Demien Remus Cornwlade Lakosztálya

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-01, 2:23 pm

*Egy picit elgondolkodik, de természetesen rájön arra, hogy kiről is van szó, így hát halkan sóhajt egyet. Még mindig emlékszik a férfi kínzó átkára és valószínűleg még sokáig emlékezetében is marad. Nem reagál rá semmit, csupán csak elgondolkodik az egészen és ez látszik is rajta. Na de hamarosan szóba jön az, hogy Nath számára mennyire furcsa ez az egész helyzet és szinte biztos benne, hogy idővel Demien számára is az lesz, hiszen ha tényleg magához veszi, utána már nem mondhatja azt, hogy meggondolta magát, tehát elég nagy felelősséget vállal magára.*
- Igen, megszokható. Majd felfedezem a titkos termeket a házában. *vigyorodik el, hiszen ha ott fog élni, akkor minden bizonnyal meg akar tudni majd mindent arról a helyről, ahol Demien él. Alapjáraton is kíváncsi lenne rá, de így még inkább, hiszen tényleg lesz alkalma a kutakodásra.*
- Rendben, akkor itt maradok és hogy ha majd gondolja, mutassa meg a házát. *azért jó lenne tudni, hogy még is milyen, de már biztos benne, hogy oda Rose-t nem viheti majd el, hiszen lehet, hogy most úgymond fogadott fiú lett, még se apa-fia kapcsolat ez az egész, hiszen ő még mindig magázza a magisztert és ahogy hallja, fordítva is így van.*
- Én a bajt most az iskolára értettem. *mosolyodik el kissé, hogy majd próbál normális diák lenni, de természetesen tudja, hogy komolyabb dolgok is vannak a háttérben.*
- És igyekszem megkérni őket... bár furcsálni fogják. *nem szívesen mondja majd el, hogy a szüleit kinyírták és hogy Demien magához vette, de ha ez a férfi kérése, hát akkor úgy lesz.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-01, 2:35 pm

*Tudja ő hogy nem kell neveket mondani ahhoz, hogy a fiú tudja hogy kire is gondol, valószínűleg ez most a legkisebb rejtély, bár vannak dolgok amik még a férfi számára se tisztázódtak, és ebből nyomozás lesz annyi biztos, a következő szavakra csak kicsit mosolyodik*
-Meghiszem ha megpróbálná... de nincsenek titkos termek, maximum csak olyanok amik nincsenek annyira szem előtt*hogy pontosan hogy érti az egészet, nem tudni, lehet hogy nem is lappang olyan nagy titok ebbe a házba mint ahogy látszik, főleg hogy a férfi is csak néha néha tér oda*
-Meg fogom, nemsokára*mondja bólintva Nathanielnek, miközben tekintete lassan kifele vándorol az ablakon, a végtelen óceánra pillantva*
-A baj már itt van, legalábbis a közelbe*a múltban történtek, a betörés, mind mind arra utal hogy valami készülőben van. Lassan csap le de annál erősebb lesz. A fiú utolsó szavai téritik ki gondolatai menetéből*
-Furcsálni... igen. Az biztos, de nem kell okot mondani, ha nem akar, elég csak tényként kezelni*lehet hogy hihetetlenül hangzik a másik számára, de csak annyit tudnak meg róla amennyit ő akar, legalábbis a férfi szerint*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-01, 2:43 pm

- Oh, kár. *utal itt arra, hogy nincs semmi olyan tiltott hely, amelyet fel akarna fedezni a fiú és ami egy kis kalandot adna neki. Na de mindegy is, legalább nem csinálhat rosszat és Demien se fogja leharapni a fejét. A házat úgy néz ki, hogy nemsokára majd meg is nézheti magának Nath, amire nagyon is kíváncsi, de majd sor kerül rá idővel. Ő nem fogja siettetni a dolgot, az valahogy nem lenne jó.*
- Igen, érződik... *ő is ott volt a betöréskor és elég sok mindent tapasztalt már, ami nem normális, viszont mindenről úgy érzi, hogy beszámolt a magiszternek is. Na de szóba jön még a név is, ami annyira nem tetszik a fiúnak, hiszen büszke családnevére, de tudja, hogy ez így lesz a legjobb és végülis a Cornwlade is nagy név, csupán csak vér szerinti kötelék nem fűzi oda a fiút.*
- Majd megoldom valahogy. *mondja és idő közben egy aprót ásít is. Kezét szája elé teszi, ahogy azt illik és ő is kitekint az ablakon. Tudja, hogy már későre jár, talán hajnali három óra is lehet, nem tudni, hiszen az idő most csak úgy elszállt fölöttük. *
- Az angliai út egyébként elmarad? Csak mert furcsálom kicsit, hogy még nem indultunk el. *ő nem beszélt Josh-al és mivel nem hívatta Demien, így hát nem is igazán érti, hogy akkor most mennek-e vagy sem vagy hogy hányan vagy mikor.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-01, 2:50 pm

*CSak komoran áll az ablak előtt , és lassan bólintani kezd a szavakra, nem mondhatni hogy most túlságosan beszédes, gondolatai másfele járnak, persze ez nem jelenti hogy a fiúval nem foglalkozna, hiszen figyel rá*
-Nem csak magának.... szerintem akik tanúja voltak a dolgoknak, tudják hogy valami nincs rendjén, csupán maximum ők nem tudják hogy mennyire*sóhajt fel, ekkor jön a következő kérdés az angliai útról, amire nem is válaszol azonnal.*
-Egyenlőre, azt hiszem viszont hogy egyre sürgősebb lenne. A minisztériumban sem megy minden rendben, sokan azt rebesgetik hogy a miniszter túl gyenge kezű, és nemsokára új választások kezdődnek... valami nincs rendben*mondja még az utolsó három szót lehallkítva a hangját , majd megfordulva a fiú fele néz*
-Másrészről itt is történtek dolgok ugye, amik eléggé aggasztóak, de megtesszük a kellő lépéseket, a minisztériumi út felől is*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-01, 2:57 pm

*Ahogy az angliai útra terelődik a szó, a fiú kíváncsian hallgatja a fejleményeket és ahogy kiderül, csak halasztva lett a dolog. Ahogy figyeli Demient, egyre inkább biztos benne, hogy nyugtalan a férfi és hogy már megbeszéltek minden fontos információ, tehát nem kéne tovább feltartóztatnia.*
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond. *mondja egy apró mosollyal, hiszen tudja, hogy milyen erősek a magiszterek és valószínűleg a diákok se fogják csak úgy megadni magukat.*
- Nem fog megismétlődni az, ami régen volt. *áll fel lassan ő is sétál oda az ablakhoz, egészen Demien mellé. Kis ideig még figyeli az óceán vizét, majd végül a férfi felé fordul.*
- Én szerintem most távozom. Köszönöm még egyszer és viszlát. *biccent egy aprót, majd sarkon fordul és hogy ha minden igaz, el is hagyja a szobát. És hogy innentől merre vezet útja? Valószínűleg végre vissza fog térni a saját szobájába.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-01, 3:04 pm

*A fiú pár szavára nem mond semmit, csupán csak arca rezdülése jelzi hogy hallja, és felfogja amit Nathaniel mond. Viszont amikor a megismétlődésről lesz szó, arcán csak egy kisebb fájdalmas mosoly fut végig, de továbbra is az óceán fele néz*
-Nem... Attól tartok valami rosszabb lesz..*csak ennyit mond továbbra is csendesen, de tovább nem is folytatja, nem akar vészmadár lenni, na megmint a fiú is tudja erősek a magiszterek. Pár percig szótlanul áll, majd ekkor jön a búcsú amire biccent is*
-Menjen, és pihenjen, és nincs mit*mondja csendesen, majd amikor a fiú távozik a férfi csak becsukja mögötte az ajtót, majd pillantása ismét a tengert kezdi figyelni. Talán órák is eltellnek majd, mire elfordul az ablaktól*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 1:02 am

*A nő egy kicsit pihent és szüksége volt az erőszerzésre is, így hát a napja nagy része ráment az után, hogy visszatért Alaszkából. Viszont most, hogy átöltözött, hálóingben és egy köntösben sétál ki a folyosóra. Nem megy messze, így tökéletes most ez az öltözék is a számára. Ahogy Demien ajtaja elé ér viszont párszor kopogtat, reménykedve benne, hogy itt találja kedvesét. Haja most szépen van fésülve, de arca kissé sápadt és látszik rajta, hogy nincs minden rendben. Testileg most már jól van, bár még mindig gyengének érzi magát és teljesen nem volt képes meggyógyítani se magát, az erejét Charles túlságosan is leszívta. Kissé nekidől a hideg falnak, úgy várja, hogy a másik beeressze, hisz az állás is kissé megerőltető most neki. Tény, hogy járhatott volna rosszabbul is, de talán rögtön vissza kellett volna jönnie segítségért, nem pedig makacsul, egyedül szembeszállni azzal a szörnyeteggel.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 1:11 am

*És mintha már várták volna az ajtó ki is nyílik, másik oldalán a magiszterrel. Bizony van benne igazság hogy Siderist várták, hiszen a férfi már jó ideje kissé idegesen ült a dolgozó szobája foteljébe, és gondolkozott, hogy vajon Siderissel mi lehetett. Ha a nő nem jön valószínűleg ő ment volna a keresésére, de éppen ekkor hangzott el a jelzés, miszerint ajtót kéne nyitni. A férfi ki is lép a folyosóra, szokásos fekete inget, és nadrágot visel, elegáns mint álltalában, bár látszik hogy már pihenő időszakát tölti. Viszont a nő látványa enyhén elgondolkoztatja így közelebb is lép hozzá megfogva annak kezét. Fura ez a sápadtság , és ahogy Sideris támaszkodik a falnál, nem rá vall, így közelebb lépve hozzá, gyengéden egy puszival köszönti , és ha engedi be is vezeti a szobába*
-Már azon gondolkoztam elmegyek utánad.. aggódtam*vallja be ,majd tekintete kérdővé vállik*
-Mi történt?*kérdezi, a másik szemébe nézve, elvégre elnézve a nőt, a "semmit" máris kizártnak tekintheti, már csak kérdés hogy mi az a valami amin Sideris át eshetett. Látszik a férfi szemein hogy aggódik a másik miatt*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 1:24 am

*Az ajtó szerencsére elég hamar ki is nyílik, így hát a nőnek nem szükséges túl sokáig a falat támasztania, ami amúgy sem valami szórakoztató dolog, hisz egy széknek vagy valaminek jobban örülne, ez látszik is rajta. Megpillantja Demient, így hát kiegyenesedik és egy arcizma se rezdül e közben, pedig azért még vannak fájdalmai, hisz a vágások se múltak el, majd talán a másik magiszter segít neki. Mára a nő ereje le van teljesen szívva és nem óhajtja úgy tölteni az estét, hogy mindene fáj. Ahogy Demien odalép hozzá, elmosolyodik és viszonozza a puszit is természetesen, majd együtt lépnek be a szobába és utánuk be is csukódik az ajtó, amelyet a nő most kívételesen kézzel tesz, nem pedig árnyakkal vagy bármi mással. *
- Lehet, hogy jobb is, hogy nem jöttél. Nem tudom igazából. *sóhajt fel és látszik rajta, hogy kissé gondterhes az arca. A kérdést meghallva viszont a férfire tekint és komolyan a szemeibe néz.*
- Nem mehetnénk be a hálószobádba? Szeretnék ledőlni egy picit és ott mindent elmesélek, ne aggódj. *simít végig a másik arcán és hogy ha Demien is egyet ért, akkor mindketten betérnek a hálóba és a nő ott hamarosan leveszi a köntösét is. Testén látszik jó pár folt, na meg combján és karjain pedig a vágások. A hasát nem látja a másik, így azt most nem tudja megnézni, de a nő csak lassan ledől az ágyra, majd végül onnan néz fel Demienre.*
- Kérlek gyógyíts meg. Nekem elfogyott az erőm mára és jobban nem tudtam rendbe szedni magam. *lehet, hogy most ezt fáj kimondania, de Demien az egyetlen ember, aki előtt nem szégyenli azt, hogy veszített egy párbajban, amelyre már hosszú ideje nem volt példa. Nyomja is a lelkét, de még nem mesél, előbb jobban kéne lennie és majd utána, bár akkor se szívesen, de ezt kell tennie, hiszen meg kell valahogy fékezniük Charlest.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 1:43 am

*A másik szavai bizony nem nyugtatják meg a férfit , sőt éppen ellenkezőleg, de nyugodt marad az arca, csupán belül dolgoznak lázasan gondoaltai. Nemsokára be is térnek a szobába*
-hogy érted?? Mi történt ott?*most már egyre kíváncsibb, de Sideris ekkor kér valamit,amire végül lassan lehunyja a szemét és bólint, majd átkarolva a másik derekát, segít bemenni neki a hálóba*
-Remélem azt nem tervezted hogy még vissza mész a sajátodba, nem foglak elengedni*mondja bizony határozottan, bár ahogy nézi, Sideris nem is tervezte, hogy ma elhagyja a szobát. Amikor a köntös lekerül viszont észre veszi a sebeket, és amikor a másik elfekszik lassan meg is vizsgálja. Végig simít a combon karon lévő sérüléseken, majd a foltokon is*
-Ki a fene művelte ezt veled.......?*fura, ennyire még nem látta lesebesülve, s legyengülve se a nőt, és a követekező kérés meglepi. Ez egy pillanatra látszik is, de végül csak bólint , hiszen bármit megtenne a nőért*
-Persze... csak ne mozogj*mondja miközben kezét ráhelyezi a másik vállára, s mintha fura zöld fény jelenne meg a tenyere alatt, amit ahol végig húz lassan de biztosan begyógyulnak a sebek, s szinte nyomuk sem marad, bár túl sok erőt nem ad de valószínűleg nemsokára pihenés is lesz ebből. Amikor végez, csak lassan feláll és kisétál a bárpulthoz két nagy pohár itallal térve vissza . Whiskey és konyak, amiből az utóbbit Sideris kezébe is nyomja*
-Idd meg... talán jót fog tenni nyújtja át a poharat majd a nőre néz*-Ki tette ezt?*kérdezi végül, s látszik arcán most ez a kérdés foglalkoztatja legjobban, na meg hogy Sideris jobban legyen*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 2:00 am

*A kérdéseket hallva csak felemeli a kezét, ezzel remélve, hogy egy picit elhallgattathatja a másikat, hogy ne most kérdezzen, előbb had legyen már rendbe, mert ez így neki nagyon, de nagyon nem jó, tehát szépen megindulnak a háló felé, ahova a másik segít is neki. Most elfogadja mindezt és végül ott lassan le is veti a köntösét, de idő közben hallgatja a másik szavait is.*
- Nem terveztem, maradok. *mosolyodik el kedvesen, hiszen belül kicsit fél is, hogy mi lesz akkor, hogy ha Charles tényleg bántani akarja Demient vagy akár meg akarja ölni mindkettejüket? Nem akarja elveszíteni a másikat és ahogy idejük engedi, most még tovább fognak együtt maradni. Persze tisztában van vele, hogy ők is erősek, de Charles még is képes elszívni mások erejét és az, amit vele tett, ahogy legyőzte, egyszerűen hihetetlen volt a nő számára, ilyenre még senki se volt képes, főleg úgy, hogy még a démon se állhatott az útjába. Ahogy viszont a köntös lekerül, a férfi láthatja a sebeket a nőn, aki furcsa kérdéssel fordul hozzá, de majd idővel talán megérti Demien is, hogy most muszáj segítenie. Érzi a simítást is, így csak elmosolyodik és a másik szemeibe néz.*
- Már nincs semmi baj, csak egyszerűen legyengültem és nem tudtam jobban meggyógyítani magam. *ismeri be, majd sóhajt egy aprót és amikor a másik elkezdi gyógyítani a sebeit, felhúzza hálóingét - na nem azért, mert most fehérneműje is láthatóvá válik - hanem mert így a hasán lévő sebeket is be tudja gyógyítani Demien. Amikor viszont a férfi elhagyja a szobát, a nő kissé meglepetten pillant utána, de végül megtudja, hogy miért is ment el és látja a nagy adag konyakot is.*
- Köszi, bár nem hiszem, hogy sokat fogok inni belőle. Most nem igazán kívánom. *mondja őszintén, majd felül az ágyon, azaz csupán csak a falnak dönti hátát és úgy veszi el az italt, amelyet összekoccint a másikkal.*
- Egészség. *és iszik is belőle egy picit, majd végül leteszi az éjjeliszekrényre és tekintete komorrá válik.*
- A bátyád tette. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, én se tudta elhinni, de Charles visszatért és most már az én erőmet is birtokolja. *fejét kissé lehajtja, tudja, hogy ő is hibás volt.* - Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom. Nem tudtam elhinni, hogy erre tényleg képes és ismersz, nem szoktam megfutamodni, így harcoltunk és ő győzött. *hajtja neki a fejét a falnak, majd végül behunyja szemeit.*
- És Nil átállt hozzájuk ... és már gyilkolt is. *ez az, ami még nagyon bántja a nőt, de végül Demien szemeibe néz és kissé megszorítja kezét.*
- Valaki segített neki, hogy visszatérjen. Engedte, hogy belelássak a fejébe, de csak kis időre és az az alak homályos volt. Azt mondta, hogy ismerem, de nem ismerek senkit, aki erre képes lenne. *látszik rajta, hogy nagyon gondolkodott ezen, de még se volt képes rájönni minderre. Így inkább még is csak iszik még, hogy ha már Demien úgy is azt akarja, hogy fogyassza el az egész poharat, ami még a végén megüti... de talán nem, bár ma szinte semmit se evett. Így is csak ez a férfi látja, máskor mindig kemény és határozott ez a nő, de igazából ő is ember, csak ezt sokan nem képesek meglátni, hiszen a magiszteri maszk rettenetesen jól álcázza igazi valóját.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 2:29 am

*Azért örül a válasznak, és így már aggódnia se kell hogy a nő egyedül töltené az éjszakát, Nemsokára viszont meglátja a sebeket, amit a nő kérésére lassan gyógyítani is kezd. Amikor Sideris felhúzza a hálóinget, a hason is végig simít, s rányomja a kezét míg a sebek be nem gyógyulnak*
-Ezek komoly sérülések*mondja kissé kimértebb hangon, hiszen tényleg azok, és félig meddig már gyógyítva voltak, vajon mi okozhatta ezt?. Nem gondolkozik, inkább kimegy és hoz italt mindkettejüknek*
-Lehet vörös bort kelett volna hoznom.. növeli a vörösvérsejteket. Ahogy látom sok vért veszthettél*figyelmez komolyan a másik arcára, majd úgy tűnik Sideris mesélni kezd. A szavakra Demien arca megváltozik, le lehet olvasni a meglepettséget, de hangot nem ad hozzá, csupán csak komolyan kissé talán feszülten nézi a másikat*
-Hogy mi?......*igazából csak ennyit tud kérdezni, a vissza térésre, valóban elég hihetetlennek hangzik hiszen még van egy szarkofág. Vagy csak volt? Valószínűleg úgy néz ki. Kiderül hogy Sideris ott maradt harcolni is , amit bár a férfi most nem néz jó szemmel, de ismeri, és kioktatni nem akarja, éppen elég az amit elszenvedhetett ma a másik. Így csupán levéve az ingjét, felfekszik a nő mellé az ágyra, és a fallnak döntött fejet finoman a tarkónál végig simítva a saját válla, illetve mellkasa felé hajtja, és végig simít a fekete hajon*
-Mindig is túl vakmerő voltál Sideris... Sajnálom a dolgot... és hihetetlen ez az egész, az én fejembe se fér hogy történhetett. De fő hogy túlélted.... Nem tudom mit tettem volna ha elvesz tőlem*mondja csendesen, simítva végig a fejen, nem is hagyja abba, jelezve neki hogy nem kell tőle bocsánatot kérni, egyenlőre nem fog pánikba esni, nem szokása, de belül gondolkozik nem is kicsit. A Niles dologra, lemondóan csukja be a szemét*
-Charles... és a pribékjei remekül értenek az emberek manipulációjához... sajnálom hogy ezt mondom , de nekünk kell megvárni míg ő jön el... Mást most nem tehetsz*mondja csendesen közelebb hajolva, kicsit ő is ráhajtva a fejét a másikéra. Bizony bizonytalan ez rajta is látszik, és kételyek fűzik. Az utolsó szavakra viszont sírin válaszol*
-Attól tartok sejtem ki... bár még nem tenném rá le a nagyesküt... de olyas valaki akivel amúgy is fura dolgok történtek. Mint például fura, triád használta átkoka használ... csak tudnám mivel nyerték meg.*gondolkozik fennhangon, de fejét lassan a nő feje felé fordítja és egy nyugtató csókot lehell a homlokára*
-Jobb lenne a pihennél. FÁradt vagy és lábadozol is... Szeretném ha egy darabig nálam aludnál. Vagy én nálad*mondja komoly hangon, hiszen érzi hogy most már egymásra vannak utalva, na meg szereti a nőt*

//fagy//

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 12:54 pm

//olvad//

*Ahogy besétálnak a férfi hálószobájába, Sideris teljesen otthon érezve magát, megszabadul köntösétől, majd ez után elfekszik az ágyon és megkéri a férfit, hogy gyógyítsa be sebeit, mivel ő nem volt rá képes és látszik rajta, hogy egész testében legyengült. A másik neki is áll a műveletnek, majd végül tesz egy kis megjegyzést is, mely hallatán Sideris csak elfordítja kissé a fejét.*
- Tisztáben vagyok vele, de elállta az utam és ismersz, azt hittem, hogy én győzök, de még a démonomat is valamilyen szinten tudta befolyásolni. *sóhajt fel, majd Demien már el is hagyja kis időre a szobát, így a nő utána tekint, de már kapja is a konyakot, amit valószínűleg meg kéne innia.*
- Annyira nem vészes, járhattam volna rosszabbul is, bár amikor eltörte a csuklóm, az nem volt kellemes. *mozgatja meg kissé jobb kezét, de végül mesélni kezd, hiszen ideje, hogy Demien is mindennel tisztában legyen, hogy mi történik a világon, amiről eddig egyiküknek se volt tudomása. A másik nem igazán akar hinni a fülének, de végül az ing lekerül róla és befekszik a nő mellé, akit már magához is von, így Sideris vonakodás nélkül hajtja rá fejét kedvesére és úgy mesél tovább, de nem akadályozva meg a másikat a gyengéd simogatásokban.*
- Nem tudtam, hogy mire képes, így természetes, hogy szembe szálltam vele. *viszont egy aprót sóhajt, tudja, hogy a másiknak igaza van. Ha Charles akarta volna, már rég halott lenne. Nilről is szó esik és a nő csak sóhajt egyet ismét, tisztában van vele, hogy Nil-t is átverték és hogy ezt a fiú is meg fogja majd bánni, de most nem tud sajnos mit tenni érte. *
- Csak rossz ez a várakozás. *szólal meg végül és amikor a feltámadásáról szól egy kicsit a nő, meglepetten emeli fel fejét és pillant Demienre, amikor hallja, hogy ő sejti, hogy ki lehetett.*
- Nathanielre gondolsz? Az nem lehet... mindkettőnktől a hozzánk legközelebb álló diákot csábították el... ezt nem tudom elhinni. Nem próbálsz meg beszélni a fiúval? Őt még láttam valamelyik nap az iskolában, talán még nincs minden veszve. *kérdi őszintén, kissé talán túl komolyan is a másiktól. Ekkor kapja meg a kellemes puszit a homlokára és végül az alvás mellett dönt a férfi.*
- Ahogy szeretnéd. Akkor egy időre hozzád költözöm éjszakára. Úgy is szívesen töltök veled minél több időt. *még egy rövid csókot lehel a másik ajkára, majd fejét visszahajtja Demien mellkasára és egy halk "jó éjszakát Kedvesem" után hamar el is nyomja az álom. Hosszú volt számára ez a nap és tudja, hogy itt nyugalomban lehet. *

//fagy, mert azt hiszem Demnek elment a nete//

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-26, 2:23 pm

\\Olvad\\

*Amikor a nő elfordítja a fejét, a férfi , csak pillantása is enyhül mondhatni hogy a helyzet ellenére nyugodt marad, bár tudja hogy veszélyes, de nem akarja kioktatni a másikat , hiszen ismeri eléggé*
-Tudom... de sajnos nem ismerted őt. Fő hogy túlélted*mondja nyugodt, szelíd hangnemben , majd hoz egy kis italt is, végül a sebekre térnek rá*
-Elhiszem.... de még meg fogja bánni....*bizony azt még nem tudja hogy miképpen de valahogy meg, nem tehet az emberekkel Charles se amit akar, valahogy meg kell állítani. Nemsokára már ő is befekszik, majd magához vonja a másik fejét, és jöhetnek a simítások is*
-Tudom... téged nem lehet olyan egyszerűen legyőzni*mosolyodik el, majd tekintete egy pillanatig a messzibe réved*
-Nem tudom mennyit fejlődhetett... amikor utojára találkoztunk nem sok különbség volt köztünk... de a mai nap és amit csinált veled, arra enged következtetni hogy nem pihenéssel töltötte az idejét*húzza el kicsit fájdalmasan a száját. Kétségbe nem fog esni, hiszen még élnek, az iskola is áll, nem fogják könnyen adni a bőrüket. A szavakra csak bólint*
-Tudom.... a legrosszabb az egészbe. De bölcsebb ha megvárjuk míg ő lép.. Nem tudom mik a szándékai, és a terveit se ismerem. De most együtt kell fellépnünk ellene*mondja komoly hangon, persze a simítások a fejen akkor se fejeződnek be, a férfi pedig csak beszél és beszél, míg rá nem tér a tanítványára, Nathanielre*
-Tudom én se akarom elhinni... és de beszélnem kell vele. A fiú szívébe bár nem mutatta ki ég a bosszú gyanítom ezt használták ki... olyasmiket ígérhettek amit még nem szabadna tudnia... a túlzott hatalom elrontja az embert. Láttuk Charles esetéből is... ő sem volt mindig gonosz....*itt mintha szemébe valami furcsa tűz lobbanna fel, majd pillanatok alatt ki is alszik. Lehet valami régi emlék, lehet csak egy gondolat ami beférkőzte magát a tudatába. Úgy tűnik Sideris viszont benne van hogy többet legyenek együtt legalább esténként, így csak bólint*
-Örülök hogy így döntöttél, és én is veled... azt hiszem hogy idő lesz míg mire békébe lehetünk.. de nem lesz semmi baj*bizony magát is nyugtatja ezekkel a szavakkal , de tudja hogy az idő egyre csak fogy, valamit tenniük kell*
-Jóéjt......*mondja miközben megcsókolja a nőt, finoman, végül átkarolja , a testét, s ő maga a plafon felé fordítja a pillantását, jó ideig gondokozik még éberen néha néha lenézve az alvó nőre , egy egy simítás erejéig , majd lecsukva szemté, ő is az álmok mezejére tér át*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 9:09 pm

*A fiú és a férfi érkezik meg a szobába, Demien, továbbra is ráncigálja a fiút, nem érdekli hogy éppen hogy kapálódzik, annyira még nem állt ellen, legalábbis hogy megpróbálja lefejteni a kezét még nem teljesen siker, ahogy viszont beérnek a srácot elengedi, bár lehet kicsit durván és bezárja maguk mögött az ajtót*
-Mégis mi a fene ütött beléd kölyök?*kérdezi enyhén megemelve a hangját a fiúra tekintve, nem hiába nem válszolt a szavaira, Nathnek. Egyébb dolgok is járnak a fejébe*
-Napokra eltűnsz, olyan varázslatokat használsz , amik veszélyesek, önkényesen döntesz, és most ez? Mégis mi a franc ütött beléd?*kérdezi miközben lassan fel le jár a szobában, tudja hogy Charles él, csupán még nem zúdítja a kölyökre, hogy sejti hogy köze van hozzá. Reméli ő mondja el az igazat, hiszen Nath tudja, ha nem mondja el könnyű szerrel kiszedheti belőle*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 9:14 pm

*Nem sikerül leszednie magáról a férfi kezét, így hát szépen az északi toronyba lesz cibálva, majd amikor elerszik, kissé megtántorodik, de azért megáll és a másikkal szembe néz. A kérdést hallva kissé elfordítja a fejét, még nem válaszol semmit, de amikor a magiszter hosszabban kezdi kifejteni a dolgoka, tekintetét a sárga szemekbe fúrja.*
- Honnan tudja mindezt? Nem emlékszem rá, hogy beszámoltam volna arról... na meg, oda megyek és akkor, amikor akarok és az tanulok, amit akarok. Maga... maga megígérte nekem, hogy megtanít több varázslatra, hogy bosszút álhassak és amióta örökbe fogadott, nem is láttam. *mutat a férfi felé és bizony látszik rajta, hogy nem picit ideges, de még nem fejezte be, hogy ha a másik ezt akarja, hát mondhat neki még cifrábbakat is.*
- Már megtaláltam azt, aki segít nekem... azaz ő talált meg engem. És ő tényleg tanít, nem úgy, mint Ön és nem csak az ígéreteket kapom. *tényleg dühös, de még sem említi most Charles nevét, se semmit, de abba biztos, hogy ez a beszélgetés most nem lesz kellemes, egyikük számára se.*
- Amúgy is, csak azt tettem, amit mond, el akartam venni az energiáját, gyakorlás céljából. Nem halt volna bele. *fűzi össze maga előtt kezeit és tekint keményen a másikra.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 9:24 pm

-Szerinted olyan nehéz bármit kiderítenem ami az iskolához kapcsolódik?*kérdezi őszínte kíváncsisággal a fiútól, bizony erről már hol itt hol ott beszélnek, a diákok nem csinálnak ebből titoktartást, és ezt Nathaniel is tudhatja. A fiú ezután beszélni kezd, és bizony támadja a férfit. Nem fog semmilyen jelet mutatni az arcán hogy mit gondol most, nem tartja szükségesnek*
-Tudtommal nem én tűntem el hanem te.... Kerestél eddig? Értsd már meg a bosszúhoz nem elég egy egy ige amit megtanulsz.*mondja fejét oldalra döntve miközben egy lépéssel közelebb megy, bizony ekkor hallja meg hogy mi történt, és a sejtései valószínűleg, bár a fiú nem mondta mégis beigazolódtak*
-Nathaniel........Ne dőlj be a hazug ígéreteknek. Tudom hogy Charles feléledt, és gondolom azt is hogy közöd volt hozzá... Te.. te tényleg tényleg megelégszel pár dologgal amit megtanít? Nem látod hogy mit kér cserébe? A játékszere leszel egy eszköz hogy bosszút álljon ezt akarod?*próbálja épp érvekkel meggyőzni a fiút hiszen Charles a múltban sem vette meg senki felhasználását se a céljai elérésében*
-Mit ígért neked? Hatalmat, ? Azt hogy tanít? *kérdezi továbbra is az utolsó szavakra már csak megrázza a fejét*
-Nem azzal van a bajom hogy próbálkoztál, hanem azzal hogy teljesen kikelsz magadból, nézz már magadra? Elveszítesz ezzel mindenkit*bizony látta hogy Rose hogy nézett a fiúra, valahogy lehetett sejtetni hogy valami baj van köztük*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 9:34 pm

*Tudja, hogy sokat beszéltek arról a kalandról, ahol a fiú gyilkolt, de a többiekért tette. Ez után viszont beszélni kezd, támadóan bizony, mert úgy érzi, hogy neki van igaza, teljes mértékben.*
- Nem egy dolgot tanultam már meg és vált hasznomra. Mi az, amit eddig megtanultak és a legerősebb átoknak bizonyult? A sectumsempra egészen máig... ez röhejes, már elnézést. Ez egy feketemágus képző és minisztériumiak járnak itt, még is hogy gondolhatnám azt, hogy itt a helyem és hogy itt majd megtanulok bármi hasznosat? *teljesen jogosak a szavai és kissé talán Charles beszél belőle, de nem érdekli, ebben igaza van a férfinak, elkorcsult itt minden és ez undorító. Na de a férfi testvéréről beszél és Nath lehajtja picit a fejét.*
- Nem tehettem róla, hogy feléledt... azt tényleg nem én akartam. *emeli fel végül a fejét és a másikra tekint.*
- Amikor megöltem Siriust, egy része végig bennem volt. Tud mindent, amit én tudtam, de már nincs bennem, visszaszállt belé és az utolsó koporsót is kinyitotta... és... és nagyon erős. *hunyja le egy pillanatra a fejét, majd lassan felhúzza pólóját is és ott látható egy hosszú forradásnyom a köldökétől egészen a kulccsontjáig.*
- Ne akarja megtudni, hogy mit tett... de én, én nem akarok szembe szállni vele. *bizony fél tőle, most már tudja, hogy ő nem Demien, neki nem beszélhet csak úgy vissza.*
- És amit kért cserébe, már megkapta... nincs visszaút, nem tudok mit tenni. Én... én gyilkoltam. Olyan embereket öltem meg, akiket nem is ismertem és nem is ártottak nekem és... és élveztem. *sóhajt fel, majd nekidől a férfi asztalának és végül az órán történt dolgok is szóba jött.*
- Elveszíteni? Hiszen már rég nincs senkim. *Rose-t már rég elveszítette, ezek után most mi érdekelje.*
- Charles segíthet visszahozni a szüleimet... ő, ő mindenkinél hatalmasabb. Érzem az erejét, egyszerűen lehetetlen legyőzni. *itt végül erőt vesz magán és megindul a férfi felé.*
- Nem akarom, hogy meghalj... én, én tényleg nem akarom, de ez a célja. Viszont van egy megoldás. Segíts neki, légy a szövetségese és mindenkinél erősebbek leszünk és senki se állhat az utunkba. *lehet, hogy ez a tegezés most meglepi Demient, de a fiú tényleg nagyon megkedvelte, sőt, szereti is, hisz apja helyett apja és nem akarja, hogy baja essen, de tudja, hogy ez be fog következni. Így csak néz rá és igyekszik jobb belátásra bírni a másikat, nem csak Charles kedvéért, maga miatt is.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 9:57 pm

*A férfinak nem esnek jól a szavak, tudja hogy a másikból most a gőg beszél, úgy tűnik az lett amit Charles akart , elvette az eszét ez az egész dolog, a varázslatok minden. Éppen emiatt nem akart neki tanítani sokat egyszerre, na meg az iskoal fenyegetettsége mellett nem is lett volna könnyű.*
-Ha egy kicsit figyeltél volna tudhatnád használni az eddig tanultakat*mondja hiszen a Sectumsempranak tanultak már hasznosabb támadó varázslatot is, még az ő óráján is , az más hogy a fiú most elvesztette az eszét. A következőre viszont közelebb megy*
-Tudod te mit beszélsz? A Minisztérium már rég nem az ami volt 200, vagy 300 éve, nem vadásznak ránk, azt akarod hogy olyan legyen mint régen? Hogy akár valakit akit Te még szeretsz esetleg Dementor csók álltali halálra ítéljék, háborút akarsz? Mert ez csak oda vezet.... De igen egy valamit megtanultál. Úgy beszélni ahogy Charles*mondja és kicsit most csalódott a fiúban, eléggé félre vezették, csak tudná mivel... Ezután viszont eléri a felismerés hogy a srácban votl. Egész ideig benne*
-Te jó ég.....*nem ilyedt meg hangja inkább hallk és síri mint ilyedt, erre nem gondolt volna a rémállmaiban sem. A következőre viszont már nem tud mit mondani*
-Nathaniel.... te félsz tőle. Ez természetes, aki nem így lenne nem nevezném normálisnak. De mi a jobb? örökre behódolva élni neki, egy zsarnokért, aki nem fog gondolkozni hogy fölálldozzon e vagy sem, vagy harcolni ellene? Mond meg hol van... és bízd rám*mondja mélyen a szemeibe nézve, azért nem ítéli el mert fél tőle. Végül elmondta hogy gyilkolt. A férfi viszont nyugodt tekintettel néz vissza rá*
-Tehát megtörtént a beavatásod... és ezt nevezed hatalomnak? Más eszközeként a keze alá dolgozni? Tudod mi ez? Rabszolgaság. Nem minden arany ami fénylik Nath. Egy olyan embernek igérted magad, aki megölte a szüleidet. Fel tudod ezt fogni?*kérdezi továbbra is próbálva szavakként hatni rá.*
-De.. van. Itt van az otthonod, Ms Re is bizonyára szeret, de ha megilyeszted a tetteiddel csak másokat is eltaszítasz? Megmondtam hogy segítek neked és fogok is. Szerinted véletlenül vettelek a nevemre?*kérdezi most már csak pár centire a másiktól. Ezután meghallja hogy mivel álltatta a fiút Charles*
-Nathaniel, akár akarod akár nem ők meghalltak. Ez ellen senki nem tud tenni Charles se.... talán ideig óráig élő zombikat varázsol neked belőlük, ameddig úgy érzi a hasznára lennének ezt akarod? Hogy a szüleid mozgó húscafatok legyenek? Mert nem lesznek olyanok mint azelőtt, ezt te se képzelheted....*lép hátrébb és tesz pár lépést a szobába. Ezután a következő szavakra csak felsóhajt*
-A szövetségese? Charlesnak nincsenek szövetségesei. Csak katonái. Erre már rájöttem. Ha azt akarod csatlakozzak közétek, és segítsek olyanok legyilkolásában, akik nem érdemelnek rá... a válaszom nem. Mert ennek az útnak nem lesz jó vége, és csak egy valaki fog nevetni. És az nem te, és még csak nem is én leszek...

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 10:23 pm

- Tudom, de akkor se érzem azt, hogy túl sokat tanítanának itt. *mondja magából kissé kikelve még mindig, majd ez után Nath még mond jó pár dolgot, a minisztériumot is belevéve, amire Demiennek is van nem kevés szava, a fiú pedig csak hallgatja őket, úgy se nagyon tud mást tenni.*
- Nem úgy beszélek, mint Ő. Ő teljesen más... és a Minisztérium már nem árthat, hiszen mindenki, aki ott van, már Charles-nak engedelmeskedik. *lehet, hogy eddig ezt Demien nem tudta, de most már tudhatja hogy mindenkit a régi magiszter úgy mozgathat, akár csak bábok lennének. Na de szóba jön az is, hogy a fiú testében volt Charles jó ideig és hogy nem direkt hozta vissza, majd ez után a sebét is megmutatja, amely mellett természetese az égési sérülések is látszanak, de most már nem számít a fájdalom, túl fogja élni.*
- Persze, hogy félek, már hogy ne félnék? Nagyon... erős. *nyel egyet, ahogy visszagondol arra, amit tett vele, viszont a kérdést hallva megrázza fejét.*
- Nem tehetem, nem mondhatom el, mert akkor oda fog menni és meghal. Ez... ez biztosan így lenne és én nem akarom ezt. *nem fogja bizony elárulni, csakis Demien érdekében. Elvileg Charles-hoz állt, amikor megtudta, hogy a szüleit vissza tudja hozni és a nagyobb erő is kecsegtető a számára, na meg tényleg kezd átalakulni.*
- A szüleim nem tudták, hogy hova kellene állniuk. *hajtja le fejét és maga se igen tudja megérteni, hogy hogy mondhatja ezt.*
- Itt, itt nincs választásom. Már elszúrtam mindent, amikor Garrett-től elfogadtam, hogy tanítson. Ő is Charles-t szolgálja. Most már nem tudok mit tenni, sajnálom. *néz komolyan a másik szemeibe és ez után Rose is szóba jön, így nyel egyet és lassan ismét megrázza a fejét.*
- Rose fél tőlem... ő már nem szeret igazán, nincs mellettem, amikor kellene. *és amikor a névre vevés kerül szóba, halkan sóhajt egyet.*
- Lehet, hogy hiba volt. Nem érdemlem meg... *itt leveszi szakadt pólójáról a jelvényt és a férfi felé nyújtja.*
- Ahogy ezt sem. *ennyit mond még, ezzel lemondva a sentinelségről, hiszen innentől kezdve nem védelmezheti a diákokat, egyszerűen nem teheti meg. *
- Ő képes rá, hogy normálisan visszahozza őket. Én tudom. *a másik viszont eltávolodik tőle, hiába lép közelebb, így megáll és végül elmondja neki, hogy ha csatlakozna, minden könnyebb lenne.*
- De hát mindenképpen ő győz. *nem érti a másikat, hogy miért ellenkezik annyira, amikor nincs is választása, nem győzhet, ezt tudhatná már.*
- Akkor, nem hiszem, hogy lenne még miről beszélnünk... *hunyja le végül szemeit, beletörődött abba, hogy Demien hozzáállásán nem tud változtatni.*
- De már nem sok idő kérdése és ez a hely ismét az övé lesz. *hangja most már halkabb és szemeit továbbra is csukva tartja. Charles-ra koncentrál, a legerősebb mágusra, akit ismer és a kék foltot hamar meg is látja. Hogy ha a Mysterio nincs levédve és sikerrel jár, akkor megpróbálja testét hozzá teleportálni, el a magisztertől, hiszen itt már végzett. Demien biztosan furcsálni fogja majd ezt, de most már nem számít, semmi se fontos, Nathaniel végzett a Mysterioban.*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 10:35 pm

-Mert nem akarjuk hogy ez.... legyen*mutat a srácra, hiszen valószínűleg a hatalmának is köszönhető hogy ilyen változáson megy keresztül, ők először megfelelő bölcsességet, és alapot akarnak a gyereknek, de túlnőtt ezen*
-Hogy mindenki vele?~mi a fene történt itt~*gondolatai messze szálnak, bizony ezek igenscak friss információk, de arca akkor is kemény marad*
-Nathaniel senki sem legyőzhetetlen, ne pártolj egy zsarnokot, mert később megbánod*próbálja még noszogatni a srácot, hátha vissza áll de belül tudja evvel nem fog menni semmire*
-Az pedig a saját döntésem lenne. Azt hiszed hogy én nem tudom milyen erős?De nem hajlok meg előtte és neked se kéne, együttesen le lehet győzni *mondja de úgy tűnik mintha a fallnak beszélne. Ezután rájön mindenre, hogy Garrett Charlesal van, és végülis olyan dolgok vették kezdetüket aminek csekély az esélye hogy túl könnyen elhalnának*
-Mindig van választás. Nem tőled fél... azzá amivé változtál, de ne akard hogy rosszabb legyen a helyzet*tudja hogy ha a srác átpártol, rosszabb lesz, főleg mivel Demien kedveli, és nem akarja megölni,lehet direkt már nem is bírná. Végül némán nézi a jelvényt, amit a fiú letett, és hallgatja a szavait*
-Fogadlmad sincs róla hogy mire képes....*csak enyit mond még most már felemelve a hangját, de nem haragosan, csak érzi hogy a fiú már menthetetlen,és tényleg átállt*
-Legyőzhető csak hinni kell benn....*akarná befejezni , de a fiú utolsó szavai után, eltűnik. A férfi egy pillanatig mereven áll, bizony tudja hogy a helyzet nem jó nagyon nem. *
-Fene vigyel el ezt az ostoba kölyköt.....*nem utálja, csupán félti,lassan megfordul, majd kivágja maga előtt az ajtót, és nemsokára hűlt helye marad a szobában*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 11:10 pm

* Legutóbb, mikor erre járt, küzdenie kellett. Fura alakok szállták meg a kastélyt, s bizony próbálkoztak elég sokmindennel, hogy ne juthasson be ide senki, de ketten, Nathel sem tudták megállítani az illetőt. Igen, Nath, pont ezért van most itt, a magiszter szobája előtt. Kopog, hármat, stílusosan. Át sem öltözött az óra után, szóval felsője szakadt, véres, mert ugye azért ők is kaptak vágásokat rendesen, na meg még picit kába, leszívta erejét az a támadás is, ami egész szépen sikerült, így meg is érte a dolog. De hogy miért vezették erre léptei? Furcsa egy kérdés. Mivel Nath nem tud magyarázatot adni hirtelen változó viselkedésére, Rose úgy gondolta, a magiszter talán fog, méghozzá őszintén. Bár az utóbbi időben nem mondhatni, hogy Demien a leányzó szíve csücske lenne, de mégis bírja a fickót, hisz ma határozottan megtapsolta volna órán. Kellett Nathnek az a kis alázás, és Rose most mérges, no meg elkeseredett.. már nem is érzi úgy, hogy ők együtt vannak. De a lényeg, hogy válaszokért jött, s remélhetőleg, ha türelmes lesz, mindent meg is fog tudni rövidesen. *

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 11:15 pm

*És bizony a kopogásra, ki is nyílik az ajtó és megjelenik mögötte Demien. Az arca kevésbé nyugodt mint eddig, valahogy komorabbnak is tűnik. Egy pillanatra fürkészően néz a Sentineljére, majd biccent neki ellépve az útból hogy ő is beférhessen a szobába*
-Szép estét Ms Re. Miben tudok segíteni?*kérdezi végül nyugodt hangon becsukva a lány után az ajtót, bizony kíváncsi hogy Rose miért kereste fel, de van egy két tippje, viszont előbb a lánytól szeretné hallani.*
-Üljön csak le*szól hűvösen az egyik szék felé mutatva, miközben ő maga elhelyezkedik, az asztal másik végén. Ha a lány figyel, megláthatja a szélén Nathaniel Sentineli jelvényét is. Hát igen a fiú elment nincs mit tenni, legalábbis most nincs*

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 11:28 pm

* Nyílik az ajtó, ám a szokásos arc most kissé máshogy fest, mint általában. Rose pár pillanatig csak áll némán, nézi a férfi elnyűtt arcát, majd észbe kap, s megindul befelé az ismerős szobácskába. *
- Jó estét, magiszter úr. * köszön illedelmesen, ám kevésbé illedelmesen nem várja meg, hogy hellyel kínálják, le is csüccsen, s csak utána kapja az ajánlatot. Egy halvány mosoly a férfi felé, szedi össze gondolatait, hátradőlve a fotelban. Tekintete az asztalon fut végig, melynek szélén ott a csillogó jelvény. Mintha megfagyna a leányzó, aztán robot módjára, szaggatottan emeli kezét a jelvény felé, hogy az ujjai között landolhasson, majd kicsi kezeibe zárja azt. *
- Pont ezért jöttem.. miatta. * tudja jól, hogy ez Nath jelvénye, és Demien pedig azt, hogy épp a fiúról kezd beszélni a lányka. Egy ideig csak szorítja a jelvényt, nem is szándékszik visszatenni az asztalra, hát, egy picivel, de most újra közel érzi magához a fiút. *
- Tudja uram, a múltkor, ott az erdőben, megölte az a kislányt egy olyan igével, amit itt nem tanítanak. Aztán meg olyan furán viselkedik mostanában, és nem hinném, hogy ez a farkaskór jele lenne. * bizony összefüggően beszél, sötét, nyugtalan tekintetét a férfinak szegezve, kertelés nélkül kimondva gondolatait, hisz Demien mindenről tudhat, ugyebár. *
- Mi történt vele? Én félek tőle, és va-valami idióta látomásom is volt, hogy gonosz lesz, és még engem is megölhet.. most meg órán, egyenesen elutasító volt, pedig szerintem semmit nem vétettem ellene. * mondja tovább, szemei csillognak, de nem sír, most tényleg kemény lesz. *
- Na és ez? Ezt mire véljem? * emeli fel a jelvényt, átadva a terepet a magiszternek a magyarázkodásra. Őszinteséget vár és ez látszik is rajta, elege van a féligazságokból. *

Tárgy: Re: Demien Remus Cornwlade Lakosztálya 2010-07-27, 11:38 pm

*A férfi látja ám az arcot, amikor Ruby meglátja a jelvényt, de némán figyeli amit tesz. Tudja hogy szereti a lányt, és ez fordítva is így van. Még ha Nathaniel ennek ellene is beszélt. Pedig próbálta itt tartani*
-Valahogy volt egy ilyen érzésem. De nem hibáztatom miatta, hiszen szereti*sóhajt fel , bár hangja továbbra is hűvös, de nem ellenséges. Ezután végig hallgatja a lány szavait, de már közbe bólogatni kezd, tud egysmást, és hogy mi történt*
-A fülembe jutott a híre sajnos. Ex Arcanum, ez az ige neve. Ritka veszélyes, és még nem kellene tudnia. Nem tőlem tanulta...*mondja végül a lány szemeibe nézve, majd lassan megfordul és kitekint az ablakon, persze továbbra is figyelve a Sentinelre*
-Nem akarom megijeszteni és elszomorítani. De tudnia kell azt hiszem*mondja majd még egy pillanatig csendben marad*
-Az a látomás nem is volt annyira hamis. BÁr Nathanielbe éreztem valami jót még az imént, mielőtt elment volna, mégis az a gyanúm hogy a lelke már másé... Egy olyan szörnyetegé aki valamikor itt volt, itt járt, és itt tanított, valamint kínzott. *mondja miközben lassan megfordul, tekintete most már mint egy szikla úgy néz a másikra*
-Rettenetes erővel bírt, és azt hittük ezidáig hogy meghalt. Voltak rá jelek hogy újra felütötte a fejét, de hogy testet öltött nem gondoltuk volna. Megnyerte magának Nathanielt, a szüleit használva fel csalátekként. Miatta haltak meg*foyltatja, hiszen mi értelme a titkolózásnak? Semmi*
-Magát nem bántaná... azt nem hinném. De most nem tud mit tenni. Vissza fog térni, méghozzá nem egyedül. *közelebb lép a lányhoz miközben tekintete ismét rá vetül*
-Ma elhagyta az iskolát, próbáltam vissza tartani de nem tudtam. Azt hiszem vissza ment az újdonsült mesteréhez.......

» Demien Cornwlade karakterei
» Cornwlade ház
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya
» Demetrius lakosztálya