Black Cat kisállat-kereskedés

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-04-21, 11:12 pm

-Szívesen bár mikor.*mondom,s remélem hogy nem óra közebén akar majd hullámokat meg lovagolni. Nagyon úgy néz ki hogy sikeresen meg bántottam. Nem szándékos volt. *
-Nem úgy értetem. Úgy értetem, hogy én még a sporttal is jól feltudok szabadulni, elég ha elmegyek az erdőbe futni vagy elmegyek úszni. Gitározni is szeretek... Olvasni meg imádok csak túl lassan olvasok, s nagyon jól bele tudom magam képzeni az adót jelenetben. Nem egyszer történt hogy egy egész nap olvastam pizsamába. Olvasásból is választódtam sportot. Amúgy is legalább nem csak én imádom a könyveket....*mondom s próbálok mosolyt csalni az arcára. Nem akarok rögtön barátból ellenséget főleg azért nem mert remekül tudok vele beszélgetni. Nem zavar az ha utálnak sőt van mikor kimondottan hálás vagyok arra ki utál, de azok az emberek ezek kik kétszer bántottak meg, s megtudtam magam utáltatni velük. Oknélkül én nem szeretem a gyűlöletet hiszem, hogy mindennek van valami oka.Nagyon gyorsan akar távozni, de a sor lassabban halad mint hinné. Végig hallgatom Láttok cseppnyi esélyt a békülésre.*
-Hát akkor lehet hogy együtt megyünk a következő órára.*mondom miközben fizetek. Látszik rajta hogy nem akar bunkó lenni. Ki is szeretnék vele békülni ezért én is elindulok vissza felé a kastélyba.*
-Szereted az állatokat?*kérdezem s remélem hogy válaszolni fog. Tequila boldogan sétálgat mellettem a pórázon szívem szerint levenném róla csak félek hogy elszökik. Mikor beléptünk a kastélyba útjaink elváltak Fruzsival. Én még elmentem csavarogni a kastélyba Tequila-val. *

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-04-27, 10:37 pm

*Ma reggel nem tudtam milyen idő lesz, de nem számítottam rosszra emiatt nem is vittem túlzásba az öltözködés. Egy fekete térdnadrágot és egy úgy szint fekete rövid ujjút húztam. A sportcipőből nem látszik a zoknim ami kék színű rajta sötétebb mintákkal. Viszonylag már jól kiismerem magam a kastélyba, de még mindig el tudok tévedni. Hála Tequilának soha nem tévedtem el nagyon, mert mindig kiszimatolta a visszavezető utat. A szigeten is jártam, de még mindig nem igazán ismerem ki ott magam. Tequila elégé talpra eset eb. Még egy hete nincs meg és már is meg tudtam tanítani egypár alapvető dologra mint pl.: Állj!, Maradj!, szobatisztaságra meg hasonlok. Ami a legfontosabb, hogy nagyon ragaszkodó típusú kutya.*
-Ma mit szólnál ha Seol szigetére mennénk?*kérdezem a kutyámat ma reggel mert elégé ki fogyóba van a tápja és amúgy is ki akartam mozdulni. Erre azonban csak most került sor mivel sikeresen eltétettünk a kastélyba és még Tequila sem tudta ki szimatólóni a helyes utat. Úgy fél órája járjuk az utcákat, mikor besétálunk az kisállat kereskedésbe. Köszönök az eladónak s már is veszem a kosarat, hogy be vásároljak. Elindulunk az eledelek felé, hogy feltunkoljuk a raktárt mikor Tequila elkezd vonszolni a ketrecek felé. Engedek a kutyusnak, s oda megyünk meg nézni az állatokat. Most kicsit több állat van. Még mindig meg van az a kaméleon amit majd nem egy hete néztem és még mindig eszik, de most remélem, hogy vacsoráját. Láttok mellette pitonokat mint albínót, mint rendest. Az albínó most is nagyon meg tetszik azokkal a szép vörös szemével csak még mindig utálom a kígyókat. Vannak még pókok amitől kiráz a hideg, teknőcöket akik a versenyezve eszik a salátát, vadászgörényeket melyek közt van kiik rohangálnak, s van kik alszanak. Ezek csak egy pár állat volt melyet meg említettem, hisz itt egy csomó kisállat van. *

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-04-27, 11:53 pm

*Ma kimondottan sokáig alszok. Délután két órakor, amikor felkelek, igen csak meglepődök, azon hogy mennyi az idő. Fel tápászkodok, majd miután felöltözök, elhatározom magam hogy elmegyek Seol szigetre napozni. Ám sikeresen a napon el is alszok, így este ébredek fel.*
~Mi az isten van velem, hogy ilyen sokat alszok. Ma nem is csináltam még mást. ~
*elhatározom magam, hogy elmegyek kutyát venni, s áldom az eszem, hogy van nálam pénz. Fel is állok, és összepakolok a háti zsákomba. Végig gondolom az összes álmom, mert van min gondolkozni. Megjelenik az álmomban egy fiú. Alig lehet több 14-nél. Helyes, meglepően helyes. Rengeteg álmom volt de még is az összesben szerepelt. A nevét is tudom, mert egyszer elárulta. A személy, nem más mint Adam. Soha nem láttam, mind eddig. És a legfurcsább az, hogy még is olyan mint ha ismerném. Ám a fiún gondolkozva úgy megyek előre az utcákon, hogy nem is nézek sehova, csak megyek. Ám ekkor meglátom a kisállat boltot, így belépek és köszönök, majd már nézelődök is. Elég nagy hangzavar van itt, az állatok miatt, de mégis olyan békés. *
-Elnézést! Kutyát szeretnék venni. Tudna segíteni merre keressem? *nézek az eladóra, aki csak épp addig dugja ki a fejét az újság mögül amit olvas, amíg bök egy irányba. Elindulok hát, s nem sokára meg is látom az állatokat, s egy ismerős személyt.*
-Áhh! Rocker csajszi! Szia Ashi! *köszönök a lánynak, akivel együtt zenéltem a közelmúltban. Körül nézek és meglátok egy kutyát Ashi mellett. *
-De aranyos! Ő a tiéd? Hogy hívják? *kérdezem, kutyusról, aki meglehetősen aranyos. Körbenézek és látok itt hüllőket, pókokat, macskákat, kölyökkutyákat. Elkezdem vizsgálgatni a kutyusokat, de meg akad a szemem egy darabon. Ám ez az egyed nem a kosárban lévő kiskölykök közé tartozik. Már felnőtt kutya. Ráadásul egy Dobermann kutya, kinek a nyakában egy tábla, amire ez van írva: KÉREM! NINCS SENKIM! . Borzasztóan meg sajnálom, s megsimogatom. Ülve kb. 70 cm magas lehet. Hatalmas szemeivel pislog rám, s a csodálkozásomat az eladó hangja töri meg, aki oda lép hozzám, hogy meséljen róla.*
-Ezt a kutyát az utcán találtuk, a nyakában ezzel a táblával, és egy papírral a szájában. A papíron leírták hogy rendőr kutya volt, csak egy balszerencse miatt széttépte a gazdáját. Igazi rendőr és ez lett a veszte. A gazdája is bár rendőr volt, de egyben pedofil is. A kutya szeme láttára arat meg erőszakolni egy kislányt, és ezt ő nem hagyhatta, így megtámadta. Azóta nincs senkije, és mivel a gazdája ellen szegült kirúgták a rendőrségről. *meséli az eladó.*
-Meg veszem! Most! *jelentem ki gondolkozás nélkül, és már veszek is le egy pórázt a legközelebbi polcról és rácsatolom a nyakörvére.*
-Mennyi lesz? *nézek az eladóra, sietve, mert azonnal magamhoz akarom venni ezt a kutyát, hisz olyan mint én vagyok. *
-Vigye csak! Nem tartozik semmivel. Köszönöm hogy szerető gazdája lesz. *mondja egy kedves mosollyal az arcán.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-04-28, 12:37 am

*Ma egész nap Tequilával a kastélyt járt. Sikeresen el is tévedtünk. Nagy nehezen este kijutottunk a szigetre ott lézengtünk egy darabig. Alaposra szemügyre vettük mindenkit aki velünk szembe jött, s minden üzletet, bár már szinte vannak olyanok is amelyek már unják a tekintetünket hisz már annyiszor néztünk rajta végig. Sikeresen itt is eltévedtünk de gyorsan kikötöttünk ott ahol szeretünk volna. Az állatkereskedésnél melynek ajtaján belépve nagy zaj fogadott, de nem az a fajta amely miatt a hajad téped, hanem az amely pont ide illik. Sok állat van s Tequila véget meg is néztünk érkezett-e ismeretlen. Érkezni-érkezett hörcsögök, tengerimalacok, s még jó pár állat. Nézelődés közben egy ismerős hangot hallok. S mikor megszólít oda is fordulok hozzá.*
-Áh! Szia Zongora Királynő! Mi járatban Carolayn?*köszönök mosolyogva. Tequila érdeklődve megdönti a buksiját kérdezvén hogy most mi történik. Megsimogatom mikor róla van szó érdeklődve oda megy Carolaynhoz és elkezdi szaglászni.*
-Igen az enyém holnap hoz egy hete, hogy meg van. Tequilának hívják. Hát igen elég aranyos ezt ő is jól tudja. Szóval ne lepőd meg ha szétdobja magát, hogy simogasd meg. Na de én most gyors bevásárolok eme kutyusnak. Szóval ha megbocsájtasz. *mutatok rá az ebre, s elindulok a polcokhoz a kosárba dobálok bár konzervet (marha, baromfi, bárány, nyúl) s egy nagy zacskó tápot, hogy két hétig elég legyen. Mivel csak az eladó, Carolayn és én vagyok ezért minden szavat tisztán hallom a nagy zsivajban is. Elgondolkozok azon amit az eladó mond nagyon érdekesnek találom. Nincs olyan jól betanítót kutya ki a saját gazdáját támadná meg még akkor sem mikor meg akar erőszakolni egy személyt. Ergo már volt több hasonló húzása is vagy csak elviselte mit a felettesét. Érdekes, nagyon érdekes, de nem ezért vagyok itt hogy ezen agyaljak mikor végeztem és Carolyannál is ott van a doberman póráza a kezébe vissza sétálók hozzá.*
-Na és hogy fogod hívni? * Érdeklősök a dobi iránt.*
//fagy//

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 7:07 pm

*Azt hiszem, sikeresen eltöltöttem itt az első hetemet, hiszen bepótoltam a lemaradásomat nagyjából, megismerkedtem egy-két emberrel, meg volt a ruha csere, és a legfontosabb helyeket úgy mint étkező és bagolyház, ahonnan majd a leveleimet küldöm, fel is fedeztem. Ennyi elég az életben maradáshoz, úgyhogy összességében elégedett vagyok. Azonban már régóta vágyom arra, hogy otthon maradt társamat, és egyetlen barátomat, a kutyámat pótoljam, tehát most bizony a nemrég megismert útvonalon a közeli kisállat-kereskedésbe tartok. Öltözetem nem kirívó, inkább átlagos, hiszen ezt szerettem volna elérni, így a fehér tornacipő mellé társul kék farmerem és mintás, szintén fehér pólóm. Nem tudom, mennyire sikerült elhitetnem a látszatot, hogy közönséges gyerek vagyok, nem pedig herceg, ugyanis még keresem a stílusomat, de remélhetőleg eközben nem nézek ki röhejesen... Mindenesetre most ráérősen sétálgatok az utcán a tőlem megszokott ruganyos léptekkel, és igen vidáman tekintek körbe, hátha kiszúrok egy ismerős arcot, aki esetleg elkísérhetne, hogy segítsen a választásban, mivel pár percen belül a jó levegőn való sétának vége szakad, hiszen megérkezem a bolthoz, és már be is nyitok. Egy biccentéssel köszöntöm az eladót, de a többiekre ügyet sem vetek, akik esetleg még itt tartózkodnak, engem most az állatok kötnek le, így nagy vigyorral oda is lépek a terráriumokhoz, hogy megszemléljem a hüllőket. Megkocogtatom az üveget egy csöppet, de igazából nem szándékozom ilyen állatot venni, így hamarosan átballagok a többi kisállathoz is.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 7:21 pm

*Derűs, már már hűvösödő este, és éppen a legjobb alkalom arra, hogy kicsit kinézzek a városba. Régóta jártam már lent, , már ha az egy héttel ezelőtti időpont régnek számít, de természetesen ez nézőpont kérdése. Viseletem egy sima farmernadrágból, fekete pólóból, illetve egy kissé talán szélsőségesnek mondható szakadt tornacipőből is áll. Miután a révész levisz a városkába, egy cigire még rápöffentek, miközben célirányosan megközelítem a kisállat kereskedést, tudni illik dolgom van ott. Remélem Zsé is van nálam, mert ha nem hát felboncolom az erejimet, mert a kastélyba már nem akarok vissza fordulni. Szerencsére farzsebembe végül megtalálom kissé gyűrött és régimódinak nevezhető bőrpénztárcámat, s még mielőtt belépnék az üzlet ajtaján a csikkemet a legközelebbi emésztőgödör felé pöccintem amolyan," ha betalál jó neki" meglátással. Miután bemegyek, rögtön a rágcsálóspolchoz megyek, ahol szemüvegemet feltolva a fejemre szemezgetni is kezdek a portékákkal, de arcomon végighúzódó kissé csalódott arckifejezés arra a következtetésre engedhet mindenkit gondolni, hogy nem igazán találom meg amit szeretnék. Na igen ez már csak az én formám, viszont ahogy látom van még valaki itt a terembe, így csak lazán oda is szólok neki.*
-Hé.. öcsi nem láttál erre fele tengerimalacnak fogkaparókövet? *Az a seftes dög a végén a párnámon fogja kikarcolni magának a Stonehenge vektorgrafikus mását, annak hála hogy elengedtem a szobába, s lehet a szobatársaim se örülnének a ténynek hogy egy kártékony rágcsáló szétcincálja a körülötte lévő dolgokat, na de mindegy, azért érdeklődő arckifejezést próbálok virítani a srác felé, hátha ő már otthonosabban mozog ebben az üzletben.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 7:39 pm

*Célirányosan jöttem, tehát azt is tudom, hogy milyen állatot szeretnék venni, bár ha meg tetszik valami más, akkor nem kizárt, hogy megesik rajta a szívem. Így akármennyire is meg akarok mindenkit venni a boltban, még sem tehetem, mivel sem hely nem lenne hozzá az iskolába - és szerintem rövid időn belül repülnék is "ez nem állatkert" felkiáltással -, sem időm, de hosszú távon pénzem sem az etetésre, tehát egy nagy sóhajjal abba is hagyom a hüllők szemlélését, és tovább állok a rágcsáló szekcióhoz, hogy azért azokat is megszemléljem mielőtt választok. Ekkor hallom meg hátam mögött a kevésbé barátságos, ám nagy eséllyel felém irányuló hangot, így meg is fordulok egy elmaradhatatlan diplomatikus mosollyal az arcomon.*
- A nevem Conrad. Nem láttam, nincs állatom, és nem tengerimalacot akarok venni. De miért nem kérdezed meg az eladót, talán még akkor is tud neked varázsolni, ha nincs kirakva vételre? *teszem is fel neki nyugodtan a számomra egyértelműnek ható kérdést, hiszen az ember általában először a jobban jártas társaitól kérdezősködik, tehát a kisegítőktől, vagy az eladótól. Most, hogy így jobban megnézem a srácot, és a kis ízelítőből amit kaptam a jellemét illetőleg, el sem tudom képzelni, hogyan lehet neki tengerimalaca... én inkább egy fenevadat néznék belőle ki.*
- Egyébként szerintem ne fogkoptatót vegyél neki. Hanem egybenyomott magvakat, mézzel összekeverve, az majdnem olyan kemény, és ugyan úgy koptatja a fogát. Legalábbis így tudom. Az még finom is. *ugyanis természetesen én is tanultam otthon, nem is kicsit, és az állatokat szeretem, tehát az ilyet is tudom, annak ellenére, hogy kisállatom még nem volt. Mivel úgy érzem, segítettem ám az ismeretlen fiúnak, tekintetem most elsiklik róla, egészen a kutyákhoz, ugyanis úgy érzem, itt lenne az ideje, hogy megvegyem a társamat. Oda is állok a ketrecek elé, és karba tett kézzel szemlélődöm egy kicsit, gondolkodván, hogy melyik fajtát válasszam.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 7:55 pm

*Úgy tűnik megint egy dolog amit nem találok meg, pedig jó anyám mindig is mondta hogy sz*r vásárló vagyok , de azt hiszem itt az ideje, hogy ebbe a ténybe bele is törődjek. Sebaj szám az van, méghozzá jó nagy is, így kérdezem meg a nem sokkal távolabb álló ismeretlen fiút, akinél bár sejtem, hogy nem pont így kellett volna a megszólítás, de mint látom nem vette zokon.*
-Áh... csak tudod ahogy látom elég sok dolga van, gondolom nem örülne neki ha a raktárba is követném..*mutatok hátra a fejemmel, ugyanis az eladó most a pult mögötti részről eltűnve, valahova hátra ment.*
-Sebaj azért kösz..*mondom miközben tovább kotorászok a polcon fellökve pár zacskót, de nem igazán tud érdekelni, elvégre akkora kárt még nem csinálok. Mondhatni teljesen meg is felejtkezek a mellettem nézelődő fiúról, ám amikor az megszólal kissé meglepetten nézek felé, hiszen bár nem kértem még kommentárt, úgy tűnik ő kérés nélkül is ad.*
-Náoszt meg honnan tudod, netán kóstoltad?*kérdezem kissé meghökkenve, s látszik rajtam, hogy nem vissza szólok, vagy gúnyolódok, ez most komoly kérdés akart lenni tőlem, még a Jenki akcentusomról is megfelejtkezek egy pillanatig, na de hát ha a fiú azt mondja hogy finom? Szerencsére találok olyan magot, amit a fiú mondott s találomra feltépve a csomagolást kivéve egy apró darabot meg is próbálom elroppantani, ám a görcs állna bele a következőbe, a srác már csak egy szisszenő hangot hallhat, amint kiköpöm a cuccot.*
-Ssszpfű... Na ebből aztán nem kap Maximilian ez még emberre is káros... *mondom morgololódva magam elé, majd kikapva egy másik zacskót, ami bár drágább, de nem igazán érdekel, a fiú mellé is állok , majd karba tett kézzel az ölebeket kezdem el én is nézegetni.*
-Ej ha... van néhány szép jószág itt komám... Csak nem venni akarsz te is egyet?*fordítom felé a fejemet, miközben kezemet is felé nyújtom.*
-Egyébként bocs a taplóságomért, hogy nem mutatoztam be. Lionel Dustsnow Cruoris ház..*mondom el nevemet és házamat, természetesen közbe várva a fiú válaszát is.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 8:29 pm

*Elég sokáig nevelkedtem diplomatikus környezetbe, hogy ne mutassam ki, olyan helyzetben sérelmem, mikor az nem is érdekelné nagy valószínűséggel a másikat, vagy ha igen, és vita lenne belőle, akkor bizonyára alul maradnék, ha testiségig fajulna a dolog. Ezért most a mosolyom megtévesztő lehet, így a srácot is átverem, de ezt nem jelzem felé, csak követem tekintetemmel amerre bök fejéve, hogy megnézzem az eladót, amint el is indul a raktár felé.*
- Akkor majd ha visszajön. *ezen ne múljék, én a helyében megvártam volna, de a következőkben azért adok neki tanácsot, mert kissé elveszettnek tűnik, viszont ahogy látom, hát ez a viselkedés nekem elég... érdekesnek hat.*
- Nem, de tanultam hogy a rágcsálók általában magvakat esznek. Ha pedig különféle magvak vannak egybepréselve, ráadásul egy kis édességgel megkötve, az biztos finom lehet. *válaszolom is teljesen nyugodtan, de arcomon már nem tudom leplezni a meglepettséget, mikor szavaim ellenére is megkóstolja a srác. Kissé megmosolyogom halványan a tengerimalac nevét.*
- Igen, mivel ez állati fogyasztásra van. Egyébként ezeket ki fogod fizetni? *mutatok is a széttépett zacskókra, majd pillantásom a fel lököttekre is rátéved, mintegy jelezve némán, hogy talán fel kéne azokat is állítani. Ezek után viszont már a saját állataimat nézem, nevezetesen a kutyákat, mivel most már el kéne döntenem, melyiket veszem meg, de az ismeretlen srác újra megtalál.*
- Igen, szépek. Eltaláltad egyébként, venni szeretnék egyet. *bólintok is, de amint látom jobbja is felém lendül, amit már értékelek, és nevét is meghallhatom, házával egyetemben, így már el is mosolyodom kicsit, mert ez mindjárt más.*
- Conrad Dietrich, szintén Cruoris. Elsős. *viszonozom is a kézfogást, és mivel nem nővel van dolgom, így ez most férfiasra sikeredik, azonban nem tart túl soká, és kezem már vissza is kerül oldalam mellé. Ekkor tér vissza az eladó is, és már ránk is mosolyog.*
- Üdvözlet srácok, mit adhatok? *kérdezi, s én már mutatok is az egyik közeli kiskutyára, amelyik még elég fiatal, talán néhány hónapos lehet. Oda lépek mellé, innen tudhatja, hogy ezt szeretném megvenni, illetve érdeklődök iránta, tehát már oda is siet.*
- Jó napot! Ez a szibériai husky kölyök érdekelne. Mit tud róla elmondani? *teszem is fel a kérdést, ugyanis bár eredetileg egy német kutya volt tervbe véve, még sem tudom megállni, hogy nemzetemmel oly ellentétes nép kutyáját vegyem meg, mely nem rám vall, de éppen ez benne az izgalmas. Azt hiszem, ezt az állatot szeretném.*
- A szibériai husky egy közepes termetű kutyafajta, elsősorban munkakutya. Kedves, barátságos és társaságkedvelő, de nem kifejezetten házőrző típus, és nehezen tanítható. Elég nagy a mozgásigénye, szinte mindent szétrombol a környezetében. *adja is meg készségesen a választ az eladó, és igazából az sem zavart volna, ha hazudik, ugyanis tudom mi jellemző erre a fajtára, csupán kíváncsi voltam, mit fog mondani más.*
- Megbízható tenyésztőtől van, biztosíthatom hogy negatív vonásai ellenére is, önnek bizonyosan nem lesz gondja a taníttatással. Ez a példány hím. *jön most a reklámszöveg, mely annyira nem érdekel, de azért bólogatok is rá. Egy pillanatra ránézek Lionel-re is, hogy vajon mit gondol, bár az sem zavar, ha nem jött le neki, hogy a véleményére várok.*
- Ez jó lesz, köszönöm. Egy fekete prózást kérnék még hozzá, mást nem. *mutatok rá a kutyára, és az eladó már ki is veszi, hogy átadja nekem, hiszen azt egyértelmű, hogy kézben óhajtom vinni a csöppséget. Nem kell hozzá nekem semmiféle tartozék, majd azt eszi amit én, s bár nálunk mindig is ápolták a kutyákat, erről tudom, hogy viszonylag igénytelen, így az alapot elég nyújtani neki. Elő is kaparászok egy kis pénzt, miközben várom, hogy a férfi is rendezze a számlát, s már kézbe is kapom a kiskutyát, úgy kezdem el simogatni.*
- Ötlet névre? *pillantok a mellettem álló srácra, hátha van valami elképzelése, mert nekem egyenlőre nincs. Hamar kéne azonban keríteni valamit ami tetszik, és megfelel a kiskutyának is.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 8:54 pm

*Az eladóra nem mondok már semmit se, úgy érzem fel tudom magamat találni, a dolgokban, na meg a srác is még mond néhány szót, amire vissza is kérdezek, elvégre honnan tudná milyen az íze, ha még egyszer se kóstolta, na de úgy tűnik erre igencsak hosszadalmas és szépen kifejtett választ ad, nem mondom nekem már lehet bele tört volna a nyelvem, de úgy tűnik igazi diplomatával találkoztam.*
-Akkor te igazi könyvmoly lehetsz, ha még az ilyesmit is kened vágod.*vonom le a következtetést, de azért én nem bízom a dolgokat a véletlenre, elvégre Maxnak a legjobb jár, viszont nekem nem nyerte el a tetszésemet a dolog, a fiúnak viszont ehhez van némi kommentárja.*
-Ja persze, az állatoknak mehet a silány cucc, biztosan az enyém se kedvelné, amúgy még szép hogy nem sz**ért nem adunk ki pénzt..*szépen vissza is gyömöszölöm a zacskót, s megpróbálom még leragasztani is, majd vissza csúsztatom a többi közé, ezután váltunk néhány szót a fiúval , többek között, megtudom hogy egy kutyát szeretne venni, na meg a nevét is, de nemsokra rá jön az eladó, akivel már meg is kezdődött a kommunikáció Conrad felé. Sokáig viszont én se tudom befogni a bagólesőmet, hiszen hallottam én is néhány dolgot erről az ölebről.*
-Továbbá terelőkutyának se jó, ráadásul mivel más a hangképzőszerve így nem ugat csak vonyít, és ha ezt nem bírod garantálom hogy nem fogsz tudni tőle aludni komám...*teszem hozzá nagyon magabiztosan bólogatva, de természetesen észre vévén a boltos figyelmét ami pillanatig rám vetül, azt hiszem most kéne megállnom, nehogy azt higgye rontom az üzletét.*
-Legalábbis úgy tudom..*teszem hozzá kicsit komolyabban, miközben karba teszem a kezeimet, miközben megvárom hogy a férfi befejezze a bemutatóját. Amikor Conrad rámnéz, kissé ide oda döntve a fejemet végül vállat rántok.*
-Hát te tudod, de egy ilyen ölebbel lesz elég dolgod bőven, majd győzöl kiszaladgálni futni, meg minden, de amúgy stramm kis dögnek látszik..*nézek le az állatra egy félmosollyal, végül csak figyelve a fiú kérdésére egy pillanatra elgondolkozok.*
-Nos lássuk csak, mivel hím talán valami északi nevet kéne neki adni, mint Odin, Thor, Loki, talán lehetne Lancel is, de ha nagyon ragaszkodsz maradhatsz az Oldscool neveknél mint a Bodri, Bundás, Cézár, Fityisz, agyar, fogó, Rex, stb..*darálom le egy levegővel a neveket remélve, hogy adtam neki jó pár tanácsot, bár azt hiszem egy kocsinak vagy egy lónak jobb nevet tudok adni, ha már ez a kettő a kedvenc témaköröm, de mindegy is.*
-No elmegyünk megfuttatjuk a kis dögöt ha már mevetted?*kérdezem egy kisebb vigyorral, bár ha nagyon nem akarja hogy egy jenkivel lógjon le is kophatok, annyira nem számít, ha minden jól megy pár magért még én is fizetek, illetve egy csomag almot is el fogok vinni.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 9:09 pm

*Igazából nem tartom hátránynak, hogy művelt vagyok, így nem sért amit Lionel mond, sőt, valahol belül felsőbbrendűség érzést is kelt bennem, hiszen az ilyen szöveggel azok szoktak jönni, akikről egyébként ez nem mondhat el.*
- Csak szeretem az állatokat. *felelem neki, bár igazából szívem szerint, annyit mondtam volna: csak jártam iskolába. Ezt viszont durvának ítélem, így nem hangzik el a mondat, hanem már fejem rázom a kijelentésére.*
- Nem, csupán az ember nem szokta azt enni mint az állat. Fordítva lehetséges, de szerintem ebbe plusz adalékok is vannak, na és persze az ember elsődleges tápláléka nem a mag. *mutatok rá egy apró tényre, ám tovább nem foglalkozom a dologgal, hiszen Lionel is rendbe rakja amit tönkre tett, így oda is léphetünk a kutyákhoz. Az eladó is megjön, és pár szót is váltunk, de ahogy hallom a srác is ért a dologhoz.*
- Na mi az, csak nem te is könyvmoly vagy? *vigyorodom el rá nézve, de aztán bólintok, ugyanis igaza van, ezt én is tudtam.* - Egyébként nem baj, kihívás kell. *biccentek most az eladónak, hogy bizony adhatja a kiskutyát, ugyanis elegem volt belőle, hogy mindig mindenki megcsinált helyettem mindent, most én szeretnék bizonyítani, feladatot végrehajtani. Nemsokára kézhez is kapom a husky-t, és már a neve felől is érdeklődöm.*
- A Loki jó ötlet. Az északi mitológiában Loki bizony egy bajkeverő, és ez a huskykkal sincs másképp. *bár szerettem volna saját magam nevet adni, bizonyára hasonló elképzelésre jutottam volna, így megfogadom a srác tanácsát. Fél kézzel oda is nyújtom a pénzt, és elveszem a pórázt, melyet hanyagul a nyakamba lógatok, és már kezemet is felemelem, jelezvén hogy távozunk.*
- Jó ötlet. Hova menjünk? Elég új vagyok még itt, egyenlőre nem sok helyet ismerek. *pillantok a srácra, így most ő vezet, és dönti el merre is menjünk. Részemről bármi jó, a kiskutyust úgy sem fogom agyonhajhászni, nem szeretném, ha elkapna valamit, de jó lenne, ha egy kicsit elfáradna, hogy ne keltsen fel éjszaka...*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2012-05-05, 9:27 pm

*Na igen, azt sejtettem , hogy szereti az állatokat, jó magam is így vagyok vele, csak nem éppen ugyan azok az elképzeléseink, nálunk a kutyákat bár szerettük , de mégis csak házörző, vagy hajtó kutyának alkalmaztuk, inkább tartottuk haszonállatnak, mint amolyan ölebnek, de hát máshonnan jövünk mindketten.*
-Lényegtelen.*nem fogok a magokon cseverészni, azt hiszem én voltam a hülye hogy belementem, de szerencsére tudom korrigálni a dolgot, na viszont miután megjön az eladó lesz egy kis diszkurzus is a kutyáról, s előszedve ismereteimet, én is elmondok pár dolgot. Conrad megállapítására viszont csak vállat rántok.*
-Az apám révén elég sok kutya fajtát ismerek, na meg kellett az otthoni teendőkhöz is, hogy melyek azok amik beteljesítik a hozzájuk fűzött reményeket. Ott tudtam meg, hogy a Husky nem éppen olyan jól kezelhető állat, mint a például a németjuhász, viszont szánhúzűsra és más fizikai munkára egész jó..*mondom teljesen komoly hangon, pedig tényleg nem igazán érdeklődtem az ölebek iránt, csak abból merítkezek, amit már én magam is hallottam. A kihávásra csak kissé "felcöccenek" majd el is nevetem magamat, végül mondok jó pár nevet, s úgy tűnik a fiú talál is köztük olyat ami fogára való.*
-Ja tudom, és a véget hozó tűz istene, aki egyébként félig óriás is..*mondom felnevetve, hiszen bármennyire bárdolatlannak tűnhetek (Bár kinézetem nem ezt igazolja) Azért tudok én is egyet s mást, maximum csak nem nyilatkozok meg mindenki előtt. Na de elhangzik tőlem egy ötlet, s úgy tűnik Conrad rám is bízza magát.*
-Nocsak pedig első ránézésre nem igazán gondoltam volna, hogy nem ismered ki magad, de minden gólya ilyen, még jó hogy nem vagyok Sentinel..*engedek meg magamnak egy ravasz mosolyt, majd intve a boltosnak kint már a számba dugok egy újabb cigit majd magam elé mutatok.*
-Nem messze innen van egy park, talán oda kinézhetnénk, maximum kicsit megfuttadhatod a kutyát, meg elkezdheted tanítani is, azt mindig korán kell mert ha sokáig tolod akkor cseszheted.. Akkor nagyon elpofátlanodnak. *mondom még mindig egész jókedvűen, és ha a másik benne van, akár el is indulhatunk, persze útközben se maradok csendben.*
-Szóval elsős vagy, akkor ezekszerint még nem is kóstoltál bele az itteni életbe, hány embert ismersz eddig, és honnan érkeztél? A neved alapján olyan poroszos gyereknek nézlek, bár a zőld szem nem éppen az árják színe..*vigyorodom el ismét, persze nem bunkó akarok lenni, de néha néha elhagyja a számat egy egy ilyen csípős megjegyzés.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-03-10, 6:35 pm

//NRT: Elisaveta és Ian - 2014.03.10.//

*Hosszú idő telt el, mióta el kellett hagynia az iskolát. Akkor, mikor elment, reménykedett benne, hogy a távollét nem lesz több néhány napnál, legrosszabb esetben hétnél, de ahogy az a családjával kapcsolatban lenni szokott, tévedett. Most is csak ezért jöhetett vissza, mert a Varlock család jelenlegi fejeként, nem engedhette meg magának a tudatlanságot.
Még csak néhány perce érkezett, de amint felér a szobába, ledobja a csomagját, és már fordul is ki onnan. Miután lerobog a lépcsőn és a révész segítségével átjut a városba, megtorpan. Szüksége van egy pillanatra, hogy rájöjjön, pontosan merre kell mennie, régen járt már itt ahhoz, hogy egyből tudja. Végül győz a memória, meg az útbaigazítás, és sikeresen eljut az állatkereskedésig.
Rövid koppantás után belép, és miközben körbepillant, lesimítja combközépig érő, fekete ruhája alját, majd hátradobja vörös haja néhány tincsét, ami így most a hátán terül szét és majdnem a derekáig ér. Amikor behatárolta merre lehetnek a madáreledelek, elmosolyodik és térdi érő, fekete, magassarkú bőrcsizmája kopogásától kísérve elindul a sorok mentén. Út közben barátságosan mosolyogva elhárítja az eladó segítségét és megáll a bagolycsemegék előtt. Bár egyelőre nem tudja melyiket válassza, tanácsra nincs szüksége.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-03-20, 8:37 pm

//NRT: Elisaveta és Ian - 2014.03.10.//

Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek, amiért apámék egy újabb baglyot küldtek nekem. Na nem egyszerű levéllel, ahogy az lenni szokott, hanem örökbe adták, hogy gondoskodjak majd róla és legyen nekem is végre egy ilyen állatom, mert milyen gáz már, hogy a suli madarait használom. Pfú, a hátam közepére se hiányzott ez az egész, de nincs mit tenni, a bagoly most már a toronyban van és bár etetik őket, mégis, tudom, a szüleim elvárják, hogy néha napján én is vigyek fel neki egy-két jobb falatot. Na, én éppen ezért is vagyok most itt, a Black Cat állatkereskedés előtt, ahol tuti hogy akad valami bagoly eledel. Fogalmam sincs, hogy mit esznek ezek az állatok, de valaki majd csak felvilágosít róla, így végül lazán benyitok, majd körbe is pillantok az eladót keresve.
- Jó napot! – hallatszik köszöntésem, a férfi pedig felém fordulva köszönt, majd int, hogy várjak egy kicsit, mert most éppen dolga van. Jah, látom azt én is jól, egy két gyerekes családot szolgál ki, tehát nem hiszem, hogy túl hamar végeznék… Feltalálom én magam, ilyesmi nem állíthat meg, így kissé körbepillantok, majd a madaras rész felé kezdek el sétálni, ahol még egy vöröske is megtalálható. Hmm, lehet, hogy sűrűbben kellene errefelé járnom?
- Hello szépségem! – köszönök is neki, miközben nemsokára mellé érek, de csak fél szemmel tekintek irányába. Nem ismerős, fogalmam sincs, hogy ki ő, viszont ez egy remek alkalom azon, hogy változtassunk rajta. Egy kis ideig még vizslatom a polcokat, majd végül ismét felé fordulok.
- Nem akarok bunkónak tűnni, mivel sejtem, hogy nem kisegítő vagy itt, de nem tudod véletlenül, hogy mit kéne adni egy bagolynak? Fogalmam sincs… - vakarom meg kissé tarkómat, majd azért kibököm még a nevemet is, hogy ne legek már teljesen tuskónak titulálva. – Amúgy Ian vagyok, örvendek! – lassan elkezdem kigombolni fekete kabátom gombjait, miközben hol a csajra, hol pedig az árukra figyelek. Remélem, hogy ő azért tud majd segíteni, tényleg nincs kedvem az eladóra várni. A fekete kabát alatt egyébként egy sötétkék színű pulóver lapul, nyakamban egy ezüst sínű, divatos sál, lábaimon pedig sötétkék farmer és egyszerű, fekete sportcipő. Jól nézek ki, ez nem is kérdés és a hajam is tökéletesen be van lőve, az arcomon lévő borosta pedig megadja azt a rosszfiús külsőt, amit oly nagyon szeretek. Kihasználom azt, ahogy kinézek, nem tagadom, és őszintén szólva kíváncsi vagyok rá, hogy ennek a csajnak mi lesz majd rám a reakciója. Szívás lenne, hogyha totál hidegen hagynám.

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-03-21, 10:58 pm

//NRT: Ian és Elisa - 2014.03.10.//

*Épp visszaér az iskolába, mikor Ulix felhívja a figyelmét arra, hogy nem tud mit enni, így, mivel nem akarja egész nap a madár nyavalygását hallgatni, na meg amúgy sincs túl sok kedve a szobában üldögélni, kivonul a városba. Ott némi keresgélés után sikeresen megtalálja az állatkereskedést, ahol a madáreledeles pulthoz sétál, és elmélyülten válogat az eledelek között.
Hallja a közeledő lépteket, de egyelőre nem törődik vele. Ha az eladó mászkál a közelben, akkor úgyse fog hozzá szólni, hiszen korábban már közölte vele, hogy boldogul segítség nélkül, ha pedig egy másik vásárló, akkor semmi dolga az illetővel. Ettől még persze, ha megszólítják, oda fog figyelni, a köszönésre viszont csak egy oldalpillantást, halvány mosolyt és egy jól látható biccentést küld a fiú felé, majd figyelmét újra a polcra fordítja.
Épp azon mereng, hogy famulusa megérdemli-e a különösen finom jutalomfalatokat, vagy annyira azért nem viselkedett jól, mikor a már mellette álló srác megszólítja. Erre ismét felé fordul és rámosolyog.*
- Elisa vagyok és szintúgy örvendek.*bólint barátságosan. A bemutatkozás közben persze feltűnik neki, hogy a srác vetkőzik, s nem feltűnően ugyan, de azért végignézi a mozdulatsort, s kénytelen megállapítani, hogy Ian igazán helyes és kifejezetten jól néz ki. Az arcán lévő borosta pedig dob az amúgy se kis vonzerején.
Amint ezt eldönti magában, pillantása visszatér a srác szemeihez és újra elmosolyodik, majd próbálja megválaszolni a feltett kérdést.*
- Nem tartalak bunkónak, szívesen segítek. Nézzük csak, tudod mennyi idős? Mármint milyen életszakaszban van, mert ha még nagyon fiatal, vagy már öreg, akkor nem túl jó az emésztése. Ebben az esetben én ezeket adnám neki.*két kék zacskóra mutat, amiken közepes méretű írás hirdeti, hogy apró magokat és egyebeket tartalmaznak.*
- De, ha egyik se, akkor majdnem mindegyik jó. Az én baglyom ezeket szereti.*lekap a polcról három zacskót és egyesével megmutatja a fiúnak, majd leguggol és egy újabb, kisebb dobozt vesz a kezébe és tartja a srác felé.*
- Ez olyan jutalomfalat szerű, csak akkor használd, ha dicsérni akarod, vagy valami újat tanul, különben rászokik, és nem eszik meg mást. Ahhoz meg azért drága.*megnézi az árat és bólint. Valójában ki tudná fizetni, ha nagyon akarná, de nem látja értelmét.*
- Egyébként ez mind csak kiegészítés, a baglyok majdnem teljesen önellátóak, ha éhes lesz, vadászni megy majd.*feláll és rámosolyog a srácra, jelezve, hogy befejezte a csacsogást, majd türelmesen várakozik, hátha van valami kérdés, óhaj-sóhaj.*
- Gondolom még nem tartottál baglyot és csak nemrég kaptad meg. A bagolyházba költöztetted?*megvárja a választ és bólint, aztán kis gondolkozás után kiegészíti a korábban mondottakat.*
- Bár az előbb azt mondtam önállóak, azért ne hanyagold el, a többi madár között valószínűleg nem lesz magányos, de megsértődik, ha sokáig nem mész a közelébe, vagy elvadul. Mint azok az agresszív baglyok a toronyban.*persze ez nem szentírás, ha a madár nem hajlamos ilyesmire és barátságos személyisége van, akkor nem történik semmi ilyesmi.*
- Harmadikos vagy, vagy egyetemista?*érdeklődik kíváncsian, ha végeztek a baglyos témával. Nem emlékszik a srácra, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne idősebb nála, sőt biztos benne, hogy az. Azt viszont, hogy pontosan mennyire, nyilván egy pillantásból lehetetlen megállapítani.*
- Szükséged van az eladóra? Nagyon bámul.*bök a férfi felé, aki nem messze tőlük toporog. Megvárja a választ, majd attól függetlenül odahívja a tulajdonost. Ha Iannak szüksége van rá, hagyja, hogy kérdezzen tőle, ha viszont nincs, akkor a férfi kezébe nyom néhány zacskót.*
- Ezeket biztos megveszem, mindjárt fizetek, csak még válogatok.*bájos mosolyt villant a férfira, aki bólint és a csomagokkal együtt eltűnik a polcok között.*
- Szeretem mikor ilyen segítőkészek.*mosolyog Ianra, aztán visszafordul a polc felé és kis gondolkozás után magához veszi a jutalomfalatot is. Sose árt ha van, úgyse romlik meg egyhamar és biztos benne, hogy előbb-utóbb szükség lesz rá.*
- Csak bagolycsemegéért jöttél?*fordul a srác felé. Bár ő már végzett, úgy döntött, hogy megvárja Iant is. A fiú barátságosnak tűnik és eddig egész jó társaság, s míg ez nem változik, vagy nincs halaszthatatlan dolguk, nem sietteti az elválást.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-04-01, 4:26 pm

//NRT: Elisaveta és Ian - 2014.03.10.//

Mivel úgy érzem, hogy az eladóra bőven várhatnék még, ki tudja meddig, így inkább egy csinos leányzó felé lépek, aki legnagyobb mákomra pont a madárkaják előtt nézelődik. Remélhetőleg ért is hozzájuk – jobban, mint én -, és még segít is nekem. Végülis, ki tudna ellenállni pont nekem? Na, remélhetőleg nem ő. Ahogy nézem, nem zavarja az, hogy megszólítom és a segítségét kérem, így a bemutatkozáson gyorsan túl is esünk, majd ez után már válaszolhat is nekem. Nem tervezem azt, hogy túl sok ideig fogok itt válogatni, csak mondja meg, hogy szerinte mit kéne vennem és már itt sem vagyok, jó esetben. Na nem mintha annyi dolgom lenne egyébként, de itt annyi állat van, ami már nekem is sok…
- Öhm, fogalmam sincs, de szerintem olyan közepes. Nem túl fiatal és nem is túl öreg. – fene gondolta volna, hogy ennyit kell bajlódni egy egyszerű bagolycsemegével, így a lány keze útját figyelem, majd nemsokára három zacskó le is kerül a polcról és végül egy dobozka is, amiket csak távolról méregetek, de végül lassan átveszem őket, hogy rendben, megnézzem én is azokat.
- Áh, értem. Szóval bármelyik megfelel, kössz! A jutalomfalatra pedig nincs szükségem, szóval az maradhat itt. – biccentek is felé, majd jöhet némi kis magyarázat, hogy a baglyok igazából maguk is elvannak, hiszen képesek vadászni, amiről persze nekem fogalmam se volt. Nem értek hozzájuk és nem is akarok érteni, de azért most ez a kis info jól jött.
- Hmm, akkor végülis nem lesz baja, ha elfelejtem megetetni, de akkor veszek egy zacskóval, úgy a biztos. – végül a másik kettőt visszateszem a helyükre és az egyiket magamnál tartva csapom hónom alá, majd ez után újból a vöröskére nézek, akinek természetesen akad még kérdése. Hű, jó beszédes egy csajszi.
- Jah, most kaptam, és igen, ott van. Miért kérdezed? – ennyire szereti a baglyokat? Uhh, akkor lehet, hogy hiába a dögös külső, fárasztó egy nőszemély lehet, de még nem adom fel és nem hagyom itt Elisát, inkább tovább hallgatom, főleg, ha már volt olyan rendes, hogy segített nekem.
- Szóval akkor végülis nem ártana időnként meglátogatnom és törődnöm vele. Nem sok kedvem van hozzá, de kössz, észben tartom. Egy vad bagoly nem hiszem, hogy oda vinné a levelemet, ahova kéne, szóval ennyi végülis belefér. – vonom meg vállaimat, majd lassan farzsebembe nyúlok és onnan elő is kerül egy fekete bőrpénztárca, amit bizonyára nemsokára használni is fogok, már ha a lány befejezi a faggatózását, de nem tűnik úgy, hogy ez a nap még ma eljönne.
- Te mindig ennyit kérdezel amúgy? Ne vedd rossz néven, de azért cseppet idegesítő ez a sok faggatózás, pedig én csak egy apró kérdést tettem fel. – vonom fel szemöldököm, de megkegyelmezek rajta és adok neki választ is, de nem óhajtok ám egész nap ilyen kérdezz-feleleket játszani, én kinőttem már abból.
- Amúgy egyetemista, ellentétben veled. – még nem láttam a Campuson, tehát biztos vagyok benne, hogy még nem oda jár, de hogy melyik évfolyamra, arról fogalmam sincs, de eszem ágában sincs ám rákérdezni. Még a végén további kérdések jutnának eszébe. Kis idővel később rájövök, hogy amúgy is, tehát egy lemondó sóhaj után az eladóra nézek.
- Az előbb még eléggé elfoglalt volt, de kössz, megoldom. Szerintem fizetek is, én csak ezért jöttem. – adom is meg egy későbbi kérdésére a választ és most már nem is figyelek annyira a lányra. Hű, lefárasztott pár perc alatt is a társasága, így hát lepakolom a zacskómat a pasinak, majd hamar fizetek is és miután megkaptam a zacskómat a táphoz, azt kezembe véve várom be akkor a vöröskét is.
- Figyelj, ha nem faggatózol tovább, hanem normális beszélgetésre is képes vagy, akkor meghívlak egy italra a segítségedért. Itt a sarkon láttam egy borárust. – még azért a forralt borok ideje se járt le. Nem akarok én tényleg bunkó lenni, de ha valami sok, akkor az sok. Lehet persze érdeklődni felőlem, de nem így túlragozva a témát, így ha a lány velem tart és nem fog sértődötten elsétálni, akkor most egy újabb témát kezdeményezek, mivel ezek a baglyok tényleg nem érdekelnek.
- Egyébként egyedül érzed magad a suliban? – nem tudok más magyarázatot adni erre az előbbire, amit levágott… vagy… - Vagy esetleg zavarban vagy? – a társaságom már sok mindent kihozott a nőkből eddig is, lehet, hogy Elisa most így óhajtotta leplezni ezt az egészet és az arcomon lévő mosolyból láthatja is, hogy mi jár a fejemben. A bódé amúgy még picit arrébb van, tehát néhány percig még tuti eltart az utunk.

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-04-07, 7:35 pm

//NRT: Ian és Elisa - 2014.03.10//

*Elmélyülten válogat a tápok között, mikor egy ismeretlen srác odalép hozzá és a segítségét kéri. Így hát, mivel nem siet sehova, készségesen magyaráz el neki mindent, amit a baglyokról tud. Úgy gondolja, ha már kérdezik, elmond mindent, amiről úgy gondolja, nem árt, ha egy tulajdonos tud. Kivéve persze, ha az a célja a másiknak, hogy a lehető leghamarabb megszabaduljon a háziállattól. A kérdésekre és megjegyzésekre pedig bólint, vagy épp a fejét rázza, ha nem ért egyet valamivel.*
- Csak kíváncsi voltam.*rántja meg a vállát. Nem érdekli különösebben, de nem akart kukán ácsorogni és nézni ki a fejéből. Arra pedig ismét csak bólogat, hogy néha azért nem ártana meglátogatni szerencsétlen madarat.*
- Fogalmam sincs, nem szoktam számolni, mennyi kérdést teszek fel. Ó elnézést, kedves próbáltam lenni. Nem kötelező válaszolnod.*egy apró, rideg mosolyt is megenged magának és ettől kezdve tényleg abbahagyja az érdeklődést és csak biccent a válaszra, mikor a srác mégis felel a kérdéseire.
Az eladóról pedig csupán azért érdeklődik, mert bunkóságnak találta volna, ha csak úgy lefoglalja a férfit, anélkül, hogy megkérdezné, vajon a másiknak is szüksége van-e rá. Végül pedig a pénztárhoz sétál, s mikor ő is sorra kerül, fizet, majd átveszi a csomagokat.*
- Semmi szükség rá, nem ezért segítettem, de azért köszönöm.*bólint a meghívásra, továbbra is mosolyogva, de már sokkal kevésbé barátságosan. Nem sértődött meg, szó sincs róla, csupán úgy döntött nem zavarja a srácot, ha már ennyire fárasztó a jelenléte.
Mindenesetre, mivel úgyis egy irányba mennek és semmi kedve hisztizni, meg elrohanni, nyugodt tempóban sétál ki a kereskedésből. Így, ha a srác nem marad le nagyon, akkor egy ideig biztos együtt mennek.*
- Nem, de egy éve te vagy az első nagyjából velem egykorú, akivel beszéltem. Eddig a halott szüleim dolgait intéztem, őszintén sajnálom, ha túlzásba estem.*komolyan gondolja, s azzal, amit elmondott, nem akar se szánalmat, se sajnálatot, csupán egyszerű tényeket közöl. Nem magányos, inkább csak örült annak, hogy végre nem csak hataloméhes rokonokkal és az idegesítően készséges személyzettel van körülvéve. Azt pedig nem gondolta, hogy ennyire idegesítő, ha igyekszik barátságos lenni és nem intézi el egyetlen mondattal az egészet. Hát úgy tűnik tévedett.
Míg beszél, elrendezgeti a karján a csomagját és már távozna, de a srác megjegyzése hallatán megtorpan és megemeli a szemöldökét.*
- Jól nézel ki, ezt nem tagadom, de ne hidd, hogy minden lány a nyálát csorgatja utánad. Nem vagyok zavarban, ahhoz ennél azért több kéne.*teszi még hozzá, ismét mosolyogva. Nem vak, nyilvánvalóan észrevette, hogy a srác kifejezetten helyes, de ez nem jelent semmit, egyszerű megállapítás volt.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-04-13, 12:48 pm

//NRT: Elisaveta és Ian - 2014.03.10.//

Én tényleg csak egy kérdésre akartam választ kapni, arra aztán nem gondoltam, hogy Elisa majd ennyi mindent fog kérdezni, na meg mondani a baglyokról. Nem vagyok oda ezekért az állatokért, de hát hasznos kis lények, így olykor szükség van rájuk, ezért is kaptam én a szüleimtől az egyelőre még neve nincs rosszcsontot. Nem akarom elkényeztetni, se pedig túl sokat törődni vele, de minimálisan muszáj lesz, úgy érzem. Én viszont nem vagyok ám a kedvesség mintaképe – csak ha nagyon akarok valamit -, így most se tartom magamban azt, hogy a lány faggatózása kissé zavaró a számomra, gondoljon azt, amit csak akar ezzel kapcsolatban.
- Már válaszoltam. És egyébként az voltál, de talán túlságosan is sok infot akartál begyűjteni egyszerre. – felelek is neki lazán, nem véve fel azt, hogy esetleg most megsértettem a szépséget, pedig nagyon látszik ám rajta. Most már nem készséges, sőt… teljesen átfordult a másik irányba és inkább meg se szólal. Ahj, ezek a nők, kikészítenek, de komolyan mondom.
- Na, ne duzzogj már, nem áll jól! – bököm meg kissé vállát vállammal, de csak finoman, nem bántóan és még egy mosolyt is varázsolok arcomra. Lehengerlő vagyok, csak megoldja ez a picinyke jég. Az eladóhoz is idő közben odasétálok, majd kifizetem a bagolycsemege árát és amikor már a szatyor a kezemben van, ismét a vöröskéhez fordulok, jelezve neki, hogy meghívom ám szívesen egy italra, ha már így segített, de most persze, hogy elutasít, hát miért ne tenné?
- Oh dehogynincs és bizonyára szívesen meginnál velem egy italt. – nézek is mélyen szemeibe, így vetve be a szuggesztiót. Egyetemista vagyok és még cruoris szakos is, esélye sincs arra, hogy ellenálljon irányításomnak. Na jó, ezért tuti utálni fog, de nincs mit tenni, velem fog tartani, akár akarata ellenére is.
- Az első egy év óta? Öhm… mi történt? – ahogy felteszem a kérdést, Elisa válaszol is. Talán magától is elmondta volna, fene tudja, de amikor meghallom, hogy a szülei meghaltak, egy picit azért kezdem rosszul érezni magam az előbbi miatt, így karolom át vállát és húzom is izmos testemhez közel.
- Jól van nah, nincs ekkora gond, csak ne légy ilyen. Akkor inkább bombázz a kérdéseiddel, ha attól jobban érzed magad, okés? – egy cseppet megszorítom a vállát, csak barátain, nem durván, nem fájón, majd ez után engedem el, hogy nyugodtan tudjon tovább sétálni mellettem és azért egy kis cukkolást még kap, amire megtorpanás a reakció. Én is megállok, majd állom is szép tekintetét, végül pedig kissé fel is nevetek a szavaira.
- Oh, nem hiszem… tudom! – és hogy több kéne? Ez szinte felhívás keringőre, így nem is várok semmire, hanem jobb kezemmel máris közelebb húzom magamhoz Elisát a derekánál fogva és ajkam pillanatok múlva talál az övére, hogy egy kissé vadabb, de mégse durva csókot válthassunk egymással. Ez talán elég lesz ahhoz, hogy zavarba jöjjön… ha pedig mégse, akkor se bánom. Jó csajról van szó, tehát én csakis jól járhatok, főleg, hogy ez után ugyebár még az italt is el kell fogyasztania velem. Szegényke, túl jó kezekbe került.

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-04-14, 5:13 pm

//NRT: Ian és Elisa - 2014.03.10.//

- Bocsáss meg.*hajol meg picit gúnyosan, a továbbiakban pedig már nem igazán figyel a srácra. Persze hallja, amit mond, de csak akkor reagál, ha nagyon muszáj, akkor se túl kedvesen. Ha hisztisnek gondolják is, nem érdekli, ennyi jár neki, miután idegesítőnek nevezték.*
- Nem? Pedig azt hittem örülni fogsz, ha csendben maradok.*vonja fel a szemöldökét, de egy kicsit elmosolyodik. Talán a bökdösődés, talán a srác lehengerlő mosolyának hatására, ezt még ő se tudná megmondani.
Az újabb meghívásra ismét nemet mondana, de nem képes rá, hála a szuggesztiónak. Amit ugyan igyekszik megtörni, de nem sikerül neki, így hát, tetszik, nem tetszik, kénytelen bólintani egyet a közös italozásra.*
- Meghaltak a szüleim.*felel a kérdésre is, hiszen továbbra sincs más választása, mint azt csinálni, amit Ian akar. Bár megeshet, hogy magától is elárulta volna, miért volt távol egy ideig. Látja, ahogy a srác arcán picike bűntudat suhan végig, így hát engedi, hogy átkarolja a vállát és magához húzza. Ami azt illeti, jól is esik neki a gesztus.*
- Nahát. Mivel érdemeltem ki ezt?*pislog Ianra, mintha valami hatalmas engedményt tett volna az előbb. A barátságos szorításra azért elmosolyodik és már egy kicsivel lelkesebben lépdel a srác mellett, míg újabb megjegyzést nem tesz.*
- Valóban?*megemeli a szemöldökét és még lenne ám mondanivalója, de Ian megragadja a derekát és magához húzva megcsókolja, ami egy halk, meglepett nyikkanást vált ki belőle. S talán elment az esze, vagy az agya állt le erre az időre, de viszonozza a csókot. Persze foghatná mindezt a szuggesztióra is, de tudja, azt egy ideje már nem használja a srác.*
- Mit képzelsz, mit csinálsz?*mordul fel, miközben hátrébb lép és most már elővigyázatosabban méregeti az előtte állót. Kinézi belőle, hogy hiába állnak az utca közepén, egyéb ötlete is támad, amivel megpróbálja zavarba hozni.*
- Nagyon biztos vagy magadban.*méri végig a srácot, mikor az agya már képes normális gondolatokat is generálni és nem az előbbi, ijesztően kellemes csókon kattog.*
- Be kell vallanom, majdnem sikerült zavarba hoznod, de csak majdnem. Még mindig azt állítod, hogy bármelyik lányt megkaphatnád?*pislog rá, ártatlanul mosolyogva. Amennyiben a srác továbbra is biztos magában, márpedig feltételezi, hogy így van, elvigyorodik.
Ian magabiztosságát nem könnyű letörni, ezt már ennyi idő alatt is észrevette, de meg fogja próbálni.*
- Mit szólnál hozzá, ha játszanánk valamit? Te azt állítod, könnyedén zavarba tudsz hozni, én pedig azt, esélyed sincs. Kapsz egy kis időt, mondjuk, míg megisszuk az italt, arra, hogy bizonyítsd az igazad. Ha sikerül, teljesítem egy kívánságod, ami bármi lehet.*átkarolja a srác nyakát, rámosolyog, majd elengedi és hátrál egy lépést. Komolyan gondolja, hogy abban a lehetetlen esetben, ha Ian nyerne, nyafogás nélkül megteszi, amit kér.*
- Nincs tapi és ezúttal a szuggesztiót se használhatod.*teszi még hozzá. Egyrészt jelezni akarja, észrevette ám, hogy vették rá a meghívás elfogadására. Másrészt meg így túl egyszerű lenne. A csókot viszont nem tiltja meg, igazából azért, mert nem bánná, ha része lenne még benne néhányszor. Ezt persze nem fogja Ian orrára kötni.*
- Ó és kaphatsz több időt, ha szükséged van rá.*kacsint, egyértelműen jelezve, úgy gondolja, a fiúnak esélye sincs ellene, majd szépen tovább is indul.*

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-04-25, 3:34 pm

//NRT: Elisaveta és Ian - 2014.03.10.//

Soknak tartom eleinte Elisa kérdéseit, de amikor meg teljesen nullára vált és még csak kommunikálni se lesz hajlandó velem, akkor természetesen újból kimutatom neki nemtetszésem. És hogy még ennek örülni fogok? Hát miket gondol már?
- Nem teljes némasági fogalmadat vártam tőled. – felelek is neki, majd inkább fizetek. Jobb is, ha elhagyjuk ezt a zajos helyet és az utcán sétálva folytatjuk tovább a beszélgetés, amelybe még egy meghívást is belecsempészek, de természetesen élből elutasítana. Az előbbiek után nem kellene csodálkoznom rajta, de mégse hagyhatom annyiban, ezért is kényszerítem rá, hogy elfogadja az italt. Nem fog belehalni, nem leitatni akarom, egyetlen forralt borról van szó, semmi többről és mivel árustól vesszük, még azt is láthatja majd, hogy nem fogom megmérgezni se. Bár ha mérget akarnék itatni vele is rá tudnám bírni, de nincsenek ilyen gonosz szándékaim, azok azért még tőlem is távol állnak. A beszélgetésünk közben kiderül még néhány dolog, olyanok, amelyeket nem gondoltam volna, mint például a vöröske szüleinek halála és akármilyen furcsa is, picit kezdem kényelmetlenül érezni magam. Nem hittem volna, hogy ezért volt ennyire beszédes, de így már mindjárt más ez az egész történet és hát ösztönösen húzom picit magamhoz, amelyet meglepő módon nem utasít el.
- Nem kell mindenre rákérdezni. – nem vagyok hajlandó másfajta választ adni neki, így engedem el lassan, hogy folytathassuk utunkat a borárushoz, de ismét meg kell állnom, mivel kétségbe leszek vonva. Na ne higgye már azt Elisa, hogy nem lennék képes őt zavarba hozni, így fordulok be elé, majd kezeim derekára kerülnek és nemsokára érezheti is forró csókomat. Nem húzom túl sokáig, de mégis beleadok annyi nyelvjátékot, amelyet már biztosan izgatónak fog találni, eddig legalábbis nem volt panasz a csókomat illetően és nem érezném túl jól magam, ha most az lenne. A viszonzás viszont megtörténik, így simítok végig a lány arcán, majd ez után a nyakán is, majd lassan elengedem és egy picit eltávolodom tőle.
- Megcsókoltalak, amit ahogy érzékeltem, te is nagyon élveztél. – kacsintok rá pimaszul, mivel ezen nem tudom, hogy mit kell kérdezni, de ő tovább folytatja, így állok meg ismét, hogy picikét még egymás közelében tudjunk beszélgetni. Az a bor végülis nekem még ráér.
- Nem mintha minden csajt akarnék, de igen, nagyjából ezt állítom. – bólintok is rá, majd egyre kíváncsibb lesz tekintetem, amikor hallom, hogy játszadozni szeretne. Még a végén kiderül, hogy tényleg érdekes egy lánnyal futottam össze, tekintetemből pedig leszűrheti, hogy semmi ellenvetésem sincs ötletével szemben. Szépen felvázolja nekem a szabályokat, én pedig egyre nagyobb mosollyal hallgatom, míg rá nem bólintok.
- Kezet rá! – ha ezt elfogadja, akkor csak finoman megszorítom vékony kacsóját, majd cseppet közelebb sétálok hozzá.
- De akkor ne utálj meg, te akartál velem játszani és te teljesítesz bármilyen kérést. – szóval nem ér megsértődni, ezt még időben szeretném tisztázni. Kezemmel intek is neki, hogy akkor menjen csak előre, hiszen most már a sarkon látszik is a boros, én pedig már elő is veszem a pálcámat. Nem szuggerálom és nem is tapizom, nincs szükségem arra, e helyett egy másik varázslattal támadom meg, amelynek hála biztosan zavarba fog jönni.
- Diffindo! – ismétlem el párszor a varázslatot, méghozzá elég gyorsan, így Elisa másodperceken belül azt veheti észre, hogy a rajta lévő összes ruhadarab elszakad. Nem csak felül, alul is bizony, tehát a cipőkön és néhány rongyon kívül totálisan meztelen lesz, az utcán, előttem, ahol nem egy járókelő van. Ő nem tud még hoppanálni, tehát elmenekülni se fog tudni és mivel nem a kaszaboló átkot használtam, így testének se esik bántódása. Lassan meg is kerülöm, majd elé sétálva nézek végig jól láthatóan minden báján.
- Nos? Még most se vagy zavarban? – én el tudom vinni őt innen, hogy ne nézegesse mindenki kedvére, ezt pedig szerintem ő is sejti, de ahhoz azt kell mondania, hogy igen, én nyertem vagy megkérnie rá… Kellemetlen a kicsi lánynak, de én rettenetesen élvezem, hogy végignézhetek ezen a gyönyörű testen, ahányszor csak kedvem tartja jelenleg. A ruhadarabjaival úgyse tudja már teljesen eltakarni magát.

Tárgy: Re: Black Cat kisállat-kereskedés 2014-04-28, 1:40 am

//NRT: Ian és Elisa - 2014.03.10.//

- Pedig úgy tűnt.*vágja rá, de már csak azért, hogy mégse Iané legyen az utolsó szó. S mivel közben a boltban is végeznek, a srác után sétál, mindössze csak azért, mert egy irányba mennek. Több időt nem szeretne eltölteni vele, ezért is utasítja el a meghívást, mit végül, Ian trükközésének hála, kénytelen mégiscsak elfogadni. Na meg utóbbi egy évének történéseit is meg kell osztania a sráccal, bár ezt valószínűleg saját akaratából is megtette volna, ha jó módszerre kérdez rá a másik.
Arra, hogy nem kell mindenre rákérdeznie, már csak sóhajtva legyint egyet. Nincs kedve ezen vitázni, meg hát amúgy is valószínűtlen, hogy ennél a válasznál többet ki tudna szedni a srácból.
Azt viszont már nem tudja magában tartani, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy Ian, vagy, ami azt illeti, bárki más, könnyedén zavarba tudná hozni. A srác persze nem hagyja annyiban, s egy csókkal igyekszik bizonyítani igazát. Az érintés olyan jól sikerül, hogy ellentétes vélemény ide vagy oda, nem bírja megállni, hogy ne viszonozza. Végül is ez még véletlenül se jelenti azt, hogy tévedett.*
- Szó se volt arról, hogy nem élvezhetem. Annyit mondtam, nem tudsz zavarba hozni.*mosolyodik el. Ugyan nem bánta volna, ha nem ennyire egyértelmű, mennyire tetszett neki a csók, de ha már így van, nem hagyja magát kibillenteni a határozottságából.*
- Most nem ez a lényeg.*legyint. Sejtette, hogy Ian nem ugrik rá mindenre, ami mozog, bár sose lehet tudni. Mindenesetre támad is egy jó ötlete ezzel kapcsolatban, amit meg is oszt a sráccal, akinek, ki gondolta volna, tetszik is a dolog.
A felkiáltásnál bólint, s kezét felemelve viszonozza a kézfogást, mivel hivatalossá is teszik a fogadást.*
- Nem fogok megsértődni, vállalom a kockázatot.*bólint azonnal. Ugyan a szája leginkább azért ilyen nagy, mert nem tudja elképzelni, hogy veszíthet. Ennek ellenére persze komolyan gondol mindent és nem fog megsértődni, ha Ian esetleg fölé kerekedik.
Amint mindent tisztáztak elmosolyodik, s már fordul is újra a boros felé. Eszébe se jut, hogy a srác készül valamire, az pedig pláne nem, hogy varázslathoz folyamodik. Így hát meglehetősen váratlanul éri, hogy ruhája, mi eddig oly tökéletesen fedte idomait, pillanatok múlva, csak egy szakadt rongydarabként lóg rajta.
Ösztönösen kap nyakához, miben a teleport gyűrűnek kéne lógnia, de rémülten veszi tudomásul, az sehol sincs. Ennek oka csupán annyi, hogy pár perccel indulás előtt elszakadt a nyaklánca, megcsinálni, vagy másikat elővenni meg lusta volt, így a gyűrű nélkül indult el.
Most már bánja a felelőtlenséget, akkor azonban nem tűnt akkora problémának a dolog. Végül is honnan tudhatta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül.
Gondolkozás közben persze igyekszik eltakarni magát valamennyire és nem törődni Ian stírölésével, meg a járókelőkkel, kik közül páran meg is állnak nézelődni.*
- Ez övön aluli volt.*sziszegi a kérdésre, kissé morcosan és egyre vörösebben. Úgy tűnik bármennyire is biztos volt magában, a majdnem meztelenség nem olyasmi, mit képes teljes nyugalommal tűrni.
Ugyan a levetkőztetést nem tiltotta meg, de eszébe se jutott, hogy ilyen helyzetbe kerülhet, legalábbis az utca közepén.
A béketűrésből viszont nem Ian, hanem az egyik járókelő hozza ki, kinek a bámulás mellett még ahhoz is van esze, hogy különös hangokat adjon ki és megjegyzéseket tegyen.
Ezt hallva azonnal felé fordul, és gondolkozás nélkül vágja fejbe a cipővel, mit időközben lekapott lábáról, azzal a céllal, hogy azzal is takargathassa magát valamennyire.*
- Mit bámul? Nem látott még nőt? Menjen már tovább.*mordul rá. S ugyan a célt eltalálja, de így sikeresen megszabadul fedezékétől, ráadásul a bosszantó nézelődő premier plánban láthat mindent.
Amint ez eljut az agyáig, nyikkan egyet és már fordul is vissza Ian felé. Annak se örül, ha ő látja mindenét, de még mindig ez a legkevésbé borzasztó lehetőség.*
- Vigyél el innen! Kérlek.*teszi hozzá, csak, hogy kicsit finomítson a parancsnak hangzó kérésen. Reméli ennyi egyelőre elég, ahogy azt is, hogy a srác képes hopponálni. Ellenkező esetben a helyzet a mostaninál is sokkal rosszabb lenne.
Mindenesetre tényleg bízik benne, hogy Ian nemcsak hogy képes rá, de tényleg el is viszi egy csendesebb helyre, hol lehetőleg csak ketten vannak.
Ha ez megtörténik megkönnyebbülten sóhajt és azonnal le is ül. Lábait mellkasához húzza, karjaival pedig átfogja a térdeit, hogy legalább valamennyit takarjon magán, habár feltételezi ez már teljesen felesleges. Amit akart, azt Ian már úgyis látta.*
- Ez igazán aljas volt, de nem tiltottam meg, szóval te nyertél.*sóhajt és felpislog a srácra.* - Mi szeretnél?*kérdez is rá. Ezek után már megtippelni se meri, mi lehet Ian kívánsága. De bármi is legyen az, szó és persze nyafogás nélkül teljesíteni fogja.*