Teleport szoba

Tárgy: Re: Teleport szoba 2013-06-18, 10:12 pm

//NRT - Mia és Freya - 2013.06.18.//

* Idejét sem tudom már annak, mikor voltunk utoljára kettesben normálisan Freyával, s mivel mindkettőnket gyilkol ez a hirtelen jött forróság, ami itt lappang a szigeten, mint valami vastag, áthatolhatatlan szaunafelhő, úgy gondoltam, ideje haza látogatnunk. Mindenképpen jól fog esni a kis kiruccanás, mások valami napfényes partra vágynak ilyenkor, de mi nem, kicsit sem, sőt, inkább ezt az egész meleg mizériát elfelejteném, és akkor engem még kevésbé is visel meg, mint a tesómat. A teleport szoba az indulás helye, ahová nem együtt megyünk most, mivel nekem volt még mit elintéznem itt, pontosan odaát a szigeten, nem beszélve Castielről, akinek majd egy órás kiselőadást tartottam arról, vigyázzon magára, már amennyire ez tőle kitelik, de most már én is megérkezem az ajtó elé, egy percet sem késve, kivételesen. Ahogy oda toppanok, vékony ujjaim máris bebocsátást kérnek a kilincs segítségével az ismert helységbe, így pedig szép pofim jelenik meg először a kialakult résen, zöld szemeim ki is szúrhatják tehát az ülőalkalmatosságon tespedő feketeséget. *
- Ugye nem késtem? Még adtam enni az állatnak, meg ilyenek. * csacsogom mosolyogva, miközben bentebb is tessékelem magam, nővérem szemei elé tárva szokásos túrafelszerelésem, mely nem más, mint egy szürke-mélykék túracipő, a hozzá passzoló színű nadrággal, ami szintén az a kék, felül pedig a cipő szürkéhez hasonló pulóver, ami olyan teljesen, mint az övé, csupán csak a szín eltérő, na meg nekem a kapucni inkább csak dísz, mint fontos kiegészítő, de amúgy majdnem passzol minden. Ugyanott vásárolunk, most ebben semmi sincsen, tesók vagyunk, vagy mi a szösz. Hajam összefogva, smink és plusz holmik nuku, famulus nuku, pálca viszont akad, na meg egy üveg ásványvíz van még kezeim között, másra nincs is szükségem, hiszen ahová megyünk, minden bizonnyal menedékház is van, legalábbis úgy emlékszem, szóval fölös dolgokat kivételesen én sem hoztam. *
- Na, indulhatunk? Már annyira menni akarok, és sok-sok mindent kell mesélnem neked, szóval gyerünk. Te mész elsőnek, megyek utánad! De ne rögtön a vízeséshez menjünk, kicsit lentebb, sétálni is szeretnék. * indulok meg azonnal a hamuval teli urna felé. * - Meg amúgy remélem a menedékház nem lesz tele, vagy ha mégis, akkor akad még egy kis hely, mivel holnap reggelnél hamarabb nem terveztem vissza jönni. * fordulok most már innen felé, láthatóan pörgök, mint mindig, de arrébb is állok, kezdje csak ő az utazást, amit én majd ugyanúgy fogok végre hajtani, mint ő. *

Tárgy: Re: Teleport szoba 2013-06-18, 10:36 pm

//NRT: Freya - Mia, 2013.06.18.//

*Türelmesen fekszem el, hozzám nem illő módon a széken, mint aki készül az anyagba olvadni, s apró hajszál választja el elmém rohamát a gyakorlati valóságtól, olyan meleg van. Remélem Mia nem késik, mert akkor először fojtom meg a meleg ruhákkal, s utána indulunk kirándulni. Szerencsére azonban erről szó sincs, éppen mikor megadóan hunynám le szememet, akkor nyílik az ajtó résnyire, s pillantom meg a helyen keresztül húgom összetéveszthetetlen szemeit. Abban a pillanatban lendülök előre, fel a székből, talán hevesen is, ám ebben nincs igazi szándék, csupán már indulni szeretnék.*

- Mia! Ha még öt percet váratsz, életed végéig szaunafogságra ítéltelek volna! *húzom fel orromat, de ezt talán képes nekem elnézni a szőkeség, mert nem viselem jól a meleget, tisztában van vele, hogy ilyenkor én olyan vagyok, mint a partra vetett hal. Sokat jár a szám.* - Viszont szerencséd, hogy nem késtél... *mosolyodom most el finoman, barátságosabban, és hangomban sincsen semmi fenyegető. Magyarázatára egyszerűen biccentek, viszont nem lépek közelebb hozzá, s önkénytelenül fűzöm össze magam előtt a karjaimat. Fel sem tűnik egy ideig, kérdés, hogy Mia érzékeli-e majd, mert ez nem véletlen. Még mindig nem vagyok képes feldolgozni a vitánk óta bennem rothadó gondolatokat. Ruházatán meg sem lepődöm, ő színes egyéniség, én egyetlen színt szeretek, a feketét.*
- Nem, szeretnék még itt izzadni pár órát, hogy majd jól mutogathassam magam a strandok a srácoknak, milyen barna lettem. Elevenen grillez meg ez az idő. *forgatom szemeimet szarkazmussal telt szavaim közepette, ám szám szélén bujkál egy mosoly. Szintén teljesen várható, hogy mesélni szeretne nekem, erre csupán egy anyai pillantást vetek rá, de magától is tudja, hogy mindig meghallgatom amit mondani akar. Bármilyen hosszan is. Mia rettentő optimista jellem, ellenben a mondat vége a saját fejemben nem pont így hangzik, ezért rögtön utána már javítok is.* - ... vagy ha mégis, akkor majd használjuk amit itt tanultunk. Te amúgy is többet tudsz nálam. Elméletileg. *suttogom az utolsó szót magam elé, tekintetem kapva félre zavartan. Hát igen... otthon, a hatalmas családnál egyszerű uralkodni, de itt mindenki független, ez már kihívás, és az évfolyamlépési terveim nem haladnak olyan jól, mint azt én szeretném. Ekkor jut eszembe, hogy engem tessékel előre, amire kérdőn tekintek a képre, de hamar találom fel magam, emlékszem ám, mit kell tenni, nem jöttem ide készületlenül.*
- Azt hittem, te mutatod be, hogyan kell menni, te vagy itt régebben. Na persze... én amúgy is tudom. Öh... *lépek oda az kerethez, próbálva a gondolataimat szedni össze. Hogyan is volt? El kell mondani, ahova menni akarok, az biztos, de utána kell még valami. Esetleg előtte kell? Az egy dolog, hogy én sem vagyok vadonatúj itt, de erre még nem volt dolgom, s egyszer én is lehetek figyelmetlen. Teljesen más járt az eszemben, szégyellem beismerni, de izgulok még most is a találkozás miatt.*
- Norvégia, Rjukanfossen-vízesés. Ö... visszatérés holnap reggel. *vágom ki a mondat végét magabiztosan, ám semmi nem történik. Bizonytalanul tekintek rá húgomra, mert azért nem sűrű látvány, hogy Freya Andersen felsül valamiben. Inkább nem mondok semmit, csak a kép felé fordulva hunyom be egy pillanatra szemeimet, várva a súlyos szavakat, melyek elítélnek majd. Biztosan számon fogja rajtam kérni, hogy-hogy nem tudok valamit, mivel mindig pökhendin viselkedem. Ahj.*

Tárgy: Re: Teleport szoba 2013-06-18, 10:59 pm

//NRT - Mia és Freya - 2013.06.18.//

* Gondoltam, hogy máris méltatlankodással kezdődik majd az este érkezésemet követően, gyakorlatilag azonnal.. én is haldoklom, de sajnos meg kell szokni ezt az időjárást is, bár tény, hogy vágyom a hideget, most jobban, mint valaha. *
- Szaunafogság? Hát az meg milyen? * rökönyödök is meg előbb a hallott szavakon, majd még el is nevetem magam cseppet, részemről teljesen fesztelenül, én bennem valahogy nincs tüske, de majd kapok én még ma sok mindent, úgy érzem. Na de egyelőre az indulás lenne a cél, amit nem is halasztottunk semerre, hiszen nekem is az volt az első, időben indulhassunk, hogy minél többet tölthessünk azon a csodás helyen, amit ismét, most már vakon is bejárnék, annyira jól ismerek. *
- .. mert különben megeszed a fejem. Tudom-tudom. * legyintek a dologra vigyorogva, fel sem veszem ezt, na meg nem is úgy hallik, szemétkedve mondaná szavait, azért tudok már különbséget tenni őszinteség és megjátszás között, főleg nála. De most nem olyan, most normális, a rendes, kedves Freya áll előttem, némi csipkelődős stílussal, ami teljesen megszokott, és még szerethető is, ám ismét mosolyra fakasztanak szavai, javítanom szükséges őket, ez van. *
- Nem az izzadástól fogsz barnulni, viszont strandra mehetnél, biztos rád kattanna egy-két helyes fiú. * kacsintok rá aranyosan, igen, cukkolom, éppen ideje lenne, hogy ő is levetkőzzön egy csipetnyi gátlást magáról.. * - Sőt, talán még a hátadat is bekennék, lehet, hogy még csak kérned sem kellene. * nézek végig rajta egy pillanat alatt, tudom ám, hogy morogni fog, vagy legalábbis ez a standard reakció, aztán majd meglátjuk, mennyire volt igazam. Ám mint mindig, most is vannak fenntartásaim utunk miatt, jelen esetben például a megalvás lehetőségét firtatom, vajon mennyire lesz esélyünk a hegyen maradni, de amúgy meg ahogy mondja, nem is vagyunk mi olyan elveszettek. *
- Vagy bé verzió, elindulunk haza. Úgy sincs olyan messze! * nos igen, gyerekkorunk óta kijártunk kettecskén erre a csodás helyre, csak pár kilométerre van tehát attól az óriási hodálytól, amiben leéltük eddigi életünket. Udvariasan előre küldeném azért, hagy bontakozzon ki az én hideg nővérkém, s direkt nem nyúlok egyelőre az urnába, és bizony furcsállom is, mit művel, mert hogy nem sikerül neki megindítani a portált, az is biztos. *
- Öö.. nézd csak. Ezzel kéne kezdeni. * mélyül be hangom cseppet értetlen arckifejezést vágva, s máris kimarkolok egy adag hamut az urnából, hogy a kép elé állva nézzek még egy másodpercre Freyára. * - És én még azt hittem, én vagyok szétesve.. * vonom fel szemöldökömet, és szavaim sem megrovóak, egyszerűen csak nem értem, mi van vele. De mindegy is, inkább rádobom a festményre a hamut, mire az szépen fel is lobban, végül pedig hangom is hallatom, most jön a lényeg. *
- Norvégia, Rjukanfossen-vízesés alja. A visszaérkezés pedig holnap délelőtt tíz óra! * ejtem is ki a szavakat, majd sétálok is bele a lángokba, hogy aztán már a hűs szellő simogassa fehér bőrömet.. haza értem, semmi kétség: körülöttem a fák is ezt mutatják, s a mögöttem lezúduló vízesés is maga a csoda. Remélem most már nem fogja Freya sem elrontani a dolgokat.. *

Tárgy: Re: Teleport szoba 2013-06-19, 9:36 pm

//NRT - Freya - Mia - 2013.06.18.//

*Remélem, számít a viselkedésemre, s vitánktól eltekintve emlékszik rá, milyen is vagyok a közelében. Nyilván az első mondatom a meleghez kapcsolódik, viszont úgy látom, nem ért meg engem rögtön, mire gonoszkás mosoly kúszik fel szám sarkára.*
- Az olyan, ami azt érezteti veled, amit én élek át. Iszonyatos hőség. Örökké. *vigyorodok el, ebből pedig természetesen tudni, hogy humorizálok csupán, eszem ágában nem lenne bántani a húgomat. Az olyan dolgok közé tartozik, amiket én soha nem teszek majd meg, pedig ezekből kevés van. Nem óhajtom a mondatot befejezni, megteszi ezt ő, mire csupán fejemet rázom.*
- Ma nem gondoltam arra, hogy megeszem a fejed. *legyintek, majd már jöhet a szarkazmussal spékelt válaszom, s ahogyan számítok rá, rögtön ugrik rá Mia, és csipkelődések tömkelegét uszítja rám. Nyugodtan tűröm egy mosollyal arcomon, ma nincsen kedvem veszekedni, nem is szeretnék, nem lenne... logikus lépés.*
- Ugyan Mia, kettőnk közül mindig te voltál az, akinek ingyen kennék be a hátát. Még szerencse, hogy én ilyenre nem tartok igényt, mert akkor akadnának féltékenységi problémák. *sóhajtok egyet, szavaira pedig egy pillanatig dermedek meg, elgondolkodva. Igazából fogalmam sincs, akarok-e haza menni, mert úgy érzem, nagy teher esett le a vállamról, hogy nem kell a szüleimmel foglalkozni. Szeretem őket természetesen, bármikor segítek nekik, de annyira elszoktam attól, hogy a mindennapi életeim részei, így már nem is... hiányoznak.*
- Nem szóltunk nekik, anya biztos nem örülne, de apa igen. Bár... nekem ma nincsen kedvem haza menni. Nem... vagyok rájuk kíváncsi most. Ne értsd félre... *nézek a szemébe zavartan, mert ezt nem itt kell neki magyarázni. Ideje indulni, s én kapom a kezdő feladatot, melyet nem tudok teljesíteni, csupán részben, s mikor szégyenemben készülök elsüllyedni, akkor siet segítségemre testvérem. Mozdulataira úgy kezdek el bólogatni, mint akinek abszolúte egyértelmű, hogy ez a lépés következik, nem is újdonság, kijelentése azonban azonnal állítja meg a mozdulatsort.*
- Nem vagyok szétesve! *villan meg tekintetem. A húgom jól ismer, ha valamit tények, érvek nélkül tagadok, akkor az nincs is igazából úgy, és inkább magamat győzködöm kétségbeesetten, mert azt hiszem, ha nem ismerem el a probléma létezését, akkor valóban nem létezik. Ekkor szoktam ilyen szigorú lenni, ám ez inkább magamnak szól, mint másnak. Nem Mia az egyetlen, akinek oka van szétesni.*
- Norvégia, Rjukanfossen-vízesés alja, visszaérkezés holnap délelőtt tíz óra. *ismétlem a szőkeség mondatait, mikor már odaát van, s természetesen előtte szórok a képre cseppnyit a porból, hogy számomra is felgyulladjon, és én is átléphessek. Hozzá vagyok szokva az utazáshoz, ezért keményen érkezem, viszont biztosan, nem messze Miától, s hozzá is lépek azonnal. Ismerős a táj, boldog mosolyt hív pofimra, s ahogyan a lány, úgy én is azonnal szemlélődni kezdek, élvezem a levegőt, szinte a számban érzem a természet ízét.*
- Nah gyere, csacsogj nekem! *ragadom meg a kezét, irányba húzva ezzel, el is indulva fel, a vízesés mentén. Szerencse, hogy nincsen meleg, az öltözékünk ehhez pont jó, bár nem mernék esküdni, hogy nem izzadunk le, mire felérünk. Ismerem jól a másikat, és inkább vele kezdem, mint magammal, ő is tudja, ez nekem addig gondolkodási idő.*

Tárgy: Re: Teleport szoba 2014-01-26, 9:07 pm

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Amióta elváltunk Zaine-el, meglepően furcsa fordulatot vettek nálam a dolgok. Iszonyúan izgatott vagyok, csak azt nem tudom, hogy miért. Utaztam én már másokkal is, de most mégis… nagyon-nagyon várom, hogy elkészülve úgy egy óra múlva a teleport szobánál találkozzunk. A révésznél is képtelen vagyok tök nyugodtan ülni a kis csónakjában, ahogy pedig megérkezünk az iskola kikötőjébe, egy gyors „viszlát” után már ki is lövök és meg sem állok a Cruoris ház klubhelyiségéig, majd a szobámba térve máris kutakodni kezdek a ruhatáramban. Tudom-tudom, ez nem egy randi, de mégis csak az én kedvemért megyünk ma el szórakozni és táncolni is fogunk, tehát nem ártana azért jól kinézni.
- Mi a fenét is vegyek fel. – kezdek is el agyalni rajta, miközben előpakolok néhány cuccot az ágyamra, ahogy azt a mugli filmekben is szokták, hátha ettől majd világosabb lesz, hogy melyik is áll rajtam majd a legjobban. Mivel szándékomban áll meleg helyre menni, így végül egy fekete színű rövid szoknyánál állapodok meg – igen, rövid, de messze áll még a minitől -, amelyhez egy ezüst színű, nyakba akaszthatós felső kerül és lábaimra pedig egy fekete, térdig érő, magassarkú csizma. A hajammal is kezdeni kéne valamit, így gyorsan elkezdem picikét hullámossá varázsolni tincseimet, majd egy kis fekete smink jöhet még arcomra, finom parfüm, majd némi pénz és táska. Nem vagyok valami gyors, de el se fogok késni, így miután elkészültem, vállamra kapom a fekete színű kis táskámat és már itt sem vagyok.
~ Most már csak azt kellene kitalálnom, hogy hová menjünk majd. ~ - gondolkodom is menet közben, miközben fél szemmel azért a srácot keresem, hátha valahol belebotlok, de csak nem alakul így. Magányosan érkezem tehát meg a teleport szobához, amely üresen várja az érkezőket, így az ajtót behúzom magam mögött és a puha kanapéra csüccsenve várakozok tovább, miközben kezd megfogalmazódni bennem az úti célunk is.

Tárgy: Re: Teleport szoba 2014-02-02, 1:03 am

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

*Lassan baktatok fel a szobám ajtajáig, így adva időt a lánynak, hogy készülődjön, hiszen tudom, hogy a nők belső órája nem úgy működik, mint a férfi nemé. Nekünk az öt perc, az öt perc, nekik fél óra, persze csupán akkor, ha nem a meccs nézéséről van szó... Mikor azonban be is lépek, valami érzés, valami gyanú kerít a hatalmába, főleg azért, mert, ha logikusan személem, akkor a hosszú készülődés oka nem lehet más, mint az, hogy tetszeni szeretne a környezetének, jelen esetben nekem. Ahj... viszont akkor én sem állíthatok oda így, tehát gyorsan készülődni kezdek. Gyorsan zuhanyzom, s ha már az eső benedvesítette, akkor hajat is mosok, de borotválkozni szerencsére nem szükséges. Kerül rám némi illat is, majd hajamat helyre téve ugrándozok bele tiszta ruháimba, a kivételesen nem szakadt, hanem új sportcipőmbe, sötétkék farmernadrágomba és fekete pólómba. A pálcám hátsó zsebembe kerül, majd hozzá némi pénz, hogy azért én fizethessek, s így indulok le, remélem még időben. Nincs szerencsém azonban, mert amint pár perc múlva be is nyitok az ajtón, a lány már ott ül.*
- Óh, előbb értél ide mint én, pedig milyen szépen kicsinosítottad magad. Szégyen ez számomra, egy férfi a nő után ért ide. *rázom fejemet némileg vigyorogva, s oda is lépek hozzá, szemem azért kíváncsian végigfuttatva rajta, ha már valóban készült.* - Kitaláltad, hova megyünk? *nézek rá, s remélem, hogy valami jó ötlete van, bár a ruházatából ítélve nem megyünk hideg helyre, tehát én is jól tettem, hogy nem öltöztem melegen. Nekem mondjuk eszembe sem jutott, hogy lehetne másképp öltözni, de neki nyilván, mert nőből van...*
- Persze, ha nincs ötleted, nekem van, az öltözetem is jó oda, meg persze egy régi ígéretemet is betarthatom. *mosolyodom el finoman, utalva vissza arra, amin összevesztünk, de már láthatólag nincs harag, s ha még kíváncsi arra, hogy milyen ahol élek, milyenek a barátaim, és mivel űztem ott el az időmet, akkor ezt választja, de az is könnyen megeshet, hogy neki jobb ötlete támad... vagy esetleg ezt a programot más időre rakja el.*
- Ott is alszunk, vagy visszajövünk pár óra múlva? *teszem most fel a kérdést, s csak az után esik le zavarba ejtő mivolta, miután már ki is csúszik számon. Talán látható a villanás szememben, hogy mi fut át agyamon, de végül csak elvigyorodok, mint aki nem veszi komolyan a helyzetet... egyelőre nincs is miért.*

Tárgy: Re: Teleport szoba 2014-02-02, 2:25 am

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Rettenetesen izgatott vagyok, de nem értem magam, hogy miért van ez. Zaine-el olyan furcsa a viszonyom, mégis, élénken él bennem az a bál és… hát tagadhatatlan, hogy tetszik is nekem. Végülis, miért ne szórakozhatnánk egy jót együtt? Nem jár ez semmiféle kötelezettséggel se, csak simán jól érezzük magunkat, aztán kész. De ha már az én kedvemért jön el, akkor nem ártana szépnek is lennem, így csípem ki magam kissé talán szokatlan módon is és a fiúnál előbb meg is érkezem a teleport szobába. Nem kell sokat várnom, hamar megjelenik ő is, én pedig mosollyal az arcomon fordulok felé, miután sikeresen felpattantam addigi helyemről.
- Nem gond, nem sietünk sehová se és… köszi. – tűrök zavartan egy barna tincset fülem mögé. Jól esik, hogy megdicsér, hogy elismeri végre valaki nőiességemet is, amely azért bennem rejtőzik, akármilyen hihetetlen is.
- Ki bizony, egy kellemesen meleg helyre. – adom is a másik tudtára, de nemsokára folytatja, így térve ki arra, hogy az ő hazájába is elmehetnénk. Igen, ez volt az a téma, amin összekaptunk picit, tehát én azt picikét kerülném, legalábbis egyelőre.
- Ha nem bánod, akkor majd máskor elmehetnénk oda, csak mert én most Hawaii-ra gondoltam. Mindig is el szerettem volna jutni oda, ott tuti van élet és még úszhatunk is a tengerben. Tudsz úszni ugye? – jut is eszembe hirtelen a kérdés, mert én nekem szándékomban áll ám tényleg egy nagyot bulizni, bár ittasan nem hiszem, hogy megérné nekünk a vízbe menni, de majd eldől. Amikor viszont kitér arra, hogy meddig maradunk és az ott alvást is szóba hozza, nem tudom titkolni meglepettségemet.
- Ezen nem gondolkodtam… szóval nem hittem volna, hogy ott akarnál velem aludni valahol. De… döntsd el te, hogy meddig maradjunk! – addig el se tudunk indulni, amíg ezt nem tisztázzuk, hiszen ez a szoba úgy működik, figyel az időkorlátra. Ott aludni valahol… együtt. Nyelek is egy aprót már a gondolatra is. Nem kell ide pénz, a varázserőnknek hála bárhol kapunk szállást, én pedig már rájöttem arra, hogy ki fogom használni boszorkányságomat, szóval igenis ha kell, szuggesztióval, de jó szobát fogok kivenni, ennyi jár most már.

Tárgy: Re: Teleport szoba 2014-02-17, 12:52 am

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

*Nyugodtan készülődöm, és még csak sejtésem sincs róla, hogy esetleg Rachel komolyabban venné a helyzetet, mint kéne. Részben viszont így van, ezt látom, mikor utána érkezem meg a teleportszobába, azonban egyáltalán nem zavar, hogy kiöltözött, hiszen csinos, és szórakozni megyünk. Nem szólok neki, hogy ez nem randevú, nem szeretném elrontani a kedvét, és szerintem ő is tudja, hogy azért vagyunk most itt, mert ünnepelni akarunk, bár arról fogalmam sincs, hogyan alakul majd az este. Nem tudom elnyomni széles vigyorom, mikor zavartan hátra tűri az egyik tincsét, de csupán biccentek, nem ragozom túl.*
- Akkor megfelelő ez a ruha... *nézek magamra, majd mivel én nem igazán gondolkodtam a célponton, ezért őt kérdezem meg, hogy mit eszelt ki, őt ünnepeljük, döntsön ő, ám ennek ellenére, ha nem volna ötlete, azért felajánlom a régi lehetőséget, csak nem sértődik meg rajta, hiába juthat eszébe a vitánk.*
- Szeretnél máskor is elmenni velem valahova? Remek. Akkor most Hawaii, aztán majd Jamaica. *emelem fel két kezem fejem mögött kulcsolva össze őket, úgy mosolyodom el. A kérdés viszont őszintén meglep. Szerintem ő tudja, honnan származom, és onnan szinte nyilvánvaló, hogy tudok úszni, de azért, ha kételkedik, hát akkor megnyugtatom.*
- Persze, nagyon jól úszom, szóval ha bajba kerülnél, számíthatsz rám... *kacsintok rá. Azért van még egy szempont, amit utazás előtt figyelembe kell vennünk, s bár ezt is rá bíznám, azért közlöm a lehetőségeinket. Látom, hogy meglepődik, ez valahol jól esik, viszont úgy látszik, most nekem kell döntenem. Egye fene, én vagyok a férfi, nem ő.*
- Akkor szerintem aludjunk ott, nem hiszem, hogy haza akarunk majd jönni pár óra múlva. Persze csupán ha nem zavar az ötlet... *indítványozom vigyorogva, és ha ezt elfogadja a lány, akkor egy mozdulattal magam elé engedem, mert azért Hawaii elég nagy, ő tudja, hogy pontosan hova szeretne menni. Gondolom nem fizetünk folyamatosan a szolgáltatásokért, így nem lehet gond szobát találni.*
- Van valami terved, vagy csupán megyünk amerre látunk és ahol szórakozást találunk? *kérdezek még rá, mert könnyen lehet, hogy kiötlött valami menetrendet, és ha nincs vele bajom, szívesen követem. Hamarosan azonban ideje volna indulni, mert azért nem itt tervezünk ácsorogni, hanem Hawaii-n kikapcsolódni.*

» Az életre kelt szoba