2. emeleti folyosó

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 10:19 pm

*Ahogy a Könyvtár felé hadalok, hogy utána nézzek még valaminek, az egyik padon meglátom Jane-t, régi barátnőmet. Nagyon régen nem találkoztunk és régen nem is beszéltünk, de talán azért, mert ő is és én is el voltam tűnve egy darabig. Mikor rájövök, hogy mennyi is az idő és hogy még most is a Könyvtárba akarok menni, elhatározom, hogy inkább itt maradok a siró lánnyal. Persze, hogyha épp robbantanák a sulit, akkor is itt maradnék Jane-nel. Gondolatban ki is nevetem magam, hogy ilyenkor ég tanulni akarok. Habár az embernek este fog a legjobban az agya, most valahogy mégis inkább csak Jane-re koncentrálok és lassan odasétálok hozzá, aki ersze észre is vesz és lassan köszön egy szomorkás mosollya. A szemei csillognak a könnytől, habár még nem vörösek, igy nem sirhatott sokat. Elmosolyodom, ahogy a szemébe nézek, hiszen még mindig gyönyörű barna szemei vannak. Sóhajtok egyet és az érzelmeimet megpróbálom kizárni ebből a beszélgetésből, hiszen semmi jó nem sűlne ki belőle, hogyha szabadjára engednénk a múltat. Jane arrébb csúzik, hogy le tudjak ülni és épp nyújtanék neki egy zsebkendőt, mikor meglátom, hogy a kezében már van egy. A mozdulatot orrvakarásnak álcázom, majd Jane felé fordulok.*
-A szokás hatalma? Gyakran sirsz? *kérdezek rá a dologra, habár igen hülye kérdés, azt hiszem kicsit zavarban is érzem magam. Lassan Jane titokzatosan elmeséli, hogy mi történt vele, mire lágyan elnevetem magam.*
-Én ráérek és zsebkendőt is van. Szóval ha van kedved, nyugodtan meséld el. Persze csak ha rám tartozik *ajánlom fel Jane-nek a vállamat, majd gyorsan vissza is kozok, hiszen nem tudom, hogy Jane-nel mi történt és hogy mennyire akarja elmondani nekem. A kérdésre elnézek az egyik fáklya fényében.*
-Jól vagyok, köszönöm. Tanulgatom a vizsgára. Sandyvel pedig nem tudom, hogy mi van. Egyik hétvégén hazament és nem jött vissza. Talán a szülei nem engedték hogy tovább itt tanuljon. Vagy nem tudom. Minden esetre azt hiszem, végeztem vele *jegyzem meg csak úgy halkna, az utolsó mondatot szinte csak úgy magamnak, de jól érthetően. Majd ismét Jane-re pillantok.*
-Ryan bántott meg?

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 10:31 pm

* Jake jelenik meg a folyosón, ami igaz, ami igaz, nagyon is meglepi a lányt, hiszen nem hogy hetek, de hónapok óta nem látta a fiút, maximum az órákon, de ott nem nagyon szokott forgolódni vagy nézelődni. Gondolataiban kutakodik kicsit,de nem emlékszik, hogy mikor beszélt utoljára a fiúval a Ryanes incidens óta. Azóta talán nem is látta. Ezen elgondolkodik, míg Jake mellé huppan le és egy kérdést is felsz. A lánykának nem igen van ereje na meg érdekeltsége most arra, hogy midnent tüzetesen elmeséljen. ~ Naná, hiányozna még, hogy te is ribancnak tarts, ne csak Aysha.~*gndolja sötéten, majd megrázza magát és szemeiből is kitörli a könnyeket.*
- Semmi izgalmas Jake, de komolyan, csak a szokásos dolgok.*mondja kicsit magabiztosabban, majd egy bólintással is nyomatékot ad a dolognak és elmosolyodik, persze ez csak amolyan szomorkás mosoly, de a semminél jobb.*
- Rendben vagyok.Komolyan.*mondja lehajtva fejét és így nét a fiú szemeibe. Udvariasan visszakérdez, majd a srác kérdését, mi szerint sokat sír-e figyelmen kívül hagyja. ~ Nem..azért mondtam, mert jókedvem van éjjel nappal és pónilovakat kergetek egy szivárványon, miközben pillangók meg szappanbuborékok szállingóznak körülöttem.~*gondolja sötéten, de Jake ebből nem vehet észre semmi. Ekkor kap észbe, hogy kezd mindent poénnal és cinizmussal megoldani. ~ Na..csak siekrült tanulnom tőled valamit Volodya.~*gondolkodik tovább, míg Jake beszél, majd elhúzza s száját.*
- Sajnálom.*mondja a Sanys témára, majd Jake kérdésére felnevet.*
- Ryan?!*kérdez vissza még mindig nevetve, ezek szerint a fiú nem tudja a dolgot. Abbahagyja a nevetést és arcán a jókedv mosollyá szelídül.*
- Nem vagyunk együtt Jake..hónapok óta. Ryan nem nagyon bírt a vérével meg magával sem.*mondja még mindig mosolyogva és szinte megszokásból megsimítja a srác karját.*
- Faithtel van..és azt hiszem nagyon is boldogok.*mondja elgondolkodva, majd megvonja a vállát.*
- Te rendben vagy, Úgy értem..nem lehet könnyű, ha valaki csak így itthagy.*mondja együttérzően és megszorítja a fiú kezét.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 10:52 pm

*Valóban megjelene a folyosón és nem is hagyom ott Jane-t, hogy had sirjon egyedül, igy hamarosan már mellette ücsörgök és faggatni kezdem, persze csak úgy épp hogy jelezve neki, hogy nyugodtan elmondhatja, hogy miért is sir. Úgy tűnik, hogy kokrét választ, történetet nem kapok, de persze megértem a dolgot, hiszen nem vagyunk valami közeli kapcsolatban a lánnyal, amit azért sajnálok, de talán ez igy volt a legjobb mindkettőnk számára. Csak annyit látok, hogy Jane hevesen gondolkozik, talán azt gondolja át, hogy mit is mondhatna el nekem. De végól csak annyit mond, hogy nincs semmi különös, csak épp a szokásos dolgok. Erre kicsit értelenül nézek a leányzóra, hiszen nem is értem, hogy mit takar a "szokásos dolgok" kategória, de végól bólintok, Jane-re hagyva a dolgot.*
-Rendben. Ennek örülök *jelentem ki komolyan, habár a szemem mosolyog, ha már az ajkaim annyira nem. Nem hiszem el, amit Jane mond, de tiszteletben tartom a döntését. A kérdésre kissé halkabban és elnézve válaszolok. Sokat gondolkodom Sandy-n de nem tudom, hogy mit is kellene tennem. Én itt vagyok, ő pedig valahol máshol, igy lassan kezd az az érzésem lenni, hogy már nem is tartozunk össze és ismét egy magányos farkas szerepét ölthetem magamra. Rákérdezek Ryan-ra, de úgy tűnik, hogy eléggé le vagyok maradva, mert Jane közli, hogy már hónapok óta szétmentek és Ryan valaki mással van. Meglepődök és ez az arcomra is kiül, de legbelül nevetek, hiszen szinte sejtettem, hogy ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani, de azárt sajnálom is a leányzót.*
-Értem. Hát... *vonom meg a vállam. Mondanám, hogy sajnálom, de igazából nem, igy inkább nem mondok semmit, hanem függőben hagyom a választ. A kézsimitásra elmosolyodom, majd a kis megjegyzésre sóhajtok egyet.*
-Hát nem. De... Azt hiszem most a tanulással le tudom foglalni magam. És nem is tudom, hogy mit tehetnék. Hiszen azt sem tudom, hogy Sandy hol van...*gondolkozok el ismét a fáklya fénéyt lesve, majd visszaszoritom a leányzó kezét.*
-Na, a végén még helyet cserélődik a vigasztaló és a vigasztalt szerep *mosolyodom el és halkan el is nevetem magam.*

//Fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 11:22 pm

*A mai éjszaka oly csendes és oly szomorú a lány számára, mint oly sok az utóbbi időben. Rettentően magányosnak érzi magát, most már egyre jobban megmutatkozik az, hogy egyedül van. Bár mindig bátor és határozott, de most érzi igazán azt, hogy egyedül maradt. Jelen pillanatban a második emeleten tartózkodik és a kipárnázott párkányok egyikén ücsörög, lábait felhúzva, azokat térdénél átkarolva és vörös szemei a sötét óceánt kémlelik. Ma is feketében van, bakancs, bőrnadrág és egy kötött pulcsi a viselete, de most egyáltalán nem érzi olyan feltűnőnek és nagynak magát, mint máskor. Fejét is lassan rádönti a lábaira, majd egy halk sóhaj szakad fel belőle.*
~ Merre jársz már? ~ *kérdi csak úgy magától, hiszen nem arról volt szó, hogy ilyen hosszú időre eltűnik majd a fiú és Mordred hiánya most már hatalmas a lány szívében. Bízik benne és hűséges is marad hozzá, ez nem kérdés, de egyszerűen már nem képes elviselni ezt az egyedüllétet. Lassan kitekint a sziklákra, majd egy boldog emlék jut eszébe, amikor a bagolyházból mind a ketten kirepültek azoknak a hatalmas szárnyaknak a segítségével. Szép emlékek voltak, de most már egyre távolibbnak tűnnek.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 11:32 pm

*Éppen erre felé volt dolga, és hogy micsoda? Az az ő dolga. Attól hogy mások nem tudják milyen életet él, még lehet neki is egy egy nyugodt napja, bár abból amiből meg lehet ismerni őt, koránt sem számítana rá az ember, hogy talán egykét őrült kísérlet, vagy a hullákon kívül más is érdekelné a fiút. Őt ez viszont nem izgatja, s most is nyugodt léptekkel halad végig a folyosón. Hogy merre? Talán maga se tudja, lehet hogy van valamilyen végcélja, ehet egyszerűen csak élvezi az éjszakai csendet. Viszont minél jobban halad előre, egyre jobban kezd az a fura, és egyben ismerős érzése lenni, hogy nem csak ő egyedűl van itt, s ekkor meglátja az iskolában eléggé különleges, és egyeinek mondható, fehér hajat, és a hozzá tartozó albínó lányt is, arcizmai egy pillanat alatt válltanak keményre, hiszen eddig mondhatni talán nyugodt pillantása volt, amit bizony ritkán látnak rajta. Nincsenek jóban, nagyon nincsenek, és bizony ez mindkettejük hibájából van.*
-Szép estét....*csupán csak ennyit mond, hangjából nem érződik ki se boldogság se gúny, csupán egyszerű köszönés volt .Lábai viszont megfordulnak és egy a lány melletti ablakhoz vezetik a fiút, aki ki is tekint a sötét messzeségbe, ahol a hullámok, a partok falait csapkodják.*
-Nyugtalan ma a tenger, olyan mint némely ember itt...*nem tudni miért mondja, csupán csak néha néha pillanat a lány fele, akivel ha minden igaz ma nem akar összetűzésbe se keveredni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 11:39 pm

*A hangos léptek oly ismerősek a lány számára, hogy Mordred jut róla eszébe és az, hogy talán annyira a fiú körül járnak gondolatai, hogy őt is látja, azaz pontosabban még csak hallja. De ahogy ezek a bizonyos léptek egyre erősebben verődnek vissza az üres folyosóról és végül egy ismerős, ám de fele annyira se szeretett hang szólítja meg, kissé össze is rezzen, majd lassan felemeli fejét, hátát nekidönti a falnak, majd úgy fordul Sairus felé.*
- Szebbet. *mondja neki egy kisebb biccentéssel, hiszen most esze ágában sincs gúnyolódni a fiúval, se semmi. Egyszerűen úgy érzi, hogy kissé kiégett és csak egy üres báb maradt a helyén. Még mindig toxicológia tanársegéd, tehát hamarosan vizsgáztatnia is kellene, de erőt nem érez hozzá.*
- Nincs mit tenni, én se lehetek mindig vidám. *mondja egy szomorú félmosollyal a fiú felé, majd ez után kisimít egy kósza, hófehér tincset szeme elől, majd a fiú felé tekint.*
- Hogy vagy mostanság? *kérdi kedvesen, ami talán furcsa lehet tőle, de oly nagyon egyedül van, hogy most annak is örül, hogy szólhat valakihez két szót. Bár Sairust gyűlöli, de most még is úgy tűnik, hogy képes vele normálisan eldiskurálni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 11:47 pm

*Ő is most normálisabban közeledett, és úgy tűnik , hogy Mordana se akar most viszályt kettejük között, ami talán nevezhető jónak is. Kérdés hogy egyáltalán a fiú tudja e mi a jó, hiszen egész élete alatt nem talákozott ezzel a fogalommal. Talán ezért is lett olyan amilyen, büszke, hideg, és bántó sokszor mindenkivel. DE ezen nehezen tud csak változtatni, minden esetre a lány válaszára egy fura mosoly fut ki az arcára, de nem olyan gúnyos féle. Időközben pedig megrázva a fejét, ő maga a szomszédos ablak párkányára ül ki.*
-Nem mintha annyira ismernélek, de ez a mindig eléggé fura kifejezés, főleg tőled. Még soha nem láttalak életvidámnak*vallja be, de hát ők ketten mindig is háborúztak egymással, így nincs min meglepődnie, viszotn a kérdés meglepi. Nem a kérdés tárgya, hanem a hangsúly, így néhány pillanatig nem is szólal meg.*
-Hát... ahogy egy átlagos magányos lélek, tengődök.*vallja be az igazat, valahogy mostanában még az úgy imádótt nekromanta könyveihez se nyúlt igazán, hiszen nem izgatta fel a kíváncsiságát, valahogy egy távoli helyen ismeretlen, arcok között nehezebb még egy magányos farkasnak is.*
-És veled? Nem úgy tűnsz mint aki annyira élvezetből ülne itt, bár a tengert néha szeretem én is bámulni, akkor mindig az otthonra gondolok.

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 11:59 pm

*A köszönés megtörténik, majd ez után szóba jön az, hogy Mordana nem mindig boldog. Na jó, igazából csak akkor nevezhető boldognak, amikor Mordreddel van, de mivel az már elég rég volt, így most már jó pár hete csak a magányt ismeri.*
- Pedig szoktam az lenni. Ha Mordred velem van, én se vagyok ilyen... rideg. *mondja őszintén a fiúnak és talán most már sejthet valamit a srác, hogy itt lehet a gond, ha egyáltalán figyel a szavaira. Na de az albinó lányka kedvesen érdeklődni kezd és ahogy hallja a választ, csak fejét rázza kissé.*
- Azért biztosan akad olyan ember az iskolában, akivel te is kijössz. Mindenkinek akad legalább egy személy. *hát igen, magából indul ki a lány, mert ő is úgy gondolja, hogy Mordreddel tényleg kijön, még ha mással nem is. Na jó, annyira nem nevezhető elzárkózottnak, de néha tényleg az tud lenni. Ahogy viszont visszakapja a kérdést, csak kitekint ismét a szép óceánra, majd vállat von.*
- Én is úgy vagyok, ahogy te. Magányosan csak úgy tengődöm... Nem tudok mit kezdeni magammal és rossz ez az egyedüllét. *tekint végül vissza a másikra és szíve csak úgy szakadozik egyre inkább szét, ahogy arra gondol, hogy mi lesz akkor, hogy ha Mordredet nem láthatja viszont. De nem, erre nem akar gondolni, így csak egy pillanatra lehunyja szemeit, hogy megnyugodjon a lelke, majd ez után a vörös szemek ismét Sairus veszik célkeresztbe.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-04, 12:10 am

*A válaszra csupán csak némán bólint, bizonyára megvan a lány oka, és a szavaiból kivehető, hogy valószínűleg az említett fiú, nem tartózkodhat házon belül, persze tudja ő kiről van szó.*
-Azt hiszem őt már sikerült megismernem.*mondja, és mintha tudat nélkül végig is simítana az állkapcsán, bizony elég sok oldalról ismerte meg, egyrészt hogy valószínűleg jól átkoz, és a bakancsa is eléggé kemény, na de száműzi e gondolatokat a fejéből, amennyire csak lehet. *
-Szóval ez amolyan védekező reflex nálad.. mármint a ridegség.*tudja mit beszél, vagy legalább úgy érzi. Lehet nála is ez a gond, csak még nem nyílot meg más előtt? Lehet. Ahogy az is lehet hogy soha nem jön el az aki előtt megteheti, és nem jön rá ő maga se hogy képes egyébbre puszta hidegség és kíméletlenségen kívül. A válaszra csak megrántja a vállát*
-Akad akiknek nem szórok fájdalom port az arcukb, és akikkel nem itatom meg a kiszolgáltatottság italát, de annyira nincs aki kiemelkedne a sok közül.*ezzel nem azt mondta, hogy nem tartott valakit normálisnak, csupán ez még nem jelenti hogy fel is figyelt volna bárkire bármilyen szempontból.*
-Áh értem.. szóval Mordred nincs itt.. amúgy jelenleg nem vagy egyedül. Már ha még emberszámba veszel*hangja nem bántó inkább csak sima, nyugodt, és nem volt vele semmilyen bújtatott üzenete, csupán csak nyílt volt.*
-Te vizsgáztatsz ugye?*próbálkozik témát keresni, ameddig ki nem talál valami értelmeset, miközben tekintete hol az óceán, hol a lány között vándorol oda vissza.*
-Egy séta?*kérdezi végül, nem is tudja miért*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-04, 12:21 am

*Ahogy Mordredről ejt pár szót, akarva-akaratlan tekintenek vörös szemei a fiúra és kissé el is mosolyodik.*
- Megérdemelted, ezt te is tudod. *örül annak, hogy akkor Mordred időben megérkezett, hiszen ki tudja, hogy ez a srác még mi mindent tett volna vele és már így is sok volt... Az óceánra tekint most, hogy kissé elhessegesse azt a szörnyű estét, amikor a fiú előtt táncolt, majd meztelenre vetkőzött és még meg is csókolta. Arca kissé eltorzul az emléktől, majd amikor a másik ismét megszólal, a ridegségét említve, vállat von és végül belenéz sötét szemeibe.*
- Nem, én egyszerűen csak ilyen vagyok Sairus. Mindig is ilyen voltam... és Mordreddel is, amikor megismertem. *mondjuk közöttük ott volt már az első pillanattól kezdve a vonzódás, na meg a fiú ezüstös sálja, amit a lánynak adott.. Mindenre emlékszik Mordana, ahogy arra is, hogy mennyire vágyott a csókjára. Hát igen, az a fiú tudott vele játszadozni.*
- Már az első pillanatban tetszett. Előtte még soha nem éreztem ilyet. *nem is tudja, hogy miért osztja most meg ezeket a fiúval, de igen, képes ő is arra, hogy tetszen neki valaki és szerencsére nem szúrta el, bár Sairus miatt majdnem rossz vége lett a dolognak, de Mordred megelégelte a fiú játszadozását, amelyet nagyon is jól tett.*
- Áh, jó tudni, hogy csak én vagyok ilyen kiváltságos helyzetben. *jegyzi meg most kissé nyersen, hiszen mindkettő rossz érzés volt és Mordana szerint igazságtalan volt.*
- Többet nem hagyom, hogy ilyesmivel éld ki perverz vágyaidat... *már megint előjön belőle a bunkó énje, de nincs mit tenni, ez tényleg fájó pont nála, ezt a másik is tudhatja.*
- Ahogy mondod, most nincs itt... *sóhajt fel végül és ismét kissé visszavesz, majd az utolsó szavakra halványan elmosolyodik.*
- Még nem tudom... nem igazán, de talán idővel. *adja meg az őszinte választ, ami talán bunkó, de nem igazán érdekli.*
- Igen, én... szóval ajánlom, hogy tanulj. *mondja kissé komolyabban, majd a séta szóra kissé felvonja szemöldökét. Hezitál, mérlegel...*
- De nem megyek be veled egy zárt helységbe se. *pattan le az ablakból, majd azért meghagyva közöttük a távolságot, úgy indul el a folyosón.*
- Na és merre? *teszi fel a nagy kérdést, majd hogy ha meghatározza az úti célt a srác vagy legalább az irányt, akkor arra felé fog elindulni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-04, 12:38 am

*A tekintete találkozik a másikéval, majd a válaszra, egyszerűen csak vállat ránt, sose volt kérdés hogy megérdemelte e vagy sem, ő egészen máshonnan nézte a dolgokat.*
-Meglehet. De te is. És nekem csak ez volt a célom semmi több. Az utóhatásokkal meg mindig számolni kell*egészíti ki a mondatot, tehát nem bánja hogy ez történt. Fura dolog, lehet tudja, hogy ezzel okozott pár rossz napot, órát a lánynak, na de ez már a múlté.*
-Áhá.. szóval mindig zárkózott, felsőbbrendű, és hűvös értem én.. tiszta mint ha én lennék*mondja nyugodt hangon, amibe belegondolva lehet van is némi igazság, hiszen ugyan ezeket a jegyeket a fiú is hordozza, csak nem éppen ilyen formába. A lány ezután viszont más fele témáz, és a fiú valahogy meg is lepődik, hogy ez a hűvös csaj ilyesmikről tud beszélni, ráadásul pont neki.*
-Aha...*reagálja le, majd megcsóválja a fejét*-És milyen érzés érezni?*kérdezi kicsit hűvösebben, de még mindig tartva a nyugodt beszélgetős hangsúlyt miközben az albínóra néz.*
-Mondjuk úgy hogy te csináltad magadnak a bajt. Fura mód még más nem panaszkodott hogy bántalmaztam volna. Nem gondolod hogy van oka is?*kérdez vissza, de nem igen érdekli a bunkó hangnem, ahogy a következő szavak se...*
-Jó hogy ennyire előre látó vagy, amúgy azon nem gondolkoztál, hogy nincs is kedvem hozzá? Annyira nem fogtál meg, csupán csak megmutattam milyen ha megszégyenítesz valakit.*magyarázza továbbra is, higyjen a lány amit akar. A következő szavakra nem igen reagál, csupán amikor a vizsgára kerül a szó. Ekkor kicsit magabiztosabb mosoly is kúszik az arcára*
-Attól ne félj. Eléggé megy a méregkeverés.*csupán csak ennyit mond, nem fűz többet hozzá, ha konfliktus lesz nem ő fogja kirobbantani, inkább csak feltesz egy kérdést, amire meg is kapja a választ.*
-Nyugi... most a legkevésbé zárt helyiségbe akarok menni, amúgy meg nem kéne ennyire tartanod, tudod te is miért kaptad.*mondja és ő maga is megindul, szokásos nyugodt lépteivel, miközben figyel a lány kérdésére*
-Nem tudom, igazából a kikötő felé akartam menni, szabad levegőre vágyok, óceán bámulás meg ott is jó nem?*kérdezi, és ha a lány benne van, akkor mehetnek is a kikötő felé.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-04, 12:53 am

*Csak elhúzza száját a fiú szavain. Ő próbált normálisan viselkedni és beszélni is, de ahogy figyeli, a másik erre nem képes vagy egyszerűen ennyire nem csípi az albinó lányt. Nincs mit tenni, ez a kapcsolat közöttük ezek szerint ilyen marad, bár most már egy fokkal normálisabb, mint amilyen eddig volt.*
- Valahogy úgy... és én nem hasonlítanám magamat hozzád. *mosolyodik el halványan, majd ez után egy kicsit mesél arról, hogy milyen volt Mordreddel az első találkozásuk és hogy már akkor tetszett neki. Maga is furcsálta az érzést, de ezek szerint ők egymásnak teremtettek és most csak ösztönösen végigsimít a tenyerén lévő vágáson, majd elmosolyodik.*
- Kellemes és jó, hogy valaki úgy szeret és úgy fogad el, amilyen vagyok. Mordred hasonlít rám és számomra ő tökéletes. *külsőleg, belsőleg természetesen és azok az angyalszárnyak csak plussz a fiúnál. Viszont amikor a fiú ismét arról a bizonyos estéről beszél, a lány lepattan az ablakról és kissé undorodva néz rá.*
- Én próbálok veled normális lenni, te pedig itt arról beszélsz, hogy mennyire élvezted azt, amikor megaláztál? Hogy lehetsz ekkora féreg? Mindig belém taposol ott, ahol csak tudsz, pedig tudod, hogy most mennyire nem vagyok jól. Te tényleg ennyire élvezed, hogy ha megbánthatsz? *kérdi most már kissé halkabb, szomorúbb hangon, majd végül pár nagyobb levegőt vesz, hogy kissé lenyugodjon.*
- Menj csak egyedül, én úgy se hiányzom, mint társaság... max csak annyiban, hogy nem lenne kinek a szemére vetned azt, amit vele tettél. További jó szórakozást! *és ezzel el is fordul, szépen otthagyva a fiút. Nem érzi úgy, hogy ezek után vele kellene tartania, hiszen már most borzasztóan érzi magát és nem óhajt még rosszabb éjszakát magának.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-04, 1:08 am

-Nem is hasonlítom komolyan csak megjegyeztem hogy vannak benne hasonlóságok*magyarázza röviden, majd hallgatja a kérdésére a választ, bizony valójában nem tűnik túl rossz érzésnek. Kár hogy ő még ilyet sose érzett, és hogy hiányzik e neki ilyesmi? Bizonyára, valahol legbelül a sötétben biztosan motoskál valamiféle vágy, hogy ő is érezhessen ilyesmit. Csupán csak nagyon mélyen van.*
-Jó dolog ha elfogadnak..*mondja kissé csendesen, mintha másfele járt volna az agya, lehet éppen ezen gondolkozik, nem lehet tudni, a következő reakciót viszont nem érti.*
-Normális lenni? Szeritned is ez a normális amit te csináltál az előbb, meg amit eddig nagy álltalánosságba órákon csinálsz meg amikor találkozunk?*kérdezi kissé most már ő is felháborodva, majd a következőre még jó hogy nem csap a saját homlokára.*
-Jó ég... te tényleg nagyon el vagy tájolva, ha egészen eddig nem figyeltél volna azt ecseteltem hogy ha nem lettél volna olyan rohadt felsőbbrendűen szemét akkor nem ott lennénk ahol eddig, még ha nekem is van benne hibám de nem te vagy Ms hibátlanság, nem tudom most éppen ki bánt éppen kit, pl a férgezéssel, meg egyébb szavakkal*mondja és most úgy tűnik ő fog kissé felpörögni, amikor a lány menni akar, viszont csak kinyújtja a karját, és ezzel megfogva a másikét megakadályozza a távozásba.*
-És mielőtt még verekedni vagy védekezni akarsz csak szólok nem bántani akarlak, *mondja és ezzel el is engedi a másikat majd felé néz.*
-Amúgy meg ha ezt gondolod szerinted miért hívtalak? Elmehetnék egyedül is, nem hülyeségből hívtalak, de ha még mindig a múlton rágódsz amit megjegyzek nem emlékszem hogy élvezettel meséletm volna neked akkor tedd, duzzogj csak a sötét magányodba, és várd hogy valaha normálisabban álljunk egymáshoz. Nem próbáltál még senkivel Ismerkedni????*kérdezi, a kicsit hosszúra nyúlt monológ után*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-05, 12:09 am

//olvad//

*Már úgy tűnik a számára, hogy egész kellemesen el tudnak beszélgetni, erre Sairus ismét olyasmiket vág a fejéhez, amikor megalázta a lányt és ezt tudni illik Mordana nem viseli túl kellemesen, tehát mérgesen válaszol is és természetesen vissza is vág, ahogy az egy Liwardtól már megszokott.*
- De... én most semmit nem tettem ellened... *a múlt az más, most nem arról akar beszélni. Na de amikor a fiú tovább folytatja, mi szerint ő az, aki felsőbbrendűnek képzeli magát és olykor szemét is, amit meg kell hagyni, hogy igaz is és ezzel az albinó is tisztában van.*
- Csak nem tűröm, hogy ha lenéznek és hogy ha megaláznak... *és ezzel el is fordul a sráctól és már majdnem ott is hagyja, amikor érzi kezén az erős kezet és így nincs mit tenni, visszatántorodik, de már ösztönösen elő is rántja a pálcáját, a fiúra szegezve.*
- Ne szórakozz velem! *mondja igen csak fenyegetően és kissé rémülten is a múltkoriak után, majd amikor hallja, hogy Sairus most nem akarja bántani, akkor nyel egyet, majd lassan leereszti a pálcáját és hátrébb lép pár lépést.*
- De, képzeld el, próbáltam. De valahogy mindig úgy érzem, hogy te egy picit se akarsz engem megismerni, hiszen mindig támadsz és megbántasz. Azt hiszed, hogy én nekem olyan kemény a szívem, hogy nem tud rosszul esni semmi? Mert akkor nagyon tévedsz. *fordítja el a fejét egy picit a fiútól, majd lassan elteszi a pálcát is, arra valószínűleg nem lesz ma már szüksége. Még mindig ezernyi érzelem kavarog benne, megbántottság, szomorúság és hatalmas nagy űr és fájdalom... nem tudja, hogy mi tévő legyen, csak áll ott a fiú előtt, kissé megsemmisülve és már vissza se vág igazán. Nem tartja értelmét.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-05, 12:22 am

*Pedig ő nem érzi hogy nagyon olyasmiket mondott ,volna, csupán csak maximum olyasmit , amit a lány is mondott,elvégre ő is tud megalázó lenni, na de nem vitázni kéne, bár a fiúba is felmegy a pumpa.*
-Tenni nem is tettél...... Amúgy meg én se tűröm, szóval tanuld meg hogy ez vice verza játék, csak azt adom vissza amit kapok, *mondja, és reméli a lány rájön, hogy nem pont arra gondol, hanem arra hogy ő is bunkó lett, ezután viszont úgy tűnik hogy az albínó venni akarja a sátorfáját, de a fiú nem engedi. Az előhúzott pálcára nem tesz semmit, csupán még mindig a karját fogva a lánynak a szemébe néz.*
-Mint mondom nem akarok semmi rosszat, és nem úgy tűnik mintha szórakoznék ......*mondja kimérten, majd lassan el is ereszti. A következő szavakra enyhén oldalra dönti a fejét, gondolkozik hogy valami keményet vissza vágjon, ami bizonyára menne is neki, majd végül arcizami ellágyulnak, és teste is kiegyenesedik, majd olyat tesz, amit eddig bizony nagyon kevés embernél. Kinyújtja a másik felé a kezét kézfogásra.*
-Most tovább folytatod a vitát arra várva hogy vissza vágjak , és soha nem lesz vége vagy megpróbálsz normálisan hozzá állni a dolgokhoz. Szerintem kezdjünk mindent az elején...lenézés, és másik megalázása nélkül rendbe? Sairus...*mutatkozik be ismét, figyelve a másikat erre mit lép. Nincs benne semmi trükk, egyszerűen komolyan gondolja.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-05, 12:30 am

*Úgy dönt, hogy számára mára bőven elég volt a beszélgetésből és még mielőtt vér fog folyni, lelép. De ezt a másik megakadályozza, így elkapva az albinó kezét, aki csak pálcát ránt, de végül lassan még is elteszi azt, amikor érzékeli, hogy most Sairus tényleg nem akar semmit se elkövetni ellene.*
- Jólvan... *motyogja, majd azért még jó pár szó elhagyja az ajkait és csak végül lesüti szemeit, valahogy tényleg elege van. Pár másodperc telik így el, majd végül Sairus meglepő dolgot tesz és kezét is lassan Mordana felé nyújtja, aki kissé meglepetten tekint fel újból a másik szemeibe.*
- Én... én nekem ez így nem fog menni. Nem tudom elfelejteni azt, amit tettél. *ismeri be őszintén, majd halkan sóhajt egy aprót és végül kezét gyengéden belehelyezi a másikéba.*
- De megpróbálhatunk ez után szépíteni rajta és kissé normálisabban állni a másikhoz. *mosolyodik el lágyan, majd kissé megszorítja és meg is rázza a másik kezét, bár reméli, hogy nincs ebben semmi féle trükk se, mert az bizony nem lenne jó. Túl sokáig azért nem hagyja ezt a testi közelséget, így kezét hamar vissza is húzza.*
- Akkor a kikötő? *kérdez rá végül és hogy ha a másik is benne van, akkor együtt el is indulnak lefelé, meg sem állva a kikötőig, ahol közelebbről is láthatják majd a fekete vízű óceánt.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 5:43 pm

// Olvadunk Jakekel. //

* Egy ismerős arc érkezik, mire a lánykába nem is tagadhatja, de egy pillanatra megáll a vér is. Hónapok óta nem látta Jaket és ebből az okból kifolyólag természetesen nem is beszélt a sráccal. Régen nagyon szerették egymást és persze hogy fontosak is voltak egymásnak, de ez mára már elmúlt, a lánykának azóta volt egy kapcsolata Ryannel is,ami azért nem mondható rövidnek sem, jó évekig nem voltak együtt,de hónapokig együtt töltötték minden idejüket, úgy hogy Jakenek egy szava sem lehet.
Nem biztos benne, hogy pont a volt barátja lenne a legideálisabb személy, akinek el kellene regélnie, hogy éppen mi baja is van. Hogy is hangzana a dolog? ~ Tudod Jake, megint beleestem valakibe, akibe nagypn nem kellett volna és megint csak egy naiv kislány voltam, akit átvertek. Szerinted mégis mit kellene tennem?~*darálja magában a szöveget, majd sóhajt egyet és kitérő választ ad a fiúnak. Jane is kíváncsi teremtés azért, bár nem szeretne tapintatlan lenni meg semmi,de rákérdez Sandyre, hiszen legjobb tudomása szerint a lányka és Jake nagyon is boldogok együtt és az ifjú hölgy már a Froster rezidencián is járt. Ez kissé meglepte a lánykát, amikor hallotta valakitől, hiszen őt Jake sose vitte haza, no de ez van, nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, beletörődött, hogy valószínűleg ő nem volt ennyire fontos a srác számára. ~ Vagy a fene tudja..~*gondolja lemondóan és tekintetét ismét a jelenre és a szőke fiúra irányítja.
A tanulásra is terelődik a szó. ~ Ó Jake..az áldott, jó Jake, aki mindig csak tanul és tanul és tanul és tanul..amíg világ a világ.~*gondolja a lány kissé savanyúan, bár számára is fontosak a vizsgák na meg az egész, de nem érzi azt, hogy éjjel-nappal a könyv felett kellene görnyednie. A fiú válaszán csak halványan elmosolyodik.*
- Igen, valószínűleg az sok mindent elfeledtet.*mondja még mindig mosolyogva majd vállat von.*
- Nekem ez nem menne ilyen könnyen.*mondja elismerően. ezt mindig is becsülte a fiúban, hogy képes bármikor elterelni a figyelmét. Janenek ez sose menne. Tanulás közben is mindig csak a szeretett személy járna a fejében.*
- Biztos minden rendbe fog jönni.*mondja bátorítóan, majd a srác megjegyzésére elmosolyodik.*
- Talán jobb is ez így. Nem izgalmas, hogy mindig csak én sírok.*teszi hozzá nevetve, majd kezeit összekulcsolja az ölében.*
- Azért minden rendben?*kérdezi őszintén és érdekli is a válasz.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 5:56 pm

*Ahogy ülünk egymás mellett, szinte látom, ahogy Jane agykerekei forognak. Talán azon, hogy mit áruljon el és mit ne és hogy amit elárul, vajon milyen formába tálalja? Érdekes harc lehet ez az ésszel és az érzelmekkel, de tülremesen várok és végül nem kapok konkrét történetet és persze ezt el is fogadom. Habár érdekelt volna, hogy mi nyomja a leányzó szivét, mert rettentő rossz érzés igy látni őt. Akármikor is váltek el útjaink, azt hiszem hogy Jane-nel egy örökké tartó szerelme lesz a miénk - az én részemről biztosan. De ahogy elnézem a leányzót, érzem, hogy ő cseppet sem úgy érez, ahogy én és azért ez ismét kicsit fáj. Hamarosan szóba jerül Sandy is akiről már igen régen hallottam és nem is tudom, hogy fogok-e még. Valahogy már a remény apró kis szikrája is kezd bennem meghalni, hogy hallani fogok a leányzóról még valaha. Fogalmam sincs, hogy hol lehet és hogy miért nem jelentkezik. Talán bajban van, vagy épp nem akar engem bajba sodorn. Vagy egyszerűen elhagyott és ennyi volt a kapcsoltunk. Ahogy erre gondolok, szomorúan sóhajtok egyet. Ezek a nők valahogy soha nem jönnek össze nekem és nem is tudom, hogy fogok-e még valaha valakinél próbálkozni. És hogy létezik-e olyan nő a számomra, aki megfelelne. Persze ez a 2-3 csalódás nem sok, mégis megviseli az ember szivét. Ahogy szóba kerül a tanulás is, lágyan elmosolyodom, mikor Jane egyet ért velem abban, hogy a tanulás sok mindent elfeledtet. Bizony el és ezért is tanulok mostanában olyan rettentő sokat, hogy semmire és senkire ne gondoljak. Na meg persze itt vannak a vizsgák, amiken nem ártana átmenni. A kis megjegyzésemre Jane elneveti magát, amit még mindig olyan jó hallani, mint hónapokkal ezelőtt. Évekkel még nem, de talán már lassan ott tartunk és ebbe nehéz és furcsa is belegondolni.*
-Egy férfit nem kell vigasztalni. Az kinos. Úgyhogy jól vagyok és minden rendben *jelentem ki mosolyogva és biccentek is egyet és mélyen Jane szemébe nézek, majd lágyan elmosolyodom.*
~Még mindig olyan gyönyörű a pillantása~*gondolom és talán ezt Jane is leolvashatja az arcomról, hogy bizony most is, mint régen mindig a tekintetét mustrálom. Hogy zavarba hozza-e vagy sem? Nos, az majd kiderül, minden esetre még egy ideig elidőzök a szempárban, majd lassan sóhajtok egyet.*
-Na és a vizsgákkal hogy állsz? Mikor mész? *kérdezek rá a dologra. Nekem még nincs konkrét időpontom, majd még választanom kell, de nem akarok sokára hagyni őket, hiszen minél előbb, annál jobb.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 6:09 pm

* egy ideig csnedben ücsörögnek ki-ki saját gondolataiba merül, nem nagyon akarnak semmit megosztani a másikkal, ami nem is csoda, hiszen két egykori szerelmes nem akarja megbántani egymást a mai napig. Jane nagyon vigyáz, hogy mit mond, hogy ezzel ne okozzon fájdalmat a srácnak, de vannak helyzetek, ahol ez elkerülhetetlen. Megtámaszkodik maga mellett és lóbálni kezdi a lábait, miközben továbbra is a fiúra figyel, néha felnevet, néha pedig hallgatásba borkolózik, hogy hallja a másik mondanivalóját.
Nem igazán tud mit reagálni a Sandys történetre,de talán nem is kell, egyátalán nem az ő dolga, így jobb, ha nem is folyik bele.
Ezen eltöpreng egy kicsit és bizony két apró kis ránc is megjelenik a szemöldöke között, majd a kis ráncok is kisimulnak, ahogy visszapillant Jakere, Észreveszi, hogy a fiú nézi és kicsit bele is vörösödik, még mindig zavarba hozza a srác pillantása. Megköszörüli a torkát és maga elé mered, ahogy Jake megszólal.*
- Igazad lehet.*vonja meg a vállát és nem bírja ki,hogy ne pillantson oldalra egy mosollyal, ahol természetesen megint a srác tekintetével találkozik. Egy pillanatra összefonódik pillantásuk, majd alányka elkapja a tekintetét és lassan feláll. A kérdésre ismét vállat von.*
- Hát..én jövőhéten vizsgázok Misztikus Lények Ismeretéből..egy kicsit félek.*a végét csak halkan teszi hozzá, nem akarja, hogy Jake gyávának nevezze, ezért most hogy leesik neki,hogy mennyire közeli is az a vizsga kissé megijed.*
- Talán el kellene mennem tanulni.*mondja hezitálva, majd alsó ajkába harap és kissé kétségbeesett tekintetet vág, majd elmosolyodik.*
- Jó, hogy láttalak Jake.*mondja és továbbra is mosolyog.*
- Ó..és köszönöm.*újabb mosoly, majd odahajol a fiúhoz és egy puszit nyom az arcára, végül int a srácnak és elindul a Déli Főtorony felé.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 6:16 pm

*Valóban csendben ücsörgünk, hol egymásra, hol magunk elé sanditva és gondolatainkba burkolózunk. Megfordul a fejemben az egykori kapcsolatunk, a hatalmas szerelem, majd hogy mivel is rontottuk vagyé pp rontottam el, majd Sandy és Ryan is szóba kerül. A leányzóra gondolva ismét kissé megdobban a szivem, de sajnos úgy érzem, hogy el kell engednem. Jane nem reagál a történetre, mit reagáljon? Nem az ő dolga, nem az ő élete és már nem is tartozunk egymáshoz, hogy esetleg valamit tegyen ez ellen. Hogy tereljen a témát és hogy valamirő lszót ejtsünk, felhozom a tanulást és a vizsgákat. Úgy tűnik, hogy Jane már kicsit előrébb van, mint én, mert ő már jövő héten megy vizsgázni.*
-Hát előre is sok sikert kivánok neked! *szólalok meg mosolyogva és biccentek is mellé. Jane hamarosan fel is áll és el is tűnik az egyik sarkon azzal az indokkal, hogy tanulni megy. De mielőtt elmegy, még megköszön valamit egy puszival, ami rettentő jól esik és a bőröm igen forró lesz ott, ahol Jane ajkai az arcomhoz rétek.*
-Hát... Nincs mit *nézek tétován utána, majd egy darabig még ücsörgök a padon, aztán felállok és besétálok a Könyvtárba, eredeti úticélomhoz.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 8:45 pm

* A második emeleti folyosó egyik ablakpárkányán ott ücsörög egy fekete hajú, Cruorises leányzó már hosszú órák óta, nem azért mert unatkozik s nem tud mit kezdeni magával, vagy éppen szomorú lenne, ez esetben tanul. Holnap vizsgázik halotti mágiából, így talán érthető is mit keres kezei között vastag jegyzetgyűjteménye, mit bőszen olvasgat. néha behunyja szemeit s fejét a falnak dönti miközben egy-egy varázslatot mond fel magában, bizony magol, mert a kellékeket nem tudja másként megjegyezni. A folyamat könnyebb, többször elvégezte valamennyit, csak nagyon tart a beugratós kérdésektől. Nehogy összekeverjen neki Charles minden félét, mit ki kell bogóznia, félő lenne, hogy leblokkol. Na de ezért is tanulgat most s mivel a második emeleti folyosó nem olyan jártas mint az első vagy a tanuló szoba, így ezt a helyszínt választotta tanulása helyéül.
Mikor végez egy anyaggal sóhajt s kipillant az ablakon.*
- Menni fog...mennie kell.* suttogja csak úgy magának, miközben a söteten hullámzó tengert figyeli.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 9:02 pm

*A tanulmányi időnek vége, de elérkezett a vizsgaidőszak. Eddig még el lehetett lébecolni valahogy az órákon, ha az ember nem teljesen értett mindent, de a vizsgákra mindennel tisztában kell lenni, mivel a magiszterek nem egyszer elmondták, hogy nem fognak senkin megkönyörülni csak a két szép szeméért, ott tudni kell mindent. Így hát nincs mit tenni, a hiányos tudást a könyvekből kell pótolni, azokat pedig hol találni? Hát persze, hogy a könyvtárban. Így tehát Scott most épp a második emelet felé lépcsőzik. Kék farmert, fehér pólót, valamint hasonló színű sportcipőt visel. A kastélyban jó idő van, bármilyen komor is tud lenni a kinézete, így nem szükséges jobban beöltözni. Legalábbis annak, aki nem akar mindig megfagyni, annak nem. Scott pedig nem tartozik ebbe a kategóriába. Az utolsó lépcsőfokokon felérve a fiú körbepillant. Ittléte alatt még nem sűrűn látogatta meg a könyvtárat, egy kezén meg tudja számolni az alkalmakat, de azért tudja hol keresse. El is indul az irányába, ám mielőtt még elérné, az egyik ablakpárkánynál meglát két lábat. Már ránézésre látszik, hogy egy leányzó a tulajdonosai, de mikor az a bizonyos lány meg is szólal, Scott rögtön rájön, ki is az.*
~Jasmine...~ *az utolsó találkozásukkor a lány sietősen távozott, de talán nem haragudott meg rá. De mindjárt kiderül. Oda is sétál, majd az öngyőzködésre is reagál.*
-Bizotos menni fog. De mi is? *kérdi mosolyogva, majd ha a lány felé pillant, rá is köszön.*
-Szia. Rég láttalak. Mi újság? *kérdi, majd a jegyzetekre pillant.*
-Máris vizsgázol, vagy csak előre tanulsz? *kérdi, s már ránézésre felismeri az aktuális tantárgyat.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 9:15 pm

* Eddig sosem volt gond a tanulással, szereti s akarja, így baj nem lehet a vizsgán. Hacsak nem jönnek hátulról jövős kérdéssel és sok sok beugratós kérdéssel, feladattal. A féléves vizsgán sem teljesített valami jól, pedig úgy hitte, hogy tisztában van a dolgokkal és azzal, mit mikor kell alkalmazni. De besült elég szépen, ezt a hibát pedig nem óhajtja még egyszer elkövetni. Főleg most, hogy nagyobb a tétje. Szépen mondogatja is magában az anyagot s mikor úgy érzi mindent elmondott róla magának, magát kezdi el győzködni s kipillant az ablakon. Sötét van már, így sok mindent nem lát, bár a átj s a látvány nem lenne újdonság számára. Viszont egy váratlan hang érkezik felé elég közelről, melynek tulajdonosa biztosra veszi, hogy menni fog. Ismerős, nagyon is s mielőtt felé fordulna lehunyja szemeit s alsó ajkába is beleharap. Eddig sikeresen elkerülték egymást a kis incidens óta, de most úgy látszik eljött az ideje egy kis beszélgetésnek. sóhajt, majd sötétbarna szemeit Scottra emeli.*
- A vizsga.* teszi hozzá egy bizonytalan kis mosollyal s zavarában egy kis tincset a füle mögé tűr.*
- Szia Scott.* köszön kedvesen.* Sok dolgom volt mostanság, így meglehet, hogy én vagyok e téren a ludas. Tanulgatok éppen.* emeli meg kissé jegyzetét mire vet is egy pillantást majd vissza a fiúra.*
- Vizsgázok...méghozzá holnap, halotti mágiából. Leakarom tudni hamar, ennél jobban úgysem tudom megtanulni. ...na és te? Hogy vagy, hogy állsz az anyagokkal?* kérdezi érdeklődve, bár látszik rajta, hogy valamilyen szinten zavarban van a kicsike, de próbálja maga előtt is leplezni. Hisz Scott helyes srác s az a múltkori eset...hát nem tudja mi történt vele...*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 9:37 pm

*Most, hogy elérkezett a vizsgaidőszak, nem csoda, hogy mindenki a tanulással van elfoglalva. Még Scott is. Na nem, mintha a srác olyan link lenne, hogy sosem tanul, de nem is roskad mindig a füzetei fölé. Így most éppen a könyvtár felé tart, hogy utánanézzen pár dolognak, ami kevésbé volt világos az órán, mivel nem számít könnyű vizsgákra. Ahogy viszont halad az úticél felé, észreveszi az ablakban ücsörgő szaktársát. A csinos lánykát már többször megnézte magának, s múltkor a bálon egy csókkal is megpróbálkozott nála, de az az utolsó pillanatban elmaradt. Ilyenkor az első beszélgetés nem mindig a legkönnyebb, de sebaj, ő most odamegy Jashez, beszélőkéje úgyis van. Rá is köszön a lányra, s hallja a kis sóhajt a fordulás előtt. Úgy tűnik, Jasnek kevésbé könnyű ez a beszélgetés. Viszont mikor kimondja hogy "vizsga", Scott elgondolkozik, hogy neki szólt-e a sóhaj, vagy a vizsgának. A köszönés is megtörténik egy kis mosollyal. A fiú rákérdez, hogy mikorra tanul Jas, de a válaszra picit elkerekednek szemei.*
-Hűű. Elég hamar bevállaltad. Mondjuk én se érzem úgy, hogy tök hülye vagyok hozzá, de én egy hetet szerintem még pihentetem a dolgot. *fűzi hozzá saját álláspontját, majd a kérdésre kicsit vállat von.*
-Jól vagyok, de semmi extra. Az anyagok pedig... hát mi mennyire megy. *mosolyog kicsit ismét, majd a háta mögé mutat.*
-Épp a könyvtárba indultam... Toxicologiából nem minden teljesen tiszta, pár dolognak kicsit utána akarok nézni. De az Árnymágia pl jól megy, szóval tényleg változó. De igyekszem összeszedni magam, ezért is vagyok vele úgy, hogy még kicsit utánanézek ennek-annak, mielőtt bevállalom a vizsgákat. *magyarázza, majd felteszi a kérdését is.*
-Nem ülünk be? Ott kényelmesen elférünk mindketten, s beszélgetni is tudunk... persze közben tanulunk is. *fűzi még gyorsan hozzá, mielőtt rögtön le lesz koptatva, hogy nem hagyja tanulni a lányt.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-07, 9:59 pm

* Eléggé kínos ez most a leányzó számára, de hát kimászik belőle ahogy tud. Saját maga keverődött majdnem bajba, mert elcsábult, de hát ez nem fordul elő még egyszer. Így miután egy kis mosoly kíséretében köszön a fiúnak, megemlíti, hogy holnap vizsgázik abból a tárgyból, minek jegyzeteit szorongatja, mire Scott láthatóan meglepődik.*
- Hamar túl szeretnék lenni rajta. Nem akarok stresszes napokat, heteket...utána meg lazíthatok míg mások még görcsölnek. Persze nekem is van mi kevésbé megy...de azt a legvégére hagyom. Jelmágia.* sóhajtja.* Nekem az nem megy.* bár reménykedik abban, hogy Varg nem lesz olyan szőrös szívű, mint a magiszterek, azért erre mérget nem venne, s mivel teljesítménye igen gyenge, ezért azt hagyja a legvégére, hogy még tudjon tanulgatni és gyakorolni valamicskét. Amint hallja a fiúval nem történt mostanság semmi extra, mire bólint egy aprócskát, miközben hol rá néz, hol jegyzeteire. Továbbra is zavarban van picit, így csendben hallgatja a fiút, ki a könyvtárba igyekezett, eközben "botlott" belé. ~ Talán mára el is felejtette azt a kis affér, azért jött ide ~ gondolkozik el magában, mivel ellenkező esetben, maga lehet vett volna egy erős hátra arcot és másfelé vette volna az útját. De ennek is volt jó oldala, kapcsolata egyre jobb kedvesével, így úgy véli, hogy "megérte" ez az egész.*
- A toxikológia? Minek akarsz utána nézni?* kérdezi kíváncsian, felvont szemöldökkel, s bár nem egyformák, ő ezt a tantárgyat a könnyebbek közé sorolja.*
- Az árnymágia jó szerintem az nekem is pöpecül fog menni.* mosolyodik el szélesebben s mikor a kérdés elhangzik egy hosszú pillanatig a másik szemeibenéz, majd ajkába harapva megvonja vállát.*
- Ha ott neked jobb, végül is...* lábikóit lelógatja majd le is szökken a párkányról s ha minden igaz el is indulnak a könyvtár felé, mi már nincs olyan messze.*

» Curriculum- első emeleti folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Alagsori folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)