2. emeleti folyosó

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-15, 1:12 am

*A második emelet. Épp ezt a szintet rója a Cruoris ház egyik sentinele, történetesen Josh. Tőle nem szokatlan, hogy ilyenkor is eljön sétálni, s ezzel egybeköti a munkáját, vagyis a járőrözést. Úgy tíz perce érhetett fel a folyosóra, fekete farmerben, pólóban és farmeringben, valamint egy sportcipőben. Ilyenkor már nem mindig bajlódik a bakancsával, főleg, ha nem tervezi, hogy kimenjen az épületből. Miután végigjárta a folyosót, s sehonnan nem hallott semmi furcsa zajt, az egyik ablakon át bámult ki percekig a messzeségbe. Rengetegszer látta már ezt a tájat, de valahogy mégis mindig le tudja kötni. Szeret itt lenni, nagyon is. A részévé vált a Mysterio, s minden ami vele kapcsolatos. Viszont a merengés véget ért, így hát most halk léptekkel halad visszafelé a folyosón. Csak nézi oldalt a teremajtókat, majd egyszercsak megbillen előre, de szerencsére nem esik el. Lepillant a lábaihoz, majd rögtön le is guggol, mivel kikötődött a cipőfűzője, s ez miatt vágódott el majdnem.*
~Szép lett volna betört orral vizsgára menni.~ *gondolja magában egy kis mosoly mellett, majd mikor végzett feláll, s folytatja tovább az útját a lépcsősor felé.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-15, 1:25 am

*A fiú mondhatni csak véletlen került ide. Nemrégen tartott vizsgát, és bizony hagyott itt egy s mást, amit nem kéne elveszítenie. Persze nem egyedül jött, a nagyra nőtt hófehér ordas most is vele van, mint álltalában. Bár nem elszakíthatatlanok, de mégis úgy tűnik jól viselik egymás társaságát. Ha már vissza jött, elenőrzi a termet, majd ugyan ilyen nyugodt tempóval megy ki a teremből. Lehetett bent egy negyed órát, viszont úgy tűnik, hogy mire vissza jön, nem csupán az üres folyosót találja, hanem az egyik Cruorises Sentinelt is, akit mellesleg ismer valamennyire, bár olyan túl sokat még nem dumáltak. Amúgy a fiún, egy fekete póló, és bőrnadrág van, lábán egy bakkancs, ami bizony elég hangosan kong a mondhatni majdnem üres folyosón. Minden esetre amikor a fiú eléri a másikat rá is köszön egy félmosollyal*
-Hello... remélem nem vizsgázni készülsz*mondja egy kisebb vigyorral elvégre jó arányok között is elmúlt már éjfél, na meg ha úgy emlékszik ilyen időpontra nem jelentkeztek nála, így már meg is nyugszik. A farkas időközben megáll a fiú mellett és le is ül tekintetét a másikra függesztve.*
-Szép estét..*csupán csak ennyit morrant, úgy tűnik most nem annyira beszédes ami nem is probléma , talán, elvégre néha jobb kedve van hozzá, néha nem. Innen ismét Varg veszi át a szót.*
-Amúgy mi járatban erre? Járőrözés?*kérdezi, hiszen sokkal jobbat nem igen tud kitalálni, bár meglehet hogy téved.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-15, 1:39 am

*Már épp visszafelé tart a folyosón a fiú, amikor egy cipőfűző kötésnyi időre meg kell állnia, hisz nem akar orrabukni, főleg nem majd a lépcsőkön. Amikor ezzel megvan, feláll és továbbsétál, de a háta mögül hangos léptek zaját hallja, mire hátra is pillant, hisz az imént még nem hallott vagy látott senkit ezen a szinten, bár az is igaz, hogy be se nyitott sehová. Amikor megfordul és észreveszi Vargot, majd hallja a kérdését, egy kis vigyorral szólal meg ő is.*
-Üdv. Hát nem éppen. *feleli vigyorogva, majd tekintetét a farkasra kapja.*
-Nagyon szép a farkasod. *pillant ismét a srácra, majd mikor az állat meg is szólal, kicsit felkapja a fejét.*
-És beszél is?! *pislog párat meglepetten, amolyan egyszerre kérdő és kijelentő szavakat hallatva.*
-Ez se mindennapi. *vigyorodik el a srác, majd ismét a farkasra pillant.*
-Bocs, hello. *köszönti ő is az állatot, bár furán érzi magát emiatt, hisz ehhez nincs hozzászokva. Ezután ismét Varg szólal meg, mire kicsit ugratni kezdi a srác.*
-Igazából pont kapóra jössz. A könyvtárban voltam, és kerestem az összefüggést a varázsjelek meg bélyegek között, de... *húzza el kicsit a száját, várva valami reakciót, majd azért felnevet.*
-Csak ugratlak, tudom ezeket. ~Többé-kevésbé.~ *teszi hozzá csak magában az utolsó szavakat, majd bólint.*
-Amúgy igen, járőrözés, meg egy kis séta. *helyesel, majd visszakérdez.*
-Na és te? Valakit eddig vizsgáztattál? És hova tűnt? Farkast csináltál belőle? *ugratja tovább kicsit a srácot, mivel jó kedve van, s talán Vargot se zavarja ez. Na meg talán a farkasa se harap nemesebbik felébe.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-15, 2:05 am

*A fiú úgy tűnik észre is veszi, így VArg csak biccent és közelebb lép hozzá, természetesen a farkassal együtt.*
-Hát még jó. Azt hittem én vagyok szenilis, bár akkor őrült is ha ilyen időpontra tennék be..*mondja egy félmosollyal, végül csak lenéz a farkasra és végig simít rajta.*
-Köszi.. és hát nem. Bár azt hiszem ha Famulusról van szó nem nevezhetjük egyiket se annak. Jut eszembe majd ha benézel viszgára, neked is lesz. Akkor már én is mondhatom hogy az se lesz az.*mondja vigyorogva a farkas pedig csak morranva lefekszik a földre majd lehunyva a szemeit szuszogni kezd, a fiú meglepetten figyeli majd megrántja a vállát.*
-Fárasztó votl neki a mai nap. Amúgy nem mindig szólal meg. Csak néha amikor szükséges*magyarázza a fiú fele, amikor pedig ő beszélni kezd, már éppen hátrálna, hogy ma már nincs sok ereje tanítani vagy bármi, de szerencsére csak ugratták.*
-pedig egy percre megállt bennem az ütő. De akkor jó amúgy meg lassan én is rászokok az éjszakai sétákra.*mondja kicsit komolyabb hangon, bár nem azért mert rossz kedve lenne, egyszerűen csak mostanában ilyen.*
-HÁt szó ami szó volt egy vizsgázó. Egy Péter nevű srác. Egész jól levizsgázott igazából az ő dokumentációi egy része az oka hogy itt vagyok vissza kellett jönnöm mert itt hagytam pár papírt amit nem kéne elvesztenem. Akkor belőlem lenne farkas eledel.*mondja egy kisebb vigyorral.*
-Legalábbis ha Charles proftól függ...*mondja kissé még elhúzva a száját, és valahogy a vigyor is leolvad az arcáról, a farkas csak ide oda irányítja pillantását a két fiatal között, néha néha hangosabban megmorranva.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-15, 2:23 am

-Még az Árnymágiát se vállaltam volna be ilyenkorra, nemhogy a Jelmágiát... *kezdi a srác, majd észbekap.*
-Ne vedd magadra. Csak tudod, nem minden anyagrész vonz a témában. *fűzi hozzá, hisz nem Varg tanítási módszerével van gondja, sőt, a második félév kimondottan élvezhető is volt. De sose lenne olyan őrült, hogy ilyenkor vizsgázzon ebből a tárgyból. Közben a Familiárisról is ejtenek pár szót, hisz Joshnak még nincs olyanja, s kicsit meglepődött most ezen a beszélő ordason.*
-Hát, ebben van valami. *feleli a lényekkel kapcsolatban a fiú, majd mikor a vizsga kerül szóba, kicsit megvakargatja a tarkóját, s vigyorogni kezd.*
-Majd igyekszem. *még el se gondolkozott rajta, mikorra vállalja be ezt a vizsgát, na de majd csak eljut odáig valamikor. Kénytelen lesz, ha másodikos akar lenni, bár ennyire azért nem tart tőle, de még inkább kicsit olvasgatja az első pár óra anyagait. Közben a farkas lefekszik a földre, Varg pedig ismét megszólal.*
-Fárasztó? Neki? Hiszen te vizsgáztattál. *pillant értetlenül a srác a másikra, hisz valóban nem tudja, miben fáradhatna le annyira egy famulus. Közben egy kis ugratással felel a norvég srác kérdésére Josh, aki szemmel láthatóan meg is ijed a hallottaktól, s ennek jelei ki is ülnek arcára. Josh elneveti magát, majd megnyugtatja, hogy nem volt komoly, tényleg csak járőrözik.*
-Tudom, láttam. Amúgy... hogy érted, hogy mostanában rászoksz? Valami gond van? *szakmai ártalom, már rögtön valami bajt szimatol a srác, ha valaki netán nem tud aludni. Bár nem biztos, hogy Varg ezért sétál éjszakánként. Az is lehet, hogy alvajáró.*
-Egész jól. Na, ez jó hír. Tényleg, eddig hogy sikerültek a vizsgák? Mármint nem konkrétan név szerint kérdem, hanem úgy átlagban. *azt tudja, hogy a személyiségi jogok miatt nem lenne fair, ha Varg kiadná az eredményeket, bár minden bizonnyal úgyis mindenki beszámol róla valakinek, aztán a hír terjed tovább, ahogy az egy iskolában lenni szokott.*
-Charles... na ja, inkább őt kéne a farkasok elé vetni. *sosem szívlelte a férfit, s ezt nem is titkolja, volt már az óráján is nézeteltérésük. De Josht nem érdekli, sosem fogja elfogadni a férfit, mindig lázadozni fog ellene.*

//fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-18, 9:55 pm

* Fekete hajú lányka tűnik fel a folyosón és kicsit össze is húzza szemöldökét, amikor egy ismerős sziluettet pillant meg, aki éppen ekkor esik ki a könyvtárból.*
- Nincs olyan nap, hogy ne fussunk össze?*kérdezi apró mosollyal szája körül és Miro mellé sétál, aki minden bizonnyal időközben észrevette a lányka egyre növekvő árnyékát a fákláyk fényénél. Fekete pulcsi, farmer és tornacipő van a lánykán, kezében varázspálcája. Tulajdonképpen szokásos esti sétáját ejti meg és kellemes meglepetésként hat rá, hogy ismerősbe botlik.*
- Upsz, bocs, asszem megint kövvetelek.*mondja nevetve és játékosan beletúr a srác hajába. Egy ideig ácsorog még a folyosón, majd körbepillant.*
- Egyébként te meg mit csinálsz itt?*kérdezi és értetlen arckifejezéssel mered a vele szemben álló srácra.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-18, 10:01 pm

*Dim társaságában lép ki ő is a könyvtárból, így szép négyes fogat kerekedik a folyosón Bár Via kissé távolságot tart Dimtől a pók miatt. Kissé lebiggyed a szája, pedig ő próbálkozott.* ~Cöh... Betelgeusetól megkapod a magadét...~*Gondolja sötéten. Mikor azonban összetorlódnak a folyosón, változik kicsit a terv, hiszen ha már ilyen szépen összejöttek ennyien,nem cipeli mind fel őket a Holdkőbe és Jane előtt nem fog ruhapróbát tartani.*
-Ohh, ha már ilyen szépen összejöttünk, amúgy szia Jane..*Köszön vidáman a lánynak majd a többiekre néz.*... akkor találkozzunk 15 perc múlva a szükség szobájánál, addig elmegyünk felöltözni Jane-nel az alkalomhoz illően.*Kacsint a lányra, s majd út közben elmondja neki, hogy mi a szituáció pontosan, így el is megy remélhetőleg a két lány.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-18, 10:11 pm

*Ahogy kirobbanok a Könyvtárból, szinte friss levegőt érzek a folyosón. Oké, ennyire nem vészes, de minden esetre már kicsit szabadabban érzem magam a folyosón, mint odabent a rengeteg könyvvel egy helyiségben. Ahogy kirobbanok, egy ismerős árnyék sétál felém, majd meg is szólít.*
- Jane Szívem, helló! * köszöntöm a lányt és legszívesebben lesmárolnám, de azt hiszem, ez most nem lenne a legjobb lépés. Elvigyorodom a követős részre.*
- Na igen. Talán mégis érdekesebb vagyok, mint gondolnád * kezdem, átkarolom a leányzó derekát és kicsit közelebb húzom magamhoz és titokzatosan mosolyogva fúrom a tekintemet Jane-be. De nem tart sokig ez a forró pillanat, mert hamarosan Via és Dimitrij lépnek ki a könyvtárból, így szemforgatva lépek kicsit távolabb a lánytól. Via ötletére felderülök.*
- Buli? Pompás! akkor Szükség Szobája! Gyere Bátyus! *kapom el Dimitrij karját, majd a szobánk felé sietek, hiszen fel akarom húzni a döglesztő szerelésemet.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-18, 10:17 pm

* Ahogy kilép a kis párocska még egy taggal bővül a díszes brigád hiszen Jane is előkerül.*
- Helló* Mondja a lányra pillantva majd Viára néz aki beszélni kezd. valami ötlete támadt ami nem is rossz. Egy kis lazítás nem árt ezen az esti órán.*
- Ez jó ötlet* Ő is ért egyet a dologgal. Ennyit a ne maradj ki sokáig dologgal. Ezer éve nem volt már öccsével bulizni aminek persze örül. Így a beszélgetés tolódni fog de ami késik az nem múlik. Nem égetően sürgős de jó lenne majd megbeszélni. Nem egyedül fogja végre hajtani mert számít tesójára és kívül is ki másra számíthat? Ahogy megragadja a karját öccse meg is adja magát. Mielőtt eltűnnek Viára pillant és egy kedves mosoly küld a lánynak. Ezután viszont elindulnak és szobájuk lesz a cél ahol átöltöznek.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-27, 11:41 pm

*A bemutatkozás megtörténik, de a fiú nem óhajtja bemutatni a kobrát. Miért is tenné? Még nem talált neki nevet és még annyira nem is melegedtek össze, de ahogy az ocelot ránéz, lassan lesiklik a fiú testén és Caleb dereka köré fonódik, majd kissé eltávolodik tőle, hogy közelebb férkőzhessen a négylábúhoz. Ez után kinyújtja hosszú nyelvét és sziszeg valamit, ami kissé fenyegetően hat, de ez után vissza is tér a gazdi vállára, aki csak megcsóválja a fejét és végigsimít a másik bőrén.*
- Szereti ha ő parancsolhat. Lassan nem ártana valami kapós nevet találnom neki... *igaz kellett a vizsgához, de az nem igazán tetszett, se neki, se a famulusnak, így megállapodtak, hogy majd keresnek valami mást, valami lényegesen szebbet. Talán majd megkérdezi Jast, hisz annak a lánynak mindig van valami tuti ötlete. Viszont ez után jöhet a sentinelis dolog és ahogy látja a lányt, picit meglepődik a szavain.*
- Akkor te egy kívétel vagy. Viszont az Exortusosok szeretnek zaklatni, de már néhány legalább leállt ezzel. *na nem mintha Caleb olyan bunkó ember lenne, de ha arról van szó, akkor tud az lenni. Viszont most ilyesmihez egyáltalán nincs kedve és Via se tűnik valami borzasztó személyiségnek, így egy röpke kis sétálásra invitálja, bár helyet még nem tud, hogy hova mehetnének, de az, hogy nem ácsorog egy helyben, már jól hangzik a számára. -
- Hát, látszik rajta. Tudod, a bőröd árulkodó. *csillannak meg szemei és ajka lassan mosolyra húzódik, amolyan csajozósra, de fejét hamar elfordítja, nem akar ő gondot, pedig ismeri magát, na de szerelmes, tehát szépen visszatér a normális mosoly, amely barátságos és kedves. *
- Hmm, szóval máskor velem fogsz dolgozni az órán? Az remek lesz, kíváncsi vagyok, hogy mit találnak ki jövőre a magiszterek... na meg hogy vajon megkerül-e Mr. Fenris. Egész szimpatikus az a pasi. *említi meg útközben Luciust, miközben hamarosan már a második emeleten sétálnak tovább és a lány leveszi a kabátját is, tehát Caleb azért megnézi a formás csípőt, a vékony derekat, de csak egy röpke pillanatra és inkább gyors keres egy témát és így azt a kérdést teszi fel, ami először az eszébe jut.*
- Róma? *vigyorodik el, hiszen remek élménye van ám onnan. Ott lett az övé Jas, az a lány, aki addig szűznek tudta magát. Hát igen, most egy kicsit nosztalgiázik gondolatban a fiú.* - Imádom azt a helyet. *teszi még hozzá, majd ez után ő is mesélni kezd.*
- Én Kanadából érkeztem, hála a drágalátos családomnak. *eleinte még nem örült neki, de most már egész jól elvan itt. *
- Amúgy meg csak járőröztem. Tudod, lehet, hogy nincs kijárási tilalom, de valami balhé azért előfordul és ha valahol éppen párbajoznak, nem árt a sérültet eljuttatni a gyógyítóhoz. *mosolyodik el, hiszen ez elég gyakori és volt már rá példa, hogy valakit szinte elvérezve szedett fel az egyik folyosón. Persze utólag tudta meg, hogy valamiféle kalandba keveredett, ahogy Cat is. Itt egy kicsit elgondolkodik, ahogy eszébe jut az a vörös cicalány. Hiányzik már neki, hiszen ezer éve nem látta, de talán valamikor majd ismét alkalmuk lesz találkozni. Majd ír neki egy levelet vagy valami...*
- Merre szeretnél menni? Könyvtár? Tanulószoba? Szükség szobája? És a legutolsónál persze oda, ahova gondolod... mondjuk egy teázó lehet jól is jönne, forró teával. Téged is felmelegíthetne, mivel saját szolgáltatásaimat sajnos nem tudom felajánlani. *pillant a lány szemeibe kissé titokzatosan és miközben a folyosón sétálnak, vár is valamiféle választ, tehát oda menne, ahova octavia szeretné, ha pedig máshova, akkor majd jelzi óhaját.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-27, 11:59 pm

* Bet mozdulatlanná dermed, ahogy a kígyó elkezd lefele kúszni, s mikor rásziszeg, eszébe sincs elhúzni a fejét. Felső ajkát feljebb húzza, megvillantva fogait, s halk moraj tör fel a torkából, ami hasonlóan hathat, mint a kígyó sziszegése. Via csak egy hümmögéssel reagál a dologra, de azért nem szeretné, ha a két famulus egymásnak esne.*
- Büszke természet kissé.*Ennyit mond az ocelot reakciójára, elvégre, tényleg nem egy gyáva fajta, bár élesben még eddig nem kellett bizonyítania semmit nagyon, ennek mondjuk Via is örül. Nem szeretné ha baja esne, bár azt is tudja, ha ezt közölné az ocelottal, azzal vérig sértené minimum, s cserébe az felgyújtaná az ágyát vagy ilyesmi. Fő az optimizmus.*
- Csak két exos ismerősöm van, Péter és Isabella. Utóbbival párbajoztam szakkörön, előbbibe csak sikerül belebotlanom. Hát jó nagy esés lett volna belőle, ha hagyom is magam.* Jegyzi meg némi gúnnyal, elvégre őt nem tudta befűzni a srác, sőt, le is tett róla, s mióta tudja, hogy Dimmel jár, azóta még inkább igyekszik ezt tartani, bár gonosz megjegyzései mindig vannak. Amire meg is kapja a replikát.
Elmosolyodik ő is, mikor a fiú, s kissé el is pirul, bár nem kerüli el a figyelmét a sármos mosoly, s meg is jegyzi magának ezt.*
- Jó kérdés, de mindent az idő dönt el. Viszont, annyit azért mondok, fiúk esetében nem szoktam óvatos lenni.* Ez mondjuk igaz, adott esetben Dimet sem kímélné, de Dianat például igen, főleg a darus eset után.
Mikor azonban újra elvigyorodik, Via kissé meglepetten vonja fel a szemöldökét. Ezek szerint a fiú valamit tud.*
-Voltál már ott?* AZ örök kedvenc marad az a város, akárhova is viszi majd a sors, oda akar visszatérni, mikor már eljár felette az idő, ott akar örök békére lelni, mint az elődei is. Kanadán is meglepődik kicsit.*
-Igazán? Félig kanadai vagyok, apai ágon. Igaz, többet vagyok Rómában, de néha, nyaranta eljutok oda is. Főleg a Nagy Tavakhoz szoktunk eljárni.* Víz, mint mindig, akárcsak az Adria, a tenger.
A járőrözés szóra igyekszik komoly képet vágni, bár nem túlzottan sikerül. Szerinte itt a társaság nagy része már elég nagy hozzá, hogy tudja mit merre mennyire, bár tény, egyes esetekben, lásd Miroslav, néha jó ha van egy kesztyűs kéz. Ezt majd Jane-nek is javasolja.*
-Akkor legyen a szükség szobája, némi teával és talán egy kevés erősebbel is, csak hogy felmelegedjen az ember.* Mondja, s ha odaérnek a szoba elé, hamarosan be is léphetnek egy kellemes, tágas, mégis kissé félhomályos terembe, amolyan félig teázó félig nappali jellegű helyiségbe.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-11-02, 12:10 am

*Kissé mondhatni megsemmisülten sétál el éppen a második emeleti folyosón, valahogy azóta ami történt ott Egyiptomban, nem igazán látták mosolyogni a srácot. Meg is van az oka hogy miért. Amúgy egy fekete inget visel, valamint egy bőrnadrágot, szokásos betkóssal karöltve. A familiárisa ma nem tartott vele, úgy tűnik, most tényleg magányra vágyik . VAgyis inkább olyan ember társaságára, akit már régen nem látott, és igazából nem is tudja hogy férkőzhetne a közelébe. Hiszen szegény lány vak, és a főtoronyba feljutni lehetetlen, léptei lassúak, néha kissé komoran, de mégis fura szomorú pillantással nézi meg egy egy terem ajtaját, s így akad rá a szükség szobájára is. Nem hinné hogy itt találja a másikat, legalábbis csak szeretné hinni, de ez olyasmi mintha valaki olyasmire várna, amiről nem kapott támpontot hogy megtörténik e vagy sem. A fiú viszont még valamennyire hisz a mesékbe, bár rossz előérzete van miszerint a terem üres lesz, de azért kezét lassan ráhelyezi a kilincsre és lenyomja majd bekukkant. Talán nem is akarattal keres, lehet csak valamilyen belső sóvárgás szerűség fogta el és hiányérzet a másik iránt, hiszen azért aggódik a lányért nem is kicsit. Igazából nem hinné, hogy ma bárkivel is találkozna, bár sokmindenkihez nem is lenne türelme.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-11-02, 12:16 am

*Borzasztóak ezek a napok a lány számára és inkább a bezárkózást és a teljes magányt választotta. És hogy miért? Mert Varg se akarna egy vakkal maradni és talán ha kiábrándul Azariából, valaki mással boldog lehet. Igen, a lány képes a teljes önfeláldozásra, ha arról van szó, most viszont valami ennivalót muszáj lenne előkerítenie, így hát famulusa segítségével sétálnak lefelé a keleti torony irányából és a szép állat hangokkal és lökésekkel igyekszik segíteni a lány útját. Egészen a második emeletig haladnak így, amikor a róka hirtelen futni kezd, Azaria meg kissé ijedten indul meg utána, de sajnos ez nem olyan egyszerű, mármint a futás, így szépen zakózik is egyet és kissé megremeg a teste is, de igazából az elfojtott sírástól. Szemei nyitva vannak és hófehérek, ahogy eddig is, még nem szokott hozzá, hogy be kéne csuknia, hiszen nyitva is ugyanannyit lát, mint csukva. Viszont ezek a szemek pirosak és csúnyák, be vannak jócskán dagadva, látszik rajtuk, hogy kisírtak. Egyébként Azaria egy sportcipőben van, fekete pulcsiban és nadrágban. Szerencsére már fel tud öltözni, már amennyire, de a pulcsi alatt egyébként csak egy melltartó van. Elég az most, legalábbis úgy gondolja. Lassan feltérdel és fejét mozgatni kezdi, keresve famulusát.*
- Vulpix, merre vagy? *kérdi kissé kétségbeesett hangon, miközben a famulus Varghoz sétál és elkapva annak ruhájának szélét húzni kezdi Azaria felé, hogy segítsen a lánynak. Na meg, tudja ő, hogy Azariának kire van szüksége, hiszen ő mindig vele volt és van is.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-11-02, 12:29 am

*A fiú szinte egy csalódott sóhajjal csukja be az ajtót, hiszen nem talált mögötte senkit. Igaz ő csak egy valakit szeretett volna látni a szobába, de ő sajnos nincs itt. Rossz neki is ez az egész, így méginkább nem láthatja a lányt, pedig tudja hogy szüksége lenne rá. De ez kölcsönös, a fiúnak is Azariara.*
~Fene egyiptomba meg az egész elfajzott rohadt suliba is.......~*egy pillanatra csak megremeg az arca, nem igen tudja, hogy most mit tenne, talán széttörne valamit, de idegessége azonnal átmegy kíváncsiságba amikor hall valamit egy hangot, ami ismerős is neki... egy pillanat alatt akad el a lélegzete ,és érzékeli hogy mintha valami megfogná a ruháját , és húzni kezdené, ez a valami pedig nem más mint Azaria famulusa, ezer közül is felismerné.*
-Hátte ? Hol hagytad a gazdit?.. * kérdezi csendesen, de valahogy valami rossz érzése van, így aztán már nem is totojázik hanem felgyorsítva magát, végül futni kezd a másik után, remélve hogy a róka mutatja az utat. Ha minden igaz így rá is talál Azariara, és így látva kicsit meg is ilyed.*
-Fenébe... nincs semmi baj? bizony nem várakozik, rögtön letérdel, és a karjánál, illetve a derekánál fogva felsegíti a lányt. Tudja ő hogy van baj, ez az egész vakság az, de sajnos ő nem tudja meggyógyítani, de el nem hagyná a világ minden pénzéért se. Ha sikerül felállítani, nem engedi el csupán csak beáll elé, s most már két kézzel karolja át, és végig is simít az arcán*
-Minden rendbe nem ütötted meg magad....? Fenébe én én nem tudtam hogy üzenjek neked vagy valami... De most jó hogy itt vagy.*kicsit ki is tör belőle, hiszen egyszerre örül és szomorú is ugye mindkettő érthető ok miatt.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-11-02, 12:36 am

*A róka ahogy megérzi az ismerős szagot, rögtön ott is hagyja Azariát, de csak a lány érdekében, így indul hát meg Varg irányába, hiszen tudja ő, hogy a fiú mennyire fontos ennek a leányzónak, így feltekint rá, majd húzni kezdi a fiút, mintegy jelzés képen és amikor Varg is megindul, elereszti és futni kezd vissza a hívó szóra, ahol meg is látja a lányt. Ő ér oda előbb, így megnyalja a sápatag pofit és Azaria gyorsan utána is kap.*
- Ne hagyj itt többet. *szól neki kissé ijedten, de ekkor a róka lassan eltávolodik tőle és valaki fel is segíti, akinek hangját ezer közül is felismerné a lányka, így arca meglepettséget sugároz először, majd pedig szégyelve elfordítja fejét a fiútól.*
- Azon kívül, hogy vak vagyok, semmi. *áll fel lassan, majd ahogy érzi az ölelő karokat, nem vár tovább, belebújik Varg kezeibe, hiszen erre várt már mióta. *
- Annyira hiányoztál. *fakad sírva és csak szorítja a másikat, jó erősen, ahogy csak tudja és el nem engedné most semmi pénzért. Eddig tartott a menekülés, már most nem képes arra, hogy eltolja magától szerelmét és valahogy nem is akarja. Tudja, hogy belehalna, hogyha elveszítené ezt a fiút.*
- Nem, nem ütöttem... *egy kis hazugság, hiszen sajognak a térdei, de ez igazán nem számít, most legalábbis nem. *
- Tudom, így nehéz, hogy olvasni se tudok. *sóhajt egy aprót, majd ez után elmosolyodik.*
- Igen, jó, hogy mindketten itt vagyunk. Te... hova mentél? *fogja meg lassan Varg kezeit a lányka, miközben felfele tekint, amerről Varg hangja jön és végül jobb kezével gyengéden felfelé indul, fel a kézen, majd a nyakon, egészen a fiú arcáig, ahol kitapogatja a másik ajkát, így hát a piercinget is és lassan közelebb hajol hozzá, hogy gyengéden, de még is hosszan megcsókolhassa.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-11-02, 12:58 am

*Amikor a lány ismét elkapja a rókát, a fiú arcán csak egy kisebb mosoly jelenik meg, de ebbe a mosolyba bizony fájdalom is van. Sajnálja, hogy ez történt, és tudja hogy a lánynak is nagyon nehéz...*
-Csak segítségért ment...*mondja, majd fel is segíti a lányt, persze, látja az elfordított fejet, de ő csupán csak végig simít a pofin, majd miután felsegítette , se engedi el, hanem tovább öleli kedvesét...*
-Tudom... bocsánat nem akartam olyat mondani, csak megijedtem...*mondja halkabban, és vissza ölel jó szorosan, és néhány pillanatig, ezen a helyzeten nem is kíván változtatni. Csupán csak nyugtatóan simít végig a másik fején, majd túr bele a fekete hajba is.*
-Te is nekem, úgyhogy most ne reménykedj hogy kiengedlek egyhamar a karjaim közül..*próbálja kicsit jobb kedvre deríteni a lányt, bár tudja hogy nehéz.*
-Megijedtem... főleg amikor láttam a kis hófehérkét..*utal a rókára, majd lassan bólint, bár ezt a lány sajnos nem látja.*
-Fogsz tudni.... csak ne hagyd el magad, nem fog mindig ... ez lenni... én lennék a legboldogabb ha többet tudnánk együtt lenni, és valahogy ki is fogom harcolni...*mondja magabiztosan, bár még nem tudja ezt hogy fogja véghez vinni, a kérdésre csak kissé keserűen felsóhajt.*
-Igazából én se tudom... csak jártam, egyet és reménykedtem hogy valahol meglátlak, még a szükség szobájába is benéztem, nem tudom miért hittem hogy ott megtalálnálak, csak nagyon szerettem volna hinni benne, de most jó hogy megtaláltalak... azaz Vulpix segítségével találtalak meg. Más nem érdekel.*mondja csendesen, majd csupán csak hagyja hogy a lány feltérképezze kezével az arcát. Amikor az ajkához ér, a fiú csak lágyan egy puszit lehel rá, majd amikor Azaria az ajkaival közeledik lassan rátapasztja ajkát a másikéra , és hosszan meg is csókolja, miközben mélyen beszívja a lány illatát, és végig is simít a másik hátán, kicsit ismét megölelve, végül amikor elválnak ajkai ismét megszólal.*
-Mit szólnál hozzá ha bemennénk a szükség szobájába. Csinálok valami finom meleget, amit elkortyolgatunk, a nap maradék részét pedig átbeszéljük közösen. Egy tuti végig melletted akarok lenni.*mondja végül lágyan elmosolyodva persze gyorsan pillantását a rókára is vetve.*
-Persze csak ha a kisasszonynak sincs ellenvetése hogy elrabolom a gazdáját...*néz rá, majd a lány szemeibe, bár tudja, hogy sajnos ő nem tudhatja ezt.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-11-02, 1:10 am

*Engedi a fiúnak, hogy az felsegítse, hiszen egyedül már az is nehéz, legalábbis most mindennek a rossz oldalát látja csak a lányka. Viszont amikor ölelik, akkor kissé bunkón reagálja le a dolgokat és a fiú szavaira csak sóhajt egy aprót.*
- Te ne haragudj, nem akartam tapló lenni. Te vagy az egyetlen ember az életemben. *pillant valahova a fiú szeme környékére, majd ez után élvezi a simítást is, melybe már oly régóta nem volt része és nemsokára meghallja, hogy nem fogja Varg olyan könnyedén elengedni, így csak fejét mellkasába fúrja.*
- Reménykedtem benne. *mosolyodik el, majd nemsokára kissé eltávolodik Vargtól, de csak éppen annyira, hogy rá tudjon nézni ismét, azaz hogy nagyjából a szemeit célozhassa meg.*
- Többet tudunk, de... azt hittem, hogy neked is könnyebb, hogy nem kell velem lenned. Szóval, hogy nem kell nekem segítened mindig, hanem élheted az életed. *ismeri be a maga kis hülyeségét, majd ez után hallja, hogy Varg mit tett és majd összeszorul a szíve is.*
- Ne haragudj rám, hogy így eltűntem. Ígérem, hogy nem fogok. *nyel egyet, majd ez után megkeresi kezével a fiú ajkát, amelyet nemsokára már csókol is, hosszan és nem is igazán akaródzik neki elválni Vargtól. Ahogy viszont ez megtörténik, tovább öleli és hallgatja is az ötletet.*
- Valami vacsit is kérhetek? Igazából majd éhen halok és a nagyterem felé tartottunk, de a szükség szobája tényleg jobb lesz, főleg, hogy velem maradsz, egész este. *itt a rókára tekint, akihez idő közben Varg is beszél, de ő nem egyezik semmibe se bele, Azaria nélkül.*
- Menj csak fel a szobámba és majd gyere vissza reggel. Itt találkozunk, majd Varg ide kísér. *ebbe biztos a lány, így csak megöleli rókáját, aki ismét megnyalja a lányt, majd ez után a fiúra tekint, olyasmi tekintettel, hogy "vigyázz ám rá" és már hátat is fordít, meg sem állva a lányka szobájáig. *
- Akkor vezess kérlek. *engedi el a fiút annyira, hogy csak egyik kezébe tudjon belekapaszkodni és szépen lépegetni is kezd mellette.*
- És hogy alakulnak a vizsgák? *érdeklődik kíváncsian, hogy valami másról is beszéljenek, de közben hozzábújik a fiúhoz, ahogy csak tud, így Varg is érezheti, hogy mennyire hiányzott már ennek a lánynak.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 1:07 am

*Mostanra minden megváltozott és mintha a világ se a régi lenne már. Azóta a nap óta, hogy ide jöttem és egyre több dolgot ismertem meg ezzel a világgal kapcsolatban, a hitem megingott és bár még mindig hiszek az isteneimben, a rendben, kezd kinyílni a szemem is. Nem akarok mindent úgy, ahogy szerintük cselekednem kell, túl sok kellemes dologtól fosztanám meg magam. Nem szabadna erre gondolnom, de most mégis eszembe jut mindez, ahogy a második emeleti ablakok közül az egyik középső kipárnázott párkányán ücsörgök, a holdat és a csillagos eget kémlelve. Már nem vagyok ideges és dühös se, hiszen tisztázódott a dolog Sairussal, így tudom, hogy nem szabad megbánnom azt, hogy ő lett a legjobb barátom, bár ezt ő még nem tudja. Ma egyébként egy fekete sportcipőt húztam fel, fekete bőrnadrággal és egy szürkés színű pulcsival. Ez a szín tökéletesen illik a szememen lévő ezüstös sminkhez és hosszú, fekete hajamhoz is, mely most szépen fésülve omlik végig a hátamon, majdnem a derekamig. A kezeimen lévő egy-egy kötésnek most nyoma sincs, hála a pulcsinak természetesen, hisz nem kell mindenkinek tudnia, hogy mit éltem át és élek át akkor, amikor valami bűnt követek el. Lehet, hogy sokan butaságnak tartják és hibának is mindezt, amit magammal teszek, de esküm köt hozzá, így nem hátrálhatok meg. Lábaimat lassan lógatni kezdem, ütem nélkül, csak úgy, miközben hazámra gondolok, a csodálatos Görögországra. Hiányzik, szívesen lennék ott ismét, a homokos tengerpartokon vagy a szép olajfák között sétálva, de erre még várnom kell, előbb el kell végeznem ezt az iskolát, méghozzá a legjobb eredményekkel, nehogy szégyent hozzak a családomra.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 1:24 am

* Zsebre tett kézzel mászkál, mert nem tud aludni. Most különösen jól esik, hogy nem az ágyban van, hanem egy kicsit a hűvösebb levegőn. Ahogy beér a kastélyba, már menne fel a klubhelyiségébe, mikor úgy dönt, hogy helyette máshova megy. A könyvtárba készül, de hogy miért ilyenkor, azt még maga sem tudja, de egy könyvet szeretne kivenni, hogy elolvassa elalvás előtt. Az általában megszokta nyugtatni, így a második emeletet veszi célba. Most nem a földet nézi, hanem előre tekint, így látja, hogy nincs egyedül. Nem megy halkan, a léptei hallatszódnak a folyosón, de nem is bánja, így talán nem ijeszti halálra a másikat, mert nem áll szándékában. Amint közeledik hozzá, egy apró mosolyt is erőltet az arcára, és udvariasan köszönti, ahogy mindenkit szokott. *
- Szia.
* Hangjában ugyan cseng a szomorúság, de próbálja magát túl tenni mindenen. Összevonja a szemöldökét, és kicsit végig futtatja a szemeit a lányon. Rájön, hogy még nem találkozott vele, így kihúzza a jobb kezét, és kinyújtja felé. *
- Troy Clayton vagyok.
* Mutatkozik be kicsit szűkszavúan, de ezt nem tudja, hogy túl fűzni, beszélgetni sincs nagyon kedve, de a másikat se szeretné megbántani, így természetesen nem lesz bunkó. Ha nem küldték még el, akkor a vállát neki dönti a falnak, úgy hogy látja a másik arcát. *
- Baj van?
* Nem tudja, hogy honnan jött a kérdés, de nem szokás ilyen késői órákban lányokat látni, akik így álmodozva tekintenek ki az ablakon. Mindenesetre most nem fél, hogy talán zavarja a lányt, akkor majd úgy is meg lesz neki mondva, és folytatja az útját. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 1:35 am

*A gondolataim elég messzire szállnak, egészen Európa déli részéig, viszont ez az álomkép egyszerre omlik semmivé, ahogy a folyosót léptek zajai verik fel. Nem nézek még oda, hogy vajon ki lehet az ilyen későn, hiszen bárki mászkálhat erre, de végül győz a kíváncsiság, így hát kék szemeim kitekintenek a fáklyákkal megvilágított folyosóra, majd kíváncsian figyelem a felém közeledő srácot, aki szinte biztos, hogy nem hozzám tart, de attól én még nem ismerem. Amikor viszont látom, hogy tekintetünk találkozik és még meg is áll mellettem, kedvesen elmosolyodom, miközben viszonzom a köszöntését is.*
- Neked is szia. *döntöm meg kissé a fejemet is, hiszen nem szoktak csak úgy leszólítani, eddig legalábbis nem tették, pedig éjjeli bagoly vagyok, sűrűn vagyok fent éjszakánként és bolyongok a kastély különféle zúgaiban vagy esetleg Seol szigetének valamelyik pontján. Na de most itt vagyok, a második emeleten és ahogy hallom a bemutatkozást és figyelem a felém tartó kezet, lepattanok a párkányról, hiszen illetlenség lenne tőlem onnan kezet fogni, majd feltekintve a nálam magasabb fiúra jobb kezemet a kezébe helyezem. Gyengéden, hiszen fáj, így is érezheti rajta Troy, hogy felül be van kötve az egész, a kézfejem is, nem csak az alkarom, melyet most a pulcsi szára takar.*
- Én Hecate Lunadea vagyok és igazán örvendek Troy. *rázom meg párszor a kezét, ahogy azt így szokás, na meg valószínűleg a világ sok más részén is, majd elhúzom azt és én is nekidőlök valaminek, csupán csak én nem a hűs falat választom, hanem a kipárnázott párkányrészt. A kérdés viszont meglep és mindez a meglepetés egész arcomra kiül, így pislogok még párat, majd megrázom fejem is, így hát néhány fekete tincsem ide-oda kezd el szállni.*
- Nem, dehogy. Minden a legnagyobb rendben van, csak elgondolkodtam. Ilyenkor, éjszaka ez gyakran megesik velem. Még új nekem ez az iskola és néha megérint a honvágy, de gondolom tudod, hogy hogy van ez. *nem hazudok, tényleg az otthonomon gondolkodtam, melyen valószínűleg rajtam kívül még sokan mások is szoktak, na de ahogy figyelem az arcát, úgy érzem, hogy nekem kellene inkább feltennem ezt a kérdést neki. De hát, még csak nem is ismerem, jogom nincs ilyen után érdeklődni, így csak kipillantok az ablakon, majd az óceán vízét szemlélem egy rövidke ideig.*
- Tudod, még sose láttalak ilyenkor erre. Esetleg van valami célod vagy te is úgy bóklászol, ahogy én tettem? *fordulok felé fejemmel és tekintetem kíváncsian fürkészi arcvonásait. Talán nem titok, hogy hová tartott, de ha megállt, akkor csak nem lehet olyan sietős az az út.*
- Ha szeretnéd, veled tarthatok. Néha unalmasak azok az éjszakák, melyeket egyedül töltünk, én pedig még úgy se ismerek itt túl sok diákot. *ajánlom fel neki társaságomat egy darabig, hiszen nehogy már miattam álljon itt, amikor nem vagyok mindenki számára valami remek társaság. Igen, furának tartanak, de ebbe már bele kellett törődnöm, így hát nem is mondom ezt Troynak, rá fog jönni magától is, ha pedig nem, akkor végre egy ember, aki szerint nem vagyok más, hanem teljesen normális, átlagos diáklány vagyok.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 1:51 am

* Cipői hangját lehet hallani az üres, és szinte kihalt folyosón, így persze, hogy meghallják. Érdeklődve fürkészi annak a lánynak az arcát, akinek épp elkapja a tekintetét. Különösen nincs egyéb célja, mint a könyvtár, de az megvárja, így leáll nála, mert még soha sem látta. Ahogy illik köszön, és a kezét is kinyújtja, hogy bemutatkozzon. Tekintetével végig követi a lány arcát, nem veszi le róla, talán egy kicsit elgondolkodott, és az hozza vissza, hogy megérzi a kezében a másik kezét. Letekint rá, és egy halvány mosollyal az arcán emeli vissza a szemeit. Érzi a rázást, ő ebben inkább nem irányít, bár egy kicsit fura a kézfogása, de nem kérdez rá, hiszen nem az ő dolga. A névre kicsit elgondolkozik, mert még nem hallotta, de tetszik neki. *
- Szép név, és én is örvendek.
* Most már a mosolya kiteljesedett, és el is veszi a kezét, amint elengedik. Visszadugja a zsebébe, mert úgy kényelmes, nem úgy mintha lóg a nagy világba. Egy kérdést is feltesz, amire igen csak meglepődik Hecate. Jó mondjuk így tényleg lehet, hogy eléggé lényegre törő kérdést rakott fel, de ki tudja, hogy mi a baj. Örömmel hallja, és egy kicsit ki is fújja a levegőt, hogy megkönnyebbüljön, azért mert nincs semmi baj. *
- Tehát, akkor nem vagy itt régóta.
* Állapítja meg, és a honvágyas résznél bólint egyet. Nincs semmi hozzá fűzni valója, mert gyakorlatilag nem igen van honvágya, mivel nincs mire. Semmi sem várja haza, na meg az amnézia miatt nem is igen tudja, hogy kinek hiányzik odahaza. Ő sem veszi le a másikról a szemét, bár nem akar se szemezni vele, se kínos helyzetbe hozni, de máshova jelenleg nem tud nézni. Amikor meghallja a kérdést, akkor pillant el a folyosó irányába, majd vissza emeli a tekintetét. *
- Nem igazán szoktam erre felé mászkálni. Meg épp aludni készültem, csak gondoltam beugrok a könyvtárba, hogy egy könyvet olvassak. Annyira nem fontos, mert nem tudtam, hogy társaságom is akad.
* Mondja egy mosoly társaságában, és valóban így is gondolja, a könyvet most felváltotta Hecate, de persze nem fogja megkérni, hogy meséljen neki, hiszen az eléggé gyerekes lenne. Arcán most semmi egyebet nem lehet látni, csak azt, hogy egy mosoly látható. *
- Az biztos. Hogyhogy itt vagy? Nem tudsz aludni, vagy valami más oka van?
* Teszi fel érdeklődve a kérdést, mert tényleg érdekli. Az egy dolog, hogy ő miért van fent ilyenkor, de lehet, hogy a lánynak más céljai vannak az iskolában ilyenkor. *
- Mondtad, hogy honvágyad van. Honnan jöttél?
* Egy másik kérdés is utat tör, nem hagyja magában, ez is jó, hogy terelje a gondolatait másról, és megismerkedjen valakivel. Manapság úgy is ritkán lát itt új diákokat. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 2:06 am

*Oh, engem aztán egy picit se zavar, hogy ki mennyi ideig is fürkészi arcom, hiszen tudom, hogy ezt így szokás és az, hogy én bárkivel összejöjjek, szinte egyenlő a nullával. Megígértem, hogy örökké szűz maradok, így hát méltó tagja is a rendemnek és még csak párom se lesz soha, tehát hiába találkozok férfi nemű egyénnel, nem tud ilyen szinten érdekelni. Sairus már rájöhetett, hogy milyen kis tapasztalatlan vagyok, hiszen majdnem meztelenül aludtam mellette, csak azért, mert nálunk az a szokás, de most már kezdem érteni ezt az "új" világot és így alkalmazkodom is hozzá. A kézfogás megtörténik végül, a bemutatkozással egyetemben és amikor hallom, hogy tetszik a neve, illene hát megköszönnöm, így biccentek felé, ez lenne a köszönetnyilvánítás, majd már hozzá is fűzök pár dolgot a nevemhez.*
- Egy görög Holdistentől származik és örülök, ha tetszik. *számomra is megtiszteltetés, hogy ezt a nevet adta anyám a születésemkor és igyekszem is méltón viselni, ahogyan illik. Na de végül mindketten kényelmesen nekidőlünk valami masszív szerkezetnek, majd ahogy hallom a kérdést, meglepetten jelentem ki, hogy nincsen bajom, még szerencse. Na jó, a kezeim fájnak, hiszen szépen megégettem őket és jó pár zúzódás van a testemen, hála Mordred varázslatának, de egyébként rendben vagyok. Amúgy se vagyok egy önsajnáltató egyén, így nem is osztom meg ezeket az apróságokat a másikkal, biztosan nem is érdekelné. *
- Csak pár hete érkeztem, de már kíváncsi vagyok az első órákra... néhány tantárgyból. *a halotti mágiától kifejezetten félek, de azért nem akarom oly nagy dobra verni, hogy az egész Mysterio tudjon róla, hiszen így nevetség tárgyává válhatnék, ami azért rosszul érintene. Inkább terelem a témát kissé, így kerül a beszélgetésünk középpontjába Troy és az, hogy merre is tartott. *
- Szóval szoktál elalvás előtt olvasni? És miféle könyveket? *nem vagyok stréber, egyszerűen úgy hiszem, hogy az emberek érdeklődési köreiből meg lehet egy minimálisan ismerni a másikat, tehát most én is próbálkozom egy picit és talán mindez nem is titok.*
- Ha gondolod, nem tartalak ám fel és elmehetsz a könyvtárba. *teszem még hozzá, bár látszik rajtam, hogy örülök a társaságnak. Nem igazán vagyok magányos alkat, így szívesen beszélgetek minden normális emberrel és eddig Troy annak tűnik és remélhetőleg az is marad.*
- Én sűrűn mászkálok éjszaka. Ilyenkor élek úgymond és... nem is vagyok álmos. Sokáig pihentem ma, hiszen nekem még nincs tanítás és vizsgák se. *mosolyodom el, majd a következő érdeklődő kérdést hallva, még mielőtt válaszolnék, felülök a párkányra és kissé megpaskolom magam mellett a párnát.*
- Ha úgy gondolod, hogy maradsz picit beszélgetni, akkor szerintem ülj fel, úgy kényelmesebb, mint ácsorogni. *jegyzem meg kedvesen és hogyha így lesz, ha nem, azért természetesen választ is adok a fiúnak.*
- Görögországból érkeztem ide, tehát elég sokat kellett utaznom és bár ismerem a mágiát, mégis vannak dolgok, amik újak nekem. Ne nevess ki, de például seprűn még sose repültem, sőt, pár hétig azt se tudtam, hogy ez lehetséges. *nevetek egy picit, de csak diszkréten, hiszen nem tudom, hogy a másik mennyire vevő erre, de azért próbálom feldobni a hangulatot.*
- Te egyébként miket szoktál csinálni szabad idődben? Az olvasáson kívül... *teszem még hozzá a kérdéshez, hiszen arra már rájöttem, hogy Troy kedveli a könyveket, de hogy milyen szinten, azzal mondjuk nem vagyok tisztába, de annyira nem is fontos jelen pillanatban az az információ.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 2:28 am

* Ami tetszik neki, azt megszokta dicsérni, így a fura nevet is, amit hall, mivel nagyon is jó a csengése. Azt már leszűrte belőle, hogy görög, de azért érdeklődve hallgatja végig az információt, elvégre szeret tájékozódni. Egy mosollyal, és egy biccentéssel zárja le a dolgot. Nem mond semmit sem hozzá, mert nem tud, de örül annak, hogy ezt megosztották vele, ami az arcára is kiül. Ahogy neki dől a falnak, úgy nézi tovább a lányt, és hallgatja a megállapítására tett választ. *
- Tetszeni fognak, nekem elhiheted.
* Biztatja egy kicsit, bár lehet, hogy nem kell, mert eléggé határozottnak tűnik. Volt egy pár órán bent, és nagyon is szórakoztatóak voltak, főleg így az utolsók, de majd eldönti, hogy mennyire is szereti meg az órákat. Nem egy pletykás, így nem valószínű, hogyha elárulna neki valamit Hecate az másnapra címlap sztori lenne, de persze elfogadja, hogy témát vált. Röviden el is mondja, hogy épp a könyvtárba tartott, de jelentősége nincs az ügynek. *
- Nem egészen, csak most valahogy eszembe jutott, hogy már rég nem olvastam. Igazából bármit elolvasok, jöhet minden, bár a csöpögős, romantikus mugli könyveket kihagyom, de ahogy szokás mondani, mindenevő vagyok e téren, csak pörgős legyen.
* Fejti ki egy kicsit hosszabban a véleményét, bár eléggé megcsavarta, de a lényeget ki lehet belőle venni. Szeret ezekről beszélgetni, hiszen legalább nem álldogálnak, és áll fel a kínos csend. Azt valahogy nem bírja, de már rázza is a fejét, hogy nem fontos neki a könyvtár, amit szavakba is önt. *
- Nem annyira fontos, mivel most van társaságom.
* Mondja mosolyogva, elvégre így szokta elvetetni a könyv olvasást. Visszakérdezne, de helyette másik kérdést rak fel, amire már kapja is a választ. Figyelmesen végig hallgatja, és egy mosollyal nyugtázza, hogy legalább nem csak ő ilyen. *
- Én is szoktam éjjelente mászkálni, valahogy megnyugtat. Néha, persze időben lefekszek, de ha másnapra nincs semmi dolgom, akkor miért is ne lennék fent?
* Egy költői kérdés még a végére, bár maga is kezd belezavarodni, ezekbe a hosszabban kifejtett válaszokba. Nézi, ahogy felülnek a párkányra, és letekint a kézre, ami jelzi, hogy üljön fel ő is. Kihúzza a kezeit a zsebeiből, és elfogadja a helyet. Úgy ül, hogy a testét félig a lány felé fordítja, kényelmesen, és a hátát a falnak dönti. *
- Köszönöm.
* Udvariasan megköszöni, hiszen tényleg marad beszélgetni, mert kezdi jól érezni magát a társaságban. A kezeit az ölében tartja, és figyeli, ahogy kap a kérdésére választ. Görögországban még nem járt az emlékei szerint, de akkor majd megkéri Diana-t, hogy látogassanak el oda is. *
- Szép hely lehet, még nem jártam ott, de soha sem késő.
* Jegyzi meg egy mosollyal az arcán, és tovább hallgatva, el is mosolyodik, hiszen ő sem ült még seprűn, és esze ágában sincs kinevetni a másikat, az nem az ő szokása. *
- Én sem tudok seprűn lovagolni, de azt sem késő még megtanulni. Igazából sok minden van, amit még meg kell tanulnom, de van időm, szerencsére.
* Csak egy kis megnyugtatás, hogy nincs egyedül ebben. A nevetésre meg is nyugszik, hiszen akkor tényleg elkönyveli magában, hogy nem unalmas társaság, vagy csak tényleg vicces dolog következett. Inkább mosolyog, azt úgy is szeret. *
- Hmm... Fogós kérdés. Általában a napjaim úgy szoktak eltelni, hogy szinte nem csinálok semmit, de mégis jól érzem magamat. Erre nagyon nem tudok mit válaszolni, mert az olvasás is, csak akkor szokott jönni, mikor ténylegesen unatkozok, de az meg nagyon ritkán van. Általában mindig van társaságom, akivel tudok beszélgetni.
* Simítja meg az állát, gondolkodva, hogy mit is tudna felelni, hogy kicsit pontosabb legyen. A rajzolás nem akarja mondani, mert azóta sem próbálta ki, hogy még tud, mást meg igazán nem szokott csinálni, esetleg a múltkori szórakozását a konditeremben. *
- Szoktam sportolni, de azt is csak akkor mikor van időm rá. Múltkor lent voltam a konditeremben, de az egyik lány úgy rám hozta a frászt, hogy a súlyt kicsit erőteljesebben engedtem le, így két nagy lila folt van a combomon.
* Húzza el a száját, mert azért fáj még mindig neki. Most nem is néz a lány szemébe, hanem csak pár pillanatra kitekint az ablakon, hogy felidézze magában a dolgot, majd már mosolyogva fordul vissza Hecate-hoz. *
- Na, és te? Mivel szoktad el tölteni az idődet?
* Dönti egy kicsit oldalra a fejét, hiszen ő mindent elmondott, legalábbis szerinte már ezt nem lehet fokozni, így a másik jön. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 2:54 am

*Ha már tetszik neki a nevem, akkor úgy gondolom, hogy meg is osztom vele, hogy ki is volt az illető, akitől e név származik, de mivel nem érdeklődik róla, hogy több információt mondjak, így hát nem is teszem, pedig tudnék ám még mit mondani, de az akár egy másik alkalomra is jól jöhet, hiszen ha már egy iskolába járunk, nem valószínű, hogy most először futottunk össze. Inkább arról mesélek picit, hogy még új vagyok itt és ezzel talán egyértelművé válik az is, hogy elsős és ahogy hallom, bíztatni kezd, mi szerint jók itt az órák. Eddig más is így gondolta, csak nem fogok csalódni.*
- Azért van olyan óra, amitől kicsit félek. Azaz, nem is igazán az óra, hanem egy bizonyos kategória. Tudod, nem bírom a halottakat, szóval, az én hitem szerint nem szabad megbolygatnunk őket, feltámasztani és irányítani pedig még kevésbé. *tartok is egy minimális szünetet, amíg helyreteszem magamban a gondolataimat, hogy összefüggő szövegként tudjam folytatni mini-monológom.* - Szóval, szerintem senki se örülne neki, hogyha megtudná, hogy halála után a testét mi mindenre fogják használni. Mi görögök, tiszteljük a halottakat és a halált is, az egy másik állapot, ahova eljuthatunk. Nem hiszem, hogy képes leszek majd azokon az órákon megfelelni, amelyeken olyat várnak tőlem, ami a hitem ellen szól. *mondom el végül azt, ami nyomja a szívem, hiszen végülis nem olyan nagy titok, na meg, lehet, hogy nem csak én vagyok így ezzel és más mondjuk más dologtól tart. De talán érthető a hozzáállásom, hiszen görög vagyok, egy régi, hagyománytisztelő család legfiatalabb tagja, egyértelmű, hogy az élethez, illetve a halálhoz való hozzáállásom ilyen. Na de szóba kerül a könyvtár és a könyvek is és állításom kissé hamis, mivel Troy, mint kiderül, nem olvas igazán sűrűn könyveket, ami nem baj, de legalább nem alkotok róla más fajta képet magamban.*
- Én is hasonlóan gondolom, bár én kedvelem a régi görög költőket is. Sokan nem szeretik a műveiket, de szerintem érdekes az, hogy több száz éve hogy írt valaki. Jó dolog ezt összehasonlítani a mai dolgokkal. *bizony furcsa hozzáállásom van bizonyos dolgokhoz, de max ha ez a fiú is furának tart, akkor elkönyvelem magam annak, hogy nem vagyok egy mindennapi jelenség, de akkor se fogok megváltozni, senki kedvéért se. Ez vagyok én, ezt kell szeretni vagy éppen nem, ezt másoknak kell eldöntenie. Na de felajánlom neki, hogy elkísérem a könyvtárba, de végülis mindezen cselekedet meg lesz gondolva, hiszen jó társaságnak minősülök, ideiglenesen legalábbis, így csak mosolyogva bólintok, hogy akkor legyen, maradjunk itt és beszélgessünk, ismerjük meg egymást, én úgy se sietek el sehová se.*
- Akkor azt hiszem, hogy tudod, mit érzek ilyenkor. Olyan szabad ez az idő és a gondolataim is valahogy nyugodtabban szállnak most, hogy nem nyüzsög ez az egész folyosó. *tényleg sehol senki, csak mi ketten, ami most jobb is, hiszen tömegben nehezebb beszélgetni, na meg, így lehet igazán megismerni valakit, hogy nem húszan vagyunk egy társaságban, hanem négyszemközt beszélgetünk és erről, ami itt elhangzik, szinte biztos, hogy csak mi tudunk. Na nem mintha titok lenne, de azért mégse kell bárkinek tudnia rólam mindent, csak annak, akivel én megosztom a dolgaimat. Viszont a beszélgetés most már biztos, így helyet foglalok a párkányon és jelzem Troynak is, hogy szerintem üljön csak le ő is, így kényelmesebb lesz beszélgetni. Meg is teszi ezt, majd egy "köszönöm" hagyja el ajkait, mely kissé meglep, hiszen nem tettem semmi olyat, amit meg kellene köszönni.*
- Ugyan. Csak... tényleg jobb így beszélgetni. *magyarázom és végül szóba kerül az otthonom is, Görögország. Úgy tűnik, hogy felkeltem Troy érdeklődését is, akárcsak nemrég Sairusét, így hát bólogatok párat.*
- Csodálatos, akár csak a történelme. Szerintem nem fogsz csalódni, hogyha oda mész. *én még egy ideig biztosan nem fogok haza térni, még nem lehet, nem telt el az az idő, amit megjövendőltek nekem. Inkább nem is fájdítom tovább a szívem, ezért váltok témát és kezdek el beszélni a repülésről.*
- Te se? *kérdezek vissza meglepetten, majd kezem lassan felemelem és fejem is rázom.* - Öhm, bocs, felfogtam, hogy te se, csak annyira meglepett ez a dolog. Szóval, már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok ilyen szerencsétlen, aki még ezt se tudja. *ismerem be, hiszen a sok újdonság közül, amelyek itt értek engem, ez az egyik. És ha már itt tartunk, a hobbyk is szóba jönnek és először Troy kerül reflektorfény elé, tehát én hallgatom, hogy mit is szeret igazán csinálni. Túl sok konkrétumot nem tudok, de annyira rájövök, hogy szeret társaságban lenni és a barátaival foglalkozni. Jó neki, ezek szerint sokan szeretik. Végre egy ember, aki nem olyan, mint Sairus vagy Mordred, hanem szeretnek barátkozni és értenek is hozzá.*
- Ez irígylésre méltó, tényleg. *nah de még nem fejezte be, hanem mesél nekem egy kis történetet is, ami nem hangzik valami jól, így énis elhúzom a számat, majdnem egyszerre vele.*
- Az nagyon fájhat. Nem tudod meggyógyítani magadnak? Én úgy tudom, hogy itt tanítottak valami ilyesmit. *arra már rájöttem, hogy ez a fiú nem új diák itt, tehát valószínűleg már elvégezte az első évfolyamot, így hát biztosan meg tudja gyógyítani fájó végtagjait. De persze ha nem akarja, ahogy én se teszem, akkor megértem. Bár az más, hogy én nem lennék rá képes, de a gyógyítóhoz azért elvonszolhatnám magam vagy megkérhetném Sairust, hogy enyhítse fájdalmam, de mégse teszem és nem is fogok. Igen, makacs vagyok, de hát ez is hozzám tartozik. Viszont most jön egy nehezebb rész, nekem kellene mesélnem magamról, így hát énis úgy teszek, ahogy az előbb a fiú, kinézek az ablakon, hol az óceán fekete vízére, hol pedig a csillagos égre, majd végül fejem is nekidöntöm a falnak.*
- Igazából nekem nem olyan gyerekkorom volt, mint másoknak. Egy titkos rendben élek és ezért túl sok dolgot nem mondhatok róla. *nézek végül a másikra, hiszen ez sajnos titok, bár néha így is kifecsegek olyan dolgokat, amiket nem szabadna.*
- Szóval az isteneimet szolgálom elsősorban. Ne vess meg érte, én hiszek a görög istenekben, ahogy a sorsban is. Nekik szenteltem az egész életemet. *mosolyodom el, hiszen ez tényleg így van.*
- Na de, vannak dolgok, amiket szívesen csinálok. Ilyen például a kirándulás, az ismerkedés és az új dolgok felfedezése. Mindig találok valamit, amiben örömömet lelhetem. *magyarázom, hiszen ahány új dolgot megismerek, mindig feltalálom magam.*
- Most furcsának tartasz ugye? *szólalok meg végül kissé kipirulva pár másodpercnyi csend után, hiszen már megkaptam ezt a hozzáállásom végett, valószínűleg ismét meg fogom és bár nem örülök ennek, mégis elfogadom.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-12-06, 3:28 am

* Valószínű, hogy élvezni fogja az itteni órákat, hiszen ő is élvezi még akkor is, hogyha nem igazán érti őket. Épp ezért is kezdi el biztatni egy kicsit, de úgy tűnik, hogy nem ezzel lesz a baj. Végig hallgatja a mondókát, és el is gondolkozik rajta. *
- Ez érdekes, mert itt aztán nagyon sokat "játszadozunk" egy-egy halott testével.
* A két ujjával mutatja is a macska körmöt, mert nem konkrétan úgy gondolja, hanem ahogy már csak a tankönyvben olvasta, hogy miket csinálnak egy halottal, és azt még órán ki is próbálják... Már előre sajnálja a lányt, de persze nem akarja elriasztani ettől. Nem jut eszébe semmi biztató szó, pedig most pont az jönne. Az arcára inkább afféle együttérzés ül ki, hogy megtudja érteni, és tovább hallgatva a kis monológot meg is tudja érteni. *
- Én sem örülnék, hogyha a testemmel szórakoznának.
* Gondol bele egy kicsit, hogy meztelenül "gyerekeknek" mutogatják, de persze a halottak nem zavarnak sok vizet. Legfeljebb majd kísérteni fogja őket, vagy ki tudja. Nem tud olyan sok mindent a görögökről, de azt igen, hogy tiszták, bár rájött arra, hogy ennek is utána kell néznie, így a fejében felállított listára felírja képzeletben ezt a részt is. Most pont jó, hogy áttérnek a könyvekhez, mert máshonnan nem is fogja ezeket megtudni. Bár nem olvas túl sokat mostanában, amit bán, de kicsit zűrös lett a magánélete, amit rendbe szeretne rakni. *
- Még nem olvastam a görög íróktól szerzeményeket, de majd időt szakítok rájuk. Azt hiszem, hogyha nem is fog mindegyik tetszeni, tanulságos lesz.
* Úgy gondolja, hogy mindenbe bele kell mélyedni egy picit, és megszerezni a tudást, legalább egy minimális szinten. Igazából nem tartja furának, csak másnak ami nem jó, mert nagyon is szereti a különleges embereket, legalább nem unalmas körülöttük az élet. Egy percre meg is felejtkezik, hogy a könyvtárba készült, épp egy könyvet kivenni, mert van jobb társasága, mint egy könyv. Igazából az írások is tudnak a maguk nyelvén beszélni, de egy élő lény jobb, így csak mosollyal válaszol a mosolyra.*
- Igen tudom, és szerintem fantasztikus egy életforma. Jobb, így este valóban, legalább nem zavarnak, és a képzeleted is megtud előtted nyílni.
* Kezd megint átmenni valami unalmas bölcs emberbe, de így gondolja az éjszakai létet. Ilyenkor senki sem zavarja, és jó belegondolni, hogy egy olyan világban lehet, ami az övé, és senki más nem léphet be. Már lépne át a saját világába, mikor meghallja a lányt, hogy foglaljon helyett. Nem is restelkedik, leül és meg is köszöni. Bólint egyet a megjegyzésen, és már Görögországra térnek ki. *
- Bizonyára, de ez még a jövő zenéje. Valami látnivaló, amit érdemes, így elsőre megnézni egy turistának?
* Egy apró mosoly bujkál az ajkai szegletében, hátha valami olyan helyet mondanak neki, amit tényleg érdemes megnézni, és akkor oda megy elsőnek. Biztos benne, hogy nem fog csalódni az országban, de jobb, hogyha megmondják mit érdemes megnézni. Kitekint egy picit az ablakon, majd vissza megint a lány arcára, aki már a seprűről kezd el beszélni. A meglepődést nem érti, így összeráncolja a szemöldökét. A kisebb magyarázásra változik az arcmimikája, visszatér megint a szokásosra. *
- Ez nem szerencsétlenség kérdése. Legalábbis szerintem. Félsz a magasban?
* A kérdése nagyon is fontos, mert ki tudja, ha fél a magasban, akkor lehet, hogy azért nem próbálta még, bár az is lehet, hogy még nem volt rá ideje, de ezt úgy is mindjárt megtudja. Egy újabb téma váltás következik, amire szinte konkrétumot nem tud mondani, mert mindig a barátaival van, vagy legalábbis jó társaságban. Egy mosolyt küld a lánynak, mikor megszólal. Most nem mond semmit, csak egy valamit fűz hozzá, igazából a bénaságát, de nem tehet róla, mikor mögé lopóznak. *
- Mugli származású vagyok, és jobb szeretem ha magától gyógyulnak be a sebek.
* Ad egy számára kielégítő választ, mert nem szereti, ha egyből meggyógyul, de persze néha jobb, mert legalább pár fájdalmas perctől megkímél. Ahogy Hecate feje elfordul ki az ablakon, úgy az övé is, szinte követi a tekintetével a lányét. Egy kicsit tovább is ott marad, és csak akkor fordul vissza, mikor ténylegesen meghallja a hangját. Az elsőre csak egy "érdekes" csúszik ki az ajkain, de szinte suttogva, majd tovább hallgatja. *
- Kirándulni én is szeretek, meg mostanában utazgatni.
* Egyetért a másikkal, mert valóban szereti ezt a kettőt, na meg Diana-val is elterveztek pár utat már. Úgy gondolja, hogy igen csak egyéniségre bukkant ezen a szürke folyosón. Szinte sugárzik a sokszínűség a lányból, ami mosolyt csal az arcára. *
- Én úgy fogalmaznék, hogy különleges vagy, ami nem baj szerintem. Sőt igen csak becsülni való.
* Fejti ki a véleményét, és a hangja is erről árulkodik, hiszen őszintén, és komolyan cseng. Szerinte ez nem furcsaság, csak a világot szemléli másképp, amit nem ítél el. Ezt szereti inkább, hogy nem rejtik el a képességeiket. *
- Kirándulni, csak erdőben, vagy hegyekben szeretsz, vagy az utazgatást is szereted?
* Megint megcsavarja a kérdését, de legalább folyamatosan beszél, és kérdez, ami azért nála haladás, főleg ilyen időben. *

» Curriculum- első emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)