Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 4:27 pm

*Nem szeretem ezeket a folyosókat, egyszerűen utálom, mivel általában eltévedek és sötét van, hideg és minden olyan szűk... Egyszerűbb lenne az életem, hogyha nem tartanék ezektől a dolgoktól, de úgy érzem, hogy nincs mit tenni, ha el akarom érni az uszodát, akkor bizony azért tennem is kell valamit. Már párszor azért eltaláltam oda, tehát talán most se lesz gond, viszont barna szemeim mégis csak a sötét falakat figyelgetik és néhol még a fáklyák fénye is megszűnik világítani, na ná, hogy akkor, amikor én arra járok. Ciki vagy sem, de nem vagyok én ilyen félős, de ez a folyosó a frászt hozza rám... Így sétálok hát lassan, próbálva magabiztosnak mutatkozni, de ha még egyszer valaki ijesztgetni próbál pont itt, annak tuti vége. Egyébként most egy fekete miniszoknya van rajtam, lábaimon kényelmes papucs, ha már az uszodába tartok és felülre pedig egy jégkék színű, nyakba akaszthatós felsőt húztam. Szemeim csak éppen hogy ki vannak húzva feketével, barna tincseim pedig egyenesen omlanak végig a hátamon. Na de van ám nálam még valami, egy fekete táska, melyben a bikinim és egy törölköző rejtőzik, hiszen az öltöző lesz majd az első állomása a mai délutánomnak, már ha egyszer sikerül oda érnem... *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 4:40 pm

* Nem megy neki valami jól a pihenés. Hiába is próbálkozott vele, hiába volt egyedül új szobájában, és hiába kényelmes az ágya, teljesen feleslegesen fetrengett ott, és még csak ki sem csomagolt. Végül Gabriel Farell feladta.
Felpattant az ágyról, egészen úgy mint Dracula bácsi a koporsójában, és sötét tekintettel bámult körbe. Átkozott nap, átkozott apja, átkozott szituáció.... ezért nem tud aludni. Mert kavarognak a gondolatai a fejében, és egy nyamvadt perc nyugtot sem adnak neki.
Végül dühösen arrébb tolja a kis asztalra tett arany kalitkát - amely még mindig üresen áll - hogy keze beférjen mögé és kihúzza hanyagul odaejtett pálcáját. Gyors mozdulattal bedugja a varázslatos fadarabot a farzsebébe - hova máshová? Hirtelen nem talált alkalmasabb helyet - majd otthagyva érintetlen bőröndjeit, és összefetrengett ágyát, elindult, hogy körül néz. Legalább eltereli a gondolatait. Ami jócskán sikerült is amint áthaladt a klubhelyiségen s a kastély belső területeire barangolt. Zsibongó diákok, vihorászó lányok akik ujjal mutogattak rá mint valami vásári majomra... *
~ Biztos mert új vagyok... ~
*... na meg sok gonosz vigyorú fiú. Nem volt az igazi. Inkább egy csendesebb hely felé vette az irányt. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy az alagsorban, majd valami barlang szerű folyosón kötött ki. A helyzet vont némi kívánnivalót maga után, elvégre teljesen ismeretlen helyen volt, és a sötétséget nézve lehet, hogy tiltott is... de túlságosan vonzotta ez a különös hely. Így hát elindult előre a pislákoló fáklyák fényében. Érdeklődve szemlélte a falakat, s hosszú fáklyákat... bár túl sok látnivaló nem volt. S ekkor hirtelen kialudtak a fények. *
- Francba... * suttogja halkan, s továbbra is előrefelé tartva elkezd pálcája után kutatni, s ekkor hirtelen nagy igyekezetében beleütközik valamibe! Valami nagy és puha valamibe.... ami lehet, hogy mindjárt szembe átkozza! *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 4:46 pm

*Csak megyek előre és remélhetőleg nem tértem le arról a bizonyos ösvényről sem, vagy ha mégis, akkor jó pár óráig itt fogok még bolyongani, ha minden igaz, ha pedig nem... De a fáklyák ebben a pillanatban alszanak ki körülöttem, én pedig csak lassítok picit a lépteimen, nem kellene semmiféle kődarabba se belebukni vagy elesni... viszont valami más történik. Meglepetten veszem észre, hogy valaki szépen nekem jön és hála a sötétségnek, nem sokat fogok fel a dologból, csak kezeim hirtelen érintik meg mellkasát, mintegy reakcióként, majd már lépek is hátrébb picit zavart léptekkel és tekintettel.*
- Ki... ki vagy? *bukik ki belőlem rögtön a kérdés és már most bánom, hogy nem hoztam magammal a tőrjeimet vagy a kardom, de nincs mit tenni, tehát most a pálcám után nyúlok és hamarosan már azt elővéve egy halk "lumos"-t suttogok el, így jelenik meg a kis fény a pálcám hegyén, én pedig már látni is vélem gaz támadómat, kinek szemeibe is tekintek, picit durcás, de mégis édes tekintettel.*
- Nem mondták még, hogy nézz a lábad elé? *pislogok rá párszor, hiszen már csak ez hiányzott, ismét eltévedhettem és meglehet, hogy ezzel nem is vagyok egyedül. Csak picit megigazítom szép, barna hajamat, majd végül lejjebb eresztem kissé a pálcám.*
- Na mindegy, előfordul... *sóhajtok végül egy aprót, a mérgem könnyedén elpárolgott, de hála a spanyol temperamentumnak először támadni kell, hát ez vagyok én.*
- Vixi vagyok, az exortus házból, és te? *tekintek fel rá kíváncsian, majd a bal kezembe teszem a pálcámat és jobbomat szépen felé is nyújtom, hogyha már így bemutatkoztam neki.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 4:57 pm

* Gabriel néhány másodpercig fontolóra veszi, hogy talán neki kéne egy átkot küldenie először mielőtt megjárja, ám ekkor a puha valami megszólal. Női hangon. Elmosolyodik a sötétben, bár nem kéne annyira elbíznia magát, hisz még egy nő is adhat neki jó kis átkot a szeme közé, de a kérdés nem úgy hangzott, mintha ez lenne a szándéka. Inkább csak ő is meglepődött. Még mindig érzi a mellkasán a puha kezeket, majd ekkor végre megtalálja pálcáját, s a "lumos" varázsige két szólamban hangzik fel.
A kék fényecske a pálca hegyén végre megvilágítja őket, különös sejtelmes hatást keltve, de legalább látják egymást. *
~ Bájos hölgyemény... ~ * gondolja, amint végig siklik a tekintete az egzotikus arcon, ám a lány sajnos kinyitja a száját, ami a kissé mogorva hangnemet illetően ront az összképen. *
- Néztem volna, ha nem lett volna teljesen sötét. * vág vissza hasonló hangnemben, ám amikor úgy látja a lány kissé megenyhül, ő is feloldódik egy cseppet. Az már biztos, hogy lobbanékony leányzóval van dolga. *
- Gabriel. * fogadja el a kéznyújtást miután ő is átveszi másik kezébe a pálcáját. * - Cruoris ház. És új vagyok... azaz fogalmam sincs éppen hol vagyunk. * vallja be. Nem tudja miért is mondta ezt, de valahogy kibukott belőle. Talán azért mert a lelke mélyén most tudatosult benne, hogy eltévedt. *
- Hol vagyunk most? * kérdezi miközben körül pillant. A folyosó végén mintha valamiféle fény pislákolna. Ott talán még égnek a fáklyák. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 5:04 pm

*Hirtelen fogalmam sincs, hogy ki az, aki most szórakozik velem, így kerülök egy pillanatra közelebb hozzá, mint szeretnék, majd igen csak zavartan lépek gyorsan hátra, hiszen valamilyen fura oknál fogva tartok egy kicsit a férfi nemtől. Barátkozni szívesen barátkozom, de komolyabb dologra egyenlőre nem akarok gondolni, úgy is csak megégetném magam, tehát a lumos elhangzik és ahogy figyelem, nem csak tőlem, hanem Gabrieltől is, akire kissé mogorván mordulok rá rögtön, melyre csak visszavágást kapok. Meg se lep, az emberek általában ezt csinálják, így sóhajtok fel kissé és rázom meg szép buksimat.*
- Nem tudom, hogy miért van ez, amikor erre járok, valahogy mindig kialszanak a fények és sikerül eltévednem. Gyűlölöm ezt a folyosót. *húzom el vékonyka ajkamat is, miközben már be is mutatkozom a másiknak, így kerül hát vékony kacsóm a fiúéba, majd hallom meg a nevét is, akár csak pár plusz információt, melyekkel nem tudok mit kezdeni.*
- Hát, lehet, hogy én már annyira nem vagyok új, de én nekem sincs fogalmam arról, hogy hol vagyunk. Valahol az óceán alatti barlangrendszerek egyikében... *talán ez némi segítséget ad neki, de lehet, hogy nem lesz elég, a fene se tudja. Csak elmondok egy "nox"-ot és ez után pedig el is teszem a pálcámat, elég ha csak Gabriel világít, nem kellek ide én is.*
- Őszintén szólva az uszodába akartam menni... de most nem igazán tudom, hogy az merre van. Azt hittem arra, amerről jöttél, de nem hiszem. *fordulok meg, majd én magam is kiszúrom ám azt a kis fényt, amit a srác, tehát meg is indulok arra, bár picit bizonytalanul.*
- Jössz te is? *pillantok rá most már egy kedvesebb mosollyal is, majd szépen lépkedek előrefele.*
- És te hova tartottál? Csak úgy véletlenül biztosan nem kerültél pont ide. *tekintek fel rá, hiszen magassarkú nélkül igen csak picinyke teremtés vagyok. Na nem egy törpe, de azért nem is vagyok 180 cm magas... *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 5:21 pm

* Gabriel immáron érdeklődve figyeli a lányt. Mit is mondott? Áhh, igen. Vixi. Furcsa név, de tetszik neki. Valahogy illik a lányhoz. Aztán Vixi ki is jelenti, hogy ő sem tudja merre vannak, csak annyit, hogy valahol az óceán alatt. És szemmel láthatóan hadilábon áll a fáklyákkal.
Ezt nem állja meg mosolygás nélkül. *
- A fáklyák néha hajlamosak kialudni. * mondja a lánynak egyfajta csipkelődésképpen, de közben még mindig mosolyog. * - Lehet, hogy nem ártana mindig Lumossal járkálnod. * tanácsolja kissé ironikusan, ám ennek hatására, vagy ellenére a lány épp elteszi saját pálcáját, így már csak Gabrielé világít. Nem érzi magát különösebben biztonságban tőle. Ha valamiféle átkot kéne szórnia előbb meg kéne szüntetnie a Lumost. Majd a homlokáig szalad a szemöldöke. *
- Uszoda? * kérdezi a lányt. * - Hát itt van olyan is?
* Őszintének látszik a döbbenete. Nos igen. Nem sok iskola büszkélkedhet saját uszodával annyi szent. Főleg nem valami tenger alatti barlangrendszerben. Egyre több meglepetést tartogat ez az akadémia.
Vixi elindul a fény felé, ahogy a nagy könyvben meg van írva, majd hátrapillant Gabrielre, s megkérdezi, hogy vele tart e. Vagy valami hasonló. És mivel egy kedves mosoly is párosul hozzá a fiú csak biccent, és elindul utána. Lehet amúgy is követte volna. Van valami egészen egzotikus ebben a lányban, és nem csak a származását számítva. Nos igen. Gabriel már legalább két éve nem úgy tekint a lányokra, mint egyszerű másneműekre. Mikor meghallja Vixi utolsó mondatát, magába kell fojtania egy nevetést, hogy nehogy magukra omlassza az alagutat a kitörni készülő hangorkánnal. *
- Igazság szerint véletlenül kerültem pont ide. * magyarázza jókedvét. * - Épp ráhibáztál. Mondtam... még új vagyok. * von vállat miközben lepillant a lányra amikor már felzárkózott mellé. Nos igen, Vixi valóban nem 180 centi... ellenben Gabriellel, aki megvan vagy 186 is. *
- Mióta jársz ide? * érdeklődik aztán. Csak úgy, az udvariasság kedvéért. Meg igazából érdekli, hogy a lány mennyi idő alatt nem tudta megtanulni, mi merre van a barlangrendszerben. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 5:30 pm

*Ha már így összefutottunk, akkor nem vagyok rest belevágni rögtön az ismerkedésbe és még azt is megosztom Gabriellel, hogy mi erről a folyosóról a véleményem, de mivel itt van az uszoda, ezért nehéz lenne elkerülnöm az ide jövetelt. De amikor a csipkelődés elhangzik, akkor csak szemeim kissé összeszűkülnek és nemsokára a fiú oldalát meg is csípem kissé, hogy érezze a törődést a drága.*
- Ne gonoszkodj, tudok róla! *öltöm még ki rózsaszín nyelvemet is az irányába, majd szépen már szóba is hozom az uszodát, ahova szándékozom menni és ha már ennyi ideje idelent vagyok, meg is fogom találni. Nem szokásom feladni a dolgokat, tehát ezt az aprócska célt is el fogom érni.*
- Van ám, méghozzá ennek a folyosónak valamelyik részén. Párszor már jártam ott, de itt elég sűrűn eltévedek, szóval azért annyira nem is szoktam erőltetni az ide jövetelt, hanem inkább a Seol szigetén lévő vízesésnél vagy a tónál úszkálok. De most már hűvösebb van, szóval nincs mit tenni. *vonom meg vékonyka vállaimat is, majd megindulok végül előre, a fény felé, amely bár veszélyt is jelenthetne, csak nem támad meg pont most minket valami vagy valaki. Így indulok hát előre, de ahogy érzékelem, mulattathatom Gabrielt, ami nekem kissé furcsa, nem mondtam én semmi vicceset sem.*
- Hát akkor nem mondom azt, hogy szerencséd van... szerény társaságom se túl jó. *pillantok a szemeibe, mivel valahogy fura nekem ez a srác, nem is nevezhetném túl szimpatikusnak, bár lehet, hogy én vagyok túl kritikus, mivel valahogy soha, semelyik fiú se szimpi... talán csak egy, Chris, mert ő olyan kis szerencsétlen és aranyos és egy cseppet se férfias. *
- A nyár közepén jöttem és bár nem nőtt még annyira a szívemhez ez a hely, azért nem bántam meg, hogy ide jöttem. *pillantok fel rá, mert hát elég magas. Most, hogy így mellém ér, még inkább rá kell jönnöm arra, hogy a magassarkú tényleg jobban mutat rajtam, így olyan picikének érzem magam. Viszont a fényhez is elérünk útközben és legnagyobb meglepetésemre még az uszoda bejáratát is meglátom, tehát kezem már előre is mutat.*
- Na, ott a célom. Csak nem akarsz te is úszni? *nem tudom, hogy akar-e hozzám csatlakozni vagy sem, de ha nem, akkor útjaink elválnak, ha viszont igen, akkor én nen bánom, végülis, együtt fogunk itt tanulni jó pár évig, soha nem árt az ismerkedés.*
- Amúgy téged melyik tantárgy érdekel itt a legjobban? *teszek fel egy teljesen hétköznapi kérdést, az talán olyan lesz, amibe nem tud belekötni. Oké, annyira nem kötekedős, de én akkor is minden pasiban a hibát keresem és eddig tökéletes úton haladok.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-09-22, 5:45 pm

* Gabriel ugrik egyet a csípést érezve oldalán. Nem túl vastag az a bizonyos fekete ing. *
- Hé! * torkolja le a lányt, majd elneveti magát. * - Micsoda egy cserfes nőszemély lehetsz Te! * jegyzi meg, továbbra is kicsit csipkelődve, de barátságos hangnemben. *
- Vízesés... tó... * ismételgeti halkan a szavakat Gabriel a lány után. * - Úgy látszik tényleg sok mindent nem tudok még az iskoláról, hiába próbáltam utána nézni. Én jobb szeretem a szabad vizeket, mint a medencéket. * mondja a lánynak, s közben kicsit nosztalgikus pillantást vet maga elé. A régi szép idők amikor még gondtalanul ugráltak barátjával a szikla tetőről a kis tavacskába... *
- Nincs különösebb problémám a társaságoddal. * fűzi hozzá a lány mondandójához miután visszatért a valóságba. * - Ha éhen veszünk itt, legalább nem egyedül halok meg. * ereszt meg egy kaján vigyort. Majd csak magában konstatálja, hogy a lány nem reménytelenül hosszú ideje van itt. Kiérnek a fényre, s végre Gabriel is nyugodtan mondhatja el a "nox"ot, így elteheti pálcáját, s még egy ajtóra is rávetül a pillantása.*
- Az ott nem... ? * de felesleges végig mondania a kérdést, mert Vixi máris válaszol rá. *
- Nem is tudom... ha úszni nem is, megnézném magamnak. * válaszolja. * - ha már itt vagyok... és nincs kedvem egyedül bolyongani.
* Elindul a bejárat felé, s közben hümmög egy sort a lány kérdésére. *
- Még nem tudom melyik tantárgy milyen. Az átkok mindig is érdekeltek. És a varázslények is. De majd elválik.
* Kisepri hosszú fekete haját sápadt arcából, s átható, ezüst tekintetét a lányra szegezi. Furcsa ez a szempár. Van benne valami hátborzongató így kettesben a sötétben, mégis... valahogy hívogató. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-11-14, 6:14 pm

*Este hét felé óra lesz, de nem igazán van kedvem ott lenni, egyszerűen unalmasnak tartom. Jó hát a magiszterem tartja és démonológia lesz, de a tiltott mágiának ezerszer jobban örülnék és azért a démonok között akadtak olyanok, amik nem nyerték el igazán a tetszésemet. Szóval most csak picit unottam lépkedek végig a hosszú folyosón és nehéz bakancsom hangja végig visszhangot is ver. Ahogy sétálgatok, nem vagyok rest ránézni egy-egy groteszkebb festményre sem és ha valaki rám néz, akkor egy igen csak rideg, furcsa külsejű srácot láthat. Fekete ruhák teljes egészében, tehát hosszú nadrág, mely tele van láncokkal és szegecsekkel, felül pedig egy pulóver van, minek hátulján egy koponya található. Hajam felemás, félig hosszú, félig rövid és még szemeim is ki vannak kissé sminkelve. Így nézek hát ki, szerintem jó ez így, meg hát, nem igazán érdekel, hogy ki mit gondol rólam, a lényeg, hogy magamnak megfeleljek és mivel nő sincs a láthatáron, így nincs gond. Meriel és Raven is a múlté, bár arra a sentinel lányra még a mai napig haragszom és ezen szerintem semmi se fog változtatni.*
~ A ribanc, hogy képzelte, hogy így viselkedik, pont velem.~ *kezem a hűs falra kerül, melyen végig is simítok, majd éles körmeim is belevésem, így adva ki valamiféle furcsa, nyikorgó, de igazán fület bántó hangot. Mérges vagyok még mindig és azóta se beszéltünk. Na nem félek tőle, de mégis rosszul érintett az az egész, amikor én azt hittem, hogy esetleg valami több is kialakulhat majd. *
~ A nők mindig csak bajt okoznak. ~ *régebben még a szöszke lány is közel került hozzám, aztán eltűnt és azóta nyoma sincs, de hát ilyen ez a gyengébbik nem... Furcsa, mégse akarok meglenni nélküle.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-11-14, 7:04 pm

*Még a vak is kitalálja, hogyha ránéz a szőkeségre, hogy hová is indul, hiszen minden lépésnél vidáman himbálja hófehér törölközőjét fel, le, jobbra, balra, mikor hogy. Hirtelen jött az ötlet, és a mozgásvágy, ami mostanában nem igazán jellemzi, így elhatározásával még magát is meglepte, de most itt van, és megállíthatatlanul közeledik célja, vagyis az uszoda felé.
Mivel feleslegesnek találta kiöltözni a „settenkedéshez”, és amúgy is rövid időn belül megszabadulna mindenféle plusz holmitól, nem vitte túlzásba a csinosítgatást – végül is senki nem fogja látni, remélhetőleg. És a remény mindig utoljára hagyja el a fedélzetet. Örök törvény, nemde? Bikinije fölé egy egyszerű, zöld kapucnis pulóvert, és fekete cicanacit húzott, valamint strandpapucsot, ha már lúd, legyen kövér alapon. Szőke tincseit hanyagul tűzte fel pálcájával, abból a célból, hogy mikor elmerül a vízben, ne legyen egész hajkoronája csurom vizes, de nem tragédia, ha néhány tincs megszenvedi ezt – egy igazi hölgynek még jól is áll.
Tehát nem számít társaságra, bár kedélyállapota simán elviselne egy csevejt, még egy számára idegesítő embertípusból való egyénnel is. Nem tudja, hogy mi okból mosolyog még magában is, hisz unja magát, aktivitása a nullát verdesi, és a napokban soha nem talál olyan tevékenységet, ami öt percnél tovább lefoglalná, de mégis kunkorodik a szája széle… de nem sokáig. A sors gonosz és mostoha, mindig közbeszól. Szegény lány.
A csöndbe hirtelen nyilalló nyikorgó hangtól megborzong, a hideg fut végig a hátán, lúdbőrös lesz, szíve kihagy egy ütemet majd ismét pumpálni kezd, szóval: frászt kap tőle. Összevont szemöldökkel, nem ölő, de mindenképpen döfő tekintettel keresi a hang forrását, és mikor pár lépés után felleli a tettest, nem haboz nekiugrani sem.*
- Ezt meg mi a bánatért kellett csinálni? Gondoltad nem jár erre senki, mi? Attól még fékezhetnéd magad, még a porcicák is beleborzongtak! Majdnem infarktust kaptam a hülye körmeid miatt! *És még visszafogja magát, ez látszik is azon, ahogy csücsöríti az ajkait, hogy visszafogja a nem kívánt szavakat. Természetesen mindezt azért, hogy az első benyomás annyira mégse legyen rossz.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-11-14, 7:12 pm

*Nem számítok társaságra, tehát teljesen nyugodtan húzom végig a körmömet a falon, szépen lassan, de mégis mély nyomot vésve az ósdi falakba, hogy emlékem tovább éljen bennük... Na jó, igazából nem ezért, csak unalomból, de ahogy egy szöszke fejet pillantok meg, csak felvonom szemöldökömet és a drága még felém is tart. Rögtön mosolyra húzódik ajkam, ahogy felmérem a fura színösszeállítást, na meg a lányt is és még pislogok is párat hozzá, főleg akkor, amikor meghallom a kiakadást, mire már nevetnem kell.*
- Szóval zavar? *húzom az agyát és körmömet is egyben a falon, miközben csinos kis pofiján van tekintetem. Famulusom nincs velem, tehát szerencséje van, hogy nem kap bele a denevér a szőke üstökbe.*
- Nem, nem gondoltam, hogy nincs itt senki, tudod, tökéletes hidegen hagy, hogy esetleg zavar Téged, sőt, annál élvezetesebb! *lépek közelebb hozzá, igen csak közel, de körmeim se távolodnak el a faltól, tehát újabb kellemetlen, libabőrös perceket okozok ezzel a szépségnek, mert hát igen, ezt a ruhát leszámítva nagyon is szemrevaló ez a törékeny cicuska, aki oly nagyon tud nyávogni is.*
- És miért nem kaptál infarktust? Hidd el, felszedném a hulládat, talán még vissza is hoznám magamhoz, hogy elszórakozzak vele. *szemeim szinte megvillannak, miközben fölé tornyosulok és szabad kezemmel lágyan végigcirógatok puha pofiján, ez után viszont kikapom kezéből a törölközőt és szépen magamhoz is húzom.*
- Látom úszni mész, veled tartok! *fordulok is meg, tehát teljesen háttal állok neki és hogyha kell neki a törölköző, amit nem adok csak úgy oda neki, akkor nem hisztizik, hanem folytatja útját az uszoda felé, ahova én magam meg is indulok, vissza se nézve a másik felé.*
- Egyébként Daemon vagyok! És te szöszi? *na jó, félig azért visszapillantok rá, így érdeklődve meg a nevét, miről fogalmam sincs, hisz még sose láttam, nem ismerem, de talán itt az ideje...*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-11-14, 7:52 pm

*Valahol mélyen biztos számít az ismétlésre, de nincs felkészülve rá, így mikor felcsendül az előbb hallott sírbatevős hang, nem tehet róla, összerezzen. Szemeit egy pillanatra behunyja, és mélyet sóhajt, hogy kiűzze füléből libabőrének okát.*
- Igen, zavar. *Mit is várt? Így jobban szemügyre véve egyáltalán nem látszik olyannak a srác, aki rögtön bocsánatot kér és fülét-farkát behúzva eloldalaz. Ez a bunkó állat kategória, miért nem vetted észre előbb, Vic?
A válaszra rosszallóan csóválni kezdi a fejét, és hatalmas önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy az újabb nyikorgás már ne tudjon kicsalni belőle egy apró grimaszt sem. Arcán nem is látszik iszonya, de az a fránya lúdbőr még mindig ott pihézik a nyakán és tarkóján.*
- Talán pont ezért nem vitt el a szélütés. Még halálomban is ódzkodnék tőle. *Gúnyos mosolyra húzza ajkait, puha pofikáját pedig elrántja a másik keze elől. Nem lehet őt csak úgy simogatni, nem olyan macska a szöszi, aki rögtön ölbe bújik és dorombol. Túl nagy a túlélőösztöne. Ám amilyen gyorsan elrántja arcát, olyan későn kap törölközője után, ami könnyedén kicsusszan kezéből Daemon tulajdonába. Bosszúsan fonja karba kezeit maga előtt, jelezve, hogy hadonászni nem fog érte, tessék visszaadni önszántából, és térjen jobb belátásra a szekálását illetően, különben karmol a cica.^^*
- Hogy mit csinálsz? *Pislog párat immár a másik hátának.*
- És ki a franc hatalmazott fel rá? Maradj csak a faladnál! *Kár, hogy fal az van mindenhol… Fújtatva indul meg ő is, és indulata engedi törvényt szegni, vagyis ahogy a srác mellé ér törölközője után kap.*
- Neked legyen elég a szöszi. *Bizony, nem árulja el a nevét, még ha fogságba esett törölközője bánja is kárát. Nem tett rá túl jó benyomást Daemon ahhoz, hogy később is igényeljen találkát, így fölösleges kikotyognia a nevét. Pár percre, amit még együtt töltenek? Ugyan már.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 4:32 pm

*Mivel szükségem van pár apróságra, olyan dolgokra, amiket tegnap nem tudtam a másik szigeten beszerezni, így hát a mai nap egy oldaltáskával együtt indulok meg lefelé, az óceán alatti barlangrendszer irányába, méghozzá famulusom, Kiara társaságában. Egy fekete bőrnadrágot viselek, szegecselt övvel és csinos csizmával, felül pedig hosszú ujjú, fekete blúzom található, nyakamban pedig a vörös medál, melyet még Mordredtől kaptam. Hófehér hajam kibontva omlik előre a vállaimhoz és vörös szemeim körül pedig fekete smink található. Oldalamnál egy fekete táska van tehát, benne különféle zacskók, befőttes üvegek, na meg kés is, mivel szükségem lesz arra is. Kiara viszont csak úgy mellékesen van velem, a maga felsőbbrendű módján sétál mellettem és be kell ismernem, nagyon is hasonlít én rám, tehát tökéletes társat teremtettem magam mellé. Ahogy így sétálunk, menet közben egy fáklyát fel is kapok a falról és azzal világítok körbe. Nem azért, mert nem tudok mágiát használni - oly botor senki se lehet, hogy ezt feltételezze pont rólam -, hanem egyszerűen a pálcámat másra fogom használni, így azt már jobb kezembe is veszem, tehát a fáklya a balban foglal helyet és úgy nézek körbe a sötétebb, eldugottabb és pókhálósabb helyeken. Kell nekem pár pók, főleg a lábaik, na meg patkány is, amelyek közül bizonyára fogok itt találni néhányat.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 4:46 pm

*A tegnapi nap félelmetes és borzalmas is volt egyben számomra, talán jobban megviselt mint eddig bármi, hiszen pillanatokon belül aláztak porrá úgy, hogy egyáltalán nem is tehettem semmiről. Valahol belül, a szívem mélyén félek ettől a lánytól aki ezt tette velem, a jelet égette a húsomba, ami nem fog ott maradni, mert a gyógyító gondoskodott róla, ám még jó ideig látszani fog egy csúnya heg a nyakamon, hogy emlékeztessen "F"-re, akit csak így hívok magamban. Tehát nem várom a vele való ismételt találkozást, nem úgy mint mással, akivel hasonló szituációba keveredtem, mert nem tudom mire számíthatok, akarom-e ezt egyáltalán. Az egyszer biztos, hogy csúnyán belerondított az itteni életembe, és ezzel első számú ellenséggé nőtte ki magát, aki iránt egyébként nem kis dühöt is táplálok, és bosszú vágyat, ám csak csendesen, szépen elrejtve mindezt magamba. Összezavarodtam, nem akarok társaságot, sem embereket látni, de múltkor mikor kimentem az erdőbe kiszellőztetni a fejemet rosszul sült el a dolog, így inkább most a falak között maradok, s bár így nagyobb az esélye, hogy összefutok a lánnyal, nem érdekel, nem tudok mihez kezdeni, egyszerűen tennem kell valamit. Bármit. Tehát most már a folyosókon is haladok, ám nem azzal a megszokott határozott lépésekkel, amikkel szoktam, hanem inkább úgy, mint aki nem tudja eldönteni, hogy most a falakhoz bújjon félelmében, vagy dühében trappoljon nagyokat. Nem csak ez a szokatlan, hanem viseletem is: nem hivalkodó, nem elegáns, egyszerű, normális farmer és egy sima póló, ám ami feltűnő lehet, hogy nyakamba sálat akasztottam, hogy takarjam az undorító heget. Kavarognak a fejemben a gondolatok, nem is nézem merre megyek, s mivel bár itt vagyok már egy ideje, még mindig nem ismertem ki a kastélyt, ezért ennek meg is van az eredménye. Eltévedtem. Éppen egy barlangszerűségben szemlélődöm körbe, tanácstalanul álldogálva egyik lábamról a másikra, hogy vajon merre is vezethet az út. Csak reménykedni tudok, hogy vagy kitalálok egyedül, vagy erre jön valaki, hogy kisegítsen.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 4:54 pm

*Nem tudni, hogy a fiú szerencséjére-e vagy sem, de én tovább sétálgatok, még mindig figyelve a sötétben lapuló kis "férgeket", de egyenlőre egy se óhajt előre bújni. Na de nem gond, nem adom fel, csak haladunk tovább Kiarával együtt és most már láthatja is a fiú, ahogy a fáklya is előkerül, így hát hófehér alakomat, fekete ruhámat és vérvörös szemeimet, melyekhez oly szépen passzol a kristály a nyakamban. A fekete oroszlán se marad el, csak jön utánam, egyenlőre nem is foglalkozva a másikkal, pedig ő is észrevette, de én se figyelek rá, ugyanis pár patkányt már meg is látok, így lendül is pálcám.*
- Sectumsempra! *bár megsérül, mégse a farka jön le, így lendítem pálcám rögtön utána, tehát még egy átkot szórok rá, mielőtt elbújik a szemem elől.* - Stupor! *és végül kábultan dől el, így hát fel is kapom, majd végül a fiú felé tekintek.*
- Hé, gyere már ide egy kicsit! *intem is magamhoz, majd felkapom a vérző patkányt és egy egyszerű mozdulattal az idegen kezébe dobom, nem érdekelve, hogy a véres lénytől megijedhet, ártani nem fog neki.*
- Fogd meg kicsit, de aztán jól vigyáz rá. Ha észhez tér se ereszd. *azért Kiara a fiúval marad, így lép oda elé hatalmas valójában és méregeti is a másikat, de nem morog rá, nem szól semmit, csak nyugodtan figyel, hogy biztosan azt tegye, amit kértem tőle, miközben én még párszor elismétlem a kábító átkot és végül amikor még úgy négy patkány elterül a fal mellett, csak táskámba nyúlok, majd zacskókat szedek ki, így pakolászom külön őket, de előtte azért könnyedén töröm el kicsinyke nyakuk, hogyha felébrednének a kábulatból se tudjanak többé elmozdulni onnan, hova szánom őket. Amint kész vagyok, kezeimet megporolom, majd még egy zacskót előkapok.*
- Törd el a nyakát, aztán dobd bele! *eszembe se jut, hogy mondjuk félne ilyet tenni, de ha nyuszi, majd elvégzem én helyette, azon ne múljon a dolog, de azért felé tartom egyenlőre a zacskóm és az oldaltáskám felé ha pillant, akkor láthatja a döglött patkányokat, hála a még mindig kezemben lévő fáklyának, amit az előbb csak egy pillanatra tettem le, amíg pakolásztam.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 5:12 pm

*Tulajdonképpen olyan helyet kerestem, ahol magányos lehetek, s meg is találtam, de azért ez a fajta üresség egy idő után kezd zavarni, főként a tehetetlenségem, és hogy egyenlőre nincs esélyem visszatalálni emberek közé. Mi van, ha itt talál rám F? Ahj... hülyeségeket hordok össze, le kéne nyugodnom, ám ez nem igazán megy úgy, hogy tegnap igen csak a halál torkában voltam, jobban mint eddig bármikor. Ám ahogy itt állok egy helyben, növekvő világosságra leszek figyelmes, fény kúszik végig a falakon, s én ösztönösen hátrálok egy lépést, hiszen nem tudhatom ki az. Mikor meglátom azt is, aki a fényt okozza, pontosabban szólva hozza, hiszen fáklya van a kezében, már csendben gratulálok is automatán működő reakcióimnak: valóban nem tűnik kedves teremtésnek, főleg nem az ami vele van, és ott lépked mögötte. Valószínűleg diák, hiszen egy famulus lehet vele, no meg nem hiszem, hogy más képes bejutni ide, bár a vörös íriszekből és fehér bőrből nem rögtön egy társamra következtettem volna. Nem köszönök oda neki, csendben figyelgetem, ám pillantásom oda téved oroszlánjára is, ami alapjában véve nem lenne extrém dolog, de ez az egyed fekete színben pompázik, és talán nem olyan furcsa mint a többi famulus, de kétség kívül a leggyönyörűbb. Azonban a varázsszóra össze is rezdülök, hirtelen hiszem, hogy újra engem ér támadás, viszont bajom nem esik, nem is rám céloz, így valamivel nyugodtabban, de még mindig gyanakvóan figyelem amit csinál, s mikor már látom is hogy mire "lövöldöz", tekintetemben érződik, hogy furcsállom a dolgot. Némán állok, mit aki beszélni sem tud, szemeim rajta függnek, s ebből az állapotból csak mogorva hangneme zökkent ki, na meg a kezemben lendülő patkány. Megfogom, még jó, hogy nem az elegánsabb ruháim vannak rajtam, s bár rangomon alulinak tartom mindezt, nem hajítom el, mert ki tudja mire számíthatok ettől az idegentől, aki még köszönni sem tud.*
- Feled is üdvözlet! *szólok is hozzá kissé csípősebben, mikor már hallgatom utasításait, és nem tetszik, ahogy famulusa mellém lép, ám mivel nem tesz semmit, csak belepillantok az állat szép szemeibe, és le sem tudom venni róla a tekintetem, csak néha pillantok a patkányokkal szórakozó lányra, de szemem mindig visszatalál az oroszlánra, egészen addig, míg újra meg nem hallom az idegen hangját. Egy fintort küldök felé, s egy rövid mozdulattal, durván teszem meg amire kért, majd azonnal dobom is bele a félkézzel a helyére.*
- Vacsorara lesz? *érdeklődöm meg hűvösen, mert egyszerűen nem tartom udvariasnak a jövevényt, s eközben kezeimet is beletörlöm a gatyámba, úgy meredek most már a másikra.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 5:26 pm

*Ha már társaságom akadt, akkor egyértelműen hasznát is akarom venni, így hívom magamhoz és nemsokára már lendül is felé a patkány. Nem hat meg meglepettsége, nem kell, hogy szimpatikus legyek neki vagy jól elcsevegjünk, nem azért van rá most szükségem, hanem saját magam miatt, ugyanis segíthet egy picikét nekem, amíg a többi patkányt is elkapom. Ahogy nézem, már meg is teszi, amire kérem, sőt, még Kiarával is elkezdenek szemezgetni, de erre az oroszlán felemeli hatalmas mancsát, körmeit is kimereszti, majd a jéghideg falon húzza végig, mintha csak élezné, jelezve, hogy vele ne akarjon kekeckedni, itt ő a főnök. Elmosolyodom ezen tettére, majd már hallom is az üdvözlését, mely lehet, hogy csípős akar lenni, engem még mindig nem hat meg, sok új diákkal volt már dolgom, szóval, mind betörik egyszer és felnő... Csak elpakolom a patkányokat, majd végül tőle is elkérem az ötödiket és a kérdését hallva csak egy apró mosoly a válaszom eleinte, miközben a táskámba pakolom a patkányt és végül egy dunsztos üveget veszek elő.*
- Még csak az kéne. Úgy nézünk ki, mint akik patkányt esznek? *teszem fel a költői kérdést, melyre természetesen nem várok választ, de mégse értem, hogy lehet ekkora marhaságot kérdezni. Csak kék szemeibe tekintek, majd végül válaszolok is, mivel nem titok.*
- Méregkeveréshez kell, kifogyott a készletem. De mivel te még elsős vagy, nem tudhatod, de majd idővel hidd el, te is itt fogsz vadászni. *jelentem is ki neki határozottan, majd végül jobb kezem felé nyújtom, hogyha már így alakult, akkor be is mutatkozhatok neki, ugyanis bármilyen meglepő, de illedelmes lány vagyok, de nem akkor, amikor dolgom van.*
- Mordana Liward vagyok, az Exortus házból. És te? *fejemmel közben intek neki, hogy akkor jöjjön már velem, tehát ha kezet fogunk, ha nem, utána vissza is húzom a sajátomat, majd ha velem tart, továbbra is a sötét helyeket figyelem.*
- Szükségem van még néhány pókra, szóval szólj, ha látsz. Minél több, annál jobb. *teszem még hozzá menet közben, mert azok is kellenek ám az én főzeteimhez.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 5:42 pm

*A sors eléggé kiszámíthatatlan, de szépen adagolja a kellemes és kellemetlen kapcsolataim váltakozását, s most mivel éppen utóbbi szakaszban járhatok, nem is furcsállom már annyira, amiket ez a lány tesz. Patkányok... pfuj... jobban szeretem az oroszlánokat, és ez a lény is inkább a többséghez tartozik, a kimért egyedekhez, legalábbis úgy látom, mivel felemeli mancsát, és körmeit mutogatja. Kezd elegem lenni belőle, hogy mindenki velem szórakozik, így csak egy megvető mosolyt kap erre, és pillantásom immáron a lányt keresi.*
- Mi baja az oroszlanodnak? Miért kaparja a falat? *érdeklődöm meg gyermeki szemtelenséggel, hiszen nagyon jól tudom, hogy rám akarja hozni a frászt, de nem bújhatok el mindenki elől, ezzel csak még több undorító alakot vonzanék magamhoz, tehát reszketni sincs értelme. Undorodva, hűvös megvetéssel, teszem meg amire kér, hiszen be sem mutatkozott, elég udvariatlannak hat, majdhogynem bunkónak, ám mikor cseppet elmosolyodik és normálisan válaszol a kötekedő kérdésemre, akkor már tudom, hogy bár biztosan furcsa egy szerzet, nem akar valószínűleg rosszat. Nyitnám is a szám, hogy feleljek, de meghallom további szavait, így csukom is össze őket, és komolyodik meg arcom, jelezve, hogy tudomásul vettem.*
- Ketlem. Inkabb megbizok valakit. Nekem ez tul undoritonak hat. *szögezem is le gyorsan, de ahogy látom, azért nem hagyta otthon teljesen az illemet, tehát bemutatkozására természetesen megrázom a kezét, és próbálok nem gondolni arra az apró tényre, hogy vajon mennyi mocsok lehet a kezünkön.*
- Aristarkh. Aristarkh Yermolaevics Zhukov. Cruoris. *mutatkozom hát be neki, és látom, hogy int a fejével, nyilván azt akarja, hogy kövessem, amit egyenlőre meg is teszek, de nem szándékozom sokat maradni ezen a sötét, és piszkos helyen.*
- Szolok. De milyen fözethez kellenek ezek? *hangzik hangom, hogy azért ne csöndben meneteljünk egymás mellett, s bár lehet, hogy éppen nem egy kizárólagos kotvaszhoz kell mind a két alapanyag, hanem más és más keverékhez, ám mivel ebben nem vagyok jártas, meg is érdeklődöm. Mert akkor ilyet biztosan nem készítek.*
- Sok ilyen... öhm... erdekes alapanyag kell majd a méregkeveréshez? *finomkodom is egy picit a mondat közepén, hiszen ha jól érzékelem, egy kissé zizzent, nem túl barátságos, ám nem is kifejezetten agresszív alkimistával van dolgom, tehát nem kéne megbántani, mert a végén még itt hagy egyedül. Tulajdonképpen F-hez képest ő szende tündérke... egyenlőre. Tehát panaszkodni sincs annyira okom.*
- Eltevedtem egyébkent. Megmutatnad a kivezetö utat? *kérem is a segítségét, és csak reménykedem, hogy nem akar befogni robot munkára, azért cserébe, hogy szabadulásomnak utat engedjen.*
- Jahm, es egyebkent milyen pokol kellenek? Kicsik, nagyok, szörösek vagy keresztesek, vagy hogy is van ez? *jut még ez hirtelen eszembe, és kérdezem is meg, hogy azért lássa igyekezetemet, na meg, hogy nem akarom rögtön lerázni.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 5:58 pm

*Jobb, hogyha mindenki tudja, hogy hol is van a helye és ezt Kiara sem rest ám megmutatni a fiúnak, így körmeit a falon kezdi el élezni, de ahogy meghallja a fiú kérdését, azonnal felüvölt, ahogy az oroszlánok szoktak, így visszhangzik bele az egész barlang, majd már a fiú előtt is terem, hatalmas mancsát felemelve, de ekkor hirtelen lépek közbe és húzom el a vállánál fogva az elsős fiút, úgy tekintve bele a szép, fekete szemekbe.*
- Kiara, nyugodj meg, nem úgy gondolta... ugye? *tekintek vészjóslóan Tarkh-ra, ugyanis most megmentettem a famulusomtól, így még mielőbb bármi negatívat is mondana, halkan hozzáteszem.* - Nem csak az oroszlántól kell félned, hanem a mérgétől is, ugyanis a karmolása és a harapása is mérgező. *tehát jobb, ha elnézést kér az én drágámtól, mivel nem süket és talán most már rájött arra is a fiú, hogy a famulusok nagyon is értelmes lények. Így végül eleresztem a fiú vállát, majd már vissza is térek a munkámhoz, hogy összegyűjtsem a szükséges patkányokat, majd ha végzek, a fiúnál lévő is a zacskómba kerül és végül a táskámba, most pedig már beszélgethetünk is.*
- Szerintem majd rákényszerülsz, meglásd. *bólogatok aprókat, tehát majd beletanul az itteni életbe, ennél jóval undorítóbb dolgokat is meg kell majd tennie, de az nem toxicológiából lesz. De miért is árulnám el neki? Lepődjön csak meg, jöjjön rá a frász a későbbiekben. Kezem nyújtom felé, hogy bemutatkozzam és ahogy hallom, ezt ő is megteszi, így biccentek felé. Már az akcentusából rájöttem, hogy egy orosszal van dolgom, de nem mondok erre most semmit, engem nem igazán érdekel, hogy ki milyen nemzetiségű is. Inkább magammal hívom, kiadva neki a nagy feladatot, hogy szóljon, ha pókot lát, de ahogy kérdezni kezd, úgy gondolkodom el azon, hogy eláruljam-e neki vagy legyen meglepetés... de végülis, mások a varázslatokat mutatják be, ennyit megtehetek.*
- Életelszíváshoz. *mondom neki angyali mosollyal, ugyanis igen gonosz ez a méreg, de szerintem a nevéből sejti is, ugyanis jobban biztosan nem fogom kifejteni, az ebben az évben már nem az én dolgom, hanem Alinox-é. Szerettem tanítani, de jól is esik, hogy letudtam, legalább erre az évre. *
- Egyébként minden méreg változó. Sokféle növényt meg kell majd tanulnod, de igen, állati hozzávalók is kellenek, sőt, emberi is. *nézek ismét felé titokzatosan, majd nézelődök is tovább, így kutatva a pókok után, de ahogy hallom a kérését, nem is rá nézve bólintok.*
- Természetesen segítek, ha találtunk elegendő pókot. *addig eszem ágában sincs megmondani neki, hogy merre menjen. Az elsősöknél gyakori, hogy itt tévednek el, de ha segítséget akarnak, akkor dolgozzanak is meg érte.*
- Jelen esetben mindegy, hogy milyen pókot látsz, más főzetnél viszont nem. Na, ott vannak, gyere, segíts egy kicsit! Kapj el párat, majd tépd le a lábaikat és dobd bele ebbe az üvegbe. *teszem is le az üveget a földre, majd a fáklyát a falhoz és végül el is kapok párat így kézzel, mivel itt, ennél a saroknál jó sok pókháló van. Szívbaj nélkül szedegetem le lábaikat is, így pakolva azokat az üvegbe, de fél szemem a fiún van.*
- Hozzád melyik tárgy áll eddig a legközelebb? *csak azért, mert cruos, nem feltétlen biztos, hogy pont az árnymágia és a spirituális ismeretek lesz nála a nyerő, ezért is kíváncsiskodom, hogy ne csak az én dolgaimról legyen szó, próbálok szociálisnak tűnni, legalábbis néha nem árt.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 6:25 pm

*Ahhoz képest, hogy kedvelem a famulusokat, eddig semelyikkel sem jöttem ki, mindegyiket vagy megsértettem, vagy nem akartak velem barátkozni, bár meg is értem, mert rá is jövök, hogy ez itt nem az állatsimogató, mikor az oroszlán felüvölt, s magamtól is lépnék hátra, de a lány gyorsabb, így ránt el az útjából. Szememet mogorván tartom az oroszlánon, miközben a szavait hallgatom, s csak félvállról felelek.*
- Az lehet, de semmi rosszat nem mondtam, es nem tettem. Arrol nem tehetek, hogy masok hogy ertik amit mondok. *rántom is meg a vállam, mert kezd komolyan elegem lenni ebből. Tetszik az oroszlán, de ha tegnap meghaltam volna azért, hogy megőrizzem a becsületem, ma sem fogok megriadni egy famulustól. Azért mert nem szereti, ha ránéznek, az nem azt jelenti, hogy akkor már nem is pillanthatok oda. Inkább el is lépek, most már mogorvábban a kelleténél, és próbálok meg értelmesen társalogni a lánnyal, tehát már érdeklődöm valami olyanról, ami hozzája is közelebb áll, és talán megnyugtatja a kedélyeket.*
- Tehat aki megissza, az meghal? *pillantok most már a lányra, és hangomból a visszafogottsága ellenére is kiérződik a mohó kíváncsiság, és az, hogy jó sok mindenre tudnám ezt felhasználni... lenne kin. Hagyom, had meséljen egy kicsit, eléggé közlékenynek tűnik, ám ez lehet, hogy csak addig van így, míg olyanról beszélünk, ami számára kellemes.*
- Hat valoban, mert ugye a halotti magian nem turkalunk majd eleget a belekben... *morgolódom tovább, mert valahogy nincsen gyomrom az ilyenekhez. Lehet, hogy megsértem a lányt ezzel, de legalább nem vagyok felé érdektelen, pedig azt is megtehetném, mert csöppet sem köt le ez, csak akkor, ha olyan hasznos információkkal szolgál, mint az életelszívásos mondandója...*
- Rendben, de mivel a pokoktol irtozom, abban inkabb nem segitenék. Majd figyelek, es szolok, ha talaltam. *felelem is neki készségesen, mert azért gondoltam, hogy nem fog csak úgy elengedni, és kér valamit érte cserébe... csak hát vannak dolgok, amiket nem tudok megtenni. Nemsokára rá is akadunk egy-két egyedre, és felszólítására csak fintorral válaszolok elsődlegesen, de azért előhúzom a pálcámat.*
- Nem, csak elkapom öket, de meg nem fogom... *mondom is neki az undorral telt hangomon, de már lendítem is a zsebemből előkerülő pálcámat, hogy segítsek is valamennyit.* - Inkabb te szedegesd le, en elkapom öket. *ajánlom is, és talán tetszik neki ez a munkamegosztásos elméletem, de akármit is szól, már hozzá is látok, hogy a részemet teljesítsem.*
- Stupor! *célzok is egy nagyobb darabra, olyan jó kis tenyérnyi méretűre, mely le is esik a falról ennek köszönhetően. Még odarúgni sem merem, csak folytatom tovább ezt a tevékenységemet, míg össze nem szedek egy-két darabot neki, s ha végeztem, csak tisztes távolban megállok a kupac mellett.*
- Milyen fajtak ezek? *kérdezem tőle, mert attól még, hogy utálom őket, lehetek érdeklődő, és most is azt teszem, ha legalább nem szeretek valamit, azt tudjam már, hogy micsoda is az. Kérdése viszont nem túl lázba hozó, talán nem is olyan társasági lény, mint amilyennek gondoltam, de persze válaszolok.*
- Arnymagia. Sideris tanitja nekünk, legalabbis ö jött be az elsö orara. Nagyon jo volt. Labirintusban kellett küzdenünk az ellenféllel egyedül. Nekem egy zombi jutott, meg mellé egy olyan arnyakarmi, ami lefogott. *taglalom is neki, mert az például egy olyan kis kaland volt, amit élveztem, bár mikor átéltem, annyira nem esett jól, de így visszagondolva nem rossz sztori, az ilyen fajta helyzeteket kedvelem.*
- Örülok, hogy ö a magiszterem, nagyon jo tanar. Mondjuk a masik kettöt nem ismerem. A tied milyen? Hogy hivjak? *pillantok is rá hirtelenjében, mert ez egy olyan információ, ami a veszélyes helyzetekkel ellentétben, eddig kimaradt nálam, tehát ha már más házba jár, legalább ezt is megtudom remélhetőleg, ha eddig mástól nem kérdeztem még meg.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 6:36 pm

*Elrántom a fiút, még mielőtt bármi bajt is tenne benne Kiara, de ahogy nézem, a helyett, hogy hálás lenne, még neki áll feljebb, így rázom meg picit a fejemet is, majd tekintek famulusomra, kedvesen végigsimítva dús sörényén.*
- Ígérem, a következő a tiéd, de őt még hagyjuk életben. *intek fejemmel Tarkh felé, miközben az oroszlánhoz beszélek és most már nem is figyelek egy kis ideig a fiúra. Egyszerűen nem szimpatikus a hozzáállása. Na de ahogy megvannak a patkányok, úgy folytathatjuk tovább az utunkat és közben mesélek is neki, bár nem túl sokat, de a szavaira jól láthatóan csóválom meg a fejemet.*
- Nem, egyáltalán nem. De majd órán megtudod, nem fogok mást elárulni, hiába kérdezel rá különféle módokon. *tekintetem most igen komoly, várja csak ki azt az időt, amíg megtanulja, előbb nem kell neki tudnia ezeket, mint a többi elsősnek. Viszont biztosíthatom arról, hogy fog ő még nehéz helyzetekbe kerülni, tehát például halotti mágián, ahogy ő is mondja, de most nem órán vagyunk és én se tanítok már, így inkább a saját pókjaimmal vagyok elfoglalva.*
- Ennyire nem lehetsz gyáva, hogy félsz a pókoktól. *nézek rá meglepetten, majd végül már meg is állunk egy helyen, hol jó sok pókháló van, na meg pókok is, így végül beleegyezek a munkamegosztásba, végülis mást nem tehetek, tehát amíg a fiú vadászik, addig én leszedem a lábukat, majd fogok én is még, hiszen két darab nekem nem elegendő, sokkal több kell. Addig gyilkolom ezeket a szerencsétleneket, amíg tele nem lesz szinte teljesen az üvegem, majd végül azt befedem és már a táskámba is kerül. Azon is elhúzom a cipzárt, majd felegyenesedem és pálcámat is a helyére teszem.*
- Nem tudom, de nem is számítanak. *vonok vállat, nem fogom megvizsgálni őket, mivel mindegy, hogy milyen pókok ezek. Amihez meg van szabva a fajtája, arra itt úgyse lelhetünk rá. Inkább én is érdeklődni kezdek tőle és ahogy hallom, már meg se lep a válasza.*
- Ti Cruosok mindig úgy odavagytok az árnymágiáért. De te azon ritka emberek közé tartozol, akik a magisztereteket is szeretik. Tudod, elég szigorú nő, sokan félnek tőle. *gondolkodom el mindezen, de a feladatukra nem mondok semmit, én is adtam toxicológiából érdekes pályákat a kicsiknek még régebben.*
- Az enyémet? Hát nem tudod a másik két magiszter nevét? Az Exortus házat Lucius Benedict Fenris vezeti, míg az Inflatust Demien Remus Cornwlade... Csoda, hogy a tiéd tudod. *döntöm is oldalra a fejem, majd végül most egy bizonyos irányba indulok.*
- Na gyere, erre kell mennünk. *és ha jön utánam, pár kanyar után egy lépcsősorhoz is érünk, mely már a felsőbb szintekre is vezet.*
- Mit kerestél egyébként ide lent? *azt értem én, hogy eltévedt, de hogyan? Ha nem tudja, mi van itt, ne is jöjjön le... vagy készítsen egy térképet magának.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 6:54 pm

*Nem is reagálok már a lány nyugtató szavaira, amik természetesen nem nekem szólnak, hanem a famulusának, egyszerűen nevetségesnek tartom a helyzetet, bár lehet inkább, hogy a saját kínomon nevetek. Inkább terelem a szót az engem érdeklő témákra, de fejcsóválására igen csalódott leszek... pedig milyen szép lett volna.*
- Hat jo, akkor majd zaklatok mast ezzel. *egyezek is bele felsóhajtva. Szeretem az állatokat, de nem mindegyiket, és erre néhány famulus is ráerősít, viszont akárhonnan nézem a témát, a pókokat nem csípem, azokkal hagyjanak.*
- Nem felek, hanem utalom öket. Undoritoak. Az a sok lab... meg szem... meg szörösek... es masznak... es fuj. Akkor mar inkabb emberi bél. *motyogom is magam elé borzadva, bár lehet, hogy ez egy kicsit elhamarkodott kijelentés volt, tekintve, hogy pókot már láttam, de emberi belet nem, talán majd fogok, de így nincs összehasonlítási alapom, tehát nem is oly biztos, hogy igaz ez megnyilvánulásom. Azért persze segítek neki valamennyire, hogy ki is jussak innen, és nagy megkönnyebbülés mikor végeztünk. Meglep, hogy nem áll le vizsgálgatni, úgy hittem volna, az ilyen is érdekli, de ezen nem akadok fenn annyira, mert most már rám terelődik a szó.*
- Ti meg a toxicologiat. *mosolyodom el, mert hát ha egyszer abba a házba kerültünk ahova, akkor nyilván nem véletlen történt az meg.* - Es nem baj az, hogy szigorú, szeretem az olyat, felüdüles a sok tanarsegéd mellett. Nem mindegyik szimpatikus, bar biztos mind jol tudja a targyat, ha mar egyszer tanithatja. *morfondírozok is, mondjuk erről sem vagyok teljesen meggyőződve, de a lényeg, hogy én kedvelem Siderist. Még. Hogy aztán mi lesz, azt nem tudom. Érdeklődve hallgatom szavait, mert bár talán nem a legkedvesebbek, de legalább segít, s azt már meg sem jegyzem, hogy nem is tudom már a magiszterem vezetéknevét, no meg, hogy alapból nem tudnám semelyik nevét, ha nem jött volna be tanítani.*
- Most mar tudom a nevüket. Milyen ember a te magisztered? *kíváncsiskodom tovább, mert érdekelhet, hogy a lényeges személyek itt valójában milyen szerzetek, hogyan látják őket a többiek.*
- Maganyra vagytam, aztan eltévedtem. De mintha az uszoda is errefelé lenne, nem? *ráncolom is össze a homlokom egy kicsit, mert nem emlékszem pontosan, csak azt, hogy sokat bolyongtam anno, hogy rátaláljak a vízre.*
- Gyakran szoktal vadaszni? *teszek fel még neki egy röhejesnek ható kérdést, de jobb szóval nem tudtam illetni amit csinál. Azért örülök, hogy kiértünk a lépcsőkhöz, melyek már felfelé vezetnek, mert bár higgadt lánynak tűnik, azért a kinézete nem kicsit furcsa, és a hobbijai sem.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 7:11 pm

*Nekem aztán mindegy, hogy kitől mit kérdez, így nem is reagálok ezen szavaira mást, azt csinál, amit akar. Viszont ahogy a pókok kerülnek terítékbe, úgy mosolyodom el ismét azon, amit mesél. Vicces, hogy ennyire fél egyetlen állattól, de az emberi szervektől pedig nem.*
- Mindenkinek van félelme, de te nem tetted jól, amiért elárultad nekem. Még ellened fordíthatom. *világítok rá egy fontos dologra, de végül nemsokára meg is pillantjuk Tarkh félelmeit, így szedegetjük össze a pókokat, majd közben azért érdeklődünk is egymástól. Rábólintok a toxicológiára, bár tudom, hogy nem minden exos szereti, hiszen a többség inkább az elemi mágiáért rajong, de vannak olyanok, akik igen.*
- Nálam ez családi dolog. És egyébként az elmúlt két évben én tanítottan a toxicológiát, tehát elhiheted, hogy tud valamit a tanár. A mostani tananyag is nekem köszönhető. *a családom igen csak jól ért a mérgekhez, így az se meglepő, hogy annak idején engem kértek fel a magiszterek, hogy tanítsam mindezt, ugyanis ők kevésbé értenek a mérgekhez. Nem szégyen, ők tudnak mást, de van, amiben az iskolában én vagyok a legjobb és ez azért jóleső érzés, még nekem is. A magiszterek is szóba jönnek, így árulom el a két férfi nevét is, ha már csak a saját házvezetőjével van tisztában és végül a következő kérdést hallva el is gondolkodom.*
- Igazából az én magiszterem szerintem a legkedvesebb. Segítőkész és barátságos is és meghálálja a szívességeket. *gondolok itt saját karkötőmre, de ezt nem fejtem ki neki, sőt, semmi többet nem mondok róla.* - De majd bizonyára megismered őket, de ha kíváncsi vagy rájuk, az északi toronyban megtalálod őket. Nem esznek meg egy diákot se, ha felkeresik őket. *teszem még hozzá, majd végül ismét rajtam a kérdezés sora, így tudakolom meg, hogy mégis mit keresett odalent.*
- Igen, ott van. Ezek szerint már jártál arra. Az újak sokszor eltévednek itt lent, pedig annyira nem bonyolult az eligazodás, hamar megszokod majd. *bólogatok is hozzá, majd halkan, ridegen fel is nevetek a következőkre.*
- Vadászni? Nem igazán, csak ha friss dolgokra van szükségem, de csakis a mérgek miatt, nem saját élvezetből. *a lépcsők végéhez érünk, így jöhet az alagsori is, mivel a főfolyosóra szándékozom most menni, hogy onnan a keleti toronyba haladhassak tovább, így a további utat szótlanul teszem meg.*
- Én viszont most megyek Aristarkh, majd még biztosan találkozunk és akkor megmondhatod majd, hogy mennyivel is került közelebb hozzád a toxicológia, viszlát! *köszönök is el tőle ezekkel a szavakkal, majd Kiara is morog felé valamit, így tűnünk hát el a látómezejéből.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-16, 7:23 pm

*Sose tudom mit szabad elmondani és mit nem, ebbe apám volt mindig a járatos, én még talán fiatal és tapasztalatlan vagyok ehhez, s bár tudnom kéne, hogy komolyan gondolja a szavat, inkább csak egy kis lemondó kacajt hallatok.*
- Nem hinném, hogy barmikor is ellenem forditanad majd. *mivel nem hinném, hogy olyan sokat fogunk találkozni, bár igazából a jövő kiszámíthatatlan, de rosszban lenni senkivel sem kifizetődő, tehát én sem fogom őt provokálni, hiszen ki tudja mi lesz... Kezdem úgy érezni, másról sem tud beszélni csak a mérgekről, amikben én nem látok elég fantáziát, a főzéshez sincs kedvem, sem tudásom, bár nyilván két külön világ a kettő, mégsem szeretem, ha bármi is hasonlít a varázslatok közül olyan hagyományos dolgokra, amiket a muglik is szoktak csinálni.*
- Akkor biztos kemenyeket fogunk tanulni, ha neked köszönhetö. *vonom le a következtetést, mely talán téves, de ha ennyire szereti ezt a tárgyat, nem valószínű, hogy ne adta volna bele szívét-lelkét. El jutunk végre valahára kicsit más témához a mérgekről, és én mosolyogva hallgatom a szavait. Nem esznek embert? Hát Sideris biztos, hogy eszik... na már, nem olyan értelemben.*
- Erdekes lehet, de nem hiszem, hogy ok nelkül zargatnom kene öket. Mondjuk okot sem tudok, amivel felejük fordulhatnék... *gondolkodom is el picit, mert valóban nem gondoltam még arra, hogy mivel lehetne őket felkeresni, vagy mivel illik már feltétlen oda menni hozzájuk. Majd ha olyan történik, biztosan tudni fogom. Idővel ki is jutunk az iskola normálisabb részeibe, míg én felteszek neki még néhány kérdést, de már hallom is köszönését, és én sem terveztem tovább maradni. A pókok bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy elmeneküljek a szobámba, ahol nincsenek.*
- Rendben, majd megmondom. Jo fözöcskézest! *köszönök én is el tőle, és mikor már elment, és nem lát engem, akkor porolom csak le magamat sebtében, nehogy rajtam maradjon egy két kellemetlen szerzet, több lábbal mint kéne...*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-02-24, 9:07 pm

* Már egész nap valami jó kis hely felkutatásán van. Megérkezik egy folyosóra, amin szép lassan elkezd sétálni. Ha nem világítanának a fáklyák beleolvadna a sötétbe, mivel ujjatlan pólója, boka csizmája és csőnadrágja is fekete. *
~ Hú ha…ez aztán a furcsa hely. De legalább nincs nagyon világos. ~ * csak megy tovább, és azt sem figyeli mi mellet megy el. Tekintetét a földre szegezi, és nagyban gondolkodik. Kezében ott van egy doboz cigaretta. Elővesz egy szálat, aminek színe éjszín kék. Az öngyújtót is előkapja, és öt másod perc múlva már fújja ki a füstöt. Az sem érdekli ha nem szabad rágyújtani az iskolában. Sosem volta az a jó kislány, persze mindenki annak nézi, meg könnyű prédának. *
~ Csak most ne, hogy jöjjön valaki, mert most aztán nem vagyok valami jó hangulatban…de ha mondjuk egy jó fej akkor mindegy. ~ * körül pillant, de úgy látja egyedül van, hát csak megy tovább arra, amerre lába viszi. *