyha egy pasi a testi fölényét használja ki, én pedig nem vagyok egy játékszer, szóval jobb, hogyha nem ismétli meg ezt ismételnte. Így lépek el tőle, még mindig igen csak dühösen és ha mondja az utat ezek után, ha nem, én indulok tovább, próbálva kijutni innen, de testem szinte remeg az idegességtől. *
- Még egy ilyen bunkót! *mondom hangosan, had hallja csak, amúgy se izgat, hogy mit hall és mit nem, a szemébe mondom én, azon ne múljon.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 9:25 pm

- Igen, voltam már ott, de nem az én helyem. Akkor inkább a suli, vagy a motor, azzal csajozni is jobban lehet, mint hogy nagy vonaglást nyomjak valami idétlen zenére. * gondolkozom hangosan, mindezt inkább magamnak célozva, mint neki, még fejem is vakargatva kicsit, tekintetem pedig jelen pillanatban a padlóra szegezem, majd szépen el is indulok, de talán ezt a pár szót nem kellett volna utána hajítanom, még a végén megsajnálom. *
- Jól van már, segítek kijutni, csak nyugodj meg. * kezd az én agyvizem is felmenni, elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ilyen hisztérikát valaki el tudjon viselni, de úgy tűnik ez a bezártság tényleg az agyára ment: még a cigit is kikapja számból, mire elpattan valami az agyamban, s szépen a falnak állítom, kioktatva egy kicsit bizonyos dolgokról. Höh, és még nem nem ismerem az illemet. *
- Hogy mit képzelek? Ugyanezt kérdezhetném tőled én is. * válaszolok ingerülten, de egy lépéssel előtte járok, ahogy az ő lába mozdul, az enyém is, legalábbis az egyik, így még időben sikerül azzal megállítanom térdét, mely csúnya csapást mért volna férfiasságomra, gondolva ezt abból, hogy bizony lábszáramat is igen erős ütés érte általa, viszont így a pofon sem érhet célt, hiszen kezei még mindig ott vannak a falnál, s csak lassan engedem el őket. *
- Na nyugodj már meg, elengedlek, megmondtam, arra tudsz kifelé menni, ha annyira akarsz, akkor húzzál el és nem rontjuk egymás levegőjét. * morranok rá, s távolodom el tőle most már. Nem is érdekel, mit mond, én az ellenkező irányba indulok, de mikor lebunkóz, azért még futja néhány szóra. *
- Ha én bunkó, akkor magad minek hiszed? Pff, szánalmas. * engem sem izgat különösebben a dolog, de vele ellentétben én tudom a kiutat, így most már inkább csak arra törekszem, minél messzebb kerüljek tőle én is, és hogy mihamarabb megtaláljam pálcám. Nesze nekem, ha most meglenne, legalább elnémíthattam volna ezt a bosszantó tyúkot. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 9:39 pm

*Csak meglepetten pislogok ismét a szavaira, majd ez után nevetek fel hangosan.*
- Csajozni? Hát ez kész, tehát egy nőcsábásszal akadtam össze, remek. *már tudom, hogy miért nem szimpi a srác, sose csíptem az ilyen jellegű embereket és jobbnak látom inkább elkerülni őket, mert azt hiszik, hogy övék a világ, hogy őt mindent megtehetnek és mindenkit megkaphatnak, én már csak azért is ellenállok az összesnek, de szerencsére ez a szöszi fiú nem engem nézett ki prédájának vagy ha mégis, szerintem mostanra már letett róla.*
- Megnyugszom én... *motyogom azért és bár úgy tudom, hogy nem félek semmitől, kezdem úgy érezni, hogy a bezártság mégis rossz hatással van rám. Talán nem bírom a szűk helyeket? Még sose tűnt fel, bár túl sűrűn se voltam még ilyen szituációban és ahogy érzékelem, másabb is vagyok, mint általában. Így amikor a cigit kikapom a szájából, majd a falhoz tol, még kisebb helyre kerülök, egyértelműen támadok, bármit tenni akarok, csak kijutni már erről az átkozott helyről. *
- Mondtam, hogy ki akarok menni innen, ennyire nehezen jut el az agyadig? *kérdezek rá és most már a lábam is bevetném, de csak a lábszárát sikerül megütnöm, így kaparom meg körmeimmel is a falat, egyszerűen borzasztó most ez az egész.*
- Eressz már el... kérlek. *teszem még hozzá, ajkamba harapva, mivel már teljesen ki vagyok akadva az idelent eltöltött időtől, ezt pedig nem tudom plussz pozitívumként elviselni. Jó társaság is lehet a fiú, de most az agyam teljesen kattant, így végül amikor elereszt, hirtelen lépek el tőle, még mielőtt ismét a falnak szorít. A szavaira viszont meg is fordulok, de még én is motyogok pár szót, viszont meghallom ám az övéit is és lassan megállok.*
~ Én bunkó? ~ *soha nem voltam az, akkor meg... most mégis mi van velem? Megdermedtem pár másodpercre, majd végül visszafordulok felé és megrázom a fejemet is, mintha kezdenék észhez térni és így sietek inkább utánam, de nem lopakodva, hiszen magassarkú van rajtam.*
- Oké, rendben, lehet, hogy igazad van, ne haragudj. *próbálok meg mellé érni és jó szokásomhoz híven kapom el alkarját, hogy megállásra ösztökéljem.*
- Csak azt hiszem, hogy nem bírom ezt a folyosót, ki akarok már menni, egyre jobban fusztrál idebent és mintha levegőt se kapnék normálisan. *eresztem el és teszem kezem a tüdőm környékére, talán sejtheti már, hogy mi volt eddig a bajom, hogy mi lehet mindez hátterében, mert szemeim most nem dühösek, cseppet inkább félénkek és kétségbeesettek ez az egész helyzet miatt.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 9:51 pm

~ Csak kár, hogy rossz helyen és rossz időben. ~ * gondolom így magamban, de persze biccentek egyet, amúgy meg hisz, amit szeretne, de ez a mindenre bepöccenek stílus annyira nem tetszik, s bár az oka egyre tisztul, még sem érdekel most igazán. A falnál mintha egy picit tényleg megnyugodni látszana, ám ekkor akarja végrehajtani gaz támadását, mit végül csak hárítok, s ahogy kívánja a kisasszony, szépen, nyugodtan el is engedem őt, menjen, amerre szeretne, legalább én is mehetek a saját dolgomra. Kedvessége határtalan, így tehát az enyém is az: amit kapok, azt adom alapon dünnyögök orrom alatt, elindulva teljesen más irányba tőle, de pár másodperc múlva tűsarkai kopogása felém tart, s vékony ujjai is karomra tekerednek, ahogyan szavaival is segítséget kér tőlem. Lassan megállok, s gyanakvóan fordulok vele szembe, karom azért kihúzva kezei közül, így a biztos, bár nem mintha olyan nagy kárt tudna bennem tenni, kissé megbomolva. *
- De akkor maradj nyugton, most már tényleg. * veszem ki közben az újabb cigit számból, s együttműködésem jeleként a földre hajítva azt lépek rá a csikkre veszek egy mély levegőt, s nézek körül a folyosón, végül az egyik irányba bökve fejemmel. *
- Arra megyünk, nyomás. És egy szót sem akarok hallani, amíg ki nem érünk, csak próbáld nyugodtan, egyenletesen venni a levegőt. * hangom még kicsit azért durcás és morgós is, de láthatja rajtam, hogy nem akarom csőbe húzni, kicsit sem. Néhány percnyi egyenesen haladás után pár forduló következik, majd a már említett lépcsőket, s némi friss fuvallatot is érezhet a lányka, mely a szép aula felől jön. *
- Tessék, itt az aula, innen már elboldogulsz. * vetem oda nyugodtan, de még mindig fura stílusban, majd csak biccentek egyet, nem várva egy köszönömöt sem, s az óriási bejárat felé veszem az irányt, hiszen a motor kint vár, nekem pedig nincs másra szükségem, mint egy jó kis száguldozásra. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 9:57 pm

*Amikor végül kétfelé indulunk, még morgunk pár szót egymásnak, de hamar észbe kapok, így lépek hát oda hozzá és fogom meg kezét is, hogy álljon meg, de ahogy kihúzza, csak letekintek rá, majd teszek egy apró megjegyzést is.*
- Nem vagyok leprás ne félj... *hát nah, azért ez most fura volt, nem tapiztam én se semmi, nem tudom, hogy mit kell most így viselkedni, na de végül elmondom neki a dolgokat, amit érzek most és ahogy nézem, hogy eldobja a cigarettáját, úgy könnyebbülök meg, hogy nem kell annak a szagát szívnom... *
- Jól van... *motyogom halkan, hiszen ezek szerint egy picit se vagyok szimpatikus és még meg se szólaljak. De most úgy teszek, ahogy azt a nagyságos úr szeretné és hamarosan már meg is érzem a levegőt. Hirtelen virul ki kissé az időközben sápadttá vált arcom, majd amikor az aulába is kilépünk, picit megmozgatom végtagjaimat.*
- Öhm... rendben, kössz... *nézek utána, de ő már a kijárat felé is indul és bár én is levegőre vágynék, csak nem megyek utána. Hogy nézne már az ki? Így is elege van belőlem és nekem se vált túl szimpatikussá ez a falhoz nyomós dolga, így inkább csak egy ideig még ácsorgok, hogy merre is menjek, majd felfelé indulok, hogy akkor megkeressem azt a bizonyos fellegtornyot, amit még Krishana említett, hátha rálelhetek és ott is levegőhöz juthatok, na meg kellemes kilátásban.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-24, 10:09 pm

- Gondolom, de ezt ne most beszéljük meg. * válaszolok neki, hisz nem azért húzódtam el tőle, csupán csak érzem rajta a pánikot, és azt is tudom, hogy ha szorongat egy fokkal sem lesz jobb neki. Így hát próbálok nyugtatásként pár szót szólni, melyeket úgy néz ki, megfogadni látszik, bár azért érezhető rajta, hogy makacskodna, ha nem érezné az igazam. *
- Csak jót akarok, nem kioktatás. Tényleg vegyél nagy levegőket, és egyenletesen, különben összeesel itt nekem. * indoklom meg előbbi utasításaimat, hisz a beszéd sem segítene helyzetén. Felfelé haladva, néha oldalra pillantok, s ténylegesen látom rajta, hogy kezd jobban lenni, vagy legalábbis megkönnyebbülni, tehát vagy a bezártságtól, vagy a sötéttől félhet, de a legrosszabb, ha ez a kettő együtt jár. Kisfiús, bánatos durcázással közlöm vele a jó hírt, illetve csak remélni tudom, hogy azért idefent már eligazodik, vagy legalábbis a tornyát megtalálja. A köszönömöt hallva lépteim lelassulnak, s ahogy hallom, távolodik, felfelé indul a lépcsőn. Kezeimmel arcom dörzsölöm kicsit, majd egy sóhajjal fordulok meg, barna, immár nyugodt tekintetemmel kutatok utána, távolodó, formás alakja pedig épp még látó és hallótávolságon belül van, remélhetőleg. *
- Hé, jobban vagy? Nem kéne egy kis levegő? * indulok a lépcső alja felé, majd annak aljában állok meg, tarkómon összekulcsolt kezekkel, így támasztom fejem, melyet picit hátra döntve pislogok fel rá semlegesen, mégis érdeklődve, várva a választ, már ha egyáltalán hajlandó még szóba állni velem, hisz egy lapáttal még én is rátettem a bajára. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-29, 10:41 pm

*Nem ismerem, szóval fogalmam sincs, hogy milyen lehet az ő temperamentuma, így tekintetem kérdővé válik, de nem teszem fel a kérdésemet, sejtheti, hogy mi az, tehát ha ki szeretné fejteni bővebben, meg fogja tenni, ha pedig nem, akkor majd fényt derítek rá. Most ismerkedés folyik, tehát csak sikerül rájönnöm, hogy milyen természete is van őfelségének. Na de inkább most áttérünk a vívásra, én pedig szépen ki is húzom magam, hogy nem vagoyk ám férfi, amikor viszont meghallom a szavait, hirtelen nyílnak ki szép ajkaim és egy cseppnyi pír is megjelenik az arcomon, miközben egy kis rízsszemet dobok felé.*
- Az ilyesmit nem illik megjegyezni! *ha már ő oktat ki, akkor én is és ahogy a melleimet fixírozza csak kezeimet keresztbe teszem szépen magam előtt, elzárva az utat a tekintete elől.* - Rossz vagy, legalább viselkedni tanulnál meg. *rázom meg kissé a fejemet is, bár sejtem, hogy csak cukkol és nem érdeklem, erre azért már rájöttem ennyi idő alatt, tehát inkább folytatjuk a beszélgetést és kezeim is leeresztem idő közben, csak nem fog egész este bámulni, bár... ha fehérneműben leszek, akkor még veszélyesebb lesz a dolog, de a tőr nálam, tehát gond egy szál se.*
- Áh értem, akkor próbáld jobban! *kacsintok rá, utalva a kioktatásra, majd át is térek Mr. Fenrisre, ki nem kicsit volt szimpatikus nekem az órán is, theát úgy hiszem, hogy remek házba kerülhettem.*
- Igne, jó arc és reméltem is, hogy jegyzetelni fogsz, én pedig kihasználhatlak a céljaim eléréséhez. *vigyorgok rá, hiszen így nem kell bemennem az órákra, mert ő ott lesz és mint a jó kisfiú úgy fog jegyzetelni nekem. Ez után még egy kis szójátékot megengedünk magunknak, de végül áttérünk az úszásra, mely már nagyon jó lenne és egy kis kihívást is akarok belecsempészni ebbe az egészbe. Teli hassal nem lesz mindez a legjobb, de ennyi nehezítés most belefér.*
- Szolga? Oh de kis magabiztos valaki, de áll az alku! *pattanok fel és kezemet felé is nyújtom az asztalok keresztül, hogy ezzel pecsételjük meg ezt az egészet.*
- Majd a manók viszik el! *pillantok hátra rá, miközben már az ajtónál is járok és ahogy Scott felé sandítok, már jön is utánam, mint valami okos kis pincsi kutya.*
- Akkor csak lefelé, de előre szólok, nem akarok eltévedni! *szögezem le úgy, mintha ez csak rajtunk múlna, na de végül elindulok az alagsor felé, majd ha minden igaz, akkor még lejjebb, az óceán alá, hiszen valahol arrafelé lehet az uszoda.*
- Na, szerinted merre? *kérdezem meg is állva a folyosón, de kezdem rosszul érezni magam. Nem bírom a bezárt, szűk és sötét helyeket, de még nincs nagy gond, csak jobbnak érezném, hogyha mielőbb tovább állnánk innen.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-07-29, 10:58 pm

*Úgy látom nem érti, hogy mire célzok, de mondjuk igaza is lehet, nem voltam valami érthető.*
-Mondhatnám úgy is, hogy az enyém ellentéte a tiédnek, kapis? *az idomaira vonatkozó megjegyzés után úgy látom kicsit zavarban van, kissé el is pirul, majd hozzám vág egy rizsszemet.*
-Ó, kösz, épp fogyóban van a rizs, de ha nem kéred, akár az egészet is átkatapultálhatod. *bepöckölöm a rizsszemet a számba, és várom hogy reagál a további megjegyzéseimre.*
-Sajnálom, de a keresztbe tett kezeid még mindig takarták el a teljes domborulatot. *húzom mosolyra a szám szélét.*
-Na, azt lesheted, hogy én minden órán csak azért fogok robotolni,hogy a te tanulmányi vágyaidat kielégítsem. *mondom kissé felháborodottan, de már be is fejeztem a vacsorát, a lány ki is ugrik a székéből és a kezét nyújtja felém, az alku megkötése érdekében.*
~Chh, ez a lány szeret pattogni, mint a nikkelbolha.~ *de azért kezet rázok vele, jelzem neki, hogy felőlem áll az alku.*
-Hát fogalmam sincs, hogy ez most az alkura vonatkozott-e, vagy valami manós mondás, de jobban tennénk ha elindulnánk. *majd a lány után iramodok, ő biztos tudja, merre van az uszoda.*
-Nos hát az nem rajtam fog múlni, tekintve, hogy nem vágom, merre megyünk, én csak annyit, tudok, hogy lent van az uszoda. *majd elindulunk az odavezető úton, kissé aggódva nézek körbe, amikor már az óceán alatt vagyunk, de csak nem tévedünk el. Vixi hirtelen megtorpan, és tanácstalanul kérdezi a további utat. Az arcáról most kicsit eltűnt a vidámság, de nincs mitől félnie, különben is, én is itt vagyok.*
-Jól vagy? Csak nem félsz, senorita? *kérdezem kicsit humorosan, de azért a szívem mélyén komolynak szántam.*
-Hiába ácsorgunk itt, nem lesz hirtelen egy látomásunk, hogy merre tovább. Ha a többiek oda tudtak találni, akkor mi is, főleg, hogy ketten vagyunk. Na, uzsgyi, előre, a fény felé! *mutatok a koromsötét -igaz fáklyák próbálnak fényt adni-, barlangszerű járatban előre.*