Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 7:46 pm

*Igaz, hogy azt ígérte, hogy nem megy vissza a hálóba egészen addig, míg Karak nem közli, hogy mehet, de jelenleg igencsak szüksége lenne némi váltóruhára és egy kiadós zuhany se ártana. Tehát olyan csöndben amennyire csak lehetséges, kinyitja az ajtót és halkan pisszegve beles rajta, csak hogy ugyanabban a pillanatban szitkozódva vágódjon hanyatt, hála famulusának.*
- Én is örülök neked, de szállj le rólam.*morran a kutyára, bár közben vigyorog is rá azért, s amint megszabadul tőle alaposan meg is dögönyözi. Amikor pedig úgy véli eleget szeretgette feltápászkodik és besétál a szobába, mi sokadszori átnézésre is üres, így egy halk sóhajjal megrántja a vállát, majd eltűnik a fürdőben. Fél óra múlva kerül csak elő megint, dereka körül törölközővel, míg egy kisebbel haját dörgöli szárazra.*
- Mi az?*pillant Karakra, mikor meglátja a háló közepén ücsörögni szájában a jól ismert naplóval, amit végül el is vesz tőle és az ágyra ülve nézegetni kezdi. Először csak forgatja a kezében, de végül rászánja magát arra is, hogy beleolvasson, csak hogy szeme egyre jobban elkerekedjen, arca pedig felvegyen egy érdekes lilás színt, ahogy egyre előrébb halad. Mire a végére ér, már szinte remeg, ennek ellenére viszont gondolkozás nélkül pattan fel, hogy átöltözzön. Fekete nadrágot és garbós pulcsit vesz fel, lábára tornacipőt húz, haját pedig lazán összefogja, majd Karakkal a nyomában, hóna alatt a füzettel sietve elhagyja a tornyot és nem sokkal később a kastélyt is.
Legszívesebben most azonnal Eiden után eredne, de a kérés miatt először az állatkereskedésbe robog be, ahol kissé lassít a tempón, hogy szemügyre vehesse a kínálatot. Nem nagyon tudja, hogy mi lenne a jobb, ha ugyanolyan vagy egész másmilyen kutyát venne, egészen addig, míg meg nem lát egyet valahol a sor végén. Nem tudja miért, de szinte vonzza a tekintetét a kölyök így egyenesen hozzá lépeget, majd int is az eladónak, hogy sikerült meglelnie, amit keresett.*
- Köszönöm.*biccent a férfinak, mielőtt kezében a zsákmánnyal és a hozzá tartózó kacatokat tartalmazó zacskóval elhagyná a boltot.* - Most merre?*csupán egyetlen pillanatra áll meg, hogy ránézhessen famulusára, ki már indul is előre, s csupán néha pillant hátra, hogy meglesse gazdája követi-e még.*
- Szóval a vízesés.*dünnyögi mikor egy idő után meghallja a zubogó víz jellegzetes hangját és már ki is kerüli megtorpanó kutyáját, hogy minél hamarabb meglelje barátját, kit nem sokkal később ki is szúr nem olyan messze tőle, így oda is lép hozzá, bár néhány méterrel előtte megáll és csöndben figyeli egy ideig.*
- Szia.*köszörüli meg a torkát és rá is mosolyog, majd újabb csönd egy ideig.*
- Nem tudom mért pont ő, de azt hiszem tökéletesen illene hozzád. Persze visszavihetjük, ha nem tetszik.*teszi még hozzá gyorsan, miközben átszeli a maradék távolságot és az apró, szőrös jószágot a srác felé nyújtja és tartja is addig, míg úgy nem látja, hogy a másik biztosan nem ejti le.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 8:02 pm

*Nem volt benne biztos, hogy Brian eljön hozzá. Nem a fiú érzéseit kérdőjelezi meg, hanem azt, hogy ezek után Őt még bárki szeretni volna képes. Még akkor is, ha Eiden nem akarta, ha ellenkezett is, de mégiscsak. Minden esetre nem hozott meleg ruhát magával, így úgy fél órával később már kissé cidris a srác. A vizet bámulva ücsörög amúgy, a nap süti a sápadt bőrét, a szél meg szétzilálja a haját. Régen érdekelte hogy néz ki, ma már annyira nagyon nem.
Karak volt az első akit észlelt, hogy a közelbe ért. Lassan fordult felé, majd Brianre emelte a tekintetét és a kutya láttán egy aprócska mosoly.*
-Szia, Brian.*Lassan átveszi a kutyát, és az ölébe kényelmesen elhelyezi a szőrcsomót, fejsimi-fejsimi, majd egy nagyon régen látott gyermeki mosoly.*
-Tökéletes…van neve vagy még nekem kell neki adnom? Egészen határozott arca van. Szeretni fogsz engem?*Néz a kutyára, és amikor az arconnyalja elkönyveli, hogy feltehetően, ha senki más, hát a kutya szeretni fogja,…míg meg nem hal.*
-Elolvastad?...Nem akarok róla beszélni, nem akarok rá emlékezni, nem akarom felidézni. Ezért írtam le, és rajzoltam ki magamból. Ígérd meg, hogy nem kell arról a helyről, arról a két napról soha,de soha beszélnem!*Néz fel a másikra, majd egy hüppögés.*
-Nem tudtam…eljössz-e, hogy még így is bármit akarhatsz-e tőlem, nem tudtam, hogy…érted? Nem tudok semmit sem, …*Mély sóhaj, majd a fejét a kutya puha szőrébe fúrja. A kutya meg nyüszít, feltehetően érzi, hogy gazdi nem túl boldog.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 8:29 pm

*Arra számított, hogy a srácot a hálóban találja, na meg arra is fel volt készülve, hogy esetleg problémázni kezd, így nem csoda, hogy kissé meglepődik, mikor üresen bukkan a helyre, mindenesetre így legalább nem kell veszekednie, tehát meg is nyugszik kicsit, legalábbis addig, míg új sokk nem éri, a naplóban olvasottak személyében. Érzi ő a dolog komolyságát, ennek ellenére nem gondol olyasmikre, hogy többé a fiú közelébe se megy, így a lehető leggyorsabban összekapja a magát, s miután az állatkereskedést is útba ejti, már megy is Karak után.*
- Alig pár perce van meg, ennyi idő alatt nem tudok nevet kitalálni. Na meg a tiéd, szóval a keresztelés a te kiváltságod.*mosolyodik el egy kicsit, csak hogy mutassa minden rendben van. Majd egy ideig csendben nézi, ahogy a srác a kölyökkel ismerkedik és csak akkor kapja fel a fejét, mikor a kérdést hallja. Néhány pillanatig nem mond semmit, csak fürkészi a srác arca, de végül bólint egy aprót.*
- Igen, el. Nem kell róla beszélned, ha nem akarsz. Soha nem foglak megkérni ilyesmire.*ígéri csendesen. Elég halkan beszél, de így is teljesen érthető minden egyes szava, hanglejtése pedig egy kicsit bátorító is. Igazából nem is nagyon akar hallani a dologról, bőven elég volt neki az olvasás. S ugyan nyilvánvalóan nem fogja a másikba fojtani a szót, ha esetleg mégiscsak elmesélné, de magától nem fogja erre kérni.*
- Ha ez számít valamit, meg se fordult a fejemben, hogy esetleg nem jövök ide.*a kék szemeket próbálja megkeresni tekintetével, de ez lévén a srác épp a kutyához bújik nem igazán sikerül neki, így inkább egy halk sóhajjal leereszkedik a földre és Eiden felé nyújtja a szatyrot, mit eddig a kezében lógatott.*
- Tessék, vettem neki néhány apróságot. Úgy gondoltam nem akarod, hogy ugyanazt használja, mint Géb.*arca egy pillanatra elszomorodik, de más jelét nem adja annak, hogy azért őt is bántják a kutyával történtek, annak ellenére, hogy nem igazán kedvelte a szemtelen jószágot.*
- Nos sikerült nevet választani?*a világért se akarja sürgetni, na de azért nem ártana záros határidőn belül kitalálni valamit, hogy a kutyának, meg a gazdájának is legyen ideje megszokni. S amíg a választ várja nyújtózkodik egyet és egy kis mocorgást követően elterül a földön és onnan pislog a srác felé.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 8:48 pm

-Akkor, hümm. Legyen ööö, még gondolkodom.*Mert Eidennek fogalma sincsen róla, a kutya most fiú vagy lány? Mondjuk Gébnél sem tudta, a Gabriel név szintén unisex név,tehát ott is mindegy volt, hogy melyik nemet erősíti a kis szőrmók. Aki mint utólag kiderült Őrülten védte a gazdáját és nagyon-nagyon bátor kutya volt. Eiden szerint talán mégiscsak a bátyja lelke volt benne.*
-Akkor jó. Tudom, hogy az ha az ember nem beszél róla, még nem teszi meg nem történtté. Pedig legszívesebben azt szeretném, hogy nem történt meg.*Teljesen érthető módon! Elegen ahhoz, hogy Eiden nehezen viselje jelenleg az érintést. Kivéve a kutyáét, a kutyát imádja, lelki társ minden olyan kutya aki hozzá kerül. Lélekdoktorok.*
-Köszönöm, rengeteget számít.*Már hogy ne számítana. Eiden rettegett attól, hogy megbélyegzetté válik így, és a fiú undorodni, vagy utálni fogja. Persze, nem tehet róla, de ettől független elfogadta volna azt is. Mert saját magát pontosan az undor tükrén át látja.*
-Gabriel cuccait is ki kell majd selejteznem a bátyám holmijaival együtt. Valóban nem akarom, hogy ugyanazt használja. ÚJ lapot szeretnék kezdeni, új kutya, új nap, új élet…egy tiszta lapot.*Simogatja a kutyát, majd a fiú felé néz, majd arra az édes pofira aki már mióta várja, hogy nevén szólítsák.*
-Angel, Angel lesz a neve. Újabb őrangyal, főleg ezekkel a cuki fülekkel.*Képtelen betelni a kutya látványával, hiszen annyira, de annyira aranyos a kis szőrgombóc. Végül mégis Brianre néz és rámosolyog, nagyon-nagyon rég mosolygott rá.*
-Sajnálom Brian, hogy ennyi gond van velem. De, majd próbálok jó fiú lenni. Gyógyítónál is voltam, még így is heteket jósol a hátamnak…kérdezősködött és ezt utálom,ezért nem akartam oda lemenni.*Mert hát istenem, ha valakit ostorral majdnem halálra vernek akkor aki gyógyítja általában rákérdez mit csinált és hülyén néz vissza rád, ha azt mondod elestél!*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 9:13 pm

- Valami jó neve legyen, ha már ennyit gondolkozol rajta. Ne bundás, buksi, füles vagy hasonlók.*csóválja a fejét és el is vigyorodik kicsit. Nyilvánvalóan szándékában áll oldani a hangulatot kicsit, így próbál visszavenni búskomor, undok hozzáállásából.*
- Nem tényleg nem, de idővel talán enyhülni fog. Sajnos az emlékeidet egyelőre nem tudom kitörölni.*egyelőre még tényleg nem, de ha hihet a pletykáknak, akkor előbb - utóbb erre is képes lesz majd, bár az nyilvánvalóan nem a közeljövőben fog megtörténni. A következőkre csak bólint egy aprót. Szó sincs arról, hogy bármiféle ellenérzése lenne a másikkal kapcsolatban, az amit eddig érzett pontosan ugyanolyan szilárd és megingathatatlan mint eddig volt. Ez pedig nem is csoda, hiszen nagyon kevés ember van, akit közel enged magához, de az ilyen alakok mellett kitart a végsőkig.*
- Azt hiszem ez a nap tökéletes ahhoz, hogy mindent elölről kezdj.*néz az égre röviden, s ugyan nem épp a legjobb ma az időjárás, de valamiért mégis jó érzés tölti el miatta. Talán a felhők miatt, mik az eső ígéretével valami újat hozhatnak.*
- Angel? Hmm... azt hiszem illik hozzád.*az utolsó szavakat már a kutyának mondja, majd óvatosan ki is nyúl felé, hogy végigsimítson a puha bundán. Ahogy látja remek választás volt őt elhozni, ez pedig kissé boldoggá és büszkévé teszi. Habár azt nem érti, hogy mégis mért olyan fontos ez.*
- Sose sajnáld, bár tényleg lehetnél ritkábban bajban. Öreg vagyok én már ehhez, nem bírja a szívem.*csóválja a fejét, mert hát tényleg nem arra van beállítva, hogy a nap minden egyes percében a másik miatt aggódjon.* - Mégis mit vártál? Elég szépen kidekoráltak ahhoz, hogy érdekelni kezdje mit műveltél. Mit mondtál neki?*érdeklődik kérdő pillantást küldve Eiden felé. Nem hinné, hogy mindenről beszámolt a nőnek, tehát nyilvánvalóan hazudott valamit, amire azért kíváncsi lenne, hiszen feltehetőleg a gyógyító bevette a dolgot, legalábbis ezt gondolja abból, hogy kiengedte a gyengélkedőről.*
- Képzeld, tegnap összefutottam Zoárddal, ő amolyan régi jó barát volt, azt hiszem még mindig az.*teszi hozzá kis gondolkozás után. Egyébként azzal, hogy a napjáról mesélget az a szándéka, hogy a lehető legmesszebb terelje a témát a szomorú dolgokról.*
- Tudtad, hogy van még egy olyan pár a suliban, mint mi? Kíváncsi lennék, vajon vannak-e még.*persze annyira nem olyan hű de fontos információ ez. na de azért mégse lenne rossz tudni ilyen apróságokat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 9:40 pm

-Füles? Mégis hogy adhatnék ilyen nevet egy kutyának?*Kb. mintha Micimackónak hívná szerencsétlen kutyát. Nem a kutya kapjon kutyás nevet (igen az Angel szerinte roppant kutyás név!)…az emléktörlés dologra oldalra néz, majd egy fintor.*
-Nem hiszem, hogy helyes volna ebbe belenyúlni, ha képes lennék rá sem hiszem, hogy akarnám. Mármint felejteni akarok, de…nem mágikus úton.*Rázza meg a fejét. Nem, ennek természetes úton kell eltűnnie és feldolgozódnia, és nem mágikus segítséggel. Eiden elméje így sem teljesen ép, nem feltétlen kell még beleavatkozni.*
-Úgy gondolod? De ahhoz hogy mindent elölről kezdjek eléggé…este van már.*Mutat rá a tényre, hogy ahhoz, hogy új lapot kezdjen egy egész nap kell bevezetőül. És nem így, este. Bár egész nap azon volt,hogy azt az életet lezárja! Tehát, talán mégiscsak kezdhet majd újat.*
-Igen, Angel.*Nevetve simogatja meg a kutyát ő is. A kutya meg úgy tűnik tűri, hogy agyonsimogassák, elvégre nem rossz dolog háziebnek lenni. Eidennek meg őrülten nagy szüksége van a kutya közelségére, ahogy annak idején Géb közelségére is szüksége volt.*
-Öreg? Briaaaan nem vagy öreg. Hogy mit mondtam neki? Leestem a lépcsőn…nem vette be. Tudod, elég nehéz kimászni a gyengélkedő mosdójának az ablakján…tériszonyosan.*Magyarán nem igazán akarták elengedni onnan, viszont egy dologra megtanította az a két nap! Legyen leleményes és kreatív, szökjön meg, ha nem tetszik a hely. Ellátták, utána egyszerűen megszökött!*
-Zoárd? Zooooáááááááááááárd…Marcus fiúja…azt hiszem…ööö, tudod meséltem róla, csak aztán féltékeny lettél mert ecseteltem, hogy Marcus jól néz ki. Holott, istenem, néznek az emberke jól ki. És Zoárd jól néz ki? Mármint….érted aranyos?*Eiden szeret érdeklődni fiúkról. Az aranyos jelző meg talán teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy jelenleg nem is az érdekli, hogy kinézetre milyen, hanem emberileg!*
-Én nem tudom, nem sok olyannal találkoztam mint mi, Marcuson kívül konkrétan senkivel sem. A mai világban mondjuk elég sok ilyen…öhm, MÁS van. Engem igazán nem vonzott, hogy megismerkedjek, más, más párokkal. Vagy akár fiúkkal is, választottam, téged választottalak, innentől azt hiszem mindegy van-e vagy sem. Hűséges típus vagyok, ha megtehetem, hogy hűséges maradok.*Tehát mint a két nap, olyanokat nem számolna ha nem muszáj. Lassan a kutyát a fiú kezébe nyomja majd hasonfekszik és úgy nézi a kutyát, aki visszatért végül hozzá és a fülét nyalogatja.*
-Karak…Karak szeretni fogja őt is? Mármint ugye nem fogja megenni! Tudod miért kell kutya nekem? Géb is gyógyította a lelkem, azt hiszem minden kutya ezt teszi, még Karak is, roppant türelmes volt velem a napokban.*Karak jó fej, erre rá kell jönnie! Brian jó fej kutyája!*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 10:17 pm

- Csak egy példa volt.*rántja meg a vállát, miközben a szemét is megforgatja kicsit. Meg amúgy se hiszi, hogy senki ne lenne, aki fülesnek nevezné el a kutyáját, vannak elvetemült emberek, nem véletlen hát, hogy előre tisztázta ez egy rossz ötlet lenne.*
- Azt hiszem igazad van, jobb ha akkor történik meg, mikor meg kell.*ezúttal nem néz a srácra, inkább az eget kémleli. Valószínűleg ő se választaná a mesterséges felejtést, mert ugyan biztosan sok mindenben segítene, de nem lenne ugyanolyan, egyáltalán nem.*
- Nem az számít, hogy milyen napszak van, hanem, hogy mikor döntöd el. Ott belül.*bök a fiú mellkasa felé, nagyjából abba az irányba, amerre a szívét sejti. Hiszen teljesen mindegy, hogy este, reggel vagy épp napközben van, a lényeg, hogy kész legyen rá és határozottan kitartson a döntése mellett. Ami pedig a kutya nevét illeti, nem épp megszokott, de be kell vallania, hogy tetszik neki, így egy kis mosollyal simítja meg a torzonborz bundát.*
- Két évvel vagyok idősebb nálad, az majdhogynem öreg. Szóval megléptél? Istenem..csoda, hogy nem vettek még körül minket a manók.*horkant fel és körbe is pillant, hátha meglát néhányat az említett lényekből. Egyébként simán kinézné a nőből, hogy rászabadítja a szökevényre a kastély összes házimanóját, s ugyan nem tud róla, de biztos volt már erre példa.*
- Nem rémlik, hogy meséltél volna róla. Muszáj ezt ismételgetned, már így is épp eléggé utálom a srácot.*morran fel és ajkait is legörbíti kicsit, hogy mutassa egyáltalán nem tetszik neki, hogy a srác valaki mást dicsér a jelenlétében, bár veszekedni most nem akar, így kicsit visszafogja magát.* - Mellesleg bocs, hogy én ilyen csúnya vagyok.*nyújtja ki a nyelvét és karba font kézzel játszik duzzogó kisgyereket. Persze annyira azért nem sértette meg a burkolt beszólás, ami talán nem is akart az lenni, na de egy ilyen lehetőséget bűn lett volna kihagyni.*
- Én se azért mondtam mert bárki más érdekelne.* rántja meg a vállát. Ő is teljesen hűséges típus, így találkozzon lánnyal vagy fiúval, azok pontosan annyira hidegen hagyják, mint egy lámpa vagy mint egy szék. Eiden a párja és ez, legalábbis ha rajta múlik, akkor nagyon sokáig így is marad.*
- Fogalmam sincs, de szerintem igen. Sokat szelídült mióta ismer téged, hozzám hasonlóan, azt hiszem.*fél szemmel famulusára néz, ki már az érkezés pillanatában elfeküdt mellé és lábain pihentetve a fejét figyel a környezetre, hogy a két fiú nyugodtan beszélgethessen.* - Tudom, hogy miért van szükséged kutyára, ezt nem olyan nehéz megérteni. Karak sokat segített abban, hogy normális ember legyen belőlem, bár elég jól ismerem magam, szóval tudom, hogy elég gyakran vagyok elviselhetetlen, de azt hiszem ez az akaratos famulus rengeteget javított rajtam, na meg a te kezed is benne van ebben.*mosolyod a fiúra, miközben fél kezével Karak fülét vakargatja, majd vigyorogva figyeli, ahogy kutyája addig helyezkedik, míg feje a mellkasára kerül és enyhén nyáladzódva liheg gazdája képébe, hogy jelezze tetszik neki a törődés.*
- Nem vetted le a karkötőt, miért?*pillant az említett ékszer felé. Tényleg meglepődött azon, hogy még mindig rajta van, mivel biztos volt benne, hogy abban a pillanatban megszabadul tőle, hogy ő kitetette a lábát a szobából.*
- Szólj, ha bemennél, nem szeretném, hogy megfázz.*szigorú pillantást lövell a másik felé. Jó lenne, ha Eiden azonnal szólna, hogy menni kell, mert egy náthára egyikőjüknek sincs szüksége. Akár betegként, akár ápolóként vennének rész a dologban.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 10:48 pm

-Igen…*Pontosan tudja, mindennek eljön az ideje amikor elfelejti az ember. Teljesen sosem, de Eiden bízik abban, hogy ez a trauma sem marad örökre ennyire mélyen benne. Legkésőbb akkor feloldódik minden, amikor Alexander már nem fog létezni. Mert ebben Eiden teljesen biztos, Alex, nem fog sokáig élni, tesz róla!*
-Tudom, jó lenne Tiszta lapot kezdeni, mint a naplóba. Felütöd a naplót, lapozol kettőt, és eldöntöd mától más ember vagy. Ugyanezt tettem amikor Gabriel meghalt, végtére is akkor váltam emberré, talán ideje lenne megint lapozni párat.*Abban nem biztos, hogy elég volna most is csupán két lapot lapoznia. Bár mind a kettő nagy trauma, de más elveszíteni egy testvért és más volt ez is.*
-Két évvel? Sajnálattal közlöm Mr. Szöszke, hogy csupán eggyel. Holnap lesz a szülinapod...nem így terveztem.*Utal arra, hogy nem a napló olvasását gondolta ki a fiú szülinapjára. Inkább valami kellemes dolgot. Ehelyett lelkizhetnek legrosszabb esetben.*
-Megléptem bizony, nem fogok ott feküdni napokig a hasamon és nézni a csempét. Nem izgi, és nem is szükséges, teljesen jól vagyok.*Azt nem ecseteli, mekkora dózisú fájdalomcsillapító van benne!*
-Az uszodába meséltem róla…utána rohamom volt.*Az ilyen dolgokat általában egy roham felülírta, az maradandóbb maradt, mint az, hogy kiről mesélt. Bár nem is roham volt, csak benyugtatózódott totálisan. Akkor kapta a cuki karperecét.*
-Te hülye vagy, nem csúnya.*A fiú szemébe néz, majd kicsit előre hajol, hogy egy puszit nyomjon arra a hülye szőke buksira. Csókot nem vállal be, egyelőre ez is őrülten nagy dolog tőle, hogy egy másik emberi lényhez hozzáért!*
-Tudom.*Mosolyog rá a fiúra. Eiden tudja, hogy a fiú hűséges, pont ezért nem parázik sosem és még csak féltékeny sem volt sosem senkire sem. Mert bízik a fiúban annyira, hogy tudja nem kell félnie, attól hogy a srác máshol köt ki mint ahol kellene, és más mellett!*
-Az én kezem? Abban, hogy aranyos fiú lettél? Nem is tudtam, azt hittem mindig ilyen aranyos és törődő és kedves és…*Nem mondja ki, hogy CUKI, de gondol rá! Eiden szemében Brian kifejezetten aranyos kategória, a háklijaival és bunkózásaival együtt is megszokta már.*
-Leakartam, mert dühös voltam, mert nem szorulok rá, hogy megfigyeljenek, és tudják merre járok, tudom, persze a mostaniból okulva talán mégis. Mindegy, elfelejtettem levenni, túl dühös voltam, túl fáradt, túl összezavarodott. Azt se tudom mit csináltam ebben a pár napban.*A kutyát simogatja még mindig majd a fiú kérdésére egy apró sóhaj.*
-Nem, még szeretnék kinn maradni egy kicsit, itt minden annyira békés, és csendes.*Mosolyog rá a fiúra, majd a kutya szemeibe nézve figyeli a kutyust, aki egyre laposabbat pislog újdonsült gazdájára.*
-Állva el fog aludni.*Figyeli a kutyát, egészen míg nem dől szó szerint el, és horkol! Eidenből meg kitör a nevetés.*
-Na látod ő férfiasan horkol! Nem úgy mint te. De talán tényleg ideje menni.*Lassan feláll, majd karjaiba veszi a totálisan lenullázott háziebet, megdögönyözi, de az továbbra is hangosan hortyog!*
-Brian, sajnálom, hogy kitúrtalak a saját hálódból. Szeretném, ha ott aludnál, én majd…alszom egy üres ágyon a szobádban.*Van üres ágy ott elég. De tisztázni akarja, azt hogy a fiú mellett aludjon, jelenleg még meghaladja a képességeit. Felveszi a kutyás cuccokat is, majd ha Brian is mindennel egyet ért, akkor felsétálnak a kastélyba. Fürdés után, egy megvetett üres ágyba fekszik,a kutyával együtt, nem sokkal később el is alszik.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-05, 11:17 pm

- Csak rajtad múlik, ebbe én nem szólhatok bele.*arca most enyhe komoly kifejezést ölt. Ő csupán annyit tehet, hogy a háttérből figyel és segít, támogat, ha arra van szükség, de ezt a lépést Eidennek egyedül kell megtennie, de ezt nyilván ő is nagyon jól tudja.*
- Az lehetetlen. '95-ben születtem, szóval...á igazad van. Nos mindegy, sose voltam jó a számolásban.*rántja meg a vállát. Kicsit se zavarja, hogy még azt se tudja mennyi idős pontosan, arra pedig, hogy a srác mást tervezett csak bólint egyet, tudja, hogyne tudná, de nem érdekli, így is ez lesz élete legjobb szülinapja, mert azzal lehet, akit szeret. Arra, hogy a másik jól van csak megemeli a szemöldökét, s ugyan nagyon szívesen mondana valamit, de inkább elhallgatja a kitörni készülő sértést.*
- A rohamra emlékszem, meg arra is, hogy találkoztál Marcussal.*tulajdonképpen abból a beszélgetésből csak annyit jegyzett meg, amit érdekesnek talált, s mivel épp a féltékenységgel volt elfoglalva, így a köztes dolgokat még csak meg se hallotta, nem csoda tehát, hogy ilyesmi egyáltalán nem rémlik neki.*
- Nem is tudom melyik a rosszabb.*horkant fel, majd elmosolyodik kicsit, mikor a másik puszit nyom a fejére, érzi, hogy ennek most mekkora a jelentősége, így mozdulatlan marad egészen addig, míg Eiden vissza nem húzódik. Arra, hogy a srác tudja, hogy hűséges bólint egy kicsit, tudta, hogy a fiú bízik benne, tehát nem éri nagy meglepetésként a dolog.*
- Tényleg azt hitted, hogy mindenkivel ilyen vagyok? Nos akkor felvilágosítanálak, hogy egyáltalán nem így van.*ha mindig aranyos és kedves lenne, akkor soha senki se próbálná megtámadni, mert hát ellenségei se igen lennének, így egyszer se lett volna olyan ramaty állapotban, mint volt. Na meg kedvességből nem lehet megélni, így ezen tulajdonsága egészen eddig teljesen rejtve maradt és most is csak néhány kivételes személy esetén hozza felszínre.*
- Nem ellenőrizni akarlak, általában meg se nézném merre kószálsz, de megnyugtatna, ha tudnám, hol vagy, ha esetleg hosszabb időre kellene elmennem a munka miatt.*persze elhiszi, hogy nem épp a legkellemesebb dolog, ha az embert figyelik, de attól még kevésbé lenne ideges, ha legalább meglenne a tudat, hogy ha nagyon akarja, akkor megtudhatja, merre kóvályog éppen a srác.
A válaszra biccent és nem is moccan addig, míg nem hallja, hogy a kutyakölyök leelőzte őt férfiasságban, ami lássuk be elég kellemetlen dolog.*
- Szégyen. Alig pár hónapos, de már most jobban horkol, mint én. Kénytelen leszek megfigyelni, hogy csinálja.*motyogja miközben alaposan szemügyre veszi az alvó dögöt. Majd feláll és int Karaknak is, hogy ideje lenne menni, mire famulusa halkan morogva tápászkodik fel.*
- Nem szükséges, alhatsz az ágyamban. Nekem tökéletes a föld vagy egy matrac. És nem túrtál ki, én döntöttem úgy, hogy inkább elmegyek.*rámosolyog a fiúra, majd ugye visszatérnek a kastélyba, azon belül is a hálóba, ahol a srác után ő is elvonul lezuhanyozni és attól függően, hogy Eiden mit választott ledől valahova, s olyan hajnaltájt végül sikerül is elaludnia.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 1:41 pm

*Nem igazán tudok olyan őszínte lenni mint régen, valószínűleg ha most nem lenne ez a fura fal köztünk, aminek a felépítésében én is segédkeztem , rajonganék az ötletért, és többet is mondanék, de nincs így, valami megváltozott, és nehéz leküzdeni, hogy mellette teljességgel a témára is tudjak koncentrálni.*
-Gondolkozz el rajta miben vagy a legjobb, szerintem sokmindenhez van tehetséged, akár az ereklyetanhoz vagy a metamorf mágiához is, hiszen szereted a házad tárgyait..*fura kifejezés, házad, pedig az enyém is, magam se tudom miért fogalmaztam így, viszont a vissza kérdezésnél egy pillanatig megakad a szemem a lányon, s a szemeit kezdem el fürkészően vizslatni, mintha a lelke mélyére szeretnék látni, megtudni hogy vajon miért tette fel ezt a kérdést, hogy van e valami a szavak mögött? Pár pillanatig nézem csak végül elhúzom a számat.*
-Szerintem akkor sok embernek hiányoznál, köztük nekem is, és a ház egy rendkívül jó diákot veszítene... De a te életed, még én se tudom hogy maradok e vagy megyek, lehet egyik lehet a másik attól függ.*mondom egy keserű mosollyal, de többet nem igazán teszek hozzá a vámpíros résznél viszont sikerül zavarba ejtenem a válaszra azonban arcizmaim se rezdülnek.*
-Azóta változott a helyzet, de örülök hogy ez a képességem még mindig megvan.*mondom egy kisebb mosollyal, a válasz arra hogy nem hívnám el magamnak viszont fura, ismerem ezt az oldalát, ahogy a vállrántást is, de tekintetem mindvégig komoly marad, mint akit meg se hatna ez a dolog.*
-Ne felejtsd el hogy ezért mindketten felelősek vagyunk...*Nem. Nem csak azt mondom hogy ő hiszen én is tehetek róla hogy idáig elfajult a dolog, de mégis mit vár? Hogy egy szakítás után csak úgy elhívom hogy vissza hódítsam? Főleg hogy ő kért időt, pont azért hogy másokkal is legyen? A szülőknél viszont idegesen nevetek fel, miközben a maradék italomat is megiszom. *
-Ugyan már Daphne, egy utcakölyök, akinek se neve, se híre sőt tettei és befolyásos kapcsolatai sincsenek, szerinted mi a francot szerethetnek meg egy ilyenen?*rántom meg végül a vállamat, miközben arcom ismételten komoly lesz, viszont amikor megkapom hogy én nehezítek meg mindent, csak megkeményedik a tekintetem miközben a felálló lány fele nézek.*
-Nézz rám...*mondom, komor hangon, miközben én is felegyenesedve közelebb hajolva hozzá a szemeibe nézek.*
-Szerinted nekem ez az egész olyan könnyű? A franc akarna megnehezíteni bármit is. És ha elmennék valahová veled mi lenne? Bizonyára megpróbálnálak vissza hódítani, és nagy a valószínűsége hogy össze is jönne... És aztán? Utána mi lenne? Ne felejtsd el hogy mi volt az ok amiért szétválltunk, és azután mond hogy megnehezítem a dolgokat, tudtommal először te mondtad hogy nem lenne jó ötlet, most akkor ki nehezít meg mit?.*hajolok közelebb az ajkaihoz, majd pár miliméterre megállva előttük arcom fura mosolyba fordul.*
-Talán azért mert boldoggá tesz hogy ezekre gondolhatok, de ahogy nézem téged nem igazán izgat, mégis néha a mai nap már nem egy témánál érzem úgy hogy örülnél ha olyat tennék amit "nem" kéne..*nézek rá még mindig ugyan ebből a közelségből majd lassan távolodni kezdek tőle, s végül el is hagyjuk a helyet hogy aztán a vízesés felé vegyük az utat. Jó ideig én is csendbe maradok nem szólalok meg, csupán csak amikor már a fák alatt vagyunk.*
- Mégis mi a fenén vitatkozunk? Azt hittem hogy neked az lenne a legjobb ha szünetet tartunk, de akkor nem értem miért érzem úgy hogy némely válaszom zavarna?*lehet hogy nem akar erről beszélni én viszont igen, tehát vagy válaszol a kérdésekre vagy itt hagy.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 1:59 pm

- Hmm, a metamorf mágia engem nem vonz. *azt hittem, hogy ezt tudja rólam, mivel nem szeretem az ilyen megtévesztéseket, de aztán elgondolkodom a másik tárgyat illetően.* - Az ereklyetan viszont tetszik, de én harcosabb jellem vagyok annál, mintsem ilyesmit akarjak nagy mértékben tanulni. A defenzív-offenzív mágia, az árnymágia, a vérmágia és az elemek azok jobban tetszenek... és a tiltott mágiában és a káoszmágiában is találok nekem valót, de kevésbé vagyok oda a pepecselős dolgokért. *még mindig igazán máshol járok, miközben végigveszem magamban a tantárgyainkat, de aztán szép szemeim ismét Nil felé vándorolnak.*
- Egyébként pedig házunk, mivel tudtom szerint te is cruos vagy. *vonom fel szemöldökömet is és egyre valószínűbb, hogy maradni fogok, csak el kellett gondolkodnom egy picit ezen az egészen, na meg, érdekelne, hogy Nil mit szólna ahhoz, ha elmennék.*
- Te úgyis maradsz, Sideris miatt és számodra tökéletes ez az iskola, ezt tudjuk mindketten, tehát felesleges erről beszélni. *mélyül is el tekintetem az övében, majd ez után elmosolyodom és azért megjegyzem ám azt, hogy hiányoznék, ugyanis jól esik ezt hallani. Ez után még elég sok témát említünk, majd el is jutunk odáig, hogy a szüleim vajon miért is nem szerették meg Nilt, de én nem érzem úgy, hogy igaza lenne.*
- Én meg tudtalak szeretni, szóval ennyi a válaszom. *felelem határozottan és végül nemsokára picit kiakadok, ugyanis tényleg úgy érzem, hogy ezt az egész beszélgetést rendesen megnehezíti a fiú, tehát fel is kelek szépen, de amikor határozott hangját hallom, lassan megfordulok, így nézve a szemeibe és már érzékelem is a közelségét, de csendben hallgatom végig mondanivalóját.*
- Most én próbálok mindent elkövetni, hogy jól kijöjjünk, ezért is kerestelek fel, tehát te... *de ajka már oly közel van, így automatikusan zöld szemeim arra is terelődnek, majd lassan vissza is nézek a másik szemeibe.* - Dehogynem érdekel, csak olyan fura ez az egész... *és hogy azt érzi? Ajkam lassan Niléhez ér, egy pici puszit is kap tőlem, de aztán lassan lesütöm szemeimet és eltávolodom tőle.*
- Inkább menjünk. *mondom halkan, és végül kisétálok a klubból, ha minden igaz, akkor a fiúval együtt, így most csendességbe burkolózva indulunk meg a számunkra oly kedves hely felé.*
- Azért, mert rosszul esik és mert azt hittem, még mindig ugyanannyit jelentek, pedig tudhatnám, hogy nem, hiszen elszúrtam. *és még mindig nem nézek felé, csak lassan sétálok ki a nyílt fűre, mely a vízeséshez vezet és csüccsenek is le nemsokára a puha talajra, úgy pislogva fel a másikra.*
- Még mindig szeretem ezt a helyet. *motyogom, miközben két kezemmel hátra támaszkodom, úgy nézem hol a zuhatagot, hol a másikat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 2:22 pm

-Csak felvetettem pár lehetőséget, de gondolom ha tanítani akarnál akkor már komoly mágia ágakat próbálnád nemde? Mondjuk vérmágia..*fura ilyen dolgokról beszélgetni, olyan közömbös a téma szerintem mindkettőnknek, mintha csak azért húznánk hogy legyen valami olyan téma ami nem komoly. A javításnál viszont csak megremeg az arcom, majd bólintok egyet a szavaira.*
-Igen, a házunk. Tudom hogy az vagyok, csak mostanában nehéz bárhová tennem magamat ennyi..*mondom egy fura félmosollyal, majd azt a különös feltételezést hallván hogy a lány lehet nem marad, bizony hozzá fűzök pár dolgot, viszont amikor hallom a választ, csak sejtelmes mosoly keretében húzom el a számat.*
-Ahogy arról is hogy te elmész, ismerlek eléggé és szerintem kettőnk közül téged jobban érdekel hogy minél többet tanulj meg itt mint engem. Ami pedig azt illeti hogy úgyis maradok ne vedd olyan biztosra, mentem már el úgy hogy úgymond tökéletes volt ez az iskola és itt volt Sideris... De egyenlőre nem tervezek ilyet.*mondom végül nagyon is magabiztos hangon, de amikor arról beszélünk hogy ő így is szeretett amilyen vagyok már csak mosolygok, de nem teszek hozzá semmit. Talán erre nincs is szükség, nemsokára ugyanis a lány kissé ideges lesz s úgy áll fel, én viszont határozott hangon szólok utána, lehet kissé talán túl komoran is, de van még néhány dolog amit el akarok mondani a számára. Ahogy hallgatom a válaszát, tekintetem nem változik, mindvégig a szemeit nézi, ahogy lassan közeledek is az ajkaihoz.*
-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, ha most ismét meghódítanálak mit változtatna a helyzeten?Szeretnék a közeledbe lenni, és érezni téged de..*mondom még mindig érdeklődő lágy hangon, de amikor ajka az enyémhez ér automatán hunyom le a szememet miközben kezem a derekához ér és már húznám is közelebb nem érdekelve hogy mit akar, de ez nem történik meg. Így csak engedek a kezemmel rajta, de szemeim még mindig élesen figyelik a lesütött szemeket.*
-Meg is lepődtem volna ha két év után nem ezt mondod, szerinted nekem nem az? De mi választottuk ezt..*mondom ismételten mint aki ismét megerősíti a tudatát, hiszen tudom hogy minél közelebb kerülök hozzá ismét annál jobban fáj, de nehéz ellenállni legszívesebben már rég olyat tennék amit később ismét bánhatnánk, a kérésre csak bólintok így indulunk el, viszont a hosszú csendet megtörve ismét egy kérdésem van felé, amire őszínte választ is kapok. Ha az arcomra néz láthatja hogy számomra is minimum olyan fájdalmas ez a téma mint neki, hiszen mindkettőnknek van része abban ami történt. Viszont most nem fogok elgyengülni.*
-Sajnos ezen az érzésen már nem tudok segíteni... De ha érdekel még mindig ugyan annyit jelentesz, és éppen ezért olyan rossz. Szerinted nem lenne valakim ha már nem jelentenél semmit? Nehéz rád csak barátként nézni azok után ami történt. De egyszer mindent meg kell szokni..*teszem még hozzá, nem fogom eljátszani a sértettet, hiszen én is hibás vagyok, arra viszont hogy elszúrta e vagy sem már nem mondok semmit. Amikor oda érünk, azonban én is helyet foglalok, méghozzá mellette de nem túl szorosan.*
-Én is, sokszor jutsz róla az eszembe, bár igazából ez majdnem mindennel így van ahol megfordulok, a szobámba például olyan mintha még mindig azt várnám hogy megjelenj ahogy régen majdnem minden este... Pedig össze kéne már pakolnom az emlékeimmel együtt,...*nézek rá, s tekintetem nem is mozdul semmilyen irányba, lehet akármilyen szép most ez a hely, hangomban azonban nem érezhető semmilyen bántás, inkább valami fura belenyugodás csak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 2:34 pm

- Szerintem a harmadikos tantárgyaink éppen elég komolyak, nem véletlenül most tanuljuk, de igen, elsősorban olyasmit tanítanék, amihez pálca kell és nem feltétlen még több kiegészítő. *bólintok is rá, ezzel remélhetőleg tovább is lépve ezen a témán, hogy szóba jöhessen az itt maradás vagy esetleg eltávozás, ugyanis még nem tudom magam sem, hogy mi lesz akkor, hogyha végeztem ezzel az évvel.*
- Valószínűleg mindketten maradunk itt, hogy egymást boldogíthassuk még hosszú éveken át. *mosolyodom végül el és egy ici-picit meg is bököm Nilt, de ettől még talán nem ugrik meg, hiszen alig értem hozzá, inkább csak egyfajta jelzés volt ez az egész. Már azt hinném, hogy kellemes lesz a beszélgetés, de nem így történik és ahogy közelebb hajol hozzám, nehéz megállnom, hogy ne lépjek, sose voltam annyira jó az önuralomban.*
- Egyelőre nem változna semmit, de meg se kell hódítanod, ugyanazt érzem, amit régen is. *magyarázom is meg, de még nem mennék vissza hozzá, talán picit később, még magam sem tudom. Viszont ajkam Nilét akarja, így nem tudok mit csinálni, egy lágy puszi következik, majd amikor érzem a viszonzást, nyelvem is egy picikét megízleli a fiú ajkát és már derekamon is érzem a kezét. Húzódnék közelebb, de hamar rájövök, hogy ezt most nem kéne, így távolodom hát el tőle. Megindulunk tehát kifelé, ki a klubból a vízesés irányába és bár egy ideig szótlanul ballagunk egymás mellett, hamarosan már tovább beszélgetünk, mivel a fiú megtöri a csendet.*
- Szerintem hamar lesz valakid, ugyanis én tudom, hogy mennyi csajnak bejöttél itt. A kérdés az, hogy kit választasz és hogy vajon átveszi-e a helyemet vagy később kitúrhatom-e. *mosolyodom el igen csak őszintén, hiszen ez a véleményem, tessék, most elmondtam. Ha Nilnek lesz is valakije, megpróbálok majd az útjába állni idővel, ha úgy alakul, mivel igen, vissza akarom majd kapni és remélem, hogy vissza is tudom majd. Ha pedig nem... hát akkor így jártam. Leülünk tehát és a zuhatagra nézek, majd vissza a fiúra, de a további szavakra most már felegyenesedve nézek a szemeibe.*
- Ha szeretnéd, aludhatok ott bármikor, de ha akarod, akkor pakold ki a cuccaimat és hozd át az Onixba. *talán az előző pusziról most már tudja, hogy mi a helyzet, hogy én ugyanúgy kívánom a csókját és őt magát is, csak rajta áll, hogy mit, mennyire is fog engedni.*
- De én szerintem most megyek. Majd hamarosan találkozunk, szia. *kezem a kezére siklik, picit megszorítom, majd oda hajolva hozzá egy puszit nyomok a homlokára és ez után felkelek és szépen magára is hagyom. A találkozásnak szerintem ideje véget vetnünk, túlságosan is furcsán alakultak itt a dolgok... *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 2:57 pm

*A tantárgyakra csak bólintok, hiszen valahol én is így érzem a dolgokat, az itt maradásra viszont már egy kis mosoly meg is jelenik az arcomon.*
-Valahogy én is erre a végkifejletre tudok csak gondolni.*mondom hiszen egyikőnknek sincs szándékába elmenni, bár még nem tudni mit hoz a sors, igazából bármi előfordulhat, lehet maradunk lehet elmegyünk, de szerintem a maradás biztosabb. A következő szavai viszont nem érnek váratlanul, tudom valahol legbelül hogy még mindketten ugyan ezt érezzük egymás iránt, azonban azt hiszem nem jött el az ideje hogy ezt kihasználva megint próbálkozzak.. Mielőtt azonban bármit mondanék, jön a puszi amit viszonzok is, és legszívesebben tovább is ferdíteném valami mássá, de időben kapcsolok így engedve el őt, nem vonom többet magamhoz, hanem csak komoly tekintettel őt nézem.*
-De azt hiszem mindketten tudjuk hogy egyenlőre ez mellékes..*mondom egy kisebb mosollyal, remélem érti mire gondolok, tudja ő is hogy nem lehetünk együtt hiszen még ő sincs tisztában vele mit akar. Az érzelmek... az érzelmek pedig megkavarják az embert. A vízesés fele menetelve azonban tovább beszélgetünk, egy pár percnyi csend után, de amikor hallom a szavait, felnevetek, talán kissé kesernyésen is hiszen nincs jó hangulatom, inkább fájdalmat érzek mint boldogságot, és ebben a fura abszurd kifejezésben keresek némi poént, de nem igen találok.*
-És szerinted az mennyit számít? Ez nem olyan hogy vannak jelentkezők és én választok valakit, veled se így jöttem össze..Nem hinném hogy nekem menne, lehet másnak igen de nekem nem.*a többire nem mondok semmit se, hiszen a válaszomból sejtheti egyenlőre hogy vagyok azzal hogy akarok e megint kapcsolatot, mert én úgy érzem egyenlőre nem. Jó az egyéjszakás kapcsolatok múló éjszakák amit másokkal töltenék az más, ahhoz nem kell érzelem, de egyenlőre még ezen se gondolkozok. Nehéz is úgy hogy itt van előttem a lány akit nem csak kívánok de szeretek is. Ahol a testi és lelki kapcsolat is megvan egy helyen.*
-Neked is lehet bárkid, hiszen téged is sok fiú meg szeretne szerezni..*mondom halkan egy kisebb mosollyal, hiszen ez nem titok, jól tudom hiszen problémáink is voltak belőle. Legalább most nekik szabad a pálya. A vízesésnél viszont tovább beszélgetünk, így mondom el neki hogy a rá emlékeztető dolgok még mindig kint vannak. Nehéz tőlük megszabadulni , Daphne emlékének halványulására pedig még kevesebb az esély. Belül valahol talán nem is akarom ezt. A válasz viszont megmosolyogtat.*
-Talán majd egyszer...A cuccaidat meg ne féltsd.. majd elteszem őket biztonságba, de egyenlőre jól elvannak nálam is, maximum lesz ok hogy áthívjalak...*mondom egy ravasz mosollyal ami hamar elmúlik így csupán felnézve rá hagyom hogy megpusziljon a kézen pedig kissé szorítok, majd lassan simítva végig rajta el is engedem.*
-Persze... hamarosan szia..*nézek utána pár percig, majd utána csak magam elé meredve figyelem a vízesést. Magam se tudom mit akarok, szeretnék közel lenni hozzá de így nehéz, tudván hogy lehet hogy még szeret de ez a szeretet elmúlhat s lehet valaki más fogja élvezni.. Ha ez viszont eljön akkor nincs mit tenni. Egy cigit még előveszek majd rágyújtva én is rákanyarodok az ösvényre, hogy aztán egyedül mehessek vissza Mystralig.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 9:27 pm

*Mivel iszonyúan meleg volt egész nap, így nem látom értelmét tovább bent maradni a kastélyban, hanem úszni akarok, hiszen oly rég voltam már a szabadban. Sajnálatos módon itt nincsenek delfinek, nem tudok velük együtt lubickolni, de remélhetőleg még így is jól fogom érezni magam és legalább kiszellőztetem cseppet a fejem... a múltkori terramágia óra után nem is ártana, ugyanis kiakasztó az, amit Scott művelt. Tehát a révész segítségével hamar át is térek a túlpartra, majd a révtől az ösvényen át a számomra oly ismerős vízesés felé indulok meg, hogy annak partjához érve máris vetkőzhessek. Egy világoskék színű törölköző kerül a fűbe, majd papucsom, amiből éppen most bújok ki, ez után pedig fekete rövidnacim és szintén fekete színű toppom, így a rajtam lévő vörös színű bikini tökéletesen láthatóvá válik. Hajamat megigazítom picit, majd végül lassan be is sétálok a hűs, de mégis kellemes hőmérsékletű vízbe.*
~ Hmm, jó lesz így az éjszaka. ~ *döntöm is meg picit a fejem, miközben lábfejemmel már a vízben is vagyok és lassan haladok még tovább, egészen addig, amíg a víz is elnyel hamarosan, így merülök alá, nem zavartatva magam, hogy mennyire is lesz nedves a hajam, hiszen imádok úszni, most pedig ki is használom az alkalmat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 9:33 pm

*Úgy gondolta, ideje végre ellátogatni a vízeséséhez, ahol már nagyon rég járt. Hol kellemes emlékekkel gazdagodva, hol nem épp a legjobbakkal, de ez részlet kérdés. Így most a révész segítségével eljut Seol szigetére, ahol az ösvényen haladva, majd eljuthat a tóhoz és a vízeséséhez. Egyébként egy térdig érő, szürke melegítő nadrágot visel, felül pedig egy zöld atlétát. Lábán pedig egy hófehér tornacipő pihen. Pálcája persze alkarjára van csatolva, ami most tokjában pihen.
Ahogy eljut a vízeséséhez, azonnal észreveszi, hogy nincs egyedül, de az illetőt nem látja, csak a törülközőt, amit kint hagyott a parton.*
~ Na, jár erre valaki rajtam kívül? Ez meglepő…~ *gondolja, miközben vállat vonva, s kezeit zsebre vágva odalépked a tóhoz, majd letérdel, s belemeríti két kezét a vízbe, aminek segítségével egy kicsit lehűsíti az arcát és nyakát.*
~ Elképesztő, milyen meleg lett hirtelen… de nem bánom… imádom a forróságot…~ *gondolja vigyorogva, miközben letelepszik a vízpart mellé, s onnan figyel, hogy vajon ki bukkan elő majd a vízből. Reményei szerint egy nőnemű egyed lesz, aki nem nekrofil, és nem is idegbeteg. Talán még beszélni is lehet. Így most nyugodtan ül, két térdét felhúzza kényelmes helyzetbe, majd két karjával a háta mögött, megtámasztja magát, úgy néz smaragd szemeivel.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 9:50 pm

*Sem a túl nagy hőséghez, sem pedig a fagyhoz nem vagyok hozzászokva, így az itteni időjárást még szoknom kell, mégis, most úgy érzem, számomra pont megfelelő a hőmérséklet és a körülmények, ezért egy levezető sétát tervezek, mellyel az egész hetes tanulást búcsúztatom. Nagy műgonddal válogatom össze a legízléstelenebb ruhákat, hiszen ehhez még nincsen érzékem, így kerül rám egy fekete bakancs, illetve fehér térdnadrág és mellé vörös-kék kockás ing, egy zöld nyakkendővel. Sajnálatos módon jómagam nem érzékelem milyen nevetségesen festek, de talán a közeljövőben kikérhetem majd valaki tanácsát, ugyanis az ismerkedés még nem erényem, ahogy a beilleszkedés sem. Intő jel kiskutyám vonakodása, melyet láttamra produkál, de néhány perc néma küzdelem után sikerül felerőszakolnom rá a pórázt, hogy végül akaratom ellenére, lassú tempó helyett igen gyorsan rángasson kifelé, lefelé, egyenesen, épp amerre utunk visz a túlpartra, s a csónakban töltött ficánkolás sem segít azon, hogy ne fáradjak teljesen ki, ráadásul a révész szemrehányó tekintete igen rosszul érint, melyre csak egy diplomatikusan sajnálkozó mosollyal tudok felelni. A kínos utazás után lihegni sincs időm, úgy húz végig a bolt előtt Loki, s a zsebemben tartózkodó pénzemet sem vagyok képes elkölteni, mint az terveztem... Hiába rohanok, ez a kutya csak nem óhajt kifáradni, s már egy ideje feladtam, hogy megjegyezzem merre tartunk, csupán egy kisebb tóra leszek figyelmes, illetve a zuhatag hangjára, és éppen mielőtt képes lennék megakadályozni a katasztrófát őrült tempóval zúgunk a víz felé, melynek szélén egyszerűen elbotlom egy kőben, így csobbanok hatalmas kiáltással arccal a vízbe. A pórázt elengedem, így az általam még nem észrevett, de a tóban tartózkodó lány felé úszik kiskutyám, míg én csurom vizesen tápászkodom fel, egy adag sárral megkenve. Ilyen formán a két még itt tartózkodó személyt észre sem veszem, míg magamat tisztogatom.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 9:57 pm

*Mivel mindenem az úszás, ezért jó sokáig a víz alatt vagyok és csak időnként bukkanok fel a víz felszínére, hogy nagy levegőt vegyek és ismét lemerüljek. Az idő gyorsan telik, fogalmam sincs, hogy mennyi ideje tartózkodhatom már idekint, de lassan úgy érzem, hogy egy kicsit ki kéne mennem a partra szusszanni, ezért végül csak felemelkedem a vízből, ahol nagyjából a mellemig ér az és fekete tincseim hátradobva nyitom ki szép, zöld szemeimet. Ahogy látom, nem vagyok egyedül, valaki mintha őrt állna a ruháimnál, így mosolyodom el, majd figyelem is meg a jelenleg még ismeretlen srác pofiját.*
- Látom ingyen őrzést kaptam a ruháim mellé, hogy el ne lopják őket. *kiáltok ki neki szépen csilingelő hangomban és huncutul elmosolyodva indulok meg felé, így ahogy a víz is kisebb lesz, hála a part felőle közeledésemnek, szép idomaim is meglátszanak ám, mivel nőiességből nincs nálam hiány. Na de nem érek még teljesen ki, ekkor kerül elő valahonnan a semmiből egy kis kutyuli, na meg bohóc gazdája, ki már bele is esik a sáros vízbe, a kutyus pedig hozzám jön, tehát muszáj megsimogatnom.*
- Szia te drága, jöttél ismerkedni? *simogatom is meg buksiját, majd ez után felemelve fejem a srác felé pislogok.* - Csak nem a gazdid? *nézek is ki rá, de aztán felemelkedem és végül a bohóc öltözetű fiú felé lépek.*
- Csak nem farsangra készültél? Hogy-hogy ilyen nevetségesen öltöztél fel? *pislogok rá kíváncsian és nem megbántani akarom, de hát ezt mégis meg kell kérdeznem, annyira vicces, hogy csak na. Lassan megkerülöm azért és az idősebbnek tűnő fiú felé lépek, ki a cuccaim mellett van és kezemet a törölközőm felé nyújtom.*
- Megkaphatnám a törölközőm? *kérdem angyali mosollyal, mivel bár magam is fel tudnám venni - akár mágiával, akár a nélkül -, mégis egy kis játék belefér.*
- Egyébként Kim vagyok, és ti? *pislogok hol az egyikre, hol pedig a másikra, de egyelőre még senkit se tudok hová tenni...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 10:15 pm

*Ahogy ott ül a parton, látja, hogy igaza lett, mégis csak egy nőnemű egyed van a vízben. Így most figyeli, ahogy úszik, s mikor végre teljesen felbukkan, enyhén tátva marad a szája. De azon nyomban észbe kap, még mielőtt a lány ezt észrevenné, s elismerő tekintettel méri végig az ifjú hölyget, ahogy a partra sétál ki. S mikor hozzá szól, egy kaján mosolyt is megenged magának.*
- Hát igen, tudod milyenek ezek a mai vízesés körüli erdők. *válaszol mosolyogva, s ekkor egy husky landol a vízben, aki a lány felé úszik, majd egy srác, aki olyan gyönyörű fejest dob, hogy az már irigyelni való. Ezen Tom szimplán felnevet, de nem kárörvendőn, csak jókedvében. Figyeli, ahogy a lányhoz odalépked a kiskutya, majd a másik fiúra pillant, aki épp próbálja megtisztogatni magát. Közben Kim is odaér hozzá, s kéri a törülközőt, amit Tom egy mosoly kíséretében már át is nyújt. De persze közben felkel, így a lány fölé magasodik, bár nem sokkal.*
- Én Tom vagyok. És te? *pillant most a teljesen sáros fiúra, majd ha minden jól megy, akkor beljebb megy, és megfogja a kiskutya pórázát, nehogy az elkószáljon.*
- Jól vagy haver? Ez nagyon szép fejes volt, remélem, nem ütötted meg magad. *néz az ismeretlenre, de nagyon nehéz megállnia, nehogy újra felnevessen mély hangján. A srác öltözéke teljesen érthetetlen, úgy néz ki mint egy bohóc, de azért jó arcnak tűnik, így megpróbál segíteni kikecmeregni neki, ha engedi és elfogadja a támogatást. A kutya pedig nem tud meglógni, elég erősen tartja a pórázt.*
- Segítsek? *pillant a fiúra, majd előveszi pálcáját, s azt az ismeretlen felé irányítja, majd kimondja a varázslatot.*
- Suvickus! *és ha minden igaz, akkor a fiú végre nem tiszta sár. Legalább is remélhetőleg.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 10:42 pm

*Annyira el lennék foglalva azzal, hogy orra ne zúgjak miközben a kutyám gyakorlatilag elvontat, mint a tilosban parkoló autót, csak háromszorosra gyorsítva a jelenetet, hogy észre sem veszem sem a vízbe lubickoló leányzót, sem pedig a parton kukkoló fiút. Hiába igyekszem azonban, sikertelennek bizonyul erőfeszítésem, és öltözékem mellé már esésem is nevetségesnek hat, ráadásul vizesnek és sárosnak, így próbálok feltápászkodni prüszkölve, meg-meg csúszva a sáron, hogy ilyenkor nagyot kapálózzak kezeimmel, mint aki nem óhajt ismét hanyatt esni.*
- Loki! *kiáltom el magam, némi dühvel hangomban, ám nevelésem és jellemem nem igazán teszi lehetővé, hogy valódi haragot váltson ki belőlem kedvencem, inkább fáradtsággal tudok helyette szolgálni. Már éppen sikerülne arcomból is kitörölni a sarat, mire nevetést hallok, mely belül egyáltalán nem esik jól, de lévén, hogy kezembe temetem arcom - tisztogatás céljából -, ez nem látszik. Törlő mozdulatom közben egy félreérthetetlenül édes női hang felcsendülése állít meg, éppen azért, hogy egyetlen másodpercre üssön akkorát a szívem, mintha ezzel akarná hátralévő életemre ledolgozni minden adósságát... hiszen ahogy hallom, már két személy előtt is ostobának látszom... az egyik pedig nőnemű, kihez bizonyára nem értek. Ilyen gondolat fut át agyamon, míg lassan befejezem a mozdulatot, és szelíden elmosolyodva pillantok a lányra, s mikor tekintetem végigcsúszik rajta, hirtelen kapom azt vissza, mintha tőlem teljesen független volna, így vágok zavarodott képet, melyhez pirulás is társul, ám ez az arcomon lévő sár miatt nem látszik. Egy pillanatig csend, épp annyi ideig, míg nem látszom fogyatékosnak, s aztán sikerül kinyitni számat... illetve nagyobbra nyitni, mert eddig észre sem veszem, hogy bizony állam vándorol lefelé...*
- Öhm... én nem... nevetségesen? *makogom, s ha lehet, már pirulásom átsüt a sáron, és a körülöttem zajló történéseket már homályosan érzékelem - hiába bámulok rájuk -, úgy mint a lány távozását, és egy másik fiú érkezését, ki már felőlem érdeklődik.*
- Jól vagyok persze, köszönöm kérdésed. *hangzik kissé sértődötten, hiszen bár nem a lány nevetett ki, nem is érdeklődött hogylétem felől, hanem burkoltan nevezett agyalágyultnak, melyet még mindig nem értek, így tekintek végig magamon, mikor hímtársam segítségemre siet...*
- Nahát... köszönöm! *lelkendezem, s le-le pillantva magamra, visszavándorol tekintetem a két társamra, kik nyilván az iskola tagjai, legalábbis korukból ítélve. Idő közben Loki pórázáért nyúlok, némán, s ha engedik, át is veszem, kissé leplezetten, de megrázva felé mutatóujjamat, mire a kiskutya csak felvakkant.*
- Csönd! *pirítok rá, éppen mikor Kim is érdeklődik felőlünk, mire újra elszégyellem magam, hiszen ez úgy hangzik, mintha neki szólt volna... ezért nézek most kutyámra, hátha nem érti félre.* - Conrad Dietrich, Prinz von Liechtenstein! *nyújtom kezemet a lány és fiú felé is, egy pillanatig fel sem fogva, hogy zavaromban elfelejtkeztem lehagyni státuszomat, így eddigi arcvonásaim zavarodottá válnak, s mivel társalgásban nem volnék a legjobb ezért a végeredmény...*
- Miért nézek ki bohócnak? *kérdezem tehát cseppet komikusan, de remélhetőleg előrelendítve a beszélgetés menetét, ha már nem sikerül elterelni magamról a témát...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 10:50 pm

*Szeretem, amikor felkeltem a másik nem érdeklődését és mint figyelem, ez most is így van, ugyanis a fiú szépen végig is néz rajtam. Na de nem gond, nézzen csak, van mit, de azért egy kis beszólást nem tudok nem oda szólni neki, amire meg is jön a kedves válasz. Hát igen, valami ilyesmire számítottam. Folytatom is utamat kifelé, de ekkor történik meg a kis baleset, így egy másik fiú is belép ám a képbe, na meg édes kutyusa is, ki pár másodpercre lefoglal, de ez után eleresztem és már tovább is haladok, hogy a bohókás kinézetű fiút is tanulmányozhassam egy picikét. Azt látom rajta, hogy nincsen komolyabba baja, így hát gond egy szál se, de azért a megjegyzésem kicsúszik ám számon. Hát igen, néha tudok picit tapintatlanul is viselkedni.*
- Igen, jól hallottad. *bólintok is rá, de aztán elsétálok mellette és a ruháim közelében ücsörgő fiúhoz érve kérem el tőle a törölközőmet, melyet nemsokára meg is kapok. Ahogy felkel és szinte fölém magasodik, felpillantok rá, majd átvéve a törölközőt vállaimra is terítem.*
- Köszönöm, Tom! *biccentek is felé, de hát hiába társalognék én vele, ő már tovább is áll. Ennyit egy szép, női testről, inkább a bajbajutottakon segít... ha neki ez így jó. Magam is megindulok Conrad irányába és miután már csak a nedves ruhák maradnak rajta, a sár nem, jobban meg tudom nézni a cuccait.*
- Prinz? Egy herceg úgy tudtam, hogy elegáns... te picit se vagy annak nevezhető, már bocsi. *és hogy miért? Mégis hogy kérdezhet ilyet, hogy miért néz ki bohócnak, amikor oly egyértelmű, tehát kis kezeim az ing felé vándorolnak, majd a zöld nyakkendőt le is akasztom a fiú nyakáról, hogy az az enyémbe vándoroljon.*
- Rajtam is furán áll, de téged picit normálisabbá tett. Ezek a színek egyáltalán nem illenek össze, de még így se igazán jó az összkép... Mondd csak, ki tanított téged öltözködni? *vonom fel a szemöldökömet is, miközben bal kezem a nyakkendőt piszkálja, mely rajtam lóg, de jobbom a fiú felsőjét birizgálja.*
- Szerinted Tom mit kéne alakítani rajta? *fordulok is a másik fiú felé és bár lehet, hogy ez se túl szép dolog, van bennem ám egy kis segítőkészség.*
- Öhm, ne haragudj, hogyha kellemetlen helyzetbe hoztalak, nem annak szántam. *eresztem el a fiút is, hiszen feltűnik ám a pír is az arcán, így sütöm le cseppet szemeimet is, mivel szégyellem ám magam, nem akartam én senkinek se gondot.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 11:01 pm

*Számra igazán különösen furcsa, ahogy a fiú viselkedik, de legalább nem agyament. Vagyis eddig nem annak tűnik. És ő amúgy igenis szereti a szép női látványt, de nála ez amolyan berögzült dolog, hogy segít azon, aki bajba jutott. Viszont Conrad válasza nem nagyon tetszik neki, vagy legalább is ahogy mondja, de erre csak vállat von, nem tesz semmit azon kívül, hogy egy egyszerű varázslattal sikerül letisztogatnia a fiúról a sarat. Majd átadni neki a pórázt. Aztán már észre is veszi, hogy Kim újra mellette van, így felölti a szokásos sármos mosolyát. Azért a hölygről sem feledkezett meg.*
- Prinz? Herceg vagy? *ő ezen teljesen meglepődik, nem tudta, hogy ide hercegek is járnak, bár ez a fiú elég különleges hercegnek. Ha már csak az öltözékét nézzük. Közben Kim kioktatja szegényt, hogy hogy néz már ki, majd lekapja róla a nyakkendőt. Majd Kim neki teszi fel a kérdést.*
- Hát ha engem kérdezel, akkor a kék-piros kockás ingről tegyél le, vagy a bakancsról, és helyette egy fehér tornacipőt ajánlanék. Jobban passzolna hozzád. *von vállat segítően, szerinte vagy az egyik, vagy a másik menjen, de a kettő együtt tényleg nagyon nevetséges.*
- Egyébként bocs a nevetés miatt, de nem állhattam meg. Amúgy ha jobban érzed tőle magad, néha én is így szoktam járni. *vigyorog a fiúra, majd újra a lány felé fordul.*
- Viszont hozzátenném, hogy a te gyönyörű testeden viszont kifejezetten jól áll a vörös. *és igen, itt is a bók, mert Kim igen is tetszik neki. Az utóbbi napok után nem is csoda, mikor kiderült, hogy Aideen is meg Vixi is egy vámpírral van együtt. Ez az ő szerencséje, de talán most jobb lesz.*
- Amúgy nem akarunk leülni? Csak mert itt a tóban állni nem túl kellemes, meg szerintem a kuytának is jobb lenne odakint. *pillant a kis huskyra, akinek megsimogatja a fejét, majd int a többieknek, hogy ők is jöjjenek ki a sárból és vízből. A parton azért mégis csak jobb.*
- Eddig senki nem mondta meg, hogyan kell öltözködni? Már mint ne vedd sértésnek, csak érdeklődöm. Nem segített senki? *kérdezi Conradtól, miközben egy kidőlt fát pillant meg, s arra gyorsan letelepszik, majd Kimen vizslatja tovább a szemét. De persze azért figyel mindenkire.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 11:23 pm

*Inkább maradtam volna a vízben, így visszagondolva, ugyanis a lány elég gorombán viselkedik velem, ami őszintén megsért, hiszen eddig steril környezetben, az udvarnál nevelkedtem, ahol kötelező volt a kedvemre tenni, ha akartam, ha nem. Így a zavart mosoly is leolvad arcomról, s feleletet sem tudok kipréselni magamból, csupán nyelek egyet, míg lesütöm szemeimet, és kezeimet kezdem tördelni. Hagyom, hogy egyszerűen, hogy elsétáljon, magamra hagyva engem, engem ki éppen elsüllyedni készül. Egy kis ideig, csak szomorú tekintettel vizsgálgatom, ahogyan eltársalognak kettecskén, s már éppen fordulnék, hogy távozzak, mikor ismét odaérnek hozzám, immár megint engem felhozva témaként, s ha eddig nem volt elég a lány intő szava, már nyúlkál is hozzám, s hiába tettek fel kérdést, úgy állok ott mint egy próbababa akit már zavartalanul elemeznek ki jelenlétében...*
- Ja, herceg vagyok... és éppen azért öltöztem... így, hogy ne tűnjön fel, és... ne kezdjenek ki miatta. *felelem kissé félénken, kezem visszahúzva, mivel egyik sem fogadja el, mely újabb sértés számomra. Inkább a fiúnak beszélek, mivel lányokkal változatlanul nehezen beszélek, főleg ha ilyen helyzetbe keveredek, s próbálom nem sértetten közölni mindezt, ám mégis megnyomok egy-két szót, főleg az utolsókat, illetve az összehasonlítást. Mindeközben lassan, és lehetőleg feltűnésmentesen hátra is lépek, míg nyakkendőmet figyelgetem immár a lánynál, s kezem is megindul, de még éppen időben megáll, hiszen talán nyúlkálni nem kéne...*
- Visszakaphatom? *kérem most szépen, most már a szemébe nézve, le se reagálva az engem ért kritikákat, mint aki nem hallja őket. Nehéz lenne bármi értelmeset is mondani, így inkább csak bólogatok, mint egy játékmaci...*
- Semmi probléma... *felelem most Tom-nak, ám a bókra kezdem magam kellemetlenül érezni, hiszen én is jelen volnék, és úgy tudom, ilyet nem illik egyébként egy harmadik személy társaságában.*
- Nem tanítottak meg... azt hittem, hogy ez így... jó. *válaszolom kissé felengedve, hiszen kibököm ami gátol, s csendben átkozom magam, így örülök a következő kérdésnek, melyre jól láthatóan bólintok is, ám az utána jövőre már nem válaszolok, hiszen megtettem. Kezdem komolyan szívemre venni ezt a találkozást... nem igazán figyelnek rám, ráadásul sértegetnek, így kutyámat fogva caplatok cuppogva cipőmmel végig a füvön, hogy őket követve letelepedjünk valahova.*
- Nem tudnál... esetleg tanácsot adni öltözködésben? *nézek most ismét diáktársamra, a szép alakúra, tehát a nőneműre, hiszen nekem is van szemem, és észre is veszem, de keményen próbálkozom, hogy tartsam a szemkontaktust.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 11:36 pm

*Nem igazán örülök annak, hogy Tom ilyen szépen faképnél hagy, és inkább Conradhoz lépve játssza el az őrangyalt, de akkor én se leszek már bunkó, oda is lépek a fiúhoz. Nem ismerem, de talán még jó arc is lehet, így a bemutatkozását hallva egy kérdést is intézek felé, viszont ebben a maskarában az a helyzet, hogy nem tudom eldönteni, vajon igazat mond-e vagy sem, így hát hagyom is most ezt, nem is reagálok rá semmit, mert talán addig jó. Biztosan lesz még alkalmunk beszélni egymással, majd legközelebb kiderítem, esetleg még ma este. Tanácsokat is próbálunk adni a srácnak, így csórom el a nyakkendőjét, majd Tomhoz fordulva kérem is meg arra, hogy valamiféle ötlettel szolgáljon már és én pedig aprókat bólogatok is a javaslatára. A nyúlást viszont érzékelem, így nézek is a kezére, majd a zöld szemekbe, amolyan néma kérdésként feltéve, hogy mit is szeretne, de ahogy megformálja a szavakat, már le is veszem magamról, így picit nedvesen, de átnyújtom neki.*
- Persze, csak ideiglenesen nyúltam le, nem akartam ám örökbe, ne félj. *mosolyodom is el, de ekkor szólal meg Tom is, így meglepetten fordítom felé a fejem és egy cseppet azért zavarba hoz, ahogy megjegyzi, hogy jól is nézek ki.*
- Kössz, de nem hiszem, hogy sokáig fogod nézegetni. *jegyzem is meg továbbra is barátságos hangon, mivel két srác jelenlétében nem így fogok ácsorogni, hanem magamra fogom venni a cuccaimat is egyértelműen. De még mielőtt mindezt megtenném, Conrad felé fordulok, így hallgatva meg azt, hogy nem mondta senki se el neki, hogy miként is kéne öltözködnie, így azért ellágyul picit a tekintetem.*
- Akkor majd segítünk rajta. *bólintok is neki, ezzel magamat is meglepve, majd Tom javaslatára már a ruháim közelébe is lépek, hogy miután végeztem a törölközéssel, már fel is húzhassam a fekete rövidnacit és a szintén fekete színű toppot, majd hajamat is elrendezem, így dobom hátra a fekete tincseket is. A fűbe fektetem a nedves törölközőt és rá is csüccsenek, majd a papucsom is magam mellé húzom. Annyira el vagyok foglalva a pakolászásommal, hogy fel se tűnik, mennyire is be leszek nézve, csak akkor emelem fel a fejem és zöld szemem találkozik a másik zöld szempárral, amikor Conrad szólít meg.*
- Dehogynem. Hogyha ráérsz, akkor valamelyik nap elmehetnénk együtt a szabóhoz, biztosan találnánk pár neked való cuccot. *ajánlom is fel társaságom, hiszen oly sok szabadidőm van. Sajnos akikkel lennék, mindig eltűnnek vagy lekoptatnak, tehát szerencsétlen egy élet ez, de majd csak lesz jobb is.*
- És mindenképpen el akarsz vegyülni? Mi lenne, ha elegánsabb cuccokba járnál, azok is biztosan jól állnának rajtad... *próbálok tanácsot adni, ezzel is puhatolózni egy picikét arra, hogy vajon tényleg herceg-e vagy sem, mivel egy ilyen suliban mindez nincs kizárva.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-08, 11:48 pm

*Zöld szemeivel figyeli a párost, ahogy beszélgetnek, majd Kim elveszi a nyakkendőt a fiútól, végül az zavarában vissza is kéri. Nem igazán tudja eldönteni, hogy most mi is lenne a helyes. Érzi, hogy Conrad elég feszült, és ha jobban bele is gondol, kissé bunkók voltak mindketten, vagy legalábbis Tom biztosan, hogy így letámadta szegényt a kinézete miatt. Közben sikerül a parton helyet foglalniuk, ő maga egy kidőlt fatörzsön tanyázik, onnan szemléli a két ismeretlen, akik már nem is annyira ismeretlenek.*
- Pedig elnézegetném, de szerintem ruhában is ugyan ilyen csodás vagy. *kissé nyomul, de azért megmarad egy tisztes határon belül. Nem akarja elijeszteni a leányzót, az nem lenne túl jó dolog. Figyeli, ahogy Kim felöltözik, majd helyet foglal a törülközőjén, aztán szemeit most Conradra függeszti, s int maga mellé, hogy üljön le nyugodtan, ha szeretne, nem harap.*
- Ha elfogadsz egy tanácsot tőlem, és ebben nincs semmi rossz akarás, vagy valami hasonló, viseld nyugodtan azokat a ruhákat, amiket megszoktál. Ahogy Kim is mondja. Azokban biztos sokkal jobban érzed magad, és könnyebben eltájékozódsz, hogy mit vegyél fel, mint az olyan ruhákban, amikben én vagyok. *mondja a fiúnak mosolyogva, nem szeretné megbántani, csak örülne, ha végre feloldódna a kölyök a jelenlétükben. Jó arcnak tűnik, bár kissé esetlen, de ha végre a sarkára áll, akkor ezzel nem is lesz gond.*
- Ha gondolod, én is szívesen segítek. Hozzám is fordulhatsz bármikor, bár lehet, kissé talán furcsa neked az én stílusom. *von vállat, ez csak egy felvetés, ha elfogadja Conrad, akkor jó, ha pedig nem, abból sem lesz örök harag. Így most hármasban üldögélnek, már ha a fiú is leült, s így jobban megfigyelheti őket.*
- Egyébként miért Loki a neve? Mármint a kutyának? *néz kérdőn, s érdeklődve a srácra, megpróbál azért nyitni felé, hátha ezzel is tudja oldani Conradban a feszültséget.*