Caleb Valerious szobája

/NRT: Mia és Caleb, 2014.02.01., késő este, éjfél felé/

Nem tudni, mi ütött belém, de úgy sejtem, így tizenegy felé, teljesen éber állapotomban, hogy ebből a mai éjjelen minden lesz, csak éppen komolyabb alvás nem. Pörögni akarok, bulizni, menni valami szuper helyre, kikapcsolódni és táncolni, egyszerűen csak felhőtlenül, gondok nélkül jól akarom érezni magam. Elég nagynak érzem már kicsi buksim az ilyen jellegű döntések meghozatalához, s mivel a legjobb ötlet az mindig hirtelen születik, már tudom is, mit teszek. Egy gyors zuhany, hajmosás, szárítás és készülés: fel kell avatnom legújabban vásárolt Miás, de egyre nőiesebbnek mondható ruhámat, meglepem hát Calebet! Úgyis rég volt az utolsó alkalom, hogy elmentünk együtt kikapcsolódni, legrosszabb esetben is bezöttyenek hozzá filmezni, de nem hinném, hogy tudna ellent mondani a kísértésnek, már ha egyáltalán bent találom az Exos szakházban.
A gyors magamat-összekaparás meg is történik, kellemes, nem túl sok, de a ruhához illő, fekete, mégis picit csillogós sminket viszek fel szemeim fölé, némi áttetsző, hangyányit csillogós szájfény is jöhet. Kis fekete bolerómat kapom magamra még, s természetesen egy olyan cipő jön csinos, vékony lábikóimra, ami ugyanígy fekete, magassarkú, kényelmes benne a járás-kelés, akár a táncikálás is egész álló éjjel. Ékszer gyanánt csak bedugós kis fülbevalókat teszek, no meg egy egyszerű ezüst láncot, amin ónix kő a dísz, kicsit feketére sikerültem ugyan, de valamiért most így tetszik. A ruha szépen kiemeli mindenhol nőies vonalaimat, gyors még vajszínű borítéktáskámba pakolok némi pénzt, no meg pálcám is kényelmesen elfér ebben, s ehhez hasonló színű, nagyjából ruhám hosszúságú szövetkabátom aggatom magamra. A nyakamba csinos sál kerül, no meg ezelőtt még pár pöffentésnyi, finom illatú parfüm, hullámos hajam egyszerűen csak leengedve hagyom, de a biztonság kedvéért pakolok el hajgumit is, ha netán megunnám a csinoskodást.
Tudom, hogy kint hidegem lesz, míg átérek, de sebaj, annyit kibírok, úgyis fűt a jókedv és az adrenalin.. na meg Caleb helyes pofiját is megnézném magamnak, hogy mit reagál majd hirtelen felbukkanásomra. Nem is kell erre sokat várnia, leérve a kikötőbe a révész épp bent horgonyoz, én pedig útirányként kiadom, hogy a lehető legközelebb vigyen a Campushoz. Ott kiszállva kedvesen köszönöm meg neki a fuvart, rendes ember ő, majd úgy tíz percnyi gyaloglást követően máris az említett szakházba kopogok befelé, úgy engedve be magam, mintha ide járnék haza, s szinte azonnal, mint akit rakétából lőttek ki, úgy érem el mosolyogva az említett fiú ajtaját, amelyen hármat koppintok, határozottan, de benyitni nem fogok, bár szeretnék, de nem.. piros foltjaim pofimon így is el fognak árulni, mennyire rápörögtem a témára, az ajtót azért nem fogom rátörni, nem hinném, hogy szükséges lenne.

/NRT: Mia és Caleb - 2014.02.01., éjfél felé/

Na hát az én szervezetem is némileg rendellenesen működik, de ha most bulizni akarok, akkor ez is lesz. Erre pedig jelenleg más partnert, Calebnél jobbat szerintem nem is találhatnék, így szedem össze magam viszonylag gyorsban, még úgy tizenegy felé, hogy már éjfélre bőven ajtaja előtt toporogjak, bebocsátását kérve. Kopogásaim erőteljesek, markánsak, te azért nem olyanok, hogy azonnal szétesik tőlük az ajtó.. ugyanakkor egy darabig mégsem hallok semmi mozgást, hiába teszem formás kis fülem az ajtóhoz, s támaszkodom a félfának, semmi. Épp már mikor újra kopognék nyílik meg a zár, megérte tehát a várakozás.
- Mia, hát én! Türelem Calebet terem, ahogy látom. - hajolok el az ajtótól picit, de olyan édes, ahogy így dörgöli a szemeit, nekem viszont egy másodpercre sincs lelkifurkám amiatt, hogy esetleg felkeltettem, inkább közelebb lépve hozzá érintem meg pocakját kicsit, s nyomok is egy ébresztő puszit egyik arcára, majd el is slattyogok, befelé, ahol kabátom kezdem bontogatni magamról. - Látod-látod, ilyenekre is képes vagyok. De azért nyugtass meg, hogy nem akarsz visszaaludni. Fontos dolgunk van ma estére! - kanyarítom le a sálat is nyakamból, na meg a kis bolerót, szóval szépen nekivetkőzve érzem ám, hogy végigmér magának, én sem álltam azért meg odakint, hogy benézzem őt egy darabon, de mivel barátok vagyunk, láttam már így, nem különösebben spanolom magam ezen a csodás eseményen. Ledobva cuccaimat egy székre fordulok felé, majd csípőre tett mancsaimmal lépdelek el az ágyig, melynek szélére leülök pont olyan ütemben, ahogyan ő elfekszik, majd szépen hanyatt is dőlök mellette, így fordítom felé buksimat.
- Bulizni akarok! Most, külföld, veled! Ki akarok kapcsolódni. - tornázom fel félig könyöktámaszba magam, tincseim pedig fedetlen mellkasom előtt bucskáznak le az ágyra, nem tartom kizártnak, hogy teste egyes pontjait akár végig is cirógatják, pirospozsgás arcom pedig el sem fordítom tőle, édesen mosolygós, kérlelő tekintettel lesek helyes, ám annál fáradtabb arcára.
- Mit szólsz? Biztos találunk valami olyan helyet, vagy lehetőséget, ami mindkettőnknek tetszik. Csak szeretnék elmenekülni innen, de szükségem van egy felvigyázóra. Nos? - nyújtom is rá végül aprót játékosan nyelvem, persze nem ezért kell, hogy jöjjön, hanem csak úgy. Csak spontán, hirtelen ötlettől vezérelve vagyok itt, és szerintem ha akarja, ő is össze tudja szedni magát záros határidőn belül. Zöld szemeim szépen pislognak felé, nem hinném, hogy visszautasítható az ajánlatom, de persze az is opció, ő dönt. Maximum a nyakán maradok, rajta áll!

/NRT: Mia és Caleb - 2014.02.01., éjfél felé/

Piciny várakozásra vagyok ítélve, de nem sok idő ez, addig van időm lélegzetvételemen is nyugtatni egy sort, míg meg nem jelenik előttem Caleb, s be nem ereszt. Hagyom magam megvámolni egy üdvözlő puszival és aprócska érintéssel, szerintem ennyi bőven beleférhet, önként adom ezeket ugyanis, szavaimra pedig pontosan olyan reakciót kapok tőle, amelyet vártam.
- Csak nem ismersz engem? - vonom fel szemöldököm némi meglepettséget tettetve másodpercek erejéig, amelyet végül egy kedves, amolyan vigyorgós-mosolygós valami vált fel, de a vetkőzést is folytatom azért, idebent nagyon is kellemes az idő. S ha ezzel is megvagyok, úgy vetem el magam mellette, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb cselekedete, amit ebben a percben végrehajthatok: nekem van a legnagyobb problémám az egész földkerekségen jelenleg.
- Igen, jól hallottad. Mondjuk úgy, hogy különös volt az ebédidőm, és muszáj vagyok levezetni a feszültséget. - válaszolok már miután félig felé mutatom magam, s eleinte nem is tűnik fel az, hogy tincseim kis simításai mit váltanak ki belőle, csak már akkor jut el tudatomig, hogy milyesmiket okozok, mikor figyelmem is felhívja rá.
- Hogy mi van? - nézek rá értetlenül, mert hogy az addig tiszta, hogy én csinos vagyok, néha nem ismerem a határokat, ő pedig egy érett férfi ember kezdemény, de hogy Jas vajon ehhez mit szólna? Csak mert azért ilyen nyíltan eddig nem nyilatkozott sem rólam, sem másról, hiába tudom, hogy a szép lányokat egy fiú sem veti meg, elvégre hűnek kell maradni, nem pedig vaknak. Errefelé hát az értetlenkedés, de nem teszem most ezt hozzá, inkább rá bízom, hogy ha akarja, mondja, jó kedvet szeretnék, nem pedig besavanyodást, én is épp emiatt nem mentem bele komolyabban a Slash témába. Helyette inkább választ várok, hogy akkor mi is legyen, cukkolva őt cseppet, s ahogy hallom, míg ő készül, rám marad a program pontosabb kitalálása.
- Szuper! Akkor használom a laptopod, és szétnézek, merre milyen opciók vannak. - kelek is fel gyorsan, hogy átvonulhassak asztalához, ahol máris netre kattanva lesem végig kedvenc helyeimet, kezdve Párizzsal, át egészen Rómán, magáig szülőországomig. Nem is nagyon figyelek rá, de azért ha épp bent van, egy-egy másodpercnyi szemlegeltetést engedek magamnak, no meg hozzá is szólok, nyilván, bár megjegyzésére csak egy aranyos fintort dobok.
- Mit szólnál New Yorkhoz? Ott még nem voltam, de úgy látom, hogy van egy nagyobb buli.. valami puccos szórakozóhelyen, és azt is írják, garantált a jó hangulat. Dresscode is van, szóval nem vagyok túlöltözve. Vaaagy... Párizs? Esetleg Norvégia? Otthon tudok egy szuper helyet, ott is biztosan jól éreznénk magunkat. Az olyan beülős, beszélgetős, táncolós, bulizós is. Meg vannak boxok, szobák, külön helyiségek, ahová el lehet vonulni nyugiban. - nos, mondtam opciókat, döntsön ő, hogy mit szeretne! Elég sokrétű ötletekkel álltam elő, ő következik tehát.